Skip to content

Gerecsei Zsolt, Lakatos Béla – Ács, a mi városunk

Találatok: 74

212

ÁCS, A MI VÁROSUNK

ÁCS, A MI VÁROSUNK

2015

Kötetünket Kulcsár Emil Miklós helytörténész emlékének ajánljuk, akinek munkája segített bennünket településünk történetének megisme­résében.

Szerkesztette: Gerecsei Zsolt, Lakatos Béla

Fotók: Nyéki János és archív felvételek

Lektorálta: Godó Klára

Felelős kiadó: Ács Város Önkormányzata 2015

ISBN 978-963-12-3273-8

Nyomdai munkák: Komáromi Nyomda és Kiadó Kft.

4

ÁCS, A MI VÁROSUNK

Bevezető

Lakóhelyünkről az elmúlt évtizedekben számos leírás, tematikus mű és helytörténeti értekezés jelent meg. Ezek megléte tette lehetővé, hogy az idei városnapra Gerecsei Zsolt református tiszteletes úrral közösen elkészítsünk egy, a városunkat bemutató kiadványt, amelyből minden ácsi polgár és a városunkat megismerni szándékozó látogató megtudhatja településünkről a legfontosabb tényeket, adatokat. A könyvben sokszor idézünk korabeli írásokat, szemelvényeket, hogy az olvasó minél pontosabb képet kapjon az ácsi emberekről, és a helyiek életéről, történelméről.

Köszönettel tartozunk azoknak, akiknek az írásaiból idézhettünk. Külön kiemel­nénk Kulcsár Emil Miklóst, akinek a kéziratát felhasználva jóval több ismeretet tudunk közvetíteni az olvasó felé. A könyv elkészítése során dr. Alföldi Kálmán és Szűcs Béla Albert munkái is többször a segítségünkre voltak. Igyekeztünk a lehető leghitelesebb, valós tényeken alapuló képet festeni Ácsról, a régmúlt emlékeiről és az itt élők szokásairól.

Végigtekintve az évszázadok során azt tapasztaljuk, hogy Ács lakói mindig is tisz­tességes, szorgos iparosok, parasztok, kereskedők, polgárok voltak, de a ma itt élők is továbbviszik ezt a hagyományt. A megpróbáltatások idején az összetartás, egymás segítése és elfogadása tette lehetővé, hogy városunk a mai napig fejlődhessen, és túlélje az évszázadok viharait.

Lakatos Béla polgármester, a könyv szerkesztője

5

6

ÁCS, A MI VÁROSUNK

„Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne – ismé­teltem el magamban.

És éreztem, hogy a szívem megtelik nagy és általános meleggel, a lelkem megtelik a derűs idő nyugalmával, és a szemem megtelik a hajnal harma­tával. ”

/Tamási Áron: Ábel a rengetegben /

Ács település a Kisalföld löszös, homokos peremvidékén, a Dunától 4 kilométerre a Győr-Tatai teraszvidéken található. A város határában találkozik a Igmánd-Kisbéri medence a Komárom-Esztergomi síksággal és a Bársonyosi-dombság kifutó halma­ival, ezek találkozásának átmeneti peremvidéke az itteni táj.

Ács környéke madártávlatból

7

ÁCS, A MI VÁROSUNK

Térkép Ács földrajzi
el heleyezkedéséröl

A város közigazgatásilag a közép-dunántúli Régióhoz, azon
belül Komárom-Esztergom megyéhez, a Komáromi járáshoz
tartozik. Északon a Duna folyam határolja mintegy 10 km
hosszan, az 1776,6 folyamkilométertől az 1786,5 folyamki-

lométerig. Keleten Komárom, dél-keleten Csém, Kisigmánd

és Nagyigmánd, délen Bábolna és
Bana, dél-nyugaton Bőny. Nyugaton
Nagyszentjános, Gönyü településekkel
szomszédos.

A város északi határa egyben ország-
határ, nyugati határa pedig Győr-

Sopron megye és Komárom-Esztergom megye határa.

A terület átlagos magassága 120 méter, legmagasabb pontja a Nyerges hegy,

161,4 méter. A város belterületének legmagasabb pontja a Cucisori domb, 125 méter.

Ács földrajzilag egységes település, amihez nagy kiterjedésű külterületi részek tartoznak, melyek elnevezése sokszor évszázados történelmi hagyományokra utal.

Ilyen, ma is a köztu-
datban lévő külterület-
neveket ismertet majd
részletesen Kulcsár
Emil írása a későb-
biekben. Ács belte-
rülete a benépesülés,
illetve a helyi hagyo-
mányok alapján szintén
több részre osztható. A
ma használt fontosabb
elnevezések a követ-
kezők: Városközpont,
Pénzásás-telep, Etelka-
telep és a Rektor-telep.

Ács térképvázlat

8

ÁCS, A MI VÁROSUNK

A Duna mellett a település legjelen­tősebb folyó-vizei a Concó-patak és a Székes-patak. A Concó-patak a környék vízgyűjtője, a Bakonyalján Aka, Hánta és Ácsteszér községek határában ered, majd Ászár, Tárkány, Nagyigmánd és Csém érintésével éri el a várost, amelytől északra aztán a Dunába ömlik. Vízgyűjtő területe 290 négyzetkilométer, átlagos vízhozama 0,77 m3/mp, ami a

A Concó látképe

A Malom-tó

nyári hónapokban visszaesik akár 0,5 m Vmp értékre is.

A legjelentősebb állóvizek a Concó táplálta Felső halas-tavak és a Malom-tó, amely ma már sporthorgá­szatra szolgál.

A terület átlagos évi csapadékmeny- nyisége 550-560 mm, ami megfelel az országos átlagnak.

Az uralkodó szélirány észak-nyugati, néha déli, ezt az adottságot kihasználva léte­sülhetett szélpark a település határában. A térségben szinte egész évben fúj a szél, mivel itt húzódik a Pozsony-Szeged szélcsatorna vonala.

Szélkerekek Ács határában

9

ÁCS, A MI VÁROSUNK

A település igen gazdag természeti értékekben. Az Ácsi-erdő néven ismert erdőség,

a téltemető (Eranthis hyemalis) hazánkban legkiterjedtebb élőhelye.

Téltemető

A Hétvezér-facsoport, a törökmo- gyoró-fasor, a Concó pusztai park fakü­lönlegességei, valamint az aranymosásra alkalmas dunai partszakasz helyi, illetve országos védettséget élvez. A település jelentős természeti értéke a Csilla-pusztai több mint 70°C-os termálvíz, valamint a Duna melletti természetvédelmi terület a Lovadi-rét a megyében egyedülálló, és országosan is ritka természeti érték.

Az itt található ökoszisztéma hosszú évszázadok alatt, jellegzetes körülmények között alakult ki, és vált növényekben és

A téltemető (Eranthis hyemalis) a boglárkafélék családjába tartozó apró, egyvirágú növény, ami kora tavasszal, ha nem háborgatják élőhelyét, mutatós virágszőnyeggel gyönyörködtet.

Gyakran már február végén virágba borítja az erdők avarát, ezért télikének is nevezik. Főbb élőhelyei a gyertyános­tölgyesek és ligeterdők. Mérgező növény, hazánkban védett. Mivel február-márci­usban virágzik, sokan úgy tartják, ha a téltemető kinyílik, megérkezett a tavasz.

Harmatkásás-békabuzogányos társulás

Hétvezér-facsoport állatokban gazdag területté. Amellett, hogy a rét számos élőlénynek otthont ad, a község lakóinak is egyik kedvenc kirán­dulóhelye és Ács kiemelt tájképi eleme, egy letűnt kor, az ártéri gazdálkodás utolsó hírmondója. Az itteni Duna-öblözetben található a ritkaságnak számító halfaj, a kecsege (Acipenser ruthenus) védett „ívó” helye.

10

ÁCS, A MI VÁROSUNK

A Lovadi-rét jelenlegi képét elsősorban a korábbi ártéri gazdálkodás alakította ki. A gyepek között több tucat famatuzsálem található, főleg fűz, amit korábban vesszőterme­lésre használtak. Legértékesebb társulása a dombvidéki mocsárrét, errefelé az ecsetpá- zsitos alapegység található. További növényi társulásai a békalencsés, a tócsagazos, a tavi harmatkásás, a békabuzogányos, a tavi kákás, a mételykórós; áfás szárú társulások közül pedig bokorfüzesek és nyárfaligetek jellemzik. A 2015-ben megvalósított élőhely rehabili­táció a terület ártéri jellegét, valamint egyedülálló természeti értékeit hivatott megőrizni.

Lovadi-rét

A település rendkívül jó közlekedési adottságokkal is rendelkezik, hazai és nemzetközi viszonylatban egyaránt. A település közigazgatási területén halad át az Ml-es autópálya, a Nyugat-Európa és a Balkán-félsziget közötti legjelentő­sebb tradicionális közlekedési folyosó. Az autópálya a nemzetközi forgalomban betöltött szerepén túl lehetővé teszi az ország minden régiójának gyors megkö­zelítését.

Ml-es autópálya ácsi csomópontja

11

ÁCS, A MI VÁROSUNK

Az országos, illetve a régión belüli közle-
kedés jelentős színtere az 1-es számú fő közle-
kedési út, mely szintén Ács közigazgatási terü-
letén halad keresztül. Ács északi határa a Duna
folyam, Európa egyik legjelentősebb vízi közle-
kedési útvonala. Itt vízi határátkelő létesült a
szomszédos Csallóközaranyosra, ami egyszer-
smind városunk szlovákiai testvértelepülése

A települést átszeli a Budapest-Bécs villamosí­tott vasúti fővonal, melyet 2005-ben felújítottak, így a vonatok már 160km/h

sebességgel

közleked­

hetnek ezen a szakaszon.

A város területe 103,83 km2, ebből elenyésző a belterület, csak 5,38 km2, a külterület

pedig 98,45 km2. Ács ezzel a megye legnagyobb külterü­lettel rendelkező települése. A város népessége 2015-ben 7090 fő, népsűrűsége 68,3 fő/km2, mely jelentősen alatta marad az országos átlagnak, de ez a rend­kívüli kiterjedésével magyaráz­ható. Jelentősebb lakott külte­rületi részei: Jegespuszta (92 fő), Vaspuszta (45 fő) és a Duna

Az ácsi vasútállomás

menti Homokszőlők (83 fő).

12

ÁCS, A MI VÁROSUNK

Népesség számának változása napjainkig:

Forrás: KSH, Népszámlálás és Ács Város adatai

A népességszám alakulása grafikusan

Forrás: KSH, Népszámlálás és Ács város adatai

Az ábra jól mutatja az elmúlt száz év ácsi népességszám alakulását. Nagymértékben érvényesült a közeli nagyvárosok – Győr, Budapest – népességelszívó hatása, hiszen az 1980-as évektől folyamatosan csökkent a lakosság. Később, a Cukorgyár megszű­nésével a 2000-es évek elején további csökkenés következett be, és Ács lakónépessége mára a 7000 fő környékén állandósult.

Korosztály szerint az összlakosság 20,1 %-a, 1386 fő 18 éven aluli, a 60 éven felüliek száma 1559 fő (22,67%), a 2011-es népszámlálási adatok alapján. Ez sajnos azt mutatja, hogy településünk öregszik. A lakosság körében az aktív keresők száma 41,6 %.

Magyarország öregedési indexe*1990-ben nem érte el a 100%-ot, de 2009-re 109,9%-ra növekedett. Ehhez a romláshoz az egyes régiók eltérő mértékben járultak hozzá. Városunkban az öregedési index 109,0 %. Ebből látszik, hogy a településen, az országos tendenciához hasonlóan népességszám csökkenés várható.

* Az időskorú népességinek ( 65 év felett) a gyermekkorú népességhez (0-14 év) viszonyított arányát fejezi ki

13

ÁCS, A MI VÁROSUNK

A település történetének áttekintése

Múlt nélkül nincs jövő, mennél gazdagabb a múltad, annál több fonálon kapaszkodhatsz a jövőbe

Babits Mihály

Kulcsár Emil Miklós Ács Nagyközség Múltjának Története és Jelene című, 1978. december 31-én lezárt, írógéppel írt településtörténeti kéziratát az Ácsi Bartók Béla Művelődési Ház és Könyvtár őrzi. Ennél az átfogó írásnál részletesebb leíró történeti mű nem született azóta sem. Ezért esett a választás az ö mindeddig kiadatlan munkájára a jelen könyv szer­kesztése során. A kézirat nyomán korábban két Helytörténeti Füzet jelent meg (Ács törté­nete az őskortól a XVIII. századig, illetve Az Ácsi Római Katolikus Egyház Története). A sorozatnak azóta sincs folytatása, a kézirat többi része eleddig ismeretlen volt a nagy­közönségszámára. Igaz, hogy 1978 óta sok tekintetben árnyaltabb ismeretünk van tele­pülésünk múltjáról, de a történeti leírásnál kizárólag Kulcsár Emil Miklós anyagának a könnyebb olvashatóság miatt átszerkesztett, nyelvhelyes átiratát használtuk fel a szer­kesztés során, nem tűzdeltük meg máshonnan gyűjtött adatokkal. Az a cél vezetett, hogy minél hívebben adjuk vissza a szerző munkáját. Terjedelmi okokból sajnos meg kellett rövi­dítenünk az anyagot, és olykor személyes bejegyzéseket is megváltoztattunk. Bár a kézirat . 1978-ig tárgyalja az eseményeket, úgy láttuk jónak, hogy 1945-tel befejezzük az áttekintést. Annál is inkább, mert kiadványunk további részében még sok más, a történelmi időkkel, főként a közelmúlt eseményeivel kapcsolatos információt talál a Kedves Olvasó!

Ács településtörténete az őskorban

A mai Ács város és a területén egykor léte-
zett egyéb települések kialakulását, törté-
netét előnyös földrajzi, vízrajzi fekvésük
az évszázadok folyamán kedvezően befo-
lyásolta. A Kisalföld észak-keleti peremén
a nyugat-keleti irányba folyó Duna és a
délről beömlő Concó a történelem folyamán
megtelepedésre alkalmas lehetőséget bizto-
sított. A Duna-menti magas partszakasz,

Kőkori nyílhegyek

14

ÁCS, A MI VÁROSUNK

Kőkori vadászeszközök és marokkövek

szeti ásatás nem hozott felszínre emlékanyagot, de a múlt század közepén Ebenhőch Ferenc győri apátkanonok, koroncói plébános és jóbarátja, dr. Romer Flóris apát-

a Hosszúhegy, a homokszőlői Duna-dűlő vidéke, valamint a Concó-patak mentén végig­vonuló jobb- és balparti magaslatok mind alkalmas területek voltak az ősi emberi telepü­lések kialakítására. Ezt a természetadta lehe­tőséget az itt megtelepedett népek ki is hasz­nálták. Városunk területéről az őskorból régé-

kanonok, győri bencés tanár értékes leleteket talált. Az így begyűjtött anyag azt bizo­nyítja, hogy az őskorban e helyen a Pannon-tenger és az azt követő mocsarak kiszá­radása után megindult az emberek letelepedése. A Concó-menti dombok friss szán­tásaiban ősszel és tavasszal különféle, durva megmunkálású cserépedény-töredékek gyűjthetők össze, pl. hullámvonalas, szalagdíszes kerámiák, hálósúlyként használt úgynevezett kece csontok (ezek a ló alsó lábszárcsontjai, az őskori halászó népeknél használatosak). 1887-ben Mogyorósi János ácsi földműves egy kőkori csiszolt vésőt szolgáltatott be a komáromi múzeumnak. Érdekesség még az is, hogy abban az évben a Magyar Királyi Folyammérnöki Hivatal egy megkövesedett mamutfogat talált a Lídia-zátony kotrási munkáinál.

Ács a római légók útján

A római légiók megtelepedése előtt községünk vidékét a kelta bői és eraviscus törzsek

Római őrtorony

lakták. Az Augustus-kori római foglaláskor az itt lakó törzsek békésen meghódoltak

Tiberius római hadvezérnek és légióinak,
időszámításunk szerint 11 körül. A békés
kelta törzsek közé Tiberius délről egy
nem kelta, dél-pannon népcsoportot, az
illir-azalokat telepítette, hogy megossza
a kelták egységét. A Dunának ezt a
vidékét Felső-Pannóniának {Pannónia

Superior) hívták, és a római birodalom

15

ÁCS, A MI VÁROSUNK

legészakibb lakói, az azalok uralták. A megszálló római sereg ebben az időben a légió XV. Apollinaris, később a bennszülött lakosságból toborzott segédcsapatok (auxiliá) képezték a véderőt.

A Duna vonalát, mint a római birodalom határát (limes) Claudius római császár

kezdte kiépíteni időszámításunk szerinti 41-54 körül. A Duna mellé, a hadászatilag fontos helyekre állandó katonai táborokat építettek, hogy őrizzék a birodalmat a Duna bal partján élő barbárok betörésével szemben. Ilyen tábor volt Ó-Szőnynél (Brigetio) és Győrnél (Arraboná), ahol könnyen mozgó lovas és gyalogos alakulatok szolgáltak. Vespasianus (i. sz. 69-79) és Domitianus (i. sz. 81-86) császárok uralkodása alatt a Duna vonalán a határ védelmére erődök (castellum) és őrtornyok (burgus) sűrű lánco­latát építették ki. Ebben az időben a környéken a Szíriából toborzott és íjászokból álló lovasegység az ala I. Augusta Itiraeorum és az ala I. Pannoniorum, később az ala I. Hispanorum Aravacorum egységei vigyázták a határt.

Traianus (i.sz. 98-117) császár uralkodása idején tovább folytak a Duna-vonal erősí­tési munkái. Vidékünkön újabb őrtornyok és hadiutak épültek. Ezidöben az ala I. Ulpia Contariorum, vagyis a hosszú lándzsás alakulat őrizte a Duna vonalát. A mai

16

ÁCS, A MI VÁROSUNK

Ács dunai határán húzódott a rómaiak fontos hadiútja, mellette két hadászatilag
jelentős táborral, az Ad-Mures (Bum-Bum kút) és azAd-Statuas (Ács-Vaspuszta) nevű
táborokkal. Ezek a táborok Ó-Szőny és Győr között fontos határvédelmi szerepet
töltöttek be. A fenti erődök nevét a római úttérképek, a TABULA PEUTINGERIANA
és az ITINERARIUM ANTONIANUM őrizték meg, pontosan feltüntetve a telepek,
táborok egymástól való távolságát.

Brigetio 30 római mérföldre feküdt Arrabonátói ( 44,4 km). E két település között
található Ad-Statuas és Ad-Mures is, ez utóbbi Brigetiotó\ 6,3 római mérföldre feküdt,
azaz megközelítőleg 9,4 kilométerre.

Ez a két katonai tábor a kisebbek közé tartozott, mivel itt csak 500-500 főnyi
(1-1 cohorsnyi) bennszülött gyalogos állomásozott. Feladatuk volt biztosítani az
Arrabona-Brigetio közötti határszakaszt. A két katonai tábor mellett egy polgári tele-
pülés (canabae) is létrejött, ahol az iparosok, kereskedők és katonák családjai laktak.
Itt voltak a gazdasági épületek, magtárak, istállók és a lakóépületek is. Egyes források
szerint ennek a római polgári településnek a neve VILLA-ACILIA, ez tekinthető Ács
rómaikori elődjének. Ezt a települést Róma város építése után 802-ben, azaz időszá-
mításunk szerint 49-ben alapították Claudius császár uralkodása idején.

A Brigetio felől jövő hadiút mentén, a monostori erőd
előtt, a régi ácsi vámsorompó közelében, a jelenlegi
országút mellett ma is áll egy római mérföldkő, amelyet
Julius Maximus a kegyes és szerencsés császár emeltetett,
amikor az itt megromlott utat helyreállíttatta.

A mérföldkő után a koppánymonostori szőlők alatt,
az ácsi erdő Duna-parti részén haladt a római hadiút,
majd a Homokszőlők mellett a Concó-patakhoz ért. A
régi, ácsi öregek ezt az utat Komáromi útnak nevezték.
Ma is megvan ez az út, de homokos. A rómaiak idejében

hatalmas kőlapokkal volt burkolva. Az út a Concón áthaladva a Felső- és a Pápista-hegyeken lévő szőlőkön vezetett keresztül, majd ezeket elhagyva egye­sült az Ácsról Vaspuszta-Gönyü felé haladó mai úttal. Az említett két szőlőhegy végében egy római, trapéz alakú állomás volt, amelyet már 1814-ben felfedeztek a Bum-Bum kút felett az ottani szőlőtulajdonos családok. Később, 1886-ban Gyulai Rudolf, a Régészeti Egylet titkára, valamint Berkovics Boróta, hadmérnök százados Pály Zsigmond, Ács községi jegyző és Décsi Bálint, ácsi református lelkész szőlőbirtokán újra megtalálták. A trapéz három oldala ekkor még megvolt a földben. Falainak vastagsága 1,5 méter. A negyedik oldalt valószínű a Duna vitte el, mivel nagy áradásokkor feljött egészen odáig. Ezen állomás épülete alatt meleg-

17

ÁCS, A MI VÁROSUNK

■■■■■

levegő-tároló (hipocaustrum) volt, ami a padozaton
keresztül a helyiséget fűtötte. Ez a helyiség minden
bizonnyal fürdő (caldarium) és szálláshely lehe-
tett. Décsi Bálint, ácsi református lelkész levelezett
Gyulai Rudolf bencés tanárral, és megírta neki,
hogy 1833-ban, amikor ő akadémikus rektorként
Ácsra került, járt lent az állomásépület üregében,
gyertyával a kezében. Az üreg még az ő alacsony
termetének is szűkösnek bizonyult, csak megha-
jolva tudott benne járni. A községben ma is sokan
tudni vélik, hogy a Zichy-kastély parkjából alagút
vezetett le a Dunáig, a fent leírt Bum-Bum kúti
üreghez. Ez azonban nem bizonyított.

Barkóczi László régész 1944-ben, 1948-ban és 1951 –
ben a Bum-Bum kúti római katonai tábor területén

több értékes római kori leletet talált, így
a Jupiter és Júnó római isteneknek állított
oltárt, amelyet egy Rufinus nevű római
katona készíttetett. 1948-ban előkerült
itt egy sírkő is, amelyet Albanus-Balvi
légiósnak állítottak. Ez az emlék Győrbe,
majd a bécsi Kultúrtörténeti Múzeumba
•került.

Előkerültek itt C.A.P. jelű építési

téglák is, amelyeket a C (cohors) A (alpinorum) P (primo) katonái készítettek, továbbá

C.O.R.T.I.S. jelzésű téglák is, amelyeket
a Cohors pri (ma) I (Ituroeorum) S
(Sogittoriorum) egységei állítottak elő,
továbbá VEXILTRES és C.F.H. jelzé-
sűek is.

Az 1886. július 23-án elhunyt Décsi
Bálint, ácsi református lelkész hagya-
tékában 3 darab római ezüstpénz, 77
darab római bronzpénz maradt fenn,
amelyeket minden bizonnyal a tulaj-
donában lévő Bum-Bum kúti szőlőben
találhatott. A Régészeti Egylet érem-

18

ÁCS, A MI VÁROSUNK

gyűjteményébe kerültek. 1895-ben ugyancsak erről a területről Nagy Pálné, akinek a Dézsmás szőlőkben volt birtoka, egy időszámításunk után 362-ből szár­mazó rézérmet adományozott a Magyar Nemzeti Múzeumnak. 1897-ben is több, kisebb-nagyobb értékű római kori tárgy került vásárlás útján a Magyar Nemzeti Múzeum birtokába.

1903-ban ásatást végzett a Múzeumi Egyesület a Bum-Bum kútnál a Felsőszőlők végénél, Weszelovszky János múzeumőr vezetésével. Ekkor LEG.AD.I.COH.IV jelzésű téglák kerültek elő. Ez mutatja, hogy ez a csapategység itt teljesített szolgá­latot. Ugyanebben az évben az Alsószőlőkben Polgár Antal, ácsi lakos ásás közben római kori edényeket (terra-sigillata) talált.

Nem kisebb jelentőségű római kori leletek kerültek elő az Ad-Statuas (Ács-Vaspuszta) katonai tábor területéről is. Egy márványtábla Severus és Caracalla császárok idejéből, az i. sz. 196-211 közötti időkből, továbbá 1948-ban L. ALBUCIUS ALBUCIANUS,

misenumi római százados oltára. A katonai tábor melletti temetőből pedig egy domborműves sírtábla, amely Theseus és a Minotaurus mondái harcát ábrázolja.

1967 augusztusában dr. Gabler Dénes régész folytatott ásatást az Ad-Statuas római katonai tábor területén. Ekkor két kőemlékdarab került elő. Egy oltártöredék, ami egy Severus és Caracalla római császárok uralkodása alatt épült templomból való, továbbá egy domborműves kőemlék oldallapja, ami Victoria és Mars római isteneket ábrá­zolja. A katonai tábor őrsége a III. században a cohors III. Tracum csapategység volt, ezt az itt talált THRAC feliratú téglák is bizonyítják. A rómaiak, a fentiekben leírt katonai táboroktól 4-4 kilométerre őrtornyokat állítottak. Ezek alapfalainak nyomát a régészek szintén megtalálták.

1886-ban az ácsi erdő Duna-parti részén és Koppánymonostor között több LUPICINUS jelű téglára akadtak. 1901 őszén ugyanitt, a Duna mellett, Szitter uradalmi erdész római leleteket jelentett be a Múzeumi Egyesületnek. Az ásatást Weszelovszky János múzeumőr vezette. Itt egy 10 x 10 méteres, szabályos négyzet alapú római őrtoronyra bukkantak. A leletek között LUPICINI TRB feliratos cserepek és TERENTIANUS TRB feliratos római téglák kerültek elő. Ezek alapján a megtalált őrtorony szolgálatát itt az V. légió lándzsás osztálya látta el, ezt egységet M ACEDONIK A-nak is nevezték.

A Concó toroki beömlése előtti, félszigetszerű dombon, ami mellett a cukorgyár vízállomása volt, a 19. században még egy kis fenyves erdő magasodott, az mögött volt a Kőbányának nevezett hely, ahol szintén római őrtorony állott. Erről a helyről báró Marschall Farkas, ácsi bérlő, földbirtokos egy feliratos római követ adományo­zott a Régészeti Egyletnek.

19

ÁCS, A MI VÁROSUNK

Gyöngyköles

A Duna-dűlői szőlők végénél, lent a Duna
partján, alacsony vízállás esetén falak maradvá-
nyai látszanak a vízben. A Duna vize itt nagyon
örvénylik, kavarog, ezért a lakosság Morgónak
nevezte el. Minden bizonnyal ezen épületmarad-
ványok is római kori építmények. Délebbre, nem
messze ettől a helytől, az úgynevezett Kerülőház
körül volt a Zichy-féle téglaégető, a fölötte lévő
dombon is sok római régiséget ástak ki. Római
őrtorony állt még a Lovadi-rét melletti magas-
laton és az Öreghegyen is, a Dézsmás-szőlőkben,
továbbá a Cuhai Bakony-ér Dunába ömlése körül,

ahol XIV. GEMINA jelű bélyeges téglákat talált dr. Gabler Dénes régész, az 1967. évi

ásatásai során. Ebből az ásatási anyagból származik egy érdekes botanikai lelet is, amelyről dr. Skoflek István, Állami díjas tanár, archeobotanikus megállapította, hogy

gyöngyköles. Ez egy római kori gyógynövény volt, főzetét vese- és hólyagbántalmak

ellen, vizelethajtóként használták.

A leírt leleteken kívül számtalan
római emlékanyag került elő erről a
környékről. Jegespusztán például római
gazdasági épületek, csatornák.

A község belterülete sem nélkü-
lözte a római kori leleteket. Előkerült
már itt 2 darab Nagy Sándor macedón
király által veretett aranypénz is,
amelyből a megtalálója kézelőgombokat
készíttetett, mielőtt a régészek felfe-
dezték volna. 1824-ben a kastély kert-
jében, gróf Esterházy Károlyné urasága
idejében sok római kőemléket hordtak

Menyország

össze Ó-Szőnyből és Aranyosról. E kövekből a grófi család olasz származású barátja,

Malek Károly tüzér őrnagy, későbbi Komárom megyei útmester, ácsi lakos mester­

séges műromokat készített, angol ízlés szerint. Az ekkor készült hatszög alapú, donga- boltozatú, pinceszerű sírboltban Ó-Szőnyből idehozott római, mészkő koporsóládát

építettek be. A sírbolt fölé vártoronyszerü építményt emeltek. Ez volt a község lakói

által Mennyország-nak nevezett építmény, mely építése után a harangtorony feladatát

is ellátta.

20

ÁCS, A MI VÁROSUNK

Később a kastély és a hozzá tartozó
park Liechtenstein János herceg és fia,
Alajos tulajdona lett, majd gróf Zichy
Ernő, későbbi tulajdonos egészen a
felszabadulásig családi kriptának hasz-
nálta. Ugyanekkor készült itt egy másik
építmény is, amelyet a lakosság Pokolnak
nevez, ám a rendeltetése kideríthetetlen,
és ma már teljesen romos, beomlott, a
bokrok teljesen benőtték. A kastély-
kertben sok római kőemléket lehe-
tett találni ezen túl is, azokat a fentebb
említett birtokosok szállíttatták és állít-
tatták itt fel. Az egyiken SPQR a rávésett
felirat. Találtak még itt kőoszlopokat,
az egyiken COLUMNA VALENTINI
felirattal, kőszobrot, kőtáblát, sírkövet,
márványtáblát, oltárkövet is a magán-
házak falaiban vagy azok alapozásában.
Az 1860-as években például a lovadi
községi major falába az Ó-Szőnyi római

Pokol

vízvezeték feliratos köveit építették be.

A községben és környékén talált római leletek jelentőségét az is bizonyítja, hogy 1889-ben Domasewszky Alfréd, a heidelbergi egyetem tanára és dr. Fröhlich József, budapesti főgimnáziumi tanár, tudós régészek Tata, Majk, Ó-Szőny után Ács községbe is ellátogattak, hogy tanulmányozzák az itt talált leleteket. Kíséretükben volt két akkor ismert megyénkbeli szakember is, Gyulai Rudolf és Hittrich Ödön. Az épületek bontá­sakor még ma is kerülnek elő római kori kőemlékek. Nemrég a községben elbontott tyúkól falában is találtak ilyet, jelenleg az ácsi református lelkészi hivatal udvarán áll.

Mindez azt bizonyítja, hogy a római birodalom idején Ácson és környékén virág­zott az élet.

21

ÁCS, A MI VÁROSUNK

A népvándorlás és honfoglalás kora

A sok háború és harc során azonban ez a virágzó
élet nagyrészt megsemmisült. A római birodalom
bukása utáni időkben átvonultak itt Attila hun
király népei is. Később a germán törzsek uralták a
vidéket, utánuk a langobárdok, akik megszállták
a rómaiak által épített és a Duna vonalánál még
álló kőerődöket. Az ezt követő zavaros időkből

r . nem sokat tudni a környék történéseiből. Az avar

Honfoglaló magyarok . –

törzsek 568 után jelentek meg itt. A szomszédos
Gönyü és Ács község közötti mezőn számos emberkéz alkotta sánc készült, nyomaik
ma is megfigyelhetők a talajon. Ezek voltak a Győr védelmére vont avar védelmi gyűrű
legkülső körei. 791-ben Nagy Károly frank király indult a seregei élén az avarok ellen,
Ács és Gönyü határa körül megütköztek, és a frankok birtokba vették a területet.

Később, 883-ban a morvák jöttek át a Dunán, elfoglalták ezt a vidéket is, amelyet egészen 892-ig tartott birtokában Szvatopluk szláv-morva fejedelem.

Árpád vezér keleti, lovas-nomád
magyar törzsei a 900-as évek közepe
körül szállták meg ezt a területet. A
magyarok Szőnynél jöttek át a Dunán,
és a római úton nyugat felé haladva
hódították meg ezt a vidéket. A magyar
honfoglaló törzsek közül Lél (Lelu) és
Szovárd (Zuard) nemzetsége szállt meg
itt, ők kaptak birtokokat. Főhadiszállásuk

Lél vezér

Lóul (Lovad) volt, a Dunától és a Bakony-értől határolt háromszögben, a megye jelen­legi határától keletre. A Concó vonalát Ogmand (Igmánd) nemzetsége szállta meg, a Dunától délre kapott még szállást a kumai magyarok közül Koppán (Katapan) nemzetsége is, a Concó-patak jobb és bal partján, a Duna mellett. Besenyők is tele­pedtek le itt, akik Vaspuszta (Bysa) helyén kaptak szállást. Őseink birtokba vették a ma Ácsnak és a hozzá tartozó határnak számító összes területet. Környékünk helynevei is őrzik a letelepült nemzetségfők és törzseik neveit. A szomszédos Szlovákiában lévő Duna menti Lél, vagy Keszi helynevek, valamint a keletről határos Koppánymonostor. A Bana községben talált ezüst tarsolylemez is azt bizonyítja, hogy rangos nemzetség telepedett le honfoglaláskor a környékünkön.

22

ÁCS, A MI VÁROSUNK

Az államalapító I. István király uralkodása idején a szállásföldek nagy része királyi és királynői birtok lett. A rajtuk élő népeket pedig részben várszolgálatra rendelték, részben udvarnokok, azaz királyi szolgáló népek váltak belőlük. A szolgáló népek falvai is ebben az időben keletkeztek. A halászokat Halász, a lovászokat Lovász, az ácsokat Ács nevű településneveink jelzik.

Ács középkori története

Középkori malomkő a lovadi rétről

Ács nevével az államalapításkor létre-
jött várispánságok birtokai között sehol
nem találkoztam a környékünkön. így
az biztosan állítható, hogy sem a komá-
romi, sem a banai, sem a győri, sem a
szolgagyőri várispánságok birtokai közé
nem tartozott. Ekkor még az egyházi
birtokosok birtokai között sem fordul elő.
így községünk és még néhány szomszédos
település, például Vas, Lovad, Zelebeg
stb. királyi, királynői adománybirtokok
voltak, amiket a király és királynő vagy
megtartott magának, vagy hü embereinek
adományozott, esetleg zálogba adott.

Községünk nevének magyarázatára több változat is kínálkozik. Fényes Elek 19.
századi geográfiai munkáiban Ács nevét a római Ad-Statuas nevéből egyszerűsíti
a „tatuas” rész elhagyásával, szerinte az így kapott Ads alakult kis hangtani torzí-
tással Áccsá. Véleményem szerint is származtatható községünk neve a római időkből,
mégpedig, mivel a területen igen sok római rézpénzt, ast találtak, inkább ebből a
szóból eredhet. Középkori okleveleinkben is gyakran As alakban írták a község nevét.
Ezt az elméletet a mai napig őrzi a község a Pénzásás nevű falurész nevében.

A tudományos magyarázat szerint, melyet a 19. századi Czuczor-Fogarasi féle Magyar
Nyelv Szótára fejt ki részletesen, az Ács, azaz régiesen Alcs „főnév tárgyesetben ácsot,
építőmestert jelent, ki fából épületeket s mindenféle épületekhez famunkákat, különösen
tetőzéshez készít”.
A magyar ól szó pedigtöbb keleti nyelvben aulua, és aklot, gazda-
sági hajlékot, épületet értenek alatta. E szerint az Álcsi az ólcsi, azaz ólcsináló megfele-
lője. A fenti magyarázattal Gyulai Rudolf is egyetért a Helyneveink származása című,
1890-ben írt cikkében, mi szerint Alch, Álchi nyilvánvalóan az Ács jelentéssel azonos.

23

ÁCS, A MI VÁROSUNK

A mai tudományos
megállapítások szerint
Ács (A/cs, Álcsi) honfog-
lalás előtti, ótörök eredetű
szó. Azt a mesterembert
jelöli, aki famunkát végez.
Magyar változata az álcs
forma, szükebb jelentése a
középkor folyamán alakult
ki. Összegezve a fentieket:

településünk nevét a korai Árpád korban nyerte, az itt letelepült, királyi szolgá­latot végző famunkás, ács (tetőfedő, ólcsináló, kocsikészítő stb.) foglalkozású szol­gáló népekről. Az így kialakult Árpád-kori Ács község létét a fennmaradt középkori oklevelek tükrében lehet nyomon követni.

Ács neve 1138-ban szerepel először oklevélben. Ekkor írják, hogy a tőlünk délre fekvő Mecsőd halászainak „a Dunában közös halászó helyük van ácsi társaikkal” Az oklevél „Olc” alakban rögzíti Ács nevét.

1150-ben II. Géza király, Dávid pannonhalmi főapát kérésére a lelke üdvösségére és váltságáért, sok más ember között Szolvatát (Sculwata) és fiát, udvarnokait is a szentmártoni monostornak adományozta azon kötelességgel, hogy halászattal szol­gálják az apátságot. Ezen adományozásnál több bizonyító tanú is szerepelt. A beik­tató (pristaldus, poroszló) „Gregorius Rufus de Villa Ahchy \ azaz az Ács községbe yaló Vörös Gergely volt. Később legtöbbször birtokperekben, és határleírásokban is szerepel a község neve. Villa Alchi néven a pannonhalmi (szentmártoni) apátság és a veszprémi káptalan közti perben említik, 1230-ban.

1236 júniusában Róbert esztergomi érsek és kiküldött bírótársai a Lovász helységi királyi lovászok által jogtalanul felállított határjeldombokat lerontatják, és a Terra Asst (Ács földet) régi határaival visszaállítják.

A tatárdúlást 1241-42-ben minden valószínűség szerint átvészelte a település, mert As néven megtaláljuk, amikor 1247-ben a Koppán (Katapan) nemzetségből származó Tamás, Balián és Opour, Káva nevű birtokuk megosztására tanúként hallgatták ki a Koppán nembéli Iwanus de Ast, vagyis az Ácsról való Koppány nembeli Ivánt. Terra As néven 1264-ben egy határjárási oklevélben találkozunk újra községünk nevével. Villám Aha alakban 1265-ben a Bana községgel szomszédos településként említik.

Vilié Alch alakban szerepel a győri káptalan 1297. július 20-án kelt oklevelében. Ekkor a Koppán nemzetségből származó Jakab comes unokaöccseivel, Luoul és Hazai (Lovad és Halász) birtokokon és ezek tartozmányain megosztoznak. Itt, mint szom-

24

A győri káptalan oklevele

ÁCS, A MI VÁROSUNK

Református templom alaprajz

szédos falu szerepel a község. Érdemes ezt az oklevelet részletesen is tanulmányozni,
mivel egy-két földrajzi nevet is tartalmaz, valamint a község nyugati határát is leírja.
A határ egy kis halmocskánál kezdődött a Duna mellett, melynek neve a BEYRC
(Bérc) büszke nevet viselte, aztán egy gyümölcsös következik, melyet NYARRAS-
(Nyárasnak) neveztek, majd a ZWRDUC (Szurdok) nevű völgyön át vitt a határ.
Innen a BABUNA (Bábolna) nevű falu felé vezető útra ért. Ez az út ALCH (Ács) falut
is érintette, majd dél felé haladva kiért a CHATTAGAT (Katagát) nevű földre, ahol
a NYARRAS (Nyáras) és MYDIES (Meggyes) nevű gyümölcsösökön osztoztak, s a

NOYGKERT (Nagykert) nevű, miként a
neve is állítja, értékes ingatlanon.

Ács 12-13. századi történetének
kiemelkedő emléke a település középkori
temploma, melynek Árpád-kori részle-
teit a református templom őrzi. Nagy
szenzáció volt 1961-ben, amikor közép-
kori leletek kerültek elő a református
templom renoválása közben. A külső
falakat borító vastag vakolat eltávolítása
után a déli falon lőrésszerű ablakmélye-
dések váltak láthatóvá. Körmendi Lajos
református lelkész és az építők értesí-
tették a tatai Kuny Domokos Múzeumot.
A feltárást és a templombelsőben folyó
régészeti ásatást Bíró Endre múzeum-

igazgató és Valter Ilona művészettörténész régészek irányították.

A templom déli fala csaknem egészében a középkori templomból való, mellette – nem túl mélyen – hat darab, emberi csontvázakat rejtő sír került elő. A sírokban négy férfi, egy női és egy gyermektetemet tártak fel. Külön érdekesség volt a hatodik sírban fekvő 15-16. századi gyermek teteme, akinek a feje alá egy gyöngyökkel kivarrt párnát tettek.

Fény derült a templom építésének korára is. A szakemberek megállapították, hogy a templom első építési periódusa a 12. századra datálható, amikor is itt egy 7,3 x 11,8 méteres, patkóíves szentélyzáródású, román kori templom létezett, amelyet nyolcszög alakú, szabálytalan fallal vettek körül. A körítőfalhoz egy, minden bizonnyal a kapu­bejárót védő építmény csatlakozott. Erről a templomról vall a déli fal kisebb résablaka.

A templom később nyilván kicsinek bizonyulhatott, mert a 13. században nyugat felé 7,2 méterrel bővítették, egy félköríves szentéllyel látták el. Ebből a korból a déli fal nagyobb résableka és a szintén a déli fal melletti támpillér-alapozás maradt meg.

25

ÁCS, A MI VÁROSUNK

Ebben a formájában a templom a török
időkig fennállt, de ekkor a nagy része
elpusztult. A templommal kapcsolatos

okleveles adat eddig még nem került elő.
Az Anjou-korban Ács Alchy alakban
íródott az esztergomi káptalan előtt

1346. július 8-án kelt oklevél szerint.
Ekkor egyrészről Nagymartoni Pál
országbíró és testvérének, Lőrincnek a
fia, Miklós, másrészről Nagymartoni
Miklós fia, Miklós, többek között a
Fraknó és Rabold nevű várakon és
az azokhoz tartozó falukon megosz-
toznak, melyeket több más vármegyei
falukkal együtt I. Lajos király egyedül
Nagymartoni Pálnak adományo-
zott. Köztük említik „Alchy et Lóul in

Komaruniensi comitatibus” azaz, a Komárom megyei Ácsot és Lovadot. 1430-ban Ach néven, Kiscsanak község határjárásánál említik meg községünk nevét.

Alchy alakban írja a pozsonyi káptalan előtt 1434. november 8-án kelt oklevél. Ekkor Pál és Vilmos fraknói grófok Molnári Kelemen győri püspököt és ennek test­véreit, Istvánt és Domonkost osztályos testvérekül fogadják, és a Fraknó, Rabold és •Podrán nevű várakat, valamint az azokhoz tartozó Sopron, Esztergom, Komárom stb. vármegyékben fekvő birtokokat is nekik adják. Ezek között szerepel: „Alchy et Leel in Komaroniensi”. Az elajándékozott falvak között tehát ott volt a Komárom megyei Ács község is. Alchy néven találjuk 1435. március 13-án egy Pozsonyban kelt oklevélben. Zsigmond király a per alatt álló birtokokat Pál és Vilmos fraknói grófoknak vissza­adja, és őket azok birtokában, valamint a többi más megyében fekvő és egyenként felsorolt birtokaikban, többek között „Alchy et Lool in Komaroniensi” újra megerő­síti. A visszaítélt birtokok között van a Komárom megyei Ács is.

1439-ben az Olnódi Czudar család az Alczy községben lévő birtokait elzálogo­sította a Pozsony vármegyei Gutori Nagy László alnádornak. Gutori Nagy László később az ácsi concói tó ügyében Gergely koppánymonostori apáttal pereskedik, mivel az apátság hasznosította a tó halászatának felét. 1449. május 13-án Radoványi László, Komárom vármegyei alispán és a szolgabírák arról állítottak ki jelentést, hogy az apátot és ennek koppánymonostori jobbágyait a Gutori Nagy László tulajdonában lévő concói halastó felétől eltiltották.

26

ÁCS, A MI VÁROSUNK

1449. december 31-én a győri káptalan Héderváry Imrének és Miklósnak Tamástelke
birtokukba történő visszahelyezéséről értesíti az Országos Tanácsot. A birtokba ikta-
tásnál több Komárom vármegyei községből voltak jelen. Ács (Alch) községből Olcsai
János, György Mihály fiai, Mátyás és Miklós, és Miklós fia, Péter Komárom várme-
gyei nemesek.

Alcz néven említik 1453-ban, Alch alakban pedig 1460-ban, mint Vasi Kolos László
birtokát.

1461-ben az Alch néven említett községben Csétkei Porkoláb Tamás kapott meg
zálogként egyes birtokrészeket. Az ö örökös nélküli elhalálozása után a zálogbirtok
Mátyás királyra szállott vissza. Mátyás király ezeket a birtokrészeket anyjának,
Szilágyi Erzsébetnek ajándékozta addig, míg a Csétkei család más tagjai a zálogból
ki nem váltották.

A községet (Alch) 1480-ban Hathalmi Kolos László, Mátyás király udvarnoka kapta
meg. Az ezt követő mintegy fél évszázadról nem rendelkezünk okleveles adatokkal.
Az írott történelmi források szerint ezt követően Enyingi Török Bálint tulajdona lett
a terület.

Összegzésként álljon itt Ács község legismertebb és legnagyobb földbirtokosa-
inak névsora:

1247-ben a Koppán nembéli (II.) János és Iván

1294-ben Nagymartoni (I.) Pál Győr vármegyei főispán, országbíró

1346-ban Nagymartoni Mihály, (I). Simon fia

1434-ben (Fraknói) Pál és Vilmos grófok

  1. ben Molnári Kelemen győri megyés
    püspök és testvérei István és Domonkos
  2. ben újra (Fraknói) Pál és Vilmos grófok

1439-ben Olnódi Czudar Simon és Jakab, királyi
főpohárnok, főajtónálló, főudvarmesterek

  1. ban Vasi Kolos László, aki 1493-tól

Visegrád várának kapitánya volt

  1. ben Csétkei Porkoláb Tamás

1461 -80-ig királynői birtok

  1. ban Hathalmi Kolos László királyi
    udvarnok
  2. 1519-ig Némái (Vasi) Kolos Jeromos és

Ambrus pápai várnagyok

1439-53-ig Gutori Nagy László alnádor, Pozsony
vármegyei nemes

Enyingi Török Bálint

27

ÁCS, A MI VÁROSUNK

1519-től Enyingi Török Imre nándorfehérvári bán, majd fia Enyingi Török Bálint somogyi főispán, Pápa és Gesztes várának ura.

Ács község határában és környékén elpusztult középkori települések

Ács mai területén több más település is létezett a középkorban. Ezek a török hódoltság évtizedei alatt odalettek, azonban sok okleveles adat említi azokat.

Vas-Ves-Bes-Bessusy besenyőt jelent, ami azt mutatja, hogy Árpád vezér a honfog­lalás után besenyőket telepített ide, ezek faluja volt Vas. Első említése 1209-ben történik Villa Waz néven, felemlítik aranykovács és ötvös mesterembereit. 1225-ben Bysa (Vas) a Gönyűvel délkeletről szomszédos falu. Villa Wosod néven kerül elő 1229-ben, a pannonhalmi apátság egyik perében. Ekkor egyik részbirtokosa Banai Imre fia, Mihály volt, és az esztergomi érsekséghez tartozott. 1273-ban Terras Wasy a neve, és a királyi szekeresek faluja. Részbirtokosai Banai Mihály és Imre. 1284. január

A mai Vaspuszta

28

Vas

ÁCS, A MI VÁROSUNK

12-én Villa Was falut IV. László király a Koppán nemzetségből származó Péter fia, Miklós (Fatra) és Imre fia, Mihály (Sydói) testvéreknek, a királyi lovászok és hajós népek ispánjainak, udvari tisztjeinek adományozta. Hősiesen harcoltak a cseh király elleni hadjáratban. Miklós arcát lándzsa járta át, Mihályt pedig szintén lándzsa taszí­totta le lováról, a sebeibe majdnem belehalt. Vitézül védték a háji kolostort a kunok ellen, mialatt 37 emberük elesett, valamint testvérük, Sebestyén, Győr ostrománál halt hősi halált.

1289-ben Wos faluját királyi adományul kapta az örökös nélkül elhalálozott Miklós (Fatra) testvére, Sydói (Zsidó) Mihály. 1290-ben a Koppán nemzetségbeli Miklós fia, János özvegye, Ágnes (Aglenth) asszony és fia, Miklós eladják Wast Banai Imre ispán fiának 20 márka ezüstért, a birtokhoz tartozó halászat jogával egyetemben. 1291-ben III. Endre király megerősíti IV. László király Vasra vonat­kozó adományát, Mihály, másképp Zsidó (Simon Juda) testvérei számára, a Bécs kapuja előtti hősies küzdelmük eredményeképpen. 1295-ben a Koppán nemzetség­beli Miklós fia, Miklós eladta a maga vasi birtokrészét Banai Imre három fiának, 25 márkáért.

1297-ben Villa Wes falu egy határjárás alkalmából szomszédos községként szerepel.

1321-ben Wosy néven, 1372-ben Wos alakban írják az oklevelekre a falu nevét.

1378-ban Némái Kolos fia, Jakab királyi allovászmester ajándékul kapja meg Vast I. Lajos királytól.

1380-ban Wos falu Pónya, Komárom vármegyei földbirtokos tulajdona.

1386-ban Némái Kolos fia, Jakab királyi allovászmestert erősítik meg Wos birtok­jogában.

1400-ban a Gönyüi Tamás fia, János, leánya Apollónia és Némái Kolos Jakab özvegye és fiai közt folyt perben Vas, mint határos falu szerepel.

1402-ben Vooz falu Némái Kolos fia, Jakab mester özvegyének tulajdona.

1405-ben az esztergomi káptalan oklevelében „Danabii Was” (dunai vas) birtok néven szerepel, mint a Gönyüvel határos hely.

1412-ben Némái Kolos Jakab fia, Ambrus és Jeromos új adományul kapták Vas falut a királytól.

1415-ben Zsigmond király ismét őket iktatja be „possessió Wos”, Vas birtokába.

1429-ben Zsigmond király június 15-én kelt oklevele szerint„Possessione Was” Némái Jakab fia, Jeromosé.

1450-ben Vas birtokosa Némái Kolos Jeromos és fia, László.

1481-ben a Némái Kolos családbeliek „terra Ouos”, 0-Nzs birtokosai. A Némái Kolosok a birtokot a Csépi családtól szerezték meg, együtt a vasi révvámmal. A Némái Kolos család sokszor Vasi Kolos előnévvel található az oklevelekben.

29

ÁCS, A MI VÁROSUNK

1489-ben Némái Kolos László volt Vas falu kizárólagos birtokosa ,amit egy 1489. június 22-én kelt oklevél is tanúsít. I. Mátyás király a csornai konventet küldi, hogy vizsgálatot folytasson Kisfaludi Benedek alispán ellen a Némái Kolos László egyik vasi jobbágyától ellopott lovak ügyében. A konvent embere Zsebeházi Benedek megyei esküdttel ment a helyszínre, és ott Vági Balázs szolgabíró, továbbá Büki Sándor, Büki Simon, Büki Mátyás, Káldházi Lukács, Vadasfalvi István, Edvi Gergely, Edvi Péter, Edvi János tanúkat kihallgatva, a tanúk vallomása alapján a panaszt valósnak találta.

Az 1541. évi összeírásokban Vas falu még 2 portával szerepel, de később a török harcokban a község elpusztult, lakói elmenekültek.

1635-ben Vast a Kolos családbeliek újratelepítették, de a telepes lakosok újra elhagyták a községet.

1664. szeptember 12-e körül, a szentgotthárdi csata után, a megvert török sereg itt telepedett meg. Erről Evlia Cselebi török világutazó így írt: „Győr várától egy órányi távoltságra a Bakony patak mellett megállapodott a sereg és négy irányban őröket állítottak. E helyen a vezér pasa parancsára Vas vára alól, Hadsi pasa Székesfehérvárra ment élelmiszerekért, míg meg nem érkezett, a sereg itt várta be”. Eszerint a vasi vár (castrum-ferrum) még állt, csak később rombolhatták le.

1675-ben Vas ismét népesnek mutatkozik, ekkor Tóthi Lengyel János, Szigliget örökös kapitánya az egyik részbirtokosa, aki az itteni birtokrészét is elzálogosította Gencsy Egyed pannonhalmi főapátnak. Később, valószínűleg a törökök 1683. évi hadjáratakor Vas végleg elpusztult, mivel ettől az időtől kezdve pusztaként említik, • mint Ács község tartozékát.

30

ÁCS, A MI VÁROSUNK

Lovad

Neve „aul”: szállás, egyes források szerint Lél szállása, Gyulai Rudolf szerint Luoul annyit jelent, mint Ló-ól, lószállás, lóistálló. Lovad is ősidők óta lakott hely. Villa Leal néven írják 1247-ben, amikor a Koppán nemzetségből származó Tamás, Balián és

Légifotó az egykori Lovad település környékéről (háttérben a lovadi rét egy részlete)

Opour Káva nevű birtokuk megosztására nézve tanúként hallgattatnak ki. 1268-ban Lovad a Koppán nembéli II. Pál tulajdona volt. Terra Luoul néven említi 1297. július 20-án a győri káptalan oklevele. A káptalan előtt a Koppán nemzetségből szárma­zott Jakab comes unokaöccseivel Luoul (Lovad) és Hazai (Halász) birtokokon és ezek tartozmányain megosztozik. Luoul (Lovad) közvetlen szomszédos Léli János fiainak földjével, határát e földektől a füzek, a Zylfuzmk (Szilfűz) nevezett fák határolják el a Meydaruk (Mélyárok) nevű földig, amely már közel van a dunai szigethez. A parton erdő található, ezen is osztozkodnak, határa a Nyarut (Nyárút), ami a vízen át a Kis-Duna mellé, a Lapus Nyár (Lapos Nyár) nevű erdőrészbe vezet. Ebben az okle­vélben említésre kerül a lovadi Szent-Jakab tiszteletére szentelt templom és domb is, amely közös birtok maradt. Minden bizonnyal ez a hely a mai Dézmás szőlőkben a Pápista hegyen lehetett.

1346-ban Luol osztozkodás folytán Nagymartoni Simon testvéréé, Mihályé lett. 1410-ben Luool néven említik. Zsigmond király a prelátusok és bárók tanácsára, szol­gálataik jutalmául Olnódi Cudar Benedek és Cudar Péter bán Jakab, Simon nevű fiainak, udvara ifjainak megengedi, hogy a Komárom megyei Lool (Lovad) nevű birto-

31

ÁCS, A MI VÁROSUNK

kukon csupán saját maguk, valamint a velük egyazon birtokon élő jobbágyaik és senki más részére – a Duna kikötőjén keresztül – az erdőikből kivágott fáik átszállítására a szomszédos és a Duna másik partján lévő Lél birtokon tartózkodjanak. Csak annyi hajót tartsanak, amennyi nekik szükséges és őket ellátja, de semmiképp sem adhatják bérbe azokat a többi kereskedőnek. Megtiltja továbbá, hogy hajóikkal pénzért más értéket szállítsanak. 1435-ben Lool Ács községgel együtt van említve, mint Pál és Vilmos fraknói grófok birtoka. Egy 1439. évi oklevél Lowo/nak nevezi, amikor a Zudar (Czudar) család a helységben lévő birtokrészeit Gutori Nagy Lászlónak elzálogosí­totta. Egy 1452-ben kelt oklevél Lowal alakban említi. 1453-ban Lool alakban van írva, mint a Vassal szomszédos, még a Gutori Nagy család birtokában lévő helység.

%

Később a Némái (Vasi) Kolosok lesznek Lovad földbirtokosai. Az 1541. évi össze­írásban Lovad település 3 lakott portával szerepel, de később Vashoz hasonló sorsra jut, mivel a Bécs-Győr-Buda főpostaút mellett feküdt, és a török hadak bizony ezen az úton vonultak fel és pusztították el ezt a községet is.

1567-ben a községet újra említik, amikor az örökös nélkül elhunyt Némái (Vasi) Kolos János itteni birtokát a király Thury György palotai várkapitánynak adta, érdemei jutalmául. 1650 előtt Ocskay János Lovad birtokosa, halála után pedig fele­sége, Nebojszai Balogh Kata asszony tulajdona lett, aki elzálogosította. 1675-ben Tóthi Lengyel János is részbirtokosa, aki a nagy részét elzálogosította Gencsy Egyed főapáinak, és nem is váltotta vissza. 1696-ban már újra az Ocskay család Lovad birto­kosa. 1668-ban Felsőkáldy Káldy Péter Vas megyei birtokosnak is van Lovadon részbir­toka. Gróf Eszterházy János özvegye, Ocskay Magdolna 1700-ban pereskedik Ordódy Klára, Ordódy Katalin testvérekkel. Ordódy Katalin a fekete, vagy klarissza apácák apátnője volt. Gróf Eszterházy János özvegye perben állt még Pongrácz Katalinnal is ugyanezen birtokért. A birtokot meg is szerezte a fiának, gróf Eszterházy Ferencnek. Az ezt követő időkben nem hallani róla önálló településként, csak az Ács községhez tartozó pusztaként említik.

Zelebeg

Zelebeg (Zelebyg, Zelebegh) falu, közel Komárom-Győr megye határához, Vas és Gönyü szomszédságában. 1237 körül szerepel először, amikor IV. Béla király Albeus nyitrai főesperessel összeiratja a pannonhalmi apátság birtokait. A későbbi okle­velekben hol községként, hol pusztabirtokként említették. Eredetileg a királynői birtokok közé tartozott. 1268-ban az okleveles említések szerint a királyi szekeresek faluja volt. 1273-ban IV. László Banai Mihály és Banai Miklós testvéreknek adja. V. László király Sydói Imre fiának, Mihálynak adja a községet. 1415-ben a Némái Kolos

32

ÁCS, A MI VÁROSUNK

család kezébe kerül, mint puszta. Ekkor említik Zelebeg szigetét is, ami a pusztához tartozott. Pusztulásának okát és időpontját nem tudni. Valószínűleg a török dúlás előtt veszítette el falu jellegét, mert az 1518. évi összeírásban már nem szerepel.

Zászló

Zászló (Saslau, Zazlou, Zazló, Lazló, Százló) falu Gönyü községtől kissé délkeletre feküdt. Első megemlítése III. Ince pápa 1216. évi birtokjegyzékén történik, de szerepel az 1237 körül készült Albeus jegyzékben is. Ekkor az apátságnak 16 ház lovas szol­gája, 10 ház udvarnoka, 2 ház lovásza, 2 juhásza volt a községben. Összesen 30 ház, 200 fő lakossal, de a szomszédok egyező becslése szerint magának a falunak 12 ekényi földje volt, erdőkkel és kaszálókkal. Későbbi sorsa ismeretlen, valószínűleg a tatárok 1241-42. évi hadjárata során pusztult el.

Hózuga

Hózuga (Hazuga) falu Vas és Bana között terült el, több határjáró oklevélben talál­kozni a nevével. Első említése 1234-ben történik, később pedig IV. Béla király 1268. október 14-én kelt, Komárom várát adományozó levelében, több más Komárom megyei községgel együtt Hózuga falut is jegyzik, mint a Koppán nembéli Pál földjét. Későbbi sorsa ismeretlen. Neve valószínűleg Jegespuszta nevében maradt ránk napjainkig.

• Árpa

Syke Árpa (Vitéz Árpa) falu 1259-ben a Koppán nembéli János és Pál birtoka volt. 1268-ban is szerepel különböző oklevelekben. Földjeinek fele ekkor Komárom vármegye tulajdona, a másik fele pedig a királyné asszony hírnökeié. Ez a birtok szomszédos volt a Koppán nembéli Pál Húzuga birtokával és Bana községgel. 1412- ben már lakatlan. Később 1475-ben a Vashoz tartozó pusztaként van megemlítve. Ezutáni sorsa ismeretlen.

Tamástelke

Tamástelke (Thamasthelke) falu a mai Gönyü községtől délkeletre feküdt a középkori Zelebeg nevű település szomszédságában, a Komárom-Győr megyei határon. 1449- ben a győri káptalan oklevelében Héderváry Imrét és Miklóst, a nádor fiait királyi

33

ÁCS, A MI VÁROSUNK

rendeletre visszahelyezik Tamástelke birtokába. 1456-ban még faluként említik az oklevelek. Az ezt követő idők után a településről nem hallani.

Örvény(es)

Örvény, Örvényes (Ewen, Euren, Euryn, Ewrem, Eurem) falu egy Gönyü és Vas közötti kiváló halászó hely hírében állt. 1222-ben II. András király a halászó hely harmad­részét a pannonhalmi apátságnak adta. 1225-ben már teljes egészében az apátság bírta a halászat jogát. Az itt élő udvarnokokat a király Apa fia, Mihály lovászmes­ternek adományozta. 1237-ben IV. Béla király elvette az apátságtól a halászó helyet, majd Péter fia, Tamás elfoglalja. 1244-ben IV. Ince pápa IV. Béla királlyal vissza­adatja az apátságnak ezt a fontos halászó helyet. 1268-ban is említik az oklevelek. 1292-ben Poroszló Miklós tulajdona. Apa vitéz és fia, Mihály 1354-ben erőszakkal elfoglalták. Későbbi sorsáról nincs írott forrás. Az ácsi öregek emlékeznek arra, hogy a múlt század elején a legjobb minőségű lisztet az örvényesi hajósmalomban őrölték, ezek szerint neve tovább élt.

Lovász

Lovász (Lowaz, Lovaz, Luaz) falut Áccsal szomszédos faluként említi az esztergomi káptalan oklevelel236-ban. 1264-ben Nyárhíd határjárásánál merül fel a község neve, majd 1272-ben V. István király oklevele is említést tesz róla. Későbbi sorsáról nincsen • adat. Helye valószínűleg a Duna melletti Lovad szomszédságában kereshető, a Felső­szőlők tájékán.

Körtvélyestelek

Körtvélyestelek (Kertwelesthelek, Kwrthwelystelek) 1321-ben szerepel először okle­velekben, mint Vas, Zelebeg és Gönyü szomszédja. 1415-ben a Némái Kolos család tulajdonában van. Később, 1456-ban Tamástelke faluszomszédjaként említik. Az ezt követő időkről adatot nem találtunk, további sorsa ismeretlen.

Széktelekpuszta

Széktelekpusztát (Zeekthelek) 1475-ben Vashoz tartozó pusztaként említik az okle­velek.

34

ÁCS, A MI VÁROSUNK

Ács a török hódítás alatt

Községünk lakói az 1526. augusztus 29-i
mohácsi csatavesztés után először 1529.
szeptember 12-én találkoztak a törökkel.
I. Szulejmán török szultán a Bécs ellen
vonuló 200 000 fős sereggel jött Komárom
vára alá. A sereg előőrsei, Ibrahim
és Behram bégler bégek csapatai , a
derékhad előtt egy nappal értek ide, hogy
az élelmezésről és a szállásról gondos-
kodjanak. A derékhad 1529. szeptember
13-án Mohhamed szendrői bég vezeté-
sével Szőny és Ács községek között vert
tábort. A török tábor nagyságára jellemző,
hogy 4000 hadi sátorból állt. Községünk
lakói bizonyára biztonságosabb helyre,

Akcse török ezüstpénz

a mocsarakba, nádasokba, erdőkbe, menekültek, ilyen helyeket szép számmal talá­lunk ebben az időkben környéken. A törökökről jóelöre tudni lehetett, hogy mikor és merre jönnek, mert hadi felvonulásuk útvonalán kutakat ásattak. így községünk is jó előre értesült a török sereg közeledtéről, és sikeresen átvészelte a török sereg átvonu­lását. 1540-ben a községet Alcsi néven említik a korabeli okiratok. 1541-ben 3 adózó portával szerepel a királyi rovok adólajstromában, a Győr-Pusztai szolgabírói járásban, amelyhez ekkor tartozott. A 3 adózó porta lakosainak teljes lélekszámára nem lehet megbízhatóan következtetni, hisz ebben az időben az adófizetésre kötelezettek elbuj­

Törökköri fegyverek a Dunából

dostak a portákat összeírok elől,
így őket számba venni nem lehe-
tett. Ebben az időben a porta volt
az eredetileg kapukra kivetett adó
alapja, olyan jobbágytelket jelen-
tett, ami 4 ökörrel művelhető.
Egy porta megegyezett 4 jobbágy
családdal, az összesen 20 főt tett
ki. Községünkben tehát a 3 adózó
porta 60 fő körüli népességet jelen-
tett, azaz ennyit vettek számba.

35

ÁCS, A MI VÁROSUNK

1541. augusztus 23-án a török csellel elfoglalta Budát, I. Ferdinánd császár seregei is vereséget szenvedtek. A törökök útja ezzel megnyílt nyugat felé. Környékünk is szabad prédája lett a portyázó török seregnek. 1543-ban például, míg I. Szulejmán Székesfehérvárt ostromolta, Emin krími tatár szultán és Dewletgirai dobrudzsai tatár vezér 80.000 fős sereggel pusztította Komárom és Győr vármegyéket. 1543. augusztus 10-én az Ahmed tatár kán vezette lovasság bevette Esztergom várát. Ugyanebben a hónapban Tata vára is elesett, sőt augusztus 29-én Székesfehérvár vára is. A török seregek Győr megye délkeleti részét, valamint Komárom megye délnyugati részét is elfoglalták, így a Györ-Pusztai járás is török kézre került.

Mivel a törökök e vidéket is megsemmisítéssel fenyegették, a még megmaradt községek sorra behódoltak a török uralomnak. A török közigazgatási rendszer szerint a budai kormányzóság (vilajet) székesfehérvári bírói kerületéhez (szandzsák) tarto­zott községünk is ebben az időben. A tartományi kormányzó azzal a felhívással élt, hogy mindenki maradjon a helyén falujában, és végezze a dolgát, mint azelőtt. A falu és a hozzá tartozó birtokrész a török kincstáré lett, és az zsoldhübérül valamelyik katonájának adta. A köznépet kímélték a törökök, de a földesurakkal, nemesekkel, papokkal, ha módot találtak rá, végeztek. A hivatalok élén meghagyták a magyar bírót és az esküdteket, de a török parancsokat kellett végrehajtaniuk. A törökök kezdetben megelégedtek a korábban a magyar földesuraknak fizetett adó felével, de később a terményekből is részt követeltek. Megszüntették a régi dézsma- és robotrendszert, mindenki zsellér lett vagyis, török szóhasználat szerint, rája.

Adót a törökök évente kétszer szedtek, április 2-án, Szent-György napján 25 akcsét, és október 26-án, Szent-Demeter napján újabb 25 akcsét. Ez volt a kapu- vagy fejadó. A törökök a fejadókönyvekben (defter) név szerint írták össze a lakók és a házak számát a falukban.

1552-ben községünk At néven 8 házzal szerepel a török fejadókönyvekben, de adót nem fizetett. Az 1553. évi adóösszeírás szerint Alcs (Ács) már csak 1 portával bírt. A török hódoltsági területek nyugati határvonala nem volt állandó. A győri, tatai, vitányi, gesztesi várak hol a törökhöz, hol a császári-királyi Magyarországhoz tartoztak. 1558 júliusában gróf Salm Egon győri várparancsnok visszafoglalta a törö­köktől Tata, Gesztes és Vitány várait, így a községünk és környéke is felszabadult a török fennhatóság alól. Még 1559-ben is a császári-királyi Magyarországhoz tarto­zott, és ezt I. Ferdinánd császár oklevele is tanúsítja, ahol „possessiones Thenyü et Alchy” alakban kétségkívül Tényő községgel együtt szerepel.

A török csapatok állandó portyái miatt községünk lakosai a biztonságos környék­beli várak oltalmát keresték, ezt Komárom, Vas és Győr várai jelentették ebben az időben. Sokan menekültek azonban a Duna túlsó oldalára, a Csallóköz mocsárvi-

36

ÁCS, A MI VÁROSUNK

lágába is. Akik viszont bátrak voltak és maradtak, földbe ásott vermekbe, lyukakba

sereg el nem vonult. Minden bizonnyal ezt őrzi még mai napig is községünk határának az a része, amelyet Likócsnak neveznek, és a lik-ács, ácsi-lik kifejezésekből eredhet.

fejadó jegyzéke ad bizonyságot. Ekkoriban N. Ács 8 házzal, Szufi szpáhi tímár birto­

kaként szerepel. Ebben az időben a győri török bírósági kerülethez tartozott. A község

neve előtti „N” bizonyára a nagy jelző rövidítése.

1565. augusztus 25-én gróf Salm Egon generális, Győr várparancsnoka levelet írt Miksa királynak, melyben jelenti, hogy Thúry György, Várpalota törökverő vitéz kapi-

azt, mivel annak török őrsége igen gyenge. Az ácsi bírót, Imolay Mártont küldték be

a városba, hogy Fehér Lőrinctől, a fehérvári főbírótól megtudakolja és személyesen is meggyőződjön a török őrség nagyságáról. Gróf Salm így ír: „Én emberemet elküdtem a fehérvári bíróhoz, s magyar levelemet a ruhájába varrtuk bé. Most várjuk a választ” Négy nap múlva az ácsi bíró vissza is érkezett, és elsőként Thúry Györgynek számolt be, majd Győrben tett jelentést gróf Salm generálisnak. A jelentés szerint Fehérvárt

ekkor csak 300 török őrizte, tehát alkalmas időpont lett volna a terv végrehajtására. A király azonban ellenezte Fehérvár visszafoglalását, így ezt a tervet el kellett ejteni.

1567. szeptemberében a király a férfiágon kihalt Kolos család birtokait: Lovadot, Vasrévet, Ácsot, stb. mint hódolt községeket, a törökverő Thúry Györgynek adomá­nyozta. A fenti birtokokat 1571. április 2-án bekövetkezett haláláig meg is tartotta.

1570-ben az esztergomi török kerület adóösszeírásában szereplő Án falu háza­inak száma 11. A név szerint összeírt lakók a következők: Farkas Antal, fia János, Farkas Simon, testvére Mátyás (szógája) Gergely, Csibán (Csabán) Ambrus, fia Balázs, Csibán András, fia Mátyás, Kötönyi Sebestyén, fia Tomás (Tamás), fia Máté, fia János, Farkas Jakab „szógája” István, Farkas Petre (Péter), Pásztor László, Farkas István. A községből beszedett jövedelem évi átlagban 5300 akcse volt. A községben tehát 18 férfi lakost találtak a török összeírok, mellettük még azok családtagjai alkották a tele­pülés lakosságát.

1576-ban az esztergomi török hitetlenek új fejadójegyzékében találhatjuk a községet, ahol Ah (Ács) 8 házzal szerepel. Az ezt követő harminc évről viszont nem találtam adatot községünkről. Ebből azonban nem következik, hogy a település végleg elpusz­tult, mint sok forrásban írják, sőt némelyek 80-90 évig is lakatlannak említik.

A császári-királyi Magyarország és a török udvar béketárgyalásain megállapodtak a hódoltsági terület határaiban, és községünk, ha nem is sokkal, de ezen a határvo­nalon kívül esett.‘Az egyezményes határ Szőny és Füzitő falu között, a Duna partjánál

37

ÁCS, A MI VÁROSUNK

kezdődött. Mivel községünk ebben az időben hol a császárnak, hol a szultánnak, hol
mindkettőnek kénytelen volt adózni, az akkor itt elő lakosok nem tudták viselni a
terhek súlyát, ezért sokan elköltöztek a faluból. 1587. december 12-én Győr vármegye
elrendelte, hogy a nemesek és nem-nemesek egyaránt kötelesek éjjel-nappal őrködni
a Duna partján, sőt nappal vágni a Duna jegét Gönyü és Komárom között. Felmerül
a kérdés: ki vághatta itt a jeget, ha nem az ácsiak? Mindezek alapján községünknek
ekkor is léteznie kellett.

A környék lakossága azonban sokat szenvedett az 1590-es évek hadjáratai miatt.

1594-ben a magyar sereget a dunántúli főkapitány, gróf Nádasdy Pál vezényelte,
és egy ideig Komárom-Győr között táborzott. 1594. szeptember 29-én Szinán
török seregei elfoglalták Győr várát. Később, 1597-ben Miksa herceg visszafoglalta
Pápát a töröktől, majd seregeivel Komáromot érintve Győrbe vonult. Elképzelni is
borzasztó, mennyi szenvedést kellett átélnie az itt megmaradt lakosságnak. Istvánffy
Miklós történetíró azt írja, hogy a vidék akkor lakosaitól pusztán hagyott volt. 1598.
március 27-én napnyugtakor a komáromi várkapitány, báró Pálffy Miklós és báró
Schwarczenberg Adolf ezredesek válogatott lovas és gyalogos csapatai Komáromból
jövet átkeltek „a Sámson (Concó) nevű, sem nem széles, sem nem mély, de mocsaras
és iszapos patakon, halászcsónakokon, melyeket előbb szekereken ideszállítottak”
Ez

az 5000 főnyi sereg csellel visszafog-
lalta Győr várát a töröktől.

Az 1606-ban megkötött
zsitvatoroki béke 20 évre viszony-
lagos nyugalmat biztosított környé-
künknek is. Az 1610. évi Komárom
vármegyei porták összeírása között
Ács község nincs megemlítve, de
az összeírásban a gesztesi járásról
sincs szó. Valószínűleg a behódoltak
töröknek, és így nem tartoztak
Komárom vármegye fennhatósága
alá, tehát adót sem ide fizettek.

1617 körül a szétszéledt lakosság lassanként kezdett visszatérni a török földesurak ígérgetései folytán, mivel a budai török vezérpasa az újra telepedett földművelő lako­soknak 4 évre szóló adó- és tizedmentességet biztosított. 1618 februárjában a komá­romi béketárgyalásokon, amit a német-római császár és magyar király biztosai foly­tattak a szultáni udvar követeivel, megállapodás született a kétfelé adózó községekről,

Zsitvatoroki béke emlékmű Zsitvatön

38

ÁCS, A MI VÁROSUNK

amelyek között Ács is szerepel, a szomszédos Lél és Kiskeszi községekkel együtt. Hosszú idő után ez az első említése Ácsnak, mely ezek szerint mégis lakott hely volt.

1622-ben Ács birtokosát név szerint ismerjük: Tóthi Lengyel János, Szigliget örökös kapitánya kapta vitézségéért királyi adományul. A község még ekkor is sokat szenve­dett a német-magyar és a török portyázó csapatoktól.

Komárom és Szőny közt 1627. június 18- szeptember 13-ig béketárgyalások folytak a német-római császár, a magyar király és a török szultáni udvar biztosai között. A szőnyi béke is csak viszonylagos nyugalmat biztosított a lakosságnak, hisz a törökök azt tartották, hogy „két pásztor jobban megőrzi a nyájat, mint egy pásztor ’. Ezért a helyiek továbbra is egyaránt szenvedtek a császári-királyi és a török adószedőktől, valamint magyar földesuraiktól.

1630-ban egy peres ügy kapcsán említik községünket. Az esztergomi káptalan 1630-ban Szent-Apollónia szűz és vértanú napján (április 18.) nemes Demyen Mihály királyi ember, tisztelendő vizsgálatot tartott Komáromban, Böjté Miklós, az eszter­gomi káptalan olvasó kanonokjának jelenlétében. Komárom és Nagyszombat királyi városok közt per folyt a vámmentesség megsértésének ügyében. A vizsgálat során 49 tanút hallgattak ki, és különféle kérdésekre kellett válaszolniuk. A 13. tanú „Michael Görcz in Possesione Ach”, Görcs Mihály, aki az Ács nevű faluban élt, a Komárom vármegye által kiadott idézésnek megfelelően megjelent a vizsgálóbizottság előtt, ff

O egykor vitézlö Csuby Mihálynak volt alárendelve és felesküdve. Eskü alatt vallotta, hogy Győr vesztésétől (1594) fogva minden esztendőben, két ízben is felment Nagyszombatba kocsival, marhákkal, mivel fuvarosa volt Csuby Mihály szekeres gazdának. A 14. tanú „Georgius Pethe in Possesione Ach”, Pethe György, ugyancsak Ácsra való, 75 éves fuvaros vallomása az alábbi: „Én harminc esztendőiül fogva laktam itten Komáromban és csak esztendeje vagyon, hogy Ach-ra mentem lakni. Sokszor jártam szekérrel, marhával Nagyszombatban, s tudom, hogy soha semmi vámot nem vettek rajtam, se hidbért, se italpénzt. Mihelyt megmutattam a város levelét és úgy teccik, hogy ezerhatszázhuszonhat esztendőtől fogva értegettem, hogy némelyeket háborgattak a vám miatt”

1628-ban a Kolos családból származó Szecze György kezdte benépesíteni a községet. A községbe telepítések a Duna túlsó partjáról Csallóközből, a szomszédos települé­sekről, a környéken elpusztult, felégett helyekről történtek. Messzebb vidékekről is kerültek ide német és szláv telepesek. A betelepítést a többi Kolos családbeliek is előse­gítették, támogatták. De a békés élet egyelőre ábránd maradt, mivel Ács túl közel volt a környékbeli magyar végvárakhoz.

Az 1630. év tavaszán például 23 tatai huszár, 3 hajdú és 8 komáromi vitéz portyára indult, és egy kisebb török seregre bukkant, de megugrasztották azokat. Tizenegy

39

ÁCS, A MI VÁROSUNK

törököt levágtak, és szép nyereséget szereztek.
A zsákmányt Ács község mellett, egy rejtett
völgyben kótyavetyére bocsátották. Minden
kardra 7-8 tallér készpénz jutott. 1631-ben,
húsvét táján pedig a 22 főből álló győri katonai
kémcsapatot mind egy szálig levágták az
éppen rablásra induló török portyázók Ács és

Bana között. Később, 1642-ben, amikor Győr vármegyének a törököktől elszenvedett sérelmeit gróf Eszterházy Miklós nádor összeíratja, tíz Győr vármegyei község sérelmi jegyzőkönyve tartalmazza az Ács, Bana és Igmánd községek körüli török rablások és dúlások tényét. A mezőőrsiek ezt írják: „tudgyuk azt is hog Ácsnál es Igmandnal 24 gyeori kathonat vágták le”. A tápiak, ságiak, ravaszdiak, nyúliak, koroncóiak, felpéciek, szemereiek, kisbarátiak is felsorolják ezeket a tetteket. A pázmándiak azt írják: „Tudgyuk hogy az Czonczónal 18 katonát levágták”.

A település ilyen körülmények között is próbált fennmaradni. 1632-ben a székes­

A református gyülekezet 1644-ből származó
kelyjie

fehérvári török bírói kerület hübérlajst-
romában a község „Egyházas As” néven
szerepel, 6000 akcse jövedelmet adott a
törököknek, ami ebben az időben 100
magyar forintra rúgott. A mohamedán
törvények szerint három féle adó volt,
földadó, a termésből fizetett adó és a
harmadik, a fejadó. Ebben az időben a
községnek a magyar földesurakon kívül
török földesura is volt. Szembetűnő,
hogy ebben a lajstromban említik először
a községet, mint egyházas helyet, és ez
a templom a jelenleg is álló református
templom ősének tekinthető. A refor-
mátus gyülekezet 1620 táján alakult meg
a be- illetve visszatelepülő református
lakosoknak köszönhetően. Első lelké-
szeik Nagy Pál és Kissallai János (utóbbi
1650-ben) voltak.

1635-ben községünk már újra a
császári-királyi országrészhez tartozik.
Nevével a királyi rovok megyei adólajst-

40

ÁCS, A MI VÁROSUNK

romában találkozunk, ahol a községnek már 16 megtelepült portája volt. Ebből 12 porta adómentes, mivel újonnan települt. így csak 4 porta után fizettek adót. Az 1 porta után fizetett adó 5 forint volt.

Az összeírt porták után a községben jelen lévő népesség 350 főre tehető. Ismertek az akkori birtokosok is: Hathalmi György és Imre, valamint nemes Kürthy Pogrányi István és Benedek osztozkodtak a község fele részén, amit ekkor Dunaszernek neveztek. A Hathalmiak Kolos Erzsébet öröksége révén jutottak ehhez a birtok­részhez, aki a győri vitéz Kolosnémai Kolos János testvére, és fiúörökös nélkül hunyt el. A község másik felén az alábbi birtokosok osztozkodtak: Tóthi Lengyel János, Szigliget örökös kapitánya és fiai, István és Miklós, továbbá Eszterházi Dániel, Thury Benedek, báró Szopek Dániel, özv. Balogh Ferencné, valamint özv. Szecze Györgyné.

1638-ban sokan menekültek a török támadások elől Győr falai közé vagy Komárom várába. Ezért 1639-ben már csak 3 adózó portát írtak össze az adólajstromokban, ami a község ismételt viszonylagos elnéptelenedésére mutat. Nyilvánvalóan a német­magyar és török csapatok állandó harcai miatt, félelemből menekült el a lakosság nagy része. Az élet azonban nem állt meg, mert 1640-ben Pálffy Mátyás pannon­halmi főapát maga tiltakozik Komárom vármegyénél, mivel az ácsiak, a szőnyiek és a mocsaiak a koppánymonostori apátság birtokait használják. A vármegye közben­járásával a főapát megtiltja ezt a fent nevezett községeknek.

1641. december 10-e körül került sor a szőnyi béketárgyalásokra. Ezt a törökkel folytatták II. Ferdinánd császár és király békebiztosai, akik a községünkön áthúzódó Bécs-Budai főpostaúton haladtak el Szőny felé, 300 lovas és 150 gyalogos katona kísé­retében.

1643-ban az újból telepített helységek között van említve a dunántúli járásban Ács község, Bana és Nagyigmánd helységekkel együtt. Ez időben is több birtokosa volt a községnek.

A török elleni védelem megszervezésére 1644-ben Komárom vármegye elrendeli a komáromi vár megerősítését, amihez Ács 6, Bana 2, Nagyigmánd 2, Mocsa 3, Szőny 4 kocsi karót volt köteles leszállítani.

1649-ben községünknek már 8 lakott portája volt, ami népességre vetítve mintegy 170 fő akkori lakost jelenthetett. A portánként fizetendő adó 10 forint volt, amelyből 5 forintot a nemesség volt köteles fizetni. Ez év nyarán az ácsi mezőkről Almási Mózes 16 éves fiát, Almási Györgyöt és 12 esztendős leányát Almási Örzsikét elrabolták a portyázó budai törökök. A rablott gyermekeket a törökök a budai pasának ajándékozták. Elhurcolták továbbá Szabó Pétert és feleségét. Szabó Pétert elengedték, de a feleségéért 100 tallér váltságdíjat követeltek. Ugyanekkor vitték el az ácsi határból Gönyüi Fóris Mihály behódolt legényt is, aki belgrádi fogságából 100

41

ÁCS, A MI VÁROSUNK

forintért szabadult, valamint Kisnyuli Sipos Jánost, akinek kiszabadítása 6 forintba
került. Ugyanebben az évben a Duna partján, Nagyiéllel átellenben erősség épült. Az
1649. évi Komárom vármegyei jegyzőkönyv erről így ír: „az Teörököknek, az Dunán
által szokott beütesse es hajozassa ellen, sancz es vigyazasra való hely es erössegh
chinaltatik”.
Ez minden bizonnyal a Castrum-ferreum, azaz a Duna-parti vaspusztai
vár. A vár erődítési munkái még 1650-ben is folytak, mivel a vármegye elrendelte az
összes Komárom vármegyei molnárnak a fenti vár építésénél való szolgálatot.

A környék birtokosaira a török védelmi harc megszervezése komoly terheket
rótt. Ács ekkori birtokosai közül többen elszegényednek, kölcsönöket vesznek fel
vagy zálogba adják ácsi birtokaikat, amint ezt a Bezerédy, az Ocskay és a Tóthi
Lengyel családok tették. A Tóthi Lengyel család például 600 forint kölcsönt vett fel a
szentmártoni (Pannonhalma) konventtől, amelynek biztosítására 15 évre, több más
birtokkal együtt leköti az Ácson lévő W2 telkét 2 jobbággyal és a lovadi, valamint a
vasi halászó tanyák porcióját. Ettől az időtől kezdve a községben megjelenik az ácsi
világi földbirtokosok mellett a pannonhalmi főapátság is, mint egyházi birtokos. Az
előbb említett Tóthi Lengyel családbeliek, mint Kolos-örökösök 1662-ben megosztják
egymás közt a közép-ácsi birtokukat. Az osztozkodásnál jelen lévő családtagok a
következők: Lengyel Zsigmond, Lengyel Gáspár, Lengyel Imre, Lengyel Katalin és
Törkenczi Pálné, szül. Lengyel Éva. A .birtokmegosztás Rabbi István királyi ítélő-
mester előtt történt. Ocskay János özvegye, Nebojszai Balogh Kata asszony pedig az
ácsi birtokrészét 250 forint zálogösszegért engedi át nemes Kis Mihálynak.

I. Lipót király 1663-ban összevonta hadseregét, mivel a török sereg támadást indí-
tott a vidék ellen. A döntő ütközet Szentgotthárdnál zajlott, ahol gróf Montecuccoli
fényes győzelmet aratott a török felett. A törökök 1664-ben Vasváron békét kötnek,
és megkezdődnek a béketárgyalások a szultán és a császár között. A török szultán
követsége 1665. május 15-én indult el Budáról, majd május 18-án találkozott a két
követség a Szőny és Almás közti határponton. 1665. május 19-én Ácsra érkezett a

fényes török szultáni követség. Erről a szemtanú, Evlia
Cselebi török világutazó, a követség tagja és tolmácsa az
alábbiakat írja: „másnap az ellenség katonaságától kísérve
nyugati irányba 6 óráig mentünk és Ács (Ads) nevű faluba
érkeztünk, a király komornyikjának, vagyis főszolgájának
faluja ez. A királytól bizonyára parancs érkezett, mert kapuit
és falait olyanra meszelték, mint a fehér hattyú és az összes
utakat igen tisztára söpörték. A hitetleneket felöltözve az útra
rendelték, csakhogy sokaság legyen. Ez a vidék Magyarország

• ugyan, de a német császár birtokában van. Efaluban lovaink

42

Evlia Cselebi

ÁCS, A MI VÁROSUNK

is, magunk is majdnem elvesztünk az éhségtől. Ekkor a király defterdárjai 20 mérő árpát, 200 kenyeret, 8 bárányt hoztak. Csakhogy ez nem volt elég nekünk. A pasa a hozott tárgyakat nem fogadta el, hanem a defterdárokat elkergette. A padisah kegyel­méből 50 kocsinkon, 10 pár tévénkén, 10pár lovunkon, 20 hajónkon és kiséretünk annyi öszvérén és lován sok élelmiszerünk és italunk van nekünk, mondá a pasa. Azután az egész kiséretnek válogatott élelmiszereket adott, finom cukros és fűszeres ételeket főztek, és 11 helyen mohamedán asztalokat terítettek fel. A követ pasa kíséretére érke­zett Souches kapitány is, ekkor oly nagy ebédet készíttetett, hogy az összes hitetlenek elbámultak rajta”. A török követ pasa Mohammed ruméliai bégler bég volt.

Érdekes az a megjegyzése Evlia Cselebi török világutazónak, hogy a község a király föszolgájának, kormonyikjának a faluja. A kutatások azt igazolják, hogy ez nem lehe­tett más, mint idős gróf Zichy István királyi kincstartó, kamarai elnök, Komárom várának akkori kapitánya, aki 1659-től sok más Komárom vármegyei falunak is földesura volt.

A község földbirtokosai között más vármegyei lakosokat is találhat a figyelmes kutató. Ilyen volt Felsőkáldi Káldy Péter vasmegyei birtokos is, aki 1663-ban elzá­logosította az Ácson, Vason és Lovadon lévő birtokrészeit Gencsy Egyed pannon­halmi föapátnak, de ezeket a birtokrészeket sohasem váltotta vissza az apátságtól. Az 1669. évi portális összeírásban Ács község a gesztesi járásban szerepel. Községünkben ekkor 3 portát írtak össze a biztosok. A szomszédos Bana 2, Nagyigmánd 22, Mocsa 3, Szőny 6 portával lett számbavéve.

1673-ban Közép-Ács részbirtokosa nemes Tóthi Lengyel Éva, Törkenczy Pálné, aki férje halála után Horváth Mihály felesége lett. Itteni birtokrészét Radovány Istvánnénak, majd ennek halála után Szeghy Mihályné, szül. Méhes Klára asszonynak zálogosította el, 200 forintért. Ezt a szerződést 2 év múlva nemes Tóthi Lengyel Éva 10 évre meghosszabbította, de nem került sor a visszaváltására. Ekkor a községben a pannonhalmi főapátságnak 10 félhelyes jobbágytelke volt, 2 puszta félhelye, ami összesen 126 hold, és 6 jobbágya, valamint a lovadi és a vasi halászó tanyák. Az apátság számadási jegyzékei szerint Ácson a 10 félhelyes jobbágy adója 30 forint volt, a két puszta félhelyre 5 forint földbért kellett fizetni. A Hamar-tanya halászó jövedelme után évi 4,28 forintot szedtek be. Az apátságnak így összesen 29,28 dénárt jövedelme­zett az ácsi birtok. Az ehhez a birtokhoz tartozó Lovad és Vaspuszták halászó tanyá­inak jövedelme 3 forint volt. A község földbirtokosai között 1675-ben több nézetelté­résről is tudunk. Ifjú gróf Zichy István, Ács részbirtokosa panasszal élt a vármegyénél Gencsy Egyed pannonhalmi főapát, gróf Eszterházy János győri helyettes főkapitány, Tóthi Lengyel János szigligeti örökös várkapitány, Bezerédy István pápai helyettes várkapitány, Mednyánszky Pál és Horváth Mihály ácsi birtokosok ellen, mivel azok

43

ÁCS, A MI VÁROSUNK

Janicsár tiszt a hódoltság korából

jobbágyai Zichy concói, vasi, lovadi birto-
kait pusztítják. Ugyanebben az évben a
pannonhalmi apátság ácsi birtokál-
lománya tovább nőtt, ugyanis Tóthi
Lengyel János, Szigliget örökös kapitánya
ácsi, lovadi és vasi birtokrészeit, melye-
kért korábban 600 forint kölcsönt vett fel
Gencsy Egyed főapáttól, nem váltja vissza,
így ezek a birtoktestek is a főapátság tulaj-
donába mennek át. Hasonló történt 1676-
ban is: nemes Kis Mihály fia, nemes Kis
Ferenc ácsi telkes gazda 250 forintért 20
évre elzálogosította 3 félhelyét 4 jobbágy-
gyal együtt, amit ő is zálogból bírt özvegy
Ocskay Jánosnétól. A zálog folytán ez a
birtoktest is Gencsy Egyed pannonhalmi
főapáté lett.

Ács község jobbágyságának különösen

nagy kárt okozott ifjú gróf Zichy István. A gróf többszörös tiltakozása ellenére a jobbágyok tovább legeltették állataikat az ácsi völgyben és a Concó vize mellett. A gróf erre 1679. szeptember 13-án kirendelte Ácsra a szőnyi és más helységbéli jobbá­gyait, továbbá a komáromi várőrségből 49 német vasas katonát. Az ácsiak 1500 darab •marháját ekkor hajtották el. Az ácsiak a következő éjjel fegyverrel átmentek Szőnybe, hogy jogos tulajdonukat visszaszerezzék. A készenlétben álló szőnyi jobbágyok és a komáromi német vasas katonák nemcsak megszalasztották az ácsi jobbágyokat, hanem betörtek Ácsra, és óriási zenebona közben 9 embert megsebesítettek, 2 apát­sági jobbágyot pedig megöltek. E kettős kár miatt azután az összes társbirtokos, gróf Eszterházy János vicegenerális, Gencsy Egyed főapát, Tóthi Lengyel János szigligeti örökös várkapitány, Bezerédy István pápai főhadnagy, Mednyánszky Pál pozsonyi kamarai titkár és Horváth Mihály pápai vajda együttesen pert indított Zichy ellen. A per tárgya egyrészt a vitás legelőterület megoltalmazása, másrészt az okozott kár megtérítése volt. A marhák egy részét végül is 162 forintért visszaváltották, 56 forint értékű marha továbbra is Zichy kezén maradt, így a község 218 forintnyi kárt szen­vedett.

Nem hozott békésebb időt a török alóli felszabadító háborúk időszaka sem. 1683 júliusában Kara Musztafa, török nagyvezér itt haladt el 200 000 fős seregével Bécs ostromára, a Buda-Bécs főpostaúton. A sikertelen ostrom után a Bécsnél megvert

44

ÁCS, A MI VÁROSUNK

sereg visszavonuló maradványai végigdúlták községünk vidékét. Ács községe viszont megmenekült a pusztulástól, mivel egyik földesura, gróf Eszterházy Ferenc, a felesége révén rokonságban állt a török oldalon álló Thökölyvel. Taktikusan behódolt, elis­merte őt urának. Thököly ezzel szemben vállalta, hogy a behódolt faluban megóvja az élet és a vagyon biztonságát. Az erre portyázó török-tatár-kuruc vegyes csapa­toknak a templomtoronyba kitűzött fehér zászló jelezte, hogy ide betörni tilos. Az is számított azonban, hogy a terület jól védhető volt, mivel a Concó patak keletről, a völgyi mocsarak pedig északról védték a községet. A református templomdombot és közvetlen környékét erődítménnyé alakították, földhányásokkal vették körbe. A Gyepsor vagy Gyepűsor egy földhányás és hosszú, erős sövénnyel elrekesztett védőmű volt. A falun kívül, a környék magasabb pontjain a bíró utasítására figyelők fürkészték a környéket. Erre utal az Etelka-telepi Szili-domb, melynek régi elnevezése a Látóhegy, valamint a község másik pontján található Leshegy is.

Ez volt a török világ utolsó hadjárata, utána egy egészen új, de nem sokkal könnyebb korszak következett.

Zsellérek

Ács története a Rákóczi-szabadságharc leveréséig

f’

A hódoltság után meginduló élet sokat mondó forrása egy 1690-ből való összeírás,
miszerint 30 telkes gazda és 54 nemes ember élt a községben. A falu a győri-pusztai
járáshoz tartozott. A község, ha lassan is, de megindult a fejlődés útján. Sokan
költöztek ide. Községünket sokan választották végleges lakhelyül a környező hely-
ségek maradék lakói közül. Más megyékből is kerültek ide munkáskezek. A Veszprém
megyében birtokos Zámbó család 1702-ben 3 colonusának Ácsra szakadt fiait 150
rajnai forintért és 2 pozsonyi mérő kölesért engedte át gróf Eszterházy Ferenc ácsi

földbirtokosnak. A vallási erőszakosko-
dások következtében is sokan telepedtek
ide, ebbe az akkor szinte teljes egészében
református községbe, főleg Komáromból
és környékéről. Közöttük több nemes
család is volt. Gróf Zichy István szláv
jobbágyokat is telepített ide: aki elha-
gyott földet kezdett megművelni, vagyis
gyepet szántott, az háromszor vethe-
tett, és csak a negyedik vetés terméséből
kellett tizedet fizetnie a földesúrnak és az

45

ÁCS, A MI VÁROSUNK

egyháznak, vagy az azt képviselő és nevében eljáró tiszttartónak. A faluban a válasz­tott bíró ügyelt a rendre. A bíró tekintélyét ebben az időben a szakáll is növelte, más nem is viselhetett szakállat. A községi bíró, tekintélyének megóvására, a vele szemben engedetlenkedökre és a hatalmaskodókra nagy pénzbírságokat szabhatott ki. Vétségeknél, kihágásoknál a falusi bírói szék ítélkezett. A vétkes ügye csak akkor került a földesúri szék elé ha fellebbezett. A testi sértésért, a rágalmazásért, a károm­kodásért pénzbüntetés járt. A fiatalkorú bűnösök bot- vagy vesszőütést kaptak, 50 vagy 100 botot, bűncselekményük nagyságának arányában. Mivel a község nemesi falu volt, mentesült a katonai szállásadástól és az ilyenkor szokásos ingyen fuvaro­zásoktól is. A szabados betelepülők 6 évi adómentességet élveztek, ha a gazdátlan földeket és szőlőket vették birtokba. Szőlőperekben a hegymester vagy hegybíró ítél­kezett. Egy 1691-ből való összeírás szerint Ácson 190 darab jármos ökör volt.

  1. ban Ács a Győri vagy Felsőpusztai járásba tartozott, ahol 22 fő (fertályos) telkes gazdát és 21 fő zsellért írtak össze. A község határának ekkor már csaknem kizárólagos földesura gróf Eszterházy Ferenc, Pápa és Csesznek kapitánya, Thököly Katalin grófnő férjeura. Joggal feltételezhetjük, hogy a Bel-majorban lévő kastélyt is ifjú gróf Eszterházy Ferenc építtette, mivel sokat tartózkodott a községben.
  2. ban már 54 telkes gazda élt itt. Az állatállomány is számottevő volt, 320 darab tehénnel és 310 darab lóval rendelkeztek a gazdák. A községben több birtok­rész gazdát cserélt. Tóthi Lengyel János a maradék ácsi részbirtokát gróf Eszterházy Jánosnak, Győr főparancsnokának adta el. Horváth Mihály és Horváth Judit, mint Lengyel-Kolos örökösök ácsi részbirtokait pedig ifjú gróf Eszterházy Ferenc vásárolta

meg. 1695-ben a Bucsányi család az itt lévő, egy örökség folytán nyert ácsi birtokukat Somogyi György Nyitra vármegyei, Elecska községi birtokáért cserélték eh 1696- ban Somogyi György újabb birtokrészeket szerez, ezúttal Ocskay János özvegyének, Nebojszai Balogh Kata asszonynak a birtokrészeit, melyeket korábban nemes Kis Mihálynak zálogosított el. Ennek fia, nemes Kis Ferenc pedig a pannonhalmi főapát­ságnak vallotta fel, az apátságtól kiváltani azonban nem tudta, így az Ocskay család felhatalmazásából Somogyi György letette a 250 forintos zálogösszeget, és átvette a birtokrészeket a főapátságtól.

1699-ben 137 adóköteles portát írtak össze a községben, az akkori lakosság 2000 főre tehető.

Ács 17. századi történetének méltó lezárása egy térképi ábrázolás. Johannes Ram holland térképész és rézmetsző a 17. század végén Amszterdamban megszer­kesztette Magyarország térképét. A térkép felirata szabad fordításban „A királyi Magyarországban lévő valamennyi vármegye pontos beosztásának ismertetése”. Községünk jelentőségét az is bizonyítja, hogy szerepel ezen a térképen, méghozzá

46

ÁCS, A MI VÁROSUNK

Atzsch (Ács) alakban. Komárom
megyéből Nismiel (Neszmély),
Almosch (Almás), Nuzschan (Mocsa)
Sohn (Szőny), Tottes (Tata) helységek
vannak feltüntetve.

A 18. század elején az 1703 máju-
sában kitörő Rákóczi-szabadságharc
eseményei hoznak változást.
A vármegye élén álló főispán,
Vásonkeői Zichy László ekkor
halt meg, így Komárom vármegye
főispán nélkül maradt. A szomszédos
Komárom várának német őrsége és
várparancsnokainak túlkapásai sok
panaszra adtak okot a környék lakos-
sága körében. Újra háborús idők
jártak. A vármegye vezetése nem
volt pártatlan, a kurucok és a komá-

romiak között ingadozott. A vármegye naponta több száz munkást és szekeret rendelt ki a komáromi vár erődítési munkáihoz és annak javítására abból a célból, hogy a kurucok előretörését megakadályozzák. 1703. szeptember 19-én I. Lipót általános nemesi felkelést rendelt el. Megparancsolta a vármegyéknek, hogy hadaikat gróf Forgách Simon császári-királyi tábornok, győri vicegenerális vezénylete alá adják.

1703. október 3-án a vármegye királyi parancsra elrendeli, hogy a dunai réveket őrizni kell, és az összes hajót a komáromi várparancsnok rendelkezésére kell bocsájtani. Még ez év december 31-én gróf Eszterházy Antal főispán elrendeli, hogy a vármegye lovassága Gönyühöz menjen, „az hol további dispositiomig behelyeztetni es temporizálni fog”. 1704. január 4-én gróf Eszterházy Pál nádor ismét elrendeli, hogy a felkelt nemesség gróf Forgács Simon „ordréja” alatt védje a dunai réveket a kurucok ellen, akik már a környéken táboroznak.

Erre utal Bottyán János kuruc tábornoknak Szőnyből Nedeczky Sándorhoz írt levele. „Szőni 15. januar 1704. Szolgálok Kegyelmednek Az kurucság Gőrnél /Győrnél/ öt ezer lovas

álltai iot/jött/ es igenessen /egyenesen/ az Pápára sállott/szál­lott/ en ide az Duna mellé Mocára, Ácra és Sőnre sállottam az népemmel.”

47

ÁCS, A MI VÁROSUNK

1704. január közepén tehát Ács községe már Rákóczi kurucaitól megszállt terület. 1705 augusztusában Szekeres István lovas ezredes Igmándnál ütött rajta a császári katonákon, közülük 7 főt levágott, 5 főt pedig foglyul ejtett.

Az 1706. júniusi összeírás szerint Ács község II. Rákóczi Ferencnek 21 porta után adózott. Ugyanekkor a németek is követelőztek, és előírták, hogy a 21 porta után a község népe 12 hajdút köteles állítani, ezen felül 165 forintot is kell fizetniük. Szeptember első napjaiban Bottyán János generális és gróf Eszterházy Antal mezei marsall seregei a szomszédos Bana községben táboroztak, hogy a Komáromban lévő gróf Starhemberg Guidó császári hadvezér Győr felé vonulását megakadályozzák. Bottyán generális seregei november végén, december elején indultak meg. A gene­rális a sereg egy részét a Duna mentén Győr felé küldte, a másik részével pedig ő maga is lesben állt. December 24-én a győri német gyalogság hajóit észrevették a Duna mentén táborozó kurucok, és a parton egész Komáromig kísérték őket, miközben lövöldöztek rájuk. A Győr és Komárom közötti területre, Győr megye pusztai és Komárom megye gesztesi járására Szekeres István, Goda István és Török István lovas ezredéinek néhány százada vigyázott. A sereg 400 huszárból állt, akik részben Győr és Komárom megyebeliek voltak. Községünk sokat szenvedett ezidőtájt is az örökös hadmozdulatok miatt.

1707. augusztus 13-án éjjel Gróf Rab.utin de Bussy Lajos császári tábornagy 4000 válogatott vasas, dragonyos némettel és gróf Pálffy János 3000 rác lovasával táma­dásra indult a kurucok ellen. Augusztus 18-án a császári tábornagy a gyalogságát, az élelmiszert és a hadi felszereléseket Gönyünél hajóra rakatta és Komáromba küldte. .0 maga pedig 5 lovasezredével a part mentén követte őket. Első állomásuk augusztus 19-én Ácsnál volt. Erről tudósít Szekeres István kuruc ezredes levele, amelyet gróf Eszterházy Antal generálishoz írt Lovasberényböl, 1707. augusztus 19-én:

„Ma már két napja, hogy Rabutin egész corpussával által jött Győrnél és
ma Győr és Komárom fele útjában a Duna melletti Czonczóhoz szállott”

Bottyán generális az október közepén beállott kemény hideg és havas idő miatt Szekeres és Goda lovasezredeit téli szállásra parancsolja. Decemberben Ács, Bana, Igmánd, Mocsa, Szőny községek csatlakoztak Rákóczi táborához. Ugyanebben a hónapban Lanzensfeld komáromi várparancsnok megtette Baranyay György várme­gyei nemest alispánnak, aki egy-két szolgabíróból „labanc vármegyét” szervezett. Kihirdette a császári várparancsnok rendeletéit, és szolgabíráit katonai kísérettel küldte ki adót szedni a szomszéd falvakba, Ácsra, Szőnyre, Aranyosra.

Egy ebből az időből való, 1709-ben Johann Christoph Müller német térképész által készített, hazánkat ábrázoló térképen több szomszédos település mellett községünk is szerepel: Ács (Azs),-Gönyü (Gönny), Bana, Mocsa (Moisa), Szőny (Zeny).

48

ÁCS, A MI VÁROSUNK

A vármegye kuruc és labanc kettőssége még három évig állt fenn. 1710. szep­tember 23-án azonban megszűnt a „kuruc vármegye”, mivel teljes egészében behó­dolt a császáriaknak.

A 18. század története

A Rákóczi-szabadságharc utolsó éveiben (1709-10) nagy pestis pusztított a környé­künkön. A pestis és a harcok sok áldozatot szedtek a lakosság soraiból. Ez derül ki az 1715-ben készült országos összeírás adataiból is, amikor községünkben csak 53 gazdát és 6 zsellér családot, azaz 59 adóképes családfőt vettek számba. Az összeírásban számbavett családfők vezetéknevei a következők: Abai, Ács, Bakonyi, Csender, Csere, Csizmadia, Csuka, Deák, Gyüre, Hegedűs, Horváth, Janci, Kalmár, Kis, Komáromi, Kovács, Lamperth, Lénárt, Major, Megyeresy, Miklós, Nagy, Németh, Nyolcas, Ötvös, Panyi, Petes, Péntek, Rosta, Sallai, Simon, Szabó, Szalai, Szarka, Új, Varga, Vas és Vasvári, a helyi jobbágygazdák.

A zsellércsaládok pedig a következők: Rócza, Szalai, Szente, Varga, Zörghe. Az összeállításnál az azonos családnevek csak egyszer szerepelnek. Az összeírásban nem szerepelnek sem a nemesek, sem a földesurak.

Az 1715. évi országos összeírás az állami adók arányosabb és igazságosabb elosz­tása céljából készült. Mivel az összeírás szövegét az összeíró biztosok félreértették, 1720-ban újra meg kellett ismételni.

Az 1720-as országos összeírásban csak a földterülettel rendelkező jobbágyokat és zselléreket írták össze. Az ekkori adatok szerint Ács községben 54 adóképes családfőt

vettek számba, ebből 45
jobbágygazda és 9 zsellér volt.
Az adózó családfők a követ-
kezők: az Abai, Bakonyi, Both,
Csere, Csizmadia, Csuka,
Csöndör (Csencer), Eötves
(Ötvös), Hegedűs, Horváth,
Kecskés, Kelemen, Komár
(Kalmár), Kovács, Lamperth,
Medgyesi, Mikos, Molnár,
Nagy, Németh, Nyolcas, Panyi,
Petes, Péntek, Rosta, Sallai,
Simon, Szabó, Szalai, Tóth,

A református anvakönyv 1725-ből

49

ÁCS, A MI VÁROSUNK

Új, Varjú, Vasvári nevű jobbágygazdák. A zsellércsaládok a következők: Horváth, Kovács, Péntek, Sótornyi, Szabó, Tóth, Túró, Zörghe vezetéknevűek. A református lelkészi hivatalban őrzött, ebben az időben megkezdett kereszteltek anyakönyvében is magyar nevek olvashatók.

A községet bíró földesurak tovább növelték földterületüket az ácsi határban. Még 1724-ben Bodorfalvi Baranyai Imre királyi táblabíró feleségének, Lengyel Borbálának zálogos ácsi, vasi, lovadi birtokrészeit 500 forintért visszaváltotta a főapátságtól. Később azonban a birtokok visszaszálltak az apátságra. 1742-ben ugyanis Saigho főapát pert indított Baranyai Imre ellen a Komárom vármegye előtt, mivel az csalással váltotta vissza az ácsi, vasi, lovadi birtokrészeit. Tudniillik a felesége nem az Ácson birtokos Tóthi Lengyel család leszármazottja volt, így a kérdéses részbirtokokat, mint őket meg nem illető részt, vissza kellett adni a főapátságnak. Megszilárdult viszont az Eszterházy grófok helyzete, hisz gróf Eszterházy János és Károly is feltűnik a birto­kosok között. 1752-ben Russy Katalin, anyai ágról Kolos-Horváth leszármazott, az Eszterházyaktól követelte az ácsi birtokrészét. A perből alku, majd egyezség lett, így az ő ácsi birtokrésze is gróf Eszterházy János tulajdonába ment át. Az 1758-59-es évek folyamán újabb per folyik Bolla István és Saigho Benedek főapát között az ácsi határ egy részéért. Bolla István jogcímül arra hivatkozott, hogy az apátsági birtokrész régen Kolos László tulajdonában állt, akitől anyai ágon az ő felesége és Tóthi Lengyel János is származott. A Komárom vármegyei alispáni bíróság első fokon helyt adott a köve­telésének, és 1759-ben megítélte Bolla Istvánnak a kérdéses birtokrészt. A főapát nem nyugodott bele az ítéletbe, és a Komárom vármegyei törvényszék elé vitte az ügyet. Természetes, hogy a nagyhatalmú, befolyásos főapáttal szemben Bolla István lett a vesztes. Makacs ember lévén nem értett egyet az ítélettel, és 1761-ben a legfelsőbb bíró­sági fórumhoz, a királyi ítélőtáblához fellebbezett. A pert itt is a nagyhatalmú főpap nyerte meg, így Bolla István nem lett a perelt ácsi birtokrész tulajdonosa. 1766-ban pedig Szentgyörgyi Armpruszter János pereskedett a főapátsággal az ácsi, lovadi, vasi birtokrészekért, amelyet korábban Felsőkáldi Káldy Péter, Vas megyei birtokos zálo­gosított el. A pert azonban elvesztette a főapátsággal szemben.

A birtokjogi perek mellett egy olyan határperről is maradt fenn adat, amit Ács a keleti határszomszédjával, Szőny községgel folytatott. 1760. január 31-én és november 29-én az ácsi közbirtokosság és a szőnyi Zichy uradalom a Komárom megyei alispáni hivatalhoz fordult a Szőny-Ácsi határ peres területének megvizsgálása és kiigazítása ügyében. A per 38 évig húzódott, csak ekkor született végleges döntés, és a határkiigazítás is ekkor történt meg. Erre egy, Brusénszky Pál Komárom megyei földmérő mérnök által 1764. március 23-án készített kéziratos, színes térkép is következtetni enged. Az ügy a Királyi Kúriánál nyert elintézést. A térkép nagyon rossz állapotú, szakadozott, a hajtogatás

50

ÁCS, A MI VÁROSUNK

mentén több helyen ragasztott. A rajzolata világos, áttekinthető, a főleg latin és egy-két magyar nyelvű felirat jól olvasható. Községünk határának észak-keleti, keleti, dél-keleti és déli részleteit ábrázolja. Szerepel rajta: Monostoriense (Koppánymonostor), Harka (Herkály), Csim (Csém) neve. Utakat is ábrázol: Via N. Igmandiensis (a Nagyigmándra vezető út), Via Mocsaiensis (a Mocsára vezető út), Via Comoramiensis (a Komáromba vezető út/, Via Regia Jauriensis (a Győri királyi országút), és Via Regia Comaromio Jaurium Ducens (a Komárom-Györi királyi főút). Ezen a térképen még magyar nyelven írt földrajzi neveket is találtam: Rókalyukak, Beczás-Állás, Vagot-kút, Hármashatár, Szarnik-hegy. A Lucus Czonczón (Concó-patak) két malmot, a Mola Zsicianei (Zichy malom), a Mola Eszterházy (Eszterházy malom) és egy hidat, a Pons Mureurt (Torokhíd), valamint egy Fossatunit (csatorna, árok) is ábrázol. Ez az árok a Várhegy alatt a concói kanyart vágta át. A két település közötti határt egyenlő távolságokban elhelyezett, föld­hányásokba ásott vörös határkövek jelölték.

A település belső életéről is sok adat áll rendelkezésünkre. Ács községben 1729-ben a pannonhalmi főapátságnak 7 jobbágya volt. Saighó Benedek főapát birtokrésze 5 félhelyből állt. A félhelyes jobbágyoknak 9-9 hold föld volt kiosztva, és évenként mind­egyikük 30 nagymérő gabonát vethetett. Bő esztendőben kaszálhattak akár 5 szekér szénát is. A zselléreknek a főapátsági birtokrészből 5-5 hold föld jutott, és mindegyikük 10 mérő gabonát vethetett. Szénát 1-2 szekérrel kaszálhattak. Legelőjük nem volt, az közös volt a községgel. Az uraságnak annyit és akkor voltak kötelesek szolgálni, amikor az megparancsolta sőt nagyobb ünnepek alkalmával némi ajándékot is tartoztak adni.

A község lakóinak életét a földes uraságok kénye és kedve irányította, már ha éppen a községben tartózkodtak. Ha távol voltak, a tiszttartóik, ispánjaik és az urasági hajdúk sanyargatták a lakosságot. Kisebb közügyekben a helységbíró (községbíró) és bírótársa, a törvénybíró járt el. A helységbíró alá tartoztak a község közügyei, minden törvénybeütköző cselekedet elkövetője felett a törvénybíró és az esküdtek ítélkeztek. A bírókat évente, szavazással választották. Ezekre a tisztségviselőkre a földesúr tett javaslatot, a falutanácsban 1-2 jelöltre lehetett szavazni. Előfordult az is, hogy a járási szolgabíró javasolta a jelölteket. Bíróválasztást mindig ősszel tartottak, tisztségük egy évre szólt. A községbírót, a törvénybírót és az esküdteket a gazdák közül választották. A régi tisztviselőket újraválaszthatták, így egy ember több éven át is megválasztásra kerülhetett. Az is gyakran előfordult, hogy egy esküdtből községbíró vagy törvény­bíró lett. Ebben az időben az alábbiak viselték e tisztségeket a községben: 1742-ben a helységbíró Nagy István, 1744-ben Végh István, 1750-ben Hegyi Varga Pál, 1751-ben Vida Mihály, a törvénybíró Varga Ferenc volt.

Ezidőtájt a község legfoglalkoztatottabb iparosai a nádverők voltak, akiknek bőven akadt munkája, hiszen akkoriban minden ház tetejét náddal fedték. Ilyen nádverő

51

ÁCS, A MI VÁROSUNK

iparos volt Bovári János, Kis János, Pető István, Szalai István, Szente István, Tuba András, Tsöndör János és többen mások. Egyéb famunkákat (asztalos, ács, bognár) a molnár iparosok végeztek, Bús István, Horváth János, Újvári Péter helyi lakosok.

A vályogvetőknek is sok dolguk akadt, mivel a házak túlnyomórészt vályogból épültek. A napszám 30-36 pénz (dénár) volt. Összehasonlításul, 1 pozsonyi mérő (62,5 liter) búza ára 40 dénár volt, és főleg a komáromi és győri, nagy heti vásárokra vittek eladni. A vásárokon helypénzt és mérőpénzt is kellett fizetni.

Fontos változást jelentett a település életében, hogy a korábban szinte teljes egészében református Ács községbe egyre több római katolikus vallású lakos költö­zött. A földesurak többsége is e vallás híve volt.

A katolikus anyakönyvek

A katolikus plébánia hiva-
talban őrzött, és az alapítás
évétől vezetett kereszteltek
anyakönyvében az első
bejegyzés 1751. április 26-án
esett. A vezetéknévanyag több
idegen, főleg német eredetű
nevet takar, ami a betelepült
katolikusság német erede-
tére vall. Ezen megállapítás
az 1751-től 1784-ig veze-

tett kereszteltek anyakönyve
záró részében talált és Kovács

Nepomuki János plébános által készített „Index Alfabeticus Ecclesia Átsiensi” össze­állításán alapul. Néhány az itt szereplő német eredetű névből: Aitner, Bucher, Caitner, Czigler, Frőlich, Feidt, Folhmayer, Fléner, Grósz, Greger, Hadter, Hueber, Höfflich, Huslaider, Hirsfeld, Kleer, Kugler, Kraitzer stb.

Szlávok betelepítése is történt ekkoriban, mivel ugyanitt sok szláv eredetű családnév is szerepel. Ebből is álljanak itt példának az Árkovics, Blaskovics, Dvarák, Darics, Járkovics, Matusics, Rhefotsik, Rozsorics, Tankovics stb. nevek.

Az idős lakosok közül sokan készíttettek végrendeletet, testamentumot. A végren­delkezők gyakran megemlékeztek arról az egyházról, amelynek hívei voltak. Ki-ki vagyonától függően az egyházra is hagyományozott némi pénzt. 1765-ben például Csere István apja is így rendelkezett. A református egyház számadáskönyvében ez áll: „Vettem fel Csere Istványtul az Attya Testamentoma Szerent 1 forintot”. A végrende­letek, testamentumok jellegzetes szövegezése a legtöbbször így kezdődött:

52

ÁCS, A MI VÁROSUNK

„Én, X Y, jólehet lelkemben ép és egészséges, de testemben az Úristen eö

Szent Fölsége tetszése szerént ighen erőtlen és beteges, sőt halálomhoz is

közel lévén, teszek kevés javacskáim éránt maradékaim között Hlyeién

testamentoria dispositiót. Ezen Testamentom illyetén betsületes szemé­

lyek előtt úgymint XY Uramék előtt kelt.”

Aki örökös nélkül halt meg, annak jószágai és a földje azt a földesurat illette, akinek életében alá volt rendelve.

A falu mindkét egyházának halotti anyakönyvét átvizsgálva általában a halál­okok is megállapíthatók. Az idősebbeknél ezek a legtöbb esetben: a száraz betegség, %. a szélütés, az aggkori gyengeség, de előfordul elég gyakran a görcsökben, tífuszban és tüdőbajban történt elhalálozás is. A fiatalabbak és gyerekek körében az általános halálokok a következők: a kiszáradás, a hirtelen halál, a szegezés, a nehéz nyavalya, a himlő és a kanyaró.

1767-ben községünk lakóit Mária Terézia január 23-án kelt úrbéri rendelete foglal­koztatta, hisz a lakosság túlnyomórészt telkes jobbágyokból, házas és házatlan zsellé­rekből állt, tehát úrbéres parasztokból. A falu az akkori közigazgatási beosztás szerint a Dunántúli Kerülethez tartozott. Az úrbérrendezés a jobbágyság és a földesurak viszonyát egységesen szabályozta. Az úrbérrendezés az egységes urbáriumban megha­tározza az úrbéres földet, „mivel az Jobbágyoknak kötelességeit, s minden Adózásit az Jobbágy Helynek voltához s minemüségéhez kölletik szabni”.

Komárom vármegye bizottságot küldött ki a falunkba is annak megállapítására, hogy a földeket melyik osztályba sorolják teleknagyság szempontjából. A bizottság a jobbágyoknak kilenc központilag megállapított kérdést tett fel, amelyre eskü alatt kellett válaszolniuk. Ez alapján állapították meg a régi és jelenlegi terheiket, és utána végezték el a község telekkategóriákba való besorolását. Megkérdezték, hogy a kilen­cedet pénzben vagy természetben akarja-e fizetni a község, majd összeállították az előre nyomtatott úrbéri tabellát, amibe kézzel beírták a helyi adatokat, az összes parasztot név szerint, a telkeik végérvényes nagyságával, és az az után járó szolgálta­tások feltüntetésével. Ezt kihirdették és felolvasták, majd elmagyarázták a paraszt­ságnak.

Az ácsi összeírás és a tabella címe „Conscriptio Possessionis Ács” és az „Átsi Helységnek Tabellája”. Ebből az alábbiakat tudhatjuk meg:

Ács községben szabad költözésű magyar jobbágyok laktak. 158 fő a telkes jobbá­gyok (coloni) száma, 71 fő a házas zselléreké (inquilini), összesen 229 fő az úrbéres, 231 19/32 telekszámmal. A telkek II. minőségi osztályúak. Egy egész telekhez 22 hold szántó, 10 kaszás rét tartozott. A zselléreknek se szántójuk, se rétjük nem volt, mind­össze 5 hold belső lelket használtak. A teljes úrbéres földterületből a telkes jobbágyoké

53

ÁCS, A MI VÁROSUNK

volt 7737 hold, a zselléreké 5 hold. Az összes úrbéres terület Ács határában és belte­rületén tehát 7742 hold.

A falu legnagyobb földesurai ekkor özv. Gróf Eszterházy Károlyné, született Styrum-Limburg Amália, Simonyi Hőgyészy Antal, aki felesége (Zichy Gergely leánya) révén lett itt birtokos, továbbá a pannonhalmi főapátság.

A főapátságnak az 1768. évi úrbéri szabályozáskor 11 házas zsellérje volt, akik 11 17/32 lakott és 2 2/32 elhagyott telekkel rendelkeztek, de ez később községünké lett. Összesítve a falu úrbéreseit, a számuk így alakult:

Szabadmenő jobbágy:

Egésztelkes /egészhelyes/

79 fő

Féltelkes /félhelyes/

18 fő

Negyedtelkes /negyedhelyes/

61 fő

Házaszsellér

71 fő

Összesen:

229 fő

Az urbáriumokban szereplő 64 Komárom vármegyei község közül Ács első helyen állt az egész telkek számát nézve. Az összes úrbéres számát tekintve a harmadik helyen volt, csak Tata és Kocs előzte meg, az előbbi 299, az utóbbi 289 fővel. A telkes jobbágyok számát vizsgálva is a harmadik helyen állt községünk, Tata 234 és Kocs 226 fővel előttünk. A fentiekből is kitűnik, hogy Ács ebben az időben már jelentős településnek számított. Több középbirtokos család is élt már a faluban, úgymint az Erdélyi, a Hajnal, a Takács, a Szombathy stb. családok. Iparosok és kézművesek is szép számmal akadtak:

2 mészáros, 5 csizmadia, 7 kovács, 3 kerekes, 2 molnár, 2 szabód németvarga, 1 szűcs, 1 borbély, 1 görög kereskedő, 1 birkás.

A legnépesebb iparos csoport a takácsoké volt, ők kenderből és lenből szőtték a község lakói számára a ruhaneműt, mivel a nép szokásos öltözete nyáron a vászon­kelme. A településen összesen 22 takács volt, akik zsákokat és egyéb textíliákat is készítettek.

Az Ácson 1763. június 28-án reggel 5-6 óra között lezajlott nagy földrengés tetemes károkat okozott. A református templom falai megrepedtek, a keleti oldal erődített falszakasza leomlott. Emberemlékezet óta nem volt ekkora földrengés a környéken. Sokan önkéntesen adakoztak a templom újjáépítésére. A református kerületi esperes böjtöt rendelt el. A kiadások közt vizsgálódva kitűnik, hogy a molnároknak, akik a

54

ÁCS, A MI VÁROSUNK

templom tetejét és az egyéb javításokat végezték, sok pénzt kellett kifizetni. Még a templom mellett álló fa haranglábon lévő harangra is költeni kellett, mivel az lesza­kadt és megrepedt.

Falunkban a jobbágyság élete nem lehetett könnyű, hiszen, ha a házaikat csinosí­tani vagy javítani akarták, mészért Oroszlányra kellett menni, ahol egy mérő mész 40 pénz volt. A házak tetőfedéséhez szükséges nádat pedig a Duna bal partján lévő Csicsóról kellet hozni, kévéjének párját 20 pénzért. A révésznek is fizetni kellett Lovadnál a Dunán való átszállításért. A község házainak kerítését vesszőből fonták, amit mindig Gönyüről vásároltak, kévéjének párját 10 pénzért (dénár).

„Pilingérnek”, pellengérnek, azaz szégyenoszlopnak való fát is vágattak, amit Veleg községből hozattak, és Gedó István, Köves Mihály készítettek el 3 nap alatt, 30 pénz napszámért.

A mindennapi kenyérhez szükséges búzát is több lakosnak vennie kellett, mivel elég sok volt a vagyontalan zsellér. Az árak a termés és a kereslet-kínálat arányában ingadoztak. Míg 1770-ben a búza mérője 1 forint és az „ajas búza” 45 dénár, 1771- ben már 1 forint 40 dénár a búza mérője, az alja búzáé pedig 65 dénár. A lakók egyéb szükségleteiket a görög kereskedőnél, Rózsa Andrásnál szerezték be. Nála kapható volt vasszeg, gyertya, ablaküveg, zsindelyszeg, posztó, csizma stb.

Az 1770-es évek elején gróf Eszterházy Károly váci püspök és Simonyi Hőgyészy Antal teljesen kisajátította magának a község területéhez tartozó Lovadpusztát. A rétekből és legelőkből álló Vaspuszta közös birtoka maradt a részbirtokosoknak és jobbágyaiknak. Ezeken a réteken és legelőkön, bár azok a Duna árterületére estek, mégis 30 ezer juhot legeltettek és neveltek a részbirtokosok jobbágyai, ezzel jól kihasz­nálva a legelőket. A község lakossága 1781-ben is az Eszterházy uraságtól kapott legel­tetésre alkalmas területet. Az ezt igazoló okmány az alábbiakat tartalmazza:

„Mi alább megirottak ezen Tekintetes Komárom Vármegyében lévő Átsi Helységnek Bírái, Esküttjei és közönséges lakosai adjuk emlékezetésre mindeneknek, akiknek illik, Hogy minekutánna mi az alább megirott napon és esztendőben az Mlgos Glanthai Gróf Eszterházy Károly Ő Nagyságához folyamodtunk volna az Vasipuszta végiben lévő Székesi völgyért, akkoron az említett Mlgos Uraság látván naponként szűkölködő állapotunkat, hogy miért annak utánna igaz Jobbágyi hűségűnket megmutassuk /azon Székesi völgyet imigyen való kegyelméből nekünk közönséges legelőnek kegyessen ide engedte/ oll conditio alatt ugyan hogy minémü Marháknak számokra fór azon legelő az község által determi-

55

ÁCS, A MI VÁROSUNK

náltatni, azon természetben lévő Mlgos Uraság marhája is azon időben, mellben az közönsége szabadon pasenaltathassék. Ellenben mi is látván az Mlgos Uraságnak hozzánk való kegyességét és Atyáskodását, mi s attuk inditatván a mai naptól fogva az Szent. Jánosi Szélben lévő Vasipusztát minden jussunk nélkül privativa birja a melynek nagyobb bizonyságára és örökössen tartandó voltára adtuk ezen tulajdon neveink alá írásával és szokott Helységünk petsétjével megerősített reversalis Levelünket.

Költ Átson 1781. Észt. Pünkösd Havának lOik napján.

Semsei Mihály Bíró

Pék Mihály Törvénybiró

Lányi István

Csuta István

Csuta János

Hajnal Ferencz

Kotsi István

Varga István és az egész Communitas.”

Az okmány mellé a fent leírt területet ábrázoló, kéziratos térképmellékletet is csatoltak. Jól látható rajta a Duna és a partján húzódó VIA POSTALIS feliratú út.

1773-ban a községnek új földbirtokosáról hallani, mégpedig Nedeczky Pál fiáról, Ferencről. Nedeczky Ferenc gesztesi járási szolgabíró a főapátság ácsi birtokát kívánta haszonbérbe venni és Ácson akart letelepedni. Mindezt Nedeczky András ügyvédnek, a Fejér megyei Csór község földesurának öccséhez, Ferenchez Bécsből írt leveléből tudjuk. Az 1783. május 8-án írt levélben örömét fejezi ki Ferenc öccse sikeres alkuján, amelyet Somogyi Dániel főapáttal kötött. Azt írja testvérének: „mostmár-iparkodjék dolgozni is, gazdálkodni is Ácson”

A királyi rendeletekből még több érdekességet tudhatunk meg községünkről II. József uralkodásának évtizedéből.

II. József császár hadmérnökeivel az egész ország területét részletesen felmérette, főleg katonai szempontok figyelembevételével. Az ekkor készült I. sz. katonai felmérés térképei színes kivitelben készültek, a domborzatot oldalról megvilágítva érzékel­tették. Ács község a térképösszeállítás IX. lapján, a 13. szelvényszámú részletben talál­ható. Itt a felmérést a Murischmeyer és Litzschjier nevű császári hadmérnök főhad­nagyok készítették, mint az a térkép felső szegélyének szöveges részéből megállapít­ható. A térkép méretaránya 1:28000. Jegest és Vaspusztát, valamint a lovadi révet ábrázolták rajta, községünket pedig Ats néven írták rá a térképre. A fő közlekedési út ekkor még a Duna mellett haladt, de a térképen kisebb jelentőségű utak is láthatók.

56

ÁCS, A MI VÁROSUNK

1784-87-ben az uralkodó népszámlálást rendelt el az országban. A vármegye által kirendelt polgári és katonai összeíró biztosok járásonként, településről településre haladva, a helyi lelkipásztorok és elöljárók közreműködésével, házanként számolták meg a lakosságot. A házakat és a kapukat fekete festékkel beszámozták 3 hüvelyknyi (kb. 8 cm) nagyságú számokkal. A számozás a papiaktól vagy a községházától indult. Az előre nyomtatott „Egy Házra és Famíliára tartozó különös Tábla” elnevezésű ívre vezették fel a lakosság adatait. Ezen ívek összesítője 4 példányban készült, amiből 2 a községnél maradt, 1 a vármegyére került, 1 pedig a katonai parancsnokságé lett. Az összeírást 1784. november 1-jén kezdték. Községünk az összesítő íven az alábbi adatokkal szerepel:

Házainak száma:

674

Családok száma:

670

Jogi népesség száma:

2985 fő

Az összeíráskor távollévők száma:

85 fő

Idegenek a községben:

64 fő

A tényleges népesség:

2964 fő

Jogi népességből:

férfi:

1515 fő

nő:

1470 fő

A községben 5 pap, 129 nemes, 39 polgár, 148
paraszt, 408 zsellér, 103 egyéb és 2 szabadságos
katona tartózkodott.

A népszámlálás adatai szerint a faluban
egy házban átlagosan 4 lakos élt. A házak
számát tekintve Ács a Komárom vármegyében
számbavett 109 település között az első helyen állt.

II. József 1786. október 23-án rendeletileg
feloszlatta a nem tanító szerzetesrendeket, így a
bencés rendet is. A főapátság birtokait Komárom
vármegyében Karkovány Ferenc összeíróbiztos
foglalta jegyzékbe. A vármegyét Nedeczky István
megyei ülnök és Balogh István esküdt képvi-
selte. Sorra járták a bencés birtokban lévő hely-
ségeket, és pontosan felmértek minden vagyon-
tárgyat. A cselédséget elbocsájtották, az ingósá-
gokat pedig elárverezték az egyházi műkincsek
kivételével, amiket a szegényebb plébániáknak

Nepomuki Szent János

57

ÁCS, A MI VÁROSUNK

osztottak szét. Minden valószínűség szerint ekkor került Ácsra Majkról a feloszlatott kamalduli szerzetesrend templomának oltárképe. A Nepomuki Szent Jánost ábrázoló olajfestmény 1751-ben készült. Ma védett egyházi műkincs, korábban az ácsi katolikus kápolna főoltár képe volt, majd annak lebontása után a plébániatemplomba került, és ma is a mellékoltárt díszíti. Jutott ide azonban még más egyházi műkincs is ezen kívül. A majki kalmalduli szerzetesek kolostortemplomának az egyik harangja. A harang a felső kerületén domborműves díszítésű, középen és alul antik latin felirattal, ezek szabad fordításban a következők: Nepomuki Szent János tiszteletére (felül), Hangja dicsérje az égieket (középen), Öntetett 1766-ban Pozsonyban Christelli János Ernő által (alul).

A harangon kívül Majkról még templomkövek, márvány szenteltvíztartó stb is került ide.

A bencés javak összeírási jegyzékéből tudjuk, hogy Ácson 1787-ben a főapátsági 11 17/32 telek 11 jobbágygazda között oszlott meg. A gazdák közül kettőnek egyformán 65,5 hold földje és 7 szekér szénát termő rétje, 4 gazdának 32,75 hold földje és 3,5 szekér szénát termő rétje, 5 gazdának pedig 16,4 holdja és 1,7 szekér szénát termő rétje volt. Tartozásukat az egyházi uraság felé úgy rótták le, hogy személyenként évente 115 12/32 napi igásrobottal szolgáltak, 8 forint 87,5 krajcár kilencedet, 1 forint házadót, 13 10/32 font fonást, 2 7/32 icce vajat, 4 14/32 kappant, ugyanannyi csirkét és 26 20/32 tojást kellett adniuk. Szőlője 4 gazdának volt, összesen 14% ároknyi. A zsellérek száma 15, földdel, réttel nem rendelkeztek. A házadója mindegyiknek 1 forint, a kézi robotjuk 18 napnyi évente. Szőlője hatnak volt, összesen 11 ároknyi. A főapátsági jobbágyság lélek- száma összesen 94 fő, ebből 23 férfi, 3 özvegyasszony, 36 fiú és 32 leány.

• Az állatállományuk 18 ökör, 2 tinó, 15 tehén, 23 borjú, 41 ló, 6 csikó, 19 sertés, 45 malac. A juhállomány is jelentős, öreg ürükből, egy éves ürükből, öreg kosokból, egy éves kosokból, egy éves birkákból, fejős birkákból, bárányokból állt, a számuk összesen 271 darab. A téli és a tavaszi gyapjút eladták, fontját 12 krajcárért. Egy ürü ára akkoriban 1 forint 40 krajcár volt. A főapátság juhászának évi jövedelme pedig 60 forint 42 krajcár.

A Concón lévő tavon nádat is vágtak, amelynek kévéje 2 krajcárba került. A Dunán ekkor két hajósmalom állt, abból az egyiket az apátság bérelte. Az apátságnak három háza volt a faluban. Egy kocsmaépület lakóhelyiségekkel, ezt a Salamon Jakab nevű zsidó bérelte. A kocsma szomszédságában volt egy urasági ház is szobával, kony­hával, kamrával bérbe adva, továbbá egy kétszobás zsellérház is. Az egyik szoba a rendtagoké és szálláshelyül szolgált, a másik pedig a majoros gazdáé volt, a mellék­épületekkel együtt, a református lelkészi hivatal szomszédságában. Az említett kocs­maépület az úgynevezett „Sárgaház”. (Varga Bálint-féle ház. A század elején a tulaj­donosát Sárgaházi Varga Bálintnak nevezték, mivel az épület sárgára volt meszelve.)

58

ÁCS, A MI VÁROSUNK

A Duna melletti Lovadnál már ekkor is foglalkoztak aranymosással. A dunai halászat joga gróf Eszterházy Károlyé volt egész Gönyütől Komáromig. A földeken a lakosság háromnyomásos gazdálkodást folytatott.

Községünk nemcsak a keleti, hanem a nyugati szomszédaival is pereskedett. 1787- ben beadványt küldtek Komárom és Győr vármegyékhez, amelyben 9 pontba szedve panaszt emeltek Vágner György, gróf Eszterházy Miklós Szentjánospusztájának haszonbérlője ellen. A 8. pontban előadták, hogy a Bakony folyásának teknője „azAtsi Határt nem illeti, hanem a Szentjánosit és Gönyüit”. Ott ugyanis az ácsiak egy töltést emeltek, amit Vágner átvágatott. Előtte minden esővíz és hóié Szentjánospusztára zúdult, ami – elfolyása nem lévén – a pusztát posvánnyá változtatta. Még 1792-ben is folyt a per, amelyben megállapították: a nevezett területről a víz Dunába vezetésére nézve az ácsiakkal már volt egyezség, de azok, ezt megszegve, töltést emeltek.

Ezen a peren kívül nagy esemény foglalkoztatta a községbelieket. A falu apraja- nagyja a királyi koronaékszerek fogadására készült. 1790. február 20-án Bécsből haza­hozták a magyar királyság szimbólumát, a szent koronát. Győrtől a menetet gróf Forgách Miklós 100 főből álló díszcsapata kísérte. Komárom vármegye is nemesi bandériumot állított fel, akik a megyehatárig, Gönyüig lovagoltak a korona elé, és Ácson át Új-Szőnybe kísérték. A hatóság, a papok, a tanulóifjúság, a fehér ruhás lányok virágfüzérekkel fogadták a menetet, a templomtoronyban harangoztak, a mozsárágyúból díszlövéseket adtak le. Gróf Eszterházy Károly, egri püspök vezette a koronát kísérő és őrző bandériumot.

A 18. század történetét zárjuk le a kortárs geográfus, Vályi András 1796-ban, Ács községről és a hozzá tartozó helységekről írt szavaival:

„Ács. Nevezetes helység Komárom vármegyében, földesurai k-ülönféle nemes urak, gróf Eszterházy Uraságnak jeles Kastélyával diszeskedik. Nevezetesiti a helységet a földes Uraságnak ángoly Ízléssel készült igen szép és megjegyzésre méltó kertye, mely az érzékeny szemlélőnek nem kevés meglepetést szolgáltat, s posta is van benne, mellyet maga az Uraság bir. Lakosai katolikusok és reformátusok, fekszik Gönyütől két mérföld­nyíre, különféle nemes lakosain kívül a közönséges emberek földmiveléssel és szekereskedésből élnek, mint Buda, mint Győr városok felé, határja középtermékenységü, réttye s legelője tulajdon marháinak elegendő, vagyonainak eladására Ország uttyában lévén jó alkalmatossága, de mivel kaszálójának egy része a Duna kiáradásának kártékonysága alatt van, második osztálybéli.

59

ÁCS, A MI VÁROSUNK

Vas, alsó, felső Vas. Két szomszéd puszta Komárom Vármegyében.
Földesuruk gróf Eszterházy és Hőgyészy Urak, fekszenek Ácshoz közel,
melynek filiaji.

Lovad. Szabad puszta Komárom vármegyében. Földesura gróf Eszterházy
Uraság, fekszik Ácsnak szomszédságában, melynek filiaja.

Czonczó. Szabad puszta Komárom vármegyében, földesura gróf
Eszterházy Uraság, fekszik Ács mellett, az ország útjában”

(Érdekes lehet Vályi András utóbbi, Concó pusztára tett megjegyzése, miszerint
ez az ország útjában feküdt. Véleményünk szerint ez a puszta a jelenlegi Újmajorral
azonosítható, hisz abban az időben ott ment el az országos út a Várhegy mellett.)

v

A napóleoni háborúk kora

I. Ferenc király 1802. március 30-án, Bécsben kelt királyi rendelete visszaállította a
bencés szerzetesrendet, régi jogaival együtt. A bencés főapátság így ácsi birtokait is
visszakapta. Sőt, újabb birtokosok is telepedtek le a községben, például ekkor szerez
itt birtokot az Uhlarik, az Ullmann (Szitányi) család, akiknek egy udvartelke volt,
a Vrana (Hlozsai) család, akik a báró Szopek család után örököltek itt birtokrészt.
1804-ben Milkovich (Méhkerti) János, ácsi birtokos felosztja itteni birtokát a fiai és
a leányai között.

• Az 1809-es év mozgalmas és nehéz éve volt községünknek. Februárban nagy, jeges
árvíz vonult le a Dunán, teljesen elborítva az alacsonyan fekvő falurészeket. Az ország
is sok bajjal küzdött. I. Ferenc király, háborúba keveredve Napóleonnal, kétségbeesett
küzdelmet vívott a trónjáért. Az országot I. Ferenc király öccse, József főherceg, nádor,
helytartó kormányozta. A nemeseknek ebben az időben személyesen kellett hadba vonul-

niuk, illetve bandériumot vezetni az ország
védelmére. Ez az insurreció. A dunántúli
vármegyék felkelőinek parancsnoka báró
Bátorkeszi Ott Károly altábornagy lett. I.
Ferenc április 10-én kiadta a felkelési paran-
csot. Április 26-án ősi szokás szerint zászló
alatt jelent meg a felkelő nemesség a várme-
gyeháza udvarán. Május 15-én lovasfutár
hozta a sürgős hírt, hogy a vezérkar Ács,
esetleg Igmánd községben keres magának

Napóleont katonák

60

ÁCS, A MI VÁROSUNK

főhadiszállást. A vármegye kiküldte
Ghyczy Ferenc másodalispánt és Milkovits
Lajos főbírót, hogy a vezérkar számára
alkalmas szálláshelyet keressenek. Mivel
az ácsiak vonakodtak hadba vonulni, a
vármegye Erőss József megyei esküdtet
küldte azzal a szigorú utasítással, hogy
foglalják el azonnal az állomáshelyüket.
Szigorúan őrizték az utakat, réveket,
malmokat, hajókat, ladikokat. Tóth István
lovadi hajósmolnárt a vármegye börtö-
nébe zárták, mert a Dunán lévő malmához

néhány francia katona úszott, és a csónakját elkötve áteveztek a Csallóközbe. A büntetésre
azért szolgált rá, mert a felhívás ellenére sem őrizte kellően ladikját. A községben ezután
a Pest megyei nemesi felkelőket szállásolták el.

A teljes zűrzavar június 14-e után állt be, ugyanis a Győr melletti Kismegyernél ekkor

szenvedett nagy vereséget János királyi
főherceg Jenő olasz alkirály, Napóleon
mostohafia francia csapataitól. János
főherceg és hadosztályai a vereség
után sietve visszavonultak. Már június
14-én Ácson töltötték az éjszakát, és
másnap Komáromba mentek. Aznap
éjfélkor a visszavonuló pesti 2. számú
gyalogos zászlóalj is Ácsra érkezett, de
itt éjszakázott a Veszprém vármegyei
lovasezred is, Fejér vármegyei száza-
daival. Másnap is vonultak itt vert
csapatok, az Ott-huszárok és a jász-
kun felkelők. Az üldöző francia sereg
Gönyünél megállt. A Komáromban
állomásozó János főherceg Ácsra
küldte Davidovich táborszerna-
gyot és Mecséry altábornagyot, hogy
összegyűjtsék és a komáromi táborba
irányítsák az Ács és Szőny között az
erdőben megbúvó gyalogos és lovas

61

ÁCS, A MI VÁROSUNK

felkelő legénységet. Horváth Ferenc főstrázsamester a pozsonyi lovasezreddel Ács községben állomásozott. Jenő alkirály francia csapata később az Új-szőnyi magasla­tokig ment kémszemlére, méghozzá két darab 8 fontos ágyúval és lovassággal, de a felkelő sereg előőrsei megtámadták őket, mire azok visszavonultak Ácsig. A község június 15-én már teljesen a franciáké volt. Környékünkön mozgékony francia ellen­séges csapatok raboltak és fosztogattak. A franciák ekkor rabolták el az ácsi református

egyház értékes levelesládáját a régi okirataival és teljes pénztárával. Június 16-án délután János főherceg és Frimont altábornagy, valamint Wimpfen tábornok csapataikkal Ács ellen indultak kémszemlére. A községben talált franciákat kiüldözték és egészen a falu túlsó határáig szorították. A franciák közül Lamarque generális és több főtiszt elesett a csatatéren. A Vas vármegyei felkelő lovasezred vitézségével tűnt ki.

Melegh János közvitéz hősiesen küzdött az Ács felé vonuló kémszemle alatt, de az ellenséggel vívott csata közben több tekintélyes sebet kapott. Ö ezzel mit sem törődve az ellenséget az Ács melletti hídig üldözte. Itt az ellenség kezei közé került, azonban szerencsésen kivágta magát, és az ellenséges Lamarque tábornokot a lováról leszúrta. A

tábornok kalapját és becsületkeresztjét magával vitte. Hősiességért János főherceg ezüst

érdeméremmel tüntette ki.

Mlinárik Miklós közvitézt sem lehe-
tett visszatartani az Ács felé történt
kémszemle alatt, pedig a három seb,
amit Kismegyernél szerzett, még be sem
gyógyult. Bár nem volt teljesen szolgálat-
képes, a sebeivel nem törődve első volt,
aki a franciák közé vágtatott és vakme-
rőén harcolt ellenük. 14 sebből vérzett, de
tovább harcolt. Végül a karját is átlőtték,
és nem tudta többé a kardot felemelni,
sem forgatni.

Imre Mihály közvitéz is nagyon
bátran viselkedett a kémszemle alatt.
Vakmerőén támadt a legnagyobb francia
seregre, és sokukat felkoncolta. Később a
lovát is kilőtték alóla. Az állat maga alá
temette, így a franciák 17 vágott, szúrt
sebet ejthettek rajta. Másképp nem
szabadulhatott, mint a földön elterülve

„Napóleon futása kő” a Zichy parkban

halottnak tettette magát. A franciák

62

ÁCS, A MI VÁROSUNK

veresége láttán azonban új erőre kapott. A sok vérveszteségtől legyengülten gyalog tért vissza ezrede táborába. Ezután kórházba került, ahol Kisfaludy Sándor, a Zala vármegyei lovasság főstrázsamestere, a nagy költő is meglátogatta.

Ányos Elek tizedes (káplár) alól kilőtték a lovát az ácsi ütközetben. A híd alá szaladt, onnan lekaszabolt egyet az átvágtató franciák közül, és annak a lovára ült. Ezt a lovat is kilőtték alóla. Egy falu végi parasztházba ment be, ahol a gazdától értesült, hogy egy francia katona a lovával együtt az istállóban van. „Erőszakosan berohanik, az franciát összvekoncolja, lovát tulajdonává teszi s igy újabban az ellenségre üget.”

Horváth Kristóf századparancsnok (kapitány) az ellenséggel hősiesen küzdve, annak főhadiszállásáig nyomult. Itt a korábban ideérkezett 2. század vívott heves csatát, mivel a franciák bekerítették őket. Horváth a százada élén, vitézen betört az ellenség közé, és szétverte azt. Mindez a kastély kertjében történt, ahol a francia főhadiszállás volt.

Az ácsi kémszemlére Gróf Szapáry Vince alezredes vezette a csapatot. Nagy érdeme volt abban, hogy Ács községet megtisztították az ellenséges francia sereg alakulataitól.

A híd, amelyről a Vas vármegyei felkelő lovasezred ezrednaplója többször is emlí­tést tesz, és amit ezek az ütközetek, csaták érintettek, a vágóhídnál lévő Concó híd

Szamaras fogat Ácson

lehetett. Az 1920-as évek elején itt még
dombok emelkedtek. Később a község
homokbányája nyílt meg itt. A földből
ekkor került elő a sok emberi és lócsont.
A dombok elhordása után ezt a helyet
Gödröknek nevezte a lakosság, de ma
már beépített terület, Patak utca a neve.
Visszatérve a csata utáni eseményekre,
ahol a nemesi felkelők bő zsákmányt
foglaltak le a franciáktól, amit Komárom
vármegye zár alá helyezett. A felkelő
lovasság ellátására Komárom vármegye

730 mázsa szénát vett Szerdahelyi Dávid lovadi zsidótól, 3650 forintért. A község lóál­lományát részint a franciák, részint a járványos, ragadós rühkór vitte el. Az aratáshoz viszont kellettek volna a lovak. Ekkor honosodott meg községünkben az igénytelen négylábú háziállat, a szamár. Ez az állat nem kellett a postaváltó állomásnak, nem kellett a katonák ide-oda fuvarozásához sem, pedig az korábban a falut terhelte. Községünket hosszú ideig szamaras falunak, Fülek-nek csúfolták a szomszédai. A csúfolódásból, főleg a vásárok és búcsúk idején vérig menő összetűzések is lettek.

Nem tudni, ki veszett oda a község lakói közül a harcok folytán. Talán egy személy halála hozható biztosan kapcsolatba az itteni eseményekkel: Simonyi Hőgyészy Antal

63

ÁCS, A MI VÁROSUNK

királyi táblabíró, megyei első ülnöké, aki 1809. június 15-én halálozott el. Halálának okát nem tudni. Latin feliratú sírköve ma is ott áll a katolikus temetőben.

A harcok után a sok temetetlen holttest és elhullott állati tetem komoly járványt idézett elő a nyári hőségben. Tífusz pusztított, és váltóláz. A templom, az iskolák, az uradalmi magtár tele volt beteg katonákkal, főleg franciákkal. Az ellenség ismételten visszafoglalta a községet. Főhadiszállásukká az Eszterházy kastély vált, ahol Maldena marsall tanyázott. Mindez a gesztesi járás főszolgabírájának, Milkovits Lajosnak a jelentéséből derül ki. Ácsról francia katonák rontottak be Nagyigmándra, onnan pedig az ő kisigmándi lakásába, és bort, kenyeret, ételt követeltek. Elővették Maldena marsall írott parancsát, amelyben 2000 adag zab, elegendő kenyér, bor és hús Ácsra való beszállítását parancsolta meg Kisigmándról, ellenkező esetben ezer francia megy érte Kisigmándra. A főszolgabíró személyesen jött át Ácsra a marsallhoz, hogy megkérje, álljon el a követelésétől. A kérését nem teljesítették, sőt rendeletileg köte­lezték, hogy június 17-én reggelre 20.000 darab kenyér, zab, abrak, hús, bor és 20 szekeres ló, valamint 20 hátasló Ácson legyen.

Június 27-én ismét harcok folytak a községért. A Heves vármegyei lovasezred három százada csapott össze öt századnyi francia lovassággal. Farkas János kapi­tány, századparancsnok visszaszorította az ellenséget. A Concó vonalát követő jobb oldali magaslatokon a nemesi felkelők több sáncot készítettek. A Dunától községünk csémi határáig 15 hadállás, sánc, védőmű számolható össze.

A régi kataszteri térképek is őrzik a sáncok meglétét, pl. a Francia-vágás, a Francia­sánc stb. Ezek az elnevezések a napóleoni háborúk idejéből maradtak ránk, annak .emlékét őrzik. 1809. augusztus 8-án községünk a Hadik hadosztályhoz tartozó Hesser-Hamburg dandár Sztáray csapattest 2 zászlóaljának, szeptember 13-án a Mecséry hadosztályoz tartozó Schneller dandár Lichtenstein lovasezred 4 századának adott szállást. Október 30-án Kmoskó komáromi főstrázsamester a Borsod várme­

gyei nemesi felkelők 12. és 16. gyalogos zászlóaljait, október 31-én pedig a 7. hadtest kötelékébe tartozó Katulinsky ezredet vezényelte az ácsi szállásra. A fenti csapategy­ségeket december 18-án itt érte a nádor feloszlató parancsa. A schönbrunni béke értel­mében a francia seregek elhagyták az országot, és a háborúnak vége lett.

Az agyonterhelt lakosság alaposan ráunt az elviselhetetlen közterhekre. Ács község is panaszos leveleket írt a vármegyéhez. Ebben előadták, hogy a beszállásolt és elsán- colt nemes katonaság rabol, fosztogat, gyilkol a faluban. A monostori sáncmunkákhoz kölcsönadott talyigák is mind elvesztek, ezáltal a falu komoly kárt szenvedett.

A bencés főapátság tulajdonában lévő vendégfogadót és mészárszéket, a hozzá­tartozó földekkel Bersauter Mátyás bérelte 400 forintért, de ő volt a haszonbérlője (árendátora) az Eszterházy tulajdonban lévő ácsi postahivatalnak is.

64

ÁCS, A MI VÁROSUNK

A háborús cselekmények után községünk tovább élte mindennapi, megszokott életét. Új birtokosokról is tudunk ebből az időből. Az elhunyt Hőgyészy Antal fia, Lajos, aki katona volt, méghozzá főhadnagy, 1814-ben apai öröksége révén 33 18/32 telek földbirtokos tulajdonosa lett Ácson.

1824-ben személyi változás történt a község legnagyobb földbirtokában. A gróf Eszterházy család eladta ácsi birtokát herceg Liechtenstein Alajosnak, a kastéllyal együtt. A lakosság helyzete ezzel természetesen mit sem változott, legfeljebb annyiban, hogy mivel a herceg nem élt a községben, így tiszttartóira bízta az uradalom irányí­tását.

A falunkban élő lakosság összetételére és számszerű adataira nézve az 1828. évi országos összeírásból lehet képet alkotni.

A „CONSCRIPTIO POSSESSIONIS ATS 1828.” szerint községünkben az összeírás szerint 860 családfő volt.

Ebből: 127 fő telkesjobbágy

325 fő házas zsellér

29 fő házatlan zsellér

5 fő édestestvér zsellér, akik egyben családfők is voltak

21 fő önálló zsellér fiút is találtak az összeírok

8 fő kézműves mester ,

Összesen 515 fő jobbágysorú családfenntartót írtak össze. Ezen kívül számbavettek még 27 zsidó családot, 41 özvegyasszonyt, 2 apátlan-anyátlan árvát, 16 fiú szolgát és 27 leány szolgát is. Falunkban akkoriban 451 lakóház állt. Az összeíráskor a jelen­levő lakosság száma 3929 fő. Az összlakosságból 1281-an voltak katolikus vallásúak, 2411-en református vallásúak. Az összeírt családneveket alaposan tanulmányozva, és a családnevek gyakoriságát vizsgálva megállapítható, hogy a községben legtöbbször előforduló családnevek az alábbiak, zárójelben az előfordulási számuk:

Nagy (26), Szabó (16), Tóth (15), Csere (14), Németh (11), Horváth (9), Farkas, Major (8), Balogh, Cseke, Kiss, Mészáros, Szalai, Varga (7), Hegedűs, Molnár, Ódor, Ötvös, Szőnyi (6), Csuta, Kovács, Rigó, Semsey (5), Bangó, Barsi, Bédi, Jenei, Kustyán, Torma (4), Alföldi, Juhász, Kocsis, Koós, Pusztai (3). A nevek alapján a lakosság magyar volt. A fennmaradó családnevek csak egy-két alkalommal fordulnak elő a névanyagban.

A napóleoni háborút megelőző nemesi összeírásból megtudhatjuk, hogy közsé­günkben mely családok rendelkeztek nemességgel. 125 nemes családot írtak össze, ezekből néhányat felsorolunk: a Kecskés, Nagy, Virág, Jankó, Császár, Molnár, Mészáros, Bozsoky, Bereczky, Németh, Fehér, Varga, Péntek, Szente, Szombathy, Szundy, Lamperth, Pénzes, Tóth, Bartha másképp Panyi, Csapiár, Márton másképp Zsidó és a Mohácsy család stb.

65

ÁCS, A MI VÁROSUNK

Az 1830-31-es években készült a községben egy adóösszeírás „Consriptio Dicalis Possessions Ács, pro Anno 1830/31” címen. Főbb adatai megegyeznek az 1828. évi össze­írás adataival. A bírói tisztséget Bédi Gergely töltötte be. A faluközösség birtokában egy kétkerekű vízimalom, egy mészárszék, melyet a hercegtől vettek bérbe és 20 forintot jövedelmezett, továbbá egy kocsma volt, melynek a jövedelme 40 forint. Az összeírás világos képet ad a község vagyoni helyzetéről, hiszen összeírták még a jobbágyok és zsel­lérek állatállományát is. Eszerint 116 darab jármos ökör, 54 fejőstehén, 318 hámos ló, 98 juh, 27 darab sertés volt a 404 jobbágy-zsellér család tulajdonában, akik 396 lakóházat laktak a faluban. Az állatállományt a nemesek esetében nem számolták össze, csak a házaik, szántóföldjeik, rétjeik, szőlőik nagyságát. 72 nemes családot találtak, akik 35 lakóházzal rendelkeztek. 9 kézműves is adózott a községben, ezek közül 7 takács és 2 szabómester szerepel a jegyzékben. A szántóföldek az ácsi határban másod-, harmad-, negyed osztályrendbe lettek besorolva. A rétek, szőlők másodosztályúak voltak. A község lakossága a hadi- és házipénztárba rótta le adóját a fenti javai után.

Községünk jobbágysága ekkor már majdnem minden robotját, úrbéri adózását pénzzel válthatta meg.

Az 1832-36-os pozsonyi hosszú országgyűlés elfogadta és törvénybe iktatta a jobbágy­ős földesúri földek elkülönítését. A felmérések, tagosítások során különválasztották a zsellér, a telkes jobbágy, a szabadosok és.az urasági földeket. Ebből azután rengeteg vita és per kerekedett. Ács község határát 1838-ban mérték fel a fenti szempontok alapján. A határ nagysága 18.952 kát. hold és 87 négyszögöl, a belső telek nagysága 265 kát. hold és 764 négyszögöl. Ez a földesúri és majori belsőségből, a nemesi udvartelekből, a nemesi • udvari zsellértelekből, a földes jobbágy telekből, a házas zsellértelekből és abból a szabados soron kívüli telekből tevődött össze, ami a paplakok, templomok stb. területéből adódott.

A szántóföldet összesen 10.605 holdat számoltak a község határában. Volt ezen kívül még rét, közös legelő, kert, szőlő és a Concó mellett 36 hold nádas is. A felmérés és tagosítás kapcsán községünkben is indultak perek, ezt a mai napig ránk maradt dűlőnevek is tanúsítják. Például a bábolnai határra dűlőben Pörös és a bőnyi határra dűlőben lévő Pörös-földek.

Az 1838-39. évi határfelmérést a „Tekintetes Komárom Vármegyében kebelezett Ács Helység határának birtokkönyve” tartalmazza. Az állami telekkönyvből kitűnik, kik voltak ekkor községünk úrbéri és curialis* birtokainak tulajdonosai.

  • Herceg Liechtenstein Alajos: 51 úrbéri házas zsellért tartott és 167 curialis+ házas zsellért
  • Simonyi és Hőgyészi Hőgyészy Antalné: 20 úrbéri házas zsellért tartott és 80 curialis házas zsellért

*cu r iái is jobbágy: majorság! vagy nemesi telken lakó és gazdálkodó jobbágy

66

ÁCS, A MI VÁROSUNK

– Szent Benedek rendi birtok: 7 úrbéri zsellért tartott és 7 curialis házas zsellért

Kisebb közbirtokosok a Baranyay, a Brogyáni, a Lamperth, a Pöthe, a báró Szobek, a Bentz Varga családok voltak. A szabados telkeken a falu, a helység jegyzője, a kato­likus plébános, a katolikus tanító, a katolikus egyházfi, a református lelkész, a refor­mátus tanító és a református egyházfi gazdálkodott.

Ha beletekintünk az „Ács Helység Rovátos Összeírása az 1840/1 dik Esztendőre” lajstromaiba, jól látni, hogy a „nemtelenek rovásai” adótételei növekedtek. Az össze­íráskor a bíró Szőnyi Dávid, a törvénybíró Lázár Márton. A falu közösségének volt egy kétkerekű vízimalma, amelyet harmadrendűnek minősítettek, egy mészárszéke, . amit a hercegi uradalomtól béreltek és 80 forint jövedelmet hozott és egy kocsmája, 60 forintos jövedelemmel. A község vagyoni helyzetére is közöl adatokat az összeírás: 66 darab jármos ökör, 48 fejőstehén, 229 hátasló, 170 juh, 40 sertés volt a 267 jobbágy­zsellér tulajdonában, akik 377 lakóházat laktak a faluban.

A nemes családok száma 75, ők 36 lakóházzal rendelkeztek. 14 kézművest is számba vettek: 8 takácsot, 2 szabót, 1 szűcsöt, 1 csizmadiát, 1 kovácsot és 1 molnárt.

Az 1824. november 6-án, a Dunán levonuló szokatlanul magas árvíz sok kikö­tött hajósmalmot ragadott el és tett tönkre környékünkön. Gönyü alatt, a Verebéli szigetnél Major János malma volt kikötve. Ez alatt Lovadnál is voltak nyaraló hajós­malmok, a Tégla-háznak nevezett hely környékén. Az árvíz idesodort egy győri hajósmalmot, amit községünk alatt, a lovadi rét szélénél, az ácsi hajós molnárok révénél fogtak ki, a roncsokat ott dobta ki az ár. Ifjú Högyészy Antal, Komárom vármegye első szolgabírója és Csorba Károly megyei esküdt jelenlétében Vörös János, Tóth András, Tóth József lovadi hajósmolnár mesterek eskü alatt 326 forintra becsülték e hajósmalom maradványait.

A legnagyobb szenzációt a Dunán megjelenő első gőzhajó jelentette. 1830. szep­tember 4-én indult el Győrből Pestre, és a falunk alatt haladt el az „Első Császári és Királyi Duna gözhajózási Társaság” az uralkodó császár tiszteletére elnevezett, 60 lóerős „Franz I” nevű hajója.

1839. június 11-én reggel V. Ferdinánd császár feleségével, Mária Anna király­nővel Győrből Gönyün át Ácsra érkezett. A királyi pár kíséretében katonák és a Komárom vármegyéből kirendelt 12 formaruhás nemes lovagolt. Községünkben a plébános, a tiszteletes, a tanítók, az elöljárók, a tanulóifjúság és az ünneplőbe öltö­zött lakosság sorfala között haladt el a menet. A házakat fehérre meszelték, a kapukat zöld ágakkal díszítették. A menet a faluból Komáromba indult. Június 14-én délelőtt ismét átmentek községünkön , ekkor már Komáromból, Ács érintésével, Gönyün át Győrbe haladt a Császári pár és kísérete.

67

ÁCS, A MI VÁROSUNK

Katolikus templom

Más jelentős esemény is történt a
faluban. Az akkor 1162 hívet szám-
láló római katolikus vallásúak temp-
lomépítésbe fogtak. A templom építése
körül sokat fáradozott Fövenyes
Károly ácsi esperes plébános, aki
1843. március 16-án, 53 éves korában
sajnos elhunyt. Utódja, Komesz József,
ácsi plébános folytatta a megkezdett
munkát. Mindkettőjük sírköve megta-
lálható a katolikus temetőben, a nagy
kereszt környékén, igen jó állapotban.

1844. október 6-án nyilvánosan
megalakult az „Országos Védegylet”
(Honi Iparegylet). Ügyvezető igazga-
tója Kossuth Lajos lett. Azt hirdették,
hogy a hazai ipar elmaradottságának
oka az osztrák vámrendszerben kere-
sendő. A Védegylet tagjai, nemesek és
nem nemesek, kötelezték magukat,
hogy 6 éven át kizárólag magyar gyárt-
mányú iparcikkeket vásárolnak. Az

osztrák ipar elleni akció mozgalommá fejlődött vidéken is. Fél év múlva, 1845 ápri­lisában már 144 vidéki fiókuk működött a központ útmutatása alapján. Egy korabeli kimutatás szerint, az alábbiakat olvashatjuk:

„Az Országos Védegylet vidéki osztályai alakulási rendben. 136. Buda, 137Debrecen, 138Ács… stb.”

Itt látjuk, hogy községünk köznemes, kézműves-iparos, tisztviselő, értel­miségi és paraszt lakosai az országgyűlési felhívásnak eleget téve kijelen­tették:

„…hogy azon vámrendszer, mellyel az ország határain felállítani nem lehetett: minden egyes polgár ajtajának küszöbén felállítani lehet és szükséges is.”

68

ÁCS, A MI VÁROSUNK

Községünk az 1848-49-es szabadságharc idején

Az 1848-as márciusi forradalmat követő szabadságharc történetében kiemelt hely illeti meg Ácsot. A hadi eseményekbe községünk lakosai is bekapcsolódtak. Az első független magyar felelős minisztérium megalakulása után a Batthyány-kormányban Deák Ferenc igazságügyi miniszter mellett az Ácson birtokos Ghyczy Kálmán ügyvéd lett az igazságügyi államtitkár. Kezdetben Kossuth hívei közé tatozott. Ghyczy Kálmán korábban Komárom vármegye országgyűlési képviselője és első alispánja volt, majd nádori ítélőmester lett. A Kossuth által átszervezett kormányban is az igazságügyi államtitkári poszton maradt. A szabadságharc eseményeinek hatására azonban átpártolt az osztrák táborhoz.

A szabadságharc sok csatája közül részletesen is ismertetjük a környékünkön lezaj­lottakat. A források szerint a Komárom váráért vívott csatákat hol új-szőnyi, hol komáromi, hol meg szőnyi csataként említik. A magyar hadtörténelem azonban ácsi csatákként tartja számon őket, mivel mindegyik Ács község határában zajlott le.

1849. április 16-án Görgey az I., a III. és a VII. hadtestekkel az osztrákok által körbezárt Komárom várának felmentésére indult. Az I. hadtest parancsnoka Klapka György tábornok, a III. hadtesté Damjanich János tábornok, a VII. hadtesté pedig Görgey Artúr tábornok volt.

Az osztrákok Komárom körül 14.000 embert és 42 ágyút vontak össze Simunich parancsnoksága alatt. Szőny körül Lederer tábornok állt őrt. Az osztrák seregek főha­diszállása Ácson, a kastélyban volt, itt tartózkodott Simunich tábornok vezérkara. Az erdőben az osztrák tüzérek telepe állt, itt volt a lőszerraktáruk is, valamint több vadászdandár. Az osztrák seregek a Duna bal partjával a Lovadnál vert hajóhídon keresztül tartottak kapcsolatot.

1849. április 23-án délelőtt 10 és 11 óra között a császári seregek két puskaporos hajója 600 mázsa lőporral a Dunán horgonyzott, Gönyünél. A honvédek ezt észre­vették, és Guerlonde őrnagy vezetésével egy jól irányzott lövéssel Kolos-Némáról felrobbantották. A detonáció és a robbanás iszonyatos volt. Gönyü községben sok ház összeomlott és megrongálódott. Ács községben is nagy riadalom támadt. Még a távolabbi községek is érezték a robbanás hatását.

Április 25-én Görgey seregei átkeltek a Dunán, és megütköztek az elsáncolt osztrák csapatokkal. A császári sereg hevesen védekezett az Ács-Herkály-Mocsa vonalon. A leghevesebb harc az ácsi erdő birtoklásáért folyt, az ellenség két dandára védte a hadál­lásokat. A honvéd zászlóaljak négyszer rohanták meg az erdőben lévő osztrákokat, de a heves, gyilkos puska- és ágyútűz elől meghátrálni kényszerültek. Április 26-án

69

ÁCS, A MI VÁROSUNK

Görgey személyesen vezette a rohamot. Délelőtt 10 órakor nagy erejű támadást inté­zett az osztrák állások ellen. Az osztrák dandárok végül is elmenekültek. A honvéd­seregek délután 14 óráig álltak harcban, ekkor azonban Görgey beszüntette a táma­dást és az üldözést. A megvert csapatrész maradványai estére Simunich és Schlick dandáraival egyesülve Győr felé vonultak vissza.

Görgey április 27-én a kormánynak a komáromi főhadiszállásról tett jelentésében leírta, hogy az ácsi erdőben nagy hadi készleteket találtak és zsákmányoltak. Nagy mennyiségű lőszert, töltött és töltetlen bombákat, több hordó lőport, ágyúgolyó halmokat és sok sáncszert szereztek. Községünket is megszállta a honvédsereg, a faluban 24 nagy fuvaros szekéren 300 mérő árpát, 8 mérő zabot, 170 mérő babot és 200 darab üres zsákot szereztek meg az osztrákoktól. Három darab 18 fontos, négy darab 24 fontos várvívó mozsárágyút és egy 60 fontos tarackot találtak a Concó mocsarába rejtve. A fenti hadizsákmány elszállítására több száz kocsira volt szükség. A honvédek 1000 foglyot is ejtettek. Az ellenség vesztesége 1200 halott volt, a honvédek közül 800 vitéz hősi halált halt.

Kossuth bankó

Az osztrák seregben himlő- és kole-
rajárvány szedte áldozatait, ami fokoza-
tosan átterjedt községünk lakosságára is.

Az erdőnél folyó csatában vitézsé-
gükkel Guyon Richárd tábornok 4 zász-
lóalja, Knézich ezredes elővéd dandárjai,
a 26. zászlóalj, a 47. zászlóalj, valamint a
Zerdahely-féle honvéd tüzérüteg lövészei
tűntek ki. Lenkey János tábornok szét-
romboltatta a lovadi hídfőt. Komárom
felszabadításával a dicsőséges tavaszi

hadjárat befejeződött. Ezután a magyar fősereg a főváros ellenségtől való megtisztí­

tására indult. 1849. május 21-én heves rohamokkal sikerült Buda várát bevenni, így

a fővárosból is kiűzték az osztrák megszállókat.

Az osztrák veszély azonban korántsem szűnt meg, a csapatok az ország nyugati határánál újrarendezték soraikat, és ellentámadásba kezdtek. A kormány elrendelte,

hogy az ország minden 127 lakosa után 1 fő 19-22 éves fiatalt köteles hadba állí­

tani. Községünk ekkor az 1827-30-as születésű korosztályból összesen 30 főt adott a honvédseregbe. Természetesen ettől jóval többen vettek részt a harcokban, mivel önkéntesen is jelentkeztek a szabadcsapatokba. Sőt, sok gyerek is honvéd akart lenni és beállt dobosnak vagya tüzérek mellé segítőnek, ágyúsütögetőnek, golyóadogatónak.

70

ÁCS, A MI VÁROSUNK

A Duna jobb partján az osztrák-orosz egyesült sereg június 27-én kezdte meg a támadást. Az osztrák csapatok fővezére báró Haynau Gyula táborszernagy, „a bresciai hóhér” volt. Az orosz cári seregek parancsnoka gróf Paszkevics Iván tábor­nagy, varsói herceg lett. Az orosz hadakat Paniutin altábornagy vezényelte. Június 28-án a Győrnél Pöltenberg Ernő tábornok vezénylete alatt állomásozó VII. hadtest meghátrált az ötszörös túlerővel támadó ellenség elől. Még aznap szinte minden csapattest Ácson kötött ki. így hangzik erről Ludwigh János kormánybiztos tudó­sítása:

„Ácsi tábor, június 28, éjjel.

Seregünk Ács mellett elfoglalt állása által a nemzetgyűlés tagjai nincsenek biztosítva, s a kormánynak nincs szentebb kötelessége, mint Nagyváradra költözni. Ne késsetek az intézkedésekkel, a Pestről kivonulásra, mert Pesten nincs a kormány biztonságban. Ne időzzetek Pesten, mert három nap múlva ott az ellenség.

Ludwigh János”.

A fenyegető helyzetre való tekintettel Kossuth minisztertanácsot tartott. Döntést hoztak, hogy az egész sereg vonuljon vissza Szegedre, és a komáromi várban Klapka György 15-20 ezer emberrel maradjon a helyén. Június 29-én este olyan parancs érkezett a kormánytól, hogy „Ács helységet mihelyt a magyar csapatok belőle kivo­nulnak, föl kell gyújtani és tűzzel elpusztitani nehogy az után nyomuló ellenség abban élelmet, takarmányt és hajlékot találjon itt.” Ezt a parancsot Görgey Artúr nem hajtotta végre, a parancsot hozó két kormánybiztost pedig elkergette. Június 31-én délelőtt kijelentette, „…ha a kormány a nép érdekei ellen fordul, akkor ö nem a kormány, hanem a nép érdekeinek katonája” Kossuth ezért a visszautasításért Görgeyt árulónak nevezte.

A történelmi irodalom Görgey Artúr személyét és szerepét még ma sem értékeli egységesen, de mi tisztelettel gondolhatunk személyére a falunk megkíméléséért, a teljes elpusztításának megakadályozásáért.

A szövetséges osztrák-orosz seregek július 2-án reggel 8 órakor kezdték meg a támadást. A bal szárnyon, a Duna mellett az I. hadtest, Schlik tábornok vezeté­sével Monostort támadta meg az ácsi erdőn keresztül. Középen az Ács-újszőnyi út mentén a III. hadtest Simbaschen tábornok vezetésével tört előre. A jobb szárnyon, Herkálynál Wohlgemuth hadteste, ettől jobbra Bechtold egyik lovassági hadosztálya a „Mészárosok utján” nyomult előre, háta mögött Paniutin orosz hadosztálya állott. Heves csata folyt az egész frontvonalon, csak dél körül hallgattak el a fegyverek, amikor Haynau a.hadosztályokat pihenni küldte.

71

ÁCS, A MI VÁROSUNK

Makett az ácsi csatáról

Délután Görgey és Klapka is megérkezett a harcmezőre. A honvéd jobb szárny veze­tését Görgey, a bal szárny vezetését Klapka vette át, középen az ácsi úton Pöltenberg támadta meg az ellenséges állásokat. A jobb szárnyon Görgey a II. hadtest egy osztá­lyát Rakovszky ezredes vezetésével Monostornál az ellenségre küldte. A nagyerejű támadás sikeres volt, a honvédek az osztrákokat Lovadig szorították vissza. Középen Pöltenberg elfoglalta Herkályt, kiszorította Schlik dandárait a sáncokból. Schlik segítségére a Csémnél tartalékban marad Paniutin vezette orosz csapatok, valamint Wohlgemuth dandárai siettek. Pöltenberg 24 honvédhuszár századával rohamot inté­zett a közelgő orosz had ellen. Görgey is a harcolók közé vágtatott és rohamra lelke­sítette a csapatokat. A huszárok gomolygó, kavargó tömegében fövegével integetett a távolabbi századoknak. Fedetlen fejére ekkor erős kardvágást kapott. A támadó orosz seregeket nem lehetett megfékezni. Paniutin valamennyi ütege iszonyú tűzzel fogadta a honvédeket, akik meghátrálni kényszerültek. Délután 19 órakor a vérző Görgey a sáncok közé rendelte vissza a magyar hadakat. Az ütközet után az osztrák­orosz fősereg az állásaiban maradt. A magyarok vesztesége 1500 ember volt, főleg a I. honvéd zászlóaljból, akiknek a felszentelt lobogója is az ellenség kezére került az ácsi erdőnél folyó harcok közben. Az osztrák veszteség 872 fő, az oroszoké 18 fő volt.

A nyári hőségben a sok temetetlen holttest miatt kolera- és himlőjárvány dúlt az osztrák-orosz táborban, de a magyar honvédseregben is. A járvány következtében a sok megbetegedés miatt Ácson mindkét egyház felekezeti iskoláit, templomait, sőt herceg Lichtenstein Alajos uradalmi magtárát is a belmajorban ideiglenes kórházzá alakították.

72

ÁCS, A MI VÁROSUNK

Az egyházak halotti anyakönyvei is tanúsítják a járványok miatti elhalálozások tényét.

  • 1849. június 10. Stephácsek Erzsébet 54 éves. Ladeszki Tamás aiszgrubi molnár felesége, aki néhány év óta az Ácson szolgáló fiánál lakott. Ö volt a község első kolera következtében elhunyt áldozata.
  • Június 14. Bokréta János ácsi juhásznak és Horváth Katalinnak 7 éves fia, János is kolerában hunyt el. Ö volt a községből származó lakosok közül az első áldozat.
  • Július 10. Giringer József, 38 éves özvegy, Herkály pusztai számadó juhász. Kolerában hunyt el, de Komárom ostroma miatt az ácsi temetőben lett eltemetve.

A járvány terjedésének megakadályozására a községben kifüstölték a kutakat, a járványban elhunytak és felgyógyultak ruhaneműit és ágyneműit házról-házra járva összegyűjtötték és a falun kívül elégették.

A honvédsereg ezen ütközet után a II. és VIII. hadtestével 22 honvéd gyalog zászlóaljjal, összesen mintegy 18.000 honvéddel Klapka György tábornok főpa­rancsnoksága alatt Komárom várába és az azt övező sáncokba húzódott vissza. A várparancsnoki teendőket Aschermann Ferenc ezredes látta el. A környéken maradt ellenséges erő 53 zászlóaljából, 50 lovas századból és 176 ágyúból állt. Ennek a seregnek létszáma kb. 40.000 fegyveres volt. Az osztrák-orosz fősereg nagy része innen nemsokára elvonult Pest felé. A váron kívül a sáncokban maradt honvéd-

F

sereg vezetői áttörési kísérletet terveztek, mivel úgy ítélték meg, hogy legyőzhetik és visszavonulásra késztethetik Haynau osztrák seregeit. A kitörést Klapka július 11-éré rendelte el, aki ekkorra a sebesült Görgey tői átvette a hadsereg főparancs­nokságát. Az áttörés sikere attól függött, hogy az ellenség az Ács-Csém-Igmánd vonalon a kanyargós Concó patak mentén vereséget szenvedjen, és Győr felé vissza­vonuljon. A kitörés napján, július 11-én reggel sűrű köd szállt a vidékre, később pedig eleredt az eső is. A harcot a jobbszárnyon Aschermann és Pöltenberg honvéd zászlóaljai kezdték meg az ácsi erdőnél és környékén. Ettől balra Pikety hosszú és heves támadást intézett az ellenséges állások ellen, de nem tudta eredményesen segí­teni az ácsi erdő bevételét. így Pöltenberg minden erőfeszítése sikertelen maradt. Aschermann azonban Monostornál a Concó patakon túlra űzte az ellenséges erőket. Csémnél Klapka vezetésével is siker koronázta a támadást. Délutánra a honvéd­csapatok fáradni kezdtek, hanyatlott a harci kedv. Schlik az osztrák csapatokkal egyszerre indított nagyerejű támadást az ácsi erdő ellen, Aschermann és Pöltenberg honvéd dandárainak háromszor sikerült visszaverni az osztrákokat. A negyedik ellenséges roham azonban sikerrel járt, az osztrákok elfoglalták az ácsi erdőt. A magyar honvédek az osztrák nyomás elől a sáncaikba voltak kénytelenek vissza­hátrálni. Az osztsák-orosz hadosztályok heves támadása a honvédeket Csémnél is

73

ÁCS, A MI VÁROSUNK

visszaszorította. Az orosz tüzérség nagyerejű ágyútűzpárbajt vívott a honvéd tüzér­séggel. A szomszédos Banán állomásozó Haynau és a Kaiser-Ferdinánd vezette osztrák vasasezred figyelte az ütközet alakulását, hogy szükség esetén beavatkoz­zanak. Klapka délután 17 órakor általános visszavonulást rendelt el, mivel belátta, hogy az áttörés lehetetlen.

Honvédeink vesztesége 1600 fő, az ellenségé 800 fő volt a csaták helyszínén. Görgey tábornok az I., III. és VII. hadtestek maradványait összegyűjtve július 12-én délben megkezdte az elvonulást környékünkről, és július 13-án hajnalban az utolsó csapat­egységek is elvonultak Komárom alól Vác felé.

A hátrahagyott ellenséges csapatok megszállták Ácsot, Herkályt, Csémet és még számos Komárom körüli települést. Az ácsi erdőben és Herkály-pusztánál hatalmas sáncokat építettek, Lovadnál pedig újból felállították a Duna bal partjával való össze- köttetési szolgáló pontonhidat a nagyiéli sziget Ács felé eső csücskénél.

A kolerajárvány továbbra is szedte áldozatait a községünket megszálló császári seregben.

Július 22. Offeni báró Deken Konrád Artúr Hermann, aki a Hannoveri Királyság Emden városában született, evangélikus vallású. Báró Hess 7. számú császári lovasez­redből való főhadnagy, Ácson halt meg kolerában (görcsmirigy). Nagy-Csémpusztán temették el.

Július 23. Fuchsz Konrád 34 éves, báró Bálombini gyalogezredéből való főhadnagy. Ácson feküdt kolerában és itt is halt meg.

Július 31. Tanitska Fülöp 54 éves, egykori molnár. Az ácsi császári táborban pálinkát árult, itt kapta meg a kolerát és meghalt.

Haynau táborszernagy a visszamaradt 2/hadtestet herceg Colloredó hadosztálypa­rancsnok és báró Csorich altábornagy vezénylete alá rendelte. Ács, Herkály és Csém sáncaiban Barkó vezérőrnagy 6 zászlóalja állomásozott. A komáromi várat körül­vevő ellenség létszáma 12.000 főnyi volt. Klapka úgy szerzett tudomást az ellenség elhelyezkedéséről és nagyságáról, hogy elfogtak egy postakocsit a Bécs-budai ország­úton, és a hivatalos levelek között Csorich Komárom körüli hadainak pontos kimu­tatását is megtalálták. Klapka úgy döntött, hogy megtámadja a gyengébb ellenséget, és áttöri az ostromgyűrűt.

A támadást augusztus 3-án hajnalban kezdték meg Almásfüzitőnél. Ez egy megté­vesztő, figyelemelterelő manőver volt. A nagy küzdelem azonban újból az ácsi erdőnél folyt. Itt Bátori Schulcz Bódog ezredes csapatai és Janik ezredes délután 17 órakor az osztrák főerővel csapott össze. „Éljen a magyar” csatakiáltással az ellenségre rohantak. Ezalatt Aschermann az ellenség háta mögött a Mocsa-Igmánd-Csém-Ács vonalon lassan haladt előre. Feladata a lovadi pontonhídon az ellenség visszavonulá­

74

ÁCS, A MI VÁROSUNK

sának, átkelésének megakadályozása volt. A Schulcz-dandár erőteljes támadása sok veszteséggel járt. Az osztrákokat sikerült az ácsi erdőből kiűzni, futva, rendezetlenül hátráltak a Concó bal partjára és községünkbe. Sokan a megáradt Concóba fulladtak. A lelkes honvédzászlóaljak tovább üldözték az ellenséget, és megtisztították tőlük a községet. A térség tele volt halottakkal, sebesültekkel, eldobott fegyverekkel, elha­gyott ágyúkkal. A lelkes honvédek a szabadon hagyott lovadi hídon át a Duna bal parti Csallóközbe üldözték a vert osztrák sereget. Mivel Aschermann csapatai késve érkeztek ide, nem tudták megakadályozni az osztrák csapatok átkelését. A lovadi magas partról heves ágyútűzzel nagy pusztítást végeztek az ellenséges utóvédcsa­patokban. A pontonhídról sok ágyút és hadiszert a Duna hullámaiba taszítottak az osztrákok. Az ütközet a honvédek fényes győzelmét hozta. Az ellenség vesztesége 420 fő és a Baumgarten gyalogságból 1000 fő hadifogoly, akik között 48 tiszt is volt, többek között maga Colloredó hadosztályparancsnok. A hadizsákmány is tetemes, 14 darab 18 fontos, 7 darab 12 fontos ágyú, 3000 darab lőfegyver, nagy mennyiségű töltény, 800 mázsa lőpor, 30 darab teli lőszerkocsi, 35 darab élelemmel és hadisze­rekkel megrakott hajó, egyéb hadifelszerelés és élelmiszer, 2750 darab vágóökör, 804 darab hízott sertés stb.

Ez az ácsi ütközet számít a szabadságharc utolsó diadalának.

A kimerült honvédseregek az éjszakát Ácson töltötték. Az osztrákok ugyanekkor felrobbantották a lovadi hidat, a pontonhíd porig égett. Honvédeink vesztesége e csata folyamán 30 halott és 49 sebesült. Klapka másnap Ácsról 10 zászlóaljjal és 30 ágyúval Győrig ment az ellenség után. Az ácsi győzelemről falragaszok is megjelentek.

Jelentés

A diadalmas magyar fegyverek Ácsnál fényes győ-
zelmet vívtak ki. Velünk az Isten, ki a magyar
igazság ügyét veszni nem engedi!

Kelt Győrött. Nyárutó. 13. 1849.

Ivánkovits János
kormánybiztos”

Közben híre terjedt a környéken, hogy augusztus 13-án, délután 15 órakor Görgey Artúr Világosnál letette a fegyvert a gróf Rüdiger vezette cári orosz seregek előtt. Klapka augusztus 16-án elhagyta Győrt, visszavonult Komárom városába és védeke­zésre rendezkedett be.

75

ÁCS, A MI VÁROSUNK

bornagy vezénylete alatt, valamint Nugent táborszernagy dandárait és Grabbe orosz

tábornok egységeit is Komárom környékére vezényelte. 154 darab ostromágyú és 60

000 főnyi osztrák-orosz haderő vette körül Komáromot. Augusztus 19-én este már

Komáromban volt Liebler osztrák vezérőrnagy hadikövete, és a vár feladására felszó­

lító levelet juttatott el a vár védőihez. Augusztus 20-án pedig Isakoff orosz alezredes

szárnysegéd és gróf Alcaini osztrák ezredes érkezett Komáromba az ácsi főhadiszál­lásról, hogy megadásra bírják Klapka Györgyöt. Nem jártak sikerrel.

A községünkben állomásozó császári seregben tovább szedte áldozatait a kolera.

Augusztus 21-én Bunczenberger József 23 éves, a badeni gyalogezred 20. száza­

feküdt betegen

dából való nőtlen közvitéz, aki Felső-Ausztriából származott. Ácson feküdt betegen
kolerában, és itt is halt meg.

Senkó Klinkov 24 éves, a Wilhelm főherceg gyalogezredéből való közlegény, aki

az Érchegységből származott. Ácson halt meg kolerában.

Augusztus 23-án Fischer Lajos 36 éves, a Wilhelm főherceg gyalogezredéből való nős kapitány, aki a galíciai Vielickából származott. Ácson feküdt kolerában, és itt is halt meg.

tása nemcsak a helyi lakosságra, de szinte az egész megyére komoly terheket rótt. A tatai osztrák katonai parancsnok szeptember 9-én Felső-Galla községből 80, Alsó- Galláról pedig 40 fő fuvarost rendelt Ácsra élelem és tűzifaszállításra a császári csapatok számára. Községünk lakói rendszeresen részt vettek a komáromi vár körüli közmunkán, fuvarozásokon, sáncépítéseken.

Szeptember 23-án Csorich osztrák altábornagy kapitulációs tárgyalási ajánlatára Klapka a következő választ küldi:

„Excellentiádnak a velem való személyes megbeszélés tárgyában nyilvánított kívánságának elegettéve, van szerencsém Excellentiáddal tudatni, hogy holnap délelőtt 10 órakor az ácsi utón, a mindkét részről felállított előőrsök közt, 20 törzs és főtiszt kíséretében Excellendiádat elvárni szerencsém leend. Egyszázad lovasságot fogok legvégső előőrsöknél fölállítva hagyni. Míg én Excellendiádat hasonló ténykedésre felhívom, azon reményben élek, hogy ezáltal több nehézség ki fog egyenlittetni.

Komárom vára. 1849. szeptember 23.

Klapka tábornok”

76

ÁCS, A MI VÁROSUNK

A kapitulációs tárgyalás szeptember 14-én zajlott, de megegyezés nem jött létre, a várat Klapka nem adta fel. Szeptember 26-án délben Haynau táborszernagy, az ostromló hadsereg főparancsnoka az ácsi főhadiszállásra érkezett. Innen az alábbi felhívást intézte a komáromi vár védőihez:

„Haynau báró táborszernagy. A komáromi vár és csapatparancsnoksághoz.

Ácsi főhadiszállás 1849. szeptember 26-án 4 órakor.

Éppen most érkeztem ide és átvettem a vár közvetlen körülzárásának veze­tését…, a váron kívül illő távolságban, például Csémen vagy Herkályon a megbeszélés holnap 27-én 10 és 11 óra közt lenne megtartandó…

Haynau táborszernagy”

A községünk felé vezető országút bal oldalán lévő Herkálypusztán, az egyik gazda­sági épületben fejeződött be a magyar nemzet felszabadítási harca. Klapka György személyesen nem vett részt a kétórás kapitulációs tárgyaláson. Nem volt jelen Haynau

sem, szárnysegédjét, a nagyigmándi
véres kivégzés osztagparancsnokát,
Susan tábornokot bízta meg a feladattal.
A komáromi vár feladását dokumentálva
az utókor számára egy vörös márványlap
készült, ami Komárnóban, a Dunamenti
Múzeumban látható az alábbi vésett
felirattal:

„Ezen asztalon a komáromi vár
feladási pontok aláírattak

Puszta-Herkály sept 27-kén 1849
Haynau M. P.

F. Z. M.n

A vörös márványtáblán a tárgya-
láson jelen lévő 11 magyar honvéd
főtiszt neve van bevésve, 12-nek
Klapka György, vár- és hadsereg főpa-
rancsnok neve olvasható. A komáromi
vár átadását 1849. október 2-án kezdték
meg, és három hónap alatt fejezték be.

Varga Károly 48-as honvéd síremléke a refor-
mátus temetőben

77

ÁCS, A MI VÁROSUNK

Az elbocsájtott tiszti és legénységi állomány részben beállt az osztrák hadseregbe, részben útlevéllel külföldre távozott, mások 10 napi zsoldjuk felvétele után vissza­tértek lakhelyükre.

Az ellenséges osztrák-orosz túlerővel szemben magukat Világosnál önként megadó honvédseregek tábornokait Aradon halálra ítélték. Kari Ernst császári-királyi törzshadbíró szeptember 21-én és 27-én Aradról az ácsi főhadiszálláson tartózkodó Haynau táborszernagynak küldi meg jóváhagyásra a haditörvényszék ítéletét. A sors tragédiája, hogy a szabadságharc utolsó diadalmas csatájának helyszínén, Ácson, a Kastélyban írta alá október 1-én Haynau a halálos ítéleteket. Ugyanezen a napon ipnen adott utasítást Susan vezérőrnagy, főhadsegéd az ítéletek végrehajtására. Haynau az ácsi főhadiszállásról október 2-án küld jelentést Ferenc József császárnak az ítéletekről.

Ács községben 1849. május 1-től október 1-ig dúlt a kolerajárvány. Az utolsó bejegy­zett áldozat Beke István komáromi lakos, pékmester, aki itt feküdt betegen és itt is halt meg. Október 20-án a 22 éves Schreiner Ferenc, a Sopron megyei Bekmark községből származó, Komárom várából elbocsájtott honvéd Ácson megfagyott. A halotti anya­könyvben a halál okául ez áll: „rothasztó hideg, Ácson tartózkodván elérte nyavalyá­jának súllyá és halt meg”. Hát ilyen vég is érhette sajnos 48-as honvédeinket.

A kolerajárványos időszak alatt a helyi lakosság köréből mintegy 100 fő hunyt el a járvány következtében. Ezen járványok áldozata lett Koroknoki Dániel gyermekhős is, akinek sírja az 1848-49-es szabadságharc kegyhelye Ácson.

%

Élet a községben a szabadságharc után az I. világháború kitöréséig

A falu lakói közül sokakra börtön és bujkálás várt a szabadságharcban való részvétel miatt. Anélkül, hogy üknagyapáink, szépnagyapáink és a többi résztvevő emlékét elfelejtenénk, egy helyi emberről mindenképp szólnunk kell. Varga Károly magánzó, Varga Pál és Fehér Katalin fia 1828. szeptember 25-én Ácson született, és a szabad­ságharc alatt a honvédhadnagyi rangig vitte. Tisztes és magas kort élt meg, 81 éves korában hunyt el községünk 1848-as vitéze.

A szabadságharc itteni csatáinak emlékére Komárom vármegye közössége 1870- ben díszes, négyszög alapú emlékművet állított és avatott fel, amely még ma is áll. Az avatóünnepségen az emlékmű leleplezésekor Pap Gábor, a Tatai egyházmegye esperese, későbbi püspök tartotta az emlékbeszédet, aki maga is részt vett a szabadságharcban és honvédszázadosként esett osztrák fogságba. Az ekkor avatott honvéd emlékmű nem a mostani helyén állt, Hanem a vasút és a régi országút által határolt ácsi kiserdő szélén.

78

ÁCS, A MI VÁROSUNK

Az ácsi erdei 1848/49-es honvéd emlékmű

Mai helyére az 1920-as években helyezték,
amikor az új országút megépült, hogy
még jobban szembe tűnjön az erre elhala-
dóknak. Az emlékmű 4 oldalán az alábbi
vésett szövegek olvashatók:

„ AZ 1848/49 iki

Szabadságharcban e vidéken
elvérzett honvédeknek

Komárom vármegye

1870”

„Nyugszanak ők a hős fiák

Dúló csaták után/’

„Hol legtöbb honfi vér

Lepé a harci síkokat

A népszabadság ott tenyészt

Legszebb virágokat/’

„Szabadság! Itten hordozók

Véres zászlóidat.”

A későbbiekben is emelt itt egy kőemléket Ó- és Új-Szőny földbirtokosa, gróf Gyürky Viktorné. Ez a kőbe ágyazott emléktábla az ácsi honvéd hősi emlékmű előtt, az országút szélénél található. Vésett felirata a következő:

„Állj meg vándor és mondj egy rövid imát, az itt nyugvó hősökért, akik 1849-ik évi augusztus hó 3-án haltak mega magyar szabadságért. Ezen emléktáblát kegyelete jeléül állíttatta gróf Gyürky Viktorné, Solymosy Irma bárónő

1929.”

Mindkét egyház temetőjében több díszes 1848-49-es síremlék állt, de ezek ma már nem találhatók. A katolikus temetőben egy fekete öntöttvas oszlop állt, a tetején gömbbel, a homloklapján egy szintező műszer képével. Az alábbi német felirat volt olvasható rajta: •

79

ÁCS, A MI VÁROSUNK

„Hier ruhet Rittmeister Adolf Bontz

am 8-tem Juli 1849”

megrongálódott

A falu a hosszú háborúskodás után lassú és egyenletes fejlődésnek indult. A leégett,

lakóházakat újjáépítették, sőt újakat is létrehoztak. A házak száma

a községben 628-ra szaporodott. Ezek hosszú építésű, vályog és vert falú, náddal és
zsúppal fedett házak voltak. A telkek utca felőli részét font sövénykerítés, máshol fara-
gott deszkakerítés határolta, díszes ácsolt fakapubálvánnyal (kapufélfa). A kerítés és
az épület között virágoskert díszlett. Az utca felőli szobát napközben nem használták.
Általában két, kis méretű ablak volt a szobán, egy az utcára nézett, egy a „gangon”
át az udvarra.

A belső bútorzat szinte mindenütt azonos, főleg a parasztházaknál. Két vagy három faragott kivitelű faágy ágybelivel, asztal, faragott támlásszékek, a sarokban pad, felette fogas. A szobában a fehérnemű és a szennyes tárolására egy nagy, festett, tulipános, vagy egy festetlen, ácsolt faláda szolgált. A mestergerendán függött a világítást adó faggyú- vagy olajmécses. Itt tartották a minden családnál meglévő Bibliát, a zsoltáros- és imakönyveket, valamint a kalendáriumot. A mestergerendáról lelógó hintaszerű alkalmatosságra a naponta szükséges ruhákat pakolták. A szoba padlózata földes volt, időnként újratapasztották, legtöbbször a húsvéti ünnepek és a falu búcsúja előtt. A fűtést a konyhában épített szabadtűzhely biztosította, vagy az innen fűtött cserép­kályha, ritkábban a külön beépített kandalló.

A nyitott szabadkéményes konyhában zajlott a mindennapi sütés-főzés. Használati eszközül favillák, fakanalak, fatányérok, különféle méretű és rendeltetésű cserépedé­nyek, köcsögök, kancsók, fateknők, kenyérdagasztó medencék, mozsarak szolgáltak.

A konyha után legtöbb helyen a hátsó szoba, a kamra a padlásfeljáróval,-majd a ló- és tehénistálló következett. A házak fala fehérre volt meszelve, csak a fal alját festették kékre, szürkére, sárgára vagy zöldre, kinek-kinek ízlése szerint.

Az udvaron volt a kerekes- vagy gémes kút, a tölgyfából faragott itatóvályúval. A kút mellett a tejes fazekakat szárító köcsögfák. Némely háznál volt az udvaron kenyérsütő kemence is, ettől beljebb pedig a csöves kukorica tárolására szolgáló góré. Az udvar végében állt az egy oldalról nyitott, fedett kocsiszín, a fészer, itt tárolták a gazdasági felszereléseket, a kocsit, a szekeret, a faszánkót, az ekét, a fogast, a boronát, a vetőgépet stb. Itt voltak még a széna- és a szalmakazlak, a pelyvaszín és a trágya­domb. A legtöbb helyen ez után a veteményeskert következett. Több ház rendelkezett még galambdúccal is az udvaron vagy a „rag” alá felerősített galambóllal. Az udvarok tágasak és tiszták voltak, erre sokat adtak a község lakói. A fent leírt szerkezetű házak és az így elrendezett porták rendkívül tűzveszélyesnek számítottak. Gyakran pusz­

80

ÁCS, A MI VÁROSUNK

tított községünkben a vörös kakas”, a tűz. Ilyenkor szinte a fél falu porig égett. így történt ez 1854-ben, de más években is többször előfordultak tűzvészek a községben.

A szabadságharc után a község lélekszáma 3863 fő, ebből vallási megoszlás szerint 1128 katolikus, 2435 református, 287 zsidó, 11 ágostai és 2 görögkeleti.

Községünkben a zsidó családok, akik többnyire szatócs tevékenységet folytattak, látványos gyorsasággal gazdagodtak meg. Zsinagógájuk is volt a községben, ez a Fő úton, a mai első világháborús hősi emlékműtől balra állt. A kereskedelemből felhal­mozott tőkéjüket a mezőgazdaságba vitték át. Bérbevették a község határának egy részét. Ilyen bérgazdasága volt Vas-pusztán Pusztapéteri Auspitz Pálnak és felesé- . gének, született Kohn Gizellának, akik a területet herceg Liechtenstein Alajos ácsi földbirtokostól bérelték, valamint Kohn Farkasnak, aki a főapátság ácsi 148 hold külső és 3 hold belső telki területét bérelte a „Sárga-házzal” egyetemben.

Falunk lakosságának tekintélyes részét érzékenyen érintette a vasút megépítése, másoknak viszont örömére szolgált. A korábban rendszeres fuvarozás lehetősége csökkent, sőt gyakran meg is szűnt, holott az ácsi kocsisok, fuvarosok messze tájon híresek voltak, szép és jó lovakat tartottak, így gyakran felfogadták őket különféle szállítások elvégzésére.

A vasúti pálya tervezését, építését báró Sina György bécsi bankár és üzletfelei bonyolították. A község határából a vasúti pálya céljaira kisajátított földterületekért a kormány kártalanítást fizetett a tulajdonosoknak. A vasúti forgalom megindu­lása élénkítette a falu fejlődését, hiszen az itt tenyésztett lovak, tinók, birkák, vala- • mint a szántóföldi kultúrák, a búza, a rozs, a kukorica és a híres ácsi cseresznye, meggy, sárgabarack, szilva stb. rövidebb idő alatt került a távolabbi városok vásá­raira, piacaira. A kézművesek termékei is nagyobb vevőkörben váltak ismertté. Érdekességként említjük, hogy aki a 19. század végén a községből gyalog, szekéren vagy kocsin például a komáromi heti vásárra akart menni vagy árut szállított, vámot volt kénytelen fizetni. Az ácsi vámház és sorompó a monostori erőddel szemben, az országút mellett állt.

A falu napszámos és fuvaros lakossága egy részének jó munkaalkalmat adott a Concó Dunába ömlése feletti Lídia-zátony kotrási munkája és a Duna töltésének megépítése. A Csallóközi Ármentesítö Társulat ugyanis 1882-ben elhatározta a fenti munkák államköltségen történő elvégzését. A Közmunka és Közlekedési Minisztérium ehhez engedélyt adott és pénzfedezetet biztosított. A nagyszabású munka részben a dunai gőzhajózás biztosítása érdekében történt, nagyrészt azonban árvízvédelmi szempontok indokolták. A Lídia-zátony eltávolítása megoldotta azt a veszélyes hely­

81

ÁCS, A MI VÁROSUNK

zetet, hogy tavasszal a Dunán leúszó jégtáblák a Concó beömlése előtti, széles és sekély mederben megrekedtek, feltorlódtak, és emiatt nemcsak Ács, de a szomszédos csallóközi községek is sokszor víz alá kerültek. A kotrási munkákat a Magyar Királyi Komáromi Folyammérnöki Hivatal tervei és ellenőrzése mellett Thunhárt József, budapesti építési vállalkozó kezdte meg 1882. augusztusában. A Concó melletti magas parton, a cukorgyári vízállomás helyén álltak a lakóhelyiségek, a kovács- és aszta- losmühelyek, a szerszámos bódék és a raktárak. A Lídia-zátony kitermelt anyagából 2423 méter hosszúságú védőgát készült.

A jobbágyfelszabadításról, a papi tized eltörléséről és a közteherviselésről 1848. március 18-án megszavazott és március 28-án a király által is szentesített törvényeket községünkben is végrehajtották. Az úrbériség megszűntetésekor 330 házas zsellért vettek számba, és írtak be a telekkönyvbe. Mivel az 1840-44-es években készített összeírások úrbéri tabelláiba beírt adatok pontatlanok voltak, nehéz volt egyértel­műen elhatárolni, melyik zsellérház tekinthető úrbéri avagy curialis természetűnek. Mivel ez a kérdés 244 telekház tulajdonjogát érintette, a községi bíró panaszos leve­lében leírja, hogy a földesurak és a kisebb nemesi birtokos urak úgy határoztak, hogy az összeírások óta keletkezett zselléreknek be kell mutatniuk az éves szerződésüket. Ez annyit jelentene – írja a bíró – mint 244 háztulajdonosnak azt mondani: „ A ház és telek, s mindezeknek járandóságai az enyimek. Isten hírével elmehettek”.

Természetesen ebből is komoly peres ügy kerekedett. A fent említett okon kívül a per tárgyát az képezte, hogy úrbéresnek vagy curialisnak kell-e tekinteni a közbirto­kosság által bírt szőlőket és legelőket. Nagyban nehezítette Ács község volt jobbágy­ságának helyzetét az a tény, hogy a két szomszédos földesúr, az ó-szönyi uradalom birtokosai, a gróf Zichy testvérek (János, György, Kamilló ás Aladár) perben álltak herceg Liechtenstein Alajossal, Ács földbirtokosával. Ács község keleti, Ó-Szőnnyel határos részének kiigazítása volt a peres ügy tárgya. Az ácsi hercegi uradalom teljha­talmú megbízottjai Kovács Erasmus uradalmi ügyész és Walchsman Ferenc uradalmi hites mérnök voltak. A Szent Mártoni apátsági uradalmat tisztelendő Janki Félix főkormányzó, uradalmi rendes ügyész, Kun János számtartó és Tóth Mihály hites mérnök képviselték. Ács községet Poltinger János községi jegyző, Nagy Ferenc községi bíró, az esküdtek, több nagybirtokos és nemesi birtokos képviselték a határperben.

A három napig tartó, minden részletre kiterjedő mérésekről, továbbá az új határ­jelek elhelyezéséről és az egész ügy menetéről 18 oldalas jelentés ad hírt, mely végül is a Zichyeknek kedvezett. A hercegi uradalomra 100 forint bírságot róttak ki, amit az uradalmi számtartó helyben kifizetett, mivel a határjeleket néhol, mint például a Vágot-kútnál 23 bécsi ölnyire (kb. 43,6 m) a Zichy birtokban helyezték el.

82

ÁCS, A MI VÁROSUNK

főapátsági

Az 1862. október 27-én megkötött tagosítás és elkülönözési szerződés alapján
az ácsi jobbágyoknak is módjukban állt megvásárolni az általuk müveit földterü-
leteket. így tulajdonukba került a korábban a földesúrral közösen használt legelő,
kaszáló rét és az erdő egy része is. Ezeket a területeket a község parasztjai felosztották
egymás között. A felosztott területekből a zsellérség is részesült, persze csak 1-2 hold
erejéig. így egyesek gazdag parasztokká váltak, mások közepes vagyonnal rendel-

keztek, a többség pedig szűkös körülmények közt lett önálló gazdálkodó. A

birtokból például 6,5 magyar hold (1 magyar hold az 1200 négyszögöl) legelőt kaptak a jobbágyok, de a maradványföldekből is részesültek. A református és katolikus fele­kezeti iskolák is kaptak 3-3 holdat. A birtokok rendezése és a tagosítás során az ácsi főapátsági birtokrészt az új bérlő, Brokes István 8 évre kapta bérbe. Brokes István a bérleti idejének lejárta után eladta az itteni birtokait. 1871. június 12-én Grőbersperger (Gáti) Gusztáv vásárolta meg azokat.

A tagosításkor került az Ácshoz tartozó Concóhát-puszta Forster Géza, a Magyar Országos Mezőgazdasági Egyesület (O.M.G.E.) igazgatója, udvari tanácsos tulajdo­nába. Ö kora átlagos mezőgazdasági színvonalát messze meghaladó gazdálkodást folytatott rajta. Ghyczy-puszta (a mai Csilla-puszta) ekkor még Ghyczy Kálmán képvi­selőházi elnök tulajdonában állt. Az 1888 elején elhunyt Ghyczy Kálmán ácsi föld­birtokát és a Ghyczy-pusztát unokaöccseire, Ghyczy Vilmosra és Mátyásra hagyo­mányozta. Ök kezdetben a birtokot a pusztával együtt bérbe adták, majd 1891-ben eladták Köröskényi Paulovics Dezsőnek. A puszta tulajdonképpeni mai nevét akkor nyerte, ugyanis Paulovics felesége Vásárhelyi Csilla volt. így maradt ránk a mai napig a Csilla-puszta neve.

A falu 18 952 katasztrális holdat (1 kát. hold az 1600 négyszögöl) és 87 négyszögölt kitevő határában keveseknek volt sok földjük, így a földdel nem rendelkezőknek kellett e kevesek földjét megművelni. Sokan napszámoskodtak, vagy akár egész évre cselédnek szegődtek. A nyári munkák idején szinte látástól-vakulásig kellett dolgoz­niuk a család megélhetését biztosító fejadagért.

A tagosítás idejéből ismerjük a község határában használatos és ma is elterjedt földrajzi, valamint dűlőneveket. 1863-ban Pesty Frigyes a temesvári Kereskedelmi és Iparkamara titkára, aki a Magyar Tudományos Akadémia tagja volt, engedélyt kapott a Helytartó Tanácstól az országos földrajzi helynévgyűjtésre. íme az Ács községben 1864. június 26-án összeállított anyagban id. M. Péntek József községbíró által leírt néhány elnevezés.

83

ÁCS, A MI VÁROSUNK

1.

2.

3.

4.

5.

6.

7.

8.

9.

10.

11.

12.

13.

14.

15.

16.

17.

18.

19.

20.

21.

22.

23.

24.

25.

26.

27.

28.

29.

30.

31.

32.

84

Beltelek /kastélykert, strandfürdő, szabadtéri színpad, Belmajor, Csernókert,
Református templom-domb, Sóskahegy/

Völgyi kertek /Völgyi káposztás kertek/

Újkertek I. rész /concói két kőhíd köze/

Újkertek II. rész /Völgyi-dűlő/

Újkertek III. rész /Jegesi út, Egyes tag/

Cigánykertek /Cigány kenderföldek, Péró/

Concói kertek /Lóúsztató, concói káposztás kertek/

Új beltelkek /Kertalja/

Concói-dűlő /Kistagok, Kisföldek/

Herkály határra-dülő /Herkályi-dűlő, Hathalom-puszta/

Nagyigmándi útra-dülő /református temető, Szérüskert/

Csémi határra-dűlő / Csémre-dűlő, Franciasánc, Franciavágás/
Hegyre-dűlő

Hármashatárra-dülő

Nyergeshegyre-dűlö

Bábolnai határra-dűlő /Bábolnai határra-dűlő Pörös, Bábolnai útra-dűlő,

Zsombékos-dűlő Kiszsombékos-dűlő/

Lenföldi-dűlő /Kenderlápi-dűlő, K^rtaljai kenderföldi-dűlő/
Nádaskúti-dűlő

Morgói-dűlö

Pajta-dűlő

Kereszt-dűlő /Kereszti kenderföldek, Kereszti-dűlő, katolikus temető/

Kőkúti vagy Faluréti-dűlő /Úrföldje, Csücsöshegy/

Feketekúti és Pap-dűlő /Rétszéli-dűlő, Pemeteshegy-dűlő, Pemeteshegy/

Banai útra-dűlő /Banai úti Hosszú-dűlő, Banai úti Zsellér-dűlő, Banai határra-

dűlő Pörös, Zsellérrétek/

Sörös-dűlő /Pemetes-dűlő, ácsi katolikus egyházi alap földjei/

Bőnyi útra-dűlő /Bőnyi határra-dülő Pörös, ácsi református tanítói alap földjei/

Tatár úti és Savóhegyi-dűlő /Gőbölkúti-dűlő, Külső Gőbölkúti-dűlő, Mélyállás,
Görbe-dűlő, Teknőshegy/

Kertaljai telkek

Völgyi-dűlő / Völgyi-dűlői herésföldek, Völgyi-dűlői közös rét, Völgyi-dűlői
közös legelő, ácsi Cukorgyár/

Székesre-dűlő /Székesen felüli-dűlő, Felsőszékesi-dűlö, Vékonyéri-dűlő/

Vasi árokra és Birkaelletőre-dűlő /Birkaállás/

Istenesállás-dűlő /Istenesszállás, Öregállás, Cséplészes/

ÁCS, A MI VÁROSUNK

  1. Likócs /Likócs öreg szőlőkre-dűlő, Öregszőlők alja, Alsószőlők/
  2. Taliga úti-dűlő
  3. Rugszkodói-dülő /Eresztőmező, Katlanmező/
  4. Pénzásási-dülő /Rosszmalomsánc/
  5. Likócs felső szőlőkre-dűlő /Bum-Bum kúti szőlőkre-dűlő/
  6. Felsőhegy /Felsőhegyi Hosszú-dűlő, Felsőhegyi Rövid-dűlő, Felsöhegyi Vinis- dűlő/
  7. Alsóhegy /Belső Rostakúti-dűlö, Külső Rostakúti-dűlö, Rostakúti Sörös-dűlő, Rostakúti Lapos-dűlő, Rostarét, Alsó Rostarét/
  8. Concó melléke /Concói Major, Kerülőházi-dűlő, Kerülőház/

%

  1. Tejhegyi-dűlő /Homokhegy, Homoki Fenyves, Aranyosi-dűlő, Duna-dűlő, Várhegy, ácsi erdő, Szarkaállás/
  2. Lovad szőlőkre-dűlő /Lovadihegy, Lovadi szőlőkre-dűlő rét, Középhegy/
  3. Dézsmás szőlőkre-dűlő /Pápistaszőlők, Pápistahegy, Öreghegy/
  4. Lovad Dunára-dülő /Lovad Dunára-dűlő rét, Lovadi Középnyílás, Lovadi Kisnyíllás/
  5. Lovad Malomréti-dűlő /Lovad Malomrévi-dülő, Malomrév, Mácsonyás, Kerektár/
  6. Hossuúhegy és Kölesföldek /Kölesföldi-dűlő/
  7. Hosszúhegyre-dülő /Felsőszékesi Hosszúhegyre-dülő, Hosszúhegy/
  8. Vasi-dűlő
  9. Nemesbirtok-dűlö
  10. Jeges-puszta
  11. Vaspuszta /Öregmajor alatti-dűlő, Öregmajori legelő, Csárda melletti-dűlő, Csárda melletti legelő, ácsi-vasi Révre-dűlő, Cselédföldek, Cselédföld feletti legelő, Meggyesi-legelő, Meggyesdomb, Tanosra-dülö, Nyíresdomb/
  12. Duna /Duna melletti legelő/

A falu határában ezen kívül több itatókút is volt a dülő-utak mentén és a legelőkön, réteken. Ezeket a községi mezőőrök tátották rendben. A kutakat a következő neveken nevezte a lakosság: Kiskút (a Concó-patak mellett), Bum-Bum kút (a lovadi rétnél), Győrikút (az országút mellett), Székesikút, Borjúkút, Öregállási kút, Zsombékosi kút, Gőbölkút, Rostakút, Csücsöshegyi kút, Gergelykút, Új Gergelykút, Nádaskút, Faluréti kút.

Az Ács-Nagyigmándi határ közelében lévő hegyről az Ördögásta-hegyröl, amelynek tetején egy tó volt a következő monda forgott közszájon:

85

ÁCS, A MI VÁROSUNK

„Egyidőben az ördög Ácsnál el akarván a Dunát rekeszteni zsákba vitt földet, ezen a határ déli részén fekvő tóból, azonban Ács felé az Ördögásta- hegy tájára érve zsákja a nagy tehertől kirepedt, s ebből képződött a mostani szőllövel beültetve lévő Ördögásta-hegy”

A volt úrbéri jobbágyok kisebb része, akik több földdel rendelkeztek, a korábbinál előnyösebb vagyoni helyzetbe került. Ha megfelelő igaerővel rendelkezett, már a saját birtokán gazdálkodhatott, és valamelyest fejleszthette a gazdaságát. Ezekben a törpe­gazdaságokban a régi hagyományos háromnyomásos rendszer uralkodott. Mivel álla­taik alig voltak, nem trágyázták kellően a földjeiket. Szántáshoz akkor még faekét hasz-

%

náltak, a borona gerendára erősített gallyakból állt. A megtermelt, learatott gabonát kézicséppel verték ki a kalászából, esetleg ökrökkel vagy lovakkal tipratták ki, vagyis, ahogy akkoriban nevezték, „nyomtatták”. A középbirtokosság korszerűbb termelési módszereket használt, ők már alkalmazták a vetésforgót, és nagyobb gondot fordí­tottak a trágyázásra. A község a fenti gazdálkodás ellenére is megtermelte a szükség­letét kenyérgabonából, kukoricából, gyümölcsből, szőlőből, zöldségféléből. A gabonane- műek közül a rozs állt az első helyen, árpát, zabot keveset termeltek. Általánosan elter­jedt volt a burgonya, ekkor kezdett meghonosodni a lucerna, a lóhere és a bükköny. A zöldségféléket a kertekben vagy a concói káposztás földeken, és a szőlőkben termesz­tették. Az ipari növények közül a szép, hosszúszárú kendert kedvelték, amit a Concón áztattak és legtöbben házilag fel is dolgoztak. Az állattenyésztés is fejlődésnek indult az állatok sokoldalú felhasználási lehetősége miatt. A növekvő igaerőigény és a trágya­szükséglet is ezt sürgette. A fellendülő állattenyészést a concói, a völgyi és a viszonylag nagy kiterjedésű lovadi közös legelők és rétek szolgálták.

A lakosság egy része pénzkölcsönöket vett fel a környék akkoriban egyre szapo­rodó bankjaitól. Főleg a Komáromi Első Takarékpénztárból, a Komárom-Vidéki Takarékpénztár Rt-től, a Gesztesi Járási Takarékpénztártól. Sokszor pergett a kisbírók dobja, amikor végrehajtási és árverési eljárást tettek közhírré, ezt vagy a fizetni képtelen lakos házánál, vagy a községházán tartották. Ilyen árverések alkalmával gyakran kerültek új birtokosok, háztulajdonosok a községünkbe. Ilyen módon szer­zett itt birtokrészeket 1860. szeptember 12-én az esztergomi származású Forster János is, mint a legtöbbet ígérő vevő.

A község legnagyobb földbirtokosai herceg Liechtenstein Alajos, a német fejedelmi ház tagja, kinek felesége Erzsébet hercegnő, Ferenc Ferdinánd nővére volt, valamint gróf Zichy Ernő és felesége Steinfeld Etelka lettek. Nagyobb birtoka volt még Ghyczy Kálmán felesége, Baranyai Borbálának, ezen kívül Szabadhegyi Móricnak. Rajtuk kívül még számos földbirtokos rendelkezett 100 holdon jóval felüli birtokkal Ács határában.

86

ÁCS, A MI VÁROSUNK

Az ácsi termőföldről a korabeli szakvélemény azt tartotta, hogy középtermékeny- ségű, mivel részint sárga és fekete homokból, néhol viszont agyagból tevődött össze. Éppen ezért a község termőföldjének minősítésekor és osztályozásakor a mutatói alapján III-VIII. osztályú homoknak ítélték. Ezt egyébként az adókivetésben a föld­területek tiszta jövedelmének aranykorona értékei is tükrözik, amelyek elég alacso­nyak. Bár ez nem kizárólagos meghatározója a föld tényleges értékének, a termelési adottságok minőségi különbségét kifejezi.

A község határában termelt gabonát a Concó-patak hajtotta vízimalmok őrölték meg. A patakmalmok közül a legjelentősebb a község tulajdonában lévő gátas, kétke­rekű, alul csapó vízimalom volt. Ezt a malmot hosszabb-rövidebb időre bérbe adták valamelyik molnármesternek. Már az 1800-as évek elején létezett, és a környék részére csere- és vámőrlést végzett. Később, 1873-ban Regensburger József cséplőgép tulaj­donos, uradalmi kovácsmester vásárolta meg. Kezdetben gőzhajtásra, majd nyers- olajmotor-hajtásra alakította át, mivel a Concó változó vízállása ezt tette szüksé­gessé. Az idős mester halála után 1933-ban a malom a Regensburger Testvérek Hengermalma nevet vette fel. A testvérek már a korszerűbb villamos meghajtásra álltak át, meghagyva az egyik vízikereket is. Kiváló minőségű lisztet tudtak őrölni. Az őrölt liszt mennyisége naponta 40 mázsa körül volt, tehát a malom kis teljesítmé­nyűnek mondható. A felszabadulást követő államosítás után egy ideig Regensburger Kálmán, majd Regensburger Lajos és iíj. Regensburger Ferenc irányítása mellett üzemelt. A fent leírt községi malmon kívül még létezett a múlt században az egyke­rekű Bodza-, a Móczi-, a Balázs- és a Németh-féle vízimalom is. Ez utóbbiak közül

*

az 1879-80-as és az 1881-es nagy árvíz elpusztította az Alsószőlőknél lévő Németh- malmot és a Rostaréten fekvő Balázs- és Móczi-malmot. A Bodza-malom még tovább üzemelt, új tulajdonosai a század elején Molnár Ferenc és Molnár Károly lettek, majd a Csere család tulajdonába került.

A Dunánál, a lovadi Malomrév körül 6 dunai alulcsapó hajósmalom őrölte a gabonát, Vörös János, Tóth Andás, Tallián János, Borvendég Károly, Bányoczky János és Szalai Gergely hajósmolnár mesterek irányításával. A Völgy peremén volt még egy faszerkezetű szélmalom is, Móricz Dániel tulajdona, ami ugyan búzalisztet nem őrölt, de árpa- és kukoricadarával az 1920-as évekig ellátta az őrletőket.

A falu mindennapi életét közvetlenül érintette a báró Eötvös József vallás- és közok­tatásügyi miniszter által 1868-ban elrendelt kötelező népoktatási törvény. Addig ugyanis nem volt kötelező iskolába járni. Főleg a szegény zsellérgyerekek nemigen járhattak tanulni, mivel szüleik nem tudták fizetni a taníttatásuk költségeit. Aki járt, az is csak télen tehette, mert tavasztól őszig a zsellérgyerekeket is befogták mezőgaz­dasági munkára ^határban, főleg a nagyobbakat. A kisebbek libát, disznót és tehenet

87

ÁCS, A MI VÁROSUNK

őriztek a réteken. A leányokat pedig odaadták a módosabb közép- és nagybirtokos gazdákhoz szolgálónak, cselédnek.

Az 1868-ik évi XXXVIII. törvénycikk 4. paragrafusa értelmében minden 6 éves gyerek 12 éves korig köteles volt naponta iskolába járni, és további 3 évig kötelező, heti 2-5 órás ismétlő iskolát rendeltek el. A felekezeti elemi népiskolákat állami ellen­őrzés alá vonták. Ácson ekkor már mindhárom felekezet rendelkezett elemi népisko­lával, erre a későbbiekben részletesen kitérünk.

Nagyvendéglő

A munkában megfáradt, beteg emberek
csak télen jártak a község orvosához, dr.
Huszár Gáborhoz. A felírt gyógyszereket
az 1872-ben létesített községi gyógyszer-
tárban a cseh származású Kratochvill
József gyógyszerésznél kapták meg.
1873. január 5-én a község földbirto-
kosai, bérlői, nagygazdái, valamint a falu
értelmisége, a tanítók, jegyzők, orvosok,
ügyvédek és gyári tisztviselők társas kört
alakítottak. Kezdetben Ácsi Olvasó Egylet

név alatt futott a társaság, 43 alapító taggal. Az Ácsi Úrikaszinó elnevezés valójában már ekkor jellemzőbb volt a gyülekezetükre. Az első elnök Szabadhegyi Móric földbir­tokos, az alelnök Lampérth János nagygazda, a jegyző Pályi Zsigmond községi jegyző lett. Összejöveteleik színhelyéül a nagyvendéglö különtermeit választották. A helyisé­geket Netter Adolf haszonbérlő és Szabó Pál vendégfogadós bocsájtották rendelkezé­sükre. Az újsághírek, a napi események megtárgyalása után jellemzők voltak az éjsza­kába nyúló ivászatok, kártyacsaták. Az ezidötájt divatos ferbli, a „nemzeti csöndes” és

a tarokk játék volt a legelterjedtebb. Működési alapszabályzatukat 1882-ben és 1904- ben módosították, amit a belügyminisztérium is jóváhagyott. A nagyvendéglö maradt továbbra is a székhelyük, amely ekkor Kéri Mihály, majd később Nákó József vendég­fogadós tulajdona volt. Ez a társaskör gyakorlatilag a felszabadulást megelőző időkig fennmaradt, amikor is megszűnt.

A föld nélküli, mezei munkásoknak, napszámosoknak, uradalmi summásoknak, kommenciós gazdasági cselédeknek, gyári bérmunkásoknak és törpe kisbirtokos­oknak, iparosoknak nem volt lehetősége kaszinózni. Kikapcsolódást a mindennapi nehéz munkából csak a vasárnapi templomba járás jelentett. Ilyenkor „kicsipték”” magukat az Istentiszteletre menők és a templomok előtt, külön csoportban gyüle­keztek a szegények, a.kisgazdák, az iparosok, a nagygazdák és az értelmiség.

88

ÁCS, A MI VÁROSUNK

A paraszti foglalkozást űző férfiak ruházata ilyenkor kézelős keményített fehér

ing, a mellén hímezve, rövid aprógombos fekete mellény zsinórral cifrázva, sötétkék vagy fekete posztóból kiskabát zsinórokkal ékesítve, fekete feszes zsinórozott posztó­nadrág, hosszú szárú, fényesre glancolt csizma. A fejükön nemezkalapot hordtak toll vagy virágbokréta dísszel. Télen báránybőr süveg vagy fekete kucsma volt helyette, a felső öltözetük pedig a félbunda. Az idősebbek kampósbotot hordtak és az elmarad­hatatlan pipát, a sallangokkal díszített dohányzacskóval. A módosabb gazdák ruhá­zata is hasonló volt, csak díszesebb, ezüst gombokkal, a mellényük zsebében pedig óra, a hozzá tartozó ezüst lánccal. Kezükben kivétel nélkül zsoltáros vagy imakönyvet vittek. Hosszú, hegyesre pödrött bajusz volt a divat, azt gondosan nyírták és ápolták,

hisz ez volt a férfiak egyik ékessége.

A női ruházat semmiben sem maradt
el a férfiakétól. Fekete aprógombos díszes
mellény, ugyancsak fekete, bokáig érő
szoknyával. Fényes csizma, vagy gombos
cipő a lábukon, a fejükön fekete rojtozott
kendő. Télen nagy, háromszögletű, kötött
meleg „berlines” kendőbe burkolóztak. A
nők kezében is zsoltáros és imakönyvet,
valamint rózsafüzért találunk. A refor-
mátusok templomukat „/sten/idzának”, a

Régi családi kép

katolikusok „Sze/itegyhdznak” nevezték.

*

A nők általában a korai misékre jártak, hogy a vasárnapi ebéd időben elkészüljön. A férfiak a későbbi, 10 órakor kezdődő istentiszteletet látogatták, és ebédre haza is értek.

Az ifjúság ruházata nagyban hasonlított az idősebbekére. A szegényebb népréteg társaséletet csak kukorica- és tollfosztáskor, keresztelőkor, lakodalmakkor, disznó­ölésekkor élt. Ilyenkor összejött a rokonság: a sógorok, a komák, a jó szomszédok meghányták-vetették a falu és az ország eseményeit.

Falunkban nem kisebb jelentőségű volt ilyen szempontból a szőlőszüret sem. A szüretek megkezdésének idejét mindig a vármegye központi mezőgazdasági hegyha­tósági bizottsága írta elő a járási főszolgabírók javaslatára, járásonként, illetve közsé­genként. Figyelembe vették a szőlő érettségét és a pillanatnyi időjárási helyzetet. A szőlőkben gyakran pusztított a peronoszpóra és a filoxéra, főleg a község agyagos talajú szőlődűlőiben. Ács községben a szőlőszüretek minden évben szeptember utolsó vagy október első hetében kezdődtek. A szüret kezdési idejét a község elöljárósága a kisbírókkal kidoboltatta, azaz közhírré tette. Ezt megelőzően a szőlőtulajdonosok

89

ÁCS, A MI VÁROSUNK

előkészítették hordóikat, sajtárjaikat, a szőlőzúzó darálókat és a préseket a termés mielőbbi betakarítására. A szüret megkezdésétől annak befejezéséig a község elöljá­róságának és a felesküdött szölőhegybírónak kötelessége volt a szölődülőkben felügye­letet tartani. A felügyeletet a szőlőcsőszök látták el. Ez a komoly megbízatás fegyvervi­selési joggal járt. A gyermekek körében el is terjedt, hogy „jön a csősz a sós puskával”. A fegyver azonban vadászpuska volt, és a töltényeivel a csőszöknek el kellett számol­niuk. A szőlőcsöszöknek a gazdák borrészt, járandóságot adtak. Falunkban a szüretek idején a rokonok, komák és szomszédok is segítettek egymásnak. A szüretelőknek kijárt ilyenkor egy kanna szőlő és egy demizson must. Estére kelve aztán hangos volt a szőlőhegy, hiszem maradt még óbor is. A présházak körül folyt a vigadalom, muzsi- káltak a cigányzenészek. A szüret befejezése után látványos szüreti felvonulásokat, bálokat tartottak.

A falusi parasztember télen sem unatkozott. A nyári munkák idején erősen igény­bevett mezőgazdasági eszközeit javítgatta, fúrt-faragott, kalapált, mert mindenkinek ezermesternek kellett lennie. Ezen felül még bort is fejtett, és az állatait gondozta. A parasztember három dologra volt büszke, a takaros és házias leányára, a jól kezelt borára és a szép lovaira.

A faluban az esti harangszó (8 óra) után a fiatal lányoknak kísérő nélkül nem volt szabad kint járniuk. A fiatalembereknek sem volt ajánlatos, főleg annak, aki még nem volt katona, mert azt az idősebb legények elverték, vagy ha leánnyal volt, utca­pénzt kértek tőle. Italt is fizettettek vele valamelyik kocsmában. A felnőtt lakosság sötétedés után csak kivilágítva közlekedhetett, kezükben méccsel vagy lámpással. A

*

faluban strázsák cirkáltak, ügyelve a rendre, de esetenként igazoltatást is végeztek.

Az utcák kövezetlenek voltak, esős, nedves időben térdig ért a sár, nyáron pedig nagy por volt mindenhol.

A lakosság a nagy nyári munkák idején kora reggeltől késő estig kint volt a határban. A házaknál csak a nagyon idősek, betegek és a kisgyermekes anyák meg az apró gyerekek tartózkodtak. Egy esetleges tűz esetén – amint erről már korábban is szó volt – mire a falu munkaképes lakossága hazaért, a falu sok háza lett a tűz martaléka.

A múlt század 80-as éveiben elterjedt a gyertyát és a mécsest felváltó petróleum­lámpa használata. Számtalan tűzvész okozója lett a községben, főleg a nem megfelelő használat következtében. Ezért a község elöljárói és a lakosság úgy határozott, hogy önkéntes tűzoltó egyletet alapítanak. Már 1882 szeptemberében gyűlést hívtak össze a községházára az alapszabály tervezet és a szükséges előzetes intézkedések megbe­szélésére. Az alakuló gyűlést 1882. december 10-én tartották. Az „Ácsi Önkéntes Tűzoltó Egylet” elnökévé báró Marschall Farkas földbirtokost válaszották, főparancs­nokul Szabadhegyi György földbirtokost, a pénztáros Pályi Zsigmond községi jegyző,

90

ÁCS, A MI VÁROSUNK

a segédtiszt Izmay Károly aljegyző lett. A
vármegye községei közül falunkban volt
egyedül szervezett tűzoltóság. A tűzren-
dészet! szabályzat kimondta, hogy „a
község köteles a lakosság számarányához
képest, de legfeljebb egy rendszeresített és
feleskedett őrt, rendes éjjeliőröket alkal-
mazni és ezenkívül köteles különösen
terménygyüjtés és csépelés idején szintén
a lakosság arányához képest tüzöröket is

kirendelni. Kik egymást felváltva minden gyanús egyént kiléte iránt megkérdezni és ha nem helybéli vagy a választ megtagadja esetleg letartóztatva a bíróhoz kisérni, továbbá a gyanús világosság okát mindenkor kipuhatolni. Kötelességük végül minden kihágás vagy bűntények elkövetését megakadályozni”, továbbá „…minden lófogattal biró községi lakos köteles tűzvész estén a fogatát a tűzoltás vezetésével megbízott rendelke­zésére bocsájtani”. Végül, a 35. paragrafus alapján „Az éjjeli tűzőrök kötelesek tűzvész esetén a lakosságot a harangok félreverésével, a tűz helyének kikiáltásával felriasztani”. Minden 50 lakóház után egy szívófecskendöt és 60 folyóméter tömlőt kellett készen­létben tartani. A lakosság ház körüli kazlai mellett nagy hordókban vizet, mellette tűzcsáklyát, létrát, csapórudakat, kannákat tartottak.

Az önkéntes tűzoltók egyenruhát viseltek a Belügyminisztérium egyen-

*

ruházati szabálya szerint. „A zubbony sötétkék posztóból télen, nyáron fehér csikós vászon; bőszabásu 4 centiméter magas állógallérral, mely 5 miliméteres vastagságú négyszögletes hátul 3 karikás vitézkötésbe átmenő vörös teveszőr zsinórral van szegélyezve. A mellen két zsebfedövel ellá­tott külső zseb van. A zubbony 5 darab domború sárga fémgombbal gombolható. A nadrág a zubbonyhoz hasonló szinü sötétkék posztó télen, nyáron fehér sávoly kötésű lenvászon. Téli időszakra félcombig érő kabátot rendszeresítették. A sapka fekete volt.” A tűzoltók ruházatának költségeit a község vállalta magára. Felszereléseiket a fecskendő szerkocsit, a vizes lajtokat, tömlőket stb. saját anyagi forrásaikból kellett előteremteni. Ezért gyakran rendeztek bálokat, majálisokat, nyilvános bemutatókat, melyek bevételét a felszerelésük megvásárlására fordították.

91

ÁCS, A MI VÁROSUNK

1883. november 4-én Szabadhegyi György főparancsnok 32 főből álló önkéntes tűzoltó százada megtartotta első, nyilvános vizsgagyakorlatát. A bemutató programja a következő volt:

  1. A Nagy vendéglő tetejének megtámasztása támasztólétrával, fecskendő fel- és leszerelése.
  2. Menetgyakorlat a Csernó majornál díszmenetben.
  3. Általános vésztámadás a Nagyvendéglő mindkét oldalán, mentőlétrákkal és tömlőszivattyúval.

A gyakorlat vezénylőtisztjei H. Varga Bálint és Héregi István osztályparancsnokok voltak. A bemutatót meghívott szakértők és a község lakói is megtekintették.

Akadt dolguk bőven a faluban, bár az előírt támogatást sokszor nélkülözték. Erre is hadd hozzunk egy-két példát: „1884. augusztus 14-én este 11 óra után ismeretlen tettesek Décsi Bálint ácsi református lelkész asztagját felgyújtották. A tűzoltóság két fecskendőkocsival vonult ki, de nem győzték oltani a tüzet, mert elfogyott a víz. Vádolható a község, hogy nem vonultak ki vizet hordani, így a gabona mind elégett. Elégett továbbá Regensburger József géptulajdonos cséplőgépe is, mely már ott volt, hogy a gabonát elcsépelje”.

Csermák Hugó az ácsi cukorgyár igazgatósági és a község képviselőtestületi tagja volt, és nagyban pártolta a tűzoltást. Az ö nevéhez fűződik a faluban megépített 5 darab tűzoltókút létesítése. Az egyik ilyen kutat róla nevezték el Csermák-kútnak.

Még ugyanebben az évben, a belügyminiszter rendeletére, miszerint minden

%

községben járványkórházat kell felállítani, községünkben is megépült egy „Kórház”. Az épület a Kert alatt, a Temető-soron volt.

A növekvő vasúti személy-, teher- és élőállatszállítás szükségessé tette a Budapesttől vasúton 109 kilométer távolságra lévő Ács vasútállomásának és kiszolgáló épülete­inek bővítését. A régi „Indóház” szűknek bizonyult. A Közmunka és Közlekedési Minisztérium 37.000 forintot irányzott elő egy új felvételi épület, egy raktár – oldal­rakodóval – és a lábonhajtott élőállatok, szarvasmarhák, lovak, szamarak, juhok ki- és berakodásához szükséges szilárd rakodó létesítésére.

A község lakosai közül többen a váltakozó jövedelmű halászatot űzték. Keresetük a mindenkori haljárástól függött. A Dunában, a Concóban ekkor még bőven akadt hal. Az ácsi halászoknak jó híre volt a környéken, de ebbe az is közrejátszott, hogy jól kiválaszott halászó tanyáik voltak. A nevezetesebb halászóhelyek, ahogy itt nevezték: a Döglött-tanya, a Lovadi Rivajja, a Hamar-tanya, a Hamarajja (Hamaraja), a Szivásajja, a Faluajja, a Küvekföle, a Kiskü, a Nagykü, a Szenes, a Szegfű-tanya, a Lídia, a Kisbuzgár (Kisbuzgó), a Nagybtrzgár (Nagybuzgó), a Hármasforgó, a Főssőforgó és a Határ-tanya.

92

ÁCS, A MI VÁROSUNK

Hálóba került itt fogas, süllő, sügér, ponty, kárász, compó vagy cigányhal, márna, dévér- keszeg, pirosszárnyú keszeg, balin, jász, domolykó, menyhal, esik, csuka, bökle, harcsa, kecsege, dürgecs vagy divatos nevén paptetű (Ácson tüskehalnak nevezték) és még több más halfajta. Általában 100 méter hosszú, 60 szem mélységű, saját készítésű, paraszt­kötésű (nyakkötésű) kerítő húzóhálót használtak. Ezzel egyszerre három-négy halász tudott dolgozni. Errefelé az osztrák típusú kis halászladikok voltak elterjedve. A haltá­roló bárkák fából vagy bádoglemezből készültek. A legnevesebb halászok a Fekete és Pável család tagjai voltak. A Dunán az egyre szaporodó és naponta közeledő gőzhajók a halrajokat elzavarták más nyugalmasabb vizekre. A nagybani halászás így nem lett jöve­delmező foglalkozás. A Concón a hivatásos halászok ritkábban űzték mesterségüket. Itt inkább a falu lakói horgásztak 4 kávás merítőhálóval, varsával, táplival, szigonnyal, fenék- és dobóhoroggal vagy éppen kosárral, zsákkal vagy ácsiasan lazsnakkal, nem éppen mindig megengedhető körülmények között. A dunai halászat kisebb mértékben azonban még hosszú évtizedekig volt divatban.

A halászatnál is bizonytalanabb jöve-
delmi forrás volt a községünkben divatos
aranymosás. Ennek évszázados hagyo-
mányai voltak a környéken. A pannon-
halmi főapátság már 1759-ben bérbe
adta a lovadi Duna-szakasz aranymo-
sási jogát. A falut északról határoló Duna

*
itt különösen alkalmas volt erre, mivel a
Duna folyása lassú és a zátonyos kavics-

föveny hordalékra igen sok aranyport rakott le a folyó. Az „aranyászokxőY\ mert így hívta őket a köznyelv, álljon itt egy kedves legenda:

„…egy Duna-parti molnár legény Ácsra járt át egy leányhoz és valahány­szor a Dunán átcsónakázott, mindannyiszor egy rózsát tűzött kalapjához. Egy ízben a szél a kalapja mellől a rózsát kitépte, s az iszapba vágta. Visszajövet a molnár legény a rózsát a csónak mellett megtalálta, s nagy örömére a rózsa aranyporral volt behintve. S már ekkor azon a helyen megkezdődött az aranymosás.”

Az aranyászás nem volt könnyű munka, a napi 3-4 szekrénnyi átlapátolt fövenyből jó esetben 1-1,5 gramm arany ha összejött. Az aranymosók felszerelése elég válto­zatos volt. Vaslapát, bükkfából faragott aranynéző lapát, háromlábú mosópad, saragja, posztó, merítőkanál, csücsösszájú cserépkorsó, evezők és ladik. A fino­

93

Aranymosás a Dunán

ÁCS, A MI VÁROSUNK

mabb munkákat otthon végezték, amikor a kimosott, de még szennyezett arany­port megtisztítottak az idegen anyagoktól. Az így megtisztított aranyport higany­nyal elegyítették. A higannyal szennyezett aranyporból égetőkanálban kiégették a higanymaradékot. Ez rendkívül egészségtelen és veszélyes munka volt a higanygőz miatt. A kiégetés után a kanál aljában maradt a sárgaszínű fém, az arany. A neves aranyászok Rosta Gyula, Szakolczai Antal voltak, kevésbé ismertek Barsi Sándor és Nagy Lajos.

Az ácsi aranymosás még napjainkban is élő hagyomány

Évszázadok óta mosnak aranyat a Duna mentén, de mára a Duna-szabályozás, a
vízlépcső, a bősi elterelés nemcsak a Szigetköz élővilágát tette tönkre, hanem a dunai
aranymosó helyeket is. A felhúzott zsilipeken lezúduló iszap befedi a vörös gránitos
szakaszokat, és immár csak Ács térségében található olyan terület, amelynek egy
köbméteréből esetleg egy gramm arany kimosható.

A hajdan élt aranyászok (aranymosók) már a föveny színéből is látták, mennyire
gazdag az adott szakasz aranyban.

Ha a föveny színe
vöröses, szárazon rozs-
dabarna, akkor az az
arany hordozója, kísérő-
anyaga, a vörös gránit és
a vas. Azon a helyen állí-
tották fel a mosópadot,
ott tették rá az egymást
fedő posztócsíkokat,
amiben megkapasz-
kodtak az aranyszemek.
Erre került a rosta, a
peremmel ellátott sűrű
szövésű szita, hogy csak
a kisebb szemcsenagy-
ságú anyagokat engedje
át, a nagyobb kavicsokat
ne. A mosás megkezdé-

sekor az aranyász egy-két lapát fövenyt tett a sarog-

94

Aranymosó pad

ÁCS, A MI VÁROSUNK

lyára, majd merte rá a vizet. A víz átmosta a fövenyt, és kimosta a fövenyből az aranyat és a homokot. A nehéz fajsúlyú arany megtapadt a posztó szálai között, míg a kisebb fajsúlyú anyagokat magával sodorta a víz, le az asztalról.

Aranymosók a Duna ácsi szakaszán

Amikor telítődött a posztó, a posztóról lemosott, még mindig nem tiszta arany ideális esetben már csak aranyszemcséket és vasat tartalmazott. Ez a fekete színű sárarany volt a napi termése az aranyásznak (a fekete színt a vas adta, ezt nevezik az arany árnyékának). Neki kellett ezt is feldolgoznia: kiszorítani a vizet és a termést higannyal dúsítani. A higany magába „olvasztotta” az aranyszemcséket, viszont minden más szennyeződést eltaszított magától. Ezután egy tiszta, de jól beázta­tott szarvasbőr darabra öntötték a higanyt, majd azt az ujjúkkal elkezdték kipré­selni a szarvasbőr zacskóból, addig passzírozták, míg a zacskóban már csak egy kemény golyó maradt: a higany piszkolta aranygomb. Ezt lassú tűzön az égetőka­nálban kezdték melegíteni, miközben a maradék higany is távozott az aranyból. Az így kapott aranyat, alakja miatt, cipócskának nevezik. Ezeket a cipócskákat már lehetett értékesíteni.

Érdekesek voltak az esküvői-Iakodalmi szokások is a faluban. Az eljegyzés (kézfogó) után három héttel az összeházasodni kívánókat háromszor hirdették ki az egyháznak. A templomban a szülők és a házasulandók nevének felolvasása után felkérték a híveket, hogy akik valami házassági akadályról tudnak, azt jelentsék. Az esküvői és lakodalmi előkészületek nemcsak a szülőnek, de a felkért násznagy­oknak és vőfélyeknek is sok gondot és fáradságot okoztak. A vőfély látogatta sorra

95

ÁCS, A MI VÁROSUNK

a majdani vendégeket, és verses-ritmusos mondókákkal hívta meg őket a lakoda­lomba. Ha sok volt a vendég, bizony nagyon elfáradt, na meg mindenhol meg is kínálták 1-2 pohár itallal.

Az esküvő napján a menyasszony vendégei általában a menyasszony, a vőlegény vendégei pedig a vőlegény házánál gyülekeztek. Az esküvőre menetelig ettek-ittak, tréfálkoztak, beszélgettek. A községházára legtöbbször gyalogosan, máskor hintókon, télen szánkókon mentek. Ha gyalogosan mentek, szépen sorbaálltak. Legelöl ment az első vőfély az első koszorúslánnyal, utána a második vőfély a menyasszonnyal, majd a menyasszony második koszorúslánya a vőlegénnyel, őket a násznagyok követték, majd a menyasszony és a vőlegény szülei, az örömapa és az örömanya. Ezt követően a vendégsereg, a násznép, ki-ki a maga válaszott párjával. Legvégül a cigányzenészek, így érkeztek a polgári esküvőre, az anyakönyvvezetőhöz. A polgári esküvő után az út a templomba vezetett. Az esketés után a násznagyok a papiakba mentek a hivatalos formaságok elintézése végett.

Visszafelé már nem az első vőfély, hanem az „új ember” vezette az „új asszonyt””. A cigányzenészek előre siettek, és a lakodalmas háznál várták az érkezőket, akiket általában a Rákóczi-induló eljátszásával fogadtak. A menyasszony házánál folyt a mulatság. A szakácsnők már kora reggeltől cserépfazekakban, vaslábasokban sütöttek-főztek a szabadtűzhelyen. Tyúkhúsleves csigatésztával, paradicsommártás főtt hússal és töltött káposzta készült. A különféle húsokat kemencében sütötték meg. Ezek az ételek képezték a vacsora gerincét. A zsíros falatok után a sütemények, tészták, torták következtek. Divat volt a borított lepény porhanyós kelt tésztából, szil­valekvárral megkenve és darált cukros dióval meghintve, a rácsos lepény porhanyós, ceruzavékony tésztából rácsozat alakúra formálva és szintén szilvalekvárral töltve, valamint a diós és mákos kalács, a piskóta- és diótorták. Az ital bor, szilva-, barack­vagy cseresznyepálinka. Pontban éjfélkor a menyasszony elvonult átöltözni menyecs­keruhába. Ezután az első vőfély felállt az asztaltól és cifra mondókával kikérte a nász­nagytól a menyasszonyt. Mondókája általában a következő volt:

„Kérem násznagy Uramat,

hogyha kibocsátaná menyasszony asszonyomat. A muzsika zengjen,

a sarkantyú pengjen.

Lábom rakom helyesen,

szavam ejtem ékesen.””

96

ÁCS, A MI VÁROSUNK

Tréfából sokszor maskarába öltözött rút banyát küldtek be a vőfélynek a menyasz- szony helyett, de ő elkergette. Némely háznál volt, hogy seprűt, nyeles meszelőt nyúj­tottak oda. Majd végül kiadták az igazi menyasszonyt. A menyasszony fejére piros kendőt kötöttek, ekkor lett csak igazi asszony a falu szokása szerint. Az ifjú férj kezdte meg a menyasszonytáncot. „Eladó a menyasszony, eladó a menyasszonyt kiáltozták a vendégek. Ezután sorra táncoltak egy-két fordulót a násznagyok, vőfélyek, koszo­rúslányok, a szülők és a vendégek. A násznagy előtt az asztalon egy szalvétával leta­kart tányér volt, amibe pénzt tettek. Ez volt a menyasszonytánc bére. Közben jöttek a maskarák kereplővel, toliseprűvel, piszkavassal és kosárral, szatyorral. A szakácsnő húst, bort, süteményeket, kalácsot, de az is előfordult, hogy kenyérhéjat és csontot csomagolt nekik. Szokás volt az is, hogy egy alkalmi postás nagy csomagot hozott. Az erősen összekötözött papírdobozban több kisebb és egy nagyon kicsi csomagocska volt. Az utolsó kis csomag felbontása után abban egy pici kisbabát vagy egy jókíván­ságot tartalmazó levélkét, néha tréfás versikét találtak..

Éjfél után a vendégeknek pörköltet adtak kenyérrel és tejeskávét kuglóffal. Az éj folyamán többször kínáltak feketekávét, süteményt, hajnalban pedig teát. Sokszor másnap dél volt, mire a lakodalmi násznép szétszéledt.

Az 1896-os év a millenium éve,* és ezt falunkban is megünnepelték. Ősi szokás szerint, a belügyminiszter rendeletére, országszerte emlékfákat, facsoportokat ültettek a honfoglalás 1000 éves évfordulójának emlékére. Községünkben április 19-én volt a faültetési ünnepség, amikor a hét Árpád-kori vezér emlékére a Concó-pataki kőhíd mellett ültettek el egy facsoportot.

A községháza előtt gyülekezett a falu apraja-nagyja. Ünnepélyes menetben, nemzeti zászlókkal vonultak a faültetés helyszínére. Elöl a díszegyenrühás tűzoltó­század Csermák Hugó főparancsnokkal, utánuk a község leány- és fiútanulói, taní­tóik kíséretében. A tanulólányok hajába nemzetiszínű szalag volt kötve. Fehér blúzt viseltek, piros mellénnyel, ezüst díszkötésű gombolással. Fehér szoknyájuk alsó szegé­lyére szintén nemzetiszínű szalag volt körben varrva. Zöld köténykét kötöttek fel, és lábukra fehér harisnyát húztak. Az iskolásfiúk fején kucsma, hatalmas toliakkal és hosszú nemzetiszínű szalaggal átkötve.

A tanulóifjúság után a község elöljárói, Sóvári Soós Károly jegyző, Fehér Zsigmond községbíró, Antal Gábor református lelkész, Cser Vendel katolikus plébános és a falu lakóinak tömege vonult. A kőhíd mellé érve a református énekkar elénekelte a Himnuszt, Szily György fötanító vezényletével. Ezután Antal Gábor tartott haza­fias beszédet, majd elültették a „Hét vezér fát”. Az első lapát földet Antal Gábor és Cser Vendel dobták a fák tövéhez. Az ünnepséget a katolikus plébános beszéde zárta.

97

ÁCS, A MI VÁROSUNK

Felkérte Ács község lakosságát, hogy az elültetett fákat „védelmezzék, ápolják”. A Szózat eléneklésével, amit az egész tömeg együtt énekelt a református énekkarral, befejeződött az ünnepség. A „hét fát”, ahogy a községben nevezik, míg meg nem nőttek és meg nem erősödtek, alacsony fakerítés védte.A millenium tiszteletére rende­zett országos kiállításon, a Városligetben, Komárom vármegye külön pavilonjában községünk is kiállító volt. Moncz Gyula megyeszerte hírneves méhész mutatta be méhészeti eszközeit, valamint méz- és viasztermékeit, amiért az értékelöbizottságtól elismerő oklevelet kapott. Oklevelet kapott még Soós József, a háziipari munkájáért. Díszoklevelekkel jutalmazták az „Ácsi Cukorgyár. Patzenhoffer, Bergés Társa” cukor­ipari termékeit. Csermák Hugó gyárigazgató királyi kitüntetésben részesült szer­vező- és rendezőmunkájáért.

A századforduló szilveszterén falunk is ünnepelt. Éjfélkor meghúzták a temp­lomok harangjait, a mozsárágyúból üdvlövéseket adtak le, petárdákat robban­tottak. Mindenki reménykedő bizalommal köszöntötte a huszadik századot, amitől jobb életet, biztosabb megélhetést, békés, nyugodt életet reméltek. A kormány 1899. évi XXXVI. törvénycikke értelmében 1900. január 1-től a pénz­ügyminiszter elrendelte az új magyar korona és váltópénze, a fillér bevezetését. Az átszámítás szerint 1 forint 2 koronával lett egyenlő. Községünkben ezidöben alakult a Hitelszövetkezet.

1900-ban, az országosan elrendelt népszámlálás adatai szerint Ács nagyközségben összesen 4844 jelenlévő lakos volt. Vallási megoszlás szerint 2099 református, 2659 •katolikus, 38 ágostai evangélikus, 138 izraelita. A falu lakóházainak száma 715 darab. Postája, távíróállomása is volt már a községnek, melyet Nyitraverebélyi Tóth Péter postamester vezetett. Összehasonlításul az előbbi évtizedek népességi adataival, a falu lakosságának számszerű növekedése szemmel látható.

Ács nagyközség laóinak száma.

Év

Református

Katolikus

Ágost.ev.

Zsidó

Összesen

1870

2213

1433

32

255

3933

1880

2357

1843

48

189

4437

1890

2541

1754

44

166

4495

A fenti, tíz évenként megtartott népességösszeírás adatai a jelenlévő lakosság számát tartalmazzák. A falunak azonban több lakosa volt, mint a jelenlévők, mert sokan más vidékeket – Győrben, Komáromban, Tatán, Budapesten stb – dolgoztak

98

ÁCS, A MI VÁROSUNK

cselédként, szolgálóként és így őket számbavenni nem tudták. Munkát vállalni csak szolgálati (cseléd-) könyvvel, munkakönyvvel lehetett. Divatban volt az ajánlólevél is, főleg munkahely változtatáskor volt rá szükség.

A munkaadók igyekeztek a cselédek és gazdasági munkások hangulatát számukra kedvezően befolyásolni. Ezért néha látványos külsőségek között jutal­makat osztottak ki részükre. Ez történt Ácson is, 1900. január 16-án. Dr. Darányi Ignác földművelődésügyi miniszter elismerő oklevelét és 100 korona pénzjutalmát Szombathy Károly, az ácsi cukorgyár 30 évet leszolgált cselédje kapta. A megyei főispán, az alispán, a járási főszolgabíró és a megyei Gazdasági Egyesület titkára személyesen jött a faluba. A község képviselőtestülete a gazdák és gyári munkások jelenlétében, a községházán adta át a jutalmat.

A Fő utcán lévő községháza kibővítésére 1901-ben „Versenytárgyalási Hirdetés” útján keresett vállalkozót a községi elöljáróság. A bővítésre 13.139 korona 17 fillért engedélyezett a főszolgabírói hivatal.

A faluban a legtöbb adót fizetők (virilisek) a nagybirtokosok, a gazdag parasztok, valamint az értelmiség voltak. Az ő adóösszegüket duplán vették figyelembe a legtöbb adót fizetők listájának összeállításakor. A virilisek a vagyonuk folytán jutottak képvi­selőtestületi tagsághoz. Tagjai lehettek a vármegye törvényhatósági bizottságának. A század első évtizedében a legtöbb adót fizetők között községünkből az alábbiak talál­hatók: Forster Géza, báró Marschall Vilmos és János, Köröskényi Paulovics Dezső, Szabadhegyi György, Erdélyi Pál, Boross Márton, földbirtokosok és Cser Vendel kato­likus plébános.

A falu kis- és középbirtokos gazdái és az értelmiség Kossuth Lajos Asztaltársaságot (Kossuth-kört) szervezett. A Kör maguk közül választott vezetőséggel-rendelkezett. Elnökük Vitáris Ferenc középbirtokos, községi elöljáró, jegyzőjük Mészáros Lajos községi segédjegyző, könyvtárosuk Molnár Gyula, református tanító volt. Gyakran rendeztek zártkörű mulatságokat a Nákó-féle nagy vendéglőben, majálisokat a Concó- pataknál, a torok melletti ligetes részben. A bevételeket saját könyvtáruk gyarapítá­sára, jótékonysági célokra és hírlapok vásárlására fordították.

A község iparos lakossága már 1902-ben az Ácsi Iparoskörbe tömörült. Az iparoskor érdekvédelmi szervezet volt, bár kezdetben Iparos Dalárdként tevékenykedtek. Ugró Zoltán református tanító vezényletével hangversenyeket adtak, táncos összejöve­teleket és majálisokat rendeztek. A pénzbevételeiket az ekkor 120 tagot számláló közösség könyv- és pénztára gyarapítására fordították. Az iparoskor vezetői Konta Lajos asztalos, Horváth József kőműves, Mészáros József férfiszabó mesterek voltak.

99

ÁCS, A MI VÁROSUNK

A módos nagygazdák az Ácsi Gazdakörbe szerveződtek. A gazdakör alapítója és elnöke F. Péntek Pál földbirtokos, a Kisgazda Párt nagyigmándi választókerületének elnöke, jegyzőjük ifj. V. Varga József nagygazda, gazdasági szakértő, pénztárosuk Vittek János községi aljegyző volt.

A falu lakosságának komoly gondot okozott, hogy telekkönyvi és törvényszéki ügyeiket csak Nagyigmándon intézhették. Ezért a falu képviselőtestülete tiltako­zott, és azzal fordult Komárom város közgyűléséhez, hogy kérjék a Komárom királyi járásbírósághoz történő visszacsatolást. A nagyobb nyomaték kedvéért küldöttséggel kérvényt juttattak el az igazságügyi miniszterhez. A visszacsatolási kérelmet azzal indokolták, hogy a nagyigmándi királyi járásbíróság megközelítése rossz időjárás esetén szinte lehetetlen a járhatatlan utak miatt. Jó idő esetén is hosszadalmas, fárad­ságos az út, és tetemes a fuvarköltség. Komárom viszont könnyen, kényelmesen, percek alatt elérhető vasúton és a költség is mindössze 50 fillér. A falu kérését azonban nem teljesítették, így a fáradozás hiábavalónak bizonyult, továbbra is a nagyigmándi járásbíróságnál kellett a telekkönyvi, a hagyatéki stb. ügyeket intézni.

Némi vigaszt a községnek talán csak az adhatott, hogy az Amerikában élő magyarok történelmi helyről, Ácsról kértek földet a felállítandó Kossuth-szobruk talapzatához, így jutott hát egy zsáknyi ácsi föld a Honvéd Emlékmű környékéről az USA Ohio álla­mának az Erie-tó partján fekvő Cleveland városába, Ghyczy Dénes alispán utasítására.

A falu legnagyobb földesura, herceg Liechtenstein János 1905 márciusában eladta az ácsi határban lévő 4875 katasztrális holdú birtokát gróf Zichy Ernőnek. A vásárlás folytán a Zichy család, korábban meglévő birtokaikkal együtt, szinte a teljes ácsi határ tulajdonosa lett. Megvették a Belmajort és a kastélyt is, a hozzátartozó parkkal. 1906- ban gazdát cserélt továbbá Concóhát-puszta is. Forster Géza földbirtokos 426 kataszt­rális holdat kitevő modern gazdaságát gróf Degenfeld-Schomburg Ottó vette meg.

A század első évtizede kétségtelen fejlődést hozott a mezőgazdasági művelés terü­letén községünkben. A nagybirtokosok és főleg a nagybérlők a kor modern mező­gazdasági gépeivel szerelték fel gazdaságaikat. A tavaszi és őszi szántást háromsoros, a vetést többsoros vetőgépek könnyítették. A betakarított gabonát még a gőz- vagy benzinüzemű, acélszeges verődobú cséplőgépekkel csépeltették el. A kicsépelt gabona szalmáját a cséplőgépekhez kapcsolható elevátorok rakták kazlakba.

E modern gépek kiszolgálói a szegény mezei napszámosok, az uradalomhoz rövid időre szerződött summások és az uradalom mezőgazdasági cselédei voltak. A gabo­nafélék aratását évek óta összeszokott részesarató bandák végezték kézikaszával. Az aratást a gabona szemveszteségének veszélye miatt rövid idő alatt kellett elvégezni.

A gabona beérési ideje általában Péter-Pál napjára, június 29-ére esett a falunkban. Az aratóbanda gazdá*k még az aratás megkezdése előtt megállapodtak az uradalmi

100

ÁCS, A MI VÁROSUNK

intézővel a fizetségben, ami általában a kicsépelt termés tizedrésze volt. A részesarató bandák két-három kaszásból, ugyanannyi marokszedőből, egy kötélterítőbői, egy kévekötözőből álltak, ritkábban előfordult, hogy egy vízhordó gyerekkel egészültek ki.

Kora hajnaltól estig dolgoztak. A legjobb rendet vágó volt az első kaszás, ezt kiér­demelni komoly elismerésnek számított. A marokszedők legtöbb esetben nők voltak.

többnyire női munka. A kévekötözést gyakorlott, erősebb nők vagy férfiak végezték.

Az étkezésről az uradalom gondoskodott. Reggelire füstölt vagy sózott szalonna, kenyér és vöröshagyma volt szokásban, na meg az elmaradhatatlan aratópálinka. Ebédre levest ritkán, főleg sült húsokat vagy csipetkés babgulyást adtak.

Az uradalom gazdatisztje, intézője rendszeresen ellenőrizte az aratási munka előrehaladtát. A learatott termés bekötött kévéit keresztekbe (kepékbe) rakták. Egy keresztben 24 darab rendes kéve volt. Egy magyar holdon jótermő évben 12-13 kereszt gabona is megtermett, ami 6-7 mázsás búzaátlagnak felelt meg. Az árpa és a zab is hasonlóképp fizetett. A rozs viszont 7-8 mázsás átlagtermést adott az akkori terme­lési módszerek mellett.

Az aratás befejezése után aratóünnepélyt tartottak, legtöbbször augusztus 20-án. Ilyenkor a marokszedő lányok búzából, rozsból, árpából, zabból aratókoszorút kötöttek, és nemzetiszínű szalagokkal feldíszítették. Ezt adták át azután az uraságnak vagy képvi­selőjének, köszönőszavak kíséretében. Este pedig vidám aratóbált tartottak. A talpalá- valót a község neves cigányprímásai, Rigó Antal és Lévai Antal zenekarai szolgáltatták.

Az aratást a cséplés követte. Az uradalmi szérűskertben a learatott gabonát nagy asztagokba rakták. Az uradalomnak szakképzett cséplőgépészei voltak, akik a gépek kezelésének csínját-bínját a budapesti Állami Közép-Ipar Tanoda tanfolyamain sajátí­tották el. Egy 10 lóerős Clayton gőzcséplőgép készlethez 19 főnyi kiszolgálószemélyzet kellett. A gőzgéphez 1 gépész, 1 fűtő, 1 vízhordó.

130-140 mázsa szemes gabona került a zsákokba. Csépléskor sok baleset fordult elő. Volt, akit a cséplőgép széles szíja sebesített meg vagy csavart fel, az etetők közül sokaknak pedig a cséplődob vágta le a lábfejét vagy roncsolta azt szét.

az uradalmaknál vagy a nagygazdáknál. Itt a családoknak kellet összefogniuk.

Péter-Pál napja előtt mindenhol kaszát és sarlót kalapáltak. Előkészítették a szekere­

iket, kocsijaikat és a betakarításhoz szükséges vendégoldalakat, a rudazó köteleket. Az asztagok helyét is elegyengették a gazdák.

101

ÁCS, A MI VÁROSUNK

Az asszonyok zsákokat foltoztak és a pelyvásszíneket takarították. Az aratást követő betakarításkor a határból a faluba vezető utakon magasra rakott ökrös és lovas takarodó kocsik hosszú sorai szállították a portákra a termést és rakták aszta- gokba. A bércséplést a községben lévő gőzcséplőgép-tulajdonosok végezték, házról házra haladva. A géptulajdonos és személyzete bére az elcsépelt gabona 5%-a volt, ez a géprész. A gazdagabbak ezt igénybe is vették, a szegényebbek nem.

A szegények nyomtatással nyerték ki a szemet a kalászokból úgy, hogy lovakat, ökröket járattak az elterített gabonán. Az így nyert törekes gabonaszemeket azután többször átrostálták kézirostával, és szelektálták. A módosabb gazdák legtöbbjének már volt 4 ökörrel vagy lóval hajtható Hesman-féle járgányos cséplőgépe. Ennél a gépnél a 4 állat járt körbe-körbe, és így hajtotta a fogaskerekes áttételű gépezettel a cséplőgépet. Ez közel sem volt olyan hatékony, csak 40-50 mázsa gabonát lehetett naponta kicsépelni vele, de olcsóbb volt az üzembentartása.

Az 1910. évi népszámláláskor a községben 5543 fő jelenlévő lakost írtak össze. Vallási megoszlás szerint katolikus 2541, református 2741, ágostai evangélikus 54, zsidó 207 fő volt.

1910. április 19-én nagy szenzáció történt a községben. Az európai kőrútján lévő Theodore Roosewelt, az Egyesült Államok Nobel-díjas, volt köztársaságpárti elnöke és fiai budapesti látogatásuk után Bábolnára utaztukban a községen mentek keresztül. A különvonat, amelyen érkeztek, délután 1230-kor futott be a pompásan feldíszí­tett ácsi vasútállomásra. Az elnök kíséretében országos előkelőségek és a vármegye vezetői voltak. Az állomás kijáratánál nagy’tömeg fogadta éljenezve a vendégeket. Gróf Apponyi Albert közoktatásügyi miniszter a fogadására megjelent dr. Antal Gábort, a dunántúli református egyházkerület püspökét is bemutatta az elnöknek. A püspök a következő szavakkal üdvözölte a magas vendéget: „Üdvözlöm ezredes, mint egyházomnak legnagyobb fiát”. A fogadóbizottságban volt Csermák Hugó gyár­igazgató is. A kölcsönös bemutatások után pompás díszhintókba ültek, amelyek elé 4 arabs szürke paripa volt befogva. A kíséret többi tagja is hintókba ült, és elindultak a falun át Bábolnára. A községen átvezető út mentén lelkes tömeg éljenzett, a férfiak a kalapjukat lengették, a nők virágokat szórtak. A református templom előtti magas­laton az iskolásgyerekek énekszóval, amerikai lobogókat lengetve üdvözölték a volt elnököt. A küldöttség délután 1630-kor még egyszer végigkocsikázott a falun, és a vasútállomáson várakozó különvonathoz hajtott.

A falu babonás lakói körében nagy riadalmat keltett a Halley-üstökös megjele­nése az esti égbolton. Vidékünkön május hónap második felében napnyugta után szinte minden este látni lehetett. Elterjedt a híre, hogy ez égi jel és rosszat jelent,

102

ÁCS, A MI VÁROSUNK

háború lesz vagy közeledik a világvége. Világvége ugyan nem lett, de a háború nem sokat váratott magára. Néhány év múlva ugyanis kitört az I. világháború. Persze ezt még akkor senki sem sejthette, dolgozott a lakosság szorgalmasan. 15 szabó­mester varrta a községben a ruhákat, 11 csizmadia készítette a csizmákat, 10 molnár, 7 kovács, 7 cipész, 7 mészáros, 7 asztalos, 5 bognár, 6 borbély, 3 takács, 2 pék, 1 ács és 1 kőműves mester képviselte az ipart. Kereskedők is akadtak bőven, 19 vegyeskeres­kedés volt a faluban. Ezen kívül 3 szatócsbolt, 1 rőfös és 1 fakereskedő kínálta áruit, akik viszonylag széles választékkal rendelkeztek.

Ács élete az I. világháború kitörésétől a II. világháború végéig

Az Osztrák-Magyar Monarchia országainak és népeinek életében döntő fordulat követ­kezett be 1914. június 28-án. Ezen a napon, a boszniai hadgyakorlaton tett látogatása alkalmával Szarajevóban meggyilkolták Ferenc Ferdinánd trónörököst és feleségét. Ez

adott ürügyet a több mint 4 évig tartó véres I. világháború megindítására. 1914. július

28-án I. Ferenc József császár elrendelte
Szerbia megtámadását. Megkezdődtek
az általános mozgósítások és a tömeges
katonai behívások. Hat nyelven nyomta-
tott falragaszok jelentek meg, amelyek a
magyar királyi és császári hadsereg főpa-
rancsnokság nevében népfelkelésre köte-
lezték az 1878-82 között született férfi-
akat. Az érintettek 1914. november 16-tól
december 31-ig bemutatószemlén voltak
kötelesek megjelenni. Aki katonai szol-
gálatra alkalmasnak minősült, annak
1915. március 15-ig a honvéd kiegészítő
parancsnokság székhelyén kellett megje-
lenni tényleges bevonulásra.

Ács község hadköteleseinek nagytöbb-
sége kezdetben a Monostori, a Csillag- és
az Igmándi, vagy a József Főherceg lakta-
nyában”
gyülekezett, Komáromban. Itt
a 12. egyesített császári-királyi honvéd

Varga Sándor I. világháborús katona

gyalogezredbe sorozták őket. Később a

103

ÁCS, A MI VÁROSUNK

bevonulási kötelezettséget már kiterjesztették az 1872-ben és az 1886-ban született korosztályokra is. A fegyver nélküli segédszolgálatnál az 1868-ban és 1891-ben szüle­tetteket is figyelembe vették. Községünkből a munkaképes 25-50 éves férfiak hadba vonultak vagy hadi szolgálatba álltak. Ekkor már nem csak a komáromi erődökbe, hanem a veszprémi Komakúti, Buhinvölgyi laktanyákban a 31. honvéd gyalogez­redhez kellett bevonulniuk. Itt rövid kiképzés után orosz, román, olasz frontokon kellett harcolniuk. Ácsiak vére folyt Bosznia-Hercegovina, Kelet-Galícia-Bukovina, az Isonzó és a Piave folyók menti harcmezőkön. Nem csak a gyalogsághoz kerültek ácsi lakosok. Harcoltak a faluból huszárként az 5. közös huszárezredben, a 9. közös Nádasdy huszárezredben, tüzérként a 15. tábori tüzérezrednél vagy matrózként, mint a’ néhai Regensburger Imre, aki Horthy vezérhajóján, a Novara-cirkálón teljesített szolgálatot, és részt vett a durazzói, otrantói ütközetekben.

A katonáknak a lakosság fehérneműt, meleg alsóruhát, takarókat gyűjtött és azt elküldték a frontokon harcolóknak. Az élelmiszerellátás helyzete községünkben is súlyosbodott. Lisztet, kenyeret, cukrot, petróleumot csak jegyre lehetett vásárolni. Egy jegyre például 75 deka főzőliszt vagy tésztaliszt járt. A drágaság nőttön-nőtt a háborús kiadások miatt. Egy ipari munkás heti átlagos keresete 32 korona, viszont 1 kilogramm fehér kenyér 1 korona 30 fillér, 1 kilogramm kristálycukor 1 korona 52 fillér, 1 kilogramm zsír 40 korona volt.

A falu is a világháború terheit szenvedte, de az itthon maradottaknak el kellet végezni a mindennapi feladatokat. A hadbavonult férfiak helyett az asszonyokra hárult a gazdálkodás vezetése és a munkák zöme. Kezdetben a tűzvonalban harcoló kato­

nákról ritkán kaptak hírt az itthon maradottak. Ha néha jött is tábori levél, az rend­kívül szűkszavú és semmitmondó volt. Az előrenyomtatott „Tábori Levelezőlapra”

személyes közlést nem írhattak, mivel a lap hátoldalán, 9 nyelven ez a szöveg állt: „Egészséges vagyok, jól érzem magam”. Később a katonák tábori levelet írhattak, de ezeket erősen cenzúrázták. A frontokról jött levelek tanulmányozásakor kitűnik, hogy a tűzvonalban harcolók sok mindenben hiányt szenvedtek. A legtöbb levélíró füstölni való dohányt, cigarettapapírt, gyufát, italt, Diana sósborszeszt, kristálycukrot, csoko­ládét, szalonnát, zsírt stb. kért csomagban hazulról.

A keleti frontokon orosz hadifogságba esettek közül sokan álltak be a Vörös Hadseregbe. Az I. világháborúban Ácsról 674 fő vett részt a harcokban. Közülük 215-en hősi halált haltak, 50 ember a háborús sebesüléseitől véglegesen rokanttá vált. A megyéből a legtöbb halálos áldozat és rokkant a településünkről volt.

A hálás utókor 1926-ban emlékművet állított a hősi halottak tiszteletére. A szobrot Lukácsy Lajos kapuvári szobrászművész készítette. Körben a talapzatba az elesettek neveit vésette be a község.

104

ÁCS, A MI VÁROSUNK

I. világháborús emlékmű

A háborús kiadások terhei
miatt a faluban szinte állan-
dósultak az erőszakos rekvi-
rálások, beszolgáltatások.
1918-ban a termést már a csép-
lőgépek mellett lefoglalták.
Később a búzát, rozsot, árpát,
zabot, burgonyát a közélel-
mezés biztosítására korláto-
zottan zár alá helyezték.

A világháborút követő
forradalmakkal kapcsolatban

Ácsról is vannak adataink. Komárom vármegye direktóriuma 1919. április 5-én a Forradalmi Kormányzótanács rendeletére a falusi tanácsválasztások időpontját április 7-re tűzte ki. Ácson a megyei direktórium, a lakosság számarányához mérten, 47 tagú tanácstestületet engedélyezett. A hatalomátvétel gyorsan és rendben folyt le közsé­günkben. A falu direktóriuma, a járási politikai biztos utasítására, a kisbírókkal kido- boltatta az általános szesztilalmat, a fegyverek és aranypénzek beszolgáltatását, a Vörös Hadseregbe való belépést és az élelmiszerek ki- és beszállítására vontakozó rendelkezéseket.

Az ácsi munkástanács elnöke Borbély Sándor cipészmester, helyettes elnöke Ágoston József lett. Első intézkedésük a rend és a közellátás biztosítása volt. Ezért a falu kersekedőinek elrendelték, hogy üzleteikben teljes leltárt kötelesek készíteni. Az elkészült leltárakat a helyi direktóriumnak bemutatták, azok ezt átnézték, de csak az engedélyük birtokában lehetett az üzleteket kinyitni és árusítani. A szeszesita­lokat árusító üzleteket, borkiméréseket bezáratták. Megszervezték a Földmunkások és Kisgazdák Országos Szövetségének helyi csoportját. A felekezeti iskolákat államosí­tották és a helyi egyházak vagyonát is felmérték. A Szociális Termelés Népbiztossága a mezőgazdasági termelés biztosítása érdekében Bernát József földművelésügyi politikai megbízottat küldte Ácsra. A politikai megbízott feladata volt Ács és Bana községek területén a mezőgazdasági munkákat ellenőrizni, és biztosítani a termelés folyama­tosságát. A politikai megbízott székhelye Ácson volt.

A helyi direktórium lefoglalta gróf Zichy Ernő felhalmozott élelmiszerkészleteit a kastélyban. A nagyvendéglőt (fogadó) élelmiszergyüjtő és kiosztó hellyé alakították. A direktórium itt osztotta és mérte ki a lisztet, cukrot, zsírt, dohányt, cigarettát, bort, korpát és ruhaneműt a rászoruló szegényeknek és hadiözvegyeknek. Annak elle­nére, hogy a falu élelmiszerellátása akadozott, a községben mégis sokan spekuláci­

105

ÁCS, A MI VÁROSUNK

óval éltek, és a tilalom ellenére Győrbe, Komáromba, de még Pestre is kicsempészték az élelmiszereket abban reménykedve, hogy az ipari munkásságnak drága pénzen el tudják adni. Ez az akció azonban nem mindenkinek sikerült, volt, akit a hatóságok rajtakaptak, és árdrágítás vádjával 3 havi elzárásra, valamint 5000 korona pénzbír­ságra ítéltek.

A hadifogságból hazatért katonákat elkülönítették és egészségügyi megfigyelés alatt tartották. Erre azért volt szükség, mert egy korábban a fogságból hazatért katona kiütéses tífusszal került haza Ácsra.

A faluban a főjegyzőt, Vittek Jánost meghagyták hivatalában, sőt a községbírót ifj. H. Varga Bálintot is, de a bíró címe községi népbiztosra változott. A főjegyző 25 koronát utaltatott ki segélyként a községi pénztárból a világháborús hadiözvegyek megsegítésére. Ez nem volt valami nagy összeg, mivel ekkor 1 kilogramm liszt ára 2 korona 40 fillér volt.

A 20 munkásnál több dolgozót foglalkoztató üzemeket köztulajdonba vette a Tanácshatalom, így az Ácsi Cukorgyárat is. A gyár élére termelési biztos került és ellenőrző munkástanács is alakult.

Április 30-án nyilvános népgyűlést tartottak a kastélykertben. Itt a munkásta­nács tagjai és politikai agitátorok szóltak a lakossághoz, éberségre és harcra szólí­tottak fel mindenkit.

Az ácsi vörös katonák a győri kerületi hadseregparancsnoksághoz tartoztak és a komáromi védőszakaszon teljesítettek szolgálatot.

A Tanácsköztársaság bukása után Ács község képviselőtestülete 1919. szeptember 5-én jelentést készített a csendőrkerület paráncsnokságának. A jelentésben megje­lölték a faluban tevékenykedő kommunista érzelmüek és szimpatizánsok nevét, és a Tanácshatalom 133 napja alatt végrehajtott cselekedeteiket. Többen börtönbe kerültek, néhányukat kegyetlenül megkínozták, másoknak állandó csendőri felügyelet jutott, de voltak, akik inkább az emigrációt választották és külföldre távoztak. Az okiratok szerint Ácson 53 „bűnös egyént” találtak.

1919 őszén alakult meg 511 taggal a faluban a „Hangya” Fogyasztási és Értékeítési Szövetkezet. Az igazgató elnök Kelemen Béla református lelkész, az ügyvezető elnök Lukács József, a felvételi bizottság elnöke ifj. Péntek Pál, az üzletvezető Deák István lett.

A világháború utáni 1920. évi népszámlálás adatait vizsgálva látjuk, hogy Ács község lakossága már 5896 főre szaporodott. Vallási megoszlás szerint katolikus 2979, református 2749, ágostai evangélikus 53, zsidó 123 élt a faluban. Munkás 937, cseléd 354, házicseléd 104, önálló parasztgazda 1961, önálló iparos 146, önálló birtokos és nagybérlő 338 fő volt a községben. A falu üzleteiben 28 kereskedő kínálta áruit.

106

ÁCS, A MI VÁROSUNK

Számba vettek 111 fő véderőt, ezek a csendőröket, katonákat jelentették. A közleke­dési iparban 71 fő dolgozott, akik a MÁV alkalmazásában az ácsi, komáromi vasút­állomás, pályafenntartás és fűtöház főnökség dolgozói voltak. A szinte tiszta magyar lakosság között a népszámláláskor 72 fő német, 11 fő szlovák és 12 fő oláh lakos élt.

1921-ben az országgyűlés megalkotta az ún. testnevelési vagy „levente törvényt”. Az ifjúsági szervezet célja a katonai előkészítés volt. A törvény kimondta, hogy az iskolai tanulmányaik befejezése után minden 12-21 éves fiatal köteles a Levente Egyesületbe rendszeresen eljárni, az ott folyó testnevelés, úszás, szabad gyakorlat és céllövészet foglalkozásokon résztvenni. Az Ácson alakult Levente Egyesület első elnöke Vittek János községi főjegyző, alelnöke Cser Vendel ácsi katolikus plébános voltak. Az egye­sület céllövöldéje a Gödröknek nevezett homokos domboldalban, ma lakóházakkal beépült. A leventeotthont és a szertárat a községi kisdedóvó épületébe telepítették.

A faluban a Túlsófaluvéget, a Faluderékot és az Alsófaluvéget összekötő főút még nem volt szilárd burkolatú, sár és por volt mindenütt. A Fő úton az esti sötétedés után faoszlopokra szerelt petróleumlámpák szolgálták a közvilágítást. Egy faoszlopon egy lámpa volt, a lámpákat Reiner zsidó lámpagyújtogató gyújtotta meg esténként. Az öreg Borza bácsi, a községi bakter pedig este 9 órától járta az utcákat és énekelve kiabálta be a pontos időt. A ritmusba szedett dalaira egy-két példa: „Kilencet ütött az óra, térjetek hát nyugovóra” vagy „Tizenkettőt ütött az óra, gondoljatok a mulandóra”.

Az utcáknak a lakosság által adott neve volt, utcanévtábla nem létezett. Az alábbi utcaelnevezések nagy része ma is használatos, főleg az idősebb lakosok körében: Banai út, Jegesi út, Lózer utca, Székesi utcá, Homok utca, Gyöpsor, Hegysor, Völgyi út, Szélmalom utca, Levestó utca, Fő utca, Kórház utca, Igmándi út, Concóháti út, Kertalja utca, Cucisor, Sűrűkrumpli köz (Pokk köz), Bódizs köz (Kácsor köz, Templom köz), Messzinger köz, Havra köz (Ténsasszony köz), Komáromi út, Tejhegyi út, Malom utca, Öregországút.

A község nemcsak lakosságszámban növekedett, a lakóterülete is nőtt, mivel 1922- ben a concói dűlőben, a jelenlegi Etelka-telep területén, házhelyeket osztottak. Ez a terület korábban özv. gróf Zichy-Steinfeld Etelka tulajdona volt, majd a községé lett, és innen nyerte nevét is a telep. Az alsófaluvégi Tejhegy úton, a kőkereszt körül ekkor még csak két ház, a Bokréta és a Pauer családoké állt. A községházán az új házhely­tulajdonosok kalapból húzták ki a helyrajzi számaikat.

A Túlsófaluvégen a Bőnyi útra dűlőben, a jelenlegi Rektor-telepen is ekkor osztottak házhelyeket. A Rektor-telep arról nyerte nevét, hogy korábban a református egyház rektori (tanítói földjei) itt terültek el. Az újonnan osztott telkek alakja téglalap alakú, nagyságuk csaknem egyforma volt. Az ekkor épült lakóházak vertfalúak, vagy

107

ÁCS, A MI VÁROSUNK

vályogból építettek, ritkábban téglaépítésűek. A tetőzet többnyire cserép, de még a nádtető is előfordult.

A Zichy-kastélynál a földesúr az addig földszintes épület főbejárata feletti részre emeletet húzatott.

A falu határa az 1920-as években 15.395 katasztrális hold és 1070 négyszögöl volt. Özv. gróf Zichy Ernőné és fia, ifj. gróf dr. Zichy Ernő Ács határában 4926 katasztrális hold tulajdonosa volt. Ebből szántóföldjük 4626, rétjük 157, legelőjük 121, szőlőjük 21 és kert-erdő 17 katasztrális hold. Ebből a hatalmas birtokból Bruck Ignác 1008, a Klein-testvérek 734, a cukorgyár 1105 katasztrális holdat és Csilla-pusztát, Auspitz György Jegespusztát bérelte a gróftól. A gróf jószáigazgatója Deme Gyula volt.

Concóhát-puszta tulajdonosa, gróf Degenfeld Ottó közel 429 katasztrális holddal rendelkezett. Ebből szántóföldje 402, erdője 17, szőlője 10 katasztrális hold volt. A gazdaság intézője Kovács Endre gazdatiszt.

Magának a községnek 738 katasztrális hold és 74 négyszögöl jutott a határból. A lakosság nagy többsége az uradalmaknál kereste kenyerét, kisebb része a cukorgyárban dolgozott idénymunkásként, vagy eljárt dolgozni a környező városok gyáraiba, főleg Győrbe és Komáromba. A nincstelen napszámos réteg az évszakoknak megfelelően alkalmi munkát vállalt a közép- és nagybirtokos gazdáknál. Szántott, kapált, répát egyelt, fát vágott, állatokat őrzött stb. Voltak, akik különféle ipart váltottak ki és azt űzték a községben. Az iparengedélyt Nagyigmándon, a gesztesi járás székhelyén a szolgabíró hivatal adta ki, mint elsőfokú iparhatóság.

A község már 1923 nyarán megismerkedett a villamosárammal hajtott cséplőgé­pekkel. A Salgótarjáni Kőszénbánya Részvény Társaság esztergomi közüzeme dorogi áramfejlesztő telepétől 49.307 KWó villamosenergiát kapott cséplés idejére a falu. Ez a villamosenergia 50 periódusú, 110 voltos feszültségű, 3 fázisú váltóáram volt.

Az I. világháborús emlékmű mögötti területen a katolikusoknak egy földszintes, két tantermes iskolaépülete állt. Itt az egyik teremben rendes tanítás folyt, a másik terem a Katolikus Legényegylet állandó helyisége volt. A Fő utcán lévő kisdedóvó épületében 1925-ben iparos tanoncképző tanfolyamot tartottak. A tanulókat 10 hónapon keresztül oktatták Szili György, Molnár Gyula református tanítók és Lukács József a szakmákhoz szükséges ismeretekre.

Az 1926-os év bővelkedett eseményekben a falu életében. Dr. Huszár Gábor községi orvos nyugdíjba vonult, helyére új orvost kapott a község dr. Dabis Antal személyében. A betegek ellátását a községi orvoson kívül még dr. Práger Sándor és dr. Hegedűs Bálint magánorvosok végezték. Az újszülöttek világrajöttében Pék Józsefné, Tőke

108

ÁCS, A MI VÁROSUNK

Jánosné, Végh Jánosné és Bergstein Mihályné községi szülésznők (bábák) segédkeztek. Az orvosok által felírt gyógyszereket a lakosok a „Szentiélekhez” címzett gyógyszer­tárban vásárolhatták meg Galambos Kálmán gyógyszerésznél, aki szintén ebben az évben került a faluba. Elődjétől, Pleyer József gyógyszerésztől megvásárolta a gyógy­szertár épületét, és a kor legmodernebb színvonalán alakította ki és rendezte be azt.

A faluban az 1926. év elején elterjedt a hír, hogy a Zichy-kastélyban valami zenélő-beszélő ördöngős doboz van. A hírt az ott dolgozó szobalányok, kézilányok, szakácsnők, belső inasok és kocsisok terjesztették, akik szem- és fültanúi voltak a faluban az első rádiózásnak. A híradástechnika kezdeti kísérleteiben elévülhetetlen . érdemeket szerzett az 1873. szeptember 16-án Ácson született Gáti (Grőbersperger) Béla.

Ekkor alakult meg a belügyminiszter engedélyével az Ácsi Általános Ipartestület, ami az ácsi Iparoskor tagjaiból szerveződött. A testület elnöke Matesz Imre kovács­mester, jegyzője Mészáros József férfi szabómester lettek. A faluban, ebben az időben az alábbi mesterek tevékenykedtek.

Férfiszabó (13 fő): Csere Ferenc, Doller János, Fleischmann Gyula, Horváth Mihály, Horváth Sándor, Mészáros József, Máté Benő, Nagy Lajos, Nagy János, Nánai Sándor, Szabó Mihály, Szigethy Kálmán, Vass Lajos

Cipész (26 fő): Borbély Sándor, Bozsek János, Farkas János, Fikner György, Forró Ignác, Folmayer Imre, Galambos és Puskás, Kellner Benő, Kiss Imre, Kórodi Mihály, Kun László, Lévai Sándor, Nagy József, Németh László, Ódor István, Orbán Mihály, Pongrácz Mihály, Ronhák József, Rosta Gyula, Rost András, Süveg József, Szalai József, Szabó Lajos, Szili László, Vider Márton

Kovács (6fő): Bagi József, Halász Dezső, Matesz Imre, Nyéki József, Pokk Kálmán, Tribolt Sándor

Asztalos (7fő): Bergstein Béla, Bergstein Mihály, Czantleitner Dezső, Csapiár József, Herceg József, Körinek Adolf, Dulay Barnabás

Bognár (6fő): Farkas Viktor, Komlósi József, Kreinicker Gyula, Mészáros Zsigmond, Szőnyi Gábor, Tribolt József

Bádogos (2 fő): Bedrilik István, Vécsei István

Géplakatos (1 fő): Regensburger Ferenc

Műszerész (1 fő): Regensbuger Imre

Órás (1 fö)\ Laufer Izsó

Kőműves (5 fő): Farkas Károly, Gonda Lajos, Jenei Lajos, Horváth József, Polmüller Ferenc

Kötélgyártó (l fő): Hajdú Ferenc

109

ÁCS, A MI VÁROSUNK

Szíjgyártó (2 fő): Kovaldszky Sándor, Mészacsek József

Kárpitos (1 fő): Farkas Sándor

Kéményseprő (1 fő): Heindl Károly

Borbély (5 fő): Kóta Gáspár, Lakatos Vilmos, Lévai Gábor, Máté József, Rácz Antal Pék (4 fő): Schmidt Gyula, Vida Vince, id. Vida Pál, ifj. Vida Pál

Hentes és mészáros (8 fő): Bartal József, Bódizs József, Borvendég Ernő, Borvendég Mátyás, Borvendég Béla, Dosztál Mihály, Szigethy Bálint, Szombathy József

Malmos-darálómalmos (5 fő): Drappán Lajos, Kellner Ferenc, Molnár Károly, REgensburger József, Spacsek György, Mészáros István, Pálfy Károly

Cséplőgép tulajdonosok (bércséplők) 11 fő: Bagi József, Diffinger János, Fodor János, Horváth és Farkas, Nyéki József, Spacsek György, Regensburger Ferenc, Rosta és Bársony, Villám Imre.

Összesen tehát 104 iparosmester tevékenykedett a lakosság szolgálatában a községben.

A „Hangya” Fogyasztási és Értékesítési Szövetkezet boltjában mindennemű vasáru, fűszer, rövidáru és háztartási cikk megvásárolható volt. A község legjobban ellátott üzlete azonban Winternitz Jenő nagykereskedőé a Fő utcán: boltjában a vasárutól a fűszerig minden kapható. Nagyobb értékű vásárlás esetén részletfizetésre is adta az áruit, ezért a szegényebb réteg szívesen vásárolt nála. A Fő utcán nemcsak ez az üzlet létezett, hanem Fischer Gyula, Fleischmann Gyula, Neubrunn Artúr, Kellner Istvánná röfösök rövid- és divatáru, készruha, cipő és kézműáru kereskedése is. A fentieken kívül még 9 vegyeskereskedésben lehetett •vásárolni.

A községben építkezők az építési anyagokat helyben be tudták szerezni az építő­anyag és fakereskedőknél: Szili Jánosnál az Etelka-telepen, Frankéi Jenőnél a Fő utcán mindenféle építési anyag: tégla, cement, cserép, pala, épületfa, de még előre elkészí­tett kútgyűrűk, cementitatók és vizesvályúk is kaphatók voltak.

Az ünnepi és vasárnapi szabadidőt a férfi lakosság nagy része a községben lévő valamelyik vendéglő kuglizójában, söntéspultja mellett töltötte el. A faluban vendéglőt nyitott özv. Borvendég Mátyásné az Etelka-telepen (Garas), Lődy Zsigmond, Ódor Lajos, Pokker Ernő, Wéber Lőrincné, Tóth Zsigmond (Nagyvendéglő-fogadó) és Varga Sándor. Nagy Vilmos üzletében kávét és cukrászárut is lehetett kapni. Aki esténként „mozgóképszínházba” akart menni, az Szpacsek György vagy Varga Sándor mozitulajdonosok vetítőhelyiségét kereste fel. Az újságokat és leveleket a dr. Adda Béla postamester vezette községi postán lehetett megvásárolni és feladni.

110

ÁCS, A MI VÁROSUNK

Ács község végleges villamosítását 1928-ban kezdte meg a Tatai Villamossági Részvény Társaság. A villanyáramot ide juttató távvezeték Kocs-Tömördpuszta- Mocsa-Csémpuszta-Kisigmánd-Nagyigmán-Csép érintésével és Ács végponttal 1929-ben épült ki.

Ez az esemény döntő jelentőségű volt a falu lakossága életében, és sok változást hozott. Az addig használt petróleumlámpák a legtöbb helyen lekerültek a szobák mennyezetéről, és legfeljebb a kamrák falán kaptak helyet. A lakásokban kigyul­ladtak a Tungsram villanyégök, megszólaltak a frissen vásárolt Orion, Telefunken, Standard, Philips hálózati rádiók.

1929-ben az újjászerveződött Elektromos Áramszolgáltató Részvény Társaság (EÁRT) vette kezelésbe a környék villamosenergia ellátását. A községben az EÁRT önálló körzetvezetője Polekovics Tibor elektró mester, üzemvezető lett.

Az 1929-es nagyon kemény tél próbára tette az embereket, de a szabadban élő álla­tokat is. Februárban emberemlékezet óta nem fordult elő olyan nagy hideg, mínusz 30-35°C-ot mértek, de még március elején is előfordult a mínusz 15 fok. A tartós hidegtől a fácánok, nyulak tömegesen fagytak meg a határban.

Még ebben az évben új főjegyző került a község élére Tarcsay Gyula szemé­lyében. Működése idején sokat tett a község általános fejlődése érdekében. A Fő utcát kiköveztette az Állami Építészeti Hivatallal, amelyet az akkor legmodernebb cement-bazalt „makadám”, 20 centiméter zúzott kőből készült lehengerelt útbur­kolattal láttak el. Megszervezte a parkosításokat, a kövezett utak seprését. Dr. Dabis Antal községi orvos javaslatára és az ő sürgetésére 3 darab artézi kutat furattak a község területén.

Az 1930. évi népszámlálás adatai szerint Ács nagyközségnek már 6251 fő jelen­lévő lakosa volt. Vallási megoszlás szerint 3294 katolikus, 2731 református, 85 ágostai evangélikus, 127 izraelita, 9 görögkatolikus, 2 görögkeleti, 3 fő egyéb. Nemek szerint 3158 férfi, 3093 nő.

A lakóházak száma összesen 1205 darab. Ebből kő- vagy téglaépítésü 108, vályog (kő vagy tégla alappal) 349, vályog vagy vertfalú 747, fából 1 darab épület készült. A tetőzetet vizsgálva cserép-, pala- vagy bádogfedésű 707, zsindely- vagy deszkatetejű 120, nád vagy zsúptetejü 378 darab ház volt a faluban. A községhez tartozó külkerületi puszták közül a legnépesebb Vaspuszta, itt 295 személy élt. Jegespusztán 289, Concóhát-pusztán 82, Csillapusztán 66 fő lakott. Egyéb területen, a 15.396 kataszt­rális hold (8860 hektár) kiterjedésű határban elszórtan fekvő tanyákon összesen 348 fő élt. A lakosság között az összeíráskor 37 német, 10 tót, 1 szerb anyanyelvű személyt is találtak.

111

ÁCS, A MI VÁROSUNK

A ’30-as évek elején a falu nagy kiterjedésű határának túlnyomó része az alábbi

nagybirtokosok kezén volt:

özv. gróf Zichy Ernőné

2217 katasztrális hold

Auspitz György és Vilmos /Jegespuszta/

1666 katasztrális hold

Bruck Imre /Vaspuszta,Ernömajor/

1174 katasztrális hold

Ács község

787 katasztrális hold

F. Péntek Pál

719 katasztrális hold

Ácsi Cukorgyár /Patzenhoffer-Fiai/

582 katasztrális hold

Ácsi Református Egyház

510 katasztrális hold

Paulovits Tibor /Csillapuszta/

480 katasztrális hold

gróf Degenfeld-Schonburg Ottó

428 katasztrális hold

/Concóhát-puszta/

Kemény Ármin

280 katasztrális hold

Ácsi Katolikus Egyház

269 katasztrális hold

Schricker Mihály és Berta

162 katasztrális hold

/debreceni bérlők/

Boros Ferenc

160 katasztrális hold

Stern Lipót

147 katasztrális hold

Ács község úrbéresei

/Bokroki Legeltetési Társulat/

147 katasztrális hold

Lampérth Józsefné és társa

142 katasztrális hold

Kohn Márton

136 katasztrális hold

Kiéin Adolf és társa

134 katasztrális hold

id. Varga Sándor

130 katasztrális hold

Péntek Józsefné

121 katasztrális hold

Vitáris Dániel

120 katasztrális hold

Lőke Károly /szomódi bérlő/

118 katasztrális hold

/felesége ácsi vagyonos leány volt, a

Fehér családból/

A község kisgazda társadalma, a törpe- és kisbirtokos gazdák is igyekeztek koruk színvonalán gazdálkodni és termelni. Ezért telente a Kisgazda Párt helyi vezetősége. Fodor János alelnök és Dancs József titkár szervezésében Téli Gazdasági Iskolákat indítottak. A tanítást Kutas János gazdasági tanár két téli féléven keresztül tartotta. A nyári hónapokban gyakorlati oktatásban részesítették az ifjú gazdákat. A két évfolyam gazdasági iskolát sikeresen elvégző ifjú gazdát aranykalászos gazdává avatták.

112

ÁCS, A MI VÁROSUNK

Az idősebb, önálló gazdák, szintén télen, 2-3 hónapon keresztül Téli Gazdasági Tanfolyamokon vettek részt. Nyáron pedig gyakorlati oktatás keretében határ- és udvarszemléken mutatták be a télen tanult elmélet gyakorlati igazságait. A tanfo­lyamot elvégző önálló gazdákat az ezüstkalászos gazda cím illette meg. A községben 40 arany- és ezüstkalászos gazda volt összesen. Elsők között honosították meg és terjesztették el a faluban a Bánkúti 1201-es magas terméshozamú fajbúzát, a rűgeni rozsot és a Fleischmann-féle nemesített nagyfogú kukoricát. Szép eredményeket értek el az állattenyésztés terén is, a magyar piros-tarka szarvasmarha és a manga­lica sertéstenyésztés meghonosításában. Az őszi mélyszántás, forgatás és a megfelelő istálló- és műtrágya alkalmazásával a gabonaneműeknél, a Gülbaba burgonyánál, a lófogú kukoricánál pedig háromszori kapálással, ekézéssel jó terméseredményeket produkáltak.

Az aranykalászos mozgalom Baranya megyéből, Bokonyáról indult el. Később Dancs József javaslatára és mások ajánlására országos mozgalommá szélesedett. Az első országos aranykalászos értekezleten, Budapesten ott találjuk Dancs Józsefet, mint

Komárom megyei szervezőt. A Parasztszövetség kebelén belül megalakult az arany- és ezüstkalászos szakosztály. Az alakuló ülésen közfelkiáltással Vörös Vince, bokonyai aranykalászos gazdát válaszották meg elnöknek. A megválaszott alelnökök között van Dancs József az országos Parasztszövetség titkára, egy ácsi aranykalászos gazda.

Dancs József

A faluban még elég gyakoriak voltak az állatállo-
mányt megtizedelő betegségek. A baromfipestis, a
sertésorbánc, a száj- és körömfájás gyakran elpusz-
tította az állatok nagy részét. A községben az állat-
egészségügyi teendőket dr. Viniss Gyula községi állat-
orvos látta el, a nyugdíjba vonult dr. Hajós József, volt
községi állatorvos segítségével, aki magánorvosként
működve gyógyította a gazdák állatait.

Az ország gazdasági válsággal küszködött, nőtt
a munkanélküliség és a létbizonytalanság. A hadi
kiadások és a fegyverkezés miatt az adóterhek is emel-
kedtek. A faluban sok törpe- és kisbirtokos veszíti el
ekkor a vagyonát. A fizetni nem tudóknál végrehajtók
jelentek meg, lefoglalták az ingóságokat és árverésre
bocsájtották. A község közép- és nagybirtokosai sok

birtokrészt vásároltak meg árverés útján az eladósodottaktól.

A Zichy birtokból 1936-ban 1010 katasztrális holdat egy új nagybérlő, dr. Földes Bernát bérelt ki. A*Belmajor szélén korszerű, gépesített gazdaságot alakított ki.

113

ÁCS, A MI VÁROSUNK

A falu egyetlen híres pilótafia, Németh János – ahogy faluszerte ismerték – „Jamesz” 1937. május 27-én, a Csehszlovákiában megrendezett Zlin-Brnoi pontos­sági repülőversenyen HA-LAB jelzésű, Bücker típusú iskolagépével 3. helyezést ért el az erős nemzetközi mezőnyben. Sikereit az 1938. szeptember 2-án megrendezett 855 kilométer hosszú I. Magyar Nemzetközi Csillagtúrán folytatta, amikor egy motoros duplafedelű Brücker iskolagéppel a 4. helyen végzett.

Az 1940. évi népszámlálás adatai szerint a községben 6435 fő lakos élt. Vallási megoszlás szerint: katolikus 3514, református 2740, ágostai evangélikus 46, zsidó 135 fő volt. A község határának területe: 15.368 katasztrális holdra alakult. A lakóházak száma 1212 darab.

A község önálló jegyzőségét Tarcsay Gyula főjegyző vezette, segédjegyzői Kiss Lajos és Kiss Ferenc, a községi bíró Pálffy Károly volt. A községi írnok Garab Imre, a végrehajtó Grecsó János. Kisegítő hivatalnokok: Szabó Kálmán és Nagy Béla.

A református iskola 5 tanteremmel és 6 tanerővel rendelkezett. Az igazgató főta- nító-kántor Mohácsy László, tanítótársai Pusztay Ferenc, Csere Terézia, Ugró Ottília, Nagy Kálmánná született Nyéki Ilona és Gombás István.

A katolikus iskola 6 tanteremmel és 6 tanerővel rendelkezett. Az igazgató dr. Németh István plébános, a főtanító-kántor Palik Antal, tanítótársai: Borvendég Károly, Kuster Dénes, Bóna M. Alvira, Mück M. Ilse és Molnár M. Beatrice szerzetes nővérek voltak, akik a Zárda-iskolában tanítottak. Az egy tantermes Jegesi községi iskolánál Király Kálmánná, született Besse Mária tanított. A vaspusztai római kato- * likus, egy tantermes uradalmi iskolát Kiss Mihályné, született Bubela Melánia vezette.

Az országos és nemzetközi eseményeket figyelve bizony volt a nyugtalanságra elég ok. 1939. március 15-én Ácsról behívott katonák is részt vettek a nagyszabású magyar katonai akcióban, mely Kárpát-Ukrajna, Kelet-Szlovákia megszállását célozta. Egyre sűrűbben kézbesítettek behívóparancsokat a faluban. A családok rettegésben éltek. Életbe léptették a szigorú beszolgáltatási kötelezettséget és a jegyrendszert. A parasztság helyzete az állandó zaklatások, rekvirálások miatt rohamosan romlott. A zsidótörvények értelmében kezdték elbocsájtani a zsidó származású közhivatal­nokokat, és a felállított munkaszolgálatos századokba osztották be a fiatalabbakat.

Az 1943-44-es tanév rövidre sikerült, mindössze 6 hónapig tartott. A vizsgák is elmaradtak. Az állandó légiriadók miatt szinte nem volt nap, hogy ne kellett volna félbeszakítani a tanítást. Amikor a rádió bemondta: „Légiveszély, Bácska-Baja-Pécs”, a tanuló ifjúságot hazaengedték az iskolából. A „Légiriadó, légiriadó Bácska-Baja-Pécs” már legtöbbször otthon ért mindenkit. A cukorgyár kezdetben ilyenkor szirénázott, a templomok harangjait megkongatták. A község délnyugati egén megjelentek a csil-

114

ÁCS, A MI VÁROSUNK

logó-villogó repülőgépek, az angol-amerikai távolsági nehézbombázók 200-300-as

kötelékei és kísérő vadászgépeik. Ezek típusait már mindenki ismerte. Amikor újból megszólalt a rádió „Légiveszély elmúlt, légiveszély elmúlt Bácska-Baja-Pécs”, már lehe­tett volna visszamenni az iskolába, de erre nem sokszor került sor.

Ez időben gyakran hazalátogatott Mátyásföldről Németh János, a légierők hiva­

tásos tisztje, a kitűnő pilóta, duplafedelű egymotoros vadászrepülőgépével. Mindig

alacsonyan repülve körözött a falu felett, ezért könnyen megcsodálhatta a község lakossága. A szülői ház magasságában, a Rektortelepen jobbra-balra billentve gépét

üdvözölte hozzátartozóit és a falu lakóit. Előfordult, hogy a posta épülete fölé mély­repüléssel repülve csomagot dobott le apjának, aki ott dolgozott.

A háború ellenére a faluban maradottak igyekeztek végezni mindennapi munká­

ikat. A bátrabbak még építkezésbe is kezdtek a nemrég házhelyesített Pénzásás nevű falurészen.

1944. március 19-én vasárnap kora délelőtt az országúton hatalmas dübörgéssel

gépesített német alakulatok vonultak. Kíváncsian szemlélte mindenki, mi történik.

A Wehrmacht és a Waffen-SS elit alakulatainak nagy hernyótalpas, fekete keresztes páncélos járművei, Tigris és Párduc mintájú harckocsik, és ezeket gépkocsikkal vonta­

tott Bofors mintájú légvédelmi ágyúk sora követte. Feltűntek a tábori konyhák, utánuk

a gépkocsizó gyalogság következett teljes harci készültségben, szinte állig felfegyver­kezve, acélsisakokban, terepszínű ruhákban. A keskeny műúton csak lassan haladtak,

így volt lehetőség a vasútat övező Snéd-domb tetejéről megbámulni őket. Az egységek között oldalkocsis motorkerékpárokon SS formaruhás, géppuskás katonák szágul-

. doztak, fülsiketítő dudálással. Hosszú ideig vonultak, de végignézni nem lehetett,

mert „Weg, weg” kiáltással mindenkit elzavartak. A vasúton is egymást érték a Pest felé tartó zsúfolt hadiszerelvények. A községből sokan a MÁV Komárom Déli pálya­udvaron teljesítettek szolgálatot, így hamar híre jött, hogy a németek megszállták az egész országot. Pár nap múlva a falu is megtelt német katonákkal, ahol volt hely,

mindenhová erőszakos beszállásolások történtek. Szinte másnaponta újabb alakulatok

váltogatták egymást. Ez volt a „Margerethe I.” fedőnevű megszállási akció.

Az angolszász légi zavaró- és átrepülések egyre gyakoribbak lettek. Az esti égbolton a német légvédelem hangtalan fényszórósávjai pásztázták a légteret. 1944 áprili­sától sorra jöttek a SAS behívók. Újabb magyar katonai egységeket dobtak a keleti frontra az 1. hadsereg kötelékein belül. A községben megjelentek a zöldinges, fekete nadrágos és csizmás, Árpád-sávos karszalagú nyilasok. A faluból többen a soraikba léptek. Géppisztollyal a nyakukban, pisztollyal az oldalukon, a derékövükben kézi­gránátokkal jártak-keltek az utcákon. A puszta megjelenésük is mindenkiben félelmet

115

ÁCS, A MI VÁROSUNK

hatágú csillagot kellett viselniük a kabátjuk bal mellrészén. Április végén, május elején a nyilasok és a csendőrök ismeretlen helyre hurcolták őket. A gazdátlan lakásokból a berendezéseket széthordták, az ingóságokat eladták. A nyilas főhadiszállás a Fő utcán kapott helyet, az elhurcolt zsidó nagykereskedő, Winternitz Jenő házában. A vasuta­soktól jöttek a hírek, hogy zárt, leplombált marhavagonokban szállítják a zsidókat nyugatra. Mindenki úgy tudta, hogy kényszermunkára. Október közepén, mivel már szabad közlekedési eszköz nem volt, 50.000 zsidót hajtottak több napon keresztül és több csoportban nyugat felé az országúton. Borzasztó látvány volt, ahogyan a leso­ványodott és a kimerültségtől éppenhogy támolyogni tudó rongyos menet haladt. Az idős aggastyánokat a fiatalabbak támogatták, a nők és a velünk egykorú gyerekek sápadt, halálra rémült menete volt ez. Menniük kellett, mert aki megállt, azokat ütle­gelték, rugdosták az SS kísérők és a nyilasok.

A háború után tudták meg az igazságot az Ácsiak, hogy ezek az emberek Auswitz, Dachau, Buchenwald haláltáboraiban, a gázkamrákban fejezték be meggyalázott életüket.

1944. április 13-a Ácson sokaknak örökké emlékezetes marad. Délelőtt légiriadó volt, az égen nagy magasságban, több hullámban több száz repülőgépet lehetett délnyugat felől közeledve megfigyelni. A csoportból két kötelék Liberátor és Lightning vált ki, a győri Vagongyár és a repülőtér ellen intézek borzalmas erejű támadást. A bombaterhektől megszabadult repülőgépek közvetlenül a falu felett húztak el alacso­nyan repülve. Ez háromszor ismétlődött meg. Az erdőben lévő német légvédelmi állásokból heves tüzet nyitottak az alacsonyan szálló gépekre. Az égbolt tele volt a • robbanó lövedékek „pamacsaival”. Ekkor láttuk közelről az első duplatörzsű vadász­gépeket, melyek mélyrepülésben heves gépágyútűzzel válaszoltak a német légelhárí­tásnak. Ez volt környékünkön az első nagy bombázás, és ekkor figyelhettük meg az első légiharcot is, melyet a német Messerschmittek vívtak. Ezt követően, főleg hold­fényes, csillagos éjszakákon, az angolszász repülők mélyrepülésben többször elakná­sították a Dunát.

A június 12-ről 13-ára virradó éjszaka szintén borzalmas élményt hozott. 50 darab angol Wellington bombázógép a szőnyi és almásfüzitői olajfinomítót bombázta. Szinte nappali világosság lett a nagy mennyiségben égő olajtól, 70 méter magas lángok csaptak az ég felé, szinte senki sem aludt, mindenki az utcán volt. Június 14-én délelőtt ismét szőnyegbombázás érte a szőnyi olajfinomítót, az összes olajtartály égett. Ezt követően minden nap, több hullámban jöttek bombázó repülőgépek kisebb-nagyobb kötelékben. Többször bombázták a Komárom Déli vasúti pályaudvart és a rendezőt, a lengyárat, a szőnyi olajfinomítót és a győri ipartelepeket. A bunkerokat csak pár

116

ÁCS, A MI VÁROSUNK

órára lehetett elhagyni, mert állandó légiriadók voltak és légiharc folyt a falu feletti légtérben. Mindenfelé a gépágyúk lövedékeinek hüvelyei és repeszdarabok hullottak.

1944. október 24-én fehér, zöld és rózsaszínű falragaszokat függesztettek ki a községben. A fehér színű plakátok az 1896-ban vagy annál később született vala­mennyi tisztnek és az 1902-ben, vagy később született legénységi állományú lako­soknak, a zöld plakátok az 1902-ben vagy később született kiképzetlen, a rózsaszín plakátok pedig az 1924-25-26-ban született leventéknek parancsolt 24 órán belüli bevonulást. Minden bevonulónak 5 napi élelmet és tartós civil ruhát kellett magával vinnie. Ezt a parancsot azonban vonakodva hajtotta végre a maradék férfilakosság. Sokan elbújdostak, hamis igazoló papírokat szereztek be. A közmunka-kötelezettségi rendeletnek megfelelően a községből minden 14-70 év közötti lakost, legyen az férfi vagy nő, sok esetben tankcsapda, lövész- és futóárok ásására rendelték ki a nyilas és német csapatok. Az ácsi erdőben a német légvédelem 4 csövű körbefordítható Flak és Bofors ágyúit ásták be. A Kistagokban, a Concó patak mentén lövészárkok készültek.

Sok idegen, civil és katona tartózkodott a faluban. Volt közöttük lógós és szöke­vény katona, bujkáló munkaszolgálatos, a bevonulási parancsot nem teljesítő levente. Sok helyen egész családok telepedtek meg egy-két napra, hogy aztán az egyre köze­ledő front elöl nyugat felé meneküljenek.

A község a saját ellátásán kívül csak nagy nehézségek árán tudta a seregnyi idegent, katonát ellátni élelemmel. A gazdák igyekeztek a beszolgáltatási kötelezettségeiknek eleget téve gabonával, zsírral, hússal segíteni a közellátást.

A községben nagy riadalmat váltott ki egy vasúti szerencsétlenség. Egy Győr felől . jövő német szabadságos gyorsvonat ütközött össze egy német, lőszert szállító vonattal az ácsi vasúti bejárat előtt, a csilingelő sorompó környékén. A gyors a lőszervonatot a vasúti váltó műszaki hibája miatt hátulról utolérte, és a három utolsó lőszeres kocsira felszaladt a gyors Kandó villanymozdonya és még négy hálókocsi. Iszonyú robbaná­sokra ébredt a falu ezen a ködös őszi reggelen. Sok összeégett német katona holttestén csak a nyakukban lógó azonossági fémlap maradt épen. Több napi kemény munkájába került a kivezényelt német katonai és a magyar vasútműszaki egységeknek, mire hely­reállították a leszakadt felsővezetéket, és az összegörbült vasúti síneket újra cserélték. Az SS tombolt, sok ártatlan vasúti alkalmazottat meghurcoltak az eset miatt.

A németek a Vörös Hadsereg sorozatos győzelme és előrehaladása következtében súlyos helyzetbe kerültek. Heves harcok árán a 2. ukrán Hadseregcsoport északról, a 3. ukrán Hadseregcsoport délről vont gyűrűt Budapest köré. December elején a németek 3. és 6. páncélos hadosztálya Ácson keresztül vonult fel Komárom és a Garam, Ipoly folyók körzetébe. December 20-án Bicskét felszabadította a szovjet hadsereg, és a Vértes, Gerecse hegységben kiépítették állásaikat. Már Ácsig hallatszott az ágyúlö-

117

ÁCS, A MI VÁROSUNK

vések moraja. A község iskoláit bezárták, a tantermek egy részét ideiglenes hadikór-

Zichy-kastélyban állomásozott. Szinte állandóan új csapatok érkeztek a faluba. Az

után az égbolton Székesfehérvár és Esztergom irányából ágyúk torkolattüze és nyom­jelzős lövedékek fényei villogtak. A szovjet légifelderítés világító rakétákkal, ahogy akkor nevezték „Sztálin gyertyákkal” derítette fel az ellenséget. Ez szinte nappali

fénnyel vonta be a vidéket.

A Vörös Hadsereg december 23-án elfoglalta Székesfehérvárt. December 24-én, kora délelőtt a németek a Malom utca háromportányi üres telkére hatalmas mennyi­

földmunkához. A szovjet felderítés erről tudomást szerzett. Egy Polikarpov egymo­toros duplafedelű, könnyű éjjeli bombázó, amit itt „Marinéninek” neveztek, megbom­bázta a területet. Este tíz óra körül iszonyú robbanásra riadtak fel a faluban. Az utca pattogó német vezényszavaktól és kiabálásoktól volt hangos. A Vörös Hadsereg négy összeláncolt légiaknát dobott le a fent leírt területre. Az aknatölcsérek csak pár méterre voltak a veszélyes helytől, de a lőszer és az üzemanyag nem sérült meg.

December 26-án a 3. Ukrán front középső egysége, Zaharov hadseregtábornok irányítására gyors támadásba kezdett. Felszabadították Esztergomot, majd december 27-én Tatabányát és december 28-án Neszmélyt is. Elérték a Duna vonalát, egyesültek a 2. Ukrán front csapataival. Ezzel a főváros bekerítése befejeződött.

A német hadvezetés a legjobbnak hitt 4. Waffen-SS hadtest 3. Totenkopf (halálfejes) • és 5. WikingSS pácélos hadosztályát és a motorizált elit Feldherrnhalle SS páncélgrá­nátos rohamtüzéreket Elefánt lövegeikkel a környékre vezényelte. A 711-es hollan­diai gyalogos hadosztály egységei és a már felsorolt csapattestek december 30-31-én és január 1-jén rakodtak ki a győri-ácsi és komáromi vasútállomásokon, és elfoglalták állásaikat az Ács-Neszmély-Tata-Felsőgalla térségében.

1945. január 1-jén nagy hóesés közepette indult meg a német offenzíva a bekerített német csapatok felmentésére és a Budapest irányába kifejtett ellentámadásra.

A községben kiadták a kiürítési parancsot, mivel Ács is a harcok első vonalába került. A falut azonban nem sokan hagyták el, pedig mindnyájan bombabiztos helyre vágyódtunk, de ilyen sajnos nem volt a faluban, így maradtak a szőlőhegyek boros­pincéi vagy a kertekben ásott bunkerek. A lakosság túlnyomó része ide menekült, itt húzta meg magát. Ha közben időnként még volt villanyáram és szólt a rádió, az is csak azt harsogta, hogy „a szovjet katonák összefogdossák és Szibériába hajtják a felnőtt lakosságot, a gyerekeket pedig az Ural mögé viszik különleges nevelőtáborokba” Leginkább mindenki a családjával és a személyes biztonságával törődött. A maradék

118

ÁCS, A MI VÁROSUNK

élelmiszerkészleteket, zsírt, lisztet, cukrot, sót, ruhaneműt, petróleumot és értékesebb tárgyakat a legördöngösebb helyekre, ládákba, kátránypapírba és szalmába csoma­golva a legtöbben a földbe ásták.

1945 januárjában a csodafegyverről, a V1-V2 szárnyas bombákról közöltek híreket. Egyre többször jelentek meg a falu légterében a szovjet vadász csatagépek, és Ács fölött légiharcot vívtak a német vadászgépekkel. A német zuhanóbombázók is gyakran húztak el bombaterhükkel a falu felett Budapest irányába. Nagyon megcsodálta mindenki a hatmotoros Giant német szállító légierődöket, ahogy súlyos terhükkel viszonylag alacsonyan repültek el a falu felett a Tatánál húzódó frontvonal fölé.

1945. január 6-án Esztergom, január 11-én Székesfehérvár ismét a németek kezére került. Január közepén a harcok a komárnói Duna-hídfőért folytak. A községben ekkor jelentek meg a 15-17 éves német Hitlerjugend gyerekek, akik kezdetben fagrá-

V

nátokkal, majd Rmsf-típusú páncélöklökkel gyakorlatoztak a Homokgödrökben, bevetés előtt.

1945. február 13-án jött a hír, hogy a főváros, Budapest felszabadult. Március 16-án a Vörös Hadsereg általános támadásba lendült, és megkezdte a bécsi hadműveletet. A szovjet 46. hadtest áttörte a Vértes-Gerecse hegységben a németek harcvonalát, és azon túljutva a balszárny elérte Kisbér, Nagyigmánd, Komárom határát. Március 18-án az Ács községben gyülekező német csapatokat bombatámadás érte. A faluban több épület találatot kapott. Többek között Bozsek József cipészmester háza is ekkor pusztult el, valamint a Rektortelepen is súlyos károk keletkeztek. A községben és közvetlen környékén a németek Déli hadseregcsoportjához tartozó 3. és 5. SS páncélos hadosztály, a 6. német páncélos és a 2. magyar páncélos hadosztály, a 711. és a 96. német, valamint a 23. magyar gyalogos hadosztály maradványegységei rendezkedtek be védelemre.

A Vörös Hadsereg 46. hadseregének jobb szárnyán a 2. gárda gépesített hadteste és a Dunai Flotillától a 83. tengerészgyalogos deszant egységei és a 44. páncélos hadosztály a híres T-34-es tankjaikkal Komárom irányába támadtak. Március 20-án felszabadították Tatát, majd elérve a Dunát elvágták az ellenség Esztergomból való visszavonulási útját. A középső szárnyon a 23. harckocsi hadtest, a 18. gárda és a 68. lövész hadtest, a 356. gyalogos hadosztály, valamint a sorozatvető egységek a híres Katyusákkal, vagy ahogy akkor nevezték, „Sztálinorgonákkal” Nagyigmánd, Bőnyrétalap és a győri út mentén felmorzsolták a német csapatokat. A 3. Ukrán fronthoz tartozó 17. légihadsereg, a 2. Ukrán front 5. légihadserege, az 5. gárda-csata- repülö hadteste és a 3. gárda vadászrepülő hadteste állandó bombatámadásaikkal segí­tették a szárazföldi csapatok előretörését. Március 24-én bombatalálat érte a Hősök szobra mögötti új iskolát és a Zichy-kastély északi szárnyát. A Győr irányába mene­

119

ÁCS, A MI VÁROSUNK

külő németek március 26-án éjfélkor felrobbantották a falu fontosabb hídjait. Március 26-án, a nagyigmándi vasútállomás elfoglalása után, a szovjet hadsereg kettévált, egyik szárnya északra tört a Concó patakot követve és a Kisföldek felől elérte a falu határát, majd március 27-én kora délelőtt felszabadította Ács községet.

120

ÁCS, A MI VÁROSUNK

A Cukorgyár

Ács gazdasági fejlődését és a környék foglalkoztatását évtizedeken keresztül megha­tározta az Ácsi Cukorgyár.

Az Ácsi Cukorgyárat 1871. február 1-jén alapította Patzenhofer Konrád, Beachle József báró Marschall Farkas, báró Berg Gusztáv és báró Berg Vilmos, 240 000forint alaptőkével. Az alapítólevelet Sopronban állították ki német nyelven, a cég neve a cégtáblán és a bélyegzőn németül szerepelt: Ácser Zuckerfabrik, Patzenhofer, Berg & Co néven. Az építkezéshez az első telket a nagyközségben 1871. április 26-án vásárolták. 1871. november 16-ára elkészültek a gyári épületek és berendezések, amit december 19-én be is jegyeztek a telekkönyvbe.

Patzenhofer Konrád

Patzenhofer Konrád

1821. november 25-én született Bajorországban.
Tizennégy és fél éves korában már egy lakatosmű-
helyben dolgozott Hesse-Darmstadtban. Később
hídmérlegeket készített, répavágó gépeket szerelt,
majd egy vasúti műhelyben kapott munkát. Bécsben
műszaki rajzolóként, szerelőként dolgozott. Kezdetben
a Bécs-Bruck-Graz vonalon épülő vasút váltó- és
jelzőberendezéseit szerelte, később önállóan készí-
tette hasonló berendezések rajzait. A cukorgyártással
a bécsújhelyi nádcukor-finomító átépítésekor került

121

ÁCS, A MI VÁROSUNK

kapcsolatba. A finomító főgé-
pésze lett.

Megtervezte az apósa és
társai által alapított félszerfalvi
cukorgyárat, ami 1850-ben
el is készült. A nádcukor
és a répacukor konkuren-
ciaharcát szemlélteti, hogy
ezután Patzenhofert elbocsá-
tották a bécsújhelyi finomí-
tóból. Később a fészerfalvi gyár

Patzenhofer Konrád műszaki irányításával eredményesen működött. Két év alatt sike­rült annyi pénzt gyűjtenie, hogy bécsi barátjával, Beachle Józseffel társulva Cinfalván 22 927 forintnyi alaptőkével új cukorgyárat létesítettek. Később Patzenhofer közre­működött a nagycenki, a landeggi és a büki cukorgyárak alapításában is. Az Ácsi Cukorgyár alapítását az indokolta, hogy a termeléshez szükséges répamennyiséget a helybeli tőkés bérlők termelték, akik egyúttal a közkereseti társaság tagjai is voltak. A gyár építéséhez és későbbi működéséhez olcsó munkaerő állt rendelkezésre. A kezdet­leges cukorgyártási technológia nem igényelt sok vizet és kis mennyiségű fűtőanyagot használt fel. Az alapításhoz szükséges tőkebefektetés is viszonylag alacsony volt.

Patzenhofer Konrád 1904. május 31-én hunyt el. Hátrahagyott végrendelete alapján a

családi tulajdonban lévő cukorgyárak és mezőgazdasági birtokok általános örökösei fiúgyermekei, Konrád, Rudolf és Alfréd lettek. Az örökhagyó kötelességükké tette a cukorgyárak kereskedelmi üzleteinek folytatását.

A gyártás alapanya-
gául szolgáló cukorrépát
a tulajdonosok által bérelt
uradalmak termelték,
emellett kisebb termelők is
a beszállítóik lettek. Miután
1879-ben elkészült a Győr-
Sopron-Ebenfurt Vasút
ebenfurti vonala, lehetővé
vált nagyobb távolságról is
a cukorrépa szállítása. A
gyár ekkor még kizárólag
nyerscukrot állított elő; a

122

ÁCS, A MI VÁROSUNK

finomítás a cinfalvi, fészerfalvi és büki
gyárakban történt. A gyártást 1889-ig
sajtolásos módszerrel végezték annak elle-
nére, hogy a Robert-féle diffúziós eljárás*
ekkor már ismert volt; az akkori adórend-
szer miatt azonban a korszerűtlen beren-
dezésekkel magasabb jövedelmet lehetett
elérni.

Az 1874. december 27-től 1875.
január 3-ig tartó heti bérjegyzék szerint
a gyárban ekkor 135 férfi, 76 nő és 30
gyermek dolgozott, nappali és éjszakai
műszakban. Napszámbérük 90, 40-60,
illetve 30 krajcár volt.

*( Julius Róbert által szabadalmaztatott kilúgozóeljárás)
A gyár irányítása Cinfalváról történt,
mivel itt volt a Patzenhofer család lakó-
helye. A céget kezdettől fogva egyedül

jegyző Patzenhofer Konrád 1899-ben kivásárolta a többi tulajdonostól, majd halála után a fiai örökölték. Az 1905. április 18-án kibocsátott iparenge­dély szerint a cég neve ekkortól Ácsi Cukorgyár Patzenhofer Fiai lett. A gyárat bővítették és átalakították; bevezették a diffúziós eljárást. A korszerűsítések következtében az évente gyártott cukor­mennyiség az 1888-89-es 2053 tonnáról 1904-05-ben már 3540 tonnára emelke­dett, az első világháború éveiben pedig elérte az évi 5 228 és 16 832 tonna közötti mennyiséget. Ekkoriban répabeszállítás elősegítésére a cukorgyár hosszú lejá­ratú hiteleket nyújtott a keskeny nyom­távú mezőgazdasági vasutak, illetve utak építéséhez. A termelés bővülése a létszám fokozatos növekedésében is tükröződött.

123

ÁCS, A MI VÁROSUNK

szállítást, így 1921-től az ácsi gyár is elkezdte

A kedvező adórendszer hatására bein-
dult a cukor exportja is Törökországba,
a Földközi-tenger keleti partján fekvő
államokba, illetve Fiúmén keresztül
Angliába és a Brit Birodalom országaiba.

A trianoni békeszerződés után az ácsi
cukorgyár elvesztette répatermelő terüle-
teinek mintegy kétötödét. Az új ország-
határok megnehezítették az immár
Ausztriában található cinfalvi gyárba való
finomítást, illetve a kockacukor gyártását.

A gazdasági világválság miatt a cég nagy összegű hitel felvételére kényszerült, ami azzal járt, hogy a tulajdonosok a cégjegyzési jogot csak a hitelező bankok megbí­

zottjával együttesen gyakorolhatták. A
válságot követően energetikai fejleszté-
sekre került sor. Az 1930-as évek elején
az éves termelés 7-8000 tonna körül
mozgott, az évtized végére azonban
visszaesett. Az első bécsi döntés átme-
netileg fellendülést jelentett a cukor-
gyár számára, amely ismét tudott a
Csallóközben is répát termeltetni, így
a cukortermelés ismét 7000 tonna felé
emelkedett, és a cég vagyoni helyzete

konszolidálódott.

A második világháború alatt 1944 márciusában kezdődött a gyár körzetének bombá­zása; innentől kezdve gyakori légiriadók akadályozták a karbantartási munkákat.

A gyár ezen felül munkaerőhiánnyal is
küzdött a behívások miatt, és a beszállí-
tásokhoz szükséges üzemanyag ellátása
is akadozott. A gyárban menekülteket
és katonákat kellett ellátni, és ide költö-
zött a kiskunfélegyházi hadikórház is. A
termelés így csak decemberben indulha-
tott meg. A Vörös Hadsereg előrenyomu-
lása és a bombázások miatt rövid időn
belül, még karácsony előtt leállították az

124

ÁCS, A MI VÁROSUNK

üzemet, és csak január végén indították
újra, és lassú ütemben, március végén
fejezték be a feldolgozást. A visszavonuló
német csapatok 1944. március 24-én
behatoltak a gyár raktárába, és az összes
ott található cukrot elvitték.

1945. január 28-án a Vörös Hadsereg
parancsnoksága a cukorgyár irányítását
a gyár munkásaira bízta, majd június
2-án a Magyar Iparügyi Minisztérium

vállalatvezetőt nevezett ki a cég élére. A gyár korábbi vezetősége nyugatra menekült, a tulajdonosok nem jelentkeztek, így a gyárat az Elhagyott Javak Kormánybiztossága vette át. Júliusban több bank is jelentkezett, hogy bérbe venné, de erre nem került sor, mert később jelentkeztek a Cinfalvára menekült tulajdonosok. Mivel 1945-ben a körzetben alig vetettek répát, az ácsi cukorgyárat ebben az évben nem indították el, a cukorrépát a petöházi cukorgyár dolgozta fel.

1948 márciusában az ácsi cukorgyárat a többi magyar cukorgyárral együtt álla­mosították; az irányításukat a Pénzügyminisztérium felügyelete alatt álló Cukoripari Igazgatóság végezte.

1946-ban az alapanyag-ellátás akadozott, utóbb azonban kötelezővé tették a répatermesztést, így az 1948-50-es években több mint húszezer termelő szerződött a gyárral. A mezőgazdaság gépesítésével a cukorrépa átlagtermése ugrásszerűen megemelkedett, így az ácsi cukorgyár termelése is növekedett. 1956-ban azonban a cukorgyárak beszállítási körzeteinek átszervezése hátrányosan érintette a gyárat: a petöházi cukorgyárnak átadott területek közelebb voltak hozzá, mint a helyettük megkapott körzetek. A háború utáni forráshiányos időszakban a cukorgyár keveset tudott beruházásokra költeni, a rendelkezésre álló keret gyakran a gépek, berende­zések fenntartásához sem volt elégséges; ez a helyzet csak az 1960-as években változott meg. Az 1946-1971 közötti időszakban a beruházásra fordított összegek 54%-át pótlá­sokra, 14%-át a frissvíz-ellátásra és szennyvíztisztításra, 9%-át a réparakodás gépesí­tésére, 7%-át új technológiai berendezésekre költötték. A termelés csak lassan érte el és lépte túl a háború előtti szintet; a 3200 t/nap répafeldolgozási kapacitásával az ácsi gyár az ország kisebb gyárai között maradt. A termelés mintegy 20%-át a közel-keleti és afrikai országokba, valamint Olaszországba, Ausztriába és Svájcba exportálták.

Magyarországon elsőként itt kezdték el a kristálycukor 1 kg-os, illetve a porcukor 0,5 kg-os csomagolását. A cukorcsomagolás célja csak részben a fogyasztói igények kielégítése, a másik fő ok a női munkahelyek teremtése volt.

125

ÁCS, A MI VÁROSUNK

A cukorgyár több módon támogatta dolgozóit: gyári lakásokkal, a saját ház építé­séhez ingyenes fuvarozással, szerszámok és kisgépek kölcsönadásával, kedvezményes étkeztetéssel és üdülési lehetőséggel a gyár saját kiliántelepi üdülőjében.

1993-ban a cukorgyárat az ercsi, sárvári, mezőhegyesi és sarkadi gyárakkal együtt privatizálták. Az egyedüli pályázó az öt gyár 36 vezetőjéből és 59 répatermelőjéből álló Első Hazai Cukorgyártó és Forgalmazó Konzorcium volt, amely megszerezte a gyárak 50,1%-át. 1995-ben a Gazdasági Versenyhivatal engedélyezte az Ácsi Cukoripari Rt., az Ercsi Cukorgyár Rt., a Mezőhegyesi Cukorgyár Rt., a Sarkadi Cukorgyár Rt. és a Sárvári Cukoripari Rt. fúzióját. Az összeolvadás után az új cég Magyar Cukor Zrt. néven működött, az irányítás a gyári vezetők által alapított Ötök Kft. kezében volt. 1996. szeptember 18-án a konzorcium tulajdonrészét az Agrana csoportnak adta el, és az többszöri tőkeemelést hajtott végre a súlyos likviditási gondokkal küzdő cégben. Az ácsi cukorgyár utolsó termelő éve 2001, majd 2003 év elejére teljesen megszűnt. A telephelyen ma ipari park működik. A cukorgyár az elmúlt évtizedek alatt minden területen befolyásolta az itt élő emberek mindennapjait. A település vérkeringésében központi szervezőerőként, támogatóként vett részt. Nemcsak a legtöbb munkalehe­tőséget adta az itt élőknek, de az élet számos területén – sport, kultúra és szabadidős programok – is meghatározta a település fejlődését.

r

A folyton fejlődő jelen

A Cukorgyár 2001-2003 közötti megszűnésével új képet mutat városunk gazdasági helyzete. Mára a zászlóshajóként működő Hartmann Hungary Kft. mellett a helyi szolgáltatóipar, a logisztikai cégek és kisvállalkozások lettek a a település gazdasági

126

ÁCS, A MI VÁROSUNK

meghatározói. A környékre (Győr, Komárom, Tatabánya) betelepülő multinacionális ipari cégek sok új munkahelyet hoztak létre a közelben, így a helyben dolgozók száma fokozatosan csökkent.

Több potenciális befektető érdeklődik településünk iránt, de a rendszerváltás óta jórészt kisebb, főleg logisztikai és összeszerelő ipari üzemek települtek Ácsra. Komárom és Győr ipari vonzerejével nagyon nehéz versenyezni, még akkor is, ha városunk elhelyezkedése közlekedési szempontból kiváló. Az Ml-es autópálya mellett és a volt Cukorgyár területén is létrejött egy-egy ipari park, de ezek dinamikus fejlesz­tése még várat magára. A településen lévő nagyüzemek mellett mintegy 250 kisebb vállalkozás működik Ácson. Az adófizető cégek száma pedig meghaladja a 400-at.

Foglalkozási struktúra

Ácson a foglalkoztatott aktív keresők száma 2011-ben 2859 fő volt. A regisztrált munkanélküliek száma 355 fő, ez az összlakosság 5,2 %-a. Országos viszonylatban a munkanélküliség alacsony, de növekedett az elmúlt években. A népességcsökkenés és a munkanélküliség növekedésével napjainkra természetesen csökkent a foglalkoz­tatottak száma is, ennek ellenére jók az elhelyezkedés esélyei. Ezt mutatja az a tény­adat is, hogy 2014-ben a közfoglalkoztatásban rész vettek száma 98 fő volt, ami az összlakosságnak csak 1,38%-a.

A lakosság szerkezete 2011 (fő)

355

  • Aktív népesség
  • Inaktív népesség

Eltartottak

  • Regisztrált munkanélküli

Foglalkoztatás a népesség aktivitása szerint

Forrás: KSH: 2011. Ács-Város önkormányzat

127

ÁCS, A MI VÁROSUNK

A helyben tevékenykedő jelentős számú vállalkozásnak köszönhetően napjainkban is több a helyben foglalkoztatottak száma, mint az ingázóké. Természetesen az Ácsi Cukorgyár megszűnésével és a környékre betelepülő multinacionális ipari cégek megjelenésével a helyben dolgozók száma szintén csökkent.

Foglalkoztatottak lakóhely szerinti megoszlása

Megnevezés

1990

2001

2011

%

%

%

Helyben lakó aktív kereső

3084

100

3265

100

2859

100

Lakóhelyén dolgozó

1868

60,57

1949

59,69

1624-

56,8

Eljáró dolgozó

1218

39,49

1316

40,30

1235

43,2

Forrás: KSH, Népszámlálás, 1990, 2001, 2011

128

ÁCS, A MI VÁROSUNK

Hartmann-Hungary Kft

Mára településünk minden tekinte.tben legnagyobb munkaadója a Hartmann. A
mintegy száz esztendős múlttal rendelkező, dán székhelyű vállalat magyarországi
kapcsolata 1980-ra vezethető vissza, az akkori Bábolna Állami Gazdaság vásá-
rolt tőlük egy tojástálcagyártó gépsort, amit Ácsra telepített. A magyar leányvál-
lalat – a Hartmann Hungary Kft. – 1991-ben alakult, majd a bővülő beruházásnak
köszönhetően fellendült a gyártás, és ezzel a lépéssel újabb piaci lehetőségek nyíltak.
Globalizációs programja eredményeként a Brodrene Hartmann A/S napjainkban már
Európában, Ázsiában, Dél-Amerikában és Észak-Amerikában is jelen van.

A cég megalakulása óta több szakaszban dinamikus beruházásokat hajtott végre,
ami biztosítja a település lakosságának hosszú távú munkahelyigényét. A cégcsoport

vezérigazgatósága elmúlt őszi látogatása
alkalmával nagyon pozitívan ítélte meg a
gyár eddigi teljesítményét, és biztosította
a helyi vezetést arról, hogy továbbra is
számítanak a magyar gyárban rejlő lehe-
tőségek kiaknázására. Figyelembe véve
az európai piaci igényeket, a Hartmann
a gyártásban rejlő potenciális kapaci-
tást kívánja hozzáigazítani a jövőbeni

129

ÁCS, A MI VÁROSUNK

Üzemlátogatás a Hartmann családi napon

igények teljesítéséhez, és ehhez Ácson
további infrastruktúra kiépítést tervez.
2015 elején elkezdődött egy szennyvíz
előtisztító üzem építése, ezzel párhuza-
mosan elindult az új készáruraktár és
logisztikai részleg megépítése. A gyár
a termelési kapacitás növelését a folya-
matok optimalizálására irányuló projek-
tekkel, valamint új gyártó- és nyomda-
sorok telepítésével kívánja elérni. Ezek
a fejlesztések biztosítják a vállalat stabil

jövőjét városunkban.

A Hartmann által kifejlesztett technológia kizárólag az újrahasznosított papír felhasználására épül. Az általuk előállított csomagoló anyag 100%-ban környezet­barát és teljes mértékben lebomló, ami példaértékű az újrahasznosítás területén.

A megtermelt áru mennyisége meghaladja az évi 600 millió darabot, ez csaknem 7 ezer kamionnyi árut jelent egy évben, melynek nagy részét az európai piac veszi fel. Mindezek tükrözik a cég nagyságát, elismertségét, a megtermelt áruk kiváló

minőségét.

Míg a 90-es években a termelésben 100 fő dolgozott, mára ez a létszám csaknem 500 főre emelkedett. Sokan 15-20 éve dolgoznak a cégnél, hiszen már a Bábolnai Állami Gazdaságnál is alkalmazásban álltak. A dolgozók 90%-a ácsi lakos. Ezért nem meglepő az a tény, hogy a Hartmann működése erőteljesen összefonódik Ács város életével. Társadalmi felelősségvállalásukban olyan irányvonalakat jelöltek ki, amelyek a közösségek érdekeit szolgálják. Ennek megfelelően olyan helyi és környékbeli kezdeményezések mellé állnak, melyek célja a helyi közös­

ségi és szabadidős programok támo-
gatása. Kiemelten támogatják továbbá
a Kinizsi Sportegyesület számos szak-
osztályát és tehetséges sportolóit.
Ugyancsak segítik a helyi intézmé-
nyeket, például az óvodákat, a család-
segítő központot, vagy akár a Gárdonyi
iskolát.

A jövőbeli terveket illetően a
Hartmann a tehetséges magyar munka-
erőre alapozva további feladatokkal

Hartmann és a Családsegítő központ közös jóté-
konysági rendezvénye

130

ÁCS, A MI VÁROSUNK

kívánja szélesíteni hazai tevékenységét és egyúttal bízik a gyártási volumen további

emelkedésében.

Az ipari üzemek közül meghatározó szereplő még a Leier Gép-és Fémgyártó Üzem a Leier Cégcsoport tagja. 1994-ben kezdte meg működését Ácson, Monolit International Kft. néven. Az üzem eleinte kisebb létszámmal, 18-20 fővel működött, fő feladata akkor a cégcsoport alkatrész-szükségletének biztosítása volt. Később, 1998-tól a forma- és kéményalkatrész gyártás is elkezdődött az üzemben, ami már 30-35 fős létszámot tett szükségessé. A 2006. évi foglalkoztatott létszám 55 fő, több mint felük helyben lakó munkavállaló.

2002-ben bővítették az üzemet egy kb. 800 m2-es üzemcsarnok építésével. Az új csarnokban lehetőség nyílt az egyes munkafázisok elkülönítésére és a kultu­rált munkakörülmények biztosítására. Ugyanekkor hozták létre az üzem műszaki irodáját, ahol a tervező technikusok munkáját a legmodernebb 2 és 3 dimenziós CAD szoftverek segítik ma is. A fejlődés nem állt meg, hiszen a cégcsoport dinamikus növekedése szükségessé tette, hogy a tulajdonos, Michael Leier az ácsi üzem raktáro­zási és termelési kapacitását is fejlessze. Raktárcsarnok és kültéri raktárterület épült 2003-ban, majd 2004-ben egy közel 2000 m2-es üzemcsarnok került átadásra, szoci­ális helyiségekkel. Emellett a tevékenység is bővült, a forma- és kéményalkatrész­gyártás mellett a gépalkatrész utánpótlás kiegészült gépipari tervezéssel és gépgyár­tással is. Ma már az üzem dolgozói saját tervezésű gépsorokat gyártanak és szerelnek be a Leier társcégeknél.

131

ÁCS, A MI VÁROSUNK

Mára új irodaházuk épült, melynek eredményeképpen az eredeti 140 m2-es épület közel 600 m2-esre nőtt, ahol a technikusok mellett az adminisztratív dolgozók kaptak helyet mindennapi munkájukhoz. A 2007-es évben a gépparkot is fejlesztették néhány modern CNC vezérlésű berendezés vásárlásával. 2014-ben újabb csarnokkal bőví­tették a telephelyüket, a jelenlegi dolgozói létszáma 120-130 fő.

132

ÁCS, A MI VÁROSUNK

Regensburger József vizimalma

A település életében mindig megha-
tározó volt a földművelés és az állatte-
nyésztés, de a mezőgazdasági kultúra
évszázados hagyományai napjainkban is
elevenen élnek. Ács fejlődésében fontos
momentum, amikor az Esterházyak a
XVIII. század elején megvásárolták a
települést. Akkoriban a juhtenyészté-
séről és gyümölcstermesztéséről lett
híres a falu, de emellett a helyiek híres

kocsisok is voltak, a Concó-patak mentén pedig malmok őrölték a gabonát.

Az 1800-as évek végén a helyiek két legeltető társulatot is szerveztek, a Bokroki
tehén- és a Völgyi sertéslegeltetőt. A tehenészetet a szimentáli, a lovászatot a nonius,
a sertéstenyésztést a mangalica fajták uralták. A legjelentősebb gazdaság Auspitz
György jegespusztai fajsertés-tenyészete, a Concóháti és a dr. Földes Bernát-féle
bérgazdaság volt. Ezek a gazdaságok több száz munkásnak adtak munkalehetőséget.

„A szántóföld többnyire fekete homok. Főterméke a tisztabúza, kevésbé a rozs, árpa
inkább, a zab, kukoricza és köles rossz mívelés miatt kevés. Repczét csak az uraság
termeszt, és meglehetős sikerrel; kender házi szükségre elég. A luczernát kerteikben a
jobbágyok is termesztik, ezenkívül az uraság baltaczímet s más takarmányfüvet rétekül

is mívelt. A természeti rétek 2/3-da
száraz, dombosfekvésü, holdanként
megad 8-9 mázsa jó gyepszénát, de sarját
nem terem, 1/3-da a réteknek vizenyős, s
holdanként 12-15 mázsa sásos szénával
fizet, de nem minden évben kaszál-
ható az úgynevezett lovadi rét azonban,
mely mintegy 700 holdat foglal, 8 mázsa
sarjával megad összesen 20 mázsa szénát
holdanként, de ezt is néha a Duna járja.

Bora közönséges kerti bor, szőlőjei különös szorgalommal épen nem míveltetnek, holdanként mindazáltal 7-8 akóra lehet számítani, dicséretet érdemel az ácsi cseresznye és sárgabaraczk. Az erdő József császár rendeletéből ültettetett homokföldü s többnyire akácz és fenyves, egyébiránt kivált a herczegi rész homokföldei fasorokkal is nemcsak ékesíttetnek, hanem homok ellen is védve vannak.

Csorda Ács határában

133

ÁCS, A MI VÁROSUNK

Közönséges kétnyiretü birkát a jobbágyok is feles számmal tartanak; a földesurak és közbirtokosok pedig nemesítettfajút tenyésztenek 4000 darab körül. A szarvasmarha közönséges apró faj, s tenyésztése meglehetős kiterjedésben űzetik, kivált tinót sokat nevelnek; a jobb gazdák azonban lótenyésztésre több gondot fordítnak, de a szegénység lova naponta satnyul. Említést érdemel hg. Lichtenstein, mintegy 35 darabra menő angoltelivér- lótenyésztése, ezenkívül vannak a futtató lovak 15 darab, s a hajdan díszes angolkertet most ezek czikázzák be. Mint természeti tüneményt megemlítjük, hogy 1847-ben Baranyay úr Högyészyné asszonyság ispánjának tehene 7 hónapra ötfejü borjút ellett”

(A Magyar Birodalom Statisticai, Geographiai, és Történeti Tekintetben részletes és Kimerítő leírása, 1848. szerk. Fényes Elek)

Fiorács Kft. és Agrorum Kft. irodaháza

A II. Világháború után 1949-ben és
1957-ben két termelőszövetkezet alakult,
amelyek az 1978-as egyesülést követően
Egyetértés Termelő Szövetkezet néven
működtek a kilencvenes évek elejéig. A
mezőgazdasági termeléshez kapcsolódó
nagyüzemi gazdálkodás három jelentős
képviselője napjainkban a településen a
FIORÁCS Kft. sertéstenyésztő vállalat, a
TÁP Kft., amely pulykaneveléssel foglal-
kozik és a főleg növénytermesztés profilú
Agrorum Kft.

A FIORÁCS Kft. 1991. március 1-jén alakult a helyi Egyetértés Mg. Tsz. újmajori
sertéstelepének apportként való bevitelével, illetve az olasz FIORUCCI S.p.a. 50%

vagyoni betétjével. 2004 októberében az
olasz tulajdonos a vagyoni értékét érté-
kesítette, ezután a tulajdonosi kör folya-
matosan változott. Jelenleg a Bonafarm
Zrt. és Csányi Attila a tulajdonosa a
cégnek. A társaság fő tevékenységi köre
a sertéstenyésztés, továbbá az integrált
bérhizlalás, kisebb hányadban a növény-
termesztés és a szemestermény-tisztítás,
-szárítás, -raktározás: Telephelyeik több

Fiorács Kft telephelye

134

ÁCS, A MI VÁROSUNK

településen találhatóak, köztük Ácson is. Partnereiknek a bérhizlaláshoz biztosítják a malacot, a tápot és az állategészségügyi és tenyésztési szolgáltatást. Jelenlegi létszámuk átlagosan 170 fő.

Az 1994. évben alapított
TÁP Takarmányfuvarozási és
Baromfitenyésztő Kft.
vágópulyka neve-
léssel foglalkozik. Az országban egye-
dülálló módon, tevékenységünk során a
legmagasabb szintű svájci állatvédelmi
előírásokat alkalmazzák. A vállalkozás
magyar, családi tulajdonban áll. Ácson
40 munkavállalóval dolgoznak. A TÁP
Kft. fő tulajdonosa a kecskeméti szék-
helyű Gallfood Kft-nek, mely az ország

TÁP Kft. baromfi telepei

legnagyobb kapacitású pulykavágóhídját

üzemelteti, amely 25 országba exportál magas minőségű és nagy hozzáadott értékkel rendelkező pulykahús termékeket. A cég az országban összesen 23 telephellyel rendel­kezik, az ácsi baromfi telepeket 2007-ben vásárolták.

Új gazdasági szereplőként jelent meg 2008-ban a település közigazgatási területén a XXI. század megújuló energiája. Az Iberdola Venerabilis spanyol cég két leányvál­lalata üzemeltet Ács határában 24 darab 2 MGWattos teljesítményű szélerőművet,

ami jelentős adóbevételt eredményez a városnak.

Szélerömü park Ács határában

135

ÁCS, A MI VÁROSUNK

A legnagyobb foglalkoztatók a településen

250 fő felett

Hartmann-Hungary Kft.

csomagolóanyag gyártás

50-250 főig

Leier Monolit Kft. Fiorács Kft. Memfó Kft.

Táp Kft.

fémmegmunkálási tevékenység sertéstenyésztés rehabilitációs foglalkoztatás baromfitenyésztés

nvest Gépkereskedelmi Kft.

mezőgazdasági gép nagyker.

20-50 főig

Lendvai Kft. Kovács-Trans Kft.

éttermi vendéglátás közúti áruszállítás

Job-Navigátor Kft.

Agrorum Kft.

Pannon Food-Pack Kft.

rehabilitációs foglalkoztatás növénytermesztés csomagolási tevékenység

10-20 főig

Unió Company Hungária Kft Mubaco Kft.

Szalai Generációs Kft.

Ötezer Kft.

Molnár és Társa Bt.

Dosztál József

Németh Zoltán

Bányóczki László

közúti áruszállítás textilipari tevékenység éttermi vendéglátás vegyes jellegű kiskereskedelem vegyes jellegű kiskereskedelem közúti áruszállítás építőipari tevékenység vegyes jellegű kiskereskedelem

136

ÁCS, A MI VÁROSUNK

*

Kereskedelem, szolgáltatás

A kereskedelemben még ma is elsősorban a régi családi hagyományokra épülő kiske­reskedelem jellemzi Ácsot. A nagy áruházláncok közül csak a Penny Markét és a CBA . telepedett le nálunk. Ennek ellenére szinte minden áru beszerezhető helyben, amit a több mint 100 kiskereskedelmi üzlet biztosít.

Az élelmiszerüzletek közül a VAKOM, a CBA, a Reál és a Penny Markét üzletlánc tagjai képviseltetik magukat a helyi kisboltok tulajdonosai mellett. Több iparcikk szaküzlet és ruházati áruház gondoskodik az alap­ellátásról. Az építkezni szándékozók a helyben működő építőanyag és faáru kereskedések segítségével valamennyi

építőanyagot beszerezhetik. Széles választékot nyújt a Festék- és járólap szaküzlet, de háztartási gépeket, híradástechnikai berendezéseket, növényvédő szereket és egyéb mezőgazdasági felszereléseket, takarmányt is lehet vásárolni helyben. Két lottózó működik Ácson, ahol hírlapárusítás is folyik.

137

ÁCS, A MI VÁROSUNK

A helyi szolgáltatók, akik többségében
kisvállalkozók, szinte minden igény
kielégítésére képesek a leghétköznapibb
kívánságoktól az extra igényekig. Az
egészség megőrzéséhez és a szabadidő
hasznos eltöltéséhez kapcsolódó lakos-
sági igények kielégítésére is van helyben
lehetőség, sportpályák, fitnesz- és edző-
termek állnak rendelkezésre.

Festék- és építőanyag-kereskedés

%

A településen dolgozik cipész, fodrász, kozmetikus, varrónő, szőnyegtisztító, háztartási gépszerelő, TV- és híradás­technikai szerelő, pék, víz- és gázsze­relő, autószerelő, festő, karosszériala­katos, biztosítási üzletkötő, számviteli szolgáltató, villanyszerelő, magasépítő tervező, ügyvéd, magánorvos és még számos, szolgáltatást nyújtó vállalkozás.

Az Országos Takarékpénztár és

OTP fiók a Gyár utcában

Üzletház a Posta közben

Kereskedelmi Bank Rt. Fiókja 1971 -tői áll a lakosság, az önkormányzat és a vállalkozások rendelkezésére. 1982-ben kezdte meg tevékenységét a PANNON Takarékszövetkezet Kirendeltsége. 2008-tól pedig a K&H Bank nyitott fiókot Ácson. Az ügyfelek színvo­nalasabb kiszolgálására a pénzintézetek 3 db bankjegykiadó automatát telepítettek.

138

ÁCS, A MI VÁROSUNK

Piskóta kévéház és cukrázda

Mc Donald’s étterem

%

Ácson három benzinkút üzemel, melyből kettő az Ml-es autópálya átmenő forgalmát hivatott kiszolgálni, egy további állomás a GAT KFt. telephelyén, a tele­pülés belterületén található.

Számos vendéglátóhely áll a lakosság rendelkezésére, több étterem, italkimérés és pub ad lehetőséget a szórakozásra, köztük az Ml-es mellett a McDonald’s étterem. Nagy hagyományai vannak a térségben az ácsi cukrászdáknak. Az ácsi származású cukrászok a környék több településén is tekintélyt vívtak ki munkájukkal. A Molnár-, Szalai-, Sztaracsek- és Németh cukrászdák ma is a minőség védjegyei a környéken.

Infrastruktúra

Településünk közműellátottsága napjainkra 100%-os. A vezetékes vízellátás évti­zedek óta folyamatosan bővülve mára teljesen kiépült. Fontos lépés volt településünk életében a szennyvízhálózat és víztisztító telep megépítése, melyet a Duna közelsége, a Duna menti, parti szűrésű vízbázis megóvása is szükségessé tett. A folyamatos környe­zetszennyezést eredményező szikkasztásos szennyvízkezelést felváltó szennyvízhá­lózat tervezése 1995-ben kezdődött és 1999-re valósult meg. Napjainkra az aktív felvi­

lágosító propaganda eredményeként a
település 95%-a kapcsolódik a csatorna-
rendszerre, biztosítva a szennyvízkezelés
rentábilitását. A szennyvíztelep 750 m Vd
kapacitással épült meg olyan műszaki
megoldásokkal, hogy a feltáró medence
ikerbe történő telepítésével kapacitása
megkétszerezhető. Településünkön ezen
előrelátás szakszerűsége bebizonyoso-

139

ÁCS, A MI VÁROSUNK

Szelektív hulladékgyűjtők

dott, hiszen a szennyvíztelep működése
során kapacitása maximumára jutott.

A településünk folyamatos fejlődését
jelző új háztartási és ipari igénybejelen-
tések jövőbeli biztosítása a telep bőví-
tését elkerülhetetlenné teszi. A szenny-
víztelepre napjainkban már 65 km-es

csatornarendszer kapcsolódik, a tele-
pülés mérete és annak szabdalt terep-

viszonyai 8 db szennyvízátemelő telepítését és egyes szakaszokon – mintegy 4km
hosszan – nyomórendszerű szennyvízelvezetést tett szükségessé.

A település úthálózata a csatornázással egyidejű beruházás keretében 66 km-es
hosszában szilárd aszfaltburkolatot kapott, 2010 óta pedig teljesen szilárd burkolatúak
útjaink. A település áramellátása a több oldali betáplálás kiépítésével biztonságos,
energiatakarékos világító testekkel üzemeltetve a teljes belterületet lefedi. Kiépült a
telefonhálózat és az internet-hozzáférés is zavartalan az egész városban. Megvalósult
a szelektív kommunális hulladékgyűjtés és kihelyezésre kerültek a szelektív hulladék-
gyűjtésre alkalmas konténerek.

Megnevezés

2015

lakásállomány (db)

2640

lakások száma 1000 lakosra (db)

377

elektromos hálózatba bekapcsolt lakás (db)

2640

gázhálózatba bekapcsolt lakás (db)

1660

Vezetékes ivóvízhálózatba bekapcsolt lakások száma

2176

Vezetékes ivóvízhálózatba bekapcsolt lakások aránya %

85,5

Ivóvízhálózat kiépítettsége az összes lakáshoz viszonyítva (%)

100

Szennyvízcsatorna-hálózatba bekapcsolt lakások száma 2004.12.31.

2429

Szennyvízcsatorna-hálózatba bekapcsolt lakások aránya (%) 2004.12.31.

92

Szennyvízcsatorna-hálózat kiépítettsége az összes lakáshoz viszonyítva (%)

100

Szennyvíztisztító kapacitás m3/d

800

Burkolt utak aránya %

100

Kábeltévé hálózatba bekapcsolt lakások száma db

1628

Kábeltévé hálózatba bekapcsolt lakások aránya %

61,2

Forrás: Ács Város önkormányzat 2015.

140

ÁCS, A MI VÁROSUNK

Lakásállomány

Lakóépületek leírása a
XIX. század közepéről
(A Magyar Birodalom…
szerk. Fényes Elek,
1848.)

„A házak több-

nyire hosszúépületü
nádasok, kivált a vagyo-
nosabbaké kényelemre
mutatna, kéményeik
különös idomnak, a
sütökemenczék, kivált
a régibb épületeknél a

házak hátuljához kis félfedélre ragasztvák, úgy hogy a konyhából legyenek fűthetök;
az azonban az új épületeknél már tiltatik. Az épületek közt említést érdemel a r. kath.
és reform, szentegyház, a sinagóga, és az urasági téresudvarú tisztilakok”

2015-ben a település lakásállományának 43.1%-a 3 vagy többszobás, 51,89%-a össz-
komfortos.

2003-ban a lakások 37%-a 35 évesnél fiatalabb építésű volt. Az 1990-es évek közepén
megtorpant a lakások építése. Az utóbbi években a meglévő használt, üresen maradt

ingatlanok megvásár-
lását támogatja a város
is, mivel nagyon sok
ilyen ingatlan van,
annak ellenére, hogy
2010 után sok üresen
állót lebontottak a tulaj-
donosok. A népességfo-
gyás miatt azonban ma
is sok az üres ingatlan a
településen.

A Fő utca részlete balra a régi községháza

141

ÁCS, A MI VÁROSUNK

Lakásállomány

Megnevezés

1990.

2015.

db

%

db

%

Lakásállomány

2603

100

2640

100

Ebből 1 szobás

456

17.54

300

11.3

2 szobás

1142

43.83

1039

60,6

3 vagy több szobás

1005

38.63

1138

43.1

Nem lakott

82

3.15

163

6.2

Lakásállomány komfortfokozat szerinti megoszlása

Megnevezés

1990.

2011.

db

%

db

%

Összkomfortos

1036

39.80%

1381

51.89

Komfortos

388

14.91%

574

21.58

Félkomfortos

312

11.99%

190

7.15

Komfort nélküli

651

25.01%

422

15.85

Szükséglakás

207

7.95%

82

3.08

Egyéb

9

0.35%

12

0.45

Összesen

2603

100.00%

2661

100

Lakásállomány az építés ideje szerint

Megnevezés

db

1945 előtt épült

673

1970 előtt épült

1 745

1980 előtt épült

2 205

1990 előtt épült

2 602

1991-2003 között épült

58

2003. évi állomány

2 660

2015. évi lakásállomány

2 640

142

ÁCS, A MI VÁROSUNK

2002-ben önkormányzati beruházás
keretében átadásra került egy 16 lakásos,
összkomfortos szociális bérlakás-komp-
lexum, amely átmeneti lakhatást biztosít
a helyi rendeletben szabályozott feltéte-
leknek megfelelő családok számára.

16 lakásos szociális bérlakás

Idegenforgalom

Ács természeti adottságai, a Duna-part, a Concö-torkolat élővilága, a mesterséges Malom-tó, a településen található termé­szeti értékek, valamint a hazánkban egyedülálló aranymosási hagyomány, illetve a kiemelkedően fejlett sportléte­sítmény-hálózat kedvező lehetőségeket biztosít a turizmus, a rekreáció komplex és dinamikus fejlődésének. E fejlő­dési irányt erősítik a 2014-2020 közötti

uniós támogatási ciklus kerékpár turizmust segítő fejlesztései, és a pillanatnyilag még kihasználatlan termálforrásban rejlő lehetőségek.

Ugyancsak meghatározó fejlődési irány lehet a vadászturizmus. A település határa apróvadban igen gazdag, a területet már ma is kedvelt vadászhelyként tartják számon.

2001-től az „Egyetértés Vadásztársaság” jelenleg 49 taggal.

Zichy kastély

folytat vadgazdálkodási tevékenységet,

Történelmi emlékek szempontjából a római birodalom itt húzódó határának, a limesnek a feltárása, a román kori alapokra épült református templom, a 48-49-es emlékművek és események, a településhez tartozó kastélyok, a Zichy és a Dégenfeld kastély tarthatnak érdek­lődésre számot.

Sajnos ma még az idegenforgalom közvetlen haszna elmarad a lehetösé-

143

ÁCS, A MI VÁROSUNK

Natura camping

gektől, de a jövőben ezt a potenciált is
egyre jobban ki kell aknázni.

Jelenleg az egyetlen szálláslehetőség a
településen a Natura Camping, a város
határában az 1-es számú főút mentén
található. A kemping 1989 óta folyama-
tosan üzemel. A színvonalas szolgáltatás
feltételei adottak, a körülhatárolt terü-

leten két vizesblokk, gyümölcsfák és díszfák találhatók. A közeli Ácsi erdő és Duna partja kedvelt kirándulóhely. Évről évre egyre nagyobb a vendégforgalom, a vendégek zöme német, holland, osztrák, francia.

Idegenforgalmi látnivalók

  • I. világháborús emlékmű
  • II. világháborús emlékmű
  • Kossuth szobor
  • Korotnoki Dániel szabadságharc hősének sírja
  • Herczeg Lajos kopjafa az emlékparkban
  • 1848-49-es szabadságharc emlékmű (Ácsi-erdő)
  • Református templom
  • Római katolikus templom
  • Jegespusztai kúria
  • Zichy-kastély
  • Degenfeld kastély romja
  • Limes
  • Hétvezér facsoport
  • Kastély mesefája
  • Törökmogyoró fasor
  • Concópuszta ritka növényei (fekete-fenyő, hegyi juhar stb.)
  • Tél végén, a Magyarországon egyedülálló méretű élőhellyel rendelkező Téltemetö (Eranthis)
  • Malom-tó
  • Duna-part
  • Cukorgyári tározó madárvilága

144

ÁCS, A MI VÁROSUNK

Intézmények

Oktatási intézmények

Bagolyvár

A városban az alapfokú oktatás 400 éves múltra tekint vissza. A dokumentumok szerint 1620 körül alakult az első egy tantermes, egy tanerős református elemi népiskola, majd 1858-ban épült meg a kétszintes katolikus iskola, a Bagolyvár.

A népiskolákban folyó munkát a mai rendszerhez hasonló tanfelügyeleti rend­szerben ellenőrizték az elemiben. A tehet­ségesebb tanulók főleg komáromi, győri és tatai középiskolákban tudtak akkoriban továbbtanulni. A legtöbb tanuló viszont sokszor még az elemi iskolát sem járta ki. A szegényebb rétegeknél még a XX. század

eleji naplókönyvekben is sokszor találkoz­hatunk nagyon gyakori hiányzásokkal,

mivel a gyerekeknek sokszor a családi munkák elvégzésében kellett részt vállalnia.

1880 táján többszöri átépítés után nyerte el mai arculatát a református templom

és környéke, ami mellett ez idő tájt épülhetett az iskola, a Fő út túloldalán pedig

a rektori lakás. A templomdombon volt
az 1-4. osztály, a rektori lakás melletti
tantermekben pedig az 5-6. osztály.

Az ácsi református iskoláról

Az 1620 táján alakult református gyüle-
kezet valószínűleg már kezdetben létre-
hozta iskoláját. 1677-ben latin nyelvű,
alapfokú iskoláról történik említés, az
első iskolamestert azonban csak 1697-

Rel. iskola

Református iskola

bői ismerjük, Halászi Mihály szemé-

145

ÁCS, A MI VÁROSUNK

lyében. A 18. század folyamán már több tanerős (két majd három tanítóval dolgozó), nagy létszámú iskola működik Ácson. A nagyobb fiúkat a rektor, a kisebb fiúkat és a lányokat külön-külön egy-egy segédtanító (praeceptor) oktatta. A taní­tóknak lakást az iskolaházakban bizto­sított a gyülekezet, sorkoszton éltek. Fizetésükhöz javadalmi föld is tarto­zott, melyet a gyülekezet munkált meg. Az iskolába a fűtő fát a gyerekek hozták,

“ , —

Református templom az iskolával

fegyelmezésükben helyt kapott a korbács is.

Zárda épülete

< templom udvarát két iskolaépület szegé­lyezte, egyik a mai templomdombi iskola helyén, a másik a parókiával párhuza­mosan, a templomkertben állt. Csaknem a 19. század derekáig középiskolai szintű oktatás is folyt itt, latin nyelvet, gimná­ziumi tárgyakat is oktattak. Sok környező vagy távolabbi településről jöttek ide diákok tanulni. A hagyomány szerint az egykori hajnal 5 és este 8 órai harangszó a diákok életét szabályozta. Az iskolai

tanítók közül sokan később lelkészek, esperesek, püspökök lettek. Két évig itt taní­tott Thúry Etele is, aki később a pápai kollégium neves egyháztörténész professzora, egyházi író lett. Nem véletlen, hogy az iskolalátogató egyházi hatóságok szinte mindig első osztályú iskolai munkát találtak itt. 1889-ben a gyülekezet megvette a templommal szembeni telket, ahol rektori lakást és tantermeket épített, majd 1891-ben a templom­

dombi iskolaépület készült el. Ekkorra már 5 (a 20. században pedig 6) tanerős lett az iskola. A templomdomb alatt, a mai Árpád utcában állt a tanítók szolgá­lati lakása. Az iskolában a második világ­háború utáni államosítással szűnt meg az egyházi oktatás.

1898-ban a római katolikus egyház­község a mai Kegyeleti Park helyén kapott egy földszintes épületet oktatási

Kedvesnővérek iskolája

146

ÁCS, A MI VÁROSUNK

célokra, de az a két tantermes iskola sajnos bombatalálatot kapott a II. világhábo­rúban, és lebontották.

Az 1927-28-as években készült el a Zárda épülete, ahol apácák tanítottak katolikus lányokat. Az építkezés költségeit az akkori Művelődési Minisztérium és gróf Zichy Ernő vállalta magára. A tantermek mellett itt laktak a tanító apácák is, akik az Isteni Megváltó Leányai szerzetesrend tagjai voltak.

Az iskolák államosításáig a községben külön felekezeti oktatás folyt, sőt 1921-ig még külön izraelita iskola is működött több évtizedig, mivel a településen a II. világháború végéig jelentős zsidó lakosság élt. Az 1948/49-es tanévben összevonták a katolikus és a református iskolát, 13 tanteremmel és 24 fős tantestülettel indult meg az új iskola.

„Az első ácsi nyolcadik osztály

1995.október 8-án, vasárnap meghitt hangulatú összejövetel színhelye volt a Gárdonyi iskola régi épületszárnya. Mi, az 1948/49. tanévben végzett első nyolcadikosok tartottuk 46 éves találkozónkat miért voltunk mi az „első

nyolcadik osztály”? Ennek az osztálynak a története egy kicsit iskolatörté­nelem is. Az elemi népiskola első osztályát a két felekezeti iskola valame­lyikében kezdtük. Ekkor már az elemi iskola is nyolc osztályos volt, de ebben idegen nyelvet nem tanítottak. Több dologban is mi voltunk a kezdők. Minket tanítottak először zsinórírással .írni, a mi kisiskolás korunkban száműzték a palatáblát az iskolából. Mi még tagjai voltunk az egyházi ifjúsági egye­sületnek, és mi lettünk az első úttörők. Az 1945/46. tanévben bevezették a nyolcosztályos általános iskolát. Ennek alsó tagozata az elemi iskolának, felső tagozata a négyosztályos polgári iskolának, illetve a nyolc osztályos gimnázium alsó tagozatának felelt meg így lettünk mi az első ötödikesek. 1948-ban megtörtént az államosítás, és a két felekezeti iskola az 1-948/49. tanév kezdetén egyesült. (Ennek a tanévnek a végeztével szűnt meg végleg a polgári iskola és a nyolc osztályos gimnázium.) Ekkor rendelték el azt is, hogy minden tanulónak a lakóhelyén kell iskolába járnia. így a komá-

/

romi iskolába járó ácsi gyerekek is Ácson folytatták tanulmányaikat, kivéve a latin nyelvet tanulókat. Három iskola diákjaiból alakult a három nyol­cadik osztály. 14 fő a komáromi iskolából, 14 fő a református iskolából és 13 fő a katolikus iskolából Gyorsan repültek a hónapok, és elérkezett a ballagás napja, az első ballagásé Ácson. Számunkra felejthetetlen volt. Mi csináltattunk először emléklapot, és mi hímeztettük az első zászlót. Ezért érezzük úgy, hogy mi vagyunk az „első nyolcadikosok ”

Az első nyolcadik osztály nevében:

9 Edeházi Rozália (Köves Károlyné)

147

ÁCS, A MI VÁROSUNK

1955-ben 6 tantermes emeletes
iskolai szárnnyal bővült a Fő utcai
épület, mivel 1958-ig minden
tanuló a faluba járt a Pénzásási
városrészről is.

1958. február 10-én Pénzásáson
új iskolaépületet avattak,
amelyben két tanteremben, három
tanulócsoportban indult meg
a képzés. 1967-től vált az iskola
önálló nyolcosztályos iskolává,

Osztálykép az 50-es évekből

akkor 319 tanuló járt az intéz-
ménybe. 1969 az iskola építé-
sének befejező állomása, amikor
is 10 tanulócsoporttal és 14 neve-
lővel a Pénzásáson is teljessé vált
az iskolai oktatás.

A település régi részén 1964-
ben megépült a jelenlegi kistorna-
terem, és húsz évig 6 különböző
épületben folyt az oktatási munka.

Az 1. és 2. évfolyamok a Zárdában, a 3. és 4. évfolyamok a Bagolyvárban tanultak, délelőtti és délutáni munkarendben. Az 5. évfolyam a templomdombi termekben, a 6-8. évfolyam a főutcái épületben. A napközi a kastély oldalsó részében lett kialakítva, a gyógypedagógiai osztály pedig a kastély azóta lebontott gazdasági épületében volt.

1981-es új iskolaszárny építése

148

ÁCS, A MI VÁROSUNK

1975-ig Dolgozók Iskolája is működött az intézményben, esti tagozatos oktatás keretében.

1981 fontos dátum az ácsi közoktatás történetében, mert megépült az új 12 tantermes iskolaszárny az Igmándi úton, kapcsolódva a Fő utcai szárnyhoz, ami lehetővé tette a tanulók egy épületbe költözését, és korszerűsítette az oktatás technikai feltételeit.

A kilencvenes évek elején, 1992-93-ban megépült mind a két új sportcsarnok, amelyek közvetlenül kapcsolódtak az iskolai épületekhez.

„Nevet kap iskolánk

Gárdonyi Géza (1863-1922) az egri tanítóképző elvégzése után négy esztendőn át tanított dunántúli falvakban. Igazi pedagógus volt, nem pálcával, hanem szívre ható szavakkal fegyelmezett.

Várhatóan októberre elkészül, s akkor felavatjuk az új tornacsarnokot. Nagyon régi vágyunk teljesül ezzel. Ugyancsak régi vágyunk, hogy a jelleg­telen számnév helyett tulajdonnevet kapjon iskolánk. Nagy gonddal kerestük dicső őseink közül azokat, akiknek a nevét szívesen kapcsolhatjuk intézményünkhöz. Közülük tikos szavazással Gárdonyi Géza írót válasz­tottuk. Ő tanítói, írói, újságírói munkásságával tanítványait tudással, olva­sóit az emberséges magatartás szépségével, a hazaszeretet dicső érzésével gazdagította. Tiszta hazafiassága, a jó ügyért való hősies cselekedetek ábrá­zolása a legjobb értelemben vett tanító, nevelő müvek sorába emelik törté­nelmi témájú regényeit. Nevelői szelleme, írói munkássága ma is igazi érték a diákság előtt. Nevét méltón őrzik az országban intézmények és utcák.

A névadás és a tornacsarnok avatása közös ünnepen történik. Ebből az alkalomból pályázatot hirdetünk a tanulók részére.

Héregi Kálmán igazgatóhelyettes

2004-től új pedagógiai módszer bevezetésére került sor a teljes integrált oktatás elindításával. Létrejött az iskolaotthonos foglalkozás alsó tagozaton, elkezdődött a sajátos nevelési igényű tanulók együttnevelése, és a halmozottan hátrányos helyzetű tanulók integrációja felmenő rendszerben. A 2005/2006-os tanévtől rövid időre szak­képző osztályt, nyomdai segédgépmester képzést is szerveztek, ami nagy segítséget nyújtott sok tanuló továbbtanulásában.

A 2010/11-es tanévben újabb átszervezésekre került sor a település közoktatásában, aminek a legfőbb oka a lakosság létszámának folyamatos csökkenése volt. A gyer­mekek létszáma olyan alacsonyra esett a Pénzásási városrészben, hogy a felső tagozat

149

ÁCS, A MI VÁROSUNK

összevonására volt szükség. Sajnálatos
esemény volt ez a település életében, mert
a 60-as évek végén kialakult közokta-
tási gyakorlatot kellett megváltoztatni a
lakosságszám csökkenés és a gazdasági
szempontok figyelembevétele miatt.

Jelenleg az oktatás tárgyi feltét-
elei adottak. A 2004-ben végrehaj-
tott felújítások során mindkét telephe-
lyen megtörtént a vizesblokk korszerü-

A felújított Gárdonyi iskola
ingyenes iskolabuszt biztosít a diákok
számára, kényelmes utazási lehetőséggel.
Elmondhatjuk, hogy az ácsi intézmények
korszerű feltételeket biztosítanak az itt
tanuló gyerekeknek.

Az ácsi nevelőtestületek szakképzett-
sége mindig is kiemelkedő volt az idők
során. A pedagógusok nagy része több

Az új ebédlő

Iskolaotthonos foglalkozás

sítése, a nyílászárók cseréje, a szaktan­termek kialakítása, felújítása, az új tanári szoba megépítése, a korszerű informa­tikai terem építése, az összekötő folyosó építése az Igmándi úti régi és az új épület között, valamint a teljes akadálymente­sítés. Mára új és korszerű étkező várja a menzára érkező fiatalokat, ami 2010- ben lett átadva. A város a területén

és a Pénzásási iskola

diplomával rendelkező, elismert szakem­berként tevékenykedett a pályán. Hogy a teljesség igénye nélkül megemlékezhes­sünk a hosszú évekig itt tanító pedagó­gusokról, hadd álljon itt egy írás annak bizonyságául, hogy személyüket, emlé­küket még ma is mekkora tisztelet övezi!

150

ÁCS, A MI VÁROSUNK

„Régi tablók, hajdani tanárok

Gyermekkoromban, az akkor még újnak számító, ma az alsó tagoza­tosok épületében, a folyosón végig tablók lógtak Évekkel később,

amikor az iskola tetőszerkezetét felújították, alig néhányat lehetett csak “megmenteni” közülük. Napjainkban az egyikük az aulában található. Az 1955/56-os tanév végén készült. Egyetlen tabló, $ mennyi mindent elárul az akkori évekről! Bizonyítja, hogy állt már az emeletes iskola, különben Sméja Miklós tanár bácsi nem festette volna meg díszítésül (ugyanis rajzta­nárként minden évben ő készítette el a tablókat a nevek aláírásával együtt, hiszen akkor még nem segített a számítógép). Külön osztályban jártak a lányok, mert akkor még nem volt minden csoport koedukált, azaz vegyes összetételű. S bizony a mostaninál magasabb volt az osztálylétszám is. A tanárok többsége, – Énekes Magit, Kuster Dénes, Petzke János, Vízváry Dezső – később engem is tanított, de Bognár Imre tanár bácsi és dr. Abaffy Béláné elkerültek Ácsról időközben. Akkor még nem nőiesedett el a peda­góguspálya, a felső tagozaton többségben férfiak tanítottak, ami nagyon jót tett az iskolai fegyelemnek Osztályfőnökünknek, Zombori Máriának

mi voltunk az első osztálya. Fiatal kora ellenére kellő szigorral, követke­zetesen nevelt bennünket, s alaposan megtanította a matematikát és a kémiát. Összeszorul a szívem, ha a tanáraim képét nézem. Többségük már

nem él. Néhányon közülük alig élvezhették a nyugdíjas évek pihenéseit. Borvendég Károly, az igazgatónk, akivel mindenki kellő tisztelettel és távol­ságtartással beszélt, s még a legvagányabb fiúk is igyekeztek a látóköréből kikerülni. Gombás István a magyart, Csere József a történelmet tanította. Mindketten nagy tudásúak, akiknek szívesen tanultam a tárgyait. Sméja Miklósra igazi művésztanárként emlékezem. Suta rajzainkat néhány ceru­zavonással képes volt úgy kijavítani, hogy némelyiket még most is őrizzük, mint korai “tehetségünk” bizonyítékát. Avar Ferenc énektanításának köszönhetően az iskolai ünnepeken gyönyörűen hangzott a Himnusz és a Szózat, igazi karnagyként vezényelt bennünket. Baráth Vince tanár bácsi biológiát tanított és szívügye volt a vöröskeresztes szakkör. Szelíd, jóságos ember volt, a fiúk bizony sokszor próbára tették a türelmét. Csere Józsefné, a tornatanárnő viszont a fékezhetetlen fiúkat is jól megregulázta, “feles­leges energiájukat” versenyekre való felkészítésükre fordította. Fél Pál és felesége a háború után Szlovákiából jöttek Ácsra. A tanárnő, akinek nyug­díjazásakor. a helyére hazahívtak – az oroszt tanította. A Fél házaspár,

151

ÁCS, A MI VÁROSUNK

akárcsak Gombás Györgyné, az iskolában lévő pedagóguslakásban élt. Ili néni igen jól magyarázta aföldrajzot… Balogh Ferencné és Farkas József a gyakorlati foglalkozást vezették. Kertünk a kézilabdapálya helyén, kony­hánk a kastélyban volt. Gyakran az óra nagy része a munka helyszínére való eljutással és a visszaúttal telt el. Nagy Kálmán akkor került ki a taní­tóképzőből, alig volt idősebb, mint mi. Az úttörőcsapatot vezette, sok prog­ramot szervezett.

Pályakezdő pedagógusként még megértem, hogy egykori tanáraim némelyikének a kollégája legyek. Barátsággal, segítőkészen fogadott mindegyik. A tanítvány­ként róluk alkotott képem részben megváltozott, teljesebb lett… Még kollégája lehettem azoknak a tanító néniknek, Farkas Józsefnénak, Maráz Lajosnénak, Gombás Gabriellának, akik az alapokra megtanítottak, s akiknek a vonásait, – tablók helyett jobbára csak osztályképek őrzik. Csere Terézia, Kuster Dénesné, Baricza Lászlóné tanító nénik alakja ugyanúgy maradt meg tanítványaikban. Az évek múlásával megfogyatkozott hajdani tanáraim száma. Az egykori diákok, kollégák nevében igyekeztem tőlük tisztességes módon búcsút venni. Köszönöm, köszönjük, amit értünk tettek!

Csányi Józsefné (Juhász Éva)”

152

ÁCS, A MI VÁROSUNK

Mivel a településhez évtizedeken keresztül közigazgatásilag több puszta és major tartozott, ahol jelentős számú lakos élt, összevont osztályokban ezeken a helyeken – Jegespuszta, Vaspuszta, Csillapuszta – is megszervezték az oktatást. Majd később 1964-től a felső tagozatosokat, 1973-tól pedig minden tanulót autóbusz hordott be Ácsra, a nagy iskolába. Ekkor még a jegesi tanulók Nagyszentjánoson tanultak, mára azonban ezek a gyerekek is Ácson járnak iskolába.

A munkáját itt kezdő Csapiár Istvánná így vall ezekről az évekről

„1958. augusztusában kerültem Csillapusztára. Az 1-4. osztályt tanítottam, az 5-8. osztályt Lovas Mária tanította, Ő volt az iskolavezető. A kastélyban két tanterem szol­gált az oktatás céljára a délnyugati oldalon. A keleti szárnyban a pedagógusok számára alakítottak ki szolgálati lakást. …A gyerekek Csillapuszta, Ernőmajor, Vörösmajor településekről és a közeli 3-as őrháztól jártak ide, kb. 20-25fő. Az iskola jól felszerelt állapotban volt, minden szemléltetőeszköz létezett, ami az oktatást elősegítette. Még könyvtár is működött több száz kötettel.”

ff

1997 őszétől alapfokú művészetoktatás indult Ácson a Bábolna-Acs Zenei és Művészeti Iskola keretei között. Az iskola alapítója, Bánffy Csaba így vall az intézmény működéséről:

„Amikor a zeneiskolát megalapítottuk, még nem tudhattuk, hogy az évek során valamennyi művészeti ágat átfogó intézménnyé fejlődünk. Oktatási kínálatunkat úgy alakítottuk, hogy minden érdeklődő fiatal megtalálja benne a számára legvonzóbb művészeti terület megismerésének és elsajátításának a lehetőségét az óvodáskortól egészen a felnőtté válásig.”

Ács-Bábolna Fúvószenekar

153

ÁCS, A MI VÁROSUNK

Óvodai nevelés

1894-ben épült a Fő utcán a három
helyiségből álló Kisdedóvó, a község első
óvodája. Első okleveles óvónője Bogár
Lenke volt, ma az épületben a Gondozási
Központ
működik.

Jelenleg a településen egy óvoda
működik két telephelyen, fenntartója
a helyi önkormányzat. A két épület
egymástól távol, az egyik a kastély-
parkban, az Óvoda közben, a másik a

. Bölcsődei csoport

szépen parkosított, ahol sokféle játszó-
eszköz található.

A Kinizsi Pál úti óvoda az iskola
szomszédságában épült 1978-ban, a
pavilonos szerkezetű, 3 csoportszobás
óvoda jelenleg 72 kisgyermeket lát el.
Az épület felújítása 2015-ben kezdődik.
A cukorgyár működése alatt külön gyári
óvoda is működött a településen, ami a
gyár bezárásával megszűnt.

Az óvodai nevelő testületekre az

Az Óvoda közi óvoda

Pénzásás városrészben, a Kinizsi Pál utcában található.

Az Óvoda közi óvoda épülete 25 éves múltra tekint vissza, jelenleg 166 gyer­meket lát el 6 csoportban. A csoportok mindegyike új bútorzattal várja a gyere­keket. Mindegyikhez saját mosdó és öltöző is tartozik. A tágas tornatér nemcsak a mozgásfejlesztésben elenged­hetetlen, de helyet ad az óvoda különféle kulturális rendezvényeinek is. Az udvar

Farsang a pénzásási óvodában

elmúlt évtizedekben a humánum, a pedagógiai optimizmus, az elfogadás, a másság tolerálása volt jellemző. Az óvodai dolgozók felkészültsége, elhivatottsága mindig

154

ÁCS, A MI VÁROSUNK

biztosította Ácson, hogy a gyermekek barátságos, nyugodt környezetben készüljenek az iskolai képzésre.

Jelenlegi létszámadatok

Iskola Fő utca

472

Telephely Ifjúság u.

70

Óvoda Óvoda köz

166

Telephely Kinizsi u.

72

Azokat az adatokat is érdemes megnézni, ami az iskolai tanulmányait már befe­jező lakosság végzettség szerinti összetételét mutatja.

Végzettség

Összesen(fő)

Általános iskolát nem fejezte be

576

Általános iskola 8. osztályát elvégezte

1936

Középfokú, szakmai oklevéllel rendelkező

1788

Középfokú, érettségivel rendelkező

1381

Felsőfokú oklevéllel rendelkező

393

Összesen:

6074

Forrás: KSH Népszámlálás, 2011.

A településen élők képzettségi mutatói az utóbbi években jelentősen javultak. Még 1990-ben a településen a 18 évesnél idősebb népesség összlakossághoz viszonyított 25,0%-a rendelkezett középfokú végzettséggel, addig 2011-re ez az arány 46%-ra nőtt. Örvendetes ugyan a 25 évesnél idősebb népesség körében a felsőfokú végzettségűek számarányának növekedése, de ez még mindig nem éri el a környező települések arányát. Ez a mutató 1990-ben 3,1%, 2011-ben 3,9% volt. Sajnos a felsőfokú végzett­séget szerzők körében kiemelten érvényesül a nagyvárosok népességelszívó hatása.

155

ÁCS, A MI VÁROSUNK

Művelődés-kultúra

„Megy a juhász a számáron földig ér a lába ’ ezeket a sorokat akár Ácson is írhatta volna Petőfi, mivel a környező falvak között köztudomású volt, hogy a legtöbb csacsi Ácson van. Sőt még gyerekkoromból emlék­szem arra az anekdotára, hogy” azért nem bombázták a II. világháborúban Ácsot, mert a csacsis kordék égnek álló rúdjait légvédelmi lövegeknek hitték a repülőkről.”

Elmondhatjuk, hogy tele-
pülésünk helytörténeti érté-
kekben, hagyományokban
gazdag múltra tekint vissza,
ahogy ezt a történelmi vissza-
emlékezésnél is láthattuk.
Jelenleg is kiemelten kezeljük
ezt a területet. A Bartók Béla
Művelődési Ház és Könyvtár,
valamint a helyi civil szféra
sokat tesz értékeink megőrzé-
séért, kulturális életünk szín-
vonalas megvalósításáért. A

Zichy kastély a mesefával

kulturális élet központja a történelmi hagyományokkal rendelkező műemléképület, a Zichy kastély, ahol a Művelődési ház is működik, ami a 2005-ös évben ünnepelte fennállásának 50. évfordulóját.

Egy kis kastély történet

A 17. század végén a Lengyel család örökösei nagyobb birtokrészt adtak el gróf Esterházy Károly egri püspöknek, aki mind több és több birtokot vásárolt meg a falu határában. Esterházy Károly püspök 1799-ben bekövetkezett halála után báty­jának Eszterházy Ferenc főkancellárnak és horvát bánnak leszármazottjaira szállt az uradalom, akik 1824-ben eladták herceg Lichtenstein Alajosnak. 1848-ban még

156

ÁCS, A MI VÁROSUNK

a hercegi családot említették
az uradalom tulajdonosa-
ként. Később gróf Zichy Ernő
vásárolta meg a kastélyt és a
birtokot.

A Zichy család nevéhez
fűződik a kastély eklektikus
(neobarokk) stílusú átalakí-
tása a XX. század első negye-

dében, mely minden bizonnyal 1901-1902-ben történt.

A kastélyt a II. világháború után, 1948-ban államosították. 1955. szeptember
25-én, Bartók Béla halálának 10. évfordulóján ebben az épületben nyitották meg a

Kultúrházat.

Az itt kialakított közös-
ségi tér és szabadidőpark sok
Ácson élő és ide látogató ember
számára biztosít kikapcsoló-
dási, pihenési lehetőséget.

Ács hazánk történelmi
főútján fekszik, itt vonultak
a római hadak, honfog-
laló őseink, a német és török
hódítók. Itt küzdöttek a fran-
ciákkal a magyar nemesi
csapatok, és itt hullott vére

sok száz honvédnak a 1848/49-es szabadságharc csatáiban. Ezek az események mind rányomták bélyegüket a település hagyományaira, s mellette nagyon gazdag tárgyi és szellemi örökséget teremtettek az itt élők számára. A XIX. század végétől a XXI. század kezdetéig pedig meghatározó volt az élelmiszeripar, ami a cukorgyártáshoz kapcsolódott. Az utóbbi években kezdett igazán figyelmet fordítani közösségünk erre a sok értékre, ami körülvesz bennünket itt, a Duna mentén. Mára elmondhatjuk, hogy elkezdődött egy tematikus munka ezek megőrzése érdekében, de közel sem dőlhetünk hátra, mert az utolsó órában vagyunk, hogy megmentsük, maradandóvá tegyük azokat. A Duna menti Limes emlékeinek, a középkori és újkori helytörténeti tárgyaknak és szokásoknak egy közös tárházát kell létrehoznunk a már meglévő Cukorgyári kiállítás és a Kossuth Emlékszoba mellett.

157

ÁCS, A MI VÁROSUNK

A mesefa ( kitalált történet)

Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren
is túl, valahol a Kárpátok völgyében, ahol a Concó-
patak belefolyik a vén Dunába élt egyszer egy gróf.
Igen daliás ember volt, a Zichy dinasztia sarja, aki
egy csodálatos kastélyban élt egy Ács nevű telepü-
lésen.Történt egyszer, hogy ennek a grófnak – akit
egyébként Eszterházy Ferencnek hívtak és Eszterházy

Ferencnek, a horvát bánnak, egykori kancellárnak a fia volt – elérkezett a születésnapja. 1799. november 12-ét
%

írtunk Krisztus után, amúgy rendesen. Gondolkodott a gróf, gondolkodott, hogy vajon hogy tudná megün-
nepelni méltón az ő saját születésnapját. Mit hagyjon az utókornak, ami emlékezteti majd az eljövendő gene-
rációkat az élet és természet szépségére. A kastélykertbe folyamatosan érkeztek a vendégek. Grófok, föurak,
hercegi sarjak, mindenféle népség. A fiatal Eszterházy Ferenc pedig elhatározta, hogy az ő születése napján,
a vendégei körében, szeretett kastélyának kertjében elültet egy kőrisfát, aminek az árnyéka alatt majd az eljö-
vendő generáció önfeledten szaladgálhat, játszhat és hallgathatja az idősebb emberek, öreg bölcsek gondo-
latait, meséit. így is lett. Nagy csinnadratta közepette megérkezett a kastélykert közepére egy kis körisfa
csemete, amit a gróf saját kezével ültetett el a földbe, majd megöntözte és azt mondta, „legyen ez a fa a jövő
generáció bölcs tanítója”, azzal kezdődött is a mulatság. A hogy telt-múlt az idő a kis körisfa felcseperedett,
gyönyörűséges lombot növesztett, ami árnyékot tartott a kastélykertben ugrándozó gyerekek feje fölé. És
jöttek ám az öreg bölcsek, és leültek a fa tövébe megpihenni, és a gyerekek mind köréjük ültek és hallgatták a

történeteiket. Ahogy változtak az idők, minden változott. Nem
voltak már grófok, nem voltak már főurak, de öreg bölcsek és
gyerekek akkor is voltak, és az egyre vénülő kőrisfa még mindig
árnyékot tartott a fejük fölé. Hallgatták is a fiatalok az idősek
történeteit, meséit, így nemsokára az öreg kőrisfát el is nevezték
Mesefának. Aztán felépült a park végén egy óvoda, a kastélyból
művelődési ház lett és könyvtár, de a „Mesefa” még mindig ott
állt a park közepén és várta az óvodásokat, hogy jöjjenek és az
óvónénik meséljenek nekik kedves történeteket, meséket. És a
bölcs körisfa csak hallgatta és egyre hallgatta a történeteket. És
még ma is ott áll, 216 évesen, túlélve a történelem viharait és
még most is árnyékot tart az önfeledtül ugrándozó gyermekek,
a mesélők és a szerelmesek feje fölé és a mai napig hallgatja a
történeteket, emlékeket, meséket az életről, a világ dolgairól és
megőrzi az eljövendő generációk számára.

158

ÁCS, A MI VÁROSUNK

A kastélyparkban található „Mesefát” iíj Eszterházy Ferenc ültette a kastély angol­parkjának kialakításakor 1799 novemberében.

Cukorgyári történeti kiállítás

1871. február 1-től 2001. december 31-ig, 130 évig üzemelt a mai Magyarország terü­letén elsőként alapított cukorgyár, az Ácsi Cukorgyár.

A gyár bezárásakor vetődött fel a gondolat, hogy a gyár történetét bemutató kiál­lítás nyíljon a művelődési házat befogadó kastély épületében (ez jelenleg a Bagolyvár épületében található). A kiállításon helyet kaptak az alapító Patzenhofer Konrádot és családját bemutató fotók, és egyéb, agyárat bemutató illusztrációk, dokumentumok.

A bemutatott tárgyak között szerepelnek a laboratóriumi mérőeszközök, a cukor­gyártással foglalkozó könyvek, folyóiratok. Népszerűek a fotóalbumok, melyben a munkás hétköznapok és a gyárral kapcsolatos fényképek kaptak helyet.

A kiállítás központi helyén látható a gyárról készített makett. A Cukorgyári Múzeum, jelentős ipartörténeti emlékhely, mely a lehetőségek figyelembe vételével tovább bővít­hető és szabadtéri bemutatótérrel válhat teljessé.

Cukorgyári történeti kiállítás

A régen iskolaként működő Bagolyvár épülete 2010 és 2012 között megújult, és ma helyet biztosít a meglévő helytörténeti gyűjteménynek. A Zichy kastély id. Sméja Miklósról elnevezett Galériájában pedig rendszeresen tartanak kiállításokat. Sokszor bemutatkoznak itt ácsi kötődésű művészek és fiatal tehetségek is. A kastély épüle­tében található még a Városi Könyvtár és a Városi Kábel TV és az Ácsi Hírek szer­kesztősége is.

159

ÁCS, A MI VÁROSUNK

Ferdi Wöber osztrák professzor a napó-
leoni csaták emlékére könyvet jelente-
tett meg, melynek hangsúlyos része az Ács
melletti, egyetlen győztes magyar csata
leírása. Ennek tiszteletére, egy látványos
külsőségek közepette megrendezett prog-
ramon a kastély homlokzatára egy emlék-
táblát helyezett el a Francia Napóleon
Társaság
2006. június 25-én.

Az ácsi könyvtár története

A XX. századig a településen csak a közép és felső osztály számára volt biztosítva a
könyvolvasás lehetősége. 1873. január 5-én jött létre az Ácsi Olvasóegylet 43 taggal.
Céljuk a „hasznos könyvek, hírlapok és folyóiratok olvasása, s a társas olvasás folytán
keletkező eszmecserék által a közértelmiséget terjeszteni, az erkölcsöket nemesíteni,
a t árul ás i szellemet ápolni, s általában a közművelődést előmozdítani. ”

1932-ben az Olvasóegylet tagjainak a száma 53, könyvtára pedig 170 kötetes.

• 1949-tőlkkezdődött meg a nyilvános könyvtári szolgáltaták. Az intézmény 1954-ig
tiszteletdíjas vezetővel, 1954-től főfoglalkozású könyvtárossal működött. 1955-ben
költözött a Zichy kastélyba, ahol a Művelődési Házzal közösen kapott helyet. A
könyvtár 800 kötettel indult egy 5×6 méteres szobában 403 beiratkozott olvasóval. A
Tanári fenntartású Községi Könyvtárnak Sméja Miklósné, Sárika néni volt a vezetője.

1959-ben már 4107 kötettel és 680 fő
olvasóval büszkélkedhet a könyvtár.

1961 decemberében – a megyében
elsőként – mintakönyvtár nyílt
településünkön, kialakítottak egy
szabadpolcos rendszerű könyvtárat.
1967-től külön gyermekkönyvtár
státuszt is kapott az intézmény.

1977-ben a nagyközségi könyv-
tárnak 1256 beiratkozott olvasóját 17

160

ÁCS, A MI VÁROSUNK

689 kötet várta. Ács nagy
kiterjedése miatt az intézmény,
ebben az időben három fiók-
könyvtárral is rendelkezett. A
könyvtárosi teendőket tiszte-
letdíjas pedagógusok látták el.
Az 1986-os év új intézményve-
zetőt és összetett intézményt
hozott, a Művelődési Ház
és Könyvtár egy szervezeti

*

egységgé vált. Nőtt a könyvtár

alapterülete, kb. 100m2-rel. Külön teremben lett elhelyezve a felnőtt és a gyermek­részleg, kényelmes olvasóterekkel, a gyermekkönyvtárban a csoportos foglalkozá­sokhoz szükséges eszközökkel. 2001-be, fűtéskorszerűsítés történt az épületben, a cserépkályhákat modern gázfűtés váltotta fel. A könyvtár alapterülete 140 m2-re csök­kent, egy helységben helyezték el a felnőtt és a gyermekkönyvtárat, és megszűnt az olvasóterem.

2008-ban elkészült a könyvtár weboldala, és számítástechnikai alapismeretek tanfolyamot szervezhettünk a könyvtárhasználók számára, kiépíthettük a könyvtári állomány teljes számítógépes katalógusát. 2015-ben újabb beruházásként megújítjuk az olvasótermet és a kölcsönzést.

1995-től folyamatosan, Ács nagyközség teljes területén kiépítésre került a kábel­tévé hálózat. A csatornák között megtalálhatók a közszolgálati műsorok, több magyar nyelvű adó, illetve német és angol nyelvű csatornák is. A kábelhálózat 2005-ben megkezdődött korszerűsítése nyomán csillagpontos rendszerű lett, és lehetőség nyílt a rendszeres adatközlésre, illetőleg Internet szolgáltatásra is. 2006.október 1-től a kábeltelevízió szolgáltatás kínálata a technikai fejlesztés következményeként jelentős mértékben kibővült. Ettől az időponttól bevezetésre került a programcsomagos szol­gáltatás, így 49-televíziós csatorna és 6 rádióadó műsora vehető igénybe három külön­böző programcsomagban.

1996-tól helyi televízió is működik a városban. A kísérleti adások után 1999-től folyamatosan, hetenként 1-2 órás időtartamban jelentkezik az Ácsi Televízió, a város életét, eseményeit bemutató filmösszeállítássak.

161

ÁCS, A MI VÁROSUNK

A város önkormányzatának lapja az Ácsi Hírek. A lap 2015-ben ünnepelte megje­lenésének 25. évfordulóját. 1990-től folyamatosan jelenik meg, napjainkban ugyan ritkábban, de volt olyan időszak, amikor 3000 példányban hagyta el a nyomdát.

A civil szféra bemutatkozásának és tevékenységének is legtöbb alkalommal a kastély épülete ad otthont, de az egész város területén megtaláljuk a civil kezdemé­nyezéseket. Elmondhatjuk, hogy Ácson a civil kezdeményezések erőteljesen megje­lennek a mindennapokban.

Civilszervezetek Ácson

A legrégibb egyesület az Önkéntes Tűzoltó Egyesület, amely 1883-ban alakult, és jelenleg is működik. Feladatai a tűzmegelőzés, tűzoltás, kárfelszámolás, műszaki mentés, árvízvédelem, katasztrófavédelem.

Az elődök 1882.december lo-én határozták el, hogy szervezett formában megvédik a lakosságot és a vagyon­tárgyakat a tűzvészek ellen. Az egyesület meghatározó alakja Csermák Hugó főparancsnok volt, aki 1885-től haláláig, 1927-ig vezette az egyesületet.

162

ÁCS, A MI VÁROSUNK

„Kevés olyan egyesület van, melynek czélja erkölcsileg nemesebb volna a tűzoltó egyesü­letnél. A tűzoltó egyesület az általános ember­szeretet gyakorlását, annak a legnehezebb hely­zetben és viszonyok között férfias elszántsággal a testi épség és sokszor az élet koczkáztatásával való érvényesítését tűzi czélu Hae zászlót

előttetek felemelik, emelkedjék vele szívetek, önérzetetek, hogy kötelesség teljesítésiek által a közjót és közérdeket sok mások felett önzet­

lenül szolgáljátok” (Csermák Hugó ünnepi beszéde az 1908-asZászlóavató ünnepségen

A II. világháború után a tűzoltóságok államosítása miatt az önkéntes tűzoltó mozgalom 1960-tól hanyatlani kezdett, de Ácson újraszerveződött és új formában tevékenykedett. Jelenleg 38 önkéntes tagja van az egyesületnek. Aktívan a tűzol­

tásban 10-15 fő vesz részt. Választott elnöke, parancsnoka, helyettese, titkára, gazda­sági vezetője, felügyelő bizottsága, illetve ellenőrző bizottsága van.

Ács Nagyközség Képviselő-testülete, Bábolna Város Képviselő-testülete és Bana község Képviselő-testülete, valamint az Önkéntes Tűzoltó Egyesület a 2005

-ös évben létrehozták a Csermák Hugó Önkéntes Tűzoltóságot, amely mára Önkormányzati Tűzoltóságként működik. Működésének személyi és tárgyi feltételei adottak. Működési terü­lete Ács város, Bábolna város és Bana község közigazgatási területe, valamint az Ml-es autópálya 87.162 szelvényétől a megye határát jelző 100.246 szelvényéig

tart. A város 2014-ben a tűzoltóság épületét teljesen felújította.

A múlt megelevenedése a Kossuth Lajos Asztaltársaság, amely 2004. április 22-én 28 fővel alakult újjá. Az Asztaltársaság előzményei a kiegyezés utáni évekre nyúlnak vissza, misze­rint 1883-ban már működött Ácson az Olvasóegylet, amely képviselte a szabadságra vágyó haza eszményét. Az

163

ÁCS, A MI VÁROSUNK

Asztaltársaság alapító tagjai elhatá-
rozták, hogy Kossuth Lajos eszmeiségét
megőrizve, annak szellemét a minden-
napokba átültetve tevékenykednek. A
társaság célja Kossuth Lajos emlékének
ápolása, fenntartása, az ifjúság megis-
mertetése Kossuth eszmeiségével, véle-
mény nyilvánítása a helyi közéletről,
a környezetvédelmi feladatokban való

A Kossuth szobor

A Kossuth szoba megnyitó ünnepsége

résztvállalás.

Az Asztaltársaság évről évre jóté­konysági estet szervez, melynek bevé­telét a településen élő hátrányos hely­zetű családoknak ajánlja fel. Kiemelkedő munkájuk eredménye az 1848-as forra­dalom és szabadságharc 160. évforduló­jára felavatott egészalakos bronz Kossuth szobor, valamint a Kossuth Emlékszoba létrehozása. Nekik köszönhető a tele­pülésen az aradi vértanúk emlékének ápolása is.

A dicsőséges Ácsi Ipartestület, – erede­tileg, mint énekkar – 1903-ban alakult, és 1-2 évvel később, mint Iparos Kör műkö­dött tovább. Az Iparos Kör alakulásának célja az iparos ifjúság hazafias szellemben való nevelése, a kultúra és a művelődés

széles körű elterjesztése volt.

Az Általános Ipartestület Ácson 1927-ben alakult Felpéci Péntek Pál országgyű­lési képviselő közbenjárására, a belügyminiszter által jóváhagyott alapszabályokkal. Az új testület és vezetősége azonnal munkához látott, Ács község életében virágzó szakmai és kulturális életet hozott létre, melyről a Magyar Ipar Almanachja 1929-es kiadása tanúskodik, amelyben az Ácsi Ipartestület tagjairól készült leírás. 1933 óta külön székháza volt a testületnek. Egészen 1949-ig működött helyben az Iparos kör,

164

ÁCS, A MI VÁROSUNK

Iparos emlékmű

majd Komáromhoz csatolták és egészen a rendszerváltás utáni újjászervezésig annak részeként működött.

A rendszerválzás után az ácsi iparos tagok valamennyien kiléptek a Komárom és Környéke Ipartestületből, melynek ekkor Szabados József, ácsi tető­fedő mester volt az elnöke. Az ő javas­latára kezdte az ácsi iparosság rendezni a sorait, és az Ácsi Ipartestületet vissza­állítani. 1993. június 7-én alakuló ülésre jöttek össze a község önkéntes tűzoltó­ságának klubhelyiségében, hogy megala­kítsák az Ácsi Vállalkozók Ipartestületét.

2003-ban a 100 éves jubileumi rendezvénysorozat keretében a település iparosai emlékművet avattak az elődök tiszteletére.

A természetjárás és a szabadidő hasznos eltöltése a fő célkitűzése a

Természetjáró Bakancsos Klubnak, amely célkitűzéseit Tóth János, az egye­sület elnöke így mutatta be.

„1993 tavaszán elhatároztuk, hogy létrehozunk egy olyan szervezetet, amely segít abban, hogy a nagyközség fiataljai szabadidejüket hasznosan töltsék el. Akkor még csak öten voltunk. A helyi művelő­dési házban kaptunk egy helyiséget, ahol megkezdhettük munkánkat a ház kiscso­portjaként. Hamar beigazolódott, hogy

szükség van tevékenységünkre, mert egy év alatt közel 30 főre duzzadt társaságunk. A klubtagok átlagéletkoránál fogva a sportos aktív természetjárást részesítettük előnyben, és ezért főként teljesítménytúrákra jártunk, barlang-és kerékpártúra is szerepelt prog­ramjaink között.

165

ÁCS, A MI VÁROSUNK

Mára tagságunk létszáma meghaladja
a 100 főt, és rendezvényeink is heti gyako-
riságnak. A klubhelyiségünk alkalmas
bármilyen program lebonyolítására,
pl.: tanfolyamok, előadások, de egysze-
rűbb klubdélutánok céljaira is megfelel.
Tagjaink rendszeresen vesznek részt társa-
dalmi munkákban, nemcsak helyben, az

Bakancsos klub Földnapi rendezvényei

ország más településein is. Az egyesület fő tevékenységéhez képzett szakember­gárda áll rendelkezésre, amelyet mások is szívesen vesznek igénybe. Igyekszünk a gyerekeknek példát mutatni a közös­ségi magatartás területén, népszerűsítjük körükben a környezet és a természetvé­delmet. Célunk a szociális jellegű tevé­kenységeinket folytatni és bővíteni.”

Idősebb korban is fontos a tevékeny élet, a hasznosan eltöltött szabadidő. Két

régóta működő nyugdíjas közösség bizonyítja ezt már évek óta Ácson a Pénzásási Nyugdíjas Klub és a Városi Nyugdíjas Klub. Mindkét közösség a 90-es évek elején jött létre a nyugdíjas korosztály szabadidejének kulturált eltöltése céljából. 2004-ben az Önkormányzat képviselőtestülete „Közösségi dí-‘)a\” jutalmazta a klubokat a nagy­község életében kifejtett kulturális tevékenységükért. Nyugdíjasaink mindig tevékeny részt vállalnak a városi programok sikeres lebonyolításában, a települési testvérkap­csolatok ápolásában.

A^Városi és a Pénzásási Nyugdíjas Klub rendezvényei

166

ÁCS, A MI VÁROSUNK

Az Ácsi Vadásztársaság 1948-ban alakult. Jelenlegi tagsága 49 fő, zömében ácsi lakosok. Vadászterülete a település körül található, 6300 ha.

A Vadásztársaság apróvadas jellegű (nyúl, fácán), de jó özállománnyal is rendel­kezik. Tavasszal külföldi vadászok lövik ki az őzbakokat. Területükön előfordul még szarvas és vaddisznó is. A társaság a Komárom-Esztergom Megyei Vadászkamarához tartozik.

Horgász – vadász nap

Szüreti felvonulás

A város egyik legnagyobb egyesü­lete a 2015-ben majd 500 tagot szám­láló Horgászegyesület. Nemcsak a hely­beliek, hanem a környező települések horgászainak körében is népszerű a 4,5 hektáros Malom-tó, amely az egyesület fő bázisa. Itt rendezik minden év júni­usában, a pontyfogási tilalom végén, az ácsi horgászversenyt, amelyet jó hangu­latú halászléfőzés követ.

A tóba évente 7-8000 kg halat telepí­tenek, ezért gyakran gazdag „zsákmány­nyal” térnek haza az itt horgászok.

1994-ben alakult az ácsi Gazdakör Lovas Egyesülete, amelynek fő célki­tűzése a tagok lótenyésztési lehetősége­inek segítése, a lovasversenyek rende­zése és a hagyományőrzés segítése. Fontos szerepet töltenek be a gyermekek,

Fogathajtó verseny

167

ÁCS, A MI VÁROSUNK

fiatalok lovagoltatásában, a lóvas hagyományok megismertetésében. Minden évben nagy sikerrel kerül megrendezésre az ácsi Fogathajtó Napok, amelynek lebonyolítá­sához lovas pálya elkészítését tervezi a város 2016-ban. Nekik tudható be az évente megtartott szüreti mulatságok sikere is.

Mindig megható, ha régi ősökre, régi barátokra, soha el nem feledett gyerekkori helyekre emlékezik az ember . Ilyen céllal működik az évente összejövő Dr. Pap András Baráti Kör. Csuka József tiszteletbeli elnök így mutatja be a Baráti Kört.

„Tulajdonképpen már évtizedekkel ezelőtt megszületett egynéhány jóbarát fejében a gondolat, hogy évente egyszer jöjjünk össze régi kirándulásaink színhelyén, az ácsi szőlő­hegyen. Onnét kiindulva, mint az indián nyomkeresők járjuk végig azokat az emlék­helyeket, ahol annyi kellemes órát töltöttünk. A Duna, a Lovadi-zátonyok, a szőlők, a legénykori mulatságok, a majálisok ezerszínü emlékzuhataga vonzott bennünket. Azok az idők, amikor üres volt a zsebünk, de teljes volt a szívünk az ifjúságot fütő tervekkel. Fel akartuk tárni a Bum-bum kút feletti Ad Mures erőd titkait… ástunk, lelkesedtünk. Rég volt, de a lelkesedés nem hamvadt el végképpen. Szalai Sándor, dr. Pap András és még néhány kezdeményező elhatározása nyomán megrendeztük az első terepszemlét, s bejártuk azokat a helyeket, amelyek az ifjú éveket idézték. Megállapodtunk, hogy évente egy egész napot a szőlőhegyen töltünk. Tanyának a Tóth Károly-féle présházat válasz­tottuk. Az épületet, amelyet Antal Gábor a község megbecsülésének örvendő református lelkésze, későbbi református püspök építtetett.”

A baráti kör találkozói, az iparos bálok, a különféle találkozók és jótékonysági rendezvények mindig fontos eseménynek számítottak a településen, ahol a helyi cigányzenekarok húzták a talpalávalót. Ács híres volt mindig cigány zenészeiről, sokszor 3-4 banda is működött a településen. A helyi vendéglőknek is elengedhetetlen része volt az ácsi cigányzenekar. A város híres prímása volt Lévai Gábor bácsi, aki

a régi időkben minden jeles eseményre hivatalos volt a bandájávan.

A civil szerveződéseknek és az egyházi kapcsolatoknak köszönhetőek a jelenlegi testvértelepülési kapcsola­taink is. Több éves ismerkedés után 2003. október 23-án került sor az első együttműködési megállapodás aláírá­sára, a Szlovák Köztársaságban lévő CsallóközaranyossaL Azóta rendszeres

Lévai Gábor zenekara

168

ÁCS, A MI VÁROSUNK

Testvérvárosi találkozó

kapcsolatot ápolunk nemcsak velük, hanem a Romániában, Erdővidéken található Olasztelekkel, és a franciaországi Lilié mellett található Bois-Bernarddal.

A civil szervezetek mellett évszázadok óta fontos szerepet töltenek be a település életében a történelmi egyházak, közülük is kiemelkedik a Római Katolikus Egyház és a Református Egyház.

Római Katolikus Egyház Ácson

Az első templomok már az Árpád-korban megépültek Ácson és környékén. Az akkor meglévő Lovad községben még írásos emlék is bizonyítja a meglétét. Szent Jakab tisz­teletére szentelt templomát a győri káptalan 1297-ben kelt oklevelében említik meg. Régi dűlőnévben is szerepel az egykori templom helyére való utalás: az Istenesállás- dűlö, Isten szállási minden bizonnyal az épület helyére utal.

Arra, hogy az ácsi Árpád-kori templom létezett, 1961-ben derült fény. A mai refor­mátus templom renoválása közben, amikor is középkori leletek kerültek elő. A külső falakat borító vastag vakolat alól lőrésszerű ablakmélyedések váltak láthatóvá. A szak­emberek egyöntetű megállapítása szerint a mai falak alatt egy a XII. században épített 7,3 x 11,8 méteres, félköríves záródású és szentélyű román kori templom létezett. E templom kicsinek bizonyult a növekvő népesség számára, mert a XIII. században nyugati irányba 7,2 méterrel megnagyobbították. A szentély déli fala mellett 6 emberi csontvázat rejtő sírra bukkantak.

Az ácsi őslakosság a török időkben részben elmenekült, kisebb hányaduk behó­dolt és helyben maradt. A valóságban több mint egy évszázadon át semmilyen lehe­

169

ÁCS, A MI VÁROSUNK

tőség nem volt a hitélet gyakorolására. A XVII. században a templom a protestan­tizmus előretörésével a református hívek birtokába került. Ekkoriban a római kato­

likusoknak nem volt temploma, ezért a szomszédos Igmándra jártak istentiszteletre.

Gróf Zichy Ferenc, a győri egyházmegye püspöke 1751-ben engedélyezte a katolikus ácsiak részére a plébánia és kápolna építését. A római katolikus nagyurak támogatták anyagilag is az építkezést, Saigho Benedek pannonhalmi főapát, gróf Eszterházy Károly, gróf Eszterházy János, Bíró István, Jezernitzky István és Somoghy Ferenc.

„Átsi jobbágyaimnak pediglen mond meg parancsolatomat, hogy mivel Bíró István Uram a többi Compossesso* Urakkal a Plébánust illető szántás iránt a maga jobbágyinak parancsolatot küldött, úgy szintén Ők is a Szántásra elmenvé…. mi illeti a Plébánia Fundusá **, annak felépíté­sére a többi Földes Uruk Jobbágyival, Te is az én Jobbágyimmal szükséges Matériáiét hordattass”

Gróff Eszterházy János

*közbirtokos

**birtok

Az ácsi katolikus hívek első plébánosa
Ács Ferenc atya volt. Az ellátására pedig
150 pozsonyi mérős (kb. 75 hold) szán-
tóföldet és 30 szekér szénát biztosítottak
ekkortájt. Emellett a plébános a kiszolgált
szentségekért a hívektől is illetéket kapott.

Az 1839-es év nagy jelentőségű az ácsi
katolikus hívek számára, ugyanis ekkor
kezdhették el építeni a kis befogadó képes-
ségű kápolna helyett a máig álló templo-
mukat. Az épülő templom kegyura herceg

Katolikus templom főoltár

170

ÁCS, A MI VÁROSUNK

Megemlékezés
Fövenyes Károly és
Komesz József sírjánál

Liechtenstein Alajos vol. Ö adta a területet és az anyagi támoga-
tást az építkezéshez. Az ácsi katolikus templom késő klasszicista
stílusban épült, gúlasisakos homlokzatú toronnyal.

Az előcsarnok keresztboltozatos, a templomhajó három bolt-
szakaszos dongás, a szentély egyenes záródású. A főoltárkép
Fridrich Schildler alkotása, 1844-ben készült, Mária menny-
bemenetelét ábrázolja. A templom 476 m2 alapterületű és 1500
hívet képes befogadni.

1844. szeptember 12-én, Mária napján szentelték fel, áldották
meg a templomot, így titulusa Szűz Mária neve lett. Azóta
hagyományosan minden év szeptemberében a Mária nap utáni
vasárnap tartják az ácsi búcsún.

Az építkezés körül sokat fáradozott az akkori esperes-

plébános, Fövenyes Károly és az akkor még káplánként tevékenykedő, későbbi

plébános Komesz József.

1886-ban Cser Vendel tatai káplánt nevezték ki plébánosnak, ekkor kapott új főoltárt a templom. Az oktatási tevékenység igen fontos feladata volt a katolikus egyháznak, ezt az is mutatja, hogy 1928-ban a Bagolyvár mellett újabb épületet adtak át erre a célra, a Zárdát. Itt az Isteni Megváltó Leányai szerzetesnővérek tanították a leánygyermekeket.

1942-ben épült meg az új, máig álló emeletes plébánia épülete.

1964-ben teljesen felújították a templomi orgonát, 1965-ben pedig új haranggal gazdagodott a templom. A jelenlegi freskók 1982-ben készültek el, Závory Zoltán

171

ÁCS, A MI VÁROSUNK

festőművész munkái. A képek az üdvtörténet fő eseményeit ábrázolják. A képek érde­kessége, hogy a művész sok ácsi arcot festett meg a jelenetekben.

Napjainkban újra teljes felújítás kezdődött a templomban, amely 2016-ban várha­tóan befejeződik.

Egy sajnálatos tragédia történt, amikor 1949-ben a templom tornyán lévő fémkereszt erősen megbillent. A hiba kijavítására Lovász András kapott megbízást az egyházközségtől. 1949. november 9-én kezdték el a hiba kijavítását. A toronysisakból nyílást bontottak, körbeállványozták a torony csúcsát. Sajnos a több mázsás fémkereszt ledőlt, az állvány­zatot és Lovász András iparost lesodorta. A földre csapódáskor a kereszt

%

a mesterre zuhant, aki halálos balesetet szenvedett.

Az ácsi református egyház

A komáromi vár német nyelvű helyőrségének köszönhetően vidékünkön már az 1520-as évek második felében megjelent a reformáció hatása. A komáromi katonák papjai vidékre is kijártak prédikálni. Mivel azonban a 16. század súlyos harcai, állandó hadjáratai ellehetetlenítették a békés életet, olykor Ács is teljesen elnéptelenedett, e századból nem ismerünk adatot az ácsi .protestantizmusról.

A református gyülekezet nagy valószínűséggel 1620 körül alakult meg. Részben a korábban elmenekültek visszatelepülésével, részben a Komáromból kitelepülőkkel, vagy a református hitük miatt máshonnan elüldözöttekkel népesült be a falu. A betele­pülők kijavították és használatba vették a településen romosán talált középkori temp­lomot, amelyet azóta is használ a gyülekezet. Ekkor még csak fa harangtorony állt a templom mellett. Ott építették fel a parókiát és az iskolát. Ez a „fundus” a feljegy­zések szerint Rajmánus Mátyás birtokos jóvoltából került a gyülekezet tulajdonába. 1632-ben már „Egyházas Ács” a falu, tehát a templomot használták.

1644-ből őrizzük az első úrvacsorái kelyhünket, 1650-ből pedig az első feljegy­zést az ácsi református gyülekezetről. Ekkor a lelkész Kissallai János volt. Az 1674-es pozsonyi vésztörvényszékre az ácsi lelkészt, Komáromi Sülye Istvánt is megidézték. Megjelent Pozsonyban, és mivel ragaszkodott a hitéhez, előbb börtönbe zárták, majd gyalog Nápolyba hajtották, ahol többi társával együtt gályarabnak adták el. A gálya­rabságot túlélve, kiszabadulása után Zürichben volt száműzetésben. Hazatérve újra a gyülekezet élére állt, és az egyházmegye esperese is lett.

A gyülekezet első ismert iskolatanítója Halászi Mihály volt 1697-ben, de az iskola már évtizedekkel korábban működött. A 18. században már több tanerős iskola, két külön iskolaépülettel. 1726-ban Csokonai László, a költő nagyapja a lelkész, ő kezdi meg az

172

ÁCS, A MI VÁROSUNK

Református templom

anyakönyvek vezetését. Az 1721-es tanú-
vallomás szerint a községben alig lakik
katolikus, lakói szinte kizárólag reformá-
tusok. 1763-ban a földrengés okoz súlyos
károkat a templomban: a délkeleti sarka
leomlik. A tetőt, a padokat az ácsi dunai
molnárok javítják ki.

Az 1750-es évektől megváltozik a
faluban az élet: a plébánia felállításával

szervezett katolikus gyülekezet alakul.

Nem egy feljegyzés tanúskodik a két felekezet közti villongásokról (temetőmegosztás, templomfoglalási akciók).

1785-ben megnagyobbítják a templomot: nyugat felé meghosszabbítják, ebbe a végébe ekkor karzat is készül. 1788-ban épül új parókia, 1790-ben kőfallal veszik körül a templomdombot. 1802-ben a korábbi fatorony helyett kőből épített torony kerül a templom mellé, amelybe 1805-ben toronyóra készül. A gyülekezet iskolája három tanerős: a rektor (igazgató) mellett külön tanítója van a kisebb fiúknak és a lányoknak. A rektorok először Debrecenből, majd 1811-től Pápáról érkeznek, előbb

3, aztán két évre. Az iskola ebben az időben középiskolai szinten áll.

A gyülekezet nemcsak mérete, hanem tisztségviselőinek elhivatottsága miatt is jelentős. Lelkészei között van tankönyvíró (Zsoldos Jákob), természettudós (Tóth Pál), több esperes (Tóth Pápai Ferenc, Tóth Pál, Décsi Bálint), sőt a század végén, Antal Gábor személyében püspököt is ad az egyházkerületnek. Iskolájában a pápai kollé­gium legjobb diákjai a rektorok, nem egy utóbb lelkész, esperes, püspök lett.

A 19. század második felében a sok adománynak, a megszaporodott földvagyonnak köszönhetően anyagilag is, hitében is erős, stabil gyülekezet élt itt. Minden tisztség­viselőjének biztos megélhetést tudott nyújtani, minden egyházi épületét jó karban

tartotta, újította. 1879-ben a templomot
magasítják, új tető készül, a kis ablakok
helyett elkészülnek a ma is látható nagy
ablakok, kicserélik a torony fa szerkezetét,
új szószék készül, a falakat is kijavítják.

1887-ben parókiát építettek, 1889-ben
megvették a templommal szembeni telket
és azon rektorlakást, iskolát építettek (a mai
Gárdonyi Géza Ál alános Iskola), 1891-ben
a templomdombi iskola épült három tante-

Református templom – belső kép

173

ÁCS, A MI VÁROSUNK

remmel. 1900-ban új karzatok készültek, és ezzel
együtt Kerékgyártó István győri mester megépí-
tette az orgonát. Ugyanebben az évben keresztelő
medence és úrasztala is készült. A 20. század világ-
háborúi megviselték a gyülekezetei is. Mindkét világ-
háborúban vittek el harangokat, az elsőben a torony
rézborítását és az orgona sípjait is. A második világ-
háborúban sok kár érte a gyülekezet irattárát, épüle-
teit is. Ebben az időben 1979-ig Körmendi Lajos állt
a gyülekezet élén. A legnehezebb időkben tanúsított
hite, tudása, kitartása, embersége, hajlíthatatlansága
megőrizte a gyülekezetei. Szolgálata alatt többen
indultak a lelkészi pályára Ácsról, többek között
Herczeg Lajos, aki másodéves teológiai hallgatóként
1956-ban Budapesten halt mártírhalált.

A gyülekezet a legutóbbi időkben, 1996-2004
között kívül-belül felújíttatta a templomot, 2005-ben
a parókiát és 2013-ban új ravatalozót épített. Az élén-

külő gyülekezeti élet új helyszíne a kárpótlásban visszakapott templomdombi iskola.

Herczeg Lajos emlékműve a temp-
lomkertben

Izraelita Gyülekezet

A zsidóság a településen a középkori írásos emlékek alapján már az 1400-as években jelen volt. A község fekvéséből adódott, hogy jelentős számban telepedett le itt a zsidó lakosság. Itt vezettek keresztül a legfontosabb közlekedési, kereskedelmi útvonalak Bécs és Pest között. 1836-ban a 4073 lakosból 231 fő volt zsidó vallású. A gyülekezet jelentőségét és nagyságát mutatja, hogy megalakították a saját szentegyletüket, volt a közösségnek saját rabbija és temetkezési helye. Megvásárolták temetkezés céljára a falu keleti felében azt a területet, amely a mai Komáromi utcából nyílik a Concó-patak mellett. Ez a terület a XIX. században az akkori lakott területtől még 400 méterre esett. Az első magyar nyelvű sírfelirat 1857-ből való.

„Úgy hallottam, az 17. század elején, Ácson már nyolc-tíz család volt izraelita vallású lakos, akik foglalkoztak földműveléssel. Ebből az ágból származnak a Kiéin és Kohn nevezetű családok. Másik ágbéli családok a Fleisman, Kelner, Lusztig. Ezek inkább kereskedő, kézműves tollszedő, rongy- és csontszedő, minden ócskasággal foglalkozó csereüzletet folytatta…. szorgalmasak voltak. (Az ácsi zsidókról: Kiéin Janka emlékezés., 2014, szerk. Dr. Alföldi Kálmán)

174

ÁCS, A MI VÁROSUNK

Az ácsi zsidó lakosság tiszteletben álló közösség volt, sok tagja részt vett a tele­pülés közösségi életében. Üzleteik kiváló árukkal látták el az ittenieket és a környék lakosságát. Nagyon sajnálatos az a tény, hogy mára egyetlen zsidó család sem él Ácson. A zsidóüldözés úgy, ahogy az egész országban, Ácson is az emberi gonoszság

Holokauszt emlékmű

és butaság diadala volt. Az itt élő zsidók a II. világháború után nem költöztek vissza a településre. Az egyetlen testvérpár, aki az életben maradottak közül visszaköltö­zött Ácsra Kiéin Janka és Kiéin Malvin az utolsó ácsi zsidó lakosok voltak.

A zsidó temetőt 2009-ben újították fel

és tették rendbe az Ács Városért Társaság kezdeményezésére, és az ácsi vasútállomáson

emlékművet állítottak a településről elhurcoltak emlékére.

Baptista Gyülekezet

Ácson 1909 telén hangzott el az első baptista igehirdetés, akkor jött Dunaradványból egy Tárnok Kálmán nevű bibliaárus testvér, akit Mészáros Sándor befogadott a házába. Ez a bibliaárus testvér, látva az evangélium iránti érdeklődést, értesítette Kántor Ferenc prédikátor testvért, aki Neszmélyről azon a télen többször is meglá­togatta a Mészáros családot. 1910-ben id. Mészáros Sándor feleségével és 13-éves leányával Neszmélyen bemerítkezett. Az első 3 lélek bemerítését többek komoly érdeklődése követte. 1912-ben megtérés és bemerítkezés által újabb 8 lélek csatla­kozott a háromtagú gyülekezethez. Ettől az időtől kezdve rendszeresen összejöttek Istentiszteletre Mészárosék házánál.

Kántor Ferenc prédikátor távollétében a bizonyságtevés szolgálatát a helybeli test­vérek végezték a gyülekezetben imádkozó szívvel, odaadással. Nagyon szép munkát végzett a gyülekezetben ifj. Mészáros Sándor. Ö Istentől különös talentumokat kapott a szolgálatra. Később, mikor elvégezte teológiai tanulmányait, az országos misszi­ónak egyik fáradhatatlan munkása lett. Többször is meglátogatta ácsi gyülekezetét, amelyben neveltetett, és amelynek gyümölcse volt.

175

ÁCS, A MI VÁROSUNK

1920-tól 1947-ig Boros Mihály volt a gyülekezet lelki-
pásztora, aki minden igyekezetével munkálkodott a
gyülekezet építésén és gyarapításán. Ebben az időben volt
a gyülekezetnek egy igen aktív vonós zenekara, amely
Isten dicsőségét és a testvérek örömét szolgálta. Az id.
Mészáros Sándor testvér után, az összejöveteleket 1926-
tól Kocsis István házában tartották.

Közben a gyülekezet célul tűzte maga elé az összejöve-
telek céljára megfelelő ház megvásárlását. E nemes cél érde-
kében komoly áldozatokat hoztak és 1936-ban megvették

%

az imaházat. Boros Mihály után Sáhó Miklós vette át a
gyülekezet gondozását a győri missziókörzet kialakulásáig,
amikor az ácsi gyülekezet is a győri körzet egyik missziós
állomása lett, és Erdélyi Lajos pásztorolása alá került. 1955-

től 1960-ig Szabadi Gusztáv volt a gyülekezet lelkipásztora, utána pedig Ács András láto­gatta a gyülekezetét s munkálkodott annak építésén. 1962-ben az ácsi gyülekezetnek 1 úrvacsorázó tagja volt. Az ácsi baptista gyülekezet imaházát 1978-ban adták el. Elmondás szerint a baptista temető felszámolása is erre az időre tehető. Egy ideig szórványként műkö­dött a gyülekezet, majd később a gyülekezet tagjai csatlakoztak a komáromi gyülekezethez.

A Q

<’>rv***r*

Kopjafa a temető helyén

Az első sportpálya

^A 1920-as évek elején a testgyakorlással kapcsolatos ügyeket a község képviselőtestülete tartotta kezében. A képviselőtestület tagjai között nem volt a sporthoz értő ember….A testnevelés közelében egyedül Szily György református rektortanító említhető-, akiről az emlékezet fenntartotta, hogy rendszeresen súlyzózott

A községi költségvetésben először 1925-ben merült fel, mint kiadási tétel,… de a képviselőtestület úgy vélte határozatában, hogy inkább 1926-os költségvetésben lehetne erre áldozni,…

A vármegyei alispáni rendelet (1926) utasítja a községet sportterület biztosítá­sára Az alakuló „ifjúsági egyesületitől a község most már nem zárkózik el, hogy

testnevelés céljára helyet biztosítson…, az országút mentén, a Kalina-féle házsor, és a Tejhegyi utca házsor között elterülő és kiaknázott volt községi homokbánya terü­letén…>y( Ez ma a Patak utca keleti házsora)

„A vármegye a benyújtott javaslatot elfogadta, s amikor az önszerveződő ifjúság. 1927-ben ÁSC néven sportkörré alakul,… gurulhatott a labda.”

(Dr. Alföldi Kálmán: Adatok az ácsi református egyház és a település történetéből)

176

ÁCS, A MI VÁROSUNK

Az Ácsi Kinizsi SC jogelődje 1927. február 27-én
alakult meg Ácsi Sport Club néven az akkori Pokker-
féle vendéglő külön helyiségében, ötvenegy helyi polgár
részvételével. Ezzel az addig ötletszerűen, hobbiszinten
végzett sporttevékenységet szervezett keretek közé
emelték. Első elnöke Persik István volt.

Az alakuló díszelnökségnek olyan tagjai voltak, mint
felpéci Péntek Pál országgyűlési képviselő, dr. Gróf Zichy
Ernő József és Csermák Hugó m. kir. kormány-főtaná-
csos. Wittek János községi jegyző lett az alelnök, Palik
Antal pedig az ügyvezető alelnök. Már a kezdetekkor
több szakosztály alakult, úgy, mint labdarúgás, ami
természetesen az elsőszámú sport volt már akkor is, de
létrejött kerékpáros, atlétikai, turisztikai és közművelő-

Németh István a Kinizsi SC

második elnöke

dési alosztály is. A évek során mindig a labdarúgásé volt a főszerep, de mellette megje-

lent a kosárlabda, kézilabda, asztalitenisz, tenisz, sakk és mára olyan sportágak is, mint a lovas sport, a lövészet és a motoros sport.

A labdarúgók az első aranykorukat a hatvanas években élték, amikor kétszer is (1961-ben és 1966-ban) az NB III-ba jutottak. Ezt 1985-ben sikerült újra elérni, ám a

felsőbb osztályban megkapaszkodni csak a 2003/2004-es bajnokságban sikerült.

A település életében a foci mindig meghatározó volt, az itt élő emberek mindennapjainak a része lett. A cukor­gyár és az önkormányzat támogatásával meghatározó csapatnak számított az Ácsi Kinizsi SC a megyei I. osztályban, s jelenleg is itt rúgják a labdát.

177

ÁCS, A MI VÁROSUNK

Pável István, ismertebb sportnyelven a „paraszt” a negyvenes években tűnt fel mint az ÁSC legfiata­labb játékosa. A fiatal tehetség minden csínját-bínját ismerte a labda kergetésének. Remekül kezelte a labdát, ördöngösen cselezett és érezte a játékot. 1952 őszétől az NB I. játékosa lett, az akkori Budapesti Kinizsi (Ferencváros) csapatában. A Bp. Honvéd elleni első mérkőzésén, már mint Pataki a Ferencváros egyetlen gólját szerezte, amivel belopta magát a szur­kolók szívébe.”

(Szűcs Béla Albert: „Ép testben ép lélek” Az Ácsi Sportélet 70 éve, 1997)

Az 1960-as évek elején Csere Józsefné és Hoczek József lelkes munkájának és kézi­labda szeretetének köszönhető egy új aktív szakosztály létrejötte, amely a mai napig meghatározó az ácsi sportéletben. Azóta a női kézilabdázók többször is megfordultak az NB. Il-es bajnokságban, jelenleg a megyei bajnokság meghatározó csapata. A férfi kézilabdacsapat 2003-ban jutott fel az NB II-be, és két év múlva megnyerte az NB II. nyugati csoportját. Jelenleg a férfi csapat az NB II-ben játszik.

Férfi kézilabdacsapat 2006

Női csapat 2008

A teniszezők, asztaliteniszezők és sakkozók szintén szép eredményeket érnek el több évtizede a megyei bajnok­ságokban. 2008 óta hagyományosan minden évben megrendezik a Czupy Imre és Zsebök Ottó emlékversenyt a sakkozók, és a Hartmann kupát az asztalitenisze­zőink.

178

ÁCS, A MI VÁROSUNK

Hartmann asztalitenisz kupa 2011

a jövőben. Minden évben színvonalas nemzetközi és országos motoros verse­nyeket bonyolítanak le a Duna melletti motoros pályán.

A legfiatalabb szakosztály a sportlö­vőké, amely most építi ki utánpótlás neve­lési bázisát.

Az újónnal alakult motoros szakosz­tály, valamint a lovassport szakosztály pár év alatt eljutott odáig, hogy már országos versenyeknek ad helyet a településen. Az Ácsi Lovas Napok hagyománnyá tétele az egyesület célja. A Motoros versenyeken az országos bajnokságban is sikerrel szere­pelnek fiatal ácsi sportolók, így a város is támogatja a motoros pálya kiépítését

A város sportlétesítményekben nagyon gazdag és folyamatosan hajt végre fejlesz­téseket ezen a területen. Az elsőszámú sportolási lehetőség a Kinizsi Sporttelepen áll rendelkezésre. Itt található a Kinizsi Sportház, valamint a két öntözőrend­szerrel felszerelt füves labdarúgó pálya és egy korszerű műfüves kispálya is.

Műfüves pálya áttadása 2012 1991-ben készült el a Pénzásási sport-

csarnok, 1993-ban pedig az Igmándi úti sportcsarnok. Mindkét csarnok egyúttal kiszolgálja az iskolai testnevelés órákat és az Ácsi Kinizsi kézilabda és asztalitenisz szakosztályait. Emellett számos tömegsport rendezvénynek és kulturális programnak a színhelyei. A nagycsarnok 850m2 terü­letű küzdőtere nemzetközi mérkőzések megtartására is alkalmas. Néhány esemény, amelyeknek a sportcsarnokok rendszeresen otthont adnak.

Országos floorball bajnokság mérkőzései.

Komárom-Esztergom Megyei Kézilabda Szövetség női bajnoksága NB II. Észak-nyugati csoportjának férfi kézilabda bajnoki fordulói

179

ÁCS, A MI VÁROSUNK

Megyei serdülő leány kézilabda torna mérkőzései

Megyei Asztalitenisz Bajnokság mérkőzései

Komárom-Esztergom Megyei Labdarúgó Szövetség megyei utánpótlás

torna mérkőzések: előkészítő, serdülő és ifjúsági csapatok számára.

Téli teremfutball bajnokság Női megyei futballtornák Öregfiúk labdarúgó torna

Tavaszváró kupa: szabadidős futball csapatok egynapos tornája

Szabadidős tenisz

  • Tömegsport események
  • A városi ünnepségek, rendezvények helyszíne is az Igmándi úti csarnok

Mérkőzések a Városi sportcsarnokban

, A városban található még két salakos teniszpálya, egy lovas pálya és a Duna mentén egy MotoCros versenypálya.

„Ácson az orvoslás nagyon régi múltra tekint vissza. Bizonyítják ezt a Vas puszta környékén feltárt 1600 éves leletek, amelyek között az akkori eszközöktől a gyógyításra használt növényi magvakig találtak régé­szeti leleteket….a régi korok ácsi lakosai ugyanúgy gyógyításra szorultak, mint a maiak”

(Dr. Alföldi Kálmán: Történetek a református….)

Háziorvosi és fogorvosi rendelő

180

Egészségügy

ÁCS, A MI VÁROSUNK

Az elmúlt évszázadok alatt nagyon sok neves, munkáját becsületesen végző orvos, védőnő tevékenykedett az ácsi emberek egészségének megőrzésében. Az első ismert Ácson tevékenykedő orvos az előzőekben említettek mellett Csúzi Cseh János volt a XVIII század elején.

Az egészségügyi alapellátás a telepü­lésen teljes körűen biztosított. A házior­

vosi ellátást vállalkozási formában 4 háziorvos biztosítja, ebből egy gyermekorvos. A rendelési idő megosztott, egy nap délutáni rendelés is biztosított. Az ügyeleti ellátást hétköznapokon 16 órától reggel 8 óráig, hétvégeken és ünnepnapokon pedig reggel 8 órától másnap reggel 8 óráig Komárom kistérség Komáromban működő központi ügyelete látja el.

A központi ügyelet kilenc település lakosságát látja el, ebből a teljes lakosság 18%-át Ács adja. Szakorvosi ellátás a 8 km-re lévő Komáromban történik, korházi ellátást Komáromban és Győrben a Petz Aladár Oktató Kórházban vehetnik igénybe a lakosok.

A fogorvosi ellátást két körzetben látja el két képzett fiatal orvos. Találunk helyben igénybe vehető magánfogorvosi rendelést és fogtechnikusi szolgáltatást is.

Az orvosi ellátásokat több épületben tudja megoldani a város, a Pénzásás város­részben külön rendelő van kialakítva az alapellátásra. 2016-ra új épületbe költözik és megújul a fogorvosi rendelő és az üzemorvosi szolgáltatás is.

Védőnői szolgálata is teljes körű a településnek. Három körzetben szakképzett védőnők látják el a kisbabákat, és az óvodai, iskolai feladatokat. A védőnői szolgálat fő feladata a terhes tanácsadás, a csecsemőgondozás, az óvodai és iskolai tisztasági vizsgálatok elvégzése, egyéb szűrővizsgálatok végzése, előadások tartása, a csoportos

181

ÁCS, A MI VÁROSUNK

Szorosan kapcsolódik az egészségügyi ellátáshoz a gyógyszertári szolgálat, amely Ácson a Viola gyógyszer tár jóvoltából nagyon jól működik. 1996-ban alakult, ekkor privatizálták a gyógyszertárat, melyet bérleti jogviszonyban üzemeltettek. 2005 márciusa óta saját tulajdonú épületben dolgoznak.

Szociális Alapszolgáltatási Központ

A Szociális Alapszolgáltatási központ személyes gondoskodást nyújt, szociális és gyer­mekvédelmi alapszolgáltatásokat biztosít az Ács Város közigazgatási területén élők számára. A településen a szociális alapellátás, a családsegítő- és gyermekjóléti szol­gálat és az idősek nappali szakellátása integráltan működik.

Komárom Megyében, Ács község elsőnek létesített Öregek Napközi Otthonát 1966- ban. Az Öregek Napközi Otthona a mai Polgármesteri Hivatal épülete mögött volt, a Kastélyhoz tartozó, korábban cselédlakásként funkcionáló épületben. Itt kapott helyet akkor az orvosi és a fogorvosi rendelő is. Az Öregek Napközi Otthonát a tele­pülés lakói szegényháznak tekintették és úgy is emlegették, hiszen ebben az épületben régebben szegény családok éltek.

A 70-as évek végén, az országos gyakorlatnak megfelelően, az Öregek Napközi Otthona mellett Ácson is létrejött a házi segítségnyújtás, majd a szociális étkeztetés. Az elsősorban idősek ellátására szerveződött ellátási formák a 80-as években integ­rált formában, mint Egyesített Szociális Intézmény kerültek biztosításra. 1990 szep­temberében az intézmény a korábbi óvoda épületébe, a Fő u. 43.sz alá költözött.

Megváltozott az elnevezése is: Gondozási Központként működött tovább, magába foglalva az Idősek Klubját, a házi segítségnyújtást és a szociális étkezés szolgáltatásait.

A szolgáltatások köre 2002-ben kibővült a Gyermekjóléti Szolgálattal és a

Családsegítő szolgálat feladatkörével. Kezdetben a Gyermekjóléti és Családsegítő szol­

gálat tagintézményként működött
a Gyár u. 12. sz. alatt. A takarékos
gazdálkodás és a szakmai szem-
pontok figyelembe vételével Ács
Nagyközség Önkormányzata, a
Családsegítő és Gyermekjóléti
Szolgálatot 2002. december
31-től nem csak szervezetileg, de
helyileg is a Gondozási Központ
épületébe helyezte át.*

182

ÁCS, A MI VÁROSUNK

Nyári napközis tábor a Gondozási Központban

Ez az átszervezés jelentős változá­sokat hozott az intézmény életében. A szolgáltatásai innentől nemcsak az idős emberek számára nyújtottak segít­séget, hanem a település minden lakója számára. A szükségletek a korábbinál jóval szélesebb körből és sokkal nagyobb számban jelentek meg, nem kis kihívást jelentve az intézménynek.

2008-ban a Gondozási Központ elne­vezés ismét megváltozott. Az intézmény

s

neve Szociális Alapszolgáltatási Központ
lett. A névváltozás tükrözte a szolgál-
tatások tartalmában és a jogszabályi
háttérben bekövetkező változásokat.

2014-től az intézmény neve Ácsi
Szociális Alapszolgáltatási Központ
lett.
A névváltozás mellett bővült a szolgál-
tatások köre is, a bölcsődei ellátással.
Az Ácsi Pitypang Bölcsőde az intézmény
telephelyeként működik. A bölcsőde két
csoportban látja el a kisgyermekeket.

Táborozok a Balatonnál

Az intézmény felépítése:

Ácsi Szociális Alapszolgáltatási Központ

  • Idősek nappali ellátása
  • Házi segítségnyújtás
  • Étkeztetés
  • Családsegítés
  • Gyermekjóléti szolgálat

Telephely: Ácsi Pitypang Bölcsőde (Óvodaköz 2.)

Az intézménn jelenleg 23 főállású dolgozóval biztosítja az ellátást, ebből a szakmai létszám 20 fő.

183

ÁCS, A MI VÁROSUNK

A szociális gondoskodás intézményét településünkön folyamatos fejlődés jellemzi. A szolgáltatások fejlesztése a lakosság szükségleteinek megfelelően, kifejezetten a helyiek igényeire szabva történt. Az egyre bővülő szolgáltatások mellett az intézmény nagy hangsúlyt fektet a szolgáltatások minőségének fejlesztésére is.

Idősek gondozása az intézményben

A szükségletekre épülő gondozási elemek és az integráció adta előnyök kihasz­nálása, biztosítja azt a komplexitást, ami segítséget nyújt a mai kor emberének az életében felmerülő problémák megoldásához.

184

ÁCS, A MI VÁROSUNK

Közbiztonság

A közbiztonság helyzete Ácson jobb, mint az országos átlag annak ellenére, hogy az ország legforgalmasabb útjai mellett fekszik. A közbiztonság javítása azonban így is az egyik legfontosabb feladat, mert a tulajdon elleni bűncselekmények száma még mindig magas. 2014-ben Ács közigazgatási területén összesen 189 bűncselek­mény történt, ebből 89 volt vagyon elleni. A közterületen elkövetett bűncselekmé­nyek száma 31.

Összes bűncselekmény (elkövetés helye szerint) 2014-ben

2016-os évben új épületbe költözik a helyi rendőrőrs, ezzel javulnak az elhelyezés körülményei, és nő a rendőri jelenlét a tele­pülésen.

A Komárom-Esztergom Megyei Rendőr-főkapi­tányság Komáromi Rendőr­kapitánysága minden évben beszámol Ács nagyközség

közrend-közbiztonsági helyzetéről, a közbiztonság javítása érdekében tett intéz­

kedéseiről és az ezzel összefüggő feladatainak végzéséről. Az illetékes rendőrka­

pitány pedig havonta tájékoztatja a város vezetését a közbiztonsági helyzetről. A Komáromi Rendőrkapitányság kötelékéből 2 fő teljesít Ácson szolgálatot. A rendőrség

és az önkormányzat, valamint intézményeinek együttműkö­dése kiváló, ennek keretében több alkalommal történik közös járőrözés a helyi polgár­őrökkel, többször szerveznek előadásokat általános isko­lások részére, valamint eszköz- és járműbemutatót. A város közterület felügyelete és mező­őrsége napi kapcsolatban van a helyi rendőrséggel.

Helyi polgárőrök a városnapon

185

ÁCS, A MI VÁROSUNK

A Komárom-Esztergom Megyei Igazságügyi Hivatal Jogi Segítségnyújtó- és Áldozatsegítő Szolgálata komáromi kihelyezett ügyfélfogadásáról rendszeres tájé­koztatást nyújt az ácsi lakosság számára is.

A jelenlegi Polgárőrség 2008-ban alakult meg 15 fős létszámmal. A közrend és a közbiztonság javítása érdekében önkéntes alapon látnak el szolgálatot. Fő támogatója Ács Város Önkormányzata. Az Egyesület tagja az Országos Polgárőr Szövetségnek és a Megyei Polgárőr Szövetségnek. A Megyei Rendőrfőkapitánysággal együttműködési megállapodás alapján közösen is tevékenykedik. Jelenleg 30 polgárőr tevékenykedik a különböző korosztályokból.

186

ÁCS, A MI VÁROSUNK

Akikre büszkék vagyunk

Ács történelme során sok híres ember, történelmi személyiség megfordult a telepü­lésen. Sokan éltek itt hosszabb-rövidebb ideig, akik aztán szakmájukban rendkívüli elismertségre vagy országos ismertségre tettek szert, és még többen vannak olyanok, akik itt születtek és úgy öregbítették és öregbítik ma is a település hírnevét.

DANCS József író-újságíró
(1908. Ács – 2004. Budapest)

Ács szülötte, az „Aranytoll Dí-jal” kitüntetett újságíró, az
Igazság, a Kis Újság, a Szabad Föld főszerkesztője, főmunka-
társa, a Falurádió elindítója, volt országgyűlési képviselő.

Az elemi iskolai tanítója figyelt fel tehetségére és rábeszélte
szüleit, hogy taníttassák gyermeküket a győri főreálban. Dancs
aztán visszatért a szülői házba, és fiatal gazdaként a legnehezebb
mezei munka után rendszeresen naplót vezetett, verseket, novel-
lákat, riportokat írt. Az 1930-as évek derekán kapcsolatba került

Móricz Zsigmonddal, és Pestre ment újságírónak. Olyan személyiségeket nevezhe­tett barátjának, akik a XX. Század magyar történelmét alakították: Bajcsy-Zsilinszky Endrét, Kovács Bélát, Veres Pétert. 1945-ben az Ideiglenes Nemzetgyűlés képviselő­jévé választották.

Sok újságcikkben, rádióriportban írt, beszélt Ácsról, a szülőfalujáról, s nagyon örült, amikor egy-egy múltat idéző írása a helyi újságban megjelent.

„…eltéphetetlenek a gyökerek, s a szülőföld vonzása olyan erő, ami az évek múlá­sával fokozódik”, írta egyik visszaemlékezésében.

SMÉJA Miklós művész-tanár

(1927. Neszmély – 1985. Ács)

Sméja Miklós, Naszályon született 1927-ben. Az elemi iskoláit
Ácson, a polgárit Komáromban végző, kiváló kézügyességgel
és vizuális szemléletmóddal megáldott fiatalember a győri
Képzőművészeti Szakiskolában szerezte első meghatározó rajzi
élményeit. Művei már ekkor kiállításokon vettek részt. Szakmai
szempontból még a II. világháború amerikai hadifogságban
eltöltött éveit is kamatoztatni tudta. Saját szemével láthatta a

187

ÁCS, A MI VÁROSUNK

nürnbergi per vádlottjairól készült grafikákat, megismerhette azok készítőit, amit később munkáiban felhasználhatott.

A fogság évei után befejezte tanulmányait a győri Tanárképzőben. Rajzpedagógiai és képzőművészeti szakirányon a Pécsi Tanárképző Főiskolán mélyítette ismereteit. Közben bekapcsolódott megyénk képzőművészeti életébe. Művésztelepeken próbált ki újabb és újabb technikákat, folyamatosan alakult ki vizuális, festői látásmódja. Londonban, Szófiában nemzetközi kiállításokon más magyar művekkel együtt jelentek meg a munkái. Egyéni formavilágú, tudatosan felépített kompozíciójú olajképeihez, csodálatos színhatású akvarelljeihez Ausztriában, Németországban, Jugoszláviában, Olaszországban, az egykori Csehszlovákiában, Romániában és a skandináv orszá- gokban készített vázlatokat, gyűjtött élményeket.

Mindezek mellett pedig szívből teljesítette hivatását, a fiatalok vizuális kultúrá­jának fejlesztését. Egykori tanítványai ma is szép emlékekkel gondolnak vissza a rajz­órákra, ahol a botladozó ecsetvonásokat értő, biztos kézzel korrigálta a tanár úr.

A mai Gárdonyi Géza Általános Iskolában 1948-1984-ig rajztanár volt. 1948-1969 között igazgatóhelyettes, 1969-1977-ig pedig az iskola igazgatója. Megyei szakfelügyelői munkájában is érvényesülhetett közvetlen emberi kvalitása, szakmai kiválósága. 1970- től küzdött betegségével, de még ebben az időben is maradandót alkotott. Számos szép­séges olaj, akvarell őrzi keze munkáját, az iskolában pedig az egyes művészeti korokhoz készített dekoratív magyarázó tablót. 1985-ben bekövetkezett halála után emlékkiál­lítást rendeztek tiszteletére a komáromi Csokonai Művelődési Ház Kisgalériájában. Ácson a Bartók Béla Művelődési Ház galériája viseli a művész-tanár nevét.

Főbb alakításai:

VIOLA Mihály színész

(1922. Ács – 1981.Budapest)

1946-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán.
1946-1948 között a Művész-, 1948-tól a Kis Színház valamint
több vidéki és fővárosi színházban szerepelt. 1950-1952 között
a Honvéd- illetve a Magyar Néphadsereg Színház tagja. 1954-
1981 között pedig a Vidám Színpad tagja. Elegáns, jó humorú,
mindig mértékkel karikírozó színész volt. Nagyon sok kaba-
réban Salamon Béla partnereként szerepelt a televízióban.

• Csongor (Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde)

  • Oberon (William Shakespeare: Szentivánéji álom)
  • Kossuth (Illyés Gyula: Fáklyaláng)
  • Frank (Shaw* Warrenné mestersége)

188

ÁCS, A MI VÁROSUNK

GÁTI (GRÖBERSPERGER) Béla

(1873 Ács-…. USA)

Gépészmérnök, műszaki író és feltaláló. Műegyetemi tanulmányait a buda­pesti Műszaki Egyetemen végezte, majd a temesvári posta távíró igazgatóságának mérnöke lett. Főleg a gyenge-, de az erősáramú elektrotechnika számos területén rendkívül sokoldalú munkásságot fejtett ki. Úttörőmunkát végzett a gyors távira­tozási módszerek kidolgozásában, valamint a nagytávolságú telefonálás terültén. Gyengeáramú kutatásainak eredményei külföldön is ismerté tették nevét. Az ő érdeme a telefonkábelek üzemi árammal mért szigetelésének pontos megállapítása, ő volt az ABC hangjának első lefényképezője. Ö tervezte a világon az első bolométert, ezt a nagyérzékenységű és pontos, nagyfrekvenciás gyengeáramú műszert. Tanulmányt írt „A drótnélküli telegráf alkalmazása a pontos időjelzésre” címmel, de már ekkor foglalkozott tanulmányaiban az „Elektromos távolbalátás” kérdéseivel is. Budapesten 1903-tól a Magyar Királyi Posta Kísérleti Intézetének 15 évig a vezetője. A belgiumi Liége város Elektrotechnikai Egyesülete 1911-ben munkásságáért George Monteffore Levi-díjjal tüntette ki. Később kivándorolt az Egyesült Államokba és ott is halt meg.

KOMÁROMI SÜLYE István

( 1625 Komárom – 1686 Ács)

Református lelkipásztor, esperes. 18 év győri szolgálat után elűzik tisztéből, bujdosá- sából 1672-ben az ácsi gyülekezet hívja meg lelkésznek. 1674-ben a pozsonyi vésztör­vényszékre idézik, ahol nem volt hajlandó lemondani a hitéről és a szolgálatáról, ezért társaival együtt a lipótvári börtönbe zártát, majd gyalog Nápolyba hajtva őket, gálya­rabnak adták el. 1675-ben kiszabadult, de hazájába nem térhetett vissza, Zürich-ben élt száműzetésben. 1678 körül tért haza, Ácson folytatta a szolgálatát, és már 1679-ben a Tatai egyházmegye esperese lett. Haláláig Ácson szolgált. Emlékére a gyülekezet 1976-ban harangot öntetett, ez az ún. „gályarab harang”.

TÓTH Pál

(1784 Révkomárom – 1856 Ács)

Református lelkész, esperes, természettudós. A komáromi és debreceni iskolákban tanult, majd Hajdúszoboszlón és Nagytótfaluban tanítóskodott, később házi nevelő Nyáry Ignác, Hont megyei alispán mellett, egyúttal varsányi lelkész is. 1812-től nagy­marosi, 1814-től verőcei, 1819-től ácsi lelkész. Egyházkerületi tanácsos, 1845-től a Tatai egyházmegye esperese. 1817-től publikál a Tudományos Gyűjteményekben külön­

189

ÁCS, A MI VÁROSUNK

féle témában. Pesten 1817-18-ban jelent meg a Természet vizsgálása című munkája, melyet Bonnet francia nyelvű művéből fordított magyarra, majd töb, korabeli újdon­sággal, magyar sajátosságokkal kiegészítette. 1822-ben a frankfurti lelkész, L. Manuel művét fordítja magyarra, mely egy katolikus hitre tért személy magyarul is megje­lent munkáját kívánta ellensúlyozni, így a kései hitvitázó irodalom egyik darabja, de sajnos kéziratban maradt. A prágai füvészegylet közlönyében Flóra italica címmel publikált. Természettudományi dolgozataiért 1835-ben a prágai füvészegylet, 1856- ban pedig a pozsonyi természetismereti társulat választotta tagjául.

DR. ANTAL Gábor

(1843 Szentkirályszabadja – 1914 Komárom)

Református lelkész, tanár, püspök. Az elszegényedett nemesből
lett bognár fia kiváló tudást gyűjtött a pápai református kollégi-
umban, amit Berlin, Zürich egyetemein mélyített el (1867-1869).
Később, munkája elismeréseképpen a genfi egyetem díszdokto-
rává fogadta. 1869-1888 között a pápai református kollégiumban
tanított bölcsészetet és politikai tudományokat. 1887-ben innen
hívta meg lelkészének az ácsi gyülekezet. Parókia- (1887) és

kétszeres iskolaépítő (1889,1891) lelkész lett. Megújult az egyház „bérháza” (az Árpád utcai szolgálati lakások, 1891), elkészült a templom- és parókiaudvar kovácsolt vaske­rítése (1895). Az Ácsi Tűzoltóegylet elnöki tisztét is betöltötte. 1888-ban egyházkerü­leti tanácsbíró, 1894-ben egyházkerületi aljegyző. 1896-ban a Dunántúli Református Egyházkerület nagy többséggel püspökévé választotta, ekkor költözött el a püspöki székhelyre, Révkomáromba. Az ácsiakkal ezután is szoros kapcsolatot tartott (lánya Szily György, ácsi rektortanító felesége lett). Mint rangidős püspök, a főrendi ház tagja. Fáradhatatlan szervező volt: a takarékpénztár szervezője, a tanári nyugdíjin­tézet létrehozója, az irodalmi társaság tagja. 1914-ben hunyt el, saját tervezésű családi

sírboltjukba temették a révkomáromi temetőben.

190

ÁCS, A MI VÁROSUNK

PFEIFFER Izsák

(1884. Ács-1945 Dacban)

Magyar rabbi, költő, műfordító. Műveit Pap Izsák művész­néven jegyzik. Családját a második világháború alatt kiir­tották, egyetlen túlélő fia Izraelben orvos. Édesapja, Pfeiffer Mór, a pápai zsidó iskola igazgatójának házában nevelkedett. Előbb a bencések gimnáziumába, majd a református kollégi­umba került.

1911-ben Budapesten doktorált filozófiából, majd 1912-ben rabbi diplomát kapott. 1912-től 1944-ig rabbiként tevékenyke­

dett (Sümeg, Pécs, Monor), majd a dachaui koncentrációs táborba deportálták, ahol a tábor papja lett. A tábor felszabadítása után nem sokkal halt meg.

A politikai életben is több neves személyiség indult Ácsról vagy élt a településen. Péntek Pál országgyűlési képviselő 1885-ben született Ácson. Középiskolai tanul­mányait Pápán és Komáromban végezte. Az I. világháborúban orosz fogságba esik, ahol 1921-ig sínylődik. A Kisgazdapártnak 1911-től tagja, a nagyigmándi kerület (a járás akkori központja) kisgazdapártjának elnöke. Ács község képviselőtestületének is tagja és az ácsi lövészegylet elnöke. 1931-től országgyűlési képviselő.

Gróf ZICHY Ernő József (Buzinka, 1892-?) a két világháború közötti politikus, ácsi földbirtokos. A Külügyi Társaság tagja. Nagy szószólója a nemzeti kisebbsé­geknek a Népszövetségi Ligában. Emellett újságíró és 1928-tól plébános Ácson.

Az élet sok területén ma is ott találjuk az ácsi gyökerekkel rendelkezőket, akik öregbítik a település hírnevét, közülük három olyan embert emelnénk ki, akik ma is mindennapi kapcsolatban vannak a településsel, és helytörténeti munkásságuk sokat segít múltunk megismerésében

KÖRINEK László akadémikus

(1946. Ács- )

Jogász, kriminológus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. A viktimológia és a rendészettudomány neves kutatója.

1964-ben érettségizett a komáromi Jókai Gimnáziumban. Sorkatonai szolgálatának letöltése után 1966-ban kezdte meg tanulmányait a Janus Pannonius Tudományegyetem

191

ÁCS, A MI VÁROSUNK

Jogtudományi Karán, ahol 1971-ben szerzett jogi doktorátust. Diplomájának megszer­zése után a pécsi egyetemen kezdett dolgozni. Eközben két évig Ausztriában és az NSZK-ban volt vendégkutató. 1996-ban kapta meg egyetemi tanári kinevezését. 1997 és 2000 között a Pázmány Péter Katolikus Egyetem kriminológia tanszékének veze­tője. 2003-ban nevezték ki a Pécsi Tudományegyetem Kriminológiai és Büntetés­végrehajtási Jogi tanszékének vezetőjévé. 1998-ban megszerezte az MTA doktora címet. Az MTA Kriminológiai, illetve Rendészeti Bizottságának is tagja lett. 2007-ben választották meg a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 2013-ban rendes tagjává. Az MTA Gazdaság- és Jogtudományi Osztályának alelnökévé nevezték ki. A Magyar Kriminológiai Társaság alelnökévé, illetve a Magyar Rendészettudományi Társaság elnökévé is megválasztották.

1990-ben a Belügyminisztérium rendészeti helyettes államtitkárává nevezték ki, majd 1991 és 1993 között a Rendészeti Hivatal elnöki tisztét töltötte be. 1993-ban a Belügyminisztérium főigazgatója, illetve a Belügyi Szemle című szakfolyóirat főszer­kesztője lett. 1990 és 1998 között a Magyar Kolping Szövetség világi elnöke volt. 1996-ban Németország tiszteletbeli pécsi konzuljává avatták.

2011-ben elindította a Magyarok kenyere programot, melyhez a búzát az egész Kárpát-medencéből ajánlják fel, és a program bevételeiből rászorulókat támogatnak, ezáltal fejezve ki a magyar nemzet egységét. A programhoz szülőfaluja is csatlakozott.

A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (1996)

A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (2003)

DR. ALFÖLDI Kálmán, orvos-helytörténész

(1938 Ács-)

Az Ácsi Általános Iskola elvégzése után komáromi gimnazista-
ként három-négy tantárgyat kedvelt különösen, köztük azokat,
melyek hivatása alaptudományai lettek. Itt kapta meg azt a
humán érdeklődést, amely egész életében szellemi felfrissülést
adott munkájához. A Budapesti Orvostudományi Egyetemet
dicsérettel végezte el, s hivatását kezdettől Győrben gyakorolja,
ott alapított családot, de szíve szerint ácsi maradt.

Tanulmányai mellett a József Attila Szabadegyetemen történelem és művészettörté­neti szakra járt. Munkatársa volt a Győri Életrajzi lexikonnak. A helytörténeti kutatás évtizedek óta örömére szolgál. írásaiban rendszerint ácsi témákkal foglalkozik.

Magánkönyvtári gyűjteménye lakásának jelentős részét elfoglalja. Több százra rúg tárgyi gyűjteménye is, melynek több darabját szülőfaluja gyülekezetének adomá­nyozta. Hatalmas anyaga és szaktudása a környék helytörténeti kutatásában nélkü­

192

ÁCS, A MI VÁROSUNK

lözhetetlenné tette személyét. Több gyűjteményt, múzeumot segített ki anyagával egy-egy kiállítás során. Lelkesedésének és közreműködésének is köszönhető az 1996- ban, a millecentenáriumra a templomdombi iskolát teljesen megtöltő helytörténeti kiállítás létrehozása. 2003-tól az ácsi gyülekezet tiszteletbeli presbitere. Helytörténeti munkássága egyedülálló, ennek anyagát részben a városi helytörténeti múzeum létre­hozására ajánlotta fel.

SZŰCS Béla Albert, helytörténész

(1934 Fonyód -)

Gyermekéveit Szőnyben és Fonyódon töltötte, de mivel az
apja katona volt, a két helységen kívül Hajmáskér, Budapest,
Rimaszombat is a lakóhelyei között szerepelt. 1954-ben spor-
tolóként került Ácsra és a cukorgyárban kapott munkát. Már
gyermekkorban érdekelte az írás, ezen belül az újságírás.
Újságcikkei 1962-től jelentek meg különböző országos és megyei
lapokban. 1963-ban elvégezte az újságírással kapcsolatos tanfo-

lyamot, majd az Újságíró Akadémia elvégzése után megkapta újságírói igazolvá­nyát. Publikációi sorozatban jelentek meg a különböző megyei lapokban, a Magyar Főrumban, az Új Magyarországban, és a Magyar Nemzetőrben. 1989-ben megala­pította az Ácsi Fórumot, a helyi újságot. Az újságírás mellett fő érdeklődési területe a helyi történések feldolgozása. Eddig 16 könyve jelent meg, amelyek zömével Ács nagyközség múltjával foglalkoznak.

2008: 56-os emlékplakett

2009: Petőfi díj 2010: Hazáért érdemkereszt

193

ÁCS, A MI VÁROSUNK

Melléklet

1989 óta Magyarország újra demokratikus berendezkedésű, szabadon választott testületek irányítják a településeket, azóta 7 választást tartottak Ácson, ahol a követ­kező testületeket és polgármestereket választotta meg a lakosság.

1990-1994

Tóth Dezső polgármester

1992. augusztus 15-ig

lemondott

Péntek Lőrinc polgármester

1992. november 25-től

időközi választás

Dr. Zilahy Bertalan

Bősze László

1994. július

lemondott

Horvát János

1994. augusztus

Bősze László helyett

Farkas Csaba

Dr. Kádár Sándor

Kirchner Alajos

Moncz Imre

>-

Petró Tibor

Szalai Bálint

Dr. Szentirmai István

Tóthné Zombori Mária

Borvendég József

1994. január

elhunyt

Tóth Győző

1994. februártól

Borvendég József helyett

Unger Tamás

Vitáris Dániel alpolgármester

Dr. Tarnay Anikó

194

ÁCS, A MI VÁROSUNK

1994-1998

Péntek Lőrinc polgármester

1994. december 11.

1326 szavazat

Vitáris Dániai alpolgármester

Baracskai Lajos

Csányi Józsefné

Farkas István

Imhof János

1997. május

lemondott

Tóth Győző

1997. májustól

Imhof János helyett

Kirchner Alajos

1996. november 21.

lemondott

Varga Endréné

1996. november 22-től

Kirchner Alajos helyett

Kovács Károly

Monc^ Imre

Rohonczi József

Dr. Szakolczai Istvánná

Szalai Károly

Tóthné Zombori Mária

Dr. Zurányi Györgyné

Dr. Tarnay Anikó

1998-2002

Péntek Lőrinc polgármester

Farkas István alpolgármester

Baracskai Lajos

Csányi Józsefné

.

Kovács Károly

Meszlényi László

Moncz Imre

Petró Tibor

Rohonczi József

Dr. Szakolczai Istvánná

Tóth Győző

Varga Endréné

Varga József Károly

Vörös Gyula

195

ÁCS, A MI VÁROSUNK

2002-2006

Csöbönyei Imre polgármester

Moncz Imre alpolgármester

Baracskai Lajos

Csányi Józsefné

Csuka László

Háromházi Györgyné

Dr. Kádár Sándor

2003. július

lemondott

Szőnyi Lajos

2003. augusztus

Dr. Kádár Sándor helyett

Nyéki Vincéné

Petró Tibor

Rohonczi József

Dr. Szakolczai Istvánná

Tóth Győző

Varga Endréné

Varga József Károly

2006-2010.

Csöbönyei Imre polgármester

Csányi Józsefné alpolgármester

Tóth Győző

Csuka László

Petró Tibor

Nyéki Péter

Nagy Tamás

Tóth Károly Péter

Rohonczi József

Nagy Irén

Lakatos Béla

Baracskai Lajos

Varga József Károly

Moncz Imre

TT

196

ÁCS, A MI VÁROSUNK

2010-2014

Lakatos Béla polgármester

Rohonczi József alpolgármester

Csuka László

Németh Gyula

Csányi Józsefné

Tóth Győző

Márkus Béla

Háromházi Györgyné

Nagy Irén

V

2014

Lakatos Béla polgármester

Csuka László alpolgármester

Csányi Józsefné

Rohonczi József

Baracskai Lajos

Szőnyi Lajos

Szűcs Attila

Németh Gyula

Tóth Győző

197

ÁCS, A MI VÁROSUNK

Felhasznált irodalom:

A magyar birodalom statisticai, geographiai és történeti tekintetben: Komárom vármegye 1848 Bp. Fényes Elek

Az ácsi zsidókról – Kiéin Janka emlékezése: 2014 szerk. Dr. Alföldi Kálmán

Ács nagyközség várossá nyilvánítási kezdeményezés 2007. szerk. Csöbönyei Imre Borbély Ákos- Monory Zénó – Tömördi Máté: Volt egyszer egy cukoripar Bp. 2013 Emlékkönyv az ácsi Jókai Mór Általános Iskola 50 éves jubileumára

2008. szerk. Somogyiné Lentulai Eszter

%

Dr. Alföldi Kálmán: Adatok az ácsi református egyház és a település történetéből 2008.

Farkas József: A 100 éves Ácsi Önkéntes Tűzoltó Egyesület története 1983. Gárdonyis krónika: 2001. írta és szerk. Csányi Józsefné

Komárom-Esztergom megye statisztikai évkönyve KSH 2013.

Kulcsár Emil Miklós: Ács története az őskortól a XVIII. századig

Kulcsár Emil Miklós: Az ácsi Római Katolikus Egyház története 1995.

Szűcs Béla Albert: Ácsi ipartestület történetéből 1903-1998

Szűcs Béla Albert:”Ép testben, ép lélek” Az ácsi sportélet 70 éve 1997.

Szűcs Béla Albert: Ácsról indult el 2008.

Wikipédia: Az Ácsi Cukorgyár

125 éves az Ácsi Cukorgyár: 1996. szerk. Petrik József

Komáromi Baptista gyülekezet irattára

198

ÁCS, A MI VÁROSUNK

Tartalom

Bevezető 5

A település történetének áttekintése 14

Ács településtörténete az őskorban 14

Ács a római légók útján 15

A népvándorlás és honfoglalás kora 22

Ács középkori története 23

Ács a török hódítás alatt 35

Ács története a Rákóczi-szabadságharc leveréséig 45

A 18. század története 49

A napóleoni háborúk kora 60

Községünk az 1848-49-es szabadságharc idején 69

Élet a községben a szabadságharc után az I. világháború kitöréséig 78

Ács élete az I. világháború kitörésétől a II. világháború végéig 103

A Cukorgyár 121

Fejlődő jelen ; 126

Foglalkozási struktúra 127

Hartmann-Hungary Kft 129

Kereskedelem, szolgáltatás 137

Infrastruktúra 139

Lakásállomány . 141

Idegenforgalom 143

Intézmények 145

Oktatási intézmények 145

Művelődés-kultúra 156

Szociális Alapszolgáltatási Központ

Közbiztonság

Akikre büszkék vagyunk

Melléklet

180

182

185

187

194

199

1 thought on “Gerecsei Zsolt, Lakatos Béla – Ács, a mi városunk”

  1. To the authors,
    Looking for information about Turkish times in Hungary, I came upon your wonderful history of Ács.
    I hope you allow me to liberally quote from your book in my hiking guide about the Sultans Trail that passes by Ács. Particularly, your research into the life of the people of Ács fascinated me.
    Our aim with the Sultans Trail is to bring hikers closer to the people on the way; telling their story seems to be one way of doing it. Your research greatly helps in doing this.
    We will pass Ács in May this year with a group of long-distance hikers who will start in Vienna and hope to finish in Budapest. Maybe you feel like telling bits of the story yourself.
    Thank you very much.
    Max Smits, Trailcoordinator Sultans Trail; max@sultanstrail.com; +31643902139 http://www.sultanstrail.com

    A szerzőknek,
    A magyarországi török időkről keresve információkat, rábukkantam az Önök csodálatos Ács történetére.
    Remélem, megengedik, hogy az Ácson áthaladó szultáni tanösvényről szóló túraútvonaltervemben bőven idézzek az Önök könyvéből. Különösen az Ács népének életéről szóló kutatásai nyűgöztek le.
    A Szultánok Ösvényével az a célunk, hogy közelebb hozzuk a túrázókat az út mentén élő emberekhez; a történetük elmesélése ennek egyik módja lehet. Az Ön kutatása nagyban segíti ezt.
    Idén májusban haladunk át Ácson egy hosszútávú túrázókból álló csoporttal, akik Bécsből indulnak és reméljük, hogy Budapesten érnek célba. Talán van kedved magad is elmesélni a történet darabkáit.
    Köszönjük szépen

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Lap tetejére!