Házi szerek és gyógymódok kislexikona

Találatok: 12

181

Peter Kensok-Dietrich Ley

Házi szerek
és gyógymódok

kislexikona

Az egyszerű, olcsó házi orvosságok, amelyek hagyománya korábban nemzedékről nemzedékre szállt, a gyógyszergyártás automatizálása és a gyógyszerek specializálódása következtében egyre inkább feledésbe merülnek, pedig számos betegség különösebb bonyodalmak és anyagi ráfordítások nélkül gyógyítható, mégpedig olyasmivel, ami minden háztartásban megtalálható. Minden családnak megvan a maga gyógyítási hagyománya; mindenhol vannak olyan házi orvosságok, amelyeket enyhébb betegségek és könnyebb sérülések esetén alkalmazunk, anélkül hogy a modem kémiához, fizikához, biológiához, orvostudományhoz és gyógyszerészethez értenünk kellene valamit. Ezekkel a házi szerekkel talán valóságosan is, de lelkileg mindenképpen elősegíthetjük a gyógyulást.

Ez a kislexikon nem küldi el olvasóit a természetbe, hogy ott olyan gyógynövényeket és füveket szedjenek, amelyeknek ismerete manapság éppoly kevéssé elvárható, mint annak ismerete, hogyan működik a testünk. Mi a háztartásban nézünk körül és azt a kérdést tesszük fel, mi segíthet a különféle megbetegedéseknél és sérüléseknél azon tárgyak és élelmiszerek közül, amelyekkel nap mint nap találkozunk. Ilyen módon például egyes ételek, fűszerek és italok tápértékükön felül egészségfenntartó szerré is válnak. Előfordul majd, hogy azt ajánljuk: menjen el a patikába vagy fitotékába, ahol be lehet szerezni egyik vagy másik gyógyfiivet, amelyek régen minden háztartásban megtalálhatóak voltak. De ilyesmire csak kivételes esetben kerül majd sor.

Házi orvosságaink listája természetesen nem lehet teljes, hiszen „ahány ház, annyi szokás”. A panaszok és a tünetek persze azonosak, függetlenül attól, ki hogyan találkozik a működési rendellenességgel. Egy-egy betegség sokat veszít ijesztő jellegéből, ha felismerjük, mi az és be tudjuk sorolni valahová. Ezért, mielőtt a lehetséges gyógymóddal foglalkoznánk, először mindig a tüneteket újuk le.

Aki házi szerrel próbál meg segíteni baján, jobban megismeri szervezetet és megtanul jobban bízni benne. Ehhez tartozik az önbizalom is, amely nélkül csak lassan, fokozatosan fedezzünk fel egy-egy szert. Alternatív terápiaként használhatjuk ezeket a házi szereket minden, itt leírt tünetcsoport esetén, vegyük azonban számításba, hogy ezek a tünetek komoly betegség jelzői lehetnek, vagy nagyobb betegséget is okozhatnak. Ilyenkor nélkülözhetetlen az orvos vagy természetgyógyász személyre szabott tanácsa. Aki házi orvosságot alkalmaz, szinte magára vállalja azt a felelősséget, amelyet eddig az orvosokra hárított. Ezért mindig figyelembe kell vennünk, hogy az öngyógyítás kockázattal jár. Még abban az esetben is, ha „csupán’* házi orvosságokat használunk. Könyvünk tehát alternatív terápiákat tartalmaz, amelyeket orvosunkkal vagy természetgyógyászunkkal megbeszélhetünk.

Amikor a zerbsti Zacharias Dörffer 1613-ban újra közzétette Válogatott orvosságok és műfogások hat könyvben című művét, a darmstadti házi orvos, Johann Konrad Ratz, ezt írta a bevezetésben:

Hogyha betegség kínozna, S hirtelen nem lelsz doktorra, Bízd magad ezen lapokra, S oly írt keress a bajodra, Mi néked esmerős volna, S nem válna sose károdra. Ha úgy téssz, ahogy itt elmondja, Nem lesz épséged elrontva. Elméd idegen dolgokra Ne hajlítsd, könyvünk ezt mondja.

Ezzel mi is egyetértünk. Aki bizonytalan abban, hogy segítenek-e a javasolt szerek illetve gyógymódok, mindenképpen kérdezze meg orvosát, természetgyógyászát vagy gyógyszerészét. Ha ők nem tudnak hihető ellenérveket felhozni, de úgy vélik, hogy nem fog ártani, próbálja ki és ajánlja másnak is a szert, ha segített. Ez is elősegíti ugyanis az orvostudomány és a népi gyógyászat közötti párbeszédet.

Szeretnénk, ha házi szerekről szóló könyvünk minden gyógy

szeres szekrénykébe bekerülne, persze csak elolvasása után. A háztartásban megtalálható gyógyszerek egyik tulajdonsága ugyanis, hogy nincsenek könyvtárakba elrejtve, hanem környezetünkben és tudatunkban élnek, és viselkedésünkben is meghatározó szerepet töltenek be.

Egy etnológus-újságíró és egy természetgyógyász vállalkozott arra, hogy a bevált házi orvosságokat az egyes betegségek szerint csoportosítva összegyűjtse, és közkinccsé tegye. A konkrét természetgyógyászati javallatokon kívül kitérőt tesznek egyes népek gyógyítási kultúrájába, aminek keretében különféle népek betegségről illetve egészségről alkotott nézeteit és gyógyítási gyakorlatát is megismerhetjük.

Peter Kensok (szül. 1959) etnológiát, néprajzot és újságírást tanult Münsterben és Los Angelesben. Tanulmányai befejezése után egy napilapnál dolgozott, ma pedig szabadúszó újságíró, emellett könyveket ír a szabadidő, az utazás és a néprajz témaköreiben. A népi gyógyászat az utóbbi években lett tudományos munkájának fontos területe. Dietrich Ley (szül. 1949) először banktisztviselő volt, ma pedig természetgyógyászként dolgozik; Stuttgartban saját rendelője van.

Az eredeti és a magyar kiadó

A szerzők előszava

A házi orvosságok az „élő kultúijavak” körébe tartoznak. Olyasmik, amelyek újra és újra elvarázsolnak minket, megnyernek maguknak. Mindenki ismer egy-egy ilyen szert, amelyről valamikor rokontól, ismerőstől vagy utazáson, vagy másutt hallott, és amely valóban használt neki. Könyvünk a mai népi orvoslás kézikönyve, melyet szeretnénk tovább gondozni, bővíteni. Ezért örülnénk, ha Ön olyan házi orvosságot tudna említeni, amelyet ez a könyv nem tartalmaz. Talán még emlékszik arra is, ki és mikor, milyen körülmények között adta Önnek azt a bizonyos ötletet. (Javaslatát a kiadókon keresztül juttathatja el hozzánk.)

A betegségek gyógymódját legjobb tudásunknak megfelelően és lelkiismeretünk szerint írtuk le. Az esetleges egészségkárosodásokért azonban sem a szerzők, sem a kiadó nem tud felelősséget vállalni.

Köszönetét mondunk Annette Hilschenz belgyógyász szakorvosnak, a tünetek és a házi szerek gyűjteményének lektorálásért és azért a nyitottságért, amelyet a népi megfigyelésekkel szemben tanúsított; Reinhard KühfuBnak (Sindelfingen) pedig azért, hogy a természetgyógyász szempontjából ellenőrizte az adatokat.

A házi szereket és a tüneteket a „Betegségek és ellenszereik” és a „Gyógyhatású szerek a háztartásban” című fejezetekben döntő többségben Dietrich Ley gyűjtötte össze. A könyvnek ezt a részét szüleinek, Heinz és Lőre Leynek ajánlja.

Stuttgart, 1996. március

Peter Kensok, Dietrich Ley

Házi szerek és gyógyszerek

A kisebb megbetegedések és sérülések mintegy 75-90%-át nem kezeli orvos, pedig a legtöbb országban jelentős összegeket fordítanak az egészségügyre. Legszívesebben tehát magunk segítünk bajunkon, és ezzel azt a viselkedést követjük, amelyet minden kultúrában világszerte: a szakembert (az orvost, a gyógyszerészt és a természetgyógyászt) csak akkor keressük fel, ha házi szereink már nem váltak be.

A betegségnek azonban nem csak biológiai okai vannak: társadalmi és kulturális jelenség is, mint ahogy arról az utolsó fejezetben olvashatunk. Abban a részben majd más országokba, más népekhez, gyógyítókhoz és varázslókhoz látogatunk el. Ha más kultúrákkal foglalkozunk, jobban megérthetjük a betegséghez való viszonyunkat, hiszen: „Mindig szem előtt kell tartanunk, hogy az orvoslás nem természettudományos disciplina, sem absztrakt, sem alkalmazott formájában. A betegségek leküzdésében a természettudomány módszereit alkalmazzuk, de az orvoslás, mint olyan, inkább a társadalomtudományok körébe tartozik, mivel célja társadalmi jellegű, tevékenysége a társadalmat szolgálja.” Henry Emst Sigerist fogalmaz így az archaikus gyógyító művészetről és a természeti népek gyógyító módszereiről szóló tanulmányában (A History of Medicine. I., Primitive and Archaic Medicine. New York, 1951.).

Mint minden gyógyászati tevékenységet, a mi egészségügyi rendszerünket is gazdasági, politikai és jogi szempontok határozzák meg. Megfázás és láz esetén azonnal lábszárborogatással és meleg fürdővel próbálunk enyhíteni a fájdalmakon, de csak az orvosnak van joga arra, hogy igazolja a hosszabb munkaképtelenséget, amit aztán a munkáltató elismer. Ezért mindenképpen el kell hívnunk az orvost vagy el kell mennünk a rendelésére. Mindkét fél számára sokkal egyszerűbb ilyenkor a gyógyszeres szekrény kínálatából választani, mint házi szereket használni.

Minthogy nálunk a fehérköpenyes szakembernek tekintélye van, s úgy tekintünk rá, mint a természettudományok földi kép

viselőjére, túlságosan is könnyen tesszük felelőssé őt testünkért. Szubjektív módon nem is érezzük betegnek magunkat, ha azonban egy orvos természettudományos vizsgálatokkal bebizonyította, hogy bizonyos értékek kívül esnek a normál tartományon, akkor menthetetlenül azok vagyunk. Ez lehet áldás és átok is.

A páciensek növekvő száma a természetgyógyászok klientúrájában arra utal, hogy az ezoterikus öngyógyítások, az inga, a bioenergia, az önismereti csoportok, a pszichoterápia és más testgyógyító módszerek iránt erős az érdeklődés, ami a hivatalos gyógyítás egyfajta kritikája. Annak a természettudományos orientációjú egészségügyi rendszernek a kritikája, amelyben az ember személyiségét kevesebbre értékelik, mint a mérési eredményeket. Különösen azok az alternatív mozgalmak, amelyek egészségünkért lépnek fel, jelzik azt, hogy társadalmunkban egyre több hiányzik abból, ami jó közérzetünket biztosítja.

A beteget komolyan kell vennünk, s ezért senki sem feltételezheti, hogy valaki „szabad akaratából” választja a beteg szerepét. De feltűnő, hogy a valószínűleg lelki eredetű, orvos által is kezelt betegségek aránya 50-70%-ra tehető. A betegség ily módon reakció lehet azokra a körülményekre, amelyeknek az ember ki van szolgáltatva, s amelyeket megváltoztathatatlannak tart.

Ha a beteg ilyenkor betegsége panaszait gyógyszerekkel akarja megszüntetni, alternatívaként választhatja az ősrégről ránk hagyományozott házi szereket, s ez az alternatíva biztosan kíméletesebb, mint a pszichés betegségek gyógyszerei és az altatók, az atomkor nyugtatói.

Őseink, ha már „kifogyott a tudományuk”, öregekhez, javasasszonyokhoz, pásztorokhoz, vadászokhoz, később pedig papokhoz is fordultak sebesüléseikkel és betegségeikkel. Ezek igen pontosan megfigyelték a természetet és kikísérletezték azokat a szereket, amelyeket ma házi szerek néven ismerünk.

Érdekes módon a jelenlegi orvostudomány is ebből alakult ki, de azzal az igénnyel lépett föl és azon igyekezett, hogy egyeduralkodó legyen a gyógyításban. Már maga a tény, hogy a papok – ahelyett, hogy szóban adták volna tovább – elkezdték feljegyezni tudásukat, elindította az emberek és gyógykezelésük közötti elidegenedés folyamatát. A tudás nagy része

szükségszerűen a könyvekben maradt, s így sokak számára nem volt már hozzáférhető, mivel nem mindenki tudott írni és olvasni. S ha tudott is, nem biztos, hogy megnyíltak előtte a könyvtárak.

Mégis a könyvekből és az orvosi gyakorlatból sok minden utat talált az emberekhez, de ezek mindenekelőtt családon belül, szóban terjedtek tovább. Néhány kézműves céh az orvostudománnyal párhuzamosan még ki is fejlesztett és tökéletesített is gyógymódokat – valószínűleg anélkül, hogy az egyik a másik módszeréről tudott volna. Tehát nemcsak a lengyel fazekasok ismerik olyan jól az agyagot, hogy azzal sebeket és ekcémát tudnak kezelni. Egy bizonyos agyagfajta hatását már évszázadokkal Krisztus születése előtt felismerték görög orvosok is. Valószínűleg ők voltak az elsők, akik a gyógyerejű terra Lemniát (a Lémnosz szigetéről származó földet), illetve a terra sigillatát (lepecsételt földet, ugyanis a csomagolás le volt pecsételve) árulták. E hagyomány szerint készülnek a modem földcsomagok, és az ő tapasztalataik alapján történik a gyógyiszap- pal való kezelés is.

Az a tény, hogy a gyógyítás ismerete pénzt hozhat, és hogy egy orvosnak a gazdaság keretein belül kell gondolkodnia, ártott a házi szereknek. Ezek szinte semmibe sem kerülnek, és csak akkor találunk nekik piacot, ha azoktól elidegenítjük, akik felfedezték őket. Másképp megfogalmazva: annak, aki terra Lemniát gyógyszerként szeretne lengyel fazekasoknak eladni, először meg kellene győznie őket arról, hogy semmit sem értenek az egészséghez és az agyaghoz.

Pedig eredetileg csak laikusok gyógyítottak kényszerűségből és a gyógyító segítség utáni törekvésből. Mindenütt a világon régóta használtak már házi szereket, mielőtt még egyáltalán létrejött volna a mai értelemben vett természettudomány. Végül is az ember nemcsak kulturális lény, hanem a természet egyik alkotóeleme is, és akkor is a túlélésre törekszik, ha nincs a közelben orvos vagy más gyógyító szakember.

A házi szerek kutatásának mozgatórugója tulajdonképpen bizonyos ösztönösség lehet. Hogy az agyagnál maradjunk: az állatok is ezzel gyógyítják sebeiket. A macskák ösztönösen fedezik fel az agyagos földet; az elefántok porral szórják be magukat, így űzik el a rovarokat, s szárítják ki sebeiket. A kutyák fü

vet esznek, ha elrontották gyomrukat, és hányni akarnak. A nők olyan ételeket kívánnak, amelyek keserű ízűek (például keserű italokat isznak, vagy uborkát és heringet esznek), ha az anyagcseréjük a terhesség alatt megváltozik. Johann Dietz, Nagy Frigyes (1620-1688) sebész orvosa ezt a következőképpen foglalta össze: „Amit a természet oly mohón vágyik, az az Ön gyógyírja!” És a népi gyógyászat mindig jól figyelte meg, mire is vágyik oly mohón a természet.

A tudományos gyógyászat nagyobb igényű, mint a népi gyógyítás, feltéve hogy a mai filozófiát és természettudományt úgy fogadjuk el, mint megdönthetetlen szükségszerűséget valami hatásmechanizmusának kutatásában. A tudományos gyógyászatban a tapasztalatok és a vallásos-mágikus elképzelések semmit sem érnek. Ott objektív, ellenőrizhető és mérhető eredményekre van szükség.

A világot a népi gyógyászat is meg szeretné magyarázni a maga módján, és erre a tudásra építi a házi szerek rendszerét. A laikus azonban másképp gondolkodik, mint a természettudományosán képzett és szakosodott orvos. Ugyanúgy pontosan figyeli meg a jelenségeket, hasonlóan éles logikát használ a diagnózis és a terápia felállításakor, még ha módszerei a természettudósétól eltérőek is, s gyakran a hit is befolyásolja őt.

így tehát a legtöbb kultúra a világegyetemet másként interpretálja, mint a tudósok, s ez oda vezet, hogy elődeink viselkedése és orvostudománya manapság elég talányosnak tűnik fel nekünk. Ez azonban nem jelenti azt, hogy egy házi szer jobbá válik azáltal, hogy modem módszerekkel vizsgálják és új néven, receptre írják fel.

Néprajzi indítékból azt is meg kellene vizsgálnunk, vajon nem szegényedik-e el gyógyító kultúránk, ha a tudományos felfogás válik mindenütt meghatározóvá. Ez a kérdés mindenekelőtt azért vetődik fel, mert a házi szerrel való gyógyítás eredményességét még mindig nem lehet a tudomány módszereivel igazolni. Az érintettek érdekében mégis hangsúlyozni kell a kezelés szubjektív módon átélt sikerét, bármilyen legyen is maga a kezelés.

A népi gyógyászat tapasztalati jellegű és legfőképpen hagyományokon alapuló. A tudományos gyógyítás ezzel szemben elmagyarázza – bármely népi hittől függetlenül – a betegség okát és a gyógyszerek hatását.

A népi gyógyítás és a természettudományos gyógyászat képviselői nemcsak tanultak egymástól és nemcsak azonos célt szeretnének elérni (bár különböző eszközökkel). Egyformán függenek „a korszellem, a természet és kultúra, a vallás és politika, a társadalom- és természettudományok állandó változásától.” A tudományos gyógyítás azonban mindig jobban függött, függ ma és függ a jövőben is a gazdaságtól, mint a népi gyógyászat.

A legújabb egészségügyi reformok is azt példázzák, mennyire hat jólétünkre a politika és gazdaság, és hogyan kívánják ezek elérni, hogy viselkedésünk megváltozzék. Ez azonban csak akkor sikerülhet, ha kultúránkban megváltoznak az anyagi és az eszmei értékek.

A megelőző vizsgálatok például súlyos betegségek hatásától kívánnak megvédeni bennünket. A valódi megelőzésnek azonban élelmiszereink előállításánál kellene kezdődnie, vagy végső soron minden fogyasztási cikk előállításánál. Ezért volt képtelenség, hogy még az 1990-es évek közepéig gyártottak freon hajtógázt (Németországban – a szerk.). Pedig már évek óta tudták, hogy a freon megtámadja azt az ózonréteget, ami a káros sugárzástól véd bennünket. Engedélyezték, hogy a régóta kikerülhetetlen tilalom ellenére még néhány évig a hasznot lefölözzék – a természet rovására. Csak legújabban merült fel annak az igénye (s még a német parlament is foglalkozott vele), hogy a légi közlekedésnek a légkörre gyakorolt hatását ellenőrizni, vizsgálni kellene. Ezek a hangok mégis újra elnémultak. A légi közlekedés elsőrendű gazdasági tényező. És az utazás, amit a repülés lehetővé tesz, önmagában véve érték és státusszimbólum. Alig néhányan gondolnak arra repülés közben, hogy ártanak a környezetnek, legalábbis kevesebben, mint az autósok közül, akik az autót több mint 50%-ban szabadidős célokra, s így feleslegesen használják. Dicsérendő ugyan „a környezetkímélő turizmus”, de annak pozitív hatását sokszorosan lerontja, hogy az órák hosszat tartó oda-vissza repülőutak (például Kubába és hasonló távolságokra) sokkal több káros anyagot bocsátanak ki a sztratoszférába, mint ha valaki egy éven át, nap mint nap autóval megy a munkahelyére, mondjuk Hamburgból Frankfurtba. További példa a költséges eldobható csomagolás, amely ellen manapság már egyre erőteljesebben lépnek fel. De ezekhez

is még mindig hatalmas mennyiségű nyersanyagot használnak fel, megsemmisítésük pedig már a természet rendjébe való be- leavatkozás, amelynek következményei – az ember számára is – beláthatatlanok.

További példa a gazdaság és egészségügy összefonódására az oltási rendszer. A Német Szövetség a Vírusbetegségek Legyőzésére és a Német Vörös Kereszt 1989-ben a ,^Minden gyereknek háromra van szüksége” szlogennel hirdette meg a kanalas oltást. És a plakátokon 17 gyerek apellált a szülők lelkiismeretére, javasolva, hogy mégis vigyék el őket az oltásra, és így óvják meg őket a gyermekbénulástól.

Időközben megkérdőjeleződött, hogy a gyermekek érdekében folytatott oltási kampányok a mi szélességi fokunkon és a nyugati iparosodott világ életkörülményei között elérik-e céljukat. Néhányan ugyanis meg vannak győződve arról, hogy ez nem más, mint játék a félelemmel, és hogy az oltástól károsodott gyermekek száma ma már nagyobb, mint azoké, akik a jelenlegi kezelési lehetőségek ellenére megbetegednének, ha nem lennének beoltva. Mindenesetre csak a kanalas oltás évente 22 millió márkába kerül a német egészségügyi szervezeteknek. (És évenként 24 milliót adnak ki a diperté, a tuberkolózis, a kanyaró és a rubeola elleni oltásra.) Az oltóanyagok gyártóinak mindenképpen megéri az „oltási láz”, és minden olyan újságcikknek örülnek, amely a német állampolgár „oltási fáradtságát” eloszlatja.

Mégis túlságosan egyszerű lenne a gyógyszeripart hibáztatni az egészségügyi szektor fogyatékosságaiért. Mindig annak megfelelően termel, ami az igény, bár ezt gyakran saját maga gerjeszti reklámhadjárataival, de eközben nem mulasztja el egyetlen jól bevált népi gyógyszer gyártását sem.

Minket tehát a gyógyszeripar hozzászoktatott ahhoz, hogy néhány izolált kémiai alkotóelem felhasználásával tartsuk fenn egészségünket, s ez kétségkívül lehetővé teszi a legszükségesebb mennyiségű adagolást, s ez nagy előnye a gyógyszereknek. De valami nincs rendben, ha például könnyen bekapható vitaminkészítmények helyettesítik a változatos étkezést, a zöldséget vagy gyümölcsöt. Pedig a Nap érlelte gyümölcsök, amelyek a mi éghajlati viszonyainkon bőven teremnek, vagy maga a hagyma és a savanyú káposzta sokkal természetesebben fe

dezi C-vitamin szükségletünket, mint bármely gyógyszergyári készítmény. Miért megyünk mégis inkább a patikába, mint a piacra?

A népi gyógyászattól való elidegenedés nem a legújabb idők jelensége. Néhány példa erre:

Gyűszűvirág

A gyűszűvirágméreg eredetileg régi angol házi szer volt vízkór ellen. Miután William Withering tíz éven keresztül kipróbálta, 1785-ben hivatalosan is bevezette a tudományos szívgyógyászatba. Ma ezt a szert digitális néven árulják a gyógyszertárban, de alig van már valaki, aki ismerné az eredetét. Azok közül, akik fogyasztják, csak kevesen értenek latinul.

Kinin és szalicilsav

A váltóláz Dél-Európában elég széles körben el volt terjedve. Az emberek szenvedtek a rendszeresen fellépő magas láztól és kétségbeesésükben mandulamagokat fogyasztottak, amelyekbe a misztikus „abra, fara, sacra” szavakat vésték be. Nem tudták, hogyan terjed a fertőzés, hanem a rossz levegőben, a mai áriában vélték megtalálni a fertőzés okát.

Másképp volt ez Peruban. Dél Chinchon grófnő 1638-ban súlyosan megbetegedett; férje, a spanyol kancellár elhívta az összes létező orvost, de egyik sem tudott a grófnőn segíteni. Akkor a gróf tudomást szerzett egy régi limai népi gyógyszerről, amelyet időközben már a jezsuita misszionáriusok is használtak. A jezsuiták a grófnőnek a kinacseije kérgéből készült főzetet adtak. Az őslakosok a kérget, jó kéregnek”, kina-kinának nevezték, és a grófnő meg is gyógyult tőle. Később a vegyészek kivonták belőle a kinin lázcsillapítót. Elsősorban a homeopátia megalapítója, Sámuel Hahnemann (1755-1834) kísérletezett kininnel és alkalmazta lázcsillapításra.

Amikor Napóleon kontinentális zárlatot rendelt el, akkor ezzel a növényeknek a gyarmatokról történő importját is megtiltotta. Kényszerűségből ezért újra elővették az őshonos fűzet (salix), amelyet a népi gyógyászat már régóta házi szerként ismert. Levelét többek között belső fájdalom és láz csillapítására alkalmazták. A betegek ehhez mágikus verseket énekeltek és kö

rülugrálták az áldott fát. Talán ez a hit is fokozta a szer hatását, vagy a fűzfa alatti levegő belégzése is, ezért láz esetén fűzfaágakat aggattak fel a beteg szobájában. A fűzfakéreg valóban tartalmaz szalicilsavat, amelyet egy lipcsei vegyész később mesterségesen előállított: ez manapság aszpirin néven széles körben alkalmazott gyógyszer.

Jód

Már régóta alkalmaztak algából és tengeri moszatból készült főzeteket golyva ellen. A parasztok és a halászok számára nem az volt a fontos, hogy ismerjék a szer természettudományos magyarázatát, hanem megelégedtek azzal, hogy hasznosnak bizonyult. 1811-ben azután az algákban és a tengeri moszatban kimutatták a jódot, amelyet 1820-ban egy genfi orvos a gyakorlatban is elkezdett alkalmazni.

E – szívbetegségek, váltóláz és golyva elleni – házi szerek esetében alig gondolunk már elődeink gyógyító tudományára, akik a környezetükben meglévő, csekély lehetőséggel tudtak – és kellett is, hogy tudjanak – magukon segíteni. Szigorúan véve szereik révén először gyűszűvirágmérget, szalicilsavat, kinint és jódot alkalmaztak, de függetlenek voltak az orvos és a gyártók által megtisztított termékektől, ha kina-kinát, fűzfakérget, moszatot és algákat vettek magukhoz. Kellene erre gondolnunk és ebből tanulnunk egy olyan korban, melynek jelszava – „fogyasztói igény a fájdalommentes életre” – elég kérdéses.

Ez a megfogalmazás 1989. február elején hangzott el a stuttgarti 24. orvostudományi konferencián. A kifejezésben az a magatartás is megfogalmazódik, ahogy manapság az egészséghez viszonyulnak. Dr. Volker Faust, a ravensburg-weissenaui tartományi pszichiátriai kórház professzora a következő ponttal kapcsolatban fejtette ki kételyeit: „A beteg azt akarja, hogy az orvos a kezébe adja a receptet. A háziorvos szerepe olyan lesz, mint a bádogosé egy üzemi balesetnél.”

Az orvosok részben maguk is felelősek ezért a helyzetért. Az orvosi szakma felfogása azt igényli, mintha csak az orvosok lennének képesek arra, hogy helyesen lássák a gyógyszer és a betegség közötti összefüggéseket. így egyre nagyobb lesz az orvos és az egyszerű emberek, valamint a hivatalos gyógykezelé

sek és a házi szerek közötti szakadék, s az utóbbiakat általában csak akkor alkalmazzák, ha azt az orvossal megbeszélték. Különben mi is ezt ajánljuk elsősorban, és mivel már a betegség és a gyógyító szerek közötti összefüggések ismeretét sem lehet lényegében feltételezni – ez vonatkozik a természetgyógyászati értelmezésekre is.

Számos betegség latin elnevezése és a receptek latin nyelvűsége is elősegítette ennek a helyzetnek a kialakulását, aminek következtében az embernek nem lesz elég önbizalma ahhoz, hogy kisebb panaszok esetén segíthessen magán. Az idők folyamán a betegnek az orvostól és a természetgyógyásztól való függése egyre nagyobb lett, néha életre, néha azonban halálra is, ahogy ezt George Bemard Shaw „Az orvos dilemmája” című komédiájában mulatságosan, leleplező módon ábrázolja. Shaw olyan orvosokat mutat be, akik úgy vélték, hogy rendelkeznek a beteg gyógyításához szükséges eszközökkel. Az egyik orvos vitázik a másikkal, mindegyik koncepciója önmagában véve megalapozott, úgy látszik, hogy mindegyiknek igaza van. Mivel azonban egyik sem gyógyítja meg a beteget, így végső soron egyiknek sincs igaza: a beteg meghal, mert éppen az az orvos, aki neki valóban segíthetett volna, beleszeret a beteg barátnőjébe, és így a legkevésbé sem érdekelt a gyógyulásában. A nő azonban a temetés után mégis egy másik férfit választ, az orvos pedig így menti föl magát: „Hiszen így teljesen önzetlen gyilkosságot követtem el!”

A zseniális, mégis gunyoros Shaw számára az orvos is csak egy ember, és érdekei fontosabbak, mint a beteg egészsége. Shaw a darabjában „lefolytatott” társadalomkritikai vizsgálat végén arra a következtetésre jut, hogy az egyetlen igazi orvos az, aki a betegétől nem függ. Legalábbis aktuális marad az ifjabb Philemon, görög komédiaszerző (Kr. e. 300 körüli) sóhaja: „Milyen rossz dolga lenne minden orvosnak, ha senki sem érezné betegnek magát.”

Valószínűleg ez a függőség is vezethetett ahhoz, hogy olyan kevés orvos javasolja a házi szereket. A természetgyógyászat ugyanis mindig sokkal demokratikusabb volt, mint a hivatalos gyógyászat, vagy amilyenek a mai természetgyógyászok és pszichológusok lehetnek. Már a hippokratészi eskü sem csak arra kötelezte az orvosokat, hogy lelkiismeretesek és bizalom

ra méltóak legyenek, hanem arra is, hogy tudásukat csak egymás között, gyermekeiknek és kiválasztott személyeknek adják tovább.

Miért kellett azonban az orvosoknak ilyen tudással rendelkezni, azt alkalmazni és továbbadni, ha épp ennek a követelménynek nem lehetett eleget tenni?

A házi szerekkel kapcsolatos ismeretek az orvossal kritikusan együttgondolkodó partnerré tesznek bennünket. És mielőbb szükség van arra, hogy ismét azok legyünk, mert a mai orvostudományba és a gyógyszeripari készítményekbe vetett hit azt is eredményezte, hogy állandó orvosi ellenőrzés nélkül egyre több ember képtelen arra, hogy egészségesnek érezze magát.

A legjobb házi szer
az egészséges életmód

„Ha olyan problémával szembesülsz, amelyre van megoldás, akkor nem kell aggódnod. Ha azonban nincs lehetőség a megoldásra, akkor az aggódás nem segít. ” (Dalai Láma)

Senki sem szereti azt, ha valamit előírnak neki. Már ezért is nehéz dolog az egészséges életmódról beszélni. A legtöbben tudják azt, hogy például a dohányzás, a zsíros ételek fogyasztása és a kevés mozgás ártalmas. Tudatában vannak annak, hogyan őrizhetnék meg egészségüket – mégsem teszik meg azt. A tudás tehát önmagában nem elegendő, a beállítottság, a belső tartás az, ami döntő. Ezzel kapcsolatban szögezzük le:

A tudásból először tett lesz, és a tett csak a megfelelő életszemlélettel válik hatékonnyá.
Senki sem tud valakit valamiről meggyőzni, ha ő maga nincs meggyőződve a dolog helyességéről. És testünk az egyik legnagyobb kritikus.
Aki pozitívan szemléli az életet, és akiben van életöröm, az a testi és lelki terhekkel és bajokkal könnyebben birkózik meg.

Az életszemlélettől függ, hogy az egészséges életmód valóban pozitív hatást gyakorol-e az egészségre. Hiszen még a legjobb diéta hatása sem lesz tartós, ha az ember nem szeretne valóban lefogyni. Az egészség voltaképpen a testi állapot megtartása, nem pedig maga az állapot. Elődeink szemében az számított egészségesnek, aki a munkára, a szerelemre és az élvezetekre egyaránt képesnek bizonyult.

Régebben bárkinek a hogylétét jól körülhatárolható, termé

szettudományos jellegű normákkal lehetett jellemezni, amelyeknek sok millió ember megfelelt, még ha bizonyos eltérés az átlagtól elfogadható volt is, hiszen nincs tökéletesen egészséges ember.

Napjaink gyorsabban élő, magasabbra és messzebb jutó, gazdagabb és hatalmasabb embere nem feltétlenül egészségesebb. A fejlett ipari társadalmakban az életfelfogás, az életszemlélet kisebb jelentőséget kap. Ennek okát abban kell keresnünk, hogy mindennél jobban a teljesítményközpontú gondolkodás került előtérbe. Sokáig tart, míg rájövünk: az az ideológia, mely szerint az ember egyre gyorsabb, gazdagabb és hatalmasabb szeretne lenni, egyre magasabbra és messzebb szeretne eljutni, tulajdonképpen ártalmas és hiábavaló. A technikai tudást, a racionális gondolkodást messze elébe helyezik az érzéseknek, a nyugalomnak és elmélkedésnek. Az emberek többsége elszigetelten, de túl aktívan él egy személytelen technológiájú környezetben, amilyen például a gyógyászatban is a különböző berendezések és gépek világa.

A társadalmi értékítélet és az állandóan sulykolt életszemlélet jelentős hatással van az egészségre. Szinte bizonyos, hogy a betegeknek több mint a fele pszichoszomatikus panaszok miatt ül a rendelők váróhelyiségeiben, és a felírt gyógyszereknek legalább 30%-a csupán a placebo hatás révén gyógyít.

Ezek a számok a társadalom olyasféle fejlődési irányát jelzik, amely ártalmas az egészségre. Míg régebben oly sokan a vallásban kerestek és találtak menedéket, ma számos intézménynek és társulásnak kell abban segíteni, hogy az ember a társadalomban megtalálja a helyét. De ahhoz, hogy valaki meggyógyuljon és egészséges is maradjon, nem csak tablettákra van szükség. Az is elengedhetetlen, hogy egy közösséghez tartozónak érezzük magunkat, hogy egy csoporttal azonosulni tudjunk.

Az ember társadalmi lény, de egyéniség is. Ezért betegednek meg azok, akiknek identitása valamiért veszélybe kerül – ezt hívják a „gyökértelenség szindrómájának”. Ez a jelenség például a kivándorlók és áttelepülők, vagy éppen a menekültek esetében orvosilag bizonyított tény. Ez a fogalom igen sok, egészséggel kapcsolatos zavart foglal magába. Angliában például

emiatt létrehoztak egyfajta kultúrpszichiátriai rendszert, mely éppen az etnikai kisebbségek lelki eredetű betegségeivel foglalkozik: az afrikai bevándorlók ugyanis testileg és lelkileg másképp reagálnak a megszokott környezetüktől való elszakadásra, mint az ázsiaiak.

Az ember, mint társadalmi lény közeledik a többi emberhez, és hagyja, hogy azok hozzá közeledjenek. De mint egyénnek el kell fogadnia saját és embertársai egyéniségét.

Ebbe beletartozik az is, hogy szükségleteit érzékeli, azokat elfogadja, és azoknak eleget tesz, mégpedig anélkül, hogy másoknak ártana, vagy azoknak az élet élvezésére és elégedettségre való azonos jogát megsértené.

Az egészséget az életlehetőség, az életkedv és az életközösség befolyásolja. Hogy ezeknek a tényezőknek milyen nagy a jelentősége, arról tanúskodik a betegek búcsújárásainak vallási és misztikus magyarázatoktól mentes értelmezése:

»Először egy alapos környezetváltozásnak lehetünk tanúi, hogy a betegségtudatától begubódzó egyén kiszakad a mindennapi szenvedései közül, és egy reménykedő és céltudatos közösség hatása alá kerül. A többség számára a tisztán testi jellegű zarándokút tulajdonképpen egy szabad levegőn lefolytatott kezelést jelent, amelyben kedvezőtlenebb körülmények között, hiányosabban táplálkozva lehet részesülni. Az ily módon már megváltozott – a természetgyógyászat szóhasználata szerint -, „salaktalanított” emberre hatalmas hatást gyakorol egy kegykápolna, az imameghallgatásokat megörökítő képek és táblák, a lenyűgöző körmenetek, az elbűvölő környezet, a könyörgések, imák monoton zengése, ahogy azt oly sok helyen átélheti a látogató. Ha csupán az egyértelműen külsődleges és technikai jellegű dolgokat vesszük tekintetbe, akkor itt a modem természetgyógyászat klasszikus elemeit fedezhetjük fel: a világtól (a környezettől) való elfordulást, a mozgást, a levegő és a Nap hatásának élvezetét, a verejték-kiválasztás növekedését, a gyógyító böjtölést, valamint a verbális, a képi és az önszuggesztió nagyszerű formáit. Az pedig kétségtelen, hogy itt, ahol az ember legnagyobb energiái, a vallásos erők szabadulnak fel, olyan csodálatos változásokat lehet elérni, amelyeket ezeknek a gyógyító elveknek emberek által kigondolt alkalmazása révén (legalábbis ilyen mértékben) nem lehet elérni.«

• A fő halálozási okok magyarázatát az élettel kapcsolatos magatartásformákban kell keresni. Az emberek fele szív- és vérkeringési megbetegedésben hal meg, minden ötödik ember daganatos betegségben, minden huszadik pedig légúti és anyagcsere-megbetegedésben, illetve közlekedési balesetben. Mindennek számos oka lehet: helytelen táplálkozás, mozgáshiány, stressz, dohányzás, túlzott alkohol- és gyógyszerfogyasztás, genetikai hajlam és helytelen emberi magatartás.

A felsorolt okok nagy része összefüggésben van az életvitellel és a társadalom értékfelfogásával – mindkettőn érdemes elgondolkodni. Annyi egészségre káros szokásunk van! Ide tartozik a mozgásszegénység és a dohányzás (jelszó: autóval a cigaretta-automatához!), a túl cukros, túl zsíros és túl bőséges táplálkozás, amely a testi szükségleteknek nem felel meg. Ennek illusztrálására álljon itt egy észak-európai példa! Lappföldön évszázadokon keresztül zsírosán étkeztek, mert télen a megerőltető erdei munkához és a rénszarvasokkal való vándorláshoz a szervezetnek nagy tartalékra volt szüksége. Ma Lappföld lakóinak többsége (finnek és őslakó lappok) az iparban, a közigazgatásban, illetve az idegenforgalomban tevékenykedik. A régi táplálkozási szokásokat megőrizték, bár a tartalékokra már nincs szükség. A következmény: a lappföldi orvosok arról panaszkodnak, hogy egyre több a szív- és érrendszeri betegségekben szenvedő ember.

A mi életünkben is – az ételek mennyiségét és összetételét tekintve – nagy szerepet játszanak a családi hagyományok; sok embernek nehezére esik például az, hogy a megszokott (fehér lisztből készült) kenyér helyett átálljon az egészségesebb, teljes őrlésű lisztből készült termékekre. És aki évekig (ha nem évtizedekig) olyan receptek alapján főzött, mint otthon az édesanyja illetve nagyanyja, az bizony nehezen tud attól elszakadni, még ha a legújabb tudományos eredmények helytelenítik is azt, vagy ha a környezetben lévő mérgek és hormonok bizonyos hús- és zöldségfajtákat elrontanak is. Rögtön azzal érvelnek, hogy az el- hízottságnak, a bélrendszeri, a szív- és érrendszeri megbetegedéseknek genetikai okai vannak, vagyis elkerülhetetlenek, mivel biológiailag determinálva vannak. De ezen betegségek közül is soknak az oka valószínűleg a családi hagyományokban keresendő. A recepteket és az életstílust az ember leginkább a

szüleitől veszi át, anélkül hogy annak tudatában lenne. Amit az ember gyerekkorában otthon megtanult, és ami akkor ízlett neki, arról később nehezen hiszi el, hogy helytelen, és a megváltoztatásukra van szükség.

A csoporthoz való alkalmazkodás kényszere. Aki fél attól, hogy magára marad, meggyőződése ellenére együtt dohányzik és iszik barátaival és ismerőseivel, hiszen azt akarja, hogy továbbra is a csoport tagjának tekintsék.

A teljesítménykényszer és a konkurenciaharc bizonyára tartósan növeli a társadalmi összterméket, de a lélek kiüresedéséhez és az emberi kapcsolatok elszegényedéséhez vezet, aminek következménye a párkapcsolatról és az élet örömeiről való lemondás. Egy olyan társadalomban, ahol a termelés fő értelme a fogyasztás, az egymás iránt érzett vonzalmat semmi sem pótolhatja. Sokan tehát éppen ezen – őket sorvasztó – teljesítménykényszer elől menekülnek (nem tudatosan) különböző betegségekbe.

Ha elismerjük, hogy a termelés fő értelme társadalmunkban a fogyasztás, akkor ezt a fogyasztást élvezni is tudnunk kell. Ehhez szabadidőre volna szükségünk, ami alig van, mert a termelési kényszer nagy úr, s a túlzott aktivitás krónikus fejfájás, gyomor- és bélfekély, szívinfarktus okozójává vált. A folytonos tevékenység közben elfeledkezünk arról, hogy a jelent élvezzük. Egy mondás, melyet az abdérai görög orvosnak, Démokritosz- nak (Kr. e. 460-370) tulajdonítanak, a következőképpen utal erre: „A halál után rohan az, aki előle menekül.”

Az egészséggel kapcsolatos motiváció az egyénre háramlik vissza. Éppen ezért a szubjektív jó közérzet fontosabb, mint bármilyen diagnosztikai, természettudományos pontossággal kimutatott eredmény. Sigmund Freud meg volt győződve arról, hogy egy ember akkor betegszik meg, ha nem látja létének értelmét és saját értékét. A fiatal Marxtól is fennmaradt egy – iskolai dolgozatból származó – mondat a tárgyban: „Aki már nem érzi azt, hogy szükség van rá, az meghal”.

Amennyiben Freudnak és Marxnak igaza van, akkor az egészséges életszemlélet, a hivatásszerű és szabadidős tevékenység az előfeltétele annak, hogy egészségesek legyünk vagy azok maradjunk. Mert végül is az egészséges életvitel a legfontosabb házi gyógymód.

Betegségek és ellenszereik

Alvászavarok

A fejlettebb nyugati világban minden hetedik felnőtt nehezen alszik el éjszaka, vagy hajnalban felébred. Mások nem tudnak mélyen aludni és reggel összetörve ébrednek. Léteznek természetüknél fogva hosszú illetve rövid ideig alvók, de az alvásigény és az alvási szokások alakíthatók, mert szorosan összefüggenek a környezettel, a kultúrával és a munkakörülményekkel. Egy pék például, aki éjszakánként dolgozik, és bár szokatlan időben, de mégis rendszeresen alszik, még mindig jobb helyzetben van, mint a váltott műszakban dolgozó, akinek mindig új alvásidőkre kell átállnia.

A déli államokban szokás, hogy az emberek délutánonként több órát is alszanak, mert akkor túl meleg van a munkához. Az idősebbeknek általában kevesebb alvásra van szükségük (kb. 5-7 óra), mint a gyerekeknek (12-14 óra) vagy a csecsemőknek (18-20 óra). Ha a felnőttek ezt nem fogadják el, és éjszakánként megpróbálnak nyolc vagy még több órát is aludni, és ez általában nem sikerül – a jelenséget alvászavarként fogják fel.

Aki éjszaka hánykolódik a problémái miatt, ahelyett hogy napközben megoldaná őket, akkor ne csodálkozzék, hogy nem tud aludni. Az előttünk álló események miatt érzett öröm vagy félelem is ébren tarthat minket. Csak ha a fenyegettetés megszűnik, vagy a célt elértük, akkor áll vissza az eredeti alvásigény. Nagy hiba az alvást tablettákkal erőltetni, mert ha a zavar okát nem küszöböltük ki, az altató hosszú távon több kárt okoz, mint egyetlen álmatlan éjszaka. A házi szerek kíméletesen és természetesen hatnak. Próbáljuk ki, esetünkben melyik válik be a legjobban!

Kezelés:

Az alvászavart kiválthatja a megszokott életritmus megváltozása. Gyakran segít, ha egy éjszaka hosszabb sétát téve tudatosan

ébren maradunk, és a következő napot a megszokott módon töltjük. Lefekvés előtt általában jótékonyan hat a séta vagy a meleg fürdő.

Nedves zokni, hideg karok, borogatás: lefekvés előtt hideg ecetes vízbe mártott zoknit húzunk a lábunkra, majd erre vastag gyapjú zoknit, hogy ne szivárogjon ki a nedvesség. A láb hamar átmelegszik, és jó közérzetet okoz, ami alváshoz vezethet. Hasonló hatást érhetünk el nedves lepedővel, nedves hálóruhával, amelyre fürdőköpenyt veszünk vagy takarót terítünk, mielőtt lefekszünk.

Aki nem szívbeteg, merítheti alkarját kézfejtől könyékig hideg vízbe 1-3 percre.

Szőlőcukor, csokoládé, kávé: egy szem szőlőcukor vagy csokoládé kiegészíti a glukóz-szükségletet. Aki éjszaka felébred, és nem tud újra elaludni, ezzel megnyugtathatja magát. A lefekvés előtt fogyasztott erős babkávé vagy feketekávé oly módon befolyásolhatja a vérkeringést, hogy álom jön a szemünkre.

Gyümölcs: szőlőcukor helyett az elalvásban segíthet a gyümölcscukor is, mégpedig gyümölcs – eper, alma, narancs vagy befőtt – formájában.

Légmozgás: ügyeljünk arra, hogy a hálószobában ne csak elegendő levegő legyen, hanem enyhe légmozgás is, hogy ne kényszerüljünk saját széndioxidharangunk alatt aludni.

Tej, bor, sör: a forró tej egy evőkanál mézzel, egy pohár vörösbor megnyugtató hatású, éppúgy mint egy pohár – komlóban gazdag pilzeni típusú – sör.

Az alábbi receptet különösen ajánljuk: egyenként 50 gramm citromfüvet, macskagyökeret, levendulalevelet és komlóvirágot összekeverünk és fahéjjal ízesítünk. Ebből mintegy 200 gramm teát kapunk. Ezt a keveréket 1 liter vörösborban egy héten át érleljük. Igyunk belőle minden este 1/8 litert. Terhes asszonyoknak sem árt ez az altatóital.

Vigyázat!

A krónikus alvászavart előidézhetik szervi megbetegedések is, ezért kérjen tanácsot orvostól vagy természetgyógyásztól. Az altatótabletta soha nem lehet tartós megoldás az álmatlansággal szemben, mert végzetes függőséget eredményezhet. Aki hosszú idő óta rendszeresen altatót szed, igyekezzék szakorvosi irányítással ennek szedését fokozatosan leépíteni.

Aranyér

Az aranyér a végbélnyíláson elhelyezkedő visszértágulat. Sokak számára kínos élmény megvizsgáltatni vagy kezeltetni. A kitágult vénák a záró izomzat mögött helyezkednek el a végbélben vagy a záróizom külső peremén. Az aranyér – hacsak nem kicsi – olyan mértékben kitágulhat, hogy megsérül és vérzik.

Az aranyér puha csomók formájában jelenik meg, melyek a nyomásra érzékenyek. Megnyomása viszketést és égő érzést okozhat. Ha felszakad, vérzik és fájdalmat okoz. A krónikus aranyér a nedvezés és a széklettel történő szennyezés miatt a végbélnyílás ekcémájához vezethet.

A bántalmakat a sok ülés, a ballasztanyagokban szegény – ráadásul gyors és rendszertelen – táplálkozás okozza. A gyakori székrekedés mellett oka lehet az öröklötten laza kötőszövet is.

Kezelés:

Ügyeljünk a rendszeres és könnyű székletre, hogy a túlzott erőlködéssel ne terheljük a vénákat. A rendszeres séta és sport élénkíti az anyagcserét és edzi az egész szervezet kötőszövet-állományát. A táplálék tartalmazzon sok ballasztanyagot (pl. teljes őrlésű kenyeret). A salátába keverhetünk 1-2 evőkanál búzacsírát vagy lenmagot, ez puha és rendszeres székletet biztosít.

Tejcukor: a homeopaták gyógyszereinek alapját képezi a tejcukor. A tejcukor megvásárolható a fitotékában. Sokoldalú házi szer, és nem túlságosan édes. Ha naponta 2-3 alkalommal 1 evőkanállal felhasználunk belőle ételünk vagy italunk édesí- tésére, szabályozzuk ezzel a székletünket, élénkítjük és rendben tartjuk a bélflórát.

Kamillafürdő: különösen a fájdalmas aranyér kezelésére alkalmas. Egy marék kamillavirágot felfőzünk 2 liter vízben, és 15 percig állni hagyjuk. A főzetet átszűrjük és a langyos fürdővízhez öntjük. A fürdő megakadályozza a gyulladást és elősegíti a vérellátást.

Ámika: a kamillához hasonlóan az ámika is megfelel a végbél tisztántartásához. Minden székelés után 1:3 arányban hígított oldattal mossuk le a végbélnyílást. Készíthetünk 2 evőkanál oldatból és 2 liter langyos vízből ülőfürdőt is.

Tölgyfakéreg: apróra tört tölgyfakéregből fertőtlenítő és összehúzó hatású fürdő készíthető aranyér esetében. Tegyünk 2-3 kanál törött tölgyfakérget 1 liter hideg vízbe, és lassan főzzük fel. 5 perc elteltével szűrjük át a főzetet. Ha a készítmény 40 °C hőmérsékletűre hűlt, keveijük az ülőfürdőhöz. Napi egyszeri alkalommal 10-20 percig tartó kúra javasolt.

Mosakodás székletürítés után: Európában a székelés után toalettpapírral tisztálkodunk. Másként van ez sok ázsiai és afrikai országban. Ott a végbélnyílást vízzel mossák le minden székelés után. Teszik ezt oly módon, hogy egy kis edényből vizet öntenek a végbélre, és tisztára mossák. A toalettpapírt legfeljebb szárításra használják.

Számunkra, európaiak számára talán nehéz a bevett toalettszokásokon fölülemelkedni, hisz a legtöbb ember csak az egészségügyi papír használatát ismeri. Pedig éppen a székelés utáni hideg vizes lemosások akadályozzák meg az aranyér kialakulását. A mosdóvízhez adhatunk egy kevés ecetet is, mivel fertőtlenítő és viszketéscsillapító hatása van.

Vigyázat!

A kifakadt aranyércsomók nemcsak kellemetlenek, hanem veszélyesek is. Fekélyhez, hegesedéshez, ekcémához, a végbél beszűküléséhez vezethetnek. Ha a panaszok nem múlnak, forduljunk orvoshoz vagy természetgyógyászhoz.

Asztma

Az asztma a légzési nehézség egyik formája, mely az esetek többségében a hörgőkre hat. Az asztma egy másik fajtája a szívet és az ereket érinti. A hörgőket érintő asztmás roham esetén a hörgők görcsösen beszűkülnek, melynek légszomj a következménye. A nyálkahártya megduzzad és fokozott mértékben termel váladékot. Az asztmának lényegében három fő okát különböztetjük meg:

(feltehetőleg öröklött) túlérzékenység (allergia) bizonyos anyagokkal (pl. porral, bőrrel, állati szőrrel, tollal, penészgombával, gyógyszerekkel és egyebekkel) szemben,
idegesség, félelem, sokk,

– lezajlott tüdő-, légúti és szívmegbetegedések, krónikus orr- és garatbetegségek, tuberkulózis, tüdőtágulás stb.

Kezelés:

A roham kezdetén forró láb- és karfürdők és kötések ajánlottak. Addig masszírozzuk a hátat és a mellkast erősen, míg a bőr kipirul.

Borsmenta és eukaliptuszlevelek: 1 evőkanál borsmentát és ugyanennyi eukaliptuszlevelet összetörünk, összekeverünk és fél liter, forrásban lévő vízbe dobunk. Megfordított tölcsért teszünk a fazékra, és a gőzt az orrlyukakhoz vezetjük, vagy a fazék fölé hajolunk, fejünket törülközővel letakaijuk, és mélyeket lélegzőnk.

Retekkivonat és teák: Sebastian Kneip, német lelkész köhögés ellen rendelte betegeinek, hogy retekszeletekből nyert nedvet fogyasszanak minden étkezés után: egy kanálnyit mézzel édesítve. Asztma elleni teát készíthetünk csalánból, borostyánból, oreganóból, kamillából, zsályából és kakukkfűből külön- külön és vegyesen is.

Majoránnabor: a mellkasi feszültség ellen hat a lazító majoránnabor. Tegyünk 50 g majoránnát egy üveg száraz fehérborba, és hagyjuk 10 napig állni. Ezután szüljük át a bort. Tartsuk hűvös vagy hideg helyen. Igyunk belőle egy pohárral minden vacsora előtt.

Forró lábfürdő: álljunk lábszárközépig 38-45 °C-os meleg vízbe. Terítsünk egy takarót a térdünkre, hogy a gőz ne szökjön el. 5-15 percenként öntsünk az edénybe hideg vizet, míg a fürdővíz langyossá hűl. Húzzunk a nedves lábunkra gyapjú zoknit, vagy feküdjünk nedves lábbal gyorsan ágyba.

Forró karfiirdő: a lábfürdőhöz hasonlóan a forró karfürdő is nyugtató hatású. Merítsük mindkét karunkat lassan, a felkar közepéig 38-45 °C-os meleg vízbe. A fürdő 5-15 percig tartson, ameddig kellemes. Ezután pihenjünk egy fél órát.

Kórosan magas vagy alacsony vérnyomás és előrehaladott érelmeszesedés esetén, melyek során szívműködési zavarok és magas pulzusszám léphet fel, továbbá pajzsmirigytúltengés esetén ne alkalmazzuk a forró karfurdőt.

Mustáros borszesz: hirtelen fellépő rohamok enyhülnek, ha a gége, a nyak, a gerinc és a szegycsont tájékát bedörzsöljük mus

táros borszesszel. A mustáros borszesz könnyen elkészíthető házilag: áztassunk apróra zúzott mustármagot borszeszben, és érleljük néhány napig.

Étkezés és ivás: a táplálék tartalmazzon bőségesen nyers salátát és zöldséget, de kerüljük az izgatószerek, a só és a hús fogyasztását. Tej- és növényi eredetű táplálék javallt: friss tej, friss sajt, kevés főtt borjú-, tyúk- vagy pulykahússal, hozzá saláta, zöldség, gyümölcs, zöldség- és gyümölcslé, valamint befőtt. Kerüljük a marha-, sertés- és a vadhús, valamint a só, főszerek, alkohol, a szénhidráttartamú ételek fogyasztását és a dohányzást. Fontos a rendszeres székletürítés (—> székrekedés).

Vigyázat!

Orvosnak vagy természetgyógyásznak kell megállapítani, hogy az adott esetben a három fő ok közül melyik a kiváltó ok. Ki kell kérni tanácsukat a terápiát illetően is, melyek közé a házi szerek is beilleszthetők. Az asztma és a heveny roham kezelése során alkalmazott gyógyszerek maradandó ér- és tüdőtáguláshoz vezethetnek. A kezelés ne csak a testre terjedjen ki, hiszen az asztma lehet pszichikai hatás által kiváltott reakció is. A tánc, a gimnasztika, a ritmikus gyógytorna, melyet antropozófusok fejlesztettek ki, nem tartoznak ugyan a házi szerek körébe, mégis enyhíthetik az asztma tüneteit, és kiegészíthetik a terápiát.

Árpa

Az árpa az alsó- és felső szemhéj peremének gyulladása. Először a felület átmenetileg kipirosodik, majd megduzzad. A fagy- gyúmirigyekben genny gyülemlik fel, megkeményedik, és néhány nap múlva árpaszem méretűre zsugorodik össze. Bár a gyulladás fájdalommal jár, mégis általában magától gyógyul, miután a genny kiürült. Az árpa hónapokon keresztül előfordulhat mindkét szemen. Okozója máig sem ismert.

Kezelés:

Áz árpa általában magától meggyógyul. Ezt a folyamatot egy jól bevált házi szer, a kamilla segíti elő. Forraljunk fel kamillavirágot egy csésze vízben, mártsunk bele egy kendőt, és helyez

zük az érintett szemhéjra. Végül tegyünk tiszta mézet a gyulladt felületre. A méz csillapítja a fájdalmat és enyhén antibiotikus hatású.

A gyulladás átterelhető a szemről, ha más testrészen mesterségesen gyulladást idézünk elő. Tegyünk mustártapaszt (-> torokgyulladás) a térdre és a bokára. A tapasz alatt a bőrnek csak kipirulnia szabad, ne várjuk meg, amíg égni kezd, jóllehet ez a folyamat nem hagy heget hátra és komplikációk nélkül gyógyul. Legkésőbb 20 perc múlva vegyük le a tapaszt. Legkorábban 2 nap elteltével ismételhetjük meg az eljárást.

Csalánkiütés

Ha hirtelen vörös, viszkető hólyagok jelennek meg a bőrön, akkor csalánkiütésről beszélünk. A hólyagok olykor borsó nagyságúra is megnőhetnek, és olyan sűrűn helyezkedhetnek el egymás mellett, hogy egész testrészek feldagadnak. —> Fejfájás, levertség és magas láz kísérheti a csalánkiütést. Éppoly gyorsan, ahogy jött, el is tűnnek a tünetek, anélkül hogy nyomot hagynának hátra a bőrön. Két nap leforgása alatt minden elmúlhat, ez az az idő, mely alatt a kiütést kiváltó anyagok ismét kiválasztódnak.

A csalánkiütés a túlérzékenységet jelzi bizonyos ételekkel, növényekkel és gyógyszerekkel szemben. Visszavezethető hidegre és melegre, megerőltetésre, szűk ruha szorítására és izza- dásra. Gyakori visszatérése esetén derítsük ki a lehetséges tényezőket, és kerüljük a kiváltó okokat.

Kezelés:

Az érintett felületeket hideg vízzel lelocsoljuk. Citromleves és citromszeletekből készült pakolások szintén csillapító hatásúak. A forró fürdő, melybe egy üveg gyümölcsecetet öntöttünk, valamint a törülközés utáni gyümölcsecetes bedörzsölések szintén hatékonyak. Próbáljuk ki, melyikre reagál legjobban szervezetünk!

Vigyázat!

Súlyos és két napnál tovább húzódó csalánkiütés esetén kérjük kezelőorvosunk tanácsát. Kísérletekkel magunk is rájöhetünk,

milyen körülmények okozzák a kiütést, de ez fáradságos. Bizonyos körülmények között az orvosi tanács gyorsabb gyógyulást hoz.

Csecsemőbetegségek

A leggyakoribb csecsemőbetegségek közé tartoznak az ekcéma (tejkiütés), hasmenés, felfúvódás, nátha és köhögés.

Tejkiütés

Ez az ekcéma a harmadik hónaptól kezdve lép fel főként az arc és nyak tájékán. A bőrkiütés gennyes lesz, nedvezik, majd beszárad. Az ekcéma oka többnyire a táplálkozásban keresendő.

Kezelés:

A gyermek reagálhat túlérzékenyen a tejre. Anyatejjel táplált csecsemők esetében az anya étkezési szokásait kell felülvizsgálni. Üvegből táplált gyermekeket itassunk 1-2 napon át a szokásos tej helyett gyenge, mézzel édesített kamillateával.

Meleg búzakorpa- vagy tölgyfakéreg-fürdo: 100 g búzacsírát vagy apróra zúzott tölgyfakérget beáztatunk 8 órára 1/4 liter hideg vízbe. Ezután 10 percig főzzük a keveréket, leszűrjük és hozzáadjuk a meleg fürdővízhez. A tölgyfakéreg összehúzó és fertőtlenítő hatású, a búzacsíra megnyugtatja a bőrt. Fürdessük ebben a gyermeket naponta 1-2 alkalommal.

Vigyázat!

Súlyos esetben kéijünk tanácsot orvostól vagy természetgyógyásztól az ekcémát illetően. Óvakodjunk a kortizon-tartalmú kenőcsöktől és egyéb preparátumoktól, melyek az ekcémát átmenetileg elmulasztják. Ezeknek a kezeléseknek a következményei gyakran csak évek, sőt évtizedek múltán jelentkeznek.

Hasmenés csecsemők esetében

A hasmenés csecsemők esetében veszélyes. A gyermek órák leforgása alatt annyi folyadékot veszíthet, hogy belepusztulhat. Feltétlenül vigyük a gyermeket orvoshoz. Addig is lásd: -> hasmenés.

X Szélgörcsök

Szinte minden gyermek életének második hónapjától kezdve szenved szélgörcsökben, ami a harmadik hónap végéig elhúzódhat. A gyermeknek fájdalmat okoznak a szélgörcsök, vergődik és sír.

Kezelés:

A szülőkre is vonatkozik, hogy őrizzék meg a nyugalmukat. Pó- lyáljuk be melegen a gyermek hasát, újítsuk meg a kötést 15 percenként, ez megkönnyebbülést hoz számára. Görcsös fájdalom esetén segít egy 5-8 perces ülőfürdő 40 °C-os meleg vízben. A melegvizes palack is ellazító hatású.

Édeskömény tea és kömény: 1/2 kávéskanál összezúzott édesköménygyümölcsöt leforrázunk egy csésze forró vízzel, és 10 percig lefedve állni hagyjuk. Étkezések közben adjuk a gyereknek a teát (egy fél csésze teával hígítsuk fel a táplálékot). Már kis mennyiségben is hatásos a szélgörcsök ellen. Anyatejjel táplált csecsemők esetében az is segít, ha az anya fogyasztja az ánizsteát köménnyel. A kömény enyhíti a felpuffadást és elősegíti a tejkiválasztást.

Majoránnakenőcs: 3 kávéskanál porrá őrölt majoránnát elkeverünk 1 evőkanál 70%-os borszesszel. Legalább két órán át állni hagyjuk a keveréket, majd elkeverjük két evőkanál friss sót- lan vajjal. A kenőcsöt 5 percig forró vízfürdőben hevítjük, majd mullkendőn átnyomva kihűlésig keverjük. Ezzel a kenőccsel kenjük be a gyermek hasát a köldök alatt. Majoránnakenőcs kapható készen is a szaküzletekben.

4. Nátha és köhögés

A csecsemőket mindig melegen, tehát inkább kicsit melegebben, mint vékonyabban kell öltöztetni, mert ők még nem tudják a hőháztartásukat szabályozni. Noha a nátha és a köhögés kellemetlen, mégis edzi a gyermek természetes védekező rendszerét.

Kezelés:

Nátha vagy köhögés esetén is segít a majoránnakenőcs. Dörzsöljük be a náthás gyermek orrát naponta többször vékonyan kívülről és belülről, különösen lefekvés előtt. Köhögés esetén tegyük ugyanezt a mellkassal.

Köhögéscsillapító kenőcs: keveijünk el 1 kávéskanál kakukkfüvet, kamillát és kenőcsöt 3 kávéskanál 70%-os borszesszel, és hagyjuk 3 órán át érni. Az eljárást a majoránnakenőcs készítésének megfelelő módon folytassuk. Ezzel dörzsöljük be a gyermek mellkasát naponta háromszor. A kakukkfű oldja a sűrű váladékot, így megkönnyíti a felköhögését. A kenőcs fertőtlenítő, a kamilla görcsoldó és gyulladásgátló hatású.

Konyhasó: nátha esetén csecsemőknél és felnőtteknél egyaránt beválik, ha az ormyálkahártyát sós oldattal bevonjuk. Keveijünk el 1 kávéskanál konyhasót 1/2 liter forralt vízben, és csepegtessünk belőle naponta háromszor orrunkba.

Vigyázat!

A nátha és a köhögés gyermekek esetében nem nyugtalanító. Ha azonban krónikussá válik, kéijünk tanácsot orvostól vagy természetgyógyásztól.

Csípőfájdalom -»isiász

Csuklás

A csuklás a nyelésből és a sóhajtásból származik. Aki sietve eszik és rosszul veszi a levegőt, a rekeszizom akaratlan és görcsös összehúzódását éri el, melyet a belégzés zaja („hukk”) kísér. A könnyű csuklás gyorsan elmúlik. Az alábbi szerekkel különböző módon siettethetjük.

Kezelés:

Hüvelykujjunkkal befogjuk a fülünket és ezzel együtt kisujjunk- kal az orrlyukunkat. Csukott szájjal többször felfújjuk erőteljesen az arcunkat.

Más megoldás: tartsuk vissza fél percre a lélegzést, végül lélegezzünk mélyet. Addig folytassuk, míg elmúlik a csuklás.

Más megoldás: a fent említett módon befogjuk a fület és az orrot, majd egy szuszra iszunk néhány korty vizet vagy gyümölcslevet.

Másik megoldás: nyalogassunk egy kanál cukrot (lehetőleg egy kis ecettel), egy darabka jeget vagy egy csipet sót, miközben folyamatosan mélyeket lélegzőnk.

Tartós csuklás esetén helyezzünk melegítőpámát vagy melegvizes palackot a hasunkra, paskoljuk hasunkat hideg vízbe mártott és kifacsart törülközővel. Az így kiváltott hidegsokk szapora lélegzésre késztet, és segít újra visszaállni a megszokott légzésritmusra.

Akit gyakran kínoz csuklás, annak nyugodtabban és megfontoltabban – vagyis lassabban – kell ennie és innia, valamint meg kell tanulnia ellazítani magát.

Vigyázat!

A csuklás általában ártalmatlan. Lehet azonban hisztérikus megnyilvánulás lelki felindulásra is. Gyomor-, bél-, máj- és hashár- tyabetegségek is kiválthatják, ugyanígy az —> influenza és egyéb légúti megbetegedések is.

Tartós csuklás esetén forduljunk orvoshoz.

Derékfájás, lumbágó

A modem medicinában lumbágóról beszélünk. Ez nem egy latin-amerikai tánc, mely az embernek nehezére esik, de nem is karibi ital jamaikai rummal keverve. Német neve, a HexenschuB („boszorkánylövés”) képletesen is utal fájdalmas mivoltára.

A lumbágó a démonokba vetett hit jellegzetes példája a népi gyógyászatban. A boszorkányok a gonoszság megtestesítői, akiknek számlájára sok kellemetlen dolog írható, például, hogy az emberekre lövést adnak le, melyek hirtelen nyilalló fájdalmat keltenek az ágyék és a keresztcsont tájékán. A fordulás, hajolás, mindenféle testmozgás – ha egyáltalán lehetséges – fájdalmat okoz. A lumbágó hirtelen tör ránk – egy váratlan mozdulat közben, vagy ha a hátizomzat különös megerőltetésnek van kitéve.

A lumbágó oka a gerincoszlopban egy porckorong elmozdulása. Az alsó végtagok rossz tartásban helyezkednek el, a láb csámpás, a boka süllyedt, vagy lúdtalp esetén vagy a lábak helytelen állása miatt a gerincoszlopra túlságosan nagy teher hárul.

Megkülönböztetünk akut és krónikus keresztcsonti fájdalmakat. A heveny fájdalom hirtelen lép fel, ha az egyik porckorong a helyéről elmozdul, nem tud visszakerülni a helyére, és egy ideget becsíp. Ennek egyik oka a gyenge és időnként túlterhelt hát- izomzat lehet. Gyakran egyértelműen külső tényezők váltják ki a keresztcsonti fájdalmakat: ha valaki például túl nehezet emel, vagy megerőlteti magát sportolás során.

Akinek krónikus derékpanaszai vannak, az vagy túlfárasztot- ta a derekát, vagy az izomzatát folyamatosan túlzott igénybevételnek tette ki. Az éveken át tartó rossz étkezési szokások, valamint a helytelen testtartás ülő helyzetben szintén a panaszok okozója lehet. Csak ritkán figyelünk fel rá, ezért nem fordul elő gyakran a közvetlenül vagy közvetve kiváltó belső tényezők sorában. A gerinc tartós hűtése hideg időben viselt vékony ruhaneműk, vagy huzat következtében, szintén ebbe a kategóriába tartozik, mivel a test ezekre az ingerekre tartós fájdalommal reagál.

Aki krónikus keresztcsonti fájdalmakban szenved, az a gerincét túlságosan igénybe vette, és az izomzatát folyamatosan túlterhelte. Ezeket a »belső« tényezők közé sorolják (-» isiász, —> gerinc- és hátfájdalmak).

Kezelés:

Pihentessük a hátunkat: feküdjünk hanyatt az ágyban magasra felpolcolt lábakkal, és emyesszük el izmainkat. A meleg-forró borogatás, bedörzsölés és masszírozás, forró vagy emelkedő hőmérsékletű fürdők szintén ellazítják az izomzatot. A gerinc külön terhelés nélkül is állandóan dolgozik, hordozza a test súlyát. A túlzott kövérség tehát megterheli a gerincet, az izomzatot és a porcokat. Ebben az esetben le kell fogyni (-» túlsúly).

Bedörzsölés és masszázs: dörzsöljük be a keresztcsont tájékát egészen a farkcsontig, a combot pedig egészen a térdig sós- borszesszel, kámforral, levendulaolajjal vagy hangyasavval, azután pedig a fájdalmas területet orbáncfűolajjal, mely szintén bevált fájdalomcsillapító házi szer. A bedörzsölés után ne menjünk napra, mert a bőr fényérzékennyé válik.

Meleg kötések: melegítőeszközként megfelel a melegítőpáma vagy a melegvizes palack. A hátat gőzölhetjük is. Teáskannában kamillavirágot forralunk vízben, kiöntőcsövére egy csövet húzunk és a gőzt óvatosan a hátunkhoz vezetjük. Ezután takaróba

csavarjuk a derekunkat és ágyba fekszünk. Meleg tömlőként ebben az esetben is alkalmazhatjuk a meleg burgonyazsákot (—> hólyaghurut); a legjobb este, gyakori cserével alkalmazni.

Forró borogatás: 20 gramm konyhasót felfőzünk 1 liter vízben. Egy nagyobb vászonkendőt belemártunk, és az elviselhető legmagasabb hőmérsékleten ránc nélkül a keresztcsont és a has köré tekerjük. Erre vastag gyapjúkendőt teszünk, és előmelegített ágyba fekszünk. A borogatást 30 perc múlva vehetjük le. Ugyanennyi ideig izzadjunk utána, majd mossuk le hideg vízzel, mielőtt újra lepihenünk.

Emelkedő hőmérsékletű fürdő: üljünk a 35 °C hőmérsékletű vízzel telt fürdőkádba. A víz csak az alsó bordaívig érjen. Adjunk hozzá 5 percenként forró vizet, és merjünk ki a kádból ugyanolyan mennyiséget, hogy a vízszint változatlan maradjon. 20 perc elteltével az ülőfürdő hőmérséklete mintegy 45 °C-ra emelkedik. Maradjunk a vízben további 5-10 percet, majd izzadjunk további 30 percet az ágyban, mielőtt hideg vízzel lemosakodnánk. Fürdő közben hátunkat kefével masszírozhatjuk. A kefével szárazon történő masszírozás a befejező fürdő után is elősegíti a hát vérkeringését és ellazítja az izomzatot. Ki lehet próbálni, hogy hatásos-e a módszer a fájdalom jelentkezésekor.

Vigyázat!

A krónikus keresztcsonti fájdalmak az egész életmód megváltoztatását szükségessé tehetik. Bizonyos körülmények között munkát kell változtatni, és túlsúly esetén pedig változtatni kell a táplálkozáson. Gimnasztikái gyakorlatokat szakember vezetésével végezzünk. Vizsgáltassuk meg magunkat orvossal és kérjünk tőle tanácsot.

Diftéria -> torokgyulladás

Epebántalmak

Az epekő kristályos formát öltött epeváladék, mely többnyire epehólyag-gyulladás következtében alakul ki. Ez általában epe- bántalmakat okoz. A kőképződést elősegíti a zsírban gazdag táp-

lálkozás, krónikus székrekedés, mozgáshiány, idült gyomor- és bélhurut. Terhesség után is fokozódhat a készség a kőképződésre. A hajlam nem utolsósorban öröklődhet is.

Gyakran nagyobb kövek is észrevétlenek maradnak az epehólyagban, sok embernek tudomása sincs szervezetében a kő létezéséről. Főként a kisméretű kövek távoznak az epevezetékbe, ahol ennek következtében teljes vagy részleges elzáródás jöhet létre. Már a kövek elmozdulása is panaszokat válthat ki. A felduzzadt epe fájdalmas kólikát okoz. Különösen a 30 és 60 év közötti nők szenvednek ebben a betegségben.

Kezelés:

Az epebetegségek és -kövek okozta panaszok enyhítésére alkalmas a meleg lenmagpépből, gyógyiszapból készült lédús borogatás vagy a meleg burgonyazsák, melyet úgy alkalmazunk, mint a —> tályog és a -> hólyaghurut esetében, valamint a hosszú meleg fürdő. Aki hosszú ideje szenved epekövei miatt, változtasson az étrendjén. A zsíros ételek helyett fogyasszon inkább tejtermékekből, zöldségfélékből, salátából és gabonából összeállított ételeket gyümölcs- és gyümölcslénapokkal megszakítva.

Az epehólyag működésének elősegítése:

Tejfölbe kevert torma egy órával az étkezés előtt fogyasztva összehúzódásra készteti az epét, így kiáramlik belőle a folyadék. Hasonló hatás érhető el tojássárgájába kevert mézzel is.

Fájdalomcsillapító: lenmagpép és gyógyiszap

6 evőkanál őrölt lenmagot forró vízzel péppé keverünk, és forró vízbe mártott vászonkendőre simítunk. A kendőt a máj tájékára helyezzük, és két száraz gyapjúkendővel lefedjük. Amint kihűlt, cseréljünk kötést. Lenmag helyett alkalmazhatunk gyógyiszapot is.

Kőképződést megakadályozó teák:

Az alábbi készítményeket napi 10 alkalommal fogyasztva évente 3-4 kúra formájában alkalmazhatjuk. Mindkettő meggátolja az epekőképződést, de ne keveijük őket, hanem döntsünk egy mellett.

Oroszlánfog: 30-40 gramm tealevelet felfőzünk fél liter vízben. 10 percig állni hagyjuk. Minden főétkezés előtt igyunk belőle egy pohárral.

Fekete retek: egy kis fej feketeretek levét fogyasszuk el só hozzáadása nélkül ebéd és vacsora előtt.

Vigyázat!

A heveny epegyulladás hirtelen lép fel, gyakori kiváltó oka a felindulás. Nem véletlen a mondás, hogy az embert elönti az epe. Heveny gyulladás esetén a beteg ne vegyen magához szilárd tápanyagot, legfeljebb forró borsmentateát igyon. A fájdalom a has jobb felső oldalából kiindulva egészen a vállig kisugározhat. A máj és az epe érzékennyé válik nyomásra, a has esetenként felpuffad, hányinger és hányás jelentkezik. Lehetséges, hogy ebben az esetben az epevezeték teljesen elzáródott. Következménye lehet sárgaság vagy idült epehólyag-gyulladás. Ezért feltétlenül hívjunk orvost, feküdjünk egyenes felületre és jól takarózzunk be, míg az orvost várjuk. A házi szerek csillapítják a fájdalmat.

Égési sebek

Az égési sebeket (a —> fagyáshoz hasonlóan) súlyosságuk alapján különböztetjük meg:

fok: a bőr legfelső rétegei égtek meg. Erősen vörös színezetű, a seb fájdalmas, mert a bőr idegei megsérültek.
fok: a bőr mélyebb rétegeit is érinti. A szőrtüszők és a faggyúmirigyek azonban épek. Az elhalt szövetek lelökődése után a seb helyét ismét benövi a friss bőr.
fok: a bőr minden rétege megégett: a szőr, a faggyúmirigyek, az idegvégződések, olykor még az alatta húzódó izom is. A bőr idegeinek teljes elroncsolódása miatt ezek a sebek nem nagyon fájdalmasak. A megégett szövetek olykor hófehérek, más esetekben barnás fekete színűek.

A másod- illetve harmadfokú égési sebeket gyakran csak a fájdalom alapján lehet megkülönböztetni egymástól, mert mindkét esetben felhólyagosodik a bőr és szövetnedvet választ ki.

Csak az elsőfokú égési sebeket szabad házilag kezelni. Erősebb égéseket orvosnak kell ellátnia, esetleg kórházi kezelés válhat szükségessé.

Elsősegély:

Az első- és másodfokú égési sebeket, melyek nem a fejen vagy az arcon vannak és erős fájdalmat váltanak ki, legjobb, ha hideg folyóvíz alá tartjuk, vagy benedvesítjük. Csak tiszta vizet alkalmazzunk, nehogy szennyeződés kerüljön a sebbe. Hagyjuk a víz alatt a sebet, míg a fájdalom alábbhagy.

Vigyázat!

Semmi esetre se kerüljön olaj, zsír, kenőcs vagy liszt a sebre, és ne tegyünk rá kötést. Ezek a szerek akadályozzák az oxigénellátást, s így rontják a seb állapotát.

Súlyosabb esetekben az orvosi kezelésig csavaijuk a sebet frissen vasalt törülközőbe vagy lepedőbe. Az esetleg a sebbe tapadt ruhadarabokat ne távolítsuk el, takarjuk le frissen vasalt vászonkendővel, míg az orvos megérkezik.

Égési sérülések esetén sokk is bekövetkezhet. Ha a sérült szomjúságra panaszkodik, itassuk kis kortyokban ásványvízzel.

A medúza mirigy váladéka által okozott égési sérülések rendkívül fájdalmasak. Ügyeljünk a tengerparton ezekre az állatokra, és széles ívben kerüljük el őket. A medúza által ejtett seben dörzsöljük le a kiválasztott anyagokat homokkal és tengervízzel.

Émelygés —> hányás, terhességi; gyomorpanaszok

Érelmeszesedés —> vérellátási zavarok

Ételmérgezés

A mikroorganizmusok elszaporodhatnak a táplálékban, ha nem higiénikusan dolgozzák fel, túl melegen, vagy túl hosszú ideig tárolják, vagy ha nem megfelelően készítették el. Penészgombák, baktériumok és ezek mérge bontja le és fertőzi meg az élelmiszereket, melyek ezután már nem táplálnak, hanem mérgeznek. Aki ezekből eszik, annak mérgezésre kell számítania: rosszullét,

hányás, hasfájás és -> hasmenés ennek a legfeltűnőbb jele. Ezek a tünetek 1-3 nap után többnyire elmúlnak, hacsak nem szalmonella-fertőzést kaptunk, mely leginkább a baromfiban, tojásban, száraz tojásporban, darált húsban, felvágottban, hússalátában, tejben, tejtermékekben, főként a fagylaltban található.

A szalmonella-fertőzés az esetek 70%-át teszi ki, tehát a leggyakoribb élelmiszerfertőzés. Ez —> lázzal, -> fej- és végtagfájással, rosszulléttel és hányással kezdődik, majd 2-3 nap elteltével elmúlik.

Gyakran halálos kimenetelű a botulis baktérium okozta fertőzés. Légmentesen zárt hús-, bab- és borsókonzervekben, valamint befőttes üvegekben találhatók. A mérgezés csak néhány óra elteltével jelentkezik rosszullét, hányás, gyomorfájás, székrekedés vagy hasmenés és általános láztalan betegségérzet formájában. Ezután a fertőzés megtámadja a gerincvelőt, megbénítja a szem, a torok és a gégefő izomzatát 1-8 napon belül a mérgezés légzésbénulás vagy szívleállás révén halálhoz vezethet. A kevésbé súlyos mérgezések is hetek vagy hónapok elteltével gyógyulnak csak meg.

A botulis baktérium által fertőzött ételek bűzösek, a konzer- vekben lévő folyadék zavaros. A konzervdoboz teteje és alja kidomborodik, a befőttesüvegek teteje maguktól kinyílik. Egyéb ételmérgezésekkel ellentétben a botulis baktérium által okozott mérgezés elkerülhető, mert a fertőzött étel felismerhető.

Kezelés:

Émelygés és rossz közérzet esetén semmi esetre se csillapítsuk a hányingert, hanem – ellenkezőleg – inkább segítsük elő a hányást: 15 percenként egy pohár vízben feloldott 2 kávéskanál só, vagy gyümölcsecetben oldott méz, vagy gyermekek esetében egy pohár málnaszörp segítenek a gyomor kiürítésében. Az ételmérgezést követő hasmenést először ne kezeljük, mert ezáltal a bél tisztul. 1:1 arányban kevert tea és bor elősegíti a folyamatot.

Az élelmiszer-mérgezéseket elsősorban ajánlatos elkerülni. Ehhez adunk néhány tanácsot az ételek kezelésével kapcsolatban:

– az élelmiszereket tartsuk hűvös helyen, mert a baktériumok magasabb hőmérsékleten gyorsabban szaporodnak,

ne használjuk fel olyan konzervek tartalmát, melyek teteje vagy alja kidomborodik, se olyan befőttes üvegekét, melyek ön- maguktól kinyílnak,
a WC használata után mindig mossunk kezet. Aki fertőzött, elkerülheti, hogy másokat megfertőzzön,
a vágott és egyéb sebeket fedjük le, ha élelmiszerrel dolgozunk,
soha ne köhögjünk vagy tüsszentsünk ételre! Az orr és toroknyálkahártyát a megfázások során gennykeltő baktériumok lepik el,
a bőrön, a ruházaton és a konyhai eszközökön baktériumok telepedhetnek meg, és főzés során az ételbe kerülhetnek. Ezért főzés előtt vegyük le az ékszereket és mossunk kezet. Célszerű főzéskor tiszta köpenyt vagy kötényt viselni,
csak tiszta konyhaeszközökkel dolgozzunk,
főzés előtt hagyjuk a húst és a baromfit teljesen kiolvadni, és jól süssük át, hogy a szalmonellát így elpusztítsuk. A kiolvadt húslé nem kerülhet semmilyen más élelmiszer közelébe,
frissen darált vagy kiolvasztott darált húst egy napon belül el kell készíteni. Bizonyos hal- és gombaételeket, valamint a spenótot nem szabad újramelegíteni, mert ennek során méreganyagok bomlanak le. A jó szakácskönyvek felhívják erre a figyelmet.

Vigyázat!

Ha valaki szalmonella-fertőzésben megbetegedett, be kell jelenteni az egészségügyi hatóságnak. A szalmonella a vastagbélben él, és fennáll a további fertőzés veszélye. Ha a fertőzés enyhébb tüneteihez láz is társul, akkor orvost kell hívni, aki székletvizsgálat alapján dönt a bejelentés szükségességéről. A botulis baktérium által okozott fertőzések olyan súlyosnak minősülnek, hogy minden esetben orvosi kezelést igényelnek.

Fagyások

Fagyások általában nem védett testfelületeken (köröm, orr) jelentkeznek. Szűk harisnya, cipő vagy kesztyű is eredményezheti, vagy ha a kéz és láb vérellátása nem megfelelő. A fagyás kü

lönösen idős embereket, legyengült szervezeteket és részegeket veszélyeztet. Az alkohol melegérzetet kelt, valójában azonban kitágítja az ereket s így gyorsítja a hőleadást.

A fagyások alattomosan jelentkeznek, gyakran nem figyelünk fel rájuk idejében, mert a hideg lassan hat. A fagyott végtagok zsibbadtak. A valódi fagyásokat az —> égési sérülésekhez hasonlóan három fokozatba soroljuk.

Kezelés:

Első fokú – korlátozott mértékű – fagyás esetén távolítsuk el a ruhaneműt és fokozatosan melegítsük a megfagyott testrészt normális hőmérsékletűre. Erre alkalmas a hóval történő dörzsölés is, amire a szervezet fokozott vérellátással reagál. Emberi vagy állati meleg is megfelel arra, hogy egy túlhűlt testet vagy testrészt felmelegítsen. Alkalmazhatunk váltófürdőt is: 3^ percig 30 °C-os vízben ülünk, majd 30 másodpercig 10-15 °C-os vízben, miközben a fagyott testrészt mozgatjuk. Ha ismét átmelegedett, meleg, párnázott, lazán feltett kötéssel vegyük körbe a fagyott testrészt.

Fájdalmat okozó fagydaganatok esetében segít a burgonya, melyet szeletekre vágunk és megsózunk. Éjszakára állni hagyjuk, míg megfeketedik. Ezzel dörzsöljük be a fagyást. Fájdalomcsillapító hatású. A vérkeringést serkenti a hagymalé, az olíva olaj, valamint a reszelt tormás borogatás, melyhez tormát vízzel 1:1 arányban felfőzünk és éjszakára állni hagyunk. Fagyás elleni balzsamot készíthetünk lencselisztből és sertészsírból. Ezt a pasztát minden alkalommal frissen kell elkészíteni, és éjszakára lefedve állni hagyni.

Túlzott lehűlés esetén meleg fürdő javallt. A víz kezdetben 35 °C-os legyen, majd adjunk hozzá újra és újra melegebb vizet, míg el nem éri a 45 °C-ot. Tartsuk a karokat és a lábakat a fürdőedényen kívül, esetleg el is köthetjük, hogy a hideg vér nehogy hirtelenül áramoljon vissza a szervezetbe, és ott szívleállást idézzen elő. Tartsuk a nyakat a fürdőzés során mindig melegen.

Ha az egész test 20 °C alá hűlt ki, vetkőztessük le a beteget meleg helyiségben úgy, hogy levágjuk róla a ruhaneműt. Egyes esetben életmentő beavatkozásként mesterséges lélegeztetésre és szívmasszázsra is szükség lehet. A lassú felmelegedést orvos

hivatott felügyelni. Ez vonatkozik a 2. és 3. fokú végtagfagyá- sok esetére is. A fagyott végtagokat is tegyük szabaddá, és meleg kendővel vagy párnázott pólyával fedjük le.

Fáradtság

A fáradtság legjobb ellenszere az alvás. Élénkítő hatású a rozmaring tea és az ecetes lemosás. A meleg borba töltött vermut szintén frissítő hatású, ha arcunkat, nyakunkat és halántékunkat dörzsöljük be vele. A mézzel kevert vermut és bor keverék nagyszerű ébresztőital. Lásd még —> alvászavarok.

Fejfájás

Már sok tudós próbálta a fejfájás okait megállapítani, melyek nem heveny fertőzésekből, agyi, koponya- vagy homloküregza- varokból származnak. Bárkinek fájhat a feje, függetlenül attól, hogy egyébként egészséges vagy ideges, gyenge testalkatú vagy vérszegény. Egyes emberek éveken keresztül szenvednek a fejfájástól. A fájdalom rohamszerűen lép fel ismeretlen okból, olykor csak órákra, néha azonban napokra, testi vagy lelki megerőltetés eredményeképpen. A fájdalom a homloklebenyt, a fej hátulsó részét vagy az egész koponyát érinti. Nyilalló, szúró vagy szaggató fájdalomként jellemezhető, mintha a fej szét akarna robbanni, vagy mintha össze akarnák nyomni. Ingerlékenység, étvágytalanság, emésztési zavarok, rosszullét és erős izza- dás lehetnek a kísérő tünetek.

Kezelés:

Akinek gyakran fáj a feje, tartózkodjék sokat friss levegőn, sétáljon, tegyen túrákat és ússzon. Megkönnyíti az emésztésünket, ha vegetáriánus vagy nyers táplálkozásra állunk át (—> székrekedés). A gyomornak is jót tesz, ha könnyítünk a munkáján gyümölcslé-, tea- vagy gyümölcsnapok beiktatásával. A nikotin és az alkohol fejfájást okozhat, ezért inkább mondjunk le róluk. Esetenként csillapítja a fejfájást egy csésze kávé, vagy a meleg illetve hideg vizes borogatás.

Masszázs: ha főként a fej hátsó fele fáj, akkor hajlítsuk be középső ujjúnkat gyűrűs- és mutatóujjunk között. A középső ujj porcát nyomjuk óvatosan a halánték két oldalához, majd kövessük háromszor azt a vonalat, mely a füleken keresztül a fej hátsó részének aljához vezet. Végül lassan masszírozzuk végig ujjunk hegyével kis köröket rajzolva ugyanezt a vonalat.

Lábfürdők: állítsuk lábunkat lábszárközépig érő 35 °C-os meleg vízbe. Öt percenként adjunk forró vizet a fürdőedénybe, melyből előzőleg ugyanolyan mennyiséget kimertünk, hogy a víz szintje változatlan maradjon. A víz végül 45 °C-ra melegszik fel. Öt perccel ezután öblítsük le lábunkat langyos vízben, ne töröljük meg, hanem húzzunk vastag zoknit, és járkáljunk, míg lábunk átmelegszik és megszárad. Alacsony vérnyomás, érelmeszesedés, szívpanaszok és pajzsmirigytúltengés estén ne alkalmazzuk ezt a fürdőt. Ez vonatkozik az alvás előtti hideg lábfurdőre is.

Hideg lábfürdő esetén 5 cm magas vízben addig dörzsöljük egymáshoz a két lábat, míg átmelegszenek. Két perccel ezután nedves lábunkra zoknit húzunk és ágyba fekszünk.

Burgonyazsák: a forró burgonyazsák (—> hólyaghurut) is enyhít a fejfájáson. Tegyük 30 percre a zsákot a tarkónkra.

Vigyázat!

A tartós fejfájás a szervezet más működési zavarát jelzi, melyet meg kell találni és kezelni kell. A fájdalomcsillapító tabletták nem jelentenek végleges megoldást, mert a fejfájást okozhatja ormyálkahártya-, orr- és gégegyulladás, de a fülek is kiválthatják a fejfájást ugyanúgy, mint a gyomor, bél, máj és vese működési zavarai. Klinikailag nem mindig mutathatók ki ezek az okok, mégis említsük meg kezelőorvosunknak, természetgyógyászunknak ezeket a lehetőségeket.

Ficam

Ha az ízületet túlterheljük – lépéshiba, botlás, esés vagy erőszakos beavatkozás révén -, akkor megnyúlhat és kificamodhat. A ficam fájdalmas. Orvosnak kell megállapítania, hogy az ízület kifordult-e, hogy a tokszalagok megrándultak-e, esetleg meg- sérült-e az ízületi tok.

Kezelés:

Enyhén hajlítsuk be az ízületet és rögzítsük nyomókötéssel. A kötést nedvesítsük be hígított alkohollal. Ámikaoldat és víz 1:3 arányú keverékével masszírozzuk be óvatosan a sérült ízületet. Ez a vérömleny kialakulása ellen hat.

Petrezselyem és tojásfehérje: keverjünk össze petrezselymet habbá vert tojásfehérjével, és vigyük fel a sérült ízületre. Ezután kössük át az ízületet rugalmas pólyával.

Káposztalevelek: főtt káposztaleveleket rögzítsünk rugalmas pólyával a sérült ízületre. Hagyjuk a kötést hosszabb ideig az ízületen, míg a káposzta kifejti hatását.

Fogfájás

A fogfájást többnyire beteg vagy rossz fog okozza, melyet azonnal fogorvosnak kell kezelnie. Addig is tabletták helyett házi szerekkel csillapítsuk a fájdalmat.

Kezelés:

Fogfájás ellen régi bevált szer a szegfűolaj, melyet a fájó felületbe dörzsölünk. Az olaj először csíp, néhány perc múlva jelentkezik csak érzéstelenítő hatása. A tiszta olaj helyett rághatunk 1/2 percen keresztül szegfűszeget vagy egy negyed gerezd fokhagymát, vagy rászoríthatjuk a fájó fogra.

A lábra helyezett mustártapaszok (-» árpa, —> migrén) és az arcra helyezett burgonyazsák (—> hólyaghurut) szintén csillapítják a fájdalmat és meggátolják a gyulladás kialakulását.

A mirha-, árnika- és körömvirág-oldatok szintén megfelelnek a fertőtlenítő szájöblítéshez.

Fogkő

A fogkő a fogon képződött barna lepedék. A nyál alkotóelemei, szövetmaradványok és parányi organizmusok képeznek kemény lerakódást, mely – ha már kristályosodott – nem távolítható el fogmosás útján. Távolíttassa el a fogkövet rendszeresen a fogorvosával. De inkább előzze meg kialakulását.

Kezelés:

A manökenek körében ismert házi szer: só és cukor. Elkeverünk egy kevés tengeri sót citromlével, és fogat mosunk vele, mintha fogrém lenne. Akinek érzékenyek a fogai, nem fog megbarátkozni a szerrel a citromsav miatt. Hasonlóan csiszoló hatású a fogpor, melyet calcium carbonicum néven árusítanak a gyógyszertárakban. Ezt egyéni ízlésünknek megfelelően elkeverhetjük japán- vagy más hasonló aromás olajjal, vagy elkészíttethetjük. Naponta egyszer alkalmazzuk fogkrém helyett, így elkerülhetjük a fogkő kialakulását.

Fülfájás

A fül érzékeny, ezért gondosan ügyeljünk a belőle kisugárzó fájdalomra. Nagy a veszélye a siketségnek, ezért csak akkor folyamodjunk házi szerekhez, ha nincs orvos elérhető közelben, vagy a fájdalom még nem erős.

Kezelés:

Védjük fülünket a hidegtől sapkával, sállal és fülvédővel. Merüléskor a fülekre ható nagyobb nyomást gyakori nyeléssel egyenlíthetjük ki. Felszállás vagy leszállás alkalmával a repülőgépen a csecsemők addig sírnak, míg megszabadulnak a füldugulástól. Felnőtteken is segít a nyelés, a gumicukor, bonbon vagy más hasonló édesség rágása. Aki megfázással utazik, számítson leszálláskor erős fülfájásra, mert az eldugult orriiregben és állcsonti öbölben a nyomáskülönbség csak lassan egyenlítődik ki. Nemcsak akkor lép fel halláscsökkenés, ha a dobhártya elpattan. A túl hangos zene és a motorzaj szintén okozhatnak fájdalmat.

A túl hangos zenehallgatás elkerülhető, a motor- és gépi zajoktól füldugóval védhetjük fülünket.

Hagyma: nyers hagymát apróra vágunk, a darabokat zsebkendőbe göngyöljük és a fülünkre helyezzük vagy kötjük.

A kötés mellett létezik egy másik megoldás is: a hagymát nagyobb darabokra vágjuk, olíva olajban megpároljuk, majd egy megfelelő méretű darabot egészben a fülünkbe helyezünk. A hagymadarabot előzőleg vattába is csavarhatjuk.

Kamilla: cseppentsünk meleg kamilla teát csepegtetővei a fülünkbe, vagy mártsunk tiszta fültisztító pálcikát a teába, és azzal mossuk át fülünket.

A fület óvatosan gőzölhetjük kamillával. A teáskanna kiöntőcsövére megfordítva egy tölcsért teszünk, és a tölcsér csövét a fülünk felé irányítjuk. A tölcsért el is hagyhatjuk, de vigyázzunk, nehogy megégessük a fülünket. A kamilla gyulladásgátló és fájdalomcsillapító hatású.

Kamillavirág olajban: néhány kamillavirágot felfőzünk olíva olajban, majd kézmelegen a fülbe csepegtetjük, vagy egy vattapamacsra tesszük, és ezt a fülbe helyezzük. Ha nincs otthon kamillavirág, megfelel a tiszta olíva olaj is.

Vigyázat!

A fülfájást okozhatja középfülgyulladás, állkapocs-ízületi vagy homlok- és orrmelléküreg-gyulladás. Orvosnak kell a pontos okot megállapítani. Aki az orvosi vizsgálat előtt fájdalomcsillapítót vesz be, megnehezíti a pontos diagnózis megállapítását.

Gégegyulladás

A gégegyulladás nem olyan súlyos, mint amilyennek első pillanatban tűnik. Megkaphatjuk megfázás útján, vagy ha állandóan pornak és füstnek vagyunk kitéve, vagy hosszú és hangos beszéd, esetleg éneklés következtében. Ilyenkor kapar a torok, a hang rekedt, vagy teljesen elmegy, a nyelés szúró fájdalommal jár, súlyosabb esetben láz kíséri a tüneteket és rossz közérzet.

Kezelés:

Gégefőgyulladással maradjunk ágyban. Ha a gyulladás lázzal jár, kerüljük a szélsőségesen meleg vagy hideg hőmérsékletű és a füstös helyiségeket. A magas C-vitamin tartalmú gyümölcslevek és teák, például martilapu, bodza, zilizgyökér mézzel édesítve gyulladásgátló hatásúak.

Kamilla és zsálya: kamillavirágot vagy zsályát hagyjunk 10 percig egy csésze forró vízben állni, ezután szüljük le a teát és kézmeleg hőmérsékletűre lehűtve öblögessük vele naponta többször a torkunkat.

Tölgyfakéreg: 1-2 evőkanál apróra zúzott tölgyfakérget főzzünk 15 percig fél liter vízben. A gyulladás ellen ható átszűrt főzetet szintén toroköblítéshez alkalmazzuk. Keserű ízét tompítja, ha egy kanál mézzel édesítjük.

Burgonyapép: héjában főtt burgonyát péppé nyomunk, majd egy kendőre simítjuk, melyet előzőleg meleg vízbe mártottunk. A kendőt ráncmentesen helyezzük a nyakunkra. Kössük körül meleg gyapjúkendővel. Egy óra elteltével vegyük le a gyapjúkendőt. Az eljárást szükség szerint megismételhetjük. Burgonya helyett alkalmazhatunk túró- vagy muskátliszt-pakolást is (—> torokgyulladás).

Olaj és zsír: forrósítsunk fel olajban egy vászonkendőt, és az elviselhető legmelegebb hőmérsékleten tegyük a nyakunkra. A kötést vegyük körül gyapjúkendővel.

Vigyázat!

Ha a kezelések ellenére a gyulladás csak rosszabbodnék, forduljunk orvoshoz vagy természetgyógyászhoz.

Gerinc- és hátfájdalmak

A gerinctájéki fájdalmak deformációra, tartáshibára és izomgyengeségre vezethetők vissza, melyek valamely állandó (munkában vagy ülés közben felvett) testtartás miatt nem múlnak el. Okozhatja lúdtalp, terpesztett, befelé dőlő lábak is, vagy az alsó végtagok tartáshibája (—> derékfájás, lumbágó, -> isiász).

Kezelés:

Manapság a legtöbb ember túlságosan sokat ül. Szinte senkit nem érdekel, hogy az ülés formája természetes-e, és a bélrendszerünk hogyan reagál arra, hogy a lábainkat mindig ugyanabban a pipázó tartásban tartjuk. Nemrég rájöttek, hogy egy támla nélküli bárszéken ülve a legjobb a csípő vérellátása, és ez erősíti a legjobban a hátat is.

Hasonló a testtartásuk a földön kuporgó japánoknak is, akik étkezési szokásaikat a földhöz közelítették: az asztalok is rendkívül alacsonyak. Ezt az elvet követve egy ideje már kaphatók térdelőszékek számtalan variációban. Akinek sokat kell ülnie,

feltétlenül próbálja ki ezt a széket, még akkor is, ha lassabban tudja hozzászoktatni a térdét, ez az ülésforma ugyanis tehermentesíti a hátat.

A hátat ezenkívül a sport erősíti (különösen a hátúszás), a masszázs, a mozgás- és gyógytomagyakorlatok, továbbá ajánlott még a ritmikus gimnasztika is. Célzott hátizom-gyakorlatok enyhítik a fájdalmat, és javítják a tartást. Túlsúly is lehet ártalmas a gerincoszlop számára. Igyekezzünk tehát lefogyni, hiszen olykor már a fogyásnál is csökkennek a fájdalmak.

Az izomzatot ellazítja a meleg fürdő, a melegvizes borogatás, a melegvizes palack vagy melegítőpáma. Másik megoldás, ha gerincünket a keresztcsonttól kezdve felfelé erőteljesen dörzsöljük egy kefével 3 percen keresztül, majd tusoljunk le hideg vagy meleg vízzel.

A masszázs hatékonynak bizonyul minden meleg fürdő után. Álló helyzetben masszíroztassuk hátunkat több percen keresztül. Ezután ismét feküdjünk vissza néhány percre a meleg vízbe, majd tusoljunk le röviden hideg vízzel. Kiegészítésképpen hátfájás esetén meleg burgonyazsákot (-> hólyaghurut) tehetünk a hátunkra.

Vigyázat!

A házi szerek elsősorban a fájdalmat enyhítik. Mivel a fájdalomnak számos kiváltó oka lehet, ezért vizsgáltassuk meg magunkat orvossal vagy természetgyógyásszal, és beszéljük meg vele a gyógymódot.

Görcsök

A görcs az izom reakciója az őt ért ingerre. Akaratlanul, sőt akaratunk ellenére is összehúzódik az izom. A görcsöt az izmok között elhelyezkedő idegek ingerülete váltja ki, például a lábszárban, ujjakban (írástól) és lábujjakban. Gyakori kiváltó oka a testi vagy lelki megerőltetés.

A görcsöket időtartamuk alapján osztályozzuk. Vannak olyan izmok, melyek csak rövid időre húzódnak össze, majd ismét eler- nyednek. A rángások gyors egymásutánban követik egymást Ezt rímnek is nevezik – például a szemhéj és az ujjak esetében. Ezek a rövid görcsök (rángások) fájdalommentesek, mégis kellemetlenek

Súlyosabbak azonban azok a görcsök, melyek során az izmok perceken, órákon, sőt akár napokon át összehúzódnak, és valamelyik testrészt mozdulatlanul szokatlan testhelyzetben tartják. A kétféle görcs között vannak átmenetek, melyeket több-kevesebb fájdalom kísér.

Kezelés:

A görcsnek ellen kell dolgozni. Ha például fekvés közben a lábakban keletkezik, akkor álljunk fel. Ha állás vagy járás közben keletkezik görcs a lábszárunkban vagy a lábujjakban, akkor feküdjünk le, és húzzuk lábfejünket a sípcsont felé, amennyire csak lehet. Mindkét esetben masszírozzuk a görcsös izmokat egy erős kefével, körkörös mozdulatokkal. A sósborszesz elősegíti a vérellátást és átmelegíti az izmokat.

Víz alkalmazása: az alsó végtagok görcseinél segít az emelkedő hőmérsékletű lábfürdő (-» fejfájás) és az 5-20 perces fürdő (nyakig érő) 35-37 °C-os vízben.

Vigyázat!

Ismétlődő görcsök jelezhetnek heveny megbetegedést a központi idegrendszerben, az anyagcserében, mérgezést, fertőzést, hormonzavart és egyebet is, amit kezelni kell. Ha lelki okok váltják ki, akkor ezt is a kezelőorvossal vagy természetgyógyásszal kell megbeszélni.

Gyomorégés

Egészséges működés esetén a sejtek annyi gyomorsavat választanak ki, amennyi a táplálék megemésztéséhez szükséges. Gyomorégés esetén a gyomor túlságosan sokat termel. A sav a nyelőcsőbe hatol, megtámadja, és felületén valamint a gyomornyálkahártyán tartós gyulladást idézhet elő. A gyomorégés az emésztőrendszernek gyakori zavara, elsősorban nehezen emészthető élelmiszerekre vezethetők vissza.

Ezek sorába tartoznak a zsíros és zsiradékban sült fogások, valamint az édes vagy savanyú ételek. A gyomor kihűlése vagy súlyos lelki megterhelés szintén gyomorégéshez vezethet.

Feltételezhetően létezik gyomorégésre való hajlam, ám a je

lenség összetett, és magába foglalja a gyomor- és nyombélfe- kélyt is. Máj- és epezavar esetén, ha az epefolyadék nem tud megfelelően a nyombélbe ürülni, visszafelé áramolhat, a gyomorba kerülhet, majd hányás formájában kikerül a szervezetből. Az agresszív epefolyadék is kimarhatja a gyomornyálkahártyát és a nyelőcsövet, amit egyesek gyomorégésként észlelnek.

Kezelés:

Házi szerként ajánlatos a száraz fehérkenyér, a banán és kis mennyiségben hígított vagy sovány tej fogyasztása. Megkötik és semlegesítik a túltengő savat és megnyugtatják a gyomrot. Főtt rebarbara fogyasztása is ajánlott gyomorégés esetén. Noha a gyümölcs maga is savas, mégis gyengébb, mint amit a gyomor termel.

A gyomorégést a fenti szerek nem tudják meggyógyítani, valamint a fekélyt se. Ha a máj és epehólyag okozza a zavart, tartósan csak akkor segíthetünk, ha megváltoztatjuk az étkezési szokásainkat. Kerüljük a sör, a szénsav- és alkoholtartalmú italok, a kávé, az édes, a fűszeres, zsíros vagy zsiradékban sült ételek fogyasztását. Kímélő étrend javallt puhára főtt burgonyával és tejbekásával kúraszeruen két héten át. Ha sor kerülhet rá, ezután is csak főtt sovány fehér húst fogyaszthatunk, mint például baromfit vagy halat. Kisebb de gyakoribb étkezésekkel tehermentesítjük a gyomrot, és elkerülhetjük a gyomorégést.

Gyomorpanaszok

Miért panaszkodik a gyomrunk? Sok oka lehet. Több rostos anyagot szeretne kapni, kevesebb olajat és zsírt, és nem akarja hogy a koffein, az alkohol és a dohány állandóan kizökkentse a megszokott kerékvágásból. Mindenek előtt nem akar állandóan dolgozni – vagy ha már szükséges, akkor legalább nyugodt körülmények között. Tulajdonosa gondjait a gyomor nem tudja megoldani. Nem akar tudni a munkahelyi bosszúságokról, személyes ellentétekről, stresszről és depresszióról.

Másként szólva a kapkodva evés és ivás, a rostmentes, kiadós és zsíros ételek, az élvezeti cikkek (koffein, alkohol, nikotin) túlzott fogyasztása és a lelki problémák megterhelik a gyomrot.

Aki kézbe veszi munkahelyi és személyes problémáit, az nyugodt körülmények között ehet akár zsíros ételt is. Az élvezeti cikkek túlzott fogyasztása szorosan összefügg a munkahellyel és magánélettel. Stresszhelyzetekben gyakrabban kerül elő a cigarettásdoboz, egyesek gyakrabban nyúlnak a pohárhoz vigasztalást keresve.

Az étellel együtt lenyeljük gondjainkat, félelmeinket is. Egy állat stressz- vagy fenyegetett helyzetben nem eszik. Az ő esetében az anyagcsere a tápanyag-feldolgozásról a védekezésre áll át. Míg az állat elmenekülhet vagy visszavághat, az ember kénytelen bizonyos konvencióknak engedelmeskedni, melyek lehetetlenné teszik, hogy fenyegetett helyzetben természetesen reagáljon. így szélsőséges stresszhelyzetekben is a megszokott módon étkezik. A gyomor így dolgozni kényszerül, jóllehet a szervezet védekezésre és menekülésre készül. Amíg a gyomor ellátja a feladatát és nem panaszkodik, addig az ember nem fordít rá figyelmet.

A gyomorfájás okozta panaszok sokfélék és eltérőek. A gyomor felső részén jelentkező gyengébb vagy erőteljesebb fájdalomérzettől a telítettségi érzeten és a puffadáson át a —> gyomorégésig terjednek. A panaszosnak nincs szervi baja. Esetenként -» székrekedésről, -> hasmenésről vagy —> idegességről panaszkodik. A szív, a keringés, a máj vagy az epe is róhat terheket a gyomorra.

Kezelés:

A gyógyászat éppen a gyomor esetében ismeri el a panaszok, valamint a lelki és szociális tényezők közötti összefüggéseket. A savlekötő gyógyszerek azonban csak elfedik a valódi okokat. Fel kell tennünk a kérdést, hogyan lehet ezeket a terhelő tényezőket elhárítani, hogy a gyomor ismét elégedett legyen.

Addig is meg kell figyelni, hogy mely ételek okoznak problémát. A gyomor tudja a legjobban, hogy miről kell lemondania ahhoz, hogy ismét jól tudjon dolgozni. Az alkohol, a nikotin és a kávé valószínűleg ezek sorába tartoznak. Bizonyos fűszereket, zsíros ételeket és sülteket is töröljünk lehetőleg az étrendünkből.

Együnk rendszeresen, és a kiadós étkezések helyett inkább gyakrabban fogyasszunk kisebb adagokat. Hagyjunk elegendő időt

az étkezésekre. Aki 20 percnél rövidebb ideig eszik, az fontos dolgot mulaszt el: ennyi idő elteltével jelzi ugyanis csak a gyomor, hogy jóllakott. Ha ennyi idő alatt túltöltjük, akkor megzavaijuk az emésztést. Az ebből fakadó hasi fájdalmakra köménymag- vagy más, a -> csecsemőbetegségek esetében javallt teát igyunk.

A gyomor enzimei főként meleg környezetben fejtik ki hatásukat. A hideg és forró ételek megakadályozzák a folyamatot. Ezek az enzimek megtalálhatók a szájban is, ahol a rágással már megkezdődik az emésztés.

Egy 15 perces séta minden étkezés után hozzájárul a nyugalmunkhoz, ami a gyomrunknak is jót tesz.

Melegvizes pakolások és forró kötések: tartós fájdalmak esetén nedves, meleg vászonkendőt vagy melegvizes palackot helyezzünk a gyomrunkra és száraz gyapjúkendővel kössük körül. 30-35 percenként cseréljük a kötést. A vászonkendőre tehetünk zabkását és reszelt almát olyan forrón, ahogyan a bőrünk eltűri. Jól bevált a burgonyazsák (—> kiütés, -» hólyaghurut) és a lenmagpakolás (—>epebántalmak) is.

Kamilla és borsmenta tea: egy kávéskanál kamilla vagy borsmenta virágot vagy levelet leforrázunk egy csésze forró vízzel és 10 percig állni hagyjuk. Fogyasszunk belőle melegen naponta többször egy-egy csészével.

Fehér fejeskáposzta-lé: a friss káposztafej belső leveleit préseljük (centrifugáljuk) ki. Igyunk belőle 14 napon keresztül napi egy litert. Meg lehet szokni az ízét. A kúra 4-6 hétig is eltarthat.

Burgonyalé: nem olyan erőteljes a hatása a nyers burgonya levének, mint a fehérkáposztának. Nagyobb mennyiségben fogyasztva a torok kiszárad és a pupillák kitágulnak. A mellékhatások a kúra befejeztével hamar megszűnnek.

Hagyma és kömény: két fej apróra vágott hagymát 10 napon át fél liter borszeszben vagy fehér borban érlelünk. Végül leszűrjük a bort. Emésztést serkentő hatása van, ezért csak egy li- kőrös pohámyit igyunk belőle minden étkezés után.

Vigyázat!

Erős és visszatérő fájdalmak esetén szervi zavarok kivizsgálása szükséges. Nemcsak a gyomor képezheti a panaszok egyetlen okát. Más szervek is befolyásolhatják a működését.

Hányás -> terhességi hányás

Hasmenés

A hasmenés sok betegség kísérője. Előidézheti, hogy nem a megszokott módon táplálkozunk, például szabadságunk idején. A szervezet hasmenéssel reagál a különböző mérgekre, ide tartozik sok ember esetében a túlzott mértékben fogyasztott kávé vagy alkohol is. Aki naphosszat a napon fekszik, majd hideg gyümölcslevet fogyaszt, vagy lenge öltözetben hűvös szobában tartózkodik, annak éppúgy kell belei ellenkezésére számítania, mint az ideges természetűeknek stresszhelyzetben. Többnyire megállapítható a kellemetlen hatást kiváltó ok. Felnőttek esetében a hasmenés általában átmeneti és ártalmatlan jelenség – olyan eset, mely házi szerekkel jól kezelhető. A széklet szokatlanul híg, váladékos, a bél naponta többször is szabadulni akar tartalmától. A legkellemetlenebb a görcsös hasfájás, mely többnyire a hasmenés kísérő tünete.

Kezelés:

Mindenek előtt el kell hagyni azokat a dolgokat, melyek a hasmenést kiválthatták: bizonyos ételeket és italokat, alkoholt, kávét és fűszereket. A hasfájásnak a meleg az ellenszere, a meleg kötés, melegítőpáma vagy melegvizes palack. A beleknek először is nyugalomra van szükségük, ezért először csak kétszer- sültet, zabkását vagy búzalisztet fogyasszunk. Súlyosabb hasmenés esetén 2-3 napig tartó teljes koplalás és ágynyugalom javaik. A folyadékveszteséget keserű gyógyteával (borsmenta, kamilla) vagy fekete teával pótoljuk. A cola jellegű italok – feltehetőleg csersavtartalmuk miatt – összehúzzák a gyomor nyálkahártyáját, ezért főként gyermekek esetében válnak be hasmenés esetén. Segíthet egy csésze forró tej is, melybe egy csapott evőkanál szerecsendió-reszeléket adtunk.

Reszelt alma: a tiszta almaié nagy mennyiségben hasmenést válthat ki, a reszelt alma ezzel szemben ellentétes hatású. Fogyasszunk belőle 1 kg-ot – egész napra elosztva – héjastul, mag nélkül. Pépes formában tisztítja a beleket, belekeverhetjük tojásfehéije habját is. Keserű fodormenta teát fogyasszunk hozzá.

Áfonya és erdei szamóca: hasmenés esetén rágjunk el egy marék szárított áfonyát, vagy tegyünk belőle 3 evőkanálnyit fél liter vízbe és főzzük 10 percig. Igyunk belőle egy pohárkával. A hasmenésnek hatékony ellenszere az erdei szamóca is, melyet 1:3 arányban borszeszben vagy fehérborban érlelünk. Ebből a likőrből óránként egy evőkanállal vegyünk be. Annál jobban hat az oldat, minél tovább érik az erdei szamóca a folyadékban (minimum 3 órán át).

Szegfűszeg: 2-4 szegfűszeget felforralunk egy csészényi vízben, 10 percig állni hagyjuk, leszűrjük, majd elfogyasztjuk.

Hagymahéj: a hagyma sokoldalúan felhasználható. Forraljunk fel egy maréknyi hagymahéjat fél liter vízben, és hagyjuk 10 percig állni. 2-3 adagra elosztva fogyasszuk el a főzetet egy nap alatt.

Ánizs és ánizslikor: az ánizs fűszer, tea és likőr formájában a gyomor barátja. Görögországban az ouzo (1:1 arányban vízzel hígítva) a legfontosabb italok közé tartozik – étkezés előtt és után, valamint az étkezések között, kellemes társaságban.

Házilag is elkészíthetjük az ánizslikőrt: 30 gramm ánizsmagot összetörünk mozsárban és két héten keresztül 0,7 liter gabonapálinkában érleljük. A készítményt papírszűrőn vagy tiszta kendőn átszűrjük. Hasmenés esetén házi szerként fogyasszuk, felnőttek igény szerint 1-2 evőkanállal.

Orvosi szén: az orvosi szén sokat dicsért szer hasmenés ellen, mely megköti a káros anyagokat és a gyomorsavat. Csak nagy mennyiségben hatásos, ha a gyomrot valamelyest megtölti. Orvosi szenet vásárolhatunk tabletta formájában. Akinek van otthon grillsütője vagy kandallója, megtakaríthatja a gyógyszertárba vezető utat – ha természetes fát vagy faszenet használ tüzelőanyagként, melyek nincsenek vegyileg kezelve. A fekete faszénben vagy az elszenesedett fában, melyet ledörzsölünk, bőségesen fellelhető eme házi szer. Lenyelés előtt rágjuk alaposan meg.

Hasmenés gyerekek esetében:

Gyerekeken olyan egyszerű szerekkel segíthetünk, melyek minden konyhában fellelhetők:

8 kávéskanál cukrot és 1 kávéskanál sót feloldunk 1 liter forralt vízben. Ebből a folyadékból igyanak a gyerekek koruknak megfelelő mennyiséget 4-6 óránként az alábbi adagokban:

2-6 hónapos	200-400 ml
6-18 hónapos	400-600 ml
18 hónapos – 3 éves	600-800 ml
3 év feletti	800-1000 ml

Az anyák adagolják ezt a folyadékot a táplálék kiegészítőjeként akkor is, ha szoptatnak. Felnőttek igyanak belőle napi 2-4 litert.

Egy másik recept Bangladesből: Egy marék rizst összetörünk és tiszta vízbe áztatunk. A pasztát végül 1 liter vízben 3 csipet sóval megfőzzük. A gyermekek és a felnőttek a fenti táblázat adatai szerint fogyasszák. Ez a szer nemcsak az elveszített anyagokat pótolja, hanem ízletes és ellátja a szervezetet szénhidráttal is.

Vigyázat!

Ha a hasmenés két napnál tovább tart, hívjunk orvost. Az orvos megállapítja, hogy a hasmenést esetleg fertőzés (pl. tífusz) okozta-e. Csecsemőkorban a tartós hasmenés a túlzott ásványi anyag- és elektrolit-veszteség miatt már egy nap elteltével is életveszélyes lehet (-* csecsemőbetegségek/hasmenés).

Hátfájás gerinc- és hátfájdalmak

Hólyagok

Hólyagok keletkezhetnek a kéz és a láb felületén, ha a bőr túlzott terhelésnek van kitéve, pl. szokatlan munkák – kerti ásás, barkácsolás, csavarhúzás – során, vagy hosszabb (pl. téli) pihenő után játszott első squash- vagy teniszjátszma alkalmával. A lábon keletkezett hólyagok gyakorta elrontják egy új cipő vagy hosszabb séták, túrák felett érzett örömünket.

Kezelés:

A hólyagokat nem szabad se felszúmi, se felvágni. A hólyag alatti bőr könnyen begyulladhat, vagy elgennyedhet. Tapasszal fedjük le a hólyagot, így megakadályozhatjuk, hogy felszakadjon.

Szarvasfaggyú és fejőzsír: a hólyagok kezelésének régi bevált házi szere a szarvasfaggyú, mely stift alakjában kapható a gyógyszertárakban. Akinek gyakran jelennek meg hólyagok a kezén, az tartson otthon mindig szarvasfaggyút. Fejőzsírt is tehetünk a hólyagokra, mielőtt a tapaszt ráhelyezzük. Régi jó házi szer, mely még most is kapható némely gyógyszertárban, noha a tehenészek már nem kenik be vele a kezüket fejés előtt.

Tölgyfakéreg: a közönséges tölgyfa kérge segít a hólyagokon. A kéreg eltávolításakor ügyeljünk, nehogy belehasítsunk a fába. 1-2 evőkanál apró darabokra zúzott tölgyfakérget fél liter vízbe teszünk és 15 percig főzzük. Ezzel a főzettel mossuk a hólyagos bőrfelületet naponta többször néhány percig. Másnap ismét főzzük fel a készítményt. A kéreg cserzőanyagot tartalmaz, mely összehúzza a hólyag felületén a bőrt. Gyulladásgátló és fájdalomcsillapító hatása van.

Hólyaghurut

A hólyagkömyéki fájdalmak gyakran hirtelen lépnek fel, és egészen a comb felső részéig, vagy az ágyéktájékig kisugározhatnak. Az állandó vizelési inger hólyaghurutra utal. Nem mindig jár fájdalommal a vizelet ürítése, de előfordulhat (akárcsak -> láz és rossz közérzet is). A vizelet ilyenkor többnyire zavaros és kellemetlen szagú.

A hólyaggyulladás a hólyag nyálkahártyájának hurutos megbetegedése, súlyos esetekben a gyulladás kiterjed a hólyag egész falára, mely fokozottan váladékozni kezd. Hivatalos neve cystitis (hólyaggyulladás). Ha a szervezet ellenálló-képessége legyengül – például megfázás következtében -, és baktériumok jutnak kívülről (a húgycsövön keresztül) a szervezet belsejébe, akkor a hólyag begyulladhat. Különösen a nők veszélyeztetettek. Gyulladás terjedhet a hólyagra bél-, vese-, vagy (férfiak esetében) prosztatagyulladás következményeként is, vagy ha gennygóc csírája kerül a belsejébe.

Kezelés:

A házi szerek elősegítik a hólyaghurut gyógyulási folyamatát. A legfontosabb, hogy melegen tartsuk az altestet. Eltérőek a né

zetek a tekintetben, hogy a hólyagot a panaszok fellépésekor először kímélni kell-e, hogy így a gyulladás magától múljon el. Előrehaladott és heveny betegség esetében a veséket és a húgyúti vezetékeket bőségesen át kell öblíteni. Közép-európai éghajlati viszonyok között naponta legalább 2 liter folyadékot kell a szervezetbe juttatni ital és élelmiszer formájában. Hólyaghurut esetén ezt a mennyiséget feltétlenül tartani kell, sőt inkább túlhaladni kívánatos. A célnak leginkább a vizelethajtó gyógyteák felelnek meg, vagy egyéb meleg italok, melyek nem tartalmaznak izgatószert.

Változó étrend: rendszeresen ismétlődő hólyaghurut esetén javasolt. A húgyutak savasítása érdekében 10 napon keresztül főként fehérjetartalmú ételeket fogyasszunk: húst, halat, tojást, tejet és tejtermékeket. Ezután fogyasszunk szintén 10 napon keresztül bázisokban gazdag táplálékot: gyümölcsöt, zöldséget, burgonyát és rizst. Egy evőkanál retekkivonat (—> hörghurut) fogyasztása reggel és este elősegíti a gyógyulást.

Ez a kúra helyreállítja a vese működésének egyensúlyát. Egyébként a táplálék legyen kevéssé savas és ne legyen izgató hatású, amit tejtermékek és növények fogyasztásával tudunk elérni. A túlzott fűszer-, só- és alkoholfogyasztás káros hatású.

Heveny gyulladás esetén maradjunk ágyban, és gondoskodjunk arról, hogy az alhasat ne érje hideg. Melegítőpámákkal, forró vizes palackokkal és meleg vizes borogatással lehet a hólyag és a vese környékét melegen tartani. Naponta váltsunk tiszta pamut alsóneműt. Ez az anyag lélegezni engedi a bőrt, és felszívja az izzadságot. Kerüljük a műszálas vagy szűk alsónemű használatát.

Uborka és petrezselyem: forrázzunk le egy evőkanálnyi uborkamagot egy csésze forró vízzel, hagyjuk öt percig állni, majd fogyasszuk el apró kortyokban. Szintén apró kortyokban fogyasztva, de egész napra elosztva segít a petrezselyemtea. Egy evőkanál finomra vágott friss petrezselymet forrázzunk le 1/2 liter forró vízzel, és tíz perc elteltével szűrjük le.

Terhesség idején legyünk óvatosak a petrezselyem fogyasztásával. Noha a növény gyökere és zöldje a javasolt mennyiségben ártalmatlan, érzékeny szervezeteknél a növény magjának fogyasztása esetleg koraszülést idézhet elő.

Káposztalevél: a káposztalevél minden gyulladás – így a hó- lyaghurut – esetében hatékony. Néhány vörös-, zöld-, vagy fe- hérkáposzta-levelet sodrófával puhára törünk, több rétegben az altestre helyezzük, majd könnyű kötéssel rögzítjük. A kötést éjszakára is a testen hagyjuk.

Burgonyazsák: nyomjunk össze héjában főtt burgonyát (héjastul) egy vászonzsákban. A vászonzsák akkora legyen, hogy a beteg testtájat befedje. Helyezzük a batyut az alhasra az elviselhető legmelegebb állapotában, és terítsünk rá egy vastag kendőt Végül takarózzunk be gyapjútakaróval, nehogy a meleg hamar elszökjön. Hagyjuk a zsákot egy órán keresztül az alhason, majd 30 perc múlva ismételhetjük meg az eljárást. A gyulladást csökkenteni fogja.

Ülőfürdő: 1/2 liter vízben 6-8 evőkanál kamillavirágot felfőzünk, és 10 percig lefedve állni hagyjuk. A főzetet egy kendőn átszűrve a fürdővízbe öntjük, aminek hőmérséklete 39 °C legyen. A víz lepje el a vesék tájékát is. Testünket és a fürdőedényt vegyük körbe takaróval. 15 perc elteltével üljünk kis időre hideg vízbe, majd pihenjünk az ágyban. Ismételjük meg az ülőfürdőt naponta, amitől a heveny hólyaghurut gyógyulása várható.

Vigyázat!

Az elégtelenül kezelt, vagy nem gyógyult hólyaggyulladásnak súlyos következményei lehetnek. Orvosnak vagy természetgyógyásznak kell megállapítania, hogy a gyulladás nem terjedt-e át más szomszédos szervekre. Mindenekelőtt a vesék vannak veszélyeztetve. A hólyaghurut felléphet vesék megbetegedésének szövődményeként is.

Homloküreg-gyulladás

A homloküreg-gyulladás nem pontos megnevezése a betegségnek. Ugyanezt a betegséget másként – szintén nem egészen pontosan – orrmelléküreg-gyulladásnak is nevezik. A gyulladás valójában az arc- és a koponya üregeire teljed ki: az orr, a homlok és az álkapocs, valamint a rostacsont és az ékcsont üregeire. Tudjuk hát, hogy rengeteg üreg van a koponyánkban, ezért lehet, hogy hirtelen náthásak leszünk, orrunk és homlokunk környéke nyilall, és mindezt könnyű vagy magas —> láz kíséri.

Kezelés:

Van néhány olyan házi szer, mely enyhíti ezt a súlyos betegséget. Ezek közé tartozik a fej gőzölése és a fürdő (—> nátha), valamint az étkezés kúraszeru megváltoztatása.

Fej gőzölése: egy kávéskanál kamillát, kakukkfüvet vagy majoránnát teszünk forró vízbe. A felszálló gőzzel naponta többször inhalálunk (—> nátha). Óránként szívjunk fel orrunkba néhány cseppet a főzetből.

Mustártapasz és forró pakolások: a mustártapaszhoz elkeverünk két evőkanál mustárlisztet meleg vízzel, a pépet vászonkendőre simítjuk, és a tapaszt 5-10 percre az arcra vagy a homlokra helyezzük, míg a bőrünk ki nem pirul. A mustárliszt árt a nyálkahártyának, ezért ne kerüljön a szemünkbe. Csak minden második napon ismételjük meg az eljárást, hatása ugyanis hosszan tart. A mustártapaszok közötti időben meleg borogatásokkal csillapíthatjuk a gyulladást.

Étkezés és ivás: a szervezetben lezajló gyulladásos folyamatok esetén együnk keveset, de igyunk annál többet. Homloküreg- gyulladás esetén egy héten keresztül igyunk naponta 1 liter friss gyümölcs- vagy zöldséglevet, ezen kívül gyógyteát, ásványvizet és meleg (40 °C-os) citromlevet mézzel. A méznek antibiotikus hatása van, a citrom (mértékkel) biztosítja a C vitamin-ellátást. A hét eltelte után fokozatosan téljünk vissza a megszokott táplálkozási szokásainkhoz, fogyasszunk továbbra is sok friss gyümölcsöt és zöldséget, és kevés konyhasót.

Vigyázat!

A homlok és orrmelléküreg-gyulladások orvosi felügyeletet kívánnak. Olykor az orrmelléküreget fel kell nyitni, hogy a gennyet eltávolítsák vagy kimossák. Aki idejében kezeltetni kezdi a betegséget, elkerülheti ezt a kellemetlen beavatkozást.

Horkolás

Az elterjedt, ártalmatlan, ám a partner számára meglehetősen kellemetlen jelenség egyik oka a levegő alacsony páratartalma. Ezért szellőztessük ki esténként alaposan a hálószobát, és gondoskodjunk a levegő elegendő páratartalmáról. Az orrot alvás

előtt alaposan fújjuk ki. Legjobb, ha a horkolók oldalt vagy hason fekve alszanak, hanyatt fekve ugyanis a nyelv hátracsúszik és elősegíti a horkolást.

Hörghurut (bronchitis)

A krónikus —> asztmával szemben a hörghurut a hörgők heveny gyulladását jelenti, és többnyire megfázás vagy a felső légutak fertőzésének következtében alakul ki. Előfordulhat influenza, kanyaró, szamárköhögés vagy más betegséggel együtt is. A fertőzés nagyon hamar kialakul, hiszen mihelyt a szájüregben vagy a garatban váladék gyülemlik fel, megnő a lehetősége annak, hogy a kórokozókat belélegezzük. A hörgőkben azután aktivizálódnak, és állapotunkat jelentős mértékben rontják, hacsak nem köhögjük ki őket gennyes váladék formájában. A váladék zöldessárga és súru.

A köhögés az első jel, melynek útján a hörghurutra felfigyelünk. A köhögés és a hörgők váladékozása fájdalmat okozhat a mellkasban. Ha a gyulladás szétteijed, fulladás léphet fel.

A krónikus hörghurut kialakulhat fokozatosan, vagy kísérhet más heveny gyulladásos folyamatot. Gyakran más zavar kísérője vagy következménye. Mindenekelőtt szívzavarok és keringési betegségek okozhatnak pangást a tüdő keringésében és krónikus gyulladást a hörgőkben. A krónikus hörghurut és a vesebetegségek gyakran együtt lépnek fel, és egymásra hatnak.

Kezelés:

A hörghurutot mindenképpen kezelni kell, hogy ne váljék krónikus betegséggé. Láz esetén ágynyugalom javasolt. Tartsuk nedvesen a szoba levegőjét, szellőztessük ki alaposan és helyezzünk el a szobában egy tál forró vizet, melybe japánolajat tettünk. 3-5 napos koplalás rávezeti a szervezetet arra, hogy erejét a hörgők gyulladására összpontosítsa. Ebben az időszakban egészen a gyógyulásig igyunk sok gyümölcslevet és gyógyteát, mely megkönnyíti a váladék felköhögését. Jól bevált házi szer a borostyán, zilizgyökér, kamilla, kakukkfű, zsálya és izlandi zuzmó tea. Sétáljunk sokat fenyő- vagy erdeifenyő-erdőben. Az izzó fenyő- vagy erdeifenyő-levelek füstje is jó hatással van a hurutos hörgőkre.

Teák: 1-1 csipet kakukkfüvet, lándzsás útifiivet, martilaput, majoránnát, ökörfarkkóró-virágot és egy evőkanál ánizst fél liter vízzel leöntünk és 10 percig állni hagyunk. Ezt a teát apró kortyokban isszuk egész napra elosztva. Frissítő és köhögésoldó hatású.

Fejessaláta-főzet: szinte már elfeledett házi szer a fejes saláta. Hideg vízbe tesszük a salátát és félig lefedve kis lángon főzzük öt percig. Lefekvés előtt egy pohárral iszunk a langyos főzetből.

Retekszirup: erősen hurutoldó hatású a feketeretek leve. Hámozzuk vagy tisztítsuk meg a feketeretket és vágjuk szeletekre. Szóljuk meg cukorral, ami kivonja a nedvességet. Napi 4-6 evőkanállal fogyasszunk ebből a szirupból. Cukor helyett alkalmazhatunk mézet is, mely enyhe antibiotikus hatása miatt erősíti a szer hatását. A retekszirupot naponta frissen kell elkészíteni, mert gyorsan megpenészedik.

Hagyma: kandiscukrot és egy apróra vágott hagymát főzzünk kevés vízben, míg besűrusödik. Ez a szirup is hurutoldó hatású. Gyermekek adagja 2 óránként 1 kávéskanál, felnőtteké ennek megfelelően 1 evőkanál.

Fokhagymabor: Johann Künzle (1857-1945) német lelkész, aki a gyógynövények alkalmazását felélesztette, fokhagymás bort javasolt a köhögés enyhítésére. Egy gerezd fokhagyma levét főzzük fel fél liter száraz fehérborban. Igyunk belőle óránként egy kortyot.

Mustár- vagy túrópakolás: készítsünk 6-7 evőkanál mustárlisztből borogatást (—» torokgyulladás) és helyezzük a mellkasra és a hátra, majd kössük át. Legkésőbb 20 perc múlva vegyük le a kötést. Ismételjük meg két nap múlva az eljárást. A hörghurut olykor már az első kezelés után érezhetően javul.

Hasonló pakolás készíthető sovány túróból, melyhez néhány csepp ecetet adtunk és annyi tejet, hogy kenhető legyen (-» torokgyulladás). Akkor távolítsuk el a borogatást, ha a túró megszáradt. Kívánság szerint megismételhetjük az eljárást. Mindkét borogatás kiszívja a gyulladást a mellkasból.

Vigyázat!

Súlyos hörghurut esetében orvosnak vagy természetgyógyásznak kell felügyelnie a folyamatot. Ha a hörghurut krónikusnak bizonyul, fel kell tárni az okát és kezelni kell.

Hőguta

Hőguta esetén a meleg a szervezetben reked. Akkor alakul ki, ha a nap közvetlen hatásának vagyunk kitéve, például hőség esetén szélcsendben, meleg levegőben. A szervezet akkor hévül túl, ha testi megerőltetés ellenére keveset izzadunk. Első jelei a fejfájás, gyengeség, szédülés és az ájulástól való félelem. A hőguta erőteljesebb megnyilvánulása a rosszullét, hányás, végül a keringés összeomlása.

Kezelés:

Akit hőguta fenyeget, lehetőleg rögtön vigyük hűvös és szellős helyre, fektessük le, emeljük meg a fejét és felsőtestét tegyük szabaddá. Helyezzünk hideg vizes kendőt (esetleg jégtömlőt) a beteg nyakára, homlokára és mellkasára, tegyünk hideg vizes borogatást a karokra és a lábszárra. Más esetben locsolhatunk nem túl hideg vizet a végtagokra és a felsőtestre, miközben kendőkkel legyezzük a beteget (lásd -> napszúrás).

Vigyázat!

Hőguta esetén a keringés összeomlásakor ájulás és halál lehet a következmény. A fenti utasításokat elsősegélynyújtáskor kell követni. Súlyos eszméletvesztés esetén mesterséges lélegeztetés és szívmasszázs válhat szükségessé. Minden esetben hívjunk orvost, vagy mentőt a kórházba szállításhoz. Csak abban az esetben vállalkozzanak „laikusok” a beteg szállítására, ha semmiféle orvosi segítség nem áll rendelkezésre.

Idegen testek

„Idegen testeknek nevezzük azokat a testeket, melyek ott vannak, ahol jelenlétük számunkra nemkívánatos. Számukra ez mégis természetes, hiszen nem tesznek egyebet, mint idegenként jelen vannak, ám ez az ember számára kellemetlen.” A gyerekektől származó meghatározásban az „idegen” dolgok kellemetlen volta hangsúlyozódik. Az idegen test viszont meg is akadhat a nyelőcsőben, szembe, orrba, fülbe kerülhet – különösen gyermekek esetében.

Halszálka:

Aki szereti a halat, tud bánni a szálkákkal. Különösen gyermekeknél kerülhetnek finom szálkák a nyelőcsőbe és megakadhatnak ott. A kisebb szálkák ártalmatlanok. Az Északitenger mellett a gyerekeket azzal nyugtatják meg, hogy a szálka úgyis kikerül a szervezetből: „Holnap legföljebb majd alul szúr!”

Aki a lenyelt szálkára indokolatlanul pánikkal reagál, fulla- dásos rohamot kaphat. Nagyon fontos tehát, hogy ne veszítsük el nyugalmunkat. Mivel a szálkákat általában nem lehet kézzel vagy csipesszel eltávolítani, legjobb, ha savanyú káposztát eszünk. A savanyú káposztában lévő tejsav a szálkát megpuhítja, így az a gyomorba kerül, ahol megemésztődik.

Cseresznyemag az orrban:

Az orrba került cseresznyemag egy gyermek számára igen nyugtalanító, különösen ha megpróbálja kipiszkálni, mert fennáll a veszélye annak, hogy a magot feljebb tolja. Hatásosabb, ha a másik orrlyukat befogja, és az eldugultat erőteljesen fújja. A mag előbb-utóbb kicsúszik.

Rovar a fülben:

A fülbe került rovar megfullad, ha salátaolajat öntünk rá. Néhány perc múlva kiöblíthetjük.

Por a szemben:

A por szembe kerülve viszketést és nyálkahártyaizgalmat okoz. Ha vízzel öblítjük ki szemünket, akkor a szemcsék még mélyebbre hatolhatnak. Erőteljes dörzsölés esetén karcolódik a kötőhártya. Ha mégis dörzsölni kívánjuk a szemet, akkor óvatosan tegyük, az orr irányába.

Könnyezzünk nyugodtan, hogy a szem kitisztulhasson. Ehhez nem a sérült, hanem a másik szemet kell dörzsölni. így mindkettő könnyezni fog. Ugyanezt a hatást érhetjük el frissen felvágott hagymával is.

Kaktusztiiske és szilánk a bőr alatt:

Aki már nyúlt kaktuszba, tudja, milyen kellemetlen fájdalmat okozhatnak a finom tüskék. A bőr alá fúródó faszálka is kelle

metlen, de többnyire eltávolítható egy csipesz segítségével. A kaktusz finom tüskéitől azonban nem lehet ily módon megszabadulni. Többnyire maguktól is kiesnek, de aki gyorsítani kívánja a folyamatot, az tegye az érintett bőrrészt hideg vízbe, majd öntsön a felületre folyékony gyertyaviaszt. A megkeményedett gyertyaviaszt tépje le, így eltávolíthatja a beletapadt finom tüskéket.

Idegesség

Az idegességnek számos tünete lehet, melyeket a gyógyászatban összefoglalóan az idegrendszer működési zavarának neveznek. Általános nyugtalanság és fizikai panaszok, melyek megtévesztésig hasonlítanak a szervi működési zavarokra, képezik az ideggyengeség fő ismertetőjegyeit.

Álmatlanság, ideges —> szívpanaszok, gyors pulzus, az arc kipirulása vagy elsápadása, izzadó vagy tartósan hideg kéz és láb – mindez idegességről tanúskodik. Az étvágy eltűnik, helyette —> hasmenés, vagy székrekedés jelentkezik. Az idegesség további jelei a kézremegés és az akaratlan rángás (—> görcsök).

Az ideggyengeségnek sokféle oka lehet:

anyagcserezavar, különösen az ásványi anyagoké,
kimerültség,
túlzott alkohol-, nikotin- vagy gyógyszerfogyasztás,
mozgáshiány,
zajártalom,
lelki megterhelés, például kisebbrendűségi érzés, szeretet- hiány, családi vagy munkahelyi stressz, testi fogyatékosság stb.

Kezelés:

Aki tenni akar az idegessége ellen, először is jól figyelje meg magát, milyen alkalommal, melyik személy jelenlétében, milyen étel, ital vagy megterhelés után válik idegessé. Ezután el kell dönteni, hogy a nyugalom vagy a testmozgás bizonyul-e hasznosnak.

A túlsúlyosaknak vagy nehézkes mozgásúaknak éppen idegességük miatt kell lefogyniuk, hogy ismét jól érezzék magu-

kát, az anyagcseréjük felgyorsuljon és teljesítőképességük megnövekedjék. Segítségükre lehet ebben a hosszú séta, az úszás és a torna (—> túlsúly).

A —> vérszegények és sovány testalkatúak, akiknek emésztése nem működik helyesen, fogyasszanak több tejet, vajat, húst és tésztát. A mozgás fajtája és intenzitása az egyén mindenkori terhelhetőségétől függ. Aki törékeny és ideges, ne erőltesse a hosszú sétákat vagy sportot. Ebben az esetben fontosabb a nyugalom, és a jó levegőt élvezhetjük a kertben, esetleg az erkélyen is.

Idegesség esetén helytelen a szeszesitalok fogyasztása és a dohányzás. Helyette fekete tea ajánlott, melyet legföljebb három percig forráztunk. A kávé a benne lévő koffein miatt izgatószerként hat, ezért még fokozza is az ideges panaszokat. Ez vonatkozik az éhgyomorra fogyasztott erős teára is. A nagy mennyiségben fogyasztott bodzabogyó szintén az idegesség ellen hat.

Lemosás, tusolás, fürdés: a meleg fürdő (35-37 °C-on 15-20 percig) megnyugtatóan hat, ugyanígy a hideg tusolás és mosakodás, melynek során azonban a fejet nem érheti víz. A hideg vizes lemosás során a testrészeket egyenként lassan mossuk le szivaccsal vagy kendővel, majd töröljük szárazra, mielőtt a mosakodást folytatnánk. Aki érzékeny a hidegre, az ugyanezt langyos vagy meleg vízzel tegye. Adjunk 1 liter vízhez 1 csésze gyümölcsecetet vagy 1 evőkanál ámikaoldatot.

Váltó-lábfurdo: mindkét lábunkat tegyük 5 percre 38-43 °C-os vízbe, majd 5-20 percre hideg vízzel telt fürdőedénybe. Tetszés szerint megismételhetjük az eljárást. Az utolsó fürdő legyen hideg. Végül húzzunk meleg zoknit a nedves lábunkra, és jáijunk addig, míg megszárad. A váltólábfürdők főként a hideg végtagok esetében segít, de ne alkalmazzuk magas vagy alacsony —> vérnyomás, előrehaladott érelmeszesedés, szívgyengeség, szapora pulzus és pajzsmirigytúltengés esetén.

Vigyázat!

Az idegesség okát lehetőleg fel kell tárni és el kell hárítani. Kémiai szerekkel nem lehet megszüntetni a lelki okokat. Túlzott idegesség esetében forduljunk ezért orvoshoz vagy természetgyógyászhoz. Bizonyos esetekben pszichoterápia válik szükségessé, melynek során feltárják a valódi problémát.

Influenza

Az influenza szó francia eredetű szó, jelentése: szeszély, hangulat, mert kiszámíthatatlan, és az embert általában hirtelen támadja meg. A járványokat, melyek sorába az influenza is tartozik, vírusok okozzák, és ezek a valódi influenza esetében rendkívül agresszívak. Az influenza tehát jelentős mértékben eltér a különleges, lázzal kísért megfázástól, melyet inkább az influenzás fertőzések közé sorolhatunk.

A valódi influenza esetében a láz gyorsan felszökik, és többnyire hidegrázás kíséri, a betegségérzethez fej-, keresztcsonti- és végtagfájdalom járul. Mindezt nyálkahártya-gyulladás követi a szem, az orr, a garat, a légcső és a szem területén.

A száraz köhögés, a —> nátha, az égő és könnyező szemek és az ezzel együtt járó kötőszövet-gyulladás az influenza legfeltűnőbb jelei közé tartozik. Az első lázhullám 2-4 napon belül elmúlik, de a rossz közérzet továbbra is megmarad. Két nap múlva a testhőmérséklet ismét emelkedni kezd. Az influenza ezután szövődménymentesen gyógyul, vagy más szervek gyulladását idézi elő.

Kezelés:

Az influenza kezelése mindenekelőtt türelmet igényel. A beteg eldöntheti, hogy 2 hétig, vagy 14 napig gyengélkedik.

Az influenza fertőző, a betegnek ágyban a helye, még 3 nappal a láz elmúlta után is. Aki túl korán felkel, annak visszaesésre vagy súlyos következményekre kell számítania.

A lázas időszakban ne együnk sokat, hogy szervezetünk ne a teli gyomorra koncentráljon. Fogyasszunk nagy mennyiségben citrusféléket és gyümölcsleveket – magas C vitamin-tartalmuk miatt. A láz elmúltával lassan visszatérhetünk a megszokott étrendhez.

További szereket a kísérő tünetek kezelésére lásd —> torokgyulladás, -> hörghurut.

Vigyázat!

Az influenzát feltétlenül ki kell kezelni. A második lázhullámmal már túljutunk a betegség nehezén, de ez egyben jelezhet homloküreg-, középfül-, tüdő-, szívizom-, agyhártyagyulla

dást, hányást, -» hasmenést is. Mivel az influenza járvány formájában terjed, és a vírustörzsek miatt a betegség különböző lefolyású lehet, ezért az influenza esetében feltétlenül kérjük ki orvosunk tanácsát.

ínygyulladás

Az ínygyulladásnak több oka is lehet: zavar támadhat a hormonműködésben, a szervezet vitaminhiányban szenved, vagy bizonyos fémek okoznak mérgezést. Lehetséges, hogy elmozdultak a tömések, a koronák vagy a pótlások. Fogkő is kiválthatja ezt a zavart, mely gondos száj- és fogápolással elkerülhető.

A gyulladást jelzi, ha az íny megdagad, sötétre színeződik és vérzik. Kisebb fekélyek és erős szájszag kísérheti a folyamatot.

Kezelés:

Ha az íny a megfelelő ápolás ellenére is begyullad, fogyasszunk sok gyümölcsöt és frissen préselt gyümölcs- és zöldséglevet. Öblítsük ki szánkat langyos zsálya, kamilla és borsmenta teával minden étkezés után. Szájszag ellen rágcsáljunk borókabogyót.

Isiász

Az isialgia olyan idegzsába, mely csípőfájdalmat okoz; röviden (görög eredetű szóval) isiásznak nevezzük. A csípőfájdalom az egyik leggyakoribb idegfájdalom. Az isiász-ideg az ágyékcsigolya két oldalán fut a faron keresztül végig a lábakon egészen a nagylábujjakig. Ezen a szakaszon erős mechanikus hatásnak van kitéve, és érzékeny a hidegre.

Ezt a csípőfájdalmat előmozdítja, ha a lábak túl vannak terhelve, huzat éri őket, vagy ha kényelmetlen az ülés. A fájdalom általában az ágyék- és keresztcsont tájékáról indul, és követi az ideg útját a comb hátsó felén egészen a bokáig. Más ideggyulladásoktól eltérően a fájdalom állandó, sőt nyomás, hideg, a láb kényelmetlen helyzetének hatására még fokozódik is.

A csípőfájdalmak gyakran hónapokig is eltartanak, és gyakran oda is vezethetnek, hogy a beteget ágyhoz kötik, vagy csak

óriási fájdalmak árán tud járni. A visszaesés lehetősége nagy, és csak akkor csökkenthető, ha kerüljük a fájdalmat eredetileg kiváltó okot.

Kezelés:

A lumbágóhoz hasonlóan a nyugalom és a meleg a legfontosabb azokon a napokon, amikor a legerősebb a csípőfájdalom. Az erős fájdalmak enyhülése után eddzük magunkat masszázzsal, gimnasztikával és hideg vizes kezelésekkel. A házi szerek kiegészítőjeként otthon a lumbágóra is jól ható forró fürdő ajánlatos.

Forró fürdő: 38-45 °C-os vízben 20-30 percig fürdőzünk. Ezután alaposan megtörülközünk, természetes anyagú fürdőköpenyt veszünk fel, és fél órán keresztül izzadunk egy előmelegített ágyban. Ezután hideg vagy langyos vízzel lemosakszunk.

Túlságosan magas vagy alacsony vérnyomás, szívpanaszok, előrehaladott érelmeszesedés, pajzsmirigytúltengés és terhesség esetén ne alkalmazzuk ezt a fürdőt.

A fájdalmak elmúltával a fürdő után tomagyakorlatokat végezhetünk. Nyújtsuk ki a lábunkat. Hajlítsuk be térdben addig a pontig, míg a fájdalomszintet elérjük, majd nyújtsuk újra ki. A hideg vagy váltóvizes lemosások is erősítik a lábszárat.

Vigyázat!

Az isiászt kiválthatja többek között mandula- vagy orrmelléküreg- gyulladás, malária, influenza, tífusz, anyagcserezavarok (például cukorbetegség), alhasi gyulladások vagy porckorongsérv.

Izomláz

Az izomlázat apró, ám rendkívül fájdalmas sérülések eredményezik az izomszövetben, ha bemelegítés nélkül vagy nem kellő bemelegítés után túlterheljük az izomzatot. A tej-, szén- és foszforsavakat nincs elegendő idő elszállítani, így ezek táplálják a „lázat”. Aki tehát hosszabb kihagyás után újra sportolni kezd, ne csodálkozzék, ha az izmai túl lesznek terhelve, és ennek megfelelően reagálnak. Az új mozgáshoz fokozatosan szoktassuk magunkat, és az izmokat előtte jól melegítsük be. Még edzett sportolókat is gyötörhet izomláz, ha más sportágra állnak át: egy ver

senykerékpáros más izmokat terhel, mint egy teniszjátékos. Aki el akarja kerülni az izomlázat, eddze magát sokoldalúan, és nagyobb megerőltetés után azonnal tusoljon le forró vízzel.

Ha mindezek ellenére mégis utolér bennünket ez a kellemetlenség? Folytassuk tovább óvatosan a mozgást, és gondoskodjunk a fájó izomzat jó vérellátásáról. Az alábbi otthon is alkalmazható szerek serkentik a vérkeringést:

Hideg lemosások: a fájó izomcsomókat hideg vízzel (egy szivacs segítségével) lemossuk, majd frottír törülközővel szárazra dörzsöljük. A lemosott izomcsomókat tartsuk melegen, és semmi esetre se hagyjuk kihűlni.

Masszírozás: a fájó izmokat – lehetőleg szaunázás után – száraz kefével masszírozzuk.

Sőpaszta: a sót kevés vízzel sűrű pasztává keverjük, és a fájó izmokra tesszük. 10 perc múlva meleg vízzel lemossuk, és a helyét szárazra dörzsöljük.

Sósborszesz és gyümölcsecet: meleg fürdő (szénavirággal) vagy szaunázás után a fájó izmokat bedörzsöljük sósborszesszel vagy gyümölcsecettel.

Izzadás, túlzott

A verejtékmirigyek az egészséges szervezetben gondoskodnak arról, hogy a testnedvek a szövetekből és az izmokból a vérbe, a vérből pedig a mirigyekhez kerüljenek. Izzadni egészséges és fontos dolog. Régi hagyományok (szauna és mások) az izzadás előidézését gyógymódként alkalmazzák, mert az izzadsággal együtt salakanyag és méreg választódik ki. A túlzott izzadást sem szabad tehát mesterségesen megakadályozni. Amennyiben más szerv zavara okozza, fel kell tárni az okot, és kezelni kell.

Kezelés:

A kéz, láb és hónalj izzadását többnyire ideges tünetek és lelki okok váltják ki. Ezeken nem segítenek házi szerek, hiszen azok nem képesek elhárítani az eredeti okokat. Fel kell tárni az idegesség okát, meg kell előzni azt és ügyeim kell a tisztaságra.

Reggel és este mosakodjunk meg alaposan, és tusoljunk napközben is szükség szerint. Viseljünk természetes anyagból (pa-

műt, selyem, gyapjú) készült harisnyát és alsóneműt, és váltsunk naponta tisztát. Cipőnk bőrből készüljön, legyen elég tág és kényelmes, ne legyen gumitalpú és jól szellőzzék. A láb izzadása esetén járjunk – ha csak lehet – szandálban vagy mezítláb, hogy lábunk kiszellőzhessen. Otthon, a reggeli harmatos fűben vagy a reggeli hóban tett séta edzi a lábat.

Hideg vagy emelkedő hőmérsékleté lábjurdő: vegyünk minden este hideg lábfürdőt (—> fejfájás) ecetes vízben. Emelkedő hőmérsékletű lábfürdő (—> idegesség) készítésekor túlzott láb- izzadás esetén tölgyfakéreg-főzetet adjunk a vízhez. A főzethez 2-3 evőkanál apróra zúzott tölgyfakérget áztassunk 1/4 liter hideg vízben, főzzük fel, és hagyjuk 15 percig állni.

A gyümölcsecet és a tölgyfakéreg összehúzza az ereket, nem gátolja az izzadást, hanem fokozza a láb vérellátását. Lábszag ellen hatásos a lábfürdő, melybe 5 marék réti virágot adtunk.

Táplálkozás: a túlzott izzadást a táplálkozás is befolyásolhatja. Kerüljük a hús, különösen a sertéshús, a só, az erős fűszerek, a feketekávé és az erős szeszesitalok fogyasztását, mert azok fokozzák az izzadást. Helyette iktassunk az étrendünkbe sok zöldségfélét és gyümölcsöt.

Vigyázat!

Pajzsmirigytúltengés, cukorbaj, krónikus ízületi gyulladás és túlsúly okozhat túlzott izzadást. Ha az izzadás mértéke nem csökken, kéijünk tanácsot orvostól vagy természetgyógyásztól.

Kalciumhiány

Különösen a csontok, fogak számára és a terhesség idején van szüksége a szervezetnek sok kalciumra. Ezt az elemet többek között csontok, tengeri állatok páncélzata és a tojáshéj tartalmazza. Nem mindenki szeret azonban csontot, homár- vagy rákollót rágni. Egyszerűbb tojáshéjból pótolni a kalciumot. Mozsárral porrá zúzzuk a tojáshéjat, kis citromlevet adunk hozzá, melynek segítségével megkönnyítjük a szervezet számára a kalcium felvételét. Vegyünk be ebből a keverékből naponta egy evőkanálnyit. Erősíti a körmöt és a hajat is.

Kék folt -> vérömleny

Köröm, gyűrött/törékeny

A törékeny köröm gyakran —> kalciumhiányra, még gyakrabban —> vashiányra, vagy —> vérellátási zavarokra, esetleg pajzsmi- rigytúltengésre vezethető vissza. A súlyos fertőző betegségek – mint pl. a májgyulladás, tífusz és malária – rontják a szervezet ellenálló képességét, és hatással lehetnek a körmökre is. A körmökön apró domborulatok és hullámok keletkeznek, melyek gyűrődés látszatát keltik. A hullámos felület B-vitamin hiányára utal. Ez az anyag megtalálható a sütő-, a száraz- és a sörélesztőben. Ezeknek az élesztőknek nem kellemetlen az íze és a szaga, és 1 evőkanálnyi mennyiségben, melyet akár a levesbe is belekeverhetünk, megszünteti a vitaminhiányt, és segíti a köröm egyenletes és egyenes növekedését.

Középfülgyulladás

Fertőző betegségek, az orr és a gége fokozott nyálkatermelé- sével járó megfázások következtében főként gyerekeknél begyulladhat a középfül. A betegség erősödő szúró fájdalomként jelentkezik a fülben. Mintha eldugultak volna a fülek, egyre kevésbé hallani a külső zajokat, de egyre erősebben a belső zúgást, lüktetést. Az általános rossz közérzet gyakran -» lázzal jár.

Kezelés:

Középfülgyulladással maradjunk ágyban, de legalább is zárt térben. Ingadozó hőmérséklet és léghuzat ront a beteg állapotán. A nyugalom a legfontosabb most is, mint minden gyulladás esetében. Tilos az izgalom, a testi megerőltetés és az alkoholfogyasztás.

A kifolyó gennyet töröljük le óvatosan fültisztító pálcikával, melyet előtte kamilla teába vagy olíva olajba mártottunk. Jobban oldódik, ha előtte néhány csepp meleg olajat csepegtetünk a fülbe.

Heveny gyulladás esetén jól bevált a hideg és a meleg egyidejű alkalmazása. Meleg (nem forró!) olíva olajat csepegtetünk a fülbe, és hideg borogatást vagy jégtömlőt helyezünk a fulkagy- lóra. Az eljárás fájdalomcsillapító hatású, éppúgy mint az olajos vagy zsíros kötés (—> gégegyulladás), vagy a burgonyazsák (—> hólyaghurut). Ezeket a fülre helyezzük és kendővel rögzítjük. A kötések hőmérsékletét próbáljuk ki az alkar belső oldalán, nehogy túl meleg legyen.

Lenmag és kamilla: burgonya helyett tölthetünk a zsákba lenmagot vagy kamillavirágot. Kössük össze szorosan a zsák száját, és mártsuk néhány percre forró vízbe. Hagyjuk kihűlni kellemes hőmérsékletűre, és helyezzük 60-90 percre a fülre. Az eljárást szükség szerint megismételhetjük.

Vigyázat!

A krónikus középfülgyulladás nem kezelt vagy félrekezelt heveny gyulladásból alakul ki. Mindkét eset szövődmények kialakulásához vezethet, mint például nagyothallás, maradandó egyensúlyzavar, agyvelő- és agyhártyagyulladás. A középfülgyulladás súlyosabb, gennyes változatát gyerekek és felnőttek esetében fertőző betegségek okozzák: kanyaró, skarlát, tífusz vagy diftéria. Beszéljük meg a házi szerek alkalmazását a kezelőorvossal, aki megállapítja, hogy a betegség valóban lezajlott-e.

Kullancs

A kullancsok az utóbbi időben rossz hírbe keveredtek, mert bizonyos vírusokat teijeszthetnek. Azonban nem mindegyik kullancs lehetséges betegségközvetítő is. A kullancsok a bőrbe fúrják a fejüket és vért szívnak, míg testük hátsó része lencsényi- re vagy borsónyira dagad.

A kullancsot nem szabad kitépni, mert a feje a bőrben rekedhet és gyulladást válthat ki. Magától leesik, ha ragasztót vagy olajat csepegtetünk rá. Ezekkel a szerekkel a kutyákat is megszabadíthatjuk a kullancsoktól.

Lábizzadás izzadás, túlzott

Lapostetű

A lapostetű főként a fanszőrzetben és a szeméremtesten jelenik meg. A meleg testtájakat kedveli, ezért a hónaljszőrzetben is megtelepedhet Átmenetileg megjelenhet a szakállban vagy egyéb testszőrzetben is. A fejbőrön, a hajban azonban soha nem fordul elő.

A lapostetű többnyire nemi érintkezés során terjed át emberről emberre. Nagyon ritka a WC használatából eredő fertőzés, a piszkos ágyneműn keresztül inkább terjedhet. Életterükből kikerülve 24 órán belül elpusztulnak a lapostetvek. Nem terjesztenek betegségeket.

A kellemetlen élősdiek különösen éjszaka okoznak sok bosszúságot, ha vért szívnak, mert ez erős viszketéssel jár. Fehér hosszúkás tojásaikat a szemérem- vagy a hónaljszőrzet tövébe rakják. A viszketés, valamint a fészkek jelenléte utal a lapostetű jelenlétére.

Kezelés:

Ha lapostetut észlelünk, ne essünk pánikba. Szélsőséges esetekben a fertőzött testtájakról teljesen eltávolítják a szőrzetet, hogy a visszamaradó fészkek láthatóvá váljanak. A lapostetű egyik ellenszere a petróleumos, spirituszos vagy benzines bedörzsölés. Mivel ez a nyálkahártyát irritálhatja, ezért alkalmazhatunk ecetes lemosást is. Használhatunk bor- vagy gyümölcsecetet tisztán – radikális kúra esetén -, vagy hígítva, ekkor 3 evőkanál ecetet keverünk 1 liter vízhez. Ismételjük meg az eljárást naponta többször, főleg este, lefekvés előtt

Az első 3-4 nap folyamán váltsunk naponta tiszta alsóneműt és ágyneműt, és naponta főzzük ki. A megmaradt fészkekből az érintett testtájakon kel ki a következő generáció, ezért az eljárást 14 nap múlva meg kell ismételni. A kezelést a partnereknek következetesen alkalmaznia kell, különben ismételten átadhatják egymásnak a lapostetűt.

Láz

Az ember normális testhőmérséklete 36,5 °C és 37,5 °C között van. Az ennél magasabb testhőmérsékletet, melyet gyengeség, hidegrázás, izzadás és végtagfájdalom kísér, láznak nevezünk.

A láz a szervezet természetes reakciója valamely működési zavarra. A 39 °C-ig terjedő lázat tehát nem kell azonnal tablettákkal vagy kúpokkal lenyomni. A régi Egyiptomban a lázas beteget csak 3 nap eltelte után kezelték gyógyszerekkel, hogy a szervezetnek legyen esélye önmagát meggyógyítani. Éppen a gyerekek tesznek szert láz útján ellenállóerőre, amiből azután egész életük folyamán élnek majd.

Kezelés:

A házi szerek korlátok között tartják a lázat, de nem mulasztják el.

Hideg lábborogatás: két vászon konyharuhát mérsékelten hideg vízbe mártunk, és térdtől bokáig kisimítva rácsavaijuk az alsó lábszárakra. A konyharuhákat gyapjúkendővel kössük körül. Félóra elteltével vegyük le a kendőket, különben hő-visszatartás következik be, és a láz fokozódhat. 30 perc után ismét feltehetjük a borogatást.

Teljes fiirdő: egészséges szervezetuek a lázas megbetegedés kezdetén izzasztókúrát vehetnek. Feküdjünk 15 percre fürdőkádba, a fürdővíz hőmérséklete egyezzen meg testünk hőmérsékletével. Törülközés nélkül bújjunk gyorsan meleg fürdőköpenybe, feküdjünk ágyba és takarózzunk be jó melegen. Félóra után meg kell szakítani az izzasztókúrát, mert különben túlterheljük a keringést. Csak három nap múlva szabad megismételni a kúrát. A vízhez adhatunk szénavirágot vagy gyümölcsecetet.

Folyadékpótlás: tartós láz esetén ügyeljünk arra, hogy a folyadékveszteséget pótoljuk. Együnk kevesebbet és igyunk többet – főként izzadást serkentő teákat: pl. bodzavirág-, hársfavagy citromos borsmentateát.

Leégés

A napsütötte bőr a nyári vagy téli szabadság után Közép-Euró- pában szinte státusszimbólum; azt a látszatot kelti, hogy egyesek megengedhetik maguknak, hogy szabadságuk alatt napközben a szabadban lustálkodjanak, míg mások zárt helyiségekben dolgoznak. Hajdan viszont ezzel ellentétben a világos bőr volt az előkelő és divatos. A tehetős nők és férfiak ezzel azt juttat

ták kifejezésre, hogy nem kényszerülnek a szabadban dolgozni, mint a földművesek a szántóföldön, vagy a halászok és a vadászok. Akkor égünk le, ha hosszú ideig kitesszük magunkat a nap ibolyántúli sugárzásának. Este vagy éjszaka érezzük csak, hogy bőrünk leégett. Már napozás közben ügyelnünk kellene tehát arra, nem pirul-e ki, húzódik vagy viszket a bőrünk. Többnyire már ekkor is késő, de ilyen esetben sürgősen jöjjünk be a napról, vagy védjük magunkat ruhával. A leégett bőr felhólyagoso- dik és lehámlik. Súlyosabb esetek —> fejfájással, hidegrázással, —> hasmenéssel, ritkábban —> napszúrással járhatnak.

Fokozatosan szoktassuk bőrünket a naphoz, különösen szabadságunk idején. Főként a déli órákban védjük magunkat a naptól, és semmiképpen se süttessük magunkat sokáig a napon. Lebarnulhatunk – kíméletesebb módon – az árnyékban is. Úszni, szörfözni és fürdeni is veszélyes, bár a bőrt hűsíti a víz: éppen a víztükör erősíti fel az ibolyántúli sugarakat.

Minden leégés növeli a bőrrák esélyét. A vegyszerek és a nap együttes hatása szintén hozzájárulhat kialakulásához.

A drága fényvédőszereket olcsón pótolhatjuk természetes olíva olajjal, melybe kevés ecetet kevertünk. Természetes módon védi és ápolja a bőrt. A leégést is ápolhatjuk olíva olajjal. Arcunkat dörzsöljük be egy felvágott uborka levével. Az uborkalé sűrített formában hatékony fényvédőszer.

Kezelés:

Ha a bőr még nem hólyagosodon fel, és csak a felszíne sült le, hűsíti és gyógyítja egy citrom leve. Előtte győződjünk meg arról, nem reagálunk-e rá túlérzékenyen; végezzünk bőrpróbát az alkaron. Ha nem észlelünk bőrpírt, akkor alkalmazhatjuk a citromot. Ne facsarjuk a bőrre, és frissen préselt levet alkalmazzunk.

Citrom helyett helyezhetünk túrót vagy uborkaszeleteket is a bőrre. Hűsítik és megnyugtatják a bőrt. A nyers felvágott burgonya leve almaecettel és íróval elkeverve szintén jótékonyan hat a leégett bőrre.

Vigyázat!

Ha a hólyagokat nem tartjuk tisztán és nem ápoljuk, akkor gyulladásba jöhetnek, s ebben az esetben orvosi beavatkozás szükséges. A leégés általában nem okoz hegeket.

Májelégtelenség

A májelégtelenség azt jelenti, hogy a máj nem képes megfelelően ellátni a feladatát. Előfordulhat, hogy a máj teljesen felmondja a működését és kómát, súlyos eszméletvesztést okoz. A zavart kiváltó okok lehetnek:

a máj megkeményedése, májzsugorodás,
a máj vagy az epehólyag heveny vagy krónikus gyulladása,
máj- vagy hasnyálmirigyrák,
alkohol-, gomba- vagy gyógyszermérgezés (vagy egyéb mérgezések),
súlyos sokk.

Heveny májelégtelenség drámai kimenetelű, és néhány napon belül kómához vezet. A krónikus folyamat lassúbb lefolyású és a zavarnak több tünete jelentkezik, például gyengeség, émelygés, —> bőrviszketés és -kiütés, —> fejfájás, —> sárgaság, —> fáradékonyság. Gyakran fehérje-, szénhidrát- és főként zsíranyagcsere-zavarok utalnak májelégtelenségre.

Kezelés:

Táplálékunk tartalmazzon bőségesen fehérjét és szénhidrátot, de legyen zsírszegény. Tilos a fűszerek, az alkohol és a nikotin fogyasztása! Az egyenként elfogyasztott ételek hatása alapján döntsük el, mi az, amit az egyén elbír. Az alábbi eljárások elsősorban a máj vérellátását hivatottak elősegíteni. A máj működésének helyreállításához fogyasszunk egy hétig naponta 6 dkg sovány túrót 1 evőkanál lenolajjal és 1 kávéskanál citromlével elkeverve. A zöldségként vagy zöldséglé formájában fogyasztott articsóka szintén megkönnyíti a máj munkáját.

Emelkedő hőmérsékletű forró ülőfürdő: a fejfájás kezeléséhez hasonlóan jelen esetben is jótékonyan hatnak az emelkedő hőmérsékletű fürdők, de itt a beteg kádban ül, a víz szintje pedig köldökig ér. A fürdővíz kezdeti hőmérséklete 35 °C legyen. 5 percenként merjünk ki a fürdővízből néhány liternyit, és adjunk hozzá ugyanilyen mennyiségben forró vizet. 20-25 perc elteltével a víz 45 °C-os hőmérsékletre melegszik fel. Maradjunk még 5 percet a forró fürdőben. Jelen esetre is érvényes, hogy a kezelés súlyos szívhiba, magas illetve alacsony vérnyomás, elő

rehaladott érelmeszesedés, hasnyálmirigy-működési zavarok esetén, valamint a terhesség ideje alatt nem javaik. A fürdő után különféle borogatásokból (kötésekből) választhatunk.

Hideg vizes borogatás: vászonkendőt hideg vízbe mártunk és a has jobb felső oldalára helyezzük. Ezt vászon vagy pamutkendővel rögzítjük oly módon, hogy testünket körbekötjük. Végül egy gyapjúkendőt csavarunk a kötés fölé. Jól betakarózva izzadjunk 30 percig az ágyban. Végül mosakodjunk le langyos vagy hideg vízzel. Ülőfürdőt vagy meleg pakolást naponta legfeljebb kétszer alkalmazhatunk.

Burgonyazsák: az —» érbántalmakhoz hasonlóan májelégtelenség esetén is alkalmazhatunk burgonyazsákot. Burgonya helyett felhasználhatunk más agyagot, lenmagot vagy tufát is. Naponta kétszer alkalmazzuk a pakolást, ami segíti a máj vérellátását.

Retekkivonat: máj- és epebetegségek régi házi szere a retekkivonat. Iréné Zanderel jegyezte le az egyik hatékony retekkivonat receptjét. Hámozzuk meg a fekete vagy fehér retket, aprítsuk fel, vagy reszeljük meg, és tegyük zöldségprésbe. Az így nyert kivonatból igyunk naponta éhgyomorra először 100 ml-t. Emeljük a napi mennyiséget fokozatosan, míg egy hét múlva már 400 ml-t érünk el. Csökkentsük ezután a mennyiséget, míg újra elérjük a napi 100 ml-t. Érzékeny gyomrúak fokozatosan szoktassák gyomrukat a kivonathoz.

Máriatövis gyümölcstea: egy evőkanál máriatövis gyümölcsöt leforrázunk forró vízzel és 10 percig állni hagyjuk. Ezután leszűrjük. Naponta igyunk belőle egy csésze teát minden főétkezés előtt 30 perccel kortyonként fogyasztva. A fodormentalevél erősíti a hatását és javítja az aromáját.

Oroszlánfog: áprilistól májusig lehetőségünk van egy legalább 6 hétig tartó oroszlánfog-tea kúrára. Vegyünk 1 csésze vízhez 1-2 felaprított oroszlánfog növényt és gyökeret. Forraljuk fel a teát, majd hagyjuk 15 percig állni. Napi 1-1 csésze tea reggel és este szabályozza a máj- és a vese-, valamint az egész anyagcsere-működést.

Vigyázat!

A májelégtelenséget mindig nagyon komolyan kell venni. A heveny megbetegedések és a krónikus folyamatok esetében egya

ránt orvos – vagy természetgyógyász – tanácsát kell kérni. A házi szerek hosszan alkalmazhatók. A kezeléseket beszéljük meg a mindenkori terapeutával.

Mandulagyulladás -»torokgyulladás

Másnaposság

A másnaposság egy átmulatott éjszaka után járó büntetés. A sok alkohol rosszulléthez és -> fejfájáshoz vezet, különösen ha sok és sokféle szeszesitalt iszunk össze-vissza. »Sörre bor – mindenkor, borra sör – meggyötör« – hangzik a rímes népi bölcsesség arról, hogy az ember mit tegyen és mit ne – ha már egyszer kirúg a hámból.

Kezelés:

Hering és savanyú uborka: macskajaj esetén legjobb, ha a macskát megetetjük heringgel, akkor eltűnik. Valóban, a savanyú hering jól bevált házi szer a másnaposság ellen. Valószínűleg helyreáll tőle a szervezet ásványianyag-egyensúlya. Hering helyett a savanyú uborka is megteszi.

Erős kávé: egy csésze hideg, erős kávé – cukor nélkül, egy egész citrom levével elkeverve – ismét talpra állít.

Hideg borogatás és jég: a tarkóra helyezett jeges tömlő és hideg vizes borogatás segít leküzdeni a fejfájást és levertséget. A nyakat végül dörzsöljük szárazra, hogy serkentsük a vérellátást.

Váltóvizes tusolás: az átmulatott éjszaka után felébreszt a váltóvizes tusolás: először meleg, majd forró, végül pedig rövid hideg vizes. Ha mindez nem segít, ismételjük meg az egész folyamatot. Végezetül dörzsöljük szárazra a bőrünket.

Meleg fürdő: akinek ideje engedi, adja át magát a fürdőzés örömeinek 15-20 percen keresztül. Ezután nedvesen fürdőlepedőbe vagy furdőköpenybe takarva izzadjunk fél órát az ágyban. Végezetül gyorsan mosakodjunk le hideg vízzel. Az eljárás nem ajánlatos magas vagy alacsony vémyomású, szívpanaszokkal küszködő vagy pajzsmirigytúltengésben szenvedő személyeknek.

Kamilla vagy borsmenta tea: rosszullét esetén segít a kamilla vagy borsmenta tea, vagy a kettő keveréke.

Akinek nincs étvágya, ne kényszerítse önmagát az evésre, hanem koplaljon mindaddig, míg az étvágya vissza nem tér. Meleg cukros vízzel (1 evőkanálnyi 1 pohárban) vagy 1 evőkanál lekvár lassan ismét hozzászoktatja a gyomrot a mindennapokhoz.

Menstruációs panaszok

Egyes nők a menstruáció ideje alatt és után rosszul érzik magukat. Görcsöt éreznek a hasukban, vagy keresztcsontig kisugárzó fájdalmat szédülés, hányinger és hányás kíséretében. Ezeknek a tüneteknek nincs szervi alapja, bár sokan ettől tartanak. Az esetek túlnyomó részében ez kizárható egy alapos nőgyógyászati vizsgálat alapján. A legtöbb nő tudja, hogy a partneréhez fűződő kapcsolata – vagy ha nincs, az iránta megnyilvánuló igény a szexualitáshoz és a gyermekekhez való viszonya, gondok és munkahelyi problémák mind kihatnak a hormonműködésre és ezen keresztül a menstruációs ciklusokra is. További említésre méltó tényező lehet egy új napirendre való áttérés, új környezet és szokatlan ételek a szabadság idején.

Kezelés:

Mindenek előtt fontos, hogy az ember tudja, mi játszódik le egy ciklus alkalmával a női szervezetben, és megtanulja a külső tényezők befolyását helyesen felmérni. A partnernek is megfelelően informáltnak kell lennie.

A házi szerek enyhítik a kellemetlen közérzetet, hozzájárulnak az ellazuláshoz, ami elősegíti a vérzést.

Melegvizes borogatás: mártsunk forró vízbe egy vászonkendőt, és a meleg vizes palackkal helyezzük az alhasra. A pakolást egy gyapjúkendővel rögzítsük szoros kötésben. Görcsös hasfájás esetén lazító hatású, serkenti a vérellátást, és igény szerint megismételhető.

Meleg fürdő: 34-37 °C-os fürdő lefekvés előtt ellazítja a hasat fájdalom esetén. 10-15 perc után hideg vagy langyos tusolással fejezzük be a fürdőt.

Vigyázat!

Nőgyógyásznak kell megállapítania, hogy a menstruáció ideje alatt fellépő rosszulléteknek van-e szervi alapja. Ha nem így van, és a zavarokat hormonokkal kell kezelni, akkor felmerül a kérdés, hogy valóban szükséges-e a kezelés. Egy jó orvos természetgyógyászatot javasol, vagy külső tényezőket keres, melyek a menstruációra kihatnak.

Migrén

A migrén rohamszerűen támad, többnyire fájdalom formájában a fej egyik oldalán. Aki ebben szenved, általánosan rosszul érzi magát, nyugtalan és ingerlékeny. Olykor nyomást érzünk a fejünkben, fülzúgást, vagy szédülést, míg az émelygés hányásba megy át, ami sok, migrénben szenvedő számára a roham hirtelen megszűnését jelenti. Bár nem minden esetben, de a migrénre hajlamos személyek ideges alkatúak, így roham esetén a gyomor is viseli a terhet. A hasfájás és a migrén kölcsönösen kiválthatják egymást vagy felléphetnek együttesen, de ez nem törvényszerű.

A fény, a zaj és más külső ingerek kellemetlenné válnak. A roham többnyire néhány órán keresztül tart, szélsőséges esetekben napokig, majd lassan elmúlik. Erős hányás vagy vizeletürítés vezethetik be a roham végét.

A rohamok között az érintettek egészségesnek, fájdalommentesnek érzik magukat, teljesítőképességük jó. A történelem egyik leghíresebb migrénbetege az orosz forradalmár, Vlagyimir Iljics Lenin volt.

Az igazi migrén krónikus és évekig, sőt évtizedekig is eltart. Csak magas korban szűnnek meg a panaszok, de akkor önma- guktól. A rohamokat testi vagy szellemi megerőltetés, súlyos lelki megrázkódtatás és más egyéb váltja ki. A migrénre való hajlam örökletes.

Kezelés:

Mivel a migrént sem a házi szerek, sem az orvosságok nem képesek meggyógyítani, ezért meg kell tanulni együtt élni vele. Lehetőleg kerülni kell a testi és megerőltetést, a lelki terheket.

A sport különösen az ülő foglalkozásúak esetében tesz jót. A hideg-meleg váltótusolások és a rövid hideg vizes tusolások – erőteljes szárazra dörzsöléssel – megedzenek és elősegítik a jó vérellátást.

Jelentős javulást érhetünk el migrén esetében azokkal a házi szerekkel, melyeket —> másnaposság és —> fejfájás esetében ajánlottunk. A gyomrot a kamilla és a borsmenta tea nyugtatja meg. Mustártapasszal megkísérelhetjük a fejből elterelni a fájdalmat. A torokgyulladástól eltérően a tapaszokat a lábszárra helyezzük.

Masszázs: a masszírozás javítja a közérzetet. Roham esetén segíthet a nyak és a váll tájékának a masszírozása, vagy a meleg lábfurdő után a lábak masszázsa.

Napszúrás

Míg a —> hőgutát sötét, párás meleg helyiségekben a hőfelhalmozódás okozza, addig a napszúrást a napsugarak közvetlenül a fejre vagy a nyakra gyakorolt hatása idézi elő. Tünetei megegyeznek a hőguta tüneteivel, és ezeket is komolyan kell venni. A kezelési eljárásokat lásd ott.

A napszúrást ki lehet védeni. Ha elkerülhetetlen, hogy a napon tartózkodjunk, védjük fejünket és nyakunkat törülközővel vagy széles karimájú szalmakalappal a sugarak közvetlen hatásától.

Nátha

Ősszel és télen a megfázást gyakran nátha kíséri. Aki érzékeny a füstre, porra, virágporra (szénanátha), szintén orrfolyásra panaszkodik. Ehhez járul a torokégés és az állandó tüsszentési inger, melynek segítségével a lepedékes nyálkahártya tisztulni kíván. Ennek során a kirepülő cseppecskék elérhetik egyébként a 70 km/órás sebességet is.

A nátha következtében gyakran érezhetjük magunkat levelinek és kedvetlennek, lehetnek végtagfájdalmaink és könnyű lázunk is. A házi szerek hatékonyak nátha esetén, sőt megedzenek a meghűléses betegségekkel szemben is.

Kezelés:

„Hideg test, meleg láb – és a doktor sem kell már”. Valóban sokszor a lábunk miatt fázunk meg, ezért kell őket mindig száraz melegben tartani. Ha a test melege lefelé elszökik, és helyette a hideg terjed felfelé, az se az orrnak, se a hólyagnak, se a vesének nem jó. Mezítláb járkálni a hideg kövön még egy fűtött lakásban is ártalmas. Ha a szabadban tartózkodunk, tudnunk kell, mikor fekhetünk a fűre napozni. Azokban a hónapokban, melyeknek nevében az hang hallható, nem tanácsos a fűre feküdni. Erre elegendő idő marad május, június, július, augusztus folyamán.

Jó edzettséget érhetünk el, ha sokat mozgunk a friss levegőn, még rossz időben is. Megerősíti állapotunkat és elkerülhetővé teszi a náthát a szauna, a reggeli hideg tusolás, vagy a hideg vizes mosdások. A friss gyümölcs, a gyümölcs- és zöldségitalok fokozzák az ellenálló képességet. Ha mégis utolér a nátha, akkor folyamodjunk a házi szerekhez: inhalálás, fürdők és saját készítésű kenőcsök.

Inhalálás: tegyünk kamillavirágot teás- vagy kávéskannába és forrázzuk le vízzel. Tartsuk melegen a kannát, és 5-10 percen keresztül lélegezzük be a kiöntőcsőből kiáramló gőzt. A gőzt a kiöntőcsőre helyezett felfordított tölcsér segítségével bevezethetjük közvetlenül az orrunkba is. Legyünk óvatosak, nehogy leforrázzuk magunkat. Kamillavirág helyett adhatunk néhány csepp eukaliptuszt, mentolt (japán- vagy kinaolajat) a vízhez. Ezek az anyagok gyulladásgátló, a gőzzel együtt pedig nyákoldó hatásúak.

Nemcsak az orrunkat gőzölhetjük. Öntsük az előkészített vizet egy tálba, állítsuk a tálat egy székre, majd hajoljunk fölé, és egy törülközővel takarjuk le a fejünket úgy, hogy a gőz az arcunkba szálljon. Ha a víz felé lélegzünk ki, akkor a meleg kellemesen visszaszáll ránk. Nemcsak az orra gyakorlunk így hatást, hanem az esetleg hurutos hörgőkre is.

Forró fürdő: 15-20 percen keresztül fürödjünk 38-42 °C-os vízben, ne törölközzünk meg, hanem jól betakarva feküdjünk ágyba 30 percre izzadni. Ezután röviden tusoljunk le. A forró fürdő felmelegíti a testet, és mesterséges lázat eredményez, mely fertőzések esetében elősegíti a gyógyulási folyamatot. A fej ne melegedjen át, hideg mosdókendővel törölgessük.

Orrkenőcs: 1 kávéskanál kamillavirágot és zsályát 1 evőkanál 70%-os borszeszbe teszünk, majd 3-4 órán keresztül állni hagyjuk. Ezután a készítményt elkeveijük 1 evőkanál puha vajjal, és finom gézkendőn átnyomjuk. 1 evőkanál olíva olaj simábbá teszi a kenőcsöt és ápolja az ormyálkahártyát. Ujjal vagy fültisztító segítségével vigyük fel az orrba. A kenőcs összehúzza az ereket, a nyálkahártyát leapasztja és fertőtleníti. A kamilla csillapítja a gyulladást és baktériumölő hatású.

Citromlé és só: orrkenőcs helyett kiöblíthetjük orrunkat citromlé vagy só vízzel vagy gyümölcsecettel 1:3 arányban higí- tott keverékével. Az orrunkon keresztül felszívjuk, majd kiköpjük az oldatot.

Vigyázat!

A forró fürdő alkalmazását nátha esetén szívbetegek, magas vérnyomásban, labilis keringésben, reumában szenvedők beszéljék meg orvosukkal, természetgyógyászukkal.

A gyógyszertárakban számtalan – nátha elleni – készítmény kapható kenőcsöktől kezdve, cseppeken át egészen inhalációs készítményekig. Lehetőleg természetes készítményeket alkalmazzunk, melyek a szervezet öngyógyító erejét mozgósítják, és az ormyálkahártyát nem mesterségesen apasztják le. A vegyszerek tartósan kiszáríthatják az ormyálkahártyát.

Orrvérzés

Erős ütés, nyomás vagy erőteljes orrtörlés következtében kisebb erek megrepedhetnek az orrban, melyekből azután vér szivárog. Az orrvérzés ijesztőbb látvány, mint amilyen a funkciója valójában.

Kezelés:

Orrvérzés esetén ne feküdjünk le, hanem maradjunk ülve, és kicsit emeljük meg az orrunkat. így elkerülhetjük, hogy a vér a gégébe folyjon.

Hideg borogatás: tegyünk hideg vizes kendőt a homlokunkra, orrunkra és nyakunkra. Ez szűkíti az ereket, és elállítja az orrvérzést.

Az orr eltömése: tiszta kendőből csavart, ceruzavastagságú tampont teszünk az orrunkba. Ezután összeszorítjuk orrunkat. Távolítsuk el a tampont, mielőtt a vér megalvadna, nehogy újabb ereket feltépjünk. Ezt elkerülhetjük, ha egyszerűen hüvelyk- és mutatóujjunkkal összeszorítjuk orrunkat.

Nyakra mért ütés: üljünk le a földre és egy segítőtárs ütöges- se tenyerével néhány percen keresztül a nyakunkat. Ez olyan reflexet vált ki, amely a vérzést elállítja, ezt a siacu módszert Ázsiában fejlesztették ki.

„Nem fáj, de bánt, ha orrod vérzik már.

Bal kezed kisujját kötés fogja át, siess, ne várj, s orrod nem vérzik tovább. ”

Igazat mond a régi mondóka, melynek variációt más kultúrákban is fellelhetjük:, Jobb oldali orrvérzés esetén a bal kisujj első és második perce közé fonalat csavarunk, így a vér felgyülemlik, véralvadást elősegítő anyagok válnak ki, így megszűnik a vérzés. Bal oldali vérzés esetén ugyanígy járunk el a jobb kis- ujjunkkal, mindkét kisujját szorítsuk el, ha az orr mindkét lyukból vérzik.”

Az alábbi módszerek ugyanezen az elven alapulnak, szintén a vér visszatartásával érnek el eredményt – csak nem az ujjon, hanem a kézen: a kézfej középső részét szorosan körülcsavarjuk egy fonállal vagy egy széles szalaggal, és ökölbe szorítjuk a kezünket. Helyette szoríthatunk követ vagy hagymát is a tenyerünkbe.

Vigyázat:

A gyakori orrvérzés az orr vagy az orrmelléküreg gyulladására utal; -» vérszegénység, magas vérnyomás, gyomor-, szív-, vese- és érbetegségek is előidézhetik. Ha az orrvérzés felismerhető külső hatás nélkül gyakran fellép, forduljunk orvoshoz.

Pióca

A pióca ártalmatlan gyűrűsféreg, melyet még ma is hasznosítanak orvosi célokra. Amennyire ártalmatlan, annyira kellemetlen is lehet, ha tömegesen támad az emberre az erdőben. Hamut (esetleg vízzel elkeverve) vagy sót hintsünk a piócákra. Ezt nem

kedvelik, így leesnek. A harapás után sokáig vérzik a seb, mert a piócák olyan anyagot választanak ki, mely meggátolja a véralvadást. Tegyünk megrágott dohánylevelet vagy nyállal kevert cigarettadohányt a piócára: nemcsak elűzi az állatot, de csillapítja a vérzést is.

Prosztatapanaszok

Változó korban nemcsak a nők szervezetében változik a hormonháztartás, hanem a férfiak esetében is. Ötven éves kor felett 10 közül 6 férfi esetében megnövekszik a dülmirigy, a prosztata. A hólyag alatt gyűrűként veszi körül a húgycsövet. A megnagyobbodás által a dülmirigy egyre jobban összeszorítja a húgycsövet. A vizelet ürítése lassúvá válik, míg végül a legrosszabb esetben a hólyagot nem lehet kiüríteni, ami mindenek előtt a vesét és a szívet terheli meg.

Amint a prosztata-megnagyobbodás bármelyik tünete – vizelési panaszok, vékonyabb vizeletsugár, gyakoribb (különösen éjszaka jelentkező) vizelési inger – jelentkezik, feltétlenül kezeljük a problémákat.

Kezelés:

Szoktassuk magunkat ahhoz, hogy nem tartjuk vissza a vizeletet. így elkerülhetjük, hogy a vizeletből mérgező anyagok kerüljenek a környező szövetekbe. A veseműködés és a vérellátás fokozhatók házi szerekkel.

Tökmag: aki naponta háromszor 5-10 tökmagot elrág, elősegíti a vizelet kiválasztását és erősíti a hólyag izomzatát. Apróra vágott tökmagot adhatunk a salátákhoz, vagy díszíthetjük vele a fel fájtakat is.

Spárgagyökér tea: 1 evőkanál spárgagyökeret felfőzünk 1/4 liter vízben. Naponta kétszer igyunk belőle. Segítséget nyújt vizeletpangás, szívdobogás, köszvény esetén és erősíti az idegeket. Mivel ez a tea gyakorlatilag nem tartalmaz szénhidrátot, ezért diabetikusok is fogyaszthatják.

Zeller, petrezselyem, hagyma: apróra vágott zellerből, petrezselyemből és hagymából készített tea szintén vizelethajtó hatású.

Csalántea és kivonat: a csalán a népi gyógyászat régi gyógyíré. Erősíti a vesét, javítja az anyagcserét, a vizelet-kiválasztást, és enyhíti a prosztatapanaszokat. A vadon növő csalánleveleket az országúttól távol eső helyeken gyűjtsük, és tealevélnek a levegőn szárítsuk.

Főzzünk két púpozott evőkanál csalánlevelet 5 percig lobogva forró vízben. Szűrjük le a teát, majd mérsékelten melegen fogyasszuk el lassan, kortyolva. Igyunk kúraszerűen reggel és este 1-1 pohár csalánteát 4-8 héten át.

A csalán felhasználásának másik lehetősége a csalánkivonat. A virágzó növényt 12 órán át kevés vízben érleljük, végül levét átpréseljük. Igyunk belőle két hónapon keresztül reggel és este egy-egy pohárkával. Ez a szer segíti az anyagcserénket a tavaszi hónapokban. Csalánkivonat kapható a fítoté- kákban is.

Káposztalevél és ülőfürdő: a káposztalevél jó szolgálatot tesz mindenféle hólyagpanasz esetén, ugyanígy a melegedő ülőfürdők (lásd: hólyaghurut és —> derékfájás, lumbágó).

Vigyázat!

A prosztata-elváltozás okozta vizelési nehézségeket csak a kezdeti szakaszban lehet sebészeti beavatkozás nélkül házi szerekkel enyhíteni. Ha a vizeletürítés nehézzé válik, mindenképpen forduljunk panaszunkkal orvoshoz, és beszéljük meg vele a további teendőket. A panaszok olykor dülmirigygyulladásra vagy prosztatarákra vezethetők vissza.

Reuma

A reumatizmus – röviden reuma – különböző megbetegedések gyűjtőneve. A zavarok közös jellemzője, hogy mindegyik a mozgásszerveket, vagyis az ízületeket, csontokat, inakat, tokszalagokat, nyálkazacskókat és az izmokat érinti.

Hogy mi idézi elő a reumás megbetegedést, a mai napig nem ismeretes. Egyik lehetséges magyarázata egy antitest létezése, mely kórokozók helyett a szervezet saját szöveteit támadja meg. Mások ezzel szemben azt a nézetet képviselik, hogy a reuma betegséggócokra vezethetők vissza, mint például gennyes foggyö

kér vagy mandula. Megint mások az okot nyirkos hideg behatásának tulajdonítják, vagy a táplálkozásra s ezzel az anyagcserére „hárítják a felelősséget”.

A reuma hullámszerűen is jelentkezhet, így egyes személyek fájdalmuk alapján előrejelzik az időjárás-változást. Az ízületek belhártyájára is kiterjedhet és tartósan deformálhatja őket. Más esetben a kötőszöveteket és az izmokat támadja meg. A szakító és húzó fájdalom (ezért beszél a népnyelv „szaggatásról”) az egész testre kiterjedhet.

Kezelés:

Amíg nem ismerjük a reuma okozóját, addig lehetőleg kerüljünk minden olyat, ami kiválthatja.

Régebben az volt a nézet, hogy a meleg és a nyugalom jót tesz, de ma már annyit tudunk, hogy a hideg és a mozgás az ízületeknek hasznos. Még a tönkrement ízületek is könnyen mozgathatóvá válnak, s így nem romlanak tovább. Az izmokat masszázzsal lazítsuk és fokozzuk vérellátásukat. Táplálkozásunk során ügyeljünk a megfelelő mennyiségű rostanyag fogyasztására és a rendszeres székletürítésre.

Amint valamelyik ízület vagy izom merevvé vagy mozdíthatatlanná válik, vagy azt az érzetet kelti, mintha hangyák futkosnának rajta, ajánlatos mindjárt valamilyen kezelést elkezdeni. Az égő, fázó vagy szúró érzésből ugyanis hamar fájdalom kerekedhet.

Reumás ízületi gyulladás esetén, mely magas lázzal, fájdalommal, az ízületek kipirosodásával és megduzzadásával járhat, maradjunk ágyban.

Egyéb esetben tartsuk be az egyenletes, nyugodt, elegendő mozgást (séta, úszás) tartalmazó napirendet, ezzel elősegítjük a keringést és az anyagcserét. Kiegészítésképpen erősíthetjük izmainkat és ízületeinket masszázzsal, tornával és légzőgyakorlatokkal. Minden esetben kerüljük a nyirkos hideget.

Étel, ital: rendszeres és hosszabb gyógyító koplalások tehermentesítik a szervezetet, és segítik az anyagcserét a méreganyagok kiválasztásában, mely előidézheti a reumát. Feltételezhető, hogy a sertéshús, mely szerkezetében az emberi izomzatéhoz hasonlít, károsan befolyásolja a szervezetet, és ezzel elősegíti a reumás megbetegedést. Igyekezni kell a húsfogyasztást korlá

tozni, és lehetőleg áttérni a növényi táplálkozásra. A vegetáriánus étrend követésével a fehérje- és sófogyasztás is korlátok között tartható. Az anyagcserénket erőteljesen befolyásoló babkávé, alkohol és nikotin fogyasztását lehetőleg kerüljük.

Reumatea: a csalán élénkíti a vesék kiválasztását, így vértisztító hatású. Fogyaszthatjuk tea vagy kivonat (—> prosztatapanaszok) formájában is, mindkettő a reuma régi házi szere. Ugyanilyen ismert az oroszlánfog, melyet kúraszertfen évente kétszer 4-6 héten keresztül tea formájában fogyaszthatunk (—> máj, májelégtelenség).

Egy másik kellemes ízű vértisztító és – reuma esetén – az anyagcserét serkentő tea összetevőnként 50 gramm csalánból, oroszlánfogból, nyírfalevélből, összezúzott tökmagból, petrezselyemszárból és -levélből, valamint vízi tormából készül. Tegyünk a keverékből két evőkanálnyit egy csésze forró vízbe, és hagyjuk 5 percig állni. Fogyasszunk belőle 4 héten át naponta három alkalommal.

Csalánköteg: fiatal virágzó csalánt szedünk és köteggé kötjük. A reumás helyeket naponta többször néhány percen keresztül ezzel a köteggel ütögetjük. Három nap elteltével megszakítjuk a kezelést, hogy a bőr kipihenhesse magát, és nehogy túlér- zékenyen reagáljon a csalánméregre. A kezdeti égés kellemes melegérzetté tompul, és eltart néhány órán keresztül.

Páfrány: a matrac és lepedő közé helyezett páfránylevelek a fájdalom ellen hatnak. A páfrány régóta bevált házi szer és a reumaoldatokban is gyakran alkalmazták. A tea egyik egyszerű receptje: 100 g friss és 200 g szárított páfrány levelet tegyünk 400 g 70%-os borszeszbe és érleljük 14 napon keresztül 20 °C- os melegben. Ezután szűrjük át a folyadékot. Melegvizes lemosás után dörzsöljük be vele a fájó pontokat. A hatóanyagok így jobban felszívódnak. Ezt az oldatot csak külsőleg használhatjuk.

Edzettség és mozgásterápia: hogy az ízületek mozgathatók maradjanak, ezért álló és fekvő helyzetben hajlítsuk be, majd nyújtsuk újra ki. A kefével végzett erőteljes masszírozás és a hideg-meleg váltakozó tusolás élénkíti a vérkeringést, ugyanígy a hideg borogatások és lemosások. A meleg fürdők és a forró kötések, valamint a szaunázás szintén enyhítik a fájdalmat. Próbáljuk ki, hogy az említett eljárások közül melyik válik be a legjobban!

Macskaszőr: régóta ismert házi szer reumás panaszok esetére a mellkas, hát és has tájékára kerülő macskaszőr. Aki kedveli ezeket az állatokat és ezek az állatok is kedvelik őt, barátkozzék meg velük, és akkor a macskák szívesen pihennek mellette.

Vigyázat!

A reuma általában nem gyógyítható, hanem olyan zavar, mellyel együtt kell élnie az embernek. Ezért az orvos vagy természetgyógyász kezelése vagy tanácsadása rendkívül hosszadalmas lehet. A fent említett növényi szerek és a különböző eljárások tehát nem gyógyítanak, hanem csupán csillapítják a fájdalmat és gyulladásgátló hatást fejtenek ki.

Rovarcsípések

Néhány rovar – például a méh és a darázs – önvédelemből csíp. A szúnyog és a bögöly viszont egyebek között vérrel táplálkozik, és ezt más élőlények testéből szívja ki. Ezek a rovarok e célnak megfelelő szájszervvel rendelkeznek, így ebben az esetben rovarharapásról beszélhetünk. A rovarcsípések ellen a leghatásosabban úgy védekezhetünk, ha nem provokáljuk őket. Léteznek rovarokat elriasztó szagok: a paradicsompalánta és a citromfű például ilyen szagot áraszt. Vannak olyan, citromfű-kivonatot tartalmazó olajok, melyek mécsesbe töltve az erkélyen és a verandán rovarriasztó illatot árasztanak.

A réten és folyók partján enyhe szellőben csípnek legszívesebben a böglyök. Védjük tehát karunkat, lábunkat és felsőtestünket természetes alapanyagú ruhadarabokkal. A napozókrémek és napolajak virágaromája, valamint az édes illatok (pl. limonádé) vonzzák a rovarokat, különösen a böglyöket.

Kezelés:

A védőintézkedések önmagukban nem elegendők arra, hogy a balszerencsét elkerüljük, és ne csípjen meg se méh, se darázs, se más rovar. Ráadásul egyes rovarok a csípés után még fullánkjukat is a sebben hagyják. Ezt óvatosan el kell távolítani – csipesz segítségével. A házi szerek csillapítják a viszketést, és megakadályozzák, hogy a csípés feldagadjon.

Hagyma és lándzsás útifű: a rovarcsípést vagy -harapást félbe vágott hagymával vagy annak levével óvatosan dörzsöljük be. A fájdalmat így enyhítjük és megakadályozzuk, hogy megduzzadjon. Nyomjunk össze frissen szedett útilándzsa-fuvet, vagy főzzük fel vízben. A nedvet tegyük az érintett bőrfelületre. Viszketéscsillapító hatású.

Virág: a duzzanatot dörzsöljük be valamilyen réti vagy kerti növény virágával.

Gydgywzap.- fájdalmasabb csípések esetében keverjünk el gyógyiszapot kevés vízzel, hogy sűrű pépet kapjunk, és vigyük fel az érintett felületre.

Kölnivíz és gyümölcsecet: a kölnivíz hűsíti és megakadályozza a viszketést. Ez a hatás érhető el a gyümölcsecettel is. Tiszta körmünket nyomjuk kereszt alakban a duzzanatra, és öntsünk rá gyümölcsecetet.

Vigyázat!

A rovarméreg nagy mennyiségben szívbénulást okozhat. Semmiképpen ne provokáljunk tehát darázsrajt. Ha megtámadnának, merüljünk a lehető legközelebb lévő vízbe. Némely embernél a rovarmérgek allergiás reakciót váltanak ki. Ebben az esetben egyetlen, látszólag ártalmatlan szúrás is veszélyes lehet. Ezek az emberek mindig tartsanak maguknál ellenanyagot. Szemet, nyelvet, ritkábban garatot vagy légcsövet ért csípés esetén azonnal hívjunk orvost, mert fennáll a fulladás veszélye, és adott esetben meg kell nyitni a légcsövet.

Sárgaság

A sárgaság soha nem jelentkezik egyedüli tünetként. Más szervek – pl. a máj – betegségének (hepatitis) vagy az epehólyag zavarainak következtében alakul ki. Először a szemfehéije besárgul. Ez az elszíneződés később átteijed a bőrre. Hogy kísérő tünetként láz, fejfájás vagy nyomásérzet a has felső részén, gyengeség és étvágytalanság előfordul-e, azt az alapbetegség határozza meg (—> epebántalmak, —> májelégtelenség). Ezt az alapbetegséget kell kezelni, hogy a sárgaság elmúljon.

Kezelés:

Először is könnyíteni kell az epén, mert közvetve folyamatosan sárgaságban van, illetve ezt a terhet viseli még akkor is, ha teljesen egészségesnek kellene lennie. Ezért mondjunk le a sóról és a fűszerekről, valamint az alkoholról, a nikotinról, a kávéról és az édességekről. A táplálék legyen zsírban szegény, lehetőleg húsmentes, változatos és vitaminokban gazdag. A sárgaság viszketéssel jár együtt, melyet ecetes vagy citromos vízzel csillapíthatunk (-> viszketés). A máj és az epe kímélésére leginkább az oroszlánfog vált be.

Oroszlánfog: 60-70 gramm levelet és felaprított gyökeret 1 liter vízbe áztatunk. 1 óra múlva lassan felfőzzük a keveréket, tűzről levéve 15 percig állni hagyjuk. Átszűrjük, és minden étkezés előtt egy pohámyit fogyasztunk belőle.

Oroszlánfog-keverék: 1 kávéskanál oroszlánfoggyökeret, citromfüvet és majoránnát összekeverünk, és egy nagy csésze forró vízzel leforrázunk. Reggel és este igyunk belőle.

Vigyázat!

A sárgaság minden esetben az alapbetegség előrehaladott állapotát jelzi. Ha nem kezeljük helyesen, akkor a máj tartósan megbetegedhet. Sárgaság esetén tehát mindig forduljunk orvoshoz.

Sebek, nyílt sebek

Laikusok számára nehéz megítélni, hogy milyen a nyílt seb: csak horzsolódott a bőr, felhasadt vagy a mélyebben fekvő szövetek is sérültek. Csak a könnyű vagy felszíni nyílt sebeket lássuk el otthon. Egyéb esetekben keressünk fel orvost, aki szükség esetén tetanusz elleni védőoltást is ad. A súlyos sebeket összekapcsolja vagy összevarrja, hogy ne alakuljanak ki szövődmények és ne maradjon heg a sérülés helyén.

Különös óvatosságot igényel, ha nagyobb idegentest került a sebbe, például egy üvegcserép. Fertőzést okozhat, vagy nem elég elővigyázatos eltávolítással felsérthet nagyobb ereket. Ezeknek a sérüléseknek az ellátását is feltétlenül bízzuk orvos

ra. Csak orvos hivatott nagyobb idegentesteket a sebből eltávolítani. Fedjük le a sebet, hogy ne kerüljön bele további szennyeződés, és mielőbb keressünk fel egy orvost.

Kezelés:

Javaslataink az elsősegélynyújtás további intézkedései, valamint olyan házi szerek, melyek elősegítik a seb gyógyulását.

Nyílt sebet soha ne mossunk ki, hanem hagyjuk vérezni, hogy így önmaga kitisztuljon. Az elvérzés veszélye akkor áll fenn, ha világos piros vér spriccel pulzálva a sebből. Ebben az esetben tegyünk csíramentes szorító kötést a sebre a gépkocsi elsősegélyládájából vagy a házi gyógyszertárunkból. Vészhelyzetben megfelel egy tiszta zsebkendő vagy egy textilszalvéta is. Semmi esetre se nyúljunk ujjunkkal a sebbe!

Gennyező sebek gyorsabban gyógyulnak, ha nap és levegő éri őket, és sűrűn lemossuk meleg kamillateával. Ehhez 2 kávéskanál friss kamillavirágot leforrázunk 1/4 liter forró vízzel, 10 percig állni hagyjuk, majd leszűrjük. Borogatásokhoz és lemosásokhoz megfelel az 1-1 kávéskanál ámika, kamillavirág és zsálya teakeverék, melyet 2 csészényi vízzel forrázunk le.

Káposztalevelek: alaposan megmosott káposztaleveleket széttörünk sodrófával, hogy a nedve kicsorduljon, ekkor a sebre helyezzük.

Cukor és méz: a cukor és a méz (önmagában vagy tormalével keverve) kiszívja a sebből a nedveket, és fertőtlenítő hatású. Főként a fenyőmézet ajánljuk. Hidrogén- és oxigénvegyületeket tartalmaz, melyek különösen gyulladásgátló hatásúak.

Véres var szőrzet borította testfelületen:

Kellemetlenek a felületi sérülések a szőrzettel borított testfelületeken. Különösen a gyermekeknek okoz fájdalmat, ha fejüket beütötték, és megpróbáljuk hajukból a vart kifésülni. Tegyünk éjszakára a száraz felületre olíva- vagy étolajat, fedjük le sapkával vagy törülközővel, így reggel a felpuhult vart könnyen lemoshatjuk. Az ágyneműt védjük műanyag zacskóval vagy fóliával.

Skarlát —> torokgyulladás

Sokk

A sokk (katalepsziá) életveszélyes, és azonnali intézkedést igényel. Különböző okok miatt hirtelen felmondja a szolgálatot a vérkeringés, a szív körüli izomzat elemyed, a vér a test alsóbb szintjén marad, és fontos testrészek, mint például az agy, nem részesülnek megfelelő vérellátásban.

A sokk okai:

erős vérzés külső sérülések következtében,
belső vérzések,
égések,
erős hányás vagy hasmenés,
bakteriális mérgek, fertőzések,
túlérzékenység (allergia) idegen fehérjékkel, gyógyszerekkel, rovarmérgekkel szemben,
szívmegbetegedések, magas vérnyomás,
tüdőembólia.

Félelem vagy megrázó esemény (pl. baleset) is kiválthat sokkot. A sokkos nyugtalan lesz, gyakran zavart, szédülésről és szomjúságról panaszkodik, a bőr nyirkossá és hideggé válik, és kifut belőle a vér. A lélegzet szapora, a pulzus gyenge, alig tapintható, sokkos állapotba került emberek elveszíthetik az eszméletüket is.

Kezelés:

A sokkos állapotú személyt fektessük le, lábát emeljük magasra, fejét pedig lehetőleg mélyebbre helyezzük. Takarjuk be, és ügyeljünk, nehogy kihűljön. Ezek a legfontosabb elsősegély-intézkedések. Sokk esetén a lehető leggyorsabban hívjunk orvost vagy mentőt.

Szájszag

A borókabogyó rágása megszünteti a szájszagot. Erős dohányosok esetében szárított gyümölcs és rágógumi a legjobb ellenszer. A szájszag lehet fog-, légúti- vagy gyomorbetegségek kísérő tünete. Akit nagyon zavar, kéijen tanácsot fogorvosától vagy kezelőorvosától.

Székrekedés

Teltségérzet, nyomás a has jobb felső részén és száraz széklet jelzi a székrekedést, ha a széklet három nap után sem ürül. Egyébként renyhe bélműködésről beszélünk. Számtalan vizsgálat alapján kiszűrhetők a hibák, melyek az időszakos vagy krónikus székrekedést előidézhetik, és amelyek elkerülhetőek:

a szervezetnek szüksége van rostanyagra, nem utolsósorban a belek miatt. Fehér kenyér helyett fogyasszunk teljes őrlésű kenyeret, hús helyett pedig – legalább részben – (lehetőleg nyers) zöldséget,
a belek ürítésekor törekedjünk rendszerességre. Rászoktathatjuk a beleket, hogy minden nap ugyanabban az időben jelentkezzenek,
az ülés elgyengíti a bél izomzatát, és gátolja a has vérellátását. A mozgás és a sport ellenkezőleg hat,
tanuljunk meg ellazulni. Minden stressz a hétköznapokon, a munkahelyen és a családban székrekedéshez, illetve a bél ir- ritációjához vezethet (—> idegesség),
aki antibiotikumokat szed, hasznos baktériumokat is elpusztít. Ha nem elkerülhető, akkor különös gonddal ápoljuk és építsük újra fel a bél flóráját. A joghurt, túró és egyéb tejtermékek, a gyümölcsökben és ételekben rejlő tejcukor jó segítség,
a vegyszeres hashajtók károsítják a nyálkahártyát és a has így ellustul. Hozzászokik a gyógyszerhez, és nem lesz kedve dolgozni. Végül hashajtó nélkül már nem is ürül semmi. Még növényi szerek sem alkalmazhatók soha tartósan,
egészséges életmóddal elkerülhetjük a fenti hat fő hibát. Szenteljünk annyi figyelmet az emésztésnek, amennyit megérdemel. A tartós székrekedés allergiák, bőrbetegségek, reuma, szívinfarktusra való hajlam, teljesítménycsökkenés és —> túlsúly kialakulását idézheti elő.

Kezelés:

Az időről időre az egészséges életmód ellenére kialakuló székrekedésnek gyakran egészen egyszerű ellenszere van. Az éhgyomorra elszívott cigaretta és (kevés vajjal) ivott kávé érzékeny egyének esetében meggyorsítják a bélműködést. Nagyobb

mennyiségben fogyasztott hideg tej, hideg víz vagy almaié szintén aktivizálja a beleket. Kiadós ebéd után a joghurt, kefir és aludttej kíméletesen szabályozza a székletet.

Szárított gyümölcs: a szárított szilva élénkíti a beleket. Önmagában is fogyasztható, vagy más szárított gyümölcsökkel együtt gyümölcskenyérbe sütve.

Füge és lenmag: áztassunk be napközben 4 fügét egy pohár vízbe, és lefekvés előtt a vízzel együtt fogyasszuk el. Egy teli csészealj sárga lenmaggal, melyet napközben szintén beáztattunk, szintén hasonló hatás érhető el: kíméletes hashajtás.

Szőlőlevél és olíva olaj: talán ismert a görög konyhából, hogy a szőlőlevél kíméletes hashajtó. A nem permetezett leveleket apróra vágjuk, majd meleg vízzel leöblítjük. 1 evőkanál olíva olaj éhgyomorra fogyasztva szintén könnyít a szoruláson.

Narancshéj: apróra vágott (nem permetezett) narancshéjat megfőzünk, lehűtjük, majd ismét felfőzzük és addig forraljuk, míg a fazékból eltűnik a folyadék. A héjakat meghintjük barna cukorral és elfogyasztjuk.

Szappankúp: a szappanból kúpot faragunk – ami különösen gyermekek esetében hatásos. A szappant benedvesítjük és felvezetjük a végbélbe.

Vigyázat! A krónikus székrekedést okozhatja a gyomor, bél, máj vagy epe zavara, amelyet orvosnak kell kezelnie.

Szemölcs

A szemölcs jóindulatú szarutúltengés, melyet vírusfertőzés okoz. Kontaktfertőzés útján terjed, a bőr bármely pontján megjelenhet, és áttételt hozhat létre. A szemölcsök többnyire önma- guktól elmúlnak. Előnytelen külsejük miatt azonban az ember a lehető leghamarabb szeretne megszabadulni tőlük.

Kezelés:

A népi gyógyászat számtalan szemölcs elleni szert ismer. Közülük a legtöbb különös hatással van az emberre, de mindegyikükre érvényes, hogy a cél szentesíti az eszközt. Ezek szerint reggelente a szemölcsre vizeletet kell tenni, vagy reggelente

nyalogatni. Azt is javasolják, hogy bármire gondolhatunk, csak a szemölcsre nem, vagy ha mégis, akkor teljes szívünkből akarjunk megszabadulni tőle. A szemölcshöz való hozzáállásunk és a szerek hatásosságába vetett hitünk valóban összefügg azzal, hogy milyen gyorsan tűnik el a szemölcs. A műtét, a gyógyszertárakban kapható lápiszos ecsetelő szerek és a szemölcstinktú- rák sem segítenek általában, és gyakran hegeket hagynak hátra. Hagyma és fokhagyma: ecsetelések helyett kössünk éjszakára egy szelet hagymát, vagy egy negyed fokhagymagerezdet, esetleg egy fél szem mazsolát a szemölcsre.

Tölgyfakéreg: 1 evőkanál tölgyfakérget főzzünk 10 percig egy csészényi vízben, végül szűrjük le. Mártsunk a főzetbe egy vászonkendőt, és helyezzük a szemölcsre. A tölgyfa összehúzó és fertőtlenítő hatású.

Vérehulló fecskeffi és oroszlánfog: a vérehulló fecskefű szedésekor a szárból kifolyó sárga nedvet kenjük a szemölcsre. A vérehulló fecskefű mérgező. A növény nedve ezért ne kerüljön sebbe. A vérehulló fecskefű nedve helyett felhasználhatjuk az oroszlánfog szárának nedvét is.

Szívpanaszok, ideges

Ha a szívünk egészséges, és ennek ellenére szívdobogást, szívszúrást és szorító érzést észlelünk, mellkasunk nyomásra érzékennyé válik, akkor ideges szívpanaszaink vannak. Általában nem tartósan jelentkeznek, hanem rohamszerűen lépnek fel. Idegesség és testi megerőltetés is kiválthatja ezeket a panaszokat érzékeny emberek esetében, de ételek és italok (tea, kávé, bor, sör) is, vagy mindez együtt. Az ideges szívpanaszok kialakulásában a helytelen étkezés, a vitamin- és ásványianyag-hiány, a -> vérszegénység/vashiány és egyéb anyagcserezavarok is szerepet játszanak. Mindenkivel megeshet, aki idegességben szenved, a nőket főleg a menstruáció idején és változó korban fenyegeti.

A szív rendkívül érzékeny és egy érzékszervhez hasonlóan reagál idegességre, örömre, félelemre vagy más szervi hatásra: meg változtatja a verés ütemét. A szívhibától vagy ennek következményeitől való félelem csak fokozza a panaszokat, sőt ha

100

lálfélelmet is kelthet, jóllehet a beteg tudja, hogy nincs szervi betegsége. Az ilyenkor tapasztalt hisztérikus eredetűi reakciókat ajánlatos így felfognunk, és megértőén fogadnunk.

Kezelés:

Az ideges szívpanaszok veszélytelenek, az életerő megnyilvánulásai, olyan reakciói, melyek egy új harmóniához vezetnek el. Festés, barkácsolás vagy zenélés, vagyis mindenféle kreatív tevékenység alkalmas lehet a panaszok megszüntetésére, ha azok az egyén képességeinek megfelelnek vagy új eszmékhez vezetnek. Az egyenletes napirend korlátozza a stresszt és az idegességet, és segít beosztani az erőnket. Az egyenletességet iskolás módon is elsajátíthatjuk: az íróasztal fölé vagy a konyhaszekrényre függesztett napi beosztást megtartva mindennapjainknak meghatározott ütemet tudunk adni.

A tudatos evés és ivás szintén hozzájárul az életritmushoz, és erre a szív pozitívan reagál. Gondosan összeállított, vitaminokban és ásványi anyagokban bővelkedő vegyes étrend javallt: sok zöldség, saláta és friss gyümölcs, valamint teljes őrlésű gabonatermékek, müzli, gyümölcs és zöldséglevek. Legyen gondunk a rendszeres székletürítésre.

A húst, felvágottakat, édességeket, kávét, nikotint és alkoholt töröljük az étrendünkről és szenvedélyeink sorából.

A nyugodt és egyenletes napirend tartalmazzon olyan időszakokat, melyekben átgondoltan eddzük magunkat, amennyiben az erős szívdobogásnak ideges alapja van. A jó levegőn tett kiadós séta és a mértékletes sportolás jót tesz, és hozzásegít a lelki egyensúly megteremtéséhez.

Hirtelen fellépő panaszok esetén jótékonynak bizonyulnak a hideg és váltó lábfürdők (-> görcsök és -> idegesség), valamint a meleg fürdők (-+ idegesség).

Hideg karfiirdő: a karokat a kéztől egészen a felkar középső részéig 20-30 percen keresztül 15-20 °C-os hideg vízbe merítjük. Ezután nem töröljük meg, hanem mozgással melegítjük és szárítjuk.

Naponta megismételhetjük a fürdőt. Megnyugtat és erősít, de csakis ideges szívpanaszok, idegesség, kimerültség és álmatlanság ellen ajánlatos. Magas vérnyomás és szívgörcsre való hajlam esetén ezeket a fürdőket nem szabad alkalmazni.

101

Masszázs: a hát és a szív tájékának a masszírozása szintén enyhíti az ideges panaszokat.

Vörös- és fehérbor:, Jgyál bort, és megőrződ egészséged!” – állította Hippokratész. A bor valóban erősíti a szívet és őrzi az egészséget – kis mennyiségben. A közmondásos napi „negyedes” sváb fröccs (2 dl bor, 8 dl víz) egész napra elosztva a legajánlatosabb.

Szíverősítő bor: 30 gramm petrezselyemlevelet egy üveg vörösborba teszünk, jól bedugaszoljuk és két hétig érleljük. A bort ezután átszűrjük és tiszta üvegbe töltjük. Reggel és este egy pohárnyi szíverősítő bor jótékony hatású a szívre.

Keverjünk el 1/4 litert ebből a borból 2 kávéskanál mézzel és 2 tojássárgájával. Egész napra elosztva kortyonként fogyasztva szintén jó erősítőszer.

Vigyázat!

Ha a szívpanaszok nem enyhülnek, alapos orvosi vagy természetgyógyászati vizsgálatra van szükség. Megnyugtató, ha a szervi zavar teljes biztonsággal kizárható és valóban kizárólag csak ideges szívpanaszokról van szó, melyek esetében sorra kerülhetnek a házi szerek – esetenként -> intenzív terápiás beszélgetésekkel kombinálva.

Szomjúság

Aki szomjas és egészséges, az igyon. Kerülje azonban a cukortartalmú italokat, mert azok még fokozzák a szomjúságérzetet Aki sokáig a napon volt, tartózkodjék a hideg italok fogyasztásától, mert ezek heves hasmenést idézhetnek elő. Aki a tengeren szomjazik, az ugyanúgy veszélyeztetett, mintha sivatagban volna, hiszen a tengervíz a szervezetből kivonja a vizet magas sótartalma miatt.

A dohányzás is fokozza a szomjúságérzetet, hasonlóképpen az alkoholhoz és bizonyos élelmiszerekhez. A fehérje megemésztéséhez a szervezetnek kétszer annyi folyadékra van szüksége, mint a növényi tápanyagok lebontásához.

Életmentő intézkedésként ajánlják a túlélés mesterei, hogy fogjunk a tengeren halat, és préseljük ki. Ezt a déltengeri halászoktól lesték el. Japánból származik a szomjúságérzet enyhítésének az a módszere, hogy az ember többször a nyelve hegyébe harap.

102

A szomjúságot legjobban a víz csillapítja, ha az ember nem nagy kortyokban fogyasztja, hanem előzőleg átöblíti vele a száját. Utazások alkalmával nem mindig számíthatunk csíramentes vízre. Ha a klórtabletta vagy a vízforraláshoz szükséges tűzifa elfogyott, akkor fahamuval keverhetünk iható vizet 1:3 arányban. 30-40 perc elteltével a víz csíramentes lesz, mert a faszén megköti a káros anyagokat.

Szoptatási nehézségek

A mellbimbók annál jobban begyulladhatnak, minél kevésbé edzettük előzőleg őket. Már a terhesség idején dörzsöljük be gyümölcsecettel vagy citromlével, így edzettebbé válnak. A szoptatás idején alkalmazott ápolószerek nem tartalmazhatnak olyan vegyszereket, melyek a gyermeknek árthatnak. Helyette használjunk egyszerű túrót, ez kiszívja a gyulladást a bőrből, és szoptatás előtt könnyen lemosható.

Szortüszőgyulladás (pattanás)

Főként fiatalok szenvednek ettől a gyors növekedés időszakában a hormonális változás következtében kialakuló bőrreakciótól. Ebben az időszakban a fiatalok szívesen utánozzák a felnőttek szokásait, s kezdik el a dohányzást és alkoholfogyasztást. Az alkohol, a nikotin, de a kávé, a koffeintartalmú italok és az édességek is elősegítik a pattanások kialakulását. Ezekről kell tehát elsősorban lemondani. A semleges és a káliszappan, a rendszeres sós vizes mosakodás, gyümölcsecetes ecsetelés (—> viszketés) és a mértékletes napozás a pattanások kialakulása ellen hat.

Tályog

Ha gyulladásos betegség során a kötőszöveti üregben genny halmozódik fel, akkor tályogról beszélünk. Ez zárt üregben helyezkedik el. A hideg tályog krónikus gyulladás esetében keletkezik, fájdalommentes és nem szárad be. A forró tályog ezzel

103

szemben heveny gyulladás, és egy meghatározott testtájon jön létre – többnyire bakteriális fertőzés következtében, mely sérülés útján vagy egy szőrtüszőn keresztül jut be a kötőszövetbe. A szervezet a tályog segítségével védekezik a baktériumok ellen. Bőrpír keletkezik és duzzanat, mely alatt felgyülemlik a genny borsónyi, de akár nagyobb mennyiségben is, nyomásra bemélyed vagy megkeményedik. Éles szúró fájdalom és magas láz a tályog kísérő tünete lehet.

Kezelés:

A házi szerek gyorsítják a tályog tisztulását és elősegítik kifa- kadását.

Lenmagpakolás: kis vászon zacskóban zúzott vagy őrölt lenmagot vízben forrásig felfőzünk. A zsákot olyan melegen helyezzük a kelésre, amilyet bőrünk még elvisel. Hagyjuk rajta, míg ki nem hűl. Az eljárást megismételhetjük.

Lenmag és árpadarapép: a lenmagot vagy az árpaszemeket gabonaőrlőn vagy kávédarálón megőröljük, majd kevés vízzel péppé főzzük. A pépet vászonkendőre simítjuk, ráhelyezzük a tályogra, majd egy vastag gyapjúkendővel körbekötjük. Ez a pakolás is elősegíti a tályog tisztulását. Az eljárás a pakolás kihűlése után megismételhető.

Gyógyiszap; a gyógyiszap porított lápiszap, sokoldalú gyógyhatású házi szer, melyet külsőleg bőrbetegségek, belsőleg gyomor- és bélbetegségek esetén alkalmazunk. Kovasavat, vasat, kalciumot és magnéziumot tartalmaz. A gyógyiszap szaküzletekben kapható. Hosszan eltartható, de csak egyszer használható fel. A kelés kezelésénél a gyógyiszapból vízzel agyagpépet keverünk, és bőségesen beborítjuk vele a kezelendő felületet. Fájdalom vagy égető érzés esetén a pakolást sós vízzel mossuk le. (Lehetőleg tengeri sót alkalmazzunk!) Az eljárás megismételhető. Hagyjuk a pakolást lehetőleg egész éjszaka a kelésen.

Hagymatapasz: hámozzuk meg a hagymát, vágjuk karikára majd pároljuk meg. A karikákat csavaijuk gézbe és helyezzük a tályogra. Ezt a pakolást is sós vízzel mossuk le.

Vigyázat!

Mint minden heveny gyulladás, a tályog is spontán gyógyul, miután a genny kifelé kiürült. Veszélyessé válhat, ha tályog befe

104

lé fakad fel, és a genny a test belseje felé ürül. Ez életveszélyes vérmérgezést okozhat. Ezért a folyamatot lehetőleg orvos vagy természetgyógyász felügyelje.

Terhességi hányás

A hányás a terhesség idején bekövetkező testi és lelki átállás által kiváltott reakció. A nyálömlés erőteljesebbé válik, s végül hányáshoz vezet. Jelentkezhet a terhesség elején, majd eltűnhet hónapokra, azután ismét felléphet. Az anya testsúlya csökkenhet, nyálkahártyája kiszáradhat, szomjazhat. Száraz nyelv, csökkent vizeletmennyiség és hőemelkedés jelezheti még a terhességi rosszullétet.

Alaphelyzet: a terhesség nem betegség, így a hányás sem az!

Kezelés:

A gyakoribb, de kisebb étkezések kisebb mértékben terhelik meg a gyomrot. Akinek lehetősége van, feküdjék le étkezés után. A kis kortyokban fogyasztott hideg tej, a hideg fekete tea vagy gyógytea szőlőcukorral ízesítve, az enyhén sós étel kiegyenlíti az ásványianyag-veszteséget a hányás után.

Ha valaki a terhesség idején savanyúságokat kíván, akkor egyen a kívánsága szerint. Az uborka, hering és hasonló dolgok iránt megnyilvánuló étvágyat a hormonátállás okozza. A szervezet azért igényli, mert az adott pillanatban szüksége van rá. A savanyúságok iránti igény magától meg fog szűnni.

Kömény, ánizs, édeskömény, zsálya és kamilla: a kömény házi szerként nemcsak a felfúvódások ellen hat, hanem hasfájás, émelygés és hányás esetén is segít. Fűszerként nem mindenütt kedvelt, de gyógyszerként émelygés ellen elsősorban a hatása fontos, nem pedig az íze. Szórjunk köménymagot a kenyérre, vagy a főzelékbe (rágjuk jól meg!), tegyünk belőle bőségesen a tejbe, vagy főzhetünk teát is a következő módon: mozsárban összezúzzuk a köménymagot. 2 kávéskanálnyit forró vízbe teszünk, és állni hagyjuk. Minden étkezés előtt igyunk a teából, esetleg szőlőcukorral édesíthetjük. Köménymag helyett alkalmazhatunk ánizst, édesköményt, zsályát vagy kamillát -> vagy ezek keverékét ízlés szerint.

105

Gyömbér és bodza: megszünteti az émelygést, ha bodzabogyót vagy friss gyömbért rágunk. A gyömbér igen erős, de jót tesz a gyomornak, lehet cukorba is mártani.

Vigyázat!

Ha a hányás hosszantartónak bizonyul és a gyomrot nem lehet megnyugtatni, kérjünk tanácsot kezelőorvosunktól. A túlzott folyadék- és ásványianyag-hiány a keringés, a vese és a máj leállásához vezethet. Az ásványianyag- és folyadékszint helyreállítását elősegítő eljárást lásd —> hasmenés címszónál a Vigyázat! rovatban.

Torokfájás -> torokgyulladás, —» gégegyulladás

Torokgyulladás

Különösen gyermekek esetében gyakori. Többnyire a garat, különösen a mandulák és környékük területén jelentkezik pír és olykor duzzanat. Az orvosok ebben az esetben heveny mandulagyulladásról (angina tonsillaris) beszélnek. A szúró fájdalom miatt nyelési nehézség lép fel, az alsó álkapocs szögletében elhelyezkedő nyirokmirigyek megduzzadhatnak. A torokgyulladás rendszerint hidegrázással, növekvő lázzal, fej- és végtagfájdalmakkal kezdődik. Gyakran megfázással együtt jelentkezik.

Kezelés:

Feküdjünk ágyba! Az első napokban ne együnk sokat, helyette fogyasszunk bőségesen citrom-, narancs-, paradicsom- vagy ribizlilét valamint gyógyteát. Ezután folytassuk a kúrát gyümölcsnapokkal. A szervezetnek a gyógyulásra kell összpontosítani az energiáját, nem a nehéz ételek emésztésére. Ha a láz és a nyelési nehézségek alábbhagynak, csak akkor kelhet fel a beteg az ágyból egy-egy órára.

Jól bevált házi szer a túrós vagy mustárlisztes pakolás, melyek csillapítják a gyulladást a beteg testrészeken. A mustárlisztet házilag is elkészíthetjük: a mustármagot megőrölhetjük kávédarálóval, vagy mozsárban is apró darabokra törhetjük.

106

Túrópakolás: 2-3 evőkanál sovány tehéntúrót kevés hideg tejjel sűrtf péppé keverünk, majd egy keskeny vászonkendőre simítjuk, majd a beteg nyakára helyezzük a gégefő és a torok magasságában. Kössük körül egy vastag gyapjúsállal úgy, hogy a kendő a vállaktól az állig és a fülekig befedje a nyakat. Harminc percenként cseréljük a borogatást.

Mustártapasz: 2-3 evőkanál mustárlisztet hideg vagy meleg vízzel sűrű péppé keverünk, és a túrópakoláshoz hasonlóan a torokra helyezzük. Ha bőrön hólyagok jelennek meg azonnal, egyébként legkésőbb 15-20 perc múlva távolítsuk el a pakolást. Igyekezzünk az égető érzést legalább néhány percig elviselni – ez ugyanis annak a jele, hogy a szer hat. A kezelést két nap elteltével ismételhetjük meg.

Másik házi gyógymód a toroköblítés. Naponta 2-3-szor öblögessünk egy pohár langyos vízzel, melybe egy fél citrom levét vagy 3-5 csepp jódtinktúrát, vagy egy evőkanál sót kevertünk.

Vigyázat!

A torokgyulladás szövődményeként súlyos betegség léphet fel. A tüszős mandulagyulladás a torok egyik oldalán okoz általában nyelési nehézséget, a mandulákon fehér vagy sárgás hólya- gocskák jelennek meg, a láz magasra szökik.

Tüszős mandulára utalnak az alábbi tünetek:

a mandulák erőteljesen megduzzadnak,
a fájdalom a fülekig sugárzik fel,
rossz szagú lehelet.

A tüszős mandula orvosi kezelést igényel. Tartós nyelési nehézség, idegentest érzete a torokban, tartós nyirokcsomó-duzzanat, valamint a fülekre kisugárzó fájdalmak tünetegyüttese krónikus mandulagyulladásra utal. Súlyos szív- és ízületi gyulladás, reuma és vesebetegségek léphetnek fel szövődményként.

A torokgyulladás tüneteihez hasonlóak jelentkeznek a diftéria és skarlát esetében is, melyek szintén orvosi kezelést igényelnek.

Túlsúly

„A karcsúság egyet jelent a szépséggel” – mondja mindenki, aki fogyni szeretne, vagy csak nehézségek árán őrzi meg az alakját. Nem minden ember képes ugyanolyan mértékben karcsúra fogy

107

ni. Hiszen más a testfelépítésük és testalkatuk, és ezt gyakran nem veszik figyelembe. Az elmúlt években különböző számításokkal határozták meg a férfiak és nők ideális testsúlyát. Aki ennél többet nyomott, az kövérnek, túlsúlyosnak számított. Az egyszerű formulák nem tudják figyelembe venni az egyén csontrendszerét. A testsúly és az alkat az egyén típusát és személyiségét fejezik ki. Ezért minden embernek önmagának kell megfigyelnie, hogy milyen testsúly esetén érzi magát a legjobban testileg és lelkileg. Ezt az ideális egyéni testsúlyt kell elérni és tartani.

Aki nem érzi jól magát, és a relatív ideális testsúlyát (a centiméterben kifejezett testmagasság-110; ennyi kilogramm) jelentős mértékben meghaladja, az kövérnek számít. Ennek következményei lehetnek: szív- és keringési zavarok, légszomj, érelmeszesedés, érbetegségek, emésztési és anyagcserezavarok, túlzott izzadás, ekcéma, gyulladt bőrredők stb.

Betegségek ritkán okoznak túlsúlyt. A leggyakrabban az okozza, hogy az egyén több táplálékot vesz fel, mint amennyire a szervezetének szüksége van. A túlsúly nem feltétlenül genetikai adottság következménye, gyakran a család étkezési szokásaiból következik. Aki már gyermekkorában kövér, annak szervezete később is ezt a kialakított „egyensúlyt” törekszik elérni.

A férfiak és nők testsúlya általában gyarapszik az életkor előrehaladtával. Ezt az okozhatja, hogy az étkezési szokások állandósulnak, nem alkalmazkodnak a megváltozott életkörülményekhez, hiszen a növekedési szakasz régen lezárult, az egyén ülő foglalkozást úz és nem sportol. Ezen kívül az anyagcsere évről évre lassul.

Kezelés:

A túlsúlytól úgy szabadulhatunk meg, ha a tápanyagbevitelt csökkentjük, és a testmozgást növeljük. A sporttevékenység nem feltétlenül eredményez testsúlycsökkenést, azt is jelentheti, hogy a zsír leépül, viszont az izomzat gyarapszik, és az izom nehezebb a zsírnál. A zsírpárnák férfiak estében a hasról, nők esetében a hasról, a combról és a csípőről tűnnek el legutoljára.

Fogyókúrák: képeslapokban, újságokban, könyvekben és reklámokban számtalan fogyókúrarecepttel árasztanak el bennünket – a radikális koplalástól kezdve az „Edd a felét!” mozgal

108

mon át a részletesen kidolgozott étrendek és ivólékúrák során át egészen a fogyasztótablettáig. Ezeket az ajánlatokat fogadjuk kellő kritikával, és elővigyázatosan próbáljuk ki. Egyesek elviselik a koplalást és a fogyókúrás étrendet, az ivókúrát és a tablettákat, mások egyáltalán nem.

Különösen veszélyesek azok az eljárások, melyek során rövid idő alatt különösen sok kilótól szabadulhatunk meg. Ha hirtelen nagy mennyiségű fehérje és más káros anyag szabadul el a szövetek közti zsírpárnákból, megterhelheti a szívet, a keringést, a májat, a vesét és a beleket, a szervezet össze is omolhat.

A zsírpárnák nem tegnapról mára alakultak ki, miért kellene máról holnapra eltűnniük? A szervezet hozzászokott egy meghatározott táplálkozási módhoz, és nehezen alkalmazkodik a változásokhoz. Minden új életmódbeli szokás közvetlenül hat az anyagcserére. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy a szervezetnek a diéta, a táplálékfelvétel korlátozása ellenére is ugyanannyi vitaminra, ásványi- és más anyagokra van szüksége. Hogy a fogyókúra-ajánlatok ezt megfelelően figyelembe veszik-e, azt egy laikus nem tudja megítélni.

A túlsúly ellen a legjobb házi szer a vegyes étrend. Hús helyett fogyasszunk felvágottat, tojást, több zöldséget, salátát, friss gyümölcsöt. Az egyenletes napirend, friss levegő, izommunka, hosszú séták, különösen hegyi túrák és az izzadást elősegítő eljárások (szauna, sós- és szénsavtartalmú fürdők) élénkítik az anyagcserét, és segítenek elégedettebbnek, karcsúbbnak, egészségesebbnek lenni és maradni.

Vigyázat!

Súlyfelesleggel küzdő idősebb emberek mielőtt radikális fogyókúrába kezdenének, kérjenek tanácsot orvostól vagy természetgyógyásztól.

Tyúkszem

A tyúkszem a szaruréteg megvastagodása a lábon. A bőr olyan felületén alakul ki, mely alatt csont helyezkedik el, és a túl szűk cipő miatt állandó nyomásnak van kitéve.

109

Kezelés:

Mindenekelőtt váljunk meg a túl szűk vagy nyomást okozó cipőinktől. Kérjük ki cipőkészítő vagy szakképzett eladó tanácsát, és vásároljunk új cipőt.

A tyúkszemre tegyünk egy félbevágott és kimagozott mazsolát, fedjük le vattával és tapasszal, és hagyjuk 24 órán át hatni. 3 napon át ismételjük meg az eljárást. Ekkor a tyúkszem magától leválik.

Vashiány —> vérszegénység

Vérellátási zavarok

Romlik a szervek vérellátása, ha mész vagy zsír rakódik le az érfalakra. A főverőerek (artériák) a leginkább érintettek, innen származik a betegség neve is (arteriosclerosis). Idősebb korban főként a férfiak szenvednek vérellátási zavarokban, a nők közül inkább a fiatalabbakat érinti. A nők erei megváltoznak, görcsökre hajlamosak, melyeket a hideg vagy lelki okok válthatnak ki. A zavarok a kezdeti szakaszban az alábbi tünetekben nyilvánulnak meg:

fájdalmak,
hideg- és nehézségérzet,
bénulások,
fáradékonyság.

A keringési zavarok előrehaladott állapotát jelezheti:

törékeny köröm,
hajhullás,
elégtelenül táplált bőr (száraz, ráncos, repedezett, sápadt, zsibbadt, elszíneződött),
izomgyengeség,
lassan gyógyuló sebek,
fekélyek,
szervek, szervrészek, kötőszövetek elhalása.

A vérellátási zavarokat komolyan kell venni. Vannak olyan házi szerek, melyek segítségével ezek a zavarok a kezdeti szakaszban kezelhetők, sőt meg is szüntethetők. Előrehaladott állapotban pedig enyhíteni lehet velük a panaszokat.

110

Kezelés:

Ügyeljünk a só- és hússzegény táplálkozásra. A zöldség, a saláták és a friss gyümölcs nem terhelik meg a szervezetet nehezen lebontható anyagokkal, melyek felhalmozódhatnak a fő erekben (-> visszértágulat). Ápoljuk rendszeresen bőrünket a kézen és a lábon, mert a bőrkeményedések gyakran zsibbadást okoznak. Kerüljük a végtagok kihűlését (mezítláb csak meleg padlón szabad járni), különös gonddal ápoljuk a sebeket, mert az elégtelen vérellátás miatt lassabban gyógyulnak. Aki sokat ül keresztbe tett lábakkal, meggátolja a vér keringését. A nikotin is érszűkítő hatású. Dohányzás helyett tehát sétát ajánlunk a friss levegőn, labdajátékot, asztaliteniszt és más, nem túlságosan megerőltető sporttevékenységet.

Könnyű gimnasztikái gyakorlatok: alapállásban állunk, zárt lábakkal. Emeljük meg a sarkunkat, amennyire csak tudjuk, majd engedjük vissza újra a talajra. Ezután ismételjük meg a gyakorlatokat a lábujjakkal is, majd a talp belső ívével. 1-3 perc elteltével emeljük meg ismét a sarkakat, majd próbáljunk meg leguggolni, térdünket behajlítani. Ismételjük meg a mozgássort naponta 2-3 alkalommal.

Masszázs: elégtelen vérellátás esetén masszírozzuk meg tagjainkat naponta többször kefével vagy masszázsolajjal. A kezelés során alkalmazhatunk sósborszeszt, hangyasavat vagy kuko- ricacsíra-olajat, melyet a bőrbe dörzsölünk.

Melegedő kar- és lábfiirdő: verőér-megbetegedések esetén nem szabad túlságosan meleg vagy hideg fürdőt alkalmazni, mivel az ereket túlzott mértékben megterheli, és nemkívánatos hatást válthat ki. Teljes mosdások, melyek során a víz hőmérsékletét fokozatosan (hűtve) változtatjuk, mégis meg vannak engedve. A kar- és a láb vérellátása melegedő fürdőkkel javítható: öntsünk a fürdőedénybe annyi vizet, hogy magassága a térd alá vagy felkarközépig érjen. Kezdő hőmérséklete legyen 30 °C, majd 5 percenként adjunk hozzá forró vizet, közben merjünk ki a fürdőedényből ugyanolyan mennyiséget. A víz szintje maradjon állandó! 20-25 perc elteltével fejezzük be a fürdőt. A víz ekkor kb. 37 °C-os. Az eljárás során adhatunk a vízhez vérkeringést serkentő szereket, például ámikát, rozmaringot és gesztenyét. A lábfiirdő előtt és után dörzsöljük be a talpunkat illetve tenyerünket rozmaringolajjal.

111

Vigyázat!

Állandó vérkeringési zavarok súlyos érrendszeri betegségek jelei lehetnek, melyek okát orvosnak vagy természetgyógyásznak kell megállapítani.

Vérnyomás, alacsony/magas

A vérnek az érfalra gyakorolt nyomását, melyet a testben történő áramlása közben kifejt, vérnyomásnak nevezünk. Értéke függ

a szív percenkénti összehúzódásától,
a vér mennyiségétől, melyet egy-egy összehúzódás alkalmával a szív az erekbe pumpál,
az érfalak ellenállásától, rugalmasságától.

Ha valaki megerőltető munkát végez, vagy ideges, akkor a vér gyorsabban és nagyobb mennyiségben áramlik az erekben. A vérnyomás emelkedik, mert a vérnek az érfalra gyakorolt nyomása nő. A fiatalabb embereknek rugalmasabb és alkalmazko- dóbb az érfaluk, melyek a megváltozott nyomási viszonyokhoz könnyebben igazodnak. Az idősebb emberek meszeseden erei viszont nagyobb ellenállást fejtenek ki az áramló vér nyomásával szemben. Ilyenkor a vérnyomásérték felszökik.

A vérnyomásértékek természetesen változnak életünk folyamán. A vérnyomás normális értéke120/80 higanymilliméter, de ez csak viszonylagos érték. A tapasztalat szerint a vérnyomás felső értéke csak annyival emelkedhet 100 fölé, ahány éves az ember, de nem haladhatja meg a 150/100-as értéket. Mindig figyelembe kell venni az életkort és az egészségi állapotot, valamint azt, hogy nyugalmi állapotban mértük-e vagy sem, hogy a vérnyomást az adott személy esetében megfelelően értékelhessük.

Magas vérnyomás:

A magas vérnyomás régen viszonylag ritkán fordult elő. Az elmúlt évszázadban vált a hipertónia, a magas vérnyomás népbetegséggé. Ennek oka, hogy bőségesebben és zsírban gazdagabban táplálkozunk, sokat ülünk és kevesebbet mozgunk.

Régebben is érte az embereket stressz, de az életmód lehetővé tette, hogy a szervezet a megbomlott egyensúlyt elrendezze magában. A favágás például biztos módszer volt a stressz leve

112

zetésére. Ma ezt a szerepet tölti be a sport – annak, aki űzi. Az állandó stressz tartósan magas vérnyomást okozhat, és végül szív- és érrendszeri megbetegedésekhez vezethet. A magas vérnyomás első jelei a fejben érzett nyomás, szédülés, a teljesítőképesség csökkenése, légszomjra és gyorsan felszökő szívdobogásra való hajlam, alvászavarok, súlyosabb esetekben szívgyengeség és —> görcsök. Egyes magas vérnyomásban szenvedő betegek meleg hatására válnak nyugtalanná, vagy ha kávét fogyasztanak, esetleg a dohányzás eredményezi. Bőrük színe a legkisebb izgalom vagy megerőltetés hatására kivörösödik.

Kezelés:

Az érelmeszesedés következtében kialakult magas vérnyomás legjobb ellenszere a rendszeres séta a friss levegőn, mértékletes sportolás és friss gyümölcsök, valamint növényi eredetű tápanyagok fogyasztása. Kerüljük a hús, kolbász, tej, tojás és a zsíros tejtermékek (például a zsíros sajtok) fogyasztását a koleszterin miatt éppúgy, mint a zsírokét és a sóét, aminek szintén hatása van magas vérnyomás kialakulására.

Egy pohárka (napi 1,5 dl) fehérbor és az ételekbe tett fokhagyma meggátolja az érelmeszesedést, megőrzi az érfalak rugalmasságát és csökkenti a vérnyomást.

Rozspép: 2-3 evőkanál étkezési rozsot gabonaőrlőn vagy kávédarálón ledarálunk, és azonos mennyiségű szénsavmentes ásvány-, forrás-, vagy jó minőségű vezetékes (nem klórozott) vízzel elkeveijük. Éjszakára állni hagyjuk, és reggelire joghurttal és reszelt almával rendszeresen fogyasztjuk.

Fokhagymaoldat: A fokhagyma meggátolja az érelmeszesedést és a magas vérnyomás kialakulását. Házi szerként nem szükséges a drazsé formájához folyamodnunk, csak azért, hogy elkerüljük vele a kellemetlen szájszag kialakulását. (Ez egyébként is csak akkor igaz, ha nem harapjuk szét a drazsét!)

A fokhagymaszagtól sokan idegenkednek, de aki ismeri ennek a fűszernek a sokoldalú hatását, annak nem okoz gondot a szag elviselése a gyógyulás érdekében. A friss fokhagyma szagát tompítja az étkezés után elfogyasztott pohár tej, vagy ha a fokhagymát közvetlenül a tejbe préseljük.

A magyar fokhagymaoldat 350 g darált friss fokhagymából és 300 ml tiszta gabonapálinkából, vagy 70%-os tiszta gyógy

113

szertári alkoholból áll. Az üveget légmentesen lezárjuk, és 10 napig hűvös helyen tartjuk. Ezután tiszta kendőn átszűrjük, végül kipréseljük a szűrőkendő tartalmát is. A folyadékot 2-3 napig érleljük.

A fokhagymaoldat alábbi kúraszerű alkalmazása csak 5 évenként ismételhető meg. Az így elkészített tinktúrából az alábbi táblázat szerint meghatározott cseppmennyiséget fogyasszunk langyos tejben étkezés előtt mindaddig, míg az oldat el nem fogy:

A cseppek száma

Nap	Reggel	Délben	Este
1	1	2	3
2	4	5	6
3	7	8	9
4	10	11	12
5	13	14	15
6	15	14	13
7	12	11	10
8	9	8	7
9	6	5	4
10	3	2	1
11	25	25	25
12	25	25	25

Csalán- vagy fagyöngytea: 50 gramm kisméretű csalán- vagy fagyöngylevelet 1 liter hideg vízbe teszünk, lassan felfőzzük és 3 percig főzzük. Ezután levesszük a tűzhelyről és lefedve negyedórát állni hagyjuk. Leszűrjük, és egész napra elosztva fogyasztjuk. A főzet vérnyomáscsökkentő, vízhajtó és vértisztító hatású.

Vigyázat!

A magas vérnyomást nem mindig érelmeszesedés okozza. Más szervi zavarok is kiválthatják, melyeket orvosnak vagy természetgyógyásznak kell kezelni.

114

Alacsony vérnyomás:

Alacsony vérnyomásról akkor beszélünk, ha a vérnyomás alsó értéke nem éri el a 100 higanymillimétert. A gyógyászatban hipotóniának nevezik. Aki ebben szenved, erőtlennek érzi magát, szédül, kedvetlen és fázós.

Az alacsony vérnyomástól nem kell tartanunk – amennyiben nincsenek szervi zavaraink, pl. szívbillentyűhiba, szív- és veseelégtelenség, hormonzavar.

Az alacsony vérnyomás gyakran meghatározott alkat és hajlam következménye. Magas kort lehet megérni, csak be kell osztani az erőnket a munkában és a sportban. A tompító szereket kerülni kell, mert ezek lebontása a szervezetet erősen igénybe veszi. A vérkeringést serkentő szerek javítják a közérzetet.

Kezelés:

Reggeli tusolással – először meleg, majd egyre forróbb, végül rövid ideig hideg hőmérsékletű vízzel – a szervezet edzetté válik a megfázással szemben, és hozzászokik a gyors reakcióhoz a hőmérsékletváltozással szemben. Szoktassuk szervezetünket a hideg vizes tusoláshoz; ha szokásunkká vált, már le sem mondunk róla. Végül törölközővel dörzsöljük szárazra a bőrünket, ez ugyanis serkenti a vérellátást.

Tojássárgája, zabpehely, méz: 4-6 héten keresztül igyunk minden reggel 1 nyers tojássárgáját, melybe 1 evőkanál zabpely- het és mézet kevertünk.

Rozmaring, zsálya és bor: 30 g friss rozmaring- és 10 g zsályalevelet leöntünk 1 liter száraz vörösborral, melyet előzőleg majoránnával, fahéjjal és korianderrel fűszereztünk. A keveréket egy hétig állni hagyjuk, majd reggel és délben egy pohárká- nyit mézzel fogyasztunk belőle.

Nyers zabkása: 2-3 evőkanálnyi étkezési zabot megőrlünk gabonaőrlőn vagy kávédarálón, majd elkeveijük azonos mennyiségű szénsavmentes ásvány-, forrás- vagy klórmentes ivóvízzel. 6-8 órán át lefedve érleljük a pépet, reggelire és vacsorára friss gyümölccsel fogyasztjuk.

Tyúk- vagy húsleves: A magas vérnyomásban szenvedőknek kerülniük kell a só fogyasztását. Más a helyzet az alacsony vér- nyomásúak esetében. A konyhasó mérsékelt fogyasztása az ő esetükben is vémyomásemelő hatású. A megfelelő mértékben

115

megsózott tyúk- vagy húsleves reggeli előtt vagy ebédre megemeli a vérnyomást.

Szauna: a hideg-meleg tusoláshoz hasonlóan élénkítő hatású a szaunázás. A súlyos szívbetegségben szenvedőknek azonban nem ajánlott. Az úgynevezett északi kombináció – amikor forró szauna után, egy kis szünetet tartva, hideg vízzel hűtjük le a testet – edzi a szervezetet és emeli a vérnyomást.

Kevésbé radikális a temazcal, a hagyományos mexikói izzasztókúra, melynek során a forró szaunázás után nem vesznek hideg fürdőt, hanem száraz pamuttörülközőbe csavaiják magukat. Az utólagos izzadás során kerülni kell, hogy léghuzat érje a testet.

Aki tehát a meleget kedveli, de a hideg sokkot nem, az óvatosan próbálkozzék meg ezzel, hogy az erei is fokozatosan hozzászokjanak.

Vérömleny

Vérömleny keletkezésekor a bőr alatti szövetben vér gyülemlik fel – a kötőszövetre, izomra, vagy a szemre gyakorolt nyomás, esetleg ütés következtében. ízületi ficam vagy elmozdulás során is keletkezhet vérömleny. Többnyire nem olyan ártalmas, mint amilyen ijesztő. A bőr először vöröses-kékre színeződik („kék folt”), majd a folt növekszik. A vérömleny felszívódását a folt zöld majd sárga színe jelzi. Felülete gyakran megduzzad és fájdalmas – gyakran heteken keresztül.

Kezelés:

Tegyünk jeget a sérült felületre és kössük át. A jég sose élje közvetlenül a bőrt, a jég és a bőr közé tegyünk mindig egy réteg textilanyagot. Az eljárás meggátolja, hogy a vérömleny tovább nőjön. 15 perc elteltével vegyük le a kötést, és törülközővel dörzsöljük szárazra a bőrt.

Ezután serkenteni kell a vérellátást, hogy a felhalmozódott vér felszívódjon. Ehhez vagy meleg, vagy nagyon hideg borogatást alkalmazzunk, mindkettő elősegíti a vérkeringést. Hideg borogatás készítéséhez mártsunk egy vászonkendőt hideg vízbe, melyhez kevés gyümölcsecetet vagy alumínium-acetát olda

116

tót adtunk. Csavarjuk ki a kendőt és helyezzük a sérült felületre. Tegyünk rá száraz vászonkendőt, végül gyapjúkendőt. A vászonkendő tárolja a hideget, a gyapjú pedig meggátolja, hogy a kötés átmelegedjen. Hagyjuk fent a kötést, míg a bőr újra át nem melegszik. Ekkor megismételhetjük az eljárást.

Ámikaborogatás: ámikaoldat recept nélkül kapható a szaküzletekben. Amennyiben a szervezet nem allergiás az ámikára, akkor az sokoldalúan felhasználható.

A vérömleny kezeléséhez az oldatot 1:3 arányban vízzel hígítjuk (1 rész ámikaoldathoz 3 rész víz). Bedörzsöljük vele a sérült területet. Más megoldás: mártsunk egy vászonkendőt a folyadékba, csavarjuk ki erősen, majd helyezzük a beteg felületre. Ha a borogatás megszáradt vagy átmelegedett, akkor ismételjük meg igény szerint.

Vérömleny köröm alatt:

A kéz- vagy lábköröm alatt elhelyezkedő vérömleny igen fájdalmas lehet, mert az alatta lüktető vér nagy nyomást fejt ki. Egy kis izzó dróttal fúljunk lyukat a körömbe, hogy a vér kifolyhasson. Ne hatoljunk túl mélyre, nehogy a körömágy megsérüljön. Maga a köröm nem érzékeny, a felgyülemlett vér pedig párnaként helyezkedik el a körömágy és a köröm között, így az eljárás fájdalommentes.

Szem körüli vérömleny (kék folt):

Ha a szem környékét érte sérülés, és nem áll rendelkezésre jég, akkor helyezzünk egy evőkanalat a szemre és mosogassuk hideg vízzel.

Vigyázat!

A nagyobb vérömlenyek begyulladhatnak. Különösen idősebbek esetében fordulhat elő, mert szervezetüknek hosszabb időre van szüksége a lebontáshoz. Ebben az esetben a vérömleny feltárása sebészeti beavatkozást igényel.

Különösen nők esetében elegendő egy kis nyomás, s máris tartós vérömleny keletkezik. Nők esetében ezt gyakran kötőszöveti lazaság okozza, amin esetleg az étkezési szokások megváltoztatásával javítani lehet. Ebben a kérdésben a kezelőorvostól vagy a természetgyógyásztól kérjünk tanácsot.

117

Vérszegénység/vashiány

A sápadtság és az alacsony —> vérnyomás gyakran vérszegénységet és vashiányt jelez, melyet anémiának is nevezünk. A népi gyógyászat egyszerű és hatékony szereket ismer a betegség kezelésére.

Kezelés:

40 napon át minden reggel éhgyomorra fogyasszunk el egy almát, melybe előző este éjszakára 5-6 darab nagyméretű szeget szúrtunk.

Tegyünk egy marék vasreszeléket vagy vasszeget 5 liter vörösborba. 7 nap múlva szűrjük át óvatosan a bort. Igyunk belőle minden étkezés után egy pohárkával.

Vesegyulladás -> hólyaghurut

Viszketés

A viszketés nem önálló betegség, hanem valamilyen zavart jelez: a bőr érzékenységét bizonyos anyagokkal, szappanokkal, az uszodák klóros vizével, lapostetű-, bolha- vagy más rovarcsípéssel szemben, belső szervek – máj, vese, hasnyálmirigy (cukorbetegség) – működési zavarai, idegrendszeri kimerültség vagy lelki terhek következtében.

Kezelés:

Táplálkozásunk alapját sószegény nyerskoszt képezze. Korlátozzuk a kávé, alkohol és a forró italok fogyasztását. Ha a viszketés nem múlik, lemoshatjuk az érintett felületet a konyhában fellelhető szerekkel. Ezek felépítik a bőr savas védekező-rendszerét az allergens gombákkal, vírusokkal szemben, melyet az agresszív szappanok, a forró tusolások és fürdők előzőleg tönkretettek. Éppen ezért kizárólag illatmentes semleges szappant és bőrápolót használjunk, melynek pH-értéke megfelel a bőr értékének.

Citromlé: a viszkető bőrrész citromlével megnyugtatható, melyet természetes vagy vízzel hígított formában viszünk fel a bőrre.

118

Gyümölcsecet: a heveny viszketést csillapítja a gyümölcsecetes lemosás és borogatás (1:3 arányban vízzel hígítva). A bőr ápolásához minden fürdő vagy tusolás után kenjük be ecettel a bőrünket. Ezután ne törülközzünk meg. Nem kell attól tartanunk, hogy a friss fejes salátához hasonló illatot fogunk árasztani; az ecet jót tesz, felfrissít és rendben tartja a bőrt, ezen kívül feleslegessé teszi a krémeket.

Vigyázat!

Ha a viszketés nem múlik, orvosnak vagy természetgyógyásznak kell kiderítenie az okát. Vigyázzunk a viszketést csillapító gyógyszerekkel! Tartós használatuk esetén mellékhatásuk elhomályosítja az eredményeket.

Visszér

Minden hatodik ember szenved visszértágulattól és – a becslések szerint – a nők háromszor gyakrabban, mint a férfiak. A lábon, főként az alsó lábszáron keletkezett visszértágulat a leggyakoribb érrendszeri zavar. A könnyű, panaszmentes esetektől a véredények egészen extrém torzulásáig terjednek, melyet jelentős fájdalom és esetenként súlyos következmény kísér. A visszértágulat megnyúlt és tekervényes véna, mely többnyire látható és tapintható.

Az ártalmatlan visszértágulatok többnyire a felszíni vénákon jönnek létre a véredények rugalmasságának elvesztése következtében vagy általános kötőszöveti lazaság miatt. Ezek az elváltozások többnyire nem szépek, de panaszmentesek. Ritkán vezetnek csak vízfelhalmozódáshoz (ödémához), vérpangáshoz és lábszárgörcshöz. Különösen az ülő foglalkozásúakat, a túlsúlyosakat és a terheseket érinti.

Nagyobb veszélyt jelentenek a mélyebben húzódó vénák tá- gulatai, melyeket egy vérrög elzár (trombózis). Az egész területen a kis erek elégtelen ellátásban részesülnek, s így nyomásra érzékennyé válnak. Az ember nehéznek érzi a lábát. A panaszok fokozódnak, és vérpangástól, ödémától, bőrvérzésen, kapilláris-, vénás- és bőrgyulladáson át egészen a lábszárfekélyig terjedhetnek.

119

Ha valaki hajlamos a visszértágulatokra, nem sokat változtathat rajta. A már meglévő elváltozások sem fordíthatók vissza. A panaszokat azonban enyhíteni lehet, és meg lehet akadályozni, hogy még több elváltozás keletkezzék, illetve állapotuk rosszabbra forduljon.

Kezelés:

Kerüljünk minden olyat, ami vérpangáshoz vezet a vénákban: főként a tartós állás vagy a keresztbe tett lábakkal való ülés segíti elő a visszértágulatok kialakulását. Az úszás, kerékpározás és séta ellenük hat. Az izommunkának minden más formája masszírozza és stabilizálja a vénákat. Gondoskodjunk arról, hogy nap közben is többször megemelve pihentethessük lábunkat. Éjszaka, alvás közben megkönnyíti a vér visszaszállítását, ha ágyunk láb alatti végét aláékeljük, vagy lábunkat 15-30 cm magasra felpolcoljuk.

Víztaposás, hideg lábjurdő: töltsük meg a fürdőkádat térdmagasságig hideg vízzel, járjunk benne helyben 1-2 percig. Ezután ne töröljük szárazra a lábunkat. Helyette húzzunk meleg zoknit, és járjunk addig, míg lábunk átmelegszik és megszárad. Ez elősegíti a vérellátást.

Ne alkalmazzuk az eljárást szívgyengeség, érelmeszesedés, súlyos asztma, krónikus fertőző betegség tuberkulózis és trombózishajlam esetén.

Torna: hanyattfekvésben nyújtsuk ki mindkét lábunkat és megfeszített térdekkel emeljük fel őket a függőleges helyzetig, ezután engedjük lassan vissza a talajra. Ismételjük meg a gyakorlatot, és hajlítsuk be felváltva térdeinket, ha a lábaink ismét vízszintes helyzetben vannak. A »biciklizés« vagy az ollózás fekvő helyzetben elősegíti a vérellátást, és edzi a vénákat és a kötőszöveteket, ha naponta néhány percen keresztül gyakoroljuk. Befejezésül szintén fekvő helyzetben 1-2 percen keresztül rázzuk erőteljesen a lábunkat.

Gydgyiszap; kevés vízzel sűrű péppé keverjük a gyógyisza- pot (—> epebántalmak), és ujjnyi vastagon felvisszük a vénákra. Erre vászonkendőt helyezünk, és 2-3 órán át hagyjuk a pépet hatni. Gyógyiszap helyett alkalmazhatunk téglagyárak agyagbányáiból származó agyagot is. Az eljárás segít lábszárgörcs és visszérgyulladások esetén is. Az iszaphoz adhatunk egy ke

120

vés gyümölcsecetet is, ez erősíti a hatást. A pakolás eltávolítása után mossuk le a bőrt langyos vízzel, és dörzsöljük be olíva olajjal.

Gyümölcsecet és kukoricacsíra-olaj: a lábak rendszeres lemosása gyümölcsecettel lefekvés előtt és után, zuhanyozás vagy fürdő után szintén a visszértágulatok ellen hat. Hasonló hatást érünk el, ha lábunkat kukoricacsíra-olajjal dörzsöljük be.

Káposzta: friss káposztaleveleket sodrófával puhára simítunk, több rétegben a visszértágulatra helyezzük, és mullpólyával rögzítjük. A kötést hagyjuk több órán át hatni.

Táplálkozás: csökkentsük a só-, hús- és felvágott-fogyasztásunkat. Különösen a sertéshús kedvez a visszértágulatok kialakulásának. Fogyasszunk helyette inkább zöldséget és sok friss gyümölcsöt, így a —> székrekedést is elkerülhetjük.

Vigyázat!

Kéijük ki orvosunk vagy természetgyógyászunk véleményét a visszereinkről, valamint arról, szükséges-e gumiharisnya vagy elasztikus fásli viselése. Szívpanaszok, keringési zavarok, gyomor-, bél-, máj- és vesepanaszok elősegíthetik a jelenség kialakulását, ezért ezeket is kezelni kell, —> túlsúly esetén pedig fogyjunk le. Az álló foglalkozásúak váltsanak munkát.

Vizelet-visszatartás prosztatapanaszok

121

Gyógyhatású szerek
a háztartásban

A háztartásban manapság használt fűszerek nagy részét Közép- Európában csak a 16. század óta ismerik. A keleti eredetű növényeket először orvosi célra termesztették. Az idegen fűszereknek tehát előbb gyógynövény funkciója volt, mielőtt elfoglalták volna az őket megillető helyet a konyhában.

De nemcsak fűszerek, hanem kerti, erdei és út menti füvek és gyümölcsök is segítenek egészségünk megőrzésében vagy éppen visszaszerzésében. Ez a fejezet a legfontosabbakat alfabetikus rendben ismerteti.

Áfonya (Vaccinum myrtillus)

Az áfonyanövény egész Európában honos. A bogyók nagyon sok B2- és C-vitamint, valamint rezet, vasat, mangánt, kalciumot, foszfort, továbbá savakat, pektint és csersavat tartalmaznak. Sebastian Kneipp szerint minden házi patikában ott a helye. Összehúzó, gyulladásgátló és baktériumölő hatása miatt hasmenés, vékony- és vastagbélgyulladás, köhögés, gyomorpanaszok, hólyaggyengeség és bőrbetegségek (főleg pikkelysömör) esetén segít. Tudományos vizsgálatok szerint a virágzás előtt leszedett levelek csökkentik a vércukorszintet. Ezen kívül húgyhólyaggyulladás és vesepanaszok esetében is hatásosnak bizonyultak. A bogyóknak nincs mellékhatása, a levelek viszont mérgezőek.

Ánizs (Pimpinella anisum)

Az ánizs közkedvelt fűszer, amelyet főleg karácsonyi sütemény készítéséhez használnak. Keleti eredetű, de ma már igen nagy mennyiségben termesztik Európában is.

Hatóanyagai: az ánizs termése kellemes aromájú. Illóolajokat, zsíros olajokat, cukrot és fehéijét tartalmaz. Már a rómaiak is használták a növényt köhögés, emésztési panaszok és felfúvódások ellen. A modem természetgyógyászatban az ánizst ezen kívül a vérkeringés javítására és asztma esetén alkalmazzák.

123

Árnika (Arnica montana L.)

Az árnika nyár elején ragyogó sárga virágban pompázik, főleg a kevésbé trágyázott hegyi réteken más hegyvidéki hangafélékkel együtt. Illóolaja fertőtlenítő és gyulladásgátló hatású, elősegíti a sebek gyógyulását. A homeopátia az ámikát szív- és érrendszeri panaszok esetén alkalmazza. Az árnika hatásának összetevőit még máig sem ismerik teljesen.

Ámikaoldat: külsőleg rándulások, izom- és ínszakadások és zúzódások esetén borogatások készítésére alkalmazzák. Hígítás: 1 evőkanál fél liter vízhez. Az ámikás borogatás hatásosabb ugyan, mint a csak alkoholos vagy alumínium-acetátos, de allergiás bőrreakciókat válthat ki. Száj- és garatüregi gyulladásoknál öblögetésre használható: fél teáskanálnyi oldatot egy pohár langyos vízbe teszünk, és vele öblögetjük a gyulladt részt. Ámikát csak orvos tanácsára szabad bevenni.

Bazsalikom (Ocimum basilicum)

A bazsalikom Indiából származik; ma a Földközi-tenger vidékén is sűrűn előfordul. A bazsalikom illóolajokat, cserző- és ásványi anyagokat, enzimeket és vitaminokat is tartalmaz (az utóbbiakat zölden, nem szárított állapotban). Fűszerként már az ókoriak is nagy becsben tartották élénkítő és emésztést elősegítő hatása miatt. Manapság is alkalmazzák még torokgyulladás esetén öblögetésre, valamint gennyesedő és rosszul gyógyuló sebeknél borogatásra. A bazsalikomtea felfúvódás és enyhe gyomorrontás esetén segít, de nyugtalanság, étvágytalanság és álmatlanság ellen is jótékony hatású.

Borostyán (Hedera helix)

A borostyán kúszónövény, mely fákra fut fel, anélkül hogy élős- ködne rajtuk, mint például a fagyöngy. Ezért a növény házfalak és esőcsatornák mellett is megtalálható. A levelei ősszel a leghatékonyabbak gyógyászati szempontból.

Hatóanyagai: glükozidok, szaponinok (az L-hederin állítólag antibiotikus és gombaölő hatású), szerves savak és különböző ásványok.

A növény gyógyhatását az orvostudomány nem ismeri ugyan el, pedig már az ókorban is orvosságként említették.

124

Ma köhögés, hörghurut, asztma és szamárköhögés ellen, bőr- tisztátalanság esetén (lemosásokhoz is), valamint epebántal- maknál és reumánál használják. Belsőleg a borostyánlevelekből főzött teát használhatjuk. Felöntjük fél liter, forrásban lévő vízzel, és 10 perc múlva leszűrjük. A leveleknek nincs mellékhatása. A termését azonban le kell szedni róla, mert mérgező!

Borsmenta (Mentha piperita)

A borsmenta vadon már nem terem. 1696-ban nemesítették Angliában. Magról nem szaporítható. Gyógyításra a leveleit és az azokból nyert illóolajokat használják. További alkotórészei csersavak és keserűanyagok. A borsmenta gyomorjavító hatású émelygés, hányinger vagy akut hányás esetén, valamint gyomor- és bélgörcsöknél. A növény fokozza az epeömlést és a máj epetermelését. A népi gyógyászat igen hatékonynak tartja a bors- mentateát menstruációs fájdalmaknál. Csecsemőknek és kisgyermekeknek nem javasolják a borsmentateát. Nekik az édeskömény és a kamillatea jobban segít.

Citromfű (Melissa officinalis)

A citromfű is egyike a legrégibb gyógynövényeknek. Dél-Euró- pából származik; nálunk csak kertekben és termesztett formájában fordul elő. Gyógyítási célokra a leveleit használják, amelyek illóolajokat, valamint ásványi anyagokat, csersavat és keserűanyagokat tartalmaznak. A citromfű nyugtató hatású, ezért idegi eredetű gyomor-, bél- és szívpanaszoknál, valamint alvászavaroknál alkalmazzák. A népi orvoslás (természetgyógyászat) ezen kívül máj- és epebántalmaknál, valamint meghűléses és fertőző betegségek lezajlása után erősítőszerként alkalmazza.

Tea készítésekor 3 teáskanálnyi citromfűlevélre negyed liter, forrásban lévő vizet öntünk, 10 percig állni hagyjuk, azután leszűrjük, mézzel édesítjük, és lassan kortyolva megisszuk.

Cukor

Külsőleg – cukros víz oldatban – bőrgyulladások esetén borogatásra használhatjuk vagy nehezen gyógyuló sebekre hinthetjük. A cukor megköti a sebnedvet.

125

Csalán (Urtica diocia/Urtica urens)

A csalán a népi gyógyításban alkalmazott egyik legjelentősebb gyógynövény. Főleg kertekben, kerítések mellett, árokszélen, törmelékhalmokon, utak mentén fordul elő. Megkülönböztethető a nagy csalán (Urtica diocia) és a kis csalán (Urtica urens).

Hatóanyagai: a csalánszőrben lévő csalánméreg, acetil-kolin, hisztamin, hangyasav, vitaminok, ásványi (főleg vas-) sók, klo- rofil és enzimek.

A csalánlevelek élénkítik az anyagcserét, ezért sok reuma, köszvény, epe- és májpanaszok elleni teába belekeverik. A gyógyszertárakban kanalas orvosság formájában is kapható. Ehhez az egész virágzó növényt felhasználják, felaprítva és vízbe beáztatva, 12 óráig tartó áztatás után a növényt kifacsarják. A lé vértisztító hatású, serkenti a vörösvérsejtek képződését, és ezért vérszegénység esetén, illetve tavaszi erősítő kúráknál alkalmazzák.

Édeskömény (Foeniculum vulgare)

Az emyősvirágzatú növény Nyugat-Ázsiából és a Földközi-tenger vidékéről származik, de ma már egész Európában honos. A növény a humuszban gazdag, mérsékelten nedves talajt és a napos, szélvédett helyeket kedveli. Fűszerként használják a szárat és friss zöldjét, a természetgyógyászatban a gyökerét is.

Hatóanyagai: illó- és zsíros olajok, fehérje, cukor, A-, B- és C-vitamin, kalcium és foszfor.

Az édesköményt már az indiaiak, kínaiak, egyiptomiak, görögök és rómaiak is orvosságként ismerték. Hippokratész az édesköményt a szoptató anyáknak tejképződést fokozó hatása miatt ajánlotta, Sebastian Kneipp pedig bélgörcsöknél, felfúvódásnál, köhögésnél, tüdőpanaszoknál, szamárköhögésnél és asztmánál görcsoldásra. A modem természetgyógyászat az édesköményt hatásosnak tartja emésztési zavarok, gyomornyálkahártya- és bélgyulladások, valamint hörghurut, szemgyulladás, epe- és májpanaszok, valamint idegi labilitás esetén.

Fokhagyma (Allium sativum)

A friss fokhagymagumó felér egy gyógyszerrel. Tartalmaz antibiotikus hatású allicint, A-, Bi-, C-vitamint és nikotinsavas amidolt, ezen kívül a férfi és női nemi hormonokhoz hasonló hormonokat, enzimeket, kolint, tiocián savat és jódot is.

126

A fokhagyma a gyomorra hat és különösen a bélben lévő erjedési folyamatokra. Tágítja a véredényeket, csökkenti a vér koleszterinszintjét, emellett alvászavarok, magas vérnyomás, általános gyengeség és teljesítménycsökkenés kezelésére alkalmas.

Házi szerként 5000 éve használják a fokhagymát, a népi gyógyászatban főleg légúti megbetegedések kezelésére.

Gyermekláncfű (Taraxacum officinale)

A gyermekláncfűnek erős az alkalmazkodóképessége, ezért a réteken, mezőkön, utak mentén és árkokban egyaránt megél. Mivel az ápolt pázsiton is megmarad, ezért általában irtják, pedig a természetgyógyászat legjelentősebb gyógynövényei közé tartozik.

Hatóanyagai: vitaminok, keserűanyagok, szaponinok, cserzőanyagok, ásványi anyagok, nyomelemek, illóolajok, inzulin, kolin, fehérjék stb.

A gyermekláncfű a közérzetet javítja, a máj és a vese működését fokozza és megakadályozza új epekő képződését. Szívesen alkalmazzák tavaszi salaktalanító (méregtelenítő) kúránál, máj-, epe- és vesepanaszoknál, valamint reuma és köszvény esetében. A kötőszövetet károsító betegségek esetén is hatékony.

A teát 1-2 teáskanálnyi összevágott növényből készítjük, felöntjük negyed liter hideg vízzel, felforraljuk, és egy percig főzzük, 10 percig állni hagyjuk, majd leszűijük. Naponta 3 csésze meleg teát ajánlatos inni. Mellékhatások csak olyan gyermekeknél fordulnak elő, akik nagyon sok gyermekláncfűszárat fogyasztottak el; ilyenkor mérgezési tünetek jelentkeznek náluk.

Gyógyiszap

A föld gyógyító célra való felhasználása ősrégi módszer, amely valószínűleg azon a megfigyelésen alapul, hogy beteg és sérült állatok előszeretettel hengergőznek a földben, sárban (iszapban) és mocsárban. Az efféle gyógyhatás magyarázatára már a Kr. e. 3. században megszülettek az első hipotézisek, amelyeket később (többek között) Hippokratész, majd Sebastian Kneipp is felelevenített, illetve továbbfejlesztett. A gyógyiszap főleg azon tulajdonsága révén hatásos, hogy nagy mennyiségű káros anyagot és mérget képes felvenni és megkötni. A gyógyiszap gyulladásgátló hatású, javítja a vérellátást, egyrészt vízpárolog

127

tatással, amikor egy péphez hozzákeverik és külsőleg felviszik, másrészt pedig a benne lévő hatóanyagok – többek között életfontosságú szervetlen anyagok: kovasav, kálium, kalcium, magnézium – miatt.

Belsőleg a gyógyiszapot gyomor és bélgyulladás, gyomorégés, hasmenés, székrekedés, felfúvódás és hasonlók esetében alkalmazzák. Külsőleg fekélyeknél, sebeknél, gyulladásoknál, vérömlenyeknél, ütéseknél, zúzódásoknál, ficamoknál és rándulásoknál, reumatikus ízületi megbetegedéseknél, napszúrásnál, rovarcsípéseknél használ. Belsőleges használatra általában naponta kétszer fél-egy teáskanállal kell bevenni, fokozott szükséglet esetén naponta evés után háromszor fél-egy teáskanállal vagy még többet, amire aztán ásványvizet, vizet vagy teát kell inni. Száj- és garatgyulladás esetén a gyógyiszapot szárazon kell a szájba venni, nyállal összekeverni, majd lenyelni. Külsőleges borogatásként naponta 2-4- szer egy-két órányi tartamra kell alkalmazni. A gyógyiszapból langyos vízzel kenhető pépet kell keverni, és ujjnyi vastagon a bőrre kenni. Csak nagyon érzékeny bőr vagy nyílt seb és fekély esetén kell a bőr és a gyógyiszap közé vékony gézréteget helyezni. A külsőleg használt gyógyiszapot használat után ki kell dobni, mivel már káros anyagokat tartalmaz.

Gyömbérgyökér (Geum urbanum)

A növény erdőben, sövények, bokrok és falak mentén nő. Gyógyításra a szárított gyökereket és gyöktörzseket használják. Illóolajat (zingiberol), csersavat és keserííanyagokat tartalmaz. A növényt erősítőszerként, hasmenés ellen, a száj- és garatüreg nyálkahártyájának gyulladása esetén használják, valamint fogdaganatok, aranyér és nem gyógyuló lábszárfekély esetén.

Tea készítésekor két púpos teáskanál gyömbérgyökérhez negyed liter vizet öntünk, 15 percig állni hagyjuk és leszüljük. Naponta 2-3 csészével igyunk belőle. A teát lehet öblögetéshez vagy borogatáshoz is használni.

Hagyma (Allium cepa)

A hagyma feltehetően Ázsiából származik, és a rómaiak hozták be Közép-Európába. Illóolajat, antibakteriális anyagokat, flavo- noidokat, szerves savakat és vitaminokat tartalmaz.

128

A természetgyógyászat vagy apróra vágva alkalmazza, napjában több kanállal, vagy a kisajtolt levét tejjel illetve mézzel vegyítve influenza, köhögés, nátha és torokgyulladás esetén. A hagyma kiválasztást és emésztést elősegítő, étvágyfokozó, vízhajtó és sebgyógyító hatású.

Kakukkfű (Thymus vulgáris)

Ez a kedvelt fűszer és gyógynövény a Földözi-tenger vidékén honos; nálunk kerti és termesztett növényként csak ritkán fordul elő. Gyógyításra a növény gyökér nélküli zöld virágzó részét alkalmazzák. Illóolajokat, csersavat, glükozidokat és gyantát tartalmaz. Gyógyítási célra a kakukkfüvet már az ókori Egyiptomban is használták, de a görögök és rómaiak is. Később Bingeni Hildegard, Albertus Magnus és P. A. Matthiolus is említi. Görcsoldó és fertőtlenítő hatása miatt a tüdő és a hörgők gyulladásos betegségeinek kezelésére használják, görcsös köhögésnél, szamárköhögésnél, akut és krónikus légcsőhurutnál és asztmánál. A kakukkfű segíti az emésztést, megakadályozza a gyomor és bél felfúvódását és görcseit. Teaként is használják a kakukkfüvet (naponta 3 csésze, mérsékelten meleg tea formájában), vagy fürdőként ideggyengeség, reuma vagy bélpanaszok esetén.

A kakukkfű-fürdő készítésekor 100 gramm kakukkfűlevelet egy liter – forrásban lévő – vízzel felöntünk, 20 percig állni hagyjuk és leszűrjük. A folyadékot a fürdővízhez öntjük. Tea készítésekor a kakukkfüvet köménnyel, borsmentával, ánizzsal stb. keverjük.

A kakukkfű túlzott pajzsmirigyműködést eredményezhet. Ha tea vagy fürdő formájában normál adagolásban alkalmazzuk, akkor ettől nem kell tartanunk.

Kamilla (Chamomilla recutita)

A kamilla igénytelen növény, szántóföldeken, szemétlerakó helyeken, utak mentén, árokszélen és gabonaföldeken nő. Gyógyító erejét az illóolajoknak, a flavon-glükozidoknak és a kuma- rinnak tulajdonítják. A kamilla gyógyító ereje azonban – mint a legtöbb növényé – alkotóelemeinek összhatásában rejlik. A belőle főzött teát belsőleg és külsőleg is alkalmazzák. Akut gyo- morbántalmak esetén éppúgy segít, mint krónikus gyomornyálkahártya-gyulladás és fekély esetén. A kamilla gyulladásgátló,

129

görcsoldó hatású és csökkenti a felfúvódást. Ezen kívül hatástalanítja a baktériumok mérgét, ezért házi szerként fertőzések, a hörgők és az orrmelléküregek gyulladása, sebek, nyálkahártyagyulladás és gombás megbetegedések esetén alkalmazzák.

Mellékhatástól nem kell tartani, ha a kamillatea fogyasztását nem túlozzuk el, és nem isszuk naponta éveken át. Szemöblítésre (mosásra) a kamillateát nem szabad használni.

Káposzta (fehér fejeskáposzta, brassica oleracea)

A magról ültetett káposzta a Földközi-tenger partvidékétől egészen Írországig megterem, és a legrégebbi kultúrnövények közé tartozik.

Hatóanyagai: ásványi anyagok, nyomelemek, cukor, keményítő, cellulózok, vitaminok, keseruanyagok és szerves savak. A népi gyógyászat több esetben igazolta a káposztának gyomorfekély kezelésére való jótékony hatását. Az orvostudomány ennek ellenőrzése során 1950-ben felfedezte benne az ún. antiulcus faktort, egy fekély elleni anyagot.

A nyers káposztalé különösen gyomor és nyombélfekély esetén kedvező hatású. Röntgenvizsgálatokkal kimutatták, hogy a káposztalével történő kezelés esetén a gyógyulási folyamat felgyorsul. A népi gyógyászatban ezen kívül hörghurut, ekcéma, bélrenyheség, isiász, visszérgyulladás és reuma esetén alkalmazzák. Belsőleg történő alkalmazásánál kúraszeruen 4-5 hétig naponta egy liter lét kell meginni (minden étkezés után 1-2 pohárral). Mellékhatásoktól nem kell tartani, de a káposzta felfúvódást is okozhat. Egy csésze köményteával ez az esetleges mellékhatás kiküszöbölhető.

A káposzta külsőleges használatban is segíthet: fekélyek, nem gyógyuló sebek, különösen nem gyógyuló fekélyek kezelésében. Ebben az esetben a belső friss leveleket langyos vízzel le kell öblíteni és egy sodrófával „megpuhítani”, mielőtt a sebre kerül. A levelekből készített kötést naponta kétszer kell cserélni.

Kömény (Carum carvi)

A kömény valószínűleg az Európában honos legrégebbi fűszer- és gyógynövény. Európa mérsékelt éghajlatú területein mindenütt vadon terem a réteken, utak mentén és a vasúti töltések mellett. Ugyanezen az éghajlaton sokfelé termesztik is.

130

Hatóanyagai: illő- és zsíros olajok, fehéije, csersav és gyanta. A kömény termése felfúvódás ellen a legjobb növényi szer. A népi gyógyászatban a köményt gyomorpanaszok, kólika, epe- és májpanaszok, valamint köhögés esetén alkalmazzák. Mint minden illóolajat tartalmazó növényt, ezt sem szabad túladagolni.

Lenmag (Lini semen)

A lenmag főleg krónikus bélrenyheségnél segít. Főzet formájában száj- és garatüregi gyulladások esetén is hatásos, langyosan fogyasztva pedig tartós köhögési roham, rekedtség és gyomornyálkahártya-gyulladás kezelésére. A népi gyógyászatban a (borogatásként alkalmazott) forró lenmaggal töltött zacskó jól bevált fogfájás, isiász, reuma, arcidegzsába, hasfájás, epegörcs, hólyag- és vesepanaszok esetén.

A lenmagnál az olajok és nyákanyagok a legfontosabb hatóanyagok.

Majoránna (Origanum mqjorans)

A valódi majoránna Elő-Indiából származik, és csak később honosodott meg a Földközi-tenger melletti országokban. Európában az Alpoktól északra nem tudott megtelepedni, így nálunk is csak ritkán lehet vele találkozni a kertekben vagy termesztett formájában.

Az egész virágzó gyógynövényt felhasználják, amely főleg illóolajat tartalmaz, melynek hatását keserűanyagok és cserzőanyagok fokozzák. A népi gyógyászatban a majoránnát belsőleg idegbetegségek, meghűlés, a légutak nyákosodása, köhögés, asztma, gyomor-, bél- és epepanaszok, szájnyálkahártya-gyulla- dás és íny vérzés esetén alkalmazzák. Külsőleg kenőcsök formájában idegfájdalmak, ficamok, rándulások, nehezen gyógyuló sebek, fekélyek és reuma esetén hatásos.

Mellékhatások: túladagolás esetén fejfájás és kábultság jelentkezhet, ami azonban hamarosan megszűnik, ha felhagyunk a szer alkalmazásával.

Méz

A méz a házi patika egyik legfontosabb szere, melyet már az őskorban is gyógyászati célokra használtak. A Korán a könnyen emészthető, sebtisztító és nyákoldó mézet hatékony gyógyszerként említi.

131

A méz gyakorlatilag minden olyat tartalmaz, amelyre a testnek a természetes táplálkozáshoz szüksége van: különféle cukrokat, fehérjéket, savakat, ásványi anyagokat, nyomelemeket, ezen kívül nagy mennyiségben vitaminokat és néhány speciális hatóanyagot számos szervi baj ellen.

Sok országban a mézet gyógyszerként használják. Valójában alig van olyan betegség, melyet a méz ne tudna kedvezően befolyásolni. Más gyógyszerrel együtt beadva fokozza azok hatóanyagainak felszívódását. Illóanyagai ezen kívül feljavítják a gyógyszer ízét. Tudományosan igazolt tény, hogy a méz a test teljesítőképességét fokozza, és a szívműködést javítja. Segíti az emésztést és csökkenti az agressziót. Néhány klinikán intravénásán alkalmazzák:

a szívkoszorúerek erősítésére,
Angina pectorisnál, ritmuszavarral és magas vérnyomással járó szívizom-gyulladásnál,
kiegészítő szerként bizonyos szíverősítőkkel végzett kezelésnél,
nagy szívoperációk esetén.

Különösen hangsúlyozni kell a méz kedvező hatását különböző szervek gyulladásos megbetegedéseinél, bőrbetegségek, fertőzött sebek és fekélyek esetén. Ezen kívül jól bevált gyógyszer az összes epe- és hasnyálmirigy-megbetegedésnél, májgyengeségnél, kisgyermekek és csecsemők lefagyása és soványsága esetén. Gyomor- és nyombélfekélynél éppenséggel szenzációs sikereket értek el mézzel, éppúgy, mint légcsőpanaszok, köhögés és különféle idegbetegség esetén. A rákterápiában és megelőzésben egyre nagyobb a jelentősége. Mivel az emberi test védekezőképességét fokozza, ezért egészséges embereknek is sok mézet kellene fogyasztaniuk.

Mustár (fekete, brassica nigra)

Csak a termesztett mustárt használják fel gyógyításra, a vadon termőt nem. A mustármag szinigrint (allil-mustárolajat), szinal- bint (amiből a mirozin enzim állít elő allil-mustárolajat), zsíros olajat, fehérjét és nyákot tartalmaz. Bőrizgató hatása miatt a mustármagot mindenütt felhasználják, ahol a bőr jobb vérellátása kívánatos: reumatikus fájdalmaknál, torok-, mellhártya- és tüdőgyulladásnál, hörghurutnál stb. A mustár az egyik legegész

132

ségesebb fűszer, javítja az emésztést és a zsíros ételeket könnyebben emészthetővé teszi. Ha gyermekek kívánják a mustárt, akkor ösztönösen helyesen cselekszenek, mert a mustár javítja az étvágyat.

Erős bőrizgató hatása miatt a mustáros kötést nem lehet hosszú időn át fennhagyni, és a bedörzsölést óvatosan kell végezni. Felléphetnek gyulladások hólyagképződés kíséretében, amelyek azonban hegesedés nélkül gyógyulnak. Belsőleg sem szabad az étkezési mustárt túl nagy adagban fogyasztani.

Olajbogyó (Olea europaea)

Az olajfa a Földközi-tenger keleti medencéjében honos, de ma már sok más országban is termesztik. Olajai és zsírsavai jól felhasználhatók bőr- és sebkenőcsök, emulziók, bőrápoló tejek készítésére és hajolajként is.

Petrezselyem (Petroselinum crispum)

A petrezselyem eredetileg a Földközi-tenger keleti medencéjében volt honos, de ma már az egész világon megtalálható. Amellett, hogy fontos konyhai fűszer, a termését és a gyökereit gyógyításra is használják. A petrezselyem illóolajat, zsíros olajat, apiolt, apiint, A-provitamint, B2- vitamint, pantoténsavat, káliumot, kalciumot, ként és vasat tartalmaz.

A petrezselyem serkenti a vizeletkiválasztást, ezért főleg vese- és hólyagpanaszok, reuma, köszvény, ízületi gyulladás, homok- és kőképződés esetén alkalmazzák.

Illóolaja (de főleg a termése) abortuszt idézhet elő. Terhes nők ezért nagy mennyiségben ne fogyasszanak petrezselyemgyökérből készült teát.

Rebarbara (Rheum palmatum)

A rebarbara eredetileg Kínából származik és ott 5000 éve használják gyógyításra. A 19. század óta Európában is meghonosodott. Gyógyításra a szárat és a gyökereket használják. Bi- és C-vitamint, foszfort és káliumot, kalciumot, vasat, gyümölcs- és szerves savakat, csersavat és keserűanyagokat tartalmaz. A rebarbara salaktalanít, tisztítja a vért, ezért tavaszi kúrákhoz nagyon ajánlható. Általános erősítő hatása van, fokozza az epetermelést, amellett vérképző hatású.

133

Retek (Raphanus satibus)

A retek igen régi kultúrnövény. Már a ókori egyiptomiak felismerték, mennyire egészséges és teljesítményfokozó hatása van. A retek kéntartalmú illóolajokat, allil- és butil-izotiocianátot, szulfidokat (szulforafén, Raphanin) és C-vitamint tartalmaz. Gyökerét gyógyításra használják. Lassan a hivatalos gyógyászat is elismeri gyógyító hatását epe- és májpanaszok esetén. A retek leve fokozza az epeömlést, megakadályozza a kő- és homokképződést. A népi gyógyászat a retekből és mézből készített levet köhögés és szamárköhögés esetén használja. Érzékeny gyomrúak figyeljék meg magukon, hogy bíiják-e ezt az italt.

Rozmaring (Rosmarinus officinalis)

A rozmaring a napot és a száraz talajt kedveli, ezért a Földközitenger vidékének jellegzetes növénye. Nálunk csak ritkán sikerül a kertekben termeszteni, mivel a növény a kemény telet nem bírja. A rozmaring kedvelt konyhai főszer és régóta gyógyszer is. Szárított leveleit használják erre, amelyek illóolajat, gyantát, csersavat, keserűanyagokat, flavonoidokat, növényi savat és valamennyi szaponint tartalmaznak. Amióta Kneipp is magasztalta gyógyító hatását, azóta a rozmaring a népi gyógyászat egyik legkedveltebb gyógynövénye. Segít tea, bor, fürdő és szesz formájában, felfúvódásnál, gyomor- és bélpanaszoknál, reuma, kösz- vény, görcsök és bénulások, főleg idegi eredetű kimerülés esetén.

Vérkeringést fokozó hatása miatt a rozmaringot alacsony vérnyomás esetén, valamint a vérkeringés stabilizálására tartják jónak, a rozmaringból készült szesz pedig a fáradt és fájós lábak ápolására hasznos.

Rozjnaringtea: egy púpos teáskanálnyi rozmaringleveket felöntünk negyed liter hideg vízzel, amint felforrt, rögtön levesszük a tűzhelyről és leszúijük. Reggel és délben egy csészével igyunk belőle.

Rozmaringszesz: 50 gramm rozmaringlevélre 240 gramm 70%-os alkoholt öntünk, és tíz napig állni hagyjuk. Azután a szeszt kinyomjuk belőle és leszűrjük.

Rozmaringfurdő: 50 gramm levélre egy liter vizet öntünk, forrásig hevítjük, 30 percig állni hagyjuk és leszűrjük. A folyadékot hozzáadjuk a fürdővízhez. A fürdőnek erős élénkítő hatása van, ezért nem ajánlatos lefekvés előtt alkalmazni.

134

Rózsa (piros és rózsaszín, rosa gallica és centifolia)

A rózsa a legrégebbi termesztett növények közé tartozik; valószínűleg Indiából származik. A gyógyászatban csak piros és rózsaszínű rózsát használnak.

A virágszirom vitaminokat, csersavat és nyákanyagokat, gallusz savat és antibiotikus hatású flavonoidot (antocianidin) tartalmaz. A rómaiak és a görögök nagyra tartották összehúzó és erősítő hatását. Ezért is használják a tüdő erősítésére. A vörös (piros) rózsa vékonybél-gyulladás esetén segít, a rózsaszín kismértékben hashajtó hatású, és ezért jól alkalmazható gyermekek székrekedése esetén.

Sárgarépa (Daucus carota)

A sárgarépát számos mezőgazdasági kultúrában termesztik a kertben és a szántóföldeken. Vadon terem a pusztákon, szemétlerakó helyeken, réteken, árokban és az utak mentén. A népi gyógyászat a gyökerét használja fel, de néha a szárát és a leveleit és magvait is. A sárgarépa A-provitamint, Bi-, B2- és C-vitamint, flavonoidokat és illóolajat tartalmaz.

Az orvostudomány a sárgarépát főleg csecsemők táplálkozási zavarainál, A-vitamin-hiány esetén, illetve folyadékkiválasztás fokozására alkalmazza. Weiss a sárgarépát végbélgilisztás gyerekek gyógyítására ajánlja.

A népi gyógyászat P. A. Matthiolus 1563-ból származó tanácsát tartja szem előtt:, A répát enni kell, mert hasznos a gyomornak, hajtja a vizeletet, fokozza az étvágyat és a nemi vágyat. A magját porrá törve és borban bevéve jó azoknak, akik kimerültek, illetve testi fájdalmaik vannak. Kihajtja a követ és a rossz vért. Kő ellen: vedd a sárgarépát leveleivel és magjával együtt, főzd a vízben, öntsd be egy kádba, ülj benne, és segíteni fog.”

Az édes sárgarépa pépje mézzel keverve fekélyek, nem gyógyuló lábszárfekélyek és égési sérülések esetén segít. A sárgarépateát a megszárított gyökerekből, a szárból, a levelekből és a bogyókból készítik. Két teáskanálnyi porhoz egy negyed liter, forrásban lévő vizet öntünk, és öt percig állni hagyjuk. A negyed-fél liternyi teát kortyonként egész nap fogyasszuk. Mellékhatásoktól nem kell tartani, amíg valaki nem eszik belőle naponta több kilót. Túl sok A-provitamin zavarokat idézhet elő, például a bőr elszíneződését.

135

Szeder (Rubus fructiosus)

A tüskés szedercserje Európában mindenütt előfordul: utak mentén és erdők szélén, kerítések és bokrok mellett. Főzéshez mind a bogyókat, mind a leveleket fel lehet használni, a gyógyításra pedig még a gyökereket is.

Hatóanyagai: a bogyók A-provitamint, C-vitamint, ásványi anyagokat, nyomelemeket, gyümölcscukrot és -savakat, pektint, illóolajokat és nyálkás anyagokat tartalmaznak. A levelek csersavban és illóolajokban gazdagok.

A szeder gyógyító hatását évezredek óta ismerik. Hatékony a nyálkahártya gyulladása és bélgyulladások esetén, de altesti vérzéseknél is. Az orvosok alkalmasnak tartják a gyökerét hólyag- és vesekő kihajtására. A modem természetgyógyászat a leveleket gyomor- és bélgyulladás, hasmenés és húgyúti panaszok esetén alkalmazza. A bogyók vizelethajtó és erősítő hatásúak, és ezért a gyógyulást jelentősen segítik. A növény leveleit influenza, légzőszervi hurutok, láz és bőrkiütés esetén alkalmazzák.

Szurokfű (= vadmajoránna, origanum vulgare)

A fűszeres illatú szurokfű, melyet ma inkább oregánó néven ismernek, Ázsiából származik és ma egész Európában megtalálható. A szurokfu a majoránna közeli rokona, ezért vad vagy téli majoránnának is szokták nevezni. A növényt, amely cseijések és hegyoldalak napos, száraz helyein terem, főleg pizzafűszerként használják a konyhában.

Hatóanyagai: Az egész virágzó növényt felhasználják. Illóolajokat tartalmaz (többek között timolt, amely az igazi majoránnából hiányzik), valamint gyanta-, cser- és keserűanyagokat. A szurokfut a népi orvoslásban emésztési zavarok, gyomorfelfúvódás, máj- és lépbántalmak esetén alkalmazzák. Kiváló szer homloküreg-gyulladás, krónikus hörghurut és asztma esetén is.

Torma (Annoracia rusticana)

A torma Dél-Európában honos, de északabbra (pl. Németországban és az USA-ban) is nagy mennyiségben termesztik. Étkezésnél a gyökere főleg húsok és zöldfélék fűszerezésére szolgál.

Gyógyszerként a szárát használják, amely glükozidokat, allil mustárolajat és szinigrint tartalmaz. A tormának ezen kívül nagy a C-vitamin és káliumsó tartalma.

136

Amióta a tormában antibiotikus hatású anyagokat találtak, azóta az orvostudomány is fokozottabban érdeklődik a növény iránt. A népi gyógyászatban a tormát köhögés, vese- és hólyagpanaszok ellen használják. A reszelt tormát ugyanannyi mézzel vagy cukorral összekeverik, és naponta 2-3-szor egy teáskanálnyit vesznek be belőle.

Mint minden olyan anyag esetében, mely a bőrt és a nyálkahártyát erősen izgatja, itt is ügyelni kell a pontos adagolásra. Túl sok torma esetleg izgatja a gyomrot, a beleket és a vesét.

Tök (Cucurbita pepo)

A mi éghajlatunk alatt termő tök Mexikóból származik, és a spanyolok révén került Európába. Kedveli a napos termőhelyet és a humuszban gazdag talajt.

Hatóanyagai: a tökmag sok zsíros olajat, vitamint (főleg E-vitamint), hormonszeru anyagokat, szelént, fehéijéket és amino- savakat tartalmaz.

Az egyes alkotórészek hatása még nincs teljesen földerítve. Valószínűnek látszik azonban a tökmag hatékonysága különböző hólyagpanaszok és idősebb férfiak prosztatapanaszainál előforduló tónusgyengeség esetén. Ebben az esetben elegendő naponta 2-3 evőkanál tökmagot elrágni. Ezen kívül a tökmag hatásos a gyermekkori ágybavizelés és bélférgesség (pl. galandfé- reg) leküzdésére.

Tölgy (Quercus robor)

A kocsányos vagy mocsártölgy a nedves talajt kedveli. Minden vegyes erdőben megtalálható; a kocsánytalan tölgy főleg dombos és hegyes vidéken fordul elő. Gyógyításra olyan kérget használnak, amely még nem túl vastag. Azoknak a gallyaknak és ágaknak, amelyekről lehántják a kérget, ne legyen az átmérője 6 cm-nél vastagabb; és ne legyenek rajtuk zuzmók és moszatok. A kérget mindig frissen kell felhasználni, tárolás közben ugyanis csökken a csersavtartalom. A tölgykéreg valószínűleg a legismertebb és a legtöbbet használt csersavraktár. A csersavaknak összehúzó és gyulladásgátló, hasmenés esetén fogó és bélerősítő hatásuk van. Ezért számtalan esetben alkalmazzák: fertőzések esetén száj- vagy garatöblítésre használják a főzetét (illetve a felöntött lét), teaként alkalmazzák gyomor- és bélgyulladások

137

gyógyítására, bőrbetegségek, égési sebek, nem gyógyuló lábszárfekély esetén pedig lemosásra.

Tölgykéregfőzet: 1-2 teáskanálnyi összevágott tölgykérget negyed liter hideg vízzel felöntünk, felforralunk, 3-5 percig állni hagyjuk, majd leszűrjük. A főzetet langyosan kell használni: naponta két csésze teát kell meginni, vagy 3 óránként öblögetni, nedves borogatásként pedig naponta 2-3-szor feltenni. Ilyen adagolásban nem kell mellékhatástól tartani.

Vízitorma (Nasturtium officinale)

A vízitorma források, patakok, folyók és árkok tiszta, lassan folyó és egyenletes hőmérsékletű vizét kedveli. Főleg leveleit és a friss gyógynövényt használják fel salátakészítéshez. A vízitorma segít gyengeség, anyagcserezavarok, székrekedés, bőrbetegség, ideggyengeség, köhögési és tüdőpanaszok, reuma, kösz- vény, epe-, máj-, gyomor-, bél-, hólyag- és vesebántalmak esetén.

Hatóanyagai: glükozid, fenil-etil-mustárolaj (nasturtium), kálium, vas, jód, keserűanyagok, A-, C- és D-vitamin.

Zeller (Apium graveolens)

Gyógyításhoz csak a kerti zellert használják, nem pedig a vadon termőt, amely nedves és sós talajon, nedves réteken és az árokszélen nő, és mérgező növény.

Egyaránt használják a gyökerét, a zöld részét és a termését, melyek illóolajokat, vitaminokat és ásványi sókat tartalmaznak. Lé vagy tea formájában vízhajtó hatású. A népi orvoslás a növényt vízkór, hólyag- és vesekő, reuma és köszvény, valamint ideggyengeség és krónikus tüdőpanaszok esetén ajánlja.

Teakészítésnél 2 púpos teáskanál zellerlevelet felöntünk negyed liter vízzel, felforraljuk és leszűrjük. Naponta két csészével iszunk belőle. Egyébként a zeller akkor is hatásos, ha zöldségköret vagy saláta formájában fogyasztjuk.

Mellékhatásoktól nem kell tartani. Terhesség esetén nem ajánlatos zellerlét vagy teát fogyasztani.

Zsálya (Salvia pratensis)

A nálunk vadon termő mezei zsályát nem használják gyógyításra, használják viszont a Földközi-tenger térségéből származó

138

zsályát, amelyet azután Közép-Európában is elkezdtek termeszteni. Illóolajat, csersavat és keseruanyagokat, valamint flavonoi- dokat tartalmaz.

A zsálya hatásos a száj- és garatüreg nyálkahártyájának gyulladásakor, görcsoldó és fertőtlenítő, nyugtató és izzadásgátló hatása is van. A népi orvoslás zsályafőzetet használ a csecsemők elválasztásakor, mivel a tejképződést gátolja. Mézzel édesítve a teát gyermekeknek is adják köhögési roham esetén.

A zsálya illóolajokat tartalmaz, amelyeknek gyógyszerként alig van jelentőségük; kellemes illata és íze miatt viszont fűszerként és teaként egyaránt kedvelik.

Mint minden gyógytea esetében, úgy a zsályalevélre is érvényes, hogy nem ajánlatos túl sokat fogyasztani belőle, hogy ne terhelje meg túlságosan a gyomrot. Csersavai és keserűanyagai az enzimműködést serkentik, a flavonoidok antibiotikus hatásúak, tehát az emésztőrendszer működését megzavarhatják. Ártalmatlan viszont, ha 2-3 csészényi teát egész napra elosztva, kortyolgatva megiszunk.

139

Házi szerek és ötletek
utazáshoz

Egy autót az utazás alatt gyorsan meg lehet javítani, de mit tehetünk akkor, ha megbetegszünk és nem juthatunk el orvoshoz? A legfontosabb az, hogy megőrizzük a nyugalmunkat. Feltétlenül fontos az is, hogy egy olyan kézikönyvet is beletegyünk az úti poggyászunkba, amelyben betegség esetére jó ötleteket találunk. Az ebben a könyvben szereplő házi szerek éppen olyanok, amelyek segítségünkre lehetnek. De azért feltétlenül fontos, hogy tudatában legyünk a kockázatnak is, és tartós vagy visszatérő panaszok esetén legalább az utazás után konzultáljunk egy orvossal vagy egy természetgyógyásszal.

E szerek közül sokat már nagyszüleink is ismertek. De más népek hagyományos szereivel szemben is nyitottaknak kell lennünk. Ami valakivel egy idegen országban megeshet, azt az ottani gyógyítók már évszázadok vagy akár évezredek óta is ismerik. Talán ismernek olyan szereket, amelyek eddig ismeretlenek az orvostudomány számára.

Egy utazás egészségügyi kockázatait már az utazás jó előkészítésével is csökkenteni lehet. Ebbe nem csak az tartozik bele, hogy a legfontosabb papíroknak (útlevélnek, menetjegyeknek és oltási bizonyítványoknak) a másolatát elkészítsük.

Öltözködés

Az öltözködés kérdésében az az irányadó, hogy az adott országban hogyan öltözködnek az emberek. Ha a dél-afrikai Zambiában, Botswanában az ottani lakosok sapkát és pulóvert viselnek, akkor ennek bizonyára megvan az oka: éjjel ott kegyetlenül hideg lehet, még nyáron is. A rövid ujjú ing többnyire rossz választásnak bizonyul. A hosszú ujjú ing ujját fel lehet túrni, ha az embernek nagyon melege lenne. A tűző nap ellen védekezve és este, ha a szúnyogok erősebben csípnek, akkor vissza lehet túrni, ezen kívül az öltözetnek jól szellőző, természetes anyagból kell készülnie. Téli szabadság idején a szűk ruha nem melegít, hacsak nem rétegesen öltözködünk, hogy a testmeleg elvesztését megakadályozzuk

141

Az úti patika kiegészítése

Ha a „harmadik világ” országaiba utazunk, akkor mindig magunkkal kell vinnünk néhány eldobható injekciós tűt. Ott ugyanis meg lehet kapni a hepatitiszt és egyéb betegségeket csupán a tó többszöri használata miatt. Ez nem azért fordul elő, mintha az ottani orvosok nem lennének a tudatában ennek, de gyakran nincs más lehetőségük. Akinek magának nincs szüksége injekcióra, az elajándékozhatja azt orvosi állomásoknak, orvosoknak és misszionáriusoknak. Ugyanez vonatkozik a maláriaellenes szerekre is.

A malária megelőzése

A malária lappangási ideje több hét! Aki tehát csak tizennégy napra utazik el Kenyába, az már rég hazaér, mire a láza felmegy, és otthon kezeltetheti magát. A maláriaellenes szerek a betegség kitörését rendszerint nem akadályozzák meg, hanem csak a tüneteit gyengítik. Sok maláriaszúnyog-törzs a felelőtlenül adott védőoltások következtében rezisztenssé vált. A trópusi betegségeknél az orvosok ezért nem tanácsolják, hogy rövid ott tartózkodás esetén a gyógyszerészet legújabb készítményeit használjuk védekezésre, mert a maláriával fertőzött területek lakosainak a túlélését csak az teszi lehetővé, ha a kórokozók nem válnak rezisztenssé. A több hetes utókezelésre azután otthon már be lehet szerezni a legújabb szereket a gyógyszertárból. A maláriaellenes gyógyszerek részben lerakódnak a lépben. Ezért nem alkalmasak több éven át tartó kezelésre (pl. a fejlődő országokban dolgozó szakemberek számára).

Az AIDS már világszerte elterjedt, még ha néhány ország azzal dicsekszik is, hogy egyáltalán nem, vagy csak kevés esetet regisztráltak náluk. A „harmadik világban” a betegséget általában a vérkészítmények terjesztik, mivel ott hiányoznak a technikai lehetőségek a kórokozó kimutatására. Ennek tudatában kell lennünk, mielőtt egy távoli országba utazunk, különösen akkor, ha gyerekeket is magunkkal szeretnénk vinni az utazásra.

Gyerekek

Mindenkinek komolyan fel kell mérnie, használ-e kisgyerekeinek az, ha olyan idegen kulturális környezetben töltik a szünidőt, amelynek a megértése még egy felnőtt számára sem egyszerű.

142

Talán jobb nyaralás a gyerekeknek az, ha egy sátor- vagy üdülőtáborban együtt lehetnek kortársaikkal, akiknek a nyelvét értik, és akikkel jól érzik együtt magukat. Még abban az esetben is, ha osztálytársaiknak rendkívüli módon imponálnának azzal, hogy Sri Lankán az erotikus sziklafalfestményeket láthatták.

Védekezés

A nőknek és partnerüknek a védekezésnél számításba kell venniük, hogy messzi országba való repülésnél az időeltolódás, a tökéletesen új környezet, a szokatlan élelmiszerek és az idegen emberek a menstruációra is kihatással lehetnek. Az üdülés alatt az ember pihenni szeretne, de akár észrevesszük, akár nem, az utazás stresszel jár, és felborítja a szervezet egyensúlyát, például emésztési zavarokat is előidézhet.

Gyógyszerek

A cukorbetegeknek az utazás előtt tájékozódniuk kell orvosuknál afelől, hogyan fog „viselkedni” szervezetük az utazás alatt, és hogy az új körülmények között mikor kell beadniuk az inzulint. Akinek bizonyos gyógyszereket be kell vennie, annak fel kell írnia a gyógyszer nevén kívül annak esetleges alternatíváit is és az összetételét, hogy ezeket a külföldi gyógyszertárakban is beszerezhesse.

Alkalmazkodás más éghajlathoz

A repülés az utazás egyik legkedveltebb formájává vált, mivel így néhány órán belül a világ legtávolabbi sarkába eljuthatunk. Az ember már nem az utazás kedvéért utazik, hanem azért, hogy valahová megérkezhessen. Míg egy hajón vagy a szárazföldön utazva heteken át szokhatunk hozzá egy másféle éghajlathoz, addig repülőút esetén az ott töltött idő fele is rámehet arra, hogy alkalmazkodjunk az eltolódásokhoz. Ezt tekintetbe kell venni az útitervek összeállításánál, és arra is gondolni kell, hogy hasonló átállásra a visszatérés után is szükségünk lesz.

Terhesség

A terhes nőnek vigyáznia kell a repülésnél. Számos repülőtársaság csak akkor szállít a hetedik hónapján túl lévő terhes nőt, ha orvosi igazolás tanúsítja, hogy komplikációktól nem kell tar

143

tani. Ezen kívül kérhetik még a jövendő anya írásos elismervé- nyét is arról, hogy a repülés kockázatát ő viseli. A gépnek miatta esetleg le kell szállnia útközben, és ez sok kiadással jár a személyzetcsere, az új repülőgép és a leszállási költségek miatt.

Alkohol és nikotin

A repülőgépek sürgős orvosi esetekre is fel vannak szerelve. A távolsági repülőgépeken vannak hordágyak is, hogy az utas lefekhessen. Többnyire van a fedélzeten orvosi kérdésekben járatos személy is. A repüléstől való félelem ellenére a repülés még mindig a legbiztonságosabb utazási lehetőség. Azt azonban tudni kell, hogy a test a Földtől több km távolságra az oxigént másképp használja fel. Akinek különben is vannak légzési nehézségei, az semmiképpen se üljön dohányzók közé. A dohányfüst a test oxigénnel való ellátását még inkább megnehezíti. Hasonló a helyzet az alkohollal is, amelynek szintén más hatása van a levegőben, mint a Földön.

A leszállást követő sokk

A vérkeringés összeomlása ritkábban következik be a levegőben, mint a leszállás után. A megkönnyebbülés érzése, hogy a repülés véget ért, gyakrabban vezet ájuláshoz és sokkos állapothoz. Erre is ügyelni kell.

Biztosítások

Betegeknek és frissen operáltaknak az orvosukkal kell megbeszélniük, hogy repülhetnek-e. Ha az orvos tanácsa ellenére mégis el kell utaznunk, akkor annak megfelelően kell az útra felkészülnünk. Az utazási irodák és autóklubok kedvező biztosításokat kínálnak, amelyek nem csak a kezelési és visszaszállítási költségeket vállalják magukra, hanem lopások esetén is kártalanítanak, mindenesetre néha csak olyan betegségek esetén, amelyek az utazás előtt még nem jelentkeztek. A betegpénztárak információkat nyújtanak a külföldi betegellátási lehetőségekről és a kockázati díjakról.

144

Útravaló ötletek

Hogy az úti előkészületek során vagy útközben gyorsan utána lehessen nézni, ezért néhány házi szert és gyógymódot itt még egyszer összefoglalunk:

Torokgyulladás: 1 liter vízbe tegyünk 10 gramm sót és azzal öblögessünk, közben nyelvünket nyújtsuk ki, hogy az oldat mindenhova eljuthasson. Ezenkívül kössük be torkunkat: mártsunk egy anyagszalvétát forró vízbe és kössük a nyakunk köré; borítsuk be egy nylonnal vagy egy törölközővel, és tartsuk addig a nyakunkon, míg a borogatás ki nem hűlt.
Hólyaggyulladás: akut betegség esetén a hólyagot kíméljük, és ne igyunk túl sok folyadékot. Rosszabbodás esetén azonban sok itallal öblítsük át.
A C-vitamin erősíti a legyöngült ellenállóképességet. Ha citrusféle nem áll rendelkezésre, akkor a petrezselyem és a hagyma is megteszi. Az utóbbi mentette meg Kolumbusz hajósait is a skorbuttól Amerika felé hajózva.
Hasmenés: ha lehetséges, koplalni kell, tehát a gyomrot pihentetni, azután tojás fehérjéből készült habbal és reszelt almával ismét a táplálékhoz szoktatni. Széntabletta csak olyan nagy mennyiségben lenne hatásos, amennyi rendszerint nincs az embernél. Szénné égett fa hamuja szintén segít. Aki a „harmadik világ” országaiba utazik, annak feltétlenül el kell olvasnia a hasmenésről szóló fejezetet. Ha őt magát elkerüli is „Monte- zuma bosszúja”, az elektrolitek szabályozásával kapcsolatos utasítások életmentőek lehetnek gyermekek és felnőttek számára, akik különben órákon belül elpusztulnának a hasmenés miatt.
Pióca: a piócák ártalmatlan, legföljebb 30 cm hosszú gyűrűs férgek, amelyek jelenléte a trópusi erdőkben nagyon kellemetlen lehet az utazó számára. A piócákra benyálazott dohánylevelet kell tenni, ez elveszi az étvágyukat – szükség esetén megteszi a cigarettadohány is. A marás helyei egy speciális hormon következtében még tíz óra hosszat vérezhetnek.

145

Félrenyelt halszálka: lehetőleg sok savanyúkáposztát együnk, mert az megpuhítja a szálkát és így lecsúszik.
Epepanaszok: éhgyomorra mézzel felvert tojássárgáját fogyasszunk, az összehúzza az epehólyagot és megkönnyebbülést okoz.
Szívszorulás és -panaszok: a bal alsó kart tegyük be a mosdóba, folyassunk rá olyan forró vizet, amilyet csak kibírunk.
Oltások: a célországtól függően idejében adassuk be a védőoltásokat!
Isiász vagy derékzsába: a meleg jót tesz! Egy forró fürdő vagy a strand homokja enyhíti a fájdalmakat.
Bőrviszketés: ecetes vizes lemosásokkal enyhíthetjük a kellemetlenséget.
Fejfájás: a középső ujjakkal a szemöldök felett mindkét oldalon kezdjük el a masszírozást, haladjunk a halántékon és a fülkagylón át egészen a tarkóig. Ezt többször ismételjük meg, nem túl erős nyomást alkalmazva, végül pedig ezt a vonalat – ujjainkat körkörösen mozgatva – masszírozzuk. Vagy mindkét hüvelykujjunkat nyomjuk be azokba a kis mélyedésekbe, amelyek a szemüregek felső szélein találhatók.
Lábikragörcs: feküdjünk a hátunkra, a lábszárunkat pipa alakba hajlítsuk be, és lábujjainkat felfelé feszítsük. Ezután masszírozzuk meg a görcsbe rándult izmot.
Malária: rövid utazás esetén a trópusi betegségek szakorvosai ellenzik a megelőzést, mivel a malária csak a fertőzés után néhány héttel tör ki és így otthon kezelhető.
Migrén: meleg lábfiirdő és lábmasszázs a tarkó masszírozása helyett, valamint japánolaj a halántékra és a homlokra.
Gyomorfekély: nyers savanyú káposzta enyhülést hoz a benne lévő természetes tej sav következtében.
Orrvérzés: üljünk egyenesen, hagyjuk abba az orrfújást és -törlést, fejünket kissé hajtsuk hátrafelé, mert úgy a vér hátrafolyik. Tömjünk ujjnyi vastag anyagdarabkákat összecsavarva az orrunkba, és nyomjuk össze az orrcimpákat. A beletömött anyagot vegyük ki, mielőtt a vér megalvad, mivel úgy újabb kis ér szakadhat fel. Hideg borogatást tegyünk az ormyeregre és a tarkóra, és masszírozzuk a homloktájékot.
Fülfájás: a szegfuolaj enyhíti a fájdalmat. A fülbe tévedt rovarok ettől meg is fulladnak. Ezt a hatást olívaolajjal is el lehet érni.

146

Ütések és vérömlenyek: a keletkezésüket hideg borogatással vagy jéggel lehet meggátolni. A meleg víz viszont elősegíti a vérömlenyek feloszlását.
Medúzacsípés: tengervízzel és sóval óvatosan mossuk le, s a mart bőrfelületre csepegtessünk gyümölcsecetet. Csak utána töröljük le a csápmaradványokat száraz ruhával.
Alvásproblémák: egy-két evőkanál túró 1 pohár vörösborral, vagy egy pohár komlóban gazdag sör segítenek az elalvás- ban. Ezenkívül ne csak egy ablakot nyissunk ki, hanem kettőt. Kis levegőmozgás esetén – a huzatot persze kerülve! – jobban alszik az ember. Utazás közben is.
Homoki bolhák: a lábkörmök alá, a lábujjakba és a sarokba befúrják magukat, de a befúródás közben még egy felizzított tűvel vagy csipesszel eltávolíthatók. Ezután már csak úgy távolíthatók el, ha előzőleg nyílás fölé csöppentett olajjal vagy benzinnel elpusztítjuk. A homoki bolhát rejtő kis csomó kifekélye- sedik, végül kilökődik.
Szőrzettel borított testrészek sebein lévő var: éjszakára olíva- vagy más étolajjal puhítsuk fel, tegyünk rá nylonzacskót vagy törülközőt, s másnap óvatosan mossuk le.
Leégés: a ruházat nemcsak a hidegtől, hanem az intenzív napszúrástól is véd. A kipirult bőrt egy napig pihentessük: a fokozatosan lebarnult bőr nem hámlik és hosszabb ideig is megtartja a színét.
Trópusi fekély: csípésekből és harapásokból a trópusokon gyorsan keletkezhetnek gennyes sebek. Enyhébb esetekben segíthet a japánolajjal vagy fokhagymalével készített nedves borogatás, még ha égető érzést okoz is.
Trópusi betegségek szakorvosai vagy magánpraxist folytatnak, vagy intézményekben dolgoznak. A helyi orvosi kamarák szükség esetén megadják a legközelebbi, magánpraxist folytató trópusibetegség-specialista címét.
Túlzott lehűlés: takarók segítségével a lehető leggyorsabban próbáljunk felmelegedni. Forró italt csak abban az esetben fogyasszunk, ha a reakcióképességünk nem csökkent.
Székrekedés: jól megtisztított friss gyümölcsöt és zöldfélét együnk, vagy lefekvés előtt 1-2 evőkanál puffasztott lenmagot és egy pohár friss vizet igyunk. Akut székrekedés esetén segít egy darab, szappanból kifaragott csapocska felhelyezése.

147

Sebek: cukrot vagy mézet tegyünk rá, mert kihúzza a nedvességet. A legjobb a hidrogén-peroxid fertőtlenítőszert tartalmazó fenyőméz. Egy ausztrál barát egy görögországi utazás alkalmával rosszul gyógyuló térdsebét éles késsel felnyitotta, és azután belevetette magát a Földközi-tengerbe. A tengervízben lévő só összehúzta a sebet és gyorsan begyógyult. Ilyen esetekben hegek keletkezhetnek, a só pedig először égető érzést kelt.
Giliszta-kúra: Nyugat-Afrikában házi szerként használják a papaya magvait. Napon megszáradva kis golflabdákhoz hasonlítanak, amelyeket összetörnek és vízben felforralnak. A keserű főzetet két vagy három napon keresztül lefekvés előtt isszák.
Fogfájás: a szétrágott szegfűszeg vagy szegfűolaj csillapítja a fájdalmat.
Kullancs: ha olajat csepegtetünk rá, akkor magától leválik, mivel nem kap levegőt.

148

A betegség és
társadalmi következményei

A néprajz egyes kultúrák jellegzetességeivel foglalkozik, többek között a különböző egészségfelfogásokkal is. Az orvostudomány és a természeti népek gyógyító tevékenységének összehasonlítása segíthet a mai orvosoknak abban, hogy tudományos diagnózisaik és terápiáik mellett kulturális, szociális és pszichikai tényezőket is tekintetbe vegyenek, amikor egy betegséget vagy testi bajt orvosolni akarnak. Természeti népen ebben a fejezetben olyan etnikai csoportot értünk, amelynek életmódja jelentős mértékben a természethez kötődik, s különbözik a nagymértékben iparosított környezetben élő emberekétől. Felületes dolog volna természeti népeket csupán a „harmadik világban” keresni, hiszen például az Egyesült Államokban még ma is élnek olyan indiánok, akik hagyományaikat tekintve a természeti népek közé tartoznak. És bárhol a világon előfordulhat, hogy egy magasan képzett ember olyasvalakihez fordul segítségért, aki hagyományos módon gyógyít.

Mi is az egészség?

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) alapító okmánya egészségen a jó testi, szellemi és szociális közérzetet érti. Később ezt kiegészítették még a munkahelyi (vagy foglalkozási) jó közérzettel is. Az egészség eszerint nem csupán azt jelenti, hogy valakinek nincs betegsége vagy fogyatékossága. De a világszervezetnek ezt a definícióját az orvostudomány csak erős fenntartásokkal fogadja el. Willibald Pschyrembel népszerű klinikai szótárának 1982-es kiadása egy mainzi orvost idéz, aki szerint az orvostudomány határainak figyelmen kívül hatását jelentené, ha csak az orvosnak kellene eleget tennie mindazon követelménynek, amelyet a WHO az egészséggel kapcsolatban felállít. A rossz szociális közérzet miatt előálló betegségérzetet az orvos és az orvostudomány még sokkal erősebb pszichoszociális aktivitással sem tudja leküzdeni.

149

A természeti népeknek és a természetgyógyászoknak viszont nincs gondjuk a WHO egészség-definíciójával. Az egyes kultúrák egészség-felfogása valamelyest a nyelv függvénye is, hiszen a nyelvben fejeződik ki az egészséges vagy a beteg test állapota, fejlődése és változása. Beszéddel informáljuk egymást testünk állapotáról, de a nyelvet hívjuk segítségül a betegségek leírásához, azok megértetéséhez is, tehát szerepe van azok érzékelésében és elismertetésében. Míg egy egyszerű szerkezetű, kis közösségnek minden tagja azonosan értelmezi a test leírására és a szimptómák jelzésére szolgáló szavakat, hiszen azonos környezetben nőttek fel és azonosak az ismereteik, nézeteik, addig a fejlettebb világban a betegség is egyre jobban elidegenedik: egy viszonylag szűk élettérben mind több – különböző társadalmi helyzetű, eltérő anatómiai ismeretekkel és betegség-felfogással rendelkező – szubkultúra találkozik össze.

Azok, akik gyógyítással foglalkoznak, legalább abban megegyeznek, hogy közös vezérelvük a természettudomány. De ez még egyáltalán nem azt jelenti, hogy ezzel sikerül az orvosi és a természetgyógyász körök különböző egészség-felfogását megértetni a bábeli nyelvzavarban értetlenül álló beteg előtt. A természettudomány objektív jellegű ugyan és a jelenségek lényegének megértetésére koncentrál, de számos kérdésre még nem ismeri a választ.

A természeti népek tágabb értelmű egészség- és testfelfogása nem hagy kérdéseket megválaszolatlanul. Az a gyógyász ugyanis, aki egy beteget és annak családját, a barátokat és a falu lakosait bizonytalanságban hagyja, az nem tesz eleget hivatásának. Ha tehát nem tudja a beteget meggyógyítani, akkor legalább egy elfogadható, a tragikumot enyhítő és a közösség igényeinek megfelelő magyarázatot kell adnia arra, hogy miért nem tudott segíteni, és jeleznie kell, hogy a beteg meg fog halni.

A kenyai Rift-völgyben élő kalendzsinek egy csoportját képezik a pokotok, akiknek többsége már letelepedett, kisebb részük még nomád pásztor. A megbetegedéseknek vagy a fogyatékosságoknak csak kis részét magyarázzák természetfölötti erők hatásával. Betegség megítélésénél két kérdést vizsgálnak:

Miben nyilvánul meg a betegség? Ennek elemzésekor természetes, biokémiai és pszichológiai szimptómákat vesznek figye

150

lembe. A magas életkort, a rossz levegőt, a nedvességet, a zivatart és a káros organizmusokat kiváltó tényezőnek tekintik.

Miért betegedett meg az illető? A pokotok magyarázatot keresnek a betegség sajátosságaira, és ennek során az emberek közötti és a természetfeletti vonatkozásokat egyformán a betegséget előidéző illetve súlyosbító tényezőként kezelik.

A nepáli tamangok is elismerik a biológiai tényezők elsődlegességét. Sámánjaik csak akkor kezdik meg tevékenységüket, ha egy betegség esetén vagy a közösség egyéb természetű bajában természetfeletti beavatkozást lehet feltételezni. A tamangok esete jó példa arra is, mekkora hatással van a nyelv és a testfelfogás a betegség megértésére. Gerhard Heller kultúrtör- ténész ismerte fel, hogy a köhögést a tamangok nem tekintik betegségnek. Csak amikor ő és munkatársai elmagyarázták, hogy a köhögés az ő kultúrájukban betegségnek számít, akkor kezdtek el a tamangok is panaszkodni és gyógyszert kérni. A kutató és munkatársai – köztük orvosok – felfigyeltek arra is, hogy a tamangok csak négy alapbetegséget különböztettek meg, amelyek önmagukban és valamennyi lehetséges kombinációjukban az összes diagnózis 80%-át tették ki. Bár köztük 40 betegségfajtát lehetett megkülönböztetni, legtöbbjüket mégis be lehetett sorolni ebbe a négy kategóriába: forró, hideg, nedves és száraz.

Sok szimptómát tehát ennél a csoportnál nem vesznek figyelembe: ha a köhögés nem számít betegségnek, akkor nem is lehet benne megbetegedni, így nem is kell kezelni. A tamangok az igen gyakori köhögésük ellenére – a saját felfogásuk szerint – egészségesnek érezték magukat. Ez azt az álláspontjukat támasztja alá, hogy az egészség mindenek előtt a saját testi állapotunkkal kapcsolatos magatartás. A nyugati orvosok szerint ugyanis az egész népet azonnal betegnek lehetett volna nyilvánítani.

A tamangok is keresik a testi zavarok okát. Erre nemcsak mitológiai és misztikus magyarázatokat találtak, hanem ésszerű kapcsolatokat is felfedeztek a szimptómák, a kiváltó okok, a környezet és a lelkivilág között. Magyarázataik és terápiáik annyira logikusak és meggyőzőek, hogy maguk a Gerhard Heller mellett dolgozó orvosok sem tudtak jobb magyarázatokat adni: „A hasmenéses beteg előzőleg valamit ’hideget’ vett magához,

151

vagy a külső ‘hideggel’ (víz, levegő) került érintkezésbe; akkor lesz majd jobban, ha valami ’forrót’ vesz magához. A tbc-s betegnek biztosan megfájdul a feje, ha szövés közben a napon ül. A vizelet azután olyan sárga lesz, mint a mustárolaj; a hűvösebb, esős időszakban viszont jobban fogja már magát érezni.” A forró, hideg, száraz és nedves egyszerű kategóriáin alapulnak a tamangok terápiái is. Egy „forró” betegséget „hideg” szerrel kezelnek, és ezáltal ismét helyreállítják a megbomlott egyensúlyt.

A tájékozottság hátrányos következményei

Hogy milyen következményekkel járhat az, ha valaki sok betegséget ismer, annak jelzésére álljon itt néhány jellegzetes példa:

Egy hatvan év feletti hölgy – miután olyan sokat olvasott az újságokban és a folyóiratokban a betegségekről, hogy teste minden megnyilvánulásából valamilyen szimptóma-együttesre következtetett – csodálkozó orvosának olyan panaszokról is beszámolt, amilyenek egyáltalán nem is voltak neki.

Egy orvosi asszisztens pedig azt mesélte, hogy amikor tanulmányai idején az órákon valamely betegség tüneteiről esett szó, diáklánytársai rendszerint kórusban kiáltozták, hogy „én is ugyanazt érzem”, még ha előtte semmi panaszuk sem volt is.

Az orvosok manapság csak minden ötödik egészségügyi problémát veszik figyelembe, mivel a betegségekkel kapcsolatos felfogásuk eltér pácienseikétől. A tamangokat nem zavarta a köhögés, a jövendőbeli orvosi asszisztenseket pedig sok egyéb tünet, mivel ezeket korábban nem tekintették betegség megnyilvánulásának. Csak amikor kellő elméleti tájékozottság birtokában a panaszokat észrevették, elkezdték magukat betegnek tekinteni és mindjárt orvosságot is kértek rá. A modem orvostudomány nagymértékű specializálódása így kétélű fegyver: kielégíti azt a szükségletet, hogy egyre újabb betegségeket fedezzenek fel; de egyre több betegséget fedeznek fel és értelmeznek, minél inkább specializálódnak az orvosok. Ennek az az egyik lényeges következménye, hogy a betegnek a komplex személyiségére már nincsenek tekintettel, hanem a kezelőorvos csak azt a tünetet akarja kezelni, amelyre szakosodott – például a sebeit.

152

Ha csak a sebbel kapcsolatos vizsgálatokat tekintjük, rájövünk, milyen problematikus az orvostudomány szakosodása és hogy ez milyen bizonytalanságot okozhat a sérültben vagy a betegben. A mai orvostudomány összefoglaló névvel vulnusnak nevezi a sebet, és a következőképpen értelmezi: „mechanikus okból előálló vérzés és fájdalom kíséretében keletkező folytonossághiány egy bőrrel fedett testszöveten, azaz kisebb-na- gyobb nyílás”. Ami ilyen bonyolultan van megfogalmazva, az biztosan veszélyes is. Ezek után nem is csoda, ha „a seb ellátása … a sebkezelő orvos feladata”.

A magyar szóhasználatban a „seb” szó egyszerre több olyasmit jelent, amit az orvostudomány egymástól elkülönít:

megegyezik a tudományos definícióval;
fertőzéses bőrpanaszok, többek között olyanok, amelyeket gennyképző baktériumok idéznek elő; viszketés, karmolás miatt, gombás eredetű bőrpanaszok;
külső erőszak alkalmazása következtében keletkezett sebek: vágott- és szúrt sebek (tárgy, rovar); csonkolásos sérülések, ha- rapásos sérülések; égési sebek;
krónikus lábszárfekély és más elsődleges és másodlagos fekélyképződés;
ekcémák.

Bár a magyar természetgyógyászat a kezelési módok szerint megkülönbözteti a különböző sebeket, de valamennyi fajtája beletartozik a „seb” fogalmába, viszont lényegében mindegyik kezelhető „sebkezelő szakorvos” bevonása nélkül is.

A természeti népek gyógyászatában a pszichikai zavarokat olyan egyszerű szerekkel lehet kezelni, melyeket a csoport minden tagja ismer. Itt is előfordulnak azonban olyan betegségek, melyek kezelése csak a modem gyógyászat különleges eszközeivel és módszereivel lehetséges. Ezek nélkül meghal a beteg, amit például az egyiptomi oázisokban sorscsapásnak tekintenének.

De vannak krónikus lelki és pszichoszomatikus betegségek, melyek esetében a természeti népek gyógymódjai jól beválnak: ha egy betegséget nem lehet így meggyógyítani, akkor a legtöbb kultúrában ennek okát az illetőnek vagy hozzátartozóinak antiszociális magatartásában keresik. Ott is előfordulnak „önkéntes” betegek (miként nálunk is, hogy az illető a munka vagy az is

153

kolalátogatás alól mentesüljön). De általában igaz az is, hogy senki sem választ „szabad akaratából”, tudatosan egy betegséget azért, hogy a saját vagy a közössége problémáit megoldja.

A természeti népek gondolkodásmódja szerint sok betegség és sérülés olyan mindennapi események sorozatában keletkezik, amelyek a pszichén keresztül a testre hatnak. Ha ez az elv a természeti népek körében érvényesül, akkor az nem jelenti azt, hogy a modem gyógyászatból száműzni kellene. Egyesek szerint ugyanis az orvostudomány nem lehet csupán természettudomány, hanem társadalomtudománynak is lennie kell, mert a célja is társadalmi.

A természeti népek nem fogadják el, hogy egy betegség véletlenül keletkezik. Még sérülések esetén sem kielégítő a véletlenre vagy a természetre való hivatkozás. A nagyon hagyománytisztelő kultúrák, például a bantuk esetében a betegségekkel kapcsolatos elképzelések eleve szociális jellegűek – ami a nyugati világ számára rendkívül idegen gondolat, mint ahogyan ezt az orvostudománynak a WHO egészségdefiníciójára adott válasza is mutatja.

A természeti népek orvoslása tehát a hagyományosan pszichoszomatikus reakciók elvével párhuzamosan a szocioszoma- tikus reakciók elvét is figyelembe veszi: „A szociális környezet nemcsak az adott csoport élő tagjaira korlátozódik, hanem magába foglalja a halottakat, az ősöket is. Ezek megsértése vagy elutasítása az egyén jó testi és lelki közérzete szempontjából ugyanolyan következményekkel járhat, mint egy élő rokonnal való konfliktus. így az egyén viselkedése csak kis mértékben térhet el a kulturális, szociális illetve etikai normáktól. A viselkedéskódextől való eltérések megbetegedési kockázattal járnak.

Megbetegedési kockázat családi bosszúságok miatt

Azt, hogy nemcsak a természeti népeknél játszanak szerepet az emberek közötti (valamint a halottakhoz és az ősökhöz fűződő) kapcsolatok az egészség szempontjából, azt rákos betegek körében végzett vizsgálatok is bizonyítják. Sokuknak rossz volt a kapcsolata a szülőkkel, több mint húsz éve szenvednek króni

154

kus depresszióban és elfojtják érzelmi indulataikat. Feltételezni lehet, hogy ez a három tényező összefügg, és emiatt a rák végső soron olyan szociális kapcsolatokra is visszavezethető, amelyek még a szülők halála után is hatnak. A modem orvostudományban még nincsenek olyan módszerek, amelyek segítenék ezeknek a zavaroknak a feldolgozását, és megakadályoznák a betegségeket. A pszichoterápia most kezdett ezzel foglalkozni, de a természeti népek néhány lépéssel előttünk járnak e tekintetben.

A kenyai pokotok például elejét veszik annak, hogy legalább is élő személyek hozzátartozóik egészségét megkárosítsák. Rendszeresen erősítik magukat olyan szerekkel, melyeknek mágikus erőt tulajdonítanak. Ezek egyike a modzskut. Minden családfő ezt a szert a havonta megrendezésre kerülő ún. ighat szertartáson – több mint tíz különböző növényből – frissen készíti el. Ezeknek a füveknek valóban gyógyító hatásuk van, mint ahogy a lakoma résztvevői számára a nagy mennyiségű kecskeleves biztosítja az ásványi anyagokat és a szénhidrátot, amelyek a mindennapi élelemből hiányoznak. A pokotok hisznek a gyógyítás mágiájában. Az ighat szertartás rendkívüli mértékben stabilizálja a közösséget – és valószínűleg ez a modzskut legfontosabb hatása.

Ebből a szempontból feltűnőek az ighat szabályai: a vendégeknek tisztelniük kell egymást és nem szabad egymással veszekedniük. Aki a szertartás során a modzskut készletét fel akarja frissíteni – ami a pokotok szerint elengedhetetlen az egészség szempontjából -, annak előzőleg a többi résztvevővel ki kell békülnie. Aki ez ellen vét, azt felelőssé lehet tenni a csoportban előforduló betegségekért. A pokotok szerint az emberek és a természetfölötti hatalmak közötti harmonikus viszonyok elengedhetetlenek az egészség szempontjából.

Hogy milyen erős ez a hit, azt a voodoo-kultusz is mutatja, mely többek között Haitin fordul elő: ha valaki eszerint tudomást szerez arról, hogy boszorkányság áldozatául esett, akkor csoportjának hagyománya szerint a pusztulásáról is meg van győződve. Környezete, rokonai és barátai osztják ezt a nézetet és elfordulnak tőle. Számukra ő nemcsak elveszett ember, élő halott, hanem fertőző veszélygóc is. És ezt érzi az áldozat is, mivel a halált a számára valósággal tanácsolják. Olyan rítuso

155

kát végeznek, amelyek az elvarázsolnak az alvilágba (árnyékvilágba) való utazását meg kell gyorsítaniuk. Már rég megszűntek a családi és társadalmi kapcsolatai, épp úgy, mint azon funkciói és tevékenységei is, amelyeket ő a közösség tagjaként megélt. Tehát egy ünnepség középpontjában áll, ahol természetfeletti erőket idéznek meg, nem azért, hogy őt megmentsék és meggyógyítsák, hanem, hogy elpusztítsák: halottnak nyilvánítják, egy jogok és kötelességek nélküli személlyé, félelmek, rítusok és tilalmak tárgya lesz. Mivel közösségi személyisége megszűnt, pszichikai léte a halállal szemben már nem tud ellenállni.

A voodoo-varázslatnál is előforduló mitikus magyarázat néhány szerzőnél már elegendő bizonyíték arra, hogy nemcsak a beteg egészsége rendült meg, hanem valójában a társadalmi csoport élete:

„A helyzet elviselhetetlen és kritikus, ameddig a betegség okát nem találták meg. És ebben az esetben egy jellemző problémával szembesülünk: honnan jött a betegség? Ki okozta? Mit jelentett? Milyen következményei lehetnek? Nyomatékosan kell hangsúlyozni, hogy az ezekre a kérdésekre adott válasz a társadalom szempontjából összehasonlíthatatlanul fontosabb, mint a beteg gyógyulása. Ebből a szempontból azt lehet mondani, hogy a betegség okának a felismerése már majdnem a gyógyulást jelenti. Egy bűnöst találtak, aki ellen a csoport harcolhat, és a harc győzelmes befejezése megoldja a krízist: a betegség, a furcsa – addig megmagyarázhatatlan – fenyegető jelenség átalakul ismert jelenséggé, amely már ellenőrizhető. A csoport élete ismét normalizálódik. Pszichológiai jellegű vetítés ment végbe: egy »frusztrációt« egy kívülről irányított büntetőintézkedés szüntetett meg”.

Abban az esetben is, ha nálunk a betegség érinti a család, a lakó- és dolgozóközösség mindennapját, a végén az is inkább személyes ügy. Még látni fogjuk, hogy ez az orvosi rendszer következménye. Az egyes emberek betegsége a természeti népek kisebb életközösségeinek az esetében mindig a csoportot is, mint egészet veszélyezteti, ezért mindenkinek az ügye. A ghanai beteg asantit vagy fantit ezért soha sem hagyják egyedül. Éppen ellenkezőleg, valaki elítélhető, ha nem aggódik igazán a betegért, nem látogatja és nem vigasztalja, vagy nem fáradozik azon,

156

hogy számára gyógyító szert találjon. Ez a hagyomány (szokás) annyira erős, hogy még azoknak is kell a beteget ápolniuk, akik haragban vannak vele.

Ráérzesek és rossz előjelek esetén

Hasonlóan gondolkodnak a kenyai pokotok. Ők nem csak akkor alkalmaznak egy kezelést, ha valaki beteg. Egy rossz előjel már elég arra, hogy megelőző intézkedéseket tegyenek. Ha a ház közelében leszáll egy bagoly vagy bejön egy szamár, már szükség van gyógyító szertartásokra.

Ennek okai:

Mert ez így szokás. A kezelés egy meghatározott sorrendben végezve hatásos.
A rítus és az imák arra indítják az isteneket és az ősöket, hogy a későbbi betegségek elleni gyógyszerek hatásosak legyenek. Bár a pokotok elismerik a gyógyszernek, mint olyannak a hatását, de azt hiszik, hogy ezt a hatást az istenségek és ősök erősítik.
A rítus a ház lakóit megszabadítja a bűntől, amelyet társadalmi és vallási szabályok semmibevételével követtek el. Az istenségektől bocsánatot kémek, és ezután elvonulnak a betegségeket okozó szellemek.

A pokotok meg vannak győződve arról, hogy a gyógyító szertartásoknál a közeli rokonoknak és szomszédoknak mindig jelen kell lenniük, tehát az adott csoport tagjainak, ahol a szolidaritás a túlélés szempontjából nagy fontosságú. Ha valaki nem vesz részt ezen, az súlyos sértésnek számít. Még ha a szertartások során jó is a hangulat, sőt még tréfálkoznak is, akkor is komolyan veszik őket és igen nagy a jelentőségük. Ha nincs hatásuk, akkor annak más okai vannak: a beteg talán rossz gyógyszert kapott, vagy a gyógyító szertartás sorrendjét nem helyesen tartották be, és meg kell ismételni; vagy az egyik résztvevő rossz hatásával szabotálta a szertartást.

Az, hogy az ősök szelleme, a varázslás és a voodoo valóban hatnak-e, az végül is nem fontos. A fogalmak segítenek a pokotoknak, asantiknak, fantiknak, tamangoknak és még ki tudja kinek, jelenségeket megnevezni, hozzátartozóikkal erről be

157

szólni és velük találkozni, még akkor is, ha a mögöttük lévő elméletek és mítoszok a természettudományos orvoslás szemszögéből nézve tarthatatlanok. Sok természeti népnél valószínűleg nem tekintik azt betegségnek, ami gyógyszerekkel gyógyítható. Amíg olyan szerek segítenek, amelyeket mindenki ismer, amelyekkel mindenki rendelkezik, addig valami hétköznapi, ártalmatlan és érdektelen dologról van szó. Betegségnek az számít, ami megzavaija a társadalmi szerkezetet. A társadalmat harmonikussá tenni, ez a népi gyógyászat legfontosabb célja.

Betegség vagy egészség

„Mindannyiunknak döntésképesebbnek kellene lennie a saját sorsával kapcsolatban. Mégpedig azelőtt, mielőtt megbetegszünk és más emberektől függővé válunk, akiknek a segítségére is rászorulunk. Hajszolt tempójú életünk során sokszor már az alapvető érzéseinket is elveszítjük, úgyhogy már azt sem vesszük észre, hogy tulajdonképpen mivel ártunk saját magunknak…”

De szép is lenne, ha közülünk valóban mindenki döntésképe- sebb lenne saját egészségét illetően. Ha azonban a tudományos definíció szerint minden sebet sebész szakorvosnak kell kezelnie, akkor reggelenként mindenkinek, aki megvágja magát borotválkozás közben, utána órákat kellene eltöltenie a zsúfolt orvosi váróban. A tények szerencsére a mai embereknek másokkal és önmagukkal szemben is felelősségteljes magatartásáról tanúskodnak. A többség először maga kezeli magát valamilyen egészségügyi panasz esetén, és nem azonnal, hanem a betegség előrehaladtával határozza el magát arra, hogy fordul-e egyáltalán orvoshoz vagy természetgyógyászhoz, és ha igen, mikor és melyikhez.

Valójában azonban nem csupán valakinek a személyes megfontolásától függ, hogy egy panaszt mikor tekint betegségnek, hanem az egyes kultúrákban e tekintetben is nagy különbségek vannak. Ha például Afrikában valaki betegnek érzi magát, akkor először a családtagok beavatkozását kéri. Azok annak alapján nyújtanak segítséget, hogy maguk is érintve voltak már attól a betegségtől, gyógyító személyeket (varázslókat) akkor ke

158

resnek fel, ha elfogy a tudományuk. Ezeknek a gyógyítóknak meggyőző választ kell adniuk a betegség okaival kapcsolatos kérdésre, amelyet teljes testi és szellemi zavarnak, nem csupán korlátozott mértékű defektusnak nyilvánítanak.

Ha a kenyai pokotok közül valaki betegnek érzi magát, akkor attól a legidősebb embertől kér tanácsot, aki felelős a csoport tagjainak egészségéért, és akit elsőként kell az esetleges megbetegedésekről tájékoztatni. Ez többnyire a családfő, akinek gyógyító tudományát nem lehet figyelmen kívül hagyni, gyógyító szereit pedig nem lehet mellőzni.

Ha a megbetegedés komolyabbnak bizonyul, akkor a családfő az ún. papőval konzultál. A papó egy négy generációt átfogó nagycsalád első embere. Csak bölcs, tapasztalt és döntésképes idős férfiak vállalhatják ezt a feladatot. Napjainkban Kenyában azt is ők döntik el, hogy a kezelést átengedik-e egy (tanult) modem orvosnak, vagy annak hagyományos módon kell végbemennie. Ha a papó úgy ítéli meg, hogy a közösségi és lelki tényezők a beteg állapota szempontjából fontosak, akkor lehetőleg sok rokonból és szomszédból létrehoz egy „terápiás csoportot”. Ennek a csoportnak a tagjai felkeresik a beteget, vigasztalják és gondoskodnak arról, hogy otthonában minden munka el legyen végezve, és földjei meg legyenek művelve. A kezelés során a csoport létszáma nőhet vagy csökkenhet. Saját, hagyományos módjukon megszervezik a beteg gyógyítását és ápolását, még ajándékokat is visznek, ha szükségesnek látszik. A tulajdonképpeni kezelésről a papó dönt, aki a saját – valamint a terápiás csoportnak a betegápolás során nyert – tapasztalatait kiértékeli.

Persze az ő tudásuknak is vannak korlátái… Egyes (súlyosabb) betegségek ennél a népnél is olyan, különleges képességű személyek, sámánok és próféták segítségét követelik meg, akik egy bizonyos istenséghez közel állnak. Olyan asszonyok is tartoznak közéjük, akik a gyógynövények és a testi bajok gyógyítása terén a legtöbb férfinál nagyobb jártasságra tettek szert. A pokotok úgy vélik, hogy a nők kötelessége az, hogy gondoskodjanak a házról, a földekről, a gyerekekről és az állatokról, míg a férfiak fegyverükkel védik a területet. A vének tanácsa (kokva), melybe a papó is beletartozik, kéri fel segítségre ezeket a gyógyításban jártas személyeket a beteg képviseletében.

159

Egy védőszellem nyilvánítja ki a terápiát

Az Egyesült Államok délkeleti részén (Új-Mexikóban és Texasban) élő apacsok hagyományosan harcos vadász és nomád nép. Ha közülük valaki megbetegszik, akkor a beteg és a családja nem azzal kezdi, hogy kiderítse: mi lehet a rossz közérzet oka. A beteg kipiheni magát és házi szereket szed. Csak abban az esetben, ha nem következik be gyógyulás, gondol az apacs valamilyen betegségre, és természetfeletti erőknek, állatok szellemeinek, démonoknak és varázslóknak a befolyására. Egy gyógyító embert (kuruzslót) hívnak, aki tudja azt, hogy mivel lehet azt a betegséget meggyógyítani.

A beteg családja és barátja, a gyógyító ember vezetésével belekezdenek egy négy nap és négy éjjel tartó szertartásba. Imádkoznak; mágikus szavakat mondanak, dobolnak. A beteget szent tárgyakkal érintik meg, virágporral, toliakkal és türkizzel. A szertartás alatt a gyógyító ember mesélted a beteget. A gyógyító a „gyónás” során megtud valamit betegének múltjából, például hogy valamikor vétett a törzs vallási és közösségi törvényei ellen, ami most lelki terhet jelent a számára. Ezután az ünnepi ceremónia véget ér. A gyógyító ember közvetítésével a védőszellem kinyilvánítja a betegség okát, lefolyását és azt, hogy milyen gyógymódra van szükség.

Egészségstratégiák

Nálunk is valami hasonló történik a testi panaszok kivizsgálása során. Ha valaki rosszul érzi magát, akkor rendszerint tüneteit először hozzárendeli egy ismert betegséghez, még sokkal előbb, hogy egy orvost felkeresne. Az öndiagnózis és gyógyítás az egyén személyes tapasztalataitól függ, de attól is, milyen időközönként jelennek meg a panaszok és mennyire erősen jelentkeznek. Egy beteg ember beszél erről a családtagjaival, kollégáival, barátaival és ismerőseivel, amennyiben a feltételezett betegség nem kellemetlen számára. Összegyűjti a véleményeket és a terápiával kapcsolatos tapasztalatokat. Végül is a beszélgetések alapján dönt arról, hogy házi szerekkel gyógyítja-e önmagát, vagy felkeres egy orvost vagy egy egészségügyi intézményt,

160

amennyiben a laikusok vagy a félhivatásos gyógyítók tanácsai illetve kezelése nem hozzák meg a kívánt eredményt. Kivételt képeznek a pszichikai tünetek, amelyeket a beteg önmagán képtelen észrevenni, így a környezetének kell felhívni a figyelmet az állapotára, míg végre hajlandó lesz orvoshoz fordulni.

Ami a betegségeket és a házi szerek alkalmazását illeti, ez hasonló az összes kultúrában. A betegségek sehol nem válnak „közösségi eseménnyé”, ha házi szerekkel megszüntethetők a panaszok. Csak ha ezek a szerek hatástalanok maradnak, válik a beteg és betegsége közösségi eseménnyé, amelyet a legtöbb kultúrában a közösség terápiás csoportjának kell kezelnie. A közeli hozzátartozóknak egyébként a betegség megjelenésénél is szerepet tulajdonítanak.

A mágia és a bizonytalanságérzet

A különböző kultúrák a világmindenséget ősök szellemével, démonokkal, istenségekkel – vagy Istennel, ördöggel, angyalokkal és szentekkel – benépesítve képzelik el. Ha a Ghána északi részén lévő Bulsában a törzs legvénebb tagja az oltáron tyúkot áldoz, vagy ha egy családapa egy bajor templomban egy szent tiszteletére képet adományoz, akkor lényegében ugyanarról van szó, amennyiben mindketten ettől reménykednek a gyógyulásban. Abban a pillanatban, amikor az ember a világmindenséget természetfeletti lényekkel benépesítve képzeli el, hinni kezd abban, hogy onnan betegség esetén segítséget is kaphat.

Természetfeletti erők valamilyen formában szerepet játszanak minden népi gyógyításban, akár arról volt szó, hogy a betegségek okait kiderítsék, akár arról, hogy gyógymódokat alakítsanak ki, és végső soron gyógyítsanak. A népi gyógyászatban a szellemek és a boszorkányság jelentőségét általában azért becsülik túl, mert az adott kultúrát nem ismerő kívülállók számára az egzotikum inkább szembeötlő, mint az általuk jól ismert, mindennapos jelenségek.

Ez a hit évezredeken keresztül egy tisztelettől, félelemtől és vallásos kötöttségektől megbéklyózott életérzést eredményezett. Egy nagy mértékben gépesített, látszólag az ész által irányított világban ennek többé nincs helye, és ennek megvannak a követ

161

kezményei. Számos – egészséggel és betegséggel kapcsolatos – kérdésünkre orvosaink szigorúan természettudományos elveikkel nem tudnak feleletet adni, mivel illetékességük erősen korlátozva van. Egy olyan orvosnak, aki pszichoterápiával szeretne foglalkozni, annak ilyen jellegű tanulmányokat is kell pótlólag folytatnia. Ez teljesen rendjén van így, de magától nem hat a kapcsolat elmélyítése irányában, és nem igazolja az egykoron mágikus világmindenségben elfoglalt helyet.

Az afrikai kultúrákban a gyógyítás például ezzel ellentétben még mindig kevésbé függ a természettudományos nézetektől, mint a vallásoktól és a közösségi tudattól. Ennek részletes vizsgálatával foglalkozott Heinrich Loth lipcsei néprajzkutató és etnológus (Altafrikanische Heilkunst, Lipcse, 1984):

„Az afrikai vallásosság a közösség támasza volt; a szolidaritásnak és a hagyományos afrikai vallások »szakrális világképének nagy etikai, erkölcsi és szociális értéke volt. Mindenesetre rokonsági csoportra, faluközösségre, törzsre és vallási szervezetre irányult. A szolidaritás törvénye a régi időkben mindig egy etnikai közösségre korlátozódott, és ezzel határolta el azt a többi közösségtől.”

Ez az elhatárolódás lehetővé tette, hogy a közösség minden egyes tagja azonosulhasson a csoporttal, melynek helyét a világmindenségben vallásos nézetek jelölték ki. A születéstől a halálig, valamint az előtte és utána lévő időre meghatározó volt annak a tudata, hogy az egyén a többiekkel együtt része ennek a vallásos szférának.

„Minden kapcsolatnak az a lényege, hogy egy családnak, egy klánnak, egy törzsnek a tagjai együtt részesei a létnek, hogy az egyén és a közösség, az objektív és szubjektív, a felfogható és a láthatatlan világ, az élők és a holtak között társas kapcsolat van” – állítja Heinrich Loth etnológus. ,A természet ritmusának megfelelő élettel, a paraszti termelők vallásosságával és világképével magyarázhatók az afrikai gyógyászat specifikumai, és ezek egyúttal fontos kulcsot adnak a régi afrikai hétköznapok különleges jellegének megértéséhez.”

Heinrich Loth nézetei Afrikával kapcsolatban a gyarmatosítás idejére vonatkoznak. Az átörökített vallásos érzés azonban ezeknek az államoknak a függetlenné válásával és a misszionáriusok befolyása idején sem szűnt meg, hanem ma is tovább él.

162

Nemcsak a természeti népek népi gyógyászata, hanem a mi természetgyógyászatunk számára is a mágikus beállítottság az az alapvető jellemvonás, amely megkülönbözeti a modem orvostudománytól, melynek törvényeit – ellentétben a természetfölötti erők törvényeivel – az emberek csak viszonylag rövid idővel ezelőtt ismerték meg.

Természetfeletti mindaz, amit konkrét fogalmakkal nem ragadhatunk meg. Ez nyitva hagyja annak a lehetőségét, hogy valaha is konkrét fogalmakkal megragadhassuk: régebben szükségesnek tartották azt, hogy ne csak fűzfaleveleket fogyasszon el a beteg, hogy csillapodjanak fájdalmai és csökkenjen a láza, hanem azt is, hogy az emberek egy fa körül táncoljanak, és olyan dalokat énekeljenek, melyeknek mágikus erőket is tulajdonítottak. Az ő világképükben helye volt a természetfelettinek, és a tánc, valamint a levelek elfogyasztása együttesen eredményezték a gyógyulást. Amikor felfedezték azt, hogy a fűzfakéregben szalicilsav van, és az aszpirin piacra került, akkor már többet senki sem táncolt semmilyen fa körül. Mindkét esetben ugyanazok az anyagok hatottak.

A régi hitet mindenesetre felváltotta egy új; ezek a világmindenséget kétféleképpen interpretálják, de nem zárják ki kölcsönösen egymást! A természetes és a természetfeletti magyarázatok csupán két utat jelentenek ahhoz, hogy az ember tájékozódni tudjon az univerzumban.

Néha ez a két út összefut: a keresztények és a mohamedánok egyaránt viselnek például amuletteket és bőrtokot, titokzatos, mágikus szöveggel, de emellett gyógyszert is szednek. Az ilyenfajta „mágikus” tárgyak betegség esetén biztonságérzettel töltik el a beteget a föld és a vizek feletti gonosz szellemekkel szemben.

A francia Lucien Levy-Bruhl (1857-1939) néplélektan-kuta- tóként főleg a gondolkozással foglalkozott, és a természeti népek gondolkodásmódját „prelogikusnak” nevezte. Ezt a gondolkodásmódot misztikus kollektív elképzelések uralják, amelyek a természet és az emberi lét összes történését mágikus erők hatására vezetik vissza.

Az azonban tévedés, hogy ez a gondolkozás nem az ok és a hatás elvén alapul. A szalicilsav régebben azért hatott, mert az emberek nemcsak a fűzfakérget fogyasztották el, hanem hittek

163

is abban, hogy a mágikus praktikák azt a hatást elősegítik… Ez éppen olyan kauzális gondolkodás volt, mint amikor a kenyai pokotok arról vannak meggyőződve, hogy a keserű orvosság a betegségeket jobban gyógyítja, mint a jóízű. Véleményük szerint az injekciók még hatásosabbak, mint a tabletták és egyéb szerek, amelyeket be kell venni: a beszúráskor érzett fájdalom a betegségnek is fáj, és így elűzi azt.

A mágia és a gyógyászat eredetileg mindenütt összekapcsolódott Az ókori Mezopotámiában a mágiából jött létre az orvostudomány, és a papi rend képviselőiből az orvos, mégpedig a belgyógyász. A sebészt épp úgy, mint a régi Európában a kézművesek közé sorolták. Hasonló kapcsolatok kimutathatók a görög gyógyászat esetében is, melynek felismerésein és elvein a mai orvostudomány alapul. Náluk ezzel párhuzamosan fennmaradt egy, a továbbörökített tapasztalatokon és mágikus nézeteken alapuló népi gyógyászat is. Ennek sok eleme még ma is szájról szájra teljed, és a gyakorlatban anélkül alkalmazzák, hogy valaha is lejegyezték volna.

A természetfeletti erőkbe vetett hit

Azonban még nálunk, Európában is szilárdan tartja helyét a természetfeletti erőkbe vetett hit a természetgyógyászatban. A terápiás nézetek sokszor különösnek tűnnek fel, egy olyan betegség- és testfelfogás részei azonban, amelyeket éppen olyan komolyan kell venni, mint a természeti népekét.

Carly Seyfarth történész 1913-ban tanulmányozta a szászországi természetgyógyászatot. Eredményei még ma is időszerűek (Aberglaube und Zauberei in dér Volksmedizin Sachsens, Lipcse, 1913):

„Még ma is osztják azt a véleményt hazánkban, hogy bizonyos elhunytak a hátramaradottaik körében olyan betegséget és leépülést okozhatnak, amely még halált is előidézhet. Ezt Szászországban olyan emberekről hiszik, akik életükben bizonyos vétségeket követtek el, illetve egy bizonyos, közelebbről nem meghatározható szerencsétlen napon születtek. Egyes embereken haláluk után »frissnek« néznek ki, piros az orcájuk és az ajkuk, az arcuk kevéssé változott el, jól felismerhetőek és nagyon hasonlóan néznek ki, mint életükben, akik a koporsóban szinte

164

mosolyognak, végtagjaik pedig még a haláluk után is hajlékonyak; más elhunytak viszont haláluk után »hervadtan« néznek ki, veikké válnak, visszatérnek és rokonaikat egymás után magukkal viszik. Akkor aggódnak a rokonok amiatt, hogy a halott magával viszi az élőket, ha a halottnak nyitva van a szája, ha a szeme nincs teljesen lecsukva, vagy ha elmulasztották lezárni a szemét. Eredetileg ezt azért tették, hogy a halott megtört pillantása nehogy szerencsétlenséget idézzen elő.”

A gonosz szellemektől, ősöktől tehát nemcsak Afrikában félnek. Nálunk, Európában is létezik ez a hiedelem, ha Seyfarth tanulmánya óta sok területen a racionalitás váltotta is fel. A középkorban vagy a kőkorszakban élő elődeinkhez hasonlóan a legtöbb modem ember jobban érzi magát egy titkokkal teli univerzumban, mint egy olyanban, amely teljességgel feltárható. A „csodaszer” vagy „csodás beavatkozás” fogalmak nemcsak azt bizonyítják, hogy gyakran nem értik a gyógyító eljárások hatásmechanizmusát, a testi és lelki betegségeket. A betegséget úgy fogták fel és ma is úgy tekintik, mint valami egészen személyes dolgot, mint egy aktív lényt, amely az emberen egy ellenséges személyhez hasonlóan rajtaüt, megragadja, rázza, szaggatja, szúrja és megöli. A derékzsába leterít; a lidércnyomás rossz álmokat okoz. Valami befurakszik a májba. Ezek a képek mindig segítettek a testi zavarok leírásában és abban, hogy olyan szereket rendeljenek hozzájuk, amelyekben az emberek hittek, és amelyek talán éppen ezért hatottak.

Lélek, test és egészség

Az, hogy a gyógyítók szinte kizárólag testi tünetekkel foglalkoznak és a pszichoszociális hátteret nem veszik figyelembe, az a természetgyógyászat több ezer éves történetéhez viszonyítva új keleti! dolog. Azok a tények, hogy az emberek keresik a hivatalos gyógyászat alternatíváját, az ökológiai, az élethez és a természethez közelálló gyógymódokat, és elég általános a házi gyógymódokkal szemben megnyilvánuló nyitottság, mind azt mutatják, hogy a betegeket a mostani helyzet nem elégíti ki. Nem akarják, hogy egy másként gondolkozó orvosnak legyenek kiszolgáltatva.

165

Kezdetben a ráolvasás és a mai felfogás szerinti racionális kezelés nem különült el egymástól. A gyógyító az ókori Görögországban egyúttal pap is volt, ahogy ez ma is így van sok természeti nép gyógyító emberének vagy sámánjának az esetében. Mivel ő a közösséget a gyógykezelésbe belevonja, megszünteti az ott lévő feszültségeket, így létrehoz egy reménykedő alaphangulatot, amely jótékonyan segíti a gyógyulást.

Csak az utóbbi évtizedekben tudatosult nálunk is, hogy a betegségeknél a lelki tényezők is szerepet játszanak: a gyomorfekély nem magától keletkezik, hanem lelki és érzelmi tényezők együttes hatására. Nyugtató és a gyomorsavat csökkentő szerek, vagy az a tanács, hogy a beteg kerülje a sok izgalmat, kevéssé hatékony módszerek, mivel a betegség tulajdonképpeni okait nem szüntetik meg.

A természeti népeknél a szervi, funkcionális és a szociális körülmények miatt előálló betegségeket ilyen mereven nem különítik el. A kezelésnek mind a három aspektust figyelembe kell venni, ami így egy olyan teljes kezelést jelent, amely a nyugati ipari országok modem gyógyászatára egyáltalán nem jellemző.

Pszichológusok, szociológusok, antropológusok és etnológusok ezért feltették azt a kérdést, hogy vajon más kultúrák gyógyítói nem értenek-e jobban a pszichoterápiához. Azt, hogy a gyógyítás eredményessége még modem gyógyszeres kezelés esetében is mennyire függ a lelki tényezőktől, azt a természettudomány képviselői meglepetten vették tudomásul. Éppen etnológiai példák igazolták a „pszichológiai csoportterápiák” hatékonyságát, ami aztán a rákkezelésben is új módszerek kifejlesztéséhez vezetett.

Ezek egyike az ún. vizualizálás („láthatóvá tétel”) módszere, amelyről az amerikai Stephanie Matthews Simonion pszicho- terapeuta számolt be (németül: Heilung in dér Familie, Reinbek, 1989):

Jim súlyos rákbeteg volt, akiről már az orvosok is lemondtak. A természettudományos kezelés alapján nem értette, mi történik vele. Lélekgyógyászok szemléletes fogalmak segítségével megértették vele, hogy a szervezetében lévő fehér vértesteknek kell a rákos sejtekkel harcolni és azokat megsemmisíteni. Jim annyira meg volt győződve ennek a gondolatnak a helyességéről, hogy valóban meggyógyult és új „barátait” most más célra, impotenci

166

ájának leküzdésére is csatasorba állította. „Impotenciájának lelki és nem testi okai voltak: egy múltbeli traumával voltak összefüggésben. Kezelőorvosa, Cári azt mondta neki, hogy a fehér sejteknek nincs hatásuk a pszichológiai problémákra. De Jim nem hagyta magát ettől eltántorítani, és megmutatta nekünk, hogy az embernek egyáltalán nem szükséges értenie a testében lévő összefüggéseket, hanem csak hinni kell abban, hogy a vizualizálás hatásos.” És Jim meg is tudott szabadulni a testi bajától. Kicsit később kezelőorvosát tréfálkozva megkérte, hogy ne hívja fel többet reggelenként, mert akkor a feleségével van dolga az ágyban.

Jimnek a testével, annak funkcióival és a terápiák hatásával kapcsolatos felfogása jelentős szerepet játszott a gyógyulásában. Itt tehát megint a test- és a betegségfelfogás kerül előtérbe. A rákos beteget megismertették egy olyan betegségleírással, amely saját kultúrája modem orvostudománya szempontjából addig nem volt jellemző, sőt atipikus volt. Jim fehérvérsejtjeit bevetette a cél érdekében, épp úgy, mint ahogy a természeti népek orvoslói a démonokat és a szellemeket.

Ha a rák főleg szociális feszültségek miatt fejlődik ki, akkor Simonton Jim esetében sajnos egy szót sem veszteget rá, pedig éppen ő az, aki a családnak a gyógyulási folyamatban döntő, sőt meghatározó szerepet tulajdonít.

A következő példa arról tanúskodik, mennyire összefügg a kultúra (vallás, test- és betegségfelfogás, betegségtudat), a társadalom (Tadzsinder környezete és közösségi szabályai), a lélek, a testi reakció (betegség), a terápia és a viszonyrendszer.

Tadzsinder és a pubertás

Az észak-indiai lány, Tadzsinder kereskedő-családjában a lányok az iskola befejezése után féijhez mennek. Ha a lányok betöltik a 16. vagy 17. életévüket, akkor az azonos kasztba tartozó családok megkérik a kezüket a házasulandó fiaik számára. A lányt apja házában a számításba jöhető apósok és anyósok megtekintik. A hagyományoknak megfelelően az egyik ajánlatot el kell fogadnia, emiatt jelentős nyomás nehezedik rá A környezete „tudja” ezt, és mivel így konfliktushelyzet jön létre, kialakítanak egy szelepet, amelyen keresztül a túlnyomást keltő „gőz” eltávozhat:

167

Aló éves Tadzsindert megszállta egy démon. Nem tudott már normálisan aludni, enni és inni, ütötte a család többi tagját, és mindenkit szidalmazott, aki csak a szeme elé került. Ez a viselkedés már kibírhatatlanná vált, és valamilyen kezelésre volt szükség. Tadzsinder édesanyja azonban meg volt arról győződve, hogy lánya nem orvosi eset. Tadzsinder a számára kitűzött asszonyszereppel tudatosan vagy öntudatlanul még nem tudott azonosulni. Látászavaraival, menstruációjának kimaradásával, alvászavarával, étvágytalanságával, koncentrációs képességének csökkenésével és antiszociális magatartásával vonakodását családja és osztálytársai számára felismerhetően tudta kinyilvánítani. Betegszerepét elismerték és a mindennapi életbe annyira beletartozónak érezték, hogy az a renddel kapcsolatos érzéseket már egyáltalán nem zavarta. A család és az osztálytársak már tudták, hogy hogyan kell Tadzsinderrel szemben viselkedniük, mert amit az egészséges lány esetében zavarónak éreztek volna, az a beteg esetében teljesen normális volt.

A démon által való megszállottság rávilágított Tadzsinder állapotára és megmutatta, hogy milyen terápiára van szükség. A lány nem orvosi eset, mondta ki az édesanyja, és ezzel a zavar közösségi jellegű eredetét a család közvetve elismerte. Az anya annyira részese ennek a kultúrának, hogy saját magát és a családban betöltött vezető szerepét nem képes problémát okozó tényezőnek tekinteni. A kulturális hagyományainak megfelelően reagált tehát. Ezek szerint a kerületi kórházban történő pszichiátriai kezelés a lány és a családja hírnevét jelentősen rontaná. A Tadzsinderre ható démon gyors elfogadása azt mutatja, hogy ebben a kultúrában gyakran a démonnak az a szerep jut, hogy a házassággal vagy házassági kényszerrel kapcsolatos reakciókat értelmezhessék, és terápiákat alkalmazhassanak.

Tadzsinder egyáltalán nem hibás, hiszen a vele kapcsolatos problémákért és panaszokért egy démont lehet felelőssé tenni. Az, hogy a démont egy zarándoklat során elűzzék, az egész család ügye. Tadzsinder édesanyjával és fivérével elutazott egy szent helyre és teste rögtön reagált: menstruációja ismét elkezdődött és 14 nap elteltével – ami szent szám – nem volt szüksége már „kórházi” kezelésre, hanem hazamehetett. Karján piros szalagot viselt, melynek párját a templomon helyezték el, tehát még nem számított gyógyultnak. De Tadzsinder engedély

168

nélkül eltávolította a szalagot és ezzel azt a lelki támaszt, amelyre még szüksége lett volna – a visszaesés természetes volt. Vissza kellett térnie a szent helyre, és meg kellett ismételnie a szertartást. Ezúttal hatásos volt a kezelés, és menstruációja rendeződött.

Amikor Beatrix Pfleiderer hamburgi professzor kutatásai során megismerte Tadzsindert, akkor a lány ápolatlan haja rögtön feltűnt neki. Fésületlen gubancokban volt összekötve, és a zarándokok elmagyarázták neki, hogy a démon abba szeretett bele. A haj ebben az összefüggésben a házasságra való képességnek, amelyet Tadzsinder visszautasított, a jele. Ebben a kultúrában a hajat – mint a női érettség szimbólumát – nem szabad kibontva viselni.

Ha Tadzsinder levágja a haját, akkor számára és kultúrája képviselői számára is eltűnik a démon. Ezáltal a nemi érettség általi fenyegetettség érzése is csökken: „A tisztulásnak ezen módjával a lány azt szimbolizálja, hogy kész a megújulásra, talán azt is, hogy az ügyet be akarja fejezni. A rossz (a démon általi megszállottság) energiáját felcseréli a tisztaság vagy erény energiájára, melyet hindu lányként illetve asszonyként képviselnie kell”.

A démon, a gyógyító kultusz, a család és az osztálytársak nélkül a házassági szokásoknak a lányra gyakorolt nyomasztó hatása nem szűnt volna meg. A gyógyulás egy közösségi konfliktus kulturspecifikus értelmezése által ment végbe. A betegséggel kapcsolatos elképzelés Tadzsinder és édesanyja esetében egy tradicionális mítoszhoz kapcsolódott, melyet a rákbeteg Jimnek fehérvérsejtjeivel kapcsolatban vizualizálás segítségével kellett létrehoznia. A mítoszokat és a szükséges terápiákat Észak-Indi- ában papok magyarázzák, Jim esetében ezek kísérletező lélekgyógyászok voltak.

Aki meggyógyít annak igaza van – Ami meggyógyít az jó szer

„Mi boszorkányoknak nevezzük a hagyományos gyógyítókat” – magyarázta V. Szepapico törzsfőnök. Szepapico Botswana három legfelsőbb hagyományos vezetőjének egyike. V. Szepa-

169

pico Angliában tanult, majd apjától elsajátította, hogyan kell a több mint 200 ezres népet vezetni. 36 falu lakosai felett minden reggel törvényt ül, ha nincs éppen Gaboronéban, a fővárosban, a parlament felsőházi ülésén. Csak kevesen ismerik az idős férfinál jobban népének történetét és problémáit. Népe bölcsességét egyesíti a Dél-Afrikában hosszú ideig uralkodó britek kultúrájának erényeivel. „A diplomácia az a képesség, ha valakinek úgy mondjuk meg azt, hogy menjen a pokolba, hogy még örül is ennek az utazásnak” – ez a jelmondat függ az íróasztala mögötti falon.

V. Szepapico tudja, hogy Botswanában még van rituális gyilkosság, hogy még hisznek a halotti varázslatban és a boszorkányságban. „De a boszorkányságot azóta nevezik gyógyító tudománynak nálunk, mióta a fehérek ezt ördögűzésnek nevezték” – mondja, hitet téve népe gyógyászatában. Saját szemével látta, ahogyan egy hagyományosan gyógyító egy nagy fazék, forrásban lévő vízbe gyógynövényeket dobott. Egy ízületi gyulladásban szenvedő asszony beleült – s vacogott a hidegtől.,Amikor a fazékból kiszállt, elmúlt a fájdalma.”

Botswana hagyományos gyógyítói sok gyógyfüvet ismernek betegségek ellen. Szepapico még abban is hisz, hogy nemi betegségeket egy nap alatt meg tudnak gyógyítani. De nem csak a bonyolult eseteket kezelő gyógyítók ismerik a természet erőit. Ez az ismeret a bangvakecék elemi ismeretének ugyanúgy része, mint az olvasás és az írás az európai gyermekek esetében. „Ha náthás vagyok vagy köhögök, akkor kimegyek a kertbe, letépem a megfelelő növényeket, szagolgatom őket és már jobban is vagyok” – mondja V. Szepapico. Ő igen sok olyan szert ismer, amely nálunk házi szemek számít.

Botswanában is csak azt tekintik betegségnek, ami a normális rendet megzavarja. Egy nátha vagy köhögés még nem számít annak. Kisebb zavarokat mindenki maga szüntet meg, mivel vagy ő, vagy a környezetében valaki más ismeri annak az ellenszerét. Csak akkor hívnak hagyományos gyógyítót, ha a házi szerek nem használnak, és a betegség a többieknek is feltűnik. Ő a diagnózisban és a terápiában vallásos mozzanatokat honosít meg, főleg akkor, ha a betegség különös lefolyású. Ez a régi Afrikában is így történt, és máig sem változott e tekintetben semmi. A betegség amellett nem csak az egyént sújtja, hanem a közösséget is, amelyben a betegség egyik okozóját lát

170

ják. Mivel a közösség egyes emberek betegségeinek tapasztalata alapján gyógyít, nemcsak egy olyan gyógyászra van szüksége, aki hatásos szerekkel gyógyít, hanem a gyógyító ember személyében egy olyan ügyes közvetítőre is, aki a faluban élő férfiak, nők és gyermekek felgyülemlett tapasztalatait kiértékeli. Az emberek pedig azt hiszik, hogy azért tud olyan sokat, mert az istenek neki minden új hírt megsúgnak. A gyógyító ember meghagyja őket ebbéli hitükben, mivel ez növeli a betegekre gyakorolt szuggesztív hatását. Mint ahogy saját magát, úgy gyógyító szereit is természetfeletti erővel rendelkezőnek állítja be, amelyeket gyógyító célokra használhat. így csoportjának lelki és testi jó közérzetét képes megőrizni, illetve helyreállítani. Afrika hagyományos gyógyítói tehát nem csupán „a testről rendelkeznek ismeretekkel”, ahogy Platón szerint Prótagorasz az orvosokat nevezte. Pácienseik lelki problémáit is ismerniük kell, és bele kell vonniuk őket a gyógyításba. Szerintük szereik hatása, a tánc és a ráolvasás nem babonás jellegű, ahogy azt a régi utazók gondolták. A gonosz szellemek és a veszélyes varázslattal bíró emberek az ő meggyőződésük szerint valóban bajt, betegséget és halált idézhetnek elő.

„Egy tabu megsértése, egy gonosz ember gyűlölete, egy erkölcsi botlás eszerint betegség oka lehetett, és még az ősök is küldhették betegségeket. A legtöbb megbetegedést, főleg ha hirtelen léptek fel, rossz akaratú, az erőket gyengítő hatásra vezették vissza. Csak olyan egyszerű betegségeket – mint a köhögés és a nátha, láz és reuma, amelyek rendszeresen előfordultak – kezeltek anélkül, hogy rendkívüli oknak tulajdonították volna megjelenésüket” – foglalja össze a már idézett Heinrich Loth. „Az ősök, az elhunytak szellemében, a bálványokba és amulettekbe vetett hit nagy szerepet játszott. Az összes olyan szertartásnál, ahol az ősök szellemeit vagy valamilyen természeti erő, a víz, az erdő szellemét megidézték, maszkokat és maszkos táncokat alkalmaztak; ugyanezt tették betegségek gyógyításakor, temetéskor és halotti ünnepen. A maszkokat az ördögűző szertartások alkalmával a gyógyító emberek azért viselték, hogy a betegre erős lelki hatást gyakoroljanak”.

Amit ez az idézet a régi Afrikáról mond, az hasonlóképpen érvényes a maira is. A gyógyító ember, illetve gyógyító tevékenysége rendkívül fontos szerepet játszik a társadalom egyen

171

súlya szempontjából. Akár természetfeletti eszközökkel, mágikus és vallásos ráolvasásokkal, akár érvágással vagy aszpirinnel gyógyít – az ő fő feladata az, hogy biztosítsa saját közösségében az együttélés elviselhetőségét. így azokat a betegségeket, amelyeket házi szerekkel nem lehet gyógyítani, mindig annak tüneteként tekintik, hogy megbomlott a viszony a csoport tagjai és az ősök, illetve szellemek között. Ennek megfelelően a terápiák a reális tapasztalat és a mágia keverékei, melyekhez állandóan vallásos tényezők is kapcsolódnak. A vallásnak itt nemcsak az a szerepe, hogy az embert a természetfelettivel összekösse, hanem az is, hogy érezhető kapocs legyen az egyes emberek között.

A gyógyító emberek – a mai kutatók véleménye szerint – terápiáikkal hatást gyakorolnak a beteg testi és lelki szférájára. A betegre, hozzátartozóira és a szomszédokra megjelenésük, manipulációk segítségével hatnak és azzal a kiapadhatatlan tudásukkal, hogy a zavart ismert mítoszok alapján tudják értelmezni. A terápiás akciók a beteg előtt zajlanak le, hogy értse azok lényegét és célját.

„Aki meggyógyít, annak igaza van” – mondja egy régi közmondás. Hogy mit csinál és hogyan csinálja a gyógyító, az teljesen közömbös, ha eléri a célját. Ha a mondást a házi szerekre alkalmazzuk, akkor annak így kell hangoznia: „Ami meggyógyít, az jó szer”, mert ha a hatás látszik, akkor a terápia helyes volt. Ezekre a házi szerekre ugyanaz vonatkozik, mint a gyógyító emberre: „A gyógyítás sikere a mérce, nem pedig valamiféle tudományos-logikai gondolkodási rendszer, amely alkalmazható az anyagi világban, de az ember lelki-érzelmi területét nem képes megragadni. Ha a gyógyító gyógyítja meg az embert, az orvos pedig nem, akkor a gyógyító találta meg a betegség leküzdéséhez vezető helyes utat.”

A betegség a természeti népeknél: közösségi esemény

A különböző tényezők összehasonlítása szemlélteti azt, milyen nagy mértékben különböznek a hagyományos gyógyító eljárások a modem orvostudomány eljárásaitól.

172

A természeti népeknél a gyógyítás rendszerint nyilvános. A kezelésbe a gyógyító a nyilvánosságot belevonja, ami hat a betegre. Az állapota javul vagy meghal. Az utóbbi azonban azért kevésbé tragikus, mert érthetően és a jövőbe vetett bizalommal közük vele, hogy miért…
A gyógyító embert és a beteget közelíti egymáshoz életük, a természet, a környezet és a nyelv. A gyógyító ismeri jól a beteg előéletét és problémáit; gondolkodásmódjuk, hitük és érzéseik hasonlóak.
A gyógyító embernek már a különleges személyisége, az öltözékén, illetve a lakó- és kezelőhelyiségében lévő tollak, csontok, állatmaradványok, fétisek és amulettek is nagy hatást tesznek a betegre. A gyógyító ember papként közvetít a földöntúli és a túlvilági erők felé, és ezt megerősíti a vallás, az ősökbe és a holtak birodalmába vetett hit. Csak egy különleges képességekkel rendelkező, rendkívüli személy képes ezeket az erőket a saját célja érdekében mozgósítani. A gyógyító ember mindenki szeme láttára transzba esik, extázisba kerül, elér a szellemek birodalmába, és onnan a gyógyítás szempontjából fontos információkkal tér vissza.
A gyógyító ember saját személyében és a beteg képviseletében vívja meg harcát a gonosz erőkkel, és oszlatja szét a közösségben meglévő kételyt a beteg gyógyulásával kapcsolatban – amennyiben a diagnózis nem gyógyíthatatlan betegség. Ha végül kinyilvánítja, „hogy a betegség okozóját legyőzte, akkor a beteg és a közösség tagjai örömteli izgalmi állapotba kerülnek. Erős szuggesztió hatása kezdődik meg: a beteget új életigenlés tölti el, és a gyógyulásba vetett reménye erős hitté alakul. A csoport ismét tanúbizonyságot szerzett a vezetőnek, a gyógyító embernek hatalmáról, hiszen képes volt arra, hogy a kór okát megtalálja, és a betegséget megszüntesse. A csoport számára a legfontosabb az, hogy a gyógyító ember a betegséget helyesen ismerte fel. A gyógyító szertartásnak nem az a végső célja, hogy a beteg életét megmentse. Ezután a beteg iránti érdeklődés gyorsan meg is szűnik, gyógyultnak tekintik, holott az állapotán esetleg ezt még nem lehet észrevenni. Ha a tünetek ismét jelentkeznek, akkor ezt nem hozzák az első esettel kapcsolatba, hanem teljesen új betegségnek tekintik, amely egy újabb gyógyító szertartás szervezését kívánja meg… A gyógyító ember a közösségi

173

rend pillére, mivel igen fontos a szerepe – mint gyógyításhoz értőnek. Ha a gyógyító ember meghal vagy megöregszik, vagy egyéb okból a feladatát már nem tudja többé ellátni, akkor ennek a következményeit az egész csoportnak viselnie kell.”

Ahogy a gyógyító ember a világmindenséget értelmezi, az azonos a beteg és csoportja felfogásával; cselekedete ezért hihető és gyógyító ereje van: „A ritmikus gyakorlatok, énekbeszéd, dobolás, tánc stb. által mindenki részt vesz a szertartásban, és saját testükben – hasonlóan a vezető szerepet játszó gyógyító emberhez – átélik az erők hatását. Ezáltal minden résztvevő azonos lelkületűvé válik, és elősegíti a gyógyító embernek a többiekre gyakorolt hatását. A nézőközönség a gyógyító folyamatba távolságtartás nélkül, kételytől vagy kritikától mentesen integrálódik.
A természeti népeknél a beteg többnyire passzív ugyan, pedig a gyógyítási folyamat középpontjában áll, a hangulat és erők reá koncentrálódnak.
A gyógyító és a beteg a betegség okát, hatását és gyógyítását tekintve azonos nézeteket vall, mindketten meg vannak győződve arról, hogy a gyógyító nem mondhat csődöt.
A beteg tudja, hogy a rajta végzett kezelések nem lesznek fájdalmasak, és ezért félelem nélkül megy a gyógyító emberhez. A gyógyító terápia előkészítése során a pokotoknál a beteg is aktív. A gyógyítóval együtt próbálják a diagnózist felállítani. A beteg a gyógyító feltevéseit vissza is utasíthatja. Erre a kikérdezésre a beteget rendszerint a rokonai kísérik el. Aki akar, részt is vehet ezen a nyilvános beszélgetésen.

A betegség nálunk magánügy

Bár a gyógyító emberek gyógyító tudományát inkább csak alábecsülik, de korlátozzák is. Ez annak a függvénye, mennyire lelki illetve érzelmi jellegű a beavatkozás igénye egyes belső, krónikus betegségeknél. „Egy nyilvánvaló defektus, egy sérülés vagy egy végtagelvesztés kezelésénél valószínűleg csak ritkán vesznek igénybe gyógyítót” – véli Klaus-Dietrich Stumpfe (Die Heilmethoden dér Medizinmanner, in: Curare, 6:25-31, 1983). A modem orvostudománnyal így hasonlítja össze:

174

„A modem gyógyító tevékenység az orvosi rendelőben vagy a kórházban történik. A beteg eközben egyedül van, és senki más nem tudja, mi történik vele. Az orvosnak és a betegnek van bizonyos titoktartási kötelessége, amely az illető szempontjából ugyancsak elszigeteltséget jelent. A beteg eltávolodik a közösségétől, mivel barátaival és kollégáival nem beszélhet szabadon arról, mi a baja, mi izgatja és miben szenved. A beteglét bizonyos intimitást, valami eltitkolni valót, valami érthetetlent jelent. Az egyén egyedül szenved. Az orvos a fehérköpeny semmitmondó uniformisában jelenik meg, amely mögött a személyisége rejtve marad. Hasonlóképpen rideg és elutasító az egész orvosi környezet, a rendelő, a steril berendezések, a betegszobák és kezelőhelyiségek.”

Az orvosnak, aki maga is csak ember, tudása korlátozott, ő is tévedhet, vagy nem tudhat bizonyos dolgokat. Tevékenysége analóg tudáson alapul. Nem létezik egyedül helyes terápia, hanem neki kell a leghatékonyabb gyógyító eljárást megtalálnia. Tudományos szempontból a gyógyásztól távolságtartó, objektív magatartást várnak el, amiből a testi kapcsolat vagy aktív részvétel lényegében ki van zárva. A beteg már félelemmel megy az orvoshoz, különösen a fogorvoshoz, mert számítania kell fájdalmas beavatkozásokra. Ezért fél és izgatott. A betegnek emellett nincs helyes elképzelése arról, mi is a betegsége és hogyan megy végbe a gyógyulás. Az egész terápiás folyamatba, amelyet az orvos is kívülállóként irányít, a beteg alig tekinthet bele.

Mikor tehát a beteg (a panaszaival) egy természetgyógyász vagy egy orvos rendelőjébe kerül, a barátoknak, szomszédoknak, munkahelyi kollégáknak már semmi köze sincs ehhez. Sem a diagnózis felállításában, sem pedig a gyógyításban nem vesznek részt. Ezzel teljesen ki van zárva az, hogy a kezelés során olyan szociális feszültségek feloldására kerüljön sor, melyek a régi kultúrákban egy betegség kitörésénél és lefolyásánál szerepet játszottak. A modem, főleg gyógyszeres kezelések sok esetben hatástalanok, mert ezeket a „szocioszomatikus” tényezőket nem veszik figyelembe, még akkor sem, ha a tüneteket, amelyektől a beteg szenved, meg tudnák szüntetni.

A természeti népek gyógyító emberei ezért többek, mint csupán pszichoterápiás érzékkel megáldott ügyes kóklerek. Jól kiismerik magukat azon gyógyító szerek, növények, gyógyfüvek,

175

kenőcsök, zsírok, gyümölcslevek és gyümölcsök között, amelyek talán a pszichoterápiás módszerek nélkül is, velük együtt is hatásosak. Hogy a hivatalos gyógyászat mellett mennyire komoly szerepet játszik a hagyományos gyógyászat, azt Ghána példája is mutatja. Ott a népi gyógyítók létrehozták a „Hagyományos Gyógyítók Társaságát”, a gyógyítók egyfajta szakszervezetét. Találkozóikat és ünnepeiket a médián keresztül hirdetik, és ezekre azokat is meghívják, akik még sohasem keresték meg őket. A gyógyítók közé nehéz bekerülni. Egyfajta megvilágosodás vagy elhivatottság érzése után a jelöltnek több évig tartó képzésben kell részt vennie, amelynek során nemcsak a gyakorlati kezeléseket, a növények és az állatok tulajdonságait ismeri meg jobban, hanem magát az istent is, akit úgy szolgál papként, ahogyan orvosként az emberek.

Európában is léteznek még olyan kiemelkedő népi gyógyítók, akik – az afrikai gyógyítókhoz hasonlóan – tevékenységükben az orvosi és a vallási tényezőket egyesítik. Görögországban még ma is vannak olyan idős emberek és asszonyok, akik a hagyományokon alapuló tudásukat és tapasztalataikat többnyire ingyen bocsátják mások rendelkezésére. Tevékenységüket szentnek tekintik. Néhányukat azért keresik fel, mert már számos különféle betegség esetén segítettek, mások csak bizonyos betegségeket gyógyítanak, egyesek csak egyetlen betegséget. Néhá- nyan közülük tisztán gyakorlati gyógyítók, mások kezelésüket mágiával, babonával kapcsolják össze, varázsigéket (ún. epodoszokat) mondanak, így próbálván támogatást kieszközölni a természetfeletti erőknél.

Német nyelvterületen is vannak ilyen „parasztdoktorok”. Ghánái kollégáikkal ellentétben nem képezik ki őket erre a tevékenységre. Az ismereteket a családok generációi adják át egymásnak, ezen kívül bizonyos diagnosztizáló képességgel is rendelkeznek. Gyakran helyre teszik a kificamodott végtagokat, rendbe hoznak töréseket és nagyszerű emberismeretük révén gyorsan megnyerik olyan betegek bizalmát, akiknek velük azonos a nyelve és a gyógyításról alkotott világképe. A parasztdoktorok képességét többnyire Isten ajándékának tekintik. Régebben önkéntes adományokból állt a fizetségük.

Bár ezeknek a hagyományos gyógyítóknak a szolgálatait még ma is épp úgy igénylik az emberek, mint több száz évvel ez

176

előtt, a családi tradíciók mégis változáson mentek keresztül. Ebermut Rudolph lelkész a ráolvasással gyógyítókkal kapcsolatban a következőket mondja: „Ott, ahol jó nevű gyógyító családok fiai és lányai a gyógyító hivatáshoz továbbra is hűek maradtak…, ott természetgyógyász lett belőlük, és általában gyógyhatású szerekkel gyógyítottak, mert számukra a korábbi varázsigékkel gyógyító, gondolati koncentrációt megkövetelő hivatás túl megerőltetőnek látszott. Mások egyáltalán nem akarnak már ilyesmivel foglalkozni, mert azt gondolják, hogy szüleiknek és nagyszüleiknek emiatt egy nyugodt percük sem volt: minden pillanatban állt valaki az ajtó előtt, vagy csörgött a telefon.”

Mi is a gyógyítás?

A test- és betegségfelfogások és a kezelési módok ismertetése után ismét más kultúrákhoz fordulunk, és megpróbáljuk definiálni, mi is tulajdonképpen a gyógyítás, és hogy az atomkor embere mit tanulhat a természeti népektől a betegség, az egészség és a gyógyítás megértése tárgyában.

Az orvostudomány nem tekinti magát illetékesnek ott, ahol lelki és szociális eredetű zavarokról van szó. Ez túlmenne a számára megszabott határokon. A pszichikai zavarok tüneteinek megszüntetésére szorítkozik csupán, a betegek gyógyítását pedig átengedi a pszichológusoknak és a lélekgyógyászoknak. A beteget mindenesetre kiszakítják megszokott környezetéből, majd később visszaküldik ugyanoda. Ha ezt összehasonlítjuk azzal, amit a hagyományos kultúrákban a gyógyítók – eltérő társadalom- és egészségfelfogásuk alapján – végeznek, akkor rájövünk, hogy ez kevés. Egy dél-afrikai busman törzs, a kung a gyógyítást fizikai, pszichikai, szociális, szellemi és kozmikus jellegű integrációnak tekinti. Hasonlóan gondolkodnak az észak-amerikai navajo indiánok is, akik számára a gyógyítás elsősorban a lélek egyensúlyának a visszaszerzését és az egyetemes kozmikus erők kiegyensúlyozását jelenti. Holger Kalweit „Ősgyógyítók, gyógyító emberek és sámánok” című társadalomtudományi művében (Urheiler, Medizinleute und Schamanen, München, 1987) a következőket írja:

„A vallás, a művészet és a lélekgyógyászat egymással összefügg, és a természet, a Föld, az ég és az ember együttes szem

177

léletének csúcspontján jön létre az egészség, a gyógyulás. A maszkos táncosok, imádságok, mítoszok előadása, színészkedés, éneklés és a gyógyfuvek fogyasztása új egzisztenciális kötöttséget hoz létre. A mítoszból valóság lesz, amely a beteget összekapcsolja az eredettel, értelmet ad neki. A betegben tudatosul a kozmosz, a mítosz, a társadalom és saját egysége. Ez a gyógyulás előfeltétele: az egyensúlyi helyzet, vagyis az egyoldalú énre való gondolkodás feladása. Ismét visszajutva az egészségesek közösségébe, a beteg ismét képes arra, hogy értékelje saját magát.”

Éppen ez az önértékelés a döntő tényező akkor, ha olyan betegségről van szó, amelyet házi szerekkel nem lehet gyógyítani. A modem orvostudományt már nem lehet korunktól elvonatkoztatni. Sok betegség, fertőzés és sérülés olyan súlyos, hogy egyedül az orvostudomány ad lehetőséget a túlélésre. És mégis a modem orvostudomány lényeges előrelépést tehetne, ha többet törődne a szocioszomatikus tényezőkkel, mint ahogyan ez a nyugati népi gyógyászat esetében így is történt, és ahogy ez a természeti népeknél még most is szokásos. Ott senki se vonja azt kétségbe, hogy a betegségek a társadalmi állapotokra való lelki és testi reakcióknak is tekinthetők. Ezeknek a népeknek a gyógyítói nem csak a testi problémákkal foglalkoznak, hanem avval a lelki és szociális helyzettel is, amely a beteget megbe- tegítette. Csak a modem orvostudomány módszereivel nem szüntethetők meg az ilyen zavarok – ott sem és nálunk sem. Éppen ez a felismerés nem csak az intézményesített gyógyászatot, hanem közülünk is mindenkit arra kellene, hogy indítson, hogy az egész egyénre kiteijedő egészségfelfogást tegyük magunkévá. Ehhez nincs szükség kulturális forradalomra. Ha megismerkedünk egy olyan kor házi szereivel, amelyben még az egészség, psziché és társadalom közti összefüggéseket egyértelműen elismerték, akkor már tettünk egy lépést egy olyan világ felé, amely az embert ismét a középpontba állítja, és amelyben a technika vívmányai az embert szolgálják és nem fordítva.

Minden egyes ember viselkedésmódja visszahat a társadalomra, és ha például bizonyos fogyasztási cikkekre már nincs kereslet, akkor már nem állítják azokat elő. Az utóbbi években például nőtt az ellenőrzött bio termesztésű élelmiszerek forgalma. Azzal, hogy egyre többen döntenek természetes termékek mel

178

lett, a mezőgazdaságban gyökeres változásokat idéznek elő. A társadalomtudományban is elképzelhető valami hasonló. És ennek a központi kérdése a házi szerek ismerete. Ha valaki egy természetgyógyászatban járatos orvos mellett dönt; ha ragaszkodik ahhoz, hogy kezeljék és ne lekezeljék (tulajdonképpen gyorsan, rosszul kezeljék); ha túl gyorsan felírt gyógyszereket vonakodik bevenni, ha a házi szerek is megfelelnének, azzal felhívhatja magára a figyelmet és a modem orvostudománynak a merev eljárásaiba vetett hitét megingathatja. Nem az orvostudomány megbénításáról van szó, hanem arról, hogy olyan új utak nyílhassanak meg előtte, amelyek ősrégi hagyományokra nyúlnak vissza, és amelyek egy – a teljes személyiségre kiterjedő – egészségfelfogáshoz vezetik el.

Eltekintve a természetes mutációktól és a korfüggő panaszoktól, a genetikai változásokat, allergiákat, szívbetegségeket, az elhízottságot és a többi civilizációs betegséget a kedvezőtlen termelési feltételekre és a természetbe való beavatkozásokra lehet visszavezetni az élenjáró ipari országokban is: ezek mögött jelentős társadalmi érdekek vannak. Meg lehet próbálkozni ezek megváltoztatásával és ezáltal a problémák megoldásával. Az egyén rendszerint azt érzi, hogy ő ehhez túl gyenge. De legalább lelkileg felkészülhet a káros következményekre, és szert tehet saját szempontjából egészséges életszemléletre, amely – az életmódot megelőzve – mint a legeslegelső házi szer a személyiség teljes jó közérzetét eredményezi.

Segíthet ebben, ha saját környezetünket – más kultúrákkal összehasonlítva – megtanuljuk jobban megérteni és annak alakításában aktív szerepet játszani. Éppen a természeti népektől tanulhatjuk el azt, hogy egészségünk előfeltételéhez, a harmóniához két dologra van szükség: egyrészt a zavaró élet- és munkakörülmények megváltoztatására, másrészt arra, hogy életfeltételeinkhez igazodjunk, s azokat el is tudjuk viselni.

179

Tartalom

Előszó 5

A szerzők előszava 9

Házi szerek és gyógyszerek 11

A legjobb házi szer az egészséges életmód 21

Betegségek és ellenszereik 27

Csecsemőbetegségek 34

Csípőfájdalom —> isiász 36

Csuklás 36

Derékfájás, lumbágó 36

Diftéria —> torokgyulladás 39

Epebántalmak 39

Égési sebek 41

Émelygés -> hányás, terhességi; —> gyomorpanaszok 42

Érelmeszesedés —> vérellátási zavarok 42

Gerinc- és hátfájdalmak 51

Görcsök 52

Gyomorégés 53

Gyomorpanaszok 54

Hányás —> terhességi hányás 57

Hasmenés 57

Hátfájás —> gerinc- és hátfájdalmak 59

Hólyagok 59

Hólyaghurut 60

181

Homloküreg-gyulladás 62

Horkolás 63

Hörghurut
Hőguta
Idegen testek
Idegesség
Influenza
ínygyulladás
Isiász
Izomláz
Izzadás, túlzott
Kalciumhiány
Kék folt -> vérömleny
Köröm, gyűrött/törékeny
Középfülgyulladás
Kullancs
Lábizzadás —> izzadás, túlzott
Lapostetű
Láz
Leégés
Májelégtelenség
Mandulagyulladás —> torokgyulladás
Másnaposság
Menstruációs panaszok
Migrén
Napszúrás
Nátha
Orrvérzés
Pióca
Prosztatapanaszok
Reuma
Rovarcsípések
Sárgaság
Sebek, nyílt sebek
Skarlát —> torokgyulladás
Sokk
Szájszag
Székrekedés
Szemölcs

182

Szívpanaszok, ideges	100
Szomjúság	102
Szoptatási nehézségek	103
Szőrtüszőgyulladás (pattanás)	103
Tályog	103
Terhességi hányás	105
Torokfájás —> torokgyulladás	106
Torokgyulladás	106
Túlsúly	107
Tyúkszem	109
Vashiány vérszegénység	110
Vérellátási zavarok	110
Vérnyomás, alacsony/magas	112
Vérömleny	116
V ér szegény ség/vashiány	118
Vesegyulladás —> hólyaghurut	118
Viszketés	118
Visszér	119
Vizelet-visszatartás —> prosztatapanaszok	121

Gyógyhatású szerek a háztartásban 123

Áfonya 123

Ánizs 123

Árnika 124

Bazsalikom 124

Borostyán 124

Borsmenta 125

Citromfű 125

Cukor 125

Csalán 126

Édeskömény 126

Fokhagyma 126

Gyermekláncfű 127

Gyógyiszap 127

Gyömbérgyökér 128

Hagyma 128

Kakukkfű 129

Kamilla 129

Káposzta 130

183

Kömény	130
Lenmag	131
Majoránna	131
Méz	131
Mustár	132
Olajbogyó	133
Petrezselyem	133
Rebarbara	133
Retek	134
Rozmaring	134
Rózsa	135
Sárgarépa	135
Szeder	136
Szurokfu	136
Torma	136
Tök	137
Tölgy	137
Vizitorma	138
Zeller	138
Zsálya	138

Házi szerek és ötletek utazáshoz 141

Útravaló ötletek 145

A betegség és társadalmi következményei 149

Mi is az egészség? 149

A tájékozottság hátrányos következményei 152

Megbetegedési kockázat családi bosszúságok miatt 154

Ráérzések és rossz előjelek esetén 157

Betegség vagy egészség 158

Egy védőszellem nyilvánítja ki a terápiát 160

Egészségstratégiák 160

A mágia és a bizonytalanságérzet 161

A természetfeletti erőkbe vetett hit 164

Lélek, test és egészség 165

Tadzsinder és a pubertás 167

Aki meggyógyít, annak igaza van – Ami meggyógyít, az jó szer 169 A betegség a természeti népeknél: közösségi esemény 172

A betegség nálunk magánügy 174

Mi is a gyógyítás? 177

184

Házi szerek
és gyógymódok kislexikona

Kiadónk kislexikonai az anyagi és szellemi kultúra
különleges területeivel foglalkoznak,
és az általános lexikonoktól eltérően az érdeklődők
akár végig is olvashatják őket. Jelen kötetünk
a hagyományos házi szereket és gyógymódokat ismerteti.
A szerzők elemzik a házi szerek és az orvosi medicinák
viszonyát, s tesznek hitet az előbbiek mellett

(nem mulasztják el hangsúlyozni, hogy a leginkább
gyógyító hatása az egészséges életmódnak van).
Majd alfabetikus rendben sorra veszik a leggyakrabban
előforduló (mintegy százféle) betegség ellen használt
házi szereket és gyógymódokat. Minden betegségnél
először a tünetek rövid ismertetése, jellemzése olvasható,
majd a kezelés lehetséges módjainak, a tapasztalat szerint
bevált házi szereknek leírása következik.

Olyan készítményekkel és gyógymódokkal kívánják
a javulást elérni, melyeknek alapanyaga minden
háztartásban megtalálható. Részletesen ismertetik
ezen anyagok hatásmechanizmusát is
(az ánizstóí a zellerig).

Előkészületben:

Tabuk kislexikona
A szerzetesség kislexikona
Divattörténeti kislexikon
Babonák kislexikona

1280 Ft

Házi szerek és gyógymódok kislexikona

Netkönyvek.hu

FIGYELEM!!!! CSAK 18 ÉVEN FELÜLIEK SZÁMÁRA!!!