Találatok: 4
1
A Régiek kikoptatott nyomán: a szerző esedezik az Olvasó kegyeiért (és bocsánatáért). Hiúság által is legyezgetve, de tagadhatatlanul örömteli szívvel szereztem tudomást róla, hogy e könyvecske első kiadása elfogyott, hála a mintegy 1000 rokonnak, ismerősnek, barátnak. Az oroszlánszívű Kiadó imígyen megtévesztve, de bátran vállalva a kockázatot, belevágott a második, bővített kiadásba. Lelke rajta!A betegségekkel, gyengeségekkel pedig az a helyzet, kevésbé múlnak, mint szaporodnak, gyógyíthatóvá lesznek és jönnek helyettük újabb nevetséges-szörnyűséges nyavalyák. Elviseljük, nem is tehetnénk mást, csak a vadászat maradjon örök.Maradok hát a régi, az első kiadás hátsó felének magvas mondataival: Kedves vadásztársam, aki kezedbe veszed ezt a könyvet, bocsánatot kell tőled kérnem az itt lejegyzettekért: A mese – ugyanis – rólad (is) szól! Vigasztalásul: nem titok, hogy rólam is, mindannyiunkról. Hiszen, kisebb-nagyobb mértékben valamennyien érintettek (fertőzöttek?) vagyunk a vadászat szeretetének jóindulatú szenvedélyével. Te pedig, nyájas, nem vadászó olvasó, azért kell, hogy elnéző légy hibáinkkal szemben, mert az itt kipécézett bajok, puska nélkül ugyan, de Téged is, minden embertársunkat érintő gyarlóságok.
