Hits: 4
6
BÁLINT ÁGNES VERSE TANKÓ BÉLA RAJZA!
Kiadványszám: K — 2991 Ml — 320 — D — 7071 Példányszám: 29 000 Minerva — F. k.: Keresztes Tibor
Szerkesztette: Simon Tibor Műszaki vezető: Büchler Alfréd Műszaki szerkesztő: Dornizs László Offset Nyomda — F. v.: Pomayer Gyula
Hogyha járnál Furcsavárott, Furcsa látvány várna rád ott: A kiskertbe hajó tört be, S ül ott, mint egy kerti törpe.
Hogy került a szárazföldre? Tudják róla utcaszerte: Nyugdíjba ment kapitánya, Azért nyugszik itt e gálya.
Tengereket együtt járták, Viharokat mind kiállták Derék Brúnó kapitány, S hajója a Hableány.
Ámde már a kapitánynak Tagjai a csúztól fájnak. Emlékek közt csendesen él Özvegyasszony nővérénél.
Özvegy Pókné szólt egy napon: Brúnó bátyám, úgy gondolom, Hajód, ha már nem szánt habot, Tarthatnék bent krumplit, babot!”
Hableányból így lett kamra, S hogy a nyár múlt, napról napra Mindig több zsák, kosár, láda Vándorolt be a gyomrába.
Sárgarépa a kajütbe, Káposzta a fedélközbe, A szalonba, mint új módi: Pókné dáliagumói. Hogyha járnál Furcsavárott,
Kedves húga, özvegy Pókné Senki másnak nem engedné Főzni azt, mit megkíván, Derék Brúnó kapitány.
Szomszédéknak Dani fia Boldog: van mit hallgatnia Déltengeri utakról,
Sosem látott halakról.
Mikor a testvérpár aludt. Nem nyikorgatván a kaput Gyerekhad jött. A vásottak Kalózháborút játszottak.
Hová tojik kedvenc tyúkja. Beálltak az őszi esők, Jöttek ki szállást keresők.
S alig voltak ketten-hárman, Állt a bál a Hableányban.
Fővezérük, szomszéd Dani Nyulat akart rég tartani, S bár otthon kidobták vele, Lett a nyúlnak pompás helye.
Némely tyúk, ha szerét ejti, Tojásait jól elrejti.
Özvegy Pókné nem is tudta,