abbé

<latin. egyházi abbas ‘apát', arámi abba ‘atya' szóból>: apát, az -^apátságnak nevezett -^monos- tor szerzetesi közösségének elöljárója. A 17. sz.-i francia királyi udvarban ~ címmel illették az egy­házi javadalommal rendelkező v. arra várakozó udvari embereket, akik az -^egyházi rend maga­sabb fokozatainak fölvételével v. -^szerzetesi fo­gadalommal nem akarták magukat az egyházi rend tagjainak kánoni életére elkötelezni, jóllehet egyházi öltözetet viseltek. Az ~ a világi papok címe lett, főként a fiatalabbak v. magasabb fo­kozatot el nem értek esetében (18. sz.).