Skip to content

Dr. Ádámfy József – A VILÁG KOSSUTH-SZOBRAI

Találatok: 7

98

 

Dr. Ádámfy József

A VILÁG KOSSUTH-SZOBRAI

na

Népművelési Propaganda Iroda

Szerkesztette:

Dr. Vigh Károly

. Képszerkesztő:

Dr. Rózsa György

Lektorálta:

Dr. Szabad György

A címlapot Keresztes Dóra tervezte

A címlapon Kisfaludi Stróbl Zsigmond monoki Kossuth-szobra

ISBN 963 562 549 9

Felelős kiadó: Nemes Iván igazgató

Megjelent: 11,12 A/5 ív terjedelemben, ebből 4 A/5 ív műmelléklet

7629-79 — Népművelési Propaganda Iroda, Budapest

Felelős vezető: Vymeták Ferenc

 

Tartalomjegyzék

Ajánlás: Dr. Bognár József, a Magyarok Világszövetsége

elnöke…………………………..

5

Bevezetés ………………………….

7

A szerkesztő előszava …………………..

9

Juhász Gyula: Kossuth-szobor ………………

11

Vayer Lajos: A Kossuth-kultusz a magyar művészetben

13

Kossuth Lajos köztéri szobrai ………………

37

Budapesti intézmények tulajdonában levő szobrok…..

83

Vidéki intézmények tulajdonában levő szobrok …….

87

Külföldi, ismeretlen sorsú szobrok ……………

93

Budapesten magántulajdonban található szobrok……

95

Vidéki magántulajdonban levő szobrok…………

99

Dr. Cigány Lóránt egyetemi tanár tulajdonában levő szobor  

105

A Kossuth-szobrok alkotói ………………..

107

Kép jegyzék ………………………

109

Képek …………………………….

111

 

 

– v •■lrtí–3J^ r» •íí-í’-^oS .tO tíKfljfciA

tv -jp™ – :4^.»

fc

V

Ö

u

88 .

V8

-SS

év

tfc

ÍOÍ

TG-

;?<•

r _}3C<? í‘’,:

ÓV’JÍ

ob(íu

,7 –C-Í’ öm***® &

,cj. p-rf :tM«O~-i : .L v.O sssmÜJÍ.

V*

*í”

X ’X^fc >t<F^

……. X^C^

«’

c-‘/ei

*•

 

Ajánlás

Adámfy József műve, amely Vigh Károly példaadó szerkesztésében kerül az olvasó kezébe és „csupán” az itthon, valamint külföldön megtalálható Kossuth-szobrok hiteles jegyzékbe foglalását tartalmaz­za, olyan mú, amelynek áttekintése után büszkébbé válhatunk ma­gyar származásunkra és a magyar kultúra közösségéhez való tarto­zásunkra, anélkül, hogy mások jogos nemzeti büszkeségét megsér­tenénk. Jogos nemzeti és politikai-eszmei büszkeséget érezhetünk, ha azt látjuk, hogy Kossuth köztéri szobrait New Yorktól Torinóig és Sumenig megtalálhatjuk és Magyarországon az utolsó 1973-ban Sá­rospatakon, a Rákócziak városában került felállításra. Hiszen ez azt jelenti, hogy a kossuthi életmű — amely nemcsak Kossuth Lajostól, hanem ettől a nemzettől is elválaszthatatlan —, változatlan fényes­ségben élte át birodalmak és rendszerek összeomlását, valamint tör­ténelemformáló világpolitikai és világgazdasági korszakok elmúlá­sát. Ez csak azért vált lehetségessé, mert Kossuth a nemzeti függet­lenség, a társadalmi-gazdasági haladás és a szomszéd népekkel való együttműködés prófétája volt államférfiként és az maradt az emig­ráció évtizedeiben is. Mint forradalmi vezér és államférfiú egyaránt kivívta kora legjobb szellemeinek csodálatát, de az emigráció évti­zedeiben politikai képességeiben, szemléletmódjában, az események közelebbi és távolabbi következményeinek előrelátásában még min­dig képes volt a megújulásra. Áttekintette a kor minden lényeges társadalmi áramlatát, megértette a politikai erők konkrét változásait és azok hatásait, de e világkép birtokában is hűséges maradt ifjú­sága és férfikora nagy ideáljaihoz és változó horizontok mellett min­dig a magyar megújulás új lehetőségeit és aspektusait kereste. Ezért vált személyisége, példája és életműve a magyar nemzetet változó történelmi viszonyok között megtartó kohéziós erővé és válságok esetén megújulásunk egyik alapjává.

Mert nemzeteket nemcsak a jószerencse és a győzelmek tarta­nak össze, hanem az a balsors és vereségek is, amelyeket nagy em­beri ideálok szolgálatában töretlen lelkierővel szenvedtek el.

Ezért vált a kossuthi példa és életmű egy jobb holnap ígéretévé a kiegyezés utáni évtizedekben kibontakozó munkás és paraszti moz­galmak körében, majd az ország függetlenségét fenyegető és eltip- ró hitleri agresszió éveiben, és végül megújulást előmozdító eleven erővé 1945-ben, amikor a magyar történelem pusztulással fenyegető mélypontjai után a dolgozó nép hozzáfogott az új ország és új tár­sadalom felépítéséhez.

Kossuth Lajos neve és életműve ma is egyik alapja nemzeti egy­ségünknek, cselekvő hazafiságunknak és összekötő erő az öt konti­nens különböző országaiban élő magyarok között is. Életműve — amely elválaszthatatlan a magyal nemzet történelmétől, életerejé­től és képességeitől —. eleven bizonyítéka annak is, hogy kis nép is hozzájárulhat a világot kormányzó nagy eszmék és politikai erők fejlődéséhez, ha cselekedeteivel az emberiség jobb jövőjét előmoz­dító folyamatok megerősítését és haladását szolgálja.

Juhász Gyulának a Kossuth szoborról írott szavait idézve: „ö áll, fölötte minden változásnak, s az évek adnak patinát neki.”

Ha ilyen és ezekhez hasonló gondolatok jegyében fogunk hozzá e kis könyv olvasásához, úgy ebben nemcsak egy szorgalmas és lel­kes gyűjtőmunka értékes eredményét látjuk, hanem egy olyan do­kumentumot, amely tárgyánál fogva a tények és adatok puszta köz­lése után is megerősíti a hazai és külföldi magyart emberségében és magyarságában egyaránt.

Dr. Bognár József a Magyarok Világszövetsége elnöke

 

Bevezetés

A Kossuth-szobrokra vonatkozó dokumentumok összegyűjtésében és e kötet összeállításában az a gondolat vezetett, hogy a Kossuth La­jos emlékére állított szobrok adatainak összeállítása és feldolgozása mind ez ideig nem történt meg. Ösztönzött az a páratlanul széles kö­rű társadalmi mozgalom is, amely ércbe öntötte, kőbe faragtatta Kossuth Lajos alakját, a magyar szabadság és függetlenség szimbó­lumát. És mindezt közpénzen, közadakozásból! A ferencjózsefi Mo­narchiában csak nagyon kevés állami támogatást kaptak a Kossuth- szobor bizottságok. A Kossuth iránti rajongás a hazaszeretet tüzéből táplálkozott és a nagy szabadsághős halála után népszerűsége a ma­gyarság körében még tovább erősödött. A Kossuth-kultusz legma­radandóbb kifejezési formája ekkor a szoborállítás volt.

Történelmünk haladó szellemű, forradalmár egyéniségei közül senkit sem örökítettek meg annyiszor, mint Kossuth Lajost. Ugyan­akkor a felállított szobrok adatait tartalmazó újságcikkek, könyvek, lexikonok pontatlansága rendkívül bántó. A legtöbb szoborról hiány­zik az alkotó neve és a leleplezés időpontja. Ennyi évtized után nem volt könnyű az adatok tisztázása. Még számos kérdésre így sem si­került feleletet kapnom.

Mivel Kossuth nagysága túlnőtt az ország határain, a világ ösz- szes Kossuth-szobrával foglalkoztam.

Könyvem tízéves munka eredménye. Itt köszönöm meg a ta­nácsok, múzeumok, levéltárak, könyvtárak, iskolák, egyházak, hi­vatalok segítségét és közreműködését.

Ugyancsak köszönettel tartozom a még életben talált alkotó­művészeknek, az elhunyt művészek hozzátartozóinak, barátaimnak, akiknek segítsége nélkül ez a könyv nem készülhetett volna el. Tíz év alatt 5000 levelet írtam, illetve kaptam. Illusztrálásul 1000 felvé­telt készítettem. A legtöbb szobrot személyesen megszemléltem.

Kívánom az olvasónak, hogy annyi öröme legyen a könyv lapoz­gatásában, mint amennyit én találtam annak elkészítésében. Sze­retném, ha ez a könyv táplálná a mindannyiunkban égő tüzet: az igaz hazafiság lángját.

Szeged, 1978 február hava

Dr. Adámfy József ny. körzeti főorvos

 

A szerkesztő előszava

Dr. Adámfy József szegedi körzeti főorvos munkája egyedülálló hazánkban. Ha csak arra az ötezer levélre gondolunk, amelyet meg­írt, illetve kapott annak érdekében, hogy a szobrok létrejöttének körülményeit, az alkotóművészek munkásságára vonatkozó adato­kat tisztázza, akkor a legnagyobb elismerés hangján szólhatunk er­ről a teljesítményről. A szerző immár hajlott korban vállalta ezt a szó legnemesebb értelmében vett hazafias cselekedetet, hogy össze­állítsa a Kossuth-szobrok képes krónikáját.

Dr. Adámfy József az utóbbi években már sokat betegeskedett, de betegágyában is a Kossuth-szobrok ügyével és a kiadvánnyal fog­lalkozott. Éppen ezért nagy megrendüléssel értesültünk 1980. ja­nuár 9-én bekövetkezett haláláról. Fájdalom: nem élhette meg ma­radandó értékű munkája gyümölcsét.

A szerkesztő számára kevés oly hálás és szép feladat képzelhető el, mint a Kossuth-szobrokra vonatkozó forrásanyag formába ön­tése. Az egységes és könnyű áttekintés érdekében a köztéren álló szobrokról katalógust állítottunk össze. A zárt helyen álló és magán­tulajdonban levő Kossuth-szobrok esetében megelégedtünk a leg­fontosabb adatok közlésével. A fényképek kiválogatásánál az a szem­pont vezérelt bennünket, hogy a legjobb minőségű felvételek mel­lett a legkülönbözőbb szobor-típusokat is bemutathassuk.

A szerző hozzájárulásával került a kiadványba Vayer Lajos pro­fesszor még 1953-ban publikált, ma már nehezen hozzáférhető ta­nulmánya a Kossuth-kultuszról. Úgy véljük, hogy ez az értekezés, amely gazdag forrásanyagra épült, kellő áttekintést nyújt a Kos­
suth-szobrok zömének keletkezési körülményeiről és a szobrok mű­vészettörténeti jelentőségéről.

Végül közöljük a Kossuth-szobrokra vonatkozó legfontosabb számadatokat:

Hazánkban köztéren felállított Kossuth-szobrok száma 102 Külföldön a köztéren álló Kossuth-szobrok száma              7

Budapesten zárt helyen álló Kossuth-szobrok száma 28

Vidéken zárt helyen álló Kossuth-szobrok száma 40

Budapesten magántulajdonban levő Kossuth-szobrok száma 29 Vidéken magántulajdonban levő Kossuth-szobrok száma 33

(ebből 10 Szegeden)

A szobrok alkotóinak száma: 66

Dr. Vigh Károly

 

Juhász Gyula

Kossuth szobor

Alföld porában, kisváros sarában A napban és a hóban nyugodtan áll.

Némán is harsog és nem bántja lárma,

Sem a tömeg, mely gyűlöl vagy csodál.

Az emberek alatta rendre járnak S elmennek mind a temetőbe ki. ö áll, fölötte minden változásnak, S az évek adnak patinát neki.

Olykor felejtik és közöny fogadja, Már meg se látják s a vásári zajba Nem hallják túlvilági szózatát.

ö vár nyugodtan, messze, messze nézve.

Örök dicsőség nap, mély tengerére S leint karjával balsorsot, halált!

lOŐOSó

nödKXtó btóUit

ftttfbögir<a ai ffórf c-aj> A

J!Á ^pLüSö ttSKI &> S9«®tf & /ü&rtöZ jujvtAí ,’£i.i’> ROt£ VÍVÖI .Íi-WÖÍ A HÍ3& .íüM®k>

>«; .í . triSr-” .íÍj.’-h; jmsdöís sA :M ^tvt&rlsi £ bniát ;í3íyn^ír?í<i 8 Rsherto Jfe ö

x»t ?é.nbi*<; jí ..’■;■■» x^T’5 x» ®

•r<\x-.’. G xíf{tií>i wfyfc.’ c[A< ‘,/■?> ■• • a tf&jU; M^siií lüjM .’ . \ .\’í ‘ /.<ííhfi ma*-.

hasú; x- :.;c: ■ :.■ ’UV 0

.^v:?yn • ■ v’írr r, .>.’• jpaAsaíb );öi(5

 

Vayer Lajos

A Kossuth-kultusz a magyar művészetben*

Kossuth Lajos halálának hírére1 a gyászoló hazában nyomban fel­merült a gondolat, hogy alakját emlékműben örökítsék meg.2 A ke- gyeletes ötlet felvetésével a Kossuth-kultusz új formája kezdődött. Budapest főváros közgyűlésén azt indítványozták, hogy „Budapest fővárosában… egy szobor állíttassák fel. A határozat nyomán or­szágos bizottság alakult, hogy az önkéntesen indult gyűjtést szer­vezetten vezesse. A bizottság felhívása szerint az ércszobor megörö­kítése lesz annak a törhetetlen szabadéivűségnek, melyet az élő nagy szellem képviselt; bálványa az enyészhetetlen hazaszeretetnek; egy szobor, amely él, eszmél, érez és hozzánk beszél. Amíg élt, ő lakott a mi szívünkben, most a mi szívünk dobogjon az ő érckeblében, hogy érezze vérünk lüktetését, gondolataink járását ivadékról-ivadékra. Ennek a szobornak remekműnek kell lennie, nemes ércből öntve. A művészi lángész remeklését díjazzák tehetőseink arany bőkezűség­gel, de a hozzávaló ércet a nép millióinak filléreiből halmozzák ösz- sze: mert ez a legnemesebb érc a világon”.3 Ezek az emelkedett sza­vak, amelyeknek változatai a következő évtizedek folyamán az or­szág városaiban és falvaiban oly sok Kossuth-szoborral kapcsolat­ban több-kevesebb őszinteséggel és szónoki készséggel elhangzottak, világos fogalmazásban mutatják meg, hogy mit jelentett a Kossuth- szobrok emelése és mily általánosságban mozgó eszmék emlékművei­nek szánták őket.

A Kossuth-szobor mozgalom élére a függetlenségi-negyvennyol­cas párt állott. Bár vezére Kossuth most hazatért fia, Ferenc lett, a megalkuvó politikát folytató ellenzéki párt jogtalanul hirdette magát a kossuthi eszmék örökösének. Kossuth halála után kultuszának terjedését a kormány sem gátolta és megelégedett azzal, hogy az

• (A Magyar Mű vészét történeti Munkaközösség évkönyve 1952, Bp. 1953, 7—23. 1.)

ünnepélyes alkalmaktól a hivatalos tényezők távolmaradtak. A mil­lenniumtól az első világháborúig tartó korszakban az ország leg­több emlékműve Kossuth Lajos megörökítését szolgálta/* A Kossuth- szobrok történetében az egész ország társadalmi viszonyainak képe tükröződik. Míg a fővárosban csak a két világháború között került sor a Kossuth-szobor felállítására, addig a vidéki városokban, sőt falvakban a százat is elérte a századforduló körül felállított Kossuth-szobrok száma. Az alföldi, tiszántúli városok, elsősorban Kossuth negyvennyolcas toborzó kőrútjának állomásai, siettek az emlékművekkel kifejezni függetlenségi érzületüket. Néhány dunán­túli, felvidéki és erdélyi város is csatlakozott hozzájuk.5 E szobrok története sok hasonlóságot mutat.

A halál hírére a városi közgyűlés határozatot hoz Kossuth-szo­bor emelésére a város központjában. A helyi gyűjtés megindul, kü­lönböző rendezvények követik egymást: táncmulatság, hangverseny, irodalmi est, műkedvelő színielőadás, cirkusz, kiállítás, sorsolás. Az adakozásban közületek, egyesületek, társaságok, gazdagabb és sze­gényebb lakosok egyaránt részt vesznek. Ha a szobor ügye akado­zik, a közgyűlésen hamarosan felszólalások hangzanak el érdeké­ben. Néhány éven át folyik a gyűjtés; ha az összeg nem elég, a város kiegészíti. Megalakul a szoborbizottság, tagjai a város vezetői, pol­gármester, főjegyző, ügyész, mérnök, tanácsnokok, lelkészek, taná­rok, művészek — ha akadnak a városban — végre a város ország­gyűlési képviselője. A pályázat kiírása gondoskodik a szükséges ada­tok közléséről, a méretről és az anyagról, a költségről, intézkedik a minták készítéséről és a díjakról, továbbá a bírálóbizottság össze­állításáról, amelybe a helyi szoborbizottságon kívül a fővárosi mű­vészegyesületeket is tagok küldésére kérik fel. A pályázat eredmény­telensége esetén szűkebb pályázat kiírása következik, ebben meg­valósítva a felmerült módosításokat, a korszak közismert emlékmű­szobrászai vesznek részt. A mintákat közszemlére állítják ki, nem egyszer Budapesten. Meghozzák a határozatot, itt-ott akad néhány különvélemény is, amely jegyzőkönyvbe kerül, néha némi sajtóvita is követi a döntést. Megkötik a szerződést és pár évig tartó kőbefa- ragás és bronzbaöntés után a talapzatra kerül a szobor. Elérkezik a leleplezés nagy napja. A városban munkaszünet van, a lakosság a környékbeliekkel együtt fogadja a város képviselőjének kíséreté­ben érkező előkelő vendégeket, élükön Kossuth Ferencet. A város törvényhatósága díszközgyűlést tart, az egyházak ünnepi istentisz­teletet. Az ünnepség fényét diadalív, lovaslegények bandériuma és fehérruhás lányok emelik. A főtéren az egybegyűlt hatalmas nép­tömeg közepette ének, szavalat, fohász, cigányzene, taracklövések, sok és hosszú szónoklat hangzik el. A szoborról lehull a lepel, a kül­döttségek koszorúi elborítják a talapzatot. Társasebéd pohárköszön­
tőkkel és népünnepély kivilágítással zárja le a város emlékezetes napját, amelyről a helyi sajtó napokig közli magasztaló tudósításait és a fővárosi lapok is megemlékeznek pár sorban. A Kossuth-szobrok e tipikus története speciális mozzanatokat is tartalmaz, amelyek vál­tozatos képet nyújtanak a Kossuth-kultusz e jellegzetes megnyilvá­nulásairól.

A vidéki városok tudatában vannak a Kossuth-kultusz országos jelentőségének és a gyászhírre azonnal megindult akadozásból egy­begyűlt pénzt a budapesti szobor alapjára adják. Mindenütt „úgy gondolkozott a város népe, hogy elsősorban a világra szóló országos szobor létesítése a fő, azután jöjjön a magunk ügye”.6 A helybeli szoborra való gyűjtés irányítóinak találékonysága változatos ötle­teket termel: az anyakönyvi hivatalban sokszor megfordulnak, hogy „az előforduló események kihasználtassanak”,7 még a „betegsegítő és temetkezési egyesület” is mulatságot rendez a szobor javára,8 a tom­bolajáték jövedelméből nemcsak a szoboralap, hanem a nyerőszá­mok birtokosai is részesülnek.9 A gyűjtési tevékenységben a mun­kásosztály részvételét mutatja az egyik városban a vagongyári mun­kások lelkes közreműködése.10 A tőkésosztály közömbösségéről ta­núskodik ugyanott a következő eset: A város szoborbizottsága ipari termékekből tárlatot rendez és a kiállításon árusítható tárgyakért az ország nagyiparosaihoz fordul, akiknek adományaiért jellemző sza­vakkal mond köszönetét: „az ország… gyárosainak áldozatkészsé- ge és honszeretete testté varázsolta az ideális és reális kor szellemét, megmutatja, miként lehet a legszebb erényt a legfontosabb gazda­sági feladattal párosítva áldozni a hazaszeretetnek, fejlődésnek és meggazdagodásnak.” A tárlat 1091 koronát jövedelmez a szoboralap­nak. Az összegből következtethetünk a felajánlott tárgyak értékére és így az ország ötven gyárosának áldozatkészségére, amelynek ered­ményeképpen alig több mint tízszerese jött be annak a 105 koro­nának, melyet a város egy gyárának vasmunkásai gyűjtöttek a het­venezer forintba kerülő szobor létesítésére.11 A birtokos osztály hivatalnok rétege sem erőltette meg magát: Egy kis mezőváros ezer forintot alig meghaladó összegbe kerülő szobrára a lakosok közül hárman adakoztak 10—10 forintot, huszonötén 6—4 forintot, sokan 3—2 forintot és a legtöbben egy forintokat, sőt krajcárokat is. Jel­lemző, hogy a főszolgabíró, járásbíró és a jegyzők nevét ugyancsak az egy forintos adakozók között találjuk. És ugyanolyan jellemző, hogy a szobor leleplezési ünnepségén e bőkezű urakat az emelvény lelkes előkelőségei között látjuk viszont.12

Még ilyen körülmények között is a szoboralap gyűjtés útján való létesítése volt az egyetlen járható út, mert az állam támogatá­sának megszerzése a legnehezebb, sokszor lehetetlen feladatok közé
tartozott. Az aradi szoborbizottság a város törvényhatóságától 50 000 koronát kért, tízévi költségvetési tételekben. A törvényhatóság va­lóban elveti a városi tanács 5000 koronás javaslatát és az 50 000-böl 30 000-et a kért folyósítással megszavaz. A belügyminiszter úgy mó­dosítja azt, hogy a 30 000 korona nem tíz, hanem harminc esztendei törlesztéssel irányoztassék elő. Ez az intézkedés, mint kellő tiszte­lettel megjegyzik, „a hazafias mozgalom gyors tempóját nagy mér­tékben ellensúlyozhatná, sőt annak kerékkötője is lehetett volna”, azonban a törvényhatósági bizottság és a városi tanács is végre meg­emberelik magukat és közbelépnek a belügyminiszternél, „ki is mél­tányolva a felhozott súlyos indokokat, korábbi határozatának meg­változtatásával” az eredeti előterjesztést, azaz a tízesztendei törlesz­tést jóváhagyta. A belügyminiszter, aki egy Kossuth-szobor emelé­sét harminc évre kísérelte meg elhalasztani és aki egy Kossuth-szo­bor ügyében egy vidéki város képviselőitől még új indokokat hall­hatott, nem volt más, mint Széli Kálmán, ö egyben miniszterelnök is lévén, itt tanúsított magatartásával a hivatalos Magyarországnak a Kossuth-szobrok kérdésében elfoglalt álláspontját tökéletesen ki­fejezte.13 Bár a városoknak sokszor kell tetemes segítséggel támogat- niok a lakosság gyűjtéséből létesült szoboralapot, helyesen fejezi ki a tényleges helyzetet az a szoborbizottság, amely felpanaszolja, hogy „a szobor költségeit ebben a szerencsétlen országban csakis társa­dalmi úton lehet összeteremteni, a hivatalos állam megborzad Kos­suth Lajos neve hallatára”.1

Az összeg egybegyűlte után a pályázat kiírása több problémát vetett fel, elsősorban a bírálóbizottságok összetételének kérdését. A ceglédi szoborbizottság úgy tervezi, hogy az öt tagból hármat maga jelöl (kettőt a saját kebeléből és egy művészt is), egyet a pályázók és egyet a Képzőművészek Egyesülete. Utóbbi tiltakozik és mind a maga, mind a pályázók részéről két-két tagot kíván, a város azon­ban ragaszkodik eredeti tervéhez és a művészek belenyugszanak.13 A művészegyesület részéről Zala György elnök játszik főszerepet, ki maga nem vett részt a Kossuth-szobor pályázatokon.1,J A szobor­bizottságokban itt-ott helyi mesterek neve is felmerül, azonban nem sok sikerrel.17 Akad szobrász, aki kifejezést is ad helytelenítésének afelett, hogy a zsűrit nagyrészben laikusokból állították össze. Teles Ede is követeli, hogy a Képzőművészeti Társulat három művésztagja alkossa a bírálóbizottságot. Erre még ö kerül rosszhírbe, mintha in­dítványával a Társulatból érkező baráti zsürorok protekciójára szá­mítana.18

A másik nagy kérdés, amely a pályázatok közzétételekor felme­rül, az emlékmű formájának problémája. A Kossuth országos nagy­sága mellett helyi szereplésének emlékét is megörökítő szobrokat sze­
rétik olyan felfogásban látni, amely nemcsak a mellékalakokban, ha­nem a föalakban is mutatja a városi vonatkozást. A toborzó út ál­lomásain meg vannak elégedve, mert: „nem a szépen kiöltözött, gon­dosan megfésült és alkalmi szónoklatokra berendezett arcú vasár­napi Kossuth ez, hanem az a Kossuth Lajos, aki a fárasztó vidéki körút viszontagságaitól porosán, a napról napra alakuló események híreitől izgatottan, de lelki szemei előtt mindig kitűzött céljával: meggyőzni a nemzet egész tömegét, annak minden rétegét — egy rekkenő napfényes augusztusi napon jött… igaz, olyan, amilyennek a kortársai is írták és mondják”.19 A trónfosztás emlékét őrző város­ban is a történeti mozzanatra kívánnak emlékezni: „ebben a Kos­suthban mindenki látja nemcsak a hű, igaz, tökéletes hasonmást, hanem azt a fenséges nyugalmat, méltóságot, amit elképzel az, ki ösmeri, hogy mily óriási felelősséget vállalt annakidején… éppen itt… A világ szeme volt akkoron rászegezve.”20 Míg egyik város­ban az a vélemény, hogy Kossuthot úgy kell felfogni, ahogy „a nem­zet kegyeletében él”, azaz nagyszerű szónokként, mert „népünk” az államférfit kevésbé ismeri, mint a szónokot,21 addig a másik város­ban tartanak tőle, hogy „a megszokott és… megunt patetikus sza­való alak” kerül ki a műtermekből. Érthető ez szerintük, mert „mű­vészeink keresik, kutatják a szoborbizottság hangulatát, értelmi ní­vóját és ennek megfelelően irányítják mintázó fájukat, mert min­denekelőtt győzni akarnak a mintázóversenyen”. Ki is mondják az ítéletet: „az ország minden Kossuth-szobor bizottsága … többségé­ben a szavaló, a páthosszal dolgozó színészt látja lelki szemei előtt, s aki leghangosabban és legpózosabban szaval, azé szokott lenni a pálma”. Márpedig „Kossuth Lajos nemcsak szónokolt, hanem cse­lekedett is… hamis a páthosz már azért is, mert ma nem beszélünk patetikusan, de főleg azért, mert nem szavaiból szűrődik le lelkűnk­ben Kossuth Lajos nagy alakja, hanem azokból az eredményekből, amelyeket egész áldásos ténykedésével mindnyájunk üdvére elért”. E merész bírálat mellett, mely túlozva állítja szembe a kiváló szó­nokot a nagy államférfival, kevésbé határozott ugyanott a „művé­szek szárnyalását határozott irányba” terelni kívánó hang: „A prog- rammnak ki kellene fejezni, hogy a sablonos szavaló Kossuthból nem kér a bizottság, hanem a mai modern kor felfogásának meg­felelő, komoly, originális, és lelkűkben, külsejükben magyar szob­rokat kíván, a cselekvő szellemóriás művészi kifejezésével.” Ha így lenne — a vidéki újságíró szerint — nem lesz a szobor a leleplezés utáni napon már érdektelen, és nem megy el mellette úgy a város közönsége, „mintha utcai gáz vagy villamos kandeláber volna”.22 A Kossuth-zarándoklatról híres alföldi városban a különböző véle­mények megegyeznek abban, hogy az a legjobb pályamű, amely „ér­
zés és gondolat tekintetében a legjobban kifejezi azt az eszmét, ame­lyet … megörökíteni hivatva van”, és amelynek kvalitása elég biz­tosíték a kész mú kiválóságára. Ezen az alapon szavazzák le a zsűri olyan művésztagját, aki a „művészi plasztikai, valamint a tervezet szempontjából legjobb” pályaműért emelt szót, pedig véleményében nem okvetlenül az öncélúság jelentkezett, hanem a mesterség szem­pontja is megnyilatkozhatott/’ A legkényelmesebb állásfoglalás két­ségtelenül azé a városé, helyesebben szoborbizottságé, amelyet dön­tésében az vezetett, hogy „ezek a művészek tanúbizonyságot tettek arról, hogy monumentális alkotást is tudnak létesíteni, ott van Ara­don a Kossuth-szobruk, mely az ország legnagyobb és legjobb szob­rai közé tartozik”.2‘* Szóval, ami jó volt az egyik nagyvárosban, jó lesz a másik nagyvárosban — Debrecenben — is.

A Kossuth-szobrok hatásának jelentős tényezője, az emlékmű­szobrászat nélkülözhetetlen eleme, a mellékalakok is sok fejtörést okoztak a szoborbizottságoknak és szobrászoknak, amint ezt a lét­rejött sokféle változat tanúsítja: fiatal honvéd veszi át a zászlót az öreg paraszttól;’25 ifjú honleány övezi koszorúval a talapzatot, kaszás népfelkelő és parasztgyerek kíséretében;26 anyjától búcsúzik a harc­ba induló katona, míg a város szabadságharcos nagyjai vezérükre te­kintenek fel;27 itt a távozó honvédet, ott a hősi halálba roskadót lát­juk;28 még a szabadcsapatok is megjelennek egyszer a lovat ugrató Rózsa Sándor alakjában, igaz, hogy csak a talapzat hátulsó oldalán.*9 Mind egy-egy hatásos jelenete 48—49 mozgalmainak, elsősorban a hazát védő hősi harcnak. E természetes, élő alakok mellett az emlék­művek talapzatán oly otthonos mesterkélt allegorikus figurák is fel­tűnnek. Maga a műkedvelő Kossuth Ferenc is, mikor még az első szobrok idején több érkezése van atyja készülő emlékműveivel fog­lalkozni,30 — ilyen mellékalakokat ajánl a talapzatra: ha az összeg­ből telik, „ez Magyarországot ábrázoló női alak lehetne, amely fél­térden állva a talap oszlop előtt egy erőteljes mozdulattal szétsza­kítaná a láncot, amely két keze csuklóját összeköti”.31 Az ország jel­képe nemcsak mint eszményi nőalak jelenik meg a Kossuth-szobrok talapzatán, hanem mint allegorikus férfi-figura is. Kecskeméten a talapzaton hatalmas alak ül, vállán párducbőr, kezében egyenes ka­sza, óriás, a nemzeti erő, önérzet, elszántság jelképe. Viszont a pesti képesújság tudósítója szerint „kétségkívül merész vállalkozás ez a meztelen allegória, egy színmagyar alföldi városban, amelynek népe subában vagy dolmányban szereti látni legendás hőseit. Jóidéig ta­lán rossz szemmel nézi majd a polgár, de rövidesen, amint megérti, meg is szereti”.*12 Persze ez nem ment máról-holnapra, és a szobor körül szemlélődő nép úgy gondolja, hogy „már a förtelmes fel is öl­tözhetett volna, ha kiült ide a piacra … egy gatya csak telhetett vol­
na neki azért a sok pénzért”. A nyerészkedéssel gyanúsított szobrászt így védi meg a nagy idők egy helybéli tanúja: „Nincs igaza, nem spórolt, aki csinálta; ni, Kossuth apánk nagyobb, mint amilyen volt.” A vitát az újságíró zárja le, aki kimondja, hogy a „forradalom ka­szása”, nem más, mint egy helybeli ember „a maga meztelen való­ságában’’?1 A szobor történetének helyi historikusa pedig büszkén foglalja össze azt, ami a város közönsége számára a dolog lényege: „ez az első Kossuth-szobor nagy Magyarországon, amely nem elég­szik meg a szabadságharc egyes kikapott mozzanatainak, epizódjai­nak lerögzítésével, mint pl. a ceglédi és a szegedi szobor, hanem tel­jes eszményét öleli fel negyvennyolcnak”.31 Az allegóriák során olyan messzire mentek, hogy akad emlékmű, amelyen a fal előtt álló Kossuth-alak hatását szinte teljesen elnyomja a falra súlyosan ne­hezedő jelképes félalakok bonyolult csoportja.35

A pályadíjat elnyert szobrászok személyesen jelennek meg a szoborbizottságok előtt. Egy szoborbizottságként működő vidéki asz­taltársaságot a művész „világító példának állítja a honpolgárok lelki szemei elé, amely ebben a materializmus túltengésben leledző kor­szakban is oly példátlan szívóssággal törtet egy szent cél megvaló­sítása felé”. Az idealizmust ily kiválóan megtestesítő megbízók min­denesetre a szerződésben még azt is kikötik, hogyha a két alkotásra társult mester közül az egyik „időközben elhaláloznék, a túlélő mű­vész tartozik a művet befejezni”?’ A szobrok készülése közben az elhelyezés problémája is foglalkoztatja a városok közvéleményét. A városrendezési és közlekedési szempontok összeegyeztetése az emlék­mű központi, főtérre vagy főutcára kívánkozó elhelyezésével nem mindig egyszerű és sok bonyodalmat okoz.37 A századforduló lap­pangó felekezeti ellentéteinek hangja szólal meg abban az óvatos állásfoglalásban, amelyet a Kossuth-szobor mozgalmakban nagysze­repet játszó protestánsok tanúsítanak egy dunántúli községben, mi­kor nem járulnak hozzá a katolikusok miatt a szobor javasolt he­lyéhez „azon egyszerű és mégis fontos indok alapján, hogy helyben lakó másvallású testvéreink előtt ne úgy tűnjünk fel, mint akik a szobrot tisztán felekezeti szempontból állítanánk a református egy­ház épületei közötti térségre”.38

A leleplezés ünnepségének tükrében megmutatkoznak a mil­lenniumi társadalom belső ellentmondásai. A bihari kis város felé vezető úton egy közeli kúrián elköltött fényes reggeli után, tizenöt fogaton robognak az érkező pesti előkelőségek, élükön Kossuth Fe­renccel. /X lovasbandérium legényei közül egyik elszánja magát, odaugrat Kossuth apánk fiához, de nem meri megszólítani. Román szekeresekkel találkoznak, kik „imádságos tisztelettel, kalaplevéve” néznek utánuk. A határban a vendégek fogadására „az intelligencia
nagy számban gyűlt egybe… felpántlikázott, bokrétás fogatokon szállt ki az előkelő magyarság a határra, hol elegáns hölgyeket is láttunk ragyogó toalettben”. A főtéren a szobor körül várakozó kö­zönségben sok az „ünneplőruhás cívis”. A lakosság szegényparaszti rétegének eközben még egyszerűbb díszítésre sem jutott, úgyhogy zászló helyett „papírosból ragasztottak egybe három színt a szegé­nyebb emberek”, így kértek részt a jobbágyszabadító Kossuth em­lékének ünnepléséből?9 Másutt bátrabb a nép és az avatási ünnep­ségen „váratlan érdekes jelenet” játszódik le, mert a nép közül elő­lépett egy egyszerű gazdaember” és koszorúját letéve a talapzatra, mondta: „A földművelő nép is eljött, míg te földet adtál a népnek, magad hontalanná lettél.”’*°

A leleplezés alkalmával elhangzott ünnepi beszédek élesen vi­lágítanak rá, hogyan használták ki az uralkodó rétegek céljaik ér­dekében a Kossuth-kultuszt. A függetlenségi párt hangzatos szólama után „ma nincs, ha 1848—49 nincs”, sohasem marad el a kiegyezés szellemének idézése: „Kossuth Lajos és Deák Ferenc az utódok előtt nem egymással szemben fognak állni, hanem egymás mellett, a nem­zeti dicsőség sugaraitól körülárasztva.””1 A függetlenségi eszme hajt­hatatlan alakjának meghamisításában nem egyszer oly messzire men­nek, hogy még azt is ki merik jelenteni, hogy az alkotmány hatvan­hetes „helyreállításában Kossuth apánknak a titkos keze elejétől fog­va benne volt’*/’2 így lesz a millennium hangulatában a Kossuth- szobor a vidéki városokban „az a bizonyos semleges terület, melyen minden magyar felekezet találkozhat k”,43 és „a hazaszeretet oltá­ra”.*4

A század elejére kiélesedő osztályharc idején így elmélkedik Bé­késcsabán a Kossuth-szobor leleplezésére egybesereglő magyar és szlovák nép láttán a budapesti folyóirat tudósítója: „S ép ez a bé­kési nép… volt az, amely még csak kevéssel ezelőtt is azzal a ve­széllyel fenyegetett, hogy a szocializmusnak állami és társadalmi rendünk iránt ellenséges nemzetközi eszméi meg fogják hódítani. Még nem is rég veszedelmes fellobbanásokban jelentkezett itt az elégületlenség s az izgatás következménye, maga Csaba város a leg­utóbbi választásokon szocialista képviselőt választott. Most azonban látni lehetett, hogy a gazdasági bajok miatti elkeseredés pillanat­nyilag megzavarhatja ugyan jó alföldi népünk nyugodt, józan gon­dolkodását, de a lelke mélyéig hatolni nem tud az olyan izgatás, amely el tudná szakítani a nemzet egyetemének eszményeitől. Ha­ragtól s nyomorúságtól indíttatva vallhatja magát egy-egy alkalom­ra szocialistának — azért mégis alapjában véve igaz magyar ma­rad.”45 így borul a Kossuth-szoborról lehullott lepel a földmunkás­ság forradalmi megmozdulásának áldozataira. És a határszéleken
egyre forróbbá váló nemzetiségi ellentétek közepette a Kossuth-szo- bor, az „egységes és oszthatatlan ország”, „a magyar állameszme” „allegorikus alakjának szobra” lesz.46 Végre még az első világhá­ború küszöbén is Kossuth szellemét hívják segítségül minden baj el­len bevált árkánumként.47

Amint elöljáróban említettük, a Kossuth-szobor mozgalom ki­váló politikai eszköz volt a függetlenségi párt számára, amely a le­leplezések ünnepi alkalmait nem is hagyta kihasználatlanul. Kos­suth Ferenc felvonultatása, a párt tényezőinek szerepeltetése, a sok függetlenségi szónoklat együtt erősen hatott a választójog nélkül lelkesülő népre. Egyszer a hatáskeresésben olyan messzire mentek, hogy a talapzat két alakjának mintájára az agg és ifjú harcos zász­lóátadását a párt öreg és fiatal országgyűlési képviselője lelkes sza­vak kíséretében kis pártjelenetként ott helyben lejátszotta az egy- besereglett tömeg előtt.48 És, hogy a Kossuth-kultusz napi politikai értékesítéséből némi kis rész a kormánypártnak is jusson, „kelle­mesen meglepte” a közönséget egy szabadelvű párti képviselő meg­jelenése is.49 A Kossuth-szobrok állításában megnyilvánuló és kor­mánytól engedélyezett ellenzékiség lényege végre tökéletesen kife­jeződik akkor, amikor egy kisvárosban a leleplezést követő társas lakomán, a tósztok elhangzása után a hangulat oly mértékben emel­kedetté válik, hogy a jelenlevő kormánypárti korifeus nevén nevezve a dolgokat, kijelenti, hogy bár nem a függetlenségi párt híve, „de meg kell hajolnia a lojális ellenzék előtt, mely a parlamentben min­den emberi gyarlóság híján elvekért küzd”.50

A legnagyobb politikai hullámokat az ország fővárosában, Bu­dapesten állítandó szobor ügye verte. A pesti szobor története a szá­zadforduló idejéből a két világháború közötti korszakba ível át és hosszú története51 híven tükrözi az uralkodó osztályoknak a művé­szeti életben játszott szerepét. Láttuk, hogy Kossuth halálhíre után nyomban országos bizottság alakult a budapesti szobor felállításá­hoz szükséges gyűjtés szervezésére és irányítására, megfelelő albi­zottságokkal a különböző részfeladatok megoldásához. A gyűjtés eredménye három esztendő alatt a 350 000 forintot is meghaladta. Ezt a bizottság a fővárosnak adta át, amely takarékpénztárnál he­lyezte el, úgyhogy az összeg 1900-ra a kamatokkal együtt csaknem 850 000 forintra növekedett. A szobor pályázatának meghirdetése, az első lépés, egyre késett. Az eredeti tervhez híven ebből a pénzből kellett Kossuthnak mauzóleumot is emelni és egyelőre ez tetszett sürgősebbnek a főváros tanácsa számára. A szobor ügyének késése azonban nem látszott egészen tiszta dolognak, úgyhogy a Kossuth- szobrok mozgalmának politikai gondozója, a függetlenségi párt, fel­emelte szavát az országos jelentőségű emlékmű ügyében. Az „Egyet­
értés”, a párt hivatalos lapja 1902 januárjában ..Kossuth cs Rákóczi” címmel cikket ír, amelyben szóvá teszi a nagy magyar hősök em­lékének tartozó kegyelet külső jeleinek kérdését, Kossuth pesti szob­rának felállítását és a Rákóczi hazaárulásáról szóló törvény eltör­lését. Fclhánytorgatja, hogy csaknem minden nagyobb vidéki vá­rosban áll már Kossuth szobra, csak az ország fővárosában nem. bár a gyűjtés oly szép eredménnyel járt. „Gyönyörű utcáinkon, pompás sétakertjeinkben, a tereken hiába keresi szemünk, sehol nem ta­lálja.” Gúnyolódik a szoborbizottság felett, amelynek oly sok más gondja van. A közönség hallgat, türelmesen vár. Mi az oka e hú­zás-halasztásnak, miért nem írják ki a pályázatot? Nem lát más okot, minthogy nem merik, mert illojalitástól tartanak. Félnek, hogy a bécsi főudvarmesteri hivatal kijelenti: az uralkodó háznak nem tet­szenék a budapesti szobor felállítása. A császári és királyi közös főhercegek „Kossuth-szobrot nem akarnak látni, ha egy esztendő­ben egyszer betekintenek Budapestre”. Keserű szavakkal vázolja a helyzet képét: „Más országban az uralkodó a nemzettel együtt ün­nepli a nemzet nagy fiait és hőseit. Nálunk ez sohasem történik meg. Amikor mi ünnepelünk. Bécsben bosszankodnak. Amikor mi sírunk, Becsben akkor nevetnek. De ha aztán mi megharagszunk. Bécsben akkor megijednek. Csakhogy mostanában nem akarunk meghara­gudni, az a baj.” Jellemző esetként hasonlíthatja össze a rég meghalt Kossuth és nemrég elhunyt Erzsébet királyné szobrait. A királyné szobrának pályázata már le is járt, Kossuthéra még ki sem írták a pályázatot. A lojális ellenzék hangján persze hozzáteszi: „Hogy Erzsébet-szobrot emeljünk, ez éppen olyan forró óhajtása a nemzet­nek, mint az, hogy Kossuth-szobrot emeljünk”. Ez összehasonlítás után kevés őszinteséggel hat a szónoki kérdés feltevése: „Talán at­tól félnek, hogy az a néma szobor örökkön-örökké tiltakozni fog minden olyan törekvés ellen, mely az ország függetlenségének árt­hatna?”52 Jellemző, hogy még az ilyen összehasonlítás sem marad­hatott következmények nélkül. Vagy a kormány nyomására, vagy saját taktikai meggondolásból néhány hét múlva az „Egyetértés” nagy cikket közöl az Erzsébet-szobor új pályázatának eredményes­sége érdekében és hangoztatja, hogy „ez az eszme oly nagy, hogy valami tér közepén szerénykedő szobormű ki nem fejezi: az ország fővárosának művészi koronája kell, hogy legyen”. Konkrét javas­lattal is előáll: ,.A várhegy alakuljon át nagy emlékművé.”53 Meg­tudjuk azt is. hogy az Erzsébet-szobor költségeire másfélmilliót szán­tak, azaz a Kossuth-szobor és síremlék együttes költségeire rendel­kezésre álló összegnek csaknem kétszeresét.5‘* A párt a továbbiak­ban kifogásolja a síremlék előtérbe helyezését, mert „világos, hogy ez az intézkedés a Kossuth-szobor felállításának elhalasztása céljá­
ból történt”, hogy így a fennmaradó összeg újból ne legyen elégsé­ges a szobor felállítására. „Siralmasan jellemző korunkra, hogy a nemzet legnagyobb fiának emlékezetétől fázik a hivatalos Magyar­ország s mesterséges akadályokat gördítenek a nemzeti kegyelet nyil- vánulása elé.”55

Az így előkészített talajon állva, az országgyűlés március 12-i ülésén a függetlenségi párt ifjú képviselője, Lengyel Zoltán, inter­pellációt intézett a miniszterelnökhöz „a Budapesten felállítandó Kossuth-szobor ügyében”. Felháborodásának ad kifejezést, hogy a nemzeti szobrok ügyét — a Szabadságharc emlékművét is ugyanúgy halasztották az egész korszakon keresztül — egyre felszólalásokkal kell előbbre vinni. A síremlék ügyéről szólva a szélső baloldal han­gos helyeslése mellett kijelenti, hogy „Ne tegyünk követ addig Kos­suth sírjára, amíg eszméinek szobrot nem emelünk …” Interpellá­cióját határozott hangon e szavakkal intézi a miniszterelnökhöz, úgyis mint belügyminiszterhez: „1. hajlandó-e… sürgősen intézked­ni aziránt, hogy (a pénz)… kizárólag és mielőbb eredeti rendelte­tésének céljára fordíttassék s a szobor felállítása iránt a lépések megtétessenek? 2. (Ha a pénz nem elég) hajlandó-e… az országos gyűjtés eszközlését kezdeményezni, illetve a szükséges összegnek az állam által való fedezése tárgyában sürgősen tör vény javaslatot be­nyújtani?” Bár, mint az ..Egyetértés” írja, „a miniszterelnök ter­mészetesen hallgatott”, a bátor állásfoglalásnak és a függetlenségi sajtó további sürgetésének mutatkozott némi eredménye.56 A lapban másnap megjelent vezércikk tárgya a Kossuth-szobor. A városháza hiperlojális bürokratáit vádolja azzal, hogy a millió magyar szív kincsesládájából a szoborra gyűjtött halom aranyat manók módjá­ra barlangba rejtegetik. Ügy vélik, hogy „milliók kegyeletét vala­mely penészes aktába göngyölítve, akármennyi időre el lehet csuk- niok a miniszteri vagy városházi irodafiókba”. Persze az udvar felé még ez a cikk is felfedi a párt ellenzékiségének kettősségét: „Az Erzsébet-szobor alapja, mely a közlelkesedésnek ugyanabból a for­rásából ömlött együvé, mint a Kossuth-szoboré. tesz a dinasztia előtt is biztos tanúságot a magyar nemzet történelmi érzéseinek egysé­géről, a magyar nép minden nagy kegyeletének nemes összhangjá­ról”. Gyakorlati javaslata az. hogy legalább a nagy halott születé­sének százéves évfordulójára állíttassák fel a szobor.57

A főváros végre megmozdul és március 19-én tartott közgyűlésén nagy lelkesedéssel elfogadják a harminckét törvényhatósági bizott­sági tagnak, Vázsonyi Vilmosnak és társainak indítványát, amely szerint „a közgyűlés utasítja a tanácsot, hogy a Kossuth-szobor ha­ladéktalan felállítására haladék nélkül terjesszen javaslatot a köz­gyűlés elé”. A polgármester nyilatkozata után, amelyből kitűnik,
hogy a pénz már csaknem egymillió, az indítványt kiegészítik Po- lonyi Géza indítványával, hogy „intézzenek feliratot az országgyű­léshez, kérve, hogy a költségekhez a törvényhozás is járuljon hoz­zá”.58 Az akció egyelőre a szobor ügyének előrehaladását látszott elő­idézni és az „Egyetértés” elégedetten állapítja meg: ideje volt, hogy a város megcáfolja a húzás-halasztás következtében előállott gyanút és így most az országgyűlésen és a miniszterelnökön a sor. Kijelöli a függetlenségi párt további feladatát is: tartsa felszínen a kérdést és „ha a kormány késlekednék, vagypedig, amit hinni sem merünk, fel­tételezni nem akarunk, hogy az ügyet elaltatni, vagy elhalasztani akarná, csináljon forradalmat a törvényhozás termében”.50 E jel­lemző kijelentéstől, amely a párt hosszú évtizedeken keresztül tartó gyakorlatához híven nem a nép, hanem a képviselők forradalmát ígéri, a kormány nem rettent meg. A kormány sajtójának a városi közgyűlésről közölt pársoros ismertetése, mely szerint „az ülés ele­jén a Kossuth-szobor ügyében szítottak mesterséges izgalmat”, előre jelzi a jövőt.00

Csak egy év múlva kerül sor arra, hogy a városi építési és mű­vészeti bizottságok tanácskozásokat folytassanak a szobor helyéről, a Szabadságharc-emlékmű és a Kossuth-szobor egyesítésének kérdé­séről és a pályázat kiírásáról. A pályázat kiírása végre 1903 szeptem­berében egyévi határidővel meg is történt. A helyvita — hogy a szo­bor az országház előtti térre kerüljön-e vagy sem — a pályázat ha­táridejének fél évvel való kitolása, a pályázat eredménytelensége, a művészek tiltakozása, új pályázat kiírása, amely 1906 májusában történt meg (most kétévi határidővel), egyre messzebb tolták ki a szobor felállításának időpontját. Az első pályázat zsűrijéről az egyet­len művészeti folyóiratnak, Lyka Károly „Művészetiének lesújtó véleménye van: a zsűri nem érte el még az „átlagos dilettáns” szín­vonalát sem, legfeljebb az „átlagos laikusét” és olyan követelmé­nyekkel állott elő. amelyeknek „a világ egyetlen szobrásza sem tudna, sőt a tehetségesebbek közül egyetlenegy sem akarna megfelelni”, mert azt „várták a szobrászoktól, hogy történeti memoárokat, ada­tokat, politikai konstellációkat, az események lefolyásait, filozófiai dedukciókat fejezzenek ki. S midőn ezt követelték, nem történetírók­hoz, versköltőkhöz, drámaírókhoz, bölcsészekhez fordultak, hanem szobrászokhoz”. De magukról a szobrászokról sem vélekedik fel- emelöbben: „Viszonyaink között… attól kell tartanunk, hogy sok pályázó megismervén a dilettáns jury eszejárását, a legközelebbi pályázaton másodrendű fontosságúnak fogja tartani a tisztán mű­vészeti szempontokat és beadja a derekát a laikusok vélekedésének, akik csak historizálni tudnak.” Bár e szavakban a műalkotás tartal­mi jelentésének némileg tisztázatlan fogalma és a tiszta művészet
emlegetésében a Tart pour Fart elve mutatkozik meg, a különböző tudományos, irodalmi és művészeti kategóriáknak és a szobrászat sajátos stílusának meghatározására való törekvés is kifejezésre jut bennük.61

A második pályázatra 1908 áprilisában huszonhárom pályamű érkezett be. A bírálóbizottság a közélet és a főváros képviselői kö­zött Bárczy Istvánt, Kossuth Ferencet, Rákosi Jenőt, a művészek között Haussmann Alajost, Zala Györgyöt, Stróbl Alajost, Teles Edét, Bezerédy Gyulát, Szamovolszky Ödönt, Benczúr Gyulát találjuk. A pályázat eldöntésénél a kivitelre alkalmasnak ítélt művek közül Róna József és Horvay János pályamunkái között alakult ki éles küzdelem. Az első szavazásnál Horvay és Róna 9—9 egyenlőszámú szavazatot kaptak, a másodiknál Róna 10, Horvay 8 szavazatot, azonban abszo­lút többségre lévén szükség, harmadszor is szavazni kellett, mikor is újból egyenlő számú szavazat esett a két művészre. Ekkor az elnöklő polgármester döntötte el a vitát azzal, hogy Horvayra szavazott és így Rónának meg kellett elégednie a második díjjal. A döntés ellen Róna óvást emelt, a Képzőművészek Egyesülete panaszt tett, mert a művész szakértők véleményét elvetették, azonban sem egyiknek, sem másiknak nem volt semmi eredménye.

A „Művészet”, mintegy lemondva arról, hogy a folyóirattól hangoztatott művészi színvonal a Kossuth-szobor pályázaton valaha is érvényesülhessen, az országos jelentőségű pályázatról még cikket sem közölt és csak a krónika-rovatában regisztrálja a helyezettek ne­vét és a díjak összegét.62 A polgári közönség képes hetilapja, a „Va­sárnapi Üjság”, egyrészt helyesen hallja meg „az ezer magánérdek vásári lármáját, mely el nem maradhat egy közel egymilliós üzlet megkaparintása körüli tülekedésben”, másrészt „tisztán artisztikus szempontból” vizsgálva Horvay és Róna pályaműveit, éles világot vet arra, milyen politikai hatást vártak az uralkodó osztályok a pá­lyanyertes műtől. Horvay szobra „az egyetlen, mely… a célnak minden tekintetben megfelel, mégpedig azért, mert ez a legkevésbé szobor. A Horvay szobra: emlékmű.” A furcsán sikerült művészeti definíció szerint a Kossuth-szobor nemcsak „Kossuth eszméjének” és a nemzet szabadságáért harcolt küzdelmeinek, hanem „annak a fájó rezignációnak” is emlékműve, „mellyel a nemzet ezt a küzdelmet három század óta a szívében hordja”. És, hogy ezek után a politikai tendencia művészeti követelmény leplébe burkoltan jelenjék meg, kimondja, hogy: „Akik jobb szerették volna az agitátor Kossuthot látni a talapzaton, … azok sem dönthetik meg azt az igazságot, hogy Horvay alapgondolata monumentálisabb… mint amilyen lehetett volna például egy pendantja a Petőfi-szobornak, mely a felébresztett nemzeti lelkiismeret tüzeshangú tárogatósát adta volna át az utó­
kornak.” Viszont Róna szobra „az agitátor Kossuth szobra, fájda­lom, sokkal inkább az agitátoré, semmint szeretnék”, és a forradal­már Kossuth valóságos alakját kétes értékűen méltatva megjegyzi, „elvégre Kossuth tán mégis valamivel több volt nekünk egyszerű lázi tónál”. És újból a művészeti szempont, mint mentsvár: „sok a páthosz”, „kissé banális, amint szónokol” a mellékalakokkal egye­temben.63 Bár kétségtelen, hogy Róna szobra sem múlta felül mű­vészeti értékben Horvay szobrát, a bírálóbizottság döntésének oka nyilvánvaló: a két mű közül azt kellett kivitelezésre méltónak ítélni, amelyik kevésbé emlékeztetett a harcra hívó Kossuth alakjára.

Horvay pályaművének jellegtelenségét mutatja, hogy ugyanab­ban az 1908-as esztendőben a genfi Kálvin-emlék nemzetközi pályá­zatán egy a Kossuth-emlékmúvel csaknem teljesen megegyező mű modelljével vesz részt.61 A magyar szabadságharc vezére és a val­lási reformátor alakja és eszméi semmi sajátos és lényegében egy­mástól különböző „alapgondolatot” nem váltottak ki a szobrász kép­zeletéből. A pályadíjat elnyerve, Horvay nekifogott a hatalmas már­vány Kossuth-emlékmű elkészítésének és a nagy munkával éppen az első világháború kitörésének idejére nagyjából el is készült.65 A békeévek utolsóján, 1913-ban azonban a budapesti országos em­lékmű helyett még csak egy kis mellszobor — amelyet a zugligeti nyaralóban történt elfogatásának helyén állítottak fel — őrizte Kos­suth emlékezetét a fővárosban.06

Az első világháború idejére a Kossuth-szobrok száma a százat is elérte és az ország sok helyén a város vagy falu egyetlen köztéren álló emlékműve volt.07 A kor emlékmű-szobrászatának jellegzetes al­kotásai közé tartoztak ezek. A bronzba öntött vagy kőbe faragott szónokló alakok mintázása nagyrészt a német vagy francia iskolá­ban tanultakat mutatta. Stílusuk elemzése és formáik taglalása he­lyett álljon itt a legtöbb Kossuth-szobrot készítő szobrászok — köz­tük érdemes mesterek — névsora: elsősorban Horvay János és Róna József,08 Teles Ede, Margó Ede és Pongrácz Szigfrid, Kallós Ede. Tóth András, a nagyobb álló alakok alkotói; Holló Barnabás, Tóth István, Kiss György és végül Gerenday, a kisebb mellszobrok ké­szítői. A kor legkiválóbb mestereit, Fadrusz Jánost, Stróbl Alajost, Zala Györgyöt nem találjuk még a pályázók között sem, ők legfel­jebb a bírálóbizottságokban való részvételükkel rótták le a Kossuth- kultusz adóját. A művek közönségsikere kétségtelenül a leleplezés nagy napján kulminált, mikor a megjelent művésznek is kijárt a lelkes ünneplésből, így Horvayt Cegléden percekig tapsolják, amit ő „néma meghajlással, könnyező szemekkel, kezeit szívére szorít­ván” köszön meg.09 Róna Józsefet Miskolcon a nép vállaira kapta és úgy hordozta „folyvást éltetve”.70 A műkritika komoly képvise-
lói kevesebb lelkesedéssel köszöntötték a nagyrészt üresen patetikus és naturalisztikus szobrokat. Különösen a maradiak ellen élesen har­coló kritikus, Lyka Károly, mondott róluk ma is érvényes marasz­taló ítéletet: „Emlékműszobrászatunk szinte modern akadémiának hat és lassanként sematikussá válik.”71

A Kossuth-szobrok a magyar művészet története szempontjából mégis jelentősek. Keletkezésük története arról számol be, mint fog össze a művészettől messze elzárt és művektől távol tartott egy­szerű nép is egy művészeti alkotás létesítésére. Hogy a nép kegye­letének művészi formában adott kifejezést, ez magának a művészet­nek közelébe hozta, a művészet megbecsülését jelentette és a nép vágyát a műveltség után. De még fontosabb szerepet játszott a Kos­suth-szobrok e hatalmas tömege a magyar történetben azzal a ha­tással, amelyet a népre gyakorolt a város vagy falu központjában állva, ha megszokott látvánnyá vált is. A függetlenségi párt szobor­mozgalmat irányító urainak szándékán túlmenően, az alföldi sze­gényparaszt a sáros falu piacterén még a pesti tucatszobrász készí­tette kis mellszobor láttán sem az ünnepségeken elhangzó beszé­deknek a szabadságharcot a kiegyezéssel összeolvasztó és a függet­lenségi eszme elárulását igazoló ködbe vesző alakjára gondolt, ha­nem arra a valóságos Kossuth Lajosra, aki annak idején apját, vagy nagyapját a jobbágyságból felszabadította és szabadságának védel­mére kifent kaszával fegyverbe szólította. És így a parasztszobák rossz nyomatai és a piacterek gyenge emlékművei szebb szerepet játszottak, mint a színjáték rendezői szándékolták. Nem a politi­kusoktól nekik tulajdonított gondolatokat tartották ébren, hanem a függetlenségnek és a szabadságnak az elnyomott és kizsákmányolt nép szívében élő eszméit.

A Kossuth-emlékműveknek ezt a jelentőségét nem egy tény tanúsítja. Mikor a chlopyi hadiparancsnak72 a magyar nemzetről, mint a monarchia „néptörzséről” mondott durván kijózanító szavai szerte az országban forradalmi hangulatot keltenek, a szegedi Kos- suth-szoborra óriási koszorú kerül „A visszatartott katonák — dicső emlékednek” felírású szalaggal. A kerületi parancsnok levéteti, majd visszahelyezik, és újból eltávolítják, ami tömeges tüntetéseket, a függetlenség kossuthi eszméjének ébredését eredményezi.73 Hatáso­san mutatják a Kossuth-szobrok politikai jelentőségét a Kossuth- kultuszról megjelent és a bécsi udvar vagy a budapesti kormány köreitől sugalmazott pamfletek. A lojális propaganda e termékei sze­rint, „Mohács óta Magyarország legnagyobb szerencsétlensége: 1849”, Kossuth romlásba döntötte, majd rútul cserbenhagyta nem­zetét, kultusza konkolyhintés a király és a nép között, „a forradal­mat megengedhetőnek tartó politika még elméletben is visszauta­
sítandó”.7‘* Szerzőik mélyen megbotránkoznak azon, hogy a király éltetésének hangjaiba nem egyszer Kossuth éljenzése is belevegyül75 és óvják a szabadelvű párttal fuzionálni szándékozó, Apponyi Albert vezette nemzeti pártot, ne legyen a Kossuth-kultusz élesztgetésével negyvennyolcas és hatvanhetes egyszerre. Kossuthtal ne tüntessenek, hanem helyezzék „kegyeletük oltárára”, mert különben nem a kor­mányzó szabadelvű pártot, hanem az ellenzéki függetlenségi pártot szolgálják.76 Egy német nyelven kiadott nyomtatvány írja: nem hin­né, ha komoly magyar lapok nem közölnék, és hiteles helyről meg nem erősítenék, hogy a budapesti szoborra és síremlékre már há­romnegyedmillió gyűlt össze. Szerinte a magyar népnek elég nagy hazafia és államférfia van, nem szorul rá új bálványokra. Ha Kos­suth, ez az agitátor szobrot kap, ezen a világ nagyon fog csodálkoz­ni, mert itt a történelem meghamisításáról van szó. Ezután több mint száz oldalon részletesen tárgyalja a Kossuthra szórt és félszá­zad óta egybegyűlt rágalmakat.77 Ha ily bőszen kellett hadakozni a Kossuth-kultusz és a Kossuth-szobrok ellen, megvolt a harc oka is.

A századforduló körüli Kossuth-kultusz nemcsak a magyar vi­dék városainak és falvainak szoborállítási mozgalmaiban nyilat­kozott meg. A vármegyék is kötelezőnek tartották Kossuth emléké­nek megörökítését. A szokásos forma a vármegyeház ülésterme szá­mára Kossuth-kép megfestetése és kifüggesztése volt. Pest megye számára Roskovics Ignác festi meg a megye történetében nagy sze­repet játszó 1847-es Kossuth alakját. Képe az elnöki emelvény mö­gött, a terem főfalára kerül, a középen függő I. Ferenc József-kép mellé, amelytől így jobbra Deák, balra Kossuth képe foglal helyet. Az egyik napilap kifejezésre is juttatja azt, hogy milyen hatást óhajtottak elérni: „Az élet és a halál, meg az idő így egyenlíti ki az ellentéteket s egyesíti a nemzet nagy alakjait.”78 Más megyék is ha­sonló társaságba helyezték Kossuthot közgyűlési termük falára, így az egyik megye urai Széchenyi és Deák mellé, mert „az alkotmá­nyosság e megdicsőült három evangélistája egy templomba valók”, sőt lojális skrupulusaikat is megnyugtatják azzal, hogy „azok a ké­pek, melyek királyunkat és királynénkat ábrázolják a terem falain, nem lesznek kevésbé tiszteletünk tárgyaivá azáltal, hogy most a Kossuth Lajos képét is idehelyeztük.”79 E vármegyék számára festett Kossuth-képek festői között ott találjuk Gyárfás Jenőt, Stetka Gyu­lát, Kacziány Ödönt, Tury Gyulát, Karlovszky Bertalant.80 A kép­mások felfogása többé-kevésbé hasonló a szobrokéhoz, itt is a szó­nokló Kossuth a szokásos, csak mellékalakok helyett a környezet oszlopok, lépcsők, lobogó zászlók, vagy a dolgozószoba íróasztala és könyvei keltik az ünnepi hangulat hatását.

A világháború után a Horthy-kor^zak, amelynek politikája a magyar nép forradalmi hagyományainak kiirtására törekedett és igyekezett visszatérni a millenniumi hivatalos tradícióhoz, a har­mincas évek felé változtatott a Kossuth-kultuszhoz való viszonyán. Mint a századforduló körüli politikusok, a Bethlen-kormány is meg­lelte Kossuth alakjának hasznosítási módját. A király nélküli király­ság élén álló kormányzó ősöket keresett és a magyar történet régi kormányzóiban — így Kossuthban is — igyekezett ezeket megta­lálni.

Elsősorban a budapesti szobor ügyének felújítására került sor. 1925 végén a kormány hivatalos lapjában, a „Budapesti Hírlap”-ban vezércikket írnak róla. Elmondják hosszú históriáját, hogy a világ­háború utáni gazdasági összeomlás maga alá temette a szoboralapot is, mert a síremlékre és a szobrász előlegeire fordított összegek után fennmaradt részt hadikölcsön-kötvényekbe fektették és így: volt — nincs. Most „fővárosi körökben mozgalom indult meg”, amely a fő­város törvényhatósági bizottsága közgyűlésén a szobor ügyének ér­dekében interpelláció formájában jutott kifejezésre.81 Valóban, a fő­város jövő évi költségvetésébe nagyobb összeget állított be és az or­szág törvényhatóságaihoz fordult, hogy azok is adakozzanak az or­szágosnak tekinthető fővárosi szoborra.82 Az indítványt azonban nem minden vita nélkül fogadták el. A szociáldemokrata párt szónoka nem helyeselte, hogy előhozzák a Kossuth-szobor ügyét, mert, úgy­mond, ma távol vannak Kossuth eszméitől.83 Állásfoglalását azonban — nyilván érezve, hogy túlment a lojális ellenzékiség határain — sietett a Népszavában megmagyarázni. Mentegeti magát, hogy Kos­suthot ő is nagyra tartja, sőt szégyenli is, hogy nincs budapesti szob­ra.8‘*

A következő év elején, mikor Horvay megkezdi a főalak kőbe faragását és az emlékmű a teljes befejezéshez közeledett, a szobor­bizottság ülése újból folytatja a két évtized előtt megkezdett hely­vitát. A bizottságban, amelyben a városi vezetőség és más közéleti nagyságok mellett, a művészek közül Szentgyörgyi István, Tóth Ist­ván vesznek részt, Lyka Károly felveti azt az ötletet, hogy az ere­deti tervtől eltérően, csak egy egyedül álló Kossuth-alakot állítsanak fel, mert ennek elhelyezése mindenesetre kevesebb nehézséget okoz­na. ötletét azonban elejtették és az emlékmű kisebb változtatások­kal a helyszíni szemle után, csaknem teljes egészében minapi helyé­re felállíttatott.85

1927 őszére elkészült az emlékmű. Az októbervégi leleplezést megelőző hetekben a legkülönbözőbb oldalakról éles formában erős kritikát kapott. A városi közgyűlésen a polgármesternek kell meg­védenie a szobrot, amely a felszólalók szerint „nem az ország jö-
vojében bízó Kossuthot ábrázolja, hanem egy csüggedő, megtört, szinte bűnbánó Kossuthot állít elénk”. A szavazás kétes értékű ered­ménye, 84 szó mellette, 76 szó ellene, mutatja a város közönségé­nek hangulatát.86 A kormány siet hivatalos lapjában a művészt han­gulatos interjúban megszólaltatni, azonban ebben csak még világo­sabbá vált nemcsak a szobornak, hanem a szobrásznak is, oly sok Kossuth-szobor alkotójának témájához való viszonya, a nagy törté­nelmi alak teljes félreértése. A művész bevallja, hogy elsősorban sír­emlékeket szeret készíteni és „a történelemből is a szomorú fejeze­tek fogták meg legjobban: a mohácsi vész — Rákóczi kora — a sza­badságharc”.87 E riport sem arathatta a szükséges sikert, mert újabb nagy cikk készült „Horvay Kossuthja” címmel, amely tovább kísé­reli megmagyarázni a szobor felfogásának helyességét. E cikk sze­rint Kossuth arcán komoly, de „misztikus elszántság” tükröződik, mert látja, hogy nincs „egységes nemzeti akarat” — az egységes párt korszakában vagyunk — hogy „a jobbágyságból alig hogy fel­szabadított nép gyenge s lenge nád, arra hajlott, amerre a vihar sze­le fújta” — a független kisgazdapárt alakulásának korszakában va­gyunk. A védelem szándékával készült irat azonban ugyanoda jut. ahová a támadók: „Horvay mesterműve egy marék gyászos magyar történelem”. Az emlékmű hátlapján látható dombormű leírásával zárja sorait és itt elérkezik a Horthy-korszak minden kérdésre ugyanazt a választ adó varázsszeréhez: „szinte ki érzem Trianont és azt, hogyha majdan az új nemzedék megpergeti a riasztó, a hívó nagydobot, mindnyájunknak el kell menni”. És mint művészeti kér­désekben az utolsó szó, mint utolsó mentség a Tart pour Fart elve is elhangzik: „Lehet, hogy mások sokan, a társadalomnak, a népnek nagy sokasága, a sablont imádók nem fogják megérteni a felsőbb­rendű művészi alkotást”, nem baj, magyarázzuk meg nekik, hogy a művész itt „a nagy nemzeti tragédiát” mintázta meg.88 A kormány — amely, mint valaha a Kossuth-szobor mellett az Erzsébet-szobrot szorgalmazó ellenzék — a végre-valahára felállított budapesti Kos­suth-szobor leleplezésének hetében a Tisza István-szobor emelésére szóló felhívással árulja el a Kossuth emlékének ápolásában megnyi­latkozó képmutatást,80 még az őt támogató kereszténypárt sajtójától sem várhat támogatást a szobor kérdésében. „Egy rakás kétségbe­esés” írják róla szokatlan merészséggel, tanúskodva az egész közön­ség egységes állásfoglalásáról.00 Csak a szociáldemokrata párt kül- söséges ellenzékiségét demonstráló gesztusa, a szobor leleplezési ün­nepségéről való távolmaradás bejelentése,91 kovácsolja egybe a kor­mányt közvetlenül szolgáló sajtót, amely végre együtt botránkoz- hatik meg az „ünneprontáson’’02 és magasztalhatja a főhercegek ígért részvételét, írván, hogy „Kossuth Lajos lelke szállott a Habsburgok­
ba”.9* A szociáldemokrata párt most azt jelenti be, hogy a délelőtti leleplezési ünnepség után, délután népgyúlést tart a szobor előtt és ezzel újból kiváló alkalmat ad a kormánynak, hogy az engedély megtagadásának indoklásában így oktassa ki: „a Kossuth-szobor le­leplezése az egységes magyar nemzet ünnepe, amely ünnepélyen a munkásság éppúgy, mint társadalmi állásra való tekintet nélkül az ország minden egyes polgára részt vehet”?’*

A leleplezés napja elérkezik, a hivatalos ország hatalmas pom­pát fejt ki, hogy a szobor körül ragyogó gazdagság felejtesse a szo­bor szegényes tartalmát. Az ünnepi beszédet Apponyi Albert tartja, aki visszatér a Széchenyi—Kossuth—Deák hármas egységének jól bevált gondolatához és óvakodik, hogy negyvennyolc méltatásáról negyvenkilencére térjen át. A Kossuth-szobornál állva megállapítja, hogy „ma minden érzelmi meghasonlás nélkül zarándokolhatunk Széchenyi szobrától ide, és innen oda vissza.”.95 A sajtó Rákosi Je­nő nagy, „Pesti Hírlap”-ba írt vezércikkével ünnepel90 és a buda­pesti szobor históriája egy, a korszakra jellemző esettel zárul. A fa­lusi küldöttségekből többek között egy paraszt házaspárt nem en­gednek a kordonon keresztül — ezernégyszáz rendőr vigyázott a díszmagyaros ünnepségre —, mert jegyük elveszett. „Felháborodva kapja ki a parasztember a menyecske kezéből a bokrétát és a föld­höz vágja. Bizonyos, hogy nem jönnek többé Pestre küldöttségbe.”97 így vett és vehetett részt a „magyar nemzet ünnepén” „az ország minden egyes polgára.”.

Kossuthnak, a „kormányzónak” kultusza a budapesti szobor emelésében még csak burkoltan jelentkezett. Nyíltan mutatja e kor­szak Kossuth-kultuszának tartalmát az országháznak az a falképe, amely Horthy tízéves jubileuma alkalmából 1929-ben készült, s amely a négy kormányzó sorában Kossuth Lajost Udvary Géza szok­ványos felfogásában, szónoki emelvényen ábrázolja.98

A második világháború elejére érkezett el Horthy dinasztia­alapítási törekvésének ideje. /X művészetben a királyság gondolatát a szent korona jelképével igyekeztek megjeleníteni. így Aba Novák Vilmosnak 1940-ben festett székesfehérvári falképén Kossuth Lajos a koronára eskütévő négy kormányzó között tűnik fel. Itt, mint a korona allegorikus ábrázolásának mesterkélt mellékalakja, Kossuth a legélesebb ellentétbe került a forradalmár valósághű ábrázolásával.

E korszak Kossuth-képei között csak egy tanúskodik helyes felfogásról. Ez a szabadságharc témáit oly sok őszinte együttérzés­sel ábrázoló Réti Istvánnak Budapest város tanácsterme számára 1932-ben festett vászna, amelyről Petrovics Elek írja, hogy „noha szónoklás közben ábrázolja Kossuthot, távol van a színpadias és üres pátosztól…, hogy a művész két empire oszlop közé, olyan

környezetbe helyezte el Kossuthot, mely a magyar reformkor han­gulatát idézi fel és hozzájárul ahhoz, hogy a kép az egyéni ábrázo­láson túl, történeti levegőt is áraszt. Olyan formát érzünk, mintha a pesti megyeháza, vagy a Nemzeti Múzeum fehér falai közt és ko­pogó kőkockáin járnánk. A színek komoly összhangja, melyben a ruházat feketéje, az oszlopok fehérje és a háttér függönyének mély zöldje uralkodnak, szerencsésen egészítik ki a mű puritán és mél- tóságos benyomását”.99

A Kossuth-kultusz művészeti tükröződésének fejlődését vizs­gálva, nyomon követtük útját a mindenkori kormánypártok és a kormányt közvetve szolgáló ellenzéki pártok között. Láttuk, hogyan használták ki a Kossuth-kultuszt az uralkodó osztályok a művészet eszközeivel. De láttuk azt is, hogy ezek a valóságos kossuthi eszmei­séget nélkülöző emlékművek mégsem hanyagolhatók el a magyar művészet történetében, mert puszta létük is jelentős emlékeztető volt a magyar nép életében. A „Kossuth-kultusz” földhözragadt szobrai szárnyára kaptak a „Kossuth-legenda” tömegeket megmoz­gató erejével.100

A Kossuth Lajos születésének százötvenedik évfordulójára az ország fővárosában emelt szobor,101 amely „méltón hirdeti Kossuth­nak és népének nagyságát”, az elseje azoknak az emlékműveknek, amelyekben a felszabadult magyar nép művészei „a magyar függet­lenségért vívott évszázados küzdelemnek, a XIX. század magyar tör­ténelmének legnagyobb alakját” meg fogják örökíteni.102

 

Jegyzetek

  1. A „Kossuth-gyász” körülményeiről vö. Andics E.: Kossuth harca az árulók és megalkuvók ellen, a reformkorban és a forradalom idején A halott Kossuth és ellenei. Emlékkönyv Kossuth Lajos születésé­nek 150. évfordulójára. Bp. 1952. II. köt. 135. és köv. oldalak.
  2. Kossuthról életében készült képekről vö. Vayer L.: Kossuth alakja az egykorú művészetben. Emlékkönyv. II. köt. 435. és köv. oldalak.
  3. Liber E.: Budapest szobrai és emléktáblái. Bp. 1934. 327. skk. old. Kossuth Lajos. (A budapesti szobor sok adatot tartalmazó „hivata­los” története.)
  4. Sárkány J.: Kossuth élete és hagyatéka. Cegléd. 1944. 182. old. — Gracza Gy.: Kossuth Lajos élete, működése és halála. Bp. 1903. 297. old. — Hegyaljai Kiss G.: Kossuth. Miskolc, 1930. II. köt. 181. old.
  5. A millenniumtól az első világháborúig a vidéki városokban emelt jelentősebb Kossuth-szobrokról a korszak polgári közönségének ké­pes hetilapja, a „Vasárnapi Újság” reprodukciókkal kísért ripor­tokban számol be. Időrendben, a város és a szobrász nevével, kö­zöljük a „Vasárnapi Újság” vonatkozó helyeit: Miskolc (Róna Jó­zsef), 1893. 23. sz.; Marosvásárhely (Küllő Miklós), 1899. 24. sz.; Nagykőrös (Tóth András), 1900. 40. sz.; Nagyszalonta (Tóth István),
  1.   27. sz.; Ceglédi pályaművek, 1901. 41. sz.; Szeged (Róna) és Cegléd (Horvay), 1902. 38. sz.; Kiskunlacháza (Horvay), 1904. 39. sz.; Hajdúnánás (Horvay), 1904. 41. sz.; Békéscsaba (Horvay), 1905. 39. sz.; Makó (Kallós Ede), 1905. 40. sz.; Érsekújvár (Székely Ernő), 1906. 25. sz.; Kecskemét (Teles Ede), 1906. 27. sz.; Aradi pályaművek, 1907. 15. és 29. sz.; Karcag (Horvay), 1907. 21. sz.; Rozsnyó (Róna), 1907. 23. sz.; Körmend (Horvay), 1907. 41. sz.; Arad (Margó Ede és Pong- rácz Szigfrid), 1909. 39. sz.; Erzsébetfalva (?), 1909. 41. sz.; Losonc (Holló Barnabás), 1910. 39. sz.; Sátoraljaújhely (Gárdos Aladár), 1911. 23. sz.; Kispest, 1911. 25. sz.; Kaposvár (Kopits János), 1911. 37. sz.; Nyíregyháza (Bethlen Gyula), 1912. 40. sz.; Debrecen (Margó és Pongrácz), 1914. 19. sz.; Tiszaföldvár (Poroszlay Sándor), 1914. 20. sz.
  1. Dobos J. szerk.: Kossuth-kultusz Cegléden. Emlékkönyv Kossuth La­jos születésének 100. évfordulójának és a ceglédi Kossuth-szobor le­leplezési ünnepének emlékére. Cegléd, 1903.
  2.       Schwarz Zs. szerk.: Az aradi Kossuth-szobor története. Arad, 1909.
  3.       Schwarz Zs.: i. m.
  4. Végh M.: A szabadság-egyenlőség-testvériség nagy apostola, Kos­suth Lajos emlékezetére Kispesten állított szobornak története. Kis­pest, 1911.
  5. Schwarz Zs.: i. m.
  6. Schwarz Zs.: i. m.
  7. Emlékkönyv a Kossuth-szobor leleplezési ünnepélyéről. Tartatott Tenkén. Tenke, 1899.
  8. Schwarz Zs.: i. m.
  9. Schwarz Zs.: i. m.
  10. Dobos J.: i. m.
  11. Dobos J.: i. m.
  12. Végh M.: i. m.
  13. Schwarz Zs.: i. m.
  14. Kecskeméti V. szerk.: A kecskeméti Kossuth-szobor. Kecskemét, 1906.
  15. Könyves Tóth M.: Kossuth Lajos Debrecenben és a szobor története. Debrecen, 1913.
  16.   Kecskeméti V.: i. m.
  17.   Schwarz Zs.: i. m.
  18.   Dobos J.: i. m.
  19.   Könyves Tóth M.: i. m.
  20.   Dobos J.: i. m. (Cegléd)
  21.   Szeged
  22.   Könyves Tóth M.: i. m. (Debrecen)
  23.   Schwarz Zs.: i. m. (Arad)
  24.   Vasárnapi Üjság, 1909. 39. sz. (Arad)
  25.   Schwarz Zs.: i. m.
  26.   Dobos J.: i. m.
  27.   Kecskeméti V.: i. m. (Kecskemét)
  28.   Vasárnapi Újság, 1906. 27. sz. (Kecskemét)
  29.   Kecskeméti V.: i. m.
  30.   Nyíregyháza
  31.   Schwarz Zs.: i. m.
  32.   Schwarz Zs.: i. m.
  33. Molnár Gy.: A balatonkenesei 48-as Kossuth-Bizottság története. Balatonfüred, 1940.
  34.   Emlékkönyv, i. m. 1. 12. jegyzet
  35.   Vasárnapi Üjság, 1898. 23. sz. (Miskolc)
  36. Bedöházi J.: Beszéd a marosvásárhelyi Kossuth Lajos-szobor lelep­lezése alkalmából. Marosvásárhely, 1899.
  37. Kossuth Lajos emlékezete. A Kossuth Lajos születésének 100-ik év­fordulója alkalmából polgártársainak ajánlja a sárospataki Kos­suth-szobor bizottság. Sárospatak, 1902.
  38.   Kecskeméti V.: i. m.
  39. Horváth A.: Megnyitó beszéd a dunapataji Kossuth Lajos-szobor le­leplezési ünnepélyén. Kalocsa, 1895.
  40.   Vasárnapi Újság, 1905. 39. sz. (Békéscsaba)
  41.   Bedöházi J.: i. m.
  42.   A zugligeti Kossuth Lajos-szobor leleplezési ünnepélye. Bp. 1913.
  43.   Dobos J.: i. m.
  44.   Dobos J.: i. m.
  45.   Emlékkönyv, i. m. 1. 12. jegyzet.
  46.   Liber E.: i. m. i. h.
  47.   Egyetértés, 1902. jan. 23. Kossuth és Rákóczi
  48. Egyetértés, 1902. február 15. Seress Gy.: Az Erzsébet emlékmű pá­lyázata. Az Erzsébet-emlékmű alkalmából a korszak emlékmú-szob- rászatának problémájáról vö. Fülep L.: Az Erzsébet-szobor pályá­zat. Huszadik Század, 1916. 54. skk. old.
  49.   Egyetértés, 1902. február 12.
  50.   Egyetértés, 1902. március 2. A Kossuth síremlék.
  51.   Egyetértés, 1902. márc. 13. Az Országgyűlés.
  52.   Egyetértés, 1902. március 13. A Kossuth-szobor.
  53.   Liber E.: i. m. 331. old.
  54. Egyetértés, 1902. március 20. Kossuth Lajos emlékszoba. A főváros közgyűléséből.
  55.   Magyar Nemzet, 1902. március 21.
  56.   Művészet, 1905. 269. old.
  57.   Művészet, 1908. 204. old.
  58.   Vasárnapi Újság, 1908. 16. sz.
  59.   Művészet, 1908. 419. old. — Vasárnapi Újság, 1908. 41. sz.
  60.   Liber E.: i. m. 331. skk. old.
  61.   A zugligeti… ünnepélye. Id. kiad.
  62. Nemcsak itthon, Magyarországon, hanem a Kossuth emlékével kap­csolatos külföldi városokban is sor került Kossuth-szobrok emelé­sére. Így Amerikában Clevelandban 1902-ben Tóth Andrástól (Em­lékkönyv Kossuth Lajos 100-ik születésnapjának és clevelandi szob­ra leleplezésének alkalmából.

Kiadja az Egyesült Magyar Egyletek sajtóbizottsága. Cleveland,

  1.           ), New Yorkban 1928-ban, Horvaytól (Molnár F. szerk.: Ame­rikai Kossuth Lajos zarándok-emlékalbum. Budapest, 1928. A nagy zarándok-út. Pólya Tibor rajzai. Budapest, 1930) és Turinban 1936- ban, Damkó Józseftől.
  1. Horvay és Róna nemcsak a budapesti szobor esetében haladtak fej­fej mellett. Róna szegedi és Horvay ceglédi szobrát két egymást kö­vető napon, 1902. szept. 18-án, illetőleg 19-én leplezték le. (Vasár­napi Újság, 1902. 38. sz.)
  2.   Dobos J.: i. m.
  3.   Vasárnapi Újság, 1898. 23. sz.
  4. A művészet könyve. Bp. 1909. Lyka K.: A képzőművészetek tör­téneti és technikai fejlődése. 510. old. Fülep L.: Magyar művészet. Bp. 1923. 98. skk. old.: „Aki itt még disztingválni akar régibb és újabb, akadémikus és naturalisztikus francia és német hatás ba­rokk és „modern” stílus között, lelke rajta.”
  5. Ferenc József a magyar országgyűlés katonai követeléseivel szem­ben 1903 novemberében Chlopy-ban hadiparancsot adott ki, mely szerint a monarchia hadserege „közös és egységes” kell, hogy ma­radjon.
  6.   A nép zászlója. 1903. okt.
  7. Veridicus: Az álpróféták. A Kossuth-kultusz igazi világításban. Bp. 1894.
  8.   Széchenyi D.: Egy őszinte szó. Bp. 1891.
  9.   Bizalom. Debrecen, 1892.
  10.   Ninold, F.: Dér Kossuth-kultus in Ungarn. Linz, 1907.
  11. Vasárnapi Újság, 1898. 29. sz. — Roskovics szegedi képe: Vasárnapi Újság, 1902. 37. sz.
  12. Ivánka I.: Ünnepi beszéd, melyet Kossuth Lajos arcképének lelep­lezése alkalmával Ipolyságon mondott. Ipolyság, 1909.
  13. Székely Bertalan a kecskeméti városházán 1896—97-ben festett fa­liképéin is szerepel Kossuth jellemzőerő nélküli, szokásos előadású alakja.
  14.   Budapesti Hírlap, 1925. nov. 5. A budapesti Kossuth-szobor.
  15.   Budapesti Hírlap, 1925. nov. 7.
  16.   Világ, 1925. nov. 7. — Népszava, 1925. nov. 7.
  17.   Népszava, 1925. nov. 8.
  18.   Liber E.: i. m., 336. skk. old.
  19.   Budapesti Hírlap, 1927. okt. 27.
  20. Budapesti Hírlap, 1927. okt. 30. Megemlíti többek között, hogy ba­rátai Farkas Imre és Fráter Lorand.
  21.   Budapesti Hírlap, 1927. nov. 3. Sréter I.: Horvay Kossuthja.
  22.   Budapesti Hírlap, 1927. nov. 1.
  23.   Nemzeti Újság, 1927. okt. 30.
  24.   Budapesti Hírlap, 1927. nov. 3.
  25.   Budapesti Hírlap, 1927. nov. 4.
  26.    Budapesti Hírlap, 1927. nov. 4.
  27.    Népszava, 1927. nov. 4. — Budapesti Hírlap, 1927. nov. 5.
  28. Budapesti Hírlap, 1927. nov. 8. — Liber E.: i. m., 338. skk. old. — Hegyaljai Kiss G.: i. m. II. 171. skk. old.
  29. Pesti Hírlap, 1927. nov. 6. — Az Üjság, 1927. nov. 6. Ankét.: Ho­gyan képzelem én el Kossuth Lajos szobrát? Szép Ernő szellemes vá­lasza: „Olyan Kossuth-szobrot képzeltem volna, hogy ne nekem kelljen azután másféle Kossuth-szobrot elképzelnem!”
  30. Budapesti Hírlap, 1927. nov. 8. — Különben, jegyzi meg, mentege- tésképpen a kormány lapja, Horvayt, a művészt is alig engedték be.
  31.    Zámborszky 1.: A magyar országház. Bp. 1937. 107—108. old.
  32. Budapesti Szemle, 1939. CCLII. k. 228—37. old. Petrovics E.: Hat év magyar festészetéhez.
  33. A „Kossuth-kultusz” és a „Kossuth-legenda” különbségéről vö. Szekfü Gy.: Az öreg Kossuth. Emlékkönyv. Bp. II. 409. skk. old.
  34. Halápi L.: Ki. új budapesti Kossuth-szobor. Szabad Művészet, 1952. 496. old.
  35. Révai József ünnepi beszédéből a budapesti Kossuth-emlékmú le­leplezésekor 1952. szept. 19-én. Szabad Nép, 1952. szept. 20. és Em­lékkönyv. I. V. skk. old.

 

Kossuth Lajos köztéri szobrai

1894

  1. Balatonszabadi (akkor: Siómaros), Somogy m. 1894. júl. 1.

mell, bronz alkotó: Kiss György, Gerenday Antal és Béla

  1. Dunapataj, Bács-Kiskun m. 1894. dec. 16.

mell, bronz alkotó: Kiss György és Gerenday Béla

Millennium

1896

  1.            Báránd, Hajdú-Bihar m.
  1.                       márc. 15.

mell, bronz alkotó: Gerenday Béla

  1.            Tószeg, Szolnok m. (első szobor),
  1.          márc. 15.

mell, bronz alkotó: Somogyi Soma

  1. Bihardiószeg (Diósig), Bihar m. (Románia) 1896. máj. 10.
  2. Técső (Tiacsevo), Máramaros m. (Szovjetunió) 1896. máj. 10.

mell, bronz alkotó: Gerenday Béla

  1. Bácskossuthfalva (ómorovica), Bács m. (Jugoszlávia) 1896. aug. 20.

mell, bronz alkotó: Gerenday Béla és Kiss György

1897

  1. Berekböszörmény, Hajdú-Bihar m.
  1.        márc. 15.

mell, bronz alkotó: Kiss György, Gerenday Antal és Béla

  1. Kölesd, Tolna m.
  1.        nov. 14.

mell, bronz alkotó: Gerenday Béla és Kiss György

A szabadságharc 50 éves évfordulója

1898—1899

  1.    Balmazújváros, Hajdú-Bihar m.
  1.        márc. 15.

mell, bronz

alkotó: Kiss György és Gerenday Béla

  1.    Szentes (az első), Csongrád m.
  1.        márc. 15.

mell, bronz alkotó: Kiss György és Gerenday Béla

  1.    Bihartorda, Hajdú-Bihar m.
  1.        márc. 27.

mell, bronz alkotó: Gerenday Béla és Kiss György

  1.    Miskolc, Borsod-Abaúj-Zemplén m.
  2.      Tószeg (a második), Szolnok m.
  1.                      márc. 25.

mell, műkő alkotó: Somogyi Soma

  1.      Marosvásárhely (Tirgu-Mures), Maros-Torda m. (Románia)
  1.                       jún. 11.

teljes alakos, bronz (álló)

alkotó: Köllő Miklós

  1.      Csongrád, Csongrád m.
  1.                      szept. 24.

mell, bronz

alkotó: Damkó József

  1.      Balatonkenese, Veszprém m.

1899. okt. 15.

mell, bronz

alkotó: Gerenday Béla

  1.      Tenke (Tinca), Bihar m. (Románia)

1899. nov. 5.

mell, bronz

alkotó: Gerenday Antal és Béla

1900

  1.      Nagykőrös, Pest m.
  1.                                      szept. 30.

teljes alakos, bronz (álló)

alkotó: Tóth András

  1.                   Budapest, Munkaügyi Minisztérium (Szabadság tér 15.) épületén

1900—1910 között

szoborcsoport, teljes alakos, bronz alkotó: Fleischel Károly

1901

  1.      Monor, Pest m.
  1.                                      jún. 9.
  1.        Nagyszalonta (Salonta), Bihar m. (Románia)
  1.                                    jún. 30.

teljes alakos, bronz (álló) alkotó: Tóth András

Kossuth születésének 100. évfordulójára

(1802. szept. 19.)

1902

  1.        Cegléd, Pest m.
  1.                                    szept. 18.

teljes alakos, bronz (álló) alkotó: Horvay János

  1.        Szeged. Csongrád m.
  1.                        szept. 19.

teljes alakos, bronz (álló) alkotó: Róna József

  1.        Kemecse, Szabolcs-Szatmár m.
  1.                                    szept. 21.

mell, bronz

alkotó: Kiss György és Gerenday Béla

  1.        Sarkad, Békés m.
  1.                                    szept. 21.

mell, bronz

alkotó: Kiss György és Gerenday Béla

  1.        Tarpa, Szabolcs-Szatmár m.
  1.                                    szept. 21.

mell, bronz

alkotó: Kiss György, Gerenday Antal és Béla

  1.        Tiszalök, Szabolcs-Szatmár m.

1902. szept. 21.

mell, bronz

alkotó: Kiss György és Gerenday Béla

  1.        Cleveland (USA)
  2.                   Mezőkeresztes, Borsod-Abaúj-Zemplén m.

1902. szept. 28.

mell, bronz ‘ . ‘ \ .

alkotó: Kiss György és Gerenday Béla

  1.                   Erdőbénye, Borsod-Abaúj-Zemplén m.

1902. okt. 12.

mell, bronz

alkotó: Bianco dél Ciprian ismeretlen olasz mester

  1.                   Kiskunlacháza, Pest m.

1902. okt. 26.

teljes alakos, bronz (álló)

alkotó: Horvay János

  1.                   Tataros (Tataras), Bihar m. (Románia)

1902. nov. 6.

ismeretlen szobor

alkotó: ismeretlen

1903

  1.                   Rakamaz, Szabolcs-Szatmár m.
  1.                                      márc. 15.

alkotó: Horvay János

  1.                   Hódmezővásárhely, Csongrád m.
  1.                                   márc. 22. .

* •. >S)

Hűi

xi .’isfy a&fcX

Kiskun m.)

teljes alakos, bronz (álló) alkotó: Kallós Ede

  1.                   Balatonalmádi, Veszprém m.
  1.                                              aug. 23.

mell, bronz

alkotó: Holló Barnabás

  1.                   Nagyatád, Somogy m.
  1.                                              okt. 25.

mell, bronz

alkotó: Horvay János

  1.                   Soltvadkert, Pest m. (ma: Bács«
  1.                                      dec. 6.

1904

  1.             Ujittabé (Növi Itebej), Torontói m. (Románia)
  1.                     máj. 15.

mell, bronz alkotó: Horvay János

  1.             Ajka, Veszprém m.
  1.                             aug. végén

mell, bronz alkotó: Holló Barnabás

  1.             Orosháza, Békés m.
  1.                             szept. 18. teljes alakos, bronz (álló) alkotó: Horvay János
  1.             Hajdúnánás, Hajdú-Bihar m.
  1.                             okt. 2.

teljes alakos, bronz (álló) alkotó: Horvay János

  1.             Törökszentmiklós, Szolnok m.
  1.                             okt. 23.

teljes alakos, bronz (álló) alkotó: Horvay János

1905

  1.             Zsombolya (Zombolja), Torontói m. (Jugoszlávia)
  1.                      jún. 29.

mell, bronz alkotó: Kallós Ede

  1.             Békéscsaba, Békés m.
  1.                             szept. 19. teljes alakos, bronz (álló) alkotó: Horvay János
  1.             Kondoros, Békés m.
  1.                             szept. 24.

mell, gipsz alkotó: Finta Sándor és Finta Sámuel

  1.             Makó, Csongrád m.
  2.                   Várfalva (Moldovenesti), Kolozs m. (Románia)
  1.                                   okt. 4.

mell, bronz alkotó: Istók János

  1.                   Érsekújvár (Nővé Zámky), Nyitra m. (Csehszlovákia)
  1.                                   jún. 17.

teljes alakos, bronz (álló) alkotó: Székely (Weisse) Ernő

  1.                   Kecskemét, Pest m. (ma: Bács-Kiskun m.)
  1.                           júl. 1.

teljes alakos, bronz (álló) alkotó: Teles Ede

  1.                   Csokonyavisonta, Somogy m.
  1.                                   okt. 14.

mell, bronz alkotó: Ligeti Miklós

1907

  1.                   Karcag, Szolnok m.
  1.                                   máj. 20.

teljes alakos, bronz (álló) alkotó: Horvay János

  1.                   Rozsnyó (Roánava), Gömör m. (Csehszlovákia)
  1.                                              máj. 26.

teljes alakos, bronz (álló) alkotó: Róna József

  1.                   Dobsina (Dobsina), Gömör m. (Csehszlovákia)
  1.                                              jún. 16.

mell, bronz

alkotó: Horvay János

Jelenleg az Érc- és Ásványbányászati Múzeumban van

  1.                   Szeghalom, Békés m.
  1.                                   szept. 22.

mell, bronz alkotó: Horvay János

  1.                   Körmend, Vas m.
  2.   Nagyharsány, Baranya m.
  1.       okt. 13.

mell, bronz alkotó: Horvay János

1908

  1.   Perkáta, Fejér m. .
  1.       máj. 3.

mell, bronz

alkotó: Horvay János

  1.   Pécs, Baranya m.
  1.       máj. 10.

teljes alakos, bronz (álló)

alkotó: Horvay János

  1.   Nagykároly (Cáréi), Szabolcs-Szatmár m. (Románia)
  1.       máj. 28.

teljes alakos, bronz (álló)

alkotó: Kallós Ede

  1.   Budapest-Rákospalota
  1.       okt. 18.

vegyes alakos, bronz (álló)

alkotó: Barcza Lajos

  1.   Nagymihály (Veiké Michalovce), Zemplén m. (Csehszlovákia)
  1.      okt. 28.

mell, bronz

alkotó: Palancsár Andor

1909

  1.   Búj, Szabolcs-Szatmár m.
  1.      szept. 12.

mell, bronz alkotó: Vaszary László

  1.   Arad, Arad m. (Románia)
  2.   Pécel, Pest m. * a •
  1.       szept. 26.

mell, bronz alkotó: Horvay János

  1.   Budapest-Pesterzsébet
  1.       okt. 3.

teljes alakos, bronz (álló) alkotó: Füredi Richárd

  1.   Szinérváralja (Seini), Szatmár m. (Románia)
  1. okt. 3.

mell, bronz

alkotó: Holló Barnabás

1910

  1.   Losonc (Luőenec), Nógrád m. (Csehszlovákia)
  1.      szept. 19.

teljes alakos, bronz (álló) alkotó: Holló Barnabás

1911

  1.   Sátoraljaújhely, Borsod-Abaúj-Zemplén m.
  1. máj. 28.

teljes alakos, bronz (álló) alkotó: Gárdos Aladár

  1.   Budapest-Kispest

1911. jún. 11.

teljes alakos, bronz (álló) alkotó: Hybl József

  1.   Pécsvárad, Baranya m.

1911. aug. 20.

mell, carrarai márvány alkotó: Kálmán Ede

  1.   Kaposvár, Somogy m.

1912

  1.   Nyíregyháza, Szabolcs-Szatmár m.
  1.      szept. 29.

teljes alakos, bronz (álló) alkotó: Bethlen Gyula

1913

  1.   Budapest-Zugliget
  1.       jún. 22. mell, bronz alkotó: Tóth István

1914

  1.   Debrecen, Hajdú-Bihar m.
  1.      máj. 3.

teljes alakos, bronz (álló) alkotó: Margó Ede és Pongrácz Szigfrid

  1.   Tiszaföldvár, Szolnok m.

1914. máj. 3.

teljes alakos, bronz (álló)

alkotó: Poroszlay Sándor

1919

  1.   Gyömrő, Pest m.

1919 (ismeretlen hó és nap) mell, bronz alkotó: ismeretlen

1927

  1.   Budapest V., Kossuth tér
  1.       nov. 6.

teljes alakos, márvány alkotó: Horvay János Dombóvár, 1973. máj. 20.

1928

  1.                      New York (USA)
  1.            márc. 15. teljes alakos, bronz alkotó: Horvay János

1934

  1.        Szentes, Csongrád m. 1934. okt. 21. teljes alakos, bronz (álló) alkotó: Tóth István

1946

  1.        Budapest-Rákoscsaba 1946. márc. 15. mell, műkő alkotó: Tatár Dezső

A szabadságharc 100. évfordulójára

1948

  1.                      Csökmő, Hajdú-Bihar m.
  1.            márc. 15.

mell, műkő alkotó: Mogyoróssy Sándor és Mogyoróssy István

  1.                      Göd, Pest m.
  1.            márc. 15.

mell, műkő

alkotó: Sóváry János

  1.                      Gyöngyöspata, Heves m.
  1.            márc. 15.

mell, műkő alkotó: ismeretlen

  1.                      Iregszemcse, Tolna m.

1948. márc. 15.

mell, bronz

alkotó: Petri Lajos

  1.   Kiszombor, Csongrád m. 1948. márc. 15.

mell, műkő alkotó: Bakonyi Géza Viktor

  1.   Bonyhád, Tolna m.

1948. máj. 23.

mell, műkő

alkotó: Horváth Olivér

  1.   Debrecen, Hajdú-Bihar m 1948. aug. 26.

mell, műkő alkotó: Puskás László

  1.   Vésztő, Békés m. 1948. szept. 11. mell, műkő

alkotó: Mogyoróssy István és Mogyoróssy Sándor

A szabadságharc 100. évfordulójára 1949

  1.   Budapest-Csepel, XXI., Ligeti Károly u. 40.
  1. márc. 15.

mell, műkő

alkotó: ismeretlen

  1.   Ibrány, Szabolcs-Szatmár m.
  1.       márc. 15.

mell, műkő alkotó: Berecz Károly

  1.   Tibolddaróc, Borsod-Abaúj-Zemplén m.
  1. márc. 15.

mell, műkő

alkotó: Kiss József

1952

  1.   Budapest V., Kossuth Lajos tér

1952. szept. 19.

teljes alakos, bronz (álló)

alkotói: Kisfaludi Stróbl Zsigmond, Kocsis András és Ungváry Lajos

  1.         Sumen (Bulgária) 1952. okt. 20. mell, bronz alkotó: Kisfaludi Stróbl Zsigmond

1954

  1.         Los Angeles (USA) 1954. júl. 11. mell, bronz alkotó: Finta Sándor
  2.         Budapest XIV., Millenniumi emlékmű 1954—55

teljes alakos, bronz (álló) alkotói: Kisfaludi Stróbl Zsigmond és társai

1958

  1.                      Budapest II., Üröm u. 64.

1958 (hó és nap ismeretlen) mell, bronz alkotó: ismeretlen

1959

  1.                      Gyula, Békés m.
  1.             máj. 19. mell, műkő alkotó: Mogyoróssy István

1960

  1.                      Monok, Borsod-Abaúj-Zemplén
  1.             szept. 18.

teljes alakos, bronz (álló) alkotó: Kisfaludi Stróbl Zsigmond

1961

  1.                 Torino (Olaszország)
  1.               máj. 11. mell, márvány alkotó: Kovács Ferenc
  1.         Torino, a Via Dei Mille 22. előtt ?

mell, bronz alkotó: Damkó József

1967

  1.                 Welland (Kanada)
  1.                            júl. 9. mell, bronz

alkotó: Kisfaludi Stróbl Zsigmond

1968

  1.                 Dabas, Pest m.
  1.                 márc. 15. mell, műkő

alkotó: Kisfaludi Stróbl Zsigmond

1970

  1.         Székesfehérvár, Fejér m. 1970. febr. 1.

mell, műkő alkotó: Somogyi Árpád

  1.                 Szentendre, Pest m.

1973. márc. 15.

mell, mészkő alkotó: Csikszentmihályi Róbert

  1.         Sárospatak, Borsod-Abaúj-Zemplén 1973. máj. 20.
  2. Dombóvár, Tolna m.

1973. máj. 20.

teljes alakos, álló szoborcsoport (korábban Budapesten a Kos­suth Lajos téren)

• • *

Szegeden a 19. század végén vagy a 20. század elején, de feltét­lenül az árvíz után (1879) került a Kossuth Lajos utca és Ju­hász Gyula utca sarkán levő emeletes középület falára egy mű­kőből készült mellszobor. Alkotója ismeretlen. Ugyancsak Sze­geden a Tolbuchin sugárúton, a 26. sz. alatt levő földszintes ház homlokzatán egy műkőből készített Kossuth mellszobrot láthatunk. Alkotója ismeretlen.

Kérdőpontok

  1.    A település neve
  2.    A felállítás helye
  3.    A felállítás időpontja
  4.    A szobor jellege
  5.    Anyaga
  6.    Mérete
  7.    Talapzata
  8.    Esetleges mellékalakjai
  9.    Feliratának teljes szövege
  10. A szoborállító testület, intézmény megnevezése

12. Bibliográfiai adatok az avatásról szóló hírlapi tudósításokról, az emlékművel foglalkozó irodalomról

  1.     1. Balatonszabadi, ezelőtt Siómaros (Somogy m.)
  2.                  A Kossuth Lajos út és az Enyingi út találkozása
  3.                  1894. júl. 1.
  4.                  Mellszobor
  5.                  Bronz
  6.                  80 cm magas
  7. Tégla talapzat, rajta márványból készült 225 cm magas oszlop
  1. Kossuth Lajos 1802—1894. A magyar szabadság legna­gyobb apostolának a siómarosi felszabadítottak
  2.                         Kiss György tervei alapján kivitelezte Gerenday Antal és fia
  3.             A református presbitérium
  1.     1. Dunapataj (Bács-Kiskun, azelőtt Pest m.)
  1.                  Vásártér
  2.                  1894. dec. 16.
  3.                  Mellszobor
  4.                  Bronz
  5.                  80 cm magas
  1.                  „Te leborultál a nemzet nagysága …

Mi leborulunk drága emléked előtt!”

  1.                         Kiss György tervei alapján kivitelezte Gerenday Antal és fia
  2.             Szálkái János szorgalmazására a dunapataji 48-as kör
  1.      1. Báránd (Hajdú-Bihar m.)
  1.                    Kossuth tér
  2.                    1896. márc. 15.
  3.                    Mellszobor
  4.                    Bronz
  1.                    Talapzata kőoszlop
  1. A szobor felirata elöl: Kossuth Lajosnak a szabadság, egyenlőség és testvériség apostolának emelte Báránd köz­ség polgársága. A hátoldalon Illyés Bálint alábbi verssorai:

Sok szenvedést láttunk egy évezreden át. Nyögte Árpád földje ellenség táborát, De hazánkra újabb ezredévek kelnek Ha Kossuthtól tanul népe honszerelmet.

  1.               Gerenday Béla
  2.               Szabó József ref. lelkész kezdeményezésére
  3.               Egyetértés, 1896. márc. 17.
  1.      1. Tószeg (Szolnok m.)
  1.                    A plébánia melletti park
  2.                    1896. márc. 15.
  3.                    Mellszobor
  4.                    Bronz

7. Kőtalapzat

  1.               Somogyi Soma pesti kőfaragómester
  1.                           Balogh Sándor ref. lelkész, abonyi lakos helytörténeti munkája

Megj.: A kis méretű szobor még az első világháború előtt tönkrement, így tehát nem áll

  1.      1. Bihardiószeg (Diósig, Románia)
  1.                    Főtér
  2.                    1896. máj. 10.
  3.                    Mellszobor
  4.                    Bronz

7. 3 m magas talapzaton állt

  1.               Gerenday Béla
  1.               Ország-Világ 1914. szeptemberi száma

Megj.: Az 1919-es államfordulat után ledöntötték

  1.      1. Técső (Tiacsevo, Kárpátalja, SZU)
  1.                    Kossuth utca
  2.                    1896. máj. 10.
  3.                    Mellszobor
  4.                    Bronz
  1.                    3 m magas talapzat, márványból készült
  1.          Kossuth 1848
  2.                 Jozovics Lipót kőfaragómester. Egyesek szerint Gerenday Béla

12. Ország-Világ, 1914. szeptember

  1.        1. Bácskossuthfalva (Ómorovica, Vajdaság, Jugoszlávia)
  1. A szobor a Bajsai úton, a ref. és a kát. templom között állott
  2.          1896. aug. 20.
  3.          Mellszobor
  4.          Bronz

7. Sárga színű, négyszögletes gránitoszlop

  1.     Gerenday Béla és Kiss György
  2.                 Kötő József és neje fedezték a szoborállítás költségének jelentős részét
  3.                 Szabadkai Közlöny, 1896. ápr. 12. Magyarország, 1896. aug. 23. és 27. Ország-Világ, 1914. szeptember Magyar Szó, 1972. ápr. 2.
  1.        1. Berekböszörmény (Hajdú-Bihar m.)
  1. Előbb a templomkertben állt, majd 1948-ban az iskola előtti köztérre került
  2. 1897. márc. 15.
  3. Mellszobor
  4. Bronz

7. 30 cm magas műkő talapzaton

  1. Elöl: Kossuth Lajosnak a jobbágyság felszabadítójának emlékére emelte Berek Böszörmény község 1897 évben. — Hátul: Az igaznak emlékezete áldott
  2.     Kiss György tervei alapján Gerenday Antal és fia
  3.                 Mári János, Katona Kálmán és Balogh Gergely kezdemé­nyezésére
  1.        1. Kölesd (Tolna m.)
  1.          A tanácsházzal szembeni parkban
  2.          1898. márc. 15.
  3.          Mellszobor
  4.          Bronz
  5.          72 cm magas
  6.          Kb. másfél m magas kő talapzaton
  1.          Kossuth Lajos
  2.     Gerenday Béla és Kiss György
  3.                 Pichler Győzőnek, a választókerület országgyűlési képvi­selőjének ajándéka
  1.       1. Balmazújváros (Hajdú-Bihar m.)
  1. Eredetileg a hajdani piactéren, majd 1943-ban áthelyezték a Kossuth-tér közepére
  2.              1898. márc. 15.
  3.              Mellszobor
  4.              Bronz
  5.              Életnagyságú
  6.              Talapzata mészkő
  1. Első oldalának felirata: Kossuth Lajos. — A jobb olda­lon: Emelte 1898. március 15-én Balmazújváros nagyközség hazafias lakossága. — Bal oldalon: A szabadság 1848-már- cius 15 félévszázados emlékére
  2.         Kiss György és Gerenday Béla
  1.         Debrecen, 1898. márc. 16. t
  1.       1. Szentes (Csongrád m.)
  1. A szobor 1934-ig a jelenlegi Kossuth-téren állott, mígnem a városi tanács épületébe szállították és a folyosón he­lyezték el. A régi szobor helyére 1934. október 21-én Tóth István egész alakos álló szobra került
  2.              1898. márc. 15., majd 1934. okt. 21.
  3.              Előbb mellszobor, majd a második egész alakos szobor
  4.              Bronz mindkettő
  1.                      Az elsőt Kiss György és Gerenday Béla, a másodikat Tóth István
  1.       1. Bihartorda (Hajdú-Bihar m.)
  1. Kossuth utca, majd 1959. máj. 1-én átvitték a községi parkba
  2.              1898. márc. 27.
  3.              Mellszobor
  4.              Bronz
  5.              Magassága 75 cm
  6.              Talapzata 2,5 m magas
  1. Kossuth. A magyar szabadságharc 50-dik évfordulója al­kalmával emelte B. Torda közönsége. 1898. március 15.
  2.         Gerenday Béla és Kiss György
  3.                      Költségeit Kossuth Ferenc és a község lakossága fele-fele arányban viselte
  4.                      Egyetértés, 1898. márc. 29. Nagyvárad és Vidéke, 1898. ápr. 3. Szabadság, 1898. évi 57. sz.

Tokaj-Hegyalja, 1898. márc. 31.

  1.       1. Miskolc (Borsod-Abaúj-Zemplén m.)
  1. A Szabadság téren a Fő utca közelében, a tér hossztenge­lyében
  2.              1898. máj. 30.
  3.              Egész alakos álló szobor
  4.              Bronz
  5.              Életnagyságot meghaladó
  6. Magassága 4 m, fehér szemcsés kőből faragott talapzat, melyet Kiss István fővárosi építész tervezett
  1.              Kossuth. 1802—1894.
  2.                      Róna József
  1.                      Magyarország, 1898. jún. 1. Szabadság, 1898. jún. 1. Észak-Magyarország, 1952. aug. 31. Észak-Magyarország, 1968. máj. 30. Észak-Magyarország, 1973. máj. 27.
  1.       1. Tószeg (Szolnok m.)
  1.              1899. márc. 25.
  2.              Mellszobor
  3.              Mészkő

7. Mészkőből készült magas talapzat

  1.         Somogyi Soma kőfaragómester
  2.         A lakosság közadakozásából
  3.                      Egyetértés, 1899. márc. 25. Kossuth Naptár 1909
  1.       1. Marosvásárhely (Tirgu-Mures, Románia)
  1.              A szobrot az első világháború után a románok ledöntötték
  2.              1898. jún. 11.
  3.              Teljes alakos álló
  4.              Bronz ?

10. Köllő Miklós

12. Ady Endre: Kossuth szobra. Ady Endre összes prózai mű­vei. I. köt. 1897—1901. Bp. 1955. 155—156.

  1.       1. Csongrád (Csongrád m.)
  1.              Kossuth tér (azelőtt: Főtér)
  2.              1899. szept. 24.
  3.              Mellszobor
  4.              Bronz
  5.              80 cm magas
  6.              3 m magas kőlábazat
  1. A márvány tábla szövege: Testvériség köt össze bennün­ket nincs nemes és nemtelen többé. Egy hazának fiai pol­gárai testvérei vagyunk! Kossuth Lajosnak Csongrádon 1848. okt. 3-án e téren tartott beszédéből
  2.         Damkó József

12. Magyarország, 1899. szept. 23. és szept. 25.

  1.       1. Balatonkenese (Veszprém m.)
  1.              Kossuth tér
  2.              1899. okt. 15.
  3.              Mellszobor
  4.              Bronz

7. 175 m magas márvány obeliszk, amely betonból készült lépcsőzeten áll

  1.              Kossuth Lajos 1848

A szép Balatonnál légy hű néped őre, Nyiss utat, vezérelj boldogabb jövőre. Óh, ragyogj előttünk, mint szent égő oltár, Aki bilincsoldó messiásunk voltál!

  1.         Gerenday Béla
  2.         Balatonkenesei 48-as Kossuth Bizottság
  3.         Molnár Gyula: A balatonkenesei 48-as Kossuth Bizottság

története

  1.       1. Tenke (Tinca, Románia)
  1.              1899. nov. 5.
  2.              Mellszobor
  3.              Bronz

7. Talapzata fehér márvány

  1.              A talapzaton felirat: Kossuth, 1899
  2.                      Gerenday Antal és fia

12. Egyetértés, 1899. évf. 6. sz. Megj.: A szobor 1919 után eltűnt. A talapzata ma is meg­van a református parókia udvarán

  1.       1. Nagykőrös (Pest m.)
  1.              Négyszer helyezték át. Jelenleg a Főtéren áll
  2.              1900. szept. 30.
  3.              Teljes alakos álló
  4.              Bronz

7. Talapzata kemény kőből faragott. 3,5 magas

  1.              Kossuth
  2.         Tóth András

12. Nagykőrösi Hírlap, 1899. nov. 20.

  1.       1. Budapest
  1. Szabadság tér 15. sz. épület
  2. 1901
  3. Timpanon
  4. Életnagyságú, egész alakos
  1. Kossuthtól balra Vörösmarty, jobbra Petőfi szobra. A tim­panon bal sarkában ágyúcső, mellette egy széttárt karú térdelő nő és egy munkás, előtte fiúgyerek, a háttérben fogaskerék. A mellékalakok áhítattal hallgatják Kossuth szavait
  1.          A szoborcsoport alkotója Fleischl Károly

12. Ország-Világ, 1901. 31. sz.

  1.       1. Monor (Pest m.)
  1.               Kossuth Lajos utca 69.
  2.               1901. jún. 9.
  3.               Mellszobor
  4.               Bronz
  5.               180 cm magas
  6.               Talapzata márvány
  1.               1848—1948
  2.          Kiss György tervei alapján Gerenday Béla

12. Vasárnapi Újság, 1901. 24. sz.

  1.       1. Nagyszalonta (Salonta, Románia)
  1.               A főtéren állt, de 1919-ben ledöntötték
  2.               1901. jún. 30.
  3. Egész alakos. A Clevelandban álló Kossuth-szoborhoz ha­sonlít
  4.               Bronz
  5.               180 cm magas
  6.               Alapzata 2,15 m, a lépcsők 1,30 m magasságig haladtak
  1.          Tóth András

12. Vasárnapi Újság, 1898. 23. sz.; 1901. 27. sz.

  1.       1. Cegléd (Pest m.)
  1.               A Szabadság tér közepén
  2.               1902. szept. 18.
  3.               Teljes alakos álló szobor
  4.               Bronz
  5.               2,80 m magas
  6.               A prizmatikus talapzat pátyi kőből készült és 3 m magas
  7. A két mellékalak a ceglédi születésű és hősi halált halt Kiss Tamás Mihály honvéd, valamint édesapja
  1.         Horvay János. A talapzat Kann Gyula műépítész munkája
  2.                      A városi képviselőtestület
  3.                      Pécsi Közlöny, 1902. szept. 6. Vasárnapi Újság, 1902. 38. sz. Cegléd Kossuth-naptár, 1907
  1.        1. Szeged (Csongrád m.)
  1.              Klauzál tér
  2.              1902. szept. 19.
  3.              Egész alakos szobor
  4.              Bronz
  5. A mellékalakok életnagyságúak, a főalak ennél nagyobb
  6. Talapzata fehér pátyi kő, 1,5 m magas
  7. A talapzaton három alak van: egy harcba készülő magyar földműves fegyverré kovácsolt kaszájával, előtte levett kalappal kisfiú áll és néz áhítattal Kossuthra. Szemben velük magyar polgárnő teszi bokrétáját Kossuth lábaihoz
  8.              Szeged népe, nemzetem büszkesége!
  9.         Róna József
  10.                      A szegedi ügyvédi kamara és a Szegedi Napló kezdemé­nyezése
  11.                      Szegedi Híradó, 1902. ápr. 18. Szegedi Napló, 1902. szept. 19. Független Magyarország, 1902. szept. 29.
  1.        1. Kemecse (Szabolcs-Szatmár m.)
  1.              Kossuth Lajos tér
  2.              1902. szept. 21.
  3.              Mellszobor
  4.              Bronz
  5.              80 cm magas
  1. Kossuth Lajos születésének 100 éves évfordulójára állí­tották a nyírbogdányi járás hazafias polgárai
  2.         Kiss György tervei alapján Gerenday Béla
  3.         A nyírbogdányi járás polgárai
  4.         Nyírvidék, 1902. szept. 28.
  1.        1. Sarkad (Békés m.)
  1.              Kossuth-kert
  2.              1902. szept. 21.
  3.              Mellszobor
  4.              Bronz
  5.              80 cm magas
  6. Az alsó talapzat 275×275 cm. E fölé lépcsőfokot képez­
    tek, amire ráhelyezték a 60×60 cm alapterületű, 2 m ma­gas felső talapzatot
  1.              Kossuth
  2.         Kiss György tervei alapján Gerenday Béla

12. Független Magyarország, 1902. szept. 23.

  1.        1. Tarpa (Szabolcs-Szatmár m.)
  1.              A tanácsház előtti parkban
  2.              1902. szept. 21.
  3.              Mellszobor
  4.              Bronz
  5.              80 cm magas
  6.              2 m magas, kő és cement talapzat
  1.              Kossuth
  2.         Kiss György tervei alapján Gerenday Béla

12. Független Magyarország, 1902. szept. 13. Bereg, 1902. szept. 21.

  1.        1. Tiszalök (Szabolcs-Szatmár m.)
  1. A községháza előtti térről 1941-ben a Kossuth térre tet­ték át
  2.              1902. szept. 21.
  3.              Mellszobor
  4.              Bronz
  5.              70 cm magas
  6. Talapzata műkő, amely 1 m magasságig három tagozat­ban szűkül, majd egy 1,70 m magas henger alakú oszlop­ban folytatódik
  1.         Kiss György tervei alapján Gerenday Béla
  2.         Papp Zoltán függetlenségi politikus ajándéka
  3.         Nyírvidék, 1902. szept. 24.
  1.        1. Cleveland (USA)
  1.              1902. szept. 28.
  2.              Egész alakos álló szobor
  3.              Bronz
  4.              180 cm magas
  1. A talapzaton elöl: Kossuth 1802—1894, hátul: Emelték az amerikai magyar polgárok; jobboldalt: Élete a szabadság ügyének volt szentelve; baloldalt: Az Egyesült Államok­ban tett látogatásának emlékéül
  2.                     Tóth András, aki nagyszalontai műve alapján öntette meg a szobrot
  3.         A clevelandi magyarok közadakozásából
  4.                      A Clevelandi Egyesült Magyar Egyletek 1952-ben kiadott füzetben számoltak be a szobor 50 éves történetéről
  1.        1. Mezőkeresztes (Borsod-Abaúj-Zemplén m.)
  1.              A tanácsház előtti főtér
  2.              1902. szept. 28.
  3.              Mellszobor
  4.              Bronz
  5.              80 cm magas
  6.              260 cm magas faragott kő talapzat
  1.              Kossuth apánk 1902
  2.         Kiss György tervei alapján Gerenday Béla
  1.        1. Erdőbénye (Borsod-Abaúj-Zemplén m.)
  1.              1902. okt. 12.
  2.              Mellszobor
  3.             
  4.              4 m magas
  5.              Talapzata 2,10 m magas
  1.         Bianco dél Ciprian és egy ismeretlen olasz szobrász
  2.         Beck Sámuel kőbányatulajdonos készíttette el a szobrot
  3.         Zemplén, 1902. okt. 14.
  1.        1. Kiskunlacháza (Pest m.)
  1.              A tanácsház előtti tér
  2.              1902. okt. 26.
  3.              Egész alakos szobor
  4.              Bronz
  5.              Másfélszeres életnagyság
  6.              A talapzatról nincs adat
  1.              Kossuth
  2.         Horvay János
  3.         Közadakozásból
  4.                      Dr. Szabó István: — Vasárnapi Újság, 1902. 44. sz.
  1.        1. Tataros (Tataras, Románia)
  1.              A főtéren állt 1925-ig
  2.              1902. nov. 6.
  3.              Mellszobor
  1.         Ismeretlen

12. Ország-Világ, 1914. szept.

  1.        1. Rakamaz (Szabolcs-Szatmár m.)
  1.              1903. márc. 15.
  2.               Mellszobor
  3.               Műkő
  1.               Talapzata nyers cement
  1.          Horvay János
  2.          Dr. Papp Zoltán, a kerület képviselőjének ajándéka
  3.                      Szabolcs megyei Tanító Egyesület hivatalos közlönye Nyíregyháza, 1903. márc. 12. sz.

Nyírvidék, 1903. márc. 15.

  1.        1. Hódmezővásárhely (Csongrád m.)
  1.               Kossuth Lajos tér
  2.               1903. márc. 22.
  3.               Teljes alakos
  4.               Bronz
  5.               Magassága 3 m
  6.               Talapzata mészkő, 6 m magas
  1.               Kossuth
  2.          Kallós Ede
  3.          A városi képviselőtestület
  4.                      Üj Idők, 1903. szept. Honvéd Naptár: 1908
  1.        1. Balatonalmádi (Veszprém m.)
  1.               Véghelyi Dezső park
  2.               1903. aug. 23.
  3.               Mellszobor
  4.               Bronz
  1.               Vöröskő talapzat
  1.               Kossuth
  2.          Holló Barnabás
  3.                      óvári Ferenc országgyűlési képviselő, a helyi 48-as kör elnöke kezdeményezésére
  4.                      Pesti Hírlap, 1903. aug. 23. Pesti Napló, 1903. aug. 25. Ország-Világ, 1914. szept.
  1.        1. Nagyatád (Somogy m.)
  1.               Széchenyi tér, majd 1971 óta a Kossuth Lajos utcában
  2.               1903. okt. 25.
  3.               Mellszobor
  4.               Bronz
  1.               Mészkőből, majd az új helyén vörös márvány
  1.               Kossuth
  2.          Horvay János
  3.          Chernél Gyula függetlenségi képviselő ajándéka

Soltvadkert (Bács-Kiskun m.)

Evangélikus kert, majd 1959 óta az iskola előtt

  1.                          dec. 6.

Mellszobor

Bronz

Talapzata 2 m magas. Anyaga?

Horvay János

Krasznay Ferenc, a kerület függetlenségi képviselője kez­deményezésére

Pécsi Közlöny, 1903. dec.

Kolozsvári Kossuth naptár, 1910. 17—28. p.

Ujittabé (Növi Itebej, Jugoszlávia)

  1.                          máj. 15.

Mellszobor

Bronz

Kő talapzata 3 m magas

Kossuth Lajos

Horvay János

Közadakozásból

Egyetértés, 1904. máj. 15.

Ország-Világ, 1908. máj.

Kolozsvári Kossuth Naptár: 1910

Magyar Szó, 1972. márc. 5.

Ajka (Veszprém m.)

A Béke tér és a református templom közötti ligetben, majd 1927-ben áthelyezték a Hősök terére 1904. aug. 31.

Mellszobor

Bronz

Vörös homokkő oszlopon

Kossuth

Holló Barnabás

Dr. Óvári Ferenc országgyűlési képviselő ajándéka

Orosháza (Békés m.)

Szabadság tér

1904. szept. 18.

Teljes alakos álló szobor

Bronz

Kossuth

Horvay János

Honvéd Naptár: 1908

  1.        1. Hajdúnánás (Hajdú-Bihar m.)
  1.               1904. okt. 2.
  2.               Egész alakos álló szobor
  3.               Bronz
  4.               Életnagyságú
  1.          Horvay János
  2.          Közadakozás
  1.        1. Törokszentmiklós (Szolnok m.)
  1.               Kossuth tér
  2.               1904. okt. 23.
  3.               Teljes alakos álló szobor
  4.               Bronz
  1.               Homokkő talapzat
  1.               Kossuth
  2.          Horvay János
  3.          A képviselőtestület, közadakozással kiegészítve
  4.          Egyetértés, 1904. okt. 23.

Törökszentmiklósi Első Földművelői Kör Jubileumi Év­könyve. 1881—1931

  1.        1. Zsombolya (Zombolja, Jugoszlávia)
  1.               Kossuth tér
  2.               1905. jún. 29.
  3.               Mellszobor
  4.               Bronz
  1.          Kallós Ede
  2.          Függetlenségi Kör a német ajkú lakossággal egyetértésben
  3.          Egyetértés, 1905. jún. 29.

Vasárnapi Újság, 1905. júl. 2.

  1.        1. Békéscsaba (Békés m.)
  1.               Kossuth tér
  2.               1905. szept. 19.
  3.               Teljes alakos álló szobor
  4.               Bronz

10. Horvay János

  1.          Egyetértés, 1905. szept.

Vasárnapi Újság, 1905. szept.

  1.        1. Kondoros (Békés m.)
  1.               A tanácsház előtt állt; 1919-ben lebontották
  2.               1905. szept. 24.
  3.               Mellszobor
  4.               Bronz ’ ’

7. Talapzata 2 m magas csonkaoszlop. A talapzaton zászlót és kardot emelő, bilincseit lerázó női alak áll

10. Finta Gergely és Finta Sámuel

  1.         Egyetértés, 1905. szept. 25.
  1.        1. Makó (Csongrád m.)
  1.               Széchenyi téri park
  2.               1905. szept. 24.
  3.               Egész alakos álló szobor (Juhász Gyula verset írt róla)
  4.               Bronz
  5.               Magassága 3 m
  6.               4 m magas talapzaton kőoroszlán
  1.               Kossuth
  2.         Kallós Ede
  3.         Közadakozásból
  4.                      Csongrád Megyei Hírlap, 1965. szept. 13. Egyetértés, 1905. szept. 25.
  1.        1. Várfalva (Moldovenesti, Románia)
  1.               1905. okt. 4.
  2.               Mellszobor
  3.               Bronz

10. Istók János

12. Ország-Világ, 1908. máj.

  1.        1. Érsekújvár (Nővé Zámky, Csehszlovákia)
  1.               1906. jún. 17.
  2.               Egész alakos álló szobor
  3.               Bronz

7. „Közepes magasságú” talapzat

10. Székely (Weisse) Ernő

12. Vasárnapi Újság, 1906. 25. sz.

  1.        1. Kecskemét (Bács-Kiskun m.)
  1.               A Tanácsház előtti Kossuth téren
  2.               1906. júl. 1.
  3.               Teljes alakos álló szobor
  4.               Bronz
  1.               Talapzata kő
  2. A talapzat alján ülő, kiegyenesített kaszát tartó harcos, mint a szolgaságot lerázó nép jelképes képviselője
  1.         Teles Ede és Tőry Emil műépítész
  2.         Közadakozás
  3.         Vasárnapi Újság, 1906. szept. 27.
  1.        1. Csokonyavisonta (Somogy m.)
  1.               Kossuth Lajos tér
  2.               1906. okt. 14.
  3.               Mellszobor
  4.               Bronz
  5.               Magassága 50 cm
  6. Talapzata négyszögletű kőoszlop, amely lefelé szélesedik. A talapzat és az oszlopfő faragással díszített
  1.          Ligeti Miklós
  2.          Közadakozás
  1.        1. Karcag (Szolnok m.)
  1.               1907. máj. 20.
  2.               Egész alakos álló szobor
  3.               Bronz
  1.               Kossuth
  2.          Horvay János
  3.          Közadakozás
  4.                      Tokajhegyalja, 1907. máj. 23. Kossuth Naptár: 1908
  1.        1. Rozsnyó (Roiúava, Csehszlovákia)
  1. 1907. máj. 26. Miután 1919-ben a szobrot ledöntötték, 1939- ben ismét felállították
  2.               Egész alakos álló szobor
  3.               Bronz
  4.               Életnagyságot meghaladó
  1.          Róna József
  2.          Közadakozásból
  3.                      Magyarország, 1907. máj. 7.; máj. 26.; máj. 28. Rozsnyói Híradó, 1907. jún. 2.

Kossuth Naptár: 1908 Képes Vasárnap, 1939. júl. 16.

  1.        1. Dobsina (Dobsina, Csehszlovákia)
  1. 1907. jún. 16. Az államfordulat után a szobrot ledöntöt­ték, majd 1973. nov. 4-én Rudabányán az Érc- és Ásvány­bányászati Múzeumban helyezték el
  2.               Mellszobor
  3.               Bronz
  1.          Horvay János
  2.          Közadakozásból
  3.          Kossuth Naptár: 1907

Hlavács Samu: A Rimamurányi-Salgótarjáni Vasmű

Részv. Társ. Ózdi Gyári Felvigyázó és Munkásszemélyzet Olvasó-Egylete 25 éves fennállásának története: 1884—1909 Gömöry Árpád (szerk.): Emlékkönyv Dobsina bányaváros alapításának 600 éves évfordulójára. Putnok, 1927

Szeghalom (Békés m.)

Kossuth Lajos tér

  1.                                      szept. 22.

Mellszobor

Bronz

Magassága 1 m

Mészkő talapzata 2 mx30 cm magas

Kossuth

Horvay János

Szeghalom-Vidéki Hírlap, 1907. szept. 29.

Körmend (Vas m.)

A Rákóczi út 1. sz. ház előtt

1907. okt. 6.

Teljes alakos, álló

Bronz

Magassága 170 cm

Talapzata 3,2 m magas

Horvay János

Közadakozásból, így pl. a Kossuth-estélyek jövedelméből Rába-Vidék, 1907. évi egyes számai

Nagyharsány (Baranya m.)

A templom előtti tér

  1.                            okt. 13.

Mellszobor

Bronz

Kb. 1 m

Talapzata 2,5 m magas

Horvay János

Közadakozásból

Pécsi Közlöny, 1907. okt.

Perkáta (Fejér m.)

A Dózsa György, a György Gyula és az Engels utcák ta­lálkozásában létesített parkban

  1.                                      máj. 3.

Mellszobor

Bronz

Mészkőből kiképzett talapzaton

  1.              Kossuth
  2.         Horvay János
  3.         Kossuth-párti gazdák
  4.         Pesti Napló, 1908. máj. 5.
  1.       1. Pécs (Baranya m.)
  1.              Kossuth Lajos tér
  2.              1908. máj. 10.
  3.              Egész alakos álló szobor
  4.              Bronz
  1.         Horvay János
  1.       1. Nagykároly (Cáréi, Románia)
  1.              A székesegyház előtti tér
  2.              1908. máj. 28.
  3.              Egész alakos álló
  4.              Bronz
  5.              Életnagyságú
  1.              Kossuth
  2.         Kallós Ede
  1.         Egyetértés, 1908. máj. 29.
  1.       1. Rákospalota (Budapest, XV. kér.)
  1.              A Dózsa György út és a Ságvári Endre út találkozásánál .. 3. 1908. okt. 18.
  1.              Félalakos szobor
  2.              Haraszti márvány
  1.              Sziklatömb jellegű talapzat
  1.         Barcza Lajos

12. Pesti Hírlap, 1908. okt. 15. és okt. 17. Pesti Napló, 1908. okt. 18. és okt. 20.

  1.       1. Nagymihály (Michalovce, Csehszlovákia)
  1.              Andrássy utca
  2.              1908. okt. 28. Ledöntötték 1919-ben
  3.              Teljes alakos, álló
  4.              Bronz

10. Palancsár Andor

12. Ország-Világ, 1914. szept.

  1.       1. Búj (Szabolcs-Szatmár m.)
  1.              A községháza előtti téren, a Kossuth-kertben
  2. 1909. szept. 12. Miután 1919-ben ledöntötték, 1926-ban Csáky Károly képviselő újabb mellszobrot emeltetett
  3.              Mellszobor
  4.              Műkő
  1.              Díszes ornamentikájú talapzat
  1.                     Vaszary László

12. Pesti Napló, 1909. szept. 14. Nyírvidék, 1909. 38. sz. Ország-Világ, 1914. szept.

  1.        1. Arad (Románia)
  1.              1909. szept. 19. A szobor nem áll
  2.              Egész alakos álló szobor
  3.              Bronz
  4. Kétszeres életnagyság, talpazattal együtt 11 m magas
  5. Hármas lépcsőzetű alapzatból, középen fehér mészkő osz­lopon emelkedett Kossuth Lajos bronz alakja. A talapzat alsó lépcsőjének szélessége 12,40 m, vastagsága 7,40 m
  6. Az oszloptól jobbra és balra két bronz csoportozat állt. Bal oldalon a csatába induló honvéd, zászlóval a kezében búcsúzik arájától és édesanyjától. Jobb oldalon az ifjú ne­héz sebbel összeroskad és társa ragadja ki kezéből a harci lobogót. Az oszlop hátsó oldalán egy relief magyar csi­kóst ábrázol. A mellékalakok 1 és 1/2 életnagyságúak.
  7.              Kossuth
  8.         Margó Ede és Pongrácz Szigfrid
  9.                     Az aradi Kossuth asztaltársaság Barabás Béla képviselő javaslatára
  10.                     Aradi Közlöny, 1909. szept. 18—19. és 21. sz. Egyetértés, 1909. szept. 20.
  1.        1. Pécel (Pest m.)
  1.              A Kossuth Lajos téren, a Tanácsház előtt
  2.              1909. szept. 26.
  3.              Mellszobor
  4.              Bronz

7. Magas, mészkő talapzat

  1.              Kossuth
  2.         Horvay János

12. Pesti Napló, 1909. szept. 28. Vasárnapi Újság, 1909. okt. 3.

  1.        1. Pesterzsébet, azelőtt Erzsébetfalva (Budapest, XX. kér.)
  1.              A Tanácsház előtt
  2.              1909. okt. 3.
  3.              Teljes alakos, álló szobor
  4.              Bronz
  1.         Füredi Richárd

12. Vasárnapi Újság Egyetértés Ország-Világ Független Magyarország, 1909. okt. 3. utáni számai

  1.        1. Szinérváralja (Seini, Románia)
  1.               Kossuth Lajos tér
  2.               1909. okt. 3.
  3.               Mellszobor
  4.               Bronz

7. Magas talapzat

  1.                      Holló Barnabás

12. Egyetértés, 1909. okt. 5. Ország-Világ, 1914. szept. Magyar Nemzet, 1909. okt. 5.

  1.        1. Losonc (Luőenec, Csehszlovákia)
  1. Kubinyi tér
  2. 1910. szept. 19. A szobrot 1919-ben ledöntötték és elásták. Csak 1969-ben került elő fej nélkül és a füleki múzeum­ban látható
  3.               Egész alakos álló szobor
  4.               Bronz

7. Talapzata kő

  1.          Holló Barnabás
  2.          Közadakozásból
  3.          Losonc és Vidéke, 1910. szept. 25.
  1.        1. Sátoraljaújhely (Borsod-Abaúj-Zemplén m.)
  1.               A főtéren, a nagytemplom előtt
  2.               1911. máj. 28.
  3.               Egész alakos, álló szobor
  4.               Bronz

7. Kőposztamens, amely harangra emlékeztet. Belőle Árpád vitéze lép ki, megérintve az ekeszarvára támaszkodó, fel­emelkedni készülő parasztot

  1. … én Monokon születtem… de engem életem legelső em­lékezetei Üjhelyhez csatolnak, a szülőföldhöz ragaszko­dás édességével. Üjhely volt gyermekkorom bölcsője… és ami a madárfiókának első bizonytalan szárnypróbálgatá- tásainál az anyai fészek, nekem ez Üjhely volt. S büszke vagyok arra, hogy magamat újhelyi magyar embernek ne­vezhetem …
  2.                         A szobrot Gárdos Aladár, a posztamenst Gondos Imre mű­egyetemi tanár készítette
  3.         Zemplén vármegye közönsége
  4.         Egyetértés, 1911. máj. 30.

Zemplén vármegye monográfiája

  1.        1. Kispest (Budapest, XIX. kér.)
  1.               Kossuth Lajos tér
  2.               1911. jún. 11.
  3.               Teljes alakos, álló szobor
  4.               Bronz
  5.               Magassága 2,5 m
  6.               A kőtalapzat 5 m
  1.         Hybl József
  2.         A Polgári Kör kezdeményezésére közadakozásból
  1.        1. Pécsvárad (Baranya m.)
  1.               1911. aug. 20.
  2.               Mellszobor
  3.               Fehér carrarai márvány
  4.               Másfélszeres életnagyság
  5.               Terméskő talapzat
  1. Az oszlopon „Kossuth” felirat, fölötte az alábbi szöveg: „A két cikluson keresztül közszeretettől övezett ország­gyűlési képviselő dr. Egry Béla ügyvéd ez idő szerint Pécs szab. kir. és törv. hat. város országgyűlési képviselőjének buzgó és fáradhatatlan kezdeményezése és agitációja foly­tán megindult országos gyűjtés útján befolyt fillérekből Kálmán Ede pécsi szobrász áldozatkészen felajánlott in­gyenes művészi munkáját: e Kossuth-szobrot 1911. augusz­tus hó 20-án, első szent királyunknak szentelt napon Pécs­várad községben, ezen a helyen, ahol a járás szívét két ütőere, a didasi és püspökszenterzsébeti országút, s mögöt­tük a régi óhajtott vasútvonal keresztezi és amely két utóbbi nevezetes közgazdasági és közlekedési szerv létre­jöttében elévülhetetlen igazi érdemei dr. Egry Béla ügy­véd, országgyűlési képviselőnek vannak.”
  2.         Kálmán Ede
  1.         Pesti Napló, 1911. aug. 22.

•.

  1.        1. Kaposvár (Somogy m.)
  1.               A főtéren
  2.               1911. szept. 3.
  3.               Egész alakos, álló szobor
  4.               Bronz
  5.               Magassága 2,80 m
  6.               Talapzata 2,60 m magas
  1.          Kopits János

12. Bereck Sándor: Kaposvár r. t. város története és fejlődése Somogy vármegye, 1911. szept. 2—3., szept. 5. és okt. 18. Somogyi Hírlap, 1911. szept. 4. Pécsi Közlöny, 1911. szept. 5.

  1.        1. Nyíregyháza (Szabolcs-Szatmár m.)
  1. A városháza és a róm. kát. templom tengelyében, a főté­ren
  2.               1912. szept. 29.
  3.               Egész alakos, álló
  4.               Bronz
  5.               Magassága 3 m

7—8.Talapzata bástyaszerű emelvény, amelyen legfelül a sza­badság géniusza ül. Előtte balról egy fiatal férfi ingét szét­tárva, életét ajánlja fel Magyarország szabadságáért, jobb­ról pedig egy idősebb férfialak a rabszolgaság láncát tépi le a testéről. — Kossuth bronz alakja a mellékalakoknál lejjebb van

  1.               Kossuth
  2.          Bethlen Gyula
  3.          Nyíregyháza város képviselőtestülete
  4.                      Nyírvidék, 1902. 39. sz. és 1912. szept. 29. sz. Pesti Napló, 1912. okt. 1.

Móricz Zsigmond: Forró mezők. Bp. 1929. 5. és 210 old.

  1.        1. Zugliget (Budapest, II. kér.)
  1.               A Disznófő forrás fölötti tisztáson
  2.               1913. jún. 22.
  3.               Mellszobor
  4.               Bronz
  5.               Másfélszeres életnagyság
  6. Magas talapzatát terméskövekből állították össze. Ezen egy bronz dombormű volt, amely Kossuthnak a császári katonák által 1837. május 5-én e helyen történt elfogatását ábrázolta. A dombormű a második világháború alatt el­tűnt. Helyette most egy márványtábla ismerteti a törté­netet
  1. 1837. május 5-én Kossuth Lajos e hely közelében esett az osztrák önkény fogságába
  2.          Tóth István
  3.          Zugligeti Egyesület és annak elnöke: Sigray Pál
  1.        1. Debrecen (Hajdú-Bihar m.)
  1.               A Nagytemplom előtt
  2.               1914. máj. 3.
  3.               Teljes alakos, álló szobor
  4.               Bronz
  5.               Magassága 3,5 m
  6. Talapzata haraszti mészkő. Ezzel együtt a szobor összma- gassága 10 m
  7. Kossuth jobb oldalán báró Perényi Zsigmond, a főrendi­ház elnöke, és Szacsvay Imre, a képviselőház jegyzője: mindketten életükkel fizettek a Függetlenségi Nyilatkozat aláírásáért. Kossuth bal oldalán harcba induló honvéd bú­csúzik anyjától, mögöttük egy másik honvéd áll
  1.          Margó Ede és Pongrácz Szigfrid
  1.                      K. Tóth Mihály: A Kossuth-szobor története (Debreceni képes Kalendárium 1911. 38. 1.)

K. Tóth Mihály: Kossuth Debrecenben és a szobor törté­nete. Debrecen, 1913. 15—17. 1.

Spectator: Jegyzetek a Kossuth-szobor leleplezéséről. Deb­receni Szemle, 1914. máj. 9.

Bőgel József: A képzőművészetek Debrecenben. Debrecen, 1961

  1.        1. Tiszaföldvár (Szolnok m.)
  1.               Főtér
  2. 1914. máj. 3. A szobrot a románok 1919-ben led öntötték, de kivonulásuk után újból felállították
  3.               Teljes alakos, álló szobor
  4.               Bronz
  1.          Poroszlay Sándor
  2.          Bíró Márk kezdeményezésére közadakozásból
  1.        1. Gyömrő (Pest m.)
  1.               Steinmetz úti KISZ-székház előtt
  2.               1919
  3.               Egész alakos, álló szobor
  4.               Bronz
  1. Sötétszürke betonból öntött talapzatával együtt 2 m ma­gas
  2. A talapzaton egy női alak áll, pálmát nyújtva Kossuth felé
  3.               Kossuth 1802—1894
  4.          Ismeretlen
  5.                      A szobrot Horváth János gyömrői lakos 1919-ben a köz­ségnek ajándékozta, ö kitől, mikor, hogyan szerezte — nem tudjuk
  1.                      Horvay János Kossuth-szoborcsoportja eredetileg Buda­pesten állt a Kossuth Lajos téren (V. kér.) és 1927. novem­ber 6-án leplezték le. Egészen 1950-ig e helyen volt talál­ható, ekkor lebontották, mert nem értettek egyet a pesz- szimizmust árasztó kompozíció eszmeiségével. Végül is 1960-ban Dombóvárra szállították át és a városi tanács ott állíttatta fel a Művelődési Minisztérium, valamint a me­gyei Urbanisztikai Bizottság közreműködésével. A Kos- suth-szoborcsoport ünnepélyes átadására 1973. augusztus 20-án került sor. A reá vonatkozó adatokat lásd a 107. sz. tételnél.
  2.        1. New York (USA)
  1.               1928. márc. 15.
  2.               Egész alakos, álló szobor
  3.               Bronz
  4.               Magassága 2,80 m
  1.                      Horvay János alkotása, a ceglédi és a kiskunlacházi Kos­suth-szobor másolata
  2.                      A New York-i magyarság
  3.                      Népszava, 1928. febr. 26. Városok Lapja, 1928. ápr. 1. Előre, 1928. okt. 7.

Faragó László: Kossuth zarándokok útja Amerikába. Bé­kés, 1928

  1.        1. Szentes (Csongrád m.)
  1.               Kossuth Lajos tér
  2.               1934. okt. 21.
  3.               Teljes alakos, álló szobor
  4.               Bronz
  5.               Magassága 3 m
  6.               Talapzata 4 m magas

10. Tóth István

  1.        1. Rákoscsaba (Budapest, XVII. kér.)
  1.               1946. márc. 15.
  2.               Mellszobor
  3.               Terméskő
  1.               Talapzata több lépcsős, terméskőből készült

10. Tatár Dezső

  1.        1. Csökmő (Hajdú-Bihar m.)
  1.              A tanácsház előtt
  2.              1948. márc. 15.
  3.              Mellszobor
  4.              Műkő

7. Talapzata mészkő, közepes magasságú

  1. Kossuth 18481948. A százéves évforduló alkalmából emelte Csökmő rendőrőrse
  2.                     Mogyoróssy Sándor és fia, István. A talapzatot készítette és a szobrot felállította a helybeli Kelemen Zsigmond kő­művesmester
  3.                     A község rendőrőrsének kezdeményezésére közadakozás­ból
  1.        1. Göd (Pest m.)
  1.              Kossuth Lajos tér
  2.              1848. márc. 15.
  3.              Mellszobor
  4.              Műkő
  5.              Magassága 80 cm
  6. Talapzata 1 m hosszú, 60 cm széles és 25 cm magas. Ezen helyezkedik el az 1,90 m magas és 50×30 cm széles áll­ványzat
  1.              Kossuth 1848—1948
  2.         Sóváry János
  1.        1. Gyöngyöspata (Heves m.)
  1. A tanácsház kertjében
  2. A szobrot valószínűleg Erdélyből hozták ide, miután ott a román királyi csapatok ledöntötték. A szobor megsérült, az egyik kar csonka és a község csak a centenárium évében állíttatta fel 1848. márc. 15-én
  3.              Mellszobor
  4.              Bronz

7. Talapzata 1,5 m magas, terméskő

  1.              Kossuth
  2.         Alkotója ismeretlen
  1.        1. Iregszemcse (Tolna m.)
  1.              Kossuth Lajos tér
  2.              1848. márc. 15.
  3.              Mellszobor
  4.              Bronz
  5.              A szoborfej 0,5 m magas
  6. A téglából álló alapzaton emelkedő oszlop piros terméskő­ből készült, magassága 3 m
  1.              Kossuth 1848. Iregszemcse népe és nemzeti bizottsága 1948
  2.         Petri Lajos
  3.         Közadakozásból
  1.        1. Kiszombor (Csongrád m.)
  1.              1948. márc. 15.
  2.              Mellszobor
  3.              Műkő

7. Magas, kőből készült talapzat

  1.              Kossuth
  2.         Bakonyi Géza Viktor
  3.         A helybeli MADISZ kezdeményezésére
  1.        1. Bonyhád (Tolna m.)
  1.              A gimnázium épülete előtt
  2.              1948. máj. 23.
  3.              Egész alakos, álló szobor
  4.              Sötétszürke műkő
  5.              Másfélszeres életnagyságú
  6.              Háromrészes, 2 m magas, világos szürke műkő talapzat
  1.              Kossuth
  2.         Horváth Olivér
  1.        1. Debrecen (Hajdú-Bihar m.)
  1. Wesselényi utca
  2. 1948. aug. 26. A rendőrtanosztály avató ünnepségére ké­szült szobor 1956 novemberében ismeretlen körülmények között eltűnt
  3.              Mellszobor
  1.              Kb. 8—100 cm magas
  2.              A kb. 1,60 m magas talapzat haraszti mészkőből készült
  1.         Puskás László rendőrhadnagy
  2.         A debreceni 6. rendőrtanosztály
  1.        1. Vésztő (Békés m.)
  1.              1948. szept. 11.
  2.              Mellszobor
  3.              Mészkő

7. Talapzata közepes magasságú

  1.              Kossuth Lajos
  2.         Mogyoróssy Sándor és fia, István
  3.         A rendőrőrs ajándéka
  4.         Alföld, 1948. márc. 3.
  1.        1. Csepel (Budapest, XXI. kér.)
  1. A Ligeti Károly utca 40. sz. alatti általános iskola udva­rán
  2.               1949. márc. 15.
  3.               Mellszobor
  4.               Műkő
  5.               Kb. 70 cm magas
  6.               2 m magas betonoszlop
  1.          Alkotója ismeretlen
  2.                      Cseterki Károlyné iskolaigazgatónő kezdeményezésére és anyagi támogatásával
  1.        1. Ibrány (Szabolcs-Szatmár m.)
  1.               óvoda előtt
  2.               1949. márc. 15.
  3.               Mellszobor
  4.               Terméskő
  1. Az 1848—49. Szabadságharc 100 éves évfordulójára. Épült 1949. március 15. Kossuth Lajos emlékére Ibrány község adománya
  2.          Berecz Károly
  3.          Közadakozásból
  1.        1. Tibolddaróc (Borsod-Abaúj-Zemplén m.)
  1.               Kócsi úton, az iskolával szemben
  2.               1949. márc. 15.
  3.               Mellszobor
  4.               Gipsz
  5.               Magassága 60 cm
  6.               Talapzata faragott kő, 2,5 m magas
  1.               Kossuth. 1802—1894
  2.          Kiss József tibolddaróci festőművész és rajztanár
  1.        1. Budapest (V. kér.)
  1. A Kossuth Lajos tér jobb oldalán
  2. 1952. szept. 19.
  3. Egész alakos, álló szobor
  4. Bronz
  1. Vöröses színű, faragott, csiszolatlan kőposztamens
  2. Kossuth jobbján, a szoborcsoport külső szélén gyermeket tartó asszony, a baloldalon levő külső szoboralak férfit ábrázol, jobb kezével karját Kossuth felé lendíti. Egyéb­ként 3—3 szoboralak áll Kossuth két oldalán

10. A Kossuth-szobor alkotója Kisfaludi Stróbl Zsigmond. A főalak jobboldalán levő szoboralakokat Kocsis András, a baloldalán levőket Ungváry Lajos szobrászművészek ké­szítették

  1.        1. Sumen (Bulgária)
  1.               A város központjában, a Szlavianszki körúton
  2.               1952. okt. 20.
  3.               Mellszobor
  1.               Magassága 90 cm
  2.               Kőtalapzata, 1,70 m magas

10. Kisfaludi Stróbl Zsigmond

  1.        1. Los Angeles (USA)
  1.               1954. júl. 11.
  2.               Mellszobor
  3.               Bronz
  1. Louis Kossuth great Hungárián patriot, champion of Li- berty. Statesman and orator. Governor of Hungary in 1849. Lodged in the hotel Sr. Charles on this site January 22— 31. 1852 as guest of the city of Pittsburgh, while on a tour of the United States. (Magyarul: Kossuth Lajos. Nagy ma­gyar hazafi, a szabadság védője. Államférfi és szónok, Ma­gyarország kormányzója 1849-ben. Ezen a helyen tartóz­kodott január 22—31-ig 1852-ben, mint Pittsburgh város vendége, egyesült államokbeli látogatása alatt.)
  2.          Finta Sándor
  1.        1. Budapest (Hősök tere)
  1. A millenniumi emlékmű Kossuth-szobra
  2. 1957-ben került fel az emlékműre, miután 1954-ben eltá­volították onnan a Habsburg királyok szobrait és helyük­be — Kossuthén kívül — Bocskai István, Bethlen Gábor, Thököly Imre és II. Rákóczi Ferenc szobrait helyezték el.
  3.               Teljes alakos, álló szobor
  4.               Bronz

10. Kisfaludi Stróbl Zsigmond

  1.        1. Budapest (II. kér.)
  1.               Üröm utca 64. sz. iskola előtt
  2.               1958
  3.               Mellszobor
  4.               Bronz
  5.               Magassága 80 cm
  6.               Talapzata 1,50 m magas, műkő
  1.             Alkotója ismeretlen
  2.                         A szobrot az iskolának Talány Sándor ajándékozta tiszte­letből, mert gyermekei itt jártak iskolába
  1.         1. Gyula (Békés m.)
  1.                  Múzeum-kert
  2.                  1959. máj. 19.
  3.                  Mellszobor
  4.                  Műkő

7. Talapzata kemény mészkő

  1.             Mogyoróssy István gyulai szobrász
  2.             Városi Tanács
  1.         1. Monok (Borsod-Abaúj-Zemplén m.)
  1.                  A főúton, közel a szülőházhoz
  2.                  1960. szept. 18.
  3.                  Teljes alakos, álló szobor
  4.                  Bronz
  5.                  Magassága 2,5 m
  6. A földbe helyezett négyzetes hasáb vasbeton alapot, a tály- lyai andezitből készült csonka gúla talapzatot, a poszta- mens alsó és felső részét monoki riolittufából készítették
  1.                  A svéd gránit emléktábla szövege:

„Monokon születtem,

amott a szerencsi hegy tövében, ahol a rege szerint Árpád a honalapítás első áldomásait megüllötte.”

Turin, 1890. II. 12.

  1.             Kisfaludi Stróbl Zsigmond
  2.                         A helyi népfrontbizottság kezdeményezésére öt járás 171 községében rendezett gyűjtés eredményeképpen
  1.    1. Torino (Olaszország)
  1.                  Collegno, Torino külvárosa egyik terén
  2.                  1961. máj. 11.
  3.                  Mellszobor
  4.                  Ruszkabányai márványból
  1.             Kovács Ferenc
  2.                         A Kulturális Kapcsolatok Intézetének rendelésére készült, mint a magyar nép ajándéka
  3.             Észak-Magyarország, 1961. okt. 29.
  1.                    Megj.: Torinóban még egy Kossuth-szoborról tudunk: a Via Dei Miile 22. sz. ház előtt áll Damkó József bronz mellszobra

102.

103.

104.

105.

  1.    Welland (Kanada)
  2. Az Erié és Ontario-tó között, a Niagara vízeséstől nyugat­ra fekvő Kossuth-parkban
  3.    1967. júl. 9.
  4.    Mellszobor
  5.    Bronz
  6.    Magassága 80 cm
  7. A talapzat csiszolt gránitkő, fekete és fehér pettyekkel. A teljes magassága 5 láb és 4 col
  1. A talapzat felső részén: Kossuth Lajos 1802—1894 A talapzat alsó részének szövege: Kossuth Lajos az 1848— 49-es dicső magyar szabadságharc nemzetközileg is elis­mert vezetője volt. Emlékére.
  2. Kisfaludi Stróbl Zsigmond
  3. A Magyarok Világszövetsége ajándéka
  1.    Dabas (Pest m.)
  2.    A járási tanácsház előtt: Lenin tér
  3.    1968. márc. 15.
  4.    Mellszobor
  5.    Bronz
  6.    Magassága 80 cm
  7.    Talapzata 280 cm magas, műkő
  1.    Kossuth
  2. Kisfaludi Stróbl Zsigmond
  1.    Székesfehérvár (Fejér m.)
  2. A Kossuth Termelőszövetkezet irodája előtt. (Az egyetlen szobor, amelyet a településen kívül helyeztek el.)
  3.    1970. febr. 1.
  4.    Mellszobor
  5.    Fehér mészkő
  6.    Magassága 75 cm
  1.    Kossuth
  2. Somogyi Árpád
  1.    Szentendre (Pest m.)
  2.         A Kossuth Lajos Katonai Főiskola udvarán
  3.         1973. márc. 15.
  4.         Mellszobor
  5.         Budakalászi mészkő
  6.         Magassága 70 cm

10. Csikszentmihályi Róbert

  1.       1. Sárospatak (Borsod-Abaúj-Zemplén)
  1.                  Iskolakert
  2.                  1973. máj 20.
  3.                  Teljes alakos, álló szobor
  4.                  Bronz
  1.                  Talapzata fehér kőből készült obeliszk
  1.                  Kossuth
  2.             Marton László szobrászművész
  3.             Az Országos Képzőművészeti Alap ajándéka
  1.       1. Dombóvár (Tolna m.)
  1.                  Béke-park
  2.                  1973. máj. 20.
  3.                  Egész alakos, álló szoborcsoport
  4.                  Bronz
  5.                  Másfél életnagyság
  1. A magasabb talapzaton álló Kossuthtól balra Eötvös, Szé­chenyi, Deák, Mészáros és Szemere, jobbra pedig Klauzál, Esterházy, Batthyány látható. A szoborcsoport mellékalak­jai: a népet megszemélyesítő figurák a szoborcsoport lábai előtt állnak.
  2. Az emléktáblán ez a szöveg olvasható: A Kossuthot és az első magyar kormányt ábrázoló szoborcsoport 1952-ig a Parlament előtt állt. Alkotója Horvay János, újrafelállítá­sában közreműködött a Művelődési Minisztérium, Dombó­vár Város Tanácsa és a megyei Urbanisztikai Bizottság 1972—1973-ban
  3.             Horvay János
  1.                         Budapesti Hírlap, 1927. nov. 3.; 6.; 8.; 13. Ludas Matyi, 1967. dec. 14.

• * *

Szegeden az árvíz után (1879), a 19. század végén, de fel­tétlenül a századforduló táján egy műkőből készült Kos- suth-mellszobor került a Kossuth Lajos utca és Juhász Gyula utca sarkán levő emeletes középületre. Alkotója is­meretlen.

Szegeden, valószínűleg ugyancsak a századforduló táján he­lyeztek el egy műkőből készített Kossuth-mellszobrot a Tolbuhin sugárúton, a 26. sz. földszintes ház homlokzatára. Alkotója ismeretlen

 

.88 {Aíh Jh’Cí .£ -CX X2 öílb ,Sü>3fe& ssifeT > snorrH .g •’;’ k-QÖx : ’jl XUwtQáíirT .T .9

 ‘ rromiM .01

‘ ;:::.’sa’tÓsZi .II

(.fii ” ?j) ‘.Z;VÓ .ríioíl … :< r-n:.’Ö .£

. .. . ■’• ~ .CTG! .£ •?.:: . • ’ ’ ’ 

/ C’VlíK ’. C< • U

-: >:’. r/’Sk.i^ ,Z

-‘ .? . A ■ ’’ .’ :-r; . • -X.L-: A .8

p-: -,\ ■■• ‘. Fm ih ,:^d thfí»ífö

/• • Í7C- . .

ic»di>4   . . ?.: Yx s :*ír

x- a«> *.. vio c ■ Cxa nűIdÍJiíKYmo-sA*

b gMcfll J : x ..z óYYxY -vrxfitjís! ö®k>

 ■ < . íü’X

“U’.Xfi i?vk • ‘”■ • -…’Sílí A •’.• • ?J.£5 j Dás

. * Y;t xrsYx

Y sa:’-:«’o > -Tv nsdYA-Y—STvZ

” v;.;v’íoH .GI

.8 .ve fi ,T£Qi .<$fíhHi HgsqsbnS .Rí .i \ .oeb .V39i cfi.vu-.l

-Isi 9b ,n?^v ©bs^xp. .81 a

Y Xi7*j£ XS

• f

Hihdx –Gdoiüix. – -a

-2CX t»ÍKY.\ ssíidí/T, zv jKrti; sotfiJ sű .sritefijqisö;.’ . V-Y-

-sri fiitól tY ? r. . YCts YYv.aa

s todosYí”■-.’  v.o •? YJssvi

jS^AS^oXflXod sári <•.-.:. .. .’ : ’ ..

 

Budapesti intézmények tulajdonában levő Kossuth-szobrok

  1. Csepel (XXI., Kossuth Lajos utca 12.) Technikum
  2. Iparművészeti Múzeum (IX.,Üllői út 33—37.)
  3. Kiscelli Múzeum (III., Kiscelli út 108.)
  4. Kossuth Klub (VIII., Múzeum utca 7.)
  5. Magyar Nemzeti Galéria (I., Budavári Palota)
  6. Magyar Nemzeti Múzeum (VIII., Múzeum krt. 14—16.)
  7. Országos Hadtörténeti Múzeum (I., Tóth Árpád sétány 40.)
  8. Petőfi Irodalmi Múzeum (V., Károlyi Mihály utca 16.)
  9. Rákospalota (XV., Kossuth Lajos utca 39.) Múzeum
  10. Újpest (IV., Bajcsy-Zsilinszky út 14.) Tanácsháza

•••

Budapest XXI., Kossuth Lajos utca 12.

(Csepel)

A Kossuth Lajos Gépipari és öntőipari Technikum aulájában levő Kossuth mellszobrot Marton László készítette. A szobor kőből fara­gott, kétszeres életnagyságú, az 1950-es évek elejétől a fenti iskola tuljdona.

Csepelen még a Liget utca 42. sz. alatti iskola udvarában is van Kossuth-szobor.

Iparművészeti Múzeum

Budapest IX., Üllői út 33—37. sz.

A múzeumban a Schossel András által készített „MUNKÁTS” jel­zésű Kossuth vasszobor található.

Kiscelli Múzeum

Budapest III., Kiscelli út 108. sz.

A múzeumban négy Kossuth-szobor található:

  1.        Kossuth Lajos álló szobra, amelynek alkotója ismeretlen, 24 cm magas (talapzattal), bronzból készült.

A nagy hasonlóság miatt valószínűleg ugyanaz az ismeretlen német szobrászművész alkotta, mint a ceglédit, továbbá dr. Szele Lajos budapesti lakos és dr. Adámfy József szegedi lakos birtoká­ban levő szobrokat.

  1.        Kossuth Lajos mellszobra, melyet Alexy Károly szobrászmű­vész (1823—1880) készített. Gipszből készült, 68—70 cm magas. A bal vállon hátul jelzés található: C. Alexy (London, 1856).
  2.        Kossuth Lajos mellszobra, 28 cm magas, bronz. A bal váll mellett olvashatatlan jelzés található. Öntötték: Napoli Fonderia de Luca.
  3.        Kossuth Lajos mellszobra. Alkotója ismeretlen. Talpán fel­irat olvasható: Kossuth Lajos.

Kossuth Klub

Budapest VIII., Múzeum utca 7. sz.

A klubban található Kossuth mellszobor Kisfaludi Stróbl Zsigmond alkotása. A szobor a klub előcsarnokában áll magas, fekete talap­zaton. A mellszobor életnagyságban ábrázolja Kossuthot.

Magyar Nemzeti Galéria

Budapest I., Budavári Palota

A Magyar Nemzeti Galéria szoborosztályán a következő Kossuth- szobrok találhatók:

  1.         Róna József, bronz. Ltsz.: 59.126. N.
  2.        Kiss György, gipsz, 32,5 cm, 2 db. Ltsz.: 52.886. Közel de­rékig ábrázolja Kossuthot, egybeöntött barokkos talapzaton. A felső karoknak egyharmada van megmintázva. A talapzaton felírás: KOSSUTH 1848. Jelzés hátul: Kiss György 1892. Gipsz, 77 cm.

Azon számos ábrázolások között, melyek 1841 óta Kossuth La­josról készültek, „nem közönséges érdekességű az a mellszobor” — írja a Vasárnapi Újság 1894. évfolyamának 13. száma —, melyet Kiss György oly célból készített, hogy a nagy hazafit 1848-beli alak­jában tüntesse fel. Szobra mintázásához egy olyan, szintén 1848. év­
beli daguerrotip képet használ, amely az egyik leghűbb képmása Kossuthnak.

A nagy gonddal s finom részletezéssel kidolgozott alak becsét nem kevésbé fokozza az, hogy Kossuthot 46 éves korában egyedül ez az egy mellszobor örökíti meg.

A művész az életnagyságú szobrot kisebb másolatokban is elké­szítette, hogy az érdeklődők aránylag olcsó áron megszerezhessék.

  1.         Az 52.911 és 52.911/a Ltsz. alatti szobrok idősebb korában ábrázolják Kossuthot. Derékban elkeskenyített talapzatból szélesen emelkedik ki. Elöl a talapzaton felirat: KOSSUTH. Jelezve hátul a váll alatt jobbra: Kiss 1882.
  2.         Ismeretlen 19. századi mester alkotása. Gipsz, 30 cm. Ltsz.: 52.950. Elöl a talapzaton a kartusban felírás: 1889., fölötte KOSSUTH.
  3.          Kisfaludi Stróbl Zsigmond. Terrakotta, 55 cm. Ltsz.: 66.58—N.
  4.          Damkó József. Bronz, 82 cm. Ltsz.: 63.15—N.
  5.          Schossel András. Jelzés: „Munkáts”. Kossuth Lajos vasszobra.

Magyar Nemzeti Múzeum

Budapest VIII., Múzeum krt. 14—16.

A múzeumban nyolc Kossuth-szobor található:

  1.        Holló Barnabás Kossuthról készített gipsz mellszobra. Az al­kotás életnagyságú. Talapzatán: Kossuth felirat olvasható.

A szobrot dr. Pattantyús Ábrahám Dezső 95 éves korában aján­dékozta a Magyar Nemzeti Múzeumnak 1969 tavaszán, ö Kossuth Lajos unokaöccsétől, Ambrozovich Lajostól kapta. Jelenleg a torinói Kossuth Emlékmúzeumot díszíti.

  1.        Schossel András-féle, vasból készült „Munkáts” mellszobor, 2 db. (Ltsz: 1976. 40. 1—2).
  2.        Damkó József alkotása: bronz mellszobor, 23 cm magas. (Ltsz: 1176.37).
  3.          Róna József terrakotta, ún. „turini” szobra. (Ltsz. 1876. 41).
  4.         öntött vas, teljes alakos szobor, sárgaréz lapra erősítve. Kos­suth kezében kalap, hátára vetett mentével. Magassága: 23 cm. (Ltsz. 1976. 42).
  5.         Bronz, egész alakos szobor. Kossuth díszmagyarban, kezében „Kossuth”-kalap. A fatalapzaton felirat: 1848. Magassága 22,5 cm, talapzattal együtt 42 cm. (Ltsz. 1956. 109).
  6.        Biscuit mellszobor, 15 cm magas, 5 cm magas fehér porcelán alapon, melyre „Prága” szót vésték. Alkotója ismeretlen.

Kossuth Ferencnek édesatyjáról készített márvány mellszob­ráról a Vasárnapi Újság 1894. 41. száma tudósít. Kossuthot — a ha­gyományos Bocskai öltözékkel szemben — polgári zakóban és mel­lényben ábrázolja. A vállak a felső karok csonkjaiban végződnek. A szobor eredetileg a Nemzeti Múzeumba került, majd innen a Szép­művészeti Múzeumba. Jelenlegi hollétéről nem tudunk.

Országos Hadtörténeti Múzeum

Budapest I., Tóth Árpád sétány 40.

A múzeumban található Kossuth-szobor bronzból készült. Magassága 47 cm, talapzata 2,5×17,5×17,5 cm. A talapzat hátsó oldalán szigna- túra: GALLI VIGNALI BUDAPEST.

Petőfi Irodalmi Múzeum

Budapest V., Károlyi Mihály utca 16.

Az itt található Kossuth-mellszobor szerzője ismeretlen. Magassága 25 cm. Igen jó alkotás. Anyaga bronz.

Rákospalotai Múzeum

Budapest XV., Kossuth Lajos utca 39.

Gyűjteményében két Kossuth-szobor található:

  1.         Kisméretű, gipszből készült alkotás, melyet Kocsis András szobrászművész restaurált. A szobor teljes alakot ábrázol. Baljában tollas kalapot tart.
  2.        Ismeretlen, valószínűleg dilettáns szobrász alkotása. Gipszből készült. Teljes alakot ábrázol, Bocskai-viseletben.

Budapest IV., Bajcsy-Zsilinszky út 14.

A tanácsházán levő Kossuth-szobor nem egyéb, mint a jól ismert, Róna József által alkotott „turini” Kossuth-szobor mása.

Vidéki intézmények tulajdonában levő

Kossuth-szobrok

  1.     Baja: Türr István Múzeum (Bács-Kiskun m.)
  2.     Balatonkenese: Helytörténeti kiállítás (Veszprém m.)
  3.     Cegléd: Kossuth Múzeum (Pest m.)
  4.     Debrecen: Kossuth Lajos utcai iskola (Hajdú-Bihar m.) Városi

Tanács díszelnökségi díszterem előcsarnoka, Kossuth Lajos Tudományegyetem aulája

  1.     Kazincbarcika: Kun Béla Általános Iskola (Borsod-Abaúj-

Zemplén m.)

  1.     Kecskemét: Katona József Megyei Könyvtár (Bács-Kiskun m.)
  2.     Monok: Kossuth Múzeum (Borsod-Abaúj-Zemplén m.)
  3.     Sárospatak: Tiszáninneni Ref. Egyházkerületi Múzeum (Bor-

sod-Abaúj-Zemplén m.)

  1.     Szegvár: Falumúzeum (Békés m.)
  2. Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum (Pest m.)
  3. Szentes: Tanácsháza (Csongrád m.)
  4. Szerencs: Hely történeti Múzeum (Borsod-Abaúj-Zemplén m.)
  5. Szolnok: Damjanich János Múzeum (Szolnok m.)
  6. Vasvár: Járási Múzeum (Vas m.)
  7. Veszprém: Bakony Múzeum (Veszprém m.)

A bajai Türr István Múzeum

(Bács-Kiskun m.)

A múzeumban találjuk a város szülöttének, Teles Edének a kecske­méti Kossuth-szobor főalakjának fejéről készített gipsz másolatát.

A balatonkenesei Helytörténeti Kiállítás

(Veszprém m.)

Balatonkenese község öt Kossuth-szoborral büszkélkedhet. Egy köz­téren található, egy magántulajdonban, három pedig az 1968. márc. 15-én létesített Helytörténeti Kiállításra került.

A Helytörténeti Kiállítás szobrai szervezett gyűjtő munka ré­vén kerültek elő. Az iskola lelkes tanulói kutatták fel ezeket a ke­nései Kossuth-kultuszt bizonyító emlékeket.

  1.         Az alabástrom gipszből készült, fehér, 36 cm magas Kossuth- szobron hátul „P I” jelölés található. Érdekességként említhető, hogy az elején Kossuth neve egy s-sel olvasható: „KOSUTH L.”
  2.         A 31 cm magas, gipszből készült, barnára festett Kossuth- szobron hátul „SZENTE I. 1907” jelölés található. A szobor a 48-as idők Kossuthját ábrázolja.
  3.         A 25 cm magas, cserépből készült, barnára festett Kossuth- szobor az öreg „turini remeté’-t ábrázolja.

A ceglédi Kossuth Múzeum (Pest m.)

A múzeumban található Kossuth-szobrok a következők:

  1.         Karlovszky Bertalan: öreg Kossuth. (Gipsz, bronzra festve, kb. 45 cm magas.)
  2.        Ismeretlen művész szobra. (Fémöntvényből, barnára festve, kb. 10 cm magas.)
  3.         Ismeretlen művész alkotása. (Kerámia, festett, kb. 10 cm ma­gas.)
  4.         Kisfaludi Stróbl Zsigmond. A budapesti Kossuth-szobor mo­dellje. Főalak. (1953. Gipsz, 58 cm magas. Ltsz: K.55.27.)
  5.         B. Guidi: Kossuth-mellszobor. (Gipsz, 27 cm magas. Ltsz: K.59.4.)
  6.          Ismeretlen művész alkotása. (Gipsz, 1870, kb. 35 cm magas.)
  7.         Róna József: A 90 éves Kossuth. (Mellszobor, bronzírozott gipsz, 46 cm magas. Ltsz: K.55.10.)
  8.        Pelligrini: Kossuth. (Színezett gipsz, 24 cm magas. Ltsz: K.71.91.)
  9.         B. Guidi: Kossuth-mellszobor. (Gipsz, 34 cm magas. Ltsz: K.55.53.)
  10.        Andrejka József: Kossuth-mellszobor. (Bronzírozott gipsz, 30 cm magas. Ltsz: K.59.3.)
  11.        Ismeretlen német művész: Kossuth álló alakja. (Bronz, 23,5 cm magas. Ltsz: K.55.17.)
  12.       Damkó József: Kossuth-mellszobor. (1897, bronz, 90 cm ma­gas. Ltsz: K.55.9.)
  13.        Ismeretlen német művész: Kossuth. (Gipsz, kb. 25 cm ma­gas. Ltsz:              )
  14.        Faragó Lajos: Kossuth-mellszobor. (1902, Gipsz, 64 cm ma­gas. Ltsz: K.55.6.)

Debrecen Kossuth-szobrai

  1.          A Kossuth Lajos Tudományegyetem Gyakorló Gimnázium (Kossuth Lajos utca 35.) mellszobrának alkotója ismeretlen. Gipsz­ből készült, bronz színű Kossuth-fejet ábrázol. Felirata régebbi ké­szítésre utal: Louis Kossuth.
  2.          A Városi Tanács díszelőcsarnokában levő Kossuth-szobrot Marton László Munkácsy-díjas szobrászművész készítette. Szobrát 1964-ben helyezték el a Városi Tanács díszelőcsarnokában. A szobor bronzból készült. A vállak meghosszabbításaként a felső kart is ki­dolgozta az alkotó.
  3.          A Kossuth Lajos Tudományegyetem aulájában levő Kossuth- szobrot Pándi Kiss János szobrászművész készítette és 1960-ban lep­lezték le. A szobor műkőből készült.

Kazincbarcika, Kun Béla Általános Iskola

(Borsod-Abaúj-Zemplén m.)

A mellszobor a kazincbarcikai Kun Béla ált. iskola történelmi szak­kör tantermében található. Talapzata 18,7×15,5 cm, magassága a talapzattal együtt 55 cm. Anyaga égetett agyag. A szobor Alacská- ról került a Kun Béla általános iskolába. A szobor szériagyártmány benyomását kelti. Alkotója ismeretlen.

Kecskemét, Katona József Megyei Könyvtár

(Bács-Kiskun m.)

A Kossuth Lajos tér 1. sz. alatti könyvtárban található szobor a vá­ros közterén álló Kossuth-szobor (Teles Ede műve) főalakjának gipszből készült kicsinyített mása.

Monok, Kossuth Emlékmúzeum (Borsod-Abaúj-Zemplén m.)

  1.       A monoki Kossuth Emlékmúzeumban található Aradi Zsig­mond szobrászművész Kossuth-mellszobra, amely fehér carrarai márványból készült és Kossuthot 65 éves korában ábrázolja. A mú­zeum 1949 márciusában kapta a Magyar Nemzeti Múzeumtól letét­ként.
  2.       A mai budapesti Kossuth-szobor főalakjának 50 cm-es mo­dellje, terrakotta kivitelben, 1952-ben készült. Kisfaludi Stróbl Zsigmond műve, aki 1959-ben a múzeumnak ajándékozta.
  3.       A kormányzó Kossuth szobormodellje. Eredetije a Millen­niumi Emlékmű szoborcsoportjában található. 110 cm magas, gipsz, bronzozva. Ez szintén Kisfaludi Stróbl Zsigmond műve és ajándé­ka (1959).
  4.       Medgyessy Ferenc 50 cm-es gipsz modellje Kossuth Lajosról. A szobrocskát a szobrászművész özvegye 1959 nyarán ajándékozta a múzeumnak.
  5.       Kossuth-biscuit mázatlan porcelán mellszobor, 6×16 cm-es, fe­hér színben.
  6.       A monoki Kossuth-szobor 50 cm-es modellje gipszből, bronzoz­va. Kisfaludi Stróbl Zsigmond műve és ajándéka (1960).

Sárospatak, Tiszáninneni Református Egyházkerület Múzeuma (Borsod-Abaúj-Zemplén m.)

A Bodrog melletti Athénben, Sárospatakon a Református Múzeum­ban két Kossuth-szobor is található.

Mindkettő gipszből készült mellszobor. Magasságuk 70 cm. Az egyik fiatalabb korában, a másik 60—70 éves korában ábrázolja Kossuthot. Alkotójuk ismeretlen. Található még egy dombormű a Kollégium nagyportája alatt, amelynek készítője Szabados Béla. A dombormű Kövy Sándor híres pataki jogtanárt és tanítványát, Kos­suth Lajost ábrázolja.

Szegvár: Falumúzeum

(Csongrád m.)

A szegvári Kossuth-szobrot, amely a múzeumban van elhelyezve, Barcza Lajos szobrászművész készítette. A mellszobor magassága 64 cm, szélessége 80 cm, mélysége 45 cm, talapzata 45×82 cm. Talap­zata: deszka. A bronzozott szobor anyaga gipsz.

Irodalom: Csongrád megyei Hírlap 1973. okt. 2., 230. száma; Dél-Magyarország 1973. okt. 2-i száma.

Szentes: Tanácsháza

(Csongrád m.)

Kossuth Lajosnak Gerenday Béla által elkészített Kossuth-szobrát Szentesen 1898. március 15-én leplezték le. A szobrot, amely közté­ren állott, 1934-ben a szentesi Tanácsházára hozták és a folyosón helyezték el.

Szerencs: Helytörténeti Múzeum

(Borsod-Abaúj-Zemplén m.)

A múzeumban két Kossuth Lajost ábrázoló mellszobor van. Az egyik ólomból készült, 10 cm magas. A szobor felirata: KOSSUTH 1848.

A másik alkotás üveges gipszből készült, 32 cm magas. Felirata: KOSSUTH.

Szolnok: Damjanich János Múzeum

(Szolnok m.)

A szolnoki múzeum 48-as vitrinjének egyik ékessége egy kis ter­rakotta szobor, amely egy bajuszos, szakállas férfi fejet ábrázol. A homlokon és a bal szemnél egy kissé sérült ugyan, de így is köny- nyen felismerhető Kossuth Lajos képmása. A szobrot Jászalsószent- györgyön, a Szabadság utca 19. sz. alatt, egy düledező lakóházban találták és így jutott a szolnoki múzeumba.

Kossuth-relikviákat találtak. Tekintettel arra, hogy a szobor csak a fej arcrészét ábrázolja, feltehető, hogy díszként a falra is felfüggeszthették. Profil nézetben fejezi ki hangsúlyozottabban Kossuth arcvonásait. A szájhagyomány szerint egy fazekasmester, aki Jászalsószentgyörgyön nagy tisztelője volt Kossuthnak, mintáz­ta a fent említett szobrocskát.

Vasvár: Járási Múzeum

(Vas m.)

A múzeumban levő Kossuth-szobor gipszből készült mellszobor, 20 cm magas; talapzattal együtt 30 cm. Jól kidolgozott munka. Róna József úgynevezett „TURINI” (aggkori) Kossuth-szobra. Nem egy­szerű vásári árú, nem lehet sok példány belőle.

Veszprém: Bakony Múzeum

(Veszprém m.)

A veszprémi Bakony Múzeumban két Kossuth-szobor van. Az egyik Csikász Imre alkotása 1907-ből. A mű mellszobor, gipszből készült.

A másik Kossuth-szobor Szécsi Antal műve. Készítésének ide­je ismeretlen. Ez is mellszobor, de anyaga bronz. 28 cm magas. A múzeum Révfülöpről, Dálnoki Miklós Bélától kapta 1952-ben.

A művészek közül Csikásznak az egyik müncheni múzeumban is volt Kossuth-szobra, de a II. világháborúban egy légitámadás kö­vetkeztében elpusztult.

 

Külföldi, ismeretlen sorsú Kossuth-szobrok

  1. A washingtoni (USA) Kossuth-szobor. Gerenday Béla egész ala­kos, kb. egy méter magas, bronzzal befuttatott gipsz szobrát a ma­gyar származású amerikaiak 1923-ban a Fehér Háznak ajándékoz­ták. A szobor azóta is az elnöki palotában látható. Az akció előz­ményeit, a szobor születésének körülményeit nem ismerjük.
  2. A londoni Kossuth-szobor. Alkotója, Alexy Károly szobrászmű­vész, Poprádon született 1823-ban és Budapesten halt meg 1880-ban.

A bécsi akadémián tanult. 1848-ban megmintázta Batthyány Lajos mellszobrát. A szabadságharcban való részvétele miatt vár­fogságra ítélték. 1852-ben Londonba ment, ahol Kossuth szobrát ké­szítette el. Ez a szobor a londoni Kristálypalotában állt, a szabad­ságharc nagy magyarjainak, így Batthyány Lajosnak a szobrával együtt. A második világháború kezdetén az üvegpalota leégett, a benne levő művészi alkotásokkal együtt.

Alexy 1861-ben hazatért és Budapesten rajztanárként műkö­dött. Korának — Izsó Miklóssal együtt — legkiválóbb szobrászai kö­zé tartozott. Egy másik Kossuth-szobra a Kiscelli Múzeum tulaj­donában van (Bp. III., Kiscelli út 108.).

  1. A müncheni Kossuth-szobor, amely az egyik ottani múzeum­ban volt, éppen úgy mint a londoni, a második világháború alatt a múzeummal együtt elégett. Alkotója Dozsnyay Károly, aki Debre­cenben született 1813. szeptember 27-én és 1850 körül Londonban halt meg.

Tanulmányai folytatása végett Bécsbe ment, majd Olaszorszá­got is bejárta. Egyike volt legelső történelmi festőinknek. „Tehetség­dús fiatal művész Dozsnyay Károly úr — írja a Honderű 1846. 1. száma — ki a művészet hazáját, Itáliát tanulva bejárta — még több év előtt elkészíté vala jeles Lisztünk életnagyságú szobrát, s azt új­ra összealakítani szándékozván, megtekintés végett hihetőleg a n.
casino termébe helyezendi. A derék honi művész a Nemzeti Mú­zeumnak szánta e művet. Ugyanezen fiatal művész Belgrád kul­csainak Hunyadi László általi átadását olajba festé s a dicsért kép­pel idei műkiállításunkat gazdagítani óhajtja.”

1846 nyarán a Honderű aláírási íveket bocsátott ki a művész javára, melyek közül egyet Batthyány Kázmér gróf vállalt magára. Ugyanekkor Liszt Ferenc is támogatta, s Dozsnyay további „kimű­velésére” szükséges összeg előteremtésére aláírási íveket adott át barátainak. A Fővárosi Újdonságok c. lap 1848. nov. 29-i számában Dozsnyay Károly előfizetést hirdetett Kossuth Lajos 3 láb magas­ságú, gipszből készült álló szobrára. A szerkesztő megjegyezte, hogy a szobor idétlen állású, aránytalan testrészekkel, el nem talált arc­cal, nem művészi kivitelben 8 forintért „nem illik Kossuthhoz!” A Pesti Divatlap azonban pártfogásába vette az alkotót. Vahot Imre szerkesztő, Dozsnyaynak azzal a jó tanáccsal szolgált, hogy kívána­tos volna, ha a művész Kossuth hú mellszobrát készítené el olcsób­ban, hogy szoborékességül a szegényebb sorsúak is megszerezhes­sék. A Magyarság c. napilap 1908. máj. 10-i száma közölte az or­szágban található összes Kossuth Lajos szobrok leírását, amelyből kitűnik, hogy az említett mellszobor a kolozsvári Ereklye Múzeum­ban található. A nagy államférfi első szobrát ugyanis a kassai hadi­törvényszék, hogy ezzel Kossuth halálra ítélését jelezze, Munkácson 1849-ben „in effigie” kifüggesztette.

A kolozsvári Ereklye Múzeum Markó Miklós szerint ezt a mell­szobrot csak 1903-ban kapta meg. Az alkotó művész neve ismeret­len volt, bár többen gyanították, hogy D. K. műve. A cikk írója en­nek egy példányát Galsai Kovács Ernő 1848-as őrnagy gyűjtemé­nyéből ismerte, amelyet mint ereklyét, Kovács Lőrinc komáromi vi­téz őrnagy mentett meg az utókor számára. Magassága 27 cm, sú­lya 3 kg. Az alak Kossuth Lajost jobb oldalán elválasztott hosszú hajjal, kissé hosszúkás arccal ábrázolja. Jellegzetes a fej, a csinos tömött bajusz, az áll alatt képzett hosszú Kossuth-szakáll. Testét atilla fedi, nyakán kihajtott inggallér s rojtos magyar nyakravaló. Amikor a nemzet 1902. szeptember 19-én a nagy államférfi 100. év­fordulóját ünnepelte, Bertha Mihály szobrásznak támadt az az öt­lete, hogy erről a gondosan eltett és féltve őrzött szobrocskáról gipszöntvényeket készítsen és azt messze földön terjessze, ami si­került is.

Dozsnyay Károly állítólag éhen halt Angliában. Az angol la­pok nagy dolgot csináltak Dozsnyay szerencsétlenségéből, s műveiért óriási összegeket kínáltak, amikor az alkotó már a temetőben pi­hent …

Budapesten magántulajdonban található Kossuth-szobrok

 

  1. Bihari Károlyné
  2. özv. Dinnyés Lajosné
  3. Dörre Tivadarné
  4. Eperjesy Sándorné
  5. Fekete Magdolna
  6. Gelényi Zoltánná
  7. Gyöngy István
  8. Dr. Hartl Ferenc
  9. Istók János
  10. Istók László
  11. Kocsis András
  12. Láng Miticzky Tibor
  13. Majos János
  14. Nagy D. Ferenc
  15. Nyári Dezső
  16. Dr. Oláh Emil
  17. Dr. Pethe László
  18. Róna Erzsébet
  19. Rudas Péter
  20. Dr. Rumpaecher Pál

22. Dr. Szele Lajos

  1. Szigeti István
  2. özv. Tatár Istvánné

Bp. XII., Alkotás u. 7. Ismeretlen helyre költözött

Bp. XII., Hajnóczy u. 6.

Bp. XVIII., Lakatos u. 5/E

Bp. XI., Rőf u. 12.

Bp. XIII., Katona József u. 41.

Bp. VIII., József krt. 37.

Bp. XI., Orlay u. 9.

Bp. IX., Ráday u. 22.

Bp. IX., Ráday u. 22.

Bp. XV., Rákospalota, Batthyány Ismeretlen helyre költözött

Bp. XX., Kossuth Lajos u. 45.

Bp. XV., Rákóczi u. 20.

Bp. V., Gerlóczy u. 2.

Bp. XIV., Mimóza u. 14.

Bp. I., Döbrentei tér 2.

Bp. VII., Dózsa György út 84.

Bp. VII., Majakovszkij u. 47.

Bp. VIII., Szentkirályi u. 35.

Bp. XI., Karinthy Frigyes út 30.

Bp. XIII., Műk Lajos u. 5.

Bp. XVII., 544. u. 3.

  1.         Bihari Károlyné (Bp. XII., Alkotás u. 7.). 1949-ben egy gyors­íróversenyen elért helyezésért kapta a „Turini” Kossuth-szobrot. Róna József alkotása.
  1.       özv. Dinnyés Lajosné (Ismeretlen helyre költözött) egy Schossel-féle „Munkáts” Kossuth-szoborral rendelkezett.
  2.       Dörre Tivadarné (Bp. XII., Hajnóczy u. 6.) szüleitől örökölte; gipszből készült, 25 cm magas Kossuth mellszobor. Alkotója isme­retlen.
  3.       Eperjesy Sándorné (Bp. XVIII., Lakatos u. 5/E.). A tulajdo­nában levő mellszobrot szüleitől kapta. A család birtokában van kb. 70—80 éve. Apja és nagyapja íróasztalán volt állandóan. A szobor talapzata öntvény. Magassága 25 cm. Az ismeretlen alkotó finoman kidolgozott arcot ábrázol. Talapzatán „Kossuth 1848” olvasható. Az értékes szobor bronzból készült.
  4.       Fekete Magdolna (Bp. XI., Rőf u. 12.) tulajdonában van egy Kossuth mellszobor, amely gipszből készült és 20 cm magas. Alko­tója ismeretlen.
  5.       Gelényi Zoltánná (Bp. XIII., Katona József u. 41.) tulajdoná­ban levő gipszből készített Kossuth mellszobor magassága 15 cm. Alkotója ismeretlen.
  6.       Gyöngy István (Bp. VIII., József krt. 37.) tulajdonában egy „Turini” Kossuth-szobor van, amelyet a család kb. 10 évvel ezelőtt kapott ajándékba. Alkotója Róna József.
  7.       Dr. Hartl Ferenc (Bp. XI., Orlay u. 9.) gyűjteményében: eozinmázas Kossuth mellszobor. Apáti Abt Sándor (szül.: 1870. ja­nuár 14-én Tordán, meghalt 1916 március 23-án Budapesten) szob­rászművész alkotása a 27 cm magas, eozinmázas fajansz Kossuth mellszobor. Apáti Abt Sándor 1893—1896-ig Stróbl Alajos mester­iskolájának volt tagja. Lyka Károly: Szobrászatunk a századfordu­lón (Budapest 1954, 75 old.) című könyvében írja, hogy 1898—1908-ig a pécsi Zsolnay-gyár tervezőszobrásza volt. Kerámiával sok külföldi díjat nyert.

A jelenlegi szobortulajdonos — Dr. Hartl Ferenc — nagyapja közmegbecsülésben álló pécsi polgár volt és baráti szálak fűzték Zsolnay Vilmoshoz, a pécsi porcelán, és fajanszgyár tulajdonosához. Hartl Ferenc édesapja 1902-ben, esküvője alkalmával kapta nász­ajándékul ezt az eozinmázas Kossuth-szobrot a Zsolnay családtól. Feltételezhető, hogy ez a rendkívül derűs, a fiatal körszakállas Kos­suthot ábrázoló, habár nem élethű szobor, egyedi darab, mert több példány eddig még nem kerül elő. 1902-ben ünnepelte Magyaror- szág Kossuth születésének 100. évfordulóját, ami a szobor Zsolnay gyárában való elkészítésének aktualitást adott.

  1.       Istók János (Bp. XI., Ráday u. 22) tulajdonában volt egy tel­jes alakos, álló Kossuth-szobor. Az alkotó szónoki pózban ábrázolja Kossuthot. Jobb karja magasba lendül, bal kezében kardját mar­kolja.

Istók János szobrászművész a Brassó megyei Bácsfaluban szü­letett 1873. június 16-án; meghalt Budapesten 1972 február 22-én, életének 99. évében. Érdeklődése a portré- és emlékmű alkotás felé hajlott. 1905 október 4-én leplezték le Várfalván Kossuthról készí­tett mellszobrát. Az Országház előtt felállítandó Kossuth-szobor tervpályázaton Holló Barnabással együtt nyerték a III. díjat. Köz­téri munkái közül kiemelkedik a budapesti Bem-szobor (1934), a vá­rosligeti Bartha Miklós-szobor, a Múzeum-kertbeli Széchényi Fe­renc portré.

  1.       Istók László rajztanár és szobrász tulajdonában van egy Kossuth-szobor. A szobrász Istók János fia. 1905 december 19-én született Budapesten. A szobrászatot édesapja mellett tanulta. Több közös alkotásuk is van. Istók László nemcsak a művészetet, de a Kossuth iránti tiszteletet is örökségül kapta apjától.

Kossuth Lajos 1848—49-ben a budapesti Nádor u. 12. házban (Zrínyi u. sarok) lakott az első emeleten. Lakásán többször tartottak minisztertanácsot. Itt sokszor Széchenyi István is megfordult. Az épületben jelenleg leányiskola van.

Istók László az épület falába egy 4,5 köi*plasztika Kossuth- szobrot készített, de ez nem került elhelyezésre. A szobrot a bu­dapesti Kossuth Akadémia is meg akarta vásárolni, de nem kapott rá engedélyt, ezért a szobor jelenleg is a művész Budapest IX., Rá­day u. 22. alatti lakásán van.

  1.       Kocsis András (Bp. XV., Batthyány u. 41.) szobrász tulaj­donában két Kossuth-szobor van.
  2.       Láng Miticzky Tibor tulajdonában található egy Schossel- féle „Munkáts” Kossuth-szobor.
  3.       Major János (Bp. XX., Kossuth Lajos u. 45.) tulajdonában van egy „Turini” Kossuth-szobor. Török Flórisné küldöttséget veze­tett Turinba Kossuthhoz, akitől kapott egy szobrot. Ezt ajándé­kozta Major Jánosnak.
  4.       Nagy D. Ferenc (Bp. XV., Rákóczi u. 20. sz.) tulajdonában van két Kossuth-szobor. Az egyiket Andrejka József szobrászmű­vész alkotta. Andrejka Rákospalotán képzőművészeti kiállítást ren­dezett és ekkor adta Nagy D. Ferencnek ajándékba a szobrot. Ez a mellszobor életnagyságú. Az idős Kossuthot ábrázolja. A szobor bronzból készült. Talapzatán KOSSUTH felirat olvasható.

A Nagy D. Ferenc tulajdonában levő másik Kossuth-szobor is­meretlen alkotótól származik. A mellszobor egy csavart fa talapza­tán áll. A művész idősebb korban ábrázolja Kossuthot. A szobor 24 cm magas. A csavart fa talapzatra álló szobron egy kivágott Kos- suth-bankó részét erősítették fel három szeggel és Kossuth aláírásá­val.

  1.      Nyári Dezső (Bp., V., Gerlóczy u. 2. sz.) tulajdonában van Damkó Kossuth-szobra.
  2.      Dr. Oláh Emil (Bp. XIV. Mimóza u. 14. sz.) tulajdonában levő Kossuth-szobor alkotója Sóvári János szobrász. Az alkotás fejszo­bor, kis mellrésszel. Magassága 25 cm, talapzata 14 cm. Anyaga ter­rakotta.
  3.      Dr. Pethe László műgyűjtő (Bp. I., Döbrentei tér 2. sz.) négy darab „Munkáts” Kossuth-szoborral rendelkezik.
  4.      Róna Erzsébet (Bp., Dózsa György út 84. sz.) a miskolci Kos­suth-szobor főalakjának tulajdonosa. Nevezett Hóna József szobrász leánya.
  5.      Rudas Péter zenetanár (Bp. VII., Majakovszkij u. 47. sz.) tu­lajdonában van Damkó jelzésű, bronzból készült, nagyon finom vo- nású, kb. 25 cm magas Kossuth mellszobor. Alkotója Damkó József.
  6.      Dr. Rumpaecher Pál (Bp., VIII., Szentkirályi u. 35. sz.) tulaj­donában van egy Schossel-féle „Munkáts” Kossuth-szobor.
  7.      Dr. Szele Lajos (Bp. XI., Karinthy Frigyes u. 30. sz.) iroda­lomtörténész birtokában két Kossuth-szobor van. Az egyik mellszo­bor. Magassága 14 cm, talapzata 4 cm. Felirata: KOSSUTH 1848. Fe­ketített horgonyöntés. A másik szobor bronzból készült, 24 cm ma­gas. Fa talapzata 5 cm magas. Kormányzói díszruhában ábrázolja Kossuthot, jobb kezében hagyományos Kossuth-kalappal.

A másik szobor megtalálható a Kiscelli Múzeumban, a ceglédi Kossuth Múzeumban és Dr. Adámfy Józsefnél (Szeged, Petőfi su­gárút 4. sz.) is.

A felsorolt szobrokat, hasonlóságuk alapján, valószínűleg ugyan­az az ismeretlen német szobrászművész készítette.

  1.      Szigeti István numizmatikus (Bp., XIII., Műk Lajos u. 5/c sz.) tulajdonában van egy Damkó József által vasból készített, de bronzírozott Kossuth-szobor. A szobor 23 cm magas és 2,2 kg súlyú. Utólag lett bronzírozva. Ugyancsak az ő tulajdonában van egy „Munkáts’-szobor is.
  2.      özv. Tatár Istvánné (Bp., XVII., 544 utca 3. sz.) tulajdoná­ban levő Kossuth-szobor alkotója Henri Fonderie francia szobrász.

Vidéki magántulajdonban levő szobrok

  1. Bebesy József
  2. Bodnár László
  3. özv. Boros Miklósáé
  4. Csomós László
  5. Draskovics Sándor
  6. Hódosi Zoltán
  7. Károly Angéla
  8. Ifj. Kecskés József
  9. Id. Kecskés József
  10. Kiss János
  11. Könczöl Ferenc
  12. özv. Margó Edéné
  13. Mészáros József
  14. Muskatól Gizella
  15. özv. Pálfi Gyuláné
  16. özv. Sólymos Ferencné
  17. Dr. Szegő György
  18. Szekeres Margit
  19. Szűcs Gyula
  20. Vasberényi Gyula
  21. Veress Endre
  22. Dr. Ádámfy József
  23. Dr. Csongor Győző
  24. Dózsa Amália
  25. Ruzicska Jánosné

Székesfehérvár, Rákóczi u. 4/c. Pécsvárad, Ady Endre u. 16. Nagykanizsa, Vörösmarty u. 26. Marcali, Rákóczi u. 89.

Mád, Rózsa u. 12.

Miskolc, Augusztus 20. u. 18.

Cegléd, Csolnok u. 8. Balatonkenese, Vörösmarty tér 2. Balatonkenese

Gyula

Bag, Vörös Hadsereg útja 95.

Zamárdi

Kecskemét, Borz u. 9.

Eger, Széchenyi u. 6.

Nagykanizsa, Kisfaludy u. 35. Szombathely, Bajcsy-Zs. u. 13. Tiszatarján

Vasvár

Balatonakarattya, Szt. István u. 15. Dunavecse, Petőfi-ház

Pécs II., Perczel u. 11/a.

Szeged, Petőfi sugárút 5.

Szeged

Szeged

Szeged

  1.        A székesfehérvári Bebesy József (Rákóczi u. 4/c sz.) tulajdo­nában levő Kossuth-szobor.

Székesfehérvár egyik idegenforgalmi nevezetessége a Mária- völgyben épült festői Bory vár. Alkotója Bory Jenő építész, szob­rászművész és festő, aki csaknem négy évtizedig, 1959. december 19-én bekövetkezett haláláig dolgozott otthonán. Lyka Károly sze­rint „építész lett, hogy szobrász lehessen”.

1921-ben az Országos Iparkamara az 1928-ban Székesfehérvá­ron tartandó kiállításra pályázatot hirdetett egy Kossuth mellszobor készítésére. Ezt a pályázatot Bory Jenő 1922-ben készült Kossuth- szobra nyerte el. A szobrot a kiállítás után Bebesy József kárpitos iparművész kapta meg kiállított munkáiért mint fődíjat.

A szobor alapja 25×25 cm, magassága 50 cm. Kossuthot fiata­labb korban ábrázolja, haja dús, körszakállt visel. A szobron ez áll: Bory 1922. Jelenleg Székesfehérváron Bebesy József örökösének tu­lajdonában van.

Ez a pirobazaltból készült szobor még két példányban létezett, de ezek a második világháború alatt elpusztultak.

  1.       Bodnár László tanuló (Pécsvárad, Ady Endre út 16. sz.) csa­ládjának birtokában van egy Róna József által alkotott, ún. „Turi­ni” Kossuth-szobor, melyet a család ajándékba kapott.
  2.       özv. Boros Miklósné (Nagykanizsa, Vörösmarty u. 26. sz.) birtokában van egy ismeretlen alkotótól származó, égetett kerámiá­ból készült, kisebb sérüléseket szenvedett Kossuth-mellszobor. 30 cm magas. Talapzatán 20 cm magas) „KOSSUTH” felirat olvasható. Alkotója idősebb korában ábrázolja az államférfit.
  3.       Csomós László (Marcali, Rákóczi u. 89. sz., Somogy m.) nyug­díjas tervező építész tulajdonában van egy Andrejka-féle Kossuth- szobor, amelyet tőle kapott ajándékba. A szobor gipsz, magassága 33 cm; ebből a talapzat 10 cm. A talapzatára rá van vésve „KOS­SUTH”. Mellszobor. A szobrot 1938-ban kapta Andrejkától, akinek csomós László tanítványa volt.

Ugyancsak a tulajdonában van egy saját mintázású Kossuth- szobor. Ezt 1949-ben alkotta; gipsz, teljes magassága 43 cm, a talap­zat 12 cm. A mellszobor fél életnagyságban ábrázolja Kossuthot. A talapzatára „KOSSUTH” van ráírva. Idősebb korban ábrázolja Kos­suthot. Igen jó kivitelezésű szobor.

  1.       Draskovics Sándor (Mád, Rózsa u. 12. sz., Borsod-Abaúj- Zemplén m.) tulajdonában levő szobor egy ún. „Turini” Kossuth mellszobor.
  2.       Hódosi Zoltán (Miskolc, Augusztus 20. u. 18. sz., Borsod- Abaúj-Zemplén ni.) tulajdonában levő szobor Kisfaludi Stróbl Zsig­mond alkotása.
  3.       Károly Angéla (Cegléd, Csolnok u. 8. sz., Pest m.) birtokában van egy „Turini” Kossuth-szobor.
  4.           Ifj. Kecskés József (Balatonkenese, Vörösmarty tér 2. sz., Veszprém m.) tanár tulajdonában van egy 14 cm magas, ismeretlen alkotótól származó bronz Kossuth mellszobor, amely a 48-as idők Kossuthját ábrázolja.
  5.           Id. Kecskés József (Pápa, 1912. okt. 23-án született) tanár (balatonkenesei lakos) tulajdonában levő, fából készült Kossuth- szobrot édesapja, Kecskés József (Pápa, Attila u. 14. sz., Veszprém m.) nyugdíjas munkás készítette. A 16 cm magas Kossuth-szobrocs- kát 1973 júniusában faragta nyárfából Balatonkenesén. A szobrocs­ka felirata: KOSSUTH.
  6.      Kiss János (Gyula, Békés m.) birtokában van egy „Turini” Kossuth-szobor.
  7.      Könczöl Ferenc (Bag, Vörös Hadsereg u. 25. sz., Pest m.) tu­lajdonában van egy Kossuth mellszobor, amelynek magassága 25 cm, talapzata 12 cm. Égetett agyagból készült, színe barna. Alkotója ismeretlen. A szobor mellrészében „KOSSUTH”. A talapzaton „Új­laki RT. Budapest” olvasható.
  8.      özv. Margó Edéné (Zamárdi). A nagy szobrász özvegyének tulajdonában van a pályázaton díjnyertes aradi Kossuth-szobor fő­alakjának modellje, amelyet Margóné férje és Pongrácz Szigfrid készítettek.
  9.      Mészáros József (Kecskemét, Borz u. 9. sz.) tulajdonában van egy ismeretlen alkotótól származó Kossuth mellszobor, amely­nek talapzata (kissé sérült) 3 cm, magassága 16 cm, súlya 67 dkg. Hátulján „Emlékül 1802—1894” olvasható.
  10.      Muskatól Gizella (Eger, Széchenyi u. 6. sz., Heves m.) tulajdo­nában van egy Kossuth mellszobor, amelynek alkotója ismeretlen.
  11.      özv. Pálfi Gyuláné (Nagykanizsa, Kisfaludy u. 35. sz.) tulaj­donában levő teljes alakú Kossuth-szobor magassága 35 cm, jelzése „1906”. Vajszínű. Talapzatán „Törv. védve Budapest” felirat olvas­ható. Alkotója ismeretlen.
  12.      özv. Sólymos Ferencné (Szombathely, Bajcsy-Zsilinszky Endre u. 13. Vas m.) tulajdonában levő Kossuth mellszobor magas­sága 15 cm, talapzata 5 cm. Fehér porcelánból készült vékony arany szegéllyel. Anyaga timsó. A szoborra „Prága” szót vésték. Alkotója ismeretlen.
  13.      Dr. Szegő György főállatorvos (Tiszatarján, Borsod-Abaúj- Zemplén m.) tulajdonában van egy Kossuth-szobor, mely teljes ala­kú. Magassága 42 cm. Bronzból készült. Alkotója Sződy Szilárd, aki Nagykátán 1878 április 27-én született és 1939 február 27-én halt meg Budapesten.
  14.      Szekeres Margit (Vasvár, Vas m.) tulajdonában van egy 30 cm magas, 12 cm talapzatú gipsz mellszobor. „KOSSUTH 1802— 1902” olvasható rajta. A szobor alkotója ismeretlen.
  15.      Szűcs Gyula (Balatonakarattya, Szt. István u. 15. Veszprém m.) tulajdonában van egy Schossel „Munkáts” vas szobor.
  16.      Vasberényi Gyula (Dunavecse, Petőfi ház, Bács-Kiskun m.) tulajdonában van egy prágai porcelánból készített Kossuth-szobor. Aranyszegélyes talapzatán „KOSSUTH LAJOS” felírás van. A mell­szobor magassága 17 cm.
  17.      Veress Endre — a pécsi Állami Liszt Ferenc Zeneiskola tan­szakvezető tanára — (Pécs, II., Perczel Mór u. 11/a.) tulajdonában levő Kossuth-szobrát boldogult édesapjától dr. Veress Endre törté­netírótól örökölte; édesapja pedig az ő atyjától vette át, Veress Sándor földmérnöktől.

Veress Sándor Kossuth Lajos szárnysegédeként a kormányzó­val együtt emigrált Törökországba, majd útjaik elváltak és ő Bu­karestben telepedett le. Mivel halála 1884-ben következett be, a szobrocska 1880-nál később nem készülhetett, de sokkal valószínűbb, hogy korábban, már 1870-ben megvolt. Veress Sándor szent erek­lyeként őrizte és száll azóta is apáról-fiúra.

A szobrocska mellszobor. Ez a név olvasható rajta: KOSSUTH. Hátán egy táblácskába bevésve a következő német nyelvű szöveg ta­lálható: Eigenthum von J. U. Nachahmung gesetzlich verboten. Ma­gyarra fordítva: J. U. tulajdona. Utánzását a törvény tiltja.

A szobrocska kerek talapzaton áll. Fekete kerámiából készült. A szobor kerámiája tompa, a talapzaté fényezett. Méretei: teljes ma­gassága 22 cm, az arc szakállal 10 cm, vállszélessége 13 cm, a talap­zat átmérője 9,4 cm.

A magángyűjteményekben fellelhető Kossuth-szobrok között ez a szobrocska azért értékes, mert megállapítható — tíz év eltéréssel — az életkora.

  1.      Szegeden 11 db magántulajdonban levő Kossuth-szoborból 7 db dr. Adámfy József birtokában van. Ezek közül 3 db Róna al­kotása.

A Róna-féle alkotások az ún. turini szobrok. A turini emigrá­cióban élő idős Kossuthot ábrázolják. Az élő Kossuthról vörös viasz­ból készített mű terrakotta másolatai.

A szobor mellszobor, tégla alakú talapzaton áll, ennek magas­sága 10 cm. A szobor magassága 22 cm. Az aggkorban élő Kossuthot ábrázolja. A talapzat első részén ez olvasható: KOSSUTH 1848— 1948. Hátsó részén a következő bevésett felirat van: „Kossuth Lajos egyetlen 82 esztendős korából származó mellszobrának eredetijét Róna József szobrászművész 1890 évben mintázta Turinban. Országos Kossuth Egyesület.”

Az a feljegyzés, hogy Róna József 1890-ben a 82 éves Kossuthot mintázta meg, téves, hiszen köztudott: Kossuth Lajos 1802-ben szü­letett, így a szobor készítésekor Kossuth 88 éves volt.

A szobrokat ajándékként kapta a Kossuth-szobrok irodalmának gyűjtője. A sok értékes adatszolgáltatás mellett Bállá Jánosné érdi, dr. Mojzes János és dr. Weisz Emília budapesti lakosok egy-egy ún. turini szoborral ajándékozták meg dr. Ádámfy Józsefet. Kívülük még az alábbiaktól kapott Kossuth-szobrokat: Salamon Sándorné buda­pesti, özv. Angyal Jánosné orosházi és dr. Sághy János bajai la­kosoktól.

Damkó József mellszobra Kossuthot fiatalabb korában ábrá­zolja. Talapzata 10 cm, a szobor magassága 80 cm.

A következő egy 25 cm magas gipsz mellszobor. Alkotója is­meretlen. A talapzat elülső részén halványan Kossuth felirat ol­vasható.

Kossuth mellszobra vasból. Mintázta Schossel András szob­rászművész a munkácsi vashámorban 1848-ban. A mellkép és a talp közötti részen dombormű „KOSSUTH” felirat van. Teljes magas­sága talppal együtt 27 cm.

Ez idő szerint hét gyűjteményt ismerünk, melyekben ez a vas Kossuth-szobor megtalálható. Feltételezhető, hogy a szabadságharc leverése után a megtorlástól való félelem több példány megsemmi­sítését vonta maga után. A hét ismert példány között is van egy olyan, amelyből, a dombormű „KOSSUTH” feliratot kireszelték.

A hét gyűjtemény a következő:

  1. Dr. Rampacher Pál

Bp. Vilii., Szentkirályi u. 35.

  1.   Dr. Hollander Leó gyűjteménye az Iparművészeti Múzeumban: Bp. IX., Üllői u. 2—4.
  2.   Dr. Pethe László

Bp. I., Döbrentei u. 2—4.

  1.   Dr. Adámfy József

Szeged. Petőfi sugárút 15.

  1.   özv. Dinnyés Lajosné

Ismeretlen heyre költözött

  1.   Láng Mitoczky Tibor

Bp. XII., Magyar Jakobinus tere 4/b.

  1.   Magyar Nemzeti Galéria

Bp. I., Budavári Palota

Dr. Adámfy József tulajdonában levő ismeretlen német szobrász Kossuth-szobrát dr. Mojzes János budapesti művészettörténész 1972 októberében ajándékozta, ö Veres (János) András budapesti (III., Üröm u. 17. sz.) lakostól vásárolta. Súlya 2,20 kg. Magassága 23,5 cm, talapzata 15 cm szélességű, 3 mm vastagságú sárgaréz. A szobor va­lószínűleg vasból készült, mely szurokfekete mázzal van bekenve. A szobor arckifejezése és öltözete ugyanaz, mint a ceglédi Kossuth Múzeumban levő Kossuth-szoboré.

Fentiek szerint biztosra vehető, hogy a két szobornak egy volt az alkotója.

A fent leírt, ismeretlen német szobrászművész alkotása nem­csak dr. Adámfy József (Szeged, Petőfi sugárút 5.) és a ceglédi Kos­suth Múzeumban található, hanem a budapesti Kiscelli Múzeumban és dr. Szele Lajos budapesti (XI., Karinthy Frigyes u. 30. sz.) lakos­nál is.

  1.      Szegeden dr. Csongor Győző muzeológus tulajdonában van egy bronz Kossuth mellszobor, magassága 10 cm, talapzata 8 cm.
  2.      Dózsa Amália ny. tanárnő birtokában van egy kb. egyötöd nagyságú, gipszből készült Kossuth mellszobor ezzel a felirattal: „Kossuth-ünnep rendező Bizottság Budapest. Minden jog fenntart­va.” A szobrász neve sérülés miatt hiányos. Csak a keresztnév: Já­nos maradt meg rajta. így vagy Horvay vagy Kopits János alkotása lehet.
  3.      Ruzicska Jánosné szegedi lakos tulajdonában egy teljes ala­kos, álló, gipszből készült Kossuth-szobor van. Magassága 53 cm, ta­lapzata 30 cm. Az alkotó, akinek neve ismeretlen, idősebb korban mintázta meg Kossuth alakját. A talapzaton felirat: KOSSUTH.

 

Dr. Cigány Lóránt egyetemi tanár tulajdonában levő Kossuth-szobor

A jelenleg Angliában (London) élő professzor tulajdonában levő Kossuth-szobor 20 cm magas, melyből a talapzat 10 cm. A szobor a talapzathoz van csavarozva és forgatható. A hátán levő fel­irat: Luis Kossuth. A szobor biszkvit porcelánból készült. A maga nemében ritka. Az alkotó a 48-as Kossuthot ábrázolja.

A szobrot néhai nagyatyai jó barátja, Iványi-Grünwald Béla öz­vegye ajándékozta neki. Iványi-Grünwald tudta, hogy a szobor Ang­liában készült, az ottani „Kossuth-láz” idején egy kiemelkedő kül­földi államférfiakat ábrázoló sorozat tagjaként. A sorozatban sze­repel Garibaldi is. A szobor 1850 körül készülhetett, s e korai időből igen kevés Kossuth-szoborról van tudomásunk. Ebben a vonatkozás­ban Schossel „Munkáts” vas szobrát, a szolnoki múzeumban levő Kossuth-szobrot, valamint Veress Endre pécsi zenetanár tulajdoná­ban levő Kossuth-szobrot említjük meg, amelynek alkotóját nem is­merjük. Feltehető, hogy az Angliában élt két Kossuth-szobrász kö­zül valamelyik készítette vagy legalábbis mintázta, hiszen a szobor igen jó művészi alkotás.

Alexy Károly szobrászművész 1823—1880-ig, Dozsnyay Károly 1813—1850-ig élt. Mindketten hosszabb időt töltöttek Angliában.