Hits: 17
98
Dr. Ádámfy József
na
Népművelési Propaganda Iroda
Szerkesztette:
Dr. Vigh Károly
. Képszerkesztő:
Dr. Rózsa György
Lektorálta:
Dr. Szabad György
A címlapot Keresztes Dóra tervezte
A címlapon Kisfaludi Stróbl Zsigmond monoki Kossuth-szobra
ISBN 963 562 549 9
Felelős kiadó: Nemes Iván igazgató
Megjelent: 11,12 A/5 ív terjedelemben, ebből 4 A/5 ív műmelléklet
7629-79 — Népművelési Propaganda Iroda, Budapest
Felelős vezető: Vymeták Ferenc
Ajánlás: Dr. Bognár József, a Magyarok Világszövetsége
elnöke………………………….. |
5 |
Bevezetés …………………………. |
7 |
A szerkesztő előszava ………………….. |
9 |
Juhász Gyula: Kossuth-szobor ……………… |
11 |
Vayer Lajos: A Kossuth-kultusz a magyar művészetben |
13 |
Kossuth Lajos köztéri szobrai ……………… |
37 |
Budapesti intézmények tulajdonában levő szobrok….. |
83 |
Vidéki intézmények tulajdonában levő szobrok ……. |
87 |
Külföldi, ismeretlen sorsú szobrok …………… |
93 |
Budapesten magántulajdonban található szobrok…… |
95 |
Vidéki magántulajdonban levő szobrok………… |
99 |
Dr. Cigány Lóránt egyetemi tanár tulajdonában levő szobor |
105 |
A Kossuth-szobrok alkotói ……………….. |
107 |
Kép jegyzék ……………………… |
109 |
Képek ……………………………. |
111 |
– v •■lrtí–3J^ r» •íí-í’-^oS .tO tíKfljfciA
tv -jp™ – :4^.»
fc
V
Ö
u
7£
88 .
V8
-SS
év
tfc
ÍOÍ
TG-
;?<•
r _}3C<? í‘’,:
ÓV’JÍ
ob(íu
,7 –C-Í’ öm***® &
,cj. p-rf :tM«O~-i : .L v.O sssmÜJÍ.
V*
*í”
X ’X^fc >t<F^
……. X^C^
«’
c-‘/ei
*•
Adámfy József műve, amely Vigh Károly példaadó szerkesztésében kerül az olvasó kezébe és „csupán” az itthon, valamint külföldön megtalálható Kossuth-szobrok hiteles jegyzékbe foglalását tartalmazza, olyan mú, amelynek áttekintése után büszkébbé válhatunk magyar származásunkra és a magyar kultúra közösségéhez való tartozásunkra, anélkül, hogy mások jogos nemzeti büszkeségét megsértenénk. Jogos nemzeti és politikai-eszmei büszkeséget érezhetünk, ha azt látjuk, hogy Kossuth köztéri szobrait New Yorktól Torinóig és Sumenig megtalálhatjuk és Magyarországon az utolsó 1973-ban Sárospatakon, a Rákócziak városában került felállításra. Hiszen ez azt jelenti, hogy a kossuthi életmű — amely nemcsak Kossuth Lajostól, hanem ettől a nemzettől is elválaszthatatlan —, változatlan fényességben élte át birodalmak és rendszerek összeomlását, valamint történelemformáló világpolitikai és világgazdasági korszakok elmúlását. Ez csak azért vált lehetségessé, mert Kossuth a nemzeti függetlenség, a társadalmi-gazdasági haladás és a szomszéd népekkel való együttműködés prófétája volt államférfiként és az maradt az emigráció évtizedeiben is. Mint forradalmi vezér és államférfiú egyaránt kivívta kora legjobb szellemeinek csodálatát, de az emigráció évtizedeiben politikai képességeiben, szemléletmódjában, az események közelebbi és távolabbi következményeinek előrelátásában még mindig képes volt a megújulásra. Áttekintette a kor minden lényeges társadalmi áramlatát, megértette a politikai erők konkrét változásait és azok hatásait, de e világkép birtokában is hűséges maradt ifjúsága és férfikora nagy ideáljaihoz és változó horizontok mellett mindig a magyar megújulás új lehetőségeit és aspektusait kereste. Ezért vált személyisége, példája és életműve a magyar nemzetet változó történelmi viszonyok között megtartó kohéziós erővé és válságok esetén megújulásunk egyik alapjává.
Mert nemzeteket nemcsak a jószerencse és a győzelmek tartanak össze, hanem az a balsors és vereségek is, amelyeket nagy emberi ideálok szolgálatában töretlen lelkierővel szenvedtek el.
Ezért vált a kossuthi példa és életmű egy jobb holnap ígéretévé a kiegyezés utáni évtizedekben kibontakozó munkás és paraszti mozgalmak körében, majd az ország függetlenségét fenyegető és eltip- ró hitleri agresszió éveiben, és végül megújulást előmozdító eleven erővé 1945-ben, amikor a magyar történelem pusztulással fenyegető mélypontjai után a dolgozó nép hozzáfogott az új ország és új társadalom felépítéséhez.
Kossuth Lajos neve és életműve ma is egyik alapja nemzeti egységünknek, cselekvő hazafiságunknak és összekötő erő az öt kontinens különböző országaiban élő magyarok között is. Életműve — amely elválaszthatatlan a magyal nemzet történelmétől, életerejétől és képességeitől —. eleven bizonyítéka annak is, hogy kis nép is hozzájárulhat a világot kormányzó nagy eszmék és politikai erők fejlődéséhez, ha cselekedeteivel az emberiség jobb jövőjét előmozdító folyamatok megerősítését és haladását szolgálja.
Juhász Gyulának a Kossuth szoborról írott szavait idézve: „ö áll, fölötte minden változásnak, s az évek adnak patinát neki.”
Ha ilyen és ezekhez hasonló gondolatok jegyében fogunk hozzá e kis könyv olvasásához, úgy ebben nemcsak egy szorgalmas és lelkes gyűjtőmunka értékes eredményét látjuk, hanem egy olyan dokumentumot, amely tárgyánál fogva a tények és adatok puszta közlése után is megerősíti a hazai és külföldi magyart emberségében és magyarságában egyaránt.
Dr. Bognár József a Magyarok Világszövetsége elnöke
A Kossuth-szobrokra vonatkozó dokumentumok összegyűjtésében és e kötet összeállításában az a gondolat vezetett, hogy a Kossuth Lajos emlékére állított szobrok adatainak összeállítása és feldolgozása mind ez ideig nem történt meg. Ösztönzött az a páratlanul széles körű társadalmi mozgalom is, amely ércbe öntötte, kőbe faragtatta Kossuth Lajos alakját, a magyar szabadság és függetlenség szimbólumát. És mindezt közpénzen, közadakozásból! A ferencjózsefi Monarchiában csak nagyon kevés állami támogatást kaptak a Kossuth- szobor bizottságok. A Kossuth iránti rajongás a hazaszeretet tüzéből táplálkozott és a nagy szabadsághős halála után népszerűsége a magyarság körében még tovább erősödött. A Kossuth-kultusz legmaradandóbb kifejezési formája ekkor a szoborállítás volt.
Történelmünk haladó szellemű, forradalmár egyéniségei közül senkit sem örökítettek meg annyiszor, mint Kossuth Lajost. Ugyanakkor a felállított szobrok adatait tartalmazó újságcikkek, könyvek, lexikonok pontatlansága rendkívül bántó. A legtöbb szoborról hiányzik az alkotó neve és a leleplezés időpontja. Ennyi évtized után nem volt könnyű az adatok tisztázása. Még számos kérdésre így sem sikerült feleletet kapnom.
Mivel Kossuth nagysága túlnőtt az ország határain, a világ ösz- szes Kossuth-szobrával foglalkoztam.
Könyvem tízéves munka eredménye. Itt köszönöm meg a tanácsok, múzeumok, levéltárak, könyvtárak, iskolák, egyházak, hivatalok segítségét és közreműködését.
Ugyancsak köszönettel tartozom a még életben talált alkotóművészeknek, az elhunyt művészek hozzátartozóinak, barátaimnak, akiknek segítsége nélkül ez a könyv nem készülhetett volna el. Tíz év alatt 5000 levelet írtam, illetve kaptam. Illusztrálásul 1000 felvételt készítettem. A legtöbb szobrot személyesen megszemléltem.
Kívánom az olvasónak, hogy annyi öröme legyen a könyv lapozgatásában, mint amennyit én találtam annak elkészítésében. Szeretném, ha ez a könyv táplálná a mindannyiunkban égő tüzet: az igaz hazafiság lángját.
Szeged, 1978 február hava
Dr. Adámfy József ny. körzeti főorvos
Dr. Adámfy József szegedi körzeti főorvos munkája egyedülálló hazánkban. Ha csak arra az ötezer levélre gondolunk, amelyet megírt, illetve kapott annak érdekében, hogy a szobrok létrejöttének körülményeit, az alkotóművészek munkásságára vonatkozó adatokat tisztázza, akkor a legnagyobb elismerés hangján szólhatunk erről a teljesítményről. A szerző immár hajlott korban vállalta ezt a szó legnemesebb értelmében vett hazafias cselekedetet, hogy összeállítsa a Kossuth-szobrok képes krónikáját.
Dr. Adámfy József az utóbbi években már sokat betegeskedett, de betegágyában is a Kossuth-szobrok ügyével és a kiadvánnyal foglalkozott. Éppen ezért nagy megrendüléssel értesültünk 1980. január 9-én bekövetkezett haláláról. Fájdalom: nem élhette meg maradandó értékű munkája gyümölcsét.
A szerkesztő számára kevés oly hálás és szép feladat képzelhető el, mint a Kossuth-szobrokra vonatkozó forrásanyag formába öntése. Az egységes és könnyű áttekintés érdekében a köztéren álló szobrokról katalógust állítottunk össze. A zárt helyen álló és magántulajdonban levő Kossuth-szobrok esetében megelégedtünk a legfontosabb adatok közlésével. A fényképek kiválogatásánál az a szempont vezérelt bennünket, hogy a legjobb minőségű felvételek mellett a legkülönbözőbb szobor-típusokat is bemutathassuk.
A szerző hozzájárulásával került a kiadványba Vayer Lajos professzor még 1953-ban publikált, ma már nehezen hozzáférhető tanulmánya a Kossuth-kultuszról. Úgy véljük, hogy ez az értekezés, amely gazdag forrásanyagra épült, kellő áttekintést nyújt a Kos
suth-szobrok zömének keletkezési körülményeiről és a szobrok művészettörténeti jelentőségéről.
Végül közöljük a Kossuth-szobrokra vonatkozó legfontosabb számadatokat:
Hazánkban köztéren felállított Kossuth-szobrok száma 102 Külföldön a köztéren álló Kossuth-szobrok száma 7
Budapesten zárt helyen álló Kossuth-szobrok száma 28
Vidéken zárt helyen álló Kossuth-szobrok száma 40
Budapesten magántulajdonban levő Kossuth-szobrok száma 29 Vidéken magántulajdonban levő Kossuth-szobrok száma 33
(ebből 10 Szegeden)
A szobrok alkotóinak száma: 66
Dr. Vigh Károly
Juhász Gyula
Alföld porában, kisváros sarában A napban és a hóban nyugodtan áll.
Némán is harsog és nem bántja lárma,
Sem a tömeg, mely gyűlöl vagy csodál.
Az emberek alatta rendre járnak S elmennek mind a temetőbe ki. ö áll, fölötte minden változásnak, S az évek adnak patinát neki.
Olykor felejtik és közöny fogadja, Már meg se látják s a vásári zajba Nem hallják túlvilági szózatát.
ö vár nyugodtan, messze, messze nézve.
Örök dicsőség nap, mély tengerére S leint karjával balsorsot, halált!
lOŐOSó
nödKXtó btóUit
ftttfbögir<a ai ffórf c-aj> A
J!Á ^pLüSö ttSKI &> S9«®tf & /ü&rtöZ jujvtAí ,’£i.i’> ROt£ VÍVÖI .Íi-WÖÍ A HÍ3& .íüM®k>
>«; .í . triSr-” .íÍj.’-h; jmsdöís sA :M ^tvt&rlsi £ bniát ;í3íyn^ír?í<i 8 Rsherto Jfe ö
x»t ?é.nbi*<; jí ..’■;■■» x^T’5 x» ®
•r<\x-.’. G xíf{tií>i wfyfc.’ c[A< ‘,/■?> ■• • a tf&jU; M^siií lüjM .’ . \ .\’í ‘ /.<ííhfi ma*-.
hasú; x- :.;c: ■ :.■ ’UV 0
.^v:?yn • ■ v’írr r, .>.’• jpaAsaíb );öi(5
Vayer Lajos
A Kossuth-kultusz a magyar művészetben*
Kossuth Lajos halálának hírére1 a gyászoló hazában nyomban felmerült a gondolat, hogy alakját emlékműben örökítsék meg.2 A ke- gyeletes ötlet felvetésével a Kossuth-kultusz új formája kezdődött. Budapest főváros közgyűlésén azt indítványozták, hogy „Budapest fővárosában… egy szobor állíttassák fel. A határozat nyomán országos bizottság alakult, hogy az önkéntesen indult gyűjtést szervezetten vezesse. A bizottság felhívása szerint az ércszobor megörökítése lesz annak a törhetetlen szabadéivűségnek, melyet az élő nagy szellem képviselt; bálványa az enyészhetetlen hazaszeretetnek; egy szobor, amely él, eszmél, érez és hozzánk beszél. Amíg élt, ő lakott a mi szívünkben, most a mi szívünk dobogjon az ő érckeblében, hogy érezze vérünk lüktetését, gondolataink járását ivadékról-ivadékra. Ennek a szobornak remekműnek kell lennie, nemes ércből öntve. A művészi lángész remeklését díjazzák tehetőseink arany bőkezűséggel, de a hozzávaló ércet a nép millióinak filléreiből halmozzák ösz- sze: mert ez a legnemesebb érc a világon”.3 Ezek az emelkedett szavak, amelyeknek változatai a következő évtizedek folyamán az ország városaiban és falvaiban oly sok Kossuth-szoborral kapcsolatban több-kevesebb őszinteséggel és szónoki készséggel elhangzottak, világos fogalmazásban mutatják meg, hogy mit jelentett a Kossuth- szobrok emelése és mily általánosságban mozgó eszmék emlékműveinek szánták őket.
A Kossuth-szobor mozgalom élére a függetlenségi-negyvennyolcas párt állott. Bár vezére Kossuth most hazatért fia, Ferenc lett, a megalkuvó politikát folytató ellenzéki párt jogtalanul hirdette magát a kossuthi eszmék örökösének. Kossuth halála után kultuszának terjedését a kormány sem gátolta és megelégedett azzal, hogy az
• (A Magyar Mű vészét történeti Munkaközösség évkönyve 1952, Bp. 1953, 7—23. 1.)
ünnepélyes alkalmaktól a hivatalos tényezők távolmaradtak. A millenniumtól az első világháborúig tartó korszakban az ország legtöbb emlékműve Kossuth Lajos megörökítését szolgálta/* A Kossuth- szobrok történetében az egész ország társadalmi viszonyainak képe tükröződik. Míg a fővárosban csak a két világháború között került sor a Kossuth-szobor felállítására, addig a vidéki városokban, sőt falvakban a százat is elérte a századforduló körül felállított Kossuth-szobrok száma. Az alföldi, tiszántúli városok, elsősorban Kossuth negyvennyolcas toborzó kőrútjának állomásai, siettek az emlékművekkel kifejezni függetlenségi érzületüket. Néhány dunántúli, felvidéki és erdélyi város is csatlakozott hozzájuk.5 E szobrok története sok hasonlóságot mutat.
A halál hírére a városi közgyűlés határozatot hoz Kossuth-szobor emelésére a város központjában. A helyi gyűjtés megindul, különböző rendezvények követik egymást: táncmulatság, hangverseny, irodalmi est, műkedvelő színielőadás, cirkusz, kiállítás, sorsolás. Az adakozásban közületek, egyesületek, társaságok, gazdagabb és szegényebb lakosok egyaránt részt vesznek. Ha a szobor ügye akadozik, a közgyűlésen hamarosan felszólalások hangzanak el érdekében. Néhány éven át folyik a gyűjtés; ha az összeg nem elég, a város kiegészíti. Megalakul a szoborbizottság, tagjai a város vezetői, polgármester, főjegyző, ügyész, mérnök, tanácsnokok, lelkészek, tanárok, művészek — ha akadnak a városban — végre a város országgyűlési képviselője. A pályázat kiírása gondoskodik a szükséges adatok közléséről, a méretről és az anyagról, a költségről, intézkedik a minták készítéséről és a díjakról, továbbá a bírálóbizottság összeállításáról, amelybe a helyi szoborbizottságon kívül a fővárosi művészegyesületeket is tagok küldésére kérik fel. A pályázat eredménytelensége esetén szűkebb pályázat kiírása következik, ebben megvalósítva a felmerült módosításokat, a korszak közismert emlékműszobrászai vesznek részt. A mintákat közszemlére állítják ki, nem egyszer Budapesten. Meghozzák a határozatot, itt-ott akad néhány különvélemény is, amely jegyzőkönyvbe kerül, néha némi sajtóvita is követi a döntést. Megkötik a szerződést és pár évig tartó kőbefa- ragás és bronzbaöntés után a talapzatra kerül a szobor. Elérkezik a leleplezés nagy napja. A városban munkaszünet van, a lakosság a környékbeliekkel együtt fogadja a város képviselőjének kíséretében érkező előkelő vendégeket, élükön Kossuth Ferencet. A város törvényhatósága díszközgyűlést tart, az egyházak ünnepi istentiszteletet. Az ünnepség fényét diadalív, lovaslegények bandériuma és fehérruhás lányok emelik. A főtéren az egybegyűlt hatalmas néptömeg közepette ének, szavalat, fohász, cigányzene, taracklövések, sok és hosszú szónoklat hangzik el. A szoborról lehull a lepel, a küldöttségek koszorúi elborítják a talapzatot. Társasebéd pohárköszön
tőkkel és népünnepély kivilágítással zárja le a város emlékezetes napját, amelyről a helyi sajtó napokig közli magasztaló tudósításait és a fővárosi lapok is megemlékeznek pár sorban. A Kossuth-szobrok e tipikus története speciális mozzanatokat is tartalmaz, amelyek változatos képet nyújtanak a Kossuth-kultusz e jellegzetes megnyilvánulásairól.
A vidéki városok tudatában vannak a Kossuth-kultusz országos jelentőségének és a gyászhírre azonnal megindult akadozásból egybegyűlt pénzt a budapesti szobor alapjára adják. Mindenütt „úgy gondolkozott a város népe, hogy elsősorban a világra szóló országos szobor létesítése a fő, azután jöjjön a magunk ügye”.6 A helybeli szoborra való gyűjtés irányítóinak találékonysága változatos ötleteket termel: az anyakönyvi hivatalban sokszor megfordulnak, hogy „az előforduló események kihasználtassanak”,7 még a „betegsegítő és temetkezési egyesület” is mulatságot rendez a szobor javára,8 a tombolajáték jövedelméből nemcsak a szoboralap, hanem a nyerőszámok birtokosai is részesülnek.9 A gyűjtési tevékenységben a munkásosztály részvételét mutatja az egyik városban a vagongyári munkások lelkes közreműködése.10 A tőkésosztály közömbösségéről tanúskodik ugyanott a következő eset: A város szoborbizottsága ipari termékekből tárlatot rendez és a kiállításon árusítható tárgyakért az ország nagyiparosaihoz fordul, akiknek adományaiért jellemző szavakkal mond köszönetét: „az ország… gyárosainak áldozatkészsé- ge és honszeretete testté varázsolta az ideális és reális kor szellemét, megmutatja, miként lehet a legszebb erényt a legfontosabb gazdasági feladattal párosítva áldozni a hazaszeretetnek, fejlődésnek és meggazdagodásnak.” A tárlat 1091 koronát jövedelmez a szoboralapnak. Az összegből következtethetünk a felajánlott tárgyak értékére és így az ország ötven gyárosának áldozatkészségére, amelynek eredményeképpen alig több mint tízszerese jött be annak a 105 koronának, melyet a város egy gyárának vasmunkásai gyűjtöttek a hetvenezer forintba kerülő szobor létesítésére.11 A birtokos osztály hivatalnok rétege sem erőltette meg magát: Egy kis mezőváros ezer forintot alig meghaladó összegbe kerülő szobrára a lakosok közül hárman adakoztak 10—10 forintot, huszonötén 6—4 forintot, sokan 3—2 forintot és a legtöbben egy forintokat, sőt krajcárokat is. Jellemző, hogy a főszolgabíró, járásbíró és a jegyzők nevét ugyancsak az egy forintos adakozók között találjuk. És ugyanolyan jellemző, hogy a szobor leleplezési ünnepségén e bőkezű urakat az emelvény lelkes előkelőségei között látjuk viszont.12
Még ilyen körülmények között is a szoboralap gyűjtés útján való létesítése volt az egyetlen járható út, mert az állam támogatásának megszerzése a legnehezebb, sokszor lehetetlen feladatok közé
tartozott. Az aradi szoborbizottság a város törvényhatóságától 50 000 koronát kért, tízévi költségvetési tételekben. A törvényhatóság valóban elveti a városi tanács 5000 koronás javaslatát és az 50 000-böl 30 000-et a kért folyósítással megszavaz. A belügyminiszter úgy módosítja azt, hogy a 30 000 korona nem tíz, hanem harminc esztendei törlesztéssel irányoztassék elő. Ez az intézkedés, mint kellő tisztelettel megjegyzik, „a hazafias mozgalom gyors tempóját nagy mértékben ellensúlyozhatná, sőt annak kerékkötője is lehetett volna”, azonban a törvényhatósági bizottság és a városi tanács is végre megemberelik magukat és közbelépnek a belügyminiszternél, „ki is méltányolva a felhozott súlyos indokokat, korábbi határozatának megváltoztatásával” az eredeti előterjesztést, azaz a tízesztendei törlesztést jóváhagyta. A belügyminiszter, aki egy Kossuth-szobor emelését harminc évre kísérelte meg elhalasztani és aki egy Kossuth-szobor ügyében egy vidéki város képviselőitől még új indokokat hallhatott, nem volt más, mint Széli Kálmán, ö egyben miniszterelnök is lévén, itt tanúsított magatartásával a hivatalos Magyarországnak a Kossuth-szobrok kérdésében elfoglalt álláspontját tökéletesen kifejezte.13 Bár a városoknak sokszor kell tetemes segítséggel támogat- niok a lakosság gyűjtéséből létesült szoboralapot, helyesen fejezi ki a tényleges helyzetet az a szoborbizottság, amely felpanaszolja, hogy „a szobor költségeit ebben a szerencsétlen országban csakis társadalmi úton lehet összeteremteni, a hivatalos állam megborzad Kossuth Lajos neve hallatára”.1”
Az összeg egybegyűlte után a pályázat kiírása több problémát vetett fel, elsősorban a bírálóbizottságok összetételének kérdését. A ceglédi szoborbizottság úgy tervezi, hogy az öt tagból hármat maga jelöl (kettőt a saját kebeléből és egy művészt is), egyet a pályázók és egyet a Képzőművészek Egyesülete. Utóbbi tiltakozik és mind a maga, mind a pályázók részéről két-két tagot kíván, a város azonban ragaszkodik eredeti tervéhez és a művészek belenyugszanak.13 A művészegyesület részéről Zala György elnök játszik főszerepet, ki maga nem vett részt a Kossuth-szobor pályázatokon.1,J A szoborbizottságokban itt-ott helyi mesterek neve is felmerül, azonban nem sok sikerrel.17 Akad szobrász, aki kifejezést is ad helytelenítésének afelett, hogy a zsűrit nagyrészben laikusokból állították össze. Teles Ede is követeli, hogy a Képzőművészeti Társulat három művésztagja alkossa a bírálóbizottságot. Erre még ö kerül rosszhírbe, mintha indítványával a Társulatból érkező baráti zsürorok protekciójára számítana.18
A másik nagy kérdés, amely a pályázatok közzétételekor felmerül, az emlékmű formájának problémája. A Kossuth országos nagysága mellett helyi szereplésének emlékét is megörökítő szobrokat sze
rétik olyan felfogásban látni, amely nemcsak a mellékalakokban, hanem a föalakban is mutatja a városi vonatkozást. A toborzó út állomásain meg vannak elégedve, mert: „nem a szépen kiöltözött, gondosan megfésült és alkalmi szónoklatokra berendezett arcú vasárnapi Kossuth ez, hanem az a Kossuth Lajos, aki a fárasztó vidéki körút viszontagságaitól porosán, a napról napra alakuló események híreitől izgatottan, de lelki szemei előtt mindig kitűzött céljával: meggyőzni a nemzet egész tömegét, annak minden rétegét — egy rekkenő napfényes augusztusi napon jött… igaz, olyan, amilyennek a kortársai is írták és mondják”.19 A trónfosztás emlékét őrző városban is a történeti mozzanatra kívánnak emlékezni: „ebben a Kossuthban mindenki látja nemcsak a hű, igaz, tökéletes hasonmást, hanem azt a fenséges nyugalmat, méltóságot, amit elképzel az, ki ösmeri, hogy mily óriási felelősséget vállalt annakidején… éppen itt… A világ szeme volt akkoron rászegezve.”20 Míg egyik városban az a vélemény, hogy Kossuthot úgy kell felfogni, ahogy „a nemzet kegyeletében él”, azaz nagyszerű szónokként, mert „népünk” az államférfit kevésbé ismeri, mint a szónokot,21 addig a másik városban tartanak tőle, hogy „a megszokott és… megunt patetikus szavaló alak” kerül ki a műtermekből. Érthető ez szerintük, mert „művészeink keresik, kutatják a szoborbizottság hangulatát, értelmi nívóját és ennek megfelelően irányítják mintázó fájukat, mert mindenekelőtt győzni akarnak a mintázóversenyen”. Ki is mondják az ítéletet: „az ország minden Kossuth-szobor bizottsága … többségében a szavaló, a páthosszal dolgozó színészt látja lelki szemei előtt, s aki leghangosabban és legpózosabban szaval, azé szokott lenni a pálma”. Márpedig „Kossuth Lajos nemcsak szónokolt, hanem cselekedett is… hamis a páthosz már azért is, mert ma nem beszélünk patetikusan, de főleg azért, mert nem szavaiból szűrődik le lelkűnkben Kossuth Lajos nagy alakja, hanem azokból az eredményekből, amelyeket egész áldásos ténykedésével mindnyájunk üdvére elért”. E merész bírálat mellett, mely túlozva állítja szembe a kiváló szónokot a nagy államférfival, kevésbé határozott ugyanott a „művészek szárnyalását határozott irányba” terelni kívánó hang: „A prog- rammnak ki kellene fejezni, hogy a sablonos szavaló Kossuthból nem kér a bizottság, hanem a mai modern kor felfogásának megfelelő, komoly, originális, és lelkűkben, külsejükben magyar szobrokat kíván, a cselekvő szellemóriás művészi kifejezésével.” Ha így lenne — a vidéki újságíró szerint — nem lesz a szobor a leleplezés utáni napon már érdektelen, és nem megy el mellette úgy a város közönsége, „mintha utcai gáz vagy villamos kandeláber volna”.22 A Kossuth-zarándoklatról híres alföldi városban a különböző vélemények megegyeznek abban, hogy az a legjobb pályamű, amely „ér
zés és gondolat tekintetében a legjobban kifejezi azt az eszmét, amelyet … megörökíteni hivatva van”, és amelynek kvalitása elég biztosíték a kész mú kiválóságára. Ezen az alapon szavazzák le a zsűri olyan művésztagját, aki a „művészi plasztikai, valamint a tervezet szempontjából legjobb” pályaműért emelt szót, pedig véleményében nem okvetlenül az öncélúság jelentkezett, hanem a mesterség szempontja is megnyilatkozhatott/’ A legkényelmesebb állásfoglalás kétségtelenül azé a városé, helyesebben szoborbizottságé, amelyet döntésében az vezetett, hogy „ezek a művészek tanúbizonyságot tettek arról, hogy monumentális alkotást is tudnak létesíteni, ott van Aradon a Kossuth-szobruk, mely az ország legnagyobb és legjobb szobrai közé tartozik”.2‘* Szóval, ami jó volt az egyik nagyvárosban, jó lesz a másik nagyvárosban — Debrecenben — is.
A Kossuth-szobrok hatásának jelentős tényezője, az emlékműszobrászat nélkülözhetetlen eleme, a mellékalakok is sok fejtörést okoztak a szoborbizottságoknak és szobrászoknak, amint ezt a létrejött sokféle változat tanúsítja: fiatal honvéd veszi át a zászlót az öreg paraszttól;’25 ifjú honleány övezi koszorúval a talapzatot, kaszás népfelkelő és parasztgyerek kíséretében;26 anyjától búcsúzik a harcba induló katona, míg a város szabadságharcos nagyjai vezérükre tekintenek fel;27 itt a távozó honvédet, ott a hősi halálba roskadót látjuk;28 még a szabadcsapatok is megjelennek egyszer a lovat ugrató Rózsa Sándor alakjában, igaz, hogy csak a talapzat hátulsó oldalán.*9 Mind egy-egy hatásos jelenete 48—49 mozgalmainak, elsősorban a hazát védő hősi harcnak. E természetes, élő alakok mellett az emlékművek talapzatán oly otthonos mesterkélt allegorikus figurák is feltűnnek. Maga a műkedvelő Kossuth Ferenc is, mikor még az első szobrok idején több érkezése van atyja készülő emlékműveivel foglalkozni,30 — ilyen mellékalakokat ajánl a talapzatra: ha az összegből telik, „ez Magyarországot ábrázoló női alak lehetne, amely féltérden állva a talap oszlop előtt egy erőteljes mozdulattal szétszakítaná a láncot, amely két keze csuklóját összeköti”.31 Az ország jelképe nemcsak mint eszményi nőalak jelenik meg a Kossuth-szobrok talapzatán, hanem mint allegorikus férfi-figura is. Kecskeméten a talapzaton hatalmas alak ül, vállán párducbőr, kezében egyenes kasza, óriás, a nemzeti erő, önérzet, elszántság jelképe. Viszont a pesti képesújság tudósítója szerint „kétségkívül merész vállalkozás ez a meztelen allegória, egy színmagyar alföldi városban, amelynek népe subában vagy dolmányban szereti látni legendás hőseit. Jóidéig talán rossz szemmel nézi majd a polgár, de rövidesen, amint megérti, meg is szereti”.*12 Persze ez nem ment máról-holnapra, és a szobor körül szemlélődő nép úgy gondolja, hogy „már a förtelmes fel is öltözhetett volna, ha kiült ide a piacra … egy gatya csak telhetett vol
na neki azért a sok pénzért”. A nyerészkedéssel gyanúsított szobrászt így védi meg a nagy idők egy helybéli tanúja: „Nincs igaza, nem spórolt, aki csinálta; ni, Kossuth apánk nagyobb, mint amilyen volt.” A vitát az újságíró zárja le, aki kimondja, hogy a „forradalom kaszása”, nem más, mint egy helybeli ember „a maga meztelen valóságában’’?1 A szobor történetének helyi historikusa pedig büszkén foglalja össze azt, ami a város közönsége számára a dolog lényege: „ez az első Kossuth-szobor nagy Magyarországon, amely nem elégszik meg a szabadságharc egyes kikapott mozzanatainak, epizódjainak lerögzítésével, mint pl. a ceglédi és a szegedi szobor, hanem teljes eszményét öleli fel negyvennyolcnak”.3‘1 Az allegóriák során olyan messzire mentek, hogy akad emlékmű, amelyen a fal előtt álló Kossuth-alak hatását szinte teljesen elnyomja a falra súlyosan nehezedő jelképes félalakok bonyolult csoportja.35
A pályadíjat elnyert szobrászok személyesen jelennek meg a szoborbizottságok előtt. Egy szoborbizottságként működő vidéki asztaltársaságot a művész „világító példának állítja a honpolgárok lelki szemei elé, amely ebben a materializmus túltengésben leledző korszakban is oly példátlan szívóssággal törtet egy szent cél megvalósítása felé”. Az idealizmust ily kiválóan megtestesítő megbízók mindenesetre a szerződésben még azt is kikötik, hogyha a két alkotásra társult mester közül az egyik „időközben elhaláloznék, a túlélő művész tartozik a művet befejezni”?’ A szobrok készülése közben az elhelyezés problémája is foglalkoztatja a városok közvéleményét. A városrendezési és közlekedési szempontok összeegyeztetése az emlékmű központi, főtérre vagy főutcára kívánkozó elhelyezésével nem mindig egyszerű és sok bonyodalmat okoz.37 A századforduló lappangó felekezeti ellentéteinek hangja szólal meg abban az óvatos állásfoglalásban, amelyet a Kossuth-szobor mozgalmakban nagyszerepet játszó protestánsok tanúsítanak egy dunántúli községben, mikor nem járulnak hozzá a katolikusok miatt a szobor javasolt helyéhez „azon egyszerű és mégis fontos indok alapján, hogy helyben lakó másvallású testvéreink előtt ne úgy tűnjünk fel, mint akik a szobrot tisztán felekezeti szempontból állítanánk a református egyház épületei közötti térségre”.38
A leleplezés ünnepségének tükrében megmutatkoznak a millenniumi társadalom belső ellentmondásai. A bihari kis város felé vezető úton egy közeli kúrián elköltött fényes reggeli után, tizenöt fogaton robognak az érkező pesti előkelőségek, élükön Kossuth Ferenccel. /X lovasbandérium legényei közül egyik elszánja magát, odaugrat Kossuth apánk fiához, de nem meri megszólítani. Román szekeresekkel találkoznak, kik „imádságos tisztelettel, kalaplevéve” néznek utánuk. A határban a vendégek fogadására „az intelligencia
nagy számban gyűlt egybe… felpántlikázott, bokrétás fogatokon szállt ki az előkelő magyarság a határra, hol elegáns hölgyeket is láttunk ragyogó toalettben”. A főtéren a szobor körül várakozó közönségben sok az „ünneplőruhás cívis”. A lakosság szegényparaszti rétegének eközben még egyszerűbb díszítésre sem jutott, úgyhogy zászló helyett „papírosból ragasztottak egybe három színt a szegényebb emberek”, így kértek részt a jobbágyszabadító Kossuth emlékének ünnepléséből?9 Másutt bátrabb a nép és az avatási ünnepségen „váratlan érdekes jelenet” játszódik le, mert a nép közül előlépett egy egyszerű gazdaember” és koszorúját letéve a talapzatra, mondta: „A földművelő nép is eljött, míg te földet adtál a népnek, magad hontalanná lettél.”’*°
A leleplezés alkalmával elhangzott ünnepi beszédek élesen világítanak rá, hogyan használták ki az uralkodó rétegek céljaik érdekében a Kossuth-kultuszt. A függetlenségi párt hangzatos szólama után „ma nincs, ha 1848—49 nincs”, sohasem marad el a kiegyezés szellemének idézése: „Kossuth Lajos és Deák Ferenc az utódok előtt nem egymással szemben fognak állni, hanem egymás mellett, a nemzeti dicsőség sugaraitól körülárasztva.””1 A függetlenségi eszme hajthatatlan alakjának meghamisításában nem egyszer oly messzire mennek, hogy még azt is ki merik jelenteni, hogy az alkotmány hatvanhetes „helyreállításában Kossuth apánknak a titkos keze elejétől fogva benne volt’*/’2 így lesz a millennium hangulatában a Kossuth- szobor a vidéki városokban „az a bizonyos semleges terület, melyen minden magyar felekezet találkozhat k”,43 és „a hazaszeretet oltára”.*4
A század elejére kiélesedő osztályharc idején így elmélkedik Békéscsabán a Kossuth-szobor leleplezésére egybesereglő magyar és szlovák nép láttán a budapesti folyóirat tudósítója: „S ép ez a békési nép… volt az, amely még csak kevéssel ezelőtt is azzal a veszéllyel fenyegetett, hogy a szocializmusnak állami és társadalmi rendünk iránt ellenséges nemzetközi eszméi meg fogják hódítani. Még nem is rég veszedelmes fellobbanásokban jelentkezett itt az elégületlenség s az izgatás következménye, maga Csaba város a legutóbbi választásokon szocialista képviselőt választott. Most azonban látni lehetett, hogy a gazdasági bajok miatti elkeseredés pillanatnyilag megzavarhatja ugyan jó alföldi népünk nyugodt, józan gondolkodását, de a lelke mélyéig hatolni nem tud az olyan izgatás, amely el tudná szakítani a nemzet egyetemének eszményeitől. Haragtól s nyomorúságtól indíttatva vallhatja magát egy-egy alkalomra szocialistának — azért mégis alapjában véve igaz magyar marad.”45 így borul a Kossuth-szoborról lehullott lepel a földmunkásság forradalmi megmozdulásának áldozataira. És a határszéleken
egyre forróbbá váló nemzetiségi ellentétek közepette a Kossuth-szo- bor, az „egységes és oszthatatlan ország”, „a magyar állameszme” „allegorikus alakjának szobra” lesz.46 Végre még az első világháború küszöbén is Kossuth szellemét hívják segítségül minden baj ellen bevált árkánumként.47
Amint elöljáróban említettük, a Kossuth-szobor mozgalom kiváló politikai eszköz volt a függetlenségi párt számára, amely a leleplezések ünnepi alkalmait nem is hagyta kihasználatlanul. Kossuth Ferenc felvonultatása, a párt tényezőinek szerepeltetése, a sok függetlenségi szónoklat együtt erősen hatott a választójog nélkül lelkesülő népre. Egyszer a hatáskeresésben olyan messzire mentek, hogy a talapzat két alakjának mintájára az agg és ifjú harcos zászlóátadását a párt öreg és fiatal országgyűlési képviselője lelkes szavak kíséretében kis pártjelenetként ott helyben lejátszotta az egy- besereglett tömeg előtt.48 És, hogy a Kossuth-kultusz napi politikai értékesítéséből némi kis rész a kormánypártnak is jusson, „kellemesen meglepte” a közönséget egy szabadelvű párti képviselő megjelenése is.49 A Kossuth-szobrok állításában megnyilvánuló és kormánytól engedélyezett ellenzékiség lényege végre tökéletesen kifejeződik akkor, amikor egy kisvárosban a leleplezést követő társas lakomán, a tósztok elhangzása után a hangulat oly mértékben emelkedetté válik, hogy a jelenlevő kormánypárti korifeus nevén nevezve a dolgokat, kijelenti, hogy bár nem a függetlenségi párt híve, „de meg kell hajolnia a lojális ellenzék előtt, mely a parlamentben minden emberi gyarlóság híján elvekért küzd”.50
A legnagyobb politikai hullámokat az ország fővárosában, Budapesten állítandó szobor ügye verte. A pesti szobor története a századforduló idejéből a két világháború közötti korszakba ível át és hosszú története51 híven tükrözi az uralkodó osztályoknak a művészeti életben játszott szerepét. Láttuk, hogy Kossuth halálhíre után nyomban országos bizottság alakult a budapesti szobor felállításához szükséges gyűjtés szervezésére és irányítására, megfelelő albizottságokkal a különböző részfeladatok megoldásához. A gyűjtés eredménye három esztendő alatt a 350 000 forintot is meghaladta. Ezt a bizottság a fővárosnak adta át, amely takarékpénztárnál helyezte el, úgyhogy az összeg 1900-ra a kamatokkal együtt csaknem 850 000 forintra növekedett. A szobor pályázatának meghirdetése, az első lépés, egyre késett. Az eredeti tervhez híven ebből a pénzből kellett Kossuthnak mauzóleumot is emelni és egyelőre ez tetszett sürgősebbnek a főváros tanácsa számára. A szobor ügyének késése azonban nem látszott egészen tiszta dolognak, úgyhogy a Kossuth- szobrok mozgalmának politikai gondozója, a függetlenségi párt, felemelte szavát az országos jelentőségű emlékmű ügyében. Az „Egyet
értés”, a párt hivatalos lapja 1902 januárjában ..Kossuth cs Rákóczi” címmel cikket ír, amelyben szóvá teszi a nagy magyar hősök emlékének tartozó kegyelet külső jeleinek kérdését, Kossuth pesti szobrának felállítását és a Rákóczi hazaárulásáról szóló törvény eltörlését. Fclhánytorgatja, hogy csaknem minden nagyobb vidéki városban áll már Kossuth szobra, csak az ország fővárosában nem. bár a gyűjtés oly szép eredménnyel járt. „Gyönyörű utcáinkon, pompás sétakertjeinkben, a tereken hiába keresi szemünk, sehol nem találja.” Gúnyolódik a szoborbizottság felett, amelynek oly sok más gondja van. A közönség hallgat, türelmesen vár. Mi az oka e húzás-halasztásnak, miért nem írják ki a pályázatot? Nem lát más okot, minthogy nem merik, mert illojalitástól tartanak. Félnek, hogy a bécsi főudvarmesteri hivatal kijelenti: az uralkodó háznak nem tetszenék a budapesti szobor felállítása. A császári és királyi közös főhercegek „Kossuth-szobrot nem akarnak látni, ha egy esztendőben egyszer betekintenek Budapestre”. Keserű szavakkal vázolja a helyzet képét: „Más országban az uralkodó a nemzettel együtt ünnepli a nemzet nagy fiait és hőseit. Nálunk ez sohasem történik meg. Amikor mi ünnepelünk. Bécsben bosszankodnak. Amikor mi sírunk, Becsben akkor nevetnek. De ha aztán mi megharagszunk. Bécsben akkor megijednek. Csakhogy mostanában nem akarunk megharagudni, az a baj.” Jellemző esetként hasonlíthatja össze a rég meghalt Kossuth és nemrég elhunyt Erzsébet királyné szobrait. A királyné szobrának pályázata már le is járt, Kossuthéra még ki sem írták a pályázatot. A lojális ellenzék hangján persze hozzáteszi: „Hogy Erzsébet-szobrot emeljünk, ez éppen olyan forró óhajtása a nemzetnek, mint az, hogy Kossuth-szobrot emeljünk”. Ez összehasonlítás után kevés őszinteséggel hat a szónoki kérdés feltevése: „Talán attól félnek, hogy az a néma szobor örökkön-örökké tiltakozni fog minden olyan törekvés ellen, mely az ország függetlenségének árthatna?”52 Jellemző, hogy még az ilyen összehasonlítás sem maradhatott következmények nélkül. Vagy a kormány nyomására, vagy saját taktikai meggondolásból néhány hét múlva az „Egyetértés” nagy cikket közöl az Erzsébet-szobor új pályázatának eredményessége érdekében és hangoztatja, hogy „ez az eszme oly nagy, hogy valami tér közepén szerénykedő szobormű ki nem fejezi: az ország fővárosának művészi koronája kell, hogy legyen”. Konkrét javaslattal is előáll: ,.A várhegy alakuljon át nagy emlékművé.”53 Megtudjuk azt is. hogy az Erzsébet-szobor költségeire másfélmilliót szántak, azaz a Kossuth-szobor és síremlék együttes költségeire rendelkezésre álló összegnek csaknem kétszeresét.5‘* A párt a továbbiakban kifogásolja a síremlék előtérbe helyezését, mert „világos, hogy ez az intézkedés a Kossuth-szobor felállításának elhalasztása céljá
ból történt”, hogy így a fennmaradó összeg újból ne legyen elégséges a szobor felállítására. „Siralmasan jellemző korunkra, hogy a nemzet legnagyobb fiának emlékezetétől fázik a hivatalos Magyarország s mesterséges akadályokat gördítenek a nemzeti kegyelet nyil- vánulása elé.”55
Az így előkészített talajon állva, az országgyűlés március 12-i ülésén a függetlenségi párt ifjú képviselője, Lengyel Zoltán, interpellációt intézett a miniszterelnökhöz „a Budapesten felállítandó Kossuth-szobor ügyében”. Felháborodásának ad kifejezést, hogy a nemzeti szobrok ügyét — a Szabadságharc emlékművét is ugyanúgy halasztották az egész korszakon keresztül — egyre felszólalásokkal kell előbbre vinni. A síremlék ügyéről szólva a szélső baloldal hangos helyeslése mellett kijelenti, hogy „Ne tegyünk követ addig Kossuth sírjára, amíg eszméinek szobrot nem emelünk …” Interpellációját határozott hangon e szavakkal intézi a miniszterelnökhöz, úgyis mint belügyminiszterhez: „1. hajlandó-e… sürgősen intézkedni aziránt, hogy (a pénz)… kizárólag és mielőbb eredeti rendeltetésének céljára fordíttassék s a szobor felállítása iránt a lépések megtétessenek? 2. (Ha a pénz nem elég) hajlandó-e… az országos gyűjtés eszközlését kezdeményezni, illetve a szükséges összegnek az állam által való fedezése tárgyában sürgősen tör vény javaslatot benyújtani?” Bár, mint az ..Egyetértés” írja, „a miniszterelnök természetesen hallgatott”, a bátor állásfoglalásnak és a függetlenségi sajtó további sürgetésének mutatkozott némi eredménye.56 A lapban másnap megjelent vezércikk tárgya a Kossuth-szobor. A városháza hiperlojális bürokratáit vádolja azzal, hogy a millió magyar szív kincsesládájából a szoborra gyűjtött halom aranyat manók módjára barlangba rejtegetik. Ügy vélik, hogy „milliók kegyeletét valamely penészes aktába göngyölítve, akármennyi időre el lehet csuk- niok a miniszteri vagy városházi irodafiókba”. Persze az udvar felé még ez a cikk is felfedi a párt ellenzékiségének kettősségét: „Az Erzsébet-szobor alapja, mely a közlelkesedésnek ugyanabból a forrásából ömlött együvé, mint a Kossuth-szoboré. tesz a dinasztia előtt is biztos tanúságot a magyar nemzet történelmi érzéseinek egységéről, a magyar nép minden nagy kegyeletének nemes összhangjáról”. Gyakorlati javaslata az. hogy legalább a nagy halott születésének százéves évfordulójára állíttassák fel a szobor.57
A főváros végre megmozdul és március 19-én tartott közgyűlésén nagy lelkesedéssel elfogadják a harminckét törvényhatósági bizottsági tagnak, Vázsonyi Vilmosnak és társainak indítványát, amely szerint „a közgyűlés utasítja a tanácsot, hogy a Kossuth-szobor haladéktalan felállítására haladék nélkül terjesszen javaslatot a közgyűlés elé”. A polgármester nyilatkozata után, amelyből kitűnik,
hogy a pénz már csaknem egymillió, az indítványt kiegészítik Po- lonyi Géza indítványával, hogy „intézzenek feliratot az országgyűléshez, kérve, hogy a költségekhez a törvényhozás is járuljon hozzá”.58 Az akció egyelőre a szobor ügyének előrehaladását látszott előidézni és az „Egyetértés” elégedetten állapítja meg: ideje volt, hogy a város megcáfolja a húzás-halasztás következtében előállott gyanút és így most az országgyűlésen és a miniszterelnökön a sor. Kijelöli a függetlenségi párt további feladatát is: tartsa felszínen a kérdést és „ha a kormány késlekednék, vagypedig, amit hinni sem merünk, feltételezni nem akarunk, hogy az ügyet elaltatni, vagy elhalasztani akarná, csináljon forradalmat a törvényhozás termében”.50 E jellemző kijelentéstől, amely a párt hosszú évtizedeken keresztül tartó gyakorlatához híven nem a nép, hanem a képviselők forradalmát ígéri, a kormány nem rettent meg. A kormány sajtójának a városi közgyűlésről közölt pársoros ismertetése, mely szerint „az ülés elején a Kossuth-szobor ügyében szítottak mesterséges izgalmat”, előre jelzi a jövőt.00
Csak egy év múlva kerül sor arra, hogy a városi építési és művészeti bizottságok tanácskozásokat folytassanak a szobor helyéről, a Szabadságharc-emlékmű és a Kossuth-szobor egyesítésének kérdéséről és a pályázat kiírásáról. A pályázat kiírása végre 1903 szeptemberében egyévi határidővel meg is történt. A helyvita — hogy a szobor az országház előtti térre kerüljön-e vagy sem — a pályázat határidejének fél évvel való kitolása, a pályázat eredménytelensége, a művészek tiltakozása, új pályázat kiírása, amely 1906 májusában történt meg (most kétévi határidővel), egyre messzebb tolták ki a szobor felállításának időpontját. Az első pályázat zsűrijéről az egyetlen művészeti folyóiratnak, Lyka Károly „Művészetiének lesújtó véleménye van: a zsűri nem érte el még az „átlagos dilettáns” színvonalát sem, legfeljebb az „átlagos laikusét” és olyan követelményekkel állott elő. amelyeknek „a világ egyetlen szobrásza sem tudna, sőt a tehetségesebbek közül egyetlenegy sem akarna megfelelni”, mert azt „várták a szobrászoktól, hogy történeti memoárokat, adatokat, politikai konstellációkat, az események lefolyásait, filozófiai dedukciókat fejezzenek ki. S midőn ezt követelték, nem történetírókhoz, versköltőkhöz, drámaírókhoz, bölcsészekhez fordultak, hanem szobrászokhoz”. De magukról a szobrászokról sem vélekedik fel- emelöbben: „Viszonyaink között… attól kell tartanunk, hogy sok pályázó megismervén a dilettáns jury eszejárását, a legközelebbi pályázaton másodrendű fontosságúnak fogja tartani a tisztán művészeti szempontokat és beadja a derekát a laikusok vélekedésének, akik csak historizálni tudnak.” Bár e szavakban a műalkotás tartalmi jelentésének némileg tisztázatlan fogalma és a tiszta művészet
emlegetésében a Tart pour Fart elve mutatkozik meg, a különböző tudományos, irodalmi és művészeti kategóriáknak és a szobrászat sajátos stílusának meghatározására való törekvés is kifejezésre jut bennük.61
A második pályázatra 1908 áprilisában huszonhárom pályamű érkezett be. A bírálóbizottság a közélet és a főváros képviselői között Bárczy Istvánt, Kossuth Ferencet, Rákosi Jenőt, a művészek között Haussmann Alajost, Zala Györgyöt, Stróbl Alajost, Teles Edét, Bezerédy Gyulát, Szamovolszky Ödönt, Benczúr Gyulát találjuk. A pályázat eldöntésénél a kivitelre alkalmasnak ítélt művek közül Róna József és Horvay János pályamunkái között alakult ki éles küzdelem. Az első szavazásnál Horvay és Róna 9—9 egyenlőszámú szavazatot kaptak, a másodiknál Róna 10, Horvay 8 szavazatot, azonban abszolút többségre lévén szükség, harmadszor is szavazni kellett, mikor is újból egyenlő számú szavazat esett a két művészre. Ekkor az elnöklő polgármester döntötte el a vitát azzal, hogy Horvayra szavazott és így Rónának meg kellett elégednie a második díjjal. A döntés ellen Róna óvást emelt, a Képzőművészek Egyesülete panaszt tett, mert a művész szakértők véleményét elvetették, azonban sem egyiknek, sem másiknak nem volt semmi eredménye.
A „Művészet”, mintegy lemondva arról, hogy a folyóirattól hangoztatott művészi színvonal a Kossuth-szobor pályázaton valaha is érvényesülhessen, az országos jelentőségű pályázatról még cikket sem közölt és csak a krónika-rovatában regisztrálja a helyezettek nevét és a díjak összegét.62 A polgári közönség képes hetilapja, a „Vasárnapi Üjság”, egyrészt helyesen hallja meg „az ezer magánérdek vásári lármáját, mely el nem maradhat egy közel egymilliós üzlet megkaparintása körüli tülekedésben”, másrészt „tisztán artisztikus szempontból” vizsgálva Horvay és Róna pályaműveit, éles világot vet arra, milyen politikai hatást vártak az uralkodó osztályok a pályanyertes műtől. Horvay szobra „az egyetlen, mely… a célnak minden tekintetben megfelel, mégpedig azért, mert ez a legkevésbé szobor. A Horvay szobra: emlékmű.” A furcsán sikerült művészeti definíció szerint a Kossuth-szobor nemcsak „Kossuth eszméjének” és a nemzet szabadságáért harcolt küzdelmeinek, hanem „annak a fájó rezignációnak” is emlékműve, „mellyel a nemzet ezt a küzdelmet három század óta a szívében hordja”. És, hogy ezek után a politikai tendencia művészeti követelmény leplébe burkoltan jelenjék meg, kimondja, hogy: „Akik jobb szerették volna az agitátor Kossuthot látni a talapzaton, … azok sem dönthetik meg azt az igazságot, hogy Horvay alapgondolata monumentálisabb… mint amilyen lehetett volna például egy pendantja a Petőfi-szobornak, mely a felébresztett nemzeti lelkiismeret tüzeshangú tárogatósát adta volna át az utó
kornak.” Viszont Róna szobra „az agitátor Kossuth szobra, fájdalom, sokkal inkább az agitátoré, semmint szeretnék”, és a forradalmár Kossuth valóságos alakját kétes értékűen méltatva megjegyzi, „elvégre Kossuth tán mégis valamivel több volt nekünk egyszerű lázi tónál”. És újból a művészeti szempont, mint mentsvár: „sok a páthosz”, „kissé banális, amint szónokol” a mellékalakokkal egyetemben.63 Bár kétségtelen, hogy Róna szobra sem múlta felül művészeti értékben Horvay szobrát, a bírálóbizottság döntésének oka nyilvánvaló: a két mű közül azt kellett kivitelezésre méltónak ítélni, amelyik kevésbé emlékeztetett a harcra hívó Kossuth alakjára.
Horvay pályaművének jellegtelenségét mutatja, hogy ugyanabban az 1908-as esztendőben a genfi Kálvin-emlék nemzetközi pályázatán egy a Kossuth-emlékmúvel csaknem teljesen megegyező mű modelljével vesz részt.61 A magyar szabadságharc vezére és a vallási reformátor alakja és eszméi semmi sajátos és lényegében egymástól különböző „alapgondolatot” nem váltottak ki a szobrász képzeletéből. A pályadíjat elnyerve, Horvay nekifogott a hatalmas márvány Kossuth-emlékmű elkészítésének és a nagy munkával éppen az első világháború kitörésének idejére nagyjából el is készült.65 A békeévek utolsóján, 1913-ban azonban a budapesti országos emlékmű helyett még csak egy kis mellszobor — amelyet a zugligeti nyaralóban történt elfogatásának helyén állítottak fel — őrizte Kossuth emlékezetét a fővárosban.06
Az első világháború idejére a Kossuth-szobrok száma a százat is elérte és az ország sok helyén a város vagy falu egyetlen köztéren álló emlékműve volt.07 A kor emlékmű-szobrászatának jellegzetes alkotásai közé tartoztak ezek. A bronzba öntött vagy kőbe faragott szónokló alakok mintázása nagyrészt a német vagy francia iskolában tanultakat mutatta. Stílusuk elemzése és formáik taglalása helyett álljon itt a legtöbb Kossuth-szobrot készítő szobrászok — köztük érdemes mesterek — névsora: elsősorban Horvay János és Róna József,08 Teles Ede, Margó Ede és Pongrácz Szigfrid, Kallós Ede. Tóth András, a nagyobb álló alakok alkotói; Holló Barnabás, Tóth István, Kiss György és végül Gerenday, a kisebb mellszobrok készítői. A kor legkiválóbb mestereit, Fadrusz Jánost, Stróbl Alajost, Zala Györgyöt nem találjuk még a pályázók között sem, ők legfeljebb a bírálóbizottságokban való részvételükkel rótták le a Kossuth- kultusz adóját. A művek közönségsikere kétségtelenül a leleplezés nagy napján kulminált, mikor a megjelent művésznek is kijárt a lelkes ünneplésből, így Horvayt Cegléden percekig tapsolják, amit ő „néma meghajlással, könnyező szemekkel, kezeit szívére szorítván” köszön meg.09 Róna Józsefet Miskolcon a nép vállaira kapta és úgy hordozta „folyvást éltetve”.70 A műkritika komoly képvise-
lói kevesebb lelkesedéssel köszöntötték a nagyrészt üresen patetikus és naturalisztikus szobrokat. Különösen a maradiak ellen élesen harcoló kritikus, Lyka Károly, mondott róluk ma is érvényes marasztaló ítéletet: „Emlékműszobrászatunk szinte modern akadémiának hat és lassanként sematikussá válik.”71
A Kossuth-szobrok a magyar művészet története szempontjából mégis jelentősek. Keletkezésük története arról számol be, mint fog össze a művészettől messze elzárt és művektől távol tartott egyszerű nép is egy művészeti alkotás létesítésére. Hogy a nép kegyeletének művészi formában adott kifejezést, ez magának a művészetnek közelébe hozta, a művészet megbecsülését jelentette és a nép vágyát a műveltség után. De még fontosabb szerepet játszott a Kossuth-szobrok e hatalmas tömege a magyar történetben azzal a hatással, amelyet a népre gyakorolt a város vagy falu központjában állva, ha megszokott látvánnyá vált is. A függetlenségi párt szobormozgalmat irányító urainak szándékán túlmenően, az alföldi szegényparaszt a sáros falu piacterén még a pesti tucatszobrász készítette kis mellszobor láttán sem az ünnepségeken elhangzó beszédeknek a szabadságharcot a kiegyezéssel összeolvasztó és a függetlenségi eszme elárulását igazoló ködbe vesző alakjára gondolt, hanem arra a valóságos Kossuth Lajosra, aki annak idején apját, vagy nagyapját a jobbágyságból felszabadította és szabadságának védelmére kifent kaszával fegyverbe szólította. És így a parasztszobák rossz nyomatai és a piacterek gyenge emlékművei szebb szerepet játszottak, mint a színjáték rendezői szándékolták. Nem a politikusoktól nekik tulajdonított gondolatokat tartották ébren, hanem a függetlenségnek és a szabadságnak az elnyomott és kizsákmányolt nép szívében élő eszméit.
A Kossuth-emlékműveknek ezt a jelentőségét nem egy tény tanúsítja. Mikor a chlopyi hadiparancsnak72 a magyar nemzetről, mint a monarchia „néptörzséről” mondott durván kijózanító szavai szerte az országban forradalmi hangulatot keltenek, a szegedi Kos- suth-szoborra óriási koszorú kerül „A visszatartott katonák — dicső emlékednek” felírású szalaggal. A kerületi parancsnok levéteti, majd visszahelyezik, és újból eltávolítják, ami tömeges tüntetéseket, a függetlenség kossuthi eszméjének ébredését eredményezi.73 Hatásosan mutatják a Kossuth-szobrok politikai jelentőségét a Kossuth- kultuszról megjelent és a bécsi udvar vagy a budapesti kormány köreitől sugalmazott pamfletek. A lojális propaganda e termékei szerint, „Mohács óta Magyarország legnagyobb szerencsétlensége: 1849”, Kossuth romlásba döntötte, majd rútul cserbenhagyta nemzetét, kultusza konkolyhintés a király és a nép között, „a forradalmat megengedhetőnek tartó politika még elméletben is visszauta
sítandó”.7‘* Szerzőik mélyen megbotránkoznak azon, hogy a király éltetésének hangjaiba nem egyszer Kossuth éljenzése is belevegyül75 és óvják a szabadelvű párttal fuzionálni szándékozó, Apponyi Albert vezette nemzeti pártot, ne legyen a Kossuth-kultusz élesztgetésével negyvennyolcas és hatvanhetes egyszerre. Kossuthtal ne tüntessenek, hanem helyezzék „kegyeletük oltárára”, mert különben nem a kormányzó szabadelvű pártot, hanem az ellenzéki függetlenségi pártot szolgálják.76 Egy német nyelven kiadott nyomtatvány írja: nem hinné, ha komoly magyar lapok nem közölnék, és hiteles helyről meg nem erősítenék, hogy a budapesti szoborra és síremlékre már háromnegyedmillió gyűlt össze. Szerinte a magyar népnek elég nagy hazafia és államférfia van, nem szorul rá új bálványokra. Ha Kossuth, ez az agitátor szobrot kap, ezen a világ nagyon fog csodálkozni, mert itt a történelem meghamisításáról van szó. Ezután több mint száz oldalon részletesen tárgyalja a Kossuthra szórt és félszázad óta egybegyűlt rágalmakat.77 Ha ily bőszen kellett hadakozni a Kossuth-kultusz és a Kossuth-szobrok ellen, megvolt a harc oka is.
A századforduló körüli Kossuth-kultusz nemcsak a magyar vidék városainak és falvainak szoborállítási mozgalmaiban nyilatkozott meg. A vármegyék is kötelezőnek tartották Kossuth emlékének megörökítését. A szokásos forma a vármegyeház ülésterme számára Kossuth-kép megfestetése és kifüggesztése volt. Pest megye számára Roskovics Ignác festi meg a megye történetében nagy szerepet játszó 1847-es Kossuth alakját. Képe az elnöki emelvény mögött, a terem főfalára kerül, a középen függő I. Ferenc József-kép mellé, amelytől így jobbra Deák, balra Kossuth képe foglal helyet. Az egyik napilap kifejezésre is juttatja azt, hogy milyen hatást óhajtottak elérni: „Az élet és a halál, meg az idő így egyenlíti ki az ellentéteket s egyesíti a nemzet nagy alakjait.”78 Más megyék is hasonló társaságba helyezték Kossuthot közgyűlési termük falára, így az egyik megye urai Széchenyi és Deák mellé, mert „az alkotmányosság e megdicsőült három evangélistája egy templomba valók”, sőt lojális skrupulusaikat is megnyugtatják azzal, hogy „azok a képek, melyek királyunkat és királynénkat ábrázolják a terem falain, nem lesznek kevésbé tiszteletünk tárgyaivá azáltal, hogy most a Kossuth Lajos képét is idehelyeztük.”79 E vármegyék számára festett Kossuth-képek festői között ott találjuk Gyárfás Jenőt, Stetka Gyulát, Kacziány Ödönt, Tury Gyulát, Karlovszky Bertalant.80 A képmások felfogása többé-kevésbé hasonló a szobrokéhoz, itt is a szónokló Kossuth a szokásos, csak mellékalakok helyett a környezet oszlopok, lépcsők, lobogó zászlók, vagy a dolgozószoba íróasztala és könyvei keltik az ünnepi hangulat hatását.
A világháború után a Horthy-kor^zak, amelynek politikája a magyar nép forradalmi hagyományainak kiirtására törekedett és igyekezett visszatérni a millenniumi hivatalos tradícióhoz, a harmincas évek felé változtatott a Kossuth-kultuszhoz való viszonyán. Mint a századforduló körüli politikusok, a Bethlen-kormány is meglelte Kossuth alakjának hasznosítási módját. A király nélküli királyság élén álló kormányzó ősöket keresett és a magyar történet régi kormányzóiban — így Kossuthban is — igyekezett ezeket megtalálni.
Elsősorban a budapesti szobor ügyének felújítására került sor. 1925 végén a kormány hivatalos lapjában, a „Budapesti Hírlap”-ban vezércikket írnak róla. Elmondják hosszú históriáját, hogy a világháború utáni gazdasági összeomlás maga alá temette a szoboralapot is, mert a síremlékre és a szobrász előlegeire fordított összegek után fennmaradt részt hadikölcsön-kötvényekbe fektették és így: volt — nincs. Most „fővárosi körökben mozgalom indult meg”, amely a főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlésén a szobor ügyének érdekében interpelláció formájában jutott kifejezésre.81 Valóban, a főváros jövő évi költségvetésébe nagyobb összeget állított be és az ország törvényhatóságaihoz fordult, hogy azok is adakozzanak az országosnak tekinthető fővárosi szoborra.82 Az indítványt azonban nem minden vita nélkül fogadták el. A szociáldemokrata párt szónoka nem helyeselte, hogy előhozzák a Kossuth-szobor ügyét, mert, úgymond, ma távol vannak Kossuth eszméitől.83 Állásfoglalását azonban — nyilván érezve, hogy túlment a lojális ellenzékiség határain — sietett a Népszavában megmagyarázni. Mentegeti magát, hogy Kossuthot ő is nagyra tartja, sőt szégyenli is, hogy nincs budapesti szobra.8‘*
A következő év elején, mikor Horvay megkezdi a főalak kőbe faragását és az emlékmű a teljes befejezéshez közeledett, a szoborbizottság ülése újból folytatja a két évtized előtt megkezdett helyvitát. A bizottságban, amelyben a városi vezetőség és más közéleti nagyságok mellett, a művészek közül Szentgyörgyi István, Tóth István vesznek részt, Lyka Károly felveti azt az ötletet, hogy az eredeti tervtől eltérően, csak egy egyedül álló Kossuth-alakot állítsanak fel, mert ennek elhelyezése mindenesetre kevesebb nehézséget okozna. ötletét azonban elejtették és az emlékmű kisebb változtatásokkal a helyszíni szemle után, csaknem teljes egészében minapi helyére felállíttatott.85
1927 őszére elkészült az emlékmű. Az októbervégi leleplezést megelőző hetekben a legkülönbözőbb oldalakról éles formában erős kritikát kapott. A városi közgyűlésen a polgármesternek kell megvédenie a szobrot, amely a felszólalók szerint „nem az ország jö-
vojében bízó Kossuthot ábrázolja, hanem egy csüggedő, megtört, szinte bűnbánó Kossuthot állít elénk”. A szavazás kétes értékű eredménye, 84 szó mellette, 76 szó ellene, mutatja a város közönségének hangulatát.86 A kormány siet hivatalos lapjában a művészt hangulatos interjúban megszólaltatni, azonban ebben csak még világosabbá vált nemcsak a szobornak, hanem a szobrásznak is, oly sok Kossuth-szobor alkotójának témájához való viszonya, a nagy történelmi alak teljes félreértése. A művész bevallja, hogy elsősorban síremlékeket szeret készíteni és „a történelemből is a szomorú fejezetek fogták meg legjobban: a mohácsi vész — Rákóczi kora — a szabadságharc”.87 E riport sem arathatta a szükséges sikert, mert újabb nagy cikk készült „Horvay Kossuthja” címmel, amely tovább kíséreli megmagyarázni a szobor felfogásának helyességét. E cikk szerint Kossuth arcán komoly, de „misztikus elszántság” tükröződik, mert látja, hogy nincs „egységes nemzeti akarat” — az egységes párt korszakában vagyunk — hogy „a jobbágyságból alig hogy felszabadított nép gyenge s lenge nád, arra hajlott, amerre a vihar szele fújta” — a független kisgazdapárt alakulásának korszakában vagyunk. A védelem szándékával készült irat azonban ugyanoda jut. ahová a támadók: „Horvay mesterműve egy marék gyászos magyar történelem”. Az emlékmű hátlapján látható dombormű leírásával zárja sorait és itt elérkezik a Horthy-korszak minden kérdésre ugyanazt a választ adó varázsszeréhez: „szinte ki érzem Trianont és azt, hogyha majdan az új nemzedék megpergeti a riasztó, a hívó nagydobot, mindnyájunknak el kell menni”. És mint művészeti kérdésekben az utolsó szó, mint utolsó mentség a Tart pour Fart elve is elhangzik: „Lehet, hogy mások sokan, a társadalomnak, a népnek nagy sokasága, a sablont imádók nem fogják megérteni a felsőbbrendű művészi alkotást”, nem baj, magyarázzuk meg nekik, hogy a művész itt „a nagy nemzeti tragédiát” mintázta meg.88 A kormány — amely, mint valaha a Kossuth-szobor mellett az Erzsébet-szobrot szorgalmazó ellenzék — a végre-valahára felállított budapesti Kossuth-szobor leleplezésének hetében a Tisza István-szobor emelésére szóló felhívással árulja el a Kossuth emlékének ápolásában megnyilatkozó képmutatást,80 még az őt támogató kereszténypárt sajtójától sem várhat támogatást a szobor kérdésében. „Egy rakás kétségbeesés” írják róla szokatlan merészséggel, tanúskodva az egész közönség egységes állásfoglalásáról.00 Csak a szociáldemokrata párt kül- söséges ellenzékiségét demonstráló gesztusa, a szobor leleplezési ünnepségéről való távolmaradás bejelentése,91 kovácsolja egybe a kormányt közvetlenül szolgáló sajtót, amely végre együtt botránkoz- hatik meg az „ünneprontáson’’02 és magasztalhatja a főhercegek ígért részvételét, írván, hogy „Kossuth Lajos lelke szállott a Habsburgok
ba”.9* A szociáldemokrata párt most azt jelenti be, hogy a délelőtti leleplezési ünnepség után, délután népgyúlést tart a szobor előtt és ezzel újból kiváló alkalmat ad a kormánynak, hogy az engedély megtagadásának indoklásában így oktassa ki: „a Kossuth-szobor leleplezése az egységes magyar nemzet ünnepe, amely ünnepélyen a munkásság éppúgy, mint társadalmi állásra való tekintet nélkül az ország minden egyes polgára részt vehet”?’*
A leleplezés napja elérkezik, a hivatalos ország hatalmas pompát fejt ki, hogy a szobor körül ragyogó gazdagság felejtesse a szobor szegényes tartalmát. Az ünnepi beszédet Apponyi Albert tartja, aki visszatér a Széchenyi—Kossuth—Deák hármas egységének jól bevált gondolatához és óvakodik, hogy negyvennyolc méltatásáról negyvenkilencére térjen át. A Kossuth-szobornál állva megállapítja, hogy „ma minden érzelmi meghasonlás nélkül zarándokolhatunk Széchenyi szobrától ide, és innen oda vissza.”.95 A sajtó Rákosi Jenő nagy, „Pesti Hírlap”-ba írt vezércikkével ünnepel90 és a budapesti szobor históriája egy, a korszakra jellemző esettel zárul. A falusi küldöttségekből többek között egy paraszt házaspárt nem engednek a kordonon keresztül — ezernégyszáz rendőr vigyázott a díszmagyaros ünnepségre —, mert jegyük elveszett. „Felháborodva kapja ki a parasztember a menyecske kezéből a bokrétát és a földhöz vágja. Bizonyos, hogy nem jönnek többé Pestre küldöttségbe.”97 így vett és vehetett részt a „magyar nemzet ünnepén” „az ország minden egyes polgára.”.
Kossuthnak, a „kormányzónak” kultusza a budapesti szobor emelésében még csak burkoltan jelentkezett. Nyíltan mutatja e korszak Kossuth-kultuszának tartalmát az országháznak az a falképe, amely Horthy tízéves jubileuma alkalmából 1929-ben készült, s amely a négy kormányzó sorában Kossuth Lajost Udvary Géza szokványos felfogásában, szónoki emelvényen ábrázolja.98
A második világháború elejére érkezett el Horthy dinasztiaalapítási törekvésének ideje. /X művészetben a királyság gondolatát a szent korona jelképével igyekeztek megjeleníteni. így Aba Novák Vilmosnak 1940-ben festett székesfehérvári falképén Kossuth Lajos a koronára eskütévő négy kormányzó között tűnik fel. Itt, mint a korona allegorikus ábrázolásának mesterkélt mellékalakja, Kossuth a legélesebb ellentétbe került a forradalmár valósághű ábrázolásával.
E korszak Kossuth-képei között csak egy tanúskodik helyes felfogásról. Ez a szabadságharc témáit oly sok őszinte együttérzéssel ábrázoló Réti Istvánnak Budapest város tanácsterme számára 1932-ben festett vászna, amelyről Petrovics Elek írja, hogy „noha szónoklás közben ábrázolja Kossuthot, távol van a színpadias és üres pátosztól…, hogy a művész két empire oszlop közé, olyan
környezetbe helyezte el Kossuthot, mely a magyar reformkor hangulatát idézi fel és hozzájárul ahhoz, hogy a kép az egyéni ábrázoláson túl, történeti levegőt is áraszt. Olyan formát érzünk, mintha a pesti megyeháza, vagy a Nemzeti Múzeum fehér falai közt és kopogó kőkockáin járnánk. A színek komoly összhangja, melyben a ruházat feketéje, az oszlopok fehérje és a háttér függönyének mély zöldje uralkodnak, szerencsésen egészítik ki a mű puritán és mél- tóságos benyomását”.99
A Kossuth-kultusz művészeti tükröződésének fejlődését vizsgálva, nyomon követtük útját a mindenkori kormánypártok és a kormányt közvetve szolgáló ellenzéki pártok között. Láttuk, hogyan használták ki a Kossuth-kultuszt az uralkodó osztályok a művészet eszközeivel. De láttuk azt is, hogy ezek a valóságos kossuthi eszmeiséget nélkülöző emlékművek mégsem hanyagolhatók el a magyar művészet történetében, mert puszta létük is jelentős emlékeztető volt a magyar nép életében. A „Kossuth-kultusz” földhözragadt szobrai szárnyára kaptak a „Kossuth-legenda” tömegeket megmozgató erejével.100
A Kossuth Lajos születésének százötvenedik évfordulójára az ország fővárosában emelt szobor,101 amely „méltón hirdeti Kossuthnak és népének nagyságát”, az elseje azoknak az emlékműveknek, amelyekben a felszabadult magyar nép művészei „a magyar függetlenségért vívott évszázados küzdelemnek, a XIX. század magyar történelmének legnagyobb alakját” meg fogják örökíteni.102
- A „Kossuth-gyász” körülményeiről vö. Andics E.: Kossuth harca az árulók és megalkuvók ellen, a reformkorban és a forradalom idején A halott Kossuth és ellenei. Emlékkönyv Kossuth Lajos születésének 150. évfordulójára. Bp. 1952. II. köt. 135. és köv. oldalak.
- Kossuthról életében készült képekről vö. Vayer L.: Kossuth alakja az egykorú művészetben. Emlékkönyv. II. köt. 435. és köv. oldalak.
- Liber E.: Budapest szobrai és emléktáblái. Bp. 1934. 327. skk. old. Kossuth Lajos. (A budapesti szobor sok adatot tartalmazó „hivatalos” története.)
- Sárkány J.: Kossuth élete és hagyatéka. Cegléd. 1944. 182. old. — Gracza Gy.: Kossuth Lajos élete, működése és halála. Bp. 1903. 297. old. — Hegyaljai Kiss G.: Kossuth. Miskolc, 1930. II. köt. 181. old.
- A millenniumtól az első világháborúig a vidéki városokban emelt jelentősebb Kossuth-szobrokról a korszak polgári közönségének képes hetilapja, a „Vasárnapi Újság” reprodukciókkal kísért riportokban számol be. Időrendben, a város és a szobrász nevével, közöljük a „Vasárnapi Újság” vonatkozó helyeit: Miskolc (Róna József), 1893. 23. sz.; Marosvásárhely (Küllő Miklós), 1899. 24. sz.; Nagykőrös (Tóth András), 1900. 40. sz.; Nagyszalonta (Tóth István),
- 27. sz.; Ceglédi pályaművek, 1901. 41. sz.; Szeged (Róna) és Cegléd (Horvay), 1902. 38. sz.; Kiskunlacháza (Horvay), 1904. 39. sz.; Hajdúnánás (Horvay), 1904. 41. sz.; Békéscsaba (Horvay), 1905. 39. sz.; Makó (Kallós Ede), 1905. 40. sz.; Érsekújvár (Székely Ernő), 1906. 25. sz.; Kecskemét (Teles Ede), 1906. 27. sz.; Aradi pályaművek, 1907. 15. és 29. sz.; Karcag (Horvay), 1907. 21. sz.; Rozsnyó (Róna), 1907. 23. sz.; Körmend (Horvay), 1907. 41. sz.; Arad (Margó Ede és Pong- rácz Szigfrid), 1909. 39. sz.; Erzsébetfalva (?), 1909. 41. sz.; Losonc (Holló Barnabás), 1910. 39. sz.; Sátoraljaújhely (Gárdos Aladár), 1911. 23. sz.; Kispest, 1911. 25. sz.; Kaposvár (Kopits János), 1911. 37. sz.; Nyíregyháza (Bethlen Gyula), 1912. 40. sz.; Debrecen (Margó és Pongrácz), 1914. 19. sz.; Tiszaföldvár (Poroszlay Sándor), 1914. 20. sz.
- Dobos J. szerk.: Kossuth-kultusz Cegléden. Emlékkönyv Kossuth Lajos születésének 100. évfordulójának és a ceglédi Kossuth-szobor leleplezési ünnepének emlékére. Cegléd, 1903.
- Schwarz Zs. szerk.: Az aradi Kossuth-szobor története. Arad, 1909.
- Schwarz Zs.: i. m.
- Végh M.: A szabadság-egyenlőség-testvériség nagy apostola, Kossuth Lajos emlékezetére Kispesten állított szobornak története. Kispest, 1911.
- Schwarz Zs.: i. m.
- Schwarz Zs.: i. m.
- Emlékkönyv a Kossuth-szobor leleplezési ünnepélyéről. Tartatott Tenkén. Tenke, 1899.
- Schwarz Zs.: i. m.
- Schwarz Zs.: i. m.
- Dobos J.: i. m.
- Dobos J.: i. m.
- Végh M.: i. m.
- Schwarz Zs.: i. m.
- Kecskeméti V. szerk.: A kecskeméti Kossuth-szobor. Kecskemét, 1906.
- Könyves Tóth M.: Kossuth Lajos Debrecenben és a szobor története. Debrecen, 1913.
- Kecskeméti V.: i. m.
- Schwarz Zs.: i. m.
- Dobos J.: i. m.
- Könyves Tóth M.: i. m.
- Dobos J.: i. m. (Cegléd)
- Szeged
- Könyves Tóth M.: i. m. (Debrecen)
- Schwarz Zs.: i. m. (Arad)
- Vasárnapi Üjság, 1909. 39. sz. (Arad)
- Schwarz Zs.: i. m.
- Dobos J.: i. m.
- Kecskeméti V.: i. m. (Kecskemét)
- Vasárnapi Újság, 1906. 27. sz. (Kecskemét)
- Kecskeméti V.: i. m.
- Nyíregyháza
- Schwarz Zs.: i. m.
- Schwarz Zs.: i. m.
- Molnár Gy.: A balatonkenesei 48-as Kossuth-Bizottság története. Balatonfüred, 1940.
- Emlékkönyv, i. m. 1. 12. jegyzet
- Vasárnapi Üjság, 1898. 23. sz. (Miskolc)
- Bedöházi J.: Beszéd a marosvásárhelyi Kossuth Lajos-szobor leleplezése alkalmából. Marosvásárhely, 1899.
- Kossuth Lajos emlékezete. A Kossuth Lajos születésének 100-ik évfordulója alkalmából polgártársainak ajánlja a sárospataki Kossuth-szobor bizottság. Sárospatak, 1902.
- Kecskeméti V.: i. m.
- Horváth A.: Megnyitó beszéd a dunapataji Kossuth Lajos-szobor leleplezési ünnepélyén. Kalocsa, 1895.
- Vasárnapi Újság, 1905. 39. sz. (Békéscsaba)
- Bedöházi J.: i. m.
- A zugligeti Kossuth Lajos-szobor leleplezési ünnepélye. Bp. 1913.
- Dobos J.: i. m.
- Dobos J.: i. m.
- Emlékkönyv, i. m. 1. 12. jegyzet.
- Liber E.: i. m. i. h.
- Egyetértés, 1902. jan. 23. Kossuth és Rákóczi
- Egyetértés, 1902. február 15. Seress Gy.: Az Erzsébet emlékmű pályázata. Az Erzsébet-emlékmű alkalmából a korszak emlékmú-szob- rászatának problémájáról vö. Fülep L.: Az Erzsébet-szobor pályázat. Huszadik Század, 1916. 54. skk. old.
- Egyetértés, 1902. február 12.
- Egyetértés, 1902. március 2. A Kossuth síremlék.
- Egyetértés, 1902. márc. 13. Az Országgyűlés.
- Egyetértés, 1902. március 13. A Kossuth-szobor.
- Liber E.: i. m. 331. old.
- Egyetértés, 1902. március 20. Kossuth Lajos emlékszoba. A főváros közgyűléséből.
- Magyar Nemzet, 1902. március 21.
- Művészet, 1905. 269. old.
- Művészet, 1908. 204. old.
- Vasárnapi Újság, 1908. 16. sz.
- Művészet, 1908. 419. old. — Vasárnapi Újság, 1908. 41. sz.
- Liber E.: i. m. 331. skk. old.
- A zugligeti… ünnepélye. Id. kiad.
- Nemcsak itthon, Magyarországon, hanem a Kossuth emlékével kapcsolatos külföldi városokban is sor került Kossuth-szobrok emelésére. Így Amerikában Clevelandban 1902-ben Tóth Andrástól (Emlékkönyv Kossuth Lajos 100-ik születésnapjának és clevelandi szobra leleplezésének alkalmából.
Kiadja az Egyesült Magyar Egyletek sajtóbizottsága. Cleveland,
- ), New Yorkban 1928-ban, Horvaytól (Molnár F. szerk.: Amerikai Kossuth Lajos zarándok-emlékalbum. Budapest, 1928. A nagy zarándok-út. Pólya Tibor rajzai. Budapest, 1930) és Turinban 1936- ban, Damkó Józseftől.
- Horvay és Róna nemcsak a budapesti szobor esetében haladtak fejfej mellett. Róna szegedi és Horvay ceglédi szobrát két egymást követő napon, 1902. szept. 18-án, illetőleg 19-én leplezték le. (Vasárnapi Újság, 1902. 38. sz.)
- Dobos J.: i. m.
- Vasárnapi Újság, 1898. 23. sz.
- A művészet könyve. Bp. 1909. Lyka K.: A képzőművészetek történeti és technikai fejlődése. 510. old. Fülep L.: Magyar művészet. Bp. 1923. 98. skk. old.: „Aki itt még disztingválni akar régibb és újabb, akadémikus és naturalisztikus francia és német hatás barokk és „modern” stílus között, lelke rajta.”
- Ferenc József a magyar országgyűlés katonai követeléseivel szemben 1903 novemberében Chlopy-ban hadiparancsot adott ki, mely szerint a monarchia hadserege „közös és egységes” kell, hogy maradjon.
- A nép zászlója. 1903. okt.
- Veridicus: Az álpróféták. A Kossuth-kultusz igazi világításban. Bp. 1894.
- Széchenyi D.: Egy őszinte szó. Bp. 1891.
- Bizalom. Debrecen, 1892.
- Ninold, F.: Dér Kossuth-kultus in Ungarn. Linz, 1907.
- Vasárnapi Újság, 1898. 29. sz. — Roskovics szegedi képe: Vasárnapi Újság, 1902. 37. sz.
- Ivánka I.: Ünnepi beszéd, melyet Kossuth Lajos arcképének leleplezése alkalmával Ipolyságon mondott. Ipolyság, 1909.
- Székely Bertalan a kecskeméti városházán 1896—97-ben festett faliképéin is szerepel Kossuth jellemzőerő nélküli, szokásos előadású alakja.
- Budapesti Hírlap, 1925. nov. 5. A budapesti Kossuth-szobor.
- Budapesti Hírlap, 1925. nov. 7.
- Világ, 1925. nov. 7. — Népszava, 1925. nov. 7.
- Népszava, 1925. nov. 8.
- Liber E.: i. m., 336. skk. old.
- Budapesti Hírlap, 1927. okt. 27.
- Budapesti Hírlap, 1927. okt. 30. Megemlíti többek között, hogy barátai Farkas Imre és Fráter Lorand.
- Budapesti Hírlap, 1927. nov. 3. Sréter I.: Horvay Kossuthja.
- Budapesti Hírlap, 1927. nov. 1.
- Nemzeti Újság, 1927. okt. 30.
- Budapesti Hírlap, 1927. nov. 3.
- Budapesti Hírlap, 1927. nov. 4.
- Budapesti Hírlap, 1927. nov. 4.
- Népszava, 1927. nov. 4. — Budapesti Hírlap, 1927. nov. 5.
- Budapesti Hírlap, 1927. nov. 8. — Liber E.: i. m., 338. skk. old. — Hegyaljai Kiss G.: i. m. II. 171. skk. old.
- Pesti Hírlap, 1927. nov. 6. — Az Üjság, 1927. nov. 6. Ankét.: Hogyan képzelem én el Kossuth Lajos szobrát? Szép Ernő szellemes válasza: „Olyan Kossuth-szobrot képzeltem volna, hogy ne nekem kelljen azután másféle Kossuth-szobrot elképzelnem!”
- Budapesti Hírlap, 1927. nov. 8. — Különben, jegyzi meg, mentege- tésképpen a kormány lapja, Horvayt, a művészt is alig engedték be.
- Zámborszky 1.: A magyar országház. Bp. 1937. 107—108. old.
- Budapesti Szemle, 1939. CCLII. k. 228—37. old. Petrovics E.: Hat év magyar festészetéhez.
- A „Kossuth-kultusz” és a „Kossuth-legenda” különbségéről vö. Szekfü Gy.: Az öreg Kossuth. Emlékkönyv. Bp. II. 409. skk. old.
- Halápi L.: Ki. új budapesti Kossuth-szobor. Szabad Művészet, 1952. 496. old.
- Révai József ünnepi beszédéből a budapesti Kossuth-emlékmú leleplezésekor 1952. szept. 19-én. Szabad Nép, 1952. szept. 20. és Emlékkönyv. I. V. skk. old.
1894
- Balatonszabadi (akkor: Siómaros), Somogy m. 1894. júl. 1.
mell, bronz alkotó: Kiss György, Gerenday Antal és Béla
- Dunapataj, Bács-Kiskun m. 1894. dec. 16.
mell, bronz alkotó: Kiss György és Gerenday Béla
1896
- Báránd, Hajdú-Bihar m.
- márc. 15.
mell, bronz alkotó: Gerenday Béla
- Tószeg, Szolnok m. (első szobor),
- márc. 15.
mell, bronz alkotó: Somogyi Soma
- Bihardiószeg (Diósig), Bihar m. (Románia) 1896. máj. 10.
- Técső (Tiacsevo), Máramaros m. (Szovjetunió) 1896. máj. 10.
mell, bronz alkotó: Gerenday Béla
- Bácskossuthfalva (ómorovica), Bács m. (Jugoszlávia) 1896. aug. 20.
mell, bronz alkotó: Gerenday Béla és Kiss György
1897
- Berekböszörmény, Hajdú-Bihar m.
- márc. 15.
mell, bronz alkotó: Kiss György, Gerenday Antal és Béla
- Kölesd, Tolna m.
- nov. 14.
mell, bronz alkotó: Gerenday Béla és Kiss György
A szabadságharc 50 éves évfordulója
1898—1899
- Balmazújváros, Hajdú-Bihar m.
- márc. 15.
mell, bronz
alkotó: Kiss György és Gerenday Béla
- Szentes (az első), Csongrád m.
- márc. 15.
mell, bronz alkotó: Kiss György és Gerenday Béla
- Bihartorda, Hajdú-Bihar m.
- márc. 27.
mell, bronz alkotó: Gerenday Béla és Kiss György
- Miskolc, Borsod-Abaúj-Zemplén m.
- Tószeg (a második), Szolnok m.
- márc. 25.
mell, műkő alkotó: Somogyi Soma
- Marosvásárhely (Tirgu-Mures), Maros-Torda m. (Románia)
- jún. 11.
teljes alakos, bronz (álló)
alkotó: Köllő Miklós
- Csongrád, Csongrád m.
- szept. 24.
mell, bronz
alkotó: Damkó József
- Balatonkenese, Veszprém m.
1899. okt. 15.
mell, bronz
alkotó: Gerenday Béla
- Tenke (Tinca), Bihar m. (Románia)
1899. nov. 5.
mell, bronz
alkotó: Gerenday Antal és Béla
1900
- Nagykőrös, Pest m.
- szept. 30.
teljes alakos, bronz (álló)
alkotó: Tóth András
- Budapest, Munkaügyi Minisztérium (Szabadság tér 15.) épületén
1900—1910 között
szoborcsoport, teljes alakos, bronz alkotó: Fleischel Károly
1901
- Monor, Pest m.
- jún. 9.
- Nagyszalonta (Salonta), Bihar m. (Románia)
- jún. 30.
teljes alakos, bronz (álló) alkotó: Tóth András
Kossuth születésének 100. évfordulójára
(1802. szept. 19.)
1902
- Cegléd, Pest m.
- szept. 18.
teljes alakos, bronz (álló) alkotó: Horvay János
- Szeged. Csongrád m.
- szept. 19.
teljes alakos, bronz (álló) alkotó: Róna József
- Kemecse, Szabolcs-Szatmár m.
- szept. 21.
mell, bronz
alkotó: Kiss György és Gerenday Béla
- Sarkad, Békés m.
- szept. 21.
mell, bronz
alkotó: Kiss György és Gerenday Béla
- Tarpa, Szabolcs-Szatmár m.
- szept. 21.
mell, bronz
alkotó: Kiss György, Gerenday Antal és Béla
- Tiszalök, Szabolcs-Szatmár m.
1902. szept. 21.
mell, bronz
alkotó: Kiss György és Gerenday Béla
- Cleveland (USA)
- Mezőkeresztes, Borsod-Abaúj-Zemplén m.
1902. szept. 28.
mell, bronz ‘ . ‘ \ .
alkotó: Kiss György és Gerenday Béla
- Erdőbénye, Borsod-Abaúj-Zemplén m.
1902. okt. 12.
mell, bronz
alkotó: Bianco dél Ciprian ismeretlen olasz mester
- Kiskunlacháza, Pest m.
1902. okt. 26.
teljes alakos, bronz (álló)
alkotó: Horvay János
- Tataros (Tataras), Bihar m. (Románia)
1902. nov. 6.
ismeretlen szobor
alkotó: ismeretlen
1903
- Rakamaz, Szabolcs-Szatmár m.
- márc. 15.
alkotó: Horvay János
- Hódmezővásárhely, Csongrád m.
- márc. 22. .
* •. >S)
Hűi
xi .’isfy a&fcX
Kiskun m.)
teljes alakos, bronz (álló) alkotó: Kallós Ede
- Balatonalmádi, Veszprém m.
- aug. 23.
mell, bronz
alkotó: Holló Barnabás
- Nagyatád, Somogy m.
- okt. 25.
mell, bronz
alkotó: Horvay János
- Soltvadkert, Pest m. (ma: Bács«
- dec. 6.
1904
- Ujittabé (Növi Itebej), Torontói m. (Románia)
- máj. 15.
mell, bronz alkotó: Horvay János
- Ajka, Veszprém m.
- aug. végén
mell, bronz alkotó: Holló Barnabás
- Orosháza, Békés m.
- szept. 18. teljes alakos, bronz (álló) alkotó: Horvay János
- Hajdúnánás, Hajdú-Bihar m.
- okt. 2.
teljes alakos, bronz (álló) alkotó: Horvay János
- Törökszentmiklós, Szolnok m.
- okt. 23.
teljes alakos, bronz (álló) alkotó: Horvay János
1905
- Zsombolya (Zombolja), Torontói m. (Jugoszlávia)
- jún. 29.
mell, bronz alkotó: Kallós Ede
- Békéscsaba, Békés m.
- szept. 19. teljes alakos, bronz (álló) alkotó: Horvay János
- Kondoros, Békés m.
- szept. 24.
mell, gipsz alkotó: Finta Sándor és Finta Sámuel
- Makó, Csongrád m.
- Várfalva (Moldovenesti), Kolozs m. (Románia)
- okt. 4.
mell, bronz alkotó: Istók János
- Érsekújvár (Nővé Zámky), Nyitra m. (Csehszlovákia)
- jún. 17.
teljes alakos, bronz (álló) alkotó: Székely (Weisse) Ernő
- Kecskemét, Pest m. (ma: Bács-Kiskun m.)
- júl. 1.
teljes alakos, bronz (álló) alkotó: Teles Ede
- Csokonyavisonta, Somogy m.
- okt. 14.
mell, bronz alkotó: Ligeti Miklós
1907
- Karcag, Szolnok m.
- máj. 20.
teljes alakos, bronz (álló) alkotó: Horvay János
- Rozsnyó (Roánava), Gömör m. (Csehszlovákia)
- máj. 26.
teljes alakos, bronz (álló) alkotó: Róna József
- Dobsina (Dobsina), Gömör m. (Csehszlovákia)
- jún. 16.
mell, bronz
alkotó: Horvay János
Jelenleg az Érc- és Ásványbányászati Múzeumban van
- Szeghalom, Békés m.
- szept. 22.
mell, bronz alkotó: Horvay János
- Körmend, Vas m.
- Nagyharsány, Baranya m.
- okt. 13.
mell, bronz alkotó: Horvay János
1908
- Perkáta, Fejér m. .
- máj. 3.
mell, bronz
alkotó: Horvay János
- Pécs, Baranya m.
- máj. 10.
teljes alakos, bronz (álló)
alkotó: Horvay János
- Nagykároly (Cáréi), Szabolcs-Szatmár m. (Románia)
- máj. 28.
teljes alakos, bronz (álló)
alkotó: Kallós Ede
- Budapest-Rákospalota
- okt. 18.
vegyes alakos, bronz (álló)
alkotó: Barcza Lajos
- Nagymihály (Veiké Michalovce), Zemplén m. (Csehszlovákia)
- okt. 28.
mell, bronz
alkotó: Palancsár Andor
1909
- Búj, Szabolcs-Szatmár m.
- szept. 12.
mell, bronz alkotó: Vaszary László
- Arad, Arad m. (Románia)
- Pécel, Pest m. * a •
- szept. 26.
mell, bronz alkotó: Horvay János
- Budapest-Pesterzsébet
- okt. 3.
teljes alakos, bronz (álló) alkotó: Füredi Richárd
- Szinérváralja (Seini), Szatmár m. (Románia)
- okt. 3.
mell, bronz
alkotó: Holló Barnabás
1910
- Losonc (Luőenec), Nógrád m. (Csehszlovákia)
- szept. 19.
teljes alakos, bronz (álló) alkotó: Holló Barnabás
1911
- Sátoraljaújhely, Borsod-Abaúj-Zemplén m.
- máj. 28.
teljes alakos, bronz (álló) alkotó: Gárdos Aladár
- Budapest-Kispest
1911. jún. 11.
teljes alakos, bronz (álló) alkotó: Hybl József
- Pécsvárad, Baranya m.
1911. aug. 20.
mell, carrarai márvány alkotó: Kálmán Ede
- Kaposvár, Somogy m.
1912
- Nyíregyháza, Szabolcs-Szatmár m.
- szept. 29.
teljes alakos, bronz (álló) alkotó: Bethlen Gyula
1913
- Budapest-Zugliget
- jún. 22. mell, bronz alkotó: Tóth István
1914
- Debrecen, Hajdú-Bihar m.
- máj. 3.
teljes alakos, bronz (álló) alkotó: Margó Ede és Pongrácz Szigfrid
- Tiszaföldvár, Szolnok m.
1914. máj. 3.
teljes alakos, bronz (álló)
alkotó: Poroszlay Sándor
1919
- Gyömrő, Pest m.
1919 (ismeretlen hó és nap) mell, bronz alkotó: ismeretlen
1927
- Budapest V., Kossuth tér
- nov. 6.
teljes alakos, márvány alkotó: Horvay János Dombóvár, 1973. máj. 20.
1928
- New York (USA)
- márc. 15. teljes alakos, bronz alkotó: Horvay János
1934
- Szentes, Csongrád m. 1934. okt. 21. teljes alakos, bronz (álló) alkotó: Tóth István
1946
- Budapest-Rákoscsaba 1946. márc. 15. mell, műkő alkotó: Tatár Dezső
A szabadságharc 100. évfordulójára
1948
- Csökmő, Hajdú-Bihar m.
- márc. 15.
mell, műkő alkotó: Mogyoróssy Sándor és Mogyoróssy István
- Göd, Pest m.
- márc. 15.
mell, műkő
alkotó: Sóváry János
- Gyöngyöspata, Heves m.
- márc. 15.
mell, műkő alkotó: ismeretlen
- Iregszemcse, Tolna m.
1948. márc. 15.
mell, bronz
alkotó: Petri Lajos
- Kiszombor, Csongrád m. 1948. márc. 15.
mell, műkő alkotó: Bakonyi Géza Viktor
- Bonyhád, Tolna m.
1948. máj. 23.
mell, műkő
alkotó: Horváth Olivér
- Debrecen, Hajdú-Bihar m 1948. aug. 26.
mell, műkő alkotó: Puskás László
- Vésztő, Békés m. 1948. szept. 11. mell, műkő
alkotó: Mogyoróssy István és Mogyoróssy Sándor
A szabadságharc 100. évfordulójára 1949
- Budapest-Csepel, XXI., Ligeti Károly u. 40.
- márc. 15.
mell, műkő
alkotó: ismeretlen
- Ibrány, Szabolcs-Szatmár m.
- márc. 15.
mell, műkő alkotó: Berecz Károly
- Tibolddaróc, Borsod-Abaúj-Zemplén m.
- márc. 15.
mell, műkő
alkotó: Kiss József
1952
- Budapest V., Kossuth Lajos tér
1952. szept. 19.
teljes alakos, bronz (álló)
alkotói: Kisfaludi Stróbl Zsigmond, Kocsis András és Ungváry Lajos
- Sumen (Bulgária) 1952. okt. 20. mell, bronz alkotó: Kisfaludi Stróbl Zsigmond
1954
- Los Angeles (USA) 1954. júl. 11. mell, bronz alkotó: Finta Sándor
- Budapest XIV., Millenniumi emlékmű 1954—55
teljes alakos, bronz (álló) alkotói: Kisfaludi Stróbl Zsigmond és társai
1958
- Budapest II., Üröm u. 64.
1958 (hó és nap ismeretlen) mell, bronz alkotó: ismeretlen
1959
- Gyula, Békés m.
- máj. 19. mell, műkő alkotó: Mogyoróssy István
1960
- Monok, Borsod-Abaúj-Zemplén
- szept. 18.
teljes alakos, bronz (álló) alkotó: Kisfaludi Stróbl Zsigmond
1961
- Torino (Olaszország)
- máj. 11. mell, márvány alkotó: Kovács Ferenc
- Torino, a Via Dei Mille 22. előtt ?
mell, bronz alkotó: Damkó József
1967
- Welland (Kanada)
- júl. 9. mell, bronz
alkotó: Kisfaludi Stróbl Zsigmond
1968
- Dabas, Pest m.
- márc. 15. mell, műkő
alkotó: Kisfaludi Stróbl Zsigmond
1970
- Székesfehérvár, Fejér m. 1970. febr. 1.
mell, műkő alkotó: Somogyi Árpád
- Szentendre, Pest m.
1973. márc. 15.
mell, mészkő alkotó: Csikszentmihályi Róbert
- Sárospatak, Borsod-Abaúj-Zemplén 1973. máj. 20.
- Dombóvár, Tolna m.
1973. máj. 20.
teljes alakos, álló szoborcsoport (korábban Budapesten a Kossuth Lajos téren)
• • *
Szegeden a 19. század végén vagy a 20. század elején, de feltétlenül az árvíz után (1879) került a Kossuth Lajos utca és Juhász Gyula utca sarkán levő emeletes középület falára egy műkőből készült mellszobor. Alkotója ismeretlen. Ugyancsak Szegeden a Tolbuchin sugárúton, a 26. sz. alatt levő földszintes ház homlokzatán egy műkőből készített Kossuth mellszobrot láthatunk. Alkotója ismeretlen.
- A település neve
- A felállítás helye
- A felállítás időpontja
- A szobor jellege
- Anyaga
- Mérete
- Talapzata
- Esetleges mellékalakjai
- Feliratának teljes szövege
- A szoborállító testület, intézmény megnevezése
12. Bibliográfiai adatok az avatásról szóló hírlapi tudósításokról, az emlékművel foglalkozó irodalomról
- 1. Balatonszabadi, ezelőtt Siómaros (Somogy m.)
- A Kossuth Lajos út és az Enyingi út találkozása
- 1894. júl. 1.
- Mellszobor
- Bronz
- 80 cm magas
- Tégla talapzat, rajta márványból készült 225 cm magas oszlop
- Kossuth Lajos 1802—1894. A magyar szabadság legnagyobb apostolának a siómarosi felszabadítottak
- Kiss György tervei alapján kivitelezte Gerenday Antal és fia
- A református presbitérium
- 1. Dunapataj (Bács-Kiskun, azelőtt Pest m.)
- Vásártér
- 1894. dec. 16.
- Mellszobor
- Bronz
- 80 cm magas
- „Te leborultál a nemzet nagysága …
Mi leborulunk drága emléked előtt!”
- Kiss György tervei alapján kivitelezte Gerenday Antal és fia
- Szálkái János szorgalmazására a dunapataji 48-as kör
- 1. Báránd (Hajdú-Bihar m.)
- Kossuth tér
- 1896. márc. 15.
- Mellszobor
- Bronz
- Talapzata kőoszlop
- A szobor felirata elöl: Kossuth Lajosnak a szabadság, egyenlőség és testvériség apostolának emelte Báránd község polgársága. A hátoldalon Illyés Bálint alábbi verssorai:
Sok szenvedést láttunk egy évezreden át. Nyögte Árpád földje ellenség táborát, De hazánkra újabb ezredévek kelnek Ha Kossuthtól tanul népe honszerelmet.
- Gerenday Béla
- Szabó József ref. lelkész kezdeményezésére
- Egyetértés, 1896. márc. 17.
- 1. Tószeg (Szolnok m.)
- A plébánia melletti park
- 1896. márc. 15.
- Mellszobor
- Bronz
7. Kőtalapzat
- Somogyi Soma pesti kőfaragómester
- Balogh Sándor ref. lelkész, abonyi lakos helytörténeti munkája
Megj.: A kis méretű szobor még az első világháború előtt tönkrement, így tehát nem áll
- 1. Bihardiószeg (Diósig, Románia)
- Főtér
- 1896. máj. 10.
- Mellszobor
- Bronz
7. 3 m magas talapzaton állt
- Gerenday Béla
- Ország-Világ 1914. szeptemberi száma
Megj.: Az 1919-es államfordulat után ledöntötték
- 1. Técső (Tiacsevo, Kárpátalja, SZU)
- Kossuth utca
- 1896. máj. 10.
- Mellszobor
- Bronz
- 3 m magas talapzat, márványból készült
- Kossuth 1848
- Jozovics Lipót kőfaragómester. Egyesek szerint Gerenday Béla
12. Ország-Világ, 1914. szeptember
- 1. Bácskossuthfalva (Ómorovica, Vajdaság, Jugoszlávia)
- A szobor a Bajsai úton, a ref. és a kát. templom között állott
- 1896. aug. 20.
- Mellszobor
- Bronz
7. Sárga színű, négyszögletes gránitoszlop
- Gerenday Béla és Kiss György
- Kötő József és neje fedezték a szoborállítás költségének jelentős részét
- Szabadkai Közlöny, 1896. ápr. 12. Magyarország, 1896. aug. 23. és 27. Ország-Világ, 1914. szeptember Magyar Szó, 1972. ápr. 2.
- 1. Berekböszörmény (Hajdú-Bihar m.)
- Előbb a templomkertben állt, majd 1948-ban az iskola előtti köztérre került
- 1897. márc. 15.
- Mellszobor
- Bronz
7. 30 cm magas műkő talapzaton
- Elöl: Kossuth Lajosnak a jobbágyság felszabadítójának emlékére emelte Berek Böszörmény község 1897 évben. — Hátul: Az igaznak emlékezete áldott
- Kiss György tervei alapján Gerenday Antal és fia
- Mári János, Katona Kálmán és Balogh Gergely kezdeményezésére
- 1. Kölesd (Tolna m.)
- A tanácsházzal szembeni parkban
- 1898. márc. 15.
- Mellszobor
- Bronz
- 72 cm magas
- Kb. másfél m magas kő talapzaton
- Kossuth Lajos
- Gerenday Béla és Kiss György
- Pichler Győzőnek, a választókerület országgyűlési képviselőjének ajándéka
- 1. Balmazújváros (Hajdú-Bihar m.)
- Eredetileg a hajdani piactéren, majd 1943-ban áthelyezték a Kossuth-tér közepére
- 1898. márc. 15.
- Mellszobor
- Bronz
- Életnagyságú
- Talapzata mészkő
- Első oldalának felirata: Kossuth Lajos. — A jobb oldalon: Emelte 1898. március 15-én Balmazújváros nagyközség hazafias lakossága. — Bal oldalon: A szabadság 1848-már- cius 15 félévszázados emlékére
- Kiss György és Gerenday Béla
- Debrecen, 1898. márc. 16. t
- 1. Szentes (Csongrád m.)
- A szobor 1934-ig a jelenlegi Kossuth-téren állott, mígnem a városi tanács épületébe szállították és a folyosón helyezték el. A régi szobor helyére 1934. október 21-én Tóth István egész alakos álló szobra került
- 1898. márc. 15., majd 1934. okt. 21.
- Előbb mellszobor, majd a második egész alakos szobor
- Bronz mindkettő
- Az elsőt Kiss György és Gerenday Béla, a másodikat Tóth István
- 1. Bihartorda (Hajdú-Bihar m.)
- Kossuth utca, majd 1959. máj. 1-én átvitték a községi parkba
- 1898. márc. 27.
- Mellszobor
- Bronz
- Magassága 75 cm
- Talapzata 2,5 m magas
- Kossuth. A magyar szabadságharc 50-dik évfordulója alkalmával emelte B. Torda közönsége. 1898. március 15.
- Gerenday Béla és Kiss György
- Költségeit Kossuth Ferenc és a község lakossága fele-fele arányban viselte
- Egyetértés, 1898. márc. 29. Nagyvárad és Vidéke, 1898. ápr. 3. Szabadság, 1898. évi 57. sz.
Tokaj-Hegyalja, 1898. márc. 31.
- 1. Miskolc (Borsod-Abaúj-Zemplén m.)
- A Szabadság téren a Fő utca közelében, a tér hossztengelyében
- 1898. máj. 30.
- Egész alakos álló szobor
- Bronz
- Életnagyságot meghaladó
- Magassága 4 m, fehér szemcsés kőből faragott talapzat, melyet Kiss István fővárosi építész tervezett
- Kossuth. 1802—1894.
- Róna József
- Magyarország, 1898. jún. 1. Szabadság, 1898. jún. 1. Észak-Magyarország, 1952. aug. 31. Észak-Magyarország, 1968. máj. 30. Észak-Magyarország, 1973. máj. 27.
- 1. Tószeg (Szolnok m.)
- 1899. márc. 25.
- Mellszobor
- Mészkő
7. Mészkőből készült magas talapzat
- Somogyi Soma kőfaragómester
- A lakosság közadakozásából
- Egyetértés, 1899. márc. 25. Kossuth Naptár 1909
- 1. Marosvásárhely (Tirgu-Mures, Románia)
- A szobrot az első világháború után a románok ledöntötték
- 1898. jún. 11.
- Teljes alakos álló
- Bronz ?
10. Köllő Miklós
12. Ady Endre: Kossuth szobra. Ady Endre összes prózai művei. I. köt. 1897—1901. Bp. 1955. 155—156.
- 1. Csongrád (Csongrád m.)
- Kossuth tér (azelőtt: Főtér)
- 1899. szept. 24.
- Mellszobor
- Bronz
- 80 cm magas
- 3 m magas kőlábazat
- A márvány tábla szövege: Testvériség köt össze bennünket nincs nemes és nemtelen többé. Egy hazának fiai polgárai testvérei vagyunk! Kossuth Lajosnak Csongrádon 1848. okt. 3-án e téren tartott beszédéből
- Damkó József
12. Magyarország, 1899. szept. 23. és szept. 25.
- 1. Balatonkenese (Veszprém m.)
- Kossuth tér
- 1899. okt. 15.
- Mellszobor
- Bronz
7. 175 m magas márvány obeliszk, amely betonból készült lépcsőzeten áll
- Kossuth Lajos 1848
A szép Balatonnál légy hű néped őre, Nyiss utat, vezérelj boldogabb jövőre. Óh, ragyogj előttünk, mint szent égő oltár, Aki bilincsoldó messiásunk voltál!
- Gerenday Béla
- Balatonkenesei 48-as Kossuth Bizottság
- Molnár Gyula: A balatonkenesei 48-as Kossuth Bizottság
története
- 1. Tenke (Tinca, Románia)
- 1899. nov. 5.
- Mellszobor
- Bronz
7. Talapzata fehér márvány
- A talapzaton felirat: Kossuth, 1899
- Gerenday Antal és fia
12. Egyetértés, 1899. évf. 6. sz. Megj.: A szobor 1919 után eltűnt. A talapzata ma is megvan a református parókia udvarán
- 1. Nagykőrös (Pest m.)
- Négyszer helyezték át. Jelenleg a Főtéren áll
- 1900. szept. 30.
- Teljes alakos álló
- Bronz
7. Talapzata kemény kőből faragott. 3,5 magas
- Kossuth
- Tóth András
12. Nagykőrösi Hírlap, 1899. nov. 20.
- 1. Budapest
- Szabadság tér 15. sz. épület
- 1901
- Timpanon
- Kő
- Életnagyságú, egész alakos
- Kossuthtól balra Vörösmarty, jobbra Petőfi szobra. A timpanon bal sarkában ágyúcső, mellette egy széttárt karú térdelő nő és egy munkás, előtte fiúgyerek, a háttérben fogaskerék. A mellékalakok áhítattal hallgatják Kossuth szavait
- A szoborcsoport alkotója Fleischl Károly
12. Ország-Világ, 1901. 31. sz.
- 1. Monor (Pest m.)
- Kossuth Lajos utca 69.
- 1901. jún. 9.
- Mellszobor
- Bronz
- 180 cm magas
- Talapzata márvány
- 1848—1948
- Kiss György tervei alapján Gerenday Béla
12. Vasárnapi Újság, 1901. 24. sz.
- 1. Nagyszalonta (Salonta, Románia)
- A főtéren állt, de 1919-ben ledöntötték
- 1901. jún. 30.
- Egész alakos. A Clevelandban álló Kossuth-szoborhoz hasonlít
- Bronz
- 180 cm magas
- Alapzata 2,15 m, a lépcsők 1,30 m magasságig haladtak
- Tóth András
12. Vasárnapi Újság, 1898. 23. sz.; 1901. 27. sz.
- 1. Cegléd (Pest m.)
- A Szabadság tér közepén
- 1902. szept. 18.
- Teljes alakos álló szobor
- Bronz
- 2,80 m magas
- A prizmatikus talapzat pátyi kőből készült és 3 m magas
- A két mellékalak a ceglédi születésű és hősi halált halt Kiss Tamás Mihály honvéd, valamint édesapja
- Horvay János. A talapzat Kann Gyula műépítész munkája
- A városi képviselőtestület
- Pécsi Közlöny, 1902. szept. 6. Vasárnapi Újság, 1902. 38. sz. Cegléd Kossuth-naptár, 1907
- 1. Szeged (Csongrád m.)
- Klauzál tér
- 1902. szept. 19.
- Egész alakos szobor
- Bronz
- A mellékalakok életnagyságúak, a főalak ennél nagyobb
- Talapzata fehér pátyi kő, 1,5 m magas
- A talapzaton három alak van: egy harcba készülő magyar földműves fegyverré kovácsolt kaszájával, előtte levett kalappal kisfiú áll és néz áhítattal Kossuthra. Szemben velük magyar polgárnő teszi bokrétáját Kossuth lábaihoz
- Szeged népe, nemzetem büszkesége!
- Róna József
- A szegedi ügyvédi kamara és a Szegedi Napló kezdeményezése
- Szegedi Híradó, 1902. ápr. 18. Szegedi Napló, 1902. szept. 19. Független Magyarország, 1902. szept. 29.
- 1. Kemecse (Szabolcs-Szatmár m.)
- Kossuth Lajos tér
- 1902. szept. 21.
- Mellszobor
- Bronz
- 80 cm magas
- Kossuth Lajos születésének 100 éves évfordulójára állították a nyírbogdányi járás hazafias polgárai
- Kiss György tervei alapján Gerenday Béla
- A nyírbogdányi járás polgárai
- Nyírvidék, 1902. szept. 28.
- 1. Sarkad (Békés m.)
- Kossuth-kert
- 1902. szept. 21.
- Mellszobor
- Bronz
- 80 cm magas
- Az alsó talapzat 275×275 cm. E fölé lépcsőfokot képez
tek, amire ráhelyezték a 60×60 cm alapterületű, 2 m magas felső talapzatot
- Kossuth
- Kiss György tervei alapján Gerenday Béla
12. Független Magyarország, 1902. szept. 23.
- 1. Tarpa (Szabolcs-Szatmár m.)
- A tanácsház előtti parkban
- 1902. szept. 21.
- Mellszobor
- Bronz
- 80 cm magas
- 2 m magas, kő és cement talapzat
- Kossuth
- Kiss György tervei alapján Gerenday Béla
12. Független Magyarország, 1902. szept. 13. Bereg, 1902. szept. 21.
- 1. Tiszalök (Szabolcs-Szatmár m.)
- A községháza előtti térről 1941-ben a Kossuth térre tették át
- 1902. szept. 21.
- Mellszobor
- Bronz
- 70 cm magas
- Talapzata műkő, amely 1 m magasságig három tagozatban szűkül, majd egy 1,70 m magas henger alakú oszlopban folytatódik
- Kiss György tervei alapján Gerenday Béla
- Papp Zoltán függetlenségi politikus ajándéka
- Nyírvidék, 1902. szept. 24.
- 1. Cleveland (USA)
- 1902. szept. 28.
- Egész alakos álló szobor
- Bronz
- 180 cm magas
- A talapzaton elöl: Kossuth 1802—1894, hátul: Emelték az amerikai magyar polgárok; jobboldalt: Élete a szabadság ügyének volt szentelve; baloldalt: Az Egyesült Államokban tett látogatásának emlékéül
- Tóth András, aki nagyszalontai műve alapján öntette meg a szobrot
- A clevelandi magyarok közadakozásából
- A Clevelandi Egyesült Magyar Egyletek 1952-ben kiadott füzetben számoltak be a szobor 50 éves történetéről
- 1. Mezőkeresztes (Borsod-Abaúj-Zemplén m.)
- A tanácsház előtti főtér
- 1902. szept. 28.
- Mellszobor
- Bronz
- 80 cm magas
- 260 cm magas faragott kő talapzat
- Kossuth apánk 1902
- Kiss György tervei alapján Gerenday Béla
- 1. Erdőbénye (Borsod-Abaúj-Zemplén m.)
- 1902. okt. 12.
- Mellszobor
- Kő
- 4 m magas
- Talapzata 2,10 m magas
- Bianco dél Ciprian és egy ismeretlen olasz szobrász
- Beck Sámuel kőbányatulajdonos készíttette el a szobrot
- Zemplén, 1902. okt. 14.
- 1. Kiskunlacháza (Pest m.)
- A tanácsház előtti tér
- 1902. okt. 26.
- Egész alakos szobor
- Bronz
- Másfélszeres életnagyság
- A talapzatról nincs adat
- Kossuth
- Horvay János
- Közadakozásból
- Dr. Szabó István: — Vasárnapi Újság, 1902. 44. sz.
- 1. Tataros (Tataras, Románia)
- A főtéren állt 1925-ig
- 1902. nov. 6.
- Mellszobor
- Ismeretlen
12. Ország-Világ, 1914. szept.
- 1. Rakamaz (Szabolcs-Szatmár m.)
- 1903. márc. 15.
- Mellszobor
- Műkő
- Talapzata nyers cement
- Horvay János
- Dr. Papp Zoltán, a kerület képviselőjének ajándéka
- Szabolcs megyei Tanító Egyesület hivatalos közlönye Nyíregyháza, 1903. márc. 12. sz.
Nyírvidék, 1903. márc. 15.
- 1. Hódmezővásárhely (Csongrád m.)
- Kossuth Lajos tér
- 1903. márc. 22.
- Teljes alakos
- Bronz
- Magassága 3 m
- Talapzata mészkő, 6 m magas
- Kossuth
- Kallós Ede
- A városi képviselőtestület
- Üj Idők, 1903. szept. Honvéd Naptár: 1908
- 1. Balatonalmádi (Veszprém m.)
- Véghelyi Dezső park
- 1903. aug. 23.
- Mellszobor
- Bronz
- Vöröskő talapzat
- Kossuth
- Holló Barnabás
- óvári Ferenc országgyűlési képviselő, a helyi 48-as kör elnöke kezdeményezésére
- Pesti Hírlap, 1903. aug. 23. Pesti Napló, 1903. aug. 25. Ország-Világ, 1914. szept.
- 1. Nagyatád (Somogy m.)
- Széchenyi tér, majd 1971 óta a Kossuth Lajos utcában
- 1903. okt. 25.
- Mellszobor
- Bronz
- Mészkőből, majd az új helyén vörös márvány
- Kossuth
- Horvay János
- Chernél Gyula függetlenségi képviselő ajándéka
Soltvadkert (Bács-Kiskun m.)
Evangélikus kert, majd 1959 óta az iskola előtt
- dec. 6.
Mellszobor
Bronz
Talapzata 2 m magas. Anyaga?
Horvay János
Krasznay Ferenc, a kerület függetlenségi képviselője kezdeményezésére
Pécsi Közlöny, 1903. dec.
Kolozsvári Kossuth naptár, 1910. 17—28. p.
Ujittabé (Növi Itebej, Jugoszlávia)
- máj. 15.
Mellszobor
Bronz
Kő talapzata 3 m magas
Kossuth Lajos
Horvay János
Közadakozásból
Egyetértés, 1904. máj. 15.
Ország-Világ, 1908. máj.
Kolozsvári Kossuth Naptár: 1910
Magyar Szó, 1972. márc. 5.
Ajka (Veszprém m.)
A Béke tér és a református templom közötti ligetben, majd 1927-ben áthelyezték a Hősök terére 1904. aug. 31.
Mellszobor
Bronz
Vörös homokkő oszlopon
Kossuth
Holló Barnabás
Dr. Óvári Ferenc országgyűlési képviselő ajándéka
Orosháza (Békés m.)
Szabadság tér
1904. szept. 18.
Teljes alakos álló szobor
Bronz
Kossuth
Horvay János
Honvéd Naptár: 1908
- 1. Hajdúnánás (Hajdú-Bihar m.)
- 1904. okt. 2.
- Egész alakos álló szobor
- Bronz
- Életnagyságú
- Horvay János
- Közadakozás
- 1. Törokszentmiklós (Szolnok m.)
- Kossuth tér
- 1904. okt. 23.
- Teljes alakos álló szobor
- Bronz
- Homokkő talapzat
- Kossuth
- Horvay János
- A képviselőtestület, közadakozással kiegészítve
- Egyetértés, 1904. okt. 23.
Törökszentmiklósi Első Földművelői Kör Jubileumi Évkönyve. 1881—1931
- 1. Zsombolya (Zombolja, Jugoszlávia)
- Kossuth tér
- 1905. jún. 29.
- Mellszobor
- Bronz
- Kallós Ede
- Függetlenségi Kör a német ajkú lakossággal egyetértésben
- Egyetértés, 1905. jún. 29.
Vasárnapi Újság, 1905. júl. 2.
- 1. Békéscsaba (Békés m.)
- Kossuth tér
- 1905. szept. 19.
- Teljes alakos álló szobor
- Bronz
10. Horvay János
- Egyetértés, 1905. szept.
Vasárnapi Újság, 1905. szept.
- 1. Kondoros (Békés m.)
- A tanácsház előtt állt; 1919-ben lebontották
- 1905. szept. 24.
- Mellszobor
- Bronz ’ ’
7. Talapzata 2 m magas csonkaoszlop. A talapzaton zászlót és kardot emelő, bilincseit lerázó női alak áll
10. Finta Gergely és Finta Sámuel
- Egyetértés, 1905. szept. 25.
- 1. Makó (Csongrád m.)
- Széchenyi téri park
- 1905. szept. 24.
- Egész alakos álló szobor (Juhász Gyula verset írt róla)
- Bronz
- Magassága 3 m
- 4 m magas talapzaton kőoroszlán
- Kossuth
- Kallós Ede
- Közadakozásból
- Csongrád Megyei Hírlap, 1965. szept. 13. Egyetértés, 1905. szept. 25.
- 1. Várfalva (Moldovenesti, Románia)
- 1905. okt. 4.
- Mellszobor
- Bronz
10. Istók János
12. Ország-Világ, 1908. máj.
- 1. Érsekújvár (Nővé Zámky, Csehszlovákia)
- 1906. jún. 17.
- Egész alakos álló szobor
- Bronz
7. „Közepes magasságú” talapzat
10. Székely (Weisse) Ernő
12. Vasárnapi Újság, 1906. 25. sz.
- 1. Kecskemét (Bács-Kiskun m.)
- A Tanácsház előtti Kossuth téren
- 1906. júl. 1.
- Teljes alakos álló szobor
- Bronz
- Talapzata kő
- A talapzat alján ülő, kiegyenesített kaszát tartó harcos, mint a szolgaságot lerázó nép jelképes képviselője
- Teles Ede és Tőry Emil műépítész
- Közadakozás
- Vasárnapi Újság, 1906. szept. 27.
- 1. Csokonyavisonta (Somogy m.)
- Kossuth Lajos tér
- 1906. okt. 14.
- Mellszobor
- Bronz
- Magassága 50 cm
- Talapzata négyszögletű kőoszlop, amely lefelé szélesedik. A talapzat és az oszlopfő faragással díszített
- Ligeti Miklós
- Közadakozás
- 1. Karcag (Szolnok m.)
- 1907. máj. 20.
- Egész alakos álló szobor
- Bronz
- Kossuth
- Horvay János
- Közadakozás
- Tokajhegyalja, 1907. máj. 23. Kossuth Naptár: 1908
- 1. Rozsnyó (Roiúava, Csehszlovákia)
- 1907. máj. 26. Miután 1919-ben a szobrot ledöntötték, 1939- ben ismét felállították
- Egész alakos álló szobor
- Bronz
- Életnagyságot meghaladó
- Róna József
- Közadakozásból
- Magyarország, 1907. máj. 7.; máj. 26.; máj. 28. Rozsnyói Híradó, 1907. jún. 2.
Kossuth Naptár: 1908 Képes Vasárnap, 1939. júl. 16.
- 1. Dobsina (Dobsina, Csehszlovákia)
- 1907. jún. 16. Az államfordulat után a szobrot ledöntötték, majd 1973. nov. 4-én Rudabányán az Érc- és Ásványbányászati Múzeumban helyezték el
- Mellszobor
- Bronz
- Horvay János
- Közadakozásból
- Kossuth Naptár: 1907
Hlavács Samu: A Rimamurányi-Salgótarjáni Vasmű
Részv. Társ. Ózdi Gyári Felvigyázó és Munkásszemélyzet Olvasó-Egylete 25 éves fennállásának története: 1884—1909 Gömöry Árpád (szerk.): Emlékkönyv Dobsina bányaváros alapításának 600 éves évfordulójára. Putnok, 1927
Szeghalom (Békés m.)
Kossuth Lajos tér
- szept. 22.
Mellszobor
Bronz
Magassága 1 m
Mészkő talapzata 2 mx30 cm magas
Kossuth
Horvay János
Szeghalom-Vidéki Hírlap, 1907. szept. 29.
Körmend (Vas m.)
A Rákóczi út 1. sz. ház előtt
1907. okt. 6.
Teljes alakos, álló
Bronz
Magassága 170 cm
Talapzata 3,2 m magas
Horvay János
Közadakozásból, így pl. a Kossuth-estélyek jövedelméből Rába-Vidék, 1907. évi egyes számai
Nagyharsány (Baranya m.)
A templom előtti tér
- okt. 13.
Mellszobor
Bronz
Kb. 1 m
Talapzata 2,5 m magas
Horvay János
Közadakozásból
Pécsi Közlöny, 1907. okt.
Perkáta (Fejér m.)
A Dózsa György, a György Gyula és az Engels utcák találkozásában létesített parkban
- máj. 3.
Mellszobor
Bronz
Mészkőből kiképzett talapzaton
- Kossuth
- Horvay János
- Kossuth-párti gazdák
- Pesti Napló, 1908. máj. 5.
- 1. Pécs (Baranya m.)
- Kossuth Lajos tér
- 1908. máj. 10.
- Egész alakos álló szobor
- Bronz
- Horvay János
- 1. Nagykároly (Cáréi, Románia)
- A székesegyház előtti tér
- 1908. máj. 28.
- Egész alakos álló
- Bronz
- Életnagyságú
- Kossuth
- Kallós Ede
- Egyetértés, 1908. máj. 29.
- 1. Rákospalota (Budapest, XV. kér.)
- A Dózsa György út és a Ságvári Endre út találkozásánál .. 3. 1908. okt. 18.
- Félalakos szobor
- Haraszti márvány
- Sziklatömb jellegű talapzat
- Barcza Lajos
12. Pesti Hírlap, 1908. okt. 15. és okt. 17. Pesti Napló, 1908. okt. 18. és okt. 20.
- 1. Nagymihály (Michalovce, Csehszlovákia)
- Andrássy utca
- 1908. okt. 28. Ledöntötték 1919-ben
- Teljes alakos, álló
- Bronz
10. Palancsár Andor
12. Ország-Világ, 1914. szept.
- 1. Búj (Szabolcs-Szatmár m.)
- A községháza előtti téren, a Kossuth-kertben
- 1909. szept. 12. Miután 1919-ben ledöntötték, 1926-ban Csáky Károly képviselő újabb mellszobrot emeltetett
- Mellszobor
- Műkő
- Díszes ornamentikájú talapzat
- Vaszary László
12. Pesti Napló, 1909. szept. 14. Nyírvidék, 1909. 38. sz. Ország-Világ, 1914. szept.
- 1. Arad (Románia)
- 1909. szept. 19. A szobor nem áll
- Egész alakos álló szobor
- Bronz
- Kétszeres életnagyság, talpazattal együtt 11 m magas
- Hármas lépcsőzetű alapzatból, középen fehér mészkő oszlopon emelkedett Kossuth Lajos bronz alakja. A talapzat alsó lépcsőjének szélessége 12,40 m, vastagsága 7,40 m
- Az oszloptól jobbra és balra két bronz csoportozat állt. Bal oldalon a csatába induló honvéd, zászlóval a kezében búcsúzik arájától és édesanyjától. Jobb oldalon az ifjú nehéz sebbel összeroskad és társa ragadja ki kezéből a harci lobogót. Az oszlop hátsó oldalán egy relief magyar csikóst ábrázol. A mellékalakok 1 és 1/2 életnagyságúak.
- Kossuth
- Margó Ede és Pongrácz Szigfrid
- Az aradi Kossuth asztaltársaság Barabás Béla képviselő javaslatára
- Aradi Közlöny, 1909. szept. 18—19. és 21. sz. Egyetértés, 1909. szept. 20.
- 1. Pécel (Pest m.)
- A Kossuth Lajos téren, a Tanácsház előtt
- 1909. szept. 26.
- Mellszobor
- Bronz
7. Magas, mészkő talapzat
- Kossuth
- Horvay János
12. Pesti Napló, 1909. szept. 28. Vasárnapi Újság, 1909. okt. 3.
- 1. Pesterzsébet, azelőtt Erzsébetfalva (Budapest, XX. kér.)
- A Tanácsház előtt
- 1909. okt. 3.
- Teljes alakos, álló szobor
- Bronz
- Füredi Richárd
12. Vasárnapi Újság Egyetértés Ország-Világ Független Magyarország, 1909. okt. 3. utáni számai
- 1. Szinérváralja (Seini, Románia)
- Kossuth Lajos tér
- 1909. okt. 3.
- Mellszobor
- Bronz
7. Magas talapzat
- Holló Barnabás
12. Egyetértés, 1909. okt. 5. Ország-Világ, 1914. szept. Magyar Nemzet, 1909. okt. 5.
- 1. Losonc (Luőenec, Csehszlovákia)
- Kubinyi tér
- 1910. szept. 19. A szobrot 1919-ben ledöntötték és elásták. Csak 1969-ben került elő fej nélkül és a füleki múzeumban látható
- Egész alakos álló szobor
- Bronz
7. Talapzata kő
- Holló Barnabás
- Közadakozásból
- Losonc és Vidéke, 1910. szept. 25.
- 1. Sátoraljaújhely (Borsod-Abaúj-Zemplén m.)
- A főtéren, a nagytemplom előtt
- 1911. máj. 28.
- Egész alakos, álló szobor
- Bronz
7. Kőposztamens, amely harangra emlékeztet. Belőle Árpád vitéze lép ki, megérintve az ekeszarvára támaszkodó, felemelkedni készülő parasztot
- … én Monokon születtem… de engem életem legelső emlékezetei Üjhelyhez csatolnak, a szülőföldhöz ragaszkodás édességével. Üjhely volt gyermekkorom bölcsője… és ami a madárfiókának első bizonytalan szárnypróbálgatá- tásainál az anyai fészek, nekem ez Üjhely volt. S büszke vagyok arra, hogy magamat újhelyi magyar embernek nevezhetem …
- A szobrot Gárdos Aladár, a posztamenst Gondos Imre műegyetemi tanár készítette
- Zemplén vármegye közönsége
- Egyetértés, 1911. máj. 30.
Zemplén vármegye monográfiája
- 1. Kispest (Budapest, XIX. kér.)
- Kossuth Lajos tér
- 1911. jún. 11.
- Teljes alakos, álló szobor
- Bronz
- Magassága 2,5 m
- A kőtalapzat 5 m
- Hybl József
- A Polgári Kör kezdeményezésére közadakozásból
- 1. Pécsvárad (Baranya m.)
- 1911. aug. 20.
- Mellszobor
- Fehér carrarai márvány
- Másfélszeres életnagyság
- Terméskő talapzat
- Az oszlopon „Kossuth” felirat, fölötte az alábbi szöveg: „A két cikluson keresztül közszeretettől övezett országgyűlési képviselő dr. Egry Béla ügyvéd ez idő szerint Pécs szab. kir. és törv. hat. város országgyűlési képviselőjének buzgó és fáradhatatlan kezdeményezése és agitációja folytán megindult országos gyűjtés útján befolyt fillérekből Kálmán Ede pécsi szobrász áldozatkészen felajánlott ingyenes művészi munkáját: e Kossuth-szobrot 1911. augusztus hó 20-án, első szent királyunknak szentelt napon Pécsvárad községben, ezen a helyen, ahol a járás szívét két ütőere, a didasi és püspökszenterzsébeti országút, s mögöttük a régi óhajtott vasútvonal keresztezi és amely két utóbbi nevezetes közgazdasági és közlekedési szerv létrejöttében elévülhetetlen igazi érdemei dr. Egry Béla ügyvéd, országgyűlési képviselőnek vannak.”
- Kálmán Ede
- Pesti Napló, 1911. aug. 22.
•.
- 1. Kaposvár (Somogy m.)
- A főtéren
- 1911. szept. 3.
- Egész alakos, álló szobor
- Bronz
- Magassága 2,80 m
- Talapzata 2,60 m magas
- Kopits János
12. Bereck Sándor: Kaposvár r. t. város története és fejlődése Somogy vármegye, 1911. szept. 2—3., szept. 5. és okt. 18. Somogyi Hírlap, 1911. szept. 4. Pécsi Közlöny, 1911. szept. 5.
- 1. Nyíregyháza (Szabolcs-Szatmár m.)
- A városháza és a róm. kát. templom tengelyében, a főtéren
- 1912. szept. 29.
- Egész alakos, álló
- Bronz
- Magassága 3 m
7—8.Talapzata bástyaszerű emelvény, amelyen legfelül a szabadság géniusza ül. Előtte balról egy fiatal férfi ingét széttárva, életét ajánlja fel Magyarország szabadságáért, jobbról pedig egy idősebb férfialak a rabszolgaság láncát tépi le a testéről. — Kossuth bronz alakja a mellékalakoknál lejjebb van
- Kossuth
- Bethlen Gyula
- Nyíregyháza város képviselőtestülete
- Nyírvidék, 1902. 39. sz. és 1912. szept. 29. sz. Pesti Napló, 1912. okt. 1.
Móricz Zsigmond: Forró mezők. Bp. 1929. 5. és 210 old.
- 1. Zugliget (Budapest, II. kér.)
- A Disznófő forrás fölötti tisztáson
- 1913. jún. 22.
- Mellszobor
- Bronz
- Másfélszeres életnagyság
- Magas talapzatát terméskövekből állították össze. Ezen egy bronz dombormű volt, amely Kossuthnak a császári katonák által 1837. május 5-én e helyen történt elfogatását ábrázolta. A dombormű a második világháború alatt eltűnt. Helyette most egy márványtábla ismerteti a történetet
- 1837. május 5-én Kossuth Lajos e hely közelében esett az osztrák önkény fogságába
- Tóth István
- Zugligeti Egyesület és annak elnöke: Sigray Pál
- 1. Debrecen (Hajdú-Bihar m.)
- A Nagytemplom előtt
- 1914. máj. 3.
- Teljes alakos, álló szobor
- Bronz
- Magassága 3,5 m
- Talapzata haraszti mészkő. Ezzel együtt a szobor összma- gassága 10 m
- Kossuth jobb oldalán báró Perényi Zsigmond, a főrendiház elnöke, és Szacsvay Imre, a képviselőház jegyzője: mindketten életükkel fizettek a Függetlenségi Nyilatkozat aláírásáért. Kossuth bal oldalán harcba induló honvéd búcsúzik anyjától, mögöttük egy másik honvéd áll
- Margó Ede és Pongrácz Szigfrid
- K. Tóth Mihály: A Kossuth-szobor története (Debreceni képes Kalendárium 1911. 38. 1.)
K. Tóth Mihály: Kossuth Debrecenben és a szobor története. Debrecen, 1913. 15—17. 1.
Spectator: Jegyzetek a Kossuth-szobor leleplezéséről. Debreceni Szemle, 1914. máj. 9.
Bőgel József: A képzőművészetek Debrecenben. Debrecen, 1961
- 1. Tiszaföldvár (Szolnok m.)
- Főtér
- 1914. máj. 3. A szobrot a románok 1919-ben led öntötték, de kivonulásuk után újból felállították
- Teljes alakos, álló szobor
- Bronz
- Poroszlay Sándor
- Bíró Márk kezdeményezésére közadakozásból
- 1. Gyömrő (Pest m.)
- Steinmetz úti KISZ-székház előtt
- 1919
- Egész alakos, álló szobor
- Bronz
- Sötétszürke betonból öntött talapzatával együtt 2 m magas
- A talapzaton egy női alak áll, pálmát nyújtva Kossuth felé
- Kossuth 1802—1894
- Ismeretlen
- A szobrot Horváth János gyömrői lakos 1919-ben a községnek ajándékozta, ö kitől, mikor, hogyan szerezte — nem tudjuk
- Horvay János Kossuth-szoborcsoportja eredetileg Budapesten állt a Kossuth Lajos téren (V. kér.) és 1927. november 6-án leplezték le. Egészen 1950-ig e helyen volt található, ekkor lebontották, mert nem értettek egyet a pesz- szimizmust árasztó kompozíció eszmeiségével. Végül is 1960-ban Dombóvárra szállították át és a városi tanács ott állíttatta fel a Művelődési Minisztérium, valamint a megyei Urbanisztikai Bizottság közreműködésével. A Kos- suth-szoborcsoport ünnepélyes átadására 1973. augusztus 20-án került sor. A reá vonatkozó adatokat lásd a 107. sz. tételnél.
- 1. New York (USA)
- 1928. márc. 15.
- Egész alakos, álló szobor
- Bronz
- Magassága 2,80 m
- Horvay János alkotása, a ceglédi és a kiskunlacházi Kossuth-szobor másolata
- A New York-i magyarság
- Népszava, 1928. febr. 26. Városok Lapja, 1928. ápr. 1. Előre, 1928. okt. 7.
Faragó László: Kossuth zarándokok útja Amerikába. Békés, 1928
- 1. Szentes (Csongrád m.)
- Kossuth Lajos tér
- 1934. okt. 21.
- Teljes alakos, álló szobor
- Bronz
- Magassága 3 m
- Talapzata 4 m magas
10. Tóth István
- 1. Rákoscsaba (Budapest, XVII. kér.)
- 1946. márc. 15.
- Mellszobor
- Terméskő
- Talapzata több lépcsős, terméskőből készült
10. Tatár Dezső
- 1. Csökmő (Hajdú-Bihar m.)
- A tanácsház előtt
- 1948. márc. 15.
- Mellszobor
- Műkő
7. Talapzata mészkő, közepes magasságú
- Kossuth 1848—1948. A százéves évforduló alkalmából emelte Csökmő rendőrőrse
- Mogyoróssy Sándor és fia, István. A talapzatot készítette és a szobrot felállította a helybeli Kelemen Zsigmond kőművesmester
- A község rendőrőrsének kezdeményezésére közadakozásból
- 1. Göd (Pest m.)
- Kossuth Lajos tér
- 1848. márc. 15.
- Mellszobor
- Műkő
- Magassága 80 cm
- Talapzata 1 m hosszú, 60 cm széles és 25 cm magas. Ezen helyezkedik el az 1,90 m magas és 50×30 cm széles állványzat
- Kossuth 1848—1948
- Sóváry János
- 1. Gyöngyöspata (Heves m.)
- A tanácsház kertjében
- A szobrot valószínűleg Erdélyből hozták ide, miután ott a román királyi csapatok ledöntötték. A szobor megsérült, az egyik kar csonka és a község csak a centenárium évében állíttatta fel 1848. márc. 15-én
- Mellszobor
- Bronz
7. Talapzata 1,5 m magas, terméskő
- Kossuth
- Alkotója ismeretlen
- 1. Iregszemcse (Tolna m.)
- Kossuth Lajos tér
- 1848. márc. 15.
- Mellszobor
- Bronz
- A szoborfej 0,5 m magas
- A téglából álló alapzaton emelkedő oszlop piros terméskőből készült, magassága 3 m
- Kossuth 1848. Iregszemcse népe és nemzeti bizottsága 1948
- Petri Lajos
- Közadakozásból
- 1. Kiszombor (Csongrád m.)
- 1948. márc. 15.
- Mellszobor
- Műkő
7. Magas, kőből készült talapzat
- Kossuth
- Bakonyi Géza Viktor
- A helybeli MADISZ kezdeményezésére
- 1. Bonyhád (Tolna m.)
- A gimnázium épülete előtt
- 1948. máj. 23.
- Egész alakos, álló szobor
- Sötétszürke műkő
- Másfélszeres életnagyságú
- Háromrészes, 2 m magas, világos szürke műkő talapzat
- Kossuth
- Horváth Olivér
- 1. Debrecen (Hajdú-Bihar m.)
- Wesselényi utca
- 1948. aug. 26. A rendőrtanosztály avató ünnepségére készült szobor 1956 novemberében ismeretlen körülmények között eltűnt
- Mellszobor
- Kb. 8—100 cm magas
- A kb. 1,60 m magas talapzat haraszti mészkőből készült
- Puskás László rendőrhadnagy
- A debreceni 6. rendőrtanosztály
- 1. Vésztő (Békés m.)
- 1948. szept. 11.
- Mellszobor
- Mészkő
7. Talapzata közepes magasságú
- Kossuth Lajos
- Mogyoróssy Sándor és fia, István
- A rendőrőrs ajándéka
- Alföld, 1948. márc. 3.
- 1. Csepel (Budapest, XXI. kér.)
- A Ligeti Károly utca 40. sz. alatti általános iskola udvarán
- 1949. márc. 15.
- Mellszobor
- Műkő
- Kb. 70 cm magas
- 2 m magas betonoszlop
- Alkotója ismeretlen
- Cseterki Károlyné iskolaigazgatónő kezdeményezésére és anyagi támogatásával
- 1. Ibrány (Szabolcs-Szatmár m.)
- óvoda előtt
- 1949. márc. 15.
- Mellszobor
- Terméskő
- Az 1848—49. Szabadságharc 100 éves évfordulójára. Épült 1949. március 15. Kossuth Lajos emlékére Ibrány község adománya
- Berecz Károly
- Közadakozásból
- 1. Tibolddaróc (Borsod-Abaúj-Zemplén m.)
- Kócsi úton, az iskolával szemben
- 1949. márc. 15.
- Mellszobor
- Gipsz
- Magassága 60 cm
- Talapzata faragott kő, 2,5 m magas
- Kossuth. 1802—1894
- Kiss József tibolddaróci festőművész és rajztanár
- 1. Budapest (V. kér.)
- A Kossuth Lajos tér jobb oldalán
- 1952. szept. 19.
- Egész alakos, álló szobor
- Bronz
- Vöröses színű, faragott, csiszolatlan kőposztamens
- Kossuth jobbján, a szoborcsoport külső szélén gyermeket tartó asszony, a baloldalon levő külső szoboralak férfit ábrázol, jobb kezével karját Kossuth felé lendíti. Egyébként 3—3 szoboralak áll Kossuth két oldalán
10. A Kossuth-szobor alkotója Kisfaludi Stróbl Zsigmond. A főalak jobboldalán levő szoboralakokat Kocsis András, a baloldalán levőket Ungváry Lajos szobrászművészek készítették
- 1. Sumen (Bulgária)
- A város központjában, a Szlavianszki körúton
- 1952. okt. 20.
- Mellszobor
- Magassága 90 cm
- Kőtalapzata, 1,70 m magas
10. Kisfaludi Stróbl Zsigmond
- 1. Los Angeles (USA)
- 1954. júl. 11.
- Mellszobor
- Bronz
- Louis Kossuth great Hungárián patriot, champion of Li- berty. Statesman and orator. Governor of Hungary in 1849. Lodged in the hotel Sr. Charles on this site January 22— 31. 1852 as guest of the city of Pittsburgh, while on a tour of the United States. (Magyarul: Kossuth Lajos. Nagy magyar hazafi, a szabadság védője. Államférfi és szónok, Magyarország kormányzója 1849-ben. Ezen a helyen tartózkodott január 22—31-ig 1852-ben, mint Pittsburgh város vendége, egyesült államokbeli látogatása alatt.)
- Finta Sándor
- 1. Budapest (Hősök tere)
- A millenniumi emlékmű Kossuth-szobra
- 1957-ben került fel az emlékműre, miután 1954-ben eltávolították onnan a Habsburg királyok szobrait és helyükbe — Kossuthén kívül — Bocskai István, Bethlen Gábor, Thököly Imre és II. Rákóczi Ferenc szobrait helyezték el.
- Teljes alakos, álló szobor
- Bronz
10. Kisfaludi Stróbl Zsigmond
- 1. Budapest (II. kér.)
- Üröm utca 64. sz. iskola előtt
- 1958
- Mellszobor
- Bronz
- Magassága 80 cm
- Talapzata 1,50 m magas, műkő
- Alkotója ismeretlen
- A szobrot az iskolának Talány Sándor ajándékozta tiszteletből, mert gyermekei itt jártak iskolába
- 1. Gyula (Békés m.)
- Múzeum-kert
- 1959. máj. 19.
- Mellszobor
- Műkő
7. Talapzata kemény mészkő
- Mogyoróssy István gyulai szobrász
- Városi Tanács
- 1. Monok (Borsod-Abaúj-Zemplén m.)
- A főúton, közel a szülőházhoz
- 1960. szept. 18.
- Teljes alakos, álló szobor
- Bronz
- Magassága 2,5 m
- A földbe helyezett négyzetes hasáb vasbeton alapot, a tály- lyai andezitből készült csonka gúla talapzatot, a poszta- mens alsó és felső részét monoki riolittufából készítették
- A svéd gránit emléktábla szövege:
„Monokon születtem,
amott a szerencsi hegy tövében, ahol a rege szerint Árpád a honalapítás első áldomásait megüllötte.”
Turin, 1890. II. 12.
- Kisfaludi Stróbl Zsigmond
- A helyi népfrontbizottság kezdeményezésére öt járás 171 községében rendezett gyűjtés eredményeképpen
- 1. Torino (Olaszország)
- Collegno, Torino külvárosa egyik terén
- 1961. máj. 11.
- Mellszobor
- Ruszkabányai márványból
- Kovács Ferenc
- A Kulturális Kapcsolatok Intézetének rendelésére készült, mint a magyar nép ajándéka
- Észak-Magyarország, 1961. okt. 29.
- Megj.: Torinóban még egy Kossuth-szoborról tudunk: a Via Dei Miile 22. sz. ház előtt áll Damkó József bronz mellszobra
102.
103.
104.
105.
- Welland (Kanada)
- Az Erié és Ontario-tó között, a Niagara vízeséstől nyugatra fekvő Kossuth-parkban
- 1967. júl. 9.
- Mellszobor
- Bronz
- Magassága 80 cm
- A talapzat csiszolt gránitkő, fekete és fehér pettyekkel. A teljes magassága 5 láb és 4 col
- A talapzat felső részén: Kossuth Lajos 1802—1894 A talapzat alsó részének szövege: Kossuth Lajos az 1848— 49-es dicső magyar szabadságharc nemzetközileg is elismert vezetője volt. Emlékére.
- Kisfaludi Stróbl Zsigmond
- A Magyarok Világszövetsége ajándéka
- Dabas (Pest m.)
- A járási tanácsház előtt: Lenin tér
- 1968. márc. 15.
- Mellszobor
- Bronz
- Magassága 80 cm
- Talapzata 280 cm magas, műkő
- Kossuth
- Kisfaludi Stróbl Zsigmond
- Székesfehérvár (Fejér m.)
- A Kossuth Termelőszövetkezet irodája előtt. (Az egyetlen szobor, amelyet a településen kívül helyeztek el.)
- 1970. febr. 1.
- Mellszobor
- Fehér mészkő
- Magassága 75 cm
- Kossuth
- Somogyi Árpád
- Szentendre (Pest m.)
- A Kossuth Lajos Katonai Főiskola udvarán
- 1973. márc. 15.
- Mellszobor
- Budakalászi mészkő
- Magassága 70 cm
10. Csikszentmihályi Róbert
- 1. Sárospatak (Borsod-Abaúj-Zemplén)
- Iskolakert
- 1973. máj 20.
- Teljes alakos, álló szobor
- Bronz
- Talapzata fehér kőből készült obeliszk
- Kossuth
- Marton László szobrászművész
- Az Országos Képzőművészeti Alap ajándéka
- 1. Dombóvár (Tolna m.)
- Béke-park
- 1973. máj. 20.
- Egész alakos, álló szoborcsoport
- Bronz
- Másfél életnagyság
- A magasabb talapzaton álló Kossuthtól balra Eötvös, Széchenyi, Deák, Mészáros és Szemere, jobbra pedig Klauzál, Esterházy, Batthyány látható. A szoborcsoport mellékalakjai: a népet megszemélyesítő figurák a szoborcsoport lábai előtt állnak.
- Az emléktáblán ez a szöveg olvasható: A Kossuthot és az első magyar kormányt ábrázoló szoborcsoport 1952-ig a Parlament előtt állt. Alkotója Horvay János, újrafelállításában közreműködött a Művelődési Minisztérium, Dombóvár Város Tanácsa és a megyei Urbanisztikai Bizottság 1972—1973-ban
- Horvay János
- Budapesti Hírlap, 1927. nov. 3.; 6.; 8.; 13. Ludas Matyi, 1967. dec. 14.
• * *
Szegeden az árvíz után (1879), a 19. század végén, de feltétlenül a századforduló táján egy műkőből készült Kos- suth-mellszobor került a Kossuth Lajos utca és Juhász Gyula utca sarkán levő emeletes középületre. Alkotója ismeretlen.
Szegeden, valószínűleg ugyancsak a századforduló táján helyeztek el egy műkőből készített Kossuth-mellszobrot a Tolbuhin sugárúton, a 26. sz. földszintes ház homlokzatára. Alkotója ismeretlen
.88 {Aíh Jh’Cí .£ -CX X2 öílb ,Sü>3fe& ssifeT > snorrH .g •’;’ k-QÖx : ’jl XUwtQáíirT .T .9
‘ ‘ rromiM .01
‘ ;:::.’sa’tÓsZi .II
(.fii ” ?j) ‘.Z;VÓ .ríioíl … :< r-n:.’Ö .£
. .. . ■’• ~ .CTG! .£ •?.:: . • ’ ’ ’ J»
/ C’VlíK ’. C< • U
-: >:’. r/’Sk.i^ ,Z
-‘ .? . A ■ ’’ .’ :-r; . • -X.L-: A .8
p-: -,\ ■■• ‘. Fm ih ,:^d thfí»ífö
/• • Í7C- . .
ic»di>4 ’ ‘ . . ?.: Yx s :*ír
x- a«> *.. vio c ■ Cxa nűIdÍJiíKYmo-sA*
b gMcfll J : x ..z óYYxY -vrxfitjís! ö®k>
• ■ < . íü’X
“U’.Xfi i?vk • ‘”■ • -…’Sílí A •’.• • ?J.£5 j Dás
. * Y;t xrsYx
Y sa:’-:«’o > -Tv nsdYA-Y—STvZ
” v;.;v’íoH .GI
.8 .ve fi ,T£Qi .<$fíhHi HgsqsbnS .Rí .i \ .oeb .V39i cfi.vu-.l
-Isi 9b ,n?^v ©bs^xp. .81 a
Y Xi7*j£ XS
• f
Hihdx –Gdoiüix. – -a
-2CX t»ÍKY.\ ssíidí/T, zv jKrti; sotfiJ sű .sritefijqisö;.’ . V-Y-
-sri fiitól tY ? r. . YCts YYv.aa
s todosYí”■-.’ ‘ v.o •? YJssvi
jS^AS^oXflXod sári <•.-.:. .. .’ : ’ ..
Budapesti intézmények tulajdonában levő Kossuth-szobrok
- Csepel (XXI., Kossuth Lajos utca 12.) Technikum
- Iparművészeti Múzeum (IX.,Üllői út 33—37.)
- Kiscelli Múzeum (III., Kiscelli út 108.)
- Kossuth Klub (VIII., Múzeum utca 7.)
- Magyar Nemzeti Galéria (I., Budavári Palota)
- Magyar Nemzeti Múzeum (VIII., Múzeum krt. 14—16.)
- Országos Hadtörténeti Múzeum (I., Tóth Árpád sétány 40.)
- Petőfi Irodalmi Múzeum (V., Károlyi Mihály utca 16.)
- Rákospalota (XV., Kossuth Lajos utca 39.) Múzeum
- Újpest (IV., Bajcsy-Zsilinszky út 14.) Tanácsháza
•••
Budapest XXI., Kossuth Lajos utca 12.
(Csepel)
A Kossuth Lajos Gépipari és öntőipari Technikum aulájában levő Kossuth mellszobrot Marton László készítette. A szobor kőből faragott, kétszeres életnagyságú, az 1950-es évek elejétől a fenti iskola tuljdona.
Csepelen még a Liget utca 42. sz. alatti iskola udvarában is van Kossuth-szobor.
Budapest IX., Üllői út 33—37. sz.
A múzeumban a Schossel András által készített „MUNKÁTS” jelzésű Kossuth vasszobor található.
Budapest III., Kiscelli út 108. sz.
A múzeumban négy Kossuth-szobor található:
- Kossuth Lajos álló szobra, amelynek alkotója ismeretlen, 24 cm magas (talapzattal), bronzból készült.
A nagy hasonlóság miatt valószínűleg ugyanaz az ismeretlen német szobrászművész alkotta, mint a ceglédit, továbbá dr. Szele Lajos budapesti lakos és dr. Adámfy József szegedi lakos birtokában levő szobrokat.
- Kossuth Lajos mellszobra, melyet Alexy Károly szobrászművész (1823—1880) készített. Gipszből készült, 68—70 cm magas. A bal vállon hátul jelzés található: C. Alexy (London, 1856).
- Kossuth Lajos mellszobra, 28 cm magas, bronz. A bal váll mellett olvashatatlan jelzés található. Öntötték: Napoli Fonderia de Luca.
- Kossuth Lajos mellszobra. Alkotója ismeretlen. Talpán felirat olvasható: Kossuth Lajos.
Budapest VIII., Múzeum utca 7. sz.
A klubban található Kossuth mellszobor Kisfaludi Stróbl Zsigmond alkotása. A szobor a klub előcsarnokában áll magas, fekete talapzaton. A mellszobor életnagyságban ábrázolja Kossuthot.
Budapest I., Budavári Palota
A Magyar Nemzeti Galéria szoborosztályán a következő Kossuth- szobrok találhatók:
- Róna József, bronz. Ltsz.: 59.126. N.
- Kiss György, gipsz, 32,5 cm, 2 db. Ltsz.: 52.886. Közel derékig ábrázolja Kossuthot, egybeöntött barokkos talapzaton. A felső karoknak egyharmada van megmintázva. A talapzaton felírás: KOSSUTH 1848. Jelzés hátul: Kiss György 1892. Gipsz, 77 cm.
Azon számos ábrázolások között, melyek 1841 óta Kossuth Lajosról készültek, „nem közönséges érdekességű az a mellszobor” — írja a Vasárnapi Újság 1894. évfolyamának 13. száma —, melyet Kiss György oly célból készített, hogy a nagy hazafit 1848-beli alakjában tüntesse fel. Szobra mintázásához egy olyan, szintén 1848. év
beli daguerrotip képet használ, amely az egyik leghűbb képmása Kossuthnak.
A nagy gonddal s finom részletezéssel kidolgozott alak becsét nem kevésbé fokozza az, hogy Kossuthot 46 éves korában egyedül ez az egy mellszobor örökíti meg.
A művész az életnagyságú szobrot kisebb másolatokban is elkészítette, hogy az érdeklődők aránylag olcsó áron megszerezhessék.
- Az 52.911 és 52.911/a Ltsz. alatti szobrok idősebb korában ábrázolják Kossuthot. Derékban elkeskenyített talapzatból szélesen emelkedik ki. Elöl a talapzaton felirat: KOSSUTH. Jelezve hátul a váll alatt jobbra: Kiss 1882.
- Ismeretlen 19. századi mester alkotása. Gipsz, 30 cm. Ltsz.: 52.950. Elöl a talapzaton a kartusban felírás: 1889., fölötte KOSSUTH.
- Kisfaludi Stróbl Zsigmond. Terrakotta, 55 cm. Ltsz.: 66.58—N.
- Damkó József. Bronz, 82 cm. Ltsz.: 63.15—N.
- Schossel András. Jelzés: „Munkáts”. Kossuth Lajos vasszobra.
Budapest VIII., Múzeum krt. 14—16.
A múzeumban nyolc Kossuth-szobor található:
- Holló Barnabás Kossuthról készített gipsz mellszobra. Az alkotás életnagyságú. Talapzatán: Kossuth felirat olvasható.
A szobrot dr. Pattantyús Ábrahám Dezső 95 éves korában ajándékozta a Magyar Nemzeti Múzeumnak 1969 tavaszán, ö Kossuth Lajos unokaöccsétől, Ambrozovich Lajostól kapta. Jelenleg a torinói Kossuth Emlékmúzeumot díszíti.
- Schossel András-féle, vasból készült „Munkáts” mellszobor, 2 db. (Ltsz: 1976. 40. 1—2).
- Damkó József alkotása: bronz mellszobor, 23 cm magas. (Ltsz: 1176.37).
- Róna József terrakotta, ún. „turini” szobra. (Ltsz. 1876. 41).
- öntött vas, teljes alakos szobor, sárgaréz lapra erősítve. Kossuth kezében kalap, hátára vetett mentével. Magassága: 23 cm. (Ltsz. 1976. 42).
- Bronz, egész alakos szobor. Kossuth díszmagyarban, kezében „Kossuth”-kalap. A fatalapzaton felirat: 1848. Magassága 22,5 cm, talapzattal együtt 42 cm. (Ltsz. 1956. 109).
- Biscuit mellszobor, 15 cm magas, 5 cm magas fehér porcelán alapon, melyre „Prága” szót vésték. Alkotója ismeretlen.
Kossuth Ferencnek édesatyjáról készített márvány mellszobráról a Vasárnapi Újság 1894. 41. száma tudósít. Kossuthot — a hagyományos Bocskai öltözékkel szemben — polgári zakóban és mellényben ábrázolja. A vállak a felső karok csonkjaiban végződnek. A szobor eredetileg a Nemzeti Múzeumba került, majd innen a Szépművészeti Múzeumba. Jelenlegi hollétéről nem tudunk.
Budapest I., Tóth Árpád sétány 40.
A múzeumban található Kossuth-szobor bronzból készült. Magassága 47 cm, talapzata 2,5×17,5×17,5 cm. A talapzat hátsó oldalán szigna- túra: GALLI VIGNALI BUDAPEST.
Budapest V., Károlyi Mihály utca 16.
Az itt található Kossuth-mellszobor szerzője ismeretlen. Magassága 25 cm. Igen jó alkotás. Anyaga bronz.
Budapest XV., Kossuth Lajos utca 39.
Gyűjteményében két Kossuth-szobor található:
- Kisméretű, gipszből készült alkotás, melyet Kocsis András szobrászművész restaurált. A szobor teljes alakot ábrázol. Baljában tollas kalapot tart.
- Ismeretlen, valószínűleg dilettáns szobrász alkotása. Gipszből készült. Teljes alakot ábrázol, Bocskai-viseletben.
Budapest IV., Bajcsy-Zsilinszky út 14.
A tanácsházán levő Kossuth-szobor nem egyéb, mint a jól ismert, Róna József által alkotott „turini” Kossuth-szobor mása.
Vidéki intézmények tulajdonában levő
- Baja: Türr István Múzeum (Bács-Kiskun m.)
- Balatonkenese: Helytörténeti kiállítás (Veszprém m.)
- Cegléd: Kossuth Múzeum (Pest m.)
- Debrecen: Kossuth Lajos utcai iskola (Hajdú-Bihar m.) Városi
Tanács díszelnökségi díszterem előcsarnoka, Kossuth Lajos Tudományegyetem aulája
- Kazincbarcika: Kun Béla Általános Iskola (Borsod-Abaúj-
Zemplén m.)
- Kecskemét: Katona József Megyei Könyvtár (Bács-Kiskun m.)
- Monok: Kossuth Múzeum (Borsod-Abaúj-Zemplén m.)
- Sárospatak: Tiszáninneni Ref. Egyházkerületi Múzeum (Bor-
sod-Abaúj-Zemplén m.)
- Szegvár: Falumúzeum (Békés m.)
- Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum (Pest m.)
- Szentes: Tanácsháza (Csongrád m.)
- Szerencs: Hely történeti Múzeum (Borsod-Abaúj-Zemplén m.)
- Szolnok: Damjanich János Múzeum (Szolnok m.)
- Vasvár: Járási Múzeum (Vas m.)
- Veszprém: Bakony Múzeum (Veszprém m.)
(Bács-Kiskun m.)
A múzeumban találjuk a város szülöttének, Teles Edének a kecskeméti Kossuth-szobor főalakjának fejéről készített gipsz másolatát.
A balatonkenesei Helytörténeti Kiállítás
(Veszprém m.)
Balatonkenese község öt Kossuth-szoborral büszkélkedhet. Egy köztéren található, egy magántulajdonban, három pedig az 1968. márc. 15-én létesített Helytörténeti Kiállításra került.
A Helytörténeti Kiállítás szobrai szervezett gyűjtő munka révén kerültek elő. Az iskola lelkes tanulói kutatták fel ezeket a kenései Kossuth-kultuszt bizonyító emlékeket.
- Az alabástrom gipszből készült, fehér, 36 cm magas Kossuth- szobron hátul „P I” jelölés található. Érdekességként említhető, hogy az elején Kossuth neve egy s-sel olvasható: „KOSUTH L.”
- A 31 cm magas, gipszből készült, barnára festett Kossuth- szobron hátul „SZENTE I. 1907” jelölés található. A szobor a 48-as idők Kossuthját ábrázolja.
- A 25 cm magas, cserépből készült, barnára festett Kossuth- szobor az öreg „turini remeté’-t ábrázolja.
A ceglédi Kossuth Múzeum (Pest m.)
A múzeumban található Kossuth-szobrok a következők:
- Karlovszky Bertalan: öreg Kossuth. (Gipsz, bronzra festve, kb. 45 cm magas.)
- Ismeretlen művész szobra. (Fémöntvényből, barnára festve, kb. 10 cm magas.)
- Ismeretlen művész alkotása. (Kerámia, festett, kb. 10 cm magas.)
- Kisfaludi Stróbl Zsigmond. A budapesti Kossuth-szobor modellje. Főalak. (1953. Gipsz, 58 cm magas. Ltsz: K.55.27.)
- B. Guidi: Kossuth-mellszobor. (Gipsz, 27 cm magas. Ltsz: K.59.4.)
- Ismeretlen művész alkotása. (Gipsz, 1870, kb. 35 cm magas.)
- Róna József: A 90 éves Kossuth. (Mellszobor, bronzírozott gipsz, 46 cm magas. Ltsz: K.55.10.)
- Pelligrini: Kossuth. (Színezett gipsz, 24 cm magas. Ltsz: K.71.91.)
- B. Guidi: Kossuth-mellszobor. (Gipsz, 34 cm magas. Ltsz: K.55.53.)
- Andrejka József: Kossuth-mellszobor. (Bronzírozott gipsz, 30 cm magas. Ltsz: K.59.3.)
- Ismeretlen német művész: Kossuth álló alakja. (Bronz, 23,5 cm magas. Ltsz: K.55.17.)
- Damkó József: Kossuth-mellszobor. (1897, bronz, 90 cm magas. Ltsz: K.55.9.)
- Ismeretlen német művész: Kossuth. (Gipsz, kb. 25 cm magas. Ltsz: )
- Faragó Lajos: Kossuth-mellszobor. (1902, Gipsz, 64 cm magas. Ltsz: K.55.6.)
- A Kossuth Lajos Tudományegyetem Gyakorló Gimnázium (Kossuth Lajos utca 35.) mellszobrának alkotója ismeretlen. Gipszből készült, bronz színű Kossuth-fejet ábrázol. Felirata régebbi készítésre utal: Louis Kossuth.
- A Városi Tanács díszelőcsarnokában levő Kossuth-szobrot Marton László Munkácsy-díjas szobrászművész készítette. Szobrát 1964-ben helyezték el a Városi Tanács díszelőcsarnokában. A szobor bronzból készült. A vállak meghosszabbításaként a felső kart is kidolgozta az alkotó.
- A Kossuth Lajos Tudományegyetem aulájában levő Kossuth- szobrot Pándi Kiss János szobrászművész készítette és 1960-ban leplezték le. A szobor műkőből készült.
Kazincbarcika, Kun Béla Általános Iskola
(Borsod-Abaúj-Zemplén m.)
A mellszobor a kazincbarcikai Kun Béla ált. iskola történelmi szakkör tantermében található. Talapzata 18,7×15,5 cm, magassága a talapzattal együtt 55 cm. Anyaga égetett agyag. A szobor Alacská- ról került a Kun Béla általános iskolába. A szobor szériagyártmány benyomását kelti. Alkotója ismeretlen.
Kecskemét, Katona József Megyei Könyvtár
(Bács-Kiskun m.)
A Kossuth Lajos tér 1. sz. alatti könyvtárban található szobor a város közterén álló Kossuth-szobor (Teles Ede műve) főalakjának gipszből készült kicsinyített mása.
Monok, Kossuth Emlékmúzeum (Borsod-Abaúj-Zemplén m.)
- A monoki Kossuth Emlékmúzeumban található Aradi Zsigmond szobrászművész Kossuth-mellszobra, amely fehér carrarai márványból készült és Kossuthot 65 éves korában ábrázolja. A múzeum 1949 márciusában kapta a Magyar Nemzeti Múzeumtól letétként.
- A mai budapesti Kossuth-szobor főalakjának 50 cm-es modellje, terrakotta kivitelben, 1952-ben készült. Kisfaludi Stróbl Zsigmond műve, aki 1959-ben a múzeumnak ajándékozta.
- A kormányzó Kossuth szobormodellje. Eredetije a Millenniumi Emlékmű szoborcsoportjában található. 110 cm magas, gipsz, bronzozva. Ez szintén Kisfaludi Stróbl Zsigmond műve és ajándéka (1959).
- Medgyessy Ferenc 50 cm-es gipsz modellje Kossuth Lajosról. A szobrocskát a szobrászművész özvegye 1959 nyarán ajándékozta a múzeumnak.
- Kossuth-biscuit mázatlan porcelán mellszobor, 6×16 cm-es, fehér színben.
- A monoki Kossuth-szobor 50 cm-es modellje gipszből, bronzozva. Kisfaludi Stróbl Zsigmond műve és ajándéka (1960).
Sárospatak, Tiszáninneni Református Egyházkerület Múzeuma (Borsod-Abaúj-Zemplén m.)
A Bodrog melletti Athénben, Sárospatakon a Református Múzeumban két Kossuth-szobor is található.
Mindkettő gipszből készült mellszobor. Magasságuk 70 cm. Az egyik fiatalabb korában, a másik 60—70 éves korában ábrázolja Kossuthot. Alkotójuk ismeretlen. Található még egy dombormű a Kollégium nagyportája alatt, amelynek készítője Szabados Béla. A dombormű Kövy Sándor híres pataki jogtanárt és tanítványát, Kossuth Lajost ábrázolja.
(Csongrád m.)
A szegvári Kossuth-szobrot, amely a múzeumban van elhelyezve, Barcza Lajos szobrászművész készítette. A mellszobor magassága 64 cm, szélessége 80 cm, mélysége 45 cm, talapzata 45×82 cm. Talapzata: deszka. A bronzozott szobor anyaga gipsz.
Irodalom: Csongrád megyei Hírlap 1973. okt. 2., 230. száma; Dél-Magyarország 1973. okt. 2-i száma.
(Csongrád m.)
Kossuth Lajosnak Gerenday Béla által elkészített Kossuth-szobrát Szentesen 1898. március 15-én leplezték le. A szobrot, amely köztéren állott, 1934-ben a szentesi Tanácsházára hozták és a folyosón helyezték el.
Szerencs: Helytörténeti Múzeum
(Borsod-Abaúj-Zemplén m.)
A múzeumban két Kossuth Lajost ábrázoló mellszobor van. Az egyik ólomból készült, 10 cm magas. A szobor felirata: KOSSUTH 1848.
A másik alkotás üveges gipszből készült, 32 cm magas. Felirata: KOSSUTH.
Szolnok: Damjanich János Múzeum
(Szolnok m.)
A szolnoki múzeum 48-as vitrinjének egyik ékessége egy kis terrakotta szobor, amely egy bajuszos, szakállas férfi fejet ábrázol. A homlokon és a bal szemnél egy kissé sérült ugyan, de így is köny- nyen felismerhető Kossuth Lajos képmása. A szobrot Jászalsószent- györgyön, a Szabadság utca 19. sz. alatt, egy düledező lakóházban találták és így jutott a szolnoki múzeumba.
Kossuth-relikviákat találtak. Tekintettel arra, hogy a szobor csak a fej arcrészét ábrázolja, feltehető, hogy díszként a falra is felfüggeszthették. Profil nézetben fejezi ki hangsúlyozottabban Kossuth arcvonásait. A szájhagyomány szerint egy fazekasmester, aki Jászalsószentgyörgyön nagy tisztelője volt Kossuthnak, mintázta a fent említett szobrocskát.
(Vas m.)
A múzeumban levő Kossuth-szobor gipszből készült mellszobor, 20 cm magas; talapzattal együtt 30 cm. Jól kidolgozott munka. Róna József úgynevezett „TURINI” (aggkori) Kossuth-szobra. Nem egyszerű vásári árú, nem lehet sok példány belőle.
(Veszprém m.)
A veszprémi Bakony Múzeumban két Kossuth-szobor van. Az egyik Csikász Imre alkotása 1907-ből. A mű mellszobor, gipszből készült.
A másik Kossuth-szobor Szécsi Antal műve. Készítésének ideje ismeretlen. Ez is mellszobor, de anyaga bronz. 28 cm magas. A múzeum Révfülöpről, Dálnoki Miklós Bélától kapta 1952-ben.
A művészek közül Csikásznak az egyik müncheni múzeumban is volt Kossuth-szobra, de a II. világháborúban egy légitámadás következtében elpusztult.
Külföldi, ismeretlen sorsú Kossuth-szobrok
- A washingtoni (USA) Kossuth-szobor. Gerenday Béla egész alakos, kb. egy méter magas, bronzzal befuttatott gipsz szobrát a magyar származású amerikaiak 1923-ban a Fehér Háznak ajándékozták. A szobor azóta is az elnöki palotában látható. Az akció előzményeit, a szobor születésének körülményeit nem ismerjük.
- A londoni Kossuth-szobor. Alkotója, Alexy Károly szobrászművész, Poprádon született 1823-ban és Budapesten halt meg 1880-ban.
A bécsi akadémián tanult. 1848-ban megmintázta Batthyány Lajos mellszobrát. A szabadságharcban való részvétele miatt várfogságra ítélték. 1852-ben Londonba ment, ahol Kossuth szobrát készítette el. Ez a szobor a londoni Kristálypalotában állt, a szabadságharc nagy magyarjainak, így Batthyány Lajosnak a szobrával együtt. A második világháború kezdetén az üvegpalota leégett, a benne levő művészi alkotásokkal együtt.
Alexy 1861-ben hazatért és Budapesten rajztanárként működött. Korának — Izsó Miklóssal együtt — legkiválóbb szobrászai közé tartozott. Egy másik Kossuth-szobra a Kiscelli Múzeum tulajdonában van (Bp. III., Kiscelli út 108.).
- A müncheni Kossuth-szobor, amely az egyik ottani múzeumban volt, éppen úgy mint a londoni, a m