Találatok: 9
1
A Puszták népe a két világháború közötti magyar irodalom egyik legeredetibb alkotása, a szociografikus irodalom remekműve. Illyés 1935-ben írta, s először a Válasz közölte folytatásokban, majd egy évvel később a Nyugat kiadója jelentette meg könyvalakban. A Puszták népé-ben önéletrajz, gyermekkori emlék, családtörténet a szakszerűen hiteles, szociográfiai érvényességű leírással, a dunántúli nagybirtokokon élő cselédség – e „mélytengeri világ” – életének feltárásával forr össze, s akár regénynek is nevezhető – önéletrajzinak természetesen. De mégsem csak regény: a kor szociográfiai ihletésű irodalmának talán egyetlen alkotásában sem érezhető jobban, hogy íróját mennyire nem „irodalmi” kérdések izgatták. Mint ahogy a Puszták népé-hez – a történelem jóvoltából – szervesen, mondhatni sorsszerűen illeszkedő folytatása az önéletrajzi regénynek, a negyedszázaddal későbben papírra vetett Ebéd a kastélyban sem kizárólag a földjét-rangját vesztett gróffal való találkozás szépírói fotográfiája csupán, hanem történelmi számvetés is a nép és a forradalom sorskérdéseivel kapcsolatban.
