Hits: 5
6
BÁLINT ÁGNES VERSE TANKÓ BÉLA RAJZA!
Kiadványszám: K — 2991 Ml — 320 — D — 7071 Példányszám: 29 000 Minerva — F. k.: Keresztes Tibor
Szerkesztette: Simon Tibor Műszaki vezető: Büchler Alfréd Műszaki szerkesztő: Dornizs László Offset Nyomda — F. v.: Pomayer Gyula
Hogyha járnál Furcsavárott, Furcsa látvány várna rád ott: A kiskertbe hajó tört be, S ül ott, mint egy kerti törpe.
Hogy került a szárazföldre? Tudják róla utcaszerte: Nyugdíjba ment kapitánya, Azért nyugszik itt e gálya.
Tengereket együtt járták, Viharokat mind kiállták Derék Brúnó kapitány, S hajója a Hableány.
Ámde már a kapitánynak Tagjai a csúztól fájnak. Emlékek közt csendesen él Özvegyasszony nővérénél.
Özvegy Pókné szólt egy napon: Brúnó bátyám, úgy gondolom, Hajód, ha már nem szánt habot, Tarthatnék bent krumplit, babot!”
Hableányból így lett kamra, S hogy a nyár múlt, napról napra Mindig több zsák, kosár, láda Vándorolt be a gyomrába.
Sárgarépa a kajütbe, Káposzta a fedélközbe, A szalonba, mint új módi: Pókné dáliagumói. Hogyha járnál Furcsavárott,
Kedves húga, özvegy Pókné Senki másnak nem engedné Főzni azt, mit megkíván, Derék Brúnó kapitány.
Szomszédéknak Dani fia Boldog: van mit hallgatnia Déltengeri utakról,
Sosem látott halakról.
Mikor a testvérpár aludt. Nem nyikorgatván a kaput Gyerekhad jött. A vásottak Kalózháborút játszottak.
Hová tojik kedvenc tyúkja. Beálltak az őszi esők, Jöttek ki szállást keresők.
S alig voltak ketten-hárman, Állt a bál a Hableányban.
Fővezérük, szomszéd Dani Nyulat akart rég tartani, S bár otthon kidobták vele, Lett a nyúlnak pompás helye.
Némely tyúk, ha szerét ejti, Tojásait jól elrejti.
Özvegy Pókné nem is tudta,
Egyszerre csak fehér tél lett, Megvidámodott az élet. Hableánynak kéményében Sonka füstölődött szépen.
„Ó, a hó az olvadékony! Meglásd, bátyám, milyen vékony Lesz e vastag, fehér bunda, Hogyha rásüt a napocska!”
És ahogy az idő múlott, Szokatlanul sok hó hullott.
Egy reggelen Brúnó így szólt: ,Jolán! Nem látom a hajót!” De múltak bár a hónapok. A rengeteg hó nem fogyott. Brúnót gyötörte rémálom: Jéghegy volt a láthatáron.
Özvegy Pókné seprőt fogott, Buzgalommal takarított. Szemét? Mindegy, mi van közte! Brúnót is csak kisöpörte.
Sebaj, Brúnó ezt nem bánta. Bevonult a Hableányba,
S rendbe szedvén függőágyát Békén folytathatta álmát.
Azt álmodta: ring a hajó… Élvezte az álmot. ,,Be jó Így suhanni, így lebegni. Nincs ehhez fogható semmi!”
Majd jött egy meleg légtömeg, S a Hableány, a jó öreg A hó alól, mint hóvirág, Oly frissen ő kikandikált.
Felébredvén nagyot nézett. Várta, álma elenyésszen. ,Elhinni én ezt nem merem! Hol járok? Melyik tengeren?” ,,Ez a sok víz – belvíz tenger? Ejnye, nézze meg az ember! Megtréfált a hóolvadás, Késő most már a kapkodás!”
Hableány és kapitánya
Így ért el az óceánra,
Ahol éppen vihar tombolt, Tenger szintje hegy és völgy volt.
A tajtékból hol kilátszott Kapitányunk, hol meg ázott. De a kormányt erős kézzel Szorongatta egész éjjel.
,,Kotkodács!” – hangzott fel reggel. Brúnó lélegzete állt el,
Úgy megijedt. Újabb talány:
Ki kotkodált? A Hableány?
A messzelátó sárgaréz És Brúnó rajta messze néz, És kiszemel egy szigetet, Hol potyautast kitehet.
Meglelvén a kendermagost Mordult: — Te mégy a partra most! Az egész világ tudja jól,
Az én hajóm az nem tyúkól! —
Kiesnek látszó, jó hely ez, Mit Brúnó ekképp fölfedez.
Oly dús a lomb… oly szép a táj!
– Megállj, te tyúk! Ott kotkodálj!
– Hopp! de hisz ez húgom tyúkja! Biztosan már elsiratta.
S legyek habár talpig férfi, De tyúk nélkül visszatérni?.
– Nem, azt semmiképp sem lehet!
Hozok viszont ivóvizet, Ha már úgyis kikötöttem. Lesz tán forrás a ligetben.
A tengerész, ha partra lép, Hát legyen mindig tiszta, szép! – Vette Brúnó új öltönyét, De hol a sapka? Szörnyűség!
– Most mi ez? Búvészmutatvány? Vagy állatkert a Hableány?
Te rágcsáló! Tűnj innen el, Mert látásod csak ingerel!
A nyúl kétszer nem mondatta; Szüksége volt vitaminra, Unta szörnyen száraz kosztját, A szigetre vígan ment hát.
– De hogy került hajómra nyúl? – Tűnődött Brúnó jámborul, Mígnem kristálytisztán látta, Hogy a dolgot elhibázta.
– Danié volt a nyúl, persze! Csak hát.. szólni nem volt mersze. Otthon nem tarthatta szegény. Én meg elengedtem. el én!
– Jaj, mi lesz, ha a nyúl nélkül Térek haza? Meg nem békül! Hol az a nyúl? Ott van talán? azok csak orchideák.
Páfrányoknak sűrűjében, Odvas, vén fák rejtekében Bujkált Brúnó, gabalyodva Páfrányokba, liánokba.
Amott meg, a tisztás szélén Kúszónövény zöld függönyét Mi mozgatja legalul?
Ejnye! Ott legel a nyúl!
És a fű ott mért hullámzik? Szegény nyúlra más pályázik? Kígyótorok nyelje el?
Ennél jobbat érdemel!
HABLiANY
Kígyókérdést így megoldva Visszatértek a hajóra, S indultak, hogy mielőbb Otthon lehessenek ők.
Így hajóztak jó pár napig, Majd a tyúk szólt: ,,Nem működik Homok nélkül az én zúzám.
Nekünk kapirgálnunk kell ám!”
Mit tehettek? Partra szálltak.
Brúnó és a nyúl csak vártak, Tyúkocska meg kapirgált Homok alól egy kulcsocskát. Mit nyit a kulcs? Milyen zárat? Brúnó kissé odébbfáradt, S fürkészőleg körülnézve Rátalált egy építményre.
Illett ám a kulcs a zárba! Brúnó az ajtót kitárta,
S látta, hogy ez — nem vitás Időjelző állomás.
Nyuszinak ez nagyon tetszett. Brúnó mélázott egy percet, S mire megint felfigyelt – Ballon, nyúl már elszelelt.
Polcokon és állványzaton Műszerek és táblázatok, S légkörmérő ballonok. Hőmérőjük – nulla fok.
Kiált Brúnó: – Csak utána! Ej, ha mielőbb leszállna! Tyúk! Kormányozz, kedvesem Én majd az eget lesem!
Nos, ez nem volt túl jó ötlet! . Kormányzásnak vége az lett, Hogy a hajó – borzalom! Fennakadt egy zátonyon.
Hajófenék vízben ázott, Bab és borsó kicsírázott, S a melegben – ily csodát! Virultak a dáliák.
Filmeseknek mohó stábja Akkor épp a tengert járta. – Zátonyra futott hajó? Híradóba ez a jó!
Brúnó vígan sütkérezett, Hogy a gőzös megérkezett.
Örültek a filmesek: Virág is van? Ez remek!
Özvegy Pókné, ki mióta Elúszott Brúnó hajója Magányosan élt nagyon, Tévét vett egy szép napon.
Özvegy Pókné így tudta meg, Hogy akiért folyton remeg, Az vígan él . sőt virul.
De mért nem látszott a nyúl?
Danival a műsort leste, S mit nem láttak egyik este: Csupavirág Hableányt, S rajta — Brúnó kapitányt.
Brúnót akkor már több napja Környékezte a filmszakma. Fút-fát ígértek neki: Hagyná magát filmezni!
– Sajna, hí a kötelesség – Mondta Brúnó -, hát ne tessék Zokon venni, de a nyúl Komoly gondnak bizonyul.
A nyúl elszállt, mint Ön mondja, Ne legyen hát erre gondja.
Míg Ön játszik, egy deli Pilóta majd megleli.
A gépmadár máris felszállt, Brúnó pedig délceg, elszánt Léptekkel ment játszani, Nézőt meghódítani.
E célból őt kisminkelték,
Kalózmezbe öltöztették, Kapott handzsárt, pisztolyt, tőrt, S hosszú, rőt szakálla nőtt.
Tyúkocskát is átfestették, Csi llogott rajt aranyfesték, S közönséges mag helyett Kaviárt csipegetett.
Brúnó sok újat tapasztalt: Látott elmés makett asztalt, Rajta pici Hableányt,
Amely csöpp vízben úszkált.
Tepsi vízben csaták dúltak, Lövöldöztek tébolyultan.
– Ez aztán a vad vihar, Mit a kellékes kavar!
De sikert nem adnak ingyen! Brúnót el is vitték innen, Átöltöztették megint, Próba, aztán újra smink.
Húzkodták és igazgatták
Öt is, meg szegény tyúkocskát. – Hullik már a rőt szakáll, Tyúktaréj meg félreáll.
– Kicsit jobbra! Kicsit balra! Sminkes! Több púdert az orra! Csend legyen! Most jó! Csodás! Kezdődhet a forgatás!
A helikopter-személyzet Igen gondos munkát végzett: Messze földön ahány nyúl, Hozták hiánytalanul.
Szegény Brúnó félig már holt. Pihenője csak ritkán volt, S ama néhány perc alatt Nézhette a sok nyulat.
Brúnó csak fejét ingatta: – Egyik sem ő, az ebadta! S filmezéssel végezve Visszatért a tengerre.
De minthogy a tengert járva Nem akadt a nyúl nyomára, Végül elszánta magát.
És egy napon partra szállt.
Pénze lévén elegendő Előbb a piacra ment ő. Venni, mit a Kelet ád:
Fügét, dinnyét, datolyát.
Átsétált a bazárba is.
Hol igazgyöngy mellett hamis Mindig bőven kapható.
S földig lealkudóható.
j
Gazdát cserélt limlom, érték.
Kikiáltók egymást érték:
– a fejnélküli nő,
Olcsón megtekinthető!
Itt látható egy csodanyúl, Mely úgy, mint a hárman hull, Felhők közül a földre szállt, S most itt pödri a bajuszát.
– Ez csak szökevényünk lehet! – Vélte Brúnó, s vett egy jegyet, Nem bánta meg: mint pasát Látta bent Dani nyulát.
Tíz nyúl táncolt körülötte, Egy nyúllányka legyezgette, De látva a kapitányt, Menten bukfenceket hányt.
í®
Brúnó máris vitte volna,
De nem volt ily könnyű dolga: A nyulakat őrizték.
Este ólba betették.
Deszkafala volt az ólnak, Ám mi az egy rágcsálónak? Míg a gazda szundikált. Minden nyuszi odébbállt.
Brúnót már a napfelkelte Egy rakparti lépcsőn lelte. Buzgón törte a fejét: Mihez kezdjen legelébb?
– Nyúlketrecnek hol a kulcsa? Tűnődött, és közben furcsa Toppanásokra figyelt. Más is ilyen korán kelt?
– Az a ketrec régen üres! Kuncogott sok tapsifüles, Míg nyulunk, a keresett Egy nyúlleányt vezetett.
S mondta, immár turbán nélkül – Ezt a nyúllányt feleségül Veszem, ha nincs ellene,
S néhány rokon jön vele.
– Hurrá! — Brúnó örvendezett. Pár nyúllal több vagy kevesebb Hableánynak meg se kottyan. Jól úszik az megrakottan.
Hát még ha a gőzgép mellett Nyúlvitorlákra is tellett! Melyik hajó nem repül, Hogyha lobog ennyi fül?
Bár a mindenrágó népség Lyuggatta a hajó testét, S majdnem elsüllyedtek ők, Találtak egy megmentőt.
Hableány a légbe röppent,
S Brúnó így szónokolt ott fent: – Irány most már Furcsavár, Hol a húgom főztje vár! Hurrá!
Ha kíváncsi fiú, leány Miképp ért haza Hableány, S akadt-e még új kalandja Folytatásban olvashatja.
minerva
