VERESS D. CSABA

ZRÍNYI KATONAI KIADÓ • BUDAPEST, 1986

Előszó

A Zrínyi Katonai Könyvkiadó gondozásá­ban eddig megjelent vártörténeti kötetek a napjainkban is épen álló vagy romokban he­verő várak történetét beszélik el.

Ez a kötet egy olyan várnak a históriáját írja le, amelyet hasztalan keresnénk. A sze­gedi vár – alig száz esztendeje – véglegesen el­tűnt. Lebontották, tégláit és köveit elhordták, sáncait betemették. A várost elpusztító 1879. márciusi nagy árvíz után valóra vált Szeged város régi óhaja – a vár teljes lebontása. A vá­ros újjáépítésekor nagy szükség volt a régi vár területére, de még inkább sok ezer köbméter­nyi tégla-, kő- és földtömegére. Ezért 1880- 1883 között a várat lerombolták, és alapjáig kibányászva minden kövét, tégláját széthord­ták, hogy új várost építsenek fel belőle. A fel­használható tégla- és kőanyagból épült fel a mai belváros számos középülete. A másra al­kalmatlan törmelékkel és földdel – átlagosan 0,5-1 méteres vastagságban – szinte az egész belváros területét feltöltöttek.

A lebontott vár emlékét mindössze egy rep- kénnyel befuttatott erődítmény maradvány őr­zi a Kultúrpalota (múzeum) mögött, félig elbújtatva az azóta feltöltött terepszint egy mélyedésében. Az emlékül hagyott rom azon­ban nem az igazi régi vár maradványa. Csak

a vár egy késői (1762-1764) erődítésének, az: I. és IV. számú bástya között nyíló „Vízi ka­punak” vagy hivatalos nevén „Mária Terézia kapunak” épen hagyott része.

A vár nyugati fele beépült – a Széchenyi tér, a Magyar Tanácsköztársaság útja, valamint a Vár utca és a Vörösmarty utca által határolt – hat nagy épülettömbbel. A vár keleti felének helyén részben a Móra-park terül el, illetve a már említett Kultúrpalota magasodik.

A vár lebontásából adódó kár pótolhatat­lan, s ezt igazán csak napjaink szervezett mű­emlékvédelme mérheti fel. Igazat kell adnunk Molnár Józsefnek, aki „A szegedi vár” című cikkében (Műemlékvédelem, 1959. 22. oldal) a következőket írta: „A törökök által épített szegedi vár egyike volt azoknak a külső tor­nyos erősségeinknek, amelyeket nem ostromok, dúlások vagy éppen elemi csapások következté­ben tüntettek el a föld színéről. A szegedi vá­rat az… árvíz után bontották le, várossza­bályozás és újjáépítés alkalmával. Ezzel az elhamarkodott intézkedéssel nemcsak a várost fosztották meg egyik legeredetibb és legszebb építészeti emlékétől, hanem a Duna-Tisza kö­zét is.”

És hozzátehetjük még – az egész orszá­got is.

Bevezetés

A Kárpátoktól a Dunáig 1200 kilométer hosszan kanyargó Tisza vonalán ősidők óta mintegy öt közlekedési (átkelési) és ezzel szo­rosan összefüggő kereskedelmi csomópont alakult ki. Ezek a természetes átjárók és cso­mópontok ma is léteznek. A hajdani karaván- utak nyomvonalán műutak és vasútvonalak épültek, s a régmúlt folyami átkelőhelyeit köz­úti és vasúti hidak acélszerkezetei ívelik át.

A folyó felső szakaszán Tokaj-Szabolcs, középső részén Szolnok és Csongrád, alsó szakaszán pedig Szeged volt Ősidők óta a köz­lekedési és kereskedelmi csomópont. Megfi­gyelhető, hogy ezeken a pontokon mindenütt nagyobb (ugyancsak természetes útvonalat képező) folyók torkollnak a Tiszába. Tokaj- Szabolcs közelében a Bodrog, Szolnoknál a Zagyva, Csongrádnál a Körösök, Szegednél pedig a Maros ömlik a Tiszába.

Szeged városa és vára (illetve az azokat megelőző Ősi település, melynek nevét sem tudjuk) a Tisza és a Maros összefolyásának kö­zelében, a folyó nyugati – jobb – partján ala­kult ki. Kialakulásának helye nem a véletlen műve volt. Szeged nevét a nyelvészek általá­ban (bár itt is több etimológiai változat me­rült fel) a „sziget” szó egyik régies változatá­ban keresik. A feltevés nagyon valószínűnek

látszik. A mai Szeged belvárosi körzete, il­letve az itt keletkezett ősi, névtelen település a Tisza és az attól nyugatra 5-600 méterre (nagyjából a mai Kiskörút vonalában) hú­zódott, és napjainkra már nyomtalanul eltűnt Holt-Tisza közti szigetszerű földháton ala­kult ki a történelem során. Ennek a „sziget­nek” legmagasabb pontja a mai múzeum kör­nyéke, illetve az attól déli irányba húzódó (mintegy 500 méter hosszú és 150-200 méter széles) földhát volt.

Ettől a Tisza és az Ősi Holt-Tisza által tel­jesen körbezárt „szigettől” északra egy-másfél kilométernyire hat-hét egymástól különálló kisebb szigetekből álló csoport emelkedett ki a vízállások és holtágak közül. Ezeken a szi­geteken alakult ki a magyar középkorban Fel­szeged, mai nevén Felsőváros. A „szigettől” ugyancsak mintegy másfél kilométerre délre is egy meglehetősen nagy hátság húzódott, de az előbbiekhez képest valamivel távolabb a Tiszától. Itt jött létre a magyar középkorban Alszeged városa, a mai Alsóváros.

A Tiszától Tiszáig félkörívben húzódó ősi Holt-Tiszától északra, nyugatra és délre min­denütt vízállások, nádasok, az ősi Holt-Tisza más kanyargós holtágai (a szegedi magyarok nyelvén „csöpörkék”, „tankák”, „limányok”,

7

a „döglött Tisza” maradványai) sötétlettek a füzesek és a mocsári tölgy erdők között.

Egészségtelen, veszedelmekkel teli vidék volt ez mindenkor. Szinte minden tavasszal a Tisza pusztító árvizei borítottak el mindent. A Tisza meg-megújuló árvizeinek csak a fo­lyótól nyugatra 15-20 kilométerre (alig ész­revehetően) emelkedő homokbuckás pusz­taság vetett határt.

Ezen a mélyföldön, a jelenlegi Magyaror­szág legmélyebben fekvő területén, melynek tengerszint fölötti magassága 78-80 méter között van (a Balaton vízszintje a tengerszint feletti 106 méteren áll!), valószínűleg soha nem telepedett volna meg huzamosabban az ember, és nem alakult volna ki település, ha nem itt lett volna a Tisza mentén messze tájon az egyik legalkalmasabb kikötőhely, s biztos átkelési pont a folyó keleti partjára.

Hogy mióta lakja az ember ezt a Tisza nyu­gati partján húzódó földhátat, „szigetet”? Az évszázados építkezések, földmunkák any- nyira feldúlták már itt az anyaföldet, hogy a régészet is csak találgatásokba bocsátkozhat. Amikor az 1880-as évek elején végleg elbon­tották a régi szegedi várat, mélyen a középkori és újkori falak, valamint talajszint alól a ró­maiak korából származó leletek kerültek nap­világra. Még a bontások előtt (1877 május­júniusában) a vár belső területén végzett csa- tomaásások közben 8 méter (4 öl) mélység­ből egy az i. sz. II. századra datálható, férfi­fejet ábrázoló, finom szemcséjű fehérmárvány töredék került elő. A kis oldalszakállt és jel­legzetes római katonai hajviseletet hordó fiatal férfiarc egy dombormű töredéke volt.

A legjelentősebb emlék – egy feliratos kő­tábla – már az 1881-1883. évi várbontásnál

került elő. A töredékes tábla szövege Alföldi András régész feloldása szerint egy római „praefectus vehiculationis”, azaz császári fu­tárposta-állomás parancsnokának emlékére készült, Antoninus Pius császár uralkodásá­nak idejében, 138 és 161 között.

A szegedi vár legkorábbi, XIII. századi, ún. „palota” épülete alatt eredeti helyzetben ta­láltak számos jellegzetesen római piskóta alakú és nyolcszögletű padlótéglát. Előkerült még 38 darab római tégla is IMP bélyeggel, ami császári tulajdonban működő téglaége- tőre utal. A leletek kora szintén az i. sz. II. századra tehető.¹

A római források is megemlékeznek arról, hogy Traianus császár (98-117) uralkodása alatt, röviddel Dácia (a későbbi Erdély) római meghódítása után kiépítetlen karavánút ala­kult ki a már közel egy évszázada római uralom alatt álló Dunántúl (provincia Pannónia – Pannónia tartomány) és az újonnan meghódí­tott Dácia (provincia Dacia) között. Az út­vonal még a délkeleti irányból, a mai Románia felől i. sz. 117-119 között benyomuló szarma- ta-jazyg törzsek bevándorlása előtt alakult ki. A karavánút kiindulópontja Pannóniából a Dunamenti Lugio erőd (Dunaszekcső) vagy az attól északra fekvő Alisca római erőd (Várdomb) körzetében volt. Az említett két római erőddel szemben, a Duna keleti partjá­ról indult el a kiépítetlen karavánút, és a mai Szegedig húzódott mintegy 110 kilométer hosszan.

Az út tiszai végállomása a már említett „szigeten”, a középkori szegedi „várpalota” helyén, a mai Vár utca és Deák Ferenc utca sarkán lehetett. Itt állhatott az a nagyjából ÉNy-DK-i irányú, téglalap alaprajzú épít­

8

mény (feltehetően őrtoronnyal), melynek ma­radványai az 1880-as években kerültek elő. Az erődített épület egyrészt postaállomás volt, másrészt pedig a tiszai kikötőt és átkelőpontot védelmezte.²

Az útvonal és a postaállomás a szarmata- jazyg törzsek bevándorlása után még közel ötven éven át működött. Pusztulása a 167-ben betörő germán markomanokkal vívott háború alatt következhetett be.³ Ennek bizonyítéka, hogy a római erődített őrállomástól néhány száz méterre ÉNy-ra, a mai Takaréktár utca és a gőzfürdő között, a XVIII. században ott állott katonai pékség (prófuntház) marad­ványai mellett, egy ismeretlen célt szolgáló római épület maradványainak tövében nagy tömegben elásott Marcus Aurelius Antoninus császár korabeli (161-180) ezüstpénz került elő.⁴ A 167-ben lezajlott markoman háborúk során elpusztult erődített őrállomás valószínű­leg többé nem épült újjá, mivel a római biroda­lom a IV. század közepéig szinte folyamatosan harcban állt a Pannónia tartományt szakadat­lanul támadó, pusztító szarmata és jazyg törzsekkel.

A IV. század végétől a Kárpát-medencét el­foglaló hun birodalom, majd az azt követő ger­mán, gepida hódítás, és az azt felváltó avar uralom (568-804) idejéből a régészet nem ismer leleteket a későbbi szegedi vár területé­ről. Az avar birodalom keleti felét 804 körül meghódító bolgárok feltehetően újra meg­szállták az Erdélyből az Alföldre vezető sóút végállomását és kirakodóállomását jelentő Szegedet. Nem elképzelhetetlen, hogy a ké­sőbbi szegedi vár külső várában, a Palánkban – maradványaiban még ma is – álló Szent Demeter-templom a bolgár uralom emlékét őrzi. Ugyanis a thesszaloniki származású Szent Demeter a bolgárok kedvelt szentje volt évszázadokon át.⁵

A majdani magyar királyság délkeleti része, valamint a későbbi Bánát és Erdély részei valószínűleg az 1020-as évek végéig a bolgár kánok – vagy azokkal együttműködő (ma­gyar?) vezérek uralma alatt állt. Ezeknek utolsó tagját, Ajtony vezért és híveit a magyar állam megalapítója, I. (Szent) István király csak 1028 körül semmisítette meg fegyveres erővel.

A szegedi királyi vár története aXI-XVI. században

A magyarok honfoglalása ebben a térségben is – akárcsak az ország más területein – héza­gosán ismert történetírásunkban. A magyar – vagy a bizánci források elnevezése szerint türk – törzsek a 890-es évek második felében a bolgár kánoktól ragadták el a Dunától keletre elterülő területeket. A későbbi magyar hagyomány szerint – melyet a XIII. században a „Névtelen” („Anonymus”) rögzített „Gesta Ungarorum” című művében – a későbbi Sze­ged tágabb körzete a hét törzsfő egyikének, Ond vezér fiának, Ete nemzetségének birtoká­ba jutott. A nemzetség központja a csongrádi földvár volt, míg a nemzetség szállásterületei a Tisza középső és alsó folyásvidékét (a ké­sőbbi Csongrád vármegyét) foglalták el. Ettől északkeletre, a Tisza felső folyásvidéke – Sza­bolcs földvárral a központjában – a Szabolcs nemzetség birtokába került.

A X-XI. század fordulóján, amikor Géza és István fejedelem, majd István mint király meg­kezdte a törzsi-nemzetségi hatalmi rendszer felszámolását, a királyi hatalom az Ete nem­zetség területeinek jelentős részét is elfoglalta. Ennek során a fontos kikötőhelyet, a só- és fa- úsztatási átrakodóhelyet, valamint átkelő­helyet jelentő Szegedet a királyi hatalom ma­gának sajátította ki.⁶ A királyi hatalommal

dacoló és a latin kereszténység helyett a görög egyházhoz csatlakozó Ajtony vezér ellen vo­nuló királyi hadak a későbbi Szegednél gyüle­keztek. István király kapitánya, Csanád Szegednél kelt át hadaival a Tiszán, majd attól délkeletre, a Harangod folyónál vívott csatá­ban megsemmisítette Ajtonyt és annak hadait.

Az új államrendszerben a mai Szeged kör­zete a – volt nemzetségi szállásterületből ki­alakított – csongrádi várispánság hatáskörébe került. Közigazgatásilag az itt székelő királyi ispán vagy comes uralta ezt a területet, egyházi tekintetben pedig a Csanádi püspökség hatás­körébe tartozott. Mivel Szeged királyi birtok volt, a későbbi külső várban álló – és feltehe­tően még a bolgár uralom idején alapított – Szent Demeter-templomot I. István király a szegedi főesperesség központjává tette. A fő­esperesek (archypresbiterek, archydiakonu- sok) tudvalevőleg mindig a király udvari pap­ságához tartoztak.⁷ Szeged fontossága azon­ban továbbra is a tiszai, de főleg a marosi fa- és sószállításban rejlett. Különösen az utóbbi volt fontos. Ugyanis a só kitermelése, szállí­tása és kereskedelme éppen úgy királyi mono­pólium („regale”) volt, mint az ezüst bányásza­ta és a pénzverés.

Míg a későbbi szegedi vár és külső vár terü­

11

lete a királyé volt, a vártól átlagosan egy kilo­méterre délre kialakuló – főleg halászok, fu­varosok, állattenyésztők által lakott – város­rész, Alszeged (a mai Alsóváros) a királyné birtokában volt. Azonban a XII. század kö­zepén, 1140 körül a királyné Alszegedet a je- ruzsálemi Szent János-lovagrend székesfehér­vári konventjének adományozta. Az adomá­nyozás különös érdekessége, hogy a johanni- ták – akiknek rendháza és temploma a XV. század végén épült és ma is álló ún. Mátyás­templom helyén állott – birtokai a tiszai ki­kötőig terjedtek. (Az oklevél szerint: „In Scequed terra est in unó loco, metis assignata cum tribus truncis et uadit usque ad portum et cum eodem pertu monasterii est.”)⁸

A tiszai kikötő említése nyilvánvalóvá teszi a johannita lovagok szerepét a királyi sórak­tárak kezelésében és védelmében. Feltehető, hogy a nagyvárépítészeti tapasztalatokkal ren­delkező johannita lovagok építtették az első erősséget a szegedi kikötő, illetve a rendkívül nagy értékeket őrző királyi sóraktárak védel­mére. A 22×18 méteres alaprajzú, 2,5 méter vastag falú – jellegzetes Árpád-kori – tégla­építmény (természetesen megcsonkított és át­formált állapotban) lényegileg a vár lebontásá­ig állt. Ezt a nagyméretű építményt a törökök – az 1543-1549. években – a későbbi nagy vár­építés során beépítették a vár déli védműveibe. A „palotának” nevezett építmény a későbbi vár délnyugati saroktornya és a déli várfal közepén álló kaputorony között helyezkedett el, s 22 méteres síkjával 4 méterre ugrott elő a vár déli falából. A XIX. században már földszintes épület három, egymással párhuza­mos, dongaboltozatos teremből állott.

A termek közül a déli volt – 17X5 méteres

belterével – a legnagyobb. A várbontáskor ebből a teremből néhány román stílusú oszlop­fő, háromszög alakú padlótégla és több fél­köríves átboltozás került elő. A városi mú­zeum régiségtári naplójának egyik 1884-ből származó bejegyzése szerint a teremben „ugyanazon a helyen (ti. ahol a középkori padlótéglákat találták) egy leomlott falrész­leten éppen olyan falfestmény volt (sárga, fe­hér, vörös színű dőlt négyszögek), minőnek rajzát Arányi Vajdahunyad című művében közölt”.⁹

A középső terem valamivel kisebb helyiség volt: keleti végén egy fülkeszerű ablakmélye­déssel; nyugati végén egy ajtóval, amely egy kis kamraszerű szobába nyílott; a kamrának ugyancsak egy fülkés ablaknyílása nézett nyu­gati irányba.

A harmadik terem három – nagyjából azo­nos alapterületű – szobából állt. Mindegyik külön ajtóval nyílott a középső teremből, de a szobák között nem voltak ajtók. A keleti szobának keleti és északi irányba nézett egy- egy fülkés ablaknyílása. A középső és a nyu­gati szobának csak egy-egy északra néző fül­kés ablaka volt.

A XIX. századi helyzetből már megállapít­hatatlan volt, hogy az épületnek volt-e emeleti része vagy esetleg tornya. (Lásd: 1. sz. vázla­tot.) Az erődítés körül helyezkedtek el a ki­rályi sóházak, s a közelében volt a Tiszán és Maroson leúsztatott hajók és tutajok kikötő­helye. A sóraktárak első írásos említésével egy 1138. évben írott oklevélben találkozha­tunk. A dömösi apátság alapítólevele szerint az apátság szolgáló népei közül többen ki­zárólag azzal foglalkoztak, hogy sót fuvaroz­tak a szegedi sóraktárakból.¹⁰ Az 1183. évben

12

lil. Béla király a szegedi sóházakból rendelt sót a távoli nyitrai egyház részére.¹¹1217-ben pedig II. András király a zágrábi püspökség részére 50 ezüstmárka értékű kősót – azaz 5000 db sókockát – szállíttatott el a szegedi királyi sóházakból.¹² Az 1222-ben kiadott Arany­bulla 22. §-a szerint II. András király elren­delte, hogy „só az ország belsejében sehol sem tartható, csak Szolnokon és Szegeden”. Tizen­öt évvel később, 1237-ben IV. Béla király évente öt hordó morzsasót adatott ki a szegedi sóraktárakból a bélafői cisztercita szerzete­seknek.¹³

A szegedi királyi sóraktárakban felhalmo­zott só értékére vonatkozólag néhány adatot kell felsorolnunk. Egy 1233-ból származó fel­jegyzés szerint 100 db kősó ára 48 pondus, azaz mai értékkel számolva: 168 gramm ezüst volt. Ez az akkor forgalomban levő pénzt szá­mítva mintegy 335-340 dénárt tett ki. Ez vi­szont négy bizánci arany-solidust ért (egyen­ként négy gramm 23 karátos arany súlyban).¹⁴ A királyi monopóliumként kezelt kősót igen nagy haszonkulccsal – 1233-ban a kitermelési és szállítási költség hétszeresén – árusították. Ebben az évben a désaknai sóbányászok száz darab kitermelt sókocka után 4 pondus mun­kadíjat kaptak; ugyanakkor száz sókocka szállítási költsége 2 pondus volt. Összesen tehát 6 pondus, ami 21 gramm ezüstnek, illetve 42-43 dénárnak felelt meg.

A szegedi várból, illetve sóraktárakból két ősi útvonal indult ki. Egyik az északnak, a Bu­da felé vezető út volt. A másik – és a fonto­sabb – a nyugati irányba, a Dunaszekcső felé vezető karavánút volt, melyet a XII-XIII. században „káliz útnak” neveztek (1158: „Kaluzuwt”; 1208: „viam, que vocatur Ca-

luzutw”).¹⁵ Mivel a szegedi királyi sóházak kiszolgáló népe – hajósok, szekeresek – királyi „hospesekből”, külföldről betelepült „ven­dégekből” állott, lehetséges, hogy a lakosság egy jelentős része a közép-ázsiai eredetű káliz népből került ki. A kálizokról ismert volt, hogy ügyes kereskedők voltak, s a XI-XIII. szá­zadban szinte az ország minden részén a keres­kedelmi életben tevékenykedtek.

A sóházakat kiszolgáló nép nem a várban lakott. A várban csak a kikötőt és sóraktárakat őrző és vezető johannita lovagok tanyáztak. A lakosság egy része a vártól délre húzódó földhátságon építette fel házait. Az észak-déli irányban kiépített utcáknak majdnem a déli végében – temetőkerttel körülvéve – állott a XIII. században épített Szent Demeter-temp- lom. A város főutcája ebben az időben – nagy­jából a mai Széchenyi tér, Kárász utca, Árpád tér vonalában – észak-déli irányban húzódott. Ettől az útvonaltól nyugatra elterülő városrész utcái az útra merőlegesen épültek egészen a várost nyugatról átkaroló Holt-Tiszáig.

A Holt-Tiszától északra kialakuló Fel­szegeden épült Szent Miklósnak temploma és apátsága. Közvetlen mellette épült ugyancsak a XIII. században – a katonák védőszentjé­nek – Szent Györgynek tiszteletére alapított plébániatemplom. A két egyházi építmény körüli (1522-ből már nevükön nevezett Szent Miklós, Szent György, Sóhordó stb.) utcák­ban lakott a vár katonáskodó népe.¹⁶

A Holt-Tisza által körülzárt Szegedtől – vagy Középső-Várostól – délre másfél kilo­méternyire, a johanniták temploma körül alakult ki Alszeged (a mai Alsóváros) mintegy öt utcája. A Középső-Várost (Szegedet) Al- szegeddel az egymással párhuzamosan ki­

13

épült – s a XV-XVI. században Szentháromság és Balog utcáknak nevezett – utak kötötték össze.

Az 1241 tavaszán az országba zúduló tatár hadak – Mahmud Terdzsüman török króni­kásnak 1540 körül írott „Tarik-i Üngörüsz” („Magyarország története”) műve szerint – Szegednél egyesültek. „.. .Batusz Ákdur kán (Batu kán) is folytatta útját és Szegedin mel­lett tábort ütött. Kaikán (Kadán kán) is odaért, és találkozott a nagy kánnal. Tanácsot tartot­tak, és a háborús helyzetről a következő levelet írták a királynak (ti. IV. Béla magyar király­nak) : Te, aki Üngörüsz (azaz Magyarország) uralkodója, Bejla vagy, vedd tudomásul, hogy vallásod és hited hamis. A királyságra nem vagy méltó. A padisahság engem illett. Két padisah nem létezik. Ha azt akarod, hogy a kardtól megmenekülj, köss kötelet a nyakadba, gyere, és vedd fel vallásunkat, légy a szolgám, és én neked visszaadom országodat. De ha ezt megtagadod és azt mondod, hogy nem, időben készülj fel, mert íme, én ellened indultam. Ne mond aztán, hogy ezt nem tudtad!”

Miután a kán nem kapott választ, meg­indult hadaival Szegedről Pest ellen.¹⁷

A tatár hadak elvonulása után és az ország újjáépítése idején IV. Béla király Szegedet is újjáépíttette, s ugyanazon kiváltságokban ré­szesítette, melyek Budát és Székesfehérvárt illették meg. Ezzel Szeged a közvetlen királyi hatalom alá tartozó szabad királyi városok sorába emelkedett, s csak a királynak fizetett adót.¹⁸

A szegedi királyi várpalota a XIV. század elejéig továbbra is a johannita lovagok őrizete alatt maradt. A tatárjárás után a johanniták hatalma még növekedett is. Ugyanis 1250.

július 19-én IV. Béla király – az Ince pápa által megerősített szerződésben – a johannita lovagokra bízta az ország déli részének védel­mét. Ennek fejében a johannita lovagok meg­erősített rendházait évente 4 timinus (1 timi- nus 10 ezer darab), azaz 40 ezer darab kősó illette meg.¹⁹

A XIII. század belháborúktól fegyverzajos második feléből egyetlen esemény fűződik Szegedhez. 1280 tavaszán az alföldi kunok fel­lázadtak, majd – több csatavesztés után – a Havasalföld felé elmenekültek az országból. Kun (IV.) László magyar király 1280. augusz­tus 18-án Székesfehérvárott parancsot adott ki, hogy a személyes felkelésre kötelezett sza­bad nemesek, az udvari katonák és a vár­megyék fegyveres hadai Szegeden gyülekezze­nek. Szeptemberben már itt táborozott a se­reg. Név szerint tudjuk, hogy megjelent a tá­borban Baksa György, Talpas Tamás mester és annak fia, Fülöp mester; Ivánfia László nemes négy testvérével együtt; a Pest vár­megyei Rátót nemzetségből négyen; a Nógrád vármegyei Márton nemes két fiával együtt (valamennyien udvari katonák). Megérkezett Csépán ispán és a bihari Marcelfia Severid ispán és annak testvére, Miklós nemes, és mindegyikükkel fegyveres szolgáik. László király is Szegedre vonult fegyvereseivel, s 1280. október 18-23. között itt rendezte csapatait. Miután a hadak összegyűltek, s minden elő­készületet megtettek, a Tiszán átkelve – Te­mesváron, Lúgoson és Karánsebesen át – Orsóvá felé indultak a kunok nyomába.²⁰

A XIII-XTV. század fordulóján – ismeretlen körülmények közepette és okok miatt – a jo­hannita lovagok eltűntek a szegedi kikötőt és sóraktárakat védő megerődített kolostorból,

14

s az erősség élén a király várnagyai (castella- nusai) álltak.

Az erősség jelentősen nem növekedhetett, még sokáig (az 1540-es évekig) megmaradt a megerődített rendház szintjén. A – XVI. szá­zad közepén lezajlott nagy (török) várépítés idején a vár déli védműveibe beépített – volt johannita „várpalotát” a XIV-XVI. század között nem bővítették ki arra a méretre, amely még látható volt a XIX. század második felé­ben is, a vár végleges lebontásáig. A középkori szegedi vár valójában továbbra is egy nagyobb megerődített épület lehetett, s nem volt azonos azzal a négy hengeres saroktomyos és négy szögletes kaputornyos – 870×880 méteres kerületű, 9 hold és 125 négyszögöl alapterü­letű – nagy erősséggel, melyet a kortársak egybehangzó állítása szerint a törökök épí­tettek.

Amikor a XIII-XVI. századi események során a szegedi várról beszélünk, akkor csak a későbbi nagy vár déli oldalán álló ún. palota épületéről van szó. Természetesen a maga korában ez is vár volt, különösen jogilag. Királyi tulajdonban volt, s központja volt a szegedi királyi várbirtoknak, amely a várnak adózott terményekkel és pénzzel. A királyi várral kapcsolatos első adat is ilyen jellegű. Egy, az 1300-as évek elején keltezett levélben arról írtak, hogy a király egyik szegedi al- vámagya (vicecastellanusa) négy széplaki pa­rasztot elfogatott a szegedi „felső vásáron”, mert azok vonakodtak a vár szénáját behor­dani a szegedi várba.²¹

A szegedi vár a XIV. század elején országos fontosságú esemény színhelye volt. Az Árpád­ház kihalása utáni trónharcok során, 1307-ben itt találkozott Anjou Károly Róbert király

megbízottja, Ugrin mester Apor László erdélyi vajdával, aki fogságában tartotta Károly Ró­bert riválisát, a bajor Ottó királyt, és nála volt a magyar korona is. Apor László átadta Ugrin mesternek Ottó királyt, de a koronát nem hozta el. Évekig tartó tárgyalások után, 1310 tavaszán újra a szegedi várban találkozott az erdélyi vajda a király embereivel. Április elején Szegedre érkezett Károly Róbert kép­viseletében Tamás esztergomi érsek, Omodé nádor, Hasznosi Domonkos mester és kísére­tük. Rövidesen Apor László és kísérete is meg­érkezett Szegedre. A tárgyalások során, 1310. április 8-án Apor László hitlevélben kötelezte magát, hogy Szent János napjának nyolcadáig a koronát és a koronázási jelvényeket átadja Károly Róbert királynak, s egyben vissza­adja a királynak az általa elfoglalt városokat és várakat. Egyúttal Károly Róbertét maga és rokonai nevében elfogadta és elismerte törvényes királyául.²² A tárgyalásokat követő években Károly Róbert több alkalommal – így 1314. január 22-én, 1315. május 14-én, majd 1317. augusztus 2-án – tartózkodott a szegedi várban.²³

Ezekben az években -1316 körül – a szegedi várpalotától alig száz-százötven méterre észak­ra a ferences rendiek kolostort és templomot építtettek. A gótikus stílusban épült Szent Erzsébet-templom körül – kőfallal körülvett – temető terült el.

A hajdani csongrádi vár a XIV. századra el­vesztette jelentőségét, s szerepét a szegedi vár vette át, amely a század folyamán – néhány átmeneti időszaktól eltekintve – királyi tulaj­donban volt, s élén mindenkor a király bizalmi emberei álltak. így 1321-ben a Dorosma-nem- zetségből származó Pál mester volt a király

15

szegedi várnagya, aki egyben az óbudai vár várnagya (castellanusa) is volt.²⁴ Néhány év­vel később, 1329-ben a szegedi várnagy már Dános, zólyomi ispán. Dános várnagy idején a szegedi vár vártartományainak falvait is ismerjük. A Torontál vármegyei Keresztúr jobbágyai szénát és zabot tartoztak beszolgál­tatni a várnagy részére. Hasonló és egyéb szol­gálatra volt kötelezve Vastorok, Adorján, Röszke, Gyékénytó falu és Csongrád város is.²⁵

Az 1337. évben Bátori Bereck fia, Miklós volt a szegedi vár castellanusa és egyben Csongrád vármegye főispánja. A következő esztendőben Károly Róbert király a szegedi és becsei királyi várakat (minden tartozékaik­kal együtt) a trónörökös Lajos herceg (a ké­sőbbi I. Lajos király) jegyesének, Luxemburgi Károly morva őrgróf és cseh trónörökös leányának, Luxemburgi Margit hercegnőnek zálogosította el. Azonban még a házasság előtt, a hercegnőnek 1349-ben bekövetkezett

A sz. vázlat. Szeged földrajzi helyzete a középkorban

16

halála után a szegedi vár újra a királyság tulajdonába került. Ekkor a szegedi vár cas- tellanusa és egyben Csongrád vármegye fő­ispánja Chelényi János volt, aki jelentős dip­lomáciai küldetéseket is ellátott: ő kötötte meg a Magyar Királyság és a Velencei Köz­társaság közötti békét 1348-ban.

Tíz évvel később, 1358-ban a Németnek I, mondott János, majd 1359-ben Hédervári Miklós fia, Miklós volt a szegedi várnagy és Csongrád vármegye főispánja. Vicecastella- nusát Kemény fiát Jakabnak hívták.²⁶ L Lajos király utolsó ismert szegedi várnagyát és Csongrád vármegye megyeispánját Máté mester néven jegyezték fel.

Luxemburgi Zsigmond trónra kerülése (1387) után kiújuló főúri pártharcok során a szegedi vár az erdélyi vajdák kezébe került: 1394-1395-ben a szegedi várnagy Széchényi Frank erdélyi vajda bizalmi embere Sóji Ber­talan mester deák volt.

A XIV. század végére a török birodalom hódító hadai elérték a magyar királyság déli határait, s ezzel egyre jobban növekedett a szegedi vár katonai jelentősége. A török ellen felvonuló magyar királyi hadsereg egyik leg­fontosabb felvonulási és gyülekezési, össz­pontosítási körzete alakult ki a következő évszázadokban a szegedi vár körül. A XVI. századi török történetírók, köztük Kemal- pasazade a „Mohacs-name” című könyvében erről így emlékezett meg: „A szerencsétlen Magyarországnak azon a részén van egy nagy város, mely a gonosz hitetleneknek ősi gyüle­kezőhelye és a harcot kereső csavargóknak szülőhelye, Szegedin néven ismeretes.⁰²¹

I Első alkalommal 1396 júliusában gyülekez- í tek a keresztény – magyar, cseh, lengyel, né­

met és burgundi – hadak Szeged körül. Had­járatuk szeptember 28-án Nikápolynál ka­tasztrofális vereséggel végződött. A súlyos csatavesztés is hozzájárult az országban el­harapódzó belső anarchiához. A pártharcok­ban a szegedi vár is többször gazdát cserélt királyi adományként. 1403-ban Luxemburgi Zsigmond király ellenkirálya – Nápolyi Lász­ló – a szegedi várat és annak minden tartozé­kát Szeri Pósa István fiának, Györgynek és testvérének, Istvánnak (valamint unokatest­véreiknek: Péternek és Györgynek) adomá­nyozta. Zsigmond király azonban rövidesen úrrá lett ellenfelén, s a vár újra visszake­rült királyi tulajdonba.²⁸

A szegedi vár („castrum nostrum regale Zeged vocatum in comitatu Chongradiensi existens”) rövidesen a déli védelmi rendszer egyik fontos részévé vált. 1408-tól 1412-ig a király feltétlen hívének, Filippo Scolarinak (más néven Ozorai Pipónak) abba a nyolc vár­megyéből és 15-20 királyi várból álló védelmi egységéhez tartozott, amely az ország déli részét védte a török támadások ellen. Ennek ellenére, 1412-ben Zsigmond király a szegedi várat és minden tartozékát (ismeretlen össze­gért) Guthi Országh János és Káthay László főuraknak zálogosította el. A két főúr fami­liárisai – Födémesi Zobonya és Némái Kolos nemesurak – voltak a vár castellanusai, akik számos erőszakosságukkal váltak hírhedetté. 1414-ben fegyvereseikkel a Szeri Pósafiak tömörkényi birtokairól négyszáz ökröt haj­tottak el; 1424-ben pedig Bátmonostori Töttös László fiainak mátyásházai és szent- györgyi birtokairól raboltak el fegyveres erő­szakkal százhúsz ökröt.²⁹ Annak ellenére, hogy a vár zálogbirtokban volt, 1414-ben

17

Zsigmond király a szegedi várban hívta össze az ország zászlósurainak tanácskozását az ország védelmének ügyében.³⁰

Szeged várát csak Zsigmond király halála után, 1438-ban Habsburg I. Albert király váltotta vissza a zálogból. A következő eszten­dőben, 1439-ben, mikor a török hadak már Szendrő várát ostromolták, I. Albert és fele­sége (Zsigmond király leánya, Luxemburgi Erzsébet) – a hadsereggel együtt – Szegedre érkeztek. Miközben a 25 ezer főnyi sereg a vár körül táborozott, a király 1439. június 11-én a szegedi várat és annak összes tartozé­kait feleségének adományozta. Az adomány­levélben a szegedi vár mellett megemlítették a megerősített külső várat, a Palánk-város- részt is. („Castrum nostrum Zegediense ac oppidum similiter Zegediense.. .”)³¹

Szeged az állandó katonai felvonulások jóvoltából sokat fejlődött, gazdagodott. A fen­tebb nevezett török Kemalpasazade krónikája szerint: „A nevezett város egy távoli forrásból, Kuszországból eredő mély folyó partján épült, mint egy szépségjel a föld-istennőjének ar­cán … Közterei mindennemű harcosok gyü­lekezőhelyei voltak, utcái pedig telve valónak ritka és értékes árukkal, melyeket a kereskedők hoztak minden irányból. Ellenség ide még nem tette be a lábát soha. Minden zege-zuga telve lévén élelmiszerekkel, kinccsel, gazdag­sággal.”

Ennek ellenére Szeged még mindig nyílt, erődítetten város volt. Vára is csak a később „palotának” nevezett erődítményből állott. Az 1430-as években a későbbi nagy vár és a körülsáncolt külső vár, a Palánk még nem létezett. Ugyanis 1433-ban Szegeden járt – Palesztinából visszatérőben, Jó Fülöp bur-

gundiai herceg tanácsosa – Bertrandon de la Brocquiére. Utazásáról részletesen beszámolt a „Voyage d’outre mer et retour”, azaz „Uta­zás a tengerentúlra és vissza” című művében. Becskerekről Becsén át érte el Szegedet: „Vég­re a Tisza mellett épült Szegedre értem… Szeged nyílt, nagyobb város, egyetlen, közel egy mérföldnyi hosszú utcából áll… Szép templomuk van a városban a ferencrendieknek ; benne istentiszteletet is hallgattam, mely azon­ban nekem egy kissé magyarosnak tetszett.”³² Leírásában nem említi az erődítményt, a vá­rat; sőt még a „palotát” sem.

Azáltala közel egy mérföld – „lieue”, francia mérföld, ami 4,5 kilométernek felel meg – hosszú utca a Felszegedet (Felsővárost), Szegedet (Középső-Várost) és Alszegedet (Alsóvárost) összefűző útvonal volt. Északról délre haladva: Felszeged valamelyik észak­déli irányú utcája (a Sóhordó vagy Budai utca), amely valahol a mai Takaréktár utca körül lépte át a Holt-Tiszát, majd a mai Taka­réktár utca, a Széchenyi tér, Kárász utca, Árpád tér nyomvonalán húzódott déli irányba, és a Szentháromság utcában folytatódott. Alszegedi szakaszát a – ferences kolostort keletről megkerülő – Balog (mai Földmíves) utca alkotta.

A burgundiai főúr mindenről megemléke­zett – írt a város gazdagságáról, a dús piacok­ról, a halakkal teli Tiszáról, a temérdek lóról és a lótenyésztésről -, de a várról (ami bizo­nyára feltűnt volna neki!) egy szót sem emlí­tett. A leírásában szereplő ferences templom – a későbbi vár közepén álló – Szent Erzsébet- templom volt.³³

A burgundiai főúr látogatása után 11 évvel újra országos esemény színhelye volt Szeged.

18

I. Ulászló király 1444. augusztus 1-re Szegedre hívta össze az országgyűlést, amely a törökkel folytatott béketárgyalást vitatta meg. Az or­szággyűlést a szegedi várpalotában és a mellet­te álló Szent Erzsébet-templomban s annak kerítéssel körülvett temetőjében (cintermében) rendezték meg. Érdekessége az eseményeknek: a békekötés után, a török követek azt követel­ték, hogy a magyar urak és a király esküdjenek meg a Szent Erzsébet-templomban őrzött és nagy becsben tartott „Szent Ostyára” vagy „Vérző Ostyára”. („Hostia cum stillis san- quinis.”)³⁴ A békét végül is tíz esztendőre kö­tötték meg.

Alig vonult el azonban a török békekövet­ség, mikor megérkezett a szegedi országgyűlés­re Cesarini pápai követ, aki a béke felbontását és a törökök ellen azonnal megindítandó há­borút követelte. Hosszas vita után, 1444. augusztus 4-én I. Ulászló király elfogadta a pápa követelését, felbontotta a békét, és újra hadat üzent a törököknek. A váratlan fordulat okozta zűrzavart fokozta, hogy még azon a napon este hatalmas földrengés rázta meg Szeged körzetét. Épületek omlottak össze a városban, és falvak pusztultak el a környéken. A megrémült nép a haragvó Isten kezét látta az esküszegésért!³⁵

Szeptemberre már újra hatalmas hadak gyülekeztek Szeged körül. A hadsereg szep­tember 22-én benyomult a török birodalomba, de november 10-én a bulgáriai Várna mellett súlyos vereséget szenvedett. A következő évek­ben is – 1446 augusztusában, majd 1447 augusztusában – Szegednél vonta össze csapa­tait Hunyadi János erdélyi vajda és temesi gróf, illetve Magyarország kormányzója. Itt vonta össze hadait 1448. szeptember elején is, s innét

indult el hadaival a szerencsétlen végű rigó­mezei csatába.³⁶ Midőn híre jött, hogy a rigó­mezei (koszovopoljei) csatából menekülő Hunyadi Jánost Brankovics György szerb fejedelem fogságba vetette, az ország rendjei a szegedi várpalotában gyűltek össze tanács­kozásra. Innét küldtek fenyegető levelet Bran- kovicsnak, hogy Hunyadit azonnal bocsássa szabadon. Itt várták be a szerb fejedelem vá­laszát, majd itt fogadták nagy ünnepségek kö­zepette 1448. december 20-án a belgrádi fog­ságából visszatérő Hunyadi Jánost.³⁷

Szeged körül gyülekeztek Hunyadi hadai Brankovics szerb despota elleni támadásra 1450 áprilisában; majd 1451 júniusában.³⁸ A legnagyobb hadi készülődés 1456 júniusá­ban volt Szeged körül. Itt összpontosultak a törökök által ostromlott Belgrád (Nándor­fehérvár) felmentésére induló magyar hadak. Június 12-én Hunyadi János Szegedre érke­zett. Innen küldte parancsát az erdélyi szá­szoknak, hogy hadaikkal június 24-re vonul­janak Karánsebesre. Hunyadi június 18-án vonult el kíséretével Szegedről Temesvárra.³⁸ Távozása előtt vásártartási jogot adott a külső vár, a Palánk polgárainak, s levelében meg­emlékezett a „hozzánk hűséges szegedi vár­nagyról és viccvámagyról”, s megparancsolta nekik, hogy fegyvereseikkel ne háborgassák a minden hétfőn megtartott szegedi vásárra ér­kezőket. Sem a szárazon, sem a vízen érkező vásárosokat ne terheljék sem adókkal, sem vámokkal.⁴⁰

A Hunyadi halálát követő pártharcok so­rán, 1458. január 12-én a szegedi várpalotában ült össze tárgyalásra a két szemben álló párt vezérkara. A Hunyadi-családot Szilágyi Mi­hály, az ellenpártot – a Hunyadi-család egyik

nagy ellensége – Garai László képviselte, aki egyik okozója volt 1457 márciusában Hunyadi László kivégzésének és Hunyadi Mátyás fog­ságba ejtésének. Garai végül is meghajolt a nagyobb erőkkel rendelkező Hunyadi-párt előtt. Hozzájárult – a Podgyebrád György cseh király fogságában levő – Hunyadi Mátyás királlyá választásához, ha Mátyás feleségül veszi leányát, Garai Annát.⁴¹

Mátyás rövidesen hazakerült, s elfoglalta a királyi trónt, majd 1458. december 6-ra Sze­gedre hívatott össze országgyűlést. Ezen el­rendelte, hogy a felkelő nemesség hadi szolgá­lata az eddigi 15 nap helyett 3 hónapig legyen kötelező. Ugyancsak ezen az országgyűlésen

• melyet nyilván a szegedi várpalotában és a mellette álló Szent Erzsébet-templomban tar­tottak – megkegyelmezett a Világos várába zárt Szilágyi Mihálynak, akit 1459 júniusában szabadon eresztettek.⁴²

Mátyás király az országgyűlés befejezése

• 1459. január 5. – után, a hónap végéig Szeged várában maradt.⁴³ Január 29-én itt fogadta Osztója Tamás bosnyák fejedelmet, aki meghódolt a magyar király fennhatósága előtt.⁴⁴ Három év múlva, 1462. február 14-én Mátyás újra hadbahívó parancsot adott ki a magyar nemességnek a törökök ellen. A pa­rancsban kimondotta, hogy március 14-re ő is személyesen Szegedre megy. A főurak és banderiális csapataik, valamint a fegyver­fogásra kötelezett nemesség ugyancsak Sze­gedre vonuljon arra az időre.⁴⁵

Az 1475. október 15-én megindított újabb törökellenes hadjárat során, a Pétervárad felé vonuló Mátyás és csapatai ismét több napot töltöttek Szegeden. Ekkor történt, hogy a

• későbbi külső várbeli, palánki – Szent

Demeter templomában tartott misén Mátyás észrevette a pap szegényes miseruháját. Ekkor Mátyás levetette saját díszes köpönyegét, s azt a templomnak adta, hogy abból készítsenek miseruhát.⁴⁸

Mátyás, uralkodásának utolsó esztendeiben a szegedi királyi várat természetes fiának, ki­jelölt örökösének, Corvin Jánosnak ado­mányozta. Ő azonban a várat – rövidesen apja 1490 áprilisában bekövetkező halála után – Kinizsi Pál temesi főkapitánynak adomá­nyozta.⁴⁷ Kct évvel Mátyás király halála után, 1492 augusztusában, a Szörény várának ostromáról visszavonuló és Szeged mellett le­táborozó német, lengyel és cseh zsoldoshadak, az ún. „fekete sereg” csapatai a fizetetlenség miatt fellázadtak. A lázadó idegen zsoldosok – az éhség és nyomorúság miatt – a gazdag Szeged városát akarták kifosztani. Kinizsi Pál azonnal fegyverbe parancsolta a szegedi népet és a vár őrségét. Ő maga pedig huszárai­val azonnal megindult Temesvárról. A „fekete sereg” csapatait Szeged közelében megtámad­ták és szétszórták, közülük mintegy hatszázat lemészároltak, vezetőiket kivégezték.⁴⁸

Két év múlva, 1494-ben Kinizsi Pál halála után Szeged és a szegedi vár visszaszállt Corvin János herceg tulajdonába. 1495. ok­tóber 23-án – mivel Budán pestisjárvány volt – a királyi udvar a szegedi várba költözött. II. Ulászló király és az udvar közel két hétig tartózkodott Szegeden. A király közismert pénzügyi zavarai miatt 1940 forintot kért kölcsön a várostól.⁴⁹

1499 februárjában a törökök pusztító tá­madásokat indítottak Dalmáciában, ezért II. Ulászló május 29-én fegyverbe hívta a fő- és köznemességet. A parancsban a hadak

20

gyülekezőhelyéül Szegedet jelölte ki. A király saját bandériumával időben Szegedre ért, de itt hiába várta a főúri és nemesi csapatok fel­vonulását. Miután a hadak nem gyűltek össze, a király is visszatért csapataival Budára, s a törökök elleni támadás elmaradt.⁵⁰ 1502-ben Corvin János 9000 forintért visz- szaadta a szegedi várat a királyi koronának. (Néhány évvel később, 1514-ben az ország­gyűlés 3. törvénycikke kimondta, hogy a szegedi várat ezentúl nem lehet elzálogosítani.) Az 1514 május-júliusában lezajlott magyar parasztháborúban Szeged lakossága – mint kiváltságos királyi nép – nem csatlakozott a felkeléshez. Tétovázó magatartásuk miatt azonban mindkét fél haragját magukra vonták. Támadásra azonban nem került sor, mert Dózsa hadai Gyula irányából a nagylaki nemesi tábor ellen indultak. Az 1514. május 22-24-i nagylaki csatavesztés után a nemesi hadak Temesvár felé vonultak vissza. így Dózsa seregének zöme a Temesvár felé hátráló ellenséget üldözte, és csak egy kisebb paraszti sereg nyomult Csanádról Szeged irányába.

Miután Szapolyai János erdélyi vajda Te­mesvárnál megverte a paraszti hadakat, s ki­végeztette Dózsát, annak levágott fejét Sze­gedre küldte. Az esemény után egy héttel az alábbiakat írta egy olasz: „levágatta a fejét, és vaskoronát tétetve rá, elküldötte azt egy Segedinónak nevezett földre.. . „⁵¹

Istvánffy megemlékezett arról, hogy Szeged körül árok és sánc húzódott, ez feltehetően azonos volt a külső vár, a Palánk sáncaival, melynek első konkrét ábrázolása csak 1713- ból való. Ismeretlen időben – talán a XV. szá­zad első felében növekvő török veszély miatt – Szegedet, a Középső-Várost egy sánc- és árok­

rendszerrel kettészakították. A Tisza és az attól nyugatra húzódó Holt-Tisza között el­terülő Középső-Városnak csak a keleti felét erődítették meg. A nagyjából észak-déli irányban húzódó Boldogasszony utca (a mai Kelemen és Zrínyi utcák) vonalán egy azzal párhuzamosan futó földsáncot emeltek, s eléje két párhuzamos vizesárkot ástak. A meg­erődített városrész déli sánca a Holt-Tiszának a Tiszára merőlegesen folyó ága mögött épült fel, s ezen a szakaszon a vizesárkot a Holt- Tisza ősi medre képezte.

Ettől kezdve a Középső-Város két részre oszlott: az ún. Belső- és Külső-Palánkra.

Szeged középső-városának ilyen módon tör­ténő kettészakítása, s délkeleti-keleti felének intenzív megerődítése azzal magyarázható, hogy a Szegedet (Középső-Várost) északról, északnyugatról, nyugatról, délnyugatról kö­rülkerítő Holt-Tisza erre az időre már teljesen eliszaposodott, feltöltődött, s már nem nyúj­tott megbízható védelmet.

A Külső-Palánk – amely teljesen védtelen maradt – egy évszázad alatt el is tűnt. A Belső- Palánkot pedig lassan csak Palánknak nevez­ték. A sáncrendszer bizonyosan már a XV- XVI. század fordulóján – az egyre növekvő török veszedelem hatására – kiépült. Az erődí­tésekről azonban csak az 1695. évből van az első megbízható felmérésünk, melyet Lambion császári mérnökkari tiszt végzett el. Ezért pontosan nem állapítható meg, hogy egyes részletek mikor épültek.

A XVI. század elején nagyjából az alábbi lehetett a helyzet: a XIII. századi várpalota és az attól északkeletre álló – a XTV. század ele­jén épült – ferences kolostor és Szent Erzsébet- templom (melyet kerítéssel övezett temető vett

21

körül) épületegyüttesétől délre mintegy négy­száz méter hosszan húzódott a Belső-Palánk­nak nevezett városrész. Keleti szélén, a Tisza- parton – a mai hídfőtől a Kiskörút végéig (a mai Árvízi-emlékműig) – egy fűrészfogasan épített földsánc húzódott. Innét a sánc derék­szögben nyugati irányba fordult, s a mai Rá- kóczi-szoborig tartott. Itt a sáncot a Péter- váradi kapu szakította meg. Ezt követően a sánc északi irányba fordult, és a mai Zrínyi és Kelemen utcák vonalán a postapalotáig húzó­dott. Itt egy újabb kapu, a Budai kapu nyílott.

A városrészt délről és nyugatról övező, me­redek oldalú földsáncon – átlagosan 50 méte­renként – előreugró földbástyák biztosították a védőknek az oldalazó tüzelést. A földsánc tetején földbe ásott és kihegyezett végű cölö­pökből álló kerítés állott. A sáncon kívül ket­tős vizesárok húzódott.

Az árkon és sáncon belül elterülő Palánk városrészben az 1522. évi tizedösszeírás szerint 127 lakóház állott. A Palánk nyolc utcára és ezen belül tizenkét háztömbre oszlott. A külső vár észak-déli irányú főtengelyében, a későbbi Oskola utca nyomvonalán húzódott a Nagy utca (plathea Magna), ahol 44 családfő (ház­tartás) lakott. A családfők közül 13 volt szőlő­birtokos a Szerémségben. Az utca déli végé­ben kis térrel körülvéve állt a Szent Demeter- templom. A templomtérről nyílott keleti irányba a Tisza felé – a későbbi Szekfű utca nyomvonalán – a Szent Demeter utca (plathea Sancti Demetrii). Ötven családfője (háztartá­sa) közül 15 volt szerémségi szőlőbirtokos. A Palánk keleti – Tisza-parti – sáncával pár­huzamosan húzódott a Kis utca, 48 család­fővel, akik közül 7 volt juhosgazda. A Kis utca déli irányban a Szántó utcával folytató­

dott, ahol 54 családfő lakott, s közülük már csak 5 volt szerémségi szőlőbirtokos. Mivel az összeírásban nem szerepelt a Boldogasszony utca, a feltüntetett Árokhát utca (plathea Arokhat) ebben az időben a teljes nyugati és déli sáncvonalat követő utca lehetett. Csak a későbbiekben vált ketté: a nyugati sánc mentén húzódó Boldogasszony (a XVIII. században Sáncpart) utcára és a déli sánc mentén húzódó Árokhát utcára. Ezzel ma­gyarázható, hogy ebben az utcában laktak a legtöbben, összesen 78 családfő. Itt lakott a külső vár legszegényebb néprétege, közöttük nem volt sem juhos-, sem szőlőgazda. Vala­mennyien csak a 6 dénáros adót fizették.⁵²

Itt a Palánkban állt valahol Sárszeghi István szegedi gróf és sókamarás (a királyi sóházak vezetőjének) kőből épült nagy háza, melyet 1511-ben 1500 forinton zálogosított el.⁵³ Ugyancsak a Palánkban állott az 1527. évi Cserni Jovan-féle háborúban oly sokat emle­getett és kőfallal körülvett Szilágyi-ház, a Szilágyi László szegedi főbíró (1464-1481) által épített nagy épület.

A Palánktól és a várpalotától É-ÉNy-ra terült el minden erődítés nélkül Felszeged hét utcája.⁶⁴ A Palánktól nyugatra a Középső- Város kilenc utcája húzódott merőlegesen a külső vár nyugati sáncára. A Palánkból nyíló nyugati kapu a Szombathelyi utcára (a mai Kossuth Lajos út) nézett. A Középső-Várost nyugatról az egyre inkább elmocsarasodó, feltöltődő Holt-Tisza határolta és védte.

A Palánk délnyugati szögletéből, a Péter- váradi kapu előtti térségből két párhuzamos utca futott déli irányba, Alszeged felé. A nyu­gati oldalon (megkerülve a mai Ady tér helyén elterülő Csöpörke-tavat) a Szentháromság ut­

22

ca, keleti oldalon pedig a Balog utca vezetett a megerődített várostól délre elterülő Alsze- gcdre. A ferencesek temploma és kolostora körül elhelyezkedő városrész négy utcából ál­lott, s lakossága zömében állattenyésztésből ólt.

A négy részből álló város 7000 főnél na­gyobb lélekszámával az ország legnagyobb városai közé tartozott. Azonos nagyságrendű volt Budával, Pesttel és Kassával. E városok­kal azonos mértékű – évi 2000 forintot – adót fizetett a királyi kincstárnak. Közjogilag sza­bad királyi város volt, mely szabadságjogokat királyaink – legutóbb Hunyadi Mátyás – többször megerősítettek. Ez azt jelentette, hogy a városnak (amely egyúttal Csongrád vármegye központja is volt) sem egyházi, sem világi foldesura nem volt, közvetlenül a király hatáskörébe tartozott.

Miután Corvin János herceg visszaadta a szegedi várat a királynak, az 1502-től újra királyi birtokban volt. De hiába mondta ki az 1514. évi országgyűlés 3. törvénycikkelye, hogy többé nem lehet zálogba adni! Az állandó

pénzzavarral küszködő II. Lajos király 1518- ban 2000 aranyforintért zálogba adta Báthory István nádornak. Bár még abban az esztendő­ben az országgyűlés 15. törvénycikkelye ki­mondotta, hogy a zálogba adott királyi vá­rakat azonnal vissza kell váltani, a szegedi várat a király csak 1524-ben váltotta vissza, sőt még ebben az évben újra zálogba adta, mégpedig magának Szeged városának. A szer­ződés értelmében a vár kapitányát továbbra is a király nevezte ki. A vár másodkapitánya azonban a mindenkori szegedi főbíró – a szerződés megkötésekor Zákány István – volt. A zálogbavételt nyilvánvalóan a törökök kö­zeledése miatt határozta el Szeged városá­nak tanácsa. 1521. augusztus 29-én ugyanis elfoglalták Belgrádot, majd 1524 szeptembe­rében – a Belgráddal azonos stratégiai fon­tosságú – Szörény várát is.

Az 1524-1526-os években már csak a Duna vonala – és az ott álló Újlak, Pétervárad és Titel várai – zárták el a török hadsereg útját a Duna-Tisza közének déli részétől, a Bácská­tól és Szegedtől.

>3 ■’ ?• -4 ?:

Mohács után (1526-1686)

Az 1526. évi török hadjárat

Az 1521 nyarától egyre fokozódó török tá­madások 1526 nyarán érték el tetó’fokukat. A török hadsereg 1526. április 23-án megindí­totta eddigi legnagyobb hadjáratát a magyar királyság ellen. A magyar királyság hadai a mohácsi síkon táboroztak, mikor 1526. augusztus 27-én Szapolyai János erdélyi vajda seregei Szegedre érkeztek. A királyi táborból érkező és egymásnak ellentmondó parancsok miatt a vajda nem vonult tovább, nem csatla­kozott a királyi hadakhoz, hanem szeptember 7-ig Szegeden táborozott. Közben – augusz­tus 29-én délután – lezajlott a magyar királyi hadsereg teljes vereségével végződő mohácsi vnnta. Ezt követően, szeptember 12-én I. Szu- Icjmán török szultán hadai élén bevonult az III csen hagyott Budára. Erre a napra Szapo- lyni János már elvonult Szeged alól, s seregei­vel Mezőtúrnál táborozott.

Szeptember 19-én a török hadsereg meg­kezdte átkelését a Dunán Budáról Pestre. Az. itt összpontosított török csapatok szep­tember 25-én – két hadoszlopban – megkezd­ték visszavonulásukat déli irányba a Duna- l lsza közén. A szultán az ázsiai csapatokkal A Pest, Kalocsa, Baja, Zombor útvonalon vonult, Ibráhim pasa nagyvezír pedig a ru- méliai hadakkal a Pest, Cegléd, Kecskemét,

„Az aranygömbös zászlók kibontanak, A lobogók az egész világot eltakarták, A trombiták harsogása és a dobok pörgése Elhallatszott az egész világra.

A hit harcosai külön csapatokban haladtak, Mindnyája ifjú vitéz és hős.

Lovaikon csörgők, fejeiken sastollak. Vágyakoztak mindnyájan a harc és csata után.” (Dselalzáde Musztafa: Tabakát-ül-memálik ve deredsát-ül-meszálik. Az országok osztályai és az utak felsorolása.

Részlet)

Szeged közti útvonalon haladt Pétervárad, Újvidék (Növi Sad) felé.

Ferdi, török krónikás „A törvényhozó Szulejmán története” című könyvében azt írta: „A rumili hadtest, a kardtól még életben hagyott ördögi fajzatok megsemmisítése cél­jából, más úton… a Szegedin nevű, nagy népességű és jelentékeny város felé ment.” Ferdi – akiről nem tudunk semmit, még a neve is felvett írói álnév, és nem tudjuk, hogy részt vett-e a hadjáratban – nem tesz említést arról, hogy Szegeden harcok lettek volna. Csak arról írt még a továbbiakban, hogy „ama tartomány­nak – melyet ellenség lába még soha nem taposott és hitetlen lakói még nem kaptak ar- culütést a kínzás kezétől, s melynek minden zege-zuga tele van kincsekkel és ékességekkel – falvai, városai és összes helységei leégtek a harag és bosszú tüzétől, gonosz természetű hitvány lakói leölettek, leányai és fiai – mint virágok az ágról – letépettek, elrabolt javai a többi zsákmányhoz csatoltattak. A győzel­mes hadsereg néhány nap múlva töméntelen hadi zsákmánnyal Varadin vára elé érkezett”.

27

Szulejmán szultán hadinaplója a maga szá­raz és tárgyilagos formájában sem tesz emlí­tést harcról. „Negyedik állomás, 5 mérföld­nyíre, a Tisza vize partján, Szegedin városa mellett… A város lakosai előre hírét vevén, hogy jön a török, családjaikkal és javaikkal valamennyien átköltöztek a Tisza túlsó olda­lára. Azonban a környéken levő falvak óvatlan lakóit váratlanul leptük meg s rendkívül sok zsákmányhoz jutottunk és sok foglyot ejtet­tünk.” A napló szerint szeptember 28-án érte el a hadsereg Szegedet, s a következő napon is ott táboroztak. Ezen a napon kapták a hírt, hogy Bács városában a lakosság egy része a kolostorban eltorlaszolva magát, reggeltől estig harcban állt a török csapatokkal.⁶⁵

A másik kortárs török krónikás, Dselalzade Musztafa (vagy arabos formában írt nevén Musztafa bin Dselál) sem írt harcról. Ő ebben az időben „reisz-efendi”, azaz az állami kan­cellária vezetője és egyúttal külügyminiszter volt, az 1526. évi hadjáratban tehát nem vett részt. A „Tabakát-ül-memálik ve deiedsát-ül- meszálik” („Az országok osztályai és az utak felsorolása”) című művében elsőnek Szegedet mutatta be. A szegedi várról írt túlzásai a későbbi történetírók között sok zavart idéztek elő. Idézzük leírását:

„Ibrahim pasa a szultáni tábortól elválva dél felé ment volt. A hitetlenek országán ke­resztül folyik a nagy folyamok közé tartozó Tisza nevű folyó, amely vizének bőségére nézve a Dzsihurmcd vetekedik s melynek part­ján nagy, virágzó és híres városok vannak. Különösen a Szegedin néven ismert erős vár (törökül: hiszár-i-hiszanet mevszuf), melynek körülötte vont bástyái (törökül: kenárinda

keside burudsi) az égig érnek, falai a kilence­dik éghez hasonló szélességnek, belseje tele van templomokkal és zárdákkal. Azonban lakosai a győzelmes hadseregtől való félel­mükben kiköltöztek belőle s az említett Tisza vizén átkelve a túlsó oldalra, a várossal szem­közt telepedtek le szekereikkel. A pasa a nevezett Szegedint a vele levő s éjjel-nappal szolgálatban lévő janicsároknak engedte át zsákmányul, s azok előre mentek. De Jahja- pasa-zade serege a janicsárok előtt oda érvén, kirabolta; majd a janicsárok is oda érvén, sok zsákmányt és annyi foglyot szereztek, hogy nem lehetett megszámlálni.

Zsákmánnyal megrakodott szegény és gazdag,

Rendkívüli bőségben voltak a szolgák is.

Eladták a jázmin arcú tündéreket

S a vevők nagyon olcsón vették meg

A hold arcúakat, a gyönyörűeket, Az egyenes termetű, peri arcú, rózsa testűeket.

A foglyok száma nagyobb volt a seregnél, Annyi, mint a tejút csillaga,

A bálványoktól templomokká váltak a sátrak,

A szépektől pedig földi paradicsommá.

Még soha sem lehetett látni a hadifoglyoknak ilyen nagy mennyiségét: úgy hogy a táborban egy kolduló szegénynél kilenc tündér szépségű, gyönyörű arcú fogoly volt; a gazdagok zsák­mánya pedig határtalan volt. A szekerek rakva voltak szép arcú, jázmin ábrázatú, rózsa illatú, ezüst testű szépségekkel.”™

Arról, hogy Szegeden a lakosság ellenállt a török hadseregnek, csak Kemalpasazade írt. Ő sem vett részt a hadjáratban; ebben az idő­

28

ben sejk-ül-iszlam volt, a birodalom lég­it ingasabb egyházi méltóságát töltötte be. A „Tcvárikh-i-al-i-Oszman” című művének Utolsó fejezetében („Mohács name”) megbíz- hntó szemtanúk közlése alapján” a Szegedet ért török támadást és harcot így írta le:

„Zil-hidse havának 21-én (időszámításunk ixerinti szeptember 28-án) este felé, mikor a rosszvéget ért gonoszok szerencséjének napja éppen alkonyodóban volt, hirtelen a szeren­csétlenség fekete felhője tűnt fel a láthatáron, magával hozva a veszedelem éjjelének sötét­ségét. A nyargalva érkező harcosoktól fölvert por felszállott a kék ég boltozatáig és meg- tölté az egész láthatárt. A harci kürtök rival- gása, a trombiták harsogása megreszkettette a földnek minden pontját. Mihelyt e félelmes hadi zaj és borzasztó lárma a gondok és bajok bilincseit nem ismerő, a munkátlanság kertjé­ben gondtalanul élő és vigadó lázadóknak fMeibe elhatolt, rémület fogta el őket.

Azonban e hősök nem vesztették el bátorsá­gukat és meg akarván mutatni vitéz és rettent­hetetlen voltukat, készültek a harcra és küz­delemre. A lázadók és ellenszegülők fegyvert véve kezeikbe, szilárdan megálltak a csata­téren és egy kevés ideig tartották magukat, így erősen tartva magukat, a viadal helyén Összecsaptak könyörtelen ellenségeikkel, s puskával, nyíllal, bottal és kővel harcolva köl­csönösen marcangolták egymást. A gyors pa­ripákon ülő harcosok neki eresztették lovai­kat a rossz érzelmű ellenség sorainak – mely mint füsttel telt kemence, vagy sötét fekete felhő feketedett egy tömegben – és villám hatású villogó kardjaikkal szerteszét szórták a fekete ábrázatú harckeresőket. A csataterek

vadászó oroszlánjai és éles körmű dühös tigri­sei a kígyók és a hangyák martalékaivá tették e lázadó farkasokat és utcai kóbor kutyákat.

A gonoszoknak egy makacs csoportja öldök­lés közben megmaradt a helyén és tovább küz­dött. Mint a pillangó röpköd az égő gyertya körül, míg végre a lángba esik: úgy keringtek ezek is a hit harcosainak fénylő lándzsái körül, míg végre azoknak tüze elégette múlandó testüket. A dühöngőknek másik csoportja jobbnak tartván haszontalan életük hajóját vízbe süllyeszteni, a városuk szélén folyó vízbe vetették magukat. A harcban részt vett gyaurok többi félénk része pedig – mely a halálnak sem egyik, sem másik nemével nem mervén szembeszállni, megállóit – egyszerre kézre- kerittetett és a szégyen igája alá dugván nya­kát, rabláncra veretett. Erre elszedték minden­nemű javaikat, foglyul ejtették családjaikat és feldúlták házaikat. A bosszús sereg minden egyes utcájukat és piacukat elözönlötte mint kiáradt folyam, aztán pedig felgyújtotta a vá­rost és egy házat sem hagyott épen. A hit harco­sai felgyújtották a várost haragjuk tüzével, melynek füstje sötétre festette az eget. A go­nosz ellenség életének gabonáját pusztító szél­nek eresztvén, a szép város ördögi fajzatú lako­sainak férfiúit leölték, kincsét, javait elvették, családjait fogságba hurcolták. Előbb megfoj­tották a kasban az ártalmas és hegyes fulánkú méheket, azután szedték el tőlük a mézet.”™

Az 1526. szeptember 28-29-i török támadás után Szeged éveken át romokban hevert. A harcokban különösen megsérült várat és a közelében álló ferences kolostort Zákány István főbíró csak 1536-ban állíttatta helyre saját költségén.

Szeged a két király háborújának idején (1526-1541)

„Szörnyű veszedelem, jaj! reád szállá Szegény magyar nemzet és elburita. Mert az ellenség téged közben foga. Az saskeselyű igen megszaggata.” (Szencsey György éneke. Szencsey-kódex)

A török hadak 1526. október elején elhagy­ták Magyarországot, s a Duna mögé vonultak vissza. Hatalmukban csak a Duna déli partján álló várakat – Újlakot, Péterváradot – tartot­ták meg.

A török hadsereg pusztítását valószínűleg kiheverte volna az ország, ha a belpolitikában, nem alakult volna ki tragikus fordulat. A török hadsereg kivonulása után – mivel a mohácsi csatában eltűnt II. Lajos, Magyarország és Csehország királya – a már évtizedek óta egy­mással rivalizáló főnemesi és köznemesi pár­tok összecsaptak egymással. A politikai, majd a fegyveres harc a kettős királyválasztással kezdődött. A köznemesi párt ugyanis 1526. november 11-én királlyá koronázta Szapolyai János erdélyi vajdát. December 17-én pedig a főúri csoport Pozsonyban ugyancsak király- lyá választotta – II. Lajos magyar király öz­vegyének, Habsburg Mária királynénak test­vérbátyját – Habsburg Ferdinánd osztrák fő­herceget és cseh királyt. Az 1526-ról 1527-re forduló télen csak a diplomáciai csatározások folytak a két tábor között.

Szeged körzetében már 1526 decemberében fellángoltak a harcok. A török hadak elvonu­lása után, a bánáti és bácskai szerb parasztok Cserni Jován vezetésével fellázadtak, és elsők

között Szegedet rohanták meg. Az amúgy is elpusztított várost Cserni Jován fegyveres ha­daival kegyetlenül „megdúlá”.⁵⁸ Ezután sere­gével benyomult Erdélybe, s Szőlősnél Sza­polyai János csapatait megverte. A szerb ha­dak Szászvárosig pusztították Erdélyt, majd visszatértek Szeged körzetébe. Cserni Jován Szegeden, bizonyára a várpalotában, ütötte fel főhadiszállását. Ferdinánd király a maga számára igyekezett őt megnyerni. Ezért 1527. február elején Szegedre küldte egyik emberét – Botos János pécsi kereskedőt -, aki drága ajándékokkal (5000 aranydukáttal, 500 db ruhakelmével, öt török harci ménnel és a ki­rály levelével) kereste fel. I. Ferdinánd egy­úttal Cserni Jovánt a rácok fejedelmévé (des- potájává) nevezte ki, s a hajdani szerb fejede­lem, Brankovics György minden magyar­országi birtokát neki ajándékozta. Cserni el­fogadta Ferdinánd szövetségét, de a további harchoz néhány tábori ágyút és tüzéreket kért.

1527 márciusában Ferdinánd király egyik bizalmi embere, a délszláv Hoberdanecz János ment Szegedre, hogy mint Ferdinánd teljhatal­mú megbízottja tartózkodjék Jován „cár” ud­varában. Hoberdanecz rábeszélte Jovánt, hogy hagyjon fel a magyar lakosság kínzásá-

30

vul, s készüljön a török ellen. A kért ágyúkat én tüzéreket azonban nem küldte el. Arra kérte Jovánt, hogy csapataival maradjon Szegeden. Csak akkor induljon a török ellen Újlak és a szerémségi várak visszavételére -, lm ő is megindul Pozsonyból seregével Szapo- lyai János király ellen.⁵⁹

Időközben azonban Szapolyai János is kül­dött követeket Szegedre, hogy a maga olda­lára állítsa Jován cárt. Szapolyai azonban az üzenettel egyidejűleg nem küldött ajándékot. Ezért Cserni az ajánlatot visszautasította, nőt csúfságból ő küldött ezer aranydukátot János királynak azzal az üzenettel, hogy ő küld majd pénzt, „ha ő királyi felségének nincs pénze”. Egyúttal megüzente, hogy „most, hidd el nekem, a legkegyelmesebb Ferdinánd nagyon sok zsoldot adott s azonfelül birto­kokat ígért nekem, s már bírom az adomány­levelet függő pecséttel… Most én hit alatt Ferdinánd király szolgája vagyok”.⁶⁰ János király 1527. június 4-én újabb követeket kül­dött Jován cárhoz. Ő azonban a követeket elfogatta, és fejüket akarta vétetni. Csak Ho- bcrdanecz kérésére kegyelmezett meg nekik.⁶¹ Mikor ezt Szapolyai János megtudta, azonnal hadakat gyűjtött össze, s megindult Szeged ellen. Cserni hadainak főerőivel a Maros mentén Szapolyai ellen indult; Szeged pa­rancsnokságát kincstárnokára, Szubota vaj­dára bízta.

A két sereg Aradtól és Fellaktól délre csa­pott össze, s a szerbek teljesen szétszórták Szapolyai seregét. Június végén Szapolyai hadai újra támadtak, s Perényi Péter vezetésé­vel megközelítették Szegedet. A Szegedhez közeli síkon azonban a szerbek ismét győztek, bár a szerb gyalogság is súlyos veszteségeket

szenvedett. Mivel Cserni Jován szövetségesé­nek, Habsburg Ferdinándnak támadása még mindig késett (csak július 8-án indult meg hadaival Pozsonyból Buda ellen), június végén Szapolyai János király hadai újra támadtak. Jován cár kivonta Szegedről minden hadere­jét, s az Arad-Lippa közti sződfalvi mezőn táborozó magyar sereget megtámadta. A csa­tában azonban a Czibak Imre vezetése alatt álló magyar hadak megsemmisítő csapást mértek rá. A szerb csapatok maradványai Sze­ged felé vonultak vissza, hogy annak erődítmé­nyei mögé vonuljanak. A szegedi lakosság azonban fegyvert fogott, s eltorlaszolta a vá­ros sáncait.

A visszavonuló szerbek véres közelharcban törtek be a szegedi Palánkba. Istvánffy Miklós krónikájában így írta le az eseményt: „Cserni Jován szétszóródott seregének maradványait ismét összegyűjtötte, s késő éjjel kétezer társá­val Szegedre – melynek nem voltak falai – benyomult, s ott Zákány István nagyon gazdag és pénzes kereskedőnek házát ostrom alá vet­te, hogy kirabolja. A városiák megverték a rablócsapatot, s maga is egy kis puska golyó­jától halálosan megsebesült, övéi felemelték, s egy Tornyos nevű faluba elvitték.”

Sokkal részletesebben írta le az esetet Szeré- mi György a „De perditione regni Hungaro- rum” („Magyarország romlásáról”) című krónikájában: „Ezután Jován cár udvari em­bereivel együtt, csekély kísérettel, nem olyan nagy kísérettel, mint előbb, Szegedre futott… Jován cár elől sokan bezárkóztak a fallal kerített Szilágyi házba, nagyok és kicsinyek, mert rettegtek tőle. És nem volt senki, akinek lett volna puskája, sok golyója és lőpora, míg Jován cár fel-alá sétált a tereken és utcákon.

Egy szegény embernek volt egy puskája, de nem volt golyója: – Ó, Istenem! ha volna egy golyóm, meg nem menekülhetne ez a lator! – Akkor egy szegény ember vitt neki; mintha egy golyóbis darabja, mintha boglár lett volna. És mindjárt porral keverve a puskába tette; mivel jó! bánt puskájával, eltalálta. És Jován cár skarlátszinű, azaz szederjes ruhában volt. Amint a vajdák látták, hogy halálosan meg van sebesülve, Szegedről rögtön egy faluba, Tornyosra vitték. Az a falu tíz mérföldnyire van Szegedtől, s három mérföldnyire Szabad­kától. .. A magyar házigazda, ahol Jován cár feküdt… éjfélkor befogta lovait a szekérbe s rögtön futott urához, Török Bálinthoz. És mindent elmondott urának, hogy miképpen lőtte meg a Fekete embert puskából Szegeden egy félpogány (sic!). És hogy ezt meghallotta Török Bálint, azonnal háromszáz lovasával ellovagolt azon az éjszakán Tornyosra”; ahol aztán elfogta és fejét vette Jován cárnak. A ki­rály megjutalmazta Török Bálintot Jován cár megöletéséért.

Szerémi krónikájában leírta, hogy rövide­sen kiderült, valójában ki ölte meg Jován cárt. „Ezalatt jött egy Orbán nevű parasztember, galambviselkedésü; odajött hozzám, mintegy a sors rendelésére. Levéve fejéről süvegét, kezdett könyörögni előttem s az istenért kér­ni, hogy írjak neki egy kérvényt János király­hoz. Én: Miért írjak neked kérvényt? Mondja: Uram, én lőttem meg a Fekete embert Szege­den a puskámból. Mikor bezárkóztunk a go­nosz ember elől, s hallottuk, hogy megverte őt Cibak Imre uram, s hogy fel-alá sétált a Szi­lágyi-palota mellett, megismertem őt, hogy ő az a Jován cár; s kezemtől jött neki a halál.” Szerémi megírta az embernek a kérvényt, aki

azt személyesen átadta János királynak. „A ki­rály átvette az ember kezéből s megtekintette az írást. Nyomban rávetette tekintetét a király a fiatalemberre… (s) mondta neki: Jól van testvér, jöjj hozzám harmadnapra. Ha igaz, amint elmondtad, bizony téged megjutalmaz­lak!

Ezalatt megjött a szegedi bíró is, Zákány István, a város esküdtjeivel a királyi felséghez Budára ajándékokkal, s a város jövedelmeiről tettek jelentést. Azután beszélgetésük végezté­vel a király kikérdezte a nevezett bírót, hogyan és miképpen ejtették el a lator Fekete embert… Mondta a szegedi bíró: Soha sem kellett vol­na Török Bálintnak ellene párbajt vívnia (ti. Török Bálint úgy adta elő az esetet János ki­rálynak, hogy ő vágta le párviadalban Jován cárt!), ha nálunk nem jött volna neki a halál egy szegény alázatos ember által.

Szavaik közben nemsokára megjelent az az Orbán nevű ember. Hogy a király hallotta a szegedi bírótól, hogy az igaz, egy kis falut ado­mányozott és juttatott neki ezért örök joggal.”

Verancsics Antal krónikája is hasonlóan írta le az esetet, de ő úgy tudta, hogy „Cár Jován… Nagy-Szegedre mene, kit puskával Vid Sebestyén meglűve a Szilágyi László pa­lotájából.”^

Közben – 1527. július-szeptemberben – le­zajlott a háború a két király között, amely a szeptember 27-én vívott tokaji csatában Sza- polyai vereségével végződött. Szapolyai Er­délybe vonult vissza, s október 18-án írott levelében a török szultántól kért katonai se­gítséget trónja visszaszerzésére.

A következő év tavaszán, 1528 márciusá­ban Szapolyai hadai ellentámadásba mentek, de március 8-án Szína mellett újra vereséget

32

szenvedtek. Ekkor Szapolyai Lengyelország­ba menekült, s ott várta be a törökök katonai segítségét. A szerémségi török csapatok már április 10-én Szegedig nyomultak előre, s fel­dúlták a várost.

A szinai győzelem után Ferdinánd király hódolásra szólította fel Zákány István szegedi főbírót is, aki átadta a várost és a várpalotát Ferdinánd király hadainak. Szeged királyi parancsnoka – a röviddel előbb török hadi­fogságból szabadult – Majthényi Bertalan volt. Majthényi azonban olyan kíméletlenül bánt a várossal, hogy a tanács 1528 július­augusztusban panaszlevelek sorát küldte a ná­dorispánhoz.⁶³

A szerémségi török naszádosok 1528 au­gusztusában Szegedig eveztek fel a Tiszán. A város vezetői meg sem kísérelték az ellen­állást, s a portyázó török hajóskatonákkal, valamint a törökökkel szövetséges Radics Borics szerb harcosaival adófizetés fejében szerződést kötöttek.

1528. november 3-án azonban Szapolyai János titokban hazatért Magyarországra. Mikor híre jött János király visszatérésének, volt hívei közül sokan visszatértek hűségére. Szerémi György krónikájában leírta, hogy Lengyelországból János király előbb Debre­cenbe, majd Nádudvaron, Nagytúron, Se- bestyénházán át Makóra ment, ahol Pozsár Bálint polgár házában szállt meg hat napon át. Itt kereste fel őt Mehmed bég követe. Ugyanis október-novemberben a török csapatok a Szerémségből benyomultak Magyarország­ra, s elfoglalták Becse és Becskerek várait. Mehmed bég a két elfoglalt várat és török ka­tonai segítséget ajánlott fel Jánosnak.

János király – a török követtel – üzenetet

küldött Mehmed bégnek, hogy találkozzanak és tartsanak megbeszélést a jövőt illetőleg a Szegedtől néhány kilométerre északra fekvő Tápé falunál. A találkozót november 11-re beszélték meg. Miután a török futár eltávo­zott, János király parancsot adott híveinek, hogy készüljenek fel fegyvereseikkel és kísér­jék el a tápéi találkozóra.

Az urak között nagy volt az ijedelem, s így érveltek: – Lám, nemde jól mondtuk, hogy végül átad bennünket a töröknek! Menjen csak magában, ha neki úgy tetszik! Végül is János király beleegyezett abba, hogy az urak ne jöjjenek a megbeszélésre, de fegyveresei­ket adják melléje kíséretül. Ebbe beleegyez­tek. így a mondott napon János király – meg­jelent a megbeszélt helyen. Közben a nemes­urak valamennyien Makóról Nagyváradra futottak, annyira féltek valamiféle török csel­vetéstől.

Mikor János király – kétszáz huszárjával és néhány bátrabb hívével – a kijelölt helyre érkezett, ott már két sátor volt a Tisza part­ján, s ott volt kíséretével Mehmed bég is. A két sátor közé két pad volt felállítva, s ott ült le János király és Mehmed bég egymással szemközt, s beszélgettek kereken négy órán át. Közben a magyar és török vitézek barátkoz­tak, s megajándékozták egymást. János ki­rály és Mehmed bég felkeltek a padokról, s a Tisza partján sétálgatva folytatták tárgyalásu­kat, „de hogy ott mit határoztak, senki sem tudja – írta Szerémi György krónikájában -, végül azonban kiderült, amikről még hallani fogunk”.^M

A tárgyalás után János király kíséretével visszatért Makóra. Közben Sólymos és Lippa várai is János hűségére tértek, akinek a magyar

33

hívein kívül volt még vagy háromszáz len­gyel zsoldosa és hatszáz török vitéze. Miköz­ben csapataival Világos várát ostromolta, Török Bálint – aki időközben Ferdinánd ki­rály oldalára állt – csapataival támadást indí­tott János király ellen. A törökök parancsára azonban Péter moldvai vajda 1529. május 3-án megtámadta, s kemény ütközetben szétver­te Török Bálint csapatait.

Alig egy héttel később kiderült, hogy 1528. november 11-én miről is tárgyaltak négy órán át János király és Mehmed bég. Ugyanis 1529. május 10-én I. Szulejmán szultán sze­mélyes vezetésével mint János király szövet­ségesei, megindultak a török hadak újra Ma­gyarország ellen.

Miközben a török hadsereg elfoglalta, majd Jánosnak átadta Budát (1529. szeptember) és Bécs felé nyomult előre, I. Ferdinánd király csapatai gyors ütemben kiürítették Kelet-Ma- gyarországot, köztük Szegedet is. A város és a várpalota 1529 májusában Szapolyai csa­patainak kezére került.

Szeged városa és vára 1529-től János király, majd annak halála (1540. július 17.) után, fiának, János Zsigmondnak hűségén volt.

Közel 12 évi nyugalom után, 1541 márciu­sában újból háború tört ki a Habsburg- és a Szapolyai-pártiak között. A háborúba újra beavatkozott – a Szapolyai-párt oldalán – a török hadsereg. A törökök elfoglalták Buda várát (1541. augusztus 29.), s néhány kisebb erődöt a Duna vonalán. Szulejmán szultán ebben a hadjáratban megelégedett egyelőre Buda elfoglalásával. A Duna-Tisza közén – a Pétervárad és Pest közti utak biztosítására – ugyancsak kisebb helyőrségeket hagyott a hevenyészve megerődített Bácson, Zombor-

ban, Baján és Kalocsán. A Tiszától keletre elterülő területet – a Tiszántúlt és Erdélyt – a szultán Szapolyai János király özvegyének és árvájának, Izabella királynénak és János Zsigmondnak adta át. Ezt a területet a törö­kök a „királyné országának” vagy a „király­né tartományának” („kralicse memleketi” vagy „kralicse vilajeti”) nevezték. Szeged a törökök által biztosított felvonulási vonal és a „királyné országa” közé került, s egy – mai kifejezéssel élve – „demilitarizált övezet” ré­sze lett.

Természetesen a törökök Szegedet már 1526 óta meghódított területükként kezelték, annak ellenére, hogy azt nem tartották meg­szállva. Hogy ezt a lakosság el ne feledje, 1541 augusztusában Szegeden is megjelentek a török csapatok, s a városi tanácstól a város minden lakója után, fejenként három-három akcse (hat-hat magyar ezüstdénár értékű) „fejadót” követeltek és szedtek be.

A törökök feltehetően hosszabb időre eb­ben a státusban hagyták volna Szegedet. Azonban 1542 tavaszától a törökök tudo­mására jutott, hogy Martinuzzi „Fráter” György (Izabella királyné „államminiszte­re”) – aki az előző évben a kezükre segítette Budát – titkos tárgyalásokat folytat Habsburg I. Ferdinánd királlyal. Ezekről a tárgyalások­ról valami tudomása lehetett a szegedi váro­si tanács vezetőinek is. Ugyanis az 1542. au­gusztus 16-án – Izabella királyné és Marti­nuzzi által – összehívott nagyváradi részor­szággyűlésen Csongrád vármegye képviselői is megjelentek, s a vármegyét a királyné vé­delme alá helyezték. Ennek hatására, Marti­nuzzi 1542 augusztusában kőműveseket kül­dött Nagyváradról a szegedi várpalota tata-

34

rozására. A szegedi városi tanács pedig – túl­lőve a célon – már egyenesen a magyar király­sághoz, Thurzó Elek tárnokmesterhez fordult ncgítségért. Legalább ezer gyalogoskatonát, néhány ágyút és lőszert kértek, hogy meg tud­ják védelmezni a török csapatoktól a városi lóraktárakban felhalmozott tömérdek sót.

A titkos tárgyalásokat rövidesen háború követte a Habsburgok és a törökök között. A királyi csapatok szeptemberben támadást Intéztek Buda és Pest ellen. A török hadsereg azonnal ellentámadásba kezdett. A Szerém- ségből megindult Pest felé Ahmed pasa rumé- liui beglerbég serege. A beglerbég szeptem­ber 15-én parancsot küldött Szegedre, hogy küldjenek élelmet és takarmányt hadainak. Október közepén a török csapatok a Baja melletti Sárköz falunál táborba szálltak. Ah­med innét újabb parancsot küldött Szeged­re, hogy a város összes hajóját és csónakját

úsztassák le a Tiszán Kanizsáig (ma: Kanji- za), s ott segítsék – a török hadakhoz csatla­kozott – Péter moldvai vajda csapatainak át­kelését a Tiszán. A parancs végrehajtásának ellenőrzésére október 16-án Szegedre érke­zett Mikchal bég 32 török lovassal. A bég – a beglerbég parancsára – Zákány István főbírót és három városi tanácstagot magával vitt vissza a sárközi táborba. Miután a szege­di vezetők ott letették a hüségesküt a szultán­ra, bántatlanul hazatérhettek.

Azonban alig múlt el két hét, a Tiszántúlon összpontosított királyi magyar hadak – Bat­thyány Orbán és Bornemisza Boldizsár pa­rancsnoksága alatt – csapatokat küldtek Sze­gedre. Mivel a török hadsereg főerői Pest kö­rül vívtak harcokat, a királyi csapatok 1542. november elejétől 1543 januárjáig bántatla­nul állomásoztak Szeged városában és várá­ban.

Fi

&

*

Wl

I-

‘ ^r>: ‘Ml ‘ v’

• •• >; f-ru

‘.r –

t

r>’- .”Mí-.

;i -7;!

■ ■ r t

ro/ására. A szegedi városi tanács pedig – túl­lőve a célon – már egyenesen a magyar király­sághoz, Thurzó Elek tárnokmesterhez fordult segítségért. Legalább ezer gyalogoskatonát, néhány ágyút és lőszert kértek, hogy meg tud­ják védelmezni a török csapatoktól a városi sóraktárakban felhalmozott tömérdek sót.

A titkos tárgyalásokat rövidesen háború követte a Habsburgok és a törökök között. A királyi csapatok szeptemberben támadást intéztek Buda és Pest ellen. A török hadsereg azonnal ellentámadásba kezdett. A Szerém- ségből megindult Pest felé Ahmed pasa rumé- lini beglerbég serege. A beglerbég szeptem­ber 15-én parancsot küldött Szegedre, hogy küldjenek élelmet és takarmányt hadainak. Október közepén a török csapatok a Baja melletti Sárköz falunál táborba szálltak. Ah­med innét újabb parancsot küldött Szeged­re, hogy a város összes hajóját és csónakját

úsztassák le a Tiszán Kanizsáig (ma: Kanji- za), s ott segítsék – a török hadakhoz csatla­kozott – Péter moldvai vajda csapatainak át­kelését a Tiszán. A parancs végrehajtásának ellenőrzésére október 16-án Szegedre érke­zett Mikchal bég 32 török lovassal. A bég – a beglerbég parancsára – Zákány István főbírót és három városi tanácstagot magával vitt vissza a sárközi táborba. Miután a szege­di vezetők ott letették a hűségesküt a szultán­ra, bántatlanul hazatérhettek.

Azonban alig múlt el két hét, a Tiszántúlon összpontosított királyi magyar hadak – Bat­thyány Orbán és Bornemisza Boldizsár pa­rancsnoksága alatt – csapatokat küldtek Sze­gedre. Mivel a török hadsereg főerői Pest kö­rül vívtak harcokat, a királyi csapatok 1542. november elejétől 1543 januárjáig bántatla­nul állomásoztak Szeged városában és várá­ban.

Szeged „fekete farsangja” 1543-ban

1542 végén Mehmed pasa budai beglerbég- nek tudomására jutott, hogy a szegedi városi tanács – esküje ellenére! – befogadta a Fer- dinánd-párti királyi csapatokat. Mivel 1542- 1543 fordulóján Erdélyben is zavaros helyzet állt elő, Mehmed beglerbég erélyes lépésre szánta el magát. 1543. február elején paran­csot adott csapatainak, hogy vonuljanak Sze­ged ellen. A törökök készülődésének hírére a Ferdinánd-párti katonaság azonnal elvo­nult Szegedről. A cserbenhagyott város négy­tagú küldöttséget menesztett Mehmed pa­sához, hogy kegyelmet kérjenek a városnak. A beglerbég a küldöttséget – Zákány István főbírót, Csütörtök László, Budai István és Somlyai Pál tanácsosokat – meg sem hallgat­ta, hanem katonáival elfogatta és azonnal le­fejeztette.⁶⁵

A török hadak 1543 februárjában, farsang napján rontottak Szegedre. Hogy volt-e el­lenállás a lakosság részéről? Nem valószínű. Ennek ellenére a török csapatok feldúlták a várost. Belényesi Gergely szegedi származású reformátor azt írta Calvinhoz írott egyik leve­lében, hogy Mehmed pasa a város lakosait rabszolgaként Törökországba hurcoltatta és ott eladatta.

Ezekben a vészes eseményekben lehetett

„Szegedfontos erősség lévén,

a Hidsra 930-ik évében elfogláltatott.‘’ (Kyrimi Ibrahim krónikája. Részlet)

szerepe egy Tóth Mihály nevezetű (a későb­biekben fontos szerepet játszó) személynek, akit a magyar források szegedi főbírónak ne­veztek. Tinódi Sebestyén 1552-ben írott „Sze­gedi veszedelem” című énekében így szól róla: „Jó Tót Mihál régen maga bíró vala, Szeged városának főbírája vala” Istvánfíy sze­rint is „a polgároknak és a lakosságnak igen kedves bírája volt”. Ferdinánd király tábor­noka, a spanyol Bernardo de Áldana 1552- ben ezt írta róla: „Elgovernador de Zeguedin, el qual se l’lmava Todmihal.” Dselalzade Musz­tafa török történetíró szerint „Szegedin vá­rának előbbi szerdárja, a Tót Mikhál nevű tévelygő átkozott.”⁶⁶ A túlélő felfegyverzett polgárok – és mindenki, akinek félnivalója volt a törököktől – Tóth Mihály vezetésével elmenekültek Szegedről. Maga Tóth Mihály Debrecenbe menekült, s ott hamarosan a ti­szántúli szabadhajdúk vezére lett. A polgárok nagy része Debrecenbe, Kassára és Nagyszom­bat városába menekült. Szeged ezzel – 140 esztendőre – török uralom alá került. A török krónikások nem sok szót vesztegettek az ese­ményre. Egy Kyrimi Ibrahim nevű török kró­nikás másolata szerint: „Szeged fontos erős­ség lévén 930-ban elfoglaltatott.”⁶¹

A török katonai vezetés – a szultán közvet­

36

len utasítására – azonnal megkezdte Szeged várának kiépítését. A kortárs magyar tör­ténetírók egyértelműen állítják, hogy a török katonai és politikai vezetés tudatosan a Buda Ibié vezető utak biztosítására építtették fel Szeged várát. A gyors munka érdekében az építkezéseket nem kényszermunkával, hanem it török kincstár pénzén hajtották végre. For- gách Ferenc 1568 és 1573 között írt „Emlék­iratai” szerint: „(Szegeden) a Tisza melletti nagy és gazdag városban Szulejmán Buda el­foglalása után, védművekkel ugyancsak meg­erősített várat építtetett, mégpedig nem a pa­rasztok ingyen munkájával, hanem a kincstár költségén, mintegy nevének örök emlékezetére. Építtetett hozzá kikötőt is, hogy a város falain belül fogadhassa be a hajókat vagy naszádokat és egyebeket; a fegyverraktárral, a vámosok­kal, a kereskedők összecsődítésével valóságos második Budát építtetett.”™ Istvánffy Miklós (1538-1615) „Históriáé de rebus Ungaricis” című művében is arról írt, hogy Szegeden a „városban a várat Szolimán költségén téglá­ból” építették fel.⁶® A kor megbízható króni­kása, Tinódi Lantos Sebestyén is megemléke­zett a törökök által épített szegedi várról. El- mő említése 1548-ból való („Varkucs Tamás Idejében lőtt csaták Egörből”), amikor az alábbiakat írta az országban levő török vá­rakról, a török császárnak a Duna mentén levő harminc váráról:

„Jelös várak, kik Budához hallgatnak, Kik Duna mentében kétfelől vannak: Nándorfejérvár és jó Szalánkemén, Pétörváradja, Szerém, Újlak, Attya, Erdőd, Dejákó, Eszék, Valpó, Soklyós, (ieresgál, Pécs, Málévár, Pécsváradja,

Szekszárd, Anyavár, Döbrököz, Dombóvár, Simontomya, Ozora, Székösfejérvár, Nám az Csókakő, Esztergom, Visegrád, Vác és Hatvan, Nógrád, Szonda, Gyulabanni, Kit Szegeden erősen mást raktanak, Harminc háza Duna mellett császárnak”

Evlia Cselebi török író és utazó – 1666 kö­rül írott – könyvében is egyértelműen leírta, hogy Szulejmán szultán (khán) felismerte a szegedi vár stratégiai fontosságát, s ezért ott egy új és korszerű várat építtetett, mert a régi nagyon kicsi volt. Leírása szerint, midőn a török hadak 1543 farsangján elfoglalták Sze­gedet, Szulejmán szultán első dolga volt, hogy „Szeged templomait a bálványoktól megtisz­tította és iszlám mecsetekké változtatta”. A külső várban, a Palánkban álló Szent De- meter-templomból átalakított török templo­mot még a XVII. század közepén is – Evlia Cselebi idejében – „Szulejmán khán dzsámijá­nak” nevezték a törökök. Hasonlóképpen dzsámivá alakították át a régi vár melletti – de a török várépítkezéskor a vár belsejébe ke­rült – Szent Erzsébet-templomot is. A vár el­ső „khala imam”-ja, azaz „várbeli előimád- kozója” egy Mevlana B… nevű személy volt. Iszak volt a dzsámi felügyelője, segéd­jét és egyházszolgáját pedig Hüszeinnek hív­ták. A keresztény berendezéseitől megfosz­tott templomban – 1549 és 1550 években – 600 akcsét költöttek gyertyákra és szalma­gyékényekre.

Evlia Cselebi a következőkben folytatta leírását: „Azután a gondos Szulejmán khán látta, hogy a vár nagyon jó helyen van ugyan, de nagyon kicsiny; ezért tehát az öreg Szótan építőmester e várhoz egy erős, téglaépítésű erő­

dítményt készített, mely olyan rendkívüli lát­vány, hogy a szemlélő elméjét megzavarja.”⁷⁰

A török hagyomány szerint tehát a szegedi vár tervezője és kivitelezője Szinan Khodzsa mimár volt (1498-1588), aki már 1526-ban Magyarországra került mint janicsár aga. Az eszéki híd építéséért nevezték ki udvari fŐ- épí tőmesterré (mimár).

Az új, török építésű szegedi vár – amely lé­nyegileg fennmaradt az 1881-1883. évi le­bontásig – magába foglalta a régi, középkori várpalotát, amelyet a déli fal egyik erődít­ményévé alakítottak ki a délnyugati sarokto­rony és a déli kaputorony között. A vár köz­vetlenül a Tisza partján épült fel, s nagyjából egy 870X880 méteres négyszöget zárt körül. Kerülete 4000 lépés volt, belterülete pedig 9 hold és 125 négyszögöl. A Tisza partján hú­zódó keleti fal és a tőle nyugatra 880 méterre húzódó nyugati várfal párhuzamos volt egy­mással. Az északi és az attól 870 méterre épült déli várfal már nem volt teljesen párhuzamos. Mindkettő – északi, illetve déli irányban – enyhe tompaszögben megtört.

A vár négy sarkán négy hengeres torony állt. Ezek közül kettő – a délkeleti „vízito- rony” (szu kaleszi) és a délnyugati sarokto­rony – a II. Mehmed szultán által 1458-ban épített isztambuli „Héttorony” („Jedi kule”) az ún. „Janicsár-tornyának” mintájára ké­szült : két – egy kisebb és egy nagyobb átmé­rőjű – egymásbatolt hengertestből állott. Az északnyugati torony csak egy hengerből állt, s feltehetően hasonló volt az északkeleti torony is. A törökök a vár falait és tornyait téglából rakták, jellegzetes török („derz”) falazás szerint. A 2 méter vastag és 8 méter magas várfalak szilárdságát (azon kívül, hogy

belső oldalukat földtöltés támasztotta meg) azzal növelték, hogy a falak belsejébe tölgyfa gerendákat raktak keresztbe és hosszába. A falak tetején lőréses mellvédfal húzódott vé­gig. Az egy méter széles, két és fél méter ma­gas mellvédek között 30 cm széles lőrések nyi­tottak. A lőrések mögött – a harcoló védőrség számára – a föld töltés koronája húzódott.

A vár négy sarkán álló hengeres tornyokon kívül, a falak felezőjében négy – négyzetes alaprajzú – torony is emelkedett, valamennyin át kapubolt vezetett ki a várból északi, nyu­gati, déli és keleti irányba. Az építkezések­nél – a délnyugati hengeres saroktorony és a déli négyzetes kaputorony között – a vár déli falának nyugati felébe beépítették a középkori várpalotát. Ez az építmény 4 méterrel ugrott ki a déli várfal síkjából, s 22 méter hosszú volt. Az épület nagyobbik része – mintegy 14 méter mélyen – a vár belterületén állott.

A vár hengeres saroktornyai:

1. A délkeleti saroktorony vagy „vízito­rony”.

A középkori várpalota után a vár leghatal­masabb építménye a két egymás felett álló hengeres torony volt. Az alsó torony átmérője 14-16 méter, magassága pedig elérte a 10 mé­tert. Négyméteres falában dongaboltozatos, keskeny körfolyosó futott körbe, melyből kes­keny lőrések nyíltak kifelé és a torony belse­je felé. A hengeres toronytest tetején a véd­őrség részére mellvéd húzódott 44 töréssel és másfél méter széles körfolyosóval. A to­ronytestből egy kisebb – kb. 10 méteres – át­mérőjű és 4 méter magas, ugyancsak henge­res torony emelkedett ki, a felső torony. En­nek tetején is mellvédfal futott körbe 32 lőrés-

38

Hol. A hatalmas torony belül teljesen nyitott volt, csupán a torony felső részét zárta le ge­rendákon nyugvó síkfödém. A toronynak ere­detileg a földszintről semmiféle bejárata nem volt. Bejárata csak a toronyhoz csatlakozó várfalakról nyílott. Mivel a torony magasabb vízálláskor a Tiszában állott, innét vették a vár vízszükségletét. (Az 1980-as években a torony alaprajzát a hídfőtől északra rekonst­ruálták.)

1. A délnyugati saroktorony.

Az ugyancsak hengeres alaprajzú torony át­mérője 12 méter, magassága 16-17 méter volt. Ez a torony is – hasonlóan a délkeletihez – két egymás felett elhelyezkedő toronydobból ál­lott. Az alsó toronydob peremén lőréses pár­tázat futott körbe, s ugyancsak lőréses pár- kányzat futott körbe a felső toronydob pere­mén is.

1. Az északnyugati saroktorony. *

Az ugyancsak hengeres alaprajzú torony átmérője 12 méter, magassága 15-16 méter volt. Eltérőleg az előző két hengeres sarokto- lonytól, ez nem volt kétrészes, hanem csak egy szabályos hengeralakot alkotott. Alig cgyharmadával csatlakozott kétoldalt a vár­falakhoz, s erőteljesen kiugrott a nyugati és északi várfal síkja elé, amely az oldalazótü- zelést lehetővé tette. Belül nem volt boltozot­tun emeletekre osztva, csupán felül futott kör­ben egy gerendaszerkezetes gyilokjáró a lőré­nek mögött.

1. Az északkeleti saroktorony.

Feltételezhetően hengeres alakú, az észak­nyugati saroktoronyhoz hasonló volt, mére­

tei azonban ismeretlenek, mivel a felmérések idejére – a XVIII. századra – már a Tiszába omlott, s csak romjai álltak fenn.

A várfalak felezőjében levő négyzetes alap­rajzú kaputornyok:

1. A déli kaputorony.

A vár déli falának a közepén állt ez az ugyancsak két egymás felett épített részből álló torony. Az alsó rész 13 X14 méteres alaprajzú volt, magassága pedig 8-9 métert ért el. Mind­két részének párkányán lőréses mellvéd futott körbe. 5×5 méteres alaprajzú második eme­lete 4 méterrel magasodott az alsó rész fölé. Ezen emelkedett a cseréppel vagy zsindellyel fedett gúla alakú tetőzet. A torony alsó ré­szén – amely néhány méterrel a déli várfal síkja elé ugrott – nyílott az 5 méter magas és 3,5 méter széles kapuboltozat. A kapuszár­nyakat a várárkot átívelő felvonóhíd is véd­te. A kapu a külső vár, a Belső-Palánk felé nyílott.

1. A nyugati kaputorony.

A vár nyugati falának pontosan a közepén magasodott, közel kétharmadával – azaz 3-4 méterrel – ugorva a várfal síkja elé. A vár ud­vara felé nyitott volt, nem volt fala. így az ellenség, ha elfoglalta is, nem használhatta a vár belsejének irányába. Tetején – kőkonzo­lokon nyugvó, kissé a torony síkja elé ugró – lőréses gyilokjáró futott körbe három olda­lon. A tornyon átvezető kapu, illetve a kapu­nak a várárkot átívelő hídja a Középső-Város nyugati felére, a Külső-Palánk városrészre nyílott.

1. Az északi vagy Szolnoki kapu tornya.

A vár északi falán, ahol a várfal enyhe tom­paszögben megtört, állt a négyzetes alapraj­zú, 15 méteres oldalú, és mintegy 16-18 méter magas kaputorony, amelynek felvonóhídja Felszeged (a mai Felsőváros) felé nyílott. Féltestével szintén a várfal síkja elé ugrott; felső peremén – kőkonzolokon kissé előre­tolva – lőréses párkányzattal. A tornyon ke­resztül – mivel a kapu előtt más védmű nem volt – hármas tagozású kaputorok vezetett keresztül. Az első kapu a mintegy 2 méter vas­tag külső falon nyílott. A kaputorony belse­jének közepén, egy újabb erős falon át nyílott a második kapu. A harmadik kapu a torony belső – udvar felőli – falába volt vágva. A kül­ső kapuszárnyakat itt is felvonóhíd védte. A hármas kapu tengelye nem a torony közép­vonalába esett, hanem egy kissé nyugati irány­ba tolódott el. így a torony földszinti részé­nek keleti felében egy kis boltíves helyiség volt, nyilvánvalóan a kapuőrség szobája.

1. A keleti vagy vízikapu.

A várfal keleti, Tiszára néző szakaszán ál­lott – a délkeleti nagy kerek rondellától mint­egy 50 méterre északra – ez az ugyancsak négy­zetes alaprajzú torony. A kapu torka a Tiszára nyílott. Pontosabb adatokkal nem rendelke­zünk erről a kaputoronyról, mert mire – a XVIII. századra – felmérték a várat, ez a ka­putorony a Tiszába omlott, s csak romjai vol­tak láthatóak.⁷¹

A várat északon, nyugaton és délen 15-20 méter széles vizesárok vette körül. Az árok mindkét végével a Tiszába torkollott, s onnét nyerte átlagosan 3 méter mély vizét. A vár

meredek téglafalai és a várárok között húzódó néhány méteres földsávon kihegyezett karók­ból álló kerítés húzódott. Ezzel az ellenség váratlan megrohanásától védték a vár falait.

A szegedi várról a XVII. században élő Ev­lia Cselebi török író az alábbiakat jegyezte meg: „Kerülete 4000 lépés. Tornyai megannyi előbástyák, a víztorony a Tisza folyó partján van… Két kapuja van: egyik a nyugati olda­lon a szőlők és kertekre néző kapu… A másik az északra néző Szolnoki-kapu. A vár keleti falát a Tisza folyó mossa; kikötője is azon az oldalon van, a Tisza és a Duna hajói mind köz­lekednek oda. A Tisza folyó az egész várat meg­kerüli, mivel négy oldalát árok veszi körül. Az ellenség idejéből a mai belső-vár (a »palo- ta«) maradt fenn.”

A vár építkezése még kezdeti stádiumában volt, mikor már őrséget helyeztek el benne Dervis bég parancsnoksága alatt. Egyidejű­leg – 1543-ban – a szegedi várat szandzsák központtá tették. A szegedi szandzsák (kato­nai körzet) magába foglalta az egész Duna- Tisza közének déli felét, Kecskeméttől a Du­náig, valamint a Tisza és Maros közti terüle­teket Vásárhelyen túl. A szegedi szandzsák­bég parancsnoksága alá tartoztak a kalocsai, bajai, szabadkai, zombori, titeli török várak, a tömörkényi, madarasi, bácsi palánkok (ki­sebb erődítmények) őrségei is. A szegedi szandzsákbég nemcsak katonai, de polgári hatáskörrel is rendelkezett. Ő irányította a bajai, kalocsai, zombori, bácsi, ti teli, vásár­helyi és szegedi „nahijék” (járások) ügyeit is, s ő szedette be ezeknek adóit.

Mivel a szegedi vár építkezéseivel egyidejű­leg teljes erővel dúlt a háború a Dunántúlon, a szegedi szandzsákbéget is harcba szólítot­

40

ták. Dervis szegedi bég és lovassága 1543 jú­liusában az Esztergom körüli harcokban vett részt. Július 28-án a szultán parancsára a sze­gedi bég és lovassága az Esztergomot ostrom­ló táborból Vácra vonult, mert az a hír érke­zett, hogy a keresztények támadásra készül­nek Vác ellen. Mivel a támadást Nógrád várá­ból sejtették, a szegedi szandzsákbég lovassága

két nap és két éjjel Nógrád alatt állt lesben. Miután a támadás elmaradt, a szegedi bég csapatai Pestre vonultak. Átvették a város vé­delmét, s közben az Esztergomnál zsákmá­nyolt keresztény hajókból hajóhidat építet­tek Pest és Buda között. Augusztus 10-én a szultán hét szandzsákbégnek adott parancsot, hogy csapataikkal szállják meg az időközben

elfoglalt Esztergomot. A szegedi bég lovas­sága Esztergom vára alatt, a külsővárosban szállásolt el néhány hétre.⁷²

A még épülő szegedi várnak 1545. decem­ber 5. és 1546. március 2. között Musztafa volt a szandzsákbégje. A vár parancsnoka (diz- dár) Mohamed bég; helyettese (kiája) Mo- hammed Jakub; a vár írnoka (kjátib) Iliász Ferhad volt. A vár őrsége 458 katonából ál­lott.

1. Müsztahfizok (janicsár gyalogosok): 135 ember.

Szerbölükök (tizedesek; mindegyiknek 9 embere volt): Musztafa Hamza, Véli Kul, Mohammad Ali, Ajnakhan Hamza, A. Khalil, Teszvidzs Kászim, Sádi Ibrahim, Teszvidzs Szeráj, Gázi Boszna, Juszuf Bá­li, Omar Juszuf, Ahmed Bajezid, Báli Sze­ntendre, Musztafa Ibrahim, Szulejmán Hamza. (A szerbölükök napi 8, a közlegé­nyek 5-7 akcse – 1 akcse=2 dénár – zsol- dot kaptak.

1. Tüzérek (topcsik): 10 ember.

Parancsnokuk: Juszuf Abdullah (napi 7 akcse zsolddal) és 9 tüzér (napi 5-6 akcse zsolddal).

1. Ulufedzsik (könnyűfegyverzetű lovasok): 91 ember.

Parancsnokuk: Juszuf aga (napi 25 akcse zsolddal);

szerbölükök (tizedesek, napi 8 akcse zsold­dal): Szkender Kul, Ferhad Bahadur, Üvejsz imrakhor (lovászmester), Musz­

tafa Murád, Kászim K…, Juszuf Ha­szán, Mohammed Musztafa, Musztafa K…, Haszán Divane.

1. Azabok dzsemaetje (zsoldosgyalogosok százada): 121 ember. Mahmud Szkender első aga (kapitány) parancsnoksága alatt: (az aga napi zsoldja 20 akcse);
2. szakasz (riaszet):

a szakasz három „tizedaljára” (bölük) osz­lott:

tizedesek (szerbölükök): Hüszein Kászim, Ramazan Teszvidzs (napi 7-7 akcse zsold­dal), egy „tizedalja” az első aga parancs­noksága alatt állt;

1. szakasz(riaszet);

két „tizedaljára” (ölük) oszlott. Tizede­sek : Szulejmán kiája (az első aga helyette­se, napi 12 akcse zsolddal), Mahmud Ali napi 7 akcse zsolddal;

1. szakasz (riaszet):

két tizedaljára oszlott. Tizedesek: Ali Ab- dul reisz (hadnagy, napi 10 akcse zsold­dal), Mohamed Abdullah (napi 7 akcse zsolddal);

Redzseb második aga parancsnoksága alatt:

1. szakasz (riaszet):

két tizedaljára (bölük) oszlott. Tizedesek (szerbölükök): Szkender Herszek, Musz­tafa Murád (napi 6—6 akcse zsolddal);

1. szakasz (riaszet):

két tizedaljára oszlott. Tizedesek: Moha­med Juszuf, Mohamed Sz… (?), napi 6—6 akcse zsolddal.

A tizedaljákban (bölük) szolgáló közem­berek napi zsoldja 5-6 akcse volt.

42

1. Martalócok (szerb zsoldos gyalogosok): 102 ember.

Parancsnokuk: (?)

1. század (dzsemaet): parancsnoka Sz… (?) első aga, napi zsoldja 15 akcse.

A század (dzsemaet) hét osztagra oszlott, osztagonként 8-8 gyalogos martalóccal. Az osztagok (oda) parancsnokai voltak a „szerodá”-k (napi 6-6 akcse zsolddal: Jovan Bernik, Gyura Marko, Jovan Oladzsar, Gyura Berenko, Gyura O…, A. Dimitri, Iszko Peter. A közemberek napi zsoldja 5-5 akcse volt.

1. század (dzsemaet): parancsnoka Iliász aga, napi 15 akcse zsolddal. A század (dzsemaet) négy osztagra (oda) oszlott, 8-8 gyalogos martalóccal (fejenkénti és napi 4-4 akcsezsolddal). „Szerodák” vol­tak: Grbacs Kolaguz, Branko K…, Ilia Jovan és Jankó Radosák (napi 5-5 akcse zsolddal).⁷³

Miután 1549-re a szegedi vár építkezései be­fejeződtek, megindult a török polgári lakos­ság tömeges beözönlése a megerődített külső várba, a Palánkba. (Alszegedre és Felszegedre török és szerb lakosság nem költözött.) A vár­ban csak katonai raktárak és a katonaság egy része helyezkedett el. A török vár közepére került középkori Szent Erzsébet-templomot n törökök dzsámivá alakították át, amely a „Szultán Szulejmán Dzsámiszi” nevet visel­te. A dzsámi személyzete (előimádkozók, éne­kesek, korán-magyarázók, felolvasók, stb.) 1549-1550-ben – tíz hónap alatt – 15 ezer ukcse fizetést kaptak a szultáni kincstártól.

Néhány évtized alatt Szeged Palánk város­része teljesen keleti jellegű várossá alakult át,

bár a magyar lakosság az 1560-as évekig vál­tozatlanul nagy tömegben lakott itt.

Az 1548. évi török adóösszeírás még a régi magyar nevükön sorolta fel a külső vár, a Palánk utcáit. Az összeírás szerint a magyar lakosság száma alig volt kevesebb, mint az 1522. évi összeíráskor, bár a családok erősen cserélődtek.

Nagy utca:

1522: 44 családfő;

Kis-Szántó (1522-ben Szántó) utca:

1522:54 családfő;

Szent Demeter utca:
1522:56 családfő;

Kis utca:
1522 : 43 családfő;

Boldogasszony utca:
1522: nem szerepelt;

1548:52 családfő, 82 legény;

1548:25 családfő,

23 legény;

1548:52 családfő,
80 legény;

1548: 7 családfő,
2 legény;

1548:20 családfő,

22 legény.

Az 1548. évi török összeírás a Boldogasszony
utcát „a szandzsákbég utcájának” is nevezte,
valószínűleg azért, mert itt lakott a szandzsák-
bég.

A város leggazdagabb kereskedői is a Pa­lánkban laktak, olyanok, akik 10 hónapra legalább 300 akcse adót fizettek. Ezek közül három (Ramazan, Ibrahim Iliász és Moha­med) török volt, egy pedig – Szűcs Pál – ma­gyar.

Az 1548. évi török adóösszeírás szerint Szeged városrészei közül a Palánkban élt a legkevesebb magyar háztulajdonos (Felső­

43

városban 404, Közép-Városban 218, Alsó­városban pedig 411 család rendelkezett saját lakóházzal). A város összes magyar lakosa mintegy 6600 lehetett.

A három városrész keresztény lakossága – azok, akik legalább 100 akcse, vagyis 6 magyar forint értékű vagyonnal rendelkeztek – össze­sen évi 20 ezer akcse „fejadót” (dzsiszje) fize­tett. A város 1203 adóköteles családja közül 400 család („kapu”, törökül „hane”) foglal­kozott mezőgazdasággal. Ezeknek a zöme is állattenyésztő volt. Ugyanis az összeírás sze­rint az említett 400 család birtokában össze­sen 69 065 db juh és bárány volt; ami családi átlagban 187 db állatot jelentett. A természeti adottságok miatt a növénytermesztés to­vábbra is jelentéktelen volt. A növényter­mesztő gazdák Szegeden évi átlagban összesen 3100 métermázsa búzát (háztartásonként át­lagosan 7,7 métermázsát), 310 métermázsa za­bot és árpát (háztartásonként 0,7 métermá­zsát), valamint 558 métermázsa kölest ter­meltek. Az összeírás szerint Szeged városa gabonából behozatalra szorult.

A mezőgazdasággal (állattenyésztéssel) fog­lalkozó keresztény magyar lakosság – a „fej­adó” mellett – még „földadót” („iszpendzse”)

is fizetett. Ennek 1548. évi összege a „fejadó­nál” jóval többet, 85 900 akcsét tett ki.

A városban fizetett adók mellett jelentősek voltak a vámjövedelmek is. Csak a szegedi kikötő vámja – 1549. november 20. és 1550. szeptember 10. között – 111 183 akcse jöve­delmet hozott.

Mivel Szeged adói és vámjai magasan meg­haladták a 100 ezer akcse bevételt – a város állami tulajdonban levő, ún. „khassz” város („Khassz-i humajun”) volt -, minden jöve­delme a szultánt illette meg. A szegedi szul­táni vagy khassz-birtokhoz csatolták még a ti­zenegy tiszai kikötő vámjait (74 938 akcse jö­vedelemmel) és további tizenhárom telepü­lést (Szolnok, Vezseny, Várkon y, Kécske, Újfalu, Csongrád, Tömörkény, Győ, Tápé, Zenta, Bokra, Béla, Péterréve) összesen 48 286 akcse évi jövedelemmel (1549-1550. évi helyzet).

A szultáni jövedelmeket a – budai vilajet­hez (tartományhoz) tartozó tíz pénzügyi hi­vatal („muquataa”) közül – a szegedi várban működő szegedi „muquataa” kezelte. Az 1543-1545 közti hároméves elszámolásban a szegedi „muquataa” bevétele összesen 213 138 akcse volt. A szultáni parancs szerint a besze-

1. sz. vázlat. A középkori palota alaprajza és oldalmetszeti rajza (XVIII. századi felmérés alapján)

44

I dctt adópénzt a szegedi vár egyik tornyában Jr kellett őrizni.⁷⁴

Szeged városa a törökök katonai megszál- | lása ellenére – mint volt királyi város – to- ‘ vább fizette eddigi adóját a magyar kamará­nak. 1596-ig – Eger török kézre kerültéig – nz egri várat bízta meg a magyar kamara a Mzcgedi adó beszedésével.

Még javában épült a szegedi török vár, mi­kor Varkucs Tamás egri kapitány – 1548 kö­rül – lovascsapatokat küldött a kalocsai tö­rök palánk (erődítmény) ellen. Az egri vár magyar lovasai elfoglalták Kalocsa palánk- ját, és több más török katonával együtt el­fogták ott Szulejman és Husszein beslia-agá- kut (könnyűlovassági kapitányokat). A ma­gyar támadás hírére, Debeli Musztafa sze­gedi szandzsákbég Merni agát (kapitányt) küldte ki száz török lovassal, hogy „két víz közét (Duna-Tisza közét) a csatáiul oltal- mazza”. Az egri huszárok – Mácsai Miklós hadnagy és 54 lovasa – a baracsi mezőn csap­tak össze a szegedi török lovassággal. A száz szegedi török lovashoz még negyven gyalogos janicsár is csatlakozott, az ütközetben mégis nz egri huszárok kerekedtek felül. Megfuta­mították a törököket, akik közül többet le­vágtak, és kettőt fogságba ejtettek.

A szegedi vár török Őrségári kívül török ka­tonaság csak a kalocsai palánkban (74 kato­na) és a szabadkai palánkban (19 katona) volt. Az adószedő egri magyar katonák még- id néha rajtavesztettek. 1550-ben Magyar Miklós egri hadnagyot és 35 lovasát a kalocsai török őrség megtámadta és elfogta. Az esetről n szegedi bég panaszt tett az 1550 nyarán Gyöngyösön megrendezett török-magyar bé- I

ketárgyaláson, hangoztatva, hogy a Szernél vívott harc olyan heves volt, hogy az ágyú­dörgés még a szegedi várba is behallatszott.

A magyar kamara 1558. április 6-án hat évre Pilinyi Bálint egri katonának adta Sze­ged város adóját, akinek azonban a várostól kapott 300 forintból 200 forintot be kellett fizetnie az egri vár pénztárába, Sukán János kamarai ellenőrnek. Mit sem törődve a ma­gyar kamara rendeletével, a gyulai vár ma­gyar őrsége is igényt tartott Szeged város adó­jára. 1559. október 10-én Verancsics Antal egri püspök azt követelte Bornemissza Bene­dek gyulai kapitánytól, hogy a Szegeden erő­szakkal behajtott adót azonnal vitesse Eger várába.

A gyulai magyar katonaság törvénytelen követelései ellen a szegediek 1561-ben még a szultáni udvarban is elpanaszolták, hogy rö­vid idő alatt 4000 forintot fizettek a gyulai vár­nak, sőt robotot is kellett adniuk a várhoz. A zavart fokozta, hogy 1564-től Mágóchy Gáspár egri kapitány magának akarta meg­szerezni Szeged város adóját Pilinyi Bálint­tól, aki ezt azonnal bepanaszolta a magyar kamarának. A számadások szerint Szeged városa – 1565-től 1596-ig – évente 900 forint készpénzt fizetett a magyar kamara megbí­zottjának, továbbá természetben: 16 hízott marhát (darabját 16 forintban számolva), 40 pint vajat (pintjét 24 dénárért számolva) 20 db sajtot (darabját 16 dénárban számolva) és 24 db nagyobb halat adott.

Az 1564-1566-os években – a szegedi vár­ban levő 230 török katona mellett – a kalocsai palánkban 35, a bajaiban 41, a tömörkényi­ben pedig 87 katona állomásozott.

A „szegedi veszedelem”

Hadjárat Szeged visszavételére (1552 február—márciusában)

1549. január elején Martinuzzi (Fráter) György ismét tárgyalásokat kezdett Habs­burg I. Ferdinánddal. Az előkészítő tárgya­lások után, 1549. szeptember 8-án Nyírbá­torban már megegyezés is született Marti­nuzzi György, Erdély helytartója és I.’Fer­dinánd megbízottja, Nikolaus von Salm kö­zött : Erdélyt a Habsburgok kezére adja Mar­tinuzzi, azzal a feltétellel, hogy annak tovább­ra is kormányzója marad. Szapolyai János özvegye, Izabella és fia, János Zsigmond pe­dig lemondanak Erdélyről, s kárpótlásul 100 ezer aranyforintot, valamint a Ratibor és Oppeln hercegségeket kapják. A tárgyalások­ról Izabella királyné mit sem tudott, s mikor az tudomására jutott, 1550 júliusában azon­naljelentette a török udvarnak. Martinuzzi György ekkor kénytelen volt felfedni terveit, s a pártján álló haderővel ostromzár alá vette Gyulafehérvárott Izabella királynét. Miután Izabella megegyezésre kényszerült, Fráter György hadai sorra visszaverték az Erdély ellen felvonuló kisebb török erőket. 1551 feb­ruárjában Izabella újra szembefordult Marti­nuzzi terveivel, mire május 23-án Martinuzzi csapatai újra ostromzár alá vették Gyulafe­hérvárott Izabellát és csapatait. Miközben május 25-én Izabella levélben kért segítséget a

„Szertelen veszödelem lám gyakran érközik. Istennek ostora fejőnkön jelönik, Az kegyötlen pogán rajtunk dühösködik, Mert az mi életönk lám soha nem jobbodik. Én beszédöm löszön mást történt dolgokról, Nagy Szegedön esött szertelen csudákról, Sok terek és magyar ott elhullásokról. Méltó hogy én írjak szerencse forgásáról.” {TinódiLantos Sebestyén: Szegedi veszedelem. Részlet)

török szultántól, június 1-én Ferdinánd király csapatai – mintegy hétezer katona, Giovanni Battista Castaldo tábornok parancsnoksága alatt – benyomultak Erdélybe. Június 7-én Gyulafehérvár kapitulált, s Izabella királyné újra alkudozni kezdett Martinuzzival. Jú­lius 18-án I. Ferdinánd király követe bejelen­tette a török udvarnak Erdély meghódítását. Izabella a kényszernek engedve, július 19-én aláírta lemondását Erdélyről, majd 21-én Tordán átadta a koronát Castaldo tábornok­nak. Augusztus 6-án Izabella királyné fiával, János Zsigmonddal Kolozsvárról Kassára, majd onnan az oppelni hercegségbe távozott.

Ezekben a napokban merült fel először Szeged visszafoglalásának terve is. Marti­nuzzi György 1551. augusztus 10-én – Kolozs­várról – I. Ferdinánd királyhoz írott levelé­hez mellékelte Horváth Bertalan szolnoki várkapitánynak Vas László kolbázszéki kun ofiiciálishoz írt levelét, amelyben a következő sorok olvashatók: „.. .Azért Kegyelmed szól­jon Ördögh uramnak (Erasmus von Teuffel felso-magyarországi királyi főkapitányról van

46

hzó), és Bakith uramnak, hogy mi sem hever­nénk veszteg, hanem támadnánk reájok (ti. a törökre), avagy szállnánk meg Szegedet vagy Hatvant.”™

Közben az Erdély átadása miatt felháboro­dott török udvar megkezdte a háborút: 1551. augusztus végén Szokollu Mehmed pasa, ru- tnéliai beglerbég Belgrádba érkezett az Erdély ellen vezényelt hadakkal. Szeptember 19-én a török csapatok elfoglalták Becsét, majd 25-28-án Becskereket, Csanádot és számos más kisebb erősséget. Október 17-én körül­zárták és ostrom alá vették Temesvárt. Azon­ban miután elérkezett október 26. – Kászim Gürü napja a török hadak elvonultak Te­mesvár alól.

November első napjaiban a királyi és er­délyi csapatok ellentámadásba kezdtek. No­vember 3-án ostrom alá vették a törökök ke­zére került Lippa várát. Az események hatá­sára I. Ferdinánd király 1551. november 6-án írott levelében reagált Martinuzzi augusztus 10-i levelére. Martinuzzi a Lippa alatti tá­borban – mint a hadak egyik főparancsnoka – olvasta a király levelét, melyben I. Ferdinánd a következőket írta: „Nem látom időszerűt­lennek Főtisztelendőségednek figyelmét Sze­gedre is felhívni, hátha ez alkalommal ezt a vá­rost is vissza lehetne foglalni”™

A király véleményének híre elterjedhetett az ostromtáborban. Többek között megtudta ezt a tiszántúli hajdúcsapatok kapitánya – a haj­dani szegedi főbíró -, Tóth Mihály is, aki azon­nal felkereste az ostromot irányító Bernardo de Áldana királyi tábornokot. A főbíró Sze­gedről való menekülése (1543) óta tervezgette városának visszavételét. Mint Tinódi írta ver­ses históriájában: „Az nagy kárvallásán ko­

ronként bánkódék, mint megtorolhatná, azon gondolkodók.” Tóth Mihály elmondta Áldana tábornoknak, hogy ő már titokban többször megfordult Szegeden, tárgyalt a lakossággal, akik hajlandók fegyvert fogni városuk felsza­badítására, ha a királyi seregtől támogatást kapnak. Mint erről Tinódi írta:

„Nemzete sok fő nép Nagy Szegedben lakik, Kikkel jó hit alatt gyakorta tanácskodik. Nagy sok számú magyar benne lakik vala, Csak jó fő halász es hétszáz benne vala, Kik egy terekkel vini mernek vala;

Mihál mindezekkel magát jól érti vala.”

Tóth Mihály azt is elmondotta, hogy a pa­rancsnoksága alatt álló hajdúk is támogatják a tervet, „igen igyeköznek menni Nagy Sze­gedbe”.

Forgách Ferenc „Emlékirataiban” az aláb­biakat jegyezte fel: „Tóth Mihály, az egyik legbefolyásosabb és legtehetősebb szegedi pol­gár, az ellenségtől való félelmében elmenekült és most Debrecenben élt, tetterős és tehetséges férfi. Elvesztett vagyonát is fájlalta, bosszút is szeretett volna állni; így miután rokonait és a (város) vezetőit titkos küldöttekkel meg­nyerte, a többieket már könnyű volt társaságá­ba vonni.”

Istvánffy Miklós szerint Tóth Mihály elő­ször Castaldóval tárgyalt: „Megjelent ugyanis Castaldo előtt Tóth Mihály, s midőn azt mond­ta, hogy neki négyszemközt néhány fontos közölnivalója van… előadta, hogy most neki – Tóth Mihálynak – alkalma van Szeged el­foglalására. Ha csak néhány csapattal segíti őt, ígérheti, hogy könnyűszerrel meghódol- tatja a várost. Ami a várat illeti, arra biztos

ígéretet nem tehet, mert azt sok török őrzi, s minthogy a Tisza és a Maros folyó is körül­veszi (sic!), annak elfoglalása már sokkal nagyobb munkával járna. De megvan a re­mény arra is, hogy a katonák vitézségével és bátorságával az is hatalmukba keríthető, ha a csapatokat sürgősen odairányítják. A pol­gárok között sok titkos barátja van, akik a város kapuit megnyitják. Van néhány ezer hajdú is, akik kiválóan harcolnának. Körül­belül hatszáz halásszal pedig már titokban tanácskozott, akik, ha szólnak nekik, ugyan­annyi csónakkal meghatározott időben készen állnak a szükséges számú katona átszállítá­sára. ..”

Áldana tábornok meghallgatta Tóth Mi­hályt, akiről emlékirataiban csak annyit írt, hogy az egy szegedi polgár („un vecino de Zequedin”) volt. Később már Szeged „kor­mányzójának” említi („el govemador de Zequedin el qual se l’lmava Todmihal.”)⁷⁷ A tárgyalás után azzal küldte el Tóthot, hogy 15-20 nap múlva jöjjön el újra. Közben Áldana írt Nagyváradra Castaldónak, illetve Bécsbe a királynak. Castaldo azt a választ küldte Áldanának, hogy támogassa katonailag Tóth Mihály terveit Szeged visszavételére.

1551. december közepén egy sikeres ese­mény is siettette a tervek végrehajtását. Ugyan­is a nagylaki török vár parancsnoka, Kamber ben Mehemet bég kétszáz lovasával Makóra ment, mert a város nem volt hajlandó adót fizetni a törököknek. Mikor a bég a városba érkezett, rádöbbent, hogy kis erőkkel ment a város ellen, a lakosság nagyobb erőkkel rendelkezik. Ezért azonnal lovas futárt indí­tott Szegedre, Mikhaloglu Khidr szegedi szandzsákbéghez, hogy küldjön segítséget

neki, mert a makói „polgárok sokan vannak !”¹⁸

A makóiak is megtudták, hogy mit tervez a nagylaki török bég, s ők is „titkon hírt ódá­nak, ott az vidékökre, jó vitéz hajdúknak”. Kérték őket, siessenek segítségükre. Tinódi nem említi, hogy kik voltak ezek a hajdúk, vajon Tóth Mihály – a későbbiekben oly so­kat szereplő – tiszántúli hajdúi voltak-e?

A Makó szélén strázsáló török lovas kato­nák rövidesen zászlókat láttak fellobogni a távolban. Kamber bég azt hitte, hogy a sze­gedi török segítség közeledik. Nyomban lóra ültette vitézeit, s sietett a közeledők elé, „akar eleibe menni mind kész szerrel, vélük egyetem­ben polgárokat levágni!” A Makóról kivonuló nagylaki török lovascsapat azonban a köze­ledő hajdúkba futott. Az összecsapás olyan heves volt, hogy – Tinódi históriája szerint – a nagylaki török vitézek közül csak hat ember, köztük volt Kamber bég is, menekült meg a harcból.

Közben Tóth Mihály titokban többször megfordult Szegeden, s ott régi híveivel „jó hit alatt gyakorta tanácskodik”Azzal biz­tatta őket, hogy I. Ferdinánd király erős ha­dakkal támogatja a Szeged visszafoglalására tervezett támadást. A török krónikák is meg­emlékeztek erről a titkos szervezkedésről: „A Szegedin várának külvárosában lakó hi­tetlen ráják, az ördög sugallatától ösztönözve, történetesen fellázadtak és a tévelygő ellenség­ből több rossz útonjáróval egyetértettek és szövetkeztek az végből, hogy a várat átadják az ellenségnek.”⁸⁰ Lufti basa krónikájában is megemlékezett arról, hogy „a Szegedin kül­városában lakó nép egyetértett velük” (ti. Tóth Mihállyal és híveivel).⁸¹

Áldana tábornok 1552 januárjában meg­

48

kezdte a támadás előkészületeit. Haditanácsot hívott össze Arad várában. Istvánffy szerint: „Ott összejöttek Althannal (ti. Aldanával) és Tóthtal – Bakics Péter, a híres vezérnek, Pál­nak a testvére, Dersffy István, a ságvári Dóczy Miklós és Horváth Ferenc, akit Nagy­nak neveztek; Temesvárról Alonso Perez, nemzetiségére spanyol, de a magyar lovasok­nak bátor és jeles parancsnoka; a németek közül meg a sziléziai Oppersdorff Adám, háromszáz vértes lovassal. Althan (Áldana) haditanácsot tartott, s miután egy véleményen voltak, úgy döntöttek, hogy a szerencsét meg kell kísérelniük, s ily nagy alkalommal élniök kell. Miután tehát a napot is kitűzték, el­határozták, hogy Tóth Mihály saját gyalogsá­gával menjen előre, s a többi csapat hamar követi. ”

Istvánffy megemlítette, hogy Tóth Mihály és társa, Nagy Ambrus ötezer hajdút, „ily nagyszámú sereget gyűjtött össze, s tartott már régen készenlétben” a támadás végre­hajtására.⁸² Forgách Ferenc is közli „Emlék­irataiban”, hogy „Mihály beavatott segítőivel ötezer gyalogparasztot, úgynevezett hajdút toborzott: a férfiak színejavát, akiknél testi erőben, gyorsaságban, a fáradalmak, az ét- lenség, a szomjúság, a hideg vagy a hőség tűrésében nem akadt különb”.³³

A korabeli közvélemény paraszti hadakról tudott. Hogy zömében paraszti hadinép volt Tóth Mihály serege, azt Tinódi Sebestyén a „Szegedi veszedelem” című verses históriájá­ban a fejezetek kezdőbetűiben is elrejtette. A versszakok első sorának kezdőbetűit össze­olvasva a következő szöveg bontakozik ki: „Sebastianus de Tinód: De irrupcione rusti- corum ad civitatom Nagi Zegöcl et de intorituu

eorundem” – azaz: „Tinódi Sebestyén: A pa­rasztok Nagy-Szeged elleni támadásáról és az ő pusztulásukról.”

A szervezkedésről a törököknek is tudomá­sa lehetett, mert a szultán 1552. január 15-én Kászon pasára bízta a szegedi, a becsei és becs- kereki török várak közös irányítását. Január 22-én a szegedi bég, majd február 1-én Kászon pasa küldött körbe a falvakba parancsot, hogy menjenek be Szeged és Becskerek várába, és tegyenek le hűségesküt.⁸⁴ Mivel a pasa tíz napban szabta meg az eskütétel határide­jét, az érintett falvakban riadalom tört ki. Ugyanis február 1-én Ráthonyi György Csa­nádi kapitány levélben közölte Bemardo de Áldana tábornokkal, hogy a nép Kászon pasa leveleitől megrémülve menekül és pusztán hagyja a falukat.⁸³

A Szeged elleni támadás terveit zavarta az a tényező is, hogy a királyi csapatoknál zsold- fizetési nehézségek voltak, és helyenként lázon­gás ütötte fel a fejét. Január 30-án Castaldo utasította Oppersdorffot, hogy vegye rá kato­náit arra, hogy egyhavi zsoldhátralékuk felét posztóban, egyharmadát pedig pénzben fo­gadják el. Egyébként Castaldo – Miksa fő­hercegnek február 6-án írott levelében – a ka­tonák lázításával Aldanát és Barrientos ka­pitányt vádolta.⁸⁶

Február 8-án Oppersdorff Debrecenből azt jelentette Miksa főhercegnek, hogy a fizetet- lenség miatt vérteslovassága szét akar szé- ledni. Csak újabb ígérgetéssel sikerült 234 lovast maradásra bírni. Ezekkel aztán Vára­don át Gyula felé indult, hogy csatlakozzon a Szeged ellen készülődő hadakhoz. Bajok voltak a felkelő nemesi hadakkal is. Hosszas alkudozások után a nemesi csapatok hajlan­

49

dók voltak maradni, de a nemesek fegyveres szolgái tovább lázongtak. Kijelentették, hogy elvonulnak a táborból, mert uraiknál éhséget és szükséget szenvednek. Február 9-én Áldana Lippa várából figyelmeztette a nemesi hada­kat, hogy maradjanak fegyverben, hogy ellent tudjanak állni szükség esetén Kászon pasa támadásának.

Az időhúzáshoz az is hozzájárult, hogy a királyi tisztek és maga Áldana is úgy tudta, hogy Szeged várában legalább hétszáz török katona van. A valóságos létszám azonban ennél jóval kevesebb volt: 1552 január-feb­ruárjában itt összesen 345 török katona állo­másozott, Mikhaloglu Khidr szandzsákbég parancsnoksága alatt.

A török adminisztráció jóvoltából pontosan ismerjük a szegedi vár török őrségének össze­tételét.

1. Tüzércsapatok (topcsik dzsemájetje): 15 fő; Mohamed Ali szertopcsián (főtüzér), napi zsoldja 12 akcse;

Juszuf bin Abdulalh khiája (helyettes pa­rancsnok, napi 10 akcse zsolddal) és Ali Szkender szerbölük (szakaszvezető) napi 7 akcse zsolddal; továbbá 12 tüzér (napi 5-7 akcse zsolddal).

1. Műszaki egység (kjárok dzsemájetje): 22 fő; parancsnokok: Sábán Ajnakhan, Hüszein bin Hasszán, Radol Radics (napi 6-6 akcse zsolddal),

Mohamed Ali szerbölük (tizedes) napi 8 akcse zsolddal, vezetése alatt nyolc katona; Hejder Daud szerbölük (tizedes) napi 8 akcse zsolddal, vezetése alatt kilenc katona. A katonák napi 5-6 akcse zsoldot kaptak.)

1. Fegyvermesterek, fegyvertárosok (dzse- bedzsik): 3 fő;

parancsnok: Behram Ali szer-dzsebedzsian napi 7 akcse zsolddal, beosztott dzsebedzsik: Üvejsz Isza és Isza bin Ahmed napi 6-6 akcse zsolddal.

1. Könnyűlovasság százada (ulufedzsik dzse­májetje): 95 ember;

parancsnok: Ramazán aga napi 15 akcse zsolddal.

A században tíz tizedalja volt 9-9 lovassal. Szerodák (tizedesek): Piri Mohammed, Dzsaffar bin Abdullah, Musztafa bin ab­dullah, Juszuf bin Hasszán, Csákir Moha­med, Kurd bin Abdullah, Juszuf bin Abdullah, Musztafa Kurd, Durkhán bin Iszmail, Ibráhim bin Haszán. (A tizedesek napi 10-10, a közemberek pedig napi 9-9 akcse zsoldot kaptak.)

1. Azabok dzsemaetje (zsoldos gyalogság szá­zada): 122 ember.

A század két csoportból, azon belül hat szakaszból, illetve tizenegy tizedaljából állt:

Az első csoport parancsnoka: Redzseb aga, napi 15 akcse zsolddal.

Első „riaszet” (szakasz):

3 „oda”; szerodák (tizedesek): Ramazan bin Mohamed (8 emberrel): Ferhad Ab­dullah (9 emberrel); Haszán bin Abdullah (9 emberrel);

második „riaszet” (szakasz):

3 „oda”; szerodák (tizedesek): Haszán Juszuf kiája (az aga helyettese; 9 emberrel); Mohamed Ali (9 emberrel); Juszuf Boszna (9 emberrel);

harmadik „riaszet” (szakasz):

50

2 „oda”; szerodák (tizedesek): Khoszrev Sáhin reisz (hadnagy; 8 emberrel); Rama- zan Mohamed (11 emberrel);

A második csoport parancsnoka: Juszuf bin Abdullah aga 18 akcse napi zsolddal. Első „riaszet” (szakasz):

1 „oda”; szeroda (tizedes): Perváne Ab­dullah (9 emberrel);

második „riaszet” (szakasz):

1 „oda”; szeroda (tizedes): Mohamed Ali (9 emberrel);

harmadik „riaszet” (szakasz):

1 „oda”; szeroda (tizedes): Haszán bin Abdullah (8 emberrel).

A szerodák (tizedesek) napi 6-7 akcse, a közemberek napi 5 akcse zsoldot kaptak.

1. Martaloszok (keresztény szerb zsoldos gya­logosok) : 94 ember.

Mohamed Musztafa első aga (kapitány) osztaga (napi 12 akcse zsolddal):

4 „oda”; szerodák (tizedesek): Raditi Radota (9 emberrel); Branko Kován (8 emberrel); Dimitri Boko (8 emberrel); Gyurko Berenit (8 emberrel);

Iliász Ahmed második aga (kapitány) osz­taga (napi 15 akcse zsolddal).

7 „oda”; szerodák (tizedesek): Sztojan Berenik (7 emberrel); Mihal Jovan (8 em­berrel); Radota Sztanko (8 emberrel); Radivi Lovin (7 emberrel); Mali Pavel (6 emberrel); Sztojan Gregor (7 emberrel); Marko Petii (7 emberrel).

A szerodák (tizedesek) napi 5-6 akcse, a közemberek napi 4-5 akcse zsoldot kap­tak.⁸⁷

1552. február 10-e utáni napokban végre döntött az aradi királyi haditanács, mint azt Tinódi írta:

„Tanácsba gyülének, Mihállyal szálának, Róla végezének, mimódon járónak?

Tót Mihál szavában mindnyájan bízónak, Szeged vételére gyorsan rá gondolának.”

Az aradi préposti lakban tartott tanácskozások befejezése után, 1552. február 14. hajnalán az aradi várból – elsőnek – megindult Tóth Mihály és Nagy Ambrus vezetése alatt a haj­dúk serege: 350 lovas, 1160 gyalogos, akikhez még csatlakozott mintegy ezer lajstromba nem vett szabad hajdú is.⁸⁸ A haditerv szerint – a törökök félrevezetésére – a sereg déli irányba indult, azt a hírt terjesztve, hogy a becskereki török vár ellen indulnak. A terv szerint ezzel egyidejűleg vagy valamivel később a királyi csapatok – Oppersdorff 300 német vértes­lovasa, két kompánia (200 fő) spanyol gya­logosmuskétás, a temesvári vár 100 főnyi magyar huszárja Alonso Perez parancsnok­ságával, valamint Bakics Péter, Nagy-Horváth Ferenc, Dersffy István és Dóczy Miklós veze­tésével 600 magyar huszár az Arad, Nagylak, Makó, tápéi Tisza-rév, Szeged vonalon nyo­multak előre.

A hajdúk serege február 17-18-án elérte Bessenyő falut, ahol 600-700 rosszul fel­fegyverzett bessenyői és környékbeli paraszt csatlakozott Tóth Mihály hadához. A falunál február 19-én a hajdúsereg hirtelen irányt változtatott. A Maros és Tisza közt elterülő mocsarak és nádasok áttekinthetetlen ren­getegein át nyugati irányba fordult. A február 19-ről 20-ra forduló hajnalon – „al alba”, mint Áldana tábornok írta emlékirataiban – Szegedtől délkeletre, a mai Boszorkány­szigetnél a hajdúk elérték a Tisza keleti part­ját. A felfegyverzett szegedi lakosság egy

51

része, de elsősorban a halászok csónakjaikkal már ott várták őket. Tinódi Sebestyén így írt erről a „Szegedi veszedelem” című históriás énekében:

„Nagy hertelen éjjel mcg-vissza fehére, Az nádason, réten mint el-felcsellege Nagy-Szegedön alul Tisza mellé éré, Becserekét megszállának – azt terek vélé.

Ott éjjel szombaton hamar hírt odúnak, Pártosok Szegedben mind készen vcdának, Hétszáz halász Tiszán mind alászállának, Négyszáz vitéz hajdút az parton meghagyá- nak.

Derék seregöt ők ott mind általhányának, Az négyszáz hajdúval Tiszán felszállának.”

A sereg zömét – mintegy 2500 fegyverest – a szegedi halászok átszállították a Tisza nyu­gati partjára. A csapatok Alszegeden át lopva megközelítették a szegedi külső vár, a Palánk déli, ún. Péterváradi kapuját (a mai Rákóczi Ferenc szobor körzetében). Míg a sereg zöme Palánk déli kapuja felé nyomult előre, a szegedi halászok négyszáz válogatott hajdú­val csónakjaikban csendesen feleveztek a Ti­szán a Palánk keleti – Tisza-parti – sánckerí­téséig. A várbeli és palánkbeli törökök mit sem vettek észre, s mint Tinódi írta verses históriájában:

„Éjjel az terekek mind nyugosznak vala, Senkitőlfélelmök ő nékik nem vala…”

A csónakokon felszántott hajdúk partra szálltak, megmászták a Palánk Tisza-parti sáncait, s benyomulva a Palánkba, bentről

rohanták meg a Péterváradi kaput, mint azt Tinódi írta:

„Kerítésen belől várasba szálfának, Városbeliekkel kapura rohanónak.”

A hajdúk és a hozzájuk csatlakozott palán- ki magyarok megrohanták és levágták a Pé­terváradi kapu török őrségét, s megnyitották a kaput, mire a kívül álló hajdúk és szegediek a Palánkba rohantak:

„Derék nagy kapuját városnak felnyiták, Az ötezer hajdúk mind bérohanának, Nagy sivalkodással várost mind elbamlák, (elözönlék)

Számtalan tereket hajnalban levágának.”

Hasonlóan írta le az eseményeket Istvánffy Miklós is: „A főkaput a kellő időben és gyor­san kinyittatják, s azok, akik őket csendben követték, benyomulnak, elfoglalják a bejára­tokat, az utakat, melyek a várhoz vezetnek, s nagy lármát csapva a félálomban lévő és a váratlan eseménytől megrémült ellenséget meg­támadják. Aki csak szembe jön velük, levágják. A hajdúk a főtörökök és a nagyon gazdag kereskedők házaira – ezeket az ottlakók mu­togatták meg nekik – kegyetlenül rátörnek. Azt kiabálják, hogy senkit sem kell közülük élve elfogni.”

Forgách Ferenc erről így írt: „A városiak pedig erőszakos rajtaütéssel megnyitották a kapukat. Erre a mieink berontottak, az álom­tól elnehezült és fegyvertelen ellenséget ka­szabolva, beszáguldozták az utcákat és háza­kat.”^

Mikhaloglu-Khidr szegedi szandzsákbég

52

4. sz. vázlat. Az 1552. február-márciusi hadjárat Szeged visszafoglalására

egy szál ingben rohant az utcára, és meg­kísérelte a fegyveres ellenállást. A zűrzavarban „megrémült katonái sebtében csapatba verőd­tek”, de ezeknek nagy részét a hajdúk le­kaszabolták. A harcban a bég fiát – „akit szépsége és ifjúkora mentett meg a haláltól” – a hajdúk fogságba ejtették:

„ím egy vitéz fia ott fogságba esék. Egy beslia aga ám ott levágaték, Sok áros fő török akkori megöleték, Oly nagy veszedelem tereken ott esék.”

A rajtaütésszerű támadás miatt megzava­rodott törökök a Palánkból a várba igyekez­

53

tek menekülni. Miután a várba menekülők maguk után felhúzták a kapu hídját, a törökök egy része a Tisza felé menekült, de ott a hajdúk kardélre hányták őket. A hajdúk azonnal megrohamozták a bezáruló várkaput. Ist- vánffy szerint a hajdúk „oly nagy vakmerőség­gel és oly erős rohammal támadták meg a kaput”, hogy majdnem sikerült behatolniuk a várba. Hét hajdú bejutott, de ezeket a törökök azonnal elfogták és fejüket vették.

Miután a kapu végleg bezárult előttük, a hajdúk csákányokkal szétverték a falak előtt húzódó fából készült palánkkerítést, de az erős téglafalakkal nem tudtak mit kezdeni ostromszerszámok nélkül.

Istvánfíy szerint: „Héder hég (is) vissza­nyerte bátorságát^ a kaput kinyitva nagy fegy­veres csapattal kitört, s miután a sáncból kiverte a hajdúkat, kik közül néhányat megölt, megmentette a várat”

A vár kapuja ellen indított sikertelen roham után a hajdúk felhagytak a vár elleni további támadással, s elözönlötték a külső várat, a Palánkot, ahol – Forgách Ferenc leírása sze­rint – összeszedték a lemészárolt törökök hulláit, s azokból két hatalmas halmot raktak a várkapuval szemben. Erről egyébként Tinódi is megemlékezett:

„Rémölés, nagy sírás mind utcánként vala, Az sok holt test széllel ott feköszik vala, Két halmot az testben nagyot raktak vala.. ”

Utána megkezdődött a rablás, a fosztogatás. Sok törököt – különösen nőket – ejtettek fogságba. Rengeteg volt a zsákmány: kirabol­ták a török kereskedők boltjait, és tömérdek pénzt vettek el a zsidó adóbérlőktől. „Nagyon

sok katonálovat, arany- és ezüstedényt, nagy tömeg értékes selyem-, bíbor- és gyapjúruhát találtak…, sok csordát, nyájat és ménest hajtottak el” – írta Istvánfíy. Forgách is leírta, hogy a hajdúk „rengeteg kincset, köztük a szultán számára összegyűjtött adópénzt is összeszedték, de a magánosoktól is nagy tö­meg aranyat, ezüstöt, ruhát, fegyvert, lovat és mindenféle árut hurcoltak el”.

Istvánfíy azt is megemlítette, hogy a hajdúk minden helyet felkutattak, s a pincékben és élelmiszer-raktárakban igen sok finom bort is találtak, melyet a Szerémségből, Baranyából és Somogyból szállítottak oda. A hajdúk „minthogy pedig a borban és a részegeskedés­ben kielégíthetetlenek, mohón és mértéktele­nül nekiláttak az ivásnak, úgyhogy sem az el­lenséggel nem törődtek, sem a vezérek pa­rancsainak nem engedelmeskedtek…”

Tinódi is megemlítette a hajdúk fosztoga­tását:

„Az sok drága kincsöt széllel takarják vala, Vitézi lovakat, drága szerszámokat, Arán forintokat, ezüst oszporákat, Drága szkófiákat és patyolatokat,

Aranyos szablyákat, szép drága bársonyokat. Posztókat, drágákat, gazdag foszlányokat, Számtalan sokféle nagy gazdag árukat, Császárnak nagy summa ezüstét, aranyát, Az hajdúk nyerőnek szép terek asszonyokat.”⁰⁰

A magyar források hallgatnak a törökök pontos veszteségeiről. Csak Áldana jelentette, hogy a magyar hajdúk 300 törököt legyilkol­tak és 150-et fogságba ejtettek.⁸¹ A foglyok között a „szép terek asszonyok” voltak a leg­becsesebbek, akikkel „az város megvitelnek

54

r

utána oly nagy paráznaság és fertelmessig támad a az városban, hogy embernek írni is nem illik”.⁹²

Tóth Mihály és a szegediek azonnal jelen­tették Aradra Áldana tábornoknak, hogy a rajtaütés sikerült. Áldana – saját emlékiratai szerint – rögtön megindult Aradról 180 spa­nyol, 70 német és 1000 magyar lovassal. Út­közben még 500 magyar lovas csatlakozott hozzá a „törököktől elvett lovakon”.™

Az első’ – február 20-i – sikertelen támadás

után, a hajdúk február 21-én, majd 22-én megismételték támadásukat a szegedi vár el­len. A török katonaság azonban a rohamokat sorra visszaverte. A török történetírók szerint a hajdúk „naponként intéztek rohamokat a vár ellen”, de azt elfoglalniuk nem sikerült.⁸¹ Dzselalzade Musztafa török történetíró kele­ties dagályossággal dicsó’ítette a szegedi török vár parancsnokát vitézségéért: „Ama végvár parancsnoka, Mikhaloglu Khidr bég – aki ellenségvadászó, bölcs, hadrendező, világos­

5. sz. vázlat. A hajdúk támadása a szegedi Palánk és vár ellen (1552. február 21-én)

55

elméjű, a hit harcosainak vezetője és útmutató­ja a harc szent ösvényein, akinek kardja az ellenség vérét issza, nyila az ellenség vérében fürödik, s aki oroszlán és tigris a vitézség hegyén – a vele lévő győzelmes csapattal be­ment a várba, azt minden oldalról megerősí­tette és megmentője Ion a várnak.”™

A hajdúk támadása utáni harmadik napon, február 22-én beérkezett – a tápéi réven át – a királyi csapatok első csoportja: Bakics Péter 156 huszárjával. Bakics még aznap levelet írt Áldana tábornoknak. Ebben sürgette az ígért csapatokat, és kérte Aldanát, írjon Pathóczy gyulai kapitánynak, hogy a nemesi felkelők és a portális katonaság szintén siessen Szegedre, s hozzanak élelmiszert minél nagyobb mennyi­ségben. Kérte továbbá, hogy írjon Szolnokra Horváthinovichnak – akinek egyébként ő is írt! -, hogy száz magyar és spanyol gyalogost, valamint kétszáz lovast ő is küldjön. Ugyanis félő, hogy a szegedi külső várat megszálló hajdúk elszélednek, mert már nem hisznek a királyi csapatok megérkezésében. „Ha valaki ezek után jönni nem képes, úgy üzenje meg, hogy ebből következtetve máskülönben be­szélhessek, mert félő, hogy ezen hadinép és gyalogság szétoszlik azok késedelme miatt. Mert már is, jelen pillanatban is hitetlenked­nek, és ha mi meg nem érkezünk, lemondtak volna már minden reményről.”™ A levél végén jelentette, hogy „a várat és formáját szemügyre vettem, hogy micsoda vár is az?!… Amíg pedig Nagyságod megérkezik, a vár minden részét kikémlelem”.

A fegyelem azonban napról napra rosszab­bodott a szegedi várat körülzáró magyar csa­patok között. Istvánífy szerint: „mdr az őr­helyeken sem őrködtek, sem a jelszóval, ami

pedig katonai szokás, nem törődtek; sem az ellenség terveit és szándékát nem kémlelték, hanem mindenen túltették magukat gondatla­nul és hanyagul”.

A vár körüli őrség valóban hitványul volt megszervezve. A szegedi bégnek sikerült a körülzárt várból segítségkérő futárt küldenie a budai beglerbéghez. A futár egy Damjan nevű szerb katona volt, aki Istvánífy krónikája szerint ismerte „az utakat és a helyeket”. Az esetről a török krónikások is megemlékeztek. Lufti pasa szerint: „Az ott lévő muzulmánok a belső várba menekülvén, futárt küldtek a budai beglerbéghez, ezt izenve: Ennyi és ennyi ezer gyaur megtámadott bennünket, akik Szegedin külvárosának lakóival egyetértenek. Ha nem segítesz rajtunk, a várat is elfoglalhatják.’^>v7

A szerb Damján megérkezett Budára, s át­adta a levelet Khadim Ali pasa beglerbégnek, aki „azon megbusula”, hogy „Szegedben ily nagy veszedelem volna” – mint azt Tinódi Sebestyén írta verses históriájában. Ali pasa azonnal két levelet íratott a körülzárt szegedi török bégnek. Az egyik levelet a szerb Damján a magával vitt postagalambbal előreküldte. A másik levelet magánál tartotta, s azzal tért vissza a szegedi várba. Istvánífy szerint a beglerbég üzenetei „az ostromlottakat fel­vidították”.

A bécsi udvarban sejthették, hogy a budai beglerbég segítséget fog küldeni a körülzárt erőknek. Ezért a király 1552. február 21-én parancsot küldött Erasmus von Teuffel felső­magyarországi főkapitánynak, hogy lovassá­gával figyeltesse a Budáról Szeged felé vezető utakat. Csapataival akadályozza meg, hogy a budai beglerbég felmentő hadakat küldjön a körülzárt szegedi törökök segítségére?⁸

56

Mivel a királyi hadak – és elsősorban az ágyúk – egyre késtek, a szegedi vár körüli hajdú- és királyi magyar csapatok teljesen demoralizálódtak. Fosztogattak, de nemcsak a szegedi törökök vagyonát, hanem a város magyar lakosságának állatait is elhajtották. A rablásokban a magyar királyi tisztek jártak az élen. Horváth Bertalan szolnoki kapitány nyíltan megírta Castaldo tábornagynak, hogy „semnü gondot Bakyth uram a hadra nem vi­selt, hanem barmot hajtatott és juhot”. Tinódi Sebestyén is megemlékezett erről:

„Semminek aliták ők az terekeket, Senkitől nem félnek, hajinak sok szép ökrö­ket;

Vígan köteztetnek ökröket, juhokat, Naponként ők várják az királnak hadát, Hogy ők megvehetnék nagy Szegednek várát, Nagy vígan ők iszják Baranya, Somogy bo­rát.”

A szegedi vár körül tétlenkedő hajdúk, magyar királyi katonák és tisztek között a fegyelem a mélypontra süllyedt. Ugyancsak Tinódi soraival idézhetjük ezt az áldatlan ál­lapotot:

„Oly nagy gonoszságban ők elmerőlének, Mert nagy kevélységbe fejőnként esének, Az rút bujaságban nagy sokan élének,

Az nagy részögségben rutálmasan élének”™

Február 24-25-én Áldana csapatai még mindig Makón voltak. A tábornok ezen a na­pon innét írta levelét Pázmány Péter nagy­váradi kapitánynak, hogy a nemesi felkelőket, a telekkatonaságot, valamint ágyúkat és lő­

szert azon nyomban indítsa a szegedi vár alá.¹⁰⁰ A váradi kapitány és a megyei nemesség veze­tői azonban arra hivatkoztak, hogy a nemesi felkelés megszervezését nagyon akadályozza, hogy a megye vezetői az országgyűlésen van­nak.¹⁰¹

Mivel a „királnak hada” egyre késett, a ki­rályi huszártisztek között többször szóba került, hogy „jobb volna, ha ez had innét ki­szállana, ez szép nyereséggel fel felé állana, mert ez nyert tisztesség most igaz elég volna!” Tinódi szerint különösen Horváth Ferenc uram – aki egyébként egyetlen katona nélkül érkezett Szeged alá Bakics Péter seregében – mondogatta egyre, hogy a törökök „eme nagy kárvallást ők el sem hallgatának, ha mind el­vesznek es, iitetlen nem hagynak, császár nagy káráért ők nagy bosszút állattak.” A rémüldöző nemesurakat egy fogoly török tiszt, egy „jeles fogoly terek” is rémítgette, mondván:

„Az hatalmas császár, mely nagy kárt itt valla, Zsebéből, ládájából várat rakattatta, Ez nagy veszödelmet eddég ő meghallotta.

Császár ez szép várát bízón megsegélli, Hanemha soholt egy szolgáját sem leli, Jobb nektek magyarok! ezzel elébb léptű, Mert félök én azon kezdtök mind itt el­veszni.”^²

Közben a király és a pozsonyi országgyűlés is a legnagyobb magasztalással beszélt a haj­dúk diadaláról. Nyíltan hangoztatták, hogy a hajdúk igen nagy szolgálatot tettek a király­nak, s „méltán kiérdemelték a zsoldjukat!”¹⁰³ Ezért I. Ferdinánd király 1552. február 28-án

57

újabb parancsot küldött Castaldónak Nagy­váradra: „Mindent gonddal és előrelátóan cselekedjél, hogy a várost és a várat szerencsés- sen, isten segítségével elfoglalhassuk, és az el­lenség ellen megvédhessük, megőrizhessük”

Castaldo nem mert ellentmondani a király­nak. Kénytelen volt intézkedni, de azért gu- nyoros hangon számolt be a szegedi győzelem­ről: „Azonban, mivel ezzel kapcsolatban az alvidékről többet nem hallottam – könnyen el­hinni nem tudom! Ámbár meglehet, hogy jó­szerencsével, melyre Tóth Mihály építette a vár elfoglalását és ostromát, ágyúk nélkül – mint azt Knaysel maga előadta – ez is elhihető!” A levél végén megígérte a királynak, hogy utasítja Báthory Andrást, hogy küldjön ágyú­kat a „nagy fontosságú” szegedi vár ostromára. Váradon azonban csak négy ágyú volt. Azok közül egy tönkrement Lippa ostrománál, egyet Temesvárra küldtek. így csak két hasz­nálható ágyút lehetett Szegedre küldeni. Ezek­hez volt 100 db – vagy ennél valamivel több – használt golyó. A két ágyúnak és a hozzá való szerelvényeknek Szegedre való szállítása vi­szont szinte megoldhatatlan volt, mint azt Castaldo írta levelében a királynak: „Akár milyen jók is legyenek az előkészületek, ezek az ágyúk nem sokat érnek, mert a Maros még mindig teljesen be van fagyva, és a földeken át vontatni az ágyúkat igen nehéz és hosszú időt venne igénybe.” Ugyanakkor Castaldo ígéretet tett, hogy az ágyúkkal egyidejűleg – Joannes de Villoy és Dombay vezetésével – 50-50 lovast, továbbá egy német és egy spa­nyol gyalogoszászlóaljat is elindít Szegedre.¹⁰⁴

A Szeged alatt álló magyar hadak harc­készségét némileg fokozta, hogy 1552. február 27-28-án, a Szegedtől délre, a nagy-

becskereki török vár felé vezető utakat vi­gyázó magyar hajdúk – négyszáz ember, Nagy Bálint és Török Péter hadnagyok veze­tésével – Martonosnál megtámadták a szegedi vár felmentésére vonuló Kászon pasa nyolc­száz lovasát. A „hajdúk, jó leginyök, nagy könnyen forgódtak”, s szétverték Kászon pasa hadát. A törökök „java népe elhullott”, s Kászon pasa is – akinek lovát kilőtték alóla – sebesülten futott meg a csatából. (A négyszáz hajdú azonban ekkor még nem tért vissza Szeged alá, hanem csak három nappal ké­sőbb – amikor már késő volt!)

Február 28-án végre megérkezett Szeged alá Áldana tábornok királyi hada. A sereg 180 spanyol, 90 magyar és 60 német gyalogos­ból, valamint ezer huszárból állott. Az utób­biakat a temesvári spanyol Alonso Perez de Sayavedra vezette. Áldana hadaival együtt érkeztek meg Gyula várából is – a megbetege­dett Patóchy Ferenc kapitány nélkül – a csa­patok : 160 lovas, 700 gyalogos és két könnyű mezei ágyú.

Áldana megérkezése után azonnal paran­csot adott a szegedi vár körül az ostrom­sáncok ásására. A sáncokban elhelyezett spanyol és német gyalogság, valamint a két ágyú megkezdte a vár lövését. Ezzel egyidejű­leg a Belső- és Külső-Palánk városrészekből, Felszegedről és Alszegedről Áldana elköltöz­tette a magyar lakosságot; csak az egészen szegények maradtak vissza, s azok – mint Áldana testvére írta – „akik a törökök rokonai voltak”. (Az utóbbi meghatározás rejtélyes; megállapíthatatlan, hogy ezek kik voltak. Talán a városban lakó kunok, akiknek nyelve valóban hasonló volt a törökökéhez.)

A sáncok építésével egyidejűleg Áldana pa­

58

rancsot adott a várt tüzérség ágyúállásainak kiépítésére is. Ugyanis február 28-án Báthory András temesi gróf Nagyváradról – Castaldo parancsára – útnak indított 400 magyar haj­dút, német vérteslovasságot és két ostrom­ágyút. Egyidejűleg Gyulafehérvárról két ost­rom- és néhány tábori ágyút, valamint lőszert, Kolozsvárról kétezer német lovast és ismeret­len mennyiségű spanyol gyalogságot, a szol­noki várból csapatokat küldtek. Mindezek az erők azonban a budai török pasa csapatainak felmentő támadása miatt már nem értek el Szegedre.¹⁰⁵

1552. március 1-én reggel a szegedi várat körülzáró hajdú- és királyi hadak szemlét tartottak a közeli mezőkön. A részletes lajst­romok („Nomina dominorum, capitaneorum et militum, quorum gentes fuerunt Zegedinj”) napjainkig fennmaradtak.

A lajstrom szerint a következő létszámú hadak álltak Szeged alatt:

1. Hajdúcsapatok:

Tóth Mihály parancsnoksága alatt állt: 600 gyalogos és

240 lovas hajdú;

Nagy Ambrus parancsnoksága alatt állt:

560 gyalogos és

110 lovas hajdú

összesen:

1510 hajdú.

A sereglajstrom megemlékezett még „mint­egy ezer hajdúról”, akik a szegedi vár ostro- nak idején portyázni jártak. Valószínűleg a Becskerek felé előnyomuló Nagy Bálint és Török Péter hadnagyok csapatairól lehetett szó.

Az összeírás szerint Tóth Mihállyal volt

még 600-700 fegyvertelen bessenyői paraszt is („Michael Thot cum Besseneuensibus… gentes populares jnarmes fuerunt quasi sexi- genti vei septigenti.”)

1. Királyi hadak:

• Bakics Péter vezetése alatt álló 156 huszár az alábbiak szerint oszlott meg: Dóczy Miklós 26, Bika András 22, Varjassy János 13, Porkoláb Dénes 50, Pejkes Péter 10, Mágóchy Gáspár 13 lovassal volt; a Csa­nádi várból 17 lovas érkezett. Horváth Ferenc és Borbély László nemes urak egyedül („solus”) vettek részt a hadjárat­ban.

-Bernardo de Áldana tábornok vezetése alatt 180 spanyol, 60 német és 90 magyar gyalogos állott, s a vezetése alatt volt a temesvári várból érkező – Alonso Perez de Sayavedra kapitány parancsnoksága alatt levő – „mintegy ezer lovas”: zömé­ben magyar huszárok, de voltak köztük kisebb számban vértes- és karabélyos lovasok is.

• A gyulai várból – a közben megbetegedett Patóchy Ferenc kapitány nélkül – 160 lovas és 700 gyalogos magyar katona érkezett két könnyű tábori ágyúval.

Az összeírás alapján a szegedi vár ellen vonult seregek összlétszáma mintegy 5556 harcosból állott. Ebből 2510 volt hajdú, 600-700 paraszt és 2346 a királyi katona.¹⁰⁶ A mustra után a csapatok visszatértek a Palánkba, s ott folytatták a dorbézolást, ahol abbahagyták:

„Renddel seregekkel mezőre szállónak, Tizenkettőd napon ők megmonstrálának,

59

Csak strázsájok sincsen, meg el-bészállának, Mind levetkőzének, ők evének, ivónak.”¹⁰¹

Alig múlt el a mustra befejezése után egy óra, mikor a Szeged körüli mezőkről pásztorok futottak be a városba azzal a hírrel, hogy meg­érkeztek a török felmentő hadak:

„Vigasságok hamar tőlök távozónak, Mert egy óra múlván pásztorok béfutának, Szántaion tereket az mezőn mondának, Ezt hallván magyarok, igen megbódulá- nak.”

Áldana jelentése szerint a török sereg min- egy 2500 lovasból és 500 janicsárból állt. A gyalogságot kocsikon és szekereken („en coches y carros”) szállították. A sereg a budai, pesti, esztergomi, fehérvári és hatvani várak őrségéből állt. Tinódi megemlítette, hogy „tíz rácokban es ott véle sok vala”, s nagyszámú parasztot is hajtottak magukkal. Egy spanyol forrás szerint a törökök 5000 lovassal és 800 janicsárral érkeztek Szeged felmentésére. A források általában megegyeznek abban, hogy a felmentő sereg 12 darab ágyút hozott magá­val. A törökök Szegedtől északnyugatra né­hány kilométerre megálltak, és harcrendbe fejlődtek.

Khádim Ali budai beglerbég seregét kettős csatasorba állíttatta fel. Az első vonalban – két osztagban – a lovasság vonult fel. Forgách szerint itt helyezkedett el a tizenkét török ágyú is. A második csatasorba állt fel mintegy ötezer gyalogos – főleg a rác csapatok és a parasztok. Istvánffy magyarázata szerint: „Igen sok rácot és nagy tömeg parasztot is beosztott (ti. Ali pasa) a katonák hadrendjei

közé, hogy a mieinkben nagy rémületet kelt­senek” Istvánffy is azt állítja, hogy tizenkét – egyenként háromfontos – ágyút állítottak a csatasor elé. A sereg két oldalát és hátát a magukkal hozott szekerek sorával biztosítot­ták. A szekerekre muskétás janicsárokat he­lyeztek el.

A török sereg hírére nagy zavar támadt a szegedi vár körül összpontosított királyi hadak között. A tisztek nagy része teljesen felkészü­letlen volt. A lovasság egyik parancsnoka, Bakics Péter „akkor is az /eredőben ült, mikor az terekek az városnál voltak” – írták az egyik levélben.¹⁰⁸ A csapatok viszont a hírt hallva rendezetlenül özönlöttek ki a városból – szem­be a török sereggel:

„Immár az magyarok Szegedben hogy haliák, Hogy az terekek őket készen várnák, Ők az váras végére hamar kiszállónak, Semmi szertartás nincs, hadnagyok busulta- nak”¹⁰⁰

Istvánffy elkeserítő képet fest arról a zűr­zavarról, ami a magyar csapatok között ural­kodott a városból való kivonulás során: „Mi­dőn a mieink megtudták az ellenség megérke­zését, elhatározták, hogy a városból kivonul­nak, s a nyílt mezőn ütköznek meg velük. De a hajdúkban akkora volt az ostoba szilajság, s akkora az ellenség megvetése, hogy a parancs­nak egyáltalán nem engedelmeskedtek, s min­den fegyelemről megfeledkezve, vonakodtak a kocsmákból kimenni és csatasorba állni. A lovasság a vezérektől kapott parancsra ki­vonult a városból. Elöl ment Bakics és Alíhan (Áldana), s mások is követték őket. Bakics kiváló lova azonban éppen a kapuban hirte­

60

len összerogyott, s egyben lovasát a földre ve­tette. Ezt a körülállók, s azok, akik ott lova­goltak, meg az egész hadsereg rossz előjelnek magyarázta, amit nem sokkal e baleset után a rút vereség be is bizonyított. Ugyanekkor a várban levő törökök, észrevéve társaik meg­érkezését, a város házaira és az azok, falain be­lül lakmározó, iddogáló hajdúkra nagy erővel kilőtték ágyúikat, úgyhogy közülük néhányon, akaratlanul is, társaik csapatához futni kény­szerültek, de sokan részegen, ingadozó léptek­kel, kis csoportokban és rendetlenül is csatla­koztak azokhoz, akik elöl mentek.”

Áldana tábornok a vár körüli sáncokban hagyta a német és spanyol gyalogságot is, s a magyar lovasságot is, hogy megakadályozza a várbeli törökök egy esetleges kitörését.

A harcrendbe fejlődött török sereggel szem­ben – Áldana jelentése szerint – az első harc­vonalban (lépcsőben) a királyi huszárok és hajdúk („y algunos aytones y ayduges”) nyo­multak előre, az arcvonal elé állítva a sereg két tábori ágyúját. Mivel ezekben a percekben érkezett a tápéi Tisza-révhez Oppersdorff Ádám 200 német vérteslovasa, a már átkelt 170 német vérteslovas és 60 spanyol karabé- lyoslovas is az első harcvonalhoz csatlakozott. A királyi sereg második harcvonalában – a ki­rályi zászló körül – háromszáz katona sorako­zott fel. A harmadik harcvonalat a Temesvár­ról érkezett ezer huszár alkotta Alonso Perez de Sayavedra parancsnoksága alatt.

Miközben a királyi csapatok – háromlépcsős harcrendben – gyors ütemben megindultak a törökök álló hadrendjével szembe, a török tüzérség megkezdte a tüzelést.

Ibrahim Pecsevi török történetíró azt írta munkájában, hogy Hamza agától – aki ekkor

Ali pasának csauszbasija, később pedig záim volt Pécsett – a következőket hallotta a csatá­ról: „Mikor a gyaurok szembe jöttek velünk felállított rendben, a megboldogult (ti. Ali pasa) hat ágyút (zarbuzant) állitatott fel jobb-, hatot balfelől, s megparancsolta, hogy azokat addig ne süssék el, amíg ő jelt nem ad. Ekkor leszállt lováról s arcát a földhöz dörzsölve oly áhítatosan imádkozott, hogy talán egy ember sem volt a seregben, aki ne sírt volna. Aztán ismét lóra ült és kivonta kardját. Amint a gyau­rok hadrendje ágyúlövésnyire közeledett, a zarbuzánokat elsüttette… „¹¹⁰

Pecsevi még azt is megemlítette, hogy a tö­rök ágyúk sortüze megzavarta a támadó keresztények sorait. Áldana jelentése is iga­zolta ezt. Leírása szerint a török tüzérség és gyalogság elkezdte a tüzelést, mikor Bakics Péter, „egy magyar huszárkapitány” kérte őt, hogy azonnal támadjanak, mert a magyar lovasság vissza fog kanyarodni, s megfutamo­dik a csata előtt. Ekkorra a keresztény had­rend már kialakult: Áldana a vérteslovasság­gal középütt nyomult elő. A bal szárnyon Bakics Péter lovassága és a hajdúk egyik része; a jobb szárnyon pedig a hajdúk másik fele támadott.

Áldana vérteseivel a török hadrend közepén felsorakozó – és hat szekérrel védett – 800 török gyalogoslándzsásra rontott. Sikerült is behatolni soraik közé, s az öldöklő közel­harcban a vértesek elvették a törökök egyik zászlaját is (melyet Áldana később a király­nak küldött el). Közben a vérteslovasság má­sik része átkarolta a törökök jobb szárnyán, két csoportban álló lovasságot, majd felké­szült az újabb rohamra.

A jobb szárnyon előnyomuló gyalogos haj­

ói

dúk is rohamra indultak, s szétverték a törö­kök bal szárnyán álló gyalogos janicsárokat és a mintegy százfőnyi lovasságot. A törökök részben szétfutottak, részben a szekerek mögé menekültek. Istvánífy szerint a csapatok „ádázul harcoltak néhány órán át”. Forgách szerint is „a seregzömök csaptak először össze nagy harci lármával és lendülettel, és sokáig eldöntetlenül folyt a küzdelem”.

Mivel a török sereg két szárnyát védő szekérsáncot – melyet puskás janicsárok vé­delmeztek – több roham során sem tudták áttörni, a keresztények visszavonultak a távo­labb álló második és harmadik csatasorhoz (lépcsőhöz). Tinódi Sebestyén szuggesztív erővel írta le a csatát verses históriájában:

„Magyarok es álló seregöt meghagyák, Az szárnya mint két fél összeroppanának, Nagy erős viadalt akkoron tartanak, Ott jelös törökök nagy sokan elhullónak. Nagy sok dob, trombiták oly igen harsognak, Nagy rettenetősen üvöltnek, kiáltnak, Nagy szép festett lovak az mezőn jargalnak, Kikről fő terekek elestek, megholtanak. Az viadal köztök ám ott meglassódék, Álló seregekhöz két fél takarodék, Jézust, Alláht még másodszor üvöltőnek, Mind kétfelől hamar taraszkokból lüvének”

Miután a keresztény sereg rendezte sorait, ék alakzatban újra a törökökre rontott. For­gách szerint „ezután még nagyobb erővel és ki­áltozással rohantak egymásra…, de a szekér­sorok átlörheteflennek bizonyultak: a váloga­tott janicsárok golyózápora biztos védelmid szolgált”. Ekkor a második rohamnál követ­kezett be a katasztrófa. A törökök megismé­

telt ágy útüzében a királyi zászlót tartó katonát lovastól elsodorták az ágyúgolyók. Forgách és Tinódi azt írta, hogy Ali pasa a seregének legvakmerőbb tizenkét lovasát bízta meg azzal, hogy ragadják el a zászlót. Ez sikerült is: „az zászlót levágták, zászlótartót megölék”. Istvánífy és Forgách, valamint Tinódi is egyértelműen azt állították, hogy erre a lát­ványra a leghátul, a harmadik csatasorban felállított temesvári huszárok futamodtak meg a legelőször. „Ez a látvány – írta Forgách – rémületet keltett a leghátul álló lovasságban: mintha máris elesett és megsemmisült volna a sereg, azon nyomban megfutamodtak, majd utánuk a többi.”

Áldana jelentése szerint a pánik kitöréséhez hozzájárult az is, hogy harc közben a magyar katonák fosztogatni kezdték az elesett török katonákat, 20-30 magyar katona a gazdátlan török lovakat kezdte hajszolni. Ezt Istvánífy is megemlítette: „A mi lovasaink közül sokan, a vezérek parancsa ellenére, leszállva lovaik­ról, a megölt ellenséges holttesteket, zsák­mányra éhesen kezdték fosztogatni, úgyhogy ezáltal nyilvánvalóan megzavarták a többiek csatasorát is, akik még harcoltak.”

A zűrzavart kihasználva a törökök is ro­hamra indultak. Pecsevi írta: „Mindnyájan egyszerre megrohanták őket Allah, Allah! kiáltással. Egy percig sem bírtak ellentállni, hanem megfutottak; legnagyobb részük le­vágatott, részint a csatatéren, részint futás közben.”¹¹¹

Áldana – jelentése szerint – és tisztjei, mi­után minden parancsuk hiábavaló volt, a vér­tesekkel lassan hátrálni kezdtek. Visszavonu­lás közben arra is volt gondja, hogy egy kato­nát a vár alatti sáncokban levő német és spa­

62

nyol gyalogsághoz küldött. Megparancsolta nekik, hogy ők is vonuljanak vissza a tápéi Tisza-révhez. Ennek ellentmond egyik zászló­tartójának jelentése, aki azt írta: „Gyalázato­son megfutottunk, azt sem láttuk, kik kerget­nek. Csak a hajdúk és a lovasok harcoltak ott utolsó leheletükig.”^113, Castaldónak egyik – március 26-án írott – levele szerint „a spa­nyol katonák a vesztes szegedi csata után nyíltan szidták Aldanát, s nem akartak to­vábbra is a parancsnoksága alatt maradni, mert az nem gondolt az ő becsületükre; szé­gyenük a gyalázatos futást”.¹¹²

Áldana szerint a törökök alig üldözték a rendben hátráló vérteslovasságot. Még lövése­ket sem tettek; a török gyalogság pedig – a szerzett tapasztalatok után – a közelébe sem merészkedett a vérteseknek. A vérteslovasság fedezete alatt a spanyol csapatok így bántatla- nul átvonultak két – a Tiszába folyó – patak hídján. A tápéi révbe érve Áldana parancsára elsőnek Oppersdorff német vérteslovassága kelt át a Tiszán. Közben Áldana a maga vér­teseivel fedezte őket, illetve tűzharcot vívott a szegedi várból a Tiszán felevező török na­szádosokkal, akik megkísérelték az átkelést megakadályozni. Oppersdorf vértesei után Bakics kelt át a Tiszán megmaradt száz hu­szárjával.

Oppersdorff jelentése szerint a királyi sereg 132 embert és 179 lovat vesztett a csatában.¹¹⁴ A német vérteslovasságból öt, a spanyolok közül négy katona esett el az ütközetben, s egy spanyol katona az átkelésnél a Tiszába fulladt. Bakics huszáraiból mintegy harmincán estek el.¹¹⁵ A viszonylag kis veszteség magyarázata az volt – amint azt Istvánffy írta -, hogy a törökök „lovasainkkal nem törődtek, mivel

nem remélték, hogy utolérhetik őket… in­kább a hajdúkat – akikkel szemben ádáz gyű­lölettel viseltettek – akarták elpusztítani, mintsem a lovasokat üldözve, magukat hiába kifárasztani”.

A hajdúgyalogság nem tudott a török lovas­ság elől elmenekülni. Csatanégyszögekbe állva, keményen védekeztek. Tinódi leírása szerint:

„Négyezer hajdút ott megkömyikezének,

Kit nagy viadallal terekek megölének.”

Istvánffy is elismerően írt a hajdúkról: „Bár a hajdúk keményen harcoltak, de mint a hajtó­vadászaton, körbezárva bekerítették, s végül hosszú ideig tartó és ádáz küzdelem után arra kényszerítették őket, hogy hátat fordítsanak.”

A rettenetes harcról Dzselalzade Musztafa török történetíró is megemlékezett:

„Vér ömlött a föld felszínére…

A vas ruházatú keresztények a földre hullottak, A mező felületét egészen vas borította el, Hullákkal lön tele a mező és a lapáj… Az ellenség serege összetöretett.”¹¹²

A harcolva hátráló hajdúknak a törökök nem kegyelmeztek, a kortársak szerint szinte valamennyiüket lemészárolták. Istvánffy sze­rint csak húsz hajdúnak – köztük Tóth Mi­hálynak – sikerült elérnie a Tiszát. Azon át­úszva a tiszaszentgyörgyi kastélyba menekül­tek. A törökök vesztesége a csatában mintegy hétszáz halott volt.^U7 Az ütközetben szegedi polgárok is részt vettek, s közülük is többen hősi halált haltak. A gazdag Pap család feje, Pap Ferenc – aki a „marhakereskedelemben volt fő” – szintén elesett. Ugyancsak hősi

63

halált halt Fraxinus (Körösi) Gáspárnak, a későbbi neves orvosnak egyik testvéröccse is.

A csata után a török csapatok megrohanták Szeged városát. Nemcsak Ali pasa hadai, hanem a várból kitörő török őrség is. Istvánfíy szerint: „A városiak közül, akit csak találtak, nemre és korra való tekintet nélkül, kegyet­lenkedve leölték.” Hasonlóan írt Forgách Ferenc is: „A törökök betörtek a városba, itt mindenkit lemészároltak, csak a serdületlen gyermekeket vetették fogságba.” Mind Ist- vánffy, mind Tinódi azt írta, hogy a törökök bár a keresztények minden ágyúját, összes zászlaját zsákmányul ejtették és felszabadí­tották az ostrom alól Szeged várát, „örömük­nek semmi jelét nem adták, mert – mint mond­ják – a megöltek száma mindkét részen egyen­lő volt”.¹™

„De lám nagy ohitás, sírás köztök vala, Noha az sok kincsöt visszanyerték vala, De szántaion fő terek ott veszött vala, Kiket az terekek igen siratnak vala.”

A város feldúlásának mértékét mutatja az is, hogy a Szegeden levő 1053 lakóházból a kö­vetkező évben 807 házat nem lehetett meg­adóztatni. Számos szegedi polgárt fogságba hurcoltak. Egy török feljegyzés szerint a csata után – 670 szarvasmarha és 36 ló mellett – 123 férfi és női fogoly után kellett a török katonák­nak megfizetni a török kincstár számára kijáró ötödöt.¹¹⁹

A szegedi csatának volt még két mellék­epizódja is. A királyi hadak már mindenütt menekültek a csata után, mikor a tápéi révhez ért – Szolnokról – Horváth Bertalan a csapa­tával. A törökök ezt az egységet is szétverték.

Horváth Bertalan Kétegyházáról jelentette Erasmus von Teufíel főkapitánynak: „Hiszem azt, hogy Nagyságod nyilván vagyon az mi nagy kárvallásunknak; szinte akkor értem vala az szigegyi révben, mikor immár megverték volt az mi népenket. Ezt írhatom Nagyságodnak, hogy felette sok veszett mind az szolgáló líraim közzel, mind az kessik kézéi. Az én seregemből öt főlegény veszett: Rácz Pál, Páti András, János pribék, Vince pribék, Nagy Pál; egyetemben katonával húszán vesztek; mert semmi gondot Bakith uram a hadra nem viselt, hanem barmot hajtatott és juhokat, bú­zát. .. Azt írhatom Nagyságodnak, hogy az terekek kezel is sok veszett.”¹²⁰

A csata végével értek vissza Szeged alá a Mártó nosnál portyázó és ott csatát nyerő hajdúk is. A Nagy Bálint és Török Péter ve­zetése alatt álló négyszáz hajdú Szeged alatt értesült a menekülőktől a csata vesztésről. Alig tudták ezt meg, már rajtuk ütöttek a tö­rökök, és szétverték őket. Török Péter had­nagy is elesett; Nagy Bálint hadnagy a Tiszát átúszva csak néhány emberével menekült meg.¹²¹

A győzelem után a budai beglerbég számos zászlót, száz rabul ejtett ifjú hajdút, valamint háromezer elesett hajdú levágott orrát küldte el Isztambulba a szultán udvarába diadalmi jelként.

A csatát követő napon – 1552. március 2-án – Castaldo tábornagy, aki még semmit sem tu­dott a szegedi vereségről, Tordáról levelet írt a királynak. Ebben további csapatokat és ágyúkat kért. Jelentette, hogy Erdélyből már elküldött két ágyút és 100 db golyót, több azon­ban nincs. Maradék német csapataiból útnak indította a 150 lovasát (akiknek egyébként

64

négyhavi zsolddal tartoznak!); spanyol kato­nákat már nem küldhetett, mert parancsnok­sága alatt már csak 300 spanyol katonája van. Egyidejűleg Balassa Menyhértet is Szegedre küldte száz lovasával.¹²² Március 4-én már tu­dott a szegedi vereségről Castaldo. Értesítette a királyt, hogy a kért ágyúkat éppen akkor akarta útnak indítani Szegedre, mikor híre jött a csatavesztésnek. Mivel tudomására jutott, hogy Áldana és Sierotin a csapatokkal Szolnok felé menekül – március 5-én -, utasította Eras- mus von Teuffelt, hogy tegyen meg minden in­tézkedést Szolnok védelmére.¹²³

Castaldo március 8-án küldött részletes je­lentést Ferdinánd királynak a szegedi vere­ségről. Az ostrom és csata veszteségeit – hogy felelősségét csökkentse – a valóságosnál ki­sebbnek ítélte: „Viszonylag kis veszteséget szenvedtek, kisebbet, mint amit az előbbiekben említettem. Mindössze a közkatonák közül es­tek el kevesen, de a többiek majdnem mind sér­tetlenül vonultak vissza Szolnok felé. Habár a törökök néhány hajdú csapatot le is vágtak, a törökök sem szenvedtek kisebb veszteségeket, mint amilyent ők nekünk okoztak.”*²* Castaldo későbbi leveleiben egyértelműen Aldanát vá­dolta a csata elvesztéséért. A hadsereg gyáva­ságával magyarázta a királynak a vereség okát. Véleménye szerint a csapatok mindennel el vol­tak látva, s még nagyobb számú ellenséggel is felvehették volna a harcot, mégis „alig pillan­tották meg az ellenséget, gyalázatosán elszalad­tak” .¹²⁵

Istvánífy is megemlítette művében, hogy Castaldo Aldanát vádolta a vereségért. Ist- vánffy azonban hibáztatta a hozzá nem értő parancsnokokat, és a fegyelmezetlen „szabad gyalogosokat”, a hajdúkat is.

A szegedi csata – és az ostromlott szegedi vár felmentése – utáni hatodik napon, 1552. március 7-én bevonult Szegedre Kászon becsei és becskereki pasa. A szultán parancsára át­vette a szegedi vár parancsnokságát is. Ugyan­is a szultán a szegedi Mikhaloglu Khidr szandzsákbéget elcsapatta hivatalából az elő- vigyázati rendszabályok elmulasztása miatt, amiért a hajdúknak sikerült a vár külső erődít­ményeit elfoglalniok.¹²⁶

Március folyamán egyre nagyobb török erők összpontosultak Szegednél. Tervük az volt, hogy amíg főerőik megkezdik felvonulásukat (az előző évben már sikertelenül ostromlott) Temesvár ellen, lezárják a Maros vonalát. A nagy erejű török támadás hírére a bécsi ki­rályi udvar utasította Castaldót, hogy szerez­zen magának valahonnét (sic!) pénzt, s dol­gozzon ki terveket Becse, Becskerek és Szeged várainak visszafoglalására. Tudassa az ud­varral, hogy mennyi ágyúra, lőszerre és go­lyóra lesz szüksége az említett várak vissza­foglalásához.¹²⁷ Castaldo Becse és Becskerek várainak ostromát nem javasolta, de sürgette a támadást a fontos szegedi vár ellen, s ezzel egy­idejűleg ajánlotta Buda ostromát is.

A királyi udvar április 2-án írott válaszában a nagy előkészületeket igénylő Buda elleni tá­madást elvetette, de a szegedi vár visszavételét javasolta. A török hadvezetésnek is tudomásá­ra juthattak a tervek. Ugyanis 1552. május ele­jén Ámhát pasa a filippopolisi táborból fenye­gető hangú levelet írt Gyula várába, Patóchy Ferenc kapitánynak. A pasa Őt vádolta a Sze­geden történtek szervezésével; szerinte Gyula várában Patóchy vezette a „latrokkal” és a Fer- dinánd-pártiakkal a tárgyalásokat, hogy el­pusztítsák a szultán birodalmának egy részét.¹²⁸

65

Kara Ámhát pasa másodvezír csapatai 1552. június 11-e után benyomultak Magyarország­ra, s június 24-én ostromzár alá vették Temes­várt, melyet – Losonczy István parancsnoksá­ga alatt – 2300 magyar és külföldi katona vé­dett. Közel egy hónapi ostrom után Temes­vár helyzete rendkívül súlyossá vált. Miután az egyre kért segítség elmaradt, Losonczy levelet írt feleségének, hogy adassa el a családi kincse­ket, árából fogadjon katonákat s küldje azokat be Temesvárba. A levelet a várból Losonczy íródeákja, Földvári István vitte ki rejtekúton. Losonczyné és Földvári deák az eladott érté­kekből mintegy ötszáz szabad hajdút fogadott fel, akikhez csatlakozott Tóth Mihály – a sze­gedi csata után megmaradt – kétszáz hajdújá­val. Földvári az így összegyűjtött mintegy 700 hajdút „a Szegednél kitűnt Tóth Mihály vezény­lete alá helyezte”.

Július 20. után Varkucs Tamás – a király pa­rancsára – zsoldba fogadott vagy ezer hajdút, valamint a felmentésre szánt ágyúkat, lőszert és élelmiszert is Tóth Mihály parancsnoksága alá rendelte. Mivel ötvenezer török katona zár­ta körül és ostromolta Temesvárt, Áldana tá­bornok azon az állásponton volt Castaldóhoz írott levelében, hogy „még egy légy sem mehe­tett be Temesvárba”. A nagy kockázat miatt Tóth Mihály a sereg zömét Aradnál hagyta vissza, s ő maga ötszáz emberével – felderítési céllal – előnyomult Temesvár felé. Már meg­közelítették a körülzárt várat, mikor egy ná­luk jóval nagyobb létszámú török lovassereg­gel futottak össze. A harcban a török lovasság szétverte a hajdúkat, és „Mihály maga is sebet kapván, csak nehezen menekült meg” az ütkö­zetből néhány megmaradt emberével – mint azt Istvánffy leírta krónikájában. Néhány nap

múlva -1552. július 27-én – Temesvár megadta magát, de a törökök felkoncolták az elvonuló őrséget. Két nappal később Áldana tábornok harc nélkül kiürítette Lippa várát, mikor a me­nekülő parasztok csordái által felvert port meglátta.

Augusztus 6-án a török csapatok elfoglal­ták Lúgost, majd Karánsebest, s végül augusz­tus közepén megkezdték az előnyomulást Szol­nok vára felé. A török hadakat – nem tudjuk pontosan hol és mikor – Tóth Mihály csapatai megtámadták. A csatát Dselalzade Musztafa török krónikás az alábbiakban örökítette meg: „Ezen esemény közben híre jött, hogy Szegedin várának előbbi szerdárja, a Tót Mikhál nevű té­velygő átkozott igen sok hitetlen hajdút gyűjtött össze és az iszlám hadseregét meg akarta lepni. Az ellenség elhárítása végett egy csapat gázi (hős – V. Cs.) küldetett el, akik az átkozottak­kal szembeszállottak. A harc és a küzdelem szűkké tette ama mezőt a gyauroknak, a pokol­ra valókat bekerítették és közrefogták. A vil­logó kardokkal porba döntvén az alávalók sere­gét, ama mezőt megfestették a gyaurok vérével és állapotukat siralmasra változtatták. Egy em­ber sem menekült meg. Főnöküknek, a nevezett átkozottnak egy fia elfogatván, megtört szívvel és összekötözött kezekkel a szultáni táborba vi­tetett.”

A török történetíró állításával ellentétben Tóth Mihály megmenekült ebből a csatából is. Ugyanis Castaldo parancsára augusztus 20-a körül a megmaradt hajdúival a fenyegetett szolnoki várba vonult. Néhány nappal Szol­nok körülzárása előtt azonban a vár őrsége – Nyári Lőrinc kapitánnyal együtt – megfutamo­dott, csak mintegy ötven hajdú maradt ott va­lószínűleg ekkor még Tóth Mihállyal együtt.

66

A török csapatok augusztus 22-én körülzárták a mindössze ötven ember által védett várat. Ez a maroknyi csapat szeptember 4-ig védte az erősséget. A rohamra induló török csapatok le­gázolták őket, s valamennyiüket legyilkolták, egyedül az időközben visszatért Nyári Lőrin- cet ejtették fogságba. Valószínűleg ekkor halt hősi halált Tóth Mihály a hajdani szegedi fő­bíró, Szeged várának valamikori vicekapitánya („szerdárja”) és a tiszántúli hajdúk híres kapi­tánya. Családja Debrecenben élt még utána, s

testvére, Tóth Imre – 1555-ben – már mint „né­hai testvéréről” beszélt Tóth Mihályról.¹²⁸

Az 1551 nyarán kitört háború -11 évvel ké­sőbb – csak 1562-ben ért véget, s ezzel a hábo­rúval a török hatalom szilárdan megvetette lá­bát a Dunántúlon, a Duna-Tisza közén és a Tiszántúl egy részén. Szegedhez legközelebb – csak a török hódoltsági területek és az erdélyi fejedelemség közé beékelődött – Gyula vára dacolt 1566 augusztusáig a török támadók­kal.

■ ■’ ■ ¹ * ^: r . ,:ÍÚ ■

Török vár egy magyar városban (1553-1686)

A szegedi vár elleni támadás – és a helyi pol­gári lakosság együttműködése a támadókkal – sokáig bizalmatlansággal töltötte el a vár szandzsákbégjeit a magyar lakossággal szem­ben.

Néhány hónappal a kudarcba fulladt tá­madás után – 1552. augusztus 7-én – az alsze- gedi (alsóvárosi) ferences barátok kolostorá­nál régi szokás szerint búcsúsok százai jöttek össze a környező falvakból. Mikor Kászon pasa ezt a várban megtudta – attól félve, hogy netán egy újabb támadást készítenek elő a bú­csú örve alatt a várbeli lovasokkal szétza­vartatta a búcsúsokat. Négy ferences barátot, akiket a hajdúk álruhás hadnagyainak hitt, a várba hurcoltatott, majd lefejeztetett.¹³⁰

Újabb támadás azonban többet nem követ­kezett be. A város elmenekült – illetve még Áldana tábornok által időben eltelepített, s így a harcokat túlélő – lakossága visszatért. A pusztulás sem lehetett olyan súlyos, mint azt a kortársak rémülete talán fel is nagyított. Például a külső várat (a Palánkot) és az attól délre elterülő Al-szegedet (Alsóvárost) össze­kötő Szentháromság utcában – ahol 1522-ben 61 családfő volt – az 1553. évi török összeírás szerint 74 volt a családfők száma. A Palánk öt utcájából háromban alig változott a ma-

„Buda vára hogy lön Szüli mán császáré. Sok szép kővárakat vétete az mellé, Gondola, hogy egy várat az Tisza mellé, Rakattatna szépen Buda oltalma mellé.

Azt felrakattatá Szeged városában,

Csuda bölcsen rakták minden állatjában, Kinek mása nincsen, mondják, ez országban.

Élést, álgyút sokat szőrzete bé az várba. Sok gazdag áros nép győle az várasba. Gazdag harmincadot szörzének városban, Császárnak sok kincse győle tárházában, Onnat fizettetött hópinzt Magyarországban.” {Tinódi Sebestyén: Szegedi veszedelem. Részlet) gyarok létszáma, csak a Boldogasszony és a Kis utcából tűntek el a magyarok.

A Boldogasszony utcában (a mai Kárász és Oskola utcák között) állott a szandzsákbég há­za is, s ezért az utcát a törökök „mahalle-i-li- va”-nak, vagyis „szandzsákbég negyednek” nevezték. A ház a Piac térre nyílott; Szokollu Musztafa szegedi bég korában egy alkalommal házának ablakaiból vette észre, hogy két sza­kácsa áron alul vette meg egy szegény ember káposztáját. A bég a két szakácsot ezért kemé­nyen megbotoztatta. A szegedi várban levő tö­rök templomok közül egy imaház (meszdzsid) a Palánkban volt, s egy Hoszrev nevű alajbég – a szegedi szandzsákban szolgálati birtokkal rendelkező szpáhik parancsnoka – alapította. A volt Szent Demeter-templom a „dzsami-i Serif-i Hasza” nevet viselte, s környéke a „ma- helle-i meszdzsid-i Hasza” néven volt ismert.

A „szegedi veszedelmet” követő évből – az 1553. december 6. és 1554. november 24. közti

68

y.soldlajstrom alapján – a szegedi török őrség­nek csak a lovasságáról vannak adataink: a várban 91 ulufedzsi (zsoldos könnyűlovas) szolgált Ramazan aga parancsnoksága alatt, kilenc „oda”-ba osztva. Az aga (kapitány) napi 15, a lovasok pedig napi 8-8 akcse zsoldot kap­tak. A szegedi szandzsákbéget Mahmudnak hívták.¹³¹

1556. november 3. és 1557. október 22. kö­zött a szegedi vár török őrsége összesen 211 ka­tonából állott. A szegedi szandzsák és a sze­gedi vár (illetve egyúttal a kalocsai vár) pa­rancsnoka Szokollu Musztafa bég volt.¹³²

Tüzérek: 10 ember; parancsnokuk: Juszuf khiája (várparancsnok-helyettes, napi 10 ak­cse zsolddal).

Fegyvertárosok-fegyverművesek: 4 ember (napi 6-7 akcse zsolddal).

Zsoldos könnyűlovasok: 80 ember, kilenc „oda”-ba (tizedaljába) osztva. Parancsnokuk: Kurd aga. Az aga napi 13, a közlovasok napi 7-8 akcse zsoldot kaptak.

Zsoldos gyalogosok: 60 ember, hat „oda”- ba osztva. Parancsnokuk: Piri Mohamed aga. Az aga napi 13, a közkatonák pedig napi 5-6 akcse zsoldot kaptak.

Martaloszok (szerb nemzetiségű, keresztény zsoldos gyalogosok): 35 ember, négy „oda”-ba osztva. Parancsnokuk: Ibrahim aga volt.¹³³

Az 1558. október 13.-1559. október 1. közti zsoldlajstrom szerint a szegedi várban 283 tö­rök katona szolgált. A vár parancsnoka (diz- dárja) Mahmud bég volt; a szegedi szandzsák- bégi hivatalt pedig Dervis bég töltötte be (1558. augusztus 7-től 1560. szeptember 21-ig.)¹³⁴

Tüzérség: parancsnokaik Ali Mohamed aga (napi 12 akcse zsolddal) és Juszuf Abdulla khiája (helyettes; napi 10 akcse zsolddal). A tü­

zérek két „bölük”-jében (tizedalja) összesen 22 tüzér szolgált, napi 5-6 akcse zsolddal.

Fegyvertárosok: Behram Ali (napi 7 akcse zsolddal) parancsnoksága alatt három ember (napi 6 akcse zsolddal).

Zsoldos könnyűlovasság: 89 ember; pa­rancsnokuk Kurd aga volt (napi 13 akcse zsolddal). A „szerodá”-k (tizedesek) napi 9, a közlovasok 8-8 akcse zsoldot kaptak.

Zsoldos gyalogosok: 68 ember – 8 „odá”-ba osztva (a közkatonák napi 6-6 akcse zsoldot kaptak).

Martaloszok: 91 ember, 11 „odá”-ba osztva, az agák napi 10-10, a „szerodák” (tizedesek) 5-6, a közemberek 4-5 akcse zsoldot kaptak.¹³⁵

Az 1553 és 1556 közti években Erdélyben és Felső-Magyarországon váltakozó hevességgel dúlt tovább a háború (melyet csak az 1555. februártól az év végéig pusztító országos mére­tű pestisjárvány szakított meg). A Duna-Tisza közén viszonylagos nyugalom uralkodott. Problémát csak az jelentett, hogy Szeged és körzete három nagy magyar végvár – Szigetvár, Eger és Gyula – adóztatási körzeteinek talál­kozásában feküdt. Szigetvár magyar portyázói Szeged környékét ritkábban érintették, s csak a Szegedtől nyugatra és délre fekvő Bodrog és Bács vármegyéket adóztatták. A szigetváriak legfeljebb a szegedi borkereskedők dunai hajó­it vámolták meg, elsősorban a bátai révben. Annál több problémájuk volt az egri és gyulai királyi várak katonaságával. A szegediek elő­ször 1556-ban panaszkodtak Szokollu Musz­tafa szegedi szandzsákbégnek, „hogy a hajdúk, kik Gyulán és Egerben menedékre találnak, gyakran betörnek hozzájuk” ,¹³⁶

1558. április 6-án I. Ferdinánd király Szege­det – évi 300 forint adóval – az egri vár támo-

69

gatására rendelte. Az adó beszedésére egy egri tiszt, Pelinyi Bálint kapott engedélyt azzal, hogy a beszedett adó egyharmadát magának tarthatta meg.¹³⁷ Mivel a gyulai magyar kato­naság is adóztatta Szegedet, 1559. október 10- én Verancsics Antal egri püspök azt követelte Bornemissza Benedek gyulai várkapitánytól, hogy ne adóztassa az ő adóztatási körzetéhez (többek között!) tartozó Szegedet.¹³⁸ A gyulai vár őrsége nem teljesítette Verancsics követe­lését, s tovább erőszakoskodott Szegeden – a török vár tövében! Végül is – 1561-ben – a sze­gediek egyenesen a török udvarhoz nyújtották be panaszukat, hogy a gyulai őrség az elmúlt években 4000 forintot szedett be tőlük erő­szakkal, sőt robotra is kényszeríti őket.¹³⁹

Az 1560. évi török adóösszeírás szerint a külső várban, a Palánkban már nem lakott magyar és keresztény – tehát – adóköteles la­kosság. Eltűntek a régi magyar nyelvű utcane­vek is, helyettük török utcaneveket jegyeztek fel az adóösszeírók. Mivel a mohamedán tö­rök lakosság adómentes volt, az utcák, illetve a Palánk lakosságának létszáma is ismeretlen. A „mahalle-i Dzsámi-i Serif-i Hasza”, a volt Szent Demeter utcáról, a „mahalle-i Mesz- dzsid-i Hasza”, a volt Nagy utcáról, a „mahal­le-i Meszdzsid-i Hoszrev-i Mir-i Akaj-i Sza­bik”, a volt Boldogasszony utcáról annyit je­gyeztek fel az adóösszeírók, hogy ott csak mo­hamedánok laknak. A Kis-Szántó és Kis ut­cák az összeírásban már nem szerepelnek.¹⁴⁰

Szeged többi városrészében – Alszegeden és Felszegeden – a magyar lakosság tovább élt és adózott a törököknek.

Az 1562. augusztus 30. és 1563. augusztus 19. közti időszakból a szegedi vár őrségéből csak a szerb (rác) martalósz-gyalogosok létszámát is­

merjük. Ibrahim aga (napi 10 akcse zsolddal) parancsnoksága alatt – négy „oda”-ban – ősz- szesen 37 szerb gyalogoskatona szolgált, fejen­ként napi 4 akcse zsoldért.¹⁴¹

Az egri és gyulai várak magyar katonaságá­nak erőszakos adóztatásai ellenére – miután a Duna-Tisza közén viszonylagos nyugalom uralkodott – a szegedi lakosság gazdaságilag hamarosan talpra állt. A lakosság elsődleges bevételi forrása a marhatenyésztés és -eladás volt. A szarvasmarhákat – a törökök engedé­lyével, mivel nekik is kellett az adózó lakosság pénze – a királyi Magyarországon át elsősorban Bécs felé hajtották. Az 1563-1564. évek fordu­lóján a törökök kezén levő váci Duna-hídon összesen 30 248 marhát vámoltak el a török császár vámosai. A legtöbb szarvasmarhát Makóról (3175 db), Jászberényből (2150 db), Debrecenből (2132 db) hajtották. A sorrend­ben a negyedik helyen Szeged állt 1718 szarvasmarhával. Csak ezután következett Kecskemét (1691 db) és Cegléd 1564 db szarvasmarhával.¹⁴²

Az 1565-1566. évben a szegedi várban 230 török katona állomásozott (részletes adataik ismeretlenek). A várban 3 db 3 fontos és 6 db 12 fontos ágyú volt. Az ágyúkhoz tartozott 460 db 3 fontos (másfél okás) „kolumbarina” ágyúgolyó; 766 db ismeretlen súlyú kőgolyó és 3000 db 12 fontos „zarbuzán” ágyúgolyó.¹⁴³

Az 1562-től tartó „béke” után, 1566 májusá­ban újra kitört a háború a török birodalom és a Habsburgok között. Május 11-én I. Szulejmán szultán vezetésével megindultak a török hadak Magyarország ellen. A szultán vezetése alatt álló főerők a Dunántúl (Szigetvár) ellen vo­nultak. A másik török hadoszlop – Pertev pasa másodvezír parancsnoksága alatt – Temesvá-

70

ron át Gyula vára ellen vonult. A július 21-től szeptember 2-ig tartó ostrom után Kerecsényi László kapitány kapitulált, s a várat átadta a törököknek. Ezzel a török hódoltsági területek és az erdélyi fejedelemség közé beékelődő – s mind a törököknek, mind az erdélyieknek ren­geteg problémát okozó – gyulai magyar kirá­lyi vár török kézre került.

A háború alatt a szultáni udvarból sorra ér­keztek a parancsok a szegedi török szandzsák­béghez is. 1566. február 15. (a szegedi bégnek és kádinak): a szendrői bég által küldött pénz­ből vásároljanak gabonát, s azt raktározzák el Szegeden. 1566. április 12. (a szegedi és hatvani bégeknek): csapataikkal vonuljanak a Baranya vármegyei Vörösmart nevű palánk védelmére. 1566. július 10.: a szegedi bég küldjön 30 ezer juhot a szultáni táborba, és gondoskodjon a hajók vontatásáról. 1566.június 18.: a szegedi bég építtessen három hidat a Túr folyón.¹⁴¹

Gyula várának eleste után már csak az egri magyar vár adóztatta (1596-ig) Szeged lakos­ságát.

Az 1568. június 26. és 1569. június 14. közti zsoldlajstrom szerint a szegedi vár őrsége 235 török katonából állt, Mahmud bég parancs­noksága alatt.

Zsoldos könnyűlovasság: 86 ember – 9 „odá”-ba osztva -, Mohamed aga parancs­noksága alatt (az aga napi 12, a „szerodák” ¹ (tizedesek) 9, a lovasok 8 akcse zsoldot kap­tak).

Zsoldos gyalogosok: 77 ember – 8 „odá”-ba osztva -, Omar aga parancsnoksága alatt (az aga napi 12, a közemberek 5 akcse zsoldot kap­tak).

Martaloszok: 72 ember, 9 „odá”-ba osztva. Hajder Abdullah első aga (napi 10 akcse

zsolddal) parancsnoksága alatt 4 „oda”, egyenként 9-10 fővel. Haszán Abdullah má­sodik aga (napi 15 akcse zsolddal) parancs­noksága alatt 5 „oda”, egyenként 6-7 ember­rel. (A közemberek napi 4 akcse zsoldot kap­tak.¹⁴⁵) A zsold vásárlóértéke: egy métermá­zsa búza 80 akcse; egy igásló ára 200 akcse volt.

Az 1573-1574. évben – „sánta” Ibarahim bég parancsnoksága alatt – a szegedi várnak csak a lovasságát ismerjük. A várban 48 lo­vas szolgált – 5 „odá”-ba osztva – Mohammed aga parancsnoksága alatt. Az aga napi 13, a „szerodák” (tizedesek) 9, a lovasok 8 akcse zsoldot kaptak.¹⁴⁶

A szegedi szandzsákhoz tartozott továbbra is a kalocsai vár, valamint a bajai és tömörké­nyi párkány.

1578-1579-ben – a vár parancsnoka ekkor Haszán bég volt – összeírták az egész hódolt­sági területnek, ezen belül a szegedi szan­dzsáknak és Szegednek, adóköteles lakosságát. Feltűnő, hogy a hódoltsági területek lakott helységei közül milyen kevés helyen élt mo­hamedán lakosság. Az összeírt 800 városból és faluból csak 26 településen lakott mohame­dán népesség. Ezek közé tartozott Szeged is. Az 1578. évi összeírás szerint az adófizetésre kötelezett 266 mohamedán család Szegeden kizárólag a külső várban, a Palánkban lakott. Itt lakott még – és részben a várban – a török katonaság is családjával együtt.

A lakosok katonai szolgálatot teljesítettek, s katonai alakulatokban (dzsemájet-ben) él­tek:

a müszellemek dzsemájetjében levő 36 csa­ládfő kivétel nélkül délszláv nevű volt;

a koptok dzsemájetje – Dervis Deli aga pa­

71

rancsnoksága alatt – 12 török nevű család­főt számlált;

a cigányok első dzsemájetjében – Bálint cigány vezetésével – 12 (részben délszláv, részben magyar nevű) család élt;

a cigányok második dzsemájetjében – Jo­van cigány parancsnoksága alatt – 6 dél­szláv nevű családfő szerepelt;

a Basara Nikola parancsnoksága alatt álló dzsemájetben pedig 10 délszláv nevű család szerepelt.

A szegedi vár parancsnoka (dizdárja) Mah- mud bég volt, a szegedi szandzsák élén Iszak bég állott.¹⁴⁷

A magyar lakosság ekkor már kizárólag csak a váron és a külső váron (Palánkon) kí­vül élt. A Palánk nyugati kapujának meg­hosszabbításában, a mai Kossuth Lajos su­gárút nyomvonalán – a Szombathely utcában négy keresztény családfő élt (25 legénnyel); ezen kívül Alszegeden és Felszegeden élt még 727 keresztény magyar család.

A szegedi szandzsákban minden adózó porta („hane”) – mohamedán és keresztény egyaránt – egy-egy gurus (40 akcse) adót, a volt magyar „kapuadó” utódját, és egy-egy gurus tűzifa- és szénadót fizetett.¹⁴⁸ A csak a keresztényekre vonatkozó „dzsiszje” adót – „fejadót” vagy „császár adóját” (háztartáson­ként 50 akcsét) – a szegedi szandzsákban 1579-ben 8425 ház fizette be, összesen 559 936 akcse összegben. Az ugyancsak a kizárólag a keresztényekre vonatkozó „kuburi” adót – a védelem fejében beszedett „kard”-pénzt – a szegedi szandzsákban 8460 ház fizette be (házanként 74 akcsét), összesen 634 500 akcse értékben.

1566 szeptembere után már csak az egri

magyar királyi végvár lovassága portyázott Szeged körül. A szegedi török vár őrsége csak ritkán kezdeményezett harcot, de néha – a si­ker és a zsákmány reményében – a vár török lovassága is ki-kitört a magyar portyázókra.

Az 1568-tól 1591-ig tartó ún. „hosszú béke” éveinek határvidéki kisháborúi olykor Szeged vidékét is elérték.

Évekig tartó levelezést váltott ki Musztafa budai pasa beglerbég és Miksa császár-király között az 1570-1572. években egy eset. A bu­dai pasa első levelében – 1570. október 9-én – panaszt tett a császárnak: „… az elmúlt idők­ben nagy Szögedről möntek volt Csongorádra valami törökök, volt egy vén török asszony velők két leányával, kiket az egri Kun Pétör elvitt, és mostan az egri kapitány felesége mel­lett vannak; mégis könyörg’únk és kérjük Fel­ségedet, hogy… bocsáttassa el őket, kit mi Felségednek nagyobb dologban tuggyuk meg­szolgálni.”

A császár nem intézkedett, mert közel két év múlva – 1572. június 23-án – a budai pasa újra írt a császárnak az ügyben: ,,dz egri ka- pitánhoz tartozó vitézlő személök néminemű ellenségei legyenek az frigynek; kik közül Kun Pétör nevű főlegény ment volt ki valami kóborlásra… úgy talált Nagy Szöged és Csongrád között valami szegény törökökre, kik Szögedről mönnek volt immár Csongrádra; azokkal volt egy szegény vén török asszony két leányával, az törökök közül kit levágtanak, s ki az vén asszonnyal és a leányokkal elvéte­nek, mely vén asszony az ü leányaival együtt… mostan is az egri kapitány felesége mellett vannak…”

Mivel intézkedés továbbra sem történt, há­rom hónappal később – 1572. szeptember 18-

72

ón – Musztafa budai beglerbég újra írt a csá­szárnak: „Az szegény vén török asszonyt, kit Kun Pétör két leányaival Szöged és Csong­rád között fogott volt el, immár kétször ígérte meg Fölségöd; azt nem tuggyuk ha az egri kapitármak megparancsolta-e Fölségöd, vagy nem...” Az ügy további menetéről nem tu­dunk.

1576. december 20-án Musztafa budai pasa Ernő főhercegnek panaszkodott, hogy a fü- leki magyar vár katonái „Szabadka nevű kos­iéira rohanónak”, s a rájuk törő török lovasok közül két tizedest és sok besliát levágtak, illetve rabul ejtettek.¹⁴⁹

1581 augusztusában a „szegedi vár lovasai közül való Musztafa, akinek napi 8 akcse zsoldja volt, mikor a szarvasi katonák lesre mentek, a megszálasztott Nagy Benedek nevű átkozott ember háborújában vitézül viselke­dett”, s ezért tímárbirtokot kapott. 1585 szep­temberében a szegedi vár egyik katonája, Di- vane Mehemed – akinek volt már egy 7500 akcse jövedelmet adó tímárbirtoka – mivel „vitézül viselte magát a Szatmár és Kálló vá­rából érkező, de megszalasztott hitetlenekkel vívott ütközetben”, további 1500 akcfte jöve­delmű birtokot kapott III. Murád szultán­tól.¹⁵⁰

A „hosszú béke” évtizedeiben a szegedi tö­rök vár parancsnoksága végleg eltüntette a vár és a külső vár falaitól, illetve sáncaitól nyugatra elterülő – és a Holt-Tisza morotvái által nyugatról kerített – Külső-Palánk város­részt. Felszámolását nyilván a vár és a külső vár (Belső-Palánk) védelmének biztosítása miatt hajtották végre. Ugyanis a vár és külső vár falaira és sáncaira merőlegesen álló utcák kiváló és rejtett megközelítést biztosítottak a

támadó ellenséges csapatoknak. Az 1548-ban még hat utcából álló – 218 családfőt és mint­egy 1500 lakost számláló – városrészben 1582- ben már csak 40 családfőt számláltak össze, s a városrész ekkor már csak a mai Kossuth Lajos sugárút nyomvonalán húzódó Szom­bathely utcából állott. Az 1590. évi török adó­összeírásokban már a Szombathely utca sem szerepelt. Ezzel egyidejűleg a törökök befa­lazták a vár nyugati kapuját is. Csak a belső és külső vár erődítményeinek csatlakozásánál – a mai Széchenyi tér délkeleti sarkánál -, a budai útra nyíló kaput hagyták meg.

A Középső-Város (a tulajdonképpeni Sze­ged) nyugati felét képező Külső-Palánk vá­rosrészutcái és házai úgy eltűntek a következő évszázadban, hogy a várost ábrázoló első – 1713-ban készített – vázlaton már nyoma sem látszik a hajdani városrésznek; helyén kertek, szőlők és legelők terültek el.

A 23 évig tartó „hosszú béke” után, 1591- ben újra megkezdődtek az ellenségeskedések, kezdetben csak Boszniában. A helyi háborús­kodás rövidesen a török idők egyik leghosz- szabb és legpusztítóbb – az ún. „tizenöt éves” – háborújába torkollott.

A háború kezdeti időszakából – amikor a harcok még csak a boszniai végeken dúltak – az 1592. október 7. és 1593. szeptember 25. kö­zötti időszakból a szegedi vár török őrségéből csak a lovasság létszámát ismerjük. Az „ópi­umszívó” Haszán szandzsákbég parancsnok­sága alatt a várban állomásozó zsoldos köny- nyűlovasok száma 51 ember volt, öt „odá”-ra osztva. Parancsnokuk: Túrák Mohamed aga (kapitány) volt. Az aga napi 13, a „szerodák” (tizedesek) 9, a közemberek pedig 8 akcse zsoldot kaptak.¹⁵¹

73

Az 1593 szeptemberétől – a Dunántúlon, Veszprém ostromával – megindított és török sikerekkel kezdődő hadjárat a szegedi magyar lakosságot felbátorította, s 30 évi fizetés után megtagadták az adózást az egri vár magyar katonaságának. Ezért 1595-ben az egri ma­gyar őrség katonái erőszakkal lefoglalták a szegedi Zsámbok Ferenc és kereskedő társá­nak 164 forint készpénzét, valamint 336 forint értékű (24 vég) morva posztóját. Szeged váro­sa csak ezek után fizette ki – utoljára – az eg­rieknek járó évi 500 forintos adót.¹⁵²

1596. szeptember első felében III. Mehmed török szultán százötvenezer főnyi hadseregé­vel Szegeden át vonult észak felé. Ez a had­sereg volt az, amely október 13-án elfoglalta Eger várát, majd október 26-28-án Mezőke­resztesnél szétverte az egyesült Habsburg- és erdélyi seregeket. Október végén a Belgrád felé, téli szállásra vonuló török szultán Sze­ged várában pihent meg, ahol – Istvánífy kró­nikája szerint – egy kis gyümölccsel, szőlővel és lágy kenyérrel üdítette fel magát.

Az 1597-1598. évi harcok nem érintették Szeged környékét. Az év vége azonban súlyos megpróbáltatást hozott számára. Szaturdzsi Mehmed pasa nagyvezír hadai 1598 szeptem­berében elfoglalták Csanád, Nagylak és Arad várait. Nagyvárad sikertelen ostroma után, 1598. november 3-án a török hadsereg Szeged körzetébe vonult vissza téli szállásra. Az 1598- ról 1599-re forduló télen az itt elszállásolt tö­rök és tatár csapatok teljesen felprédálták Sze­ged környékét. Valóságos pusztaság maradt utánuk, mire 1599 márciusában újra elvonul­tak Felső-Magyarország felé.

Ebben az időszakban -1599 júliusa és 1600

januárja között – a szegedi várban 214 töröl katona teljesített szolgálatot.¹⁵³

A Bocskai vezette szabadságharc nem érin­tette Szeged környékét. Az 1606-ban megkö­tött bécsi és zsitvatoroki béke után újra vi­szonylagos békesség köszöntött be az ország­ba.

Az 1600-as évek elején Szeged hovatarto- zóságát illetően viták voltak. Miután a török hadsereg – 1596. október 12-én – elfoglalta Eger várát, Szeged városától senki nem szedte be az adót a magyar királyság részéről. Mi­vel az 1590-es évek végén Erdély és a Habs­burg királyi Magyarország szövetségben volt egymással, az erdélyi fejedelmek több ízben megkísérelték – a török vár tövében fekvő! – Szeged megadóztatását. A magyar királyi Sze­pesi Kamara azonban 1600. február 3-án figyelmeztette Szeged városát, hogy ne fizes­sen adót Erdélynek. Miután ennek ellenére hol az erdélyi fejedelmek, hol a magyar király adószedői jelentek meg Szegeden, 1602. már­cius 25-én Tehenes Gergely szegedi főbíró kérdést intézett a Magyar Királyi Kamará­hoz, hogy végül is kinek fizessenek adót? Illetve, hogy annak fejében kitől várhatnak védelmet? ,

Habsburg II. Mátyás király 1609-ben Dóczy István váci kapitányt bízta meg Szeged védel­mével. Ez azonban semmit nem ért. A magyar végvárak fizetetten katonái továbbra is ott portyáztak és fosztogattak Szeged körül. Eger 1596. évi elfoglalása után ugyanis a füleki és szécsényi magyar végvárak katonái jártak „adót szedni” Szegedre és környékére. Pe- csevi Ibráhim török krónikás szerint a kóbor­ló magyar huszárok és hajdúk miatt Buda és

74

Belgrád között lehetetlen volt az egyik török palánkból (eró’sségből) a másikba átmenni, hacsak nem állt össze legalább 500-600 fegy­veres ember.

Szegedet elsősorban a füleki vár magyar katonái kerülgették. Első portyázásukról 1608 áprilisában tettek említést. Lovász László hadnagy huszárjaival megjelent a szegedi vár tőszomszédságában, s egy faluban elfogta az egri török csorbadzsit és sok török lovat zsák­mányolt.¹⁵⁴ 1613 augusztusában a szegedi vár török lovassága valóságos csatát vívott egy Szeged alatt portyázó nagyobb magyar lovas­csapattal. A magyar támadás olyan erejű le­hetett, hogy a szegedi bég augusztus végén sietve tetette rendbe a külső vár (a Palánk) megroggyant sáncait. Az erődítési munkára u szegedi magyar lakosság kényszermunkáját vette igénybe. Ezzel kapcsolatban Engi János főbíró 1613. szeptember 9-én panaszos levelet írt a Magyar Kamarához: „Kevesen vagyunk és el fogyatkozunk, az kévánság és szolgálat nagy tőlünk, minden esztendőben zarahorák (dzserehorok = kényszermunkára kötelezet­tek) vagyunk, valahová keltetőnk, mint az ra­bokat, nyakon kötve vittön visznek, semmi ki- méllés nincsen rajtunk; csak ez esztendőben itt az szegedi váron és palánkon eddig ezer embör dolgánál több vagyon, még sem kész yenig, az kit reánk vetőitek, hanem minden nap dolgozunk, csak karót neki három ezör- nél többet hoztunk – kevés vesszőt ózonkép­pen; azon kívül környül való árkait ásatják velőnk, falát állatjok, fonjok és tapasztjok és mindön nap ezképpen kénoz minket az idegen nemzetség.”

A török hadsereg azonban nemcsak a sze­gedi várat és palánkot építtette és tataroztatta

a szegedi lakosság kényszermunkájával. A sze­gedieket elhajtották a távoli – például az egri és a budai – török várak erődítési munkáira is az 1610-1620-as esztendőkben.

1614-ben a pozsonyi magyar királyi kamara Szegedet – mint volt királyi szabad várost – újra adóztatta, semmibe véve, hogy a város közepén álló várat török katonaság tartja megszállva. A kamara tiszttartóul – az adók ellenőrzésével és beszedésével – a füleki ma­gyar végvár mindenkori főkapitányát, illetve annak egyik emberét bízta meg. A füleki fő­kapitányok és embereik ezt a megbízatást 1686-ig kíméletlenül el is látták. Az adó azon­ban nem volt jelentős, inkább csak szimbó­lum volt: évi 50 forint, négy pár csizma és 220 db különféle hal. A tiszttartók azonban maguknak is követeltek pénzt; így például Erős Bálint 1616-ban évi 50 forintot követelt magának Szegedtől az ügyek intézéséért.

Az 1615. esztendőben újra fellángoltak a végvári magyar csapatok portyázásai. Ebben az évben a füleki magyar vitézek mellett a ti­szántúli hajdúk is megjelentek Szeged körül, s nemcsak a várbeli törökök, de a szegedi magyarok marháit is elhajtották a pusztai szállásokról, sőt sok esetben a külvárosok (Felszeged és Alszeged) körüli ólakból, istál­lókból is.¹⁵⁵

Az 1610-1620-as évek magyar portyázásai­nak emlékét őrizte meg 1799-ben Vály And­rás „Magyarország leírása” című könyvében. A „Szeged” címszó alatt leírta, hogy volt egy szegedi születésű, de Fülek várában nevelke­dett vitéz, név szerint Balogh Benedek. Ez a vitéz bátor tettei miatt igen nagy hírnévre tett szert a végeken. Egyszer tudomására jutott, hogy egy török főtiszt kíséretével a magyar­

75

országi török várak szemléjére indul. Balogh Benedek embereivel rajtaütött a törökökön; a csauszt és kíséretét az utolsó emberig le­vágták. Utána ők öltöztek be a törökök ru­háiba, s – mivel valamennyien jól beszéltek törökül – a csausz megbízólevelét felmutatva bevonultak Szeged várába. A kapunál azon­ban valaki felismerte Baloghot, de ő elnémítva az illető személyt, bevonult a várba. A szegedi bég fogadta őket, majd mikor távozni készül­tek, embereket adott nekik kíséretül. Balogh Benedek és emberei – mikor már elég messze jutottak a szegedi vártól, rárontottak a sze­gedi várból velük jött kíséretre, s levágták őket.¹⁵⁶

Az 1610-es évek végén egyre nagyobb mére­teket öltött a kóborló magyar katonák por­tyázása. Általában Kecskeméten – ebben a török őrség nélküli hódoltsági városban – gyülekeztek a magyar huszárok vagy hajdúk, s innét indultak a „Rácz országnak” nevezett Bácskába rabló portyázásra. Szegedet is sok­szor kerülgették, pedig a volt királyi város to­vábbra is (az egész hódoltság alatt) becsület­tel megfizette az évi 50 forint adóját a Magyar Kamarának.¹⁵⁷ A magyar királyság egy percre sem mondott le a meghódított területekről. Az 1619. évi országgyűlésen, illetve a magyar királyság és az erdélyi fejedelemség közti tár­gyalásokon a magyar nemesi rendek bejelen­tették, hogy Szeged „nem szakadhat el Ma­gyarországtól!” (Mintha a török hadsereg nem lett volna ott immár több mint hetven esztendeje!) Erdély le is mondott Szeged fe­letti igényéről, s azt be is tartotta a továbbiak­ban.¹⁵⁸

A szegedi vár török katonasága és a város magyar lakossága meglehetős békességben

élt egymással. Mivel Szeged adói továbbra is meghaladták az évi 100 ezer akcse összeget, a város változatlanul állami birtok maradt, melynek teljes jövedelme a szultánt illette (khassz-i-humajun). A szultáni khassz-váro- sokra jellemző viszonylagos biztonság és nyu­galom – és vele szemben a timár vagy ziamet birtokokul kiosztott falvak embertelen kizsák­mányolása – miatt a környék lakosságának Szegedre vándorlása tovább folytatódott. A szegedi vár török helyőrsége is némi bizton­ságot nyújtott a magyar lakosságnak a sza­kadatlanul portyázó magyar végvári katona­ság fosztogatásai és erőszakoskodásai ellen. Adatokkal igazolható, hogy 1626 körül na­gyobb betelepülés történt Szegedre. Ezt köve­tően 1650-ben sövényházi, szeri lakosok (köz­tük több nemesi család is) 1660-ban pedig szajáni családok költöztek be Szegedre.

A törökökre jellemző akadékoskodás azon­ban a szegedi török várparancsnokságra is jellemző volt minden ügyvitelben: 1624-ben például nehezítették a tatarozási munkákat, mikor az alsóvárosi ferences templom roska­dozó régi boltozatát le kellett bontani és új boltozat építésére volt szükség. Az 1640-1643. évi nagy átépítés idején is a várbeli török bég a ferences barátoknak az engedélyt megadta, „oly föltétellel azonban, hogy a templomot nagyobbra nem építik, hanem a cellákkal együtt a régi alapnak, megfelelő módon javíts jak ki”}⁵⁹

Az 1606-os zsitvatoroki békét követő hosz- szú békeidő során a szegedi szandzsák várai­nak katonaságát a minimumra csökkentették. Az 1628. augusztus és 1629. augusztus között összeírt török zsoldlajstrom szerint az egész szegedi szandzsák (Szeged, Szabadka várai, t

76

madarasi, bajai, kalocsai, bácsi, zombori, le- azeki [?] titeli – és még három ismeretlen – párkányok] katonasága összesen 444 kato­nából állt. (Napi zsoldjuk 3939 akcsét, évi összes illetményük pedig 970 806 akcsét tett ki.¹⁶⁰)

A 444 főből 143 katona szolgált a szegedi várban, az alábbi fegyvernemi elosztásban :¹⁶¹ müsztahfizok (janicsárok)

30 fő; napi zsoldjuk 240 akcse; dzsebedzsik (fegyverművesek)

8 fő; napi zsoldjuk 65 akcse; topcsik (tüzérek)

18 fő; napi zsoldjuk 156 akcse; ilmandzsik (hidászok)

7 fő; napi zsoldjuk 59 akcse; ulufedzsik (könnyűlovasság)

46 fő; napi zsoldjuk 492 akcse; martalószok (rác gyalogosok)

34 fő; napi zsoldjuk 253 akcse.

A portyázó és fosztogató magyar végvári katonaság ellen – és az adózó polgári lakos­ság védelmében – a török hatalom békés esz­közökkel is igyekezett fellépni, ha már meg­védeni nem tudta azokat. Az 1627. évi szőnyi béketárgyalások 9. és 12. pontjában a török megbízottak követelték, hogy – többek kö­zött – „Mezőszeged” és a szandzsákjához tar­tozó falvak, melyek már régóta nem tartoz­nak a német császárhoz, s nem adóznak két­felé, ezután se fizessenek adót a „bécsi király­nak”. A császár ugyanakkor tiltsa meg a fü- leki, gyarmati, szécsényi és más végbeli kato­naságának a portyázásokat, s parancsolja meg nekik, hogy hagyják abba ennek a környéknek u fosztogatását, mert sok falukat hódol-

tatván, feleségeket, gyermekeket és marhájo- kat elvivén, száma annak nincsen”.

Miután a kérés hiábavaló volt, s a portyá­zások tovább folytatódtak, 1632 augusztusá­ban a török hatóságok jelentették a kassai csá­szári főkapitánynak a legutóbbi incidenseket. A közelmúltban „Bács országban** harminc­nál több falut prédáltak fel a kóborló magyar végvári katonák. Egy Bakos Gábor nevű tiszt és katonái pedig Szeged alatt török hajósokat fogtak el, s az egyik hajóst csak 5000 forint váltságdíjért engedték szabadon.¹⁶²

Két év múlva – 1634. augusztus 4-én – Ámhát szegedi török aga (kapitány) „Szeged várából”, „ex oppido Szöged” levelet írt I. Rá­kóczi György erdélyi fejedelem főkapitányá­hoz, Kemény Jánoshoz. Kérte, hogy együtt védelmezzék meg a szegedi várhoz tartozó szentesi jobbágyokat a magyar katonáktól: „Az szegény szentesi jobbágyainknak kár­vallásán, melyet én is bizony dolog szerént szánom szegényeket; de mivelhogy mi tülünk az jámboroknak semmi háborúságok és semmi hántásaik nincsenek… hiszem ti egymáshoz köröszténynek tartjátok magatokat, nektek tíz annál jobban kellene oltalmaznotok sze­gényeket, sem mint mi. Annakokáért én is kö- nyörgök mint ismeretlen Vitéz Úr Barátom­nak, hogy légy segítséggel szögények mellett, hiszen nektek is úgy jobb, hogy az szögény jobbágy maradhasson és szaporodhdssék.”¹™

Értő Gergely szegedi főbíró 1635. október 14-én levélben értesítette a pozsonyi királyi kamarát – Szegednek mint királyi városnak főhatóságát -, hogy amióta Fülöp Benedek füleki kapitány meghalt, azóta a végvárakból Szeged alá járó katonák és hajdúk nem az el­lenségre jönnek, hanem az ő lovaik és ruháik elvételére. Szent Mihály hetében is (szeptem­ber végén) Martonosról és Szegedről 13 lovat

77

hajtottak el, október 14-re virradó hajnalon pedig újabb tíz lovat raboltak.

Szeged városa mindennek ellenére évről évre elküldte adóját. Pál deák szegedi főbíró első ízben csak 1639. február 5-én írott leve­lében kért haladékot a kamarától az adófizetés ügyében. Jelentette, hogy ebben az esztendő­ben a szegedi török őrség igen nagy adót sze­dett be rajtuk búzából, árpából, mézből és vajból. A halászattal is problémák voltak, mi­vel ezen esztendőben kicsiny volt a Tisza vize, s alig volt hal. Ráadásul a halászatot is a tö­rökök bitorolják; jórészt, a várbeli törökök, de a (nándor)fejérvári janicsárok is, „akiket mi belléröknek hívunk”, s a törökök a szege­dieket csak a karácsony előtti három hétben engedik halászni.

A magyar hatóságok azonban továbbra is kíméletlen eszközökkel jártak el a hódoltsági területekkel, így Szegeddel is. Esterházy nádor 1639-ben nyíltan megírta Musztafa budai pasa beglerbégnek, hogy a magyarok végső célja: a hódoltsági területek teljes elpusztítása. Mi­után a magyar kormányzat megmakacsolta magát, 1642-ben a törökök már alkudozni kezdtek. Már azzal is megelégedtek volna, ha a „mezőszegedi” szandzsák szerb (rác) falvai- ból nem szedik be a magyarok az adót, mert azok soha „a magyar uraknak nem adózta- nak”.

Az igazi veszedelem azonban csak ezekben az években (1641-1642-ben) szakadt a szege­diek nyakába. Ugyanis Wesselényi Ferenc füleki főkapitány szegedi tiszttartójául Gomb­kötő János füleki hadnagyát nevezte ki. Ko­vács Mihály szegedi főbíró már 1642. feb­ruár 24-én panaszkodott a királyi kamarának Gombkötőre. Kérte, hogy a kamara rendel­

jen ki valaki más tiszttartót. Ugyanis, mióta Gombkötő a tiszttartó, a „csavargók kezén kétszáz lovuknál több veszett el, holott ők az ó jussát minden esztendőben jámborul megadták, de látják, hogy nem hasznukra, hanem romlá­sukra igyekszik”. Ugyanezen év március 17-én a szegedi tanács újból könyörgött a királyi kamarának, hogy váltsa le Gombkötőt, meri az égetéssel, rablással, marháik elhajtásával szörnyűképpen fenyegeti őket. Nem tudják mi okon, hol egyiküket, hol másikukat maga elé rendeli és megbírságolja.¹⁶⁴

Gombkötő János füleki hadnagy – Szeged tiszttartója – 1641. augusztus 19-én össze­foglaló jelentést írt Szegeddel kapcsolatban a magyar királyi kamarának. Ebben leírta, hogy Szeged három részből áll. A várban és a külső várban (Palánkban) csak törökök laknak, akik természetesen a magyaroknak semmiféle adót nem fizetnek. A körülötte elterülő „derék magyar város” lakói azonban becsületesen megfizették az adót a magyar kamarának, mint volt királyi város polgárai. A szegediéi? közül azonban csak a Fazékszer nevű város­rész polgárai nem akarnak a magyar uraknak adót fizetni. „A Fazékszer pedig a Palánkhoz vagyon foglalva, de abban mind csak mester­emberek szorultak, s kívül laknak a palánkon a Tisza felől; ezek nem akarják a magyaror­szági urakat vallani (elismerni – V. Cs.f ha­nem mind afféle törökkel bélelt emberek; tisz­tán csak a törökkel értenek egyet, valahová szükség kívánja, a törökök titkos leveleit hor­dozzák országunk kárára; maguknak pedig csak a maguk hizlalására vagyon gondjuk.”

Miután Gombkötő hadnagy katonái erre kirabolták a Fazékszert, annak lakói kétség­beesésükben a szegedi török vár katonáitól

78

kértek segítséget – a magyarok ellen. A vár török katonasága azonban nem mozdult. A felbátorodott Gombkötő az árulásért a vá­rosrész felgyújtásával fenyegetőzött. Végül is Szeged városbírája győzte meg Gombkötő hadnagyot, hogy hagyjon fel fenyegetéseivel, mert a felégetéssel a török császár vára is „megégne”, s abból pedig nagy veszedelem származna.¹⁶⁵

Hogy hol volt Szegeden az említett Fazék­szer, nagyon bizonytalan. A város több törté­netírója – mivel Gombkötő hadnagy levele meglehetősen zavarosan fogalmazza meg a vá­rosrész helyét – Felsőváros valamelyik részébe helyezi. Más történetírók – például Vass Előd – az alszegedi Fazekas utcába (a mai Kisfaludy utca) és annak környékére (a mai Bem tábor­nok utcáig terjedő körzetbe) helyezi a neveze­tes városrészt. Gombkötő ugyanis azt írta, hogy a fazékszeriek a törökök leveleit hordoz­ták – a törökök leveleit pedig a szegedi mészá­rosok hordták. Egy 1620 körüli török össze­írás pedig Alszeged ezen részét nevezte „mu- halle-i kaszabat-i müszellemat”-nak, azaz a tö­rökök szolgálatában álló (müszellem) mé­szárosok (kaszabat) utcájának. Egy török le­vélből is értesülünk a szegedi mészárosok ezen szolgálatáról: „Mivel ezen a végvidéken sem a nyomorult hitetlenek, sem a muszlimok kö­zül senki sem vállalkozott a kormányzat leve­leinek hordására, a Szegeden lakó mészárosok vállalták ezt az állami szolgálatot, és Belgrád- ba, Temesvárra, Egerbe és Budára hordták a leveleket. Ezenkívül kalauzolták a muszlim ha­dakat.”

1654. október 14-én Musztafa egri pasa megerősítette a szegedi mészáros céh kivált­ságait: a török hadak kalauzolásáért a sze­

gedi mészárosokat – a „dzsiszje”-adó, a „csá­szár-adója” kivételével – minden teher (teklif) alól felmentette, s engedélyezte, hogy közülük nem lehet bírót választani. Ugyanis a rendkí­vül veszélyes és kockázatos városbírói teendő­ket senki sem akarta vállalni. Ezen úgy segí­tettek, hogy évente változtatva, szinte házról házra választották meg a városbírókat. Ezzel mindenkire legalább egyszer ráhárult a város­vezetés – nemegyszer életveszélyes – gondja.

Öt évvel később, 1659. október 19-én Hu- szejn egri pasa újra foglalkozott a szegedi mé­szárosok céhének kiváltságaival. Parancsában leírta, hogy: „A szegedi mészárosok ide jővén elmondották, hogy… városukban 35-en va­lónak, kik a mészárosság folytatása mellett a hódítás és a kincstár ügyeiben Buda, Temesvár, Eger és Belgrád vidékeiről küldött leveleket hordozták, a futárokat és a muszlim seregeket kalauzolták, s ezért a kincstár részére fejen­ként egy tallért fizettek csak, s… minden egyéb terhektől mentesek volánok. Ezen szol­gálat teljesítése közben részint természetes ha­lállal, részint az átkozott hajdúk gonoszsága miatt annyira megfogytak, hogy ekkorig nem maradt belőlük több tíznél… Mivel ismét sa­ját magoknak van bírójuk, tiltják a városi bí­ráknak a dolgaikba való bárminémü beavat­kozást. .. Ha kötelességükben ezentúl is hí­ven eljárnak s defter-szabtafejadójukat (dzsisz- je) megfizetik, tőlük semmi se követeltessék egyéb, rajtok kívül más mészáros ne lehessen; saját bírájok lévén, a város ügyeikbe, dolga­ikba ne avatkozzék…”

1662. június 13-án Iszmáil szegedi török kádi (bíró) jelentette Budára, hogy a szegedi mészárosok közölték vele, hogy sokan el­pusztultak közülük, s már csak kilencen ma­

79

radtak. Ezért kérték, hogy az elhalt szegedi mészárosok fiai közül Móra András és Fe­renc, valamint Kaszab Péter a mészárosok cé­hébe léphessen. Ugyanezen esztendő április 30-án pedig azt kérték a szegedi vár török pa­rancsnokságától, hogy Sebestyén György is közéjük állhasson. A török parancsnokok hozzájárulták a szegedi mészáros céh taglét­számának kiegészítéséhez. Sőt 1662. augusz­tus 31-én Dserrah Kászim egri török pasa írásbeli parancsot adott „Szeged várának diz- dárja (parancsnoka), a seregbeli agák (kapi­tányok), zaimok, tímárok (hűbéres spáhik), eminek (a spáhik parancsnokai), cseribasik (janicsártisztek) és más tisztségviselők” szá­mára, hogy a szegedi mészárosok szultáni ki­váltságait mindig és minden körülmények kö­zött tartsák tiszteletben!¹⁸®

Szeged városának azonban nemcsak a – vár­beli és a magasabb – török katonai és politikai hatóságokkal kellett érdekeiért megküzdeni. Vitába szállt a magyar királyság hatóságaival is. Ezekben az években – 1642-től- kezdődött a kun-puszták ügye, amiben Esterházy Mik­lós nádor – aki egyúttal a kunok és jászok fő­bírája is volt – rendet akart teremteni. A vá­ros a környező kun-pusztákat ugyanis már a XVI. században önhatalmúlag magáénak kezdte tekinteni. Jogalapjául az szolgált, hogy Hunyadi Mátyás 1462-ben, 1465-ben, 1469- ben és végül 1473-ban az ott lakó kunokkal azonos legeltetési jogot adott Szeged városá­nak. A közel két évszázad elteltével – közben a puszták kun lakossága is megritkult, rész­ben Szegedre telepedett be – a város a kun­pusztákat már kizárólagosan magáénak te­kintette. Mikor az ügyet 1642-ben a nádor megbolygatta, Szeged város tiltakozott a ná­

dor beavatkozása ellen. Kijelentették, hogy a vitatott területek az ő „nemes földjeik”, me­lyeket „a régi szent királyok és császárok ad­tak a városnak”. A nádor azonban kijelentet­te, hogy erről szó sem lehet, a várost legfeljebb legeltetési – és nem földesúri! – jog illeti meg. Hogy erre az ügyre egyáltalán sor kerülhetett, annak oka az volt, hogy 1562-től 1606-ig a ná­dori méltóság betöltetlen volt, s így korábban nem volt senki, aki ezt az ügyet szemmel tart­hatta volna.

A szegediek azonban tovább makacskod- tak, hogy a kiskunok kihalta után a város örökölte a pusztákat. A nádor végül is enge­dett. Dorozsma és Szentmihálytelek határát a városnak adta, de Csengele, Szentlászló, Mó- ricgáttya, Szánk, Majsa, Bene határáért a vá­rosnak ajándékot – évente két skarlát perzsa szőnyeget – kellett adnia a látszat fenntartása végett.

A vita úgy zajlott le, mintha a török had­sereg ott sem lett volna a szegedi várban és az egész szegedi szandzsákban!

Mindez hozzájárulhatott ahhoz, hogy 1642 után Szeged városa – amely eddig rendszeresen fizette adóját a magyar kamarának, mint volt szabad királyi város – néhány évre abbahagyta az adó fizetését is.¹⁶⁷ Ennek megtorlására az országgyűlés 1647-ben Csongrád megyét – és ezen belül Szeged városát – Borsod vármegyé­hez csatolta. Borsod azonnal kivetette Sze­gedre is a 8 forintos évi megyei – vagy „házi” – adót; 1649-ben pedig országgyűlési adó címén további 25 forintos adót. Ugyanakkor a ma­gyar országgyűlés a szegedi török szandzsák falvainak népét a „gratuitus labor”-ra, az „in­gyen munkára” is rá akarta kényszeríteni: 1647-ben a putnoki vár, 1649-ben pedig a

80

6. sz. vázlat. Szeged helyzete a Duna-Tisza közén

diósgyőri végvár erődítési munkálataira. Hogy mennyire sikerült az országgyűlés utasítását végrehajtani, nem tudjuk.

Bár 1647-től Szeged városa újra rendben fi­zette hajdani szabad királyi adóját a magyar királyi kamarának, a végvári katonaság fosz­togató portyázásai tovább folytatódtak. A sze­gedi főbíró 1648. augusztus 3-án újra panasz­kodó levelet menesztett a királyi kamarának. Leírta, hogy a város körül kóborló végvári ma­gyar katonák éppen a kamarához küldött sze­gedieket fogták fel; elvették pénzüket, lovai­kat és 45 forint értékű portékájukat. 1653. június 10-én újra panaszkodott a szegedi vá­rosi tanács a királyi kamarának, írván: „Mennyi ökreik, lovaik emésztődtek meg a végbeliek miatt, azt csak az Isten tudja!” 1655. június 7-én a város Ordódy János újvári magyar hadnagy ellen tett panaszt, aki elvett egy szegedi polgártól egy nyerges lovat és 60 tallért.

Az 1654. évben a váci püspökség is megkí­sérelte az egyházi adó beszedését Szegedtől, pedig a török hódítás előtt a város a Csanádi püspökséghez tartozott. A zavaros ügy miatt a váci püspök a szegedi ferences rendi gvárdi- ánt szólította fel; nézzen annak utána, hogy a szegedi szandzsák falvainak egyházi tizedei kit illetnek meg, s egyáltalán szedi-e azt va­laki?

1657-ben a szegedi városi főbíró újra a ki­rályi kamarától kért védelmet a szécsényi, gyarmati és füleki magyar királyi várak kapi­tányai és katonái ellen. 1659-ben pedig már a veszprémi főkapitányt figyelmeztette a magyar kamara, hogy a parancsnoksága alatt álló hajdúkat tiltsa el a szegedieken való „szonett­len kóborlásoktól”. Az eredmény az lett, hogy

1660. február első napjaiban a veszprémi haj­dúk újra átkeltek a Dunán, és kegyetlenül fel­dúlták Szegedet. Az esetet 1660. február 18-án Kovács János füleki lovas hadnagy – Szeged város királyi gondviselője – jelentette Fülek várából a magyar kamarának. Az ügy rész­leteiről, a következményeiről nincs tudomá­sunk. Néhány hónappal később június 19-én, Kovács János újra jelentést küldött a magyar kamarának. Jelentette, hogy május 23-án Sal- lay János és számos más szécsényi magyar ka­tona fosztogatott Szeged körül: Tápéról száz, Szegedről pedig kilenc marhát hajtottak el. Július 10-én a martonosiak – a szegedi török vár szandzsákjához tartozó egyik falu magyar lakosai – panaszkodtak a magyar kamaránál, hogy a gyarmati, a szécsényi és a füleki magyar katonák az utóbbi három esztendő alatt „tol­vaj módon” 620 marhájukat hajtották el. A le­vélben még a következőket írták: „Mint kó­dolatlan pogányságot pusztítanak, rontanak, penig köztünk még eretnek sincsen, hanem mind pápisták vagyunk és a római anyaegy­háztól függünk”

Áz 1655. évtől az erdélyi fejedelemség – II. Rákóczi György fejedelem – is megkísé­relte, hogy beavatkozzon Szeged város bel- ügyeibe. Miután ez sikertelen volt, 1660-ban újra kísérletet tett erre, de Szeged városa az er­délyiek minden követeléseit mereven eluta­sította.

Az 1666. évből nagyon alapos leírást ha­gyott hátra Evlia Cselebi török történetíró Szegedről:

„Szeged vára alakja: kerülete négyezer lé­pés; tornyai megannyi előbástyák; a vízitorony a Tisza partján van. Minden toronyban negy- ven-ötven kisebb-nagyobb sáhi-ágyú van. Két

82

kapuja van a várnak: egyik a nyugati oldalon a szőlőkre és kertekre néző kapu, mely mindig zárva van és csak szükség esetén nyílik meg; a másik az északra néző Szolnoki-kapu. A vár keleti falát a Tisza mossa; kikötője is ezen az oldalon van, s a Tisza és Duna hajói mind köz­lekednek oda. Mikor a Tisza vize nagyon kiáradott, a vár falait itt-ott megrongálta. A Tisza folyó az egész várat megkerüli, mivel a vár négy oldalát árok veszi körül. Az ellenség idejéből a mai belső vár maradt fenn. A külső vár nem olyan rendezett és díszes, mint a belső, csak Szulejmán khánnak ódonszerü dzsámija (nyilván a XIII. századi Szent Demeter-temp- lom) és minaretje érdemes látnivaló. A vár fa­lának belső oldalán földtöltés húzódik; a külső várnak pedig egész kerülete töltésfal. össze­sen háromezer deszkazsindelyes, alacsonyabb- magasabb háza van. Egy fürdője, egy fogadója, tizenegy kisebb-nagyobb temploma van, de sok romba dőlt (épület) helye is van. Kétszáz bolt, egy medresze (hittudományi főiskola), két mohamedán kolostor és két elemi iskola van még benne. Külső várát is a Tisza folyó folya körül, mivel ez is árokkal van kerítve.

Várparancsnoka és háromszáz vitéz és híres várkatonája van. Midőn mi ott voltunk (1666- ban), Felső-Magyarországból négyszáz katona jött és a városon kívül a Honka (homok?) hal­mok mögött a muszulmán népet lesték. Reggel az iszlám katonaság kiment és hevenyészett üt­közet történt, amelyben Szedsánzade beslü aga (könnyűlovassági kapitány), továbbá a mar- talóc aga (szerb gyalogos zsoldosok kapitá­nya) és tizenegy vitéz vértanúvá lett (azaz el­esett) és az ütközet helyén maradt. Az ellen­ségből harmincán fogságba kerültek. A vár­parancsnok (dizdár) gazdag lett és víg volt. Én

szegény azonban a vizsgálat elmén semmit sem kaptam; hanem mivel én is az ütközetben vol­tam, két foglyot, két lovat és két magyar pus­kát adtak”

Evlia Cselebi – mielőtt Szegedre ért – végig­utazta a szegedi szandzsákhoz tartozó vára­kat:

„Titel vára… A szegedi szandzsákban vaj­daság (katonai körzet). Van egy várparancs­noka, húsz várkatonája, helyettes bírója, szám­vevője, janicsár szerdárja (altisztje), eminje (bégje), adószedő agája, építészeti agája. Vára a Tisza foly ónak a Dunába ömlésénél, négy- szögű, kicsiny vár. Kerülete ezer lépés. Össze­sen három mihrabja (imahely), három med- reszéje (egyházi iskola), két kolostora és négy elemi iskolája van. Bazárjában nyolcvan bolt van. Kikötője jól kiépített; háromszáz sórak­tára és más terményraktárai vannak, mivel az erdélyi vilajet (tartomány) minden sója innen megy a Dunán…

’Zenta palánka… A szegedi szandzsák föld­jén, a Tisza folyó partján, egy sík réten négy­szögű kis palánka. Van vár parancsnoka, húsz katonája, eminje, helyettes bírája. A várban van néhány kisebbszerű bolt és egy dzsámi, melyet (keresztény) templomból alakítottak át.

Szabadka palánka… Jelenleg a szegedi szandzsák földjén vámfelügyelőségi hely. Pa­rancsnoka és százötven vitéz várkatonája foly­ton a felső-magyarországiakkal harcol. Van janicsár-szerdárja (tizedese), helyettes bírája, számvevője, adószedője, eminje, építészeti agá­ja. Vára egy végtelen terjedelmű mező köze­pén fekszik. Nyugati részén egy kis tó van, melyben különféle ízletes halak vannak. Várá­ban negyven katonaház és egy dzsámi van. Külsővárosa tömítésfal kerítésű palánk, mely­

83

ben száznegyven nádfedelű magyar ház van. Kertje és szőleje igen sok van.

Martonos vára… A szegedi szandzsákban az egri (török) katonaság javadalma. Várpa­rancsnoka és tizenöt katonája van. Vára a Ti­sza partján fekvő kicsiny vár. Külsővárosa százötven nádfedelü magyar házat és egy temp­lomot foglal magába. E várból igen nehezen lehet szárazföldön Szeged várába menni, ezért összes lovainkat hajóra raktuk és a martonosi vizen Szeged felé mentünk. Egy óra alatt a vi­zen átmenve, lovainkra ültünk és Szegedikbe (Szegedre) érkeztünk.” (Itt folytatódik Szeged leírása.)¹⁰⁸

Az 1660-as évek végén változatlanul tovább folytatódtak a felsó’-magyarországi királyi vég­várak – elsősorban magyar – katonáinak fosz­togató portyázásába szegedi török vár körül, leginkább a magyar lakosság rovására.

1668. január 30-án Babarczi János szegedi főbí ró újra panaszkodott a magyar kamaránál, hogy a végbeli katonák fosztogatásai már tűr­hetetlenek: „De óh, mire jutottunk! Kivált­képpen a mi nemzetségünk (nemzetünk) nyúz, foszt, utat áll, sarcoltat, marháinkat prédálja, házainkat dúlja és égeti; a kit a végvárakban oltalmunknak véltünk, csak színnel, nem szív­vel volt!” A főbíró megemlítette a levélben, hogy az előző, 1667. év tavaszán egy – a füleki, korponai és lévai magyar végvárakból való – lovascsapat érkezett Szegedre. „Az szegény nép a bíró házánál (azaz Babarczi János házá­nál) strázsált, hírük nélkül, akutomban egy­néhány török lappangott, zajlani, morgolódni kezdett az katonaság, az török arra puskát lőtt; az katonák azonban egymásnak kiált­ják: Ahon, úgymond, a városiak a törökkel ele- gyében állat (azaz a városiak a törökökkel ját­

szanak össze, s ők rejtették el a bíró házánál a török katonákat), kiált, úgy lüvöldöz; maga csak egyet se lűttek, se nem kiáltottak alatt.”

A magyar végvári katonák ezen úgy felbő­szültek, hogy dühükben 64 marhát hajtottak el e napon a városból. Babarczi János főbíró a levél végén panaszkodott, hogy eddigi gond­viselőjük, Bélteki Pál füleki kapitány elhagyta őket. Kérte ezért a pozsonyi magyar kamarát, hogy parancsoljon a garázda magyar kato­nákra, hogy hagyják nyugton Szegedet, amely a magyar kamara városa és az adóit becsület­tel mindig megfizette. 1668. március 12-én is­mét panaszkodott, hogy a királyi végvárak magyar katonái újra elhajtották a szegediek marháit a legelőkről. Sőt, a katonák – feltehe­tően az előző évi eset megbosszulására! – a városban meggyújtottak egy ólat és egy aklot, s onnan „kötözött” ökröket hajtottak el. Ugyanakkor a katonák a szegedi halászokat is annyira sarcolják, hogy azok már nem mer­nek kimenni a megszokott halászó helyeikre.

Móra Balázs, a következő szegedi főbíró – 1669. május 27-én – újra könyörgött a magyar kamarának, hogy védelmezze meg őket a kó­borló magyar katonák ellen, mert azok kegyet­lenebből sanyargatják őket, mint az „idegen nemzet”, azaz a törökök.

Nagy gondot jelentett a szegedieknek az is, hogy a török adószedők a környékről vissza­térve, a beszedett adópénzzel nem a várban szállásoltak, hanem az alsóvárosi ferences ba­rátok kolostorában. Ezért 1670-ben a szege­diek panaszt tettek az egri török pasánál, „hogy midőn az eminek vagy fejadószedők a hadsereg zsoldjára és ellátására szükséges csá­szári jövedelmet oda alá beszedvén Szegedre hozzák, őrizet végett nem a várban arra ren-

•

84

deli toronyba szállítják, mint még néhány év­vel ezelőtt, hanem a zárdában helyezik el a szegény ráják (ti. a szegedi keresztények) nagy bajára”. Ugyanis a kolostorban elhelyezett pénzt a kóborló magyar katonák bármikor el­rabolhatták, s a kárt a törökök nyilván Sze­geden szedték volna be.

Dávid János szegedi főbíró 1672. február 9-én újra panaszt tett a pozsonyi magyar ka­maránál, hogy a korponai végvár magyar ka­tonái megint rátörtek Szegedre. Betörtek Nagy Gáspár házába, onnan minden holmit elraboltak, Nagy Gáspárt és feleségét pedig tűzzel sütögették és kínozták. Három évvel később, 1675. július 11-én Móra Balázs fő­bíró újabb panaszt tett a kamaránál, hogy „Az török igája alatt vagyunk ugyan, de még nincs az olyan súlyos, mint a végházakban la­kó katonáknak az ü naponként való súlyos terhe, nemcsak nekünk pedig, hanem még az kömyül való falvaknak is romlásukra és pusz­tulására vagyon. Vagyon ugyan tiszttartónk- tul és gondviselőnktül elég tilalmunk, hogy afféle hatalmaskodóknak semmi sarcot ki ne adgyunk, de nem állhatjuk meg, mert mar­háinkat elhajtják, embereinket sanyargatják, verik, tagolják és sarcoltatják. Azonkívül az környül való rác jobbágyok is igen-igen haj­togatják loppal marháinkat.” 1675. október 21-én a szegedi főbíró újra jelentette, hogy a nyár folyamán Kovács György és Borsod me­gyei katonatársai újra a városra törtek, s „tör­vényen kívül váló patkópénzt vettek rajtuk”, s ezenkívül elvettek még a várostól 25 tallért és 300 forintot.

Az 1678. évben csőstül zúdultak a terhek a városra. Március 17-én Kovács János főbíró jelentette a kamarának, hogy a várost a törö­

kök nagyon megadóztatták: 2839 forint sze­kér- és tábori pénzt kellett fizetniük, ugyan­akkor Borsod vármegye is 500 tallér adót ve­tett ki rájuk. Nagy megnyugvást jelentett a szegedieknek, hogy 1679. július 12-én Muham- med budai pasa utasította a szegedi török bí­rót (kádit), hogy a beszedett adópénzt ne tartsák a ferencesek kolostorában, hanem a régi szokás szerint a vár egyik tornyában.

1679. augusztus 18-án Egyed Ferenc feren­ces rendi elöljáró jelentette a magyar kamará­nak, hogy a lévai, füleki, szendrői és olnadi várak magyar katonái a Szeged melletti Lu­dasról elhajtottak 400 marhát, 80 lovat, 35 embert pedig elhurcoltak és csak 2000 tal­lér váltságdíjért hajlandók azokat szabadon engedni.

Az 1680-1683-as esztendők viszonylag nyu­godtan teltek el. Omer szandzsákbég, vala­mint Musztafa bég, a szegedi vár parancsno­ka – úgy látszik – jobban szemmel tartotta Szeged környékét.

Az 1664 augusztusa óta fennálló hivatalos „béke” 1683 áprilisában véget ért. A török bi­rodalom nem hosszabbította meg a békét, ha­nem 1683. április 1-én hadat üzent a Habsburg- birodalomnak. A török hadsereg főerői a Dunántúlon vonultak fel Bécs irányába, de a Duna-Tisza közén is felélénkültek a török csapatmozgások.

1683. július 29-én IV. Mohamed török szul­tán elrendelte, hogy a török hadsereg lóállo­mánya részére csak a szegedi szandzsákban kilencezer szekér szénát hajtsanak be a la­kosságon „egyenletesen és igazságosan”. Eb­ből a szegedi szandzsák részét képező titeli „náhijé” (körzet) lakosságára négyezer, a sze­gedi, a bácsi, a bajai és a zombori „náhijék”

85

keresztény lakosságára pedig ötezer szekér széna beszolgáltatási kötelezettsége esett. Az utóbbi négy „náhijé”-ben minden lakó­házra négy és fél szekér széna jutott.

A nagy katonai felvonulások miatt a keres­kedők nem mertek útnak indulni a vásárokra. Más városokkal egyidejűleg, a szegedi vásá­rok forgalma is megcsappant. Ezt a szultáni adószedők és vámosok mellett a Palánkban lakó török kereskedők, illetve a vár török őr­sége is megsínylette. Ezért 1683. augusztus 15-én a szegedi várban szolgáló Mahmut bö- lükbasi (tizedes) – nyilván a szegedi szan­dzsákbég megbízásából – felszólította a kecs­keméti, a körösi, a ceglédi, a jászberényi, az árokszállási és a gyöngyösi lakosokat, hogy a Szent Mihály napi (szeptember 29.) szegedi vásárra jöjjenek el bátran, „mivel itt jó békes-

séges ország vagyon”. Jövet-menet pedig a szegedi vár török katonaságának oltalmában lesznek. Néhány nappal később a szegedi vár­ból Mankocs csorbadzsija (janicsár altiszt) ugyancsak a szegedi szandzsákbég parancsá­ra – körlevélben szólította fel a losonciakat és a rimaszombatiakat. Csalogatta őket Szeged­re, hová tizenöt hajórakomány szép és drága áru érkezett Isztambulból. Bátorította őket, hogy „most nem haitik aféle rossz hír, akiiül kellene félnünk, hanem jó hírek hallanak most”.¹⁶⁹ Ezek a hírek nyilvánvalóan a török hadseregnek Bécs alatti kezdeti sikereire vo­natkoztak. Azonban rövidesen – 1683. szep­tember 12-én – a Bécset ostromló török had­sereget katasztrofális vereség érte az egyesült osztrák, birodalmi német és lengyel hadsere­gektől. i

A török uralom bukása

(1684-1686)

A török hadsereg Bécs alatti veresége után alig másfél hónappal – 1683. október 27-én – a szövetséges keresztény hadak már ellentá­madásba lendültek, s első sikerük Esztergom várának visszafoglalása volt. A következő év nyarán – 1684. június 27-én – Vácnál megver­ték a magyarországi török fősereget, melyet Musztafa budai pasa vezérelt. Három nappal később felszabadították Pestet, s körülzárták Buda várát. Július 22-én Érdnél újabb csapást mértek a török hadakra, november 3-án vi­szont abbahagyták a törökök által vitézül vé­dett Buda ostromát.

A törökök számára egyre súlyosabb hely­zetben véget ért az eddig békésnek mondható viszony a magyarországi török helyőrségek és a lakosság között. A szegedi szandzsákbég, Omer bég is elrendelte az ostromállapotot Szegeden. A bég minden magyarban poten­ciális ellenséget látott – joggal. Különösen gyanúsnak tartotta – és kémkedéssel vádolta, ugyancsak nem alaptalanul – az országban jövő-menő, kolduló ferences barátokat.

Nem tudni, milyen ok késztette Omer béget arra, hogy 1684 nyarán katonákat küldött az nlszegedi (alsóvárosi) ferences kolostorba, s elfogatta Fülöp András gvárdiánt, akit a sze­gedi várba hurcoltak, ott kegyetlenül meg-

„Körmötlen macskának nehéz fát hágnyi. Sánta ebnek Bécset nehéz megjámyi…” (Csúfolódó ének a törökök Bécs alatti kudarcáról. Részlet)

vertek, és még „oldalát sem szánta sütögettetni a pogány török”.¹™ A gvárdiánnal együtt még más ferences barátokat is fogságra vetettek a szegedi várba, s a török katonák a kolostor egész élelmiszerkészletét elrabolták.

Nemsokára – 1685. január 26-án – újra a kolostorra törtek a várbeli török katonák, s Nagy János házfőnököt, Fülöp Andrást és még három szerzetest Izlam aga elé hurcoltak a szegedi várba. Hasonlóképpen a várba vit­ték a vidéken járó és éppen hazatérő Zákonyi Domonkos szegedi polgárt is. Izlam aga újra kémkedéssel vádolta a ferences barátokat. Megfenyegette őket, hogy ha nem vallanak, megkorbácsoltatja, majd karóba húzatja őket. Végül is – amikor a város váltságdíjat ajánlott fel a várba hurcolt szerzetesekért – a török parancsnok szabadon bocsátotta a ha­lálra rémült papokat.

A törökök brutalitása annyira megrémítette a szegedi polgárságot – s a fentebb leírtakkal nyilván ez volt egyedüli célja a törököknek hogy 1685. december közepén semmiféle for­mában nem mertek kapcsolatba kerülni a Szarvasnál és Szolnokon gyülekező császári hadakkal. December közepén a Szolnoknál összpontosított császári hadtest hadbiztosa, Wéber Dániel ezredes meghódolásra szólí-

87

tóttá fel a szegedi városi tanácsot. A városi tanács és a főbíró még csak válaszolni sem mert a császáriaknak, nehogy magukra uszít­sák a megvadult várbeli törököket. A császári hadbiztos árulással magyarázta a szegedi ta­nács hallgatását, s a következő felszólításában akasztással fenyegetőzött, s bejelentette, hogy nagyon megkeserülik a szegediek, ha a török vár erejében bíznak.¹⁷¹

Feltehetően a császári parancsnokság uta­sítására történt, hogy 1685. december 24-én éjszaka a gácsi végvárból való Nagy Péter és ötven magyar katona betört Szegedre. Nem tudni, mi okból, rátörtek egy Csöpörke Máté nevű szegedi polgár házára. A házat kirabol­ták, majd Csöpörkét megkötözve magukkal hurcolták a pusztára, ahol embertelenül meg­kínozták. Csöpörkét a kecskemétiek szaba­dították ki fogságából, de ők is csak 500 tallér váltságdíjért adták vissza a szegedi tanács­nak.¹⁷²

1685. december második felében Szegedre érkezett Oszmán pasa török serege is. Annak ellenére, hogy az újonnan érkező csapatokat a város élelmezte, a várbeli török bég – azzal az indokkal, hogy a várbeli katonai raktárakból élelmezték a csapatokat – 47 600 akcse hozzá­járulást követelt a várostól. A városi tanács kétségbeesetten tiltakozott ez ellen a Belgrád- ban székelő török főparancsnoknál, Cserkesz Ahmed főszerdár pasánál. A főszerdár szem előtt tartva a szultánnak még májusban ki­adott szigorú rendeletét – ti., hogy a török csa­patok „az erőszakoskodásoktól és a lakosság zaklatásától nagyon őrizkedjenek” – leintette a szegedi béget.¹⁷³

Oszmán azonban sűrűn küldözgette a sze­gedi táborból parancsait a környező városok­

ba. Követelte, hogy három nap leforgása alatti küldjék be Szegedre az elrendelt takarmányt, élelmet, mert ha nem, hát „egynéhány ezen magával rájuk megyen és amely tejet az onyJ juktól szoptak, az is keserű lészen!” Csald Kecskemét városától 300 „kila” (azaz 600Í mérő; egy mérő=62 liter) árpát, 5000 db kéj nyeret, 200 juhot, 100 vágómarhát, 200 szeJ kér szénát, 200 „oka” vajat (egy oka= 1,2 kgu és öt ágyú alá való szekeret (szekerenként 6-6| ökörrel) rendelt be a szegedi várba.¹⁷⁴ Mivei a kecskemétiek nem intézkedtek elég győri san, néhány nap múlva levelében megfenyel gette a kecskeméti tanácsot, írván: „Talált hallottátok most itt Szeged táján mennyi eml bért nyársba vontak, de azt elhigyjétek, hogji nem annyit, hanem hat vagy kilenc annyif nyársba vonatok bennetek, ha a megírt reátoM rendelt parancsolataimat végbe nem wzil tefc.” I

A Szolnoknál összpontosított császári hal daknak nem voltak pontos adataik a Szegedi nél táborozó török csapatok erőiről. Hiába küldték ki felderítőiket Szeged alá, a hírei! pontatlanok voltak. Ezért Weber Dániel ez] redes császári tábori biztos Kecskemét váró] sára parancsolt, hogy kémkedjenek számára] Szegednél. A török pasák hangvételéhez ha] sonló durva hangú levél szövege a követkéz® volt: „Ti hamis lelkű kutyafiak, hányszor wiőg] parancsoltam, hogy jó kémeket tartsatok, jó] rassatok Szeged alá, kik az híreket igazán meg* hozzák; ihol az ti emberetek volt oda, mégis másunnan hozzák meg az hírt előbb ti nálatok* nál: elhidgyétek nyakas lélek Kurafiai bizoi* felkaróztatunk benneteket az illy hamisságotok kért; éjjel-nappal postán jöjjenek-mennyeneA embereitek, az ki most oda volt, lóhalálban jój’l

88

Jön, mert bizony felakad érte … Parancsolom azért fejetekre, hogy holnap a gabona (is) itt le­gyen vagy hatvan szekérrel; egyébiránt úgy bánunk veletek, mint afféle pribék (törökkel praktáló, törökké vált) kutya Emberekvel.”™ 1686. január 20-án a császári csapatok meg­indultak Szolnokról Szeged felé. Útközben csatlakozott hozzájuk Petneházy Dávid ma­gyar huszárezrede. Két nap múlva a császári lovasság eló’revetett osztagai már Szeged kö­zelében jártak. Claude Florimond Mercy gróf császári altábornagy már ekkor tervbe vette a szegedi vár elleni támadást.

A császári fősereg előtt vonuló lovasezredek január 22-én Szegedtől nem messze szekérka­ravánra bukkantak, mely háromezer török lo­vas katona fedezete alatt a szegedi vár felé vo­nult. Az előrevetett császári csapatok parancs­noka, Hans Heissler tábornok német lovasez­redeivel és Petneházy magyar huszáraival meg­rohamozta, és legázolta a szekereket védő tö­rök lovasságot. A császári lovasság olyan erő­vel üldözte a menekülő török lovasokat, hogy szinte azokkal egyidejűleg érkeztek Szegedre. A császári lovasok a menekülő törökök sarká­ban, betörtek a külső várba. A török lovasok közül csak keveseknek sikerült bemenekülni a belső várba. Nagy részüket a Palánk utcáin tomboló lovassági közelharcban koncolták fel h német és magyar lovasok. Azonban csak a Palánk került a császáriak kezébe. Mivel a seregnél aknászok és tüzérek nem voltak – mint azt Heissler jelentette a „hét nagy kerek toronnyal” megerődített „erős vár” ostromára még csak gondolni sem lehetett.

A támadás után a császári lovasság elárasz­totta a Palánkon kívül Alszegedet és Felszege­det is. A városi tanács által a királyi kamarának

összegyűjtött adót elrabolták, sőt a városi ta­nácson 140 aranydukátot is behajtottak. Utá­na a városban található valamennyi élelmet és takarmányt elvették a lakosságtól. Miután a vár ostroma reménytelen volt, Heissler generá­lis felgyújtana a külső várat, a Palánkot. Ezt követően-háromnapi ott-tartózkodás után- a császári lovasság „igen sok fogollyal, sok te­vével, öszvérrel, lóval, számos zászlóval és dob­bal” elvonult vissza Szolnokra. A harcokban a német csapatoknak alig volt vesztesége, ugyanakkor Petneházy lovasai közül mintegy ötszáz magyar katona halt hősi halált.

Az elvonuló császári lovasság annyira kira­bolta a várost, hogy a tanács 1686. február 4-én az alábbi levelet volt kénytelen írni a magyar királyi kamarához: „És ezen őfelsége Ármádiá­ja a Szegedi vár mellett levő kerített várost (ti. a Palánkot) magának accupálta (elfoglalta) vala és harmadnapig lakván benne, az várat otthagy­ván, megégették az várost; és midőn az Ármáda visszatért Szolnok felé, valamennyi járó ökreink és lovaink voltak, szekerestül mind elhajtották, amelyek azután mind együl oda vesztek. Azt, bi­zony nincs annyi tehetségünkben, hogy számon vehetnénk, az mennyi károkat vallottunk”™

A császári csapatok elvonulása után néhány nappal Szegedre érkeztek a török hadak. A pa­rancsnokságuk – minden alap nélkül – azzal vádolta meg a szegedieket, hogy összejátszot­tak a császáriakkal, kezükre akarták játszani a várat és a várost. Az említett február 4-i levél szerint a törökök megfenyegették a szegedie­ket: „Csak Isten őfelsége volt oltalmazónk, hogy mind együl kardra és rabságra nem jutot­tunk, Mert úgy volt kiadva reánk a szentencia, hogy ha ágyú találtatik az templomban (sic!), tehát hét esztendősen felül kardra hányjanak és

89

azon alul rabságra vigyenek. Mivel ismét az ha­talmas török császár szerdár basája (Cserkesz Ahmed) sok számú népével elpusztult váro­sunkban megszállott, előle nagyobb része né­pünknek az rétekre szaladt, hanem az szegény szent Ferenc atyánk szerzetin levő klastrombeli páterek, fráterek és biráink az tatárok által mind együl megkötöztettek és iszonyúképpen sok kimondhatatlan kínokkal kinoztattak és úgy vallattattak, kik közül még mostan is sokan fekszenek.”

Cserkesz Ahmed szerdár-pasa csak váltság­díjért engedte szabadon az elfogott ferencese­ket és a városi tanácsot: „Nyársakat csinálván – mint a fenti jelentés írta – majd tizennégyig az szegény pátereinknek, frátereinknek és biráink- nak, az kikért sok summa kincset kellett adnunk, és most is az sok vádak miatt sokak vasat visel­nek közülünk. Sok az kívánság tőlünk, nincs pe­dig honnét fizetnünk.” A levélben leírták még azt is, hogy az ez évi adót nem tudják befi­zetni, mert a császári és a török csapatok egy­aránt teljesen kifosztották a várost, sőt a már begyűjtött kamarai adót is elrabolták. Egyút­tal könyörögtek a királyi kamarának, hogy legalább a császáriak által Szolnokra hurcolt igásökreiket kapják vissza.

A szegedi vár török őrsége – megtorlásul a Palánk felégetéséért – 1686 márciusában, hús­vét körül Kecskemétig pusztított. A védtelen Kecskeméten fosztogattak, majd 300 kecske­méti magyart rabláncon a szegedi várba hur­coltak, s ott katonai szolgálatra és katonai munkára kényszerítették őket.

Cserkesz Ahmed hadai után, 1686. április 12-én a szegedi török táborba bevonult Thö­köly Imre fejedelem is utolsónak maradt hívé­vel, Petróczy Istvánnal és ezer magyar kuruc-

cal. A török és magyar hadak a vártól ÉNy-ra ’
a „két Érközben” táboroztak le. Közben
1686. április 13-án – a Mercy altábornagy él
Heissler tábornok parancsnoksága alatt álló
császári hadak Szolnokról Kecskemétig nyo4;
múltak előre. Mikor ezt Cserkesz Ahmed meg<|
tudta, tatár lovascsapatokat indított el Kecs*
kémét felé. 4

A török parancsnokság felderítő tevékenysó*,
ge mégis eredménytelen maradt. Ugyani!
1686. április 24-én kora hajnalban a császári:
lovasezredek rajtaütöttek a szegedi török tábo-
ron. A török-kuruc seregben olyan pánik tört
ki, hogy az majdnem katasztrófával végződött.:
A török katonák közül csak keveseknek sike«j
rült bemenekülni a várba, nagyobbik részüket,
a Tiszának szorították. A lovon-gyalog mene-
külő török katonák tömegesen fulladtak a Ti4‘
sza vizébe, s Cserkesz Ahmed szerdár-pasa é!.
Thököly Imre fejedelem is életveszélybe ke*1
rült.¹⁷⁷ A roham után a császári csapatok fel*
gyújtották a török-kuruc tábort, majd Szol-
nokra vonultak vissza. A harc során a császári
csapatok 23 halottat és 25 sebesültet vesztet
tek.

Néhány nap múlva Ahmed szerdár-pasa ha
dai Belgrád felé vonultak el. A visszavonuld
törököket a menekülő szegedi török lakosság
szekéroszlopai követték. Cserkesz Ahmed pasi
a szegedi vár védelmére kétezer török katona
hagyott vissza. A török csapatok között telje!
apáthia vált úrrá, a „Kiszmet”, a „végzet” be
teljesedését látták közeledni. Ennek ellenére
már május 26-án a szegedi vár török parancs
noka behajtotta Kecskemét városán az 155(
tallér hátralékos adót, valamint nagy meny

nyiségű takarmányt és élelmet.¹⁷⁸

1686 júniusában a Habsburg-oldalra átá

90

lőtt erdélyi hadak Thököly Imrét kiverték Er­délyből; június 18-án pedig a császári hadse­reg (mintegy 65 ezer katonával) körülzárta és ostrom alá vette Buda várát. Miközben Szoli­mán pasa nagyvezír a Dunántúlon vonult fel Buda felmentésére, a nagyváradi és temesvári török pasák Szegednél vonták össze hétezer főnyi hadseregüket. Heteken át tanakodtak, hogy vonuljanak-e Buda felmentésére. Végül is – féltve a Szegeden összevont négyszáz szekér- nyi élelmiszert és lőszert – nem mozdultak. Úgy döntöttek, bevárják Szolimán pasa nagyvezírt, akinek főerői (65 ezer katona) Eszéknél készül­tek a Dráván való átkelésre; tízezer katonája pedig július közepén Szegedre érkezett. Hosz- szas tárgyalások után elhatározták, hogy leve­let küldenek a budai várban védekező Abdur- rahman pasának. Két szegedi magyar polgárt arra kényszerítettek, hogy a levelet a körülzárt Buda várába vigyék. Nehogy rászedhessék a törököket, családjukat – visszatértükig – a sze­gedi várba hurcolták és elzárták. A két szegedi polgár szerencsésen megjárta Budát; átadták a levelet és választ is hoztak.¹⁷⁹

Ezt követően a nagyváradi és temesvári tö­rök pasák csapataikkal Eger felé vonultak fel. Szolimán nagyvezír visszatért Eszékre, majd hadaival megkezdte előnyomulását Buda fel­mentésére, de augusztus 14-én – Buda alatt – Biánál a szövetséges hadseregtől súlyos vere­séget szenvedett. Két héttel később, 1686. szeptember 2-án – egész napi öldöklő roham után – Buda várát a keresztény hadak elfoglal­ták.

Buda elestének hírére a szegedi vár pa­rancsnoka, Ibrahim pasa – aki mindenütt áru­lást .szimatolt – elfogatta a szegedi városi ta­nács minden tagját és az alszegedi ferences ba­

rátokat, s valamennyiüket a várba hurcoltatta. Ibrahim vérpadot ácsoltatott a vár kapuja előtti téren, s már a vérpadra hurcolták a város vezetőit, mikor a pasa kegyelmet adott mind- annyioknak.¹⁸⁰

Buda visszafoglalása után Lotharingiai Ká­roly, a császári hadak főparancsnoka utasítást adott ki, hogy előkészületeket kell tenni az or­szág déli felében fekvő legnagyobb erősségnek, Szeged várának visszavételére. A támadásra és ostrom vezetésére hosszas vita után végül is De la Vergne császári tábornokot nevezték ki. A támadás végrehajtására pedig hét német lo­vasezredet, négy dragonyosezredet, egy ma­gyar huszárezredet, továbbá öt német gyalo­goszászlóaljat és egy magyar gyalogosezredet jelöltek ki.

A hadtest 1686. október 2-án érte el Kiskun­halast. De la Vergne tábornok – karóba húzás terhe mellett – azt követelte a városi tanácstól, hogy azonnal szállítsanak táborába ostromhoz szükséges rőzsekötegeket, karókat, valamint vágómarhákat, juhokat és takarmányt. Ezzel egyidejűleg a tábornok a kecskeméti városi ta­nácshoz is küldött hadikövetet. Farkas János magyar kapitány adta át a tábornok üzenetét: ha „karóban nem akarnak száradni”, úgy szál­lítsanak azonnal Szeged alá húszezer kéve rő- zsét, nyolcvanezer (egyenként négy láb hosszú, azaz 120 centiméteres) karót; továbbá a kato­náknak élelmezésére száz nagy kövér vágó­marhát, kétszáz kövér juhot és tíz szekér abra­kot. Mindezt négy nap alatt a szegedi vár kö­rül kiépített ostromtáborba kellett szállítani- ok.¹⁸¹

A császári tábornok kegyetlen parancsával szinte egyidejűleg érkezett Kiskunhalasra és Kecskemétre a szegedi bég nemkülönben szigo­

rú utasítása is. A bég megparancsolta, hogy „ha ennek utána akartok tündöklő császárunk jobbágyai lenni”, azonnal szállítsanak élelmet és takarmányt a szegedi várba.¹⁸² A két város tanácsa végül is úgy döntött, hogy csak a csá­szári tábornoknak engedelmeskedik.

1686. október 3-án a császári hadtest előre­vetett osztagai megközelítették a szegedi várat. A vár körül táborozó török csapatok sietve át­keltek a Tiszán, s az újszegedi partokon száll­tak táborba. Ezzel egyidejűleg hajóhidat épí­tettek a vár tiszai kapujától az újszegedi partig, hogy azon át támogathassák a körülzárt és ostromlott várat.

1686. október 5-én – az elővédek nyomában – Szeged alá érkezett a császári fősereg: a „Saint Croix”, a „Götz”, a „Gondola”, a „Trouchess”, a „Veterani”, a „Caraffa”, a „Sax Lauenburg” lovasezredek; a „Tetwin”, a „Magúin”, a „Castell” és a „Crabat” drago- nyosezredek; a „Fürstenberg”, a „Kayser- stein”,a „Szerémi”, a „De Croix” és a „Metter­nich” gyalogoszászlóaljak; továbbá a Barkó- czy generális parancsnoksága alatt álló egy ma­gyar huszár- és egy gyalogezred. A tüzérség azonban mindössze négy ostromágyúból ál­lott; összesen 200 db golyóval.

Miközben a lövegeket felállították a vár északi falával szemben, a vár alá érkező csapa­tok azonnal rohamra indultak a külső vár, a Palánk sáncai ellen. Az első rohammal áttör­ték a külső vár kettős sáncárkát, megmászták a sáncot és betörtek a Palánkba. A roham olyan gyors és lendületes volt, hogy a külső vá­rat védő török csapatok alig tudtak a várba visszavonulni. A visszavonuló török katonák nyomában az üldöző császári gyalogság majd­nem betört a várba is. Csak a déli falon és erő­

dítményeken felállított török ágyúk kartácstü- zében hátrált meg.

Október 5-6-1-én a császári csapatok – mi­vel a külső vár már a kezükben volt – csak egy negyed körív formájában vették körül északról és nyugatról a szegedi várat. Nagyjából az új Tisza-híd szegedi hídfőjétől indult az ost­romvonal. A mai hídfőtől a Római és Brüsz- szeli körút vonalán húzódott a tábort a várral szemben védő belső sáncvonal. A nyugati irá­nyú sáncrendszer a mai Párizsi körút vonalán déli irányba fordult, s valahol a mai Nemesta­kács és Felhő utca körzetében ért véget. A belső sáncvonal, a contravalláció mögött helyezked­tek el a csapatok. A Tisza-part, a mai Kis-Ti- sza, Tápéi és Csaba utcák térségében vert tá­bort a „Fürstenberg” és „Kayserstein”, majd a „Szerémi” gyalogoszászlóalj. Ettől nyugatra – valahol a Szilléri sugárút és Hajós utca keresz­teződése táján – állították fel az élelmiszerrak­tárakat. Ezektől délre – a Tisza és a Szent György tér között – helyezték tüzelőállásba a négy ostromágyút, szembe a vár északi falával.

A mai Szilléri sugárút és a József Attila su­gárút közti vonalon táborozott le (keletről nyugatra húzódó sorrendben) a „Castel” dra- gonyosezred, a „De Croix” gyalogzászlóalj, a „Metternich” gyalogoszászlóalj és a „Tetwin” dragonyosezred. A fordulóponton a „Götz” lovasezred táborozott. Innét déli irányba for­dult a táborok sora: a „Saint Croix”, a „Trous- hess”, „Gondola”, „Veterani”, a „Caraffa”, a „Sax Lauenburg” lovasezredek nagyjából a mai Párizsi körút és Kossuth Lajos sugárút ke­reszteződéséig táboroztak. Ettől tovább déli irányba a „Magúin” és „Crabat” dragonyosez- redek helyezkedtekelnagyjábólamai Londoni körút és a Tolbuhin sugárút kereszteződéséig.

92

A záróvonal déli végén volt Barkóczy gene­rális szállása, melyet északról és délről a ma­gyar huszárezred, keletről és nyugatról a ma­gyar gyalogezred két-két tábora zárt körül. Itt egy déli irányba néző sánc kötötte össze a belső sáncvonalat a táborokat északi és nyugati irányból körülzáró külső sáncvonallal.

A táborokat a külső támadástól védő „cir- kumvalláció” sáncvonalán 7 átjáró nyílott. Ebből éksánccal megerődített kapu négy volt: egy az élelmiszerraktárak mögött (nagyjából a mai Szilléri sugárút körzetében. A következő a „Tetwin” dragonyos- és a „Götz” lovasezre­dek mögött, valahol a mai Sándor utca kör­nyékén. Ezt követte a „Trouchess” és a „Gon­dola” lovasezredek mögötti kapu, nagyjából a mai Klapka tér körzetében. Megerődített sánc­kapu nyílott nyugat felé még a Kossuth Lajos sugárút és Rókus tér körzetében. Ettől délre volt még két kisebb átjáró a cirkumvalláció sáncvonalán.

Október 7-én – miközben a vár körül felvo­nuló csapatok a sáncmunkákon dolgoztak, De la Vergne tábornok száz lovas kíséretében fel­derítési céllal körbelovagolta a vár és a belső sáncvonal, a kontravalláció közti terepet. Az ostromtüzérség állásai és a vár északi fala kö­zötti körzetben – a mai Zsótér és Festő utca tá­ján – egy nádas, bozótos területen nyargaltak. Ekkor váratlanul – a Tisza partja felől – puskák sortüze dördült. A sortűz után a Tisza-parti bo­zótból török janicsárok rohantak a megzava­rodott lovascsoportra, s valamennyiüket – köz­tük De la Vergne tábornokot is – felkoncolták. Mire a közelben dolgozó és összpontosított csapatok a segítségükre rohanhattak volna, a török katonák gyors ütemben eveztek vissza csónakjaikon az újszegedi oldalra. A tábornok

néhány nap múlva belehalt sérüléseibe; majd az alszegedi (alsóvárosi) ferences barátok templomának kriptájában temették el.

A váratlan és tragikus események után az ostrom vezetését báró Wallis György tábornok vette át. A parancsnokváltáskor lezajlott ta­nácskozáson még az a gondolat is felmerült, hogy el sem kezdik a szegedi vár ostromát. In­dokul azt hozták fel, hogy a sereggel csak négy ostromágyú van, összesen 200 db ágyúgolyó­val. A sereg tisztjei azonban tiltakoztak az el­vonulás ellen. Viszont azonnal segélykérő le­velet menesztettek Szolnokra ágyúkért és lő­szerért. A haditanács után – október 7. és 13. között – még tovább folytak az ostromot elő­készítő sáncmunkák.

Október 13-án megnyitották a tüzérségi tü­zet, s három napon át lőtték a vár északke­leti (Tisza-parti) saroktomyától az északi – Szolnoki kaputoronyig húzódó várfalat. Az ágyúzás során ellőtték a tüzérség mind a 200 db ágyúgolyóját. (Az 1880-as években a mai törvényszék és volt kaszinó, ma Juhász Gyula Művelődési Ház építkezéseinél igen sok ép és elhasadt 16, 12, 6 és 3 font súlyú kő ágyú­golyóra bukkantak, melyek nagy része való­színűleg ennél az ostromnál került a földbe.)¹⁸³

A várbeli török tüzérek viszonozták az ágy ú- tüzet. Már az ostrom első napján száz császári katona halt meg a törökök ágyú- és muskéta- tüzében. Ugyanis az ostromágyúk tüzének fe­dezete alatt, a vártól északra elterülő sík tere­pen – a Tisza és a Szent György tér vonalától délre, a Lenin körút Tiszára nyíló szakasza és a vár északi fala között – megkezdték az ostrom- és futóárkok kiásását. Először az első árkot – a „príma paralellát”, az „első párhuzamot’* – ás­ták ki, amely párhuzamosan futott a vár északi

93

falával. Ebből nyíltak a vár felé ásott futóár­kok, melyeknek a végén következett a „máso­dik párhuzam”, a „seconda paralella”. Ez már több tört vonalat rajzolt, s fedezékek, pihenő­árkok nyíltak belőle. A sáncrendszemek a Ti­sza felőli szögletéből indult egy újabb futóárok több törtvonalban, melynek a végén követke­zett a „harmadik párhuzam”, a „terza paralel­la”. Ez már csak néhány méterre húzódott pár­huzamosan a vár északi vizesárkával.

A sáncok védelmében előrevonták a négy ostromágyút. Október 14-re még mindig nem sikerült rést lőni a vár északi falán, bár a vár északkeleti (tiszai) hengeres saroktornya már erősen omladozott. Október 15-én a „terza pa­ralella” árkából a császári hadsereg árkászai megkezdték a föld alatti aknák ásását, hogy fel­robbantsák az északkeleti saroktomyot, vala­mint az északi kaputornyot és a kettő között húzódó várfalat. Ezen az estén – október 15-én – lovas felderítők érkeztek az ostromtáborba. Jelentették, hogy a Belgrádnál táborozó török nagyvezír hétezer katonát indított útnak Sze­ged felmentésére. Wallis tábornok még azon az estén haditanácsot hívott össze. A tanácskozá­son elhatározták, hogy elsőnek csapást kell mérni az újszegedi oldalon táborozó Ahmed pasa serege ellen. Ugyanis ezek a hajóhídon át állandó támogatást nyújtottak a szegedi vár­ban védekező török őrségnek, és pótolták an­nak veszteségeit. A Tiszán át végrehajtandó támadásra a Barkóczy generális vezetése alatt álló magyar huszár- és gyalogezred kapott pa­rancsot. Az október 15-ről 16-ra forduló éjsza­ka a magyar csapatok – a lovasság úsztatva, a gyalogság szükség-átkelőeszközökön – olyan gyorsan kelt át az újszegedi partra, hogy a tö­rökök azt észre sem vették. A rajtaütés sikeres

volt. Ahmed pasa serege – mintegy kétszáz ha­lottat hagyva vissza – Temesvár felé menekült. A magyar csapatok október 16-án hajnalban nagy diadallal, kétszáz levágott török fejjel, számos fogollyal és három zsákmányolt zász­lóval tértek vissza a táborba.

Ugyanezen az éjszaka a „Gondola” lovas­ezred – gróf Strozzi őrnagy parancsnoksága alatt – kivonult az ostromtáborból, és megin­dult déli irányba, a Zenta felől közeledő török csapatokkal szemben. A lovasezred Zenta előtt pillantotta meg a közeledő – mintegy 20 ezer emberből és 25 ágyúból álló – török se­reget, amely gyors ütemben vonult északi irányba, Szeged felmentésére. Strozzi őrnagy azonnal visszavonulót fúvatott, s sietve visz- szatért a Szegedet körülzáró táborba.

A közeledő török hadak miatt Wallis gene­rális október 19-én ideiglenesen leállíttatta a szegedi vár ostromát. A vár körül csak a gya­logságot és a két lovasezredet hagyta vissza. Tíz lovasezredet pedig – melyeknek parancs­nokává gróf Veterani Frigyes tábornokot ne­vezte ki – október 19-én este a török erők ellen irányított. A császári lovasság október 20-án Zentától északra megtámadta és megfutamí­totta a török felmentő csapatokat, melyek Pé- terváradra vonultak vissza.

Október 21-én érkezett vissza a győztes csá­szári lovashad, amely diadalmenetet tartott a szegedi vár körül. Trombiták zengése és dobok pergése közepette felvonultatták a zsákmányul ejtett húsz ágyút, a 200 bivalyt, 200 tevét, 3000 lovat, a rengeteg ökröt, továbbá 24 török zász­lót és 5 db nagy janicsár-hangszert, valamint a török foglyokat, köztük húsz kisebb és két fő­rangú török tisztet. Utána az ostromló sereg ünnepélyes misét, tedeumot tartott, majd en­

94

nek végeztével az ostromtábor sok ezer kato­nája háromszoros dísztüzet lőtt minden fegy­verből.

A császári hadak egymást követő két győzel­me után a szegedi vár török őrsége reményte­lennek tartotta a további ellenállást. Még az­nap – 1686. október 21-én – felhúzták a vár legmagasabb tornyára a fehér zászlót, s a vár­ból két török tiszt kijött a császáriak táborába, hogy megkezdjék a kapitulációs tárgyalást.

A tárgyalás gyors ütemben zajlott le. A vár őrsége szabadon elvonulhatott: a török tisztek és katonák saját fegyvereiket és poggyászukat magukkal vihették. Csak az ágyúkat, a lőszert és az élelmiszert voltak kötelesek a várban hagyni. Ugyanakkor a császári parancsnokság megengedte, hogy azok a törökök – katonák és polgári személyek akik nem akarták elhagy­ni szülőföldjüket, továbbra is Szegeden marad­janak, mint polgári lakosok. Október 22-én mindkét fél túszokat küldött egymáshoz a szerződések kölcsönös betartásának biztosí­tására. Ezzel egyidejűleg császári katonák szállták meg a vár kapuját és hídját. A nap hát­ralevő részében adminisztratív intézkedések történtek. Császári és török tisztekből álló ve­gyes bizottság járta végig a várat, s lajstromba vették a várban maradt ágyúkat, lőszert és egyéb felszerelést. Összehordták a vár felszere­léséhez tartozó kisebb lőfegyvereket, melyek­nek javítását a várba rendelt császári puska­művesek nyomban meg is kezdték. A vár török

ágyúi egyébként 1720-ig a várban maradtak, s csak akkor szállították el azokat Erdélybe át- öntés végett.

Október 23-án hajnalban a szegedi vár kapu tornyának ormára felhúzták a császá­ri zászlót, miközben a vár körüli mezőkön felsorakozott császári csapatok dísztüzet lőt­tek.

Közben a vár török őrsége – és azok család­tagjai , szekerekre rakodva és osztrák lovas ka­tonák fedezete mellett – megindult a vár mellet­ti hajóhídon át a Temesközbe, Temesvár felé. Az elvonuló törökök után többen Szegeden maradtak. A plébánia anyakönyvében szere­pel, hogy 1687. február 15-én három törököt kereszteltek meg János, János-Farkas és Anna névre. A keresztszülők szegedi magyar polgá­rok voltak. A következő évben egy török nőt – akinek apját Arszlánnak, anyját pedig Ka­sának hívtak – kereszteltek meg Anna névre. Az 1696. évben újra egy török szülőktől szár­mazó leányt kereszteltek meg Erzsébet névre. Három évvel később, 1699-ben (szeptember 12-én) a szegedi várban szolgáló osztrák Cári von Libenberg százados levelet írt Halas város főbírójának, hogy „… Hacsi Marso néhai sze­gedi török jelenté előttem”, hogy a halasiak­nak – Dávid Jánosnak és Kis Mihálynak elis­mervény ellenében – megadta ötven aranydu- kátnyi tartozását. A volt szegedi törököt egy következő levél már Hacsi (Hadzsi) Ahmetnek nevezte.¹⁸⁴

A szegedi vár

Habsburgok zászlaja alatt (1686-1848)

Szeged újra királyi vár

a két birodalom végvidékén

(1686-1699)

A török csapatok elvonulása után a szegedi várat az ostromban részt vevő osztrák legény­ségű „Fürstenberg” gyalogezred szállta meg. A hadműveletileg nagy jelentőségű vár pa­rancsnokává az uralkodó Hans Heissler tábor­nokot nevezte ki, aki azonban novemberben a parancsnokságot átadta Dietrich Heinrich Nehem ezredesnek. Ugyanakkor a várban tar­tózkodott egész decemberig Caraffa tábornagy is. A török hadvezetés nem nyugodott bele a fontos vár elvesztésébe. A Péterváradnál tábo­rozó Szulejmán nagyvezír még novemberben követeket küldött Szegedre Caraffához. Fel­ajánlotta, hogy ha a császári hadsereg vissza­adja a szegedi, a pécsi és a szolnoki várakat, úgy a törökök kiürítik Eger és Székesfehérvár várakat. Caraffa az ajánlatot visszautasítot­ta.¹⁸⁵

Mivel még javában dúlt a háború – s Szeged közelében még a török hadsereg kezén voltak Temesvár, Becse, Becskerek és Pétervárad vá­rai -, az Udvari Haditanács elrendelte a visz- szafoglalt szegedi vár azonnali megerősítését. December 15-én az uralkodó a szegedi várat – a kassaitól függetlenül – egy új főkapitányság székhelyévé jelölte ki. Főkapitányává pedig – a későbbi Rákóczi-szabadságharcban nagy hírnévre szert tett – Bercsényi Miklóst nevezte

ki. 1686. december végére a kassai főkapitány­ságból Szegedre érkezett 300 magyar huszár és 300 magyar gyalogos hajdú, akiket azonban nem a várban, hanem a Palánk elhagyott török házaiban szállásoltak el. Erről maga Bercsényi is írt egy levelében: „E mondott vitézlő-rend a németektől elkülönítve, a külső Palánkban – exteriorum Palankam – szállásol. Ellenben a várbeli őrséget az ott tanyázó elég nagyszámú német katonaság tartozik kiállítani.”¹³*

Szeged várának elfoglalása után, a császári hadsereg tovább folytatta támadását. Decem­ber közepén – kemény hidegben és havazásban – a szegedi magyar huszárok Temesvárig nyar­galtak. A törökök azonban rajtuk ütöttek, s csaknem valamennyit – száz huszárt – levág­ták.¹⁸⁷ Az eset után Nehem várparancsnok – sejtve, hogy a törökök megtorolják a támadást -sürgette az ostrom során súlyosan megrongá­lódott szegedi vár helyreállítását. Mindenek­előtt az északi falon a császári ágyúk által lőtt rést falaztatta fel. Az északkeleti (tiszai) sarok­torony azonban annyira megrongálódott és a Tiszába dőlt, hogy nem lehetett helyreállítani. Ezért azt Nehem parancsára lebontották, s csak egy sarokerődítményt építettek a helyén. Az erődítések meggyorsítására Nehem várpa­rancsnok 1687 februárjában levelet írt a tokaji

99

r

vár császári parancsnokságának, hogy az sür­gesse meg a szálfák leúsztatását a Tiszán, mert a külső vár cölöpkerítése is igen megviselt.¹⁸⁸ A parancsnok megérzése helytálló volt. 1687 márciusában – a vár és külső vár helyre­állítása még javában folyt – 1200 török kato­na indult el Temesvárról Szeged ellen, és raj­taütéssel igyekezett a várat visszafoglalni. Né­hány nappal a támadás előtt azonban egy rác szökevény kért bebocsátást a várparancsnok elé, és elárulta a törökök terveit. Nehem riadót rendelt el, s a vár őrsége teljes harckészültség­ben állt, mikor 1687. március 9-én hajnalban a török katonák átkeltek a Tiszán és a szegedi vár alá értek. Mintegy ötven török katona egy rejtekúton már behatolt a külső várba, mikor rájuk törtek a német és magyar katonák. A tö­rököket nemcsak kiverték a külső várból, de meg is futamították őket.¹⁸®

Néhány hónap múlva a szegedi vár őrsége támadott. Bercsényi Miklós huszáraival a Du­náig tört előre, s hamarosan 79 fogoly török­kel és 167 levágott török fejjel tértek vissza a szegedi várba¹⁰⁰ A portyázások során a hu­szárok annyi török foglyot hurcoltak maguk­kal, hogy a szegedi vár pincéi, tömlöcei zsúfol­va voltak velük. Végül is a várparancsnok az Udvari Haditanácshoz fordult, hogy mit te­gyen a temérdek török rabbal?¹®¹

1687 júliusában egy – különösen a későbbi eseményekre vonatkozólag – nagy fontosságú fordulat történt. Nehem szegedi várparancs­nok előtt megjelent Petrovics Nobak szerb ka­pitány. Ajánlatot tett, hogy a török megszállta területekről hajlandó tízezer fegyveres szerbet áthozni és a császáriak szolgálatába állítani. Nehem – a bécsi Udvari Haditanács jóváha­gyásával – hozzájárult az ajánlathoz, s meg­

kezdte a tiszai határőrség megszervezését, melynek a későbbiekben a szegedi és aradi vá­rak voltak központjai. Ettől kezdve a szegedi külső várba, a Palánkba, a magyar huszárok és hajdúk mellé rác „határőrök”, „granicsá- rok” is kerültek. Kezdetben létszámuk 200 lo­vas és 150 gyalogos volt, de számuk a követke­ző években egyre emelkedett 350, sőt 500 főre is. A szegedi vár irányítása alá kerültek a rác határőrökkel megrakott martonosi, kanizsai, zentai, becsei és zsablyai végházak is. A szegedi vár egyre növekvő őrsége – és a szakadatlan katonai átvonulások – miatt a környékről nagytömegű lisztet raktároztak el a várban, ahol katonai sütőházat is építettek.¹®²

Közben – 1687 júliusában – megérkeztek Tokajból a Tiszán elúsztatott szálfák, s a vár és a külső vár palánkjainak helyreállítása meg­gyorsult.¹®³

Miközben Szegedtől északkeletre és keletre heves harcok dúltak a törökök birtokában levő Nagyvárad, Gyula, Lippa és Temesvár várak körzetében, a Dunántúlon döntő fontosságú csata zajlott le a császári és török hadsereg kö­zött. Augusztus 12-én Pécstől délre, Siklós- Nagyharsány-Villány térségében a császári főerők megverték a török hadsereget, szep­tember 29-én pedig elfoglalták Eszéket is. Itt átkeltek a Dráván, majd – a Duna déli partvo­nalán előnyomulva – körülzárták a további, elsősorban a Belgrád elfoglalására irányuló hadműveletek szempontjából rendkívül fon­tos péterváradi erősséget.

Az 1688. év elején egyre kritikusabb helyzet­be került a – törökkel együttműködő magyar Thököly-féle párt, a kurucok. 1688. január 14 én a már évek óta ostromzár alatt álló Mun­kács várát feladta a császáriaknak Thököly

100

7. sz. vázlat. A szegedi vár ostroma (1686. október 5-23.) De Beaulaincourt vázlata nyomán :

1. Fürstenberg és Kaiserstain gyalogoszászlóaljak; 2. Szerémi gyalogoszászlóalj;

3. Castell dragonyosezred; 4. De Croix gyalogoszászlóalj; 5. Metternich gyalogos­zászlóalj; 6. Tetwin dragonyosezred; 7. Götz-lovasezred; 8. Saint Croix-lovasezred;

9. Trouchess-lovasezred; 10. Gondola lovasezred; 11. Veterani-lovasezred; 12. Ca- raffa-lovasezred; 13. Sax-Lauenburg-lovasezred; 14. Maguin-dragonyosezred; 15. Crábat-dragonyosezred; 16. Magyar huszárezred; 17. Magyar gyalogezred; 18. Barkóczy generális szállása;

1. élelmiszerraktárak; II. tüzérségi állások.

Imre fejedelem felesége, Zrínyi Ilona. Egy hó­nappal késó’bb, február közepén a Heissler ge­nerális vezérlete alatt álló császári csapatok Te- legnél (Bihar vármegye), majd Nagyvárad mellett szétverték a Thököly Imre pártján álló egyre kisebb létszámú hadakat. A két csata­vesztés után, Thököly Belgrádba menekült a törökökhöz.

A csata vesztés ellenére, a kuruc csapatok egy része – mint arra báró Beck tábornok budai császári parancsnok felhívta Kecskemét város figyelmét – a Duna-Tisza közti területek felé nyomult előre. A jelentés szerint Thököly ku- rucai dereglyén leúsztattak a Körösön, s Csongrád közelében partra szálltak. Innét in­dítottak portyákat Kecskemét és Szeged felé. A császári generális jelentése szerint a szegedi várból és más környező várakból számos ma­gyar katona – huszárok és gyalogos hajdúk egyaránt – szökött meg, s állt a kurucok közé.

A Duna-Tisza közén portyázó kuruc csapa­tok nagy veszélyt jelentettek a szegedi várban állomásozó császári csapatok számára. Ugyan­is a török hadsereg kezén levő Gyula, Lippa, Sólymos és Temesvár várakkal szemben Sze­ged vára volt az egyetlen komolyabb erősség. A kritikus helyzet miatt a szegedi vár őrségét állandóan növelték.

A várbeli katonaság és a városi polgárság között állandó volt a súrlódás. A városi tanács 1687. december végén Semsey Zsigmond sze­gedi másodkapitány elé terjesztette az 1685. december 24-én történt rablás ügyét. Ugyanis kézre került Nagy Péter gácsi katona ötven embere közül az egyik, aki azon a december 24-i éjszakán részt vett a Szeged elleni rajta­ütésben és Cseperke Máté szegedi polgár ki­rablásában, meghurcoltatásában. Semsey Zsig­

mond lefolytatta a vizsgálatot. Végül is nem a elfogott lator katonát büntette meg, hanem Cseperke Máté szegedi polgárt nyilvánította bűnösnek (!), és 40 tallér bírság megfizetésére kötelezte. így tehát nem volt csoda, hogy a sze gedi városi tanács 1688 februárjában azt je­lentette a bécsi Udvari Haditanácsnak, hogy a szegedi külső várban szolgáló – zömében volt végvári – katonák között igen sok a „zsi vány”.¹⁸⁴

1688. június 4-én a szegedi várba érkezett felső-magyarországi Nyitra és Vágsellye végvá rak katonasága: 500 magyar huszár és 200 gya­logos hajdú. (Egy havi zsoldjuk: 3243 forint továbbá 3243 forint értékű posztó.)¹⁸⁵

Miután a császári főerők 1688 júniusában Pétervárad körzetéből megkezdték támadásu kát Belgrád ellen, oldaluk biztosítása céljából a császári erdélyi hadtest 1688. június 18-án megtámadta, s kétnapi ostrom után elfoglalta a – Szegedet leginkább fenyegető – lippai török várat.

Ezután a császári hadsereg augusztus 9-éi körülzárta és szeptember 6-ra elfoglalta – a 1521 augusztusa óta török kézen levő – Bele rádot. A város elfoglalása után folytatta tárna dását, és mélyen benyomult Szerbiába, elért Nis körzetét is.

1688 novemberében Werlein császári kama rai biztos megszemlélte a szegedi várat, mely ről jelentést tett az Udvari Kamarának: „Sze ged szép hely dupla tornyaival (mit doppelten Rundellen) és szép fallal, meg sánccal körűivé ve” Ugyanakkor kifogásolta, hogy a várbeli templomnak hiányzik a tetőzete, s a várbeli ka számyák is rossz állapotban voltak.¹⁸⁸

Az 1689. évben a császári hadsereg tovább folytatta támadását Belgrádtól délre, Szerbiá

102

bán, sőt Bulgáriában is. A döntő harcok szín­helye egyre jobban eltávolodott Szegedtől. A közeli Gyula és Temesvár török őrsége azonban továbbra is nagy veszedelmet jelen­tett Szeged számára. Az 1689. és az 1690. esz­tendő ennek ellenére jelentősebb események nélkül telt el Szegeden. A vár parancsnoksága számára a legnagyobb problémát az őrség zsoldjának rendszertelen kiutalása okozta. Ezért 1690 júliusában Fingermann alezredes, a szegedi vár új parancsnoka önkényesen és jogtalanul díjakat szedetett be a Tiszán Sze­gedre érkező hajók és tutajok után. Aki ellen­kezett, azt katonáival lefogatta és a várba csukatta. Hiába panaszkodott a városi tanács az udvarnak. A várparancsnok azzal utasí­totta vissza az Udvari Haditanács figyelmez­tetéseit, hogy neki szüksége van a pénzekre ka­tonáinak ellátása miatt. Az Udvari Hadita­nács ne figyelmeztető leveleket küldjön, hanem pénzt, mellyel katonáit kifizetheti.¹⁹⁷

Az 1690. évben egyre fenyegetőbben bonta­kozott ki az 1686. szeptember 24-i francia hadüzeneten felbátorodott törökök támadása. Október 1-én Köprülü Musztafa pasa nagy­vezír hadai körülzárták Belgrádot, melyet a császári csapatok 8-án átadtak a török had­seregnek. A császári haderő csak a következő év nyarán volt képes ellentámadásra. A jú­lius 14-re Mohácson összpontosított 80 ezer főnyi császári hadsereg augusztus 19-én Sza- lánkeménnél megverte a törököket. A császári csapatok Kelet-Magyarországon is támadtak. Szeptember 1. után Lajos bádeni őrgróf ha­dainak zöme – 7500 gyalogos és 6700 lovas Szalánkeménről a péterváradi Duna-hídon át Szegedre, majd Szolnokra vonult. A császári csapatok szeptember 12-én Veterani tábor­

nok parancsnoksága alatt elfoglalták – az idő­közben újra török kézre került – Lippa várát, majd ostrom alá vették Váradot és Temes­várt is.

A megújuló nagy katonai felvonulások mi­att, 1692. január 10-én elrendelték, hogy ki kell bővíteni a szegedi külső várban, a Palánkban levő katonai sütödéket. Ugyanakkor felépítet­ték a Palánk északnyugati kapujánál – a mai Oroszlán és Victor Hugó utcák körzetében – a katonai élelmiszerraktárát, a „domus anno- nariát”. A csapatok zavartalan ellátása érde­kében a raktárban állandóan 20 ezer köböl (egy köböl = 126 liter) lisztnek kellett készen­létben lenni.¹⁹⁸

Az 1692. év tavasza szerencsétlenül kezdő­dött a szegedi várban. Májusban erősen áradt a Tisza, mely egyre nagyobb erővel mosta a vár keleti (tiszai) falait és erődítményeit. Május 27-én bekövetkezett a katasztrófa. A vár ke­leti fala és a falon levő Tiszai kapu tornya a Tiszába omlott. így a vár erről az oldalról – szemben a törökök kezén levő temesközi par­tokkal – teljesen nyitottá és védtelenné vált. A várparancsnok, Johannes Huyn ezredes azonnali segítséget kért az Udvari Hadita­nácstól. Tízezer forintot és nagy mennyiségű faanyagot igényelt, s egyúttal elküldte a vár alaprajzát az új erődítési tervekkel együtt. Is­merve az Udvari Haditanács lassú ügyintézé­sét, azonnal megkezdte egy ideiglenes cölöp­kerítés építését a leomlott keleti várfal helyén. Mivel pénze nem volt, az erődítésnél a szegedi és környékbeli lakosság munkaerejét vette igénybe. A várparancsnokság utasítására a vá­rosi tanács naponta kétszáz fogatot és több száz embert rendelt ki az erődítési munkákra. Huyn ezredes ekkor bontatta le kíméletlenül a

103

várban álló középkori templomot is, csak a tornyát hagyták meg, amely katonai célokat szolgált. A várparancsnok olyan durva kato­nai önkényt alkalmazott, hogy a városi tanács panasszal fordult az Udvari Haditanácshoz. Ez figyelmeztető levelet küldött Huyn ezre­desnek. Ugyanakkor – hogy kárpótolják a lakosság ingyenes munkáját – az Udvari Ka­mara az 1693-1694. évre elengedte a város tel­jes tizedét, a fogyasztási adókat és a más jelle­gű robotmunkákat.¹⁸⁹

Az 1691. augusztus 20-án kiadott császári rendelet – amely megerősítette az 1690. augusztus 21-i előző rendelkezést – menedék­jogot, sőt kiváltságokat adott a török elől Ma­gyarországra menekülő szerbeknek. Az eddig a törökökkel együttműködő szerbek ugyanis az 1689-1690. évi császári támadás sikerei nyomán fellázadtak a törökök ellen, és a csá­száriak oldalára álltak. Az 1690-ben megindí­tott török ellentámadás során a török hadse­reg valóságos irtóháborút indított az „áruló” szerbek ellen. A tízezres tömegekben menekü­lő szerbek elárasztották – a már amúgy is (a törökök jóvoltából) szerbektől lakott – Bácskát. Szegedre is nagy számban érkeztek szerb menekülők, akiknek férfiai katonának álltak a császári hadseregbe.

A szegedi külső várat, a Palánkot – de a város más részeit is – tömegesen lakó szerbek és a magyar őslakosság közt napirenden vol­tak az összetűzések. A legsúlyosabb össze­csapásra 1693 júniusában került sor. Egy szerb lakodalmon – egy lány miatt – verekedés tört ki a részeg szerb katonák és a magyar la­kosság között. Az elvadult küzdelemben a ka­tonák és a szegediek egymásra lövöldöztek,

melyek során mindkét részről többen meg­haltak és megsebesültek.²⁰⁰

1693 szeptemberében a császári hadak fél­behagyták Belgrád sikertelen ostromát, s Fu- tak körzetébe vonultak vissza. Mivel a hát­ráló császáriakat a török-tatár lovashadak azonnal üldözni kezdték, Polland tábornok a veszélyeztetett szegedi vár biztosítására két magyar lovasezredet (kb. 2000 lovast) vezé­nyelt Szegedre, ahol 1694 végére elkészült a szegedi várat keletről, a Tisza felől védő, fá­ból és földből épített ideiglenes védmű.

1. január 12-én Gyula várának török helyőrsége kapitulált, s ezzel a török hadsereg feladta a Marostól északra fekvő utolsó nagy bázisát. Szegeddel szemben most már csak Te­mesvár török vára állott.

Az 1695 májusában beálló áradáskor a sze­gedi vár ideiglenesen helyreállított keleti véd- művei újra a Tiszába omlottak.²⁰¹ A hadi helyzet pedig egyre kritikusabbá vált. Augusz­tusban a török hadak újra támadtak, s Te­mesvár támogatására vonultak fel. Augusztus 26-án Péterváradról a császári hadsereg is visszavonult Szegedig, s a vár alatti hajóhídon átkelt a Temesközbe. A Maros járhatatlan er­dőségeiben és mocsarai között a császári csa­patok úgy eltévedtek, hogy csak szeptember 13-án, Nagylaknál kaptak hírt arról, hogy szeptember 7-én a törökök újra visszafoglalták Lippa várát, majd szeptember 21-én Lúgosnál megsemmisítették Veterani császári tábornagy hadtestét is.

A növekvő veszedelem miatt a szegedi vár­ban – a már 1686 októbere óta – szolgáló „Fürstenberg” gyalogoszászlóalj két száza­dát és a „Stahrenberg” gyalogezred egy száza-

104

dát azonnal megerősítették a „Marsigli” gya­logezred négy századával. Ugyanakkor Sze­gedre küldték Lambion császári mérnökkari lisztet, hogy a helyszínen készítse el a szegedi vár megerődítési terveit és annak költségve­tését.

Lambion megérkezésekor jelentést küldött az Udvari Haditanácsnak, melyben nagyon pesszimista hangon nyilatkozott a szegedi vár­ról; véleménye szerint „nagyon nyomorúságos állapotban van. A Tisza lassanként elnyeli”. A jelentés szerint a vár szerencséjére a Tisza túloldalán, vagyis a török megszállta terüle­tek felől hatalmas mocsarak teszik lehetetlenné a támadást a vár ellen. A török csapatok csak télen, a fagy beállta után közelíthetik meg a Tiszát és a szegedi vár keleti védműveit.

Lambion felmérése szerint a várnak már csak három – az északnyugati, a délnyugati és a délkeleti – saroktornya állott. Az északkeleti saroktornyot a Tisza már teljesen elsodorta; a rajz szerint alapfalai már a Tisza medrében álltak. A három kaputorony közül továbbra is csak a déli – a külső várra (Palánkra) néző – kaput használták. Az északi és nyugati kaput még a törökök befalazták, s azt a császáriak sem bontották ki. A vázlat szerint a vár falai általában 7 méter magasak voltak; ezen hú­zódtak az 1,58 méter magas mellvédek. A fa­lak vastagsága 1,5 és 2 méter, belső oldalukon – 2 méter magas és 3 méter szélességű – föld­töltés volt. A falakon kívül, a faltól átlagosan 3 méter távolban egymás mellé cövekelt, ki­hegyezett faoszlopokból álló ún. „pallisád- sor” húzódott végig, mögötte a 10 méter széles és 2-3 méter mély, vízzel teli várárok, mely három oldalról – északról, nyugatról és dél­ről – vette körül a várat.

Lambion a vártól délre húzódó külső várat, a Palánkot is felmérte, amelyet nyugatról és délről összefüggő földsánc vett körül; nyu­gati oldalán három, déli oldalán két előre- ugró földbástyával. A külső vár nyugati és déli sáncán kívül kettős vizesárok húzódott: a belső 19 méter, a külső 9 méter széles volt. A külső vár keleti – a Tiszával párhuzamos – sánca nem egyenes vonalban épült, hanem sza­bálytalan fűrészéihez hasonló zegzugokban haladt a folyóparton. Valószínűleg ilyen for­mában nagyobb biztonságot jelentett a Tisza áradásai ellen.

Lambion a felmérés után nagyarányú erő­dítési terveket dolgozott ki a szegedi vár kor­szerűsítésére. A régi vár a korszerűsítés után ennek csak középpontja, „citadellája” lett vol­na. Körülötte hatalmas erődítményt tervezett, hatalmas kőfalakat és ezek elé ugró, ötszög alakú bástyákat, előttük mély árkokkal; a kor­szerű erődítéstan minden követelményével el­látva. Az erődrendszer nagyjából a mai kis­körút vonalában épült volna ki. Az új erődít­ményeken belül katonai épületek sorát, a föld­töltés helyén boltozott kazamatasort, óriási raktárakat, élelmezési tárházakat, istállókat és lőporraktárat tervezett Lambion.

A nagyszabású tervekből nem lett semmi a hatalmas költségek miatt. Még a régi várat sem korszerűsítették. A Tiszába omlott keleti várfalat is csak silány cölöpkerítéssel pótol­ták. Ezeket a munkálatokat is – az új várpa­rancsnok, báró Globitz őrnagy – a városi és környékbeli lakosság kényszermunkájával vé­geztette el. Szeged város 1695 nyarán naponta kétszáz fogatot adott a hozzávaló emberekkel. A városi tanács egyébként csak azt sérelmezte, hogy mindezekért pimaszságot és szemtelen­

105

séget kénytelen eltűrni a várbeli tisztek és ka­tonaság részéről.²⁰² A kormányzat újra a vá­ros adóinak és szolgáltatásainak elengedésével fizette ki a munkákat.

A tervezett katonai létesítmények sem épül­tek fel. A várőrség lóállományának takar­mánykészleteit a külső vár Szent Demeter- templomában raktározták el, amely körül ren­detlen összevisszaságban katonai sütödék és lisztespajták épültek. A várkatonaság fegy­verraktárát és a tüzérségi raktárát a vár déli falánál álló középkori „palota” épület vaskos boltívei alatt rendezték be. Ugyanitt volt a lő­porraktár egy része is; többi részét a vár dél­keleti negyedében levő – középkori – mély, dongaboltozatos építményben helyezték el. Az átalakítás során Schlick császári generális azt javasolta, hogy legalább egy lőporraktárat építsenek fel a vár falain kívül. Ugyanis a sze­gedi várban nemcsak lőporraktárak voltak az említett épületekben, hanem lőport is gyár­tottak és robbanógránátokat töltöttek. Az itt készült lőszert – 50-100 mázsás tételekben – innét szállították szekereken az aradi, a péter- váradi és más erősségekbe. Schlick felhívta a figyelmet egy lőszerrobbanás szörnyű követ­kezményeire. Az Udvari Haditanács válasza – jellemző módon – az volt, hogy ilyen kataszt­rófa csak silány parancsnok mellett következ­het be, s egy erélyes várparancsnok megelőzi a bajokat és a veszélyt.²⁰³

A felemás intézkedéseknek volt köszönhe­tő az is, hogy – 1695 őszén Temesvár ostro­mára vonulva – a Szegedre érkezett I. Fri­gyes Ágost szász választófejedelem Ötvenezer katonájával, s szász lovasság a várbeli had­biztos gondatlansága miatt, takarmány nélkül maradt. A súlyos helyzetet az oldotta meg,

hogy Szeged város lakossága adott 2035 köböl zabot a német csapatoknak.²⁰⁴ A Szegednél összpontosított szász és császári hadak csak

1. július elején vonultak át Szegednél a Ti­szán Temesvár ostromára. Valószínűleg ennek a hadműveletnek az idején épült ki a szegedi várral szemben, a Tisza keleti partján, az új­szegedi parton – nagyjából a mai uszoda és vakok intézete közti szélességben – az a „csil­lagerőd”, mely a Tiszán átvezető hajóhíd új­szegedi hídfőjét védte. A hídfőerőd négy he­gyesszögben előreugró földsáncból állt. A ke­leti irányba – a csanádi útra – nyíló kapuját ék alakú, földből épített ún. pajzsgát védte. A sáncrendszert széles vizesárok vette körül. A hídfőerőd őrségét és tüzérségét a szegedi vár katonasága adta. A hídfőre nyilván a hosszan elhúzódó temesközi hadjárat miatt volt szük­sége a császári hadseregnek.

Javában folyt már Temesvár ostroma, mi­kor Pancsovánál megjelentek a török felmentő hadak. A szász és császári csapatok félbesza­kították Temesvár ostromát, majd felvonul­tak a támadó török hadsereggel szemben. Augusztus 25-26-án a két szemben álló had­sereg -jelentéktelen csatározások után – ellen­kező irányokba visszavonult.

A csatározások során azonban – augusztus 25-én – súlyosan megsebesült Hans Heissler tábornok. Jobb térde alatt érte egy janicsár­puska golyója. A sebesült tábornokot Szeged­re hozták – több más sebesült császári tábor­nokkal, tiszttel és katonával együtt -, és ott, a katonai kórházban a katonai seborvosok am­putálták jobb lábát. Az idős korban levő tá­bornok szeptember 1-én belehalt a sérülésbe. Komlóssy szegedi ferences szerzetes levele szerint a tábornokot „az elmúlt hétfőn temet­

106

ték el” az alsó városi ferences templom kriptá­jában. Több más császári tábornokot is ide hoztak a csata után eltemetni; mint az előbbi levél írta a továbbiakban: „Poland generális is sebbe esvén azon harcon, megholt, ide várjuk a testét”

Mivel a császári és szász hadseregek a Ma­ros és a Tisza mögé vonultak vissza, a Temes­vár körül összpontosított török hadsereg ko­molyan fenyegette Szeged várát is. Egy eset­leges török támadás kivédésére, 1696 őszén a szegedi várba irányították a „Pfeffersehen” gyalogezredet. Igen nagy számban vontak össze a szegedi külső várban szerb (rác) és ma­gyar katonaságot. Létszámuk ezen az őszön elérte a háromezer főt; A veszélyes helyzet el­lenére az Udvari Kamara továbbra is – az Ausztriára jellemző állandó pénzhiány miatt – rendszertelenül fizette a katonák zsoldját. A fizetetlenség már olyan méreteket öltött, hogy a Szegeden összevont császári seregek főparancsnokának, Schlick generálisnak kel­lett az Udvari Haditanácsnál sürgetni a Sze­geden összpontosított magyar huszárok és gyalogos hajdúk több hónapon át elmaradt zsoldját.²⁰⁵

Az 1697. esztendő újra háborút hozott. Áp­rilisban egy ferences barátnak öltözött török kémnek sikerült a szegedi várba bejutnia. Ott pontos adatokat szerzett a várőrség létszámá­ról, fegyverzetéről és a vár összes hadifontos- ságú létesítményéről. Mire kiderült, hogy az „átkozott franciskánus” török kém – és ha­sonló módon Pécset is kikémlelte az már ke­reket oldott, s Temesvárra menekült.²⁰⁶ Le­het, hogy a törökök ügynökeinek keze volt ubban is, hogy 1697. május 8-án rettenetes tűzvész tört ki a szegedi külső várban. Napo­

kon át lángokban álltak a – törököktől örö­költ – zsúfolt, szennyes faházak. Szinte az egész Palánk leégett. Elpusztult a – külső vár északnyugati sarkában, a külső vár főkapujá­nak közelében (a mai Victor Hugó és Orosz­lán utcák által bezárt körzetben) álló – kato­nai élelmiszerraktár, a benne felhalmozott rengeteg élelemmel együtt. Ugyanakkor a tűz­vész martaléka lett a vártól délre levő téren – a hídépítéshez – felhalmozott tömérdek szálfa és deszka. A tűz a várra is átterjedt, több épü­lete – köztük a középkori vártemplom még álló részei – elégett. A lőporraktárak is ve­szélyben forogtak, de a katasztrófát a várbeli német katonák emberfeletti munkával meg­akadályozták.²⁰⁷

Alig másfél hónappal a rettenetes tűzvész után – amikor a szegedi vár és külső vár üsz­kös romhalmaz volt még-, 1697. június 17-én II. Musztafa török szultán újabb hadjáratot indított Magyarország visszafoglalására. Jú­lius 5-én I. Lipót császár a magyarországi had­sereg főparancsnokává Savoyai Jenőt (Prinz Eugen von Savoyen) nevezte ki, aki július 13- án vette át a Kolutnál (Bács vármegye) össz­pontosított császári hadsereg – 45 ezer ember és 60 db ágyú – vezetését.

Augusztus 19-én a – kortársak szerint 80 000 főnyi – török hadsereg Pancsovánál megkezd­te átkelését a Dunán, majd augusztus 28-án Titelnél a Tiszán is átkelve, benyomult a Duna-Tisza közére. A Tisza nyugati (jobb) partján északi irányba előnyomuló török had­sereg a Kolutnál táborzó császári főerők hátát fenyegette. Savoyai Jenő utasítására a császári hadsereg azonnal tábort bontott, s – a török hadseregtől nyugatra, azzal párhuzamosan – megkezdte a menetelést ugyancsak északi

107

irányba. Elsősorban azért, hogy Szegedtől délre egyesüljön a szintén Szeged felé vonuló felső-magyarországi császári hadtesttel (pa­rancsnoka: Charles Vaudemont altábornagy) és az erdélyi császári hadtesttel (parancsnoka: Jean-Louis Rabutin de Bussy tábornagy). Sa- voyai ekkor még nem volt tisztában azzal, hogy a szultánnak és főparancsnokának, El- mas-Mehmed pasa nagyvezímek mi a pontos hadműveleti szándéka. Buda ellen akamak-e vonulni, vagy hirtelen jobbfordulattal, át­kelve a Tiszán, Erdélybe akamak-e betömi.

1. szeptember 10-én Szeged vára újra végveszélyben volt. A török hadsereg előre­vetett osztagai másfél napi menettávolságra – 35 kilométerre – voltak Szegedtől, 23 kilomé­teres napi török menetidőt – az ún. „konak”-ot – számítva. A török hadsereg azonban Sze­gedtől délre, Zentánál váratlanul megállt. A tö­rök műszaki csapatok rendkívüli gyorsasággal pontonhidat vertek a Tiszán. Egyidejűleg a török hadsereg gyalogsága – az átkelés biz­tosítására (hiszen tudtak a velük párhuzamo­san menetelő császári hadseregről) – egy ha­talmas, Tiszától Tiszáig érő, félkörív alakú sáncot épített ki a folyó nyugati partján. A sán­cokat mintegy 35 ezer főnyi török gyalogság és száz ágyú szállta meg. Ezek fedezete alatt a török hadsereg vonatoszlopa, tüzérségének és lovasságának zöme – II. Musztafa szultánnal együtt – átkelt a hajóhídon a Tisza keleti part­jára.

Savoyai Jenő szeptember 11-én a délelőtti órákban értesült felderítőitől a török hadse­reg váratlan hadmozdulatáról. Csapatait há­rom hadoszlopba áhította a török átkelést biztosító sáncok ellen. A császári hadsereg (északi) bal szárnyán Stahremberg tábornagy

hadteste vonult fel, hogy csapást mérjen észa­ki irányból, a Tiszával párhuzamosan, a tö­rök sáncok északi vonalára. A török sánco­kat déli irányból – ugyancsak a Tiszával pár­huzamosan – Heister tábornagy hadteste tá­madta. A sáncok középső szakaszát – merő­legesen a Tiszára – a Commercy herceg pa­rancsnoksága alatt álló főerők támadták két harcvonalban: első lépcsőben a „Bömer”, a« „Rabutin” és „Reuss”, a második lépcsőbem pedig a „Vaudemont” és „Trouchess” had-j| testek törtek előre. j

A császári csapatok szeptember 11-én dél- | után 15 órakor indították meg a támadást. J| A főcsapást az északi irányból támadó „Stah- S remberg”-hadtest indította meg. Ezt látva afl török főparancsnok, a még a Tisza nyugati partján levő lovasságot – a sáncon át – az északi irányból közeledő császári hadtest ellen vezényelte. A törökök lovasrohama összeom-, lőtt a császári hadtest tüzében. A teljes zűr­zavarban visszaözönlő török lovasság sarká­ban a „Stahremberg”-hadtest betört a török sáncokba, sőt elérte és elfoglalta a Tiszán épí­tett pontonhíd nyugati hídfőjét. A sikert látva, Savoyai Jenő – a hadsereg centrumából -j csapatokat vetett be a „Stahremberg”-hadtest által vágott résen. Az egymás nyomában fel­vonuló császári lovas- és gyalogezredek így elvágták a hídon való visszavonulást, és a sáncokat védő török csapatok hátába kerülj tek. Ekkor megindultak a déli irányból tá- madó „Heister”-hadtest erői is, valamint a centrum hadtestei. A két tűz közé szorult tö­rök csapatok kétségbeesett elszántsággal vé­dekeztek. Az öldöklő közelharcban mintegy húszezer török katona – köztük Elmas-Meh- med pasa nagyvezír, az anatóliai és boszniai

108

pasa, a janicsár aga – esett el a sáncokon. Mintegy tízezer török harcos pedig – mivel a császáriak kezére került hajóhídon átkelni már nem tudtak – menekülés közben a Ti­szába veszett. A szultán a Tisza keleti partjá­ról tehetetlenül nézte hadseregének teljes pusztulását. Mivel segíteni nem tudott, ezer lo­vasának fedezete alatt Temesvárra menekült.

A zentai győzelemmel Szeged a közvetlen török veszélytől véglegesen megszabadult.

Bár még a háború közel másfél évig folyta­tódott; a császári hadvezetés abbahagyta a végvári magyar katonák zsoldjának fizetését. Ez történt a szegedi külső várban, a Palánk­ban is. A fizetetlenség olyan méreteket Öltött,

hogy 1698 tavaszán a szegedi magyar huszá­rok és hajdúk az Udvari Haditanácsnak írtak levelet. Kereken megkérdezték, hogy a „csá­szár kívánja-e szolgálatukat, avagy sem?”, mert ők készek otthagyni a katonai szolgála­tot. Miután még választ sem kaptak, csopor­tosan szöktek át a török kézen levő Temesvár­ra. Ott ugyanis egy Szappanos nevű kuruc kapitány gyűjtötte zászló alá a szökdöső, kó­bor magyar katonákat. Mások, akik szökni nem akartak, fegyverrel szerezték meg a be­tevő falatot. 1698 májusában a szegedi külső vár magyar huszárjai a karánsebesi török vá­rig portyáztak, s a török alattvalóktól 750 marhát hajtottak el Szegedre.²⁰⁸

Szeged vára és a Rákóczi-szabadságharc (1703-1711)

Az 1699. január 26-án – a török és a Habs- burg-birodalmak között – megkötött karló­cai béke véget vetett a háborúnak. Szeged azonban határvár maradt továbbra is, ugyan­is a várral szemközti Tisza-part, az újszegedi oldal a török birtokában (1716-ig) maradt Te­mesközhöz tartozott.

A békekötés után alig tíz nappal, 1699. feb­ruár 5-én a bécsi Udvari Haditanács határo­zatot hozott az ország belső területeire került volt végvárak lebontásáról, a volt végvári ka­tonaság elbocsátásáról. A határozat azonban nem vonatkozott a szegedi várra, amely – mint azt fentebb említettük – továbbra is ha­tárvár maradt. Sőt, a szegedi vár fontossága még fokozódott is. Ugyanis, a fenti határozat­tal egyidejűleg, az Udvari Haditanács a déli határvidéken – a továbbra is fenyegető török birodalom ellen – új védelmi rendszert épí­tett ki. Megszervezték a marosi és tiszai ha­tárőrvidéket. Az 1699-ben kidolgozott tervek szerint az új határőrségben a magyarságnak szinte semmi szerepe nem volt, azt kizárólag szerbekből – pontosan 2400 gyalogosból és 1850 huszárból – szervezték meg. Sólymostól Szegedig egy főkapitány és három kapitány; Szegedtől Zsablyáig egy főkapitány és három kapitány; Titeltől a Száváig három főkapi-

„Rajtunk tenger -a fegyver:

Mert a német köztünk hever,

És igen ver;

Mutogatja magát, mint egy

Kényes gavallér,

Nemzetünket kínzó pallér.

Nem szán, mint hóhér,

A kit ér;

Addig vér,

Míglen neki mindent nem ígér…

(Ének a kuruc háborúk korából. Részlet)

tány és nyolc kapitány parancsnoksága alat szervezték meg a határőrséget. A „határőrvi dék” négy erős váron épült fel: Arad, Szeged Péter várad és Bród, melyekben – a szerben kívül – német katonaság is állomásozott.²⁰ Szeged várában az osztrák „Heister” gyalog ezredbeli katonaság mellett általában 2(X szerb huszár és 150 gyalogos katona állomá sozott.

A szerb (rác) katonák a zsoldon kívül föl det is kaptak a kincstártól. Az Udvari Kamara utasítása szerint a telkeket „porciók” gya nánt kellett kiosztani. Azaz, minden tisz vagy katona akkora földet kapott, amely bi zonyos mennyiségű „porciót” jövedelmezett Ennek megfelelően egy közhuszár 1,5, égj lovas tizedes 2, egy lovas őrmester 3, egy lova; zászlótartó 4,5, egy lovas hadnagy 5,7, eg] lovaskapitány 9,2, egy lovassági főkapitány pedig 18,5 porciónak megfelelő földet kapott Egy gyalogos közember 1, egy gyalogos tize des 1,5, egy gyalogos strázsamester 2, égj

110

gyalogos zászlótartó 3, egy gyalogos hadnagy 4,5, egy gyalogos kapitány pedig 8 porciónak megfelelő földet kapott. Ugyanakkor a szerb katonák ingyen épületanyagot kaptak ház­építéshez.²¹⁰

1702-re kiosztották a szegedi külső vár szerb katonáinak a földeket. (A földeket hold­ban számolták, ami egy hold esetében 220X 50 lépés nagyságú területet jelentett.) Egy közgyalogos 18 holdat és 4 kaszás rétet; egy gyalogos tizedes 24 hold szántót; egy gyalogos őrmester 31 hold szántót; egy gyalogos vajda pedig 92 hold szántót kapott. Egy közlovas 24 hold, egy lovas tizedes 31 hold, egy lovas őrmester 46 hold, egy lovas hadnagy pedig 112 hold szántót kapott a kincstártól.²¹¹

A szegedi várról ebben az időben (1698-ban) készült felmérés. A várat – az újszegedi oldal­ról – bemutató tollrajzon kísérőszöveg is sze­repelt, az alábbi szöveggel: „Szegedhatalmas kőfallal, tornyokkal és vizesárokkal körülvett erősség, illetve révhely, nagy kaszárnyával. Ehhez csatlakozik a nagy és igen népes Pa­lánk, vagyis Rácváros, melyet kettős, de je­lenleg kevés vizű árok övez. Közvetlen közelé­ben a külváros és faluk terülnek el, ahol ma­gyarok és rácok laknak. Ez a hely további erő­dítésre nem alkalmas, mert mihelyt mélyebbre ás az ember, azonnal viz fakad fel. A folyón innen lakatlan puszták vannak, ahol egyetlen fa sem található. A másik oldalon a Tisza mel­lett nagy kiterjedésű mocsarak húzódnak.”

A szövegből egyértelműen kitűnik, hogy a külső vár, a Palánk már 1698-ban elsősorban a szerb (rác) határőrök lakóhelye volt, sőt rác határőrök lakták már részben az addig ki­zárólag magyar lakosságú Felsővárost és Al­sóvárost is.

Mivel a szegedi vár a határőrvidék egyik legfontosabb bázisa, erődítménye volt, Sze­ged csak 1719-ben kapta vissza régi szabad királyi városi rangját és kiváltságait. Addig teljesen a várban székelő főkapitány és vár­parancsnok rendelkezett a város magyar la­kosságával is. A vár parancsnoksága semmibe véve a város jogait és követeléseit, bitorolta az összes kiváltságokat. A város tulajdonát képe­ző kocsmákat, mészárszékeket a vár – kivétel nélkül osztrák – parancsnokai, illetve osztrák és szerb (rác) tisztjei hasznosították.

A török kiűzését követő évekből – illetve az azt követő Rákóczi-szabadságharc idejéből – nem maradtak fenn peres iratok a városi ta­nács és a vár parancsnoksága közti vitákról. Annál több maradt meg a háborús éveket le­záró – 1711. évi – szatmári békét követő évti­zedekből.

Alig négy évvel a török háborút lezáró kar­lócai békekötés után, 1703 júniusában kitört a Habsburgok elleni szabadságharc II. Rákóczi Ferenc vezetésével.

Az Északkelet-Magyarországon kitört sza­badságharc hatása azonban csak augusztus hónapra érte el Szeged vidékét. Ebben az idő­ben a harcok elsősorban Bihar vármegye te­rületén dúltak – mivel reguláris császári kato­naság alig volt ebben az országrészben – szinte kivétel nélkül a császáriak oldalán harcoló szerb (rác) határőr-katonasággal.

Az első komolyabb összecsapásban Boné András kuruc csapatai véres vereséget szen­vedtek el a váradolaszi szerb határőrcsapatok­tól. Néhány nappal később, 1703. augusztus 6-án – a vereség megtorlására – Rákóczi Fe­renc hadainak főerői megtámadták és elpusz­tították Váradolaszit; s szerb lakosságát le­

lll

mészárolták vagy elűzték. A váradolaszi győ­zelem után Rákóczi Ferenc békülni akart a szerb határőrökkel. Augusztus 9-én kiáltvány­nyal fordult a magyar királyság területén élő szerbekhez. Felszólította őket, hogy fegyve­res erőikkel csatlakozzanak hadaihoz – a csá­száriak ellen. A csatlakozó szerbeknek ugyan­azon szabadságjogokat ígérte, melyet azok már előzőleg megkaptak a császártól: teljes önkormányzatot és egyéni szabadságot.

Augusztus közepén Rákóczi megbízottai Szegeden is megjelentek, s Rákóczi kiáltvá­nyát terjesztették a szegedi vár szerb katonái között. Globitz báró őrnagy, a szegedi vár császári parancsnoka ezek közül két debre­ceni illetőségű embert elfogatott, akiket vasra- veretve a vár börtönébe záratott, s egyúttal le­velet írt az Udvari Haditanácsnak, hogy mit tegyen az elfogott emberekkel?²¹²

A közeledő kuruc hadak miatt, Globitz gyors ütemben megkezdte az 1695. évi árvíz óta erősen megrongálódott szegedi vár helyre­állítását. Az erődítési munkálatokat – La Piacé császári műszaki őrnagy vezetésével – Szeged város lakosságának, valamint a Csongrád és Csanád vármegyei lakosságnak kellett kény­szermunkában elvégezni. A kőműveseket, ácsokat és más szakmunkásokat napszámban fizették, a szakértelmet nem igénylő munká­kat – a földásást, a kő és faanyag fuvarozását, hordását – nem fizették; az emberek csak élel­mezést kaptak munkájukért.²¹³

A vár helyreállításával egyidejűleg, a várat őrző „Heister”-gyalogezred hét századát sür­gősen megerősítették. Augusztus végén Péter- várad várából kétszáz szerb huszár és száz gyalogos érkezett. Rövidesen újabb 120 szerb hajdú vonult be a szegedi külső várba Zsab-

lyáról Vulin kapitány vezetésével. Szeptember­ben pedig Szegedre érkezett báró Kyba őr­nagy is 3000 rác katonájával.²¹⁴ A katonákon kívül Budáról néhány ágyú, Eszékről pedig 100 mázsa lőpor és 150 mázsa ólom érkezett a várba.

Globitz őrnagy erélyes intézkedéseinek jó­voltából 1703 őszére Szeged vára lett a császá­ri hadsereg egyik legjobban felszerelt – és mint a későbbi események bizonyították: bevehe­tetlen – erőssége a Duna-Tisza közének déli felében.

Miközben a „Heister”-gyalogezred állandó harckészültségben állt a várban, a szerb hu­szárok portyázásaikkal biztosították Szege­det. Szeptember végén rác huszárok Csongrád mellett rajtaütöttek egy kisebb – feltehetően felderítő – kuruc lovasosztagon, s szétugrasz- tották azt. Az egyre közelebb merészkedő ku­ruc csapatok feltartóztatására a szegedi vár­ban állomásozó báró Johann Kyba császári ezredes, a bródi vár és a Száva melléki vég­vidék parancsnoka személyesen indult erős rác lovassággal támadásra. Október 3-án Kyba ezredes csapatai Kiskunhalasnál nagy erejű kuruc lovas- és gyalogoserőkbe ütköz­tek. Az ütközetben a kuruc csapatok szétver­ték a szerb lovasságot; az összecsapásban ma­ga Kyba ezredes is elesett.

A halasi vereség ellenére a szegedi szerb lo­vasság nem hagyott fel pusztító portyázásai­val. A helyzet odáig fajult, hogy október kö­zepén a kecskeméti városi tanács 500 forintot küldött Globitz őrnagynak, hogy fékezze meg kegyetlen rác portyázóit.²¹⁵ Globitz természe­tesen semmit nem tett a kérés érdekében.

Október derekán már Rákóczi is megsokall­ta a szegedi szerb huszárok pusztításait. Ezért

112

i

i

parancsot adott – az október 15-én a kurucok­hoz csatlakozott és ott tábornoki rangot ka­pott – Károlyi Sándornak, hogy csapataival vonuljon a szegedi vár ostromára. A táma­dást azonban Bercsényi Miklós főgenerális el­lenezte, ugyanis október 25-én a császári fő­erők megindították ellentámadásukat Észak- nyugat-Magyarországon. Bercsényi vélemé­nye az volt, hogy „…ne Szegedeljen (ti. Rá­kóczi), mert elvesz az ország, s ő is. Hagyjon békét Szegednek, hagyjon békét a rácnak; megfizet Pap Istók (Szeged környéki szegény­legény vezér) is a rácnak, a puszta eb az any­jukkal!’^

A kuruc támadás hírére Globitz őrnagy fel­készült a szegedi vár védelmére. A várba ren­delte vissza a környéken portyázó szerb lo­vasságát. Sőt, a város egész magyar férfilakos­ságát is a várba akarta kényszeríteni katonai szolgálatra. A szegedi városi tanács azonban felháborodott hangú levelet írt az Udvari Kancelláriának, amely megtiltotta a polgári lakosság katonai szolgálatra való kényszerí­tését.²¹⁷ Globitz őrnagy erre sürgős segítséget kért az Udvari Haditanácstól, arra hivatkoz­va, hogy a magyar katonaság tömegesen szö­kik a várból. A szökevényeket Görgey András kuruc kapitány gyűjtötte Rákóczi zászlai alá.²¹⁸ Egyúttal a várparancsnok a várbeli né­met katonák – április óta elmaradt – zsoldját is megsürgette, mert a katonák már rongyokká szakadt ruhában látták el szolgálatukat.

Az Udvari Haditanács azonban egyelőre nem tudott sem pénzt, sem katonákat küldeni. Viszont 1703. november 22-én I. Lipót csá­szár – hivatkozva a szerb hadak hősiességére és az uralkodóháznak tett katonai szolgála­taira – megerősítette a magyarországi szerb

határőröknek adott valamennyi korábbi ki­váltságot.

1703. december végén Savoyai Jenő her­ceg, az Udvari Haditanács elnöke 2000 fo­rintot utaltatott ki a budai katonai pénztárból a szegedi vár részére. Schweidler budai had­biztos azonban – a Duna-Tisza közén ural­kodó zűrzavaros állapotok miatt – nem merte a pénzt Budáról Szegedre küldeni. A hadbiz­tos pénz helyett – 1704. január 12-én – levelet írt Globitz várparancsnoknak, hogy a pénz kiutalására Kecskemét városát jelölte ki, azo­kon hajtsa be a 2000 forintot. Kecskemét azonban képtelen volt fizetni, így a szegedi vár katonasága továbbra is pénz és zsold nél­kül maradt.

1704 tavaszán tovább folytatódott a sze­gedi várban szolgáló magyar nemzetiségű ka­tonák szökdösése. Márciusban egy Szabó Já­nos nevű hadnagy egész osztagával együtt át­állt a kurucok oldalára. A bajt betetőzte, hogy májusban pestis tört ki a szegedi vár szerb és német katonasága között, s tucatnyi embert ragadott magával.²¹⁹ Ilyen körülmé­nyek között érte a szegedi várat egy portyázó kuruc sereg váratlan rajtaütése. Május első hetében Vass Ádám és Andrássy István kuruc brigadérosok nyolcezer lovassal olyan várat­lanul támadták meg a külső várat, hogy annak őrsége a kapukat sem tudta elzárni. A kuruc lovasság betört a külső várba, s az utcákon száguldozva kaszabolta le a menekülő szerb és német katonákat. A vár őrsége eltorlaszolta a vár kapuját, miközben a kuruc lovasság na­pokon át a külső várban tanyázott. A szegedi vár is veszélyes helyzetbe került. Globitz őr­nagy joggal tartott a várbeli „magyarok áru­lásától, a rácok fegyelmezetlenségétől és a

113

■németek esküszegésétől”. Minderre azonban nem került sor. A kuruc lovasság ostromsze­rek hiányában meg sem kísérelte a vár elleni támadást, és néhány nap múlva a Palánkot felgyújtva elvonult.

Alig tűnt el a kuruc lovassereg, a várbeli szerb és német katonaság – mivel Alszeged és Felszeged magyar lakossága nyíltan támo­gatta a kurucokat – megrohanta a magyarok lakta városrészeket. A szegedi hagyomány szerint Globitz őrnagy várparancsnok a vár kaputornyáról nézte, miként gyújtogatnak, rabolnak és gyilkolnak katonái a két magyar­lakta városrészben.²²⁰ Az alsóvárosi lakosság nagy része a ferences kolostorban torlaszolta el magát, ott próbált védekezni. Amikor a vár­beli katonák dühe lecsillapodott, a szegediek tömegesen menekültek Kecskemétre és Gyön­gyösre, ahol a fegyverbíró férfiak nagy része a kuruc zászlók alá állt.²²¹

A támadás után Globitz azonnal rendbe te­tette a súlyosan megrongálódott külső várat, egyben a támadás megtorlására újra portyára indította a rác lovasságát. Egyik alkalommal a rác huszárok Kecskemét környékén rajta­ütöttek és szétvertek egy kisebb kuruc csapa­tot. A harc során foglyul ejtették Csérnél Pál kuruc kapitányt és néhány katonáját, köztük egy Misuna Mihály nevű lengyel nemest. A zsákmánnyal és a foglyokkal a szerb huszá­rok a szegedi várba tértek vissza.²²²

A szegedi császári csapatok állandó pusz­tításai miatt 1704. május végén már Bercsényi főgenerális sem ellenezte egy, a szegedi vár ellen indítandó támadás tervét. Sőt, ő maga javasolta Rákóczi Ferencnek a szegedi vár ostromát: „…Ut-ut sit, ha ügyem, elfordult

Beszprétn felé a német: igen is jónak látnám, 1 s talán még Fehérvárnál is jobbnak, hogy ha j Pekri uram – ha maga Nagyságod nem is -J Szegednek fordulna”^ I

A szegedi vár elleni támadás azonban csak ’ részét képezte volna egy – a szerbek ellen indí-1 tandó – nagyarányú hadműveletnek. A had-¹ műveleti tervek szerint a kuruc hadak előbb a | Bácskában megsemmisítő csapást mértek vol- 4 na a szerbekre, majd azt követően fordultak | volna Szeged vára ellen.²²⁴ |

1704. június 29-én a solti táborból megin­dultak a kuruc előhadak Ónodi Csiszár István szolnoki kuruc kapitány parancsnoksága alatt. A kapitány Nagykőrösre érve nyomban pa- ] rancsot adott a városi tanácsnak: „Kegyelmes j Urunk parancsolattyából kelleték Kigyelme-1 teknek írnom, hogy holnap innen megindítom Szeged felé az Ágyúkat, az melyek alá Ke-\ gyelmetek készítsenek 30 pár ökröt, öt széké- j rét kasostul por és golyóbisok alá, azon kívül J penig két kerekű szekér is kettő legyen olyan, I az melly az Ágyú alá való légyen; olyan ké-1 szén legyen penig, hogy ottan semmit ne kése- j delmezzenek, mert siető a dolog.”*²³ J

Az elővéd nyomában a kuruc főerők is meg-1 indultak – Rákóczi Ferenc személyes vezeté-j sével. A déli irányba vonuló kuruc seregek] július 12-én – Bács vármegyében – Feketevíz-1 nél csatára kényszerítették a bácskai szerb ha-1 dakat, s súlyos vereséget mértek rájuk. A csa-J ta után a kurucok rohammal bevették a szer-1 bek egyik legfontosabb erősségét, Titel várát. ’ A súlyos harcok után a kuruc seregek azonnal i megindultak Szeged vára ellen. Rákóczi em­lékiratai szerint a felvonulás rettenetes volt. 1 Az égen forrón tűzött a nap, a katonák lába ]

114

ulatt, a szekerek és ágyúk kerekei alatt per­zselt a homok, s a vízhiány meggyötörte a me­netelő embereket és lovakat.

Július 19-én a kuruc sereg déli irányból Martonoshoz érve megközelítette Szegedet. Darvas Ferenc kuruc főhadbiztos innét levelet írt Nagykőrös város tanácsának: „Mi ide Martonoshoz érkezvén, Isten segítségéből hol­nap délig Szegedig megyünk.” Egyúttal uta­sította a városi tanácsot, hogy az ostromra ké­szülő sereg részére kenyeret, vajat és szalon­nát küldjenek eladás végett.²²⁶ Másnap való­ban Szeged alá érkezett a kuruc hadsereg. Rá­kóczi súlyos betegen ért ide, de ennek ellenére azonnali rohamot rendelt el a külső vár ellen. Mint emlékirataiban írta: „Végre megérkez­tem Szeged alá, s miután megszállottam, mindennapi epehideglelést kaptam. A nagy fá­radtságtól estem ebbe a betegségbe, mert ha­daimat tanítottam menetelni, csatarendbe áll­ni, táborozni, táborveréskor kijelöltem az őrö­ket, és éjfél előtt körüljártam őket. Már na­gyon beteg voltam, mikor parancsot adtam a várhoz szorosan hozzáépült város megtámadá­sára. Ez a város volt a Tisza mentén lakó rácok legbiztosabb menedéke. Rohammal bevettük, felprédáltuk, felégettük; ennél többet józan ésszel nem is remélhettem. Tüzérségem néhány napja késett, betegségem rosszabbodott. Min­den felszerelésem egy kicsi, vászonernyő nél­küli sátor volt, melyet átjártak a nap sugarai. Ágyam kiszáradt füvei töltött, földre vetett szalmazsák volt. Igaz, hogy a háború óta nem is aludtam más ágyon, és mindig ruhástul fe­küdtem le. De a betegség legyűrt, állandóan égő szomjúság gyötört, és csak a Tisza vizével olthattam, márpedig ez a fekete és sűrű víz bűzlött a sártól és a haltól, mellyel annyira

tele volt, hogy nem is lehetett merni belőle anélkül, hogy halat ne fogott volna az ember. Mind e kellemetlenségen kívül a fű között még egy nagy zöld pókfajta is tanyázott, melynek csípése olyan mérges volt, hogy meg­dagadt az ember teste tőle, és éles fájdalom kí­nozta. Egy tüzértisztem egyszer lenyelt egy ilyen pókot és belehalt.”

A kuruc csapatok valóban az első rohammal elfoglalták, kirabolták, majd felgyújtották a Palánkot. A zsákmányt régi katonaszokás sze­rint mindenki összeadta, hogy aztán azon kö­zösen osztozzanak. Mindenki becsülettel le­adta a prédát. Csak egy kecskeméti zászló­tartó és néhány ugyancsak kecskeméti lovas katona nem, akik a megszerzett zsákmánnyal megszöktek a seregtől. Rákóczi 1704. július 24-én szigorú parancsot küldött a kecskeméti városi tanácsnak, hogy a szökött katonákat és zsákmányt kerítsék elő, s adják át azokat a levél átadójának, Ölvesi János hadnagynak.²²⁷

Miközben a kuruc hadak körülzárták a sze­gedi várat és letáboroztak a vártól nyugatra el­terülő mezőkön, szünetelt a harc. Ugyanis a kurucok tüzérsége még nem érkezett meg, s nem volt elegendő lőpor sem. Nagy problé­mát jelentett, hogy az előző szerb portyázá­sok miatt elpusztult környékről nem lehetett megfelelő mennyiségű élelmet vásárolni az ostromseregnek. Ezért Rákóczi egyik nemes­emberét, valamint francia orvosát – aki a tol­mács szerepét töltötte be -, és a táborban tar­tózkodó Louis Michelt, a francia király isz­tambuli követségének titkárát a temesvári tö­rök pasához küldte követségbe. Feladatuk az volt, hogy kérjenek a pasától 300 mázsa pus­kaport és engedélyt, hogy a török uralom alatt álló Temesközből szállíthassanak a tá­

115

borba – természetesen pénzért – élelmet. Kér­ték még a pasát, hogy a hadai elől menekülő szerbeket ne engedje be a Temesközbe. A te­mesvári tárgyalásokról Louis Michel követ- ségi titkár – bizalmasan – azt jelentette felette­sének, Ferriol márki isztambuli francia kö­vetnek, hogy a pasa Rákóczi összes kérését visszautasította, illetve csak abban az esetben volt hajlandó azokat teljesíteni, ha Rákóczi a visszafoglalt szegedi várat azonnal vissza­adja a törököknek. A hír annyira bizalmas volt, hogy ezt Michel Rákóczinak jelenteni sem merte.²²⁸

Közben az említett francia orvos távolléte miatt (mint azt Rákóczi „Emlékirataiban” a továbbiakban leírta) a távoli bányavárosokból kellett egy német orvost a szegedi táborba rendelni. „Meg kellett várni egy német orvos érkeztét, akiért elküldtünk a hat-hét napi tá­volságra fekvő bányavárosokba. Amikor meg­érkezett, a környezetem intett attól, hogy be­vegyem orvosságait, mert mérgezéstől féltek. De minthogy a testemben amúgy is benne levő méreg elegendő volt megölésemre, volt annyi lélekjelenlétem, hogy a biztos bajjal szemben előnyben részesítsem a bizonytalant, annál is in­kább, mert ez a lutheránus orvos már megte­lepedett az országban, és jól ismertem a há­ború előtt is. Tekintve, hogy nagyon tapasztalt orvos volt, hamarabb gyógyított meg, mint ahogy reméltük.”

Mivel a tüzérség egyre késett, július végén Rákóczi parancsot adott Pest vármegyének, hogy azonnal küldjön a szegedi vár alá 1300 embert ásóval-kapával, az ostromsáncok ki­építésére. Tizenhatodik napja táboroztak már a kuruc hadak Szeged vára körül, mikor augusztus 6-án megérkezett a tüzérség ötven

kisebb-nagyobb ágyúja. Velük érkeztek me| Eszterházy Dániel és Szemere László ezredö sek csapatai is. Mivel „…a pusztaságon gya lóg nem mehet az had az nagy hévségben másként el is erőtlenednék és netán megbete> gednékl”, a tüzérség és a két ezred a Kecske mét, Cegléd és Nagykőrös városoktól erő­szakkal berendelt szekereken vonult Szege­dig.²²⁹

Az ágyúkat augusztus 6-án azonnal tüze­lőállásokba vonták, s megkezdték a szeged vár erődítményeinek ágyúzását. Az ágyú- tüzet a várban védő német és szerb csapatot keményen viszonozták.

Közel egy hétig ágyúzták a kuruc csapatok a várat, közben többször próbálkoztak ro­hammal is, de mindannyiszor kudarcot val­lottak. A rettenetes nyári hőség, a víz és élelem hiánya, a temesvári török pasa elutasító magatartása, továbbá a szegedi vár nem várt makacs és bátor védelme annyira elcsüggesz­tette Rákóczit, hogy egyre kevesebb kedve volt a vár további ostromára, amely vár „…erős tornyokkal, földdel megtámasztott falakkal, árkokkal és fedett utakkal volt el­látva. Különben a parancsnok sem látszott olyan embernek, aki négyszáz emberével – öt­ven középszerű ágyúm durrogására – megadja magát”. Ám a vár kemény védelme súlyos helyzetet leplezett. A több mint három hétig elhúzódó ostromzár, majd ostrom során el­fogytak a várban az élelmiszerkészletek. Augusztus elején kiderült, hogy a várban levő rác katonaság áruláson töri a fejét. A vár át­adásán tanakodó rác katonák élén Pero Ju-

rinácz kapitány állott. Mikor a dologra fény derült, Globitz őrnagy elfogatta a rác kapi­tányt, és hadbíróság elé állíttatta. A hadbíró­

116

ság a kapitányt halálra ítélte, majd a hóhér a vár piacán felnégyelte, s levágott fejét a vár délkeleti saroktomyára tűzték ki elrettentő’ például.²³⁰

Augusztus 12-én váratlanul elhallgattak a kuruc ágyúk. Az ostrom végét az okozta, hogy azon a napon a kuruc táborba érkezett Széchenyi Pál kalocsai érsek, hogy a császár nevében fegyverszüneti, sőt béketárgyalási ja­vaslatokat tegyen Rákóczinak. Egyébként ezen a napon nyüzsögtek a követek Rákóczi szállásán. Ekkor várt kihallgatásra a francia, a bajor, a török és a lengyel követ, valamint Thököly küldöttsége. A császár követét Rá­kóczi még aznap fogadta. Egyúttal azonnali parancsot adott az ostrom beszüntetésére. Emlékirataiban Őszintén bevallotta: „Nagyon kedvemre volt, hogy ezt az alkalmat ürügyül használhattam fel a vár bombázásának abba­hagyására.”

Másnap – 1704. augusztus 13-án, a vár ostromának 24. napján – a kuruc hadak meg­kezdték elvonulásukat a szegedi vár alól. A tá­vozó sereg után hosszú szekéroszlop vonult: Alsóváros és Felsőváros magyar lakossága – a kurucokkal való együttműködés miatti fé­lelmében – tömegesen menekült. Még az alsó­városi ferences barátok is féltek a várőrség esetleges megtorlásától, s ők is Kecskemétre menekültek a kuruc hadak nyomában.²³¹

Mivel a vár őrsége a háromhetes ostrom­ban minden élelmiszerkészleteiből kifogyott, augusztus 17-én Globitz őrnagy parancsokat adott ki a környező falvaknak, hogy az elma­radt adóik törlesztésére azonnal küldjenek a várba élelmet és takarmányt. Mivel ezt Rá­kóczi megtudta, augusztus 19-én ő is paran­csot adott az érintett falvaknak. Ebben fejvesz­

tés terhe alatt megtiltotta, hogy élelmezzék a szegedi vár őrségét, sőt azt is megtiltotta, hogy egyáltalán érintkezzenek a szegedi vár parancsnokával.²³² Ekkor viszont Globitz uta­sította katonáit, hogy kobozzanak el minden élelmiszert a városban maradt magyar lakos­ságtól, sőt szüreteljék le a lakosság szoléit is. Ugyanakkor – szeptember első napjaiban – Globitz jelentést küldött az Udvari Hadita­nácsnak az ostromról, a felhasznált lőszerről és veszteségekről. Egyúttal újra sürgette a kato­naság hónapok óta elmaradt zsoldját. Az Ud­vari Haditanács azonban csak dicsérő levelet küldött a vár hősies védelméért.²³³

Időközben a kuruc hadsereg Gyöngyösre vonult vissza, ahol szeptember 2-án Rákóczi aláírta az október 31-ig szóló fegyverszüneti egyezményt. Ennek ellenére Rákóczi megpa­rancsolta Szűcs János és Hellebront János lo­vassági kapitányoknak, hogy Kecskemét kö­rül állomásozó lovasságukkal tartsák szemmel Szeged várát. Azonban erre nem volt szükség. Globitz őrnagy megtiltotta rác huszárainak a további fosztogató portyázásokat. Sőt októ­ber 7-én levelet küldött a Kecskemétre mene­kült szegediek után, s felszólította őket, hogy ne féljenek, térjenek haza békességgel: Mert „most volna ideje, hogy a vermekben és me­zőkben maradt kevés jószágukhoz, szántás­hoz, szőlő betakarításhoz láthatnának, házai­kat befödhetnék és fölépíthetnék”.^

Mivel a magyar lakosság az ígéret ellenére sem tért haza, a várban éhező katonaság egyre jobban demoralizálódott. Folytatódtak a szö­kések; október végére a várőrség katonáinak csaknem a fele megszökött. Egyik éjszaka például egy egész magyar osztag szökött meg hadnagyával együtt. A várparancsnok, hogy

117

megmentse a várbeli katonaságot a teljes szét- zülléstől – mivel az Udvari Haditanácstól már maga sem remélt segítséget újból fel­szólította Halas és Kecskemét városokat, hogy azonnal szállítsák be a rájuk kirótt élelmiszert és takarmányt a szegedi várba. Rákóczi szi­gorú tilalma miatt a kecskeméti tanács még válaszolni sem mert a felszólításra, ezért a portyázó rác huszárok újra megjelentek Kecs­kemét körül. Az egyik portyázó csapat el­fogta, majd a szegedi várba hurcolta Szentki­rályi János tanácsbelit és Garai János deákot. A kecskeméti tanács nem mert nyíltan fellépni két elfogott polgártársa érdekében. Ezért ti­tokban Boros Mihály vásárhelyi bírót kérték meg, hogy beszéljen a szegedi vár parancsno­kával. Felajánlották, hogy a két polgárért cse­rébe két fogoly német muskétást adnak. Glo­bitz azonban hallani sem akart a cseréről, mondván: van neki elég németje, s a foglyok a császár emberei, azokat ő ki nem cseréli.²³⁵ Végül is a két kecskeméti ember hitlevelet adott Globitznak, hogy 15 nap alatt behoz­zák a várba a kecskemétiek adóhátralékát. Ha az nem sikerülne, visszatérnek fogságuk­ba. A szegedi bíró – aki mindkettőjüket jól ismerte – kezességet vállalt értük. Globitz sza­badon engedte a két kecskemétit. Miután a i 15 nap elteltével sem az adó, sem a két kecs­

keméti nem érkezett meg, Globitz őrnagy el­fogatta és felakasztatta a szegedi bírót.²³⁶

, A kuruc hadvezetést teljesen lekötötte

j Északnyugat-Magyarországon a császári fő-

j, erők elleni védekezés és Erdélyben a támadás, f így Dél-Magyarország térségében – elsősor­

ban a szegedi vár ellen – nem tervezett egyelőre semmiféle támadást.

1705. március közepén Des Alleurs márki –

XIV. Lajos francia királynak Rákóczihoz kül« dött megbízottja – 23 pontból álló kérdőívet töltetett ki tájékozódás céljából Rákóczi Fe­renccel. A kérdőív 21. számú pontja az aláb­biakat tartalmazta: „Őfensége (ti. Rákóczi) mit szándékozik tenni annak érdekében, hogy Nagyvárad, Szeged és Arad ne maradjon to- vább az ellenség kezén?” Rákóczi – írásban -J az alábbi választ adta: „Az elfogott levelek és a foglyok egyöntetűen tanúsítják, hogy Nagy­várad máris szükséget lát, s legfeljebb két hó­napra van kenyere, úgyhogy ez időpontra re­mélni lehet elfoglalását. Ami Aradot és Sze­gedet illeti: az utóbbi (ti. Szeged várának) el­foglalása nagy jelentőségű volna ugyan az át­kelés miatt. Egyébként azonban a parancsnok (ti. a szegedi vár parancsnoka, Globitz őr­nagy) szigorú semlegességet tart, s nem sokat árt nekem a város leégése óta; .. .hadereje csekély, úgyhogy elegendő puskapor birtoká­ban egy kisebb csapat is könnyen el tudná fog­lalni, amiképpen Aradot is, ha nem kellene te­kintettel lennünk arra a körülményre, hogy ezek a várak nagyon közelesnek a törökökhöz, s nem kellene attól tartanunk, hogy ha e vára­kat visszafoglaljuk a németektől, okot szolgál­tatunk arra, hogy a törökök maguknak köve­teljék azokat.” Des Alleurs márki a 22. számú kérdésében feltette: „A fenséges fejedelem re­méli-e fent mondott várak elfoglalását, és ha igen, mi módon?” Erre azonban Rákóczi nem adott választ.²³⁷ 1

Miután 1705 júliusára a kuruc hadak Er­délyt elfoglalták, a császári csapatokat (pa­rancsnokuk: Bussy de Rabutin tábornagy) Nagyszeben, Brassó és Fogaras városokba szorították, az Udvari Haditanács parancsot adott Herbeville tábornoknak, hogy Szegeden

118

r

ét nyomuljon be Erdélybe, s vigyen segítséget a szorongatott helyzetben levő Rabutin-sereg- nek. A császári csapatok 1705. szeptember 2-től két héten át Buda alatt táboroztak. Hogy Szegednél akadálytalanul kelhessenek át a Ti­szán, szeptember 8-án – Arnold alezredes pa­rancsnoksága alatt – egy műszaki katonákkal és hídanyaggal megrakott kis evezős hajóraj indult el a Dunán Budáról, hogy Titel érinté­sével Szegedig evezzenek fel a Tiszán. Még az Amold-hajóraj előtt egy hat hajóból álló egység érkezett a szegedi várhoz gabonával megrakva, a hetedik hajó pedig lőporral, ágyúgolyókkal és sáncszerszámokkal.

Szeptember 10-én Rákóczi Ferenc paran­csot adott a Gödöllőn táborozó Bottyán Já­nos generálisnak, hogy lovashadaival állan­dóan zaklassa a vonuló császáriakat, s éges­sen fel körülöttük mindent. A császári sereg útjában fekvő falvakat és városokat (Ceglé­det, Nagykőröst és Kecskemétet) pedig köl­töztesse ki, a városok minden élelem- és ta­karmánykészleteit semmisítse meg, nehogy táplálni tudják Herbeville hadseregét.

Rákóczi az alábbiakban írta le mindezt „Emlékirataiban”: „Bottyánnak ugyanezt kel­lett tenni (ti. zaklatni a császáriakat) Budától Szegedig, ahol az ellenségnek át kellett kelni a Tiszán. Odáig a császári hadseregnek homo­kos, szikkadt és terméketlen síkságon kellett áthaladnia, ahol csak a mélyedésekben lehe­tett szénát találni és kutat ásni, mert az ott található kis tavak olyan sósak és keserűek, mint a tenger vize, még a barmok sem isszák meg. A mélyedéseket dombok szegélyezik, jobban mondva egymástól távol eső, könnyű homokbuckák, melyeket a szél lerombol, szét­hord és másutt újra felépít. Legalább hét-nyolc

napi menet kell ahhoz, hogy a pusztán átha­ladjanak. A Buda és Szeged között fekvő há­rom nagy város: Cegléd, Kőrös és Kecskemét parancsot kapott, hogy álljon készenlétben az elköltözésre, ha az ellenség közeledik. Boty- tyán ismerte ezt a síkságot, mint portyázó ré­gebben bejárta. Ezek a síkságon szétszórt ho­mokbuckák nagyon alkalmasak a lesben állás­ra. A mélyedésekben volt célszerű tábort ütni, mert ott takarmányt is lehetett találni és kutat is lehetett ásni, mint ahogy már említettem, így hát semmi sem volt könnyebb, mint az el­lenséget megelőzni és tőrt vetni annyit, ameny- nyit csak lehet. Mindebből azonban nem lett semmi.”²³⁸ Ugyanis a három város közül csak Ceglédet sikerült Kárándi Mihály ezredes ku­ruc lovasságának kitelepíteni, illetve élelmi­szereit, takarmányát megsemmisíteni. Nagy­kőrös megtagadta az elvonulást, s inkább fize­tett a városba bevonuló császári hadaknak.

Kecskemét városa szeptember 27-én szem­beszegült a város elpusztítására érkező kuruc katonasággal, s az összetűzésben több kuruc katonát megöltek. A harcnak a császári sereg előrevetett egységének – Glöckelsperg altá­bornagy és ezer lovasának – benyomulása ve­tett véget. A Kecskemétről visszavonuló ku­ruc lovasság bosszúból Kecskemét nagy részét felgyújtotta.

Klöckelsperg elővédjeinek nyomában Kecs­kemétre érkezett Herbeville tábornok is a se­reg főerőivel. Az itt egyesülő sereg a „Viard”, a „Wachtendonck”, a „Croix”, a „De Vendt”, az „Altheim” és a „Faber” császári, valamint az „Osten”, az „Emden” és a „Maltzan” dán ezredekből állott, összesen 56 lovasszázaddal, 31 gyalogoszászlóaljjal (kb. 16 ezer katoná­val).

119

Herbeville generális Kecskeméten kapta a hírt, hogy Arnold alezredes hajóraja még csak Péterváradnál (a mai Növi Sad, Újvidék vá­rosával szemben) vesztegel.

A császári sereg október 3-án érkezett Csongrádra, honnét 6-án folytatta menetét, s 7-én érte el a szegedi vártól északra fekvő Algyőt. Bottyán János kuruc portyázói egész Algyőig követték a császári sereget. Mint azt Bottyán generális jelentésében írta: „az por­tásaim (portyázóim) szüntelen utána és kö­rűié forgolódnak, már négyszer csaptára meg éjszaka, dehogy szekerekkel igen békeríti ma­gát, sebtést rajta nem mehetek, hanem az strázsákat béverték és le is vagdalták”.

Az Algyő-Szegedre érkező Herbeville nem találta Szegeden az Amold-hajórajt. Ezért a generális 1705. október 8-án – a várban levő hadiszállásáról – parancsot adott csapatainak, hogy ácsoljanak tutajokat az átkeléshez. Azon­ban még aznap este a vár alá ért a hajóraj. A műszaki csapatok október 9-én hajnalban kezdtek – Szegedtől északra, Algyőnél – a Ti­szán át a hadihíd építéséhez, s az délre elké­szült. A híd két végét a két parton bakokra ácsolták; közepe a Tiszán lehorgonyzott ha­jókon nyugodott. Október 9-én 14-15 óra kö­zött elsőnek a sereg elővédje kelt át a Tiszán. Ezt követte a serég szekéroszlopa, amely ok­tóber 10-én reggelre fejezte be átkelését. A nap folyamán kelt át a sereg, majd végül is a pa­rancsnoki törzs. Az 56 lovasszázaddal és 31 gyalogoszászlóaljjal egyidejűleg kelt át a tü­zérség is. A híd azonban gyengének bizonyult, s 6 db nehézágyút nem tudtak átvontatni rajta. Ezeket a szegedi várba szállították. Egyébként az átkelő császári csapatokhoz csatlakoztak a szegedi vár körzetébe tartozó

rác lovascsapatok is, s azzal együtt elvonultak Erdély felé. Október 10-én délután 16 óra után – miután a sereg utóvédjei is átkeltek – a műszaki csapatok és a szegedi vár császári katonasága lebontotta a hadihidat.²³⁹

Az átkelést a kuruc csapatok nem tudták megzavarni. A császári sereg még aznap, ok­tóber 10-én elérte Hódmezővásárhelyt, 13-án Szentest, 14-én Endrődöt, 16-án Mezőtúrt, 20-án Hajdúszoboszlót, majd Debrecenen és Nagyváradon át megközelítették Erdély ha-‘ tárát. <

A Herbeville-sereg 1705. november 11-én, a Zsibónál vívott csatában szétverte a kuruc, hadakat, s betört Erdélybe.

Miután Herbeville és Rabutin seregei újra, elfoglalták Erdélyt, a császári hadvezetés 1705 decemberében újabb katonai erőket vezényelt az Erdélyben állomásozó csapatainak támo­gatására.

Decemberben a Schlick tábornok parancs­noksága alatt álló csapatok vonultak Budáról Szegeden át Erdélybe. <

A felvonuló császári csapatok – németek és szerbek egyaránt – barbár módon pusztítot­ták a Buda és Szeged közti városokat. Kü-₍ lönösen vad pusztítást végeztek a szegedi vár, szerb huszárjai, melyek a felvonulásokat biz­tosították, illetve a vonuló csapatok élelme­zését és takarmányozását látták el. ,

Az Erdély felé történő átvonulások során á csapatok teljesen felélték a szegedi vár őrségé­nek készleteit is. Ráadásul a fegyelmezetlen csapatok miatt, 1705 decemberében tűzvész ütött ki a szegedi Palánkban, amely átterjedt a belső várra is. Ekkor égtek porrá végleg a várban összezsúfolt rozzant, régi, zömében fá­ból épült török házak. Ezzel egyidejűleg le-₍

120

égett a várban a katonai raktár is, s megsemmi­sült 320 mázsa ágyú- és muskéta-kanóc.

1706. január-február hónapokban a harcok fő színhelye a Dunántúlon volt. A kuruc ha­dak Sopront ostromolták (már 1705. decem­ber 24-től) sikertelenül, s február 10-én ugyan­csak sikertelen támadást hajtottak végre Esz­tergom vára ellen.

A Duna-Tisza közén legfeljebb csak por­tyázó kuruc csapatok jelentek meg.

1706 februárjában – az erős havazás leple alatt – váratlan kuruc rajtaütés érte a szegedi várat. Az őrség azonban talpon volt, s heves ágyú- és puskatűzzel elűzték a vár falai alól a kurucokat.

Röviddel a – sikertelen – kuruc rajtaütés Után, 1706 márciusában a szegedi várba ér­kezett Brontano császári hadbiztos. A vár őr­ségének elmaradt zsoldját felerészben kifizet­te, s ugyanakkor jelentős mennyiségű élelmi­szert is hozott. Néhány hét múlva azonban – a szerb katonák fegyelmezetlensége miatt – újra tűzvész tört ki a Palánkban. A katona­ságnak csak a legnagyobb erőfeszítéssel sike­rült a katonai élelmiszerraktárak többségét megmenteni a lángoktól. Az elpusztult élel­miszerek pótlására 1706júliusában újabb szál­lítmányok érkeztek. Először tízezer, majd to­vábbi harminchatezer mázsa liszt érkezett. Egyidejűleg 100 mázsa lőszer és nagy mennyi­ségű lőpor is útban volt a szegedi vár felé.

Az élelmiszer-, takarmány és lőszerkészletek felhalmozására azért volt szükség, mert 1706 uugusztusában az Erdélyben egyesült császári Herbeville- és Rabutin-hadtestek – erős hely­őrségeket hátrahagyva – támadást intéztek Er­délyből Magyarország ellen. Egyes hadoszlo­paik Tokaj irányába, más csapataik Szegeden

át az Alföldre nyomultak. A nagyarányú had­mozdulatok során a császári csapatok 1707. január 21-én egyesültek Pestnél. Néhány heti pihenő után, átkelve a Dunán, a Dunántúlon – Székesfehérvár, Veszprém, Tapolca, Sümeg, Szentgotthárd vonalon – folytatták támadásu­kat, s érték el Ausztriát.

A császári csapatok felvonulása alatt -1706. augusztus és szeptember hónapokban – a por­tyázó kuruc csapatok több ízben feltünedeztek a szegedi vár körül. Különösen Bikk László és Ilosvay kuruc kapitányok huszárai (köz­tük sok kurucnak állt szegedi magyar) kerül­gették a várat, de a „németkében” – mint je­lentéseikben írták – nem sok kárt tehettek a szegedi vár erős falai miatt.²⁴⁰

A szegedi vár parancsnokának gondjait fo­kozta, hogy a temesvári török pasa is megtorló támadással fenyegetőzött 1706 őszén. Ugyanis Zentán a szegedi vár szerb (rác) katonái és a tö­rökök között verekedés tört ki, melynek során a szerb katonák néhány török tisztet megöltek. Globitz őrnagy szorult helyzetében a vár egyik tisztjét, La Roche őrnagyot küldte a temesvári pasához gazdag ajándékokkal, hogy magyará­zatot adjon a történtekről.²⁴¹

1707 kora tavaszán a szegedi vár éléről el­távozott Globitz őrnagy, s a vár parancsnok­ságát gróf Hugó Virmont ezredes vette át. Már ő volt a parancsnok, amikor sor került a zömé­ben a szegedi vár szerb katonaságának táma­dására Kecskemét városa ellen. 1707. április 3-án hajnalban mikor a városban megjelentek a rác hadak – írta Cserei Mihály Habsburg- párti hangnemben alkotott „Históriájában” – „… a tolvajló kurucok szaladásra vevék mago­kat, a rácok a várost felprédálák, sok száz em­bert, asszonyt, gyermeket fegyverre hányának,

121

r-

I

sok asszonyokat, lányokat erőszakkal megfer- teztetének, a várost felégeték, s számtalan pré­dával megrakodván, onnan békével eljövének. Kétmillió tallér érőnél több kár esék akkor Kecskeméten, mert olyan gazdag város nem va- la Felső-Magyarországban.”²*² A szörnyű dú- lás után a kecskeméti városi tanács a további­akban az első felszólításra fizetett. Buzgalmuk miatt, 1707 novemberében Virmont ezredes szegedi várparancsnok megdicsérte őket a sze­gedi vár fenntartására beküldött 60 birodalmi tallérért. A dicsérettel egyidej űleg Virmont fel­szólította a kecskemétieket, hogy további pénzküldeményekkel bizonyítsák a császár iránti hűségüket, és ugyanakkor minél több hírt közöljenek a kuruc hadak mozgásáról.²⁴³ 1707 május-júniusában – elsősorban az er- i délyi országgyűlés tanácsára – többször fel­

merült a törökök katonai segítségének igény­bevétele. Teleki Mihály gróf és Henter Mihály tárgyalásokat kezdtek Belgrádban, illetve Isz­tambulban. A belgrádi török pasa – hosszas al­kudozások után – felajánlotta, hogy albán csa­patokat indít Magyarország segítségére, első­sorban a délszláv – szerb és horvát – területek ellen. Mint Rákóczi Ferenc „Emlékirataiban” írta: „De a pasa azt követelte, előbb foglaljak el néhány várat a határon, mely a németek kezén van, hogy ezek a csapatok több biztonsággal csatlakozhassanak hozzánk” A törökök itt el­sősorban Arad és Szeged váraira gondoltak, f bár Rákóczi véleménye szerint „ez a két vár…

i semmi módon sem akadályozhatta meg e csapa­

tok átvonulását. Több ilyen természetű ajánlat, melyet a határ menti pasák tettek, aztgyanittat- ták velem, hogy ha elfoglalnám e várak valame­lyikét, a törökök visszakövetelhetnék tőlem és belénk köthetnének azzal az ürüggyel, hogy

ezeket a békekötésben a németeknek engedték át, s nem nekem”. ■

Végül is Rákóczi parancsot adott Károlyi Sándor tábornagynak, hogy vegye ostrom alá Arad várát, melynek ostroma 1707. július 5-én meg is kezdődött. Alig három hétig tartott ax ostrom, mikor Károlyi hírt kapott arról, hogy’ háromezer főnyi német sereg érkezett a szege* di várba, s a Tiszán átkelve, megindultak Áradj felmentésére. A hírre – július 25-én – Károlyi abbahagyta Arad ostromát, s elvonult a váí alól. I

Az 1708. év nyugalomban telt el az Alföldöni Mivel június 15-én Rákóczi főerőivel Szilézia felé indított támadást, a kurucok csak figyej lemelterelő portyázásokat hajtottak végre Sze*i ged körül. Ezt követően – a szegedi vár új pa< rancsnoka – Herberstein ezredes parancs*, noksága alatt a szegedi vár ötszáz főnyi szerb és német lovassága megtámadta Kecskemétit (Nagy)Kőrös és Cegléd városokat, ahol két< ezer – Rákóczi zsoldjában álló – lengyel, svéd és francia katona volt elszállásolva. A támadás sikerrel járt: a szegedi szerb és német lovasság mintegy négyszáz katonát levágott; öt ven katonát foglyul ejtett, több száz lovat és négy zászlót zsákmányolt.²⁴⁴ Néhány nappal a sike-tt rés támadás után pestis tört ki a szegedi vár ka< tonasága között. A vár katonaorvosának/* Kristóf Ausfeldnek intézkedésére augusztusra sikerült a járványt megfékezni; de így is tucaté nyi katona pusztult el a döghaláltól.²⁴⁵ |

Nem tudni az okát annak, hogy 1708 szep< temberében mi váltotta ki a szegedi vár kato^ naságának támadását (Nagy)Kőrös város ek len. A szegedi és bácskai rácok „egy szegedi né­met commendánsnak vezérsége alatt, gyalog és lovas seregekkel ismét megindultanak, hogy

122

Kőrös városával is úgy bánjanak, mint Kecske­méttel”.™ A szerb lovas- és gyalogoscsapatok rejtve közeledtek a lakatlan pusztákon át Kő­rös városa felé. Azonban a Fejértó-pusztánál – Kecskeméti Szűcs István és Kecskeméti Mes­ter Gergely nevű katonák – észrevették őket. Azonnal Nagykőrösre nyargaltak, s hírt adtak arról, hogy „vigyázással legyenek, mert a po­gány rácság valamely német commendo alatt, ki is veres ruhában volna, egyenesen Kőrös felé akarna jönni”. A város főbírája, Szabó János és a második bíró, Dobos Pál félreverette a ha­rangokat, majd az egybegyűlt népnek bejelen­tették a vészhírt. Megparancsolták, hogy min­denki meneküljön be jószágaival a templom kerítése mögé. A templom tornyába két, a ré­gi mészárszék végébe pedig egy ágyút (tarac­kot) állítottak fel. A városban volt éppen Kál­lai Miklós hadnagy egy kompánia (század) ku­ruc lovasával és Vágó András ceglédi vicehad­nagy a maga lovaskompániájával. A városi ta­nács Kállai Miklós hadnagyra bízta a város védelmét, aki a két kompánia lovast a város „kőpincéje” mellé állította fel harcra készen. Ugyanakkor nyolc huszárját a régi temető melletti szőlőhegyre, a ceglédi út mellé állítot­ta ki strázsára. Egyidejűleg azonnal segítségért mentek Jászberénybe, ahol Sőtér Tamás ezeres kapitány állomásozott háromszáz kuruc hu­szárral. Ezek éppen végszóra, szeptember 11- én hajnalra érkeztek Nagykőrösre.

Közben a rác csapatok is a város alá értek. Szeptember 11-én hajnalban megtámadták a ceglédi útnál vigyázó nyolc huszárt. Heten be­menekültek a városba. Egyiküket – Horváth Mihályt, akinek ellőtték „kantáros karjáf’ – azonban elfogták. Ki vallatták, hogy az éjszaka folyamán a körösiek miért lőttek kettőt az

ágyújukkal? Horváth elmondotta, hogy akkor szoktak lőni, ha katonaság érkezik a városba. A rácokat meglepte a hír, s vagy egy órát tana­kodtak – és közben pálinkáztak – a kecskeméti út menti vásártérnél. Végül is támadásra szán­ták el magukat, s „nagy ordítással és kiáltással jöttének a város felé”. A templom tornyában levő Veres Takács János pattantyús (tüzér) rájuk lövette a két tarackot. A rácok azonban mit sem törődve ezzel, „az öreg Borotvás István házánál” áttörtek a város tövises-sövény kerí­tésén, s betörtek a városba. A város lakosai kö­zül ott sokan „eleikbe állottak lóháton, de azo­kat elnyomták, megszalasztották”. A gyalogos rácok a Zombori-ház tájékán azonban megáll­tak. Ugyanakkor a lovas rácok nekiestek a Kállai Miklós hadnagy parancsnoksága alatt álló kuruc lovaskompániának, s azokat a Ceg­lédi kapun át kikergették a városból. Közben „a gyalog rácság mint egy megdühödött farka­sok, nagy ostrommal mentek a város kerítésé­nek, de semmire sem mehettek, mert a városnak olyan erős bástyái voltak földbül, hogy mindjárt nem lehetett meghágni”. A sáncok tetején – földdel töltött kasokban, kosarakban, hordók­ban – mellvéd húzódott, amely mögül lövöldö­zött a város népe „apró puskákkal”. A puska­tüzelést a templom tornyából a két tarack lö­vései is segítették. Erre a rácok – a sáncon kí­vül – a házak tetejére vonták fel ágyúikat, s on­nan lődözték a sáncon védekező körösieket. Boros János serényen hordta a lőport és „vá­gott vasat” a sáncokon puskázóknak. Két kö­rösi ember – Csicska István és Varga Ferenc – pedig „olyan bátorságot vettenek maguknak”, hogy felültek a földdel töltött kasokra, s on­nan lőtték a szerbeket. Közben a „német com- mandirozó tiszt, olyan fúriával (haraggal),

123

mint egy fene bestia, a város árka meghágásának és lerontásának szüntelen hajtotta” a rácokat.

A lakosság szüntelen puskázása és a magas töltés miatt a rácok sehogy sem tudták a sáncot megmászni. Közben váratlanul megérkezett Sőtér Tamás ezeres kapitány három zászlóalja lovas kurucával. Először a Ceglédi kapun át kikergetett körösi lovasokat mentették meg az üldöző rác huszároktól. Ezután a három ku­ruc huszárzászlóalj – Szél Mihály, Szira Ger­gely és Nagy Péter hadnagyok parancsnoksága alatt – megrohanta a lovas szerbeket, és a Bu­dai kapuig hajszolta őket vissza. Itt azonban a rác huszárok szembefordultak a kuruc lova­sokkal, s „egymást kergették, ölték és vágták”, A magyar és rác lovasság egymást öldökölve a város körüli mezőkön hajszolta egymást.

Közben a város sáncain tombolt a harc: „Veres Takács János pattantyús a rácok pattan­tyúsait az ágyúk mellől ellövöldözte” A német parancsnok is – aki a rácokat újabb és újabb rohamra hajszolta – sebet kapott. Mikor a szerb katonák között híre ment, hogy a szegedi német parancsnok megsebesült, felgyújtották a belső város déli részét, majd elvonultak a vá­rosból. „Az elfogott tizenöt magyar katonákat is megokkalelvitték Szegedre, kiket annakután- na két hetek elmúlván, nevezett óbester Sőtér Tamás a katonái által elfogott rác katonákon váltott vissza” A harcban tizenkét lovas ka­tona esett el, akiket a templom kerítése mögött temetett el a lakosság. Az elvonuló szegedi rác katonaság, miután Nagykőröst nem tudták kirabolni, a város körüli pusztákról szinte minden marhát, lovat, juhot elhajtott.

Közben 1708 novemberétől 1709 márciusá­ig újabb fegyver szünet állt be a császáriak és a felkelők között. Az 1709. év tavasza esemény­

telenül telt el. Júliusban újra kitört a pestis a szegedi várban. Kristóf Ausfeld utasítására, a külső vár délkeleti sarkától délre, a Tisza mel­lett (a mai gyermekklinika helyén) – a Tisza esetleges áradásai ellen sáncokkal körülvett katonai kórházat építettek. Ausfeld mellé egy katonai seborvost és egy felcsert is rendeltek, Ausfeld a várbeli kaszárnyákat naponta két­szer is felülvizsgálta. Hogy a katonák egészsé­gesebb környezetben éljenek, kitelepítették őket a nyirkos-dohos kaszámyaépületekből, és a vár északkeleti részében sátrak alatt lak* tak. Hogy a tisztaság biztosítva legyen, a fék* vőhelyeket naponta változtatták. Az ősz beáll* tával a dögvész enyhülni kezdett, de csak de* cember végére szűnt meg teljesen. Az év során Szegeden 182 katona és polgári személy hall meg pestisben. I

1710 februárjában újra olyan hírek terjedtek el, hogy Rákóczi a szegedi vár ostromára indul. A hírre a vár körül táborozó rác hadak sietve az újszegedi partra keltek át, s ott szálltak tá­borba.²⁴⁷ A kuruc támadás elmaradt, azonban néhány napon belül, február 22-én éjszaka óriási szélviharban – újra tűz ütött ki a szegedi várban. A belső várban levő katonai raktárban elégett a várban állomásozó császári „Löffel- holcz”-gyalogezred részére akkor érkezett hat* ezer új egyenruha. Újra kigyulladt a külső vár* bán álló katonai élelmiszerraktár 1000 mázsí hússal és 500 mázsa gabonával.²⁴⁸ j

A szegedi vár rác csapatainak a támadási volt az utolsó jelentős akció a kurucok ellen A háború lassan befejezéséhez közeledett,közi ben 1710. július végén újra felütötte a fejét í pestis a szegedi várban. Augusztus 2-án Her berstein ezredes, várparancsnok szigorú in* tézkedéseket hozott a járvány megakadályo’

124

F

zására; megtiltotta az emberek jövését-me- nését, szigorú zárlatot rendelt el mindenütt, ahol a ragály előfordult: „Meghagyom és szi­gorúan parancsolom, hogy senki onnan felyül való, jövő embereket a maga házába szállásul bé ne bocsássa, megemlített városbeliekkel tőzsérkedést ne folytasson és correspondentiá- kat (levelezést) ne tartson; másként ha legki­sebbet ebben a nyavalyában észrevehet, nemcsak a Helység, hogy innen velünk való communicá- tiótul excludáltatik (kapcsolattól elzáratik), de még a bírák is halálosképen azon szófogadatlan, embertelen és istentelenekkel együtt, niások példájára gyalázatosán fognak exequáltatni (hivataluktól elcsapatni) és a világbul kitöröl­tetni (azaz kivégeztetni)”.²⁴⁰

1710 végére végleg megszűnt a kuruc veszély Szeged környékén. Erre az időre már csak né­hány szegénylegény és kóborló kuruc csatan­golt a város körül.

Herberstein ezredes, szegedi várparancsnok – felsőbb utasításra – parancsot tett közzé, hogy aki esküt tesz a császár hűségére, az ke­gyelmet kap. Akit azonban fegyveresen fognak el, az életével lakói: „Kiket én adott Autheritá- som szerint Császár Urunk Eő Felsége nevében Grátiába bevészem, a többi hívei közé protek­cióm alá; ellenben valaki fegyverben tapasz- taltatik, portásaim (portyázóim) által béhozat- ván, minden kegyelem, törvény, grátia nélkül, kegyetlenképen kegyes éledtül megfosztom.”™

A nyolcévi háborútól és a pestistől megtört emberek sorra járultak a szegedi vár parancs­noka elé, s adták át fegyvereiket. Egy jelentés szerint: „Tizenkét halasi lakosok lerakván a szegedi várban a magok fegyvereket, melyeket Rákóczi Ferenc fejedelem részére használtak, a koronás király hűségére magokat hittel köte­lezték a szegedi várkommendáns Herberstein generális előtt”²⁵¹

Szeged vára és az utolsó török háborúk (1711-1790)

Az elmenekült szegedi magyar lakosság – Herberstein ezredes szegedi várparancsnok jóindulatú támogatásával – már a szabadság­harc vége felé, 1708 októberétől fokozatosan visszaszállingózott ősi lakhelyére, elsősorban Alsóvárosra és Felső városra. A külső várat, a Palánkot ugyanis teljesen a katonaság – első­sorban a szerb határőrök – lakták.

A Rákóczi-szabadságharcot befejező -1711. április 30-i – szatmári békekötés után rövide­sen újra felmerült az Udvari Haditanácsnál a szegedi vár nagyszabású átépítésének terve. Ezt indokolta egy esetleges újabb magyar sza­badságharc kitörése, s az, hogy a szegedi vár továbbra is a török birodalom határán állt. A várral szembeni Tisza-part – a Temesköz – még mindig a török birodalomhoz tartozott. Az 1699 januárjában megkötött karlócai béke mindkét fél számára megtiltotta új erődök épí­tését a határvonalon, csak a már meglevő, régi várakat lehetett korszerűsíteni, bővíteni. Erre az aradi, szegedi és titeli vár jöhetett számítás­ba.

Savoyai Jenő, az Udvari Haditanács elnöke elsősorban a szegedi vár korszerűsítését java­solta. Szeged ugyanis nemcsak mint vár, de mint két nagy fontosságú hadi út – a Buda és Pétervárad közti, valamint a Maros mentén

„Az ily ragadozó béres-pásztoroktul
Ments meg szent Jehova, ilyen farkasoktul;
Szelíd pásztorokkal áldj meg jóvoltodbul, j
Lelki csendességgel áldj meg irgalmadbul! j

ügyét magyaroknak. Magyarok Istene, 1
Az ki Scythiából voltál ki-vezére, 1

Szánd meg!… Légyen elég ennyi büntetési

Add meg szabadságát, régi segítője!”
(Ének a XVHI. századból. Szencsey-k

Erdélybe vezető útvonal – csomópontja if fontos volt. Ezért 1711 végén az Udvari Hadi* tanács utasította De la Croix Paitis császári mérnökkari ezredest, hogy kezdjen hozzá a terí vek kidolgozásához. Az új terv alapvetően ha^J sonlított az 1695. évi Lambion-féle elképzelés sekhez. A régi vár megmaradt volna citadellád nak; természetesen alapos átépítés és korszerű*’ sítés után. Elsősorban a még 1692-ben leomlot keleti (tiszai) falat akarták újjáépíttetni erős rézsűs téglafalazattal. A vár északi, nyugati éf déli falának belső oldalához – az elhordot földtöltés helyett – bombabiztos, boltozatot kazamatasor épült volna. Elrendelték a vál belterületén még álló régi épületek lebontását# s helyükbe nagyméretű kaszárnyákat és rakj tárakat akartak építtetni. I

A régi vár köré (nagyjából a mai Lenin körűi vonalában) hatalmas – hat előreugró, ötszögíj bástyával ellátott – téglafalat akartak építtetni! A falak elé széles sáncrendszert terveztek – ári kokkal, ravelinekkel, tünetiekkel, glacis-sokf kai – a kor minden eró’dítéstani eszközének fék

használásával. A hatalmas arányú építkezés költségvetése 250 ezer forint körül volt. Ez pe­dig nem tette ki az évi sójövedelmek felét, ami évente 700 ezer forint volt.

Az építkezések még tervek voltak, mikor be­következett az 1712. tavaszi borzalmas árvíz, amely csaknem teljesen elpusztította Szeged al­só- és felsővárosát. Az árvíz után olyan elkép­zelések is felmerültek, hogy az egész régi szege­di várat lerombolják, s a Maros-torkolatnál építenek fel egy teljesen új erődítményt. A pusztító árvizet újabb pestisjárvány követte 1712 nyarán. A bajt tetézte, hogy az árvíz alap­jáig elhordta a külső vártól délre épített kato­nai kórházat is, amelyet Herberstein ezredes a várossal építetett fel. Kijelentette, hogy ellen­kező esetben a városi iskolát veszi igénybe be­teg katonái számára.

A felmérési és térképészeti munkák De la Croix császári hadmérnök vezetésével már az 1713. évben megtörténtek. Azonban a követ­kező évben, mikor a munkálatok megindul­tak volna, a mérnök elhunyt. Az építkezések vezetését Gosseau császári mérnökkari ezredes vette át. Az eredeti terveken az Udvari Hadi­tanács utasítására pénzhiány miatt változtatni. kellett. Gosseau az eredetileg tervezett hatal­mas téglaerődítmény helyett – annál jóval ol­csóbb – földerődítményt valósított meg.

A még így is hatalmas erődítési munkálatok­ra mozgósították Bács-Bodrog, Csanád és Csongrád vármegyék teljes lakosságát, s Sze­ged polgárságát is. Arad vármegye utasítást kapott a fa kitermelésére: egész erdőket vágtak ki és úsztattak le a Maroson. Borsod vármegyé­ben fejtették a mészkövet, s a vármegyének kel­lett a követ és meszet Szegedre fuvaroztatni. A vármegyék teljesítették az utasításokat. Sze­

ged városa azonban tiltakozott, hogy – bár ezt a király a török háborúk óta nem erősítette meg! – Szeged szabad királyi város, s annak népe nem vezényelhető kényszermunkára. A város sérelmét növelte az is, hogy – míg a vi­déki munkások napi hat garast (18 krajcárt) kaptak -, a szegedieknek napi három garast (9 krajcárt) fizettek. Azonban hiába volt a vá­rosi tanács minden tiltakozása. Az Udvari Kancellária 1714. június 20-án leiratot adott ki. Ennek határozata az volt, hogy mivel az erődí­tések a város nagyobb biztonságát is szolgál­ják, Szeged polgársága köteles részt venni az erődítési munkákban.²⁵²

1714 júliusában megkezdődött az óriási munka, melyben a polgári munkaerő mellett részt vettek a „Würtenberg”, a „Bonnevall” és a „Pálfíy” császári-királyi gyalogezredek kato­nái is.

A régi várat körülölelő hatalmas földerődít­mény vonala eleve adva volt. A sáncárkokat a – középkori Szegedet, a Középső-Várost nagy­jából a jelenlegi Lenin körút vonalában körül­ölelő – Holt-Tisza eliszaposodott, feltöltődött medréből mélyítették ki átlagosan 19 méter szélességben. Az újra kiásott folyómeder két végével a Tiszához csatlakozott. A régi meder­ből kihányt, illetve máshonnét ide szállított földből – a vizesárok belső oldalán – 6 méter koronaszélességű, magas földsáncot építettek, hat – ötszögű és előreugró – földbástyával meg­erősítve. A földbástyák közül kettő északi, há­rom nyugati, egy pedig déli irányba nézett. Az északkeleti földbástya a mai Magyar Ta­nácsköztársaság útja, és a Szent Mihály utca között épült fel. Az északi földbástya a mai Szent István tér délkeleti felében, az északnyu­gati földbástya a mai Lechner tér déli körzeté­

127

ben, a nyugati földbástya a mai Mérey és Atti­la utcák közti térségben, a délnyugati földbás­tya a mai Gutenberg, Gogol és Jósika utcák ta­lálkozásánál, a déli földbástya pedig a mai Bo­lyai és Dáni utcák térségében épült fel.

A déli földbástyától keleti irányba húzódó földsánc – a mai Kelemen László utca vonalán – a Hági Étterem helyén érte el a régi külső vár, a Palánk nyugati sáncát. Mivel az új erődítés feleslegessé tette a Palánk nyugati sáncának északi felét – a mai postapalotától a Hági Étte­remig – elbontották, vizesárkát feltöltötték (a jelenlegi Kelemen László utca vonalában). A Palánk nyugati sáncának déli fele – a mai Zrínyi utca, a régi Sáncpart utca vonalán – a ré­gi formájában megmaradt, s a régi Péterváradi kaputól – a mai Rákóczi-szobor helyén – keleti irányba hajolva, a Tiszáig húzódott kettős vi­zesárkával együtt.

Az új sáncokon – amely hivatalosan „Euge- niusz árok” elnevezést kapta az Udvari Hadi­tanács akkori elnökéről, Eugen von Savoyen- ről, s melyet a szegedi lakosság „csillagsánc” vagy „mélysánc” névvel illetett – három kapu nyílott.

A Palánk régi nyugati sánca és az új déli földbástya között, a mai Kölcsey és Kárász ut­cák kereszteződésében nyílott az új Pétervára­di vagy Szabadkai kapu. Az árkot felvonóhíd ívelte át, s a kapu előtti térségen terült el (a mai Dugonics tér helyén) a Búzapiac. A nyugati irányba nyíló Budai vagy Kecskeméti kapu – a nyugati és északnyugati földbástyák között – a mai Kossuth Lajos sugárút és a Vadász utca kereszteződésében helyezkedett el. A felvonó­hidas kapu árkával szemben – a mai Rókus vá­ros helyén – ekkor még beépítetlen területek: kertek, szőlők terültek el. Az északi és észak­

keleti földbástya között – a mai Lenin körút és Juhász Gyula utca torkolatában – volt a Csongrádi vagy Erdélyi kapu.

Az északkeleti földbástya és a Tisza közti te­rületen – a Tisza Szálló és a Móra-park északi felében, a sáncokon kívül – álltak a régi sórak­tárak. Ezekre nézett a régi vár északi – Szolno’ ki kapuja -, melyet egy ugyancsak ötszögí föld védőművel erősítettek meg (nagyjából s régi Hungária Hotel helyén). A vár északi ka- púja mellett használatban volt továbbra is a vár régi déli kapuja, amely a külső várba, a Pa­lánkba nyílott. Megnyitották és földsáncokkal erődítették meg a vár régi nyugati kapuját is.

A csillagsánc déli folytatását képező régi Pa­lánknak továbbra is használatban maradt a dé­li vagy Péterváradi kapuja. Volt még egy kis­kapu a régi Palánk délkeleti sáncán is, a mai szemklinikánál, ahonnét a – mai gyermekklini­ka helyén álló és a sáncokon kívüli – katonai kórházba lehetett kijárni.

A hatalmas földmunkák során két – egyen­ként 4-4 mázsás – harangot találtak, melyeket a török hódoltság idején ástak el. Mindkét ha­rangból később ágyúkat öntöttek.²⁵³

Az erődítési munkálatokat 1715 tavaszán a Tisza hatalmas áradása miatt ideiglenesen le kellett állítani. A Tisza Felsővárosnál törte át a régi gátakat, s elborította az új sáncokon kívüli területeket. Miután a kapunyílásokat eltor­laszolták, az új erődítmény most árvízvédelmi feladatot látott el. Az építkezéseken dolgozó emberek tömege – de a Felsőváros és Alsóváros magyar lakossága is – a sáncok mögött keresett menedéket és zsúfolódott össze. Az árvíz az új sáncokon szerencsére nem tört át.

Az „Eugeniusz árok”

védműveivel határolt

területnek csak a déli felében engedélyeztek

128

l

építkezéseket. Az északi fele – szemben a régi vár nyugati és északi falaival – építési tilalom alatt állott, a várban levő tüzérség kilövésének biztosítására. Ezen a területen még fákat sem volt szabad ültetni. Egyetlen jelentős épületet emeltek a későbbiekben ezen a területen, a mai gőzfürdő helyén álló katonai élelmezési rak­tárt, és mellette a katonai sütödét. Ezektől dél­re épült fel a hadbíróság épülete; attól nyugat­ra – a Budai kapu mögött – pedig a két épület­ből álló külső kaszárnya.

A nagy sáncmű építésével egyidejűleg átala­kítások történtek a régi várban is. A sarok- és kaputornyokat – a várfal magasságáig – lebon­tották. A tornyokat beboltozták, a boltozatra 2 méter vastag földet hordtak, hogy azok meg­tolják az ott felállított ágyúkat. így az észak­nyugati és délnyugati tornyokból két – 9 méter magas és 13 méter átmérőjű – rondella lett, me­lyeknél a régi falat 60 cm-es külső falazással megvastagították. A vár nyugati kaputornyát teljesen lebontották, s helyébe új kaput építet­tek. Egyedül a déli kaputornyot és a Tiszában álló délkeleti saroktornyot nem bolygatták meg. Az utóbbiban helyezték el a vár vízemelő készülékét, s ezért a tornyot a későbbiekben ál­talában „vízitoronynak” nevezték. A várfalak belső oldalára tervezett kazamaták közül csak a déli fal kazamatái készültek el. Ezekbe építet­ték be a régi, középkori épületek kőanyagát, sőt a török temető turbános sírköveit is.

A legnagyobb problémát az jelentette, hogy a déli fal kilövésének biztosítására, a déli fal előtti épületeket – egészen a mai Somogyi ut­cáig le kellett volna bontani. A lebontandó la­kóházak kisajátításához azonban 10 ezer fo­rint kellett volna. Pénz azonban nem volt, s így csak néhány épületet bontottak le a Pa­

lánkban, a vár déli falával szemben. Köztük volt a régi szerb pravoszláv templom, a régi városháza, három mészárszék, hat bolt és né­hány lakóház. A lebontott épületek anyagát is a vár erődítési munkálatainál használták fel. A pénz azonban annyira kevés volt, hogy a – még 1692 májusában a Tiszába dőlt – keleti fa­lat most sem építették fel. A három évig elhú­zódó hatalmas építkezés és erődítési munkák emellett jelentős haszonnal is jártak a város ré­szére. Nemcsak a régi lakosság tért vissza vég­legesen a városba, de igen sok ember telepedett le Szegeden az ország más részeiből is. Az „Eu- geniusz árok” vizesárkain kívül azonban még ekkor sem voltak települések: csak hatalmas agyaggödrök, mocsarak, vízállások, melyeket a nép „rókusi csöpörkének”, „kácsafészké- nek”, „ördöglukának” nevezett. A Budai kapu előtt hamarosan vendégfogadó épült, majd ide települt a pestiskórház és a pestises betegek vé­dőszentjének, Szent Rókusnak szentelt temp­lom.

Az erődítésekkel körülvett városrészt – me­lyet a köznyelv változatlanul Palánknak neve­zett – továbbra is a déli irányban húzódó Szent Háromság utca kötötte össze a hajdani Alsze- geddel, alsóvárossal.

Alig értek véget az erődítési munkák, mikor 1716-ban újra kitört a háború a törökökkel. Júliusban Szeged a gyülekező császári hadse­reg egyik tábora volt. Szegedre vonult Alexan­der würtembergi herceg három gyalogezrede -tizenkét zászlóalj és tizenkét ágyú -, amely innen vonult a péterváradi csatába, ahol döntő szerepe volt a kivívott győzelemben. Az 1716. augusztus 5-i péterváradi győzelem után a csá­szári hadsereg – Savoyai Jenő fővezérlete alatt – augusztus 26-án Szegedtől 35 kilométerre

129

délre, Zentánál átkelt a Tiszán, s ostrom alá fogta Temesvárt. Musztafa temesvári pasa másfél hónapi ostrom után, 1716. október 13- án szabad elvonulás feltétele mellett átadta a császári hadseregnek Temesvárt. A hadműve­lettel felszabadult a Temesköz is.

Szegedet a háborúból csak a császári csapa­tok szakadatlan átvonulásai érintették. Her- berstein ezredes várparancsnok kíméletlen szi­gorral hajtotta be a városra kirótt előfogato- kat, fuvarokat. Az ellenkező főbírót elfogatta, és a vár börtönébe záratta. A háborús helyzet­re való tekintettel a város lakosságára és az át­utazó idegenekre is kiterjesztette a haditörvé­nyeket.

A város és Herberstein várparancsnok kö­zött egyébként már több éves marakodás folyt. A civakodás egyik fő oka az volt, hogy a vár­ban szolgálatot teljesítő 300 huszárból és 200 gyalogosból álló rác határőrség a birtokában levő 200 lakóház, tömérdek szántó és szőlőbir­tok után nem fizetett a városnak semmit, és nem vett részt a város közterheinek viselésé­ben. A másik vitaforrás az volt, hogy a királyi városnak kizárólagos joga volt kocsmát és mé­szárszéket tartani, ám Herberstein egy sorhá­zat nyittatott a saját, egyet pedig Ráth János katonai élelmezési tiszt hasznára. Mindezek mellett jogtalan munkákkal is zaklatta a vá­rost. Például a várbeli katonaság téli tüzelőjé­nek beszerzésére a városnak hetenként 12—14— 18 munkást kellett kiállítani. Ezeknek az em­bereknek a környező nádasokból tizenötezer kéve nádat kellett levágni és a várba szállíta­ni.²⁵⁴

A városi tanács panaszait az Udvari Hadi­tanács méltányolta, s utasította Herbersteint a város kiváltságainak tiszteletben tartására.

Kötelezte az ezredest arra is, hogy kocsmát él 1 mészárszéket csak a várban állíttathat fel. Her- •’

berstein azzal védekezett, hogy ő csak azért ál­líttatott fel a külső várban is mészárszéket, mert a várbeli tisztek máskülönben napokon át nem tudtak húst vásárolni. Az Udvari Hadi- ,J tanács az előfogatok ügyében is a város javára ’ 1 döntött. Tudatták a várossal, hogy előfogatot (forspontot) csak a hadbiztosság utalványára köteles a város kiállítani, de azt sem ingyenJ ‘ Minden négy lovas vagy hat ökrös fogat után -fl11 ha az egy „menetet”, azaz két mérföldet (kb.ll 14 kilométert) tett meg – 45 dénár járandóságai , követelhető.²⁵⁵ U

Herberstein ezredes úgy akart bosszút állnffl a városi tanácson, hogy ügynökeivel bujtogat-l| ta a városi szegénységet; álljanak be a határőr-® ségbe, és akkor semmi adót, közszolgáltatást® nem kell teljesíteniük. Az 1713. évi városi adó-l| szedés idején a városi szegénynép között zavar-® gás is tört ki. A városi tanács fegyveres hajdúit® küldte a lázongó tömeg ellen. ®

Mikor már legnagyobb volt a felfordulás ég® az emberek dorongokkal rohantak a városhá-® za kapujára, megjelent a tömeg között Herber-® stein várparancsnok. Lecsillapította s meg-® nyugtatta őket, hogy míg ő itt van a várban, a® szegénységnek semmiféle bántódása nem lehet.® Felszólította őket, hogy panaszaikat foglalják® írásba, s írják meg, hogy a városi tanács általi] kirótt egyenetlen terheket nem tűrik, s inkább Bl elhagyják a várost. A panaszlevelet – melyet all várparancsnokság segítségével rövidesen meg-II írtak – azonnal felterjesztették az Udvari Ka-ll marának. A levélben a városi nép azt javasol-II ta, hogy panaszaik ügyében Herberstein vár- II parancsnok és Cimeth kamarai felügyelő tart- V sanak vizsgálatot a városi tanács ellen. Herber- fl

130

stein intrikái nem sikerültek, mert 1715 szep­temberében a király leiratban utasította a vár­parancsnokot, hogy a város ügyeibe ne avat­kozzon be. Ugyanakkor az Udvar elrendelte, hogy a szegedi várhoz tartozó határőröket ösz- sze kell írni, hogy kinek van háza, földje vagy üzlete?

A város és a várparancsnok közti viszály 1717 júliusában érte el tetőfokát. Július 17-én Herberstein a városhoz tartozó Mérges és Ül- lés pusztákat fegyveres katonáival megszállta. A katonák az ott levő polgári személyeket el­kergették, sőt a dulakodásban egy halasi em­bert agyon is lőttek. Az elfoglalt pusztákat a várparancsnok a rác katonáival lekaszáltatta, s a szénát – míg a várba nem szállították – vár­beli „muskatérosokkal” őriztette.

A város és a várparancsnok különös módon békéit meg egymással. A királyi udvar ugyanis 1719-ben a Német Lovagrendnek adományoz­ta az oly sokat vitatott kun-pusztákat. Bécs ugyanis soha nem ismerte el a kun-pusztákra a város tulajdonjogát. Mikor a Német Lovag­rend emberei fegyveres erővel megszállták a kun-pusztákhoz tartozó dorozsmai szántóföl­deket, a városi tanács vezetői Herberstein ez­redeshez fordultak katonai segítségért. Her­berstein kegyesen – hogy megnyerje az ellene évtizedek óta acsarkodó városi tanácsot – azonnal katonákat küldött ki Dorozsmára, akik megfutamították a lovagrend embereit. Hálából a városi tanács is igyekezett nagylelkű lenni. Az 1719. évben a városi tanács és a vár­parancsnokság írásban kiegyezett egymással. A városi tanács megengedte, hogy a katonaság kocsmákat tarthasson a várban. A kocsmákat fenntartó tisztek azonban elismervényt tar­toztak adni arról, hogy a kocsmatartás jogát a

városi tanács engedélye alapján gyakorolják. A békességről szóló okmányt a várparancsnok, Vászó kapitány, Rózsa István, Jancsika és Ló- tos János hadnagyok, Deák Mihály adjutáns és Szávó Mihály írták alá.²⁵®

A várparancsnoknak összetűzései voltak Nádasdy Csanádi püspökkel is. A püspök ugyanis a várbeli határőr huszároktól és gya­logosoktól is be akarta szedetni az egyházi ti­zedeket. Ugyanakkor magának követelte a – várparancsnokság kezelésébe tartozó – tiszai átkelési javadalmakat. Ráadásul a városba hívott jezsuitákat a várba akarta telepíteni az ott levő templomba, és néhány katonai épületet követelt számukra. Herberstein azonban a püspök minden követelését mereven vissza­utasította. A várparancsnok ragaszkodott ah­hoz, hogy a várbeli templom a várkatonaság plébániatemploma maradjon. Ugyanis a vár­beli plébánia előjoga volt az úmapi ünnepélyek katonai parádéval való lebonyolítása: „a gra- natéros kompánia pediglen mindenütt előre aparte menvén, minden szent áldás után tüzet adott”

Az 1719. évi nagy kibékülés után rövidesen újra kezdődött a marakodás a városi tanács és a várparancsnokság között. 1722-ben Herber­stein – a szerződést megszegve – a vár erődítési területén túl egy új sörházat rendeztetett be. Tetézte a bajokat az is, hogy a várbeli tisztek nem laktak a vár kaszárnyáiban, hanem a ne­kik tetsző városi házakban erőszakkal foglal­tak maguknak szállást. A városi tanács felhá­borodottan tiltakozott az országgyűlésen, azonban minden eredmény nélkül. A város pa­naszát azzal támasztotta alá, hogy ők évente komoly összegű „hadiadót” fizetnek a várka­tonaság hadikomisszáriusának a várbeli kato-

131

5698 forint, 41 és fél dénár;
3093 forint, 72 dénár;

1316 forint, 79 dénár.

nák élelmezésére. Csak 1721-ben a város
10 109 forint 20 dénár hadiadót fizetett be,
amely városrészenként az alábbiak szerint osz-

lott meg:
Alsóváros:

Felsőváros:
Palánk:

Ugyanakkor a hadiadó mellett a város minden húsvétkor, karácsonykor és vásárok idején „vásárfiába” egy borjút vagy egy malacot kül­dött ajándékba a várparancsnoknak, hogy a csapatok között „jó kommandót tartson”?** Érdekes megemlíteni a várbeli katonaság és a városi lakosság közti viszonyt is. A városi ta­nács jegyzőkönyve tömérdek veszekedést, ve­rekedést és sok botrányos „paráznaságot” jegyzett fel a „muskatéros” katonákkal kap­csolatban. A tanács kegyetlenül lecsapott azokra az asszonyokra, akiket paráznaságon kaptak a várbeli katonákkal. Egy férjehagyott nőt 1728-ban csak azért, mert „a muskatéro- sokkal conversálódván” (kacérkodva) rajta­kaptak, száz korbácsütésre ítélt. Danis Mária tapolcsányi és Zavatka Anna jablonkai asszo­nyok 1737. július 15-én, a „muskatérosokkal” folytatott erkölcstelen életük miatt a város pia­cán 30-30 botütést szenvedtek el. Tiki Médl felsővárosi korcsmárosnét 1732 áprilisában egy ágyban találták a várbeli katonai chirur- gussal (sebészorvossal), ezért a városi tanács az asszonyt hóhérral söprűztette ki a városból. Zsák Istvánnét – született Dékány Erzsébetet – 1743 novemberében, mivel kacérkodva be­szélt a katonákkal, ötven korbácsütésre ítélte a városi tanács. De nemcsak efféle „gyengé- debb” kapcsolatok voltak gyakoriak a városi nép és a katonák között. Sok volt a tettleges- ség is. Különösen az 1731-től a várba vonult

„Harrach” gyalogezredbeli katonákkal volt ■ sok baj. A számtalan verekedés közül az 1733 I januárjában lezajlott tömegverekedés volt a 1 leghírhedtebb. 1775-ben egy Cseh András ne- fl vű szegedi polgár megvert egy „Baranyi” ez-B redbeli katonát. Olyannyira, hogy fizetnie ’ kellett az orvosnak 3 forintot, a katonának r fájdalomdíjul újabb 3 forintot, a katona eltört , kardjáért további 3 forintot és a katona tönk-1 rement kalapjáért még egy forintot.²⁵⁹ A

Az 1716-1718. évi török háborút lezáró po-W zsareváci béke (1718. július 21.) után a törökök ? kiürítették a Temesközt, s ezzel a szegedi vári megszűnt határvár lenni. A

A békekötés utáni esztendőben, 1719-ben” III. Károly visszaadta Szeged régi szabad kirá- J lyi városi jogait és kiváltságait. Ezzel megszűnt a városra oly sok terhet kirovó katonai kor­mányzás. ! |

A város – az Alsóvárosban álló régi városhá­za helyett – 1728-ban új városházát terveztetett (egy katonai mérnökkel) és építtetett fel (Jo- seph Pirneher vezetésével) szinte tüntetőén a régi vár nyugati falával szemben, a várfalakat, kerítő üres térség (a glacis) nyugati szélén, i

A régi kiváltságok megerősítésekor – 1720– bán – Szeged város összlakossága 4949 lélek, volt; ebből öt pap és tanító, valamint 13 iparos és kereskedő. A lakosság többi része paraszt^ ¹ fuvaros, napszámos volt. A szabad királyi vá­rosi jog visszaállítása ellenére a városi tanács és a várparancsnokság súrlódásai még sokszor megismétlődtek. Egy alkalommal – 1723-ban – a városi tanács önérzetesen írta meg a várpa-‘ rancsnoknak valamilyen sérelmére hivatkoz­va: „mert ámbár szürkankóban járunk, azzal, nem vagyunk parasztok, hanem privilegiátus polgárok!” A legtöbb súrlódást az okozta,

132

hogy – bár a városban való letelepedést csak a városi tanács engedélyezhette – a várparancs­nokság (feltehetően felsőbb sugallatra) rend­szeresen támogatta a bevándorló, elsősor­ban német, telepeseket. A fokozódó betelepe­désekkel rohamosan növekedett a város lélek- száma (1787-re a lakosság létszáma elérte a 21 519 főt). Míg a két ősi városrész – a Felső­város és az Alsóváros – továbbra is zömében magyar lakosságú maradt, 1739-ben a régi Belső-Palánkot „Rácvárosnak” („Raitzen- stadt”), az új Kiilső-Palánkot pedig „Német­városnak” („Deutschestadt”) nevezték.

Miután a szegedi vár határvár jellege meg­szűnt, a várban határőrszolgálatot ellátó szerb katonáktól megvonták eddigi kiváltságaikat, s számukra is kötelezővé tették a köztehervi­selést. Ezután a szerb (rác) határőrök, grani- csárok nagy számban hagyták ott a számukra már teljesen érdektelen katonai szolgálatot. A szökések tömeges méreteket öltöttek: 1721- ben például egy egész granicsárszázad szökött meg a várból fegyverestől, zászlóstól. Úgy el­tűntek, hogy 1721. június 26-án a császár-ki­rály országos körözésüket rendelte el. A szöké­sek következtében az eredetileg 500 főnyi szerb határőrség létszáma 1721-re 236 főre apadt le. A szerbek zöme a Szegedtől délre fekvő Röszke faluban telepedett le, melyet a kormányzat ka­tonai településnek nyilvánított.

A szerb (rác) határőrökön kívül 1721-ben a várban szolgáló reguláris sorkatonaság – tisz­tek és legénység – létszáma 547 volt.

A várban állomásozott a „Neuperg” gyalog­ezred két százada és az „Althan” gyalogezred másfél százada. A következő évben – 1722-ben leváltották őket, s helyettük a „Stahrenberg”- gyalogezred muskatérosai érkeztek. Gróf Her­

berstein ezredes várparancsnok 1725-ben meg­halt, s utóda báró Emst Szávics ezredes lett. Őt gróf Billiers ezredes, majd 1729-ben báró Bartholomeus Weiss ezredes követte a vár­parancsnoki tisztben. 1731-ben a „Harrach” gyalogezredet vezényelték a várba.²⁶⁰

17 évi nyugalom után, 1735. április végén újra készenlétbe állították a szegedi vár őrségét. Április 27-én Békés vármegyében – magukat „kurucoknak” nevező – parasztzendülés tört ki. A felkelés mellé álltak a marosi szerb határ­őrök is Pero Szegedinac kapitány vezetésével (a kapitány vagy családja, neve után ítélve, sze­gedi származású lehetett). Miután azt a hírt hozták, hogy a felkelők a szegedi várat is meg akarják támadni, báró Merbock Henrik ezre­des várparancsnok készenlétbe helyezte a vár őrségét. Néhány napig a vár valóságos ostrom­állapotban volt, de amikor a portyára kikül­dött lovasság azzal a hírrel tért vissza, hogy vaklárma az egész – a felkelők Arad körül tá­boroznak -, a készültséget lefújták. Május 2- án az aradi katonai parancsnok elfogatta Pero Szegedinácot, majd május 9-én a parasztfelke­lőket Erdőhegynél (Arad vármegye) szerb ha­tárőrök verték le.²⁶¹

Alig két év múlva – 1737. július 11-én – a Habsburgok, szövetségben Oroszországgal, hadat üzentek a Török Birodalomnak. Bár a hadműveletek – a császári hadsereg gyors elő­nyomulása miatt – mélyen Szerbia területén (Nis körzetében) folytak, az Udvari Hadi­tanács elrendelte a szegedi vár 1716-ban félbe­hagyott erődítési munkálatainak folytatását. Különösen sürgetőssé vált a helyzet 1738 máju­sában, mikor Mehmed pasa nagyvezír serege kiverte Szerbiából a császári hadakat, s egészen a bánsági határőrvidékig tört előre. A törökök

133

I

. –

1739. július 23-án Belgrádtól délkeletre (Groc- kánál) megverték a császári hadsereget, majd -július 29-től szeptember 18-ig tartó ostrom után – visszafoglalták Belgrádot.

A pénzügyi nehézségek miatt csak a régi vár­ban folytak erődítési munkák; az „Eugéniusz árok” erődítményein nem változtattak semmit. A belső – régi – várban 1739-ben felépültek az északi és nyugati várfalak belső oldalán a bol­tozott kazamaták. Ezek építéséhez szükséges rengeteg téglát Piosaschi őrnagy várparancs­nok a várostól szerezte be olyan módon, hogy a városi téglaégető kemencékből minden égetés után 2000 db téglát önkényesen – minden eset­ben a városi tanács tiltakozása ellenére – lefog­lalt. A vár déli falán – a kaputorony és a „ví­zitorony” közötti felszakasz mögött nem épült kazamatasor, s most sem épült fel az 1692-ben a Tiszába omlott keleti várfal. Ezt az oldalt to­vábbra is földhányással erősített cölöpkerítés védte. Ezzel szemben a régi várat minden oldal­ról földsáncokkal vették körül. Az ék alakú földsáncok és töltések mögött a régi vár tégla­falai védve voltak az ellenséges tüzérség tüze elől. Külön éksáncok épültek a régi vár déli és nyugati kapui elé is.

A vár erődítési munkálataival egyidejűleg új erődítmény építését is tervbe vették a Tisza- Maros összefolyásának szögletében. A mun­kálatokra kivezényelték a „Splényi” gyalogez­red százötven katonáját, de a munkákat rövi­desen befejezték.²⁶²

A gyors ütemben hajszolt erődítési munkák miatt újra kitört a városi tanács és Piesaschi ez­redes, az új várparancsnok között a viszály. A várparancsnok ugyanis százszámra köve­telte a várostól az előfogatokat, melyeknek Belgrádig kellett ágyúkat és loporos kocsikat

vontatni. Mivel a városi tanács több ízben meg­tagadta az előfogatok kiállítását, a várparancs­nok minden elmaradt előfogat után 58 dénár bírságot hajtatott be a városon. Ugyanakkor lefoglalta a városban levő hajókat, s a lakosság lovait hajóvontatásra kényszerítette. Az Udva­ri Haditanács újólag a városnak adott igazat, s Piesaschi ezredest elhelyezték a szegedi vár­ból.²⁶³

Az 1739. szeptember 1-én Belgrádban meg­kötött béke után néhány évvel, 1742-ben meg­szüntették a határőrséget, s megszüntették a Palánk katonai jellegét.

A hosszú békeévek ellenére, az 1740-ben félbehagyott erődítési munkákat 1762-ben újra folytatták. Az 1764-ig tartó munkálatok során 70 esztendő után végre sor került a Tiszába omlott keleti várfal felépítésére. Okulva a Ti­sza áradásain, az új téglaerődítményeket nem közvetlenül a folyó partján építették fel, ha­nem a parttól átlagosan 50 méterrel beljebb. Mivel az építkezéseknél a középkori Szent-Er- zsébet templom még álló maradványai útban voltak (elsősorban a torony, melyben előző­leg a vár főőrsége helyezkedett el), végleg le­bontották. Helyette a régi északi kaputorony mögé építettek egy kis templomot.

Az új keleti várfal – mintegy 200 méter hosz- szan – téglából épült, nem függőlegesen, ha­nem rézsíísen, 80 fokos dőlésszögben. Bol­tozott belső kazamatáiban és a tetején ágyú­állások néztek az újszegedi partok felé. A ke­leti várfalnak mintegy a közepén nyílott – a Tisza felé – a „vízikapu” vagy hivatalos nevén a „Mária Terézia kapu” hatalmas boltíve, két oldalán befelé szűkülő ágyúállások lőréseivel. Jelenleg ez a kapuerőd áll egyedüli emlékeként a régi várnak, a múzeum mögötti ligetben.

134

A hatalmas költségekkel végrehajtott erő­dítési és építkezési munkák ellenére – a kato­nai fontosságát elvesztett vár – már a követ­kező évekre elhanyagolt állapotban állt. Jó­zsef főherceg és trónörökös (a későbbi II. Jó­zsef császár) 1768. április 29-én tett látogatást Szegeden, s báró Martona Ferenc ezredes vár­parancsnok kíséretében megszemlélte a sze­gedi várat. A trónörökös megjegyezte, hogy a vár stratégiailag valóban kiváló helyen fek­szik, de elhanyagolt és rossz állapotban van. A vár körüli sáncárkok beiszapolódtak, az erődítmények elhanyagoltak, a vár déli (régi) kaputornya omladozó állapotban volt (a ka­putorony egyébként rövidesen össze is omlott minden látható külső behatolás nélkül). A vár­beli kaszárnyák rozzant állapotban voltak, s a külső vár házai olyan közel álltak a vár déli erődítményeihez, hogy zavarták az ágyúk ki­lövését. Ennek megoldására a házak tömegét kellett volna a Palánk északi felében lebonta­ni. Az egész várban csak a nemrég épített ka­szárnya nyerte meg a trónörökös tetszését.²⁶⁴

Feltehetően a trónörökös véleményezése is közrejátszott abban, hogy 1779. január 12-én a Helytartótanács rendeletet adott ki a szegedi vár ügyében. Elrendelték, hogy a vár sáncaitól 190 méternyi távolságon belül semmiféle épü­letet nem lehet építeni, illetve, ha azon belül épület áll, azt sürgősen le kell bontani. Az uta­sítás értelmében 1779 áprilisában Capella csá­szári mérnökkari tiszt tervezetet adott be a városi tanácsnak a vár lőtávolán belüli 122 pa- lánki lakóház kincstári kisajátítására és le­bontására. A terv értelmében a mai Somogyi utcáig minden épületet le kellett volna rom­

bolni.²⁶⁵ A tervezet valóságos pánikot váltott ki a Palánk lakosságának körében. A közhan­gulat nyomására a városi tanács fellebbezést nyújtott be, mire újabb évekig elhúzódó huza­vona kezdődött. A hosszas alkudozásoknak az lett a vége, hogy az időközben -1780. novem­ber 30-tól – trónra lépő II. József császár a sze­gedi vár erődítmény jellegét megszüntette. Utasította az Udvari Haditanácsot, hogy kezdjen tárgyalásokat a szegedi városi tanács­csal a vár lebontásáról vagy raktárakká való átalakításáról.

A vár átadását az udvar természetesen nem ingyen képzelte el, hanem komoly összeget kö­vetelt érte. A katonai kincstár a várostól a vár átadása fejében 70 ezer forintot kért. A városi tanács az összeget sokallotta, arra hivatkozva, hogy a vár területe Szeged város tulajdona. Ugyanis még 1524-ben II. Lajos királytól a város zálogba vette az akkori várpalotát és annak telkeit. Ezt azonban azóta senki sem váltotta vissza a várostól. Az Udvar 1786. ja­nuár 10-én kelt 1284. számú leirata elismerte a vár területének városi tulajdonát, de a vár építményeit (super aedificatum) katonai kincs­tári tulajdonná nyilvánította. A városi tanács azonban ezeket is magának követelte. Igazo­lásul a vár délkeleti tornyának falába épített „kőbárány” kőfaragványt tartották, melyet a város régi címerének véltek. A városi tanács véleménye szerint ezt a „kőbárányt” – egy kö­zépkori templom kapuzatának dísze volt, je­lenleg a Szent Demeter-templom ma is álló tornyának ajtaja fölé befalazva látható – a vá­ros tulajdonjogának igazolásául építették haj­dan a torony falába.

Hajdani erősségből rabok börtöne (1786-1848)

A vármegváltás körül kialakult huzavonát II. József császár egy új rendelete szakította félbe. Elrendelte, hogy a vár egyik részét át kell alakítani fegyházzá és javítóintézetté. Az utasítás értelmében a vár északkeleti ne­gyedét elkerítették. Ebben a – „zwinger”-nek nevezett – részben alakították ki a „domus carresteriális”-t, a javítóintézetet. Ide több­nyire hosszú vagy éppen életfogytiglanra ítélt – II. József a halálbüntetést eltörölte – gonosz­tevők kerültek. Ezeket állandóan láncra ver­ten tartották, s elsősorban tiszai és marosi ha­jóvontatásra alkalmazták. A vár többi részé­ben továbbra is katonaság maradt, melynek egyik feladata a börtönbe zártak őrizete volt.

A börtönnek kijelölt negyvenegy kazamata a vár északi és keleti várfala mentén volt. A téglaboltozatos és vastag földfedémmel fe­dett kazamaták külső fala előtt húzódott a 19 méter széles vizesárok. A kazamaták a sáncárok vizétől és az amúgy is magas talaj­vízszinttől állandóan nedvesek, bűzösek és pe­nészesek voltak. A császár 1786. július 16-án meglátogatta újra Szegedet, megtekintette a börtönül kijelölt kazamatákat, és kijelentette, hogy a kazamaták nagyon megfelelőek a fe- gyencek számára. Ugyanakkor elrendelte, hogy a lerombolt középkori Szent Erzsébet-

„Itten zárva vagyunk egy nagy magos házban. Senki felénk sem jön, vagyon tilalomban. Erős vigyázással áll strázsa kapunkban, Csak kanális vizét nézzük ablakunkban.”

(Rabének a XVIII. századból)

templom helyett épült kis vártemplomot rend­be kell hozni. Látogatása alatt a császár ren­delkezéseket hozott a börtön rendjét és felada­tát illetőleg. Elrendelte, hogy a rabokat – a hajóvontatás mellett – fonással és gyapjúkár- tolással kell foglalkoztatni. A házirend a le­hető legszigorúbb volt: „A raboknak nem kell sem pokrócot, sem takarót, sem szalmazsákot adni, mert különben a férgek nagyon elhatal­masodnak és sohasem lehet a tisztaságot fenn­tartani. Ezért nekik – mint ahogy az Bécsben is történik – nem kell semmi egyebet adni fek­vőhelyül, minet az ún. fapriccset… Minden priccs lábánál erős fát kell elhúzni, és a rabo­kat erős, hosszú áthúzó lánccal ahhoz kell erő­síteni, mivel a rabok jobbára éjszaka szoktak megszökni.”

Az első szomorú transzport – 34 láncra vert rab – 1786. november 14-én érkezett a szegedi várba a tallóci fenyítőházból. Rövidesen újabb 46 rab érkezett Erdélyből, akiket hajóvonta­tásra ítéltek.²⁶⁶ A rabok Őrizetére – a várbeli katonaság mellett – külön őrszemélyzet is volt: egy káplár és nyolc katona. A börtönnek volt még saját igazgatója, ellenőre és egy lelké­sze is.

A rabok napirendje a következő volt: reggel

136

5 órakor ébresztő; utána szentmisére vonul­tak a vár templomába. A lelki épülésre egyéb­ként sokat adtak: a misén kívül lefekvéskor és felkeléskor hangosan kellett elmondaniuk a Hiszekegyet és öt Miatyánk imádságot. Va­csora előtt pedig az Angyali üdvözlet című imádságot mondatták el velük. A gyónás és áldozás háromhavonként volt számukra kö­telező. Mindez a katolikus vallású rabok szá­mára volt elrendelve. A református felekeze- ten levő fegyencek épülésére minden vasárnap Hódmezővásárhelyről jött lelkész a várba 3 forintos napidíjért. A későbbiekben a minden vasárnapi református istentiszteletet csökken­tették : először havi egyszeri, majd háromha­vonként egyszeri alkalommal rendelték el az istentiszteletet.

Mivel a várbeli katonai plébánia megszűnt, a városbeli papokra hárult a várbeli katonák és rabok „lelki ellátása”. A városbeli piarista lelkészek azonban csak megfelelő díjazás el­lenében voltak hajlandók ezeket a feladatokat ellátni. így is megtörtént, hogy sok esetben még a díjazás fejében sem mentek be a bör­tönőrök által hívott papok a várban haldokló rabhoz, hogy feladják annak a haldoklók szentségeit. Az akkori felfogás szerint – az, hogy a piaristák engedték, hogy gyónás és az utolsó szentségek nélkül haljon meg még egy fegyenc is – nagy felháborodást váltott ki a vá­rosban. Kiderült ugyanis, hogy rövid idő alatt a várban harminc rab halt meg minden lelki vigasz és szentségek nélkül. A Helytartótanács ezért – az ügyben vétkes – Szivi és Hagymási piarista papokat böjttel szigorított három­három havi elzárásra ítélte. A dolog olyan botrányt váltott ki, hogy a meghajszolt Szivi káplán öngyilkos lett.²⁶⁷

A rabok testi ellátása – az 1786-1789. évek­ben – tűrhető volt. Főtt ételt napi egy alka­lommal – hétköznap este 7 órakor, vasárnap déli 12 órakor – kaptak a rabok. A fejadag fél liter levesből és fél liter főzelékből állott. Egy heti étrendjük a következő volt: vasárnap árpakásaleves, savanyútüdő; hétfő kásaleves, borsófőzelék; kedd gombócleves zsemlyével és káposztafőzelék; szerda tarhonyaleves, len­csefőzelék; csütörtök kenyérleves, pacal; pén­tek árpakásaleves, karórépafőzelék; szombat tarhonyaleves, babfőzelék.²⁸⁸ Ehhez járult – péntek és a böjti napok kivételével – negyed font (kb. 12 dekagramm) hús és két font (egy kilogramm) kenyér.

Ezt a viszonylag tűrhető élelmezést az Ud­vari Kancellária túlzottnak tartotta, s csök­kentését javasolta. A Helytartótanács azon­ban a rabok ilyen ellátását azzal indokolta, hogy „az itteni rabok erősebb testalkatúak, mint a német foglyok, és ezért táplálóbb élel­mezésre van szükségük. Különben is Szeged fekvése nagyon egészségtelen, mocsaras és a betegségek megelőzése céljából is szükséges a jobb élelmezés”. Ennek ellenére, 1787-ben az Udvari Kancellária elrendelte, hogy a szegedi várba zárt rabok is ugyanolyan élelmezést kap­janak, mint a bécsi fegyencek. Ettől kezdve a raboktól megvonták a napi negyed font hús­adagot.²⁶⁹

A fegyencek egy része a várban létesített mű­helyekben dolgozott: gyapjút kártoltak és fontak. A többség azonban – a rájuk szabott halálbüntetés helyett – hajóvontatásra ítélt bű­nöző volt. A császár a halálbüntetés megszün­tetését és annak hajóvontatásra változtatását azzal indokolta, hogy „a halálbüntetésnek ko­ránt sincs meg az a hatása, melyet a tartós és

137

nehéz munka előidézni szokott”?™ A szegedi várban összegyűjtött – hajóvontatásra ítélt – rabokat elsősorban a Maroson használták fel.

A rettenetes munkáról így írt egy korabeli tudósítás: „Az Hajókhoz egymás rendiben összelántzoltatva, tókon és folyóvizeken ke­resztül, hol övig, hol hőnallyig, hol torkig érő vízben gázolni, és egyszersmind az Hajót is húzni kénytelenittetnek. Ha kik közülük any- nyira elalélnak és gyengülnek, hogy meghalja­nak, az olyanok az lántzból kivétetvén egy gö­dörbe bévettetnek s eltemettetnek. Az napo­kig és napestig vizekben gázolt és egészen el­ázott, általázott rabok estve ugyanazon vizes köntösökben az földre fektéiének; minekutána pedig éjszakán által óképpen megszáradoztak, reggel újra az Hajóhúzáshoz fogni kénytele­nittetnek”²‘²¹ Ilyen körülmények között tö­megével pusztultak el a szerencsétlenek. 1786 őszén „46 rabok közül, kik október 14-ig nap­ján az Hajók húzására által adottak, a Péter- váradig lett érkezésükig négyen Szegeden be­tegen elhagy attak, húszán Péterváradig az úton elhaláloztak és huszonketten igen elerőtle- nedve érkeztek Péterváradra azon holnapnak 26-ig napján”.™ Az embertelen körülmények miatt az említett 46 rab rövidesen az utolsó szálig meghalt.²⁷³

1787. május 23-án a Habsburg-birodalom és Oroszország katonai szövetséget kötöttek a Török Birodalom ellen. Augusztus 24-én a szultán hadüzenetet küldött Oroszországnak. December 2-án a Habsburg-birodalom – a szövetségi kötelezettségét teljesítve – belépett a háborúba.

A háborús események során a szegedi vár kazamatáiba – a polgári rabok mellé – na­gyon sok török hadifoglyot is zártak. Többek

között az egész elfogott szabácsi (a mai Sabác) török helyőrséget a szegedi várban zárták el és tartották fogságban.²⁷⁴

Az 1780-as évek végére a vár katonatisztjei és a város polgársága egyre békésebb formá­ban élt egymás mellett. A II. József halálát (1790. február 20.) követő nemzeti megújulás idején, a Szegeden rendezett táncvigalmak al­kalmával már egyaránt magyaros viseletben jelentek meg a város magyar, szerb és német polgárai is. A vigalmakon a vár tisztjei is megjelentek, udvarias mentegetőzések köze­pette: hogy ők sajnos nem járhatnak veres nadrágban és zöld mentében, mert ők tiszti egyenruhájukat kötelesek viselni.²⁷⁵

1792. április 20-án a forradalmi Francia­ország hadat üzent a Habsburg-birodalom- nak, s megkezdődött a több mint két évtizedig tartó háborúk sorozata. Az Udvari Hadita­nács úgy döntött, hogy a francia hadifoglyokat várakban (Pest, Munkács, Eszék, Temesvár, Nagyvárad és Szeged váraiban) kell fogva tartani.

A szegedi császári katonai parancsnokság kezdetben azt kérte, hogy a szegedi várba ne küldjenek francia hadifoglyokat. A főparancs­nokság azonban elutasította a kérést. Az első, 180 francia tisztből álló fogolytranszport 1793. november 13-án érkezett. A vár parancsnok­sága már felkészült fogadtatásukra; négy és hat személyes tiszta, száraz és teljesen beren­dezett kazamata-szobát készített elő. A vár­parancsnokság jelentése szerint a 180 tiszt mel­lett további 650 közembert is fogadni tudtak. Egyúttal a szegedi várparancsnokság kérte, hogy a francia hadifoglyokat a várban elzárva tarthassák, mert a hadifogoly tisztek között igen sok az „egészen nyugtalan és őrült” sze­

138

mély – ami nyilván a forradalmi gondolko­dásra és magatartásra utalt.

A szegedi várban a köztörvényes bűnözők börtöne továbbra is működött, ezért a francia hadifoglyokat – a fenyítőháztól fallal és ka­puval elválasztott, s a katonaság részére fenn­tartott részben helyezték el. A francia hadi­fogoly tisztek között sok volt a súlyos beteg; feltehetően valami járványos megbetegedés érte őket. A szegedi katonai parancsnokság és a várbeli katonai alakulat mindent megtett, hogy a hadifoglyok viszonylag normális kö­rülmények közé kerüljenek. A betegek ápolá­sára – mivel egész Szegeden nem volt franciául beszélő személy! – a szegedi császári parancs­nokság elrendelte, hogy a hadifoglyok közül válogassanak ki olyan elzászi vagy lotaringiai illetékességű francia tisztet, aki németül is tud, s azok lássák el a betegápolást.

A hadifoglyok által behurcolt járványtól na­gyon félt a városi tanács. Ezért 1793. december 28-án elrendelte, hogy a halottakat temetőbe szállító szekér kocsisa ne a kocsira, hanem a vontató lóra üljön, s halottat a szokottnál mé­lyebbre temessék el, s a kocsiban levő szalmát, melyen a halott feküdt, azonnal égessék el. A palánki katolikus plébánia halotti anya­könyve szerint 1793. december 4-e és 1794. január 31-e között tizenkét francia tiszt halt meg a várban, akiket a plébánia lelkészei te­mettek el. A halotti anyakönyvben (legtöbb­ször felismerhetetlenségig eltorzított formá­ban) szerepelnek a meghalt tisztek nevei, élet­koruk, rangjuk és csapattestük hadrendi szá­ma is: Jacobus Lemajer hadnagy (párizsi ez­red) ; Carolus Laplacze 53 éves hadnagy; Fran­cois Blik 56 éves kapitány (72. ezred); Mario Paufilae 25 éves hadnagy; Nicolaus Kakot 45

éves hadnagy (38. ezred); Jan Erlaudi 47 éves hadnagy (38. ezred); Claude Carles Zivo 25 éves hadnagy (párizsi ezred); Denis Tratineux 47 éves hadnagy; Jean Zaubange 32 éves had­nagy (38. ezred); Levis Dodinx hadnagy (7. zászlóalj, Párizs); Jakves Vignet 45 éves ezre­des (3. zászlóalj); Andreas Peri 45 éves had­nagy.

A francia hadifoglyokat nemcsak egészség­ügyi zárlat alatt tartották a várban. A Szeged városi tanácsülési jegyzőkönyv 1793. novem­ber 16-i bejegyzésében olvasható, hogy a város tudomásul vette a haditanács rendelkezéseit. Biztosították, hogy a francia hadifoglyok nem társalkodhatnak a városi lakossággal, illetve a szökevényeket azonnal elfogják és átadják a katonai hatóságoknak. A politikai „óvatos­ságra” szüksége volt a katonai parancsnok­ságnak, ugyanis a várban élő francia hadifog­lyok 1794. július 14-én megünnepelték a Bastille elfoglalásának évfordulóját, és szo­kásuk szerint a vár udvarán „szabadságfát” ál­lítottak fel. A budai főhadparancsnokság már július 16-án utasította a szegedi katonai pa­rancsnokságot, hogy az ünnepség minden lát­ható jelét, köztük a „szabadságfát” is azonnal meg kell semmisíteni.

Miután a háború mind nagyobb méreteket öltött, az 1794-1795. években egyre több fran­cia hadifogoly érkezett – most már nemcsak a tisztek, hanem legénységi állományúak is – a szegedi várba. A foglyok között – bár a vár és a katonai parancsnokság minden lehetőt megtett – olyan mértékben pusztított a járvá­nyos megbetegedés, hogy 1795. december 17- éig bezárólag összesen 204 francia tiszt és köz­legény halt meg a várban. A halottakat az ún. katonatemetőben hántolták el, amely a sok

139

francia halott katona után a nép nyelvén is mint „francia foglyok temetője¹ vagy „francia temető” vált ismeretessé. A temetőt még ezen a néven jegyezték fel a városi tanácsülés 1837. évi jegyzőkönyvében. A temető helye ma már ismeretlen. A 204 halott között szerepelt az a hat francia hadifogoly is, akik a Bánátból va­lamilyen okból hazájukba visszaküldött („in Pátriám remittendi”) foglyok közül haltak meg 1795. január 1-én Szegeden.

1795. december 18-tól 1799. november 2-ig nincs bejegyzés a várban meghalt francia hadi­foglyokról. Az 1797. október 17-én megkötött campoformiói békétől az 1799. március 1-i francia hadüzenetig békesség volt, s a francia hadifoglyok hazamentek. Az újonnan kitört háború során újra francia hadifoglyok serege érkezett a szegedi várba. A haditanács és a budai császári főhadparancsnokság utasítá­sára a polgári hatóságok még szigorúbb tilal­mat léptettek életbe a hadifoglyokkal kapcso­latban, akik között továbbra is nagy volt a ha­landóság. Egészségügyi állapotukról 1799. de­cember 27-én Sobay György városi orvos tett jelentést a városi közgyűlésnek. Véleménye szerint „az itt való Franczia Rabok Betegségei nem veszedelmesek a közönségnek, sem nem ragadósak”. Ennek ellenére 1799. november és december hónapban újabb 74 francia hadi­fogoly halt meg a halotti anyakönyv bejegyzése szerint a szegedi várban (in arcé). A halottak száma egyre nőtt, s 1800. december 31-re – 1793. december 4-e óta! – összesen 370 francia katonát temettek el a „francia foglyok teme­tőjében”?™

Az 1799. március 1-től 1801. február 9-ig tartó háborút követő négy és fél évig tartó béke után, 1805 szeptemberében – most

Ausztria és Oroszország hadüzenetével – újra kitört a háború Franciaországgal. A háború során a szegedi várban, valamint az élelmi­szerraktárakban, a posta- és sóhivatalokban őrséget adó 37. „Auffenberg” gyalogezred egyik zászlóaljából és néhány lovasszakaszból álló szegedi helyőrséget elvezényelték. A város közbiztonságának, valamint a várban levő katonai intézmények védelmére Szeged sza­bad királyi város – három magyar és egy né­met gyalogos- és két lovasszázadnyi (egy osz­tálynyi) – polgárőrséget szervezett 1806. már­cius elején.

Az 1806. március 21-i helyzet szerint a pol­gárőrség összlétszáma: 38 tiszt, 71 altiszt; 375 egyenruhás és 780 polgári ruhás polgárőr.

1806 áprilisára a sorkatonaság visszatért Szegedre, de a díszes ruházatban pompázó polgárőrök nem voltak hajlandók levetni egyenruhájukat. A „katonásdiban” tetszelgő polgárőrség makacsságát József herceg altá­bornagy, a szegedi hadosztályparancsnok je­lentette báró Alvinczi József táborszernagy­nak, a budai „General-Commando” parancs­nokának . Kérte, hogy a táborszernagy utasítsa a szegedi városi tanácsot, hogy szereltesse le a polgárőrséget, s annak tagjai térjenek vissza polgári foglalkozásukhoz.²⁷⁷

A francia háborúk idején még mindig Sze­ged jellegzetessége volt a négyes tagozódás. Egy korabeli leírás (1799) szerint „e szabad királyi város… lenevezetesebb része a vár, aztán a belső város.ez után a külső, és az alsó Város. Várnak és belső Városnak nevez­tetik az erőssége, melly téglákból rakott kő­fallal és sánccal van körülvéve, melyet Szoli­mán császár mintegy 1535-i (sic!) esztendőben építtetett”. A leírás megjegyezte, hogy a vár

140

egyik részében katonaság van, a másik részé­ben a törvényszék által elítélt rabok.²⁷⁸ A fran­cia háborúk alatt továbbra is börtön volt a vár északkeleti negyede. Egy 1808. évi adat sze­rint ebben az évben a vár börtönkazamatáiban 84 rab volt elzárva. Zömük tolvaj volt, de akadt köztük 9 gyilkos, 5 útonálló, 3 isten­káromló, 2 vérfertőző, 2 váltóhamisító, 9 szü­lőverő és 3 állami fogoly. A fenyítőház rabjait negyedévenként – a szerdai vagy szombati heti­vásár alkalmával – a Nagypiacon nyilvánosan megbotozták.²⁷⁹

Francia hadifoglyokat a háború egész ideje alatt tartottak a szegedi várban. Az 1810-es évekre a fegyelem meglazult, mert a francia hadifoglyok szinte teljesen szabadon járhat­tak a városban, sőt a város környékén is. A vá­rosi tanács 1814. évi tanácsülési jegyzőkönyve szerint: „Bé-mondattatván, hogy az itten levő Franczia fogol katonák nem csak bent a vá­rosban lég nagyobb szabadgyában széjjel jár­kálnak, hanem az messze terjedt Város leg­szélső korcsmáiban éjjelenként – is tapasztal­tainak, sőtt a Városon kívül a szántóföldeken magányosan ki csellegnek.. .^1,280

A francia háborúk befejezése után a szegedi vár erődítményei évtizedről évtizedre pusz­tultak. Az 1816. tavaszi árvíz idején a Tisza felduzzadt vize a vár „vízikapuján” vagy „Má­ria Terézia kapuján” és a délkeleti sarokto­rony, a „vízitorony” lőrésein át zúdult be a várba. Az árvíz azonban a legnagyobb pusz­títást a külső vár sáncain, az Eugeniusz-árok erődítményein végezte. Az árkok nagy részét iszappal és hordalékkal töltötte fel, a sáncokat pedig több helyen teljesen elsodorta. Amit meghagyott az árvíz, azt elhordta a szegedi nép töltésépítésre. Két évvel a nagy árvíz

után – 1818-ban – újra felmerült a bécsi leg­felső haditanács köreiben a vár újjáépítésének folytatása. Elsősorban a régi vár délkeleti fal­szakaszának kazamatákkal való megerődíté- sét tervezték. Ebből azonban nem lett semmi.

A Tudományos Gyűjtemény 1821. évi szá­mának V. kötete szerint a szegedi vár egyik fele királyi fegyház; a másik felében pedig a „Radivojevich” gyalogezred katonai nevelő­intézete működik. Ugyanott volt az „osztályos generális¹‘ – a szegedi hadosztály parancsnoká­nak -lakása is. A várnak a Tisza felé levő egyik szegletében mesterséges kút volt, „amellyből a víz… felhúzatván, a föld alatt folyó csator­nákon a várnak minden részébe, sőt a városban levő katonai nagy kaszárnyába… is eresztő- dik”. Egy 1829. január 15-én írott – Michael Berday aláírású – levél szerint az Eugéniusz- árok vizesárkai még csaknem teljesen megvol­tak, bár már kétoldalról házakkal teljesen be­építve. Az árokrendszer mindössze három he­lyen töltődött fel már teljesen: a mai Kárász utca – Dugonics tér – a Zrínyi utca körzeté­ben, a Rákóczi tér környékén és a Szent István térnél.²⁸¹ A levél szerint a régi külső vár árkai még teljesen a régi formájukban voltak.

A reformkor nagy terveket melengető esz­tendeiben Vedres István szegedi mérnök fel­vetette, hogy a régi szegedi várat alakítsák át hatalmas gabonatárházzá. Az ötletből nem lett semmi.

I. Ferenc császár és király 1831. február 18- án a szegedi várat olasz „deportáltak” – az osztrákok szerint köztörvényes bűnözők! – börtönéül jelölte ki: „I. Ferenc császár Ő Fel­sége 1831. február 18-án kelt magas parancsá­val elrendelni méltóztatott, hogy Olaszország polgári nyugalmának és rendjének fönntar-

141

;_; tása végett Olaszország lombardiai és velencei tartományainak valamennyi rosszmagaviseletü egyénei hazájukból Magyarországba, a sze- t gedi erősségbe szállíttassanak. Ezen magas pa­rancs következtében az elhagyott szegedi erős­ség erre a célra berendeztetett. Ezen létesített intézetnek célja az olyan egyének erkölcsi ja­vítása, akik Olaszországban kellő vallásokta­tás hiánya, vagy a velük született lustaság és feslettség miatt munkakerülő, erkölcstelen éle- í tét folytattak, s ezen okból mindenféle bűnre ■ / adták magukat, úgyhogy ennélfogva legtöbb­nyíre több bűntettben váltak gyanússá, de azok nem bizonyultak rájuk. Ennélfogva az a leg­magasabb szándék, hogy szorgalmas vallás­tanítás, fáradhatatlan oktatás áltál ezek az egyének megjavíttassanak, szigorral rendhez és munkához szoktattassanak, s hogy oda kell ’ _ törekedni, hogy ezek a rossz emberek idővel

\ . mint jó munkás állampolgárok térjenek vissza

hazájukba.”²⁸²

1833. január első napjaiban Pécsről a sze­gedi várba (és részben az aradi várba) vezé­nyelték az osztrák 4. „Toscanai nagyherceg” dragonyosezredet. Ezt követően, 1833. már­cius elején megérkezett a 600 olasz „deportált” is a szegedi várba. Hogy mennyire nem a „megjavításuk” volt a célja az osztrák állam- ” szerveknek, bizonyítja az, hogy zömük még 15 év múlva -1848-ban is – itt sínylődött a sze­gedi vár nyirkos-bűzös kazamatáiban.

Az olasz foglyok napi rendtartása nagyjá­ból hasonló volt a II. József-kori börtönviszo­nyokhoz. A reggeli ébresztő után sorakozó, majd imádság, utána szigorú csendben dol­goztak. Délben bőséges imák és mérsékelt ebéd, este újra sorakozó, ima; vacsora viszont semmi. A foglyok takács-, asztalos-, esztergá­

142

lyos- és szíjgyártó műhelyekben dolgoztak; apró emléktárgyakat is gyárthattak, melyeket a szegedi lakosság szívesen vásárolt meg tőlük. Az így szerzett kevés pénzen egészíthették ki valamicskét silány élelmezésüket. A börtön őr­sége a legkisebb fegyelmezetlenséget is szigo­rúan megtorolta: kurtavas, sötétzárka, kop­lalás kenyéren és vízen, s végül a botozás. A jó maga viseletűeket „megjutalmazták”: fegyve­res őrök kíséretében kimehettek a közeli ta­vakhoz kecskebékákat fogni. Az olasz vér azonban nem tagadta meg magát még ilyen körülmények között sem. Saját maguk szóra­koztatására énekkarokat alakítottak vagy egyéni énekszámokat adtak elő. Különösen Advent és nagyböjt idején volt kedvelt szóra­kozásuk a szegedieknek, hogy a vár körül sé­táljanak, s gyönyörködjenek az olasz rabok énekében és énekes passió-játékában.²⁸³

Az első olasz fogolytranszportok érkezésé­nek évében, 1833-ban járt Szegeden gróf Széchenyi István. Körüljárta a várost és a vá­rat, s kifogásolta a vár körüli 26 holdas nagy­piac állapotát. A puszta téren még egy fa sem meredezett. Széchenyi gúnyosan megjegyezte: hogy e nagy területnek némi hasznát lássák, legjobb, ha krumplit vetnek bele. (Ebből a rendezetlen piactérből alakult ki évtizedek múlva az ország egyik legszebb köztere, a Széchenyi tér!) Valószínű, hogy Széchenyi ja­vaslatára alakult meg a következő évben, 1834-ben Szegeden a „szépítő küldöttség”. Kö­vetelték a várparancsnokságtól, hogy bontássá le a vár délkeleti sarkánál düledező „ponto- nier” (hidász) pajtát, amely már nem katonai létesítmény volt, hanem a csavargó némberek bordélytanyája. A bizottság végül is elérte, hogy a nagypiacon keresztül-kasul húzódó

mély, beomlások által kiszélesedett, több he­lyen valóságos folyami hidakkal áthidalt, bű­zös vizesárkokat is betemessék. Elsősorban a vár déli fala mentén húzódó – posványos, dög- letes bűzt árasztó – árkot töltötték fel. He­lyén – kéthónapi közös munkával – fákkal be­ültetett sétányt alakítottak ki egészen a tiszai hajóhíd feljárójáig. A bizottság munkáját az országos „Honművész” című újság 1834. évi száma külön dicséretben részesítette.

A szegedi várbörtönben sínylődő olasz fog­lyok kérdését még az 1839-1840. évi ország­gyűlés is napirendre tűzte. A követek felszó­lították a kormányt, hogy kegyelmezzen meg ezeknek a szerencsétlen embereknek, és bo­csássa őket haza. A rendek sürgetéseire a ná­dor azt a felvilágosítást adta, hogy a szegedi vár foglyai nem politikai foglyok, hanem kö­zönséges bűnözők. Otthon sem lakásuk, sem vagyonuk nincs; hazatérésük után újra csak a bűnözés útjára lépnének. Kérte, az ország­gyűlés álljon el követelésétől, mert nem méltá­nyos, hogy a törvényhozó testület „megrög­zött gonosztevők mellett szólaljon fél”. Az or­szággyűlési alsótábla azonban a főrendi tábla ellenére újra feliratot nyújtott be, amelyben ragaszkodtak első üzenetükhöz, azon némi módosítással, hogy „amennyiben politikus ra­bok lennének” a szegedi vár foglyai, úgy to­vábbra is ragaszkodnak szabadon bocsátásuk­hoz. A kormányzat nem engedett: az olasz elítéltek 1848 őszéig a várban maradtak.

Az 1839. tavaszi nagy árvíz végleg eltörölte az Eugéniusz-árok maradványait. Az árkok el­iszaposodtak, a sáncokat pedig végleg elsöpör­te az árvíz. A hajdani hatalmas erődítmény las­san eltűnt az épülő városrészek rengetegében.

A régi vár is egyre romlott, s egyre inkább el­tűnt a körülötte épülő város házai között. A vár körüli gyakori földmunkák miatt a te­repszint észrevétlenül, de állandóan emelke­dett a régi falak körül. A várudvaron éppen úgy, mint a falakon kívül, a vár bontásakor jegyezte fel Kovács István építőmester, hogy a vár alapjai ekkor – az 1880-as években – már „több mint hat méter mélyen voltak”.

1841. július 30-án egy óriási szélvihar rom­ba döntötte a vár délkeleti sarkánál roskadozó „pontonier” (hidász) pajtát. A város nem en­gedte újjáépíttetni, hanem teljesen rendeztette a vár déli falai előtt húzódó sétányt. A terebé­lyesedő fák között üvegezett sörcsamok és kioszk épült, s a déli kapuval szemben nyári színházat építettek, ahová – elsősorban a vár­beli osztrák tisztek kedvéért – Bécsből és Pest­ről szerződtettek színészeket.

Az 1846. évben a vár déli fala mentén kiala­kított „promenád” a város egyik legszebb ne­vezetessége volt.

Ám nemcsak a városát szépíteni akaró vá­rosi tanács szerette volna elsöpörni a régi vá­rat, de az egyre jobban fejlődő gazdasági élet is csákányt akart emelni a vén falakra.

1847-ben nagyarányú vasútépítési tervet dolgoztak ki. A terv szerint a vasúti pálya a mai Kossuth Lajos sugárút vonalában szelte volna ketté a várost. A magas töltésen futó vasútvonal a vár északi bástyáján és falain át érte volna el a Tiszát. A folyót átívelő vasúti hidat pedig a lerombolt vár tégla- és kőanya­gából akarták felépíteni. A vár azonban ekkor még megmenekült.

Elkövetkezett az 1848. esztendő.

Szeged és a magyar szabadságharc (1848-1849)

A Pesten lezajlott 1848. március 15-i for­radalmi események után alig két héttel, már­cius 31-én a szegedi lakosság felvonult a vár déli kapujához és a vár parancsnokának, Fi- scher századosnak tiltakozása ellenére leverte onnét a vasból kovácsolt kétfejű sast, a Habsburg-uralom jelképét. Fischer legalább azt igyekezett meggátolni, hogy a fekete-sár­gára mázolt várkaput és várbeli ajtókat a la­kosság a magyar nemzeti színekre fesse át. Akadékoskodásai miatt az átfestést csak 1848. augusztus 8-án tudták végrehajtani. A magyar kormányra a várparancsnok soha nem eskü­dött fel.

A kezdetben békésen induló események – különösen itt az ország déli területein – ápri­listól egyre veszedelmesebb irányba fordul­tak.

A szerb nemzetiségi zavargásokra való te­kintettel, Szeged városa április 28-ra 2564 fő- nyi nemzetőrséget írt össze. Még ezen a napon felirattal fordultak az Ideiglenes Országos Nemzeti Őrseregi Tanácshoz, hogy azonnal küldjön számukra 1000 puskát és 4 ágyút. Mivel a kormány tisztában volt a Délvidék veszélyeztetett helyzetével, Batthyány minisz­terelnök már április 28-án utasította Ottinger vezérőrnagyot, hogy – több más délvidéki vár-

„Szegednek népe, nemzetem büszkesége, szegény elárult hazám oszlopa, mélyen megilletődve hajlok meg előtted!…”

(Kossuth Lajos 1848. október 4-i beszédének megnyitó szavai)

megyével egyidejűleg – Szeged városának ké­szítsen elő szállításra 1500 db lőfegyvert. Ottinger április 30-án értesítette a budai fő- hadparancsnokságot – melynek felügyelete alá tartoztak a katonai fegyvertárak hogy indítson útnak Szegedre 1200 puskát.²⁸⁴ Má­jusban tovább folyt Szegeden a nemzetőrség szervezése. A nemzetőrségbe zömében a pa­rasztság és kispolgárság tagjait írták össze. A vagyonosabb polgárság május 1-én azzal a kéréssel fordult a kormányhoz, hogy engedé­lyezze számukra – a nemzetőrségen belül – egy külön „vadászszázad” felállítását. A mi­niszterelnököt helyettesítő Deák Ferenc azon­ban a kérést elutasította: „A nemzetőrségben semmi nemű elkülönözött, és így castszínezetü osztályok már csak a kimondott egyenlőség elvénél fogva is fenn nem állhatnak.”²^ Június elejére Szeged városa 4525 gyalogos és 130 lovas (a környező tanyavilággal együtt pedig 5933 gyalogos és 460 lovas) nemzetőrt állí­tott ki. Ez a létszám – a lakossághoz viszonyí­tott százalékos arányt tekintve – az országos átlag felett állt.²⁸®

Időközben a budai hadiszertárból megér­kezett a kiutalt 1200 puska, ami kevés volt a nemzetőrség teljes felfegyverzéséhez. Június elején Csuha Antal őrnagyot, a Nemzetőrségi

144

Ilnditanács gyalogsági osztályvezetőjét Sze­gedre küldték további 500 puskával. Ezeket a fegyvereket azonban nem a nemzetőrség, ha­nem az időközben szervezett 3. honvédzász­lóalj kapta meg.

Június 8-án a szerb felkelők által fenyege­tett Zenta, majd Jarkovác városkák magyar lakossága fegyveres segítséget kért Szegedről, Kecskemétről, Szabadkáról és Kiskunhalas­ról. Segítséget ezek a városok azonban nem küldhették. Ellenben a június 10-én Szegedre érkező Csuha Antal őrnagy – és polgári biz­tosa : Török Gábor – megkezdte a szegedi és a gotnbori táborok szervezését. Június 26-án a ltombori táborba három, a szegedibe két nem­letör őrnagyot küldtek Pestről a szervezési munkák támogatására. Július elejére – a soro- ftitos átszervezések után – Szeged városa 4267 nemzetőrrel rendelkezett; fegyverzetük­ben 1500 puska volt, a többieket kiegyenesí­tett kaszákkal látták el.

A szegedi nemzetőrség, több váltásban, a vár őrzésére kapott parancsot.²⁸⁷ Ugyanis a Délvidéken kibontakozó harcok hadifoglyait részben a szegedi várban zárták el. így például ide került 103 kikindai szerb felkelő. Ugyan­ekkor még mindig a várban volt 480 olasz po­litikai fogoly is. Csak ezek őrzésére 700 nem­zetőr volt a várban, ezek közül 240 ember ál­landóan az őrállásokban tartózkodott. Ezzel egyidejűleg a várban raktározott lőpor, ágyúk, fegyverek és egyéb katonai felszerelési tárgya­kat további száz nemzetőr őrizte.²⁸⁸ A magyar kormány nehezményezte, hogy ennyi fegy­verbíró nemzetőrt köt le a szegedi olasz fog­lyok őrzése. Ezért a magyar kormány újra kérdést intézett a bécsi belügyminisztérium­hoz, hogy mi okból vannak ezek az olaszok

elzárva – már 15 éve! – a szegedi várban ? Bach belügyminiszter azt a választ adta, hogy az il­letőket „javíthatatlan rendzavarási hajlamaik.” miatt börtönözték be. Egyébként a kormány iratai között nyoma sincs annak, hogy az ille­tőket valaha is bíróság elé állították volna. Végül is, a magyar kormány többszöri sürge­tésére a bécsi kormány utasította gróf Mon- tecuccolit, hogy a szegedi olasz rabokat kisebb csoportokban indítsák útnak Olaszországba. A kormány azonban aggodalmának adott hangot, mikor kijelentette, hogy az illetők ha­zatérése a lombard-velencei viszonyokra egy­általán nem lesz jó hatással. Ugyanis ott 1848. március 18-a óta forradalom és szabadság­harc folyt Ausztria ellen. Az osztrák kormány azonban csak megígérte az olasz rabok elszál­lítását, de nem tett semmit; azok továbbra is a várban maradtak.²⁸⁹

Időközben, 1848. május 16-án a kormány elrendelte tíz sorzászlóalj – ahogy ekkor elne­vezték, „honvédzászlóalj” – felállítását is. Má­jus 21-én Szegeden is megkezdték a toborzást. A szervezést a hagyományosan illetékes had­fogadási irodák intézték. Ezt Szegeden a 37. sz. gyalogezred hadfogadási hivatala intézte. A toborzást lassította, hogy hiányoztak a köz­ponti utasítások, tervezetek. Május 27-én a miniszterelnök közölte Szegeddel, hogy a „kellő utasítás jelenleg sajtó alatt van”. A szer­vezésben teljes volt a zűrzavar. A május 27-én Szentesről Szegedre érkező 39 főnyi önkéntest senki sem fogadta, sem szállásukról, sem ellá­tásukról nem gondoskodtak.

Május 30-án megérkezett a hadügyminisz­térium utasítása, hogy Szegedet a 3. honvéd­zászlóalj alakulási központjául jelölték ki. A zászlóalj toborzási körzete megegyezett a

145

császári és királyi 37. sz. gyalogezred toborzá­si körzetével: Bihar, Békés, Arad, Krassó, To- rontál, Csanád és Csongrád vármegyékkel.²⁹⁰ A szervezendő 3. honvédzászlóalj parancsno­kává a hadügyminisztérium Damjanich Já­nost, a Temesvárott állomásozó 61. gyalog­ezred századosát nevezte ki június 20-án (őr­nagyi rangját viszont már június l-ével meg­kapta; akkor ő még ezredének gránátosszáza­dánál volt az olasz harctéren, onnét tért vissza Magyarországra június 13-án).²⁹¹

Május 25-én még csak 52 önkéntes jelent­kező volt, de június 1-ére a környező megyék­ből is beérkezettekkel együtt már 350 ember­ből állt a zászlóalj. (Krassó vármegye 120, Temesvár 200 újoncot küldött, majd beérkez­tek az önkéntesek Gyuláról és Nagyváradról is.) A Szegedre való szállítás közben sok volt a szökés. Az Aradról vitt újoncoknak mintegy a fele megszökött útközben; a nagykőrösiek közül (76 ember) csak 60 ütötte meg a kívánt mértéket, de azokból is rövidesen megszökött 16 ember. A június 5-i hadügyminiszteri uta­sítás értelmében – ti. ha a zászlóalj eléri az ezres létszámot, a toborzást le kell állítani -, június 16-án leállították a 3. honvédzászlóalj további toborzását. A zászlóalj így is 1146 fő­ből állott, s 118 embert – köztük 84 „kétes jel­lemű” személyt – el kellett bocsátani. A to­vábbijelentkezőket a pécsi 8. honvédzászlóalj­hoz irányították át.

A várban továbbra is ott voltak az olasz rabok. Ezen kívül a belügyminisztérium június 19-i rendelete szerint minden olyan politikai bűnöst, akit a statáriális bíróságok nem ítél­tek halálra, a szegedi várba kellett zárni. így a várban nem lehetett az újoncokat elhelyez­ni. Ezért a Szegedre özönlő regrutákat a fel­

sővárosi Szent György téren levő minorita ko­lostorban szállásolták el.²⁹² A zavart fokozta, hogy az újoncokkal senki nem törődött, ellá­tásukról nem gondoskodtak. A város már jú­nius 2-án kérte a hadügyminisztériumot, hogy az újoncokat lássák el katonaruhával. Ugyan­is azok többsége olyan silány ruházatban volt (fehérneműjük egyáltalán nem volt), hogy félő volt az emberek tömeges elférgesedése. Mivel központi ruhaállomány továbbra sem érke­zett, a város kénytelen volt lefoglalni a várbeli olasz deportáltak által szőtt 7817 rőf (1 rőf = 78 cm) vásznat, összesen 2340 forint értékben.²⁹² Ebből varratott aztán a város a rászoruló újoncoknak valamiféle inget-gatyát. A fegye­lemmel is bajok voltak, különösen a szállásadó szerzetesek panaszkodtak sokat a katonák rendbontásai miatt, s a város is jelentette, hogy a „kihágások szerfelett gyakoriak”. A város a rendfenntartásra a várban és a városban tartózkodó 37. és 2. gyalogezredek sorkatoná­it igyekezett felhasználni.²⁹⁴

Öt nappal a toborzás befejezése után a telje­sen kiképzetten 3. honvédzászlóaljat (913 ka­tonával) egy gőzhajón Szegedről óbecsére szállították. A zászlóaljból 600 embert a sze-,, gedi nemzetőrségből kölcsönkapott puskák-,. | kai szereltek fel, a többi 313 pedig csak ki-j| egyenesített kaszát kapott fegyverül. A kato­nákkal Damjanich is elhajózott. A 3. honvéd-* zászlóaljat Óbecsén Bechtold altábornagy,, hadtestébe osztották be. A zászlóaljjal együtt elhajózott Szegedről a 37. gyalogezred 300 ‘ katonája és fél ágyúsütege is. A két zászlóalj­nak az volt a feladata, hogy Óbecse megszállá-. sával elzárják a Tiszát, s megakadályozzák, hogy a szerb csapatok egy esetleges elfoglalt. gőzhajóval megtámadják Szegedet.²⁹⁵ A had– I

146

(Igyminisztérium már június 29-én ajánlotta, hogy a kiképzetten 3. honvédzászlóaljat szál­lítsák vissza kiképzésre és felfegyverzésre. Helyüket pedig vegye át a Szegedre érkező – pesti 2. honvédzászlóalj. Végül a 2. honvéd- rászlóaljat is Óbecsére vezényelték, de a 3. honvédzászlóaljat sem hozták vissza.

Július elején a szegedi honvédzászlóalj ka­tonáinak egy része még mezítláb és kaszával teljesített szolgálatot. A kiképzés – egyelőre fegyver nélkül – rögtön megkezdődött. Meg­tanították a honvédeket a menetre, a fordula­tokra, csak éppen lőni nem, mert még a kiosz­tott puskákhoz sem volt lőszer. Megdöbben­tő, hogy a 3. honvédzászlóaljnak – a zászlóalj­parancsnokon kívül – még tisztjei sem voltak.

A fegyelem továbbra is nagyon laza volt. Július 5-én maga Damjanich őrnagy tett pa­naszt a zászlóaljhoz került, büntetett előéletű, kiszolgált katonák ellen, akik „a zászlóaljnak csak gyalázatára vannak”. Elsősorban a volt sorezredbeli, kiszolgált katonák követték el a fegyelemsértéseket. „A veszedelmes engedet­lenség, vakmerő ellenszegülés a feljebbvalók parancsa iránt naprul-napra mutatja magát a zászlóaljnál – jelentette Damjanich azon­kívül történtek lopások, és részegség napiren­den van. Ezen nagy katonai bűnöket… kiszol­gált katonák követik el.” Damjanich vélemé­nye szerint ezek az elvetemült emberek nagyon rossz hatással vannak a „tanult és lelkes” ön­kéntesekre. Jelentése szerint vagy tíz esetben már büntetéseket volt kénytelen kiszabni: áris- tommal és kurtavassal büntetett, de eredmény nélkül. Két bujtogatót és lázítót már vissza­küldött Szegedre a börtönbe. A hadügyminisz­térium arra szólította fel Damjanichot, hogy a kevésbé használható embereket irányítsa át

sor ezresekhez; a javíthatatlanokat pedig küld­je a szegedi várban levő „dologházba”. A vár­ban működő, az ott őrzött olaszokat foglal­koztató „Olasz Deportáltak Intézete” pa­rancsnoka azonban nem vette át a 3. honvéd­zászlóaljtól hozzá beküldött katonákat. Mivel a városi börtön sem vette át őket, végül is Pestre szállították a zászlóalj legrenitensebb elemeit. Felvetődött néhány büntetőszázad („fenyíték század”) felállításának terve.²⁹⁶

Július 11-én végre a 3. honvédzászlóalj meg­kapta hiányzó fegyvereit. Három nappal ké­sőbb, július 14-én, a zászlóalj átesett a tűzke­resztségen a szenttamási szerb sáncok elleni első támadásnál (két ember elesett, heten meg­sebesültek). Damjanich meg volt elégedve zászlóaljával: „a csatatéren bátran és teljes el­szántsággal nézett fiatal zászlóaljom az ellen­ségre”. A harcmezőn – ahol már érvényesül­hetett Damjanich őrnagy vasszigora, amely ugyan kezdetben komoly visszatetszést keltett a katonák között – a 3. honvédzászlóalj olyan tapasztalatokat szerzett, hogy a későbbiekben méltán lett a honvédség egyik legkiválóbb zászlóalja.

1848. július 17-én a szegedi nemzetőrség 1256 emberét is – gőzhajón – kétheti szolgá­latra az óbecsei táborba indították. A rendel­kezések értelmében a szegedi nemzetőrség to­vábbra is ellátta a vár őrizetét, illetve kétheti váltással rendelték őket a Tisza vonalát védő óbecsei táborba. Augusztus elejére a szegedi nemzetőrség már 6511 emberből állott, ösz- szesen 2500 db lőfegyverrel (1502 db szuro- nyospuska, 104 db szurony nélküli puska, 894 db egyéb puska), a többiek továbbra is ki­egyenesített kaszákkal, pikákkal voltak fel­fegyverezve. Egyenruházatuk még szeptem-

147

bérré sem készült el, mint azt egy jelentés írta: „a szabály szerinti ruházatban eddigelé még úgyszólván semmi sem történt” .²⁹⁷

Miközben folyt a nemzetőrség és a honvéd­ség szervezése, a város még mindig vitázott a várparancsnokkal a vár kapujának és ajtóinak nemzeti színekre való átfestéséről. Augusztus 1-én a városi tanács nyolcnapi határidőt adott az átfestésre. Fischer százados azzal védeke­zett, hogy ő már elrendelte az átfestést, sőt a festőknek a munkadíjat is kifizette előre, azo­kat terheli a felelősség a munka elhúzódása miatt. így végre, augusztus 8-ra befejeződött a várkapu és a vár ajtóinak átfestése piros-fe- hér-zöldre.²⁹⁸

1848. szeptember 11-én megindult a Du­nántúlon Jellacic hadseregének támadása. Szeptember 16-án megalakult az Országos Honvédelmi Bizottmány (OHB), amely szep­tember 27-én Budapestre hívta Kossuthot, a védelmi ügyek szervezése ügyében. Kossuth október 1-én Szeged megerődítését javasolta: „Szegedet tessék mindenesetre olly pontnak te­kintem, honnét a hazát, még Budapest elvesz­tése esetén is megmenthetjük, s ezért minden ami odaküldetik, jó helyre lesz küldve”²⁹⁹

Kossuth október 2-án Szentesről újra a sze­gedi vár megerődítésének fontosságáról írt az OHB-nek: „Azonban Szegedet minden esetre biztosítani akarom. S ezért meg fogom erősí­teni s igen nagy hasznát veszem, ha a Honvé­delmi Bizottmány egy pár jó mérnök tisztet, kik közül most Pesten sokan alkalmazás nél­kül kóvályognak, Szegedre rögtön leküldene. Igen kérem a Bizottmányt arra is, küldjön minden esetre minnél több várerősítési ágyút, mik Pesten haszontalanul hevernek Szegedre és küldjön minnél többet a Neugebaude udva­

rán heverő ágyúgolyókból, s különösen bomu
búkból, valamint szintúgy vagy ezer pár piszU
tolyt, egy pár száz kardot és kar abint, mikne/U
itt igen nagy hasznát vehetném.”³⁰⁰ ■

Időközben Jellacic a szeptember 29-i pál
kozdi csatában teljes kudarcot vallott. Egyedül’
a Róth-Philipovich hadtest tevékenykedet^
még Székesfehérvártól délre. Ezekben a na4
pókban Kossuth Hódmezővásárhelyről Szel
gedre indult, hogy mint – többek között
írta levelében: „Valamit csináljak az olasi
deportáltakkal, kiknek őrzésére naponként 900
nemzetőr vesztegettetik”³⁰¹ A levélben még
megemlítette, hogy gondoskodik a vár és ;
város megerősítéséről is. Szakadó esőben in
dúlt el Kossuth és kíséretének kocsisora Hód
mezővásárhelyről 30 lovas nemzetőr kíséreté
ben. Algyőnél már várta a szegediek küldött
sége: 100 lovas nemzetőr és ötven kocsiban í
küldöttség. Október 4-én 15 óra körül vonul
be a menet a budai országúton – a mai Kos
suth Lajos sugárúton – Szegedre, mintegy hét
ezer nemzetőr sorfala között. A nemzetőröl
mögött a város lakosságának mintegy tíz
ezres tömege szorongott. A várból ágyúlövé
seket adtak le tiszteletére, s a nemzetőrség ze
nekara indulókat játszott. így ért a Szabadság
térre, s az ott álló Bauernfeind-ház előtt fel
áhított szószékről üdvözölte halhatatlan mon
dataival Kossuth a szegedi népet.³⁰²

A beszéd elhangzása után Kossuth és a vá
ros vezetői a kaszinóba mentek. Ide vonultak i
városban állomásozó „Sándor” bakák is, akik

ott letépték egyenruhájukról a sárga-fekete
zsinórzatot, s kijelentették, hogy ezek után,
csak mint honvédek akarnak szolgálni a ha-a
zának.³⁰³ A következő napon – október 5-én -4
tartott megbeszélésen Kossuth felhívta a vál

148

rost, hogy még néhány ezer nemzetőrt irá­nyítsanak a szer bek ellen a déli harctérre. Kiss Ernő tábornok azonban bejelentette, hogy a déli arcvonalon több emberre jelenleg nincs szükség, Kossuth javasolta, hogy a város tart­son állandóan készenlétben 500 lovas nem­zetőrt Korda Péter ezredes térparancsnok ve­zetése alatt. Szükség esetén ezeket vezényeljék Pestre, ahol Kossuth intézkedésére azonnal felszerelik őket. Nagyobb veszély esetén a már a városban tartózkodó Csuha Antal őr­nagy hirdessen általános népfelkelést, s azzal vonuljon a város védelmére.³⁰⁴

A déli órákban Kossuth és kísérete a várba vonult, ahol az udvaron felsorakozott 480 olasz fogoly előtt kijelentette, hogy ettől a perctől kezdve szabadok. E szavakra leírha­tatlan öröm tört ki az olaszok között, akik már régen elvesztették a szabadulásuknak még a reményét is. Négy nappal később, október 9-én a deportáltakat gőzhajón Szolnokra szál­lították, ahonnan azok Pestre utaztak. Egy ré­szük azonnal hazafelé indult, sokan azonban itt maradtak, és beléptek – Alessandro Monti parancsnoksága alatt – a honvédség mellett harcoló Olasz Légióba. A szegedi deportáló intézet parancsnoka, Liberale Geropoldi Őr­nagy november 1 -tői – honvéd alezredesi rang­ban – a szegedi honvéd térparancsnokságon teljesített továbbra is szolgálatot, majd 1849 nyarán a szegedi hadikórházak parancsnokává nevezték ki.

Néhány nappal az olasz rabok távozása után új foglyok érkeztek a szegedi várba: az október 8-án Ozoránál kapitulált Róth és Philipovics hadtest 96 tisztje érkezett ide mint hadifogoly. Továbbra is a várban maradt fogságban a 103

kikindai szerb zendülő, valamint számos más szerb és román politikai elítélt.

Kossuth még Szegeden tartózkodott, mikor 1848. október 5-6-án a hadügyminisztérium Szegedre vezényelte a Temes, Krassó, Toron- tál és Bács megyékben kiállított honvédújon­cokat. Ezekből itt szervezték meg a 33. hon­védzászlóaljat. Parancsnokául a pesti 2. hon­védzászlóalj századosát, Pethő Vilmost ne­vezték ki őrnagyi rangban. Az új zászlóalj tisztjeit nagyrészt a pesti 2. honvédzászlóalj al­tisztjeiből – zömében főiskolai tanulókból, akik között számos pápai diák is volt – nevez­ték ki. A 33. honvédzászlóaljat megalakulása után azonnal az óbecsei táborba vezényel­ték.³⁰⁵ Kossuth lelkesítő szavai is hozzájárul­tak ahhoz, hogy október 6-i távozása után 9-én 24 szegedi diák jelentkezett a városi ható­ságoknál. Azt kérték, hogy a „derék pesti pol­gárok példájára” nemzetőrségi tüzérekké ké­pezzék ki őket is, hogy városukat oltalmazni tudják egy esetleges veszedelem idején. A vá­rosi közgyűlés az ajánlatot elfogadta. A kö­zülük való Magyar Jánost nevezték ki pa­rancsnokuknak, s 40 krajcár napidíjjal két he­tes tüzérségi tanfolyamra Pestre küldték a diákokat.³⁰⁸

1848. október első felében egyre nagyobb arányokat öltött a temesközi és bácskai szerb támadás. Miközben október 13-án a honvéd­csapatok Szegedtől délre, Törökbecsénél meg­verték a támadó szerb csapatokat, tragikus események játszódtak le Szegeden.

A várban összpontosított szegedi nemzetőr gyalogság és lovasság is parancsot kapott, hogy október 15-én, vasárnap induljon el a versed táborba. A nemzetőr lovasság – Tom-

149

7¹

bácz József és Joó Pál tisztjeik vezetése alatt – már a reggeli órákban átkelt a vár alatti hajó­hídon, s megindult Szőreg felé. A nemzetőr gyalogság pedig a vár déli falai előtti „prome- nádon”, a hajóhíd feljárója előtt gyülekezett indulási parancsra várva. Fischer százados és mintegy 40 sorhadi katonája a várban maradt. Az indulási parancs egyre késett, miközben a nemzetőrök családtagjaiktól búcsúzkodtak. Délután 13 óra körül egyszerre csak az a rém­hír terjedt el a városban és a gyülekező gya­logság között, hogy Szőregen a szegedi nem­zetőr lovasságot már megtámadták a szerbek, s ott öldöklő küzdelem folyik. Amint ennek híre terjedt, a gyalogos nemzetőrök minden parancs nélkül, fiitva indultak át a hajóhídon Szőreg felé. Egyébként a szőregi szerb táma­dásból semmi nem volt igaz. Valójában a sze­gedi lovas nemzetőrök kezdték a verekedést. Miután lerészegedtek a falu kocsmájában, ok nélkül nekiestek a szőregi szerb lakosságnak. Közben a mit sem sejtő gyalogos nemzetőrök rohamlépésben siettek Szőreg felé, hogy lovas bajtársaik segítségére legyenek. A szőregi or­szágúton előnyomuló szegedi nemzetőr gya­logság valahol a feleúton szembetalálkozott egy 200-300 marhából álló csordával, melyet három-négy fedett szekéren követtek a mar­hakereskedők, a marhák oldalán pedig – zsí­ros hajú, marcona, az út porától piszkos és napégette képű – marhahajcsárok lovagoltak.

A hatalmas porban közeledő marhacsordát és a marconaképű hajcsárokat az izgatottan előnyomuló szegedi gyalogos nemzetőrség a támadó rác seregnek nézte! Nekirontottak a hajcsároknak, azok közül néhányat ott a hely­színen agyonlőttek. Tüzet nyitottak a szeke­rekre is, melyeket a megvadult lovak maguk­

kal ragadtak Szeged felé. A marhacsorda, a halálra rémült hajcsárok (akik el sem tudták képzelni, miért támadtak rájuk a szegediek!) és a kupec szekere vad rohanásban futott ag szegedi hajóhíd felé. f

A városháza tornyából látták a város feléli hömpölygő porfelhőt, hallották a sűrű puska- ‘ ropogást, mire kitört a városban a pánik Jönnek a rácok! Itt vannak a rácok! A városba! bevágtató marhakupec szekerére valóságos! puskatűz zúdult. A kocsis a városháza előtt holtan bukott le a szekérről, a megsebesült lo­vak pedig keresztülvágtáztak a városon, egé­szen a felsővárosi sóházak előtti térig. Itt a se­besült lovak összerogytak. A tömeg nekiron­tott a kocsinak, a marhakereskedőt kirángat­ták a szekérből, és azonnal agyonverték. Egy Benitzky nevű ügyvéd – sejtve, hogy itt valami tragikus félreértésről van szó! – a tömeg közé rohant: – Atyafiak! Ez már mégis istentelen- ség! Hátha ez a szegény ember ártatlan volt? Nem félnek kendtek az istentől?! – Kár volt mondania! A tömegből szembefordultak vele is: – Üsd agyon! Ez is huncut rác! – Mire ezt kimondták, valaki hátulról már agyon is lőtte az ügyvédet. A tömegőrületben néhány józa­nabb ember avatkozott közbe. Korda János nemzetőr ezredesnek sikerült néhány szeren­csétlen marhahajcsárt megmenteni, akiket az­tán rögtön a várba kísértetett, nehogy bajuk essék.

A tömeghisztériát azonban nem lehetett lefl csillapítani. A szegedi csőcselék nekiesett al szegedi rácoknak. Elsőnek a dúsgazdag Zse-i rovics János nevű fűszerkereskedőre támad-l tak, aki kétségtelenül szimpatizált a császá-| riakkal és lázadó szerb vértestvéreivel. Tenni! azonban nem tett semmit. A tömeg agyon-1

150

verte Zserovicsot, majd azzal a váddal, hogy ő hívta be Szegedre a rácokat, sőt boltjában puskaport is rejteget, feltörték és feldúlták a házát, kirabolták boltját. Ezek után a vér­szomjas tömeg két csoportra oszlott. Az egyik fegyveres csoport a felsővárosi, a másik az al­sóvárosi rácokra rontott. A Felsővároson, a Dugonics utcában (a József Attila sugárút ele­jével párhuzamosan ma is meglevő utca) Szu- bo Sándort verték agyon, s utána kirabolták üzletét. Ezen a környéken több rác kereskedőt és más személyt a szomszédok rejtettek el a dühöngő tömeg elől. Legyilkolták még Felső­városon Csakovácz ügyvédet, a Lyubovics, a Leffter, a Bozits, a Szávits és sok más szerb családot. Alsóvároson a nagyon népszerűtlen Lausevics Gábor nevű piaci biztost keresték halálra, de az családjával együtt idejekorán el­menekült. Viszont Sztósics boltost családjá­val együtt agyonverték. Kétségtelen, hogy ezek az emberek szimpatizáltak a délvidéki szerb felkelőkkel, de semmi olyat nem tettek, ami indokolta volna legyilkolásukat.

Míg ezek az események történtek, a szegedi gyalogos nemzetőrség is elért Szőregre. Mi­kor látták, hogy a már ottlevő lovas nemzet­őrök gyilkolnak és fosztogatnak, ők is neki­estek a szőregi szerbeknek: házaikat feléget­ték, az embereket agyonverték és kirabolták. A támadás során az egész falu elpusztult.³⁰⁷ 1848. december 13-tól megindult minden irányból a császári erők támadása Magyar­ország ellen. December 16-án Kossuth utasí­totta a bácskai és bánáti magyar erők pa­rancsnokságát, hogy az erők összpontosításá­nak céljából fel kell adni az említett területeket egészen Szeged vonaláig.³⁰⁸ A vész híre már december 10-e után elért Szegedre. A városi

közgyűlés december 11-én szóba hozta, hogy a város nélkülözhető harangjaiból öntsenek ágyúkat, s erre a célra a lakosság is ajánlja fel cinből készült edényeit. Dáni Ferenc tanács­nok pedig javaslatot tett, hogy a nemzetőrség szervezzen saját keretében tüzérséget. De­cember 16-án a közgyűlésen újra napirenden volt a város saját tüzérségének kialakítása. A december 22-i ülésen a szegedi szerb hit­község felajánlotta „tiszta hazafiságből a Haza oltárára” két – összesen 32 mázsa súlyú – ha­rangját, ágyúöntés céljára. Ennek elismerésére a városi közgyűlés elítélte a szegedi szerbeket sújtó „minden alap nélküli rágalmazásokat”, amelyek a „jelen időkben a kedélyek veszé­lyes felizgatását okozhatják(!!)”

Karácsonyra már egyre aggasztóbb hírek érkeztek Szegedre arról, hogy a délvidéki ma­gyar hadak rövidesen visszavonulnak. A ja­nuár 2-i pesti haditanács elrendelte, hogy a magyar bácskai és bánáti hadosztályok vo­nuljanak vissza Szeged és Arad vonalára.³⁰⁹ 1849. január 8-ra a magyar kormány és a kép­viselőház Debrecenbe vonult vissza. Másnap, január 9-én Kossuth Lajos levelet írt Szeged városának, melyben feltárta a súlyos helyze­tet. A magyar déli hadseregnek Szegeden át a Tiszántúlra kellett visszavonulni. A várost legfeljebb néhány zászlóalj védhette. Ezért rö­videsen harcba kell vetni Szeged város 8000 főnyi nemzetőrét, akiket a város 55 ezer pol­gárának kell támogatni.³¹⁰ Osztrovszky Jó­zsef és Rengey Ferdinánd országgyűlési kép­viselők is kitartó bátorságra szólították fel Szeged népét. Óvták a lakosságot attól, hogy hallgasson az ellenség álnok ígéreteire; emlé­keztették, hogy mit tett a Rákóczi-szabadság- harc idején a várossal a vár császári parancs­

lói

noka, mikor beszedette tőlük a fegyvereket, azután a városra uszította a rác martalóco- kat.^3U

1849. január 16-án a had vezetőség paran­csot adott a bácskai magyar hadosztálynak a visszavonulásra – Szegeden és Aradon át – a Tiszántúlra. A gróf Vécsei Károly tábornok parancsnoksága alatt álló hadosztály 6 gyalo­goszászlóalja (6689 gyalogos, ebből 771 nem­zetőr), a 3. Ferdinánd-huszárezred (1075 lo­vas, ebből 36 nemzetőr), 33 db ágyú (795 tü­zérrel) január 20-án indult el Verbászról és 25-én érkezett meg Szegedre. Vécsey tábornok a 8. és 41. honvédzászlóaljakat, valamint a 3. Ferdinánd-huszárezred két és fél századát Sza­badkán és Szegeden hagyta vissza gróf Hadik Ágoston ezredes parancsnoksága alatt. A had­osztály zöme pedig Szentesen át Szolnok felé vonult vissza.

A szerb hadak – Teodorovié tábornok pa­rancsnoksága alatt – néhány napot pihentek Versecen, majd folytatták előnyomulásukat. Kosanic százados 3000 határőrrel és 7 ágyú­val január 30-án elérte Nagykikindát (Kikin- da). Rövidesen ide települt Teodorovic tábor­nok főhadiszállása is. Február 7-ére Stevan Kniéanin ezredes a 12. sz. német-bánáti ha­tárőrezred III. és IV. zászlóaljával (2472 ha­tárőr katonával), 1610 szerbiai önkéntessel (ún. szerviánussal) és 12 ágyúval a Besnyő (Besenova Veche), Mokrin, Csóka (Coka) vo­nalig nyomult előre. Ezzel egyidejűleg a bács­kai szerb csapatok közül Davidovácz cs. kir. százados egy titeli csajkás-zászlóaljjal (173 katona) és 12 ágyúval elérte Zentát (Senta); Dragic őrnagy szerémségi és szenttamási csa­patai pedig Zomborig (Sombor) nyomultak előre.

152

I • . .

Közben szervezés alatt állt a magyar IV. hadtest gróf Hadik Ágoston ezredes parancs­noksága alatt. A hadtest két dandárból állt: az 1. dandár (pk.: Gál László alezredes) Sza­badkán, a 2. dandár (pk.: Igmándy Sándor honvéd őrnagy) Szegeden összpontosult.

Január 27-re a 2. dandár csapatai a Szeged körüli falvakban szállásoltak el, a városban csak a pécsi 8. honvédzászlóalj és a 60. Wasa sorgyalogczred II. zászlóalja maradt összesen 604 katonával.³¹² Ezzel egyidejűleg – január 27-én – a szegedi nemzetőrség két lovasszá­zadát (Dobó István és Greguss József nem­zetőrkapitányok parancsnoksága alatt) Tö- rökkanizsára (Növi Knezevac) vezényelték. A két lovasszázad megtagadta a parancsot, s csak Vécsey tábornok erélyes fellépésére vo­nultak el Magyarkanizsáig (Kanjiza). Itt azonban az a hír terjedt el a szegedi nemzet­őrök között, hogy a két lovasszázadból szer­vezett lovasosztály parancsnoka, Tar Ferenc őrnagy a szerbekkel cimborái. Azért nem osz­tatott ki puskaport a nemzetőrök között, hogy ne tudjanak védekezni a támadó szerbekkel szemben, illetve a lőport a szerbeknek akarja átjátszani. A vádat látszott alátámasztani, hogy Tar Ferenc őrnagy és segédtisztje, Hild József hadnagy többször átrándultak a Ti­szán Magyarkanizsáról Törökkanizsára a földbirtokos Szerviczky családhoz.

Február 1-én az őrnagy és a hadnagy újra Törökkanizsára indult. Ekkor azonban a sze­gedi nemzetőrök megrohanták a két tisztet. Tar őrnagyot a helyszínen lekaszabolták, Hild hadnagy pedig néhány nap múlva bele­halt sérüléseibe. Ezután feldúlták az őrnagy lakását, s ott valóban több hordó puskaport találtak. Miután ezzel bizonyítottnak vélték

az őrnagy árulását, a két lovasszázad február 2-án visszatért Szegedre.

Amikor gróf Vécsey Károly tábornok meg­tudta a példátlan esetet, mindkét nemzetőr lovasszázad tisztjeit azonnal elfogatta, és ha­ditörvényszék elé állíttatta. Az első órákban mind a két lovasszázad teljes legénységét is – zászlóelhagyás és gyilkosság miatt – a leg­súlyosabb büntetésben akarta részesíteni. A haditörvényszék az egyik századból Dobó István nemzetőr századost és Borbás János nemzetőr főhadnagyot, a másik századból pe­dig Greguss József századost golyó általi ha­lálra ítélte. Mivel a halálraítéltek és a két lo­vasszázad tagjai is alsóvárosiak voltak, Alsó­város lázadással fenyegetőzött, s azzal, hogy erőszakkal kiszabadítja a foglyokat.

A zendülés hírére Vécsey tábornok a vár körül, a sóházak irányába, a budai országút felé, továbbá a Kárász és Oskola utcák irá­nyába kartácsra töltött ágyúkat állított fel. Az Alsóvárost pedig erős fegyveres egységek szállták meg. Ilyen előkészületek után, 1849. február 3-án délután 14 órakor az elítélteket a szegedi vár – valószínűleg északi – árkába vezették. Dobót és Borbást a kirendelt ka­tonai osztag főbe lőtte; Greguss azonban a helyszínen kegyelmet kapott.³¹³

A visszavonuló magyar déli hadsereg nyo­mában nehéz helyzet alakult ki a Bácskában. A veszedelem a Temesköz irányából fenye­getett. A császári főparancsnokság haditervei szerint a Kuzman Todorovié tábornok pa­rancsnoksága alatt álló szerb csapatoknak – a temesvári császári haderővel együttműkö­désben – a Tiszáig és a Marosig kellett elő­nyomulnia. A Todorovié-hadtest – 7000 em­

ber és nyolc ágyú – délkeleti irányból, Sző­reg irányából közeledett Szeged felé. Február elején a magyar hadvezetés – mintegy 4000 emberből – két hadósztályt alakított ki. A Szabadka és Szeged közti vonalat Gál Lász­ló alezredes csapatai; a Szeged, Szőreg, Makó vonalat pedig Igmándy Sándor őrnagy egy­ségei szállták meg. A fenyegetett szegedi kör­zet teljhatalmú kormánybiztosának az Or­szágos Honvédelmi Bizottmány – Veszprém vármegye volt főispánját – Hunkár Antalt ne­vezte ki. Február 2-án Hunkár elrendelte az általános felkelést, ami kötelező volt a város­ba menekült vidéki férfilakosságra nézve is. Ugyanakkor parancsba adta, hogy mindenki „bárminemű fegyvereszközzel” lássa el magát.

Szegedet 1949. február első hetében két irányból fenyegette szerb támadás. Dragic őr­nagy csapatai a Bácska felől közeledtek, de a fő veszedelem a Bánát felől fenyegetett. Feb­ruár 6-7-én a Török Birodalomhoz tartozó Szerbiából Magyarországra vonuló szerb ön­kéntesek parancsnokának, Stevan Knicanin ezredesnek csapatai – a 12. német-bánáti ha­tárőrezred III. és IV. zászlóaljai (kb. 2470 em­ber), 1610 ún. „szerviánus” (szerbiai önkén­tes) és 12 db ágyú – megkezdték az előnyo­mulást a Bánátban. A szerb csapatok egy ré­sze, a szerb fejedelemségből való Lázár Lu- ban parancsnoksága alatt álló csapatok – mintegy 1500 „szerviánus”, 200 lovas és tíz ágyú – benyomultak Törökkanizsára (Növi Knezevac), majd február 9-re Szőregig törtek előre. Szőregen a magyar 2. (szegedi) dandár néhány egysége – a pécsi 8. honvédzászlóalj egy százada, a szegedi nemzetőrök öt százada és 160 hódmezővásárhelyi lovas nemzetőr –

153

teljesített előőrsi szolgálatot. A magyar elő­őrs a túlerejű szerb támadás miatt kiürítette Szőreget, és Szegedre vonult vissza.

A szőregi magyar lakosság kétségbeesve kérte a magyar IV. hadtest parancsnokságát, hogy a magyar csapatokat és velük a két el­vitt ágyút vezényeljék vissza a faluba. Feb­ruár 9-én a 12. német-bánáti határőrezred két gyalogosszázada Atanackovics százados parancsnoksága alatt benyomult Szőregre. Erre az időre a magyar honvéd- és nemzetőr csapatok Újszegedre hátráltak, majd a „gyen­ge jégen a legnagyobb életveszély közepette” a Tiszán át a szegedi oldalra menekültek.³¹⁴ A szőregi magyarokat nem védelmezte senki, s „többen közülük kegyetlenül meggyilkolván a szerbek dühének áldozatul estek”?¹³ Feb­ruár 11-én a déli órákban a szerb csapatok benyomultak Újszegedre is, majd a Tisza mentén felállított nyolc ágyújukból lőni kezd­ték Szegedet, de különösen a régi várat. Hadik ezredes parancsára a magyar csapatok is felvonultak a szegedi parton, majd hat tá­bori ágyúból és két tarackból viszonozták a tüzet. Miközben a tüzérségi párharc folyt, a szerb csapatok Alsóváros magasságában meg­kísérelték a Tisza töredezett jegén az átke­lést. Azonban az itt védő magyar 60. Wasa sorgyalogezred II. zászlóalja, Henryk Forgat lengyel származású százados parancsnoksága alatt visszaverte a támadókat.

Miközben dúlt a tűzharc, a szegedi polgár­mester kétségbeesésében – önhatalmúlag, a városi közgyűlés megkérdezése nélkül – fu­tárt küldött segítségkérő levéllel Kossuthhoz. Kossuth gúnyosan reagált a szőregi és a sze­gedi eseményekre. Mondván, hogy a szege­diek megfutamodtak hétezer szerb elől, ők,

akik még tavaly azt hangoztatták, hogy a ha­zát mentik meg. Kijelentette, hogy Szeged és Hódmezővásárhely százezernyi népe nem ré­mülhet meg hétezer szerbtől, a két városnak meg kell saját magát védelmezni.³¹⁶

Február 11-én 16 órára a szegedi nemzetőr­ségen olyan harci elszántság lett úrrá, hogy – semmibe véve a IV. hadtest parancsnokságá­nak tilalmát! – támadásba mentek át. Gom­bás József szegedi nemzetőr százados, Kátai Ferenc és Réh Ferenc főhadnagyok vezetésé­vel – a Tisza „szotyékos” jegére deszkákat, létrákat fektetve – halálmegvető bátorsággal és gyorsasággal átkeltek a folyón. Az alko­nyati ködben és szürkületben a szerbek nem vették észre az átkelést. így a nemzetőr szá­zadok, valamint a 8. honvédzászlóalj és a „Wasa” gyalogezred II. zászlóaljának szu­ronyrohama váratlanul érte az újszegedi Nagy utcán (a mai Csanádi utca és Vedres utca) és a községháza udvarán táborozó szerbeket. Az öldöklő közelharcban számos szerb har­cos – egyes adatok szerint 50, más adatok sze­rint 67, illetve 95 ember – esett el. A támadók közül a szegedi nemzetőrségnek egy halottja és három sebesültje, a „Wasa” bakáknak pe­dig egy halottja volt. A szerbek rövidesen Szőregre vonultak vissza, ahol azonnal sán­cokkal vették körül a falut. Hadik Gusztáv ezredes még aznap este utasította Houchard Ferenc hajóskapitányt, hogy a szegedi téli ki­kötőben veszteglő öt tiszai hadigőzösből és uszályokból azonnal építsen két hajóhidat a Tiszán. A hidak február 12-én elkészültek. A hídépítést az újszegedi parton a szeged- rókusi 1. nemzetőr század, két század Hunya­di-huszár és a 8. honvédzászlóalj egyik szá­zada fedezte.

154

Február 13-án reggel a Szegeden összpon­tosított IV. hadtest 2. hadosztályának sorka­tonasága és nemzetőr csapatai a két hídon átkeltek az újszegedi oldalra, majd roham­oszlopba fejlődve megkezdték az előnyomu­lást Szőreg felé. A bal szárnyon az 5. dandár­ba osztott Csongrád vármegyei önkéntes gya­logosok (mintegy 550 ember) és csongrádi önkéntes lovasok (kb. 300 lovas) nyomultak előre egy ágyú támogatásával. Középütt a 60. sorgyalogezred II. zászlóaljának négy szá­zada támadott három 12 fontos ágyúval és fél század Hunyadi-huszárral. A jobb szárnyon a pécsi 8. honvédzászlóalj, másfél század hu­szár, ötven lovas nemzetőr és két 6 fontos ágyú nyomult előre (a 3. huszárezred további fél század huszárjának fedezete alatt). Az első lépcsőt a többi nemzetőr zászlóalj követte, Mihálovics Mihály őrnagynak a tolnai-bara­nyai önkéntes lovasság parancsnokának veze­tése alatt.

Reggel 07 órakor a támadó magyar csapa­tok megközelítették a Szőregtől nyugatra hú­zódó Kamara-töltés mögött harcvonalban álló szerb erőket. Ezt követően, 08 órakor a 60. sorgyalogezred II. zászlóalja és a 8. hon­védzászlóalj megrohamozta a töltést. Ugyan­ekkor a déli szárnyon előnyomuló magyar lo­vasság megkezdte az ellenség déli szárnyának átkarolását.

A magyar támadás hírére Stevan Knicanin szerb ezredes bébai főhadiszállásáról azonnal Szőregre indult. Ugyancsak elindult Bébáról (Beba Verhe) Stefanovics százados parancs­noksága alatt a szerb tartalék is. A sárral bo­rított utakon a csapatok csak lassan tudtak előnyomulni, de mégis megakadályozták, hogy a magyarok a Zuban-féle szerb csapa­

tokat délről átkarolják és északi irányba szo­rítva a Marosnak nyomják.

Miután a magyar csapatok minden irány­ból betörtek a szerb sáncokba, déli 12 órakor a szerb csapatok megkezdték a visszavonulást déli irányba, Gyálarét, illetve Szerbkeresztúr (Srpski Krstur) felé. A visszavonulók 145 ha­lottat és sebesültet hagytak vissza Szőregen. A faluba benyomuló csapatok három szerb ágyút és több lőszeres kocsit zsákmányoltak, s fogságba ejtettek 113 szerb harcost, akiket a szegedi várban zártak el. Saját veszteségük mintegy hatvan halott és negyven sebesült volt. A magyar csapatok nem üldözték a visz- szavonuló szerbeket, mivel 16 óra körül dél­keleti irányból, Béba felől megjelentek a 12. német-bánáti határőrezred III. és IV. zász­lóaljának főerői Stefanovics százados pa­rancsnoksága alatt. így a szerb főerők zavar­talanul vonulhattak vissza Gyálára (Dala) és Szerbkeresztúrra (Srpski Krstur).³¹⁷

A szerb támadás után a magyar csapatok – elsősorban a szegedi polgári lakossággal – sáncot építettek Újszeged déli-délkeleti szé­lén, az Űjszeged-Szőreg közti országútra me­rőlegesen. A sánc a Tiszától (a mai Vedres utcától) a régi Marosig (a mai Bal-fasor és a Rózsa Ferenc utca kereszteződéséig) húzó­dott, mintegy kétezer lépés hosszúságban. A sánc védelmét három földbástya és azok között elhelyezkedő ollómű növelte.

Március elején Szegeden is felállították az öttagú vésztörvényszéket, amely a fellebbezés kizárásával hozhatott halálos ítéletet. Ekkor a várban mintegy háromszáz politikai foglyot tartottak elzárva. A vésztörvényszék ítélete alapján március 8-án a vár árkában, kémke­dés vádjával agyonlőttek egy zsablyai és egy

155

I

ókéri szerb férfit, akiket Horgoson fogtak el.³¹⁸ Május 8-án délután 18 óra 30 perckor ugyanott agyonlőtték Berkovics Ádám fő­szolgabírót és Perisics János írnokot, akiket Lovrinban fogtak el a császári alkotmány ki­hirdetése, a magyar bankjegyek forgalmának eltiltása és a császári hadsereg számára végre­hajtott újoncozás közben.

Az 1848-1849-re forduló hónapok szeren­csétlen hadi eseményei után az első magyar hadi sikerek – melynek szoros folytatása volt a tavaszi nagy magyar ellentámadás siker­sorozata – Szeged körzetéből indultak el.

1849. március 5-re a császári fősereg déli szárnya, a Jellacic-hadtest Kiskunfélegyházá­ig nyomult előre, s Szegeden át akart támo­gatást nyújtani a Szabadka-Bajmok körzeté­ben összpontosított szerb hadaknak. Azon­ban a magyar főerők (Damjanich III. hadtes­tének) szolnoki győzelme, majd a cibakházi magyar győzelem március 17-én arra kény­szeri tette Jellaciéot, hogy hadtestével Nagy­kőrösön át Ceglédig vonuljon vissza. így a szerb Teodorovic-hadtest magára maradt.

A szolnoki magyar győzelmek után a ma­gyar kormány Debrecenből Szegedre küldte Perczel Mór tábornokot, s parancsnoksága alá rendelte a szegedi IV. hadtestet. Perczel azt a parancsot kapta, hogy az eddigi véde­lemből menjen át támadásba a hadtesttel, s szabadítsa fel az ostromzár alól Péter véra­dót.

Szegeden szervezték újjá Nemegyei Bódog őrnagy dunántúli önkéntes nemzetőrökből felállított szabadcsapatából a – február 2-án Lipótvárban osztrák hadifogságba került – szombathelyi 7. honvédzászlóaljat.

Mielőtt Perczel Mór tábornok megkezdte

volna a szerbek elleni bácskai támadó had­műveletét, mindenekelőtt bal szárnyát bizto­sította egy esetleges szerb támadástól. Ugyan­is a szerb Teodorovic-hadtest csapatai válto­zatlanul megszállva tartották Szegedtől kelet­délkeletre, a Kiszombor és Gyála (Dala) közti vonalat, mintegy 4-5000 harcossal és 12-14 ágyúval.

A magyar IV. hadtest 1. hadosztálya 1849. március 22-én reggel kezdte meg a támadást. Első lépcsőben Makó felől nyomultak előre, s erős ágyútíízzel arcból támadták meg Kis- zombort. A szerb 12. német-bánáti határőr­ezred két százada rövidesen kiürítette Kis- zombort, és Béba felé vonult vissza. Reggel 08 órakor Újszeged felől is megindultak két hadoszlopban a magyar csapatok. A jobb szárnyon előnyomuló hadoszlopban a 60. sorgyalogezred I. zászlóaljának négy százada szurony rohammal behatolt Szenti ván faluba. Ugyanakkor a 3. huszárezred egyik százada a Gyála felé vezető úton nyomult előre. A jobb szárnyon támadó erőkkel egyidejűleg, a ma­gyar 1. hadosztály dandárai szemből roha­mozták meg a szerb csapatok által védelme­zett Szőreget. Az átkarolással fenyegetett szerb csapatok kétórai harc után visszavonul­tak Béba felé, illetve Deszk irányába. A Béba felé hátráló szerb csapatok útközben még egy védőállást elfoglaltak, de a pécsi 8. hon­védzászlóalj és a Semsey-féle lovasüteg rövi­desen további visszavonulásra kényszerítette őket. Az Ozwerek ezredes parancsnoksága alatt álló szerb osztagok ugyancsak új védő­állásokat foglaltak el Deszknél. Azonban a 3. és 13. huszárezredek egy-egy osztálya (négy század) és egy fél ágyús üteg (3 db 12 fontos ágyú) ezeket átkarolta, és a szerb osztagot a

156

Marosnak szorította. A bekerített egység se­gítségére az utolsó percben érkezett meg Ste- fanovics százados a 9. határőrezred tartalék zászlóaljával, melyet egy Szőregtől visszavo­nuló szerb üteg négy ágyújával erősítettek meg. A szerb csapatok déli 12—13 órakor ro­hamra indultak és kiszabadították a Deszken körülzárt szerbeket. Ezt követően Ozwerek és Stefanovics csapatai is Bébára vonultak visz- sza.

Az ütközet után Perczel tábornok lerom­boltatta a szőregi szerb sáncokat, majd dél­után 16 órakor a magyar 1. hadosztály 1. és 2. dandára visszavonult Szegedre. A vissza­vonuló magyar csapatok Szőreg, Deszk és Szentiván falukat felégették.

Március 23-án a magyar IV. hadtest 1. hadosztálya Hadik ezredes parancsnoksága alatt – a Szeged, Szabadka, Zenta és Csanta- vér (Cantavir) útvonalon – megindult a körül­zárt péterváradi vár felmentésére. Ugyan­akkor a 2. hadosztály – melynek új parancs­noka, a pécsi 8. honvédzászlóalj volt parancs­noka, Igmándy Győző alezredes lett – Sza­badkáról Szegedre vonult.³¹⁸

A cári intervenció megsemmisítette a tava­szi hadjárat győzelmeinek eredményeit. A csa­patoknak vissza kellett vonulniuk.

Június 29-én a magyar minisztertanács Sze­gedet jelölte ki a magyar hadsereg főerőinek összpontosítására. Egyúttal elrendelték, hogy Török Ignác tábornoknak, a honvédsereg hadmérnöki kara helyettes parancsnokának (majd júliustól parancsnokának) irányításá­val Szeged körül – szárnyaival a Tiszára tá­maszkodó félkörben – sáncrendszert építse­nek ki az ide összpontosított hadsereg védel­mére. A sáncrendszer Szegedtől délre, Gyála-

réttől indult el, majd a Maty-ér mentén húzó­dott Kiskundorozsmáig húsz földerőddel megerősítve. A kiskundorozsmai szélmalom­tól a sánc keletnek fordult (itt öt földerődít­mény védte a pesti országutat), s a mai Béke­telep, Baktói-kiskertek, Petőfi-telep vonalán húzódva, Tápénál érte el újra a Tiszát. A sánc­rendszer 14 km hosszú volt, s lovas kocsival másfél óra alatt volt körüljárható. Mivel kép­zett hadmémökkari tisztekben nagy hiány volt, az erődítési munkálatokat zömében fia­tal polgári mérnökökre bízták. Ezek közül néhányan – mint pl. Thaly, Mihálik mérnö­kök – kifogástalanul dolgoztak, de a többség csak „vásári munkát” végzett. A hosszan ki­terjedt erődítmény teljes védelmére mintegy 40 ezer katona kellett volna, 10 ezer főnyi tartalékkal, melyet a veszélyeztetett szaka­szokra lehetett azonnal irányítani.³²⁰

Ezekben a napokban szervezték éppen a kiskundorozsmai táborban – a bácskai védő­sereg 3. osztályából – a 138. honvédzászlóal­jat. Június 17-én szervezték át a szegedi ön­kéntes zászlóaljból (pk.: Földváry Sándor őr­nagy) a 104. honvédzászlóaljat. Az önkéntes zászlóalj már előzőleg, április 3-án – Szeged város zászlajával – részt vett a felkelő szerb csapatok nagy erődítményének, Szenttamás­nak elfoglalásában. A honvédzászlóaljjá szer­vezett önkéntes zászlóalj zászlaját Szegeden szentelték fel június 17-én; a zászlóanya Schmidt Józsefné volt.³²¹

A 104. honvédzászlóaljat az I. tartalék had­testbe sorolták be. A zászlóalj századpa­rancsnokai: Schmidt Ferdinánd, Molnár Márton, Pataki János, Bissinger Nándor vol­tak. A tisztikar Várady Ignác, Réh Ferenc főhadnagyokból, Szilber Lajos, Poór Mi-

157 ■

hály, Hódi Lajos, Korda Benus, Szilber Fe­renc, Veliatsa János, Zsótér Antal hadna­gyokból, Sükei Károly főhadnagy, zászlóalj­segédtisztből, Vastagh János élelmezési tiszt­ből állott, akik valamennyien szegediek vol­tak. Az altisztek között is sok volt a tanult fiatalember: Korpási Menyhért, Magyar Já­nos, Várady János, Torna Imre, Virág Jó­zsef, Somogyi József és még sokan mások.³²² Miközben a honvédcsapatokat elvezényel­ték Szegedről, a várba érkezett a budai vár ostrománál fogságba esett 23. (Ceccopieri) gyalogezred I. zászlóalja. Az olasz nemzeti­ségű katonák még Szegeden is a császáriak fehér frakkjában és kék nadrágjában voltak, amelyekről azonban a sárga-fekete díszítése­ket már letépték.³²³

Július elején a magyar honvédhadtestek és önálló hadosztályok fokozatosan megkezdték az ország minden részéből a visszavonulást a szegedi sáncok felé. A katonai vezetők kö­zött nem volt népszerű a kormánynak Kos­suth által előterjesztett terve. Ugyanis sokan – elsősorban Görgey – azt a hátsó gondolatot vélték felfedezni a terv mögött, hogy a déli irányú elvonulás, a szegedi összpontosítás csak a vezetőknek – egy katasztrófa esetén – Törökországba való menekülését van hivatva fedezni.³²⁴ (Ezt a megállapítást történetírá­sunk ma is vitatja – A szerk.)

A hadsereg visszavonulásával egyidejűleg, július 2-8. között a magyar kormány is átte­lepült Pestről Szegedre. Miközben – július 11-én – Haynau táborszernagy fővezérlete alatt az osztrák hadsereg főerői bevonultak Budára és Pestre, Kossuth éppen Cegléden tartózkodott, útban Szeged felé. Mivel Eger irányából az orosz főerők is nagy erővel nyo­

multak előre Pest felé, Kossuth váratlanul módosított a már kidolgozott és kiadott ter­veken. Elrendelte, hogy az Északkelet-Ma- gyarország térségéből – az orosz hadsereg elől – visszavonuló magyar X. tartalék had­test, valamint a IX. hadtest és a Josef Wy- soczky tábornok vezetése alatt álló lengyel légió egyesüljön és alakítsa ki a „Közép-tiszai Hadsereget”. A hadsereg élére Perczel Mór tábornokot nevezték ki (hadtestét Gál László ezredes vette át). A hadsereg feladata az osztrák és orosz főerők egyesülésének meg­akadályozása volt. A terveknek ez a hirtelen módosítása zavart váltott ki: „Kossuth ezen öncsinálta tervével a maros-tiszai összponto­sítás tervét keresztül-kasul húzgálta.”³²⁶ Min­denesetre a közép-tiszai hadsereg biztosította a kormány és a képviselőház menekülését Pestről Szegedre.

Július 8-ra a kormány és a képviselőház be­fejezte áttelepülését Szegedre. Július 12-én es­te Kossuth Lajos is Szegedre érkezett. A sze­gedi nép fáklyás felvonulással és zenével tisz­telgett előtte. Kossuth a várral szemközti Nagypiac (ma Széchenyi tér) egyik házának erkélyéről üdvözölte a szegedieket. Vukovics Sebő emlékiratai szerint: „A szegedi nép Kossuthot fáklyás zenével tisztelte meg. Az er­kélyen mellette nején kívül Duschek, Aulich és én állottunk. Válasza az igen ügyetlen üd­vözlő beszédre hosszú volt, s inkább lázas in- gerültségű, mint lelkesült… A szónoklat da- gályos volt, de nem elragadó, az okok helyett lázas ábránd kitörései fakadtak… E beszéd nem hagyott meggyőződést nyomában… „^32R Igazat kell adnunk Vukovicsnak, mert a be­széd már valószínűtlenül optimista volt: „Szeged leszen amaz archimedesi pont, hon-

158

nét a szabadság az egész világra fog kiterjed­ni. . .”

A kormány Szegedre hozta a bankjegy­nyomdát is, melyet a várbeli templomban ál­lítottak munkába. Az egyik gép nyomta a 15 és 30 krajczáros bankjegyeket; a másik sajtó pedig a fekete nyomatú 2 forintos kincs­tári utalványokat készítette. Ezek „Budapest” feliratuk ellenére Szegeden készültek, s ezért közönségesen „szegedi 2 forintosoknak” is nevezték azokat.

Július 13-án Görgey is megkezdte az I., III. és VII. honvédhadtestekkel Komáromból a visszavonulást.

Közben Szeged – mint azt Mészáros Lázár írta emlékirataiban – „…Debrecen képét mutatá fel, csakhogy a körülmények most egymástól elütök voltak. Maga a nép egy­kedvű volt, s úgyszólván közömbös, s bár Szeged több alkalommal tanúsított féktelen­séget, ekkor magát mégis csöndesen visel­te… Az országgyűlés tagjai maguk között vitatkoztak; ki-ki jobbnál jobb eszmével lé­pett föl.”³²⁷ A politikai helyzet kimondottan rossz volt – írja a továbbiakban Mészáros – „.. .a közönség… mindjobban ki kezdett kel­ni a kormány ellen”, s a „minisztérium maga is meghasonlottnák látszott”. A keserű hangú emlékirat így folytatta: „Az úgynevezett ra- dikálok… szép és nagy szavakkal honddban- dáztak, s míg a veszély távol volt, mindhalálig akartak viaskodni.”²²⁸

Július 21-én megnyílt az erősen megfo­gyatkozott országgyűlés Szegeden. A viták alapja: milyen legyen az ország vezetése ezek­ben a vészterhes napokban? Szemere Berta­lan miniszterelnök július 22-én emlékiratot terjesztett Kossuth Lajos kormányzó elé. Fel­

szólította, hogy vegye kezébe diktátorként a teljes politikai és katonai vezetést. Kossuth a javaslatot elvetette. Ekkor Szemere azt java­solta, hogy Kossuth a polgári, Görgey pedig a katonai ügyekben rendelkezzen teljhata­lommal. Kossuthnak ez a megoldás még ke­vésbé tetszett. Erre Szemere beadta lemondá­sát, Kossuth pedig – Aulich hadügyminiszter­rel együtt – elutazott Szegedről, hogy szemé­lyesen tárgyaljon Görgeyvel. Alig tette ki a lábát Kossuth Szegedről, mikor július 25-én Szemere levelet írt Görgey Artúrnak, mely­ben javasolta: „Vessetek véget a dolognak. Egyikötök köszönjön le, s a nemzet ne ontsa vérét hiába. Végezzetek végleg; vagy osztoz­zatok magatok között a hatalomban, vagy kö- zületek egyik vegye kezébe egészen. A minisz­térium a haza iránti kötelességének tartja le­köszönni.”

Kossuth távozása után Szegeden valóságos pánik tört ki. Mint Gracza György írta művé­ben : „Ámde, alig tette ki Kossuth a lábát Sze­gedről, a város képe, mint zivatarkor a tenger­szint, hirtelenül megváltozik. A félelem, a gyanú, az elégedetlenség csaknem forradalmi zúgolódásban tört ki. A piactér megtelik hara­gos tekintetű közönséggel, amely izgatottan, fenyegetőleg tárgyalja a legújabb szomorú ese­ményeket.”

A július 25-i képviselőházi ülésen – melyen Kossuth nem volt jelen – a képviselők felvilá­gosítást kértek a kormánytól a hadműveleti helyzetről. Miután erre megnyugtató választ nem kaptak, a képviselők vádat emeltek a kormány ellen. A vita teljesen elvadult. Irinyi József képviselő féktelen dühvei azt kiabálta, hogy a bajok egyenesen Kossuth Lajos kor­mányzó környezetéből származnak. Indítvá­

159

nyozta, hogy „a nemzetgyűlés felemelkedve a kisszerű versengéseken, Görgey tábornokot a haza megmentésére fővezérnek nevezze ki”. A képviselőház csakugyan fővezérnek kiál­totta ki Görgeyt. Ekkor Szemere Bertalan miniszterelnök kért szót, és súlyos vádat emelt Görgey ellen. Ő volt az – mondta aki miatt a hadak teljes összpontosítása Szegednél nem történhetett meg. Kijelentette, hogy az enge- detlenkedő dacos vezérnek talán ma is az a szándéka, hogy seregével a kormánytól és a nemzet ügyétől függetlenül működjék. Sze­mere azzal a kéréssel fordult a nemzetgyű­léshez, hogy Görgey fővezéri kinevezésének határozatát függessze fel Kossuth Lajos visz- szaérkezéséig. A Ház tagjainak zöme meg­nyugodva távozott. A Békepárt azonban el­határozta, hogy a másnapi nyilvános ülés na­pirendjére újra felveszik az ügyet, s mindent megtesznek, hogy Görgey fővezéri kinevezé­sét megtartsák és megerősítsék. Az ülés július 28-án újra összeült, de a Görgey-üggyel senki nem hozakodott elő, mivel az a hír érkezett, hogy az osztrák fősereg – az I., IV. és III. hadtestek -, valamint az orosz 9. kombinált hadosztály immár alig van kétnapi járásra Szegedtől. Végül Szemere egy szomorú elő­terjesztést tett: „A hadviszonyck úgy alakul­tak, hogy a kormány Szegedről valószínűleg kénytelen lesz távozni. Épp ezért a Ház rövid ideig függessze fel tanácskozásait/”^32#

Miközben a szegedi országgyűlésen elsza­badultak az indulatok, s a politikai vezetés teljesen meghasonlott önmagával, 1849. jú­lius 24-25-én Pestről megindult az osztrák hadsereg főereje – három hadtest és egy orosz hadosztály – Szeged irányába.

Szegeden július első felében csak a szerve­

zés alatt álló Olasz Légió volt. Az eredetileg három önkéntes olasz századból álló oszta­got (pk. Győzei Vince őrnagy) Szegedre ren­delték, s itt egyesítették a már említett – és a budai vár ostrománál a magyar hadsereg fog­ságába került – 23. gyalogezred I. zászlóaljá­val. Ehhez kapcsolták még az ugyancsak olasz legénységű 16. sorgyalogezred két szá­zadát, valamint a 13. sorgyalogezred 69 em­berét. Az így összeállított olasz nemzetiségű csapatokból Szegeden megszervezték az Olasz Légió I. és II. zászlóalját, amely ekkor ösz- szesen 956 katonából állt. A kilenc gyalogos­századból álló Olasz Légióhoz osztották be az – Erdélyből Szegedre vezényelt és ugyan­csak lombardiai olaszokból álló volt császári – királyi – 7. könnyűlovasezred egy századát, melyet 120 más lovassal kiegészítve, az Olasz Légió 1. lovasszázadává fejlesztettek. Az Olasz Légió parancsnokává a magyar kormány gróf Alessandro Monti ezredest – volt császári főhadnagyot – nevezte ki.

Az Olasz Légió katonáit a magyar kor­mány új – olaszos jellegű – egyenruhával látta el: térdig érő sötétzöld kabátot hordtak, piros álló gallérral és karhajtókával; szürke pantal­lójukon ugyancsak piros volt a lampasz, csá­kójuk fekete honvédcsákó volt. A könnyű­lovasok megtartották eredeti osztrák egyen­ruhájukat: karmazsin hajtókás fehér frakkot viseltek, alul bőrözött világoskék pantallóval, és fekete vaspléhből készült és sárgaréz díszí­tésű tarajos sisakkal.

Július 29-én jelentős átszervezések mentek végbe. Az Olasz Légió parancsnokságát De- carlini őrnagy vette át. Monti ezredest pedig egy újonnan szervezett hadosztály parancs­nokává nevezték ki. Az új hadosztály 20 gya­

160

logosszázadból (3000 katona), 7 lovasszázad­ból (600 lovas) és két ütegből (14 db ágyú) állt.

A szegedi sáncokat építő munkásokat is felszerelték lándzsákkal és kiegyenesített ka­szákkal, s hat zászlóaljba szervezték őket. Ehhez csatolták még a Nyíregyházán (1848 novemberében) szervezett 43. honvédzászló­aljat, valamint a Zrínyi szabadcsapatból (Csáktornya) alakult 35. honvédzászlóaljat (pk.: Szomjas-Durst József százados), amely eltérőleg a többi honvédzászlóaljtól sötétkék színű honvédegyenruhát hordott, fekete csá­kóval.

A mintegy 5000 emberből álló Asbóth-tar- talékhadosztály (pk.: Asbóth Lajos ezredes) az Újszeged déli szélén még 1848 februárjá­ban a szerb támadások ellen – kiépített, há­rom földerődítménnyel megerősített sánc­rendszert szállta meg, hogy a szegedi sánc­tábort délkeleti irányból fedezze.

Július 25-29-én a Monti-hadosztály csa­patait a várostól délre, a Ballagi-tó területén kialakított táborba vezényelték.

Július 25-27-én a magyar Közép-tiszai Hadsereg (pk.: Perczel Mór tábornok) két hadteste – a X. tartalék hadtest Gaál László ezredes és a IX. hadtest Dessewfíy Arisztid tábornok parancsnoksága alatt – gyors ütem­ben vonult vissza a Duna-Tisza közén Szeged felé. A magyar hadsereg július 25-én Cegléd- Kecskemét, majd 26-án Kiskunfélegyháza körzetében volt, s – mint a kortársak írták – „hátán hordozván mindenütt egy napi távol­ból az osztrákokat”.

A közeledő császári hadsereg miatt Sze­geden nagy volt az izgalom. Meggyorsították a sáncokon az erődítési munkálatokat, s a lő­

szergyártást is, mert a hátráló magyar csapa­tok állandó lőszerhiányban szenvedtek. Jú­lius elején a nagyváradi fegyver- és lőszergyá­rat – mintegy 800 munkásával együtt – Sze­gedre telepítették. Mivel a magyar kormány­nak nagy gondot jelentett a fegyver- és lőszer­raktár és üzem elhelyezése Szegeden, elfo­gadta Zsótér János szegedi polgár javaslatát, aki erre a célra felajánlotta újszegedi nagy gabonatárházát. A szegedi várral szemben – az újszegedi parton állt – a háromemeletes, hosszú, középütt nagy boltozatos kapuval el­látott, kaszárnyaszerű épület. A kormány minden lőszerkészletet ide összpontosított az országból. Az épület pincéiben – kiemelt munkabérért – 100-120 hadifogoly osztrák tüzér töltényeket és gránátokat készített. A gyártott lőszert részben az ugyancsak Sze­gedre irányított „Mészáros” hadigőzös szál­lította a közeli hadszínterekre, részben pedig katonai munkára berendelt polgári fuvarosok szekereken a csapatokhoz. Az osztrák hadi­foglyokon kívül még legalább 300 szegedi napszámos is dolgozott a lőporraktárban. Az épületben tanyázott a hadifoglyokra ügye­lő magyar őrség is. A raktár harmadik eme­letén, valamint a főépület melletti kisebbik raktárban pedig katonai kórház működött, ahol több száz sebesült és beteg magyar hon­védet ápoltak. Ugyanis a felső- és alsóvárosi kolostorok már zsúfolva voltak az odaszál­lított magyar sebesültekkel.

így következett be 1849. július 28-a, egy szombati nap, a város egyik legszomorúbb napja. Délelőtt 9 óra körül – mint azt Bíró Antal szabadkai országgyűlési képviselő írta le – „éppen képviselői ülésben voltam, midőn egyszerre mintha Oz egész városháza – hol

161

voltunk – Összedőlni akarna, szörnyű robajjal rázkódott össze, az ablakok csörömpölve hul­lottak be”. Báró Mednyánszky Cézár ezredes, a magyar hadsereg főpapja így írt erről vissza­emlékezésében: „Amint az egyik reggelen föl­keltem, öltözködés közben robbanást hallot­tam. Rengett a ház és csörömpöltek az abla­kok. Iszonyatos füstoszlop emelkedett, mely lassan elborította az eget. Újabb és újabb rob­banás után rengett a föld, és újra meg újra fústoszlopok szálltak az égnek. Fölkaptam ka­bátomat és az utcára siettem. A füstoszlopok összevegyültek és fekete fátyolként borultak a városra. Vájjon földrengés volt ez, avagy itt vannak az osztrákok és felgyújtották a külvá­rost? Az emberek egymást kérdezték, mi tör­tént? A minisztérium helyiségébe siettem és megtudtam a valót… Reggel kigyulladt a nagy lőpormálom és fölrobbant.” Egy másik szemtanú így emlékezett: …„Hetivásár volt, az élénken látogatott piacon mindenkit ré­mület fogott el, amint a földet ingani érezte lábai alatt. A házakból ijedten futott ki min­denki a szabadba, attól tartva, hogy az ingó falak reájok roskadnak, a légnyomástól az ablakok csörömpölve hullottak alá, a Tisza közelében levő házakban valóságos földren­gés volt érezhető. Az első pillanatban senki sem tudta, mi történt. Csak azok, akik a Ti­sza közelében voltak, látták, hogy a Zsótér tulajdonát képező, Újszeged-Tiszaparti nagy emeletes raktár emelkedik a légbe, az épület tégláit és tetőgerendáit pár száz ölnyi távol­ságra szétszórva maga körül, s kíméletlenül maga alá temetve a régi hajóhíd átjáratánál csoportosuló hetivásárosokat, a vásárra haj­tott jószágaikkal és barmaikkal együtt… a robbanás a Tisza-part mindkét oldalán ki-

és berakodó hajók nagy részét súlyosan meg- 1 rongálta, némelyeket pedig elsüllyesztette a légből visszahulló tégla- és gerendazápor.

Az épület közelében levő hajóhíd is tetemes ‘ rongálást szenvedett… Még ma is irtózattal gondolok az itt szemlélt pusztulásra. A rak- , tárban felhalmozott különféle lövegek, ágyú, ! kartács, gránát és puskagolyók, röppentyű- és I kartács szelencék hevertek lépten-nyomon a szétszórt téglaromokban.”

Az áldozatok száma ismeretlen; a kortár­sak mintegy nyolcszáz halottról beszéltek. Ugyanis a lőportárban és lőszergyárban dől- ” gozó osztrák foglyokon, az őrszemélyzeten és ‘ polgári munkásokon kívül (ezek közül száz fogolyt és háromszáz más személyt tartottak ‘ nyilván), meghaltak és eltűntek az épület ud-J varán várakozó kocsisok és fuvarosok, a har-1 madik emeleten ápolt több mint háromszáz] sebesült magyar katona. Igen sok volt a kör- j nyező és távolabbi utcákon, tereken, a híd-1 főben tartózkodó és lakó polgári áldozat. j A raktárban a vizsgálat szerint mintegy 150 ] métermázsa lőpor robbant fel. Szerencsére a j szegedi várban felhalmozott lőszer – bár a] várra is zuhogott a rengeteg, másodlagosan is-‘ robbanó gránát, röppentyű és egyéb lőszer – j nem robbant fel. 1

A szörnyű pusztulás – a kortársak szerint i is – felért egy vesztett csata emberveszteségei-1 vei, nem beszélve a felrobbant lőszerről, amely ugyancsak katasztrofálisan érintette a végső küzdelmet vívó magyar hadsereget. Többen árulásra és szándékos szabotázsra gyanakodtak. Elképzelhető, hogy a tragédiát egy mindenre elszánt osztrák tüzér idézte elő, de ez nem valószínű. Ugyanis az itt dolgozó fogoly osztrák tüzérek önként vállalták ezt a

162

munkát, s jobb zsoldot és ellátást kaptak, mint a magyar katonák. Annak ellenére, hogy nem kizárt egy – a következményekkel szá­mító – osztrák katona öngyilkos önfeláldo­zása (magával ragadva a megsemmisülésbe mintegy száz bajtársát is), valószínűbb a vé­letlen szerencsétlenség. Talán helyesebb, ha a véletlen helyett felelőtlenséget mondunk. Ugyanis a kortársak közül sokaknak az volt a véleménye, hogy a raktár udvarán rakodó kocsisok valamelyike járt el vigyázatlanul: pipára gyújtott vagy szivarját hajította el.³³⁰

A szerencsétlenség ellenére másnap, július 29-én megrendezték a már előzőleg tervezett katonai díszelgést: a vár déli falai előtti Sza­badság téren Kossuth Lajos személyesen tűz­te fel a 8. honvédzászlóalj lobogójára a III. osztályú katonai érdemrendet. Ugyanis július 28-29-én Szegedre érkezett a Bácskából a IV. hadtest, Kistelek irányából pedig a Közép­tiszai Hadsereg két hadteste.

Elsőnek a IV. hadtest (pk.: Guyon Richárd tábornok) vonult be Szegedre. Két hadosztá­lya a szegedi sáncrendszer D-DNy-i részét szállta meg: Gyálaréttől kezdve a Maty-ér mentén Kiskundorozsmáig kiépített húsz föld­erődítményben helyezkedett el.

A Közép-tiszai Hadsereg (pk.: Perczel Mór tábornok) két hadtestből állt: a X. tartalék hadtestből (pk.: Gaál László ezredes), és a IX. hadtestből (pk.: Dessewfíy Arisztid tábor­nok).

A X. tartalék hadtest lovassága – 14 lovas­század 2530 lovassal – Kiskundorozsmától ÉK-re, a pesti országutat lezáró öt földerődít- ményt szállta meg; 13 és fél gyalogoszászlóalja pedig a pesti országúitól – a mai Béketelep É, Baktói-kiskertek, Tarján É, Petőfi-telep É vo­

nalon – Tápéig védte a sáncrendszert. A had­test 40 ágyúját a sáncokon állították tüzelő­állásba.

A IX. hadtest 16 gyalogoszászlóalja, 8 lo­vasszázada (10 200 ember és 1670 ló), vala­mint 34 ágyúja a sáncrendszeren belül, első­sorban Szeged városában helyezkedett el tar­talékként.

Utoljára vonult be Szegedre – július 31-én Baja felől – a Zambelly-dandár (pk. Ludwig Zambelly von Bibersheim huszár ezredes) 2000 emberrel és 6 db ágyúval. A dandárt a Monti-hadosztállyal együtt a X. tartalék had­testnek rendelték alá.

A szegedi sánctáborban összpontosított ma­gyar haderőt északon – Hódmezővásárhely- Makó körzetében – a Lenkey-hadosztály; dé­len pedig – a Bánságban – a Kmetty György tá­bornok parancsnoksága alatt álló 15. önálló honvédhadosztály 10., 33., 23., 45. és 120. honvédzászlóaljai, valamint a 10. és 12.huszár- ezredek hat százada és 12 db ágyú biztosí­totta.

Július 29-30-án az osztrák fősereg meg­kezdte a Szegednél összpontosított magyar hadsereg átkarolását. Haynau táborszernagy főparancsnok – mivel az erős szegedi sáncok frontális áttörése nagy veszteségekkel járt volna – a magyar hadsereg átkarolását és be­kerítését tervezte.

Július 30-án este Kossuth Lajos a szállásán – a városháza melletti Kárász Benő-féle ház­ban – hívta össze a Szegedre érkező magyar csapatok tábornokait. Az amúgy is feszült hangulatban kezdődő tanácskozást a Közép­tiszai Hadsereg parancsnokának, Perczel Mór tábornoknak magatartása botrányba fullasz­totta. A tanácskozáson jelenlevő Mészáros

163

Lázár főparancsnok az alábbiakban írta le emlékirataiban a tárgyalást: „A kedélyek fe­szült állapotban voltak. Azon hír szállongott, hogy Perczel – Kossuth és a kormány ellen – erőszakos merényt akar tenni… Perczelfélre- tévén minden illemet, durva kifejezésekkel üd- vözlé a tanácskormányt, s a kormány iránti engedelmesség megtagadásával fenyegetőd- zött, Kossuthot szemrehányásokkal tetézte, kiabált stb”

Az áldatlan vita vége az lett, hogy Mészáros Lázár is leköszönt a fővezérségről, s a továb­biakban csak a vezérkari főnöki beosztást vál­lalta. A minisztertanács a botrányért azonnal leváltotta Perczel Mórt, s Josef Wysoczki tá­bornokot nevezte ki a Közép-tiszai Hadsereg élére. Miután Visocki ezt nem vállalta el, Vetter Antal tábornokot nevezték ki helyette. A magyar hadsereg főparancsnokává viszont véglegesen Dembinski altábornagyot nevezte ki a magyar kormány.

Július 31-én Dembinski főparancsnok és Vetter hadseregparancsnok is vitába bonyo­lódott a további teendők miatt. Vetter véle­ménye az volt, hogy a szegedi sáncokban gyü­lekező teljes magyar erő törjön előre Kistele­kig, vegye fel ott a harcot az osztrák IV. had­testtel, majd húzódjon vissza a sáncokba, illet­ve ha úgy szükséges, vonuljon át a Tiszán Sző- regig. Dembinski főparancsnok szerint – mi­vel a sáncok még nem voltak teljesen készen és a védelmére szükséges 200 ágyú helyett alig volt 100 ágyú (pontosan 104 db, a csapatok létszáma pedig 38 300 katona volt), azonnal meg kell kezdeni a visszavonulást.

Július 31-én este Dembinski főparancsnok parancsot adott a visszavonulásra. A csapatok a július 31-ről augusztus 1-re forduló éjszaka

és augusztus 1-én egész nap vonultak át a Ti­sza három hídján a bánáti, újszegedi oldalra. A sáncok déli-délnyugati részében összpon­tosított IV. hadtest csapatai Gyálarétnél kel­tek át, majd egész Törökkanizsáig (Növi Knezevac) megszállták a Tisza keleti partvi­dékét, hogy ezzel biztosítsák a Szőregre visz- szavonuló magyar IX. és X. hadtestek déli szárnyát.

A visszavonuló magyar IX. és X. hadtestek az Újszegedtől keletre és délkeletre (közvetle­nül Szőreg előtt) húzódó Kamaratöltés mö­gé húzódtak vissza. A 6-8 méter magas, 8-10 méter koronaszélességű hatalmas fold töltés az akkori Marostól húzódott a Tiszáig (Gyála- rét K) mintegy 4,5 km hosszan.

A IX. hadtest az északi, a X. hadtest a déli szárnyon helyezkedett el, az utóbbi megerő­sítve a Monti-hadosztállyal, valamint a IX. hadtest lovasságával. A visszavonulás bizto­sítására Újszegeden maradtak utóvédben az Asbóth-tartalékhadosztály 35. és 43. honvéd­zászlóaljai, valamint a Lázár-hadosztály 1. vadászezredének 1. és 2. vadászzászlóaljai és egy ágyús üteg. Az utóvédcsapatok is több védelmi lépcsőben helyezkedtek el: egy részük az Újszeged déli szélén épített sáncokban fog­lalt állást; közvetlenül a Tisza partján azon­ban csak két vadászszázad vonult fel, s egy félüteget (3 db 6 fontos tábori ágyút és egy 7 fontos tarackot) helyeztek el a földsáncok és a homokzsáktorlaszok mögött az alacsony víz­állású Tisza meredek partjai felett.

Dembinski főparancsnok javaslatára au­gusztus 1-én a magyar kormány és a képvise­lőháztagjai – élükön Kossuth Lajos kormány­zóval – Szegedről Aradra távoztak. A bank­jegysajtót már az előző napokban Aradra

164

vitték, s oda szállítottak át több katonai rak­tárát is. A leváltott Perczel Mór tábornok is eltávozott Szegedről, s néhány nap múlva Tö­rökországba menekült.

A szegedi sáncokból és a városból vissza­vonuló magyar hadsereg minden ruha-, fegy­ver-, lőszer- és élelmiszerkészletét magával vitte. A súlyos lőszerhiányra való tekintettel még az előző napokban felrobbant újszegedi lőszerraktár romjai közül is kibányászták a még használható lőszert.

Közben – augusztus 1 -én – az osztrák Dunai Hadsereg is folytatta előnyomulását a Duna- Tisza között. Reggel 6 órakor a centrumban előnyomuló VI. hadtest elővédjét képező két lovasosztály benyomult Kistelekre és azonnal lovas felderítőcsoportokat küldött előre a szegedi sáncok felé. Az egyik dzsidás lovas­század a szatymazi postaházig nyomult előre, ahonnan csak rövid idővel előbb vonult visz- sza két magyar huszárszázad. Egy másik, 12 lovas dzsidásból álló csoport Kiskundorozs- mát nyugatról megkerülve, a magyar tábor déli szárnyáig nyomult előre. Az osztrák dzsidások – zömében galíciai lengyel és ukrán katonák – egy erős magyar huszár utóvédosz­taggal kerültek szembe. Az ellenfelek kölcsö­nös karabélytüze nem okozott veszteséget.³³¹

Augusztus 1-ről 2-re forduló éjszaka Sze­gedről elvonult az utóvédet képező Monti- hadosztály is húsz gyalogos- és hét lovasszá­zadával (3000 főnyi gyalogság és 600 lovas), valamint 14 ágyújával. Súlyos hiba volt, hogy az Újszegedre hátráló Monti-hadosztály – feltehetően műszaki alegység hiányában – a Tiszán átívelő hajóhidat nem bontotta le, csak felületesen megrongálta.

Lázár Vilmos ezredes a IX. hadtestnek alá­

rendelt hadosztály parancsnoka (aki 1849. október 6-án Aradon mártírhalált halt), a kö­vetkezőket írta kivégzése előtt aradi börtöné­ben : „Körösről Kecskeméten, Félegyházán, Kisteleken, Magyarország végtelen sivatagain át Szeged alá vonultunk… Szegeden a sánco­kat szálltuk meg, és mindenki nagy ütközetre készült, melyet itt kell küzdenünk. Harmad­napra kitakarodtunk belőlük, és Szőregre hú­zódtunk. Újszegedet csak gyengén megszállva hagytuk… Öt ágyú védelmezte négy század­dal az átjárást.”

Augusztus 2-re virradó hajnalon az osztrák IV. hadtest két hadosztálya és egy dandára (összesen öt dandár) és az orosz 9. kombinált hadosztály két dandára Kisteleken összpon­tosult, s elővédjeik Szatymazig nyomultak előre. A kora reggeli órákban a hadtest Bechtold-lovashadosztálya Horgosig vonult a III. hadtesttel való kapcsolat kialakítására.

Augusztus 2-án reggel 08 óra után a 4. ulá- nus- és 5. könnyűlovasezredekből álló Simb- schen-lovasdandár elővéd feladatokkal több irányból benyomult Szegedre. A város pol­gári hatóságai hódoló küldöttséget menesz­tettek a benyomuló császári lovasdandár pa­rancsnoka, Kari von Simbschen vezérőrnagy elé. Bejelentették, hogy a magyar honvédsereg csapatai elhagyták a várost, s kíméletet kértek a város békés polgári lakossága számára. Simbschen azonnal jelentette Haynau tábor­szernagynak, hogy Szeged városa üres, és a magyar hadsereg a Tisza mögé vonult vissza.

A császári csapatok elsősorban a Nagy Posta Úton – a mai Kossuth Lajos sugárút nyomvonalán – hatoltak be a városba, s a dzsidás lovasszázadok szétrajzottak a Tisza- part mentén húzódó utcákban. Az újszegedi

165

parton – a földsáncok és homokzsáktorlaszok mögött – elhelyezett magyar tüzérség délelőtt 9 óra után észlelte a part menti utcákban meg­jelenő császári ulánusokat (dzsidásokat). Né­hány ágyúból azonnal tüzet nyitottak, és vé­gig lőtték a város főutcáját. Ez feltehetően a vár északi széle és a Királyi Sópajták közti Széna-piac térre nyíló Nagy Posta Út lehetett. A becsapódó – az osztrákok szerint 12 fontos – ágyúgolyók az ulánusok három lovát sodor­ták el; a dzsidásoknak azonban embervesz­teségei nem voltak.

Augusztus 2-án délelőtt 9 órakor Haynau főparancsnok utasította a IV. hadtest pa­rancsnokát, Lichtenstein altábornagyot, hogy a hadtest 2. hadosztályának Jablonowsky- dandára is kezdje meg benyomulását Sze­gedre. A dandár galíciai lengyel és ukrán ka­tonákból álló csapatai 14 órára bevonultak a városba. Miközben a császári gyalogság pi­henőre tért, a lovasság a Tisza partján figyelte az újszegedi parton védelemben álló magyar csapatokat.

Augusztus 2-ről 3-ra forduló éjszaka foly­tatódott a császári csapatok bevonulása Sze­gedre. Bevonult a IV. hadtest „Avantgard”- osztaga, a Benedek-dandár, a galíciai lengyel és ukrán katonákból álló 12. táborivadász- zászlóalj, az alsó-ausztriai kiegészítésű 4. Hoch- und Deutschmeister-sorgyalogezred, az 1. Konstantin-landwehr zászlóalj, a csehor­szági kiegészítésű 2. könnyűlovasezred nyolc százada, továbbá a 31. gyalogosüteg 6 db 6 fontos ágyúval és a 20. lovasüteg 6 db 6 fontos ágyúval. Ezt követően bevonult Szegedre a IV. hadtest 1. Herzinger-hadosztályánakThes- sing-gránátosdandára és Perin-gránátosdan- dára, valamint 2. Burits-hadosztályának Le-

derer-lovasdandára is. Az osztrák IV. (Lich­tenstein) hadtest összesen 17 zászlóaljból (55 890 gyalogossal), 24 lovasszázadból (9740 lovassal), két hidászosztályból állt; tüzérsége 60 ágyút számlált (5003 tüzérrel és 3933 foga­tolt lóval).

Az éjszakai órákban bevonult Szegedre a IV. hadtest tartalék tüzérsége is: 12 db 6 fontos ágyú, egy gyalogosüteg 6 db 1 fontos ágyúja, valamint a 18. rakétaüteg 6 db rakétavetővel. Ugyancsak az éjszaka ért a városba az osztrák Dunai Hadsereg tüzérségi főtartaléka is.

A IV. hadtest alárendeltségében Szegedre vonult be az orosz 9. kombinált gyalogoshad­osztály is (pk. Fjodor Szergejevics Panyutyin altábornagy) az 1. gyalogosdandárral, a 2. vadászdandárral, a 9. tüzérdandár egy nehéz és három könnyű ágyús ütegével, összesen 48 ágyúval. Az orosz hadosztály 10 780 gyalogos­ból és 980 tüzérből állt. Ezen kívül alárendelt­ségében volt az osztrák 1. ulánusezred lovas­osztályának 1. és 2. lovasszázada, összesen 250 dzsidás lovassal.

Augusztus 3-ra virradóra Haynau tábor­szernagy elrendelte, hogy két osztrák dandár és egy orosz vadászdandár egyik zászlóalja hajtson végre erőszakos átkelést a Tiszán. Az átkelés tüzérségi támogatására a két dan­dár szervezetszerű tüzérségén (18 db 6 fontos ágyú) kívül kijelölte a hadtesttüzérség 18. ra­kétaütegének 6 lövegét és a hadseregtüzérség 10. ütegének 6 db 12 fontos ágyúját.

Szíjjgyártó Zsigmond tüzér hadnagy fel­jegyzései szerint az osztrák és orosz tüzérség augusztus 3-án hajnalban megkezdte az új­szegedi part hosszában védő magyar csapa­tok és (homokzsáktorlaszok és sánckosarak mögé rejtett) tüzérség ágyúzását. „Augusztus

3-ikán már virradatkor erős ágyútüzelést in­dított ellenünk az osztrák, még pedig a vár tetejéről, amit mi szorgalmasan viszonoztunk mintegy délelőtt 10 óráig. Ekkor mindkét rész­ről szünet állt be. Délben újra elkezdődött az ellenséges ágyúk és röppentyűk öldöklő mun­kája. A röppentyűk csakhamar felgyújtották Újszegedet. Egyszerre tűzlángok közepette lát­tuk magunkat. De mindennél sokkal veszedel­mesebb volt a most kezdődő gyalogsági puska­tűz… Délután 5 óráig csak a vár tetejéről reánk szolgáló ágyútüzet és a vár környékéről álló puskatüzet álltuk; ekkor azonban már az egész tiszaparti házsor hosszában viszonoz- tatott a mi tüzelésünk és pedig olyan hévvel, és mennyiségben, hogy a partvédelemről annál ke­vésbé lehetett már szó, mert azalatt, míg mi a várral feleseltünk: Haynau és Paniutin egye­sült hadserege ráért a Tiszát áthidalni; s a hí­don is, de a kompokon is észrevétlenül át kelni és az innenső parton gyülekezni. A föld­hányások ugyanis, melyek ágyúinkat úgy a hogy födözték, nem engedték a folyam víz­tükrét látnunk és megfigyelnünk, ágyútekéink oda nem szolgáltak. Mihelyt egyszer sikerült az ellenségnek a túlsó part magaslatáról hídkész­leteit a vízszintéig lejuttatni: csaknem háborí­tatlanul, hidászainak a veszélyeztetése nélkül készíthesse el első hídját, mert a mi két század vadászunk, mihelyt vezénylő századosuk Schütz, egy ellenséges ágyúgolyó által lováról lesodortatott, meg sem állt többé a túl parti ügyesebb és számosabb lövészek öldöklő tü- zében…”

Az osztrák tüzérség és gyalogság tűzfedezete alatt 18 órakor megindult az osztrák csapatok gyors és erélyes átkelése a Tiszán. Elsőnek – az újszegedi partokon védő magyar csapatok

félrevezetésére és északi irányú átkarolására – egy osztrák harccsoport a város északi szélén kezdte meg az erőszakos átkelést. A harccso­port két császári zászlóalja Újszeged északi ré­szén – a mai Marostő, Kikindai és Zsombo­lyai utcák, Közép-fasor körzetében – szállt partra, hogy északról támadja hátba a várral szembeni parton védő magyar csapatokat.

Közben a szegedi vár két oldaláról a Bene- dek-dandár 4. gyalogezredének és 12. vadász­zászlóaljának csapatai kezdték meg az erő­szakos átkelést. A vártól északra – a volt Rácz Piac és a Királyi Sópajták körzetéből – a 4. gyalogezred gránátososztálya, a vártól délre elterülő körzetből pedig a vadászzászlóalj há­rom százada támadott, egy század pedig tar­talékban maradt. A volt temesvári vasúti híd körzetében partra szállt három vadászszázad a kertek és a házak között nyomult előre a partvédő magyar csapatok oldalába déli irányból.

A támadás második lépcsőjében – a Palánk városrész utcáiban – vonult fel a galíciai len­gyel és ukrán katonákból álló 15. sorgyalog­ezred III. és IV. zászlóalja, valamint az alsó­ausztriai osztrák legénységű 4. Hoch- und Deutschmeister sorgyalogosezred I., II. és III. sorzászlóalja.

Az átkelés főtartaléka a várnál összponto­sított orosz vadászzászlóalj volt egy orosz ágyús üteggel megerősítve.

A császáriak átkeléséről így írt a további­akban Szíjjgyártó Zsigmond tüzér hadnagy: „A híd tehát bámulatos gyorsasággal elkészült. S egyszer csak mellvédeink tövében felhangzik a kiáltás magyarul: Mi is magyarok vagyunk! Megállját ok! – s a gyalogsági roham egy ma­gyar zászló lobogtatása mellett kétfelől ágyú-

167

■• ■

inkra tör. Mi természetesen meg nem állva, a kevés ló által vontatott ágyúinkat biztonságba helyeztük. Az egyik ágyút, melyből már a ló mind ki volt lőve, a legénység vontatta egy da­rabig, míg végre az ellenség azt rohammal el­vette tőlünk. S az a sajátságos ebben az egész­ben, hogy mindez Dembinszki és Mészáros szeme láttára történt… S mégsem jött senki a segítségünkre, jóllehet, puszta szemmel lát­hatták kitartásunkat és veszedelmünket.”

Az átkelésnél az osztrákok összes vesztesége négy halott és tizenkilenc sebesült (a harcban megsebesült Franz Lichtenstein altábornagy hadtestparancsnok, Cordon altábornagy és Benedek vezérőrnagy is), az orosz csapatoké pedig mindössze három sebesült volt.³³²

Az újszegedi harcban a magyar csapatok mintegy hetven sebesültet és halottat vesztet­tek, harminc honvédvadász pedig hadifog­ságba esett. A sebesültek között volt Jordán Zsigmond lengyel százados, Bem József tá­bornok unokaöccse is.

Délután 18-19 óra között a magyar utóvéd visszavonult az Újszeged déli szélén – a mai Csongrádi út és Vedres utca kereszteződése – és az akkori Maros (a mai Bal-fasor és Rózsa Ferenc utca kereszteződése) közti sánc mögé. Csak ekkor rendelte el Dembinski tábornok és Vetter tábornok, hogy adjanak segítséget a hátráló utóvédnek. Elsőnek négy 12 fontos ágyút vezényeltek támogatásukra, de ezek „minden siker nélkül voltak kénytelenek visz- szajönni!” – írta Lázár Vilmos ezredes emléke­zésében.

Erélyesebb magyar ellenlökésre csak az este beállta után adott parancsot Dembinski és Vetter. Ugyanis ekkorra az osztrák csapatok már az említett sáncból is kiverték a magyar

< 1 t

csapatokat, melyek megkezdték visszavonu­lásukat a Szóregtől nyugatra húzódó Kamara­töltés felé, ahol a magyar főerők álltak harcra készen. „Most volt a perc az ellenséget szu­ronnyal verni vissza. De csak késő éjjel indí­tott engem Dembinski rohamra – írta Lázár Vilmos ezredes -, miután az ellenség ráért el­helyezkedni a megfoghatatlanul épen hagyott sáncokban, amelyeket meg kellett volna sem­misítenünk.” Az ellenlökésre a 35. honvéd­zászlóaljat, valamint az 1. vadászezred 2. és 3. osztályát (négy század) jelölték ki. „Ameny- nyire az éj engedd – írta Lázár Vilmos -, csapa­taink a legnagyobb rendben nyomultak előre. Az előőrsökhöz értünk, midőn számosabb lö­vés történt. Ez jeladásul szolgált a legnagyobb rendetlenségre. Mind, még a leghátulsók is tü­zeltek, valószínűleg félelemből; a csapat in­gadozni kezdett, én lelkesítém. Szomjas (Szom- jas-Durst József százados, a 35. zászlóalj pa­rancsnoka) megragadta a 35. zászlóalj lobo­góját, s előrenyomultunk; lőtávból heves apró fegyvertűz fogadott minket, a golyók jégeső­ként fútyöltek füleinknél; Szomjas lövéstől ta­lálva leesik lováról, a zászlót kiejti kezéből, s a zászlóalj hátrálni kezd. Egyik sortüzet a másik után lövik reánk; világító golyók, röppen­tyűk stb. Lehetetlen volt tovább kitartani, ren­des visszavonulásról kellett gondoskodnom.”

Az éjszaka folyamán az ellenlökésre kije­lölt magyar csapatok visszavonultak a Kama­ra-töltés mögé. A hátráló magyar egységeket a császári csapatok szorosan követték. Az osztrák és az orosz századok megközelítették a Kamara-töltés mögött harcvonalban álló magyar csapatokat.

Augusztus 4-én viszonylagos nyugalom volt Újszegedtől délre. A nap folyamán a Szabadka

168

felől támadó osztrák III. hadtest Dossen- dandára Szegedtől délre – Magyarkanizsánál – elérte a Tiszát. Dembiriski az Olasz Légiót a Guyon-tartalékhadosztály segítségére vezé­nyelte Gyálarét-Törökkanizsa vonalra.

Augusztus 4-én este az osztrák I. hadtest elővédjei benyomultak Makóra, honnét a Lenkey-hadosztály megkezdte a visszavonu­lást Kiszomborba, maga mögött lerombolva a Maros hídját. A súlyos helyzetben Dem­biriski sem a visszavonulásra, sem a harcra nem adott pontos és szabatos utasításokat.

Másnap, 1849. augusztus 5-én hajnalban az osztrák III. hadtest Dossen-dandára elfog­lalta Magyarkanizsát, s az első lépcsőben tá­madó osztrák 22. vadászzászlóalj menetből át­kelt a Tiszán, és rövid harc után visszavonu­lásra kényszerítette a magyar Guyon-tartalék­hadosztály ott védő csapatait. Miközben a ma­gyar csapatok Ráckeresztúr felé vonultak visz- sza, az osztrák hidászok hidat vertek a Tiszán. Hat zászlóalj (6 db ágyúval) és tizennégy lovas­század (6 db ágyúval) azonnal átkelt a hídon, s üldözőbe vette az északi-északkeleti irány­ban hátráló magyar Guyon-tartalékhadosz­tály csapatait.

A hajnali órákban jelentkező veszély dön­tésre bírta Dembiriskit is. Parancsot adott ki, hogy a hadsereg délelőtt 10 órakor kezdje meg a visszavonulást, de nem Arad felé (ahová a kormány direktívája szerint vissza kellett vol­na vonulnia), hanem Bébán keresztül Temes­várnak. Azonban alig indultak el a csapatok­hoz a parancsőrtisztek a visszavonulási pa­ranccsal, délelőtt 09 órakor egyre élénkebbé vált az osztrák csapatok mozgása.

Mivel a – Marostól (a mai Traktor és Thö­köly utcáknál) a Tiszáig (Gyálarét K) 4,5 km

hosszan húzódó magas és jól védhető Kamara­töltés elleni frontális támadás nagyon veszte­ségteljesnek ígérkezett, Haynau táborszernagy elrendelte, hogy a császári csapatok igyekez­zenek Szentiván falu irányába áttörni a töl­tésen, és ezt követően délkeleti irányból átka­rolni a magyar csapatok hadállásait. Az átka­rolás végrehajtására – Bechtold tábornok pa­rancsnoksága alatt – két lovasdandárt vontak össze, amelyet az orosz 9. kombinált hadosz­tály vadászezredeinek nyolc zászlóaljával és tüzérdandárénak 30 db ágyújával erősítettek meg. Az orosz 9. kombinált hadosztály gya­logezredeinek nyolc zászlóalja, valamint tüzér­dandárénak 18 db ágyúja az újszegedi hídfő védelmére maradt vissza.

A délelőtti órákban Dembiriski a magyar csatasor előtt lovagolt végig. Az előnyomuló osztrák vadászok puskatüzében Dembiriski lo­vát is találat érte, sőt maga Dembiriski is meg­sebesült könnyebben. Ennek ellenére – mint Mészáros Lázár írta emlékirataiban – Dem­biriski „mégis szokott vidor bátorsággal s nyu­galommal vezérelt ezután is. Gyalog folytatta útját, míg csak egyik fiatal segéde (segéd­tisztje), Burkhard saját lovát át nem adta ne­ki”. Délelőtt 10 óra előtt azonban a hajnal­ban kiadott – 10 órai – visszavonulási paran­csát visszavonta, az indulást előbb 11 órára, majd 15 órára halasztotta.

Délután 14 órakor az átkarolásra kijelölt osztrák Bechtold-lovashadosztály csapatai megindultak a Tiszával párhuzamosan dél­nyugati irányba. Mikor az elővéd áthatolt a Kamara-töltésnek – a szentiváni erdőtől észak­ra húzódó – Tiszára néző szakaszán, a szent­iváni erdőben összpontosított két magyar hon­védzászlóalj harc nélkül visszavonult Szent-

169

iván faluba. Az elővéd után előnyomuló lovas­dandárok 32 lovasszázada azonban 15 óra után leállt, mert a lovasság nem tudott átha­tolni a meredek és magas Kamara-töltésen. Bechtold tábornok – akinek beosztásába ke­rült tétova intézkedése – erélytelenül intéz­kedett, s órákba telt, míg az orosz tüzérek át­járókat nyitottak a töltésen.

Dembinski parancsának megfelelően dél­után 15 órakor megindult a több részletben tervezett visszavonulás. Elsőnek a X. tartalék hadtest Gál-hadosztálya és a tüzérség legne­hezebb ágyúi vonultak el Béba irányába. Ezzel egyidejűleg a Lengyel Légió négy gyalogosszá­zada is megkezdte a visszavonulást.

Délután 16 órakor megindult az osztrák IV. hadtest északi szárnya. A szétbontakozott Be­nedek- és Jablonowski-dandárok mögött – a Szeged-Szőreg közti országút két oldalán – széles arcvonalon előnyomult a (csapatok szer­vezetszerű tüzérsége mellett) a hadtest- és had- sereg-tüzértartalék is, összesen 16 és fél üteg, 99 db ágyúval. A magyar hadsereg jobb szár­nyán levő csapatok parancsnoka, Lázár Vil­mos ezredes erről így írt feljegyzésében: „Vég­re délután négy óra tájban mintegy nyolcszáz­ezer lépésnyire sáncunk előtt egy ellenséges ágyúsor fejlett fel. Lehetett száznyolcvan-két­száz löveg. Nekünk egész vonalunkon legfel­jebb negyven lövegűnk volt. Az első lövést jobb­szárnyunkon megtétettem. Erre az egész sor tü­zelése megkezdődött. Jobbszámyunkon az én tíz ágyúin ellenében négy üteg ágyú és egy üteg röppentyű állott. A lengyel üteg, amely éppen a Maros partján állott, a tizedik lövésnél elhagy­ta helyét és megszaladt. A mi tüzéreink az el­lenséges túlerő dacára jól lőttek; ekkor jelentik nekem, hogy a töltény fogyatékán van. Dem-

binskihez ugratok, hogy a hiány pótlásáról ren­delkezzék, s válaszul kapom, hogy a töltény tar­talék elküldetett Bébára. Még ez is! – gondolám és lassabban kezdek tüzeltetni, s a még kapható 6 fontos töltényeket mindazon egy ágyúhoz hor­dottam össze, amelyet sáncunkban a Maros partjánál levő szögletéhez (a mai Traktor és Thököly utca környéke) állítottam, s amelyet az ütegparancsnok irányzott két ellenséges üteg ellen oly sikerrel, hogy a szélső, előreindult üte­get hátrálásra kényszerité. Csak töltény, és minden meg van nyerve, mert az ütközet nem ve­szett volna el.”

Közben – délután 17 óra 30 perc körül – az osztrák IV. hadtest délnyugati szárnyán a Bechtold-lovashadosztály 32 lovasszázadá­nak főerői még mindig a Kamara-töltés előtt vesztegeltek. A lovasoszlopok csak lassan és részenként tudtak a magas és meredek tölté­sen átvergődni.

A lassú előnyomulás és az átkarolás elhúzó­dása miatt Haynau elrendelte a frontális tá­madást a Kamara-töltés teljes hosszában véde­kező magyar csapatok ellen. Az osztrák tüzér­ség mintegy fél órán át egyre fokozódó erővel lőtte a töltés mögött álló magyar csapatokat. Az ágyútűz nagyobb veszteségeket nem oko­zott a töltés mögött, annak holtterében álló magyar harcrendben. A Szőreg falu romjai kö­zött elhelyezkedett magyar szekerészcsapatok kocsijai és lovai között viszont jelentős károk és veszteségek keletkeztek.

Az ágyútűz után, 18 órakor az osztrák csa­patok – többlépcsős harcrendben – rohamra indultak a Kamara-töltés ellen.

Elsőnek az északi szárnyon – a Maros és a Szeged-Szőreg közti országút között – össz­pontosított Benedek-dandár csapatai törtek

170

8. sz. vázlat. Űjszeged-szőregi csata (1849. augusztus 5.)

előre. A dandárral szemben álló magyar Lázár­hadosztály csapatai (egy zászlóalj, négy szá­zad, egy lovasszázad és hat ágyú) azonnal el­hagyták a Kamara-töltés és a Szeged-Szőreg közti országút kereszteződésében levő állásai­kat, s megfutamodtak. Mint Lázár ezredes írta: „Midőn végre az ütegek már majd mind el­fogyasztották töltényeiket … az előnyomuló ellenség rohamra jött s a hátrálok közé küldé golyóit, amitől csapataink vad futásnak ered­lek” Mire az osztrák gyalogság megmászta a Kamara-töltést, ott már nem talált magyar csa­patokat.

A magyar Lázár-hadosztály csapatainak gyors visszavonulása után a Benedek-dandár egy része a Maros töltése és Szőreg északi széle között nyomult előre, s megközelítette Deszk falut; másik része széles csatárláncban Szőreg falu romjai között, valamint a falutól északra és délre elterülő kerteken át nyomult előre a falu keleti széléig; egy zászlóalj és egy rakéta­üteg a Szeged-Szőreg közti úton maradt tar­talékban ; egy zászlóalj, egy század és egy gya­logosüteg 6 db 6 fontos ágyúja Szőreg bejára­tánál maradt; egy könnyű lovasezred hét szá­zada a Benedek-dandár tartalékát képezte.

171

A Benedek-dandártól jobbra, attól délnyu­gatra, a Szőregtó’l nyugatra húzódó Kamara­töltés ellen az osztrák Jablonowski-dandár négy zászlóalja indult rohamra. Ezen a sza­kaszon a magyar IX. hadtest főerői álltak: ki­lenc honvédzászlóalj részei, a Beniczky-cso- port három honvédzászlóalja és két selmeci vadászszázada, jelentős tüzérséggel megerő­sítve. (4 db 12 fontos, 16 db 6 fontos és 11 db 3 fontos ágyú, valamint 3 db rakétavető.) Az itt húzódó magyar centrum parancsnoka Josef Wysoczki lengyel tábornok volt. A védelem második lépcsőjében összpontosult a IX. had­test lovassága – hat huszárszázad és egy len­gyel ulánusszázad.

A magyar centrum – ellentétben az északi szárnnyal – makacs ellenállást fejtett ki. A ma­gyar csapatok az első lépcsőben támadó csá­szári gránátosokat visszaszorították a töltés­ről. Ekkor két üteg 12 ágyúja heves kartács­tűzzél árasztotta el a védekező magyar gya­logságot, s csak ezek után sikerült két zászló­aljnak a töltésen megkapaszkodnia. Végül is a magyar csapatok visszavonultak Szőreg déli részébe, illetve Kübekháza irányába.

Kora este – 18-19 óra között – a magyar hadsereg északi szárnya és centruma rende­zetlenül visszavonult. Az osztrák Benedek- és Jablonowski-dandárok – a közeledő esti órák és a két hadsereg között húzódó hatalmas ku­koricatáblák miatt – alig üldözték a hátráló magyar csapatokat. Csak a csatárláncban elő­nyomuló osztrák vadászok célzott puskalövé­seinek voltak áldozatai. Addig míg a magyar csapatok a Kamara-töltés mögött, annak vé­delmében álltak, a császári tüzérség tüze is ha­tástalan volt. Komolyabb veszteségei a ma­gyar zászlóaljaknak csak akkor voltak, mikor

a visszavonulás során elhagyták a Kamara­töltés nyújtotta védelmet és kijutottak a töltés holtteréből. Ekkor néhány osztrák tüzérségi robbanógránát a hátráló magyar zászlóaljak soraiba csapódott, és a robbanásuk sok kato­nát leterített. A becsapódó robbanógránátok több helyen zűrzavart idéztek elő, s a gyalog­ság helyenként megfutamodott.

Az osztrák Jablonowski-dandár és a mögöt­te a második lépcsőben előnyomuló Herzin- ger-gránátoshadosztály benyomult Szőreg falu romjai közé, majd elérte Deszk déli körzetét.

Az osztrák IV. hadtest délnyugati szárnyán támadó Bechtold-lovashadosztály két lovas- dandára is átkelt a Kamara-töltésen. A Simb- schen- és Lederer-lovasdandárok főerői – mi­közben négy század a Kamara-töltés átjáróit biztosította egy esetleges visszavonulás mi­att – déli, illetve délkeleti irányba nyomultak előre. Mint Lázár ezredes írta emlékirataiban: „Az ellenség a sáncot az egész vonalon át­hágta, s hirtelen s nagy robajjal csapott a bal­szárnyunkon álló lovasságunkra.” A két lovas­dandár egy vegyes osztaga a szentiváni erdő­ből szorította ki a még ott védekező magyar és lengyel egységeket. Közben a Simbschen-lo- vasdandár főerői Szentiván falun át nyomul­tak előre, majd fokozatos balfordulóval Sző­reg déli széle felé törtek előre. A Lederer-lo- vasdandár főerői Szentiván falutól északra tá­madtak Szőreg déli széle irányába. A két osztrák lovasdandárt az orosz 2. vadászdan­dár vadászezredeinek három zászlóalja – a tüzérdandár harminc ágyújával, egy osztrák rakétaüteggel és két osztrák lovasszázaddal megerősítve – követte. Miközben az orosz va­dászdandár Szőreg déli körzetében foglalt ál­lást, az osztrák Bechtold-lovashadosztály Le-

172

derer- és Simbschen-lovasdandárai Szóreg délnyugati széle és Szentiván falu déli széle között bontakoztak szét.

Az osztrákok adatai szerint az 1849. augusz­tus 5-i szó’regi csatában az osztrák csapatok vesztesége 45 halott és 195 sebesült volt (ez utóbbiak között volt egy tábornok és három tiszt). Az orosz csapatok vesztesége mindössze négy sebesült katona volt. A csatában az oszt­rák csapatok 150 lovat is vesztettek.

A magyar csapatok veszteségeiről magyar adatok nincsenek. Az osztrákok szerint mint­egy 200 magyar katona elesett, s 500 honvéd hadifogságba került.

A magyar hadsereg visszavonulását a Mon- ti-hadosztály csapatai – az Olasz Légió ki­lenc gyalogos- és egy lovasszázada, a 90. honvédzászlóalj, az 1. és 2. vadászezredek ki­lenc százada, hét huszárszázad és két 3 fontos gyalogosüteg – fedezték. A zárt négyszögek­ben visszavonuló utóvédcsapatok jól irány­zott sortüzei és szuronyai előtt az üldöző osztrák lovasság több esetben megtorpant. Az utóvéd soraiban hagyta el a csatateret Henryk Dembinski altábornagy, a magyar hadsereg főparancsnoka is. A visszavonulás egész este és éjszaka folytatódott. Másnap – 1849. augusztus 6-án – a szőregi csatatértől 30 km-re délkeletre, Óbesnyőnél a délnyugati irányból támadó osztrák III. hadtest előreve­tett osztaga megütközött a magyar IX. és X. hadtestek lovasságából szervezett utóvéddel.

A magyar csapatok ezt követően tovább folytatták visszavonulásukat Temesvár felé, ahol augusztus 9-én újabb – most már végleges – csapást mért rájuk az osztrák hadsereg.³³³ Bekövetkezett a teljes katonai vereség – aho­gyan erről Mészáros Lázár emlékirataiban

írta -, „második mohácsi csatája a honnak”. Augusztus 11-én a magyar kormány és Kossuth Lajos kormányzó a legfőbb politikai és katonai hatalommal ruházta fel Görgeyt, aki az aradi haditanácson bejelentette az azon­nali fegyverletétel szükségességét. Ugyanott beszámolt a szegedi eseményekről is: „Dem­binski tábornok Szegedet kardcsapás nélkül, a Tisza-Maros vonalat pedig csaknem minden ellenállás nélkül feladta. Szeged hirtelen, előre nem látható elvesztésével ott felhalmozott óri­ási gabona- és lisztkészleteink az ellenség ke­zére jutottak. Dembinski e hó 5-én Szőregnél megveretve a kormány határozott parancsa el­lenére nem a baráti Arad várába, hanem Te­mesvár felé vonult vissza – ezzel (valószínűleg féltékenységből) meghiúsította egyesülésün­ket. Temesvárnál tegnapelőtt csatát fogadott el… és… teljes vereséget szenvedett.”

Két nap múlva – augusztus 13-án – a ma­gyar hadsereg Aradon gyülekező I., III. és VII. hadtesteinek maradványai az orosz hadsereg előtt Világosnál letették a fegyvert.

A szőregi csata után az osztrák IV. (Lich- tenstein-) hadtest 2. Burits-hadosztályának Jablonowski-dandára (a galíciai 15. Nassau- gyalogezred négy zászlóalja és 7. gyalogosüte­gének 6 db 6 fontos ágyúja) visszatért Szeged­re. A dandár augusztus 18-ig tartotta megszáll­va a várost, majd Haynau parancsára a Ko­márom várát körülzáró osztrák I. tartalék hadtest támogatására elvonult.

A szabadságharc összeomlását követő hó­napokban Szegeden nyugalom volt, annak el­lenére, hogy a császári katonai hatóságok és Gaál Emanuel kormánybiztos több elfogató­parancsot adott ki a forradalom és a szabad­ságharc szegedi szereplői ellen. A kormánybiz­

173

tos elrendelte Rózsa Sándornak, a hírhedt be­tyárnak elfogatását is, mivel az embereivel részt vett a háborúban. Rózsa Sándor azon­ban fegyverrel állt ellent a császári katonák­nak, mint erről az igazságügyi miniszter 1859. június 16-án beszámolt: „1848-ban a törvény­telen magyar kormány biztosította a büntetlen­ségét (ti. Rózsa Sándornak) addig elkövetett bűncselekményei miatt, azzal a feltétellel, hogy a lázadók részére lovascsapatot toboroz, ezzel a szerbek és horvátok ellen hadiszolgála­tot teljesít, és a jövőben kifogástalanul visel­kedik. Rózsa valóban körülbelül 80 lovast to­borzott össze és alárendelt állásban 5-6 héten át hadiszolgálatot teljesített, miért is a forra­dalmi honvédelmi bizottmány a hivatalos lap­ban a büntetlenségi nyilatkozatot kiállította. A lovascsapat felosztása után feleségével és két gyermekével Szeged környékén csikósként élt. 1849 novemberében egy portyázó járőr körül­vette a házát és el akarta fogni, azonban sike­rült megszöknie, miközben két katonát meg­sebesített.” A továbbiak során az előteijesztés a részletekre is kitért, idézve a bírósági ítélet­ből: „Száry Bálint ellen megkísérelt és Bren- dza Miklós ellen végrehajtott gyilkosság miatt –

mindkettő a 12. Vilmos főherceg gyalogezred­beli közkatona volt akiket 1849 novemberé­ben Rózsa Sándor elfogatására küldtek ki, ahol ez töltött kétcsövű pisztolyból rájuk lőtt, és az így keletkezett zűrzavarban megszökött. Ró­zsa azzal védekezett (ti. 1859-ben a bíróság előtt), hogy az udvaron tartózkodó katonákat rabló rácoknak nézte”. A jelentés azzal foly­tatta, hogy „Rózsa Sándor most mint felfegy­verzett, hajléktalan csavargó bolyongott Sze­ged környékén…”

A Szegeden állomásozó császári katonaság­nak többször meggyűlt a baja a kóborló és rabló betyárokkal. Mint a fentebb említett igazságügy-miniszteri előterjesztés írta, a leg­súlyosabb eset 1852. szeptember 12-én zajlott le: „1852. szeptember 12-én Ábrahám János Szeged melletti tanyáján megjelent öt lovasbe­tyár, és úgy Ábrahámot, mint feleségét külö­nösen durván bántalmazták. Ezt az erőszakot Meszes Péter és Rónay tanyáján is folytat­ták … Miután az öl betyár tovább lovagolt, két zsandár, Müller János és Ráner János, valamint Szerbathi Tamás ulánus üldözőbe vette őket… A betyárok mindhármukat agyonlőtték.”^

A vár utolsó évtizedei

(1849-1881)

♦

*

K<?

T

í

A vár vízi tornyának metszeti ábrázolása (1763)

A

,,.._iK_.. !.f, „T¹¹ -; ■ —

Ga/V ^?><< ‘ \ ^{J ;} ;

Szeged vára a XV11. sz. végén (Ismeretlen művész metszete)

Lovassági harc Szeged vára mellett (Ismeretlen művész metszete a XV11. sz. végéről)

—r

Szeged vára a XVII. sz. végén (Ismeretlen művész metszete)

Csata Szegednél 1686. április 24-én (Ismeretlen művész metszete)

Csata Szegednél 1686. április 24-én (Ismeretlen művész metszete)

hujiv a^iíóun^ fer Aríft^n wie 0íi$t biurf) ^ifJÍnjfi^.nac^^úué^

– v s, ‘ *’ • ■-•»■-‘* ■-

Í-”

Csata Szegednél 1686. október 21 22-én (Ismeretlen művész metszete/

p ‘ •■’”‘ ^lFi^|WW<WW”<l*W

furnért f Híjáim Oaoirú >6 te hn^Aa^etvberíiwt^en

L S-k M r<- b Ti *”B A ! 1 k —.*j t í; i^rai
	»r’M-^mi”l • ’pM! ‘1.«
	S3™í“tS
	g^T-^íJ.; fii •. * *► I ‘ T <1 ‘ ■
	fllB^Saőnb

Császári vérteslovas a XVII. sz. végéről

A szegedi várat ostromló csapatok ostromárkai 1686. október 5. és 23. között

i

A szegedi vár látképe északi irányból (1698)

A szegedi vár és külső vár Iái képe keleti irányból (1698)

^v

Szeged várának és városrészeinek térképe

(De la Croix Paitis császári hadmérnök felmérése, 1713)

A szegedi vár és külső vár alaprajza, illetve a várfal metszeti rajza (1713)

t

i

i

t-

r

/

Az Eugeniusz-sánc alaprajza (1773)

— r

Vwrm

_ A’aí

Wfctí*’ zfer^–.

4,N •>.. W- w»f .C” •< / .- A &-i

^.*Ua . «•’ K ■•_ ,1.. 1 .• ,<W< jj-

a- .**> .v>..f*« v./

i n->s

Vedres István terve a vár raktárrá való átalakításáról

Szeged és a vár látképe keleti irányból (1827)

szegedi vár keleti irányból (Polla aquarellje, 1880)

r

Szeged vára (Vedres István fametszete, 1840 k.)

n

I

isii

Ww-		1^
		•* m 1

A var es a varos tér Kepe (1850)

A vár vízitornya a Tisza’felől (1840 k.)

Csata Újszegednél 1849. augusztus 3-4.

’ * r-

¹

Jelenet a szőr égi csatából (Pettenkoffen metszete)

Jelenet a szőregi csatából (Pettenkqffen metszete)

A vár délnyugati rondellája (Fáuli Hugó festménye, 1870 k.)

A vár délnyugati rondellá ja (Ismeretlen művész fametszete, 1850 k.)

A vár az árvízben (1879. március)

A vár délnyugat jelöl az árvíz után

i

f

«. ■

i,

I

i

r ‘I.

lh

i

I

> 5 –

A vár udvara 1879-ben (Háttérben a városháza tornya)

i ■ ■ IB emL			S^l
1 ■ ■ S ■ IpRi
HB Ml. H Mi
	/jS3BW5ttM<p^2E.. j,.jEM^JSMRr*7^rtLí

A vár meghagyott maradványa napjainkban

A szegedi vár 1850-1879 között.

Az 1879. évi nagy árvíz. A vár lebontása

A szabadságharcot követő években -1849 és 1857 között – a szegedi vár újra laktanyává alakult. Az 1850. évben – Bainville József vá­rosi főmérnök által – készített várostérkép szerint a régi vár még hajdani formájában ál­lott. A vár északi és nyugati oldalán még a mély vizesárkok is megvoltak, sőt még álltak a nyugati kaput védő pajzsgátak többszögletű sáncai is. Megvolt még a Palánk városrész nyugati szélén, a „Sáncpart” utca hosszában (a mai Zrínyi utca vonalán) a régi vizesárok maradványa is. A vár környéke – a kilövés biztosítására – még ekkor is beépítetlen. A vár­tól északnyugatra a Széna-piac, a vártól nyu­gatra a Fő-piac, a vártól délre pedig a Sétatér széles területei voltak.

Még a nagy külső vár, az Eugeniusz-árok sáncárkai is jól felismerhetőek a várostérké­pen, mint vízzel teli hatalmas árkok. A haj­dani ötszögű földbástyák vonalát is jól mu­tatták a nagy vizesárkok a város házai között. Különösen nagyméretű volt még a várostól nyugatra elterülő sánc; a Török Fő utcától (később Valéria, ma Bartók Béla tér) a Búza­piacon át (Dugonics tér) a Kölcsey utcáig (ak­kor Könyök utca) húzódó sáncárkot a szegedi nép 1850-ben még „Ördög Luk Az Mély Ár­kon” névvel illette. A régi sáncárok vízállásos

területei még kivehetők voltak a mai reformá­tus templom és a Szent István tér körzetében is. A legnagyobb vízállás, a hatalmas méretű „Csöpörke Tó” a mai Marx tér északkeleti fe­lében terült el.

Szeged az abszolutizmus korában (1849- 1867) is jelentős katonai központ maradt. Miután 1853-ban feloszlatták az erdélyi ro­mán és székely határőrezredeket, a 16. határ­őr gyalogezredből felállították a cs. kir. 46. Sachs-Meiningen (későbbi nevén „Fejérvá- ry”) sorgyalogezredet, melyet Szegedre vezé­nyeltek. A világoszöld hajtókájú (és ezért „levelibékáknak” csúfolt) gyalogezred a te­mesvári hadtestnek volt alárendelve, s 1918-ig Szeged háziezrede maradt. A katonaság a régi várban, illetve a XX. sz. elején lebontott (és a mai Rákóczi téren álló) „nagykaszárnyában” volt elhelyezve. Ezenkívül a Palánkban is volt egy laktanya, a régi sorházból átalakított „sörházkaszámya” vagy „flóriánkaszárnya”. Ugyancsak a Palánkban működött a 46. gya­logezred katonai nevelőintézete, a „stifthaus”. A várban elsősorban katonai raktárak voltak.

A városban és a várban állomásozó katona­ság hasznos és közérdekű munkálatokat is végzett: 1858-ban a várban állomásozó olasz legénységű 8. vadászzászlóalj parancsnoka,

177

Wilhelm Reitzenstein ezredes elrendelte, hogy a katonaság alakítson ki sétáló ligetet az új­szegedi hídfővel szembeni – árkokkal és göd­rökkel felszabdalt (volt hídfősáncok marad­ványai) – ősvadonban.

A 46. gyalogezrednek csak a hadfogadó központja, valamint két sor- és egy tartalék zászlóalja állomásozott Szegeden. Az ezredet a katonai események során gyakran vezényel­ték a Habsburg-birodalom különböző részei­be. így voltak Lombardiában, Velencében, Veronában, Laibachban, s részt vettek az 1866. évi porosz és az 1878. évi boszniai hábo­rúban. A szegedi hadköteles fiatalságot azon­ban nemcsak a 46. gyalogezredbe sorozták, hanem a nagyszebeni császári és királyi 4. hu­szárezredbe is.

1857. május 24-én I. Ferenc József császár és felesége – országjáró körútja alkalmából – Szegedre is ellátogatott. Tudhatott arról, hogy mi a város régi kívánsága, mert – hogy meg­nyerje a városi hatóságok és a lakosság szim­pátiáját – megszüntette a vár erődítmény jel­legét. Ettől kezdve a régi vár már csak mint „k. k. Kastell” – azaz „császári-királyi váracs” szerepelt. Ezzel egyidejűleg megengedte, hogy a vár körüli óriási üres térségeken, a vár tü­zérségének kilövését biztosító „glacis”-okon építkezhessenek. A császár felajánlotta a vá­rosi tanácsnak, hogy az a várat le is bontat- hatja, ha a városban állomásozó katonaságnak megfelelő laktanyákat és raktárakat építtet­nek.

A vegyes bizottsági tárgyalásokon megál­lapították, hogy a várban állomásozó két sor- és egy tartalék zászlóalj elhelyezésére építendő kaszárnya a városnak 862 940 forintjába ke­rülne. Ugyanakkor a lebontandó vár anyagá­

ból és annak telkeiből csak 225 ezer forint be­vétel várható. A városi tanács és a katonai pa­rancsnokság tárgyalásai során végül is köl­csönös engedmények születtek. A hadsereg megelégedett egy sor- és egy tartalék zászlóalj befogadására alkalmas kaszárnya felépítésé­vel. A katonai parancsnokság abba is bele­egyezett, hogy a kaszárnyát a régi katonai kór­ház telkén építtethetik fel. Természetesen eb­ben az esetben a városnak egy új katonai kór­ház építéséről is gondoskodni kellett. Ilyen formában a kaszárnya 429 546 forintba, az új katonai kórház pedig 122 553 forintba került volna, összesen tehát 552 099 forintra csök­kent volna a költség, ami az eredeti összeghez képest 310 841 forint megtakarítást jelentett.

A vármegváltási tárgyalásokat azonban fél­beszakította az 1859. évi olaszországi háború. Ennek ellenére, kisebb jelentőségű bontások már megkezdődtek. Ekkor bontották le a vár déli oldalán, a középkori „palota” épületének kiugró részét.

Az olaszországi osztrák katonai vereség ha­tására – országszerte és – Szegeden is forra­dalmi zavargások törtek ki. 1859 novemberé­ben az utcákon hatalmas tömegek vonultak fel a Rákóczi-, a Klapka- és a Kossuth-indu- lók hangjai mellett. Beverték a megyefőnök ablakait és mindenütt leszaggatták a kétfejű sassal díszített hivatali táblákat. A karhata­lom nem mert az eseményekbe beavatkozni. Ezért a várbeli katonákat riasztották, akik fegyveres erővel verték szét a tüntető tömeget. A „rendzavaró” fiatalság és polgári lakosság közül sok embert kísértek be szuronyok kö­zött a vár tömlöceibe.³³⁵

A forradalmi hangulat ettől kezdve újra és újra fellángolt. 1863. december 18-án a reggeli

178

órákban falragaszok jelentek meg a város ház­falain: „A nemzet legyen jó reménységekkel eltelten, mert -várakozásai teljesülni fognak A felhívás különösen a diákság körében vál­tott ki nagy izgalmat. Az iskolákban leállt a tanítás, és a diákság az utcákra özönlött. A vár­beli „vasasnémetek” számos diákot fogtak el és hurcoltak a várba. A várparancsnok terje­delmes jelentést küldött Bécsbe, azzal a cél­lal, hogy a „király őfelségét” lebeszéljék a „bűnös néphez” való közeledésről, arról, hogy egy újabb látogatást tegyen az országban. 1866-ban újabb zavargások törtek ki; az Alsó­városban a nép még a várból kirendelt kato­nasággal is szembeszegült.³³⁶

Az 1867. évi kiegyezést követően, az 1868. évi XL., XLI. és XLII. törvénycikkek elren­delték – a császári és királyi hadsereg (az ún. „közös hadsereg”) mellett – a magyar királyi honvédség felállítását is. A megalakuló hét honvédkerületi parancsnokság közül a II. honvédkerületi parancsnokság 1871-ben Sze­gedre került. Első parancsnoka (1872-1876 között) Assermann Vendrei Ferenc szabadság­harcos honvéd ezredes volt.

A szegedi II. magyar királyi honvédkerületi parancsnokságnak volt alárendelve az ugyan­csak 1871-ben szervezett 5. és 6. honvéd gya­logdandár, melyek 1876-tól szerepeltek új hadrendi számmal, mint 45. honvéd gyalog­dandár (Szeged) és 46. honvéd gyalogdandár (Lúgos), valamint 1. honvéd lovasdandár. A szegedi 45. honvéd gyalogosdandámak volt alárendelve (1874 és 1885 között) az 5. honvéd féldandár, amely 1886-tól az 5. hon­véd gyalogezred nevet viselte.

A Habsburg-birodalom hadkiegészítési és mozgósítási rendszere’alapján a szegedi és

Szeged környéki hadköteles lakosságnak csak egy részét hívták be a honvédezredekbe. Az újoncok zöme a város háziezredébe, a 46. császári és királyi gyalogezredbe, illetve a. nagyszebeni császári és királyi 4. huszárezred­be vonult be. Ezek a közös ezredek továbbra is a temesvári hadtestparancsnokságnak vol­tak alárendelve.

Míg a szegedi vár nagyobbik része (1879 augusztusáig) katonai objektum volt (kaszár­nya, raktárak stb.), a vár északkeleti negyede, a hírhedt „Zwinger” továbbra is börtön ma­radt az 1860-70-es években is. Sőt mind az önkényuralom alatt, mind a kiegyezést követő években nőtt a börtönrészleg jelentősége. Ugyanis az önkényuralom éveiben (1849- 1867) – és azt követően is – ijesztően elszapo­rodtak Szeged környékén az útonállások, rab­lások, gyilkosságok. Babáj Gyurka, Macs- vánszky Maxim és Rózsa Sándor bandái el­képesztő rémtetteket hajtottak végre. A te­mesvári 9. sz. zsandárezred Szegedre rendelt egységei valóságos „kisháborút” vívtak első­sorban Rózsa Sándor bandájával. Hosszas és véres hajsza után, 1854-ben Rózsa Sándort el­fogták és bíróság elé állították. A halálos íté­letet a császári kegyelem életfogytiglani bör­tönre változtatta, melyet a kufsteini börtön­ben kellett eltöltenie. A hírhedt betyár a bör­tönben olyan jó magatartást tanúsított, hogy 1869-ben kegyelemből szabadon engedték. Azonban amint hazatért Szegedre, bandája újra összeverődött, és megint elkezdődtek a fegyveres rablótámadások.

Az új független magyar belügyminisztérium 1869. január 4-én – a belügyminisztérium rend­őri osztályának vezetőjét – gróf Ráday Ge­deont küldte kormánybiztosi megbízatással

179

Szegedre, „az Alsó-Tisza-vidéken megzavart közbiztonság helyreállítására’’. A kormány­biztosság – székhelye a szegedi vár – mellé kar­hatalmid egy galíciai lovasszázadot rendeltek. Az itt működő statáriális bíróság halálos ítéle­teit azonnal végrehajtották. A szükséges – de néha túl kegyetlen – szigornak voltak ártatlan áldozatai is. Egy alkalommal kilenc csongrádi parasztot is a várba hurcoltak, mert együtt mulattak néhány körözött betyárral. Vala- mennyiüket halálra ítélték, s a vár sáncában főbelőtték.³³⁷

A kormánybiztosság működése alatt két­ezer betyárt, rablót és orgazdát zártak el a szegedi várban. A vallatások olyan kímélet­lenek voltak, hogy a városi közgyűlés jegyző­könyvbe vétette, hogy a vár közelében lakók­nak se éjjelük, se nappaluk a várból kihallat­szó vérfagyasztó ordítások, üvöltések miatt. A Jókai Mór által szerkesztett Hon című újság 1869. március 6-i számában egy névtelen sze­gedi levélíró is panaszt tett a szegedi várba be­hurcolt gyanúsítottakkal szembeni „barbár vallatási modor” miatt. Ráday valóban kímé­letlen volt; kegyetlenül letörte a dél-alföldi bű­nözést. Magát a szegedi főügyészt és a csend­biztosokat is törvény elé állította, mert kide­rült, hogy azok összejátszottak a betyárokkal. A kecskeméti városkapitányt is lefogatta, és a szegedi várba vitette, ahol az öngyilkos lett.

A kormánybiztosság egyik legkiemelkedőbb tette: Rózsa Sándor ismételt elfogatása volt. Somogyi József szegedi csendbiztos 1869. ja­nuár 25-én csellel – egyes vélemények szerint azzal, hogy régi puskáját adja vissza, más ver­zió szerint azzal, hogy csendbiztosi kinevezé­sét veheti át a várban gróf Ráday Gedeontól – becsalta Rózsa Sándort a szegedi várba. Ott

azonnal lefogták, vasra verték és az egyik ka­zamatába zárták. Rózsa napokon át tombolt és üvöltözött a börtönben, pedig egy ujjal sem nyúlt hozzá senki. Csak akkor hagyta abba a veszekedett üvöltözést, amikor gróf Ráday megparancsolta egy Gazdik nevű prófosznak (börtönőrnek), hogy szedje le Rózsáról a vas­bilincseket. Rózsa közel három évig rabosko­dott a szegedi várban, mire lefolytatták az el­lene indított nyomozást. Még javában folyt a nyomozás, mikor – 1872. október 31-én – a sok támadás és feljelentés miatt gróf Ráday Gedeont felmentették kormánybiztosi hivata­lából.

Távozásakor kijelentette, hogy még a felét sem végezte el a rábízott feladatoknak. Mun­katársai – elsősorban Laucsik Máté – azonban tovább maradtak, és befejezték a bűnüldözési feladatokat.

Rózsa Sándor pere 1872. december 8-án kezdődött a szegedi várban, s december 25-én mondták ki az ítéletet. Az ítélet elsőfokon életfogytiglani börtön volt, melyet azonban a felsőtábla halálbüntetésre változtatott. Újabb közel kétévi huzavona után, 1874. november 7-én újra I. Ferenc József adott kegyelmet a híres alföldi betyárnak. Rózsa Sándort az íté­let módosítása után a szegedi várból a számos­újvári börtönbe szállították, ahol 1878. no­vember 22-én – 65 éves korában – meghalt.

A szegedi kormánybiztosság Ráday Gedeon távozása után még egy évig működött, s a kormány csak 1873-ban szüntette meg. A ra­dikális intézkedések folytán a Szeged vidéki betyárvilág örökre megszűnt.

Még működött a szegedi kormánybiztos­ság, mikor újra felvetődött a szegedi vár meg­váltásának és lerombolásának ügye. Erre le­

180

hetőséget az adott, hogy 1872. május 9-én I. Ferenc József, valamint Lónyay Menyhért miniszterelnök Szegedre látogatott. A városi törvényhatóság tisztelgő látogatása alkalmá­val a városi tanács vezetői újra szóba hozták, hogy folytassák a vegyes bizottsági tárgyalá­sokat a vár megváltása és lebontása ügyében. Mivel a hadsereg által – a vár helyébe, a Kál­vária mellett – igényelt új laktanya és más épü­letek költségvetése másfél millió forintot igé­nyelt volna, a tárgyalások ebben az esetben is megszakadtak.

A várnak katonai jelentősége már alig volt, a hadsereg is hozzájárult ahhoz, hogy a régi szegedi vár feleslegessé vált erődítményeinek egyes részeit fokozatosan megszüntessék és el­rendeljék azoknak részenkénti lebontását.

1875-ben a vár nyugati sáncárkait is feltöl- tötték, helyére fásított sétányt telepítettek (a mai Széchenyi téri sétány elődjét). Az 1876 márciusában megáradt Tisza a várossal egy időben a várat is elöntötte. A keleti kazamaták víz alatt álltak. A vár udvarát csak úgy lehetett megmenteni, hogy ott egy töltést építettek. A víz alá került kazamatákat ki kellett üríteni; az itt bezárt rabokat ideiglenesen Kiskunfél­egyházára szállították.³³⁸

Az 1877. évben a város újabb tárgyalásokat kezdeményezett a hadsereggel. Felajánlották, hogy ingyen adnak a katonai kórház kibőví­tésére telket, ha a kincstár megengedi, hogy a várkapu és a délkeleti saroktorony, a „vízito­rony” közti várfalszakaszt lebontsák, hogy a város a hídfő és a sóházak (a mai új Tisza Hotel körzete) közötti partszakaszon árvíz­védelmi töltést tudjon építtetni. Ez a töltés egyébként a várat is megvédte az új árvíz el­len. A hadsereg engedélyezte a kérést, sőt a

keleti várfal és a part közti földsávot-25-50 méter szélességben – a városnak át adta. 1876-1877 telén megkezdődött az említett várfal lebontása. Ennek befejezése után, a délkeleti saroktorony még 5-6 évig teljesen külön állt a vár többi építményétől, mikor az­tán ezekre az öreg falakra is csákányt emel­tek. A lebontott tégla várfalból hatalmas erő­sítő tölgygerendák kerültek elő, s a fal alap­jait 6-7 méter mélységben találták meg. A le­bontott fal törmelékével kiegészítve, még ezen a télen megépült a töltés a vár keleti fa­lával párhuzamosan. A töltés tetején út veze­tett végig, amely így megrövidítette az utat a Palánk és a Felsőváros között; nem kellett többé a terjedelmes várat megkerülni.

A nagy múltú szegedi vár utolsó történelmi szereplése a rettenetes emlékű – de a város fej­lődését kétségtelenül pozitív irányba fordító – 1879. márciusi árvíz, a „nagy víz” idején volt.

A várost annyiszor elpusztító Tisza már 1878 decemberében ijesztő méretekben kez­dett áradni. A következő év februárjában el­rendelték a legszigorúbb védelmi készültséget. Mivel a város képtelen volt saját magát meg­védeni a rettenetes veszedelemtől, a hadsereg­nek is közbe kellett lépnie. Március első nap­jaiban a temesvári hadtest parancsnoka, Pulcz Lajos altábornagy – a császári és királyi had­sereg egyetlen utászezredének (amely öt zász­lóaljból állott) – temesvári utászzászlóalját he­lyezte készenlétbe. Az első lépcsőben 86 utász­katonát és 46 pontont vezényelt Szegedre. Ezt követően – több lépcsőben – szinte az egész utászezred felvonult Szegedre. A katonaság elsősorban a várban szállásolt el. A várat elő­készítették a menekülők befogadására. A vár­börtönben őrzött rabokat elszállították.

181

A vizsgálati foglyokat szabadon eresztették, az elítélteket pedig Kecskemétre és Kiskunfél­egyházára vitték.

A közbiztonság megóvására a városban ál­lomásozó 46. gyalogezred katonái őrjáratoz- tak. A városba irányított huszáregységek pedig a várost és határt járták, s mindazokat mun­kára kényszerítették, akik a városi hatóság felhívására nem mentek dolgozni a védőgá­takra.

Az utászok több menekülésre alkalmas he­lyet készítettek elő (bár az 59 ezer főnyi lakos­ságból 36 ezer embert már elszállítottak a vá­rosból): a jelenlegi Tisza pályaudvarnál húzó­dó vasúti töltéseket, a vasúti hidat, de minde­nekelőtt a várat. A várfalak tetején katonai sátrak sorát állították fel, s a falakra geren­dákból és deszkákból menekülő-feljárókat ácsoltak.

Március 6-án 06 órakor a vár falain eldör­dültek a vészt jelző ágyúlövések. Ugyanis az előző nap este Szegedtől északra, Petresnél át­szakadt a Tisza gátja. Március 6-án reggel a több kilométeres szélességben hömpölygő ára­dat a sövényházi töltést is átszakította. Már­cius 7-én hajnalra az áradat már a Fehér-tótól északra és keletre húzódó töltésnél, illetve a Szegedről Algyő felé vezető vasútvonal tölté­sénél állt.

Március 6-7-én Szegedre újabb 500 katonát szállítottak az árvízvédelmi munkálatokra, mert a lakosság pánikba esett, s használhatat­lan volt a munkálatoknál. Március 7-én haj­nalban a Fehér-tótól keletre is átszakadt a töl­tés, illetve Algyőtől délnyugatra áttört a víz a vasúti töltésen. Még ezen a reggelen víz alá került a Szeged északi szomszédságában fekvő Tápé község. Március 8-9-én az áradat végig­

zúdult az Algyő és Szeged közti vasúti töltés nyugati térségében. Az árvíz átszakította a Szeged és Budapest közti vasútvonal töltését is, és elárasztotta Dorozsmát. Március 9-11. között Szegedet már csak a Felsőváros északi szélén épített töltés, valamint a várostól nyu­gatra húzódó Algyő-Szeged közti vasútvonal töltése védte.

Március 12-én hajnali fél kettőkor a rókusi vasútállomástól északra, a Makkos-erdőtől délnyugatra mintegy százméteres szakaszon átszakadt a vasúti töltés, s a szakadás egy órán belül kilométernyire szélesült ki. A zűrzavart fokozta, hogy március 11-én éjszaka 23 órától orkánszerű szél dühöngött Szeged felett. A két­ségbeesett munkások ekkor már tömegesen hagyták ott az omladozó töltéseket, s indul­tak meg Újszeged felé. A várnál meg a hajó- hídnál azonban katonák állták el az útjukat, és szuronyos puskával kényszerítették őket vissza a munkára.

Március 12-én hajnalra a vár mint egy szi­get magasodott ki a Nagypiac teret és a kör­nyező utcákat ellepő szennyes áradatból. Taschler főkapitány a várban összpontosítot­ta a vízi járműveket, melyeket a hidászkato­nákkal és önkéntes mentőkkel innét indított el a város különböző pontjaira, a veszélybe került emberi életek megmentésére. Ettől kezdve a várfalakra vezető hidak és a vár egész környéke olyan volt, mint egy kikötő a legnagyobb forgalom idején.

Április 15-én Szegedre érkezett I. Ferenc József. E látogatás pontot tett a régi szegedi vár történetére is. Az uralkodó – miután a budapesti királyi ítélőtábla és a királyi kúria már elismerte (a Helytartótanács 1786. január 10-i, 1284. sz. alatt kelt leiratára hivatkozva)

182

Szeged város telektulajdonosi jogát a várra vonatkozólag – a várat minden építményé­vel együtt, ingyenesen a városnak adomá­nyozta. Viszont a város vállalta, hogy a cs. k. 46. gyalogezred részére laktanyát építtet a Mars (a mai Marx) téren. A város az építke­zés céljára 24 ezer négyzetméternyi területet adott át a hadseregnek.³³⁹

Közben a város romjai hónapokon át 3-4 méteres víz alatt állottak. Élet csak a Palánk egy részében – az Oskola, az Oroszlán és Ke­reszt utcák találkozásánál – volt. Itt ugyanis szárazon maradt az utcák kövezete. Jellemző, hogy ugyanakkor néhány száz méterrel odább, a városháza mély vízben állt: a városháza ka­puja alá csónakon is csak úgy lehetett bemen­ni, ha az utasok lefeküdtek a csónak fenekén 1

Mivel a város területéről a víz leszivattyú- zása csak június 8-án indult meg, a vár kaza­matasorát (összesen 62 kazamatahelyiséget), valamint a várban álló hét-nyolc épületet to­vábbra is a város hajléktalan lakosainak ren­dezték be. (Természetesen a vár erre kevésnek bizonyult, s egy barakktábort is felállítottak.) A várban elhelyezett hajléktalan családok a várnagy felügyelete alatt éltek. A várnagy volt a felelős a házi rendszabályok pontos betartá­sára. Ezek meghatározták a beköltözést és a távozás formáit; a várkapu nyitásának és zá­rásának időpontjait; a szobák, a közös helyi­ségek (konyhák, mosókonyhák, tűzhelyek stb.) használatának rendjét, s a kényszerű együttélés szabályait. A várban a szegényeb­bek ingyen, a módosabbak lakbér fejében tai- tózkodhattak.³⁴⁰

A kormány 1879. június 4-én Tisza Lajost nevezte ki kormánybiztosnak Szegedre (ezen hivatalát 1884-ig látta el). A kormánybiztosi

hivatal a mai Virág cukrászda helyén volt. Előtte a 46. gyalogezred bakái adták az állandó díszőrséget.

Június 8-ától augusztus 25-éig százhúsz szi­vattyú dolgozott éjjel-nappal, s 33 millió köb­méter vizet szivattyúztak le a város területé­ről. Közben – az áprilisi királyi határozat alapján – 1879. augusztus 29-re a vegyes bi­zottsági ülésen befejeződött a vár átadása a város számára.

A vár bontási munkálatainak előkészítő tárgyalása azonban csak 1880. november 24- én kezdődött meg a királyi biztosság hivatalos helyiségében. Miután ünnepélyes formában a város átvette a várat, megalakult a kisajátítási bizottság. Ez december 25-én értesítette a vá­rosi tanácsot, hogy a telekkisajátítási tárgya­lásokat 1881. január 6-tól meg kell kezdeni.³⁴¹ Ekkor valóban meg is kezdődtek, s eldöntöt­ték, hogy a vár telkeinek kisajátítási ára négy­szögölenként 6 forint lesz. Mivel a telkek terü­lete összesen 9 hold és 125 négyszögöl volt, a kisajátítási összeg 143 465 forint 70 krajcárt tett ki. A tárgyalások során nem történt dön­tés a vár lebontásából származó épületanyag­ról.³⁴²

1881. január 17-én Novák József városi fő­ügyészjavasolta, hogy a város szerezze meg a temesvári katonai parancsnokságtól a várra vonatkozó régi térképeket és tervrajzokat.³⁴³

A város köztörvényhatósága 1881. február 22-én a helyi és országos lapokban verseny­ajánlatot hirdetett meg a szegedi „váracs” le­bontási munkálataira. A városnak ugyanis nagy mennyiségű építőanyagra volt szüksége, elsősorban a belváros újjáépítésére. Erre vi­szont kiválóan alkalmas volt a vár kitűnő mi­nőségű téglaanyaga ³⁴⁴

183

A tervek szerint a vár bontását a délnyugati sarok erődítményeinek lerombolásával kel­lett elkezdeni. Le kellett bontani a – hajdani (de már a XVIII. század végén ledőlt) déli ka­putorony helyén épült – kaput, amely a mai múzeum előtti szökőkút helyén magasodott. Továbbá az ettől nyugatra – a mai Magyar Tanácsköztársaság útja és Vár utca sarkán – részben még álló középkori palotaépület ma­radványait, valamint a Deák Ferenc utca és Vár utca kereszteződésének helyén álló dél­nyugati rondellát. A délnyugati rondella bon­tásával egyidejűleg meg kellett kezdeni a – rondellától keletre és északra húzódó – kaza­matasorokat is, egészen a 4. sz. kazamatáig.

A központi rendelkezések értelmében a vár délnyugati negyedének bontási munkálatait 1881 márciusában el kellett kezdeni, és máju­sig be kellett fejezni. A határozat szerint a bon­tási anyagot a legkedvezőbb ajánlatot tevő­nek fogják áruba bocsátani. A bontás követ­keztében nyitva levő várudvart ideiglenesen fenyődeszka-kerítéssel kellett elzárni az ille­téktelenek elől. Az elvégzendő munkák meg­közelítőleg az alábbiak voltak: a kazamatákat fedő 1094 köbméter föld leásása, lehordása, annak legalább 50 méteres távolságra való el­szállítása és halomba rakása; 5246 köbméter fal lebontása; a fal helyére 120 folyóméter hosszú és 2 méter magas deszkakerítés felál­lítása úgy, hogy a deszkák egymástól 2 méterre álló fenyőfaoszlopokhoz kapcsolódjanak. A bontásnál előkerülő föld és a faltörmelék a királyi biztosság tulajdonában maradt. A szer­ződés szerint a bontásból származó minden tégla, kő és faanyag, beleértve az ajtókat, ab­lakokat és azok zárszerkezeteit, a munkát el­nyert vállalkozót illették. Az előkerült mű­

emlékeket vagy más történelmi értékű tár­gyakat a vállalkozónak ingyen be kellett szol­gáltatni a királyi bizottság műszaki osztályá­nak.

A bontási munkákra jelentkező pályázók­nak – 1881. március 1-én délelőtt 10 óráig – a szegedi királyi bizottság műszaki osztályá­nak titkári hivatalában óvadékot kellett le­tenni vagy 800 forint készpénzben, vagy ugyanolyan értékű osztrák-magyar állam­papírokban. A megjelölt határidő után je­lentkezéseket nem fogadtak el. Az ajánlatot lepecsételt borítékban és 50 koronás bélyeg­gel ellátva kellett letenni. A beérkező aján­latokat még aznap délelőtt 11 órakor – az ajánlattevők jelenlétében – bontották fel. Az ajánlattevőnek felelősséget kellett vállalni az esetleges robbantási munkákból eredő káro­kért is. A tervezett robbantásokat – közbiz­tonsági okokból – a vállalkozónak minden esetben előre be kellett jelenteni a királyi biz­tosság műszak osztályán, hogy az a bizton­sági intézkedéseket időben meg tudja tenni.³⁴⁵ Mivel a bontási munkákat 1881. május 15-én meg kellett kezdeni, április 14-én a polgár­mester felhívta a kormánybiztost, hogy te­gyen intézkedéseket a katonai tartalékpa­rancsnokságnak, a katonai raktáraknak és a tűzoltóságnak a várból való azonnali kitelepí­tésére és azoknak másutt való elhelyezésére.³⁴⁶

1881. május 12-én – a bontást megelőző na­pokban – a szegedi királyi biztos (Tisza La­jos) elrendelte, hogy a királyi biztosság tulaj­donában maradó bontási földet és törmeléket a vár helyén létesítendő utcák, illetve a bel­város utcáinak feltöltésére kell felhasználni, átlagosan 0,5 méternyi vastagságban. A vár­bontási törmelékből az alábbi utcák kaptak,

184

a zárójelben megjelölt mennyiségben: Vár ut­ca (930 m³), Wesselényi utca (907 m⁸), Deák Ferenc utca (2617 m³), Rudolf tér (8737 m³), Bástya utca (600 m³) stb. A leirat szerint csak a feltöltés után válhat lehetó’vé a „váracs telkei­nek mielőbbi beépítése” .³⁴⁷

A vár bontása 1881 májusának közepétől 1883 októberéig tartott. A munkálatoknál Ko­vács István építőmester felügyelt, s minden műtörténeti vagy történeti értéket igyekezett megmenteni. Összegyűjtött 300 db (60-féle) téglát, 1700 db faragott követ, amelyek zöme gótikus stílusban készült. Kovács István ja­vasolta, hogy ezekből a kövekből és téglákból építsenek egy emlékkápolnát a Stefánia-sétány keleti felében. Elképzelése az volt, „hogy így egy csoportban meg lenne örökítve a hajdani Szeged az újabb nemzedékeknek, kik hálából bizonyosan meg fogják őrizni a legvégső utó­doknak. A kutató történészeknek pedig nagy szolgálatot fog termi”. Kovács István a ká­polna köré sétányt tervezett „néhány csemete bokorral”, melyek között a húsz legnagyobb méretű régi faragott követ helyeztette volna el.

Kovács István ezt az előterjesztését 1884. május 26-án adta be a városi tanácsnak. A vá­ros július 26-án adott válasza méltányolta ugyan Kovács István tervét, de közölték, hogy „a kegyelet legnagyobb mérvű szemmel tartása dacára sem építhetők” fel a tervekben foglaltak. Mint mondták, a város „nincs azon helyzetben, hogy ezen régiségekre tetemes összeget áldozzon”. A városi tanács javasolta, hogy tekintettel a „régiségek becses voltára”, az összegyűjtött kövek a Stefánia-sétány északi részén „gúla alakú tömbbe rakassanak alkalmas módon össze, mely munka a fuvaro­

zási költséggel együtt mintegy 120 forintot” ve­het csak igénybe.

Reizner János könyvtárigazgató elutasította ezt a tervet, mert ezáltal az „emlékek lassan­ként való teljes elenyészése következett volna be”. Ezért a kőemlékek zárt és födött helyen való elhelyezését javasolta, olyan módon, hogy a köveket bármikor tüzetes vizsgálat alá lehessen venni. Erre a célra a Somogyi könyv­tár egyik folyosóját és udvarát javasolta, ahol a kőfaragványok mellett a Lechner Lajos mi­niszteri tanácsos által egybegyűjtött más régi­ségek is elhelyezhetők lennének. A tervezések és levélváltások után közel négy évre, 1888. december 5-én a kőemlékeket – Kovács István udvaráról – a könyvtár és múzeum termeibe és folyosóira szállították a városi fogattal, amely mellé két kőművest és két napszámost fogadott fel a város.³⁴⁸

A vár bontásánál, illetve a város újjáépíté­sénél több helyen akadtak rá a régi vár cölö­pök közé rakott 2 méter széles alapfalaira, így pl. a Klauzál tér sarkán a Zsótér-ház építé­sénél és a Mayer-ház építésénél. Az Egressy- és Kresztics-házak alapozásánál pedig 5 méter mélységben akadtak a régi alapfalakra.³⁴⁹

A várbontási munkák még javában folytak, mikor 1883. október 14-én – dr. Kelemen Mó­ric tollából – ünnepi emléklap jelent meg A fel­támadt Szeged címmel. Az írás valóságos nek­rológja a hajdani és most egyik évről a másikra teljesen eltűnt régi szegedi várnak: „Maholnap már csak hagyományból és a történelemből lesz ismeretes a hajdani híres szegedi vár, mely még alig három év előtt, bemohosodott, ko­mor falaival és ódon épületeivel büszkén hir­dette a múlt és régmúlt időknek szomorú kró­

185

nikáját, s oly tekintéllyel nézett alá a romba- dőlt város siralmas képére, mintha azt is hir­dette volna, hogy ő még századokig fog fenn­állni, s dacolni idővel, elemekkel és emberek­kel. ..

Ma nyoma sincs többé! Erős falai egy leg­felsőbb parancsszóra azonnal meghódoltak, minden katonai ellenségnél nagyobb és ha­talmasabb ellenségnek: az időnek és abban a kor szellemének, nem a háború, hanem a bé­kés helyzet kényszerének! Csak egy pici részét hagyta fenn emlékül a város újjáalkotójának kegyeletteljes műérzóke, s azt is gyöngéd figye­lemmel befolyatta zöld folyondárral, hogy e romok sebei ne látsszanak. Többi része tör­melékké, porrá Ion; de még ez a kőtörmelék, de még ez a por is mélyen eltemettetett új épü­letek alapzataiba, új utcák kövezete alá, hogy

még a szél is alig juthat e porokhoz… A vá- racs sötét falai és korhadt épületei helyén rö­vid három év alatt díszes hajléka Themisnek s még ékesebb csarnoka Tháliának emelkedett. Oly magas tornyos paloták épültek, melyekre még a Tiszának olykor ádáz hullámai is csak szokatlanul és félve tekintenek. További palo­ták egymás után oly gyorsasággal emelkednek, mintha csak egy varázsütésre, a föld méhéből nőnének ki. Kies ligetes sétány élénken zöld pázsitja borítja a helyet, hol nemrég még a Zwinger sötét kamrái álltak és rabláncok bús csörgése helyett vidám zenének hangjai szól­nak. ..

Minő változás, minő ellentét ily rövid idő alatt; mintha legalábbis egy egész hosszú szá­zadnak romboló és építő kezei működtek vol­na itt!…”

Jegyzetek

1. Lakatos Pál: Római leletek a szegedi vár terüle téről. Antik Tanulmányok. 1965. 91., 94-96. old.
2. Lakatos Pál: Funde dér Römerzeit vöm Gebiet dér Szegediner Festung. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve (MFMÉK) 1964-1965. I. köt. Szeged, 1966. 67. old.
3. Mócsy András: Pannónia a korai császárság ide­jén. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1974. 105. old.
4. Lakatos Pál: Római leletek. I. m. 102. old.
5. Bálint Sándor: Szeged reneszánsz kori művelt­sége. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1975. 11. old.
6. Bálint Sándor: Újabb adatok Szeged középkori történetéhez. MFMÉK. 1970-1971.199-200. old.
7. Bálint S.: Szeged reneszánsz kori műveltsége.
8. m. 10. old.
9. Jakubovics Emil-Pais Dezső: Ómagyar olvasó­könyv. Pécs, 1926. 59. old.
10. Sebestyén Károly : Szeged középkori vára. A Sze­gedi Alföldkutató Bizottság Könyvtára. II. Sze­ged, 1928. 2. old.

IOKnauz Nándor: Monumenta ecclesiae Strigo- niensis. Esztergom, 1874.1. köt. 90. old.

1. Wenczel Gusztáv (szerk.): Árpád-kori Új Ok­mánytár. I-XII. köt. Pest, 1860-1874. Budapest. XI. köt. 48. old.
2. Uo. XI. köt. 149. old.
3. Georgius Fejér: Codex diplomaticus Hungáriáé ecclesiasticus ac civilis. I-XI. köt. Budáé, 1829- 1844. IV/L. köt. 69-71. old.
4. Molnár Erik: A magyar társadalom története az Árpád-kortól Mohácsig. Szikra Kiadás Budapest, 1949. 33. old.
5. Győrffy György: A magyar nemzetségfőktől a vármegyéig, a törzstől az országig. Századok, 1958.1-4. szám. 64. old.
6. Bálint S.: Szeged reneszánsz kori műveltsége. I. m. 7-9. old.
7. Terdzsüman Mahmud: Tarik-i Üngörüsz. Mag­vető Könyvkiadó, Budapest, 1982. (Ford.: Blas- kovics József.) 266. old.
8. Reizner János: Szeged története. I-IV. köt. Sze­ged, 1900. IV. köt. Oklevéltár. 88. old.
9. Reiszig Ede: A jeruzsálemi Szent János-lovag- rend Magyarországon. I. köt. Budapest, 1925. 45. old.
10. Czimer Károly: Az 1282. évi hódi csata. Had­történelmi Közlemények. 1929.403. old.
11. Bálint S.: Újabb adatok. I. m. 211. old.
12. G. Fejér: Codex diplomaticus. I. m. VIII/I. 389. old.
13. ANJOU-kori okmánytár. Szerk.: Nagy Imre- Nagy Gyula. I-VII. köt. Budapest, 1879-1920. I. köt., 334., 385. old. Vö.: KNAUZ N.: Mon. eccl. Sírig. I. m. II. köt. 734. old.
14. Reizner J. i. m. I. köt. 49. old.
15. Reizner J.: I. m. IV. köt. Oklevéltár. XXIX., XXX., XXV. sz. oki. Vö.: G. FEJÉR: Cod. dipl. XI/IV. köt. 262. old.
16. Magyar Történelmi Tár (MTT) IX. köt. 18. old.
17. Thúry József: Török történetírók. I—II. köt. Budapest, 1893.1. köt. 267. old.
18. Borovszky Samu: Csanád vármegye története 1715-ig. Budapest, 1879.1. köt. 107. old.
19. Borovszky Samu megjegyzései Reizner János: Szeged története című művéhez. Századok, 1900. 632. old. (Továbbiakban: BOROVSZKY recen­ziók. I. m.) Vö.: ZICHY KÓDEX. Budapest, 1895. VIII. köt. 174. old.
20. Reizner J. i. m. IV. köt. Oklevéltár. VII., VIII. sz. oki.

187

1. Reizner J. i. m. IV. köt. Oklevéltár. XXV. sz. oki.; uo. 50-51. old., 51-53. old.
2. Haraszti Sándor-Pethő Tibor: Útikalandok a régi Magyarországon. Táncsics Könyvkiadó. Bu­dapest, 1963. 56-57. old.
3. Uo. 56-57. old.
4. Bálint S.: Szeged reneszánsz kori műveltsége i. m. 25. old.
5. Teleki József: A Hunyadiak-kora Magyarorszá­gon. I. köt. Pest, 1852. 279. old.
6. Ráth Károly : A magyar királyok hadjáratai. Győr. 1861.179-181. old.
7. Teleki J.: i. m. II. köt. 107. old.
8. Reizner J.: i. m. IV. köt. Oklevéltár. XXVI. sz. oki.; Teleki J. i. m. II. köt. 170-171. old.
9. Wertner Mór: Magyar hadjáratok a XV. szá­zad második felében. Első közlemény. Hadtörté­nelmi Közlemények. (HK) 1913. 55. old.
10. Reizner J.: i. m. IV. köt. Oklevéltár. XXVIII. sz. oki.
11. Magyarország történelmi kronológiája. (Főszer­kesztő: Benda Kálmán.) Akadémiai Kiadó Buda­pest, 1981.1. köt. 273. old.
12. Uo. 276. old. Vö.: Szalay József : A magyar nem­zet története. Budapest, é. n. II. köt. 235. old.
13. Wertner M.: i. m. 70., 72., 74.
14. Magyar Történelmi Tár. IX. k. 163.
15. Wertner M.: i. m. 80.
16. Uo. II. közlemény, 299.
17. Reizner J.: i. m. IV. k. Oklevéltár. XXXIV., XLIII. sz. oki., vö.: SCHÖNNER Gyula: Hu­nyadi Corvin János. Budapest. 1894. 290. Továb­bá: Századok, 1880. 168. old.
18. Gyárfás István: A Fekete Sereg. Századok. 1877. 623. old.
19. Heltai Gáspár: Magyar Krónika. Győr 1789.
20. k. 363. old.
21. Wertner M. i. m. II. közi. 621. old.
22. Istvánffy Miklós: A magyarok történetéből. Magyar Helikon, 1962. 56. old.; Wenczel Gusz­táv : Marino Sanuto világkrónikájának Magyaror­szágot illető tudósításai. II. Magyar Történelmi Tár. XXIV. Budapest. 1877. 261. old.
23. Bálint Sándor: Az 1522. évi tizedlajstrom szegedi , vezetéknevei. Magyar Nyelvtudományi Társaság

Kiadványai. 105. sz. Budapest, 1963. 27-38. old.

1. Magyar Történelmi Tár. XII. köt. 142. old.
2. Bálint S.: Az 1522. évi tizedlajstrom. i. m. 38-43. old.
3. Thury J.: Török történetírók, i. m. II. köt. 72. old., I. köt. 320. old.
4. Uo. II. köt. 171-172. old.
5. Uo. I. köt. 267-269. old.
6. Verancsics Antal: Memória Rerum. 1504-1566. Magyar Helikon, 1981. 32. old.
7. Czímer Károly: Cserni Iván cár Szegeden. Had­történelmi Közlemények, 1892. 667., 669. old.
8. Szerémi György: Magyarország romlásáról. Ma­gyar Helikon, 1961.129. old.
9. Hoberdanecz János levele I. Ferdinándhoz. Ma­gyar Történelmi Tár, 1885. 512. old.
10. Istvánffy M. i. m. 125. old., Szerémi Gy. i. m.
11. 136. old., Verancsics A. i. m. 32. old., Bálint S.: Az 1522. évi tizedlajstrom. i. m. 66., 73., 75. old.
12. Magyar Történelmi Tár. 1897. 19-24. old., Reiz­ner J. i.m.IV. k. 132. old.
13. Szerémi Gy. i. m. 180-183. old.
14. Fráter György levelezése. Magyar Történelmi Tár.
15. 513., 520., old. Vö.: Magyar Történelmi Tár. 1882.105. old.
16. Thury J.: Török történetírók, i. m. II. köt. 268. old.
17. Bálint Gábor: A török hódoltságról; Kyrimi Ib­rahim krónikájának ismertetése. Századok, 1870. 305. old.
18. Forgách Ferenc: Emlékirat Magyarország álla­potáról Ferdinánd, János, Miksa királysága és II. János erdélyi fejedelemsége alatt. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1982. 39. old.
19. Istvánffy M. i. m. 227. old.
20. Velics Antal-Kammerer Ernő: Magyarországi török kincstári defterek. Budapest, 1886. I. köt. 68-69. old. Továbbá: Evlia Cselebi török világ­utazó magyarországi utazásai. 1664-1666. /Ford.: Karácson Imre.) Török-magyarkori történelmi emlékek. Második osztály: írók. Pest, 1863. V. kö­tet. 220-221. old.
21. Sebestyén K.: Szeged középkori vára. i. m. (meg­felelő részek.)
22. Thury J.: Török történetírók, i. m. II. köt. 332.,
23. 343-344., 346. old.
24. Velics A.-Kammerer E. i. m. I. köt. 52-53. old.
25. Vass Előd: A szegedi és csongrádi nahije 1548. évi összeírása.

Tanulmányok Csongrád megye történetéből, Sze­ged, 1979. 18., 20. old.

1. Fráter György levele I. Ferdinándhoz 1551. aug.
2. Magyar történelmi Tár, 1880. 250-251. old.
3. I. Ferdinánd levele Fráter Györgyhöz. Magyar Történelmi Tár, 1881.61. old.
4. Kropf Lajos: Áldana versiója a szegedi veszede­lemről. Hadtörténelmi Közlemények. 1896. 112- 114. old.
5. Tinódi Lantos Sebestyén válogatott munkái. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1956. „Erdélyi História” III. rész.
6. Uo. „Szegedi Veszedelem” c. históriás ének.
7. Thury J.: Török történetírók, i. m. I. köt. 262. old.
8. Uo. I. köt. 37. old.
9. Istvánffy M.: i. m. 227. old.
10. Forgách F.: i. m. 40. old.
11. Magyar Történelmi Tár, 1891. 449., 452. old.
12. Erdély történetére vonatkozó regeszták. Magyar Történelmi Tár, 1891. 640. old.
13. Uo. 640., 642. old.
14. Velics A.-Kammerer E. i. m. I. köt. 69-71. old.
15. Reizner J. i.m. IV. köt. Oklevéltár. Ahadjáratban részt vett csapatok összeírása.
16. Istvánffy M. i. m. 228. old.; Forgách F. i. m. 40. old.
17. Uo. 228. old; 40. old. Továbbá: Tinódi L. S. i. m. „Szegedi Veszedelem.”
18. Kropf L. i. m. 108. old.
19. Verancsics A. i. m. 98. old.
20. Kropf L. i. m. 109. old.
21. Thury J.: Török történetírók, i.m. II. köt. 262. old. (Pecsevi Ibrahim leírása.)
22. Uo. H. köt. 263. old.
23. Bakics Péter levele Aldanához. Magyar Történelmi Tár, 1891. 647. old.
24. Thury J.: Török történetírók, i. m. I. köt. 37. old.

981. Ferdinánd levele Teuffelhez és Bakicshoz. Ma­gyar Történelmi Tár, 1891.44., 50. old.

1. Tinódi L. S. i. m. 141. old.
2. Áldana levele Pázmánynak. Magyar Történelmi Tár, 1891. 647. old.
3. Uo. 649. old.
4. Tinódi L. S. i. m. 142. old.
5. Magyar Történelmi Tár, 1881. 467. old.
6. Castaldo levele I. Ferdinándhoz. Magyar Történel­mi Tár, 1891.649. old.
7. Czímer Károly: A szegedi veszedelem. Hadtörté­nelmi Közlemények, 1891. 386-387. old. Vö.: Ma­gyar Történelmi Tár, 1880. 599-600. old.
8. Reizner J. i. m. IV. köt. Oklevéltár. (A hadjáratban részt vevő csapatok összeírása.)
9. Tinódi L. S. i. m. 142. old.
10. Magyar Történelmi Tár, 1880. 599. old.
11. Tinódi L. S. i. m. 144. old.
12. Thury J.: Török történetírók, i. m. II. köt. 264. old. 2. sz. jegyzet.
13. Uo.
14. Magyar Történelmi Tár, 1891. 653. old.
15. Uo. 657. old.
16. Uo. 651. old.
17. Kropf L. i. m. 109-111. old.
18. Thury J. Török történetírók, i. m. II. köt. 263. old.
19. Kropf L. i. m. 111. old., Kemény Lajos: Amező- szegedi Szegedyek. Történelmi Közlemények Aba- új-Toma vármegye és Kassa múltjából. 1913. 489-493., Káldy-Nagy Gyula: Magyarországi török adóösszeírások. Budapest. 1970.70., 57. old.
20. Istvánffy M. i. m. 252. old.
21. Velics A.-Kammerer E. i. m. II. köt. 46., 347.,
22. 144. old.
23. Magyar Történelmi Tár. 1880. 599-600. old.
24. Istvánffy M. i. m. 233. old., Tinódi S. i. m. 147— 148. old., Forgách F. i. m. 43. old.
25. Magyar Történelmi Tár. 1891.650. old.
26. Uo. 651-652. old.
27. Reizner J. i. m. IV. köt. Oklevéltár. Castaldo leve­le I. Ferdinándhoz. 1552. március 8.
28. Magyar Történelmi Tár. 1891. 652-654., 657. Cas­taldo levelei.
29. Hammer: Geschichte des Osmanischen Reichen. Pest. 1827. II. köt. 218.
30. Magyar Történelmi Tár. 1891.653., 655., 659. old.
31. Istvánffy M. i. m. 244. old., Thury J. i. m. II. köt. 268-269. old.
32. Magyar Történelmi Tár. 1892. Erdély történetére vonatkozó regeszták. III. közlemény. 147. old.
33. Monologium s. p. Francesci seraphei de suis servis dei. München. 1698. III. köt. 1592. old.
34. Vas E. i.m. 21. old., Karácson Imre: Evlia Cselebi török világutazó utazásai. Budapest, 1904-1908. 81. old.

189

1. Velics A.-Kammerer E. i. m. I. köt. old., Török- magyarkori történelmi emlékek. Első osztály: Ok­mánytár. II. köt. Pest. 1863. 757. old.
2. Uo. II. köt. 351. old., I. köt. 121. old., Velics A.- Kammerer E. i. m. I. köt. 98. old.
3. Uo. I. köt. 121. old., Török-magyarkori történel­mi emlékek, i. m. 351. old.
4. Velics A.-Kammerer E. i. m. I. köt. 121. old., Török-magyarkori történelmi emlékek, i. m. 351. old., I. köt. 121. old.
5. Karácson Imre: A stambuli mecsetek magyar vo­natkozású kéziratai. Századok. 1908. 81. old. („Dsevatür-ül-menahib” c. kéziratból.)
6. Szalay László: Verancsics Antal m. kir. helytar­tó, esztergomi érsek összes munkái. VIU. köt. Pest, 1868. 82-84. old. (Monumenta Hungáriáé Histo- rica. írók. XIX. köt.)
7. Uo. 82-84. old.
8. Komáromy András: Magyar levelek a XVI. szá­zadból. Magyar Történelmi Tár. 1907. 140. old.
9. Vass E. i. m. 20. old.
10. Velics A.-Kammerer E. i. m. I. köt. 173. old.
11. Hegyi Klára: Egy világbirodalom végvidékén. Gondolat, 1976.135-136. old.
12. Velics A.-Kammerer E. i. m. I. köt. 195. old., Ok­mánytár a török hódoltság történetéhez, i. m. II. köt. 319. old.
13. Elezovió, GljSa: íz czarigradskih turkish arhiva mühimme defteri. Srpska Akademija Nauka. Isto- rijski Institut. Knjiga 1. Beograd, 1951. No. IDE.
14. 745., 941., 1372., 1688., 1813-1814., 1822-
15. 1912., 1915., 1925., 1941.
16. Reizner J. i. m. IV. köt. Okmánytár. 160. old., Velics A.-Kammerer E. i. m. I. köt. 202. old.
17. Okmánytár a török hódoltság történetéhez, i. m.
18. köt. 265. old., Velics A.-Kammerer E. i. m. I. köt. 265. old.
19. Hegyi K. i. m. 77., 160. old., Káldy-Nagy Gy. i. m. 1970. 173. old.
20. Káldy-Nagy Gyula: A budai szandzsák 1559. évi összeírása. Pest Megyei Levéltár. Budapest,
21. 17. old.
22. Török-magyar oklevéltár. 1533-1789. (Ford.: Karácson Imre.) Budapest, 1914.68. old., A budai basák magyar nyelvű levelezése. I. köt. 1553-1589. (Szerk.: Takáts Sándor, Eckhardt Ferenc, Szekfű

Gyula.) Budapest, Magyar Tudományos Akadé­mia kiadása. 1915. 44., 54., 56., 134.

1. Török-magyar oklevéltár. i. m. 114., 132. old. 151. Okmánytár a török hódoltság történetéhez, i. m.

I. köt. 384. old., Velics A.-Kammerer E. i. m. I. köt. 384. old.

1. Sugár István: Az egri vár 1594-1595. évi szám­adása. Archívum. 6/1977. 5-48. old.
2. Velics A.-Kammerer E. i. m. II. köt. 687. old.
3. Magyar Történelmi Tár. 1879. 76. old.
4. Uo. 362. old., Reizner J. i. m. IV. köt. Okmánytár. 170-172. old., Komáromy András: Koháry Péter érsekújvári kapitány levelei Thurzó György ná­dorhoz. (1611—1616.) Hadtörténelmi Közlemé­nyek. 1911.104. old.
5. VÁLYi András: Magyarország leírása. Buda, 1799.
6. köt. 336. old.
7. Reizner J. i. m. IV. köt. Okmánytár. 170-172. old.
8. Salamon Ferenc-Szalay László: Galánthai gróf Esterházy Miklós Magyarország nádora. Pest. 1863.1. köt. 40. old.
9. Török-magyarkori történelmi emlékek, i. m. Első osztály: okmánytár.
10. Velics A.-Kammerer R. i. m. I. köt. 424. old.
11. Uo. I. köt. 432. old.
12. Merényi Lajos: Ibrahim egri pasa levele a kassai főkapitányhoz. Hadtörténelmi Közlemények. 1916. 195-197. old.
13. Magyari Károly: Adatok Kemény János életé­hez. Magyar Történelmi Tár. 1905. 469-470. old.
14. Borovszky S. recenziói, i. m. 638-640. old.
15. Reizner J. i. m. IV. köt. Okmánytár. CVIII. sz. oki.
16. Török-magyarkori történelmi emlékek. (Első osz­tály: okmánytár.) Pest, 1863. II. köt. 329-333. old. Vö.: Hegyi K. i. m. 160-164. old.
17. Szakály Ferenc: Magyar adóztatás a török hó­doltságban. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1981. 422-423. old. Vö.: Szilágyi Sándor: Adalékok Magyarország kapuszám szerinti adózása ismere­téhez a török uralom idején. Magyar Történelmi Tár, XIII. köt. 223-224. old.
18. Evlla Cselebi: i. m. 220-221. old. Továbbá: Tö­rök-magyar oklevéltár. i. m. 284. old. Továbbá: Török-magyarkori történelmi emlékek. (Első osz­tály: okmánytár.) i. m. II. köt. 363., 338., 379. old.

190

1. Hornyik János: Kecskemét város története. I-IV. kötet. Kecskemét, 1860-1861-1862-1863. II. köt. 404., 426. old.
2. Csongrád megyei Levéltár (Szeged); Szeged városi tanács jegyzőkönyve, ül. köt. 498. old. Vö.: P. Or- dinánsz Konstantin: A Libanus havasai alatt illatozó titkosértelmű rózsa. Szeged, 1831. 88. old.
3. Reizner J. i. m. IV. köt. Oklevéitár. CXL. sz. oki.
4. Borovszky S. recenziói, i. m. 647. old.
5. Reizner J. i. m. IV. köt. Oklevéltár. CXLIII. sz. oki.
6. Hornyik J. i. m. II. köt. 446-447., 452-453. old.
7. Uo. II. köt. 453-454. old., in. köt. 145-146. old.
8. Károlyi Árpád: Buda és Pest visszavívása 1686- ban, Budapest, 1886.129. old. Vö.: Borovszky S. recenziók, i. m. 647. old.
9. Borovszky S. recenziók, i. m. 643-647. old. Vö.: Hornyik J. i. m. in. köt. 156. old., 160. old. To­vábbá: Angyal Dávid: Késmárki Thököly Imre. Budapest, 188. U. köt. 166. old.
10. Reizner J. i. m. IV. köt. Oklevéltár. CXLI., CXLÜ. sz. oki.; Hornyik J. i. m. III. köt. 168. old.
11. Bubics Zsigmond : Cornaro Frigyes velencei követ jelentései. Budapest, 1891. 175., 212. old.
12. P. Ordinánsz. i. m. 90-94. old.
13. Hornyik J. i. m. Hl. köt. 386-387. old.
14. Uo. III. köt. 169-170. old.
15. Reizner J. i. m. I. köt. 170. old.
16. Reizner J. i. m. IV. köt. Oklevéltár. CXLIV., CXLV. (Wallis tábornok jelentései a bécsi Udvari Haditanácshoz; Wien, Kriegsarchiv. Feldakten.
17. 8., 12. sz. alatti iratok; továbbá gróf Magnus Lavola jelentése Lotharingiai Károlyhoz. (Valamint: CXL VI. sz. okmány (Lotharingiai Ká­roly tábori naplója. Bálint Sándor: A szögedi nemzet. I. rész. MFMÉK. 1974-1975. 72. old. To­vábbá: Török-magyarkori tört, emlékek. Első osztály: okmánytár. II. köt. 405. old.
18. Thaly Kálmán: A székesi gróf Bercsényi család. Budapest. 1888.1. köt. 314. old.
19. Szalay László: A magyar nemzet története, i. m. V. köt. 344. old.
20. Reizner J. i. m. I. köt. 186. old.
21. Uo. I. köt. 225. old.
22. Uo. I. köt. 186. old.
23. Thaly K. i. m. 319-321. old.
24. Reizner J. i. m. I. köt. 186. old.
25. Uo. I. köt. 188. old.
26. Uo. I. köt. 225. old.
27. Uo. I. köt. 180-181. old. Továbbá: Borovszky re­cenziói. i. m. 647. old.
28. Hornyik J. i. m. IH. köt. 190. old. Továbbá: Bo­rovszky recenziói, i. m. 647. old. Vö.: Takáts Sándor: Kísérletek a magyar haderő feloszlatásá­ra. Századok, 1904. 226. old.
29. Reizner J. i. m. IV. köt. Oklevéltár. 217. old.
30. Reizner J. i. m. I. köt. 201. old.
31. Reizner J. i. m. I. köt. 188. old.
32. Reizner J. i. m. IV. köt. Oklevéltár. CLIH., CLII. sz. okmányok; Reizner J. i. m. I. köt. 199. old.
33. Reizner J. i. m. I. köt. 203. old.
34. Uo. I. köt. 227. old.
35. Reizner J. i. m. IV. köt. Oklevéltár. CLV. sz. oki.
36. Reizner J. i. m. I. köt. 230. old.
37. Reizner J. i. m. IV. köt. Oklevéltár. CLIX. sz. oki.
38. Hornyik J. i. m. III. köt. 219-220. old. Vö.: Reiz­ner J. i. m. I. köt. 181-182. old.
39. Reizner J. i. m. I. köt. 192. old.
40. Reizner J. i. m. IV. köt. Oklevéltár. CLV., CLVI. sz. oklevelek.
41. Reizner J. i. m. I. köt. 182. old.
42. Takáts Sándor: Magyar küzdelmek. Révai Ki­adó, 1934.1. köt. 295-296. old.
43. Takáts Sándor: Kísérletek a magyar haderő fel­oszlatására. i. m. 329-330., 335. old.
44. Takáts S.: Magyar küzdelmek, i. m. I. köt. 313. old.
45. Reizner J. i. m. I. köt. 208. old.
46. Uo. I. köt. 208. old.
47. Uo. I. köt. 209. old.
48. Hornyik J. i. m. IV. köt. 52. old.
49. Archivum Rakoczianum. IV. köt. Székesi gróf Bercsényi Miklós főhadvezér és fejedelmi helytartó levelei Rákóczi fejedelemhez. 1704-1713. (Közli: Thaly Kálmán.) Budapest, 1875-1879.11-19. old.
50. Reizner J. i. m. I. köt. 210. old.
51. Uo. I. köt. 211. old.
52. Uo. I. köt. 211. old.
53. Uo. I. köt. 212. old.
54. Reizner J. i. m. IV. köt. Oklevéltár. CLXXXII. sz. oklevél.
55. Archivum Rakoczianum. i. m. V. köt. (Szerk.: Thaly Kálmán.) 137., 221. old.

191

1. Archívum Rakoczianum. i. m. IV. köt. (Szerk.: Thaly Kálmán.) 45-46. old.
2. II. Rákóczi Ferenc fejedelem emlékiratai a magyar­országi háborúról, 1703-tól annak végéig. (For­dította: Vas István.) Akadémiai Kiadó, Budapest,
3. 336., 338-339. old.) Továbbá: Rákóczi emlékirat)
4. Hornyik J. i. m. IV. köt. 127-128. old.
5. Uo. IV. köt. 129. old.
6. Uo. IV. köt. 63., 82. sz. iratok.
7. Rákóczi emlékirat, i. m. 339. old. Vö.: Louis Mi- chel emlékirata a magyarországi ügyekről. Kö­zölve: Rákóczi tükör. Naplók, jelentések, emlék­iratok a szabadságharcról. Szépirodalmi Könyv­kiadó. Budapest, 1973. II. köt. 68. old.
8. Hornyik J. i. m. IV. köt. 130. old.
9. Reizner J. i. m. I. köt. 215. old.
10. Uo. I. köt. 215. old.
11. Hornyik J. i. m. IV. köt. Okmánytár, 74. sz. irat.
12. Reizner J. i. m. I. köt. 216-217. old.
13. Uo. IV. köt. Okmánytár. LXII. sz. irat.
14. Hornyik J. i. m. IV. köt. Okmánytár. 141. old.
15. Uo. IV. köt. Okmánytár. 139., 141. old.
16. Rákóczi tükör, i. m. II. köt. 124. old.
17. Rákóczi emlékirat, i. m. 366. old.
18. Markó Árpád: Herbeville marsall útja Erdély felé 1705 őszén. Hadtörténelmi Közlemények. 1935. 44-51., 52-53., 55., 59. old.
19. Archívum Rakoczianum. i. m. I. köt. 647-650. old.
20. Reizner J. i. m. I. köt. 221. old.
21. Rákóczi tükör, i. m. I. köt. 197-198., 406. old.
22. Hornyik J. i. m. IV. köt. Okmánytár. 163. sz. irat.
23. Archívum Rakoczianum. i. m. I. köt. 650. old.
24. Reizner J. i. m. IV. köt. Okmánytár. 170. old.
25. Rákóczi tükör, i. m. I. köt. 198-204. old.
26. Archívum Rakoczianum. i. m. III. köt. (Szerk.: Thaly Kálmán) 31., 37., 44. old.
27. Reizner J. i. m. I. köt. 196. old.
28. Hornyik J. i. m. IV. köt. Okmánytár. 208-209. old.
29. Ud. IV. köt. Okmánytár. 213-214. old.
30. Tóth István: Kis-Kun Halas története. Kiskun­halas. én. 17. old.
31. Reizner J. i. m. I. köt. 235. old.
32. Uo. I. köt. 236. old.
33. Reizner J. i. m. IV. köt. Okmánytár. CLXXXIL sz. oklevél.
34. Uo. IV. köt. Okmánytár. CLXXII., CLXXIII. sz.

oklevelek. Továbbá: Csongrád megyei Levéltár (Szeged): Szeged város 1712-1713. évi lajstromo- zatlan iratai.

1. Csongrád megyei Levéltár (Szeged): Szeged város 1719. évi lajstromozatlan iratai.
2. Reizner J. i. m. I. köt. 280. old. Továbbá: Csong­rád megyei Levéltár (Szeged): Szeged Városi Ta­nács Jegyzőkönyve. (1724. év: 45. old.);
3. Reizner J. i. m. III. köt. 132. old.
4. Csongrád megyei Levéltár (Szeged); Szeged városi tanács Jegyzőkönyve: 1728. év (492. old.), 1737. év (287. old.), 1732. év (7. old.), 1743. év (november hó 2.), 1733. év (161. old.), 1775. év (16. old.)
5. Reizner J. i. m. I. köt. 263. old. Vö.: Csongrád me­gyei Levéltár (Szeged), Szeged városi tanács Jegy­zőkönyve; 1722. évi lajstromozatlan iratok; jegy­zőkönyv: 1725. év (94. old.), 1733. év (160-161., 194. old.)
6. Reizner J. i. m. I. köt. 336. old.
7. Csongrád megyei Levéltár (Szeged); Szeged városi tanács jegyzőkönyve: 1739. év (434-438. old.)
8. Uo. 1740. év (436., 467., 477. old.); 1741. év (539. old.)
9. Marczali Henrik : Magyarország története II. Jó­zsef korában. Budapest. 1881.1. köt. 401-402. old.
10. Csongrád megyei Levéltár (Szeged); Szeged város közigazgatási levéltára. Az 1779. ápr. 30-i vegyes­bizottsági megállapodások alapján készített terv­rajz és kisajátítási javaslat.
11. Reizner J. i. m. I. köt. 297. old.
12. Tápai-Szabó G.: Szeged erkölcsei a XVIII. század­ban. Szeged, én. 18. old.
13. Vajnai Károly: Hazai régi büntetések. Budapest, 1906.1. köt. 344. old.
14. Tápai-Szabó G. i. m. 85. old.
15. Ráth-Végh István: Mendemondák és történelmi hazugságok. Budapest, 1956.120. old.
16. Uo. 121. old.
17. Uo. 121. old.
18. Reizner J. i. m. I. köt. 297. old.
19. Uo. I. köt. 386. old.
20. Uo. I. köt. 386. old.

276. Palásti László: A francia forradalmi hadsereg katonáinak szegedi hadifogsága. Somogyi-könyv­tári Műhely. 1982/2. szám. 45-53. old. Adatait a Hadtörténelmi Levéltár „Generál Commando” 36-134/1793; 36-651/1974. sz. irataiból; a Szeged

város tanácsülés jegyzőkönyveiből, valamint a bel­városi r. katolikus plébánia halotti anyakönyvei­ből vette.

1. S. C.: Bonyodalmak a szegedi polgárőrség körül 1806-ban. Hadtörténelmi Közlemények. 1926. 222-225. old.
2. Vályi András: i. m. IH. köt. 340. old.
3. Antalffy Gyula: Reformkori magyar városraj­zok. Panoráma kiadó, 1982.296-297. old.
4. Palásti L. i. m. 45. old.
5. Csongrád megyei Levéltár (Szeged); Michael Ber- day aláírásával ellátott levél 1829. január 15.
6. Vájná K. i. m. H. köt. 25. old.
7. Ráth-Végh i. m. 119. old.
8. Urbán Aladár: A nemzetőrség és a honvédség szervezése 1848 nyarán. Akadémiai Kiadó, Buda­pest. 1973. 97-98. old.
9. Uo. 65. old.
10. Uo. 67., 71. old.
11. Uo. 101., 129., 144., 145., 147. old.
12. „Közlöny” c. újság 1848. évi 53. száma.
13. „Allgemeine Zeitung” c. újság 1848. évi 254. száma.
14. Urbán A. i. m. 243., 245., 249., 256. old.
15. Aradi vértanúk. Szépirodalmi Könyvkiadó, Buda­pest, 1979. H. köt. 156. old.
16. Urbán A. i. m. 255., 256., 281., 283—284, 344. old.
17. Uo. 282., 301. old. Vö.: Reizner J. i. m. II. köt. 87. old.
18. Urbán A. i. m. 332. old.
19. Uo. 319., 320., 347. old.
20. Uo. 305., 307., 315., 320., 343. (248. sz. jegyzet).
21. Uo. 102., 112., 149. old.
22. Reizner J. i. m. II. köt. 99. old.
23. Kossuth Lajos 1848-1849-ben. II. köt. Kossuth Lajos az Országos Honvédelmi Bizottmány élén. Első rész. Budapest, 1952. 61-62. old.
24. Uo. 61-62. old.
25. Uo. 77. old.
26. „Nemzetőr” c. újság 1848. október 12-i száma (238-239. hasáb.)
27. „Nemzeti Politikai Hírlap” c. újság 1848. okt. 12-i száma (1-2. hasáb.)
28. Reizner J. i. m. II. köt. 108. old.
29. Kerekes Zoltán: Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc hadizászlói. II. rész. Hadtörténelmi Közlemények. 1972/2. szám. 308. old.
30. Reizner János: A régi Szeged. Szeged, én. 185. old.
31. Móricz Pál: 1848-49-diki szabadságharci csa­tatörténetek. Szeged, 1900. Gönczi József Könyv­kiadása. 38-42., 43-45. old.
32. Thim József: Dél-Magyarország önvédelmi harca 1848-49-ben. Zombor, 1887.1. köt. 286. old.
33. Szántó Imre: A délvidék feladása és Szeged 1848/ 1849 telén. H. K. 1982/3. sz. 483-485. old.
34. Reizner J. i. m. IV. köt. Oklevéltár. 271-272. old.
35. Uo. II. köt. 127-128. old.
36. Olchváry Ödön: A magyar függetlenségi harc 1848-1849-bcn a Délvidéken. Budapest, 1901. 126-127., 136-137., 139., 146-148. old.; Szántó I. i. m. 486. old.
37. Reizner J. i. m. II. köt. 131. old., vö. Szántó I. i. m. 487. old.
38. Olchváry ö. i. m. 142-143., vö.: LukinichImre: Hunkár Antal emlékiratai. Hadtörténelmi Közle­mények. 1926. 373. old.
39. Szántó I. i. m. 491. old.
40. Reizner J.: Régi Szeged, i. m. 206. old., vö.: Reiz­ner J. i. m. IV. köt. Oklevéltár. 206. old.
41. Olchváry ö. i. m. 142-144., Reizner J.: Régi Sze­ged. i. m. 207-211., Reizner J. i. m. n. köt. 138. old., Thim József: A magyarországi 1848-49-i szerb fölkelés története. Budapest, 1940. I. köt.
42. 313-314. old., vö.: Szántó L i. m. 492-494. old.
43. „Közlöny” 1849. 51. szám., „Szegedi Hírlap” 1849.4. szám.
44. Olchváry Ö. i. m. 154-156.
45. Mészáros Lázár: A hadsereg hátrálása. (Közöl­ve: Küzdelem, bukás, megtorlás. Emlékiratok, naplók az 1848-49-es forradalom és szabadság­harc végnapjairól. Szépirodalmi Könyvkiadó, Bu­dapest, 1978.1. köt. 52-53. old.
46. Reizner J. i. m. II. köt. 147-148., 158. old.
47. Móricz P. i. m. 68-69. old.
48. Uo. 69. old.
49. Kosáry Domokos: Görgey. Budapest. 1939. 54- 55. old.
50. Szeremlei Samu: Magyarország krónikája az
51. és 1849. évi forradalom idejéről. Pest, 1867. II. köt. 218. old.
52. Vukovics Sebő: Visszaemlékezései 1849-re. Ma­gyar Helikon. Budapest, 1982.159. old.

193

1. Mészáros L. i. m. 43. old.
2. Uo. 45. old.
3. Brankovics György: A magyar szabadságharc története. Budapest, én. 307. old., Gracza György: Az 1848-49-iki magyar szabadságharc története. Budapest. Én. V. köt. 1060-1067. old.
4. Habermann Gusztáv: Az újszegedi lőportárrob­banás. Somogyi-könyvtári Műhely. 1980/4. sz. 110-117. old., vö.: Báró Mednyánszky Cézár az 1848/49. évi magyar hadsereg főpapjának emléke­zései a szabadságharcról. II. közlemény. Hadtörté­nelmi Közlemények. 1929.230. old.; Mészáros L. i. m. 55. old., vö.: Treuenfels Amon Ritter von, Gustav: Geschichte des k. und k. Uhlanen-Regi- mentes Kaiser Nr. 4. Wien, 1901. Verlag des Regi­mentes. 126. old.
5. Asbóth Lajos: Emlékiratai az 1848-ikiés 1849-iki magyarországi hadjáratról. Pest, 1862. n. köt. 84. 149., 155-157., old.
6. Treuenfels, G.: Geschichte des k. und k. Uhla- nen-Regimentes Nr. 4. i. m. 127. ol .; vö.: FiscHERvon Wellenbom: Gráf Civilart-Uhlaner, in den Jahren 1848 und 1849. Wien, 1897. 357., Wenke, Ernst: Geschichte des k. u. k. 1. Böh- mischen Dragoner Regimentes Kaiser Franz, 1896. Verlag des Regimentes. Prag. 219., Ramming von Riedkirchen, Wilhelm: Dér Feldzug in Ungarn und Siebenbürgen im Sommer des Jabres
7. Pesth. 1850.11-12., 15-17., 31-35., 301-303., 309.; vö.: TreuenfelsRitter von Amon, Gustav: Geschichte des k. u. k. Infanterie-Regimentes Hoch- und Deutschmeister Nr. 4. Wien, 1879. 534-579. old.; Friedmann, Walter: Geschichte desk. u. k. Feldjáger-Battaillons Nr. 12. 1813— 1913. Winterberg, Böhmen, 1913. 124-126., 137. old.; vö.: Latterer Ritter von Lintenburg, Adolf: Geschichte des k. u. k. 15. Infanterie-Regiments Adolf Herzog zu Nassau. Prag, 1874. 347. old.; Gracza Gy. i. m. V. köt. 1100-1103. old.
8. Mészáros L. i. m. 55., 58-65. old.; Berkó István: Az 1848-49. olasz légió. Hadtörténelmi Közlemé­nyek. 1926.459., 462., 464. old.; Ramming, W. i. m.
9. 302-303., 309-331. old.; Breith József: Ma­gyarország 1848/49. évi függetlenségi harcának ka­tonai története. III. köt. A nyári hadjárat. Buda­pest, 1898.229-249. old., vö.: Friedmann, W. i. m. 127-129. old.; Treuenfels, G.: Geschichte des k. u. k. Infanterie-Regimentes Hoch-und Deutsch­meister. i. m. 579-580. old.; Latterer, A. i. m. 347. old.; Az aradi vértanúk. I. köt. Szépiro­dalmi Könyvkiadó, Budapest, 1979.171. old.
10. Lőrinczi László: Rózsa Sándor lóháton és gya­log. Inter Press Magasin. 1979/7. szám, 43-44. old.
11. Reizner J. i. m. II. köt. 178., 233. old.
12. Uo. II. köt. 243-244. old.
13. Uo. II. köt. 243. old.
14. Uo. II. köt. 282. old.
15. Magyar műszaki parancsnokságok, csapatok és alakulatok a világháborúban. (Szerk.: Jacobi Ágost.) Budapest, 1938.28-29. old. Vö.: Csongrád megyei Levéltár (Szeged), 1290/879. sz. irat 3962/ 1880. márc. 27.
16. Dóka Klára: A szegedi Királyi Bizottság (1879— 1884.) MFMÉK. 1976/77.1. köt. 374. old.
17. Csongrád megyei Levéltár (Szeged) Továbbiak­ban: Csml. 21748. sz. 1880.1718. tan. oszt. 1.(1880. nov. 23.), 10705/1880. dec. 25.
18. CsmL. 21/1881. jan. 12. sz. i.
19. CsmL. 11533/80. Itsz. 1881. jan. 17. sz. i.
20. CsmL. 1397/881. 1881. febr. 18. sz. i.
21. CsmL. 1225/881. 1881. febr. 18. sz. i.
22. CsmL. 4146/881.1881. ápr. 14. sz. i.
23. CsmL. Tanácsi iratok, 8701/1881.1881. május 12. i.
24. CsmL. Tanácsi iratok. 6289/1884. mjus 26. sz. i.; Mérnöki Hivatal jelentése. 15.432/1884. júl. 26. sz. i.; Reizner János jelentése: 6289/1884. sz. i.; 28375. sz. i. 1888. dec. 5.
25. Reizner J.: Régi Szeged, i. m. 22. old.

194

Tartalom

Előszó 5

Bevezetés 7

A szegedi királyi vár története a XI-XVI. szá­zadban 11

MOHÁCS UTÁN (1526-1686) 25

Az 1526. évi török hadjárat 27

Szeged a két király háborújának idején (1526-1541) 30

Szeged „fekete farsangja” 1543-ban … 36

A „szegedi veszedelem” 46

Török vár egy magyar városban (1553- 1686) 68

A török uralom bukása (1684-1686) … 87

A SZEGEDI VÁR A HABSBURGOK

ZÁSZLAJA ALATT (1686-1848) 97

Szeged újra királyi vár a két birodalom végvidékén (1686-1699) 99

Szeged vára és a Rákóczi-szabadságharc (1703-1711) 110

Szeged és a magyar szabadságharc (1848-

1849) 144

A VÁR UTOLSÓ ÉVTIZEDEI (1849-1881) 175

A szegedi vár 1850-1879 között. Az 1879.

évi nagy árvíz. A vár lebontása 177

Jegyzetek

187

MIKSZÁTH KÁLMÁN

BESZTERCE OSTROMA

(EGY KÜLÖNC EMBER TÖRTÉNETE)

TARTALOM

BEVEZETÉS

ELSŐ RÉSZ

ESTELLA

MÁSODIK RÉSZ
KEDÉLYES ATYAFIAK

HARMADIK RÉSZ

A TÚSZ

NEGYEDIK RÉSZ

AZ ÉJ

FÜGGELÉK

BEVEZETÉS

Esztendők sora óta együtt szoktam vacsorálni az István főherceg vendéglőben az én igen t. ba­rátommal, gróf Pongrácz Károly képviselővel és tábornokkal. A hosszú téli estéken sokszor csak ketten ülünk a szokott asztalnál, lenge fátyol alatt, amely szivarjaink füstjéből szövődik, s ha már kifogyott az aktuális beszélgetési anyag, szívesen csúszunk kijjebb a jelentől, az élményekben, színekben duzzadó múlt felé. Egymást ilyenkor szinte nem is látjuk, hanem csak a múltat.

Sok, sok év alatt egyszer is, másszor is fölemlegette Pongrácz István grófot, az ő vitézi csele­kedeteit, hadjáratát, egész excentrikus lényét. Rokonok jöttek az asztalhoz; azok ismét új meg új vonást fedtek fel előttem Pongrácz Istvánról. Egy napon rájöttem, hogy a megboldogult gróffal magam is találkoztam volt egy ízben, láttam szemtől szembe és beszéltem vele. Most már érdekelni kezdett az alak, a megírás szempontjából. Kérdezősködtem utána, fürkésztem lelkének rugóit; akik őt közelebbről ismerték, mind azt mondták:

– István grófnak volt esze, de nem sok, ambíciója is volt, de sok; szerepelni akart mindenáron, de látta, hogy mint okos ember nem szerepelhet, megpróbálta tehát mint bolond ember.

Ebben igen sok ráció van. Nálunk a buták és okos emberek egyaránt akarnak szerepelni. Roppant konkurrencia van. István gróf a hálásabb térre vetette magát; beállott bolondnak. S itt gyönyörűen hagyták nagyra nőni, nem előlgetett senkinek.

A Pongrácz-család története tele van középkori fénnyel, ragyogással. Szentmiklósi Pongrácz, kinek fejedelmek voltak adófizetői, Pongrácz Péter, a legszebb magyar levente, ki iránt egy királyné gerjedt boldogtalan szerelemre, a nagypallosú Pál, török fejek lekaszabolója, megannyi vitéz ős, annyi délceg Pongrácz-kisasszony, harmatos arcú, tollas kalapú, aranyos cipellőjű, nagy történelmi alakok anyái később, fehérruhás várkísértetek a legkésőbb…

Olyan ez a családi történelem, mint egy mélységes tó. Aki belenéz, aki belemereng, ha nincs erős feje, megszédül. És István grófnak nem volt erős feje, és nagyon mélyen belenézett.

Elhatároztam, hogy egy elbeszélésre terjedő anyagot kiszakítok az életéből – mint mikor egy vég posztóból kihasít valaki egy mellényre valót.

Csak még az engedelmet kellett megnyernem a család tagjaitól, mert a történet igen friss, hőse nem por, még csak az első álmát alussza a varini sírboltban; még el sem száradtak a koszorúk, amikkel a koporsót befedték a temetés napján.

A család azon tagjai, akiknek szólottam, szívesen beleegyeztek, s mikor az volt a kérdés, hogy költött nevet adjak az elbeszélés hősének, így szólt Károly gróf, a legidősebb Pongrácz:

– Csak hadd legyen az ő valódi neve alatt. Ha ma felkelne a sírjából, ő maga örülne a legjobban, hogy a dolgot nyomtatva olvashatja. Hiszen alkalmasint valami effélére vágyott.

Így aztán, isten nevében, belekezdhetek ebbe a középkori történetbe, melynek egyes szereplői még ma, a XIX. század végén is élnek.

ELSŐ RÉSZ

ESTELLA

Az emberek igazságérzete nem áll valami kifejlett fokon. Ösmertem valaha egy öreg cincárt (görögöt), a Dugali bácsit, aki mikor a török-görög harcok epizódjait mesélték előtte, hogyan döfi le a török könyörtelenül a görögöt, ahol találja, elszörnyűködve pattant fel:

– Oh, a gaz pogány, a gaz pogány!

De mikor aztán az elbeszélő egy kanyarodással arra tért rá, hogy ha meg a görög fogja el a törököt, felkoncolja, olajba süti, szelíden morogta:

– Mit tudja tenni szegény!

(T.i. mit tudja tenni szegény görög! Hát persze olajba süti. Hiszen csak nem sütheti pampuskazsírba, szegény görög.)

Az emberek igazságérzete ilyen mindenütt, még a történelem-írásnál is. A labanc-kuruc világ eseményei is ilyen kétféle igazságérzeten keresztülszűrve maradtak ránk. Nem feszegetjük hát azokat, nem is igen tartoznak a történetünkhöz.

Hanem az az egy bizonyos, hogy mikor a kurucok mind elfogytak, úgy gondolá a király Bécsben, hogy most már azokat is ki kellene irtani, akik csak ezután születhetnének. A király túlment a Herodes ideáin is. De mit tudta tenni szegény!

Meghozták az 1715:42. t.-cikket a várak ellen, lerontatni rendelvén azokat, mert úgy kell annak lenni, hogy a sasfészkek szülik a sasokat. Hát ne legyenek sasfészkek. Nincs már a sasokra többé szükség, csak egy sas maradjon: az örökkévaló sas, a két fejével.

A várakat le kell rombolni, de… (ilyen »de« mindig van a magyar törvényekben s még ha nincsen, is megtalálják) de a kastélyok maradhatnak. Hát mármost mi történt? Hiszen világos. A várra azt mondták, hogy kastély és kegyelmet kapott, ha befolyásos famíliáé volt; a kastélyt pedig, föltéve, hogy gyámoltalan özvegy vagy árvák kezén lógott, megtették várnak és pusztulnia kellett.

Nedec vára is azon a címen menekült, hogy kastély. Igaz is, hogy nem fekszik hegyen, mogorva sziklán, hanem két hatalmas négyszögben terül el közönséges módon, mint egy óriási kaszárnya. Egyebekben valódi vár bástyákkal, felvonó-híddal, toronnyal, tömlöccel, kápolnával, földalatti utakkal, süllyesztőkkel. Még régi muskétás ágyú is volt hozzá vagy nyolc darab.

Ebben a várban lakott néhány év előtt (még tíz év előtt is) Pongrácz István.

Zsolna és Várna között fekszik a Semiramis-hegy, melyen valaha Ludmilla királyné, »a tót Semiramis« palotája állott. Utálatos, kopár hegy, kiélt, kifáradt, nem terem azon semmi élő növény, csak egy-egy szál árvalányhaj, némelykor éjjel elhallatszik a bömbölése egészen Budetinig. Mert azt mondják, hogy a belsejében zúg-morog valami, sejtik is a környékbeliek benne a tűzokádót. No, iszen csak azt lessék. A Semiramis még okádni is lusta.

Hanem a csúf Semiramisért kárpótlásul ott van a gyönyörű vadregényes út Sztrecsnó és Óvár között. Szeszélyes alakzatú sziklák nagy üregekkel (ezek egyikében lakott a hatalmas Nohták madár, aki a Szvatopluk király kisebbik lányát elragadta, feleségül vette, gyermekeket nemzett vele), ezeréves fák, a völgybe száguldó patakok váltakoznak egymással tarkabarkán.

Várnak és várúrnak való hely ez; itt még az őskor szörnyetegei élnek, nem a jelenkoré. Itt nem prüszköl a vonatok gőzgépe, hanem ehelyett az erdei szellem, a Jarinkó köhécsel, akinek csak egy szeme van, az is hátul a nyakcsigolyáján; egyre köhög, s mindenik köhintésénél eltűnik a föld színéről két bocskor, ami összesen egy tótot jelent. Mindenik köhögésnél meghal egy tót. Hát még mikor náthája van a Jarinkónak kolera idején!

Hej, ha a Jarinkót sikerülne valahogy agyonütni, elpusztítani, mindjárt be lehetne vetni zabbal a temetőket.

Mélységes csönd van itt, megdermesztő méltóság, fönség ül a hegyek, sziklák tetején. Kuss! Ide ugyan be nem tolakodik a XIX. század.

Azért élt itt kedvére Pongrácz István, s mintha valami hasonlatosságban lenne a Jarinkóval, bár elöl volt a szeme, mint a többi emberé, mégis hátrafelé látott, mint a Jarinkó a magáéval.

Különben derék szál legény volt, magas, daliás, feltűnő piros arccal, hetyke bajusszal. Nem volt más hibája, csak hogy sántított egy kicsit. Azt is ő maga akarta így. Mikor egy vitézi roham alkalmával megbotlott a lova egy sáncban, olyan szerencsétlenül bukott le, hogy eltörte a lábát.

Persze rögtön elhítták hozzá a gbelai javasembert, a vén Sztrelnyik Matykót, aki értett az eltört lábak helyreállításához, ebmarás gyógyításához s mindenféle kuruzslásokhoz. István gróf rárivallt:

– Meg tudod-e gyógyítani a lábamat?

– Olyan lesz, mint a másik – felelte Matykó.

– No, hát fogj hozzá. De ha nagyon fáj – látod ezt a pisztolyt -, menten keresztüllőlek; ha nem fáj, öt aranyat kapsz.

– Jaj, az nem lehet, hogy ne fájjon – ellenveté Matykó -, csak ha a helyére nem igazítom, de akkor örökre sántítani fog méltóságod.

– Szamár vagy, Matykó! – nevetett a fiatal főúr. – Hát mi szüksége van az úrnak a lábára? Az csak a parasztnál numerus, te ostoba. Nem látom be, mit keressen az én lábam a régi helyén, ha kellemetlenséggel jár az odaköltözése? Gyógyíts engem, öreg, fájdalom nélkül!

Így maradt egész életére sántán, nagy sopánkodására az asszonyoknak, akik mikor meglátták, rendesen felsóhajtottak: »De kár, hogy biceg!« Azok a bolondos asszonyok mindjárt a táncra gondolnak, s a táncnál még az úrnak is a maga lábaira van szüksége. Erre bizonyosan nem gondolt Pongrácz István.

Hanem iszen az asszonyokra sem gondolt sokat, hiába vetették ki rá hálójukat a szomszédos kastélyok kisasszonyai, menyecskéi. Mars miatt hozzá nem férhetett Ámor. A folytonos háborúzások…

Hogyan a háborúzások? Hiszen a közeli emberöltőben nem ivott a mi vizeinkből ellenség lova, sem odakünn nem jártunk hódítóban.

Úgy, de Pongrácz István a maga szakállára viselt háborúkat. Montecuculli szerint eddig a háborúhoz három dolog kellett: pénz, pénz és pénz, és a pénzmagon kívül is kellett még hozzá két összeveszett hatalom. De Pongrácz enélkül csinálta. Ő saját maga ellen viselt hadjáratokat. A nedeci várhoz csinos kis uradalom járult, annak a földjeit, rétjeit kiadta használatul a parasztoknak hadiszolgálatok fejében. Valahányszor feltűzték a vár fokára a harci zászlót a Pongrácz-címerrel, a kürtöt tartó kézzel kék mezőben, s megfújták a kürtöt a vártoronyban, gyülekezniök kellett a parasztoknak a várudvarra, ahol is egyszerre átalakultak katonákká. De

különben is gondoskodtak róla Pongrácz hajdúi, akik bárányvérbe mártott karddal járták sorba a parasztházakat:

• Vojna bude ludja! (Háború leszen, emberek!)

A vár fegyverterme tele volt régi vitézi ruhákkal, páncélokkal, jelmezekkel, a Mátyás korabeli fekete-sereg egyenruhájától kezdve le egész a vasas németig. A szegény tótokat ezekbe a ruhákba bújtatták. Volt ott török spáhi, Rákóczi-felé brigadéros, Svehla vitéz, keresztes lovag, s mintha egy középkori katonai temető alakjai egyszerre ugrottak volna ki Mihály arkangyal trombita-szavára a sírjaikból és valamennyien tótul beszélnének, még Gara palatinus is, akinek a ruháit Nedec várában őrizték, és most Moravina Petro, a gbelai molnár izmos tagjait fedték.

• Na dve stranke chlapci! (Két pártra szakadjatok fiúk!)

Egy nyugalmazott csász. kir. őrnagy, Forget nevű, volt az ellenség vezére, ki Gbelán lakott, s ezért a vezéri hivatalért ötven pozsonyi mérő búzát és egy hízott ártányt húzott évenkint Pongrácztól. A két részre osztott sereg egyik felét ő vezette a kocka szerint, vagy ostromra, vagy védelemre. Mert Forget és Pongrácz közt kocka döntött, vagy a levegőbe dobott pénzen a »sas« vagy »írás«. Aki jót dobott, az választotta a pozíciót, vagy kimenni és ostrommal bevenni a várat, vagy bent maradni és nem engedni az ellenfelet a falak közé. Sokszor napokig, hetekig tartott az ádáz ostrom. Kirohanások, nyílt ökölütközetek a vár előtt, az egész környék nagy derültségére, s bizony a fizetett ellenség, Forget uram, úgy elagyabugyálta néha Pongrácz Istvánt, hogy ágyba kellett feküdnie. Mindez a maga középkori formájában ment; a háború után, ha a gróf győzött, Te deum-ot tartottak a várkápolnában, amelyre a környékbeli urak és hölgyek is hivatalosak voltak. A Te deum után magnum áldomás következett, ökörsütés a hadaknak, bál fent a termekben az úri résznek.

Ámbátor a rangbeli emberek nem igen engedték a maguk feleségeit és leányait a nedeci várba. A kurtanemesi házakból teltek ki a női vendégek, a rangbeli urak azt mondották:

• Nincs asszony a háznál, hát nem vihetjük mi sem a fehérnépeinket.

Amire aztán felkacagott Pongrácz István:

• Hát majd szerzek asszonyt a házhoz.

És a legközelebbi zsolnai vásáron, ahol valami kopott cirkusz-társulat mutogatta magát, mikor meglátta Donna Estellát kurta kétaraszos atlaszszoknyájában és annak a csodálatos produk­cióit, magához intette a cirkusz-igazgatót.

• Hogy adod nekem azt a kisasszonyt?

Az igazgató lekapta fejéről a sapkáját és mély alázattal mondá:

• Hatszáz forintért.

István gróf kivette a tárcáját és fizetett.

• Hadd szálljon le a lórul az a személy. Azután vitesd el a kocsimra, direktor; ott áll a nagyvendéglő udvarán.

Donna Estella csinos leány volt, pompás idomokkal, nagy mellel, hajlékony, mint az acélpenge, vörhönyeges haja jól illett vakító fehérségű, kissé szeplős arcához. Szemei nem voltak sem egészen kékek, sem feketék. Éppen a szemek különös alakja és színe tette a leányt érdekessé. Mintha két besztercei szilva villogna, csillogna a rőt pillák alatt.

Sajátságos japán típus volt, bár a direktor nehezen hozta Japánból, de Granadából sem, mivelhogy Donna Estella, azonkívül hogy németül, tótul tratyogott valamit, csak magyarul beszélt, azt is gömöri akcentussal.

Nem sokat ért. Látszott a szemeiből, az arcából, egész lényéből, hogy már nagyon sokat tapasztalt. A sok tapasztalat pedig csak a férfiúnak ékesség.

De nem is valami gyöngédebb érzelmek húzták feléje István grófot, csak egy ötlet, hogy valami asszony legyen ezentúl a várban. Egy várasszony.

Az ördögbe is, ez pompásan fog festeni. Az ódon szekrények a várfolyosókon úgyis tele vannak aranypaszomántos szoknyákkal, asszonyi kacabájokkal, piciny karmazsin csizmákkal, gyöngyvarrottas cipellőkkel, hadd viselje őket valaki. Bolondságnak is elég bolondság lesz, de ezenfelül ki is fizeti magát.

Így került Donna Estella a nedeci várba és lassan-lassan nélkülözhetetlen lett a grófra – ki tovább élt az ő különcködéseinek. Délelőtt kisebb hadgyakorlatokat tartott cselédjeivel és az újoncokkal, akiket lépni tanítgatott.

• Szeno – szlama, szeno – szlama! (Szalma- és szénacsutak volt lábaikhoz kötve.) Estella, mint markotányosnő, rövid ruhában, csinos patrontáskával, két kulacsból bort és rozspálinkát szolgált fel a katonáknak. Aki jól viselte magát, szabad volt neki az Estellát megcsókolni. A hadjáratoknál mint amazon lovagolt és verekedett a gróf balján. Pont délben messze, egész Moisig, Podzámekig elhangzó kürtszó jelentette a környéknek, hogy Nedec várának ura ebéd­hez ül. Minden program szerint ment. A hatalmas ódon lovagterembe, mely ebédlőül szolgált, már úgy nyitott be Estella, mint egy középkori várasszony, brokátselyem-ruhában, tollas barettel; széke mögé szőkefürtös, selyemharisnyás apród állt, ezüstvirágos kék bársony rokokó frakkban, egész térdig érő skófiummal kivarrt, fehér atlasz mellényben.

Az asztalhoz ülők kezet csókoltak az úrnőnek, elsőbben maga Pongrácz István, lovagi módon térdeplőre hajlítva a jobb lábát, amelyikre nem bicegett, utána az »ezredes« (voltaképpen tiszttartó), Pamutkay János, azután Holub Mihály udvari káplán és a »hadsegéd« (voltaképpen Kovács János várnagy), majd a »saját lengyelem«, ahogy Pruzsinszky Szaniszlót nevezte, s végre az íródiák, Bakra Ferenc, ki a hadjáratok történetét írogatta tornyos cellájában, szép kalligrafikus betűkkel, pergamen levelekre, úgy, mint réges-régen volt szokásban.

Minden ételt előbb a várnagy kóstolt meg, s ha őkegyelmén nem látszottak mérgezési tünetek, akkor sorba ment a tál. A pecsenyénél felállott Pongrácz István s egy felköszöntőt mondott Ferenc József király egészségére (mindennap azt az egy felköszöntőt), amikoron is három mozsár-lövés dördült el odakünn. A következő tálnál a többi urak közül emelkedett fel valamelyik, aki soros volt, ékes szavakban kiemelve Nedec urának érdemeit és hadi vitézségét, mire újra három mozsár pukkant el a vár előtti sáncban.

Ebéd után csibukra gyújtott a várúr s környezetével kiült az erkélyre, egy nap úgy, mint másnap, intvén a várnagynak:

• Hozza elő kegyelmed a kincstárt!

Kovács János elő is hozta a »kincstárt«, körülbelül egy rőfös zacskót, amely tele volt rézkrajcárokkal, imitt-amott úszkálván köztük egy suszter-tallér.

Künn az erkély alatt már össze voltak gyűlve a környék gyerekei, koldusai és léhűtői, várván a mindennapi pénzszórást. Különös öröme telt ebben István grófnak, amint belemarkolva a zsákba, két kézzel hajigálta le a garasokat és krajcárokat olyanformán, mint mikor búzát vetnek, hogy a pénzek minél szélesebb ívben szóródjanak el az árokba, a bozót közé, a tövises

bokrok alá. No, volt ott zsibongás, lárma és dulakodás, amint egymás hátán bukfencezve rohantak a zsákmány után. István úr úgy kacagott, tapsolt, mint egy gyermek.

Az erkélyről, miután a pipák kiégtek, a csontterembe vonultak az urak, kivévén a káplánt, annak nem volt szabad.

• Az úr szolgája ne mászkáljon az ördög vermeibe – figyelmeztette István gróf mindannyiszor. A káplán nem ment be a csontterembe, ahol minden csontból volt (minden bútora szarvas­agancsokból készülvén), de a leggonoszabb csont volt Estella, aki már ott várta őket trikóban, kurta tüll szoknyában, mely a csípőit verdeste kacérul, mint a lepkeszárny.

A terem át volt idomítva trapéz-mutatványokra, s Estella kedvvel csinálta nyaktörő produk­cióit, mígnem István gróf végigheveredve a pamlagon, elszenderedett. Akkor azután beszűntek a mutatványok, az urak és Estella kiosontak lábujjhegyen, és csak az apród maradt benn, hogy egy-egy zöld gallyal a legyeket kergesse s az alvó főúr arcára hűs szellőt hajtson.

De még ezzel nem telt be a napirend. Mikor a gróf fölébredt, kikocsizott, ha ugyan Estella megengedte, mert Estella úgy tett, mintha szerelmes volna bele, mintha őrjöngne utána. Valószínű, hogy csak ravaszkodott, hogy csak a szerencséjét akarta megalapítani. Azt gondolta magában: »Ez a bolond gróf utoljára is feleségül vesz, ha okosan viselem magamat.« És próbálta magát okosan viselni. Mikor át akart kocsizni valamelyik szomszéd kastélyba, ahol kisasszonyok is voltak, Estella a kellő pillanatban odaugrott és a négy prüszkölő ló elé vetette magát, szétszórt hajjal, a szenvedélytől égő arccal kiáltva:

• Csak az én holttestemen keresztül megy ön oda!

Máskor pedig, amint megindult a négy ló, egy hirtelen iramodással felugrott az ostorhegyes hátára és ott ült a szőrén, hosszú kék ruhája úszni látszott a ló balján, mint egy felhő, kivette a zsebéből a kötését, s míg a ló száguldott alatta, hányta-vetette a kevély fejét, ő egészen nyugodtan kötögetett. Igazán olyan szép volt ilyenkor, mint egy boszorkány. A népek útközben, ha így látták, ugyancsak vetették magokra a keresztet.

István gróf pedig részint nevetett, részint bosszankodott. »Csak nem mehetek így szégyen­szemre Motesiczkyékhez!« Otthon azután vette a korbácsot, és, mint valami makrancos gyereket, ütötte, verte Estellát, hogy kék foltok maradtak a vállain napokig.

Az csak összeszorította az apró egérfogait és gondolta magában:

»Jól van, csak üss, de azért mégis Pongrácz Istvánné lesz belőlem.«

Ez ugyan nem látszott valószínűnek, mert Pongrácz István csak úgy szerette Estellát, ahogy egy állatot szokás, egy ügyes kutyát; meg se látta benne a nőt. Hiába várta a szép komédiásné évekig, hogy egyszer csak vacsora után mégis kedve támad kifűzni a saját kezeivel a ruhaderekát.

Nem, nem. Hisz vacsora után más volt a programon. A vacsora után együtt borozgatott a lengyelével, Pruzsinszky Szaniszlóval (hiszen minden jóravaló várban kell, hogy legyen egy lengyel). Pruzsinszky anekdotákat beszélt neki és mindenféle történeteket, amiket jártában-keltében fölszedegetett.

Mikor a tizenegy órát ütötte, megveregette a Szaniszló vállait:

• Derék ember vagy, lengyelkém, soha ki nem fogysz a beszédből, hanem most már eredj a szobádba és feküdj le. Az inas majd bevisz egy kulacsot a párnád alá, hogy ha éjjel fölébredsz, húzhass belőle egyet.

Azután maga is bement a hálószobájába, levetkőzött és behívta az apródját, meg a diákot.

Az apród a lábait vakarta, a diák pedig ősei történetéből olvasott fel fejezeteket. Az ősök elringatták a hóbortos unokát, ki tovább szőtte azt álmában, amit ők megkezdtek, s ki tovább csinálta másnap ébren, amit éjszaka ő közöttük álmodott.

Hogy bolond volt-e Pongrácz István? Ki tudja! A vélemények megoszlottak efelett a környéken. Bolond-e valaki azért, hogy úgy él, mint egy király? Hogy az emberi akarat erejét tovább nyújtja, mint a többiek. »Én nem akarok a XIX. században élni, visszamegyek a XVII-ikbe, mert nekem úgy tetszik. Az idő jöhet, mehet, de engem nem visz, oda állok, ahová akarok.«

Normális agyvelő volt-e, egy kis különcködéssel, vagy pedig tényleg hiányzott az egyik kereke? Nyegle allűr volt-e nála ez a várurasdi, vagy betegség? Hisz minden egyébről okosan, rendszeresen beszélt és gondokozott.

Meglehet, hogy az embereknek nemcsak a sorsát gyúrják át a viszonyok, hanem az agyvelejét is. Ha nem örökölt volna egy várat Pongrácz István, talán lett volna belőle ügyvéd, orvos és nem tudom én mi; de mert egy várat örökölt és egy várhoz való nevet, hát lett az »utolsó várúr« ahogy magát a leveleiben aláírta.

De különben az őrültség relatív dolog. Az abnormis embernek a rendes ember látszik különösnek. S ha az abnormis emberek volnának többségben, akkor talán a rendes eszűeké volna a Lipótmező.

Nem, ezekbe én nem avatkozom, egyszerűen úgy beszélem el Pongrácz István dolgait, ahogy történtek.

Ő maga is tudott arról, hogy bolondnak tartják, s szinte jólesett neki. Egyszer Podzámeken megszólított egy cseperedő parasztleánykát:

• Hogy hívnak?
• Ancsurkának – szólt a leányka reszketve, haloványra váltan.
• Ugye félsz tőlem? Ugye azt mondták neked, hogy bolond vagyok? No, ne hazudj, valld meg, hogy azt mondták. Itt van az ujjam az orrodon, megösmerem, ha nem szólsz igazat.
• Hát igaz, azt beszélik.
• No látod. Ezek az emberek! (Szomorúan mosolygott.) Pedig lásd, senkit se bántok. Jó ember vagyok én. (Megsimogatta a gyermeklány szőke haját.) De te is derék leány vagy. Mit hozzak neked a városból?

A gyermek elpirult, fölemelte köténykéjét az arca elé s az alól selypíté szégyenlősen:

• Egy kis festéket hozhatnál, uraság!
• Ejnye, te kis ringyó! – kiáltá a gróf hirtelen megdühödve, s úgy vágta pofon két oldalról, hogy majd kicsattant az orcája a vörösségtől. Nem kellett ahhoz már festék.

Undorodott némelykor az emberektől, a mostaniaktól, az élőktől. Szíve ott volt a régieknél, órákig elnézte a Medicis Katalin arcképét (abba volt szerelmes), gyakran hozott neki virágot is, teletűzdelte a kép rámáját szegfűkkel, jácintokkal. Hiszen a jácintokat szerette Katalin!

Így élt, semmit se törődve a jelennel (újság nem járt a várba), mindennap az az élet, és soha abban évek hosszú soráig semmi változás; reggel mise, aztán hadgyakorlatok, délután a pénz­szórás, trapéz-produkciók a csontteremben, este korhelykedés a lengyellel. A körülötte lévő emberek is maradtak a régiek és apródonkint olyan bolondok lettek, mint az uruk; kezdték komolyan elhinni, hogy egy középkori oligarchát szolgálnak a középkorban és hogy mindez egész rendben van, csak a káplán, Holub kötötte ki magának a jövő évi konvencióban, hogy ő

is bejárhasson ezentúl a csontterembe. (Hát igaz is, miért ne gyönyörködhetne ő is a művészetben?)

Nem, talán sohasem történt volna semmi változás a várúr életében (s én most meg se írhatnám ezt az elbeszélést), ha olyan bolond szomszédjai nem lettek volna, mint Behenczy Pál báró és a fia, Károly.

A lapusnyai szelídgesztenye-erdő fölött, egy kődobásnyira a fürge Vágtól, amelyen a »tót flotta« jár (fát és terményeket szállító tótok talpakon), egy völgyhajlásnál kibukkan a Behenczyek várkastélya. Van az tán ezer esztendős is; olyanok a falai, mint a korom. Elha­gyatva, dűlőben áll itt, lakatlanul, a balszárnya össze is horpadt, csak a jobboldal áll a hatalmas toronnyal, melyben csak akkor kondul meg a harang, ha egy Behenczyt temetnek valahol a világon.

A Behenczyek roppant gazdagok voltak; mikor Pál úrnak az apja meghalt Bécsben, így szólt fiához halálos ágyán:

– Annyi aranyat hagyok, fiacskám, hogy megolvasztva leves helyett eszed, bor helyett ha iszod, még se bírsz rajta túladni.

Két nagy uradalom volt Trencsénben (a vitéz Thurzók után), egy az Alföldön, palota Bécsben, Pesten, tömérdek készpénz, műkincs.

S mégis mind elfogyott. Mert hát Behenczy Pál nem levesre és borra olvasztotta fel az aranyakat (így nem bírt volna velök), hanem asszonyi csókokra, az az igazi nektár.

S amit azok a dámák meghagytak, akik magukat festik, azt aztán segítették elvinni azok a többi dámák, akiket Giergl festett a kártyalapokra.

Egyszóval minden elúszott, Behenczy Pálnak negyvenéves korában nem maradt egybe, csak egy Károly nevű kamasz fia és a Vág melletti ócska kastély, ahonnan a predikátum van, de az uradalom nélkül. Az a zsidóé.

Nem volt egy talpalatnyi földjük sem, csak amin a kastély állott, s hogy mégsem voltak földönfutók, azt Behenczynének (egy gróf Czobor-leánynak) lehet köszönni, ki férjétől elhagyatva halt meg Grácban, s tíz-tízezer forintnyi évi vitaliciumot hagyott fiának és férjének.

A vitaliciumot félévenként kapták, s volt akkor hegyen-völgyön tivornya, muri, míg az összegből tartott. A fiú Bécsben lumpolt, az apa Pesten vagy megfordítva, de sohasem együtt. Hanem iszen mennyi ideig tartott nekik ötezer forint. Tíz-húsz napig! A félév első hónapjának végén már összehozta őket a nyomor a trencséni ősi kastélyban, ahol aztán úgy tengették életüket öt hónapig (mire ismét eljön a kiröpülés ideje), mint Toldi Miklós lova.

Egy vénasszonyuk volt ott, aki a kastélyra felügyelt, az főzött volna nekik, de a vénasszonyhoz egy éléstár is kellett volna, s az már nem volt. Úgy éltek, mint a nomád népek. Vadakat ettek, ha lőttek és halakat is, ha a Vágban fogtak.

De ha vad nincsen, olykor jó a szelíd állat is. Hiába, az ember olyan különösen van alkotva, hogy az éhségét még az a tudat sem csillapítja le, hogy ő báró. Sok eltévedt falusi tyúk és liba halála pecsételte meg ezt az alapigazságot. Sőt Károly úrfi egyszer esti szürkületben egy ártatlan borjút is lőtt a Szlabi Miklós lucernásában.

A borjú, a tyúkok és a libák szegény parasztoké voltak, akik sok galyibát, sok lármát csináltak emiatt; jártak panaszra fűhöz-fához, de én istenem, ilyen csekélységekért csak nem lehetett Behenczyéket kikérni a főrendiháztól!

Végre is a környék vénei lecsillapították a haragos utódokat:

• Ugyan ne panaszkodjatok, szamarak, hogy a Behenczy urak szegények, éhesek, és hogy valamit ehessenek, azért pusztítanak benneteket. Ez a jó. Ez a természetes. Egy-két tyúkocska nem a világ! De láttátok volna őket gazdagon, negyven év előtt, mikor jól voltak lakva. Akkor volt meg a jó étvágyuk. Az volt csak a pusztítás, amit akkor műveltek közöttünk.

Jó időben, nyáron még csak eljárogattak ide-oda vendégnek a közel lakó apró nemesekhez és papokhoz, de a téli félév keserves szokott lenni – a vígan töltött elejét kivéve. A négy-öt pénztelen hónap valóságos örökkévalóság egy ilyen odúban, hitel nélkül, mód nélkül, elzárva öles hóval, járatlan utakkal a világtól.

Nyáron a nyomorúság úgyszólván incselkedik az emberrel, de télen őszinte, kiállhatatlan. No, de egy jó oldala mégis van, hogy közel hozza azokat, akik benne leledzenek. Lám, amint megkapják a pénzt, a félév első napján, a bőség, mint ahogy a fazék széttolja a parazsat a tűzhelyen, elszakítja az apát és fiút, míg a nyomor aztán újra összehozza őket, mint a lapát a hamut.

Egy ilyen téli campagne alatt istennek tetsző egyetértés volt köztük. Megosztották barátságosan az életgondokat, s gyakorta szólt így az öreg:

• Mindenünk fogytán van, borunk, dohányunk, élelmünk. Láss valami után!

Károly báró ügyes, élelmes, ötlet-gazdag s csinos fiatalember volt. Egy kis svihákságot sem kellett kérnie a szomszédból; ha nekiindult, többnyire sikerrel járt s egypár napra valót beszerzett. Hiszen mindig akad valaki, akin lehetséges egy kis eret vágni. Az isten bölcsen rendezte be a világot – nem ok nélkül teremtette az ostoba embereket. Ezek a leghasznosabbak.

Mire a Károly szerzeménye elfogyott, addig az öreg Pál báró (ámbár még nem volt öreg, csak negyvenhét éves) okvetlenül kieszelt valamit, önként ajánlkozván: »Most rajtam a sor«, s ez a kölcsönös támogatás apa és fiú között igazán megható volt. Mert a kölcsönösség az igazság. Semmi sincs ingyen. Lári-fári, hogy Illést egy holló táplálta. Vagy ha táplálta is, bizonyosan volt rá valami különös oka.

Hanem egyszer, tél vége felé, nagyon megnehezedett ez az élet. Ilyenkor van a felföldön az ínség, kivált ha ősszel nem adott nekik a föld elég krumplit. A gondviselés a tótokkal a krumpli útján beszél. Ha sok krumpli van, az annyit jelent: »Szeretlek, tótocskák, szaporodjatok!« Ha nincs krumplitermés, akkor az istenke haragszik: »Minek vagytok ti a világon, tótocskák?« És a Jarinkó ilyenkor még jobban elkezd köhécselni.

Az általános szegénység még jobban megszorongatta az ócska kastély lakóit. Bolond egy matézis. Ha az egyik semmihez egy másik semmi jön, hogy az akkor még kevesebb! Pedig úgy volt. Rozsákné egy napon kikaparta fakanalával az utolsó maradék zsírt is a bödönből, mikor az utolsó galambfiókot megsütötte, azután odaállt a báró urak elé és ünnepélyesen lekapcsolván a gazdasszonyi kötényét, azt kérdé:

• Hát holnap mit eszünk?
• Azt maga tudja, Rozsákné. Hát mi van még?
• Főzni való semmi.
• Hát sütni való? – kérdé Pál báró.
• Ez a csíz itt! – felelte Rozsákné gúnyosan, a kis fakalitkára mutatva, ahol egy sovány csízecske gubbaszkodott. – Nincs már itt egyéb élő állat. Mert a macskánk, a cirmos is elvándorolt, mert nem bírta tovább a koplalást, felszedte szegény a sátorfáját.
• Kár érte, mert szükség esetén meg lehetett volna enni.
• No, csak ne nyugtalankodjék, asszony néni (nagy ínség idején mindig asszony néni volt Rozsákné, a bőség napjaiban ellenben »vén boszorkány«). A baj kétségtelenül a nyakunkon van, de majd lerázzuk. kiokoskodunk a fiammal valamit. Inkább nézzen le kend, nénike, a pincébe, és turkálja fel jól gereblyével a homokot, hátha találna még ott valahol egy palack bort.

Rozsákné lement a pincébe, de könnyebb lyukas hídon aranyat találni, mint abban a pincében bort, hát persze nem is talált.

Azalatt a bárók elfogyasztották a három galambfiókot (csak már legalább töltelékjük volna), aztán meghányták-vetették a legközvetlenebb jövőt, s abban állapodtak meg, hogy Károly báró legott átmegyen Krivánkára a paphoz (aki iskolatársa volt) és vagy tíz forintot kér tőle kölcsön. De ha öt lesz, akkor is jó.

Rögtön is útra kelt a fiatal báró, s nagy aggodalmakkal, reményekkel várta az öreg, ráhagyván, miket vásároljon útközben. Egy verdung dohányt a zsidótól, vásároljon két font húst a mészárostól, egy kis cukrot, kávét a lapusnyai boltostól.

Az est is beköszöntött, de Károly nem jött, az öreg éjfélig várta, csak egyre nem jött. Minden neszre fölriadt, nyugtalan lett, végre felköltötte Rozsáknét is.

• Képzelje csak, a kis báró nem jött haza.
• Hát bánom is én – szólt Rozsákné nagyot ásítva és a másik oldalára fordult a vacokban. – Rossz pénz el nem vész.
• Félek, Rozsákné, nagyon félek.
• Mitől fél?
• Hogy, teszem azt, megették a farkasok.

Erre aztán a Rozsákné is felkelt, felöltözött és elpityeredett.

• Csakugyan, a farkasok. Meglehet, uram, meglehet. Kivált, ha olyan éhesek voltak, mint mi vagyunk.

Pál báró bement a szobájába, lehajtotta a fejét az asztalra, úgy látszott, mintha egészen össze volna a lelke zúzva, mintha sírna. Mindenféle gondolatok kavarogtak a fejében. Hátha nem kapott pénzt? Hátha kapott és elköltötte? Vagy ha valami baja esett útközben?

• Szegény uram, mégis jó ember! – sóhajtott Rozsákné, mikor így látta. – Mennyire szereti ezt a fiacskáját!

Azután addig nógatta, míg befeküdt az ágyába.

• No, nem lesz semmi baja, no, csak feküdjék le a méltóságos úr. Ne vesztegesse azt a drága testi erőt a lelki töprengésekre. Pihenjen le, uram. Én majd ébren várom a kis bárót, és ha eljön, felébresztem.

Pál bárónak rémes álmai voltak. A farkast látta álmában, aki megtámadja Károly úrfit a lapusnyai erdő szélén és széttépi, fölfalja. Egyszer csak, amint lakmározik belőle, ráakad a zsebében a dohányra, amit a zsidótól hoz, megszagolja s egy nagyot prüsszent, de olyan nagyot – hogy erre fölébredt Pál báró.

Fényes nappal volt már, és voltaképpen ő maga, Pál báró prüsszentett, olyan füst-macska ment az orrába Károly úrfi pipájából, ki apja ágyánál ült és kedélyesen pöfékelt.

• Hát itt vagy? – kiáltá az öreg örvendezve. – No, kutyamája, csakhogy itt vagy. Hát mármost beszélj! Megvan-e a pénzecske?

Károly úr megcsörgette feleletül a zsebeit.

– Mennyit adott?

• Tíz forintot – mondá vidáman.
• Derék iskolatárs! Mégis veszed hát valami hasznát, hogy iskolába jártál. Talán, ha húszat kértél volna.
• Lesz több is – felelte a fiú rejtélyesen. – Ez csak előleg.
• Hogy-hogy? – kérdé az öreg tompán.
• Ez egyszer fülön fogtam a szerencsét.
• Ne beszélj!
• A krivánkaiak templomot építettek, amint tudod, a tornyuk is készen van már, csak a harang hiányzik bele. A pap elbeszélte, hogy együtt van a pénzük a harangra, kerek hatszáz forint, s hogy holnap indulnak Besztercebányára megvenni. Bárcsak olyan harangot kaphatnának – mondá -, mint ez a mienk a toronyban. Szóból szó lett, atyám, eladtam nekik a harangunkat!

Az öreg Pál csak úgy nyelte a szót egy darabig, hanem az utolsó mondatnál elöntötte a harag, vörös lett, mint a skarlát posztó, és kiugrott az ágyából.

• Alávaló korcs fajzat! – kiáltá rikácsolva, az öklével rohanván a fiúnak, ki az ajtó felé hátrált.
• Hát volna lelked elpocsékolni a szent harangot, mely ősatyáidat elsiratta? Nem! Soha, soha! Takarodj ki a házamból, elfajzott utód. Sohasem akarlak látni többé. Én kikergetlek innen és megátkozlak.

Kezeit átokra emelte fel, szemeiben s arcán a Behenczy bárók arisztokratikus gőgje fénylett.

Rozsákné rémülettel rohant be s aztán a saját testével fedezte a Károly báró menekülését, ki leakasztván köpönyegét, fogta a hegymászó botját, félrecsapta a kalapját, s fütyörészve indult el vándorútjára Nedec felé, gróf Pongrácz Istvánhoz.

Dél felé lassan-lassan lehűlt a Pál báró haragja, s megszólítá a sírdogáló Rozsáknét:

• Hát kend, vén banya, mit pityereg? Öltözzön inkább fel, húzza fel a csizmáját, aztán menjen át íziben Krivánkára és mondja meg a papnak, hogy tiszteltetem, és ha lehet, még ma jöjjenek el a harangért.

A vén asszony ijedten vetett magára keresztet.

• Én uram teremtőm, hát akkor miért haragudott annyira Károlykára?

Pál báró elmosolyodott.

• Nem volt az harag, Rozsákné, hanem csak egy kis politika.

Hát igaz is, nem való a gyereket rontani, hogy most a hatszáz forintot megossza vele; elég nagy a világ, hadd menjen és keressen magának valamit.

Az elkergetett fiú egyenesen Nedec várába tartott, beállítván Pongrácz Istvánhoz, megvedlett ruháiban, lucskosan, zúzmarásan, veres orral, veres fülekkel, úgy nézett ki nagy smaragdzöld köpenyében, mint egy garabonciás diák.

A várúr csak nagynehezen ösmert rá:

• Ohó ne, te a fiatal Behenczy vagy. Hát mit kívánsz tőlünk? (Szerette használni a fejedelmi többest.)

Károly úrfi pszichológus volt, mindig arra törekedett, hogy ad hominem beszéljen; kihez-kihez a maga hangján. Színészi pózba vágta magát.

• Vitéz bátyámuram! Eljöttem udvarodhoz, hogy itt oldaladnál megtaláljam a szerencsét.

Minden szó olyan volt, mintha hájjal kennék a hátát, de mégis közbevágott:

• Rossz helyen jársz, öcsém, itt nem a szerencse lakik, de a becsület.
• Éppen azért hoztam ide kardomat – folytatá a kis báró pátosszal – a te szolgálatodra.
• Ősi kardodat? (István gróf felkacagott és kacagása ijesztő volt, mint az őrülteké.) Ezt a dorongot, hahaha!

Az úrfi nem jött zavarba, mosolyogva lógatván kezében póznaszerű botját.

• A bot is kard a vitéz ember kezében, bátya, míg ellenben a kard se más piszkafánál a gyávánál.
• No, ez derekasan van mondva, leülhetsz. (Még csak most kínálta meg üléssel.) És most már mondd meg nekem, mi szél hajtott ide?

Károly elbeszélte, hogy az apjával meghasonlott, az öreg el akarta adni a tornyukbeli Rákóczi-féle harangot Krivánka községének, a fiú nem tűrhette, hogy az elődök örömének, bánatának hirdetője arra degradálódjék, hogy szurtos parasztokat sirasson s piszkoslábú tót leányokat hívogasson misére, vecsernyére, s elkeseredésében elbujdosott a meggyalázott ősi hajlékból.

• No, ez derekasan volt téve – kiáltott fel Pongrácz; – itthon vagy itt, öcsém, ezentúl. Hanem hát lássuk csak, milyen foglalkozásban. Mert énnálam mindenki dolgozik. Mihez értesz?

Károly úrfi elgondolkozott.

• Mindenhez – mondá kisvártatva.
• Azaz semmihez. Tehát lengyelnek volnál alkalmas. De lengyelem már van. Milyen tudományt tanultál?
• A doktori tudományt. Orvosnövendék voltam.
• Báró létedre?
• Anyám óhajtására történt. Anyám idegbeteg asszony volt, víziói, hallucinációi voltak. Valami hóbortos szellem azt súgta neki, »fiad fog meggyógyítani«, s ezért aztán erőnek-erejével orvosnak neveltetett.

István gróf felsóhajtott.

• Hallottam erről valamit. Anyád az utolsó Czobor-lány volt. S igaza lehetett neki. Azt beszélik, hogy temiattad való bánatában halt meg, s ha meghalt, meggyógyult. Te gyógyítottad meg.

Az utolsó Behenczy bűnbánóan horgasztotta le fejét, nagy fekete szemeiből könnyek szivá­rogtak. Kész színész volt.

• Egy gyermekkori stikli volt. Szánom-bánom.
• Anyád nevét írtad egy váltóra. Igaz?
• Igaz – szólt reszketeg hangon, zokogásra fakadva.

Pongrácz István nem szerette a síró férfiakat, idegesen dobolt ujjaival az asztalon, aztán rápattant indulatosan:

• Ne bőgj, te csacsi! Nem vagy te asszony! Hanem igyekezz észre térni. Gyerek voltál, amit csináltál, nem számít. A gyerekek ostobák, csak a csecsemők okosak. A csecsemők igazi zsenik. Nem ösmertem még tíz éven aluli gyereket, aki ne lett volna lángész. Az emberi lény tízesztendős korában kezd szamár lenni, és némelyik nagyon sokáig folytatja. De nem erről van most szó, Behenczy, beszéljünk a te jövődről; ha az orvosi tudományt tanultad, hát meg­fogadlak udvari orvosomnak. Ezentúl te fogod megkóstolni az asztalnál az ételeket, nem a várnagy. De értesz-e valamit a doktorsághoz?
• Értek.
• De ne hazudj, mert rajtakaplak.

– Nem hazudtam.

– Hm.

A várúr felkelt, nyugtalanul járt fel s alá a nagy dolgozó teremben, aztán megállott a Medicis Katalin képe előtt, háromszor meghajtotta magát előtte, azután visszatért az ifjúhoz, s nagy, szőrös kezét a vállára tette:

• No, ha értesz a doktorsághoz, hékás, vizsgálj meg engem s állapítsd meg, őrült vagyok-e én vagy sem. Mutassam a nyelvemet?

S ezzel ráöltötte a nyelvét, mint egy piros pengéjű pallost. A fiatal Behenczy nevetve tiltakozott.

• Ne a nyelvedet mutasd, bátya. A nyelved jó, egészséges. Hanem számolj tízet visszafelé. Nem vette tréfára, számolni kezdé folyékonyan: »Tíz, kilenc, nyolc, hét, hat, öt, négy, három, kettő, egy.«
• Bravó! Nagyon jól van, István gróf. Nincs a te eszednek körömfeketényi baja se, ne félj semmit, olyan józan az, mint akár a Deák Ferencé.
• Igazán mondod?
• Becsületemre.
• S ezt ezekből a számokból látod? Magyarázd meg az okaidat.

A fiatal Behenczy sietett okos, komoly képet vágni.

• Hát látod, a megbomlott elme kerekei még járnak, a bolond ember is beszél még, gépiesen, szavakat, mondatokat, amikben összefüggés is van, amiket megszokott, órákig el lehet vele beszélni, anélkül, hogy csak egyet is zökkenne a logikája. A bolond ember számolni is tud, mert már megszokta, hogy az egy után a kettő jön, majd a három és így tovább, de a visszafelé számoláshoz már a megbomlott elmegépezet nem elegendő; ahhoz az elmének bizonyos feszereje kell. Ez csalhatatlan módszer. Az egyetemen nem tanítják, de a kuruzsló aggastyánok a nép közt erről ismerik meg a beteg elmét.

István gróf melegen megrázta a kezeit.

• Te okos fiú vagy, Károly. Ezentúl nálam maradsz mint várorvos, s esetleg hadi szolgálatokra is használlak. Úgyis nagy dolgok lesznek a nyáron – tette hozzá felcsillanó szemekkel, agyagsárgás szakállát megelégedetten simogatva. – A háború meg van üzenve!

Valóban nagy dolgok készültek. A budetini vár, mely hajdan a jeszenici Szunyoghoké volt (most gróf Lazsánszky-birtok), ez idő szerint honvédkaszárnya. A parancsnok (szintén egy Pongrácz gróf) derék, kedélyes ember, egy nap meglátogatta Nedec urát és így szólt hozzá.

• Kedves István. Mi hadgyakorlatot tartunk a nyáron; s minthogy valamely pont bevétele a kitűzött feladat, engedd meg, hogy egy igazi várat vehessünk be, a te váradat, a te katonáid ellen.

A gróf majd a nyakába borult az őrnagynak örömében. Igazi háború. Igazi honvédek. Igazi királynak az emberei. Ez már valami!

• Hurráh! Elfogadom a hadüzenetet!

S ezzel másnap egy lovas herold által, ki mellén a Pongrácz-címert viselte, egy fehér kesztyűt küldött a budetini tisztikarnak.

A vártoronyban pedig egész nap kongott a vészhirdető harang, s felváltva harsogott a kürt.

A gyülekező katonakötelezett parasztoknak aztán a tornácról kiáltozta le a »hadsegéd«:

• Katonák! Péter-Pál napján háború lesz. A mi urunk őméltósága hadserege fegyverre kel a király őfelsége budetini legényeivel!

Az összegyűlt tótok vidáman, katonásan ütötték össze a bocskoros bokáikat és tovább adták a harci jelszót:

• Megyünk a király ellen!

Négyszáz és egynéhány esztendeje múlt már, ahogy ez a szó komolyan hangzott ezekben a völgyekben, mikor Szentmiklósi Pongrácz, a nagy oligarcha, üzente a hadat Ulászló királynak, meg azután később az öreg Hunyadinak. Azok az ős tölgyfák a felvonóhíd mellett még talán hallották csemete korukban.

Péter-Pál napja még messze volt, de már addig is hadi zajjal, készülődéssel telt meg a vidék. A »Rákóczi vojna« óta nem volt még ilyen felfordulás errefelé. István gróf kölcsönt vett fel a birtokaira. Pozsonyban megbukott egy színtársulat; legott odasietett a várnagy; megvette a vitézi darabok kosztümeit az árverésen, hogy a hadi ruhatár szaporodjék. A »Klojka« nevű szép darab birtokát, a rétséggel együtt, az önkénteseknek osztotta ki használatba, a hadi létszám gyarapítása végett. A Beszkid-hegységből egyre szállingóztak le a bonyikok a jó pecsenye hírére, s a várban csakugyan menedéket, szolgálatot találtak, katonaruhába öltözködtek.

A harci mámor átragadt az egész vidékre, mert szép a háború, mihelyt ki van belőle zárva a halál. Hiszen még a pokol is csinos hely lehet, csak a katlanokat kell kihajigálni belőle, ame­lyekben a bűnösöket főzik. Az orgonafa rügyezésétől a mályva-rózsa hullásáig, tavasz kezde­tétől a nyár derekáig folytak a hadgyakorlatok nemcsak a várudvaron, hanem a falvakban is a káplárságokra felosztott csoportok közt. Még a gyerekek is ellopdosták a félszerekből az üres pálinka-hordócskákat, s egész napokon doboltak és exerciroztak.

A felnőtt tótok éppen úgy hittek és gyönyörködtek a »játékban«, mint a gyerekek a maguké­ban.

• A nagy urak komoly dolgában sok a bolondság – mondta a gbelai pap, tiszteletes Melitorisz Pál úr -, bizonyára a bolondságaikban is kell valami komolyságnak lenni.
• Ki tudja, milyen dolga, baja lehet a királlyal! – okoskodának mások – de akármi legyen, urunkat ne hagyjuk.

A bálványozásig szerette a röghöz ragadt nép. Hiszen nem verte élére a pénzt, sem nem vitte elkártyázni Budapestre, mint a többi mágnások, hanem őrájuk költötte, amije termett, még azt is, amije nem termett. Mert amikor az isten nem ád, a zsidó mégis csak ád. Bizony, bizony tele volt már szántva a telekkönyvi lapja barázdákkal.

Ezalatt a várban az erődítési munkálatokat lázas sürgéssel vitték keresztül Forget uram tervei szerint, de amellett rendes medréből ki nem tért a napi élet. A fiatal Behenczy, ki az »előlkóstoló« címét és szerepét viselte, mindjobban megmelegedett az új otthonban. A szeretetreméltó kalandor lassankint be tudta venni a szíveket, ebéd és vacsora fölött oly szeretetreméltó volt szellemes ötleteivel, lebilincselő modorával, hogy a gróf akárhányszor felkiáltott:

• Ez a fickó valóságos kincs.

S különös elismerése fejében piros pünkösd napján kinevezte a Beszkidről leszökdösött zsiványezred tulajdonosának és vezérének. Az »ezred« elnevezés természetesen csak egy olyan szólam volt, mert éppen még kilencszázkilencvenkét ember hiányzott az ezredhez. Nyolc szemenszedett gazemberből állt a létszám, akiket a vármegye mindenfelé köröztetett, de Forget uram szerint éppen alkalmasak lesznek az ágyúk esetleges elsütéséhez, mivelhogy ezek az ódon hadi szörnyetegek sokkal veszélyesebbek azokra, akik elsütik, mint azokra, akikre rácéloznak.

Az új ezred-tulajdonos úgy élt Nedecen, mint a pók, de mivel mindinkább közeledett július elseje (s vele az ötezer forintos ráta), kezdte nem sokra nézni a szép karriert, amit csinált. (Pedig ha így kedvez a szerencse, még táborszernagyságig is fölvihette volna.) Mind szem­telenebb és vakmerőbb lett, utoljára már ő kezdte dirigálni István grófot. Csipkedte, szurkálta, bosszantotta, de az úgy tett vele, mint egy nagy kutya, ha valami apró dongó molesztálja, csendesen kitért előle.

• Te voltaképpen nevetségessé teszed magadat, István, ezekkel a sületlen katonai komédiákkal. Hiábavalóságokra pocsékolod el az életedet.

A várúr lenézően, nyugodt fenséggel mosolygott, csak Shakespeare vághatna olyan arcot, ha azt mondanák neki: »Ne rontsd hiábavalóságra a papirost!«

• No, no – szólt Pongrácz István és egy barackot nyomott hálátlan kedvence fejére. (Volt valami ebben a bolondban a nagy emberből, mint ahogy minden nagy emberben van valami a bolondból.)

Egy nap azonban egy új esemény adta magát elő; a gróf a kertjében sétált s egy gyönyörű rózsát látott kinyílva az üvegházban. A kertész nagyra volt vele, magasztalta:

• Arra való, hogy egy királyné keblén hervadjon el!

Pongrácz bosszúsan morogta:

• Hallgass, oktondi! Hol vegyek én a te rózsádnak egy királynét!
• Van a környéken elég szép leány. Ott van a Motesiczky kisasszony – jegyzé meg Pamutkay ezredes, aki szerette volna megházasítani urát a vagyonos kisasszonnyal -, különb az, mint egy királyné.
• Hát küldjétek el neki, mit bánom én.

A tiszttartó-ezredes kapott a kicsikart parancson, rögtön lóra ültetett egy lovászt és a rózsaszálat elküldte a szépséges Motesiczky Erzsébetnek Bardoncára.

A lovász visszatért és csomagot hozott viszonzásul a grófnak. Erzsébet kisasszony elfogadta a rózsát, de visszaküldte a töviseit. Egy könyv volt a csomagban, a Cervantes: Don Quijote de la Mancha-ja.

A lengyel, aki nem szerette volna, hogy a gróf megnősüljön (itt akart már ő meghalni), figyelmessé tette a dologra: »No, ez bizony célzás attól a gonosz leánytól, úgyis olyan, mint egy ördög.«

• Célzás? No, akkor elolvassuk.

S meghagyta a diáknak, hogy esténkint ez lesz az olvasmány a családi krónika helyett.

A könyv nagy hatást tett István grófra. Olvasd, olvasd! Egész éjjel olvasta a diák. Reggel búskomoran szedte fel magára a ruháit, s kiment a várkertbe. A tavasz üde pompája ragyogott füveken, fákon. Éppen akkor nyíltak az almafák, halaványpiros virággal beborított gallyaik csendesen ringatóztak a reggeli szélben. István gróf nekiesett e kis asszonyitest-színű virágoknak, tépdelte lázasan, szorgalmasan, mint ahogy a hernyókat szokás leszedni.

Egyszer csak ott termett Estella a háta mögött, markotányos ruhában, s gyöngéden, nyájasan megszólítá:

• Mit csinál ön?

István gróf összerezzent, aztán dúlt arccal felelte:

• Azt, amit Herodes. Ölöm ezeket az almacsecsemőket. Birkózom az istennel! Aki valamit elront, az az istennel száll perbe.
• Jöjjön fel, feküdjék le, hallom, nem aludt az éjjel, azért olyan kedvetlen.
• Nem vagyok én kedvetlen, hanem csak bolond. Mert lásd, Estella, az okos ember a pondrót szedi le a fákról, hogy a gyümölcsben kárt ne csinálhasson a pondró, én pedig magát a gyümölcsöt tépdesem le virág korában, hogy a pondrónak ne legyen mit ennie. A dolog majdnem egyre megy. Igaz-e, Estella? No, felelj hát, de okosan, mert ha nem, pofon ütlek.

Végtelen keserűség, düh ömlött el szavain, s homlokán sötétlő fellegek húzódtak. A hozzá intézett kérdésekre visszás feleleteket adott s általában furcsán viselte magát. Pamutkay előtt olyasvalamit mondott, hogy fel fogja oszlatni a katonaságot.

A káplán szemrehányást tett neki, hogy elmulasztotta a misét. Először történt két évtized óta.

• Hát van isten? – kérdé tétova tekintettel.
• Van – felelte a káplán kenetteljesen.
• Látta? – förmedt rá a gróf és hátat fordított neki.

A bárányszelíd ember eddig is gyakran vált a hókaeszével minden ok nélkül rabiátussá, kötekedővé, de most még valami végtelen lehangoltság s megbánás járult ehhez. Ebéd előtt felült a Mókus nevű rőtsárga kancájára és ellovagolt Budetinbe a honvédparancsnokhoz, aki felette nyájasan fogadta:

• Isten hozott, kedves rokon, mit hoztál?
• A békét. Eljöttem neked megmondani, hogy a háborúból semmi se lesz.
• Ugyan! De hát miért nem?
• Mert megszólnának miatta.
• Mióta lettél oly skrupulózus?
• Beállottam okos embernek.

S ezzel elrohant, hasztalan kiáltozta utána a parancsnok:

• István, István, gondold meg, mit csinálsz!

Éppen idejében ért haza az ebédhez, mely ma is úgy folyt le, mint mindig, a szokott tósztokkal és mozsárdurrogásokkal, csak Behenczy kóstolgatta szórakozottabban az ételeket.

Amint hivatal valami, megunja az ember. Aztán a sok kóstolgatásban egy idő óta másra támadt kedve. Az Estella piros, duzzadt száját szerette volna egyszer megkóstolni.

Hiszen nem lehet az nehéz dolog – de mégis vannak előzményei. Még arra a hitvány levesre is rá kell fújni előbb s csak azután viheti az ember a szájához.

Károly úr elkezdte a negyedik-ötödik pohár bor után az Estella lábait nyomogatni az asztal alatt, míg a káplánnal az égitestekről diskurált, a kis medvéről, a nagy medvéről, a sánta kaszásról, a fiastyúkról.

Estella csak állta egy darabig, de aztán felpattant:

• Ugyan, Behenczy, hagyjon békét! Mit nyomogatja a lábamat? Szóljon nyíltan, ha valami baja van. Akar valamit?

Vidám hahota támadt e váratlan szavakra, csak a káplán pirult el szemérmetesen, Pamutkay a hasát fogta nevettében, a lengyel pedig felkurjantott: »Hej, kópé, kópé«, s éppen meg akarta a fejebúbját veregetni tréfásan, mikor egyszerre megfagyott benne a vér a csodálkozástól, látván, hogy a Behenczy helyén (a mellette való hely) senki sem ül.

• Jézus Mária! – sikoltott fel Estella, s halotti halaványság borította el még csak az imént pajzán arcát.

Ő vette észre legelőbb, hogy a föld megnyílott, s egy szempillanat nem sok, elnyelte zaj nélkül Behenczyt székestül, szalvétástól, mely a térdére volt terítve, még csak annyit se tudott mondani, hogy »mukk«.

Dermesztő hangulat támadt. A várúr homlokán vészjósló piros foltok ütődtek ki.

• Így szoktak bánni a Pongráczok azokkal – mondá fagyosan, mogorván, mintegy magyarázatul -, akik a női szemérem ellen vétenek asztaluknál.

Egy darabig senki sem szakította meg a kínos csendet, melyet a meglepetés okozott, mert csak a várnagy ismerte az épület titkait s tudott az asztalon levő gombról is, amelynek megnyomása mozgásba hozza a süllyesztőt.

Ah, ravasz kis Estella. Bizony nem igen volt az ő szemérme megsértve, nem is igen botrán- kozott meg a csinos Behenczy fiú kezdeményező lépésein, ő csak Pongrácz Istvánnak akarta tudtul adni: »Vedd már észre, te mamlasz, hogy szép vagyok, hogy kívánatos vagyok, lám, mások észreveszik.«

Ördöngős Estella, most végre ki volt elégítve a hiúsága. Pongrácz István fölindult és elsüllyesztette a vakmerő vállalkozót, a vetélytársat. Oh, milyen diadalmasan tombolt a szíve, s hogy sietett vissza arcába a pillanatnyira eltűnt vér, szemeibe a kacér zománc. Hiszen ez egy kis vallomás volt.

Hangja játszi lett, hajlékony, enyelgő.

• Ej, ej, uram, ön nagyon kegyetlen. Így bánni ezzel az emberrel. Azért a csekélységért.
• Hát valami csekélységet akart? – kérdé a lengyel alamuszi bambasággal.
• Nem mondta meg, mit akart – felelte Estella gyermeteg naivitással. – Hiszen nem adtak neki rá időt. Nem tudom. Honnan tudnám?

S ez a kedves, tréfás affektálása az ártatlanságnak éppen őtőle, oly igéző, olyan kecses valami volt, hogy az ember szerette volna agyoncsókolni.

• Akármit akart – fűzte odább a társalgást a lengyel -, de ezt bizonyára nem.
• Persze. De hát hol is van ő most voltaképpen?
• Lent a várbörtönben – felelte István gróf, kihez a kérdést intézte Estella.
• A börtönben? Szent isten! (Ijedten csapta össze a kezeit.) És meddig marad ott?
• Amíg ki nem eresztem, vagy.
• Még vagy is van?
• Vagy amíg le nem fejeztetem.

Az asztalnál ülők összenéztek. No, ez lenne még csak a komédia. Valóban, a grófon gyanús tünetek kezdtek mutatkozni tegnap óta.

• Nem, az nem lehet – rebegte Estella önkénytelen.
• Hogyne lehetne – veté ellen a gróf könnyedén s némi csodálkozással, hogy mért ne lehetne -, hiszen van pallosunk a fegyvertárban.
• Persze, persze – válaszolá szelíden, csillapítóan Pamutkay -, de nincsen már pallosjogunk.
• Ostobaság! Nem a jog szeli el a nyakat, hanem a pallos.

Asztalbontás után elmaradt a mai pénzszórás, a várúr rá se gyújtott, ki se ment a tornácra, hanem a szobájába zárkózott. A visszamaradt urak aggodalmasan bújtak össze, hogy megbeszéljék a különös incidenst.

• A gróf szerelmes önbe, kisasszony – vélte a lengyel -, s könnyen elkövet valami országra szóló skandalumot. Egy raptus és megvan, olyat talál tenni, hogy arról koldulunk vala­mennyien. Mintha percenkint borulna az elméje. Valamit csinálnunk kell. Menjen ön utána és kérjen Behenczynek kegyelmet.
• Ha tudtam volna, ha csak sejtettem volna – tördelte a kezeit Estella, de a sopánkodásain keresztülvilágolt az öröm. – Ha úgy van is, de eddig eltitkolta.
• Eltitkolta-e? – vigyorgott a káplán gonoszul.

Bármennyire érezte is Estella szerencséjét, nem titkolhatta önmaga előtt másrészt, hogy a gróf elméje bizonyos megfeszített állapotban van. Egy húr elpattanhat, egy sróf kieshet, tény, hogy a viselkedése meglepő és borzadalmas.

Hamar átöltözött talpig feketébe. Volt a ruhatárban egy kosztüm, szakasztott a Medicis Kataliné, hosszú, uszályos bársony ruha, gyöngyökkel rakott dudoros derékkal és ujjakkal, malachit gombocskákkal, szép ametiszt-köves diadémmal. A Pongrácz grófnők színdarabokat játszottak itt valaha. Estella felöltözött, átidomította a fürtjeit a diadém alá, s aztán parancsolá, hogy az apród fogja az uszályát (tudta, mennyire hatnak István grófra a ceremóniák), és lassú, méltóságteljes léptekkel benyitott a szobájába.

A gróf gondolatokba mélyedve, meredten, hülyén nézett maga elé, majd, amint fölpillantott, összerázkódék:

• Katalin! – susogta.
• Én csak az Estella vagyok, uram!
• Mit akarsz? – förmedt rá keményen a gróf.

Estella intett az apródnak, hogy távozzék; akkor aztán közelebb lépett hozzá és térdre vetette magát előtte.

• Kegyelem Behenczynek! Kegyelem!

– Ugyan ne ízetlenkedj! – felelte István úr teljesen közömbös hangon. – Hadd lakoljon a jellemtelen kutya.

• De hiszen nem tett, uram, voltaképpen semmi rosszat.
• Hálátlan. Ide vettem a házamhoz, mint földönfutót, s ő mégis hozzád nyúlt, pedig azt se tudta, hogy nem vagy-e te a szeretőm? És mégis meg merte cselekedni.

Újra megjelentek homlokán a veres foltok; a szemei szikráztak és egész testében reszketett a dühtől, míg a sánta lábával görcsösen ütögette a padlót.

Estella érezte, hogy elérkezett a helyzet magaslatára, most erről a pontról kell betörnie a szerencse kapuját. Egy villámgyors mozdulattal a grófra vetette magát. Nem térdepelt már, hanem a gróf nyakát tartotta átnyalábolva.

• István, te szeretsz engem!

István gróf felkacagott, undorszerű mozdulattal igyekezett menekülni.

• Ugyan eredj! Ne dörgölődj hozzám a testeddel! Hát megőrültél, azt hinni, hogy szeretlek. Estella, te ostobább vagy egy libánál. Ugyan no, ereszd el a nyakamat. Ejnye, hol az a korbács, te rongy!

A leány sértődötten szökött fel, megszisszent, mintha egy kígyó marta volna meg, elöntötték szemeit a könnyek, de e könnyek alatt már gyúladoztak a villámok.

Az ajtónál hirtelen visszafordult:

• Igazán nem szeretsz?
• Takarodj! – kiáltá utána a várúr közömbösen, könyörtelenül.

Elment, s künn, túl az ajtón, letörülte a könnyeket, átment a várnagy lakására.

• Nagy baj van, Kovács bácsi – mondá -, Behenczyt le fogja az úr fejeztetni.

A szegény, becsületes Kovács János íziben gyomorgörcsöket kapott a hír hallatára. Jaj, hamar az ágyba, hozzanak zabzacskót, melegített tányért a gyomrára!

• Jaj, lelkecském – nyögte -, hisz akkor mi mindnyájan a börtönbe kerülünk. Istenem, istenem, hát már csakugyan megyen az esze? Eddig se volt sok, eddig is csak egy csepp volt, amennyi csak nekünk volt elég. De most már az sincsen. Hát mit tegyünk, édes galambom, kisasszony- kám?
• Hát semmit se tegyen, János bácsi – felelte Estella -, csak hunyja be a szemét, de hunyja be jól, aztán ki ne nyissa jó sokáig. És a többit bízza rám. Mindent én vállalok.

Az öreg úr egyszeribe pedzeni kezdé a dolgot, behunyta a szemeit és a falnak fordult, Estella pedig felágaskodott a feje fölé és leakasztá nagy fürgén a drót karikáról a rozsdás, öreg börtönkulcsot.

Estella lábujjhegyen kiosont a szobából, hosszú uszályát maga körül tekerve, lement a nyirkos lépcsőkön a börtönig. Nem volt éppen nehéz ráakadni a Behenczy föld alatti celláj ára, mert éktelen lármával dörömbözött.

A nehéz ajtókulcs megcsikordult a zárban, Behenczy rekedt ordítása kihallatszott a föld alatti folyosóra.

• Nyisd ki már, bátya, mert dühbe jövök.

Estella benyitott, de a sötét lyukban sem ő nem látta a foglyot, sem az őt.

• Micsoda buta tréfa volt az. Kikérem magamnak.

Behenczy azt hitte, hogy István gróf nyitja rá az ajtót.

• Lassan, Behenczy – szólt Estella csendesen. – Én vagyok. Ne lármázzon olyan nagyon. Mert a dolog nem éppen tréfa.
• Hogy-hogy? Csak nem vagyok talán komolyan börtönbe vetve? Én, egy magyar főnemes. Ilyen még nem történt, mióta a világ áll.
• Hallgasson. A világ régen áll. Azóta sok történt. Még az is megtörténhetik, hogy István gróf lefejezteti.
• Engem? – szólt meghökkenve, s a fogai vacogni kezdtek. – De hát istenem, miért? Azért, hogy a lábait nyomogattam?
• Azért, mert az elméje elmenőben van.
• De hisz ebbe beleszól a törvény, az országgyűlés.
• Beleszólhat, de a fejét vissza nem ragaszthatja a nyakához. És miután csak egy feje van.
• Bizony, csak egy.
• A régi királyok – sajnos – nem adtak kettőt vagy hármat a báróknak sem.
• Ha adtak volna is – hasadozott ki az akasztófahumor Behenczyből -, hol lenne az én többi fejem már azóta! Oh, Estella – tört ki most siránkozó hangon -, oh, édes Estellácska, mentsen meg. Hiszen úgyis maga az oka. Vagyis az én nagy szerelmem. Vagyis, hogy megszólalt az asztalnál.
• Hagyjuk ezt most, hiszen éppen azt jöttem megbeszélni, de úgy látszik, nem lesz könnyű dolog. Mert csak a szökésről lehet szó. De innen nem lehet kijutni, csak a várudvarra, s mit ér, ha a várudvarról szinte nem lehet kijutni a kapuőrség miatt. Hanem talán kigondolok valamit.
• Oh, Estella – kiáltá most pátosszal -, feleségül veszlek, ha megmentesz. Báróné lesz belőled.

Kár, hogy a sötétben nem lehetett látni Estella arcán a hatást, de a felelet hangjában volt valami gúnyoros.

• No iszen, nagy boldogság is a maga feleségének lenni, bárónénak, éhes macskának selyem pántlikával a nyakán. Ej no, hát mit ígér még?
• Örök hűségemet, Estella.
• Hm, az örök hűség szép dolog lehet, hanem megfőzve, megsütve nem táplál el két jó étvágyú embert.
• Hát az én tízezer forint járandóságom? Egy hét múlva lesz július elseje. Fölcsípem a félévi ötezrest, s úgy élünk belőle kettecskén, ha jól beosztjuk, mint két gerlice egy ágon.
• De ha az ág letörik?
• Ne kínozz, Estella, adj inkább egy csókot. Huh, egy undok varangyos békára hágtam. Tele van ez a hely békákkal, patkányokkal. Ne fuss hát, Estellácska!

Behenczy Estella után iramodott, hogy átkarolja, de Estella elugrott és az ajtó felé menekült.

• Hát meg sem csókolsz? – lihegte Behenczy.
• Nem.
• Hát nem szeretsz és meg sem szabadítasz? – sziszegte tompán, hörögve.
• Várj – susogta Estella. – Eljövök.

Ezzel tovaillant, rácsukta újra a börtönajtót, s a föld alatti folyosóról kijutott a második vár­udvarra, ahol a cselédek, lovászok, katonák csoportokba verődve beszélték az elsüllyedt

Behenczy esetét. Egész regekör volt már akkor kiásva az emlékezetekből az ördöngős csapó- ajtórul. Még az ős várurak, még talán a Nedeczkyek csináltatták azt az ebédlőben.

Mert hát, ahol vár volt, mindég akadtak afféle legyeskedő lovagok, akik lanttal kezdték először az ablak alatt s aztán eljutottak az ebédlőig. Azok a tündérszép várasszonyok, akiknek a képeik ott függnek a mennyszínű teremben, bizony azok is szerettek belekóstolni az almába (tisztelet a kivételeknek), s néha ők kínálták, mint Éva Ádámot, néha pedig hagyták magukat rábeszéltetni. Ha aztán a várúr észrevette, bezzeg jó volt a csapóajtó, melyet nem ok nélkül alkalmaztak oda, ahová az asszony a legkedvesebb emberét ülteti az asztalnál.

• Nyergeld fel a lovamat, Matykó! – parancsolá Estella az egyik lovásznak.

Míg a kis fekete bontalábú lovat nyergelték, azalatt átöltözött szokott háziruhájába, kurta, gránátszín dolmányt vett, tengerzöld hosszú szoknyát, s könnyedén pattant a nyeregbe, be se téve lábát a kengyelbe.

Künn a kapunál odaszólt a tisztelgő strázsának.

• Nini, Makovnyik! (Makovnyik József káplár volt a strázsálók egyike.) Egy zsák rózsa­krumplit rendeltem a faluból. Ha valaki elhozná, át ne vegyék, míg én nem látom. Mert a múltkor is megcsaltak.
• Értem, kérem alássan.
• Várjanak meg vele, vagy ha nem akarna várni az illető, jöjjön el holnap reggel.
• Igenis, értem.

Pici sarkantyújával megszúrta a Fecskét és elvágtatott. Még utána nézett a szép teremtésnek a strázsa egy kicsinyég. Makovnyik hamiskásan sodorgatta a bajuszát: »Uraknak való maszlag«, aztán elnyelte az út pora, mely a délutáni napfény szikrázó morzsáival összekeveredve, fehéres, csillámló föllegnek látszott. Ki-kibukkant néha a ló és úrnője alakja, de csak halaványan, úgy messziről, mint egy tejben úszó légy.

Estella megállt a legszélső falusi háznál; egyetlen ablaka volt, kék szegéllyel körülfestve, s rozmaring-cserép volt benne.

Aláhajlott lován és bezörgetett:

• Itthon vagy, Ancsura?

Csinos, kackiás parasztmenyecske dugta ki a pirospozsgás arcát.

• Itthon vagyok, »nagyasszonyka«. (Ez volt az Estella titulusa.)
• Hát az urad itthon van-e?
• Az uram fát fűrészel az erdőben.
• No, az jó – felelte Estella, leugrott a lováról és bevezette a kapuajtón az udvarra.
• Kösd be ezt a lovat az istállóba, de szaporán, Ancsura, nincsen veszteni való időnk, aztán gyere a szobába és vetkőzz le.

A lovat bekötötte Ancsurka mihamar, de a vetkőzés furcsának látszott előtte. Lesütötte a szemeit és zavartan nézett maga elé.

• No, szamár. Hiszen nem vagyok én férfi!
• De mikor mégis szégyenlem magam.
• De lásd, én is vetkőződöm. Ruhát akarok veled cserélni.

Ez aztán felbátorítá s még inkább két fényes arany, amit Estella a markába nyomott. Egy­másután hullottak le a szoknyák, egyre jobban szépült az egész formás alakja, minden szok­nyával nyert. Az üde, egészséges női test illata, vagy a rozmaring virágé, betöltötte az egész szobát.

– Az ingvállat is levessem?

– Persze.

– Jaj, de legalább ide ne nézzen, nagyasszonyka.

Mikor átöltöztek, Estella lett a parasztmenyecske (ejnye, de helyes egy jószág), s Ancsura lett az úriasszony.

– Mármost hozd elő a kordován csizmádat is, meg a kislingelt nagy fehér gyolcskendődet, hadd kössem be a fejemet!

– Teremtő istenem, mi lesz ebből?

– Semmise, te bohó. Átmégysz azután a kamrába és megtöltesz egy hosszú zsákot krumplival. De indulj, egy-kettő-három, szaporán.

Indult volna, de a hosszú úri szoknyában nem tudott mozogni, minduntalan megbotlott, elesett, olyan ügyetlen lett a munkában, mintha egész életében kávén élt volna; utoljára is maga Estella rakta meg a zsákot krumplival, aztán fölhajította könnyedén, mintha csak egy kásmir sál lenne, a vállára (pehely volt ez az ő acélizmainak), és megindult vele ruganyos, hetyke léptekkel a vár felé.

– Pochválem pan Jézis Krisztus – köszönté a strázsát a kapunál.

– Mindörökké ámen, édes húgom – felelte az egyik őr -, nincs itthon a »panicska«, kilovagolt, de azt üzente, hogy várd meg.

A csintalan Makovnyik még bele is kötött:

– Hopsza, valami hernyó van a hátadon – s ezen ürügy alatt egyet csípett a habfehér vállán, amelyről a zsák miatt mélyebben lecsúszott az ingváll.

A menyecske nem jött zavarba, visszafelelt nagy dévajkodva, kackiásan ringatván a derekát mozgékony csípőin.

– Ha kend hernyó, én akkor macska vagyok, ha kend csíp, én karmolok. Nézze meg az ember, milyen csúf nagy hernyó!

Ezzel eltűnt a kapuboltozat alatt, a két emberből álló strázsa pedig járt a magasra emelt lándzsákkal tovább is fel s alá, nézegetve alant a varini kéményeket. Legjobban füstölt a paplaké. Vajon mit főzhet most a tiszteletes asszony? A vidék álomra látszott készülődni. A kihűlt, szelíd tekintetű égbolt éppen csak hogy még mosolygott, honnan pedig még egy órával előbb szikraszemerkék szóródtak szét az erdőkre, a barna falusi szalmafedelekre. Az alkonyat tompa nyugalma közelgett nesztelen lépteivel, s a nap bágyadtan, aléltan ereszkedék a hegyek cikkcakkos kék palánkja mögé. Nem volt az már az az előbbi izzó, tündöklő égitest. A melege nélkül, a fénye nélkül az is elvesztené a tekintélyét. Olyan haszontalan cifraság volna az égen, mint egy vándorló tojássárgája…

Jó félóra múlva újra mutatkozott a menyecske a boltíves kapu alatt, hol buzogányok, csáklyák és bőrvedrek lógtak a falakról. Künn a varini toronyban megkondult az esteli harang. Talán szándékosan ezt a percet várta, mikor a strázsa imádkozik és rá nem ér incselkedni.

– Nem jön még az »asszonyka«, bátyikák? Mert már nem várhatom tovább.

– Hát csak eredj isten hírével, fiacskám. Hátrahagyta az asszony, hogy gyere el reggel.

Szíve hangosan dobogott a félelemtől. Jaj, ha valamelyik megtapogatja a zsákot!

Már künn volt, szabadabban lélegzett fel s nekibátorodott léptekkel ereszkedett le a várkaputól a keskeny gyalogösvényre, mely mogyoróbokrok és páfrányok között levezetett a Roch-erdőbe. Szeretett volna sietni, de a zsák nehéz volt, még neki, az akrobatanőnek is. Csak bent az erdőben, a fenyők közt, eresztette le lihegve, fújva.

– No, gyere ki már. Oh, de borzasztó nehéz vagy.

A megoldott zsákból Behenczy Károly bújt elő. Legelső dolga volt az összekuszált haját, bajuszát megigazítani, aztán teleszívni tüdejét a málnaillatos erdei levegővel.

– Majd megfúltam ebben az átkozott zsákban. No, csakhogy itt vagyunk, de már most hova, merre? Mit gondol a báróné?

Estella a szeme közé mosolygott, míg a kendőjével a verejtéket törülgette felhevült arcáról. Csurom-csap volt a szép rőt haja is.

– Amerre akarod, te cudar. – S tenyerével megveregette, megpaskolta szerelmesen, incselkedően a balpofáját.

Köröskörül mély csend volt. Az erdő költészetet lehelt. Néha egy madár mozdult meg a gallyon vagy a fészekben, az erdő füvei között egy gyík suhant, s újra csönd támadt. Mintha hallani lehetne a föld páráját… ha nem zavarná a lapusnyai kenderáztatókból idehangzó béka- kuruttyolás. Az az időpont az, mikor a természet ruhát vált. Kocsonyaszerű vonalak ereszked­nek alá az égből lassan, szinte láthatatlanul. A legszemérmesebb asszony se tudná annyira észrevétlenül átcserélni az ingét, mint a természet. A színek jönnek, mennek, illannak gyorsan, mind-mind barnábbnak adva helyet. Mintha egy láthatatlan, óriás kéz a festékeit keverné ebben a nagy tégelyben (amit mi világnak mondunk), s addig vegyítene a fehérbe barnát, barnábbat, legbarnábbat, míg egyszer csak hopp – éjszaka van.

– Gyere, siessünk, báróné, mert hátha üldözőbe vesznek.

_*

És most már térjünk vissza a bolond Pongrácz Istvánhoz. De hát igazán bolond volt-e?

Az isten tudja. Mi nem. Mit tud az ember, hogy ítélkezni merjen egy koponya tartalma felett, a maga koponyájának az erejével.

Valóságos szemtelenség volna. A legbölcsebb ember is húzza meg magát szerényen. Mert miből áll a nagy bölcsessége? Talán abból, hogy legfeljebb egy félrőffel tovább lát a másiknál, a közönséges eszűnél, egy félrőffel, egy olyan horizontba, amely egy billió mérföldre terjed. Az egész mély látás csak egy valamivel kisebb vakság. Hát érdemes ezért a csekélységért annyi hűhót csinálni? Szétosztályozni az embereket, hogy ezek az okosak, emezek a nem okosak, azok a bolondok, mintha a mákszemeket szétraknák: kis mákszemek, nagy mákszemek.

Megállapodott határozatot akarnának hozni Pongrácz felett, hogy mi van a koponyájában; zűrzavar van-e ott, a szerkezetben rendellenesség vagy vízzel van-e elöntve az agyvelő?

Ugyan – hát látunk mi oda? Hiszen ti bölcs emberek, nem hogy egy fejet belülről, de egy fejről levett cilinderkalapot ha megnéztek, de jól megnéztek (magam tapasztaltam akárhányszor), nem vagytok képesek a falon még körülbelül sem eltalálni, hogy az a kalap a földre téve meddig ér fel – s ti akarnátok meghatározni, mekkora nagy és mekkora kicsiny egy koponya belülről?

Könnyű kimondani könnyedén Pongráczról, hogy a bolondokházába való, de biztosak vagytok-e abban, hogy ma az lenne a véleményetek róla, akkor is, ha ezelőtt négyszáz esztendővel él, s húszezer katonája lett volna?

Ugye nem? Ugye csak annyit lehet megállapítani higgadtan, hogy Pongrácz István egy vissza­maradt bölény, egy későn született ember, mint ahogy vannak előre született emberek, akiket szinte hajlandók a bolondokházába küldeni szűkeszű kortársaik.

Íme tehát az a hübnere a ti óriási bölcsességteknek, hogy mindenelőtt kívántatik, pontos, alkalmas időben való megjelenés a világon. Ez a nagy archimedesi pont, ahonnan ítélkeztek.

S még jó, aki előre születik – mert azt még megérti, megbecsüli egy eljövendő kor és szánón mosolyog felettetek, bolondokon, akik fölfogni nem tudtátok, de mit tegyen egy elkésett lény, például a mi Pongráczunk; annak a kora vissza nem térhet tanúságot tenni a józansága mellett. Azért kell az elkésett embert nagyobb óvatossággal tárgyalni, nagyobb kímélettel elemezni.

Éppen lefeküdt volt már későn este és a lábait vakarta az apród, amikor Ferenc diák, hóna alatt a krónikával, azt a hírt hozta, hogy Estella délután kilovagolt és még mostanáig se tért haza.

»Hadd fújja ki magát a szabad levegőn« – gondolta a várúr, eszébe jutván az ebéd utáni jelenet, s nyugodtan intett a diáknak, hogy olvasson.

De még két-három lapot se fordított, mikor egyszerre csak megkondult a vártoronyban a lármaharang, szaggatottan, féloldalra verten: bim-bum! bim-bum!

Fürgén ugrott ki ágyából a várúr! Ez a veszély szava! A veszély gondolata gyönyörűséget okozott neki, visszaadta kedvét, ruganyosságát. Bezzeg a diák ijedtében még fület se csinált a könyvben.

Egy perc alatt felöltözött s künn termett a gyülekező, megriadt várnép között.

– Mi a baj? – szólott le férfias, csengő hangon.

– Megszökött a rab – hörögte Kovács várnagy.

– Semmi az – felelte a várúr hidegen, nyugodtan -, arra valók vagytok, hogy elfogjátok. Nyolc »kozák« azonnal lóra üljön és visszahozza.

Egy perc alatt már nyeregben ültek a kozákok. Tetszett a gyorsaság István grófnak, a zaj, a harcias kép az éjben, a megcsillanó lámpások, a fegyvercsörgés, az induló paripák lábdobaja, mindez szinte visszacserélte a vígabb lelkét, jókedvűen petyegetett az ujjaival.

…De hogyan szökhetett meg Behenczy? Ez volt az első fölmerült kérdés. Nosza, hamar törvényszéket ülni, vizsgálatot tartani, tanúkat kihallgatni. Meg kell gyújtani a fáklyákat. Költsétek fel a káplánt, hadd hozza el a feszületet. Eskü alatt tegyen vallomást mindenki. Jaj a fejének, aki vétekben leledzik.

No, ugyan nem volt nehéz az igazságot utolérni, fölösmerni. Ott terpeszkedett, mint egy keresztbe tett gerenda a találgatás útján. Az őrök láttak bejönni egy parasztasszonyt, krumplis­zsákkal a vállán, a várnagy látott a börtönben egy zsáknyi krumplit szétgurulva, az őrök újra láttak egy asszonyt kimenni teli zsákkal. Hát vagy az történt, hogy Behenczy átváltozott a börtönben burgonyává, de ez nem valószínű, vagy az, hogy őt vitte ki a zsákos asszony, aki nem lehetett más, mint Estella. Olyan világos ez, mint a napfény. Ilyen vakmerőség, ilyen furfang! Maguk az ördögök ringatták annak a perszónának a bölcsőjét.

– E leányzónál kettős bűntény forog fenn, ezredes – mondá István gróf Pamutkayhoz, meg­elégedetten simogatván a szakállát. – Egy az, hogy megszöktette a rabomat, hűtlenség és árulás; a másik bűntény az, hogy ő maga megszökött.

• Ő nem volt rab.
• De a patvarba, az én tulajdonom volt. Pénzért vettem. Hatszáz forintot fizettem érte. Számítsa csak ki, Bakra barátom, mennyi volna az most hét év múltán a kamatok kamataival.

Ferenc diák futott a kancelláriába a számításokat megtenni, a várúr pedig másik nyolc kozákot rendelt küldeni az elsők után, hogy ne csak Behenczyt fogják el, éppen úgy Estellát, vissza­hozván őt poklok-poklából is vasra verve.

• De jól megmagyarázza nekik kegyelmed, Kovács uram, mert ha most valamit elfelejtünk, nincs többé harmadik nyolc kozákunk utánuk szalasztani.

(Tizenhat veres nadrágos »kozákból« állott az állandó lovasság.)

Majd Pruzsinszkyhoz fordult s barátságosan veregette meg a vállát.

• Tudtam, hogy történnie kell valaminek, éreztem, mert lásd, lengyelkém, már nagyon üres színtelen volt a világ, egészen elposványosodva. Már azon gondolkoztam, hogy talán elválunk egymástól.
• Már hogy éntőlem? – kérdé a lengyel megriadva.
• Nem, éntőlem a világ.
• Ne beszélj így, István! – hebegte a lengyel elérzékenyülve – mit csinálnék én nálad nélkül?
• Most már szó se legyen róla, hanem lefekvés előtt igyunk meg egy kupica bort, Pruzsinszky. Mit szólasz hozzá, vén cimbora?
• Hát bánja a szösz!

Bort hozatott a dolgozószobájába s billikomokat; az elsőt ráköszönté Medicis Katalinra s kiüríté egyhuzamra. A második billikommal felköszönté Lengyelországot. Pruzsinszky sírva fakadt a tószt alatt, mint egy gyermek. Istvánnak megesett a szíve rajta s elkezdte vigasztalni.

• Ne bőgj, te vén kappan, mert megharagszom.
• Szegény édes hazám, szegény Lengyelország – zokogta egyre keservesebben Pruzsinszky.

A várúr egy hatalmasat ütött öklével az asztalra és a szemei lázas fényben ragyogtak.

• No, csak ne sírj hát. visszaállítom. Ha megharagszom, visszaállítom.

A kabát ujjait felgyűrte s hatalmas izmú ökleit meglóbázta. Ereiben a vér szilajan kezdett nyargalni s halántékai lüktettek. E percben szentül hitte, hogy csak akarnia kell és visszaállítja a Szaniszló kedvéért Lengyelországot.

Pruzsinszky a nyakába borult s mennyre-földre esküdözött, hogy ilyen hősi, vakmerő szív még nem dobogott emberi testben I. Napóleon óta.

Így ittak-iddogáltak egész hajnalig, akkorra már egyenkint szállingóztak vissza a kozákok, hogy a szökevényeknek még a nyomát se találták.

• Pedig meg kell keríteni a leányt. Ha a föld mélyéből ásatom is ki. Szamarak vagytok, kozákok.

Másnap Ferenc diákot küldte ki, mint kémet. Ferenc diák ügyes fickó, beutazza a szomszéd városokat és kiszimatolja, hol vannak.

A lengyel is erővel vele akart menni (gondolta, egy-két görbe napot csinálhat Zsolnán, Teschenben), s tíz aranyat kért a várúrtól kölcsön.

• Nem lehet – felelte István gróf nagy ravaszul. – Hová gondolsz, Szaniszló? Ne légy, kérlek, olyan könnyelmű. Minden garast össze kell raknunk a nagy célra, ha vissza akarjuk állítani a hazádat.

Pruzsinszky azonban könnyelmű volt, s sok rábeszélés és huzavona után (mert készpénzt nem szeretett kölcsönözni István gróf), akként lett meg az alku, hogy adjon hát legalább öt aranyat

• és inkább ne állítsa vissza Lengyelországot.

Ferenc diák és Szaniszló egy egész hétig oda voltak, míg végre meghozták a hírt, hogy Behenczy Estellával Besztercebányára ment, és most ott éldegélnek, mint két turbékoló galamb.

• Nem soká éldegélnek – felelte nyugodtan Pongrácz István. – Írjon, domine, azonnal egy levelet a besztercebányai magisztrátusnak, hogy a leányzót, mint tulajdonomat, ezen levelemet átadó emberemtől küldjék vissza. A stílusra nézve vegye mintául vitéz elődünknek, Szentmiklósi Pongrácznak a pozsonyiakhoz írt levelét. Aztán hozza be aláírni.

Kerek malacfark módjára kunkorodó, ódon betűkkel, vörös tintájú pompás iniciáléval írta meg a levelet ekképpen:

»Óvári és Szentmiklósi gróf Pongrácz István, Nedecvár örökös ura, üdvözletét küldi Besztercebánya magisztrátusának! Báró Behenczy Károly nevű ifjú Estella nevű, tulaj­donunkat képező leányzóval, kit hatszáz o. é. forintokért vettünk vala a zsolnai komé­diásoktól, megszökvén, tartózkodása Besztercebányán vagyon, ennek folytán tehát felszólítjuk a nemes várost, hogy a leányzót haladéktalanul letartóztatván, e levelet átadó megbízott híveinknek, névszerint Szurina Pál őrmesternek és Komár György káplárnak kezeibe szolgáltassák. Kikhez is hajlandók maradtunk.

Gr. Pongrácz Istv.«

István gróf átnézte az iratot s megelégedetten bólintgatta fejét és csettentett a nyelvével:

• Jó, nagyon jó, hanem még szúrja be ezt: »egyébként kő kövön nem marad Besztercén, mivelhogy a földdel tétetik egyenlővé.« Legszebb, amice, a világosság, az őszinteség. Nem illik zsákban macskát árulni.

A diák beírta a fenyegető passzust is, István gróf aláírta a nevét; beporozta, ráütötte aztán pecsétgyűrűjével a sigillumot, trombitát tartó kéz, fölötte egy csillag, s személyesen vitte le a már nyeregben ülő Szurinának és Komárnak.

• Adják ezt át kendtek a város polgármesterének, sehol se pihenve.

Egy harmadik lovat is vittek magukkal, egy kis szürke kancát vezetéken, sárga asszony­nyereggel; ez lesz az Estellának.

Érdekfeszülten várta a vár népe, míg visszatérnek; különösen a káplán volt izgatott. Az eléjök is ment titokban, várni őket másnap, egész a zsolnai hídig; mert hát a megtért bárány mindenha becses az úr előtt, illő, hogy a szolga is megbecsülje.

De sajnos, a lány nélkül jövének vissza a követek és csak harmadnapra. A toronyőr messziről tülkölt, mikor a két lovas alakja feltűnt a varini úton.

A vár népe kicsődült a kapu elé, maga István gróf is ott várta a követeit.

• Hát a leány hol van? – kiáltá eléjök zordonan.

Szurina leugrott a lováról és előadta remegő hangon, hogy megérkezvén Besztercebányára, átadá a levelet a polgármesternek a városházán, aki is föltevén pápaszemét, elolvasá azt és ezt az üzenetet küldötte:

• Mondjátok meg az uratoknak, vigye szegény fejét valami hideg zuhany alá, ahelyett, hogy ilyen leveleket firkáljon.

Pongrácz István homlokán megjelentek a szokott piros foltok.

• Azt mondta? – hörgé tompán. – Igazán azt mondta?
• Szórul-szóra mondta és sorba adta a levelet a többi uraknak, akik hasukat fogták a kacagástól. Mi a Komár komámmal nem akartuk ennyibe hagyni és kijelentettük, hogy a lány nélkül egy tapodtat se megyünk, mire aztán ránk rivallt haragosan: »Kikorbácsoltatlak benne­teket a városból a hajdúim által.«

Szentmiklósi Pongrácz ivadéka felordított, mint a sebzett oroszlán.

• Kikorbácsoltatja az én követeimet! Borzasztó!

Aztán felkiáltott a toronyőrhöz:

• Kongasd meg, Korenyák, azt a vészharangot! Kongasd! Kongasd!

Majd a várnéphez fordult:

• Mindenki készüljön! Köszörüljétek a kardokat, tisztogassátok ki a fegyvereket, az ágyúkat.

Reggelre indulunk Beszterce ellen!

Teljes két óráig zúgott a harang, azalatt összegyűltek a katonakötelezett parasztok a környék­ről.

• Reggelre indulunk Beszterce ellen! Mindenki búcsúzzon el a családjától és hajnalra itt legyen fegyverbe öltözni!

Jaj neked, Beszterce! Csak volt, többé nem lesz ilyen nevű város. Megehetik a mappáikat a könyvkereskedők! Szegény könyvkereskedők! (Pruzsinszky fogta fel erről az oldaláról a közelgő katasztrófát.)

Egész éjjel folyt a lázas hadi készülődés, egy lélek se hunyta le a szemét. Maga István gróf ügyelt, tett, rendelkezett, egy percet se vesztvén. Zaj, elevenség, nyüzsgés verte fel az ősfalak csendjét a lobogó fáklyák fényénél. De készen is lett reggelre minden. A fölkelő nappal végigkígyózott a hadba induló tábor a budetini úton. Ha le nem csapták volna Marst az istenek közül (mert még az se állandó foglalkozás a gonosz földi férgek miatt), bizony élvezete lett volna az égből ezt a hadi népet látni.

Elöl maga Pongrácz István lépkedett Waterloo nevű fekete angol kancán, Zrínyi-nyakú magyar köntösben, kócsagos kalpaggal; villogó, kivont kardján pajkosan futkostak a napsugarak.

Mellette balról Kovács várnagy ment széles fringiával, a »Palkó« remondán.

Utánok Mravák Mátyás vitte magasra emelve a Pongrácz-család zászlaját; játszi szellő vígan suhogtatta a finom selymet, hol begöngyölgette, hol kibontogatta negédesen a kéklő címer­pajzs kevély jelvényeit.

A zászló nyomában két apród poroszkált két zömök pónin, hosszú, szőke hajuk végighullám­zott ezüstpaszomántos dolmánykáikon; kis gyíklesőt viseltek; azonfelül az egyik a várúr kulacsát vitte, a másik a rubinttal kirakott kötésű imakönyvét.

Méltóságteljesen kidüllesztett mellel vitte a szép művű ezüst családi buzogányt az óriás termetű Kral Demeter.

Egy filozóf kinézésű szamár egy dobot húzott nagy flegmával. Semmi indulat, semmi harag nem látszott rajta Beszterce ellen.

Mögötte két bocskoros tót baktatott gyalog, póznákra kötött lámpákkal, ezek voltak a lámpavivők, éjjeli menetek esetére.

Egy szekéren ócska napernyő alatt ült balról a szakács, jobbról a káplán. Szemben velök két röhögő konyhaszolgáló.

Most következett a híres lapusnyai banda trombitás hangszerekkel. Nyolcan voltak, csinos, fekete zsinórzatú halinákban, újdonatúj bocskorokban, kalapjaik körül madzagra fűzött csigák képezték a nagyobb díszt.

Jaj, de most kavarog rémséges porfelhő. Még a nap is mintha elbújna félelmében. Jönnek a kozákok! Hogy táncol a lovuk. hogy csillognak-villognak a patkók. Hát még a lándzsáik! Tizenhat derék, válogatott lovas, egy-egy liliom mindenik. Piros leffentyűs kalpagjuk, piros dolmányuk, nadrágjuk miatt úgy néznek ki messziről, mintha egy csomó pipacs szaladna a búzák között.

Hej, amerre mennek, nyíljatok ki arra muskátlis ablakok!

A kozákok rendjét nyolc muskétás ágyú váltja fel kis kerekeken, apró hegyi lovak által vontatva; mindenik ágyún egy beszkidi zsivány ül pipával az agyarán. Ez, úgy látszik, a tüzérségi uniformishoz tartozik.

Vidám kurjongatás, énekszó, röhögés hangzik fel.

Az egyik gyalogos (mert az ágyuk után a gyalogosok masíroznak) egy békát látott a garádban és hirtelen a lándzsájára tűzte, torkaszakadtából kiabálván:

– Az első halott! Az első halott!

Szerencse, hogy messze a vezér, mert nem engedné ezt a minden komolyságot nélkülöző tréfát.

A daliás Bakra vezeti a gyalogságot, számszerint száz és néhány embert. Itt vonul el az egész nemzeti történelem, az ősök katonái, fegyvernemei. Makovnyik nehéz páncélba van öltözve, tollas sisakkal a fején, a mellén egy kereszt Bouillon Gottfried korából. Szurina a Mátyás fekete-seregéből való, ott a halálfej a kalpagján. A Szlimak János uniformisát Csák Máté valamelyik katonája viselte, a Barinka Gyuro nagy fején egy színehagyott sárga turbán ül, míg a hosszú kaftán leér a bocskor felkunkorodó hegyéig. A Kovács Pali izmos tagjaira hasított ujjú zöld atilla simul. Kontopek Andráson a hajdani kék drabantok habitusa lötyög – de győzné azt az ördög elszámlálni. Holta napjáig volna mit tanulni ezeken egy jóravaló szabónak.

Ahol a sereg véget ér, két sárga-fekete szekérnek vagyon kezdődése: ezek a kimustrált tölténykocsik, amiket a budetini honvédségtől vásárolt István gróf. A kocsi mindenik oldalán három-három lyuk van kivágva, s ezek mindenikéből egy-egy mozsár félelemgerjesztő, sötét torka néz ki.

Minden szekér elé hat ökör van fogva, különös találmánnyal a szarvaikon. Ez egy a szarvra húzott vasgyűrű, s abból csillagszerűen apró, éles lándzsák meredeznek. Az ökröket Beszterce kapujánál kifogják s ráeresztik öldöklésre fegyverzett szarvaikkal a lakosságra. De iszen nagy hadi talentum Forget uram, lévén ez az ő találmánya.

Leghátulra maradt az élelmezési társzekér, négy akós pálinkás hordóval, egy garmada cipóval és néhány zsák krumplival megrakva. A krumplis zsákok tetején Pruzsinszky Szaniszló szunyókál hanyattfekve. A kocsi minden lőcsére kívülről egy-egy oldal szalonna van akasztva. Vétek isten ellen, mert a hozzá súrlódó kerekek egész vályút ásnak a becses csemegében, s útközben a kutyák egész falkában rohannak és ugatnak az »ízletes« jármű mögött.

De azért a menet egészében méltóságteljesen, fönségesen kígyózik a budetini úton. A szűzies napfény nevetve táncol a kopjákon, lándzsákon s átsiklik enyelegni a karabélyokra, a puskákra, a szél a hadi sisakok tollaival, forgóival pajkoskodik, a búzavetések ijedten futnak, futnak, a fenyveserdők, amerre mennek, azt látszanak huhogni-zúgni:

– Jaj Besztercének! Jaj Besztercének!

Míg az anyaföld remegve dobban az ágyúk és lovak dübörgésétől.

MÁSODIK RÉSZ

KEDÉLYES ATYAFIAK

Az árkádos piacú Zsolna városában élt sok-sok esztendővel ezelőtt egy Trnowszky nevű vaskereskedő, akinek három fia volt, Péter, György és Gáspár. Mikor a fiúk fölcseperedtek, a haldokló öreg úr pályaválasztásra szólította őket. Péter, a legidősebb, azt mondta: »Én a méhekre vetem magam. Ezek a derék, szorgalmas állatkák majd engem is táplálnak.« És lett Péterből viaszkereskedő. Egy egész országrészből ő vette meg a sejteket és a mézet. Egy egész országrész méhei voltak az ő rabszolgái.

A középső fiú, György, másképp okoskodott:

• Én orvos leszek, apám. Az én elementumom az emberek. A méheknek csak mézök van; igaz, hogy abból lehet pénzt csinálni, de az emberek harisnyáiban már készen állnak a szép lázsiás tallérok. Én ezekre utazom. Amikor beteg az ember, kutyába sem veszi a pénzt. S egyszer valamikor mindenki megbetegszik.

Erre az okoskodásra is helyeslően bólintott a vén Trnowszky. »Jó, hát tanuld ki a doktor- ságot!« A harmadik fiú, a Gáspár, más nézeten volt, mint a testvérei:

• Az összes élőlények közül a legtiszteletreméltóbb, apámuram, a birka: húsa is van, gyapja is van, teje is van. És ha egy garast teszünk bele, visszaad helyette egy forintot. Hát én juhokkal fogok gazdálkodni.

Az apa mindenik fiának háromezer forintot hagyott – mondván a halálos ágyán:

• Helyeslem a terveiteket, csináljátok! Én majd az égből nézni fogom.

Nézte-e, nem nézte-e, nem az én gondom, de hogyha nézte, hát láthatta, hogy az a fia is meggazdagodott, amelyik mézzel-viasszal (»vostyinával«, ahogy a tótok mondják) dolgozott, az is, aki a birkákra vetette magát. – Könnyű volt ez, kivált azokban az időkben, mikor még a legelő nem volt elkülönítve.

A tót városokban és falvakban a szegény embereknek nem voltak birkáik. Néhány darab birkát talán szerezhetett volna egyik-másik, de azért nem érdemes juhászt tartani. Ha aztán valaki sok birkát összeszerzett, szabadon legeltethette a közös legelőn. A birkákat az egész város kosztolta, de a birkák azért csak Trnowszky Gáspárt jutalmazták.

Ami a méheket illeti, a méhek meg éppenséggel szocialisták. Bliktri azoknak birtok-viszonyok, telekkönyvek. Ahol egy virágot találnak, legyen ebben vagy amabban a határban az útszélen, vagy a pap kertjében, vagy a Vietorisz-kisasszonyok nyitott ablakában, az az övék – s aki ezek kiélvezésében meg akarná őket karhatalommal akadályozni, abba egyszerűen beleeresztik a fullánkjukat és punktum; nincs ellene apelláta.

A két testvér egy idő múlva megtollasodott, s jól elhelyezvén a pénzeiket, idők folytával Zsolna város leggazdagabb, legtekintélyesebb polgárai lettek – rettentő gyűlölséggel viseltetvén egymás iránt; nem volt az a piszok (a »Matica« által kiadott szótárban), amit egymásra ne kiabáltak volna – de a nagy antagonizmus dacára mind a ketten inkarnátus pánszlávok voltak, s mind a ketten eljártak Turócszentmártonba a gyűlésekre, melyeket – zárójelben legyen itt megjegyezve – a múlt évben akként zavart meg a nedeci gróf Pongrácz István, hogy négylovas társzekéren állított be a főpiacra, ahol a gyűlés folyt szabad ég alatt (éppen az ifjú Hurban szónokolt); lerakatott pedig az inasaival a szekérről húsz ebet, nyakukra, farkukra kötött csörgettyűkkel. Széteresztették azokat a szónoklatot hallgató tót

hazafiak közé, melyhez fogható ugatást és csörömpölést tanúk állítása szerint még nem hallottak emberi fülek.

De bocsánat a kitérésért, mert nem a Pongrácz gróf kultúrmissziójáról van itt szó (ahogy ő nevezte e rossz tréfát), sem arról, hogy az ifjú Hurban és a következő szónokok beszédjeit valóságosan a kutyák nyelték el (végre is, aki jobban győzi a szájával), hanem a két testvér egyenetlenségét volna feladatom kiszínezni, amely mindenben nyilvánult; követválasztásnál, ha az egyik Deák-párti jelöltet támogatott, a másik akkor okvetlenül Tiszáékra szavazott (akár megengedte Kubicza, akár nem), ha az egyik rétet vagy házat akart vásárolni és azt a másik megtudta, okvetlenül odament az eladóhoz, inkább ráígért egy csomó pénzt, csak hogy elkaparinthassa az orra elől.

Péter, a viaszkereskedő, sohasem házasodott meg, azt hozva fel indoklásul:

• Nem vagyok szamár, hogy amit keservesen szerzek, azzal az asszonyom az utcákat sepregesse (Péter selyemrokolyákra célzott).

Gáspár pedig szinte nem volt szamár, ámbátor háromszor házasodott meg, ekképpen vélekedvén:

• Az asszony mindig hoz valamicskét!

Két asszonyt temetett el, de csak egyszer keresztelt (jó is, mert az efféle sokba kerül). Az első feleségétől, Petrás Zsuzsannától maradt egy fia, akit úrnak taníttatott Selmecbányán.

Hogy a harmadik testvérről is számot adjunk, hát bizony a Gyuri szamár volt. Kitanulta a doktorságot, de el is költötte, amíg tanult a háromezer forintnyi örökségét (elnyelték a könyvek és a nagy leckepénzek az egyetemen), s azután se boldogult. Az emberek gyógyítása hálátlan mesterség Zsolnán. Micsoda idea is volt az tőle! Zsolnán, abban a jó hegyi levegőben, hol venné magát a beteg ember? S azonfelül is jó, szelíd nép a tót, ha jön a halál, nem kötekedik az vele, nem disputál, nem erősködik, hogy »nem megyek, maradni akarok, iszom azt, iszom ezt, még amazt is megpróbálom«, nem szalajt orvoshoz, patikába, hanem megadja magát »pod szmrty!« (gyere halál!) és behunyja szemeit az örökkévaló álomra. Ha éppen próbálna is valamit, hát legfeljebb áthajtat a rajeci fürdőbe, hogy egy pár marasztaló köpölyt tegyenek a másvilágra kérezkedő testére.

Szomorú, végtelenül szomorú viszonyok ezek orvosi szempontból. A paraszt mindenekelőtt nem beteg, de ha mégis beteg, nem gyógyíttatja magát, de ha mégis gyógyíttatja magát, nem fizet, mert nincs pénze. Ami az urat illeti, az ugyan szokott beteg lenni, és az néha gyógyíttatja is magát, és pénze is van néha, de mégse fizet néha se, hanem inkább azt mondja a doktornak jutalom fejében:

• Legyünk, barátocskám, ezentúl pertu.

Dr. Trnowszky tehát szerzett sok jó pertubarátot egy életen át tartó praxis alatt, de olyan szegényül halt meg, hogy a temetés is alig futotta ki a vagyonkájából, hátrahagyván egy csomó cókmókot, nehány rossz bútort, orvosi szerszámokat, és egy tizenegy éves kisleánykát, Apollóniát.

Gyönyörű leány-palánta volt, nemes, ovál arcán valami édes, szomorú kifejezéssel, hosszú pilláktól árnyékolt szemei üde, nedves fényben kéklettek; hát még az a szépséges kalászszín hajkoszorú a fején! Egy arra csatangoló híres festő meglátta, eszébe ötlött, hogy a Mi Asszonyunk, országunk patrónája, körülbelül így nézhetett ki gyermekkorában, lefestette, s képét (mely most egyik nemzeti gyűjteményünkben van) »Mária gyermekkora« címen sokat magasztalták akkoriban a hírlapok.

A szegény doktor halála napján Blázy Miklós uram, a polgármester, találkozott az utcán Trnowszky Gáspárral s annyira ellágyította, beszélgetvén a gyászesetről, hogy az késznek ajánlkozott a kis Apollóniát magához venni s gyámságát elvállalni; amiért legott dicsérni kezdték városszerte. Lám, mégis van a fösvény kutyában egy szemernyi szív.

Nosza, meghallván ezeket, dühbe jött Trnowszky Péter, rohan a városházára lóhalálban, hogy ő akarja a gyámságot elvállalni, neki úgy sincs gyermeke, de meg annál a gazembernél úgyis tönkremenne a gyermek stb.

Mire Blázy uram megnyugtatta.

• No, hát ön lesz a gyám. Gáspár úgyis csak ímmel-ámmal vállalkozott.

Híre ment Gáspárhoz a Péter lépéseinek. No iszen, az kellett, ízében csörtetett a városházára, miután ő vállalkozott elsőnek a lánykáról gondoskodni, magának követeli a gyámi tisztet, vagy különben vonja le ebből a konzekvenciákat a városi magisztrátus.

A polgármester, mint minden opportunista, zavarba jött, nem bírta magát többé elhatározni. Mind a két Trnowszky egyaránt hatalmas oszlop volt Zsolna városában, ha ők nekidőltek egy-egy tiszti széknek a közgyűlésen, ugyancsak ropogott, ha össze nem tört.

Tehát egyszerűen érintetlenül függőben hagyta a véletlen támadt, kínos ügyet. Sok mérges pattanás múlik el önmagától.

De ez nem múlt el – mert a temetési szertartás végeztével, visszajövet a temetőből, kézen fogta Gáspár nagybácsi a kis árvát, ott az egész gyászoló gyülekezet szemeláttára.

• Jöjj velem, gyermek!

Még el sem mondhatta az utolsó szót, már odaugrott Péter nagybácsi vörös paprika-arccal, vasvilla szemekkel, s kiszakítá a gyermeket Gáspár kezéből.

• Ne érintsd a gyámleányomat, te farizeus! Szeretnéd a becsületes testvért játszani ugye? Ez ni! (Fügét mutatott neki az ujjával.) Egy, kettő, három, lépkedj előre, Apolka!

A lányka szemeiből zápor módjára ömlöttek a könnyek. Hagyta magát rángatni érzéketlenül. Nem tudta, miről van szó, nem hallotta szavaikat. Még mindig azoknak a rögöknek a dübör­gése zúgott a fejében tompán, zsibbasztóan, melyek a koporsóra zuhogtak.

• Add ide azt a leányt, mert összetörlek! – hörögte Gáspár.
• Azt szeretném én látni, hogy közelebb jöjj! A szemed közé köpök, te uzsorás.
• Huh, te tolvajok orgazdája! – ordítá Gáspár és rávetette magát Péterre, megmarkolva a fekete selyem nyakkendőjét, fojtogatni kezdte.

Nagy dulakodás támadt köztük, piff, paff, hullottak a pofonok és ökölütések, az istenfélő népek botránykozására.

Ilyen szégyen, éppen a temetés órájában! De jól járt az a szegény elköltözött lélek, be jól járt, hogy kitette a lábát. Oh, hogy nem nyílik meg nyomban alattuk a föld!

• Hát nem kellene az istent is sequestrum alá vetni – sopánkodott az istentelen vén eretnek Domák Mihály -, hogy ilyen embereknek hajigál le vagyont, tekintélyt, szerencsét?

Egy szegény írnokné (akinek férje, Klivényi József, rokonságot formált az Apollónia elhalt anyjához), miközben a két összetépett ingű, kékre öklözött testvért szétválasztották a barátaik, cipelve őket erőszakkal külön-külön lakásaik felé, felkapta Apollóniát a kezébe.

• Ne sírj, kis rubintom. (Megtörülgette a lányka szemeit gyöngéden, a saját ünneplő fekete kötényével.) Ne menj egyikhez sem. Mit keresnél, szegény pihegő galambka, gonosz ölyvek

között? Gyere inkább hozzám. Szegény vagyok ámbár, mégis puhább ágyat vetek éjszakára, mert a szívem puha, kicsikém, tehozzád!

Megsimogatta a sárga hajú fejecskéjét, homlokán csókolta és a bámészkodó sokaság közül szinte észrevétlenül vezette el haza Apollóniát, míg a két nagybácsi mindenike dühtől zihálva, tajtékozva rángatta magát a békéltetők vasmarkától, hogy újra egymásnak rohanjanak, éktelen szitkokkal, fenyegetésekkel fújva, élesztve a bosszú tüzét:

• Kutyák isznak még ma a véredből!
• Pozdorjává törlek, pióca!
• Megmutatom, hogy én leszek a gyám.
• Az ugyan én leszek, ha az ég összeszakad is.

De ezalatt persze a gyermek eszükbe sem jutott. Csak másnap sürgette meg egyik is, másik is a polgármesternél, hogy váltsa be szavát vagy különben vele gyűl meg a baja.

• Akarom a gyermeket, punktum. Meg kell lenni – követelte Péter. – Nekem van megígérve.
• Ha Péter lesz a gyám – üzengette Gáspár -, lelövöm a polgármestert, mint egy hazug kutyát. Én ajánlkoztam elsőnek.

Ily nehéz viszonyok között ült össze harmadnapra az árvaszék, s tekintettel a Trnowszkyék versenyzésére (no, de ilyen parádét csapni egy mihaszna lány-kölyökért), tekintettel továbbá arra, hogy a Trnowszkyak hatalmas emberek, akiket a város ügyeitől elidegeníteni kár volna, s tekintettel végre azon körülményre (mely azonban nem említendő meg a jegyzőkönyvben), hogy a leányka hazafiatlan nevelésben részesülne a boldogult Trnowszky fivéreinél, magasabb motívumokra visszavezethető nemzeti szempontokból is határozatba hozatott, hogy inter duos litigantes egy harmadik személy, Trnowszky Apollónia anyai rokona: Klivényi József városi írnok neveztetik ki gyámnak, felkéretvén az árva nagybátyjai, hogy miután a gyám szegény ember, nemesszívű rokoni gondoskodásukkal járuljanak a gyermek neveltetési költségeihez és fenntartásához.

Mikor megkapta Trnowszky Péter a végzést, mérgesen szakította szét száz darabra.

• Egy krajcárt se adok. Hát bolondnak néz engem az árvaszék? Süssék meg most már a gyereket!

De haragja hamar elpárolgott; mert jól esett arra gondolni, hogy legalább Gáspár se lett a gyám.

Gáspár is éppen így gondolkozott és ő sem adott az Apolka fenntartásához egy garast sem.

Klivényi írnok, ez a vén korhely, ki a gyámságot azért vállalta, hogy a két gazdag testvértől csurogni fog a jóság, s abból neki is jut, csalódásában a gyermekkel éreztette bosszúságát. A szegény árvára szomorú napok vártak. Rongyokban járt, sokszor mezítláb, enni is csak lopva kapott néha a Klivényi nénitől, aki nem volt rossz szívű asszony, de a férjével, ezzel a vadállattal, ő se bírt.

A szegény kis Apolka, aki olyan szépen fejlődött az apja házánál, lesoványodott, elsatnyult; mert dolgoznia kellett napestig. Klivényi elbocsátotta a szolgálóját s vele végeztette a ház körüli dolgokat.

• Hisz ingyen tartlak, te rongyos!

A sovány, vézna teste tele volt kék foltokkal, mert az írnok, mikor este részegen jött haza, mindig megverte őt is, a feleségét is. S az írnok mindig részegen jött haza. A szünnapok csak azok voltak, amikor nem jött haza és valahol a korcsmában aludt el az asztal alatt.

Két hosszú esztendeig nem történt az árvával semmi nevezetes eset; ki törődnék egy kis féreggel? Az emberek egy ideig szidták a két pogány nagybátyát, de azután másért szidták, és a kis féregről mindenki elfeledkezett. Úgy elvegyült már ő a többi szegény gyerekek közé, akiknek a piciny lábai öreg emberek levetett cipőiben tipegnek-topognak a földgolyóbison, hogy már benne is csak mint homályos álom élt az apai hajlék. Azt még hallotta néha-néha, hogy ez meg amaz a gazdag ember az ő nagybácsija, de ez is csak egy közömbös fogalom volt neki, nem egy olyan forrás, amiből keserűséget merítsen a jelenre vagy reményt a jövőre. Tudta is ő, mi a nagybácsi, és mi a jelen vagy a jövő. Semmit se tudott. Csak élt, mert még meg nem halt. Élt, mert reggel felrángatta Klivényiné: »Tisztítsd ki hamar fiacskám, a bácsi csizmáját.« Elaludt, mert elnyomta este a fáradtság. Sírt, ha megütötték, mert fájt neki. De az életről nem tudott semmit, azt hitte, így kell annak lenni, csak a halált sejtette, hogy az rejtelmes, különös. De hogy örök-e, arról nem gondolkozott. Talán ha Klivényi néni felráncigálná a halottat: »Tisztítsd ki hamar a bácsi csizmáját«, az is fölkelne. Talán a szegény apa is fölébredt volna.

A gyermek egy napon a nagy piacról jött, egy tököt cipelve, mikor a Volek csizmadia inasa (aki megfódott csizmákat vitt Buronka szenátorhoz) oldalba lökte.

• Eredj, Apolka, ott megy a bácsikád, csókolj neki kezet.

Csakugyan Trnowszky Péter jött a templom táján, jókedvvel lóbázva csontgombos sétabotját, mert egy jövedelmező üzletet bonyolított le a várossal, mikor eleibe kerül a leányka, és az inasgyerek szavára abban a hitben, hogy annak úgy kell lenni, elkapja a fütyürésző öreg úr gyűrűkkel rakott szőrös kezét és megcsókolja.

Az öreg ránéz a rongyos gyermekre s fölismervén Apolkát, hümmög egy darabig.

• No, no, hát te vagy? Ejnye adta, adta.

Keresgél a zsebében az aprópénzek között, de nincs egyetlen ezüstpénz se, pedig illenék ilyenkor egy fényes hatos. Kinyitja a tárcáját, hátha találna benne egy szép ropogós egy­forintost. De csak ötösök vannak. Az sok, nagyon sok. Mit csinálna ez a gyerek egy ötforintossal?

Szerencsére éppen szemben van a mézeskalácsos bolt. Hopp! Ez jó lesz.

• Gyere utánam, te kis fruska!

Bementek, az ajtó tündériesen csengett, s a mézeskalácsos a nagybácsi egyetlen szavára egy nagy paksaméta mindenféle formájú nyalánkságot összerakott, zsinórral összekötött, és mindez az Apolkáé volt. Végtelen örömet érzett szívében. Azt gondolta, hogy mindjárt elájul a boldogságtól. Szemei meghomályosodtak és a homályban egy falka kutyát látott csörtetni maga felé, akik megrohanják, szétmarcangolják, kihúzgálják a kalácsokat a pakétból.

De mindez nem volt igaz, a nagybácsi hangja fölrezzentette:

• A kezedbe is válassz egyet-kettőt, leányocskám, amit útközben megeszel.

Künn az ajtónál aztán elváltak. Péter nagybácsi a vendéglő felé ment, Apolka pedig hazafelé és mindenkinek eldicsekedett útközben, hogy a jó nagybácsi mit vett neki, és ebből mindenki valami szerencsét jósolt, csak otthon Klivényi mondá sötéten:

• Mutasd, hogy mit vett a gazember.

Felszakította a spárgát, kibontotta a mézessüteményeket és elkezdte őket falánk étvággyal ropogtatni, egyiket a másik után, minden falatnál felkiáltva:

– Oh, a gazember, a gazember!

Zsolna városában ez a nevezetes esemény csakhamar szájról-szájra járt azon megjegyzés kíséretében: »Kezd már a világ felfordulni«, s eljutván Trnowszky Gáspár füleibe, nagy bosszúságot okozott neki. Egész éjszaka nyugtalanul hánykolódék fekhelyén s reggel korán a Klivényiék lakása előtt leste az árvát, kit is megkerítvén, vitte egyenesen egy cipészhez, egy szabóhoz s egy fehérnemű-árushoz, összevásárolván annyi portékát, hogy két boltoslegény cipelte az Apolka után, mialatt Gáspár nagybácsi megelégedetten morogta:

• Egyél most mérget, utálatos fösvény kutya. Ez aztán a tromf!

Hanem iszen nem könnyű lefőzni Péter urat sem, ha egyszer »virtusra« kerül a dolog. Alighogy tudomására jutott a »tromf«, felbizsergett a kevély, gonosz vére:

• Micsoda, te akarsz itt szuszogni? Egy pár ronggyal akarsz port hinteni a világ szemébe? Velem akarsz kikötni? No, gyere hát!

Rögtön elküldött a leánykáért és elvitte egyenesen az aranymíveshez, összeválogatván gyöngyöt, smaragdgyűrűt, aranynásfát, karperecet, függőket egy halommal, ami csak szép és drága volt az üvegszekrényekben. Egy kastélyos kisasszony sem kap annyit a kelengyéjében.

E fordulatok megjavították egy kicsit a leányka sorsát, de jobban a Klivényiét, mert az értéktárgyak többnyire folyékony anyagokká változtak át, de nem csodamódon, egyszerűen a zsidó közvetítésével, kihez a derék gyám rendre elhordozgatta zálogba.

Volt dinomdánom az »úri-vendéglőben«, bor, puncs, muzsikaszó, forintos bankók a Gongoly cigánynak, akivel aztán éjjelenként bejárta a pánszláv házakat s elhúzatta ingerkedésül az ablakok alatt:

Cserveni kantár, bjeli kvon!

Predav szom ország, Bozse moj!

(Veres kantár, fehér ló! Eladtam az országot, istenem!)

Ez a merész célzás Szvatopluk király őfelségének szomorú kalandjára mindenha erősen bosszantotta a zsolnai tót urakat. De éppen ezt akarta Klivényi, aki magyar érzésű volt és e magyarságból élt, táplálkozott. Mert már százszor is ki kellett volna tenni a szűrét (soknemű hivatali vétség és apró visszaélés terhelte Klivényit), de lehet-e egy nagy magyart elcsapni bűnhődés nélkül? Klivényi ügye mindig a haza ügye volt. Klivényi nem volt ostoba; mindég jól tudta, hogy mitől döglik a légy. Annak a bizonyos »veres kantárnak« bizony több hasznát vette ő, mint Árpád vezér; ez volt az ő immunitása.

Az árvára most már nagyobb gondot fordított és iskolába is küldte. Egy napon, mikor a rubintos karperecet adta a zálogba, hozott a kicsikének egy darab kókusz-szappant.

• Zsuzsanna – szólt a nejéhez -, ma jól megnéztem a gyermek arcát. Tudod-e, hogy nagyon szép lesz, veszettül szép lesz, ha megnő. S végre is, miért ne lenne szép? Mondtál valamit, Zsuzsanna? Hogy, semmit se mondtál? Okosan is teszed, ha hallgatsz. Mosdasd, fésültesd a gyermeket és járasd tisztán. Azt akarom, hogy csinos legyen. Az nem lesz nekem rossz, ha szép lesz, még talán neki se. Van valami átkozottul kellemes az arcában.

Aztán behítta Apolkát a konyhából, sokáig nézegette és átadta neki a selyempapírba göngyöl- getett szappant.

• No, kutyamája – fordítá a hangját szelídre, enyelgőre -, mit hozott a gyámapa az ő bárány- kájának. Ide hamar kezet csókolni.

A lányka kezet csókolt és kitakarta burkából a tárgyat; s amint megösmerte, hogy szappan, édesen elmosolyodott. Nem a gyermek mosolya volt ez többé, mely a mézeskalácsoknál hasadt volt ki arcán, hanem a szűzé. Ah, szappan! Szagos szappan. Arcra való szappan.

Elpirult egész a füle hegyéig és elfutott. A kis szappan-kocka annyi mindent mondott, finom ingerlő illata szállt, szállt, az orrán keresztül, betölté egész lényét, minden porcikáját, átszivárgott az erein a vérébe és dörömbözött a szívén, felkeltve, életre ébresztve azt a kis szörnyeteget, mely, mint a karikába tekergőzött kígyó, dermedten, élettelenül alszik még a bakfisban – a kacérságot. Éva leánya, kopogtatnak. A szappan beszél hozzád. Hallod-e, sejted-e?

Apolka a tizennegyedik évébe lépett és szemlátomást szépült – midőn egyszerre még várat­lanabb fordulat állott be életében.

A polgármester, látván egyrészről a nagybácsik jóindulatát, másrészről, hogy az írnok a Trnowszkyak ajándékait – a polgármester hivatalos megjegyzését idézve – a saját céljaira fordítja, említést tett egy ízben a leány helyzetéről a főispánnak (kinek a megboldogult dr. Trnowszky háziorvosa volt); őméltósága élénken méltóztatott érdeklődni, és megígérte, hogy az árva ügyét szívére veszi s kiragadja a korhely írnok kezei közül.

A legközelebbi főispáni ebédre mind a két Trnowszky meghívást kapott, s ebéd közben a pezsgőnél, mikor minden szív ellágyul, ravasz diplomáciával előhozván az ügyet, rávette a testvéreket, hogy a leánykát ne hagyják gonoszul veszni, vegyék magukhoz, mégpedig egyenlőképpen felváltva, mindenik egy-egy félévig tartsa és neveltesse.

Bezzeg lett ebből ismét világraszóló spektákulum.

Péter nagybácsi, akihez először került a leány, nyomban egy professzort hozatott hozzája Turócszentmártonból, egy francia leány játszópajtást Genfből, selyemruhákat, kalapokat, cipőket Besztercebányáról, sőt képeskönyveket halomszámra Prágából, s olyan fényben, pompában nevelte, mint egy hercegkisasszonyt, hogy az egész városnak elállt a szeme-szája. A félév elteltével aztán elküldte a professzort, meg a kis bonne-t, elcsukta a szép szalagos ruhákat, csecsebecséket a szekrénybe, ráadta a Klivényiéktől hozott foltos perkál szok- nyácskát, a rongyos cipőt, a színehagyott pepita kendőt és maga kísérte el a Gáspár házáig, egész a kiskapuajtóig, ott érzékenyen megölelte, megcsókolta.

– No, eredj mármost ahhoz a gazemberhez.

Gáspár nagybácsi még nagyobb káprázatba hozta a várost; nemcsak rálicitált Péter úrra, mert ő Bécsből rendelte meg a gyermek ruhaneműjét s egy póni-fogatot vásárolt neki Galiciából, hanem azonfelül vérig megbosszantotta Pétert, egy olyan lépésre határozván magát, mely bár meggyőződésével ellenkezett, de szíven találta az ellenséget. Nem Turócszentmártonból hozatta a nevelőt a leányka mellé, hanem Debrecenből egy tősgyökeres magyar tanítót, akire szigorúan ráparancsolt, hogy magyar szellemben kell nevelni a kis Apolkát. Egy elveszendő lélek ide-oda. Többet ér, hogy az a föld szemetje mérget eszik egy félévig.

A nevelő, Szabó Pál, el is követett mindent, hogy a gyermek szívét megnyissa a magyar rokonszenveknek s elutáltassa vele a tótokat.

Tromf tromfra. A harmadik félévre Péter nagybácsi megtudván Bécsben, hogy ott a kontesszeknek egy kis szerecsenjök is van, nosza rögtön ő is kerített egy szerecsent, a mellé hátas lovat, társalkodónőt, divatos ruhákat Párizsból és Turócszentmártonból két nevelőt, akik belecsepegtessék a szláv szellemet és elutáltassák a magyarokat.

De ez még mind semmi ahhoz a pazarláshoz képest, amivel erre Gáspár úr visszafelelt a következő félévben. Ezt tessék aztán utána csinálni!

Gyönyörű női fogatot vásárolt a Csáky grófnőktől, kékselyem bélésű baldachinnal a kocsi tetején; a bakon magyar kocsis, a lovakon cifra, sallangos magyar szerszám. Társalkodónő, nevelőnő, két apró inas nyalka huszárruhában, mind magyarok, s mind az Apolka szolgálatára

rendelve. A nagykertjében egy kis palotaszerű villát építtetett neki, locsogó szökőkutak előtte. Rózsabokrok, pálmák, egzotikus növények köröskörül; drága brokát selyemmel bútorozott szobák bent, melyekbe minden héten össze voltak híva az egész városka előkelő leányai játszó-társaknak. Csak egy királyleány ragyoghat, dúskálhat ilyen pompában. Ámbátor tetszett ez a Gáspár úr Miloszláv fiának is, aki éppen vakáción volt otthon a prágai egyetemről s igen jól érezte magát a feslő bimbók, bakfisok között.

A jogász urat eleget ingerelték az ösmerősök az apja ellen: »Megőrült az öreged, mindenedet elveri arra a fruskára! Ki látott már valaha ilyen szamárságot a világon!«

De a kis fruska olyan szép volt! Karcsú, nyúlánk, olyan előkelő úri volt a drága selymekben, csipkékben s olyan szépen tudott ránézni azokkal az édes szemeivel mindenkire, még a Miloszláv gyerekre is, hogy csak helyeselni lehetett, ha nem hagyják szükséget szenvedni semmiben.

Az apát is váltig figyelmeztették a pánszláv barátai, ismerősei:

• Ej, ej, Gáspár! Hová lett az eszed, vén Gáspár! Tréfa, ami tréfa. A leánykáért nem kár, de hátha a fiadra is ráragad az a veszedelem, amit a Péter bosszantására a házadban összehoztál.

És csakugyan, a fiatal Trnowszky nagy barátságban látszott lenni mind Apolkával, mind a debreceni nevelőjével, Szabó Pállal. Némelykor ott üldögélt a leckék alatt a leányka szobájában.

De az öreg Trnowszky mégis csak makacsul rázta azt a nagy, kopasz fejét és vállat vont:

• Az mindegy. Ha az ember lő, hát lő. A serétekből oldalvást is eshetik valami. oldalvást is. De azért mégis csak lő. Hát én is csak lövök arra a zsiványra, míg csak el nem pusztul, meg nem pukkad a mérgében.

Az egész város kíváncsi volt, hogy mitévő lészen most Trnowszky Péter, ha újra hozzákerül Apolka? És hogy mi lesz mindezeknek a vége? Meddig győzik ezt az oktalan licitálást? Annyi egyszer áll, hogy alig következhetik magasabb skála. Rotschild kellene már ahhoz.

A jó isten tudja, mi lett volna, ha egyéb események nem jönnek közbe. Az például, hogy a zsolnai pánszlávok az Apolka magyar szellemű neveltetése miatt orrolván, Péter által is felizgatva egy este macskazenét adtak Gáspárnak és beverték az ablakait. Mire dühbe jött Gáspár és másnap mindjárt folyamodott, hogy nevét és törvényes örökösét Tarnóczyra változtathassa. (Jaj, megfordulnak sírjaikban a becsületes Trnowszky ősök csontjai.)

S így fokozatosan belekergetve a magyarságba, a fia pályáján is fordított egyet: ahelyett, hogy elküldte volna, mint előbb tervezte, még egy évig a szentpétervári egyetemre, beválasztatta Zsolna városánál vicejegyzőnek, mondván:

• Szagold meg egy kicsit itthon a közügyeket, fiacskám; két év múlva jön a követválasztás, s te mégy fel Budapestre a parlamentbe, ha én mondom. – S kevélyen ütött a mellének azon helyére, ahol a bugyellárisát tartotta, a mellény belső oldalán levő zsebben.

Tarnóczy Miloszláv tehát otthon maradt Zsolnán és hozzászagolt némileg a közügyekhez, de ki tehet arról, hogy a közügyeknél is édesebb illata volt az Apolka hajának.

Hát ott legyeskedett a lányka körül, labdázott vele a pázsiton, a kertben, együtt lovagoltak ki a budetini erdőcskébe, segítette tanulmányaiban is, bogarakat gyűjtött, lepkéket fogdosott a gyűjteménye számára, kirándult a hegyek közé, hogy ritka növényeket hozzon lenyomtatni, megszárítani az Apolkának. A lányka rajongott a természetrajzért. Szabó Pál, aki nagy botanikus volt, csepegtette bele ezt a tudományt.

Miloszláv úrfi pedig valóságos üzletet vitt a talált ritkaságokkal. Minden szokatlan kinézésű növényért kapott egy közönséges rózsát vagy szegfűt, ami éppen akkor a hajában volt Apolkának; egy hibiskus-virágért, minthogy az egy soha nem látott csoda-szépség volt, kapott egy szőke hajtincset. De én istenem, mennyi huzavonába, alkudozásba került ez, míg végre megtörtént a vásár.

Szinte nem tudott betelni örömében a sáfrányvörös virágfürttel.

• Hol jutottál hozzá, Miloszláv?
• A nedeci várkertben szakítottam.
• Jaj, de nagy ördög vagy! (És rámosolygott hálásan arra a nagy ördögre.) Jaj, de kár volt letépni szegénykét.
• No, csak meg ne sirasd, hiszen nő majd a tövén másik.
• És mennyi idő alatt nő meg a másik?
• Esztendőre ilyenkor.

Apolka elkezdett tapsolni, ugrándozni széles jó kedvében az udvaron, mennykék köntösének hasított, bő ujja libegett-lobogott kétoldalt, mint két tündérszárny.

• Hiszen akkor én jól megcsaltalak téged, te Miloszláv, te csacsi, mert az én hajam két hét alatt is kinő.

Miloszláv mosolygott és nemsokára szerzett valami besztercebányai professzortól egy amerikai skarabeust; egy akkora bogarat, mint egy csíz. Egy igazi óriást a bogárvilágban; két fényes gránátszín szarva van; barna, kétfelé osztott felső teste olyanformán néz ki, mintha a mi cserebogarunk ükapja lenne, az pedig mellette csak szopósgyerek.

Mikor Apolka meglátta a bogarat, oda lett szenvedélyében:

• Meghalok, Miloszláv, ha ide nem adod.

Miloszláv pedig játszotta a makacsot, sopánkodott, esküdözött, hogy oda nem adhatja, mert így, mert úgy, ő is bolondja a bogárnak, de meg olyan bogár kettő sincs Magyarországban. Amerikai bogár! Az ördögbe is, az nem tréfa. Mennyi ideig kellett annak utazni, míg idekerült Zsolnára! Az igaz, hogy holta után tette meg az utat, és ilyenkor kisebb fáradság, hanem azért mégis valami. Még ha esetleg odaadná is a bogarat Apolkának, bizony nem teheti olcsón.

• Hát mit kívánsz érte, Miloszláv?
• Nem tudom én. (Pedig már tudta, mert mosolygott a selyma.) Hát mit adnál?
• Nem tudom én. (Pedig már sejtette, mert elpirult.)

Végre is aztán egy csókban történt a megállapodás, sok titkos, néha megzavart tárgyalások után.

Először csak elvben lett elfogadva az alku. Azután jött az első kérdés, hogy hol? A kertben. De hátha látják? No, és ha látják is. Hát nem ér meg ez a bogár egy csókot, még ha látják is?

A skarabeus az Apolkáé lett. (Bolond ez a Miloszláv, gondolta Apolka, hiszen talán ingyen is megcsókoltam volna.) S azontúl minden »régi pénz« kivétetett a forgalomból. Beállott a „csókvaluta„. A jelentéktelen bogarak és növények is, amiket Miloszláv talált, csókokra váltattak fel. S az is mind kevés volt. Miloszláv eleget sopánkodott: »De szegényes, de hitvány ez a felsőmagyarországi flóra!«

Az öreg Tarnóczy nem sokat vett észre ezekből a dolgokból, mindössze a fia növénygyűjtő szenvedélyére tett néha egy-egy csípős megjegyzést:

• Gyerek vagy, nagy gyerek, Emil. (Utóbb már a fiú szláv hangzású keresztnevét is átfordította – hátha ez is bosszantaná Pétert.) Milyen ostobaság! Egész nap bogarak és növények után mászkálni. Hát egyáltalán nem gondolsz arra, hogy innen-onnan képviselő lesz belőled s akkor nem növények, hanem helyiérdekű vasutak után kell futkároznod?

Nem, az öreg Gáspár semmi mást nem sejtett, és csak az utolsó napon világlott ki minden. A félév utolsó napján. Amikoron is Péter emberei: egy társalkodóné, »szlecsinka Skultéty« (Skultéty kisasszony) egy vén talp, a már említett kis néger (azóta se láttak Zsolnán szerecsent) és egy angol komornyik nagy pofaszakállal, hosszú, vállig érő hajjal, megjelentek Gáspár házánál, hogy a kisasszonyt elvigyék a másik nagybácsihoz. Künn a régi póni-fogat várt, a régi kocsissal, ki vígan pattogott ostorával, míg a kis pónik lesütötték okos fejeiket, mint tavaly ilyenkor. Semmi se volt új, csak a méltóságos, komor magatartású komornyik, csatos cipőkben, térdig érő harisnyákban. Csak olyankor látni ilyeneket Zsolnán a marquisek körül, ha valami francia vígjátékot adnak a színkörben.

Apolka elsápadt, midőn beléptek a tornácra, lassú reszketegség fogta el a lábait, kénytelen volt leülni.

• A kisasszonyért jöttetek? Úgy van, válnunk kell – mondá Gáspár nagybácsi nyugodtan, egy gyűlölt pillantást vetve a testvérbátyja cselédjeire. – Hát eredj fiam, Apolka, a szobáidba, vedd fel a legrosszabb gúnyáidat, azután menj isten hírével és vigyázz magadra, gyermekem, hogy abban a zsiványfészekben el ne pusztulj egy félév alatt.

Apolka lehajtotta a fejét az asztalra, zokogott és nem mozdult.

• No, hát mért nem mozdulsz? Mért sírsz? Hiszen majd visszajössz.
• Itt szeretnék maradni – lihegte a leány csendesen, tompán.
• Ej, lári-fári – mondá keményen a nagybácsi -, menned kell, punktum. – Mire visszajössz, már hosszú ruhák fognak rád várni. Hallod-e, Apolka, hosszú ruhák!

Ezt azért mondta és tótul mondta, hogy a cselédek megértsék és elmeséljék otthon Péternek, s hogy Péter, aki már megvarratta a félévre való holmit, új költségbe ugorjék, csakhogy őt megelőzze. Vidáman dörzsölte a kezeit e jó ötlet felett.

Apolka föltápászkodott, kitörülte szemeiből a könnyeket, aztán odatántorgott a nagybácsihoz, kezet csókolt neki, az visszacsókolta homlokán, majd a Miloszlávnak nyújtott kezet, aki az apja mellett állt, sápadtan, szótlanul:

• Ej, no, Miloszláv – mondá és még mosolygott is, de fájdalmasan -, most már úgyis tél van, nem szerezhetnél nekem növényeket.
• Hát persze – motyogta a fiú síri hangon.

Pedig dehogy volt tél, már éppen kezdődött a tavasz. A télikertté alakított folyosó üvegein az első szűzies napsugarak mászkáltak kívülről, mintha bekéredzkednének a fűtött helyiségbe. Bent a sorjába rakott kaktuszok, fikuszok és leanderek álomból látszottak ébredezni. A külső melegtől mintha észlelni kezdenék, hogy egész eddig rá voltak szedve. Szegény hiszékeny virágok!

A macska kint az udvaron nyújtózkodott, a napfényen melengette öreg hátát. Egy gesztenyeszínű tyúk ma vezette ki először kicsinyeit s gangosan sétálgatott velök a hó alul kiszabadult különféle száraz kórók, csutkák között. Olyan egyformák most, a fehér hó mind sárgára festette. Ki bírná megkülönböztetni, hogy melyik himbálta tavaly a tulipánt, melyik a basarózsát, vagy a pimpót. Szegény rövidéletű virágok.

Mindenütt a tavasz langyos lehelete suhogott, csak Apolka szívében volt tél, azért mondta a Miloszlávnak: »Most már úgyis tél van«.

És azután indult, tántorgó léptekkel, elöl eresztve a hosszú folyosón a Péter nagybácsi cselédjeit, csak az ajtóban fordult meg s nézett vissza még egyszer.

• Elfelejtettél valamit? – kérdé Gáspár úr közömbösen.
• Nem, semmit – susogta elhaló hangon, s nyúlánk termete kígyószerűen meggörbült, mintha össze akarna törni. Szeme behunyódott, mintha két nap aludna el egyszerre, és a két nap helyén két patak nyitódnék.

Oh, de szép volt így. Nem is bírta ezt tovább megállni Miloszláv; egyszerre felugrott s utána kiáltá:

• Megállj, gyere vissza, Apolka.

A lányka néhány lépést tett befelé, önkéntelenül, gépiesen, mintha egy láthatatlan, erőszakos hatalom kényszerítené:

• Mit akarsz?

Miloszláv arca égett, szemei fénylettek, hangjában soha nem hallott érc csendült meg.

• Én felejtettem el valamit, Apolka. Elfelejtettem megmondani apámnak, hogy te nem mehetsz el többé innen.

Az öreg Gáspár megnyomkodta pipájában a hamut:

• Miféle beszédek ezek, te fickó? Hogy azt mondod, nem mehet? Hát hogyne mehetne?

Skultéty kisasszony, ki az ajtónál állt, meleg, cobolyprémes bundát tartva a karján, átadta a finom ruhadarabot a komornyiknak, s maga Apolkához közeledve, megrángatta kissé a szoknyáját.

• Gyerünk már, kisasszonyka! A pónik fáznak odakünn.
• Mindjárt, mindjárt!

Miloszláv odalépett az öreg elé, lehajolt és kezet csókolt neki.

• Apuka – mondá behízelgőn, azon a régi gyermekes hangján, mellyel mindent ki tudott vinni.
• Non, no, ne érzékenyíts el, kölyök, mert pofon ütlek, beszélj világosan, mit akarsz?
• Azt akarom, hogy az Apolka ne menjen el többé tőlünk.

Az öreg csodálkozó szemeket meresztett rá.

• Ne menjen? És ugyan miért ne menjen?

Miloszláv lesütötte a szemeit, mint egy leányka. Hiszen csak huszonhárom éves volt, bajusz még csak most kezdett serkedni ajkai fölött. Zavartan keresgélt a feleletek közt, végre is ezt az egy, gyerekes, makrancos mondatot találta:

• Hát csak.
• Ez nem felelet.

– Megmondjam?

– Meg.

• Igazán megmondjam, apuka?
• Természetesen.
• De ígérd meg, hogy nem haragszol meg.
• Jó, nem haragszom.
• De látod, még neki sem mondtam meg.
• Kinek?
• Az Apolkának.
• Mit?
• Azt, hogy elveszem feleségül.

Mondjam-e, ne mondjam, hogy lett erre a szóra Apolka bíborpiros s hogy rohant el egyszerre, feldöntve vázát, virágcserepet, futott-futott végig az üvegfolyosón, ki az utcára, kis kezét szívére szorítva, az öreg Gáspár pedig az indulattól hörgő hangon ordított fel:

• Hol a korbácsom, hol a korbácsom!

Hanem iszen nem várta a korbácsot Miloszláv, futott ő is az Apolka után, kit éppen akkor emelt fel a kocsira Skultéty kisasszony. A komornyik is elhelyezkedett már a bakon, hanem jó szerencse, a szerecsen még nem kapaszkodott volt fel a kocsi hátuljára.

Miloszlávnak volt még ideje megkérdezni suttogva izgatottan:

• Mikor láthatlak, Apolka? Mikor válthatok veled egy pár szót?
• Jaj, minek volna az, Miloszláv? Minek tettél olyat, te rossz fiú?

Apolka teste reszketett a meleg cobolybundában, melyet Skultéty kisasszony ráterített.

• Mikor, mikor? – sürgeté a fiú kétségbeesetten.

Apolka lehajolt hozzá és magyarul súgta, hogyha hallanák is a cselédek, meg ne értsék:

• Tíz órakor este Péter nagybácsi le szokott feküdni, akkor kinyitom az ablakot s beszél­gethetünk, ha odajössz.
• Szeretsz? – lihegte vad szenvedéllyel.
• Nem tudom – felelte a leányka elhaló hangon, végtelenül szomorúan.

A kocsis megsuhintá ostorát, s a két kis póni megindult vígan kocogva, keresztül a piacon, a Trnowszky Péter háza felé.

A kíváncsiak, az ácsorgók, akik meglátták útközben a fényes fogatocskát, a fejedelmi szolga­személyzettel, egymást figyelmeztették:

• Ni, ott megy a »hercegkisasszonyka«, az egyik bolondtól a másik bolondhoz.

A főpiacról betértek rézsút a Búza-utcába, átmentek a kis kőhídon, ahol már hallani lehetett a nyíló kapu csikorgását a Trnowszky-portán.

• Itthon vagyunk – selypíté Skultéty kisasszony.

Apolka szétnézett, hogy merre van Péter bácsi, de ezúttal nem várta az udvaron a cselédek között, mint máskor. Az angol komornyik segítette le a kocsiról, azután elöl eresztve végig­vezette a szobákon. Skultéty kisasszony utánok tipegett s kesernyés arccal szórta az útbaigazí­tásokat.

• Ez az ön lakosztálya, kisasszony.
• Tavaly is ez volt.

– De most szebb.

Csakugyan remekül volt bútorozva a budoár; pici rokokó-székek, faragott apró asztalkák, szekrények. Minden oly kedves, olyan liliputi volt. Babának való szobák.

– Ezekben a szekrényekben vannak a kisasszony ruhái.

– Jó, jó, a ruhákat ráérek megnézni, de hol a bácsika, édes Skultéty kisasszony?

– A bácsika? Nem tudom, kisasszony.

– Keresse fel, édes Skultéty néni. Talán nem tudja, hogy már megjöttünk. Vagy talán nem akar engem látni?

Az öreg kisasszony elcsoszogott, csak a hosszú hajú, zordon angol komornyik állott ott némán, miután szépen lerakta a kocsiról lehozott plédeket.

– Ön is elmehet már!

– Nem gondolnám, te kis kígyó – szólalt meg dörgő hangon, s egy rántással letépte magáról álhaját, fekete pofaszakállát.

– Szent isten – sikoltott fel Apolka, elfehéredve -, maga az, Péter bácsi?

– Nos, igenis én vagyok, kisasszonykám. – S gúnyos alázatossággal hajtotta meg magát. – Persze, én vagyok, a jó bolond Péter bácsi vagyok. És a jó bolond Péter bácsinak az az ötlete támadt, hogy csinál egy rossz tréfát és megnézi az ő szeretett öcsécskéjének a háztartását színről színre, úgy, hogy azt soha senki se tudja meg. A testvéri szeretet vonzott. S azonfelül gondoltam magamban, a húgocska fészkét is megnézem, a szegény ártatlan gyermekét. Látni, hallani akartam egyet-mást. De nem ennyit, nem ennyit.

Apolka egy székbe roskadt.

– Csak kelj fel, leány – förmedt rá, a gúnyolódó hangból egyszerre átcsapva a haragosba. – Ebben a házban nincs helyed többé!

A »Dudu« papagáj a mennyezetes nyoszolyácska feletti kalitkából rikácsolni kezdte e percben: »Jó napot, Apolka, jó napot«. Az óra csendesen, kimérten ketyegett.

– Hát azért hizlaljalak én itt könyörületből, hogy azé a gézengúzé légy, a halálos ellenségem fiáé? Láttam, hogy sirattad, hallottam, mikor az ablak alá híttad. Szégyen, gyalázat! Az utcán nem akartam botrányt csinálni. De nem tűrlek itt egy percig sem, hálátlan teremtés. Fel is út, le is út, takarodj rögtön a házamból!

A szegény Apolka keserves sírásra fakadt, még összetette a kis kezeit, még ráemelte könyörgő tekintetét, de szólni nem bírt; hasztalan is lett volna, az öreg kegyetlen kézintéssel mutatott az ajtó felé.

Mit tehetett, ment, ment úgy, mint jött, ki az ajtón, ki az utcára egy szál kendő nélkül, egyetlen szó nélkül. Még a koldus is visz valami kis batyut, de neki semmije nincs. Elfogta a bizonytalanság rémülete. Lábai megcsuklottak, alig bírt lépkedni. Mintha még mindig várná, amint végigment az udvaron, hogy visszahívja az öreg. »Gyere no vissza, Apolka, ne bolondozz«, hiszen csak kell szívének lennie. Zsibbadt piszmogással nyitotta ki az utcaajtót, még mindig figyelt, de semmi hang se szólította, csak a papagájé. »Jó napot, Apolka, jó napot!«

Künn volt az utcán, a széles, nagy világban. Hogy háborgott, hogy zajlott az a szegény szíve. Úgy érezte, hogy mindjárt meghasad.

Az utcaajtó félig nyitva maradt. Visszanézett önkéntelenül, talán minden utógondolat nélkül, vagy talán remélte még, hogy kinyílik az ablak, s a nagybácsi inteni fog. De egy lélek sem

mutatkozott az ablaknál, a nyitott ajtón is csak a Garam kutya sompolygott utána nagy lomhán, hozzáért, körülszaglászta és visszafordult morogva. Ez a morgás volt a búcsúztató.

Hát mármost hová menjen? Azok a többi házak két sorjában olyan ismeretlenül, idegenül meredtek rá. A kémények hogy füstölögnek. Mindenik házban főznek ilyenkor a városban. Hát neki hol főznek? A füst vidáman szállt, szállt a felhők közé. Minden kéményből oda szállt a füst, minden füst tudja az útját, csak ő nem tudja, hová menjen.

Hova egyebüvé, ha nem a másik nagybácsihoz?

Meggyorsítá a lépteit, mert fázott, didergett. Vékony májszín ruhácska volt rajta, s bár a napfény nyájasan nevetgélt, még annyira sem vitte, hogy elkergette volna a telet. Makacs kutya az, kivált itt a felvidéken, harapdál, incselkedik, nehezen jön, még nehezebben megy: vissza-visszafordul, s mikor már a tavasz azt hiszi, hogy ő az úr s zöld selyembe öltözteti a vidéket, még akkor is megteszi azt a hóbortos tréfát, hogy bekukkan s nagy hirtelen bemeszeli fehérre.

Futva érkezett a Tarnóczy Gáspár házához s megrántotta a kapuajtón a csengettyűt.

Gáspár nagybácsi éppen künn az udvaron őgyelegvén, maga jött ajtót nyitni s óvatosságból kinézett előbb a kémlőlyukon. Csodálkozva pillantotta meg Apolkát, de csak félig nyitotta ki az ajtót.

– Mit keresel itt? – kérdé haragosan, de egyszersmind csodálkozva.

– Eresszen be, bácsikám, eresszen be!

Halk nyöszörgő hangja szívrepesztő volt.

– Mondd meg előbb, mit akarsz?

– Könyörögni akarok, hogy fogadjon be; a Péter nagybácsi elkergetett a házából.

Gáspár úr méregbe jött, a szemei szikrát szórtak.

– Úgy? Elkergetett a zsivány? És most ide akarsz jönni végképp az én nyakamra? Persze, persze. Hát olyan nagy szamárnak tartasz te engem? Ugye jó volna, még jobban behálózni a fiamat? Nagyon korán kezded a mesterséget, kis pondró. Elpusztulj innen, mert a kutyákat uszítom rád. Hallani se akarok többé felőled.

Ezzel becsapta az ajtót, s Apolka künn maradt a hidegben.

Még egy óra előtt irigyelt kisasszony volt, a két testvér gyűlölködő szeszélyének eszköze. Még fényes fogaton robogott az imént, most félénken lapul meg a házak mellett, amint a mellékutcákon át egyenesen Klivényiék felé tart. A korhely írnokban van egyetlen reménye. Talán befogadja. De hátha az sem fogadja be? Több rokon, ismerős már nincsen, csak még a Vág, az örökké siető vén folyam. A Vág befogad mindenkit, a Vág nem válogatós. Akinek földanyánk azt mondja: »Nem kellesz itt, mit keresel itt, nincs számodra semmim« – vízanyánk sokkal jobb, gyöngéden odainti: »Hát gyere hozzám!« s ezüst-fodros ágyat vet az elfáradtnak.

Klivényi otthon volt és amint megösmerte Apolkát a küszöbön, elébe futott, összecsókolta, a néni pedig sírva fakadt örömében.

– No, hát eljöttél – szólt Klivényi. – Meglátogattál. Szép volt tőled. Kutyamája, de meg­szépültél. Hallod-e Apolka, olyan vagy, mint egy feslő liliom. Hát mit hoztál nekünk, édes galambocskám?

A leányka szomorúan rebegte:

– Bizony csak magamat, csak magamat.

S aztán elbeszélte egész terjedelmesen, hogy bántak el vele a nagybácsik. És irulva-pirulva bevallotta azt is, hogy a Miloszláv az oka mindennek. A szegény Miloszláv, aki azt mondta az apjának, hogy feleségül veszi; ezért haragudott meg Gáspár bácsi s a komornyiknak átöltözött Péter bácsi. Jaj, olyan gyerekes ez a Miloszláv; micsoda bajt csinált, istenem, istenem.

Az írnok csak hallgatta, hol összeráncolt homlokkal, hol fölkacagva. »Oh a zsiványok, a zsiványok« – azután így szólott nyájasan:

• Okosan tetted, fiacskám, hogy derék gyámatyádra gondoltál. Nagy szatiszfakció az nekem. Ezentúl megint a mi leányunk leszel, punktum.

Szép agátköves ékszert pillantott meg a füleiben. Vígan dörzsölte meg a kezeit, míg ellenben a szemeit az égre emelte:

• És így minden nélkül eresztettek el a zsiványok, így minden nélkül!
• Dolgozni fogok, bácsika.
• Ugyan ne izélj! Dolgozni, ezekkel a te remek fehér kezeiddel. Hiszen csak ösmerek talán istent, hogy ne hagyjam.
• De hisz a bácsika szegény és nem tarthat el ingyen.
• Szegény az ördög, gyerekecském, mert lelke nincs; de nekem van lelkem s meg tudom becsülni, mi mire való. A csizmatalpba a király se veret aranyszögeket. Az volna, fiacskám, a nagy pénzpocsékolás, ha dolgoznál s kemény munkában rontanád a karcsú derekadat, finom varrásokban a ragyogó szemeidet. Az volna a nagy pénzpocsékolás, kutyamája!

A lányka csak hallgatta, de nem értette meg, mosolygott is hozzá.

Apolka Klivényiéknél maradt, és most a korhely sokkal szelídebben bánt vele, mint két év előtt. Miloszláv mindjárt másnap kiszimatolta hollétét és sokat őgyelgett a ház körül, hogy egy-egy percre láthassa, hogy egy pár szót válthasson vele titokban, mert Klivényi ellenezte a találkozásokat.

• Meglövöm a fattyút, ha itt látom, sóval lövöm meg – fenyegetőzött minduntalan. – Nem hozzád való, ha mondom. Vigyázz, vigyázz, Apolka, ez nem úr, ez tolvaj, ez lopni akar.
• De bácsikám, hiszen unokatestvérem – és szemérmetesen elpirult.

Klivényi fölemelte ökleit s ajkai rángatóztak.

• Nem engedem, hogy engem meglopjanak, azaz hogy téged, azaz hogy engem is. Nem, nem!

Ha még egyszer látlak azzal a tacskóval beszélni, Apolka, abból baj lesz.

De a szerelem leleményessé teszi az embereket. A szerelemhez ravaszságot is ád az isten. Az Ámor nyila mézzel van megkenve, de e mézbe az égiek egy kis rókazsírt is csöppentenek.

Klivényi szívéhez könnyű volt hozzáférni, és Miloszláv csakhamar eltalálta ezt az utat. Ez az út egy pompásan kiszívott szivarszipkán keresztül vezetett. Az írnoknak ugyanis többféle mellékkeresete volt. A város fösvény, nem ad elég fizetést, de az embernek azért van esze, hogy használja. Klivényi az átírt bélyegekből ki tudta venni valami vegyi szerrel a tintát, s ez is hozott valamicskét a konyhára, de a főjövedelmét a tajtékszipkája képezte. »Körülbelül annyit hoz – szokta mondani -, mint egy kisebbfajta falusi birtok.« A szipkát minden hónapban kijátszatta száz ötvenkrajcáros numerusra. Ez ötven forint havonkint, csinos kis összeg és nem verheti el a jég, nem moshatja el a víz. Biztos jövedelem. Mert aki nem tesz, az egyszerűen pánszláv és komisz ember, abban az egész hónapig turkál a Klivényi gonosz nyelve.

Ami a szipkát illeti, azt gondolnátok, valami műtárgy, valami remek. Dehogy; hisz akkor nem érne semmit, mert aki megnyerné, zsebre vágná és vége lenne, de a Klivényi szipkája egy koromfeketére szítt, török pasát ábrázoló locskos, szutykos jószág, amit úriember utálna a szájába venni. A nyerő tehát ősidőktől fogva mindig visszaajándékozza a szipkát Klivényinek, mert mindig valami kényes, finnyás úr nyeri.

Egy nap Miloszlávhoz került az ív, ez az örök vándor, s a vicejegyző úr ötven numerusra írta rá a nevét. Ötven numerus nagy dolog! Hisz akkor kétszer is ki lehet játszani a szipkát ebben a hónapban! (Éppen a szép május volt.) Klivényi ezen szipka szerint osztályozta az embereket; aki két számot tett, arra már azt mondta, hogy jó ember, a három szám azt jelentette: »ritka becsületes ember«. A négy számból nagy jövőt jósolt az illetőnek, de ötven számot megtenni, az olyasvalami volt, ami elkápráztatta, ami minden haragját, epéjét elsöpörte.

– Ohó! – kiáltá – hisz ez egy fenomenális fickó, egy aranylélek! – s mikor este meglátta az úri vendéglőben, nyakába borult elérzékenyülve, asztalához ültette, »pertu« lett vele. Természe­tesen Miloszláv fizette a borokat.

És azután mindennap találkoztak. Elválhatatlan barátok lettek. Néha most már elmehetett Miloszláv az írnok házához is s beszélgethetett Apolkával (ámbár Klivényi Árgus-szemmel figyelt). Apolka teljesen beletörődött az új állapotba, s ha kérdezték, elfelejtette-e már az elmúlt fényt, mosolyogva vont vállat: »Hisz az csak komédia volt«.

A nyár elejével színészek érkeztek Zsolnára, Lengeffy Elemér kitűnő társulata, kik egy deszkából összetákolt nyári színkörben játszottak. A város megélénkült általuk, a vidékről be-bejöttek az előadásokra az előkelő urak, a budetini honvédtisztek meg éppen mindennaposak voltak.

Klivényiné már hetek óta beteg volt, negyven fokos lázban feküdt, midőn egy délután fütyö- részve jött haza az írnok a hivatalból.

– Apolka – szólt -, egy derék, finom úrral ösmerkedtem meg a napokban. Egy igazi főúrral, aki az utcán látott téged és nagyon megtetszettél néki. Azt mondja, olyan vagy, mint Tündérszép Ilona. Egy kedves, jó bácsi az, aki két jegyet vett a mi számunkra a színházba. Csinosítsd fel magadat, Apolka, mert elmegyünk. És légy nyájas iránta, gyermekecském.

Apolka szabadkozott, hogy a nénit kell ápolnia.

– Igaz-e, néni?

De a néni nem felelt, a szegény, kiaszott asszony átlátszó sárga arcbőrrel, öntudatlanul feküdt vánkosain.

– Csitt, egy szót sem, meg kell lennie – felelte Klivényi keményen. – A szomszédasszonyt, a Kubiknét elhívjuk, az fog vigyázni a betegre. Mi haszna volna annak, ha itt zörögnénk az ágya mellett? Ha az isten akarja, hát nélkülünk is meggyógyítja. No, hát nem igaz?

Kubikné, egy bagolyképű özvegy tímárné, eljött este.

– Vigyázzon, Kubikné – rendelé az írnok -, és ha vizet kérne, adjon a betegnek, ha pedig egyebet kérne, azt is adjon, ha talál.

Azután karon fogta Apolkát és elmentek.

– Szépen, magasan tartsd a fejedet, délcegen lépkedj, szívecském, hogy lássanak, hogy bámuljanak. Kijjebb dülleszd egy kicsit a melledet… Hm, értem azt a selyma Ádámot, hogy ilyen nagy étvágya volt az almákra. Így ni. Így vagy te gyönyörű.

Zártszékjegyeik voltak, mindjárt az első sorban. Az idegen úr már várta őket; finom arcú, előkelő magatartású férfiú volt, már egy kicsit idős, de élénk és ruganyos. Nagyon, nagyon kedves úr volt, minden szava ropogott és olyan édes volt, olyan kellemes volt, mint a cukor.

Felkelt, mikor az Apolka jött és bemutatta magát.

– Én báró Behenczy Pál vagyok.

S mindez olyan előkelően, finoman csengett, a cipője talpa recsegett, a monoklija fénylett, ragyogott a szemén, s a zsebkendőjéről, az egész ruhájáról rezeda-illat áradt szét a környéken.

A leányka félénken húzódott el tőle, lopva tekintett rá és megborzongott, ha megszólította, pedig egyre megszólította; összerezzent, felelt kurtán, idegenszerű hangon, olyan furcsának tetszett neki a saját hangja, hogy rá nem ösmert, aztán figyelt, figyelt a darabra, melynek az volt a címe: »Mátyás király lesz«. Ah, milyen szép volt a kis Mátyás virágos, szoknyás köntö­sében, hát még az anyja, a fölséges Szilágyi Erzsébet, ki egy közönséges paraszthalinát viselt, mely arany papiros-szalagokkal s apró, szinte papírból kivágott csillagokkal volt díszítve.

A második felvonás utáni közben eltűnt a báró és csakhamar egy csomag bonbont és cukros mandolát hozott Apolkának.

A leány Klivényire nézett, hogy elfogadhatja-e, az beleegyezőleg hunyorított a szemével. Apolka azonnal ropogtatni kezdte a mandolákat, fogacskái az alabástrom fehérségével ragyogtak a sötétpiros színű ajkak között.

– Ah! – sóhajtott fel minduntalan. – Haza kellene már mennünk, bácsika. A néni talán nagyon rosszul van.

Klivényi bosszúsan felelt rá:

– Ugyan ne prézsmitálj örökké! A néni olyan szívós, mint a macska; nem lesz semmi baja, ha a házon hajítod is át. Ha már itt vagyunk, nézzük végig a darabot. Sőt tovább megyek; ha a néni beteg, az annyit jelent, hogy nincs otthon vacsora, vacsorálni tehát elmegyünk a vendéglőbe.

– Én is, bácsika? – kérdé félénken.

– Te is, fiacskám.

A színházban ott volt Miloszláv is, aki a felvonásközök alatt átjött beszélgetni; előre mondott egyes részleteket a darabból, hogy negyvenezer ember fogja kikiáltani a kis Mátyást királlyá a Duna jegén.

– Oh, de gyönyörű lesz! – kiáltá Apolka elragadtatva, ki együtt érzett a rabságban levő Hunyadi-gyerekkel.

Azt is megújságolta Miloszláv, hogy a primadonna miatt holnap párbaj lesz a Szmialovszky Antal és Kalina Gyuri között, és hogy ma az egész színész-trupp ott fog vacsorálni az »úri vendéglőben«.

– Mi is oda megyünk, Miloszláv. Reménylem, velünk tartasz?

– Természetesen.

– Ha megengedik – szólt közbe Behenczy Pál -, én is önökhöz csatlakozom.

– Nagy szerencse lesz – felelte Klivényi és bemutatta Tarnóczy Miloszlávot a bárónak.

Előadás után négyen foglaltak el egy sarokasztalt. Behenczy francia pezsgőt hozatott és »Zsolna legszebb virágáért« ürítette poharát.

– Istenemre mondom, szeretnék még egyszer huszonötéves lenni. Mit szólana hozzá, szépséges kisasszonykám?

Apolka semmit sem szólt, csak a szemét sütötte le.

– Annyi idős az ember – mondá az írnok vidáman -, amennyinek érzi magát. Igyunk, urak. Szervusz, Miloszláv! Te is kóstold meg, kis egérkém, legalább a szájacskádat nedvesítsd meg. Ugye jó? Mi? Hopp, nini, lebomlott a frizurád, Apolka.

Egy fél hajkéve hullt le a vállaira, az írnok megfogta és megdörzsölte az ujjai közt, mint a szövetet szokta a kereskedő, aztán jelentőségteljes pillantást vetvén Behenczyre, a nyelvével csettentve mondá:

– Finom dolog!

Miloszláv felugrott indulatosan:

– Klivényi, pofon ütlek!

Ez a szó vérig fölháborítá Klivényit: olyan vörös lett, mintha karmazsinbőrből volna az arca.

– Te? Engem? Egy Klivényit? Egy tejfelszájú fickó egy Klivényit? És miért? Hát mi közöd neked a leányhoz? A leány az enyém, én tartom, azt teszem vele, amit akarok. (Felgyűrte a kabátja ujjait.) No, gyere hát, ha mersz!

E feleselést csak részben hallotta Behenczy, mert a budetini honvédparancsnok elmenvén asztaluk mellett, megszólítá:

– Jó estét, Pali! Hol veszed itt magadat?

Behenczy fölkelt az asztaltól és udvariasan rázta meg kezét.

– Eljöttem egy kicsit szórakozni Zsolnára.

– Úgy? – tréfálózott a parancsnok, egy oldaltekintettel a pezsgősüvegekre. – Te már, amint nézem, benne vagy a júliusban.

– Nem még. A július érintetlen. Jó gazda vagyok. Most csak a várharangokat adtam el. Abból tart még. Mert csak rátában fizetik azok a gazemberek.

– Az ördögbe is – kacagott a parancsnok -, erről már hallottam valamit a fiadtól.

– Ah – szólt cinikus mosollyal, néhány lépésnyire kísérve a parancsnokot, ki a tükör alatti asztalhoz tartott, ahol a tisztek ültek -, hol találkoztál a pulyámmal?

– A nedeci várban van, az unokatestvéremnél.

– A bolondnál. Haragszik?

– Mulat. De úgy látom, te is azt teszed, vén selyma. Ej, no, hol szedted fel azt a kis virágot?

– No, ugye, fölséges egy csirke. Úgy véletlenül bukkantam rá.

– Olyanféle?

– Az lesz. Én istenemre mondom, ha most a kezemben volna az ötezer forintom… De nézd meg csak jól, milyen termet, milyen arc, milyen idomok.

Oda tekintettek, de már akkor az egész közönség is oda bámult az ádáz jelenetre, mely már-már harciassá kezdett kifejlődni. A fiatal Tarnóczy felkapott egy poharat és a Klivényi arcába vágta, erre Klivényi se volt rest, felhorkant, mint egy megvérezett bika, fölemelt öklével rohanva Miloszlávra. »Jaj, ne bántsa, ne bántsa!« – kiáltá elhalványodva Apolka és Miloszláv elé vetette magát.

– Agyon taposlak, te béka! – ordítá az írnok s feldöntvén széket, asztalt, megragadta a lány haját és a saját keze körül fonva a csillámló arany fonalat, ellódítá szegény gyermeket, ki zokogva tántorodott a falnak, a másik kezével pedig fojtogatni kezdte a fiatalembert.

A korcsmáros, a csaposlegény és a vendégek közül is néhány ismerős odaszaladt, a verekedést megakadályozni, mikor egyszerre felrántotta a vendéglő-ajtót az öreg Kubikné, a tímárné, s utat törve magának Klivényihez, lihegő hangon kiáltá:

– Meghalt a nemzetes asszony, meghalt, meghalt.

Rögtön megösmerte a Kubikné huhogó hangját, s eleresztette zsibbadtan a Miloszláv nyakát. »Meghalt«, motyogta és bambán nézett maga elé.

Látta képzeletében a kiaszott hullát, a sovány kezeket, a vékony arcot, mintha egy jégcsapot húzgálnának keresztül a derekán, eszébe jutottak a temetési költségek s elkáromolta magát. Azután Miloszláv felé fordult, s újra kigyúlt szemeiben a düh. »Szerencséd, hogy meghalt«, hörgé.

Majd lehajtotta a fejét, alázatosan, mint egy keresztényhez illik, s lassú léptekkel ment a ruhafogashoz a kalapjáért.

– Menjünk, Kubikné! (Kihúzta lófejekkel mintázott zsebkendőjét, megtörülgette izzadt homlo­kát, mintha hirtelen eszébe jutna, a szemeit is.) Isten akarta így! Bizonyára ő akarta. Jer, Apolka!

A leányka keze után nyúlt, de az hidegen húzta el a magáét.

– No, ne haragudj, ne okoskodj, hiszen nem akartalak bántani.

Megfogta a vállát és erővel vonszolta, nem bánta, mint egy fadarab, nem érzett, nem gondol­kozott, csak sírt, sírt, hangosan, keservesen. A szegény Miloszlávnak majd a szíve szakadt meg miatta.

Behenczy utánok szaladt az ajtóig.

– Igen sajnálom, Klivényi úr, igen sajnálom. A viszontlátásig, szép Apolka.

Apolka nem felelt, hanem az írnok visszafordult s egy pillantással két pezsgőspalackra a hűtőben, fájdalmasan felsóhajtott:

– Szegény Zsuzsanna, szegény Zsuzsanna, de rosszkor haltál meg!

Künn sötétség volt, barna felhők úsztak az égen, az eső lába lelógott, és minthogy a naptár szerint holdvilágnak kellene sütnie, még a piacon se voltak meggyújtva a petróleumlámpák; de a levegő langyos volt, majdnem fülledt, egy levél se zizzent a fákon. A toronyóra tizenegyet ütött vastag, kongó hangon. Ilyenkor már semmi élet nincs Zsolnán, csak ahol betegnél virrasztanak, ott ég a gyertya. Az utcák néptelenek, csak egy-egy egerésző macska suhan el világító fényes szemekkel, kinyújtózott testtel.

– Nem ártana egy lámpás, Kubikné! – szólt az írnok a vénasszonyhoz, ki minduntalan meg­botlott a hepehupás talajon. – Te pedig, Apolka, kapaszkodj a karomba, mert én úgy tudom az utat, hogy bekötött szemmel is hazafutnék, olyan gyakorlatom van.

(Hogyne, húsz év óta mindennap megteszi ezt az utat holtrészegen is.)

Apolka félt. Még sohase látott halottat és a nénire gondolt, aki most halva fekszik, de a lelke elröpült. Úgy érezte, hogy amint lép, mindenütt mellette húzódik egy árnyék és az is lép egyet: a néni lelke. Ösztönszerűleg odakapaszkodott a férfi karjába.

• Így, így – mondá az írnok lágyan -, ragaszkodj hozzám, hiszen már nekem sincs senkim. A Zsuzsanna itt hagyott. Jó asszony volt, türelmes asszony volt, de úgy látszik mennie kellett, hát elment. Talán, ha tartóztatom szegénykét, ha orvos lett volna kéznél, ha megboldogult apád életben van, ki tudja, talán maradt volna. Egyébiránt mit tudnak az orvosok? Semmit se tudnak. És végre is, mit ért volna Zsuzsannának a maradás? Semmit. Szinte azt mondhatom, hogy jól járt, és ha meggondoljuk a dolgot, Apolka, még talán te is jól jártál, mert. mert.

A leányka karját közelebb szorította magához és megállt a Wurda-ház előtt, mint aki valami fontosat mond, titokzatos, lassú szavakkal.

• Mert látod, azelőtt semmit sem adhattam, nem volt semmim, de most már, ha akarom, nevet adhatok neked.

Apolka, bár nem igen figyelt a szavaira, mintegy ösztönszerűleg hökkent meg, s szinte akaratlanul kérdé:

• Mit tesz az, nevet adni?

E pillanatban a Wurdáék kőrisfáján, melynek ágai áthajlottak a szomszéd utcába (ahol Klivényi lakott), egy halálmadár kezdte kiáltozni borzalmasan: »kuvik, kuvik«. Az írnok a ruháján keresztül is érezte, hogy a leányka reszket. Lehajolt hirtelen és egy követ vett fel a földről, aztán a fára hajította:

• Hess, gyalázatos! Ne ugass! Hiszen már elvitted!

De a leányka nem a kuviktól reszketett, attól az előbbi egy szótul fázott, annak a rettenetes magyarázatnak az előszelétől, ami következett.

• Hogy mit tesz az: nevet adni? Hát az azt teszi, szívecském, hogy valaki légy a világban. Hogy állásod, rangod legyen. Mi vagy te most? Egy porszem, egy semmi, akit eltaposhatnak. De ha én nevet adnék neked, akkor volnál nemes Klivényiné, és az már valaki. Hát érted-e már?
• Nem értem, bácsika – dadogta a leány -, mert hiszen csak a felesége lehetne Klivényiné.
• Hát persze. Hiszen éppen arra gondoltam, kis bolondom, ha már te veszed ki a szájamból.
• De az nem lehet. nem lehet – rebegte fojtott, elhaló hangon.
• No, ugyan miért? – pattant fel az írnok. – Beszélj őszintén.

Egy hangot se volt képes Apolka kiejteni, melle zihált, levegő után kapkodott.

• Hát mégse szólasz? Akarom, hogy felelj.
• Hát azért, bácsika, hát azért, mert én még nem vagyok nagyleány. Hiszen még én kicsi vagyok és. és.
• Értelek, azt akarod mondani, hogy én meg öreg vagyok. Persze, hogy persze. De iszen én ezentúl is csak apád maradok, te kis csacsi. Apád, aki rólad gondoskodik. Miattam azt szeretheted, akit akarsz, én csak a nevemet adom, én csak egy áldozatot hozok neked. Jó lesz-e így?

Egy-két lépést mentek szótlanul, éppen a halottasház kerítéséhez értek már, a néni árnyéka még mindig ott lépkedett, ott suhogott a leányka balján.

• Nos, jó lesz-e? – kérdé újból Klivényi türelmetlenül, míg elöl Kubikné a kapuajtócskát nyitogatta -, mi a feleleted, Apolkám?
• Ez – kiáltott fel hirtelen elhatározással.

De már akkor kirántotta karját a Klivényiéből, s rohant, rohant lélekszakadva az éjszakában. Kip, kop! dobogtak a kövek kis cipői alatt, amerre futott.

Az írnok alig bírt szóhoz jutni meglepetésében. – Megállj, megállj! – ordítá azután. És ő is utána iramodott. De pocakos teste nem volt a futásra berendezve, meg-megállt kifújni magát, biztató szavakat hangoztatva utána:

• Hiszen csak tréfáltam! Semmi se igaz. Becsületemre mondom, nem igaz. Gyere vissza, kis rozmaringom!

Majd újra szaladt egy sort és újra kiáltá: »Hiszen csak tréfáltam, nem igaz semmi sem!«

A karcsú alakot elnyelte a sötétség, sehol se látszott, sehol se hallatszott már semmi nesz. Ki tudja, hol fut már! Vagy talán meghúzódott valahol a kapuk alatt, a sövények mellett.

• Gyere, gyere, Apolka!

Hallgatódzott minden felhívása után. Mély csend volt. Semmi válasz nem jött, csak a Trnowszky Péter udvarából felelte gúnyosan egy kakas: kikiriki!

_*

Rebernyik János, a Blázy polgármester úr hajdúja, vidrafogásra indult az éjjel. Ő találta meg Apolkát elájulva a Vág partján. Mikor fellocsolta, a leány rimánkodott neki, hogy hagyja beugrani a Vágba.

Rebernyik azonban nem engedte.

• Nem hagylak, kis lányom, mert én keresztény katolikus ember vagyok, s ezt a vallásom tiltja. Te tán lutheránusnak néztél engem? Nem, nem, hazajössz velem. Jobban szerettem volna egy vidrát vinni haza, de így is jó. Hogy nem jössz? No, azt szeretném én látni! Hát tudod te, hogy kivel beszélsz? Rebernyikkel, a hatalom emberével.

Elvitte erővel a városházára és a polgármester úr szobájában terített Apolkának ágyat a hajdúköpenyegekből.

Mikor aztán reggel a mai vásár miatt a szokottnál is valamivel korábban döcögött be hivatalos helyiségébe a polgármester, ezüstgombos botjával ütögetve maga előtt a földet és gará- dicsokat, hogy előre érezzék, ki jön, bezzeg felette elcsodálkozék vala, hogy valaki fekszik a díványon. Talán valamelyik szemtelen korhely írnok? Hanem, amint jobban odanézett, látta, hogy ilyen gyönyörű írnokot isten még nem pingált erre a világra; de meg a csapadékos, nedves perkál szoknyácska is kilátszott lent a pokróc alul. A formás, keskeny lábacskák egymáson keresztbe téve pihentek. Az egész szobát betöltötte a szűz, üde test kilehelése, a frissen szűrt tej illatához hasonló.

A polgármester becsengette Rebernyiket és halkan kérdé:

• Ki az ott, te? Nem merem felkölteni.

Rebernyik aztán elbeszélte, hogy az bizony a Trnowszky doktor árva leánykája, az Apollónia, hogy miként találta meg, és miként akarta magát elölni a Vágba.

A polgármester lelkiismerete megmozdult: »Egy kicsit könnyelműen vettük a sorsát«, mormogta, majd megdicsérte Rebernyiket:

• Derék fickó vagy, öreg, hogy megmentetted. Ne, itt van egy szivar!

Kihúzta a tárcáját, de szivarjai közt hiába keresett kurtát, hát egy portorikót volt kénytelen adni, de hozzátette: »Ilyet a király se szí«.

A beszélgetésre felnyitotta szemeit Apolka. Nagy, fényes szemek voltak azok, mosolygók, frissek, édesek, mint a hajnal, arcán fényes, szelíd pír ömlött el, mint a hullámokból kelő Aphroditéén – mert ő is a hullámokból jött, ragyogó álmok közül. A »tegnap« csak egy régmúlt volt, messze az álmok mögött. S amint a rózsás álmok oszlottak, szálltak, még ott csillámlott visszaverődésük arcán, ajkai körül; csak midőn végképp elillantak, kapcsolódék össze hirtelen a »tegnap« a mához, és Apolka elkezdett egyszerre hangosan sírni.

A polgármester odaült hozzá s gyöngéden kikérdezte élete sorját. Apolka mindent elmondott őszintén. A becsületes öreg úr meg volt hatva és fel volt háborodva.

– No, semmi az – vigasztalá. – Minden jóra válik, még ma gondoskodom, hogy elhelyezzelek valahová, valami becsületes emberekhez, ahol jó dolgod lesz. Tudsz-e dolgozni?

– Senki se tanított – felelte szomorúan.

A polgármester nagy fejvakarások között vette a kalapját, botját (mint mindig, ha halaszt­hatatlan dolga volt).

– Hát csak maradj itt, míg nem intézkedem. A Rebernyik majd reggelit hoz a kávéházból. Én meg addig nyakamba veszem a várost.

Lement mély gondolatokba merülve, kavargó tervekkel fejében, a piacra. Az úri vendéglő előtt néhány úr sörözött és a budetini tisztikar. A honvédparancsnok megszólította. Éppen panaszkodni kezdett, hogy milyen furcsa eset történt vele, egy szép leány hogy akarta magát a vízbe ölni, aki most már el kellene helyeznie (így van az, ha az embernek nincsen családja; mindjárt magamhoz venném), mikor egyszerre csak óriási csapat gyerek, asszony és ember kezd futni Budetin felől a piacnak, őrült lármával, jajveszékeléssel:

– Jaj, jön a muszka! Jön a muszka!

– Megbomlottatok? – kiáltott rájok a polgármester.

– Nyakunkon az ellenség! – csörtetett most elő egy városi hajdú és jelenté: – Egy egész tábor jön!

S valóban e percben a toronyban is elkezdte félrekongatni a harangot a vén toronyőr, Harubcso Pál.

A polgármester bosszúsan intett fel neki a kendőjével, hogy hagyja abba.

– Nem szégyenlitek magatokat, szamarak! Bizonyosan egymást bolondítjátok el.

Egyre több-több ember jött futva, némelyek batyuban cipelve hátukon a holmijukat, siránkozó nőket szétszórt hajjal, megrémült gyermekeket, mankóval szaladó aggastyánokat lehetett látni. A gyolcsosok, vargák és mézeskalácsosok, akiknek a budetini úton voltak a sátraik, kezdték portékáikat nyakra-főre behányni a ládáikba.

– Nézzen csak oda, polgármester uram!

S ím, a fölkavart porfelhőből csakugyan kezdett kibontakozni egy magyar ruhás vitéz, ágaskodó paripán, kivont, villogó karddal. Utána valaki egy zászlóval, s a háttérben beláthatatlan barnaságban gomolygott valami tömkeleg. Ágyúszekerek nehéz, tompa dobaja lüktetett messziről…

A honvédparancsnok felkiáltott:

– Macska legyek, ha ez nem az én rokonom, gróf Pongrácz István, a hadaival!

HARMADIK RÉSZ
A TÚSZ

Igen, ő volt, s utána húzódék gazdag színpompában, hadias mozgalmasságában az egész tábor; gurultak a nehéz szekerek, ficánkoltak a paripák, csillámlottak a dárdák és lószerszámok, s pergett a dob, felharsantak a lapusnyai híres trombiták.

Minden lélekemelő volt és zordon, csak az élelmezési szekér lőcseiről csüngő oldalszalon­nákban tett kárt a ragyogó verőfény, mert azok megolvadva csurogtak, két egyenletesen futó zsírvonalat hagyva az út porában.

Pongrácz gróf a vendéglő elé érve, kardjával tisztelgett a honvédparancsnoknak, aki már messziről integetett neki.

• Hová, hová, István? – kiálta rá vidáman a honvédparancsnok, ki hozzá volt szokva, hogy a gróf hadgyakorlatokat tartson. De hogy egész Zsolnáig eljött, ez mégis feltűnt neki.

Pongrácz István megállította szép fekete lovát, s kemény, ropogó hangon felelte, amiképpen illik egy haragvó hőshöz, villámló kardjával megfenyegetvén a messze kéklő zólyomi hegyeket.

• Beszterce ellen megyek, rokon.
• Ne beszélj!
• És vissza sem jövök, míg kő kövön marad, míg nem lesz egyenlő a földdel, s míg a területét sóval be nem vetem, hogy még fű se nőjön az egykori helyén.

A honvédparancsnok megijedt, mert szerette István grófot, de megütközését elárulni nem volt célszerű; egykedvűen látszott hát simogatni agyagsárgás harcsabajuszát.

• No, ez komoly dolog, de miért haragudtál meg annyira Besztercére?
• Megsértettek, vérig sértettek – felelte István gróf -, és még egyéb is van a dologban.
• Egyéb is? – kérdé rendkívüli érdeklődéssel. – Ugyan no, szállj le egy kicsit, igyunk meg egy pohár sört és beszéld el a sérelmedet.

István gróf hüvelyébe dugta a szablyáját, azután lepattant a nyeregből és odaszólt Kovács uramnak, az adjutánsnak:

• Nyargaljon végig kegyelmed és közölje a hadakkal a parancsot, hogy legyenek veszteg egy darabig, és mivelhogy békességes városba érkeztünk, harácsolni, zsákmányolni nem szabad. Senkinek se bántsák se ökrét, se szamarát, se szolgáló leányát és semminemű jószágát.

Ezzel kezet fogott sorba a tisztekkel, a jelenlevő Blázy polgármesterrel, aki régi barátja volt, és akit most is legott biztosított, hogy Zsolna városának semmi bántódása nem történik, majd karonfogta, és mindnyájan megindultak a vendéglő különszobájába. De bár a hátulsó szekeren guggolt Pruzsinszky Szaniszló, hamar észrevette éles sas-szemével a történendőket s nem sajnálta elindítani lábát, hogy ő is odaérjen s hozzájuk csatlakozzék. Nemsokára jött Kovács várnagy is jelenteni, hogy a parancsot kiadta, úgyhogy az extra-szoba küszöbénél még elcsíp­hette a budetini parancsnokot egy bizalmas suttogó szóra.

• Jaj, beszélje rá, méltóságos uram, valahogy az urunkat, az isten megáldja, hogy ne menjen, hogy mondjon le az eszeveszett tervéről (de istenem uram, hogy is ragadhat meg ilyesmi az eszében), mert isten úgy segéljen, megfogdosnak bennünket Besztercén és egyenesen Budára visznek a bolondokházába.
• Magam is azon töröm a fejemet, Kovács uram. Majd meglátjuk, hogy mit csináljunk.

Utánuk nyitott. Egy nagy tágas szoba volt ez, egyetlen óriási asztallal: a vendéglős, Jágovics Bogdán, egy lelógó bajuszú, fényes olajbarna arcbőrű örmény, egészben olyan kinézésű, mint egy szurokba mártott patkány, ezt a feliratot csinálta rá: »Úri söröde«.

Jágovics úr élelmes ember volt, ami már abból is kilátszott, hogy a szokásos Gambrinust (a legismertebb királyt a földgolyóbison) úgy »gazdálkodta« meg, hogy a saját édesapját festette le egy habzó sörserleggel a falra, így érvén el kettős célt az öreggel, aki amellett, hogy mint tiszteletreméltó ős tündökölt a falon, örömére az unokáknak, egyszersmind fia üzletét is szolgálta, mint sörivásra ingerlő agent provocateur. De, minthogy a néhai Jágovics úr híres kereskedő volt Zsolnán, meghagyta a piktornak, hogy kereskedői volta is okvetlenül meg- látszassék, ami aztán akként oldatott meg, hogy a nyakába egy mérő serpenyő volt akasztva, az ölében pedig egy váltóűrlap. No, már nagy kópé lehetett az a piktor.

De még nagyobb volt Pruzsinszky, mert amíg a sört elhozták (»Ex frissibus« – kiáltá az élő Jágovics úr a nagy urak láttára a pincéreinek), addig egy széket húzott magának, hogy a magasan lógó néhai Jágovics urat elérje, s kihúzván a zsebéből a ceruzáját, egy hirtelen ötlettel odaírta a váltóűrlapra: »Elfogadom: Pruzsinszky Szaniszló.«

Lett nagy derültség, István gróf hahotázott, mint a zuhogó patak, még a könnyei is meg­eredtek, s mire a friss csapolású sört behozták, egész vidáman kezdte elbeszélni Estella szöké­sét a Behenczy-fiúval, akik Besztercére menekültek, de a város nem akarja őket kiadni, meg kell tehát fenyíteni stb.

No, ez úgy volt elmondva, hogy lehetetlen nem inni egy pohár bort a Pongrácz-fegyverek győzelmére. A sör csak a németnek való, koccintani se lehet vele. Hozassunk egy kis vörös bort! Finom vágújhelyi van a Jágovics pincéjében.

A villogó, szikrázó gránátpiros bornál aztán szó szóba fűződék. »Ej, ej, az a gonosz Estellácska!« A honvédparancsnok az asszonyokról kezdett mesélni. Egyik nagyobb pillangó, mint a másik. Nagy téma ez. Kivált ha a honvédparancsnok kezeli, kinek kapitánykori híres kalandjait roppant szerette hallgatni István gróf. A velencei esetet a Canal Granden, mikor a férj léptei közelednek a kontessz budoárjához, s a kapitány kénytelen volt kiugorni mezítláb az ablakon a kanálisba. Hanem ehhez persze hozzá kell képzelni legalábbis – az olasz eget.

A tisztek sokszor hallották már, István gróf is, de azért mégis tetszett neki, Pruzsinszky meg éppen el volt ragadtatva.

• Bravó! bravó! – mondá István gróf és koccintott. – Világéletedben nagy lurkó voltál, édes rokon! Hanem most már halljuk a pozsonyi asszony történetét.
• Restellem a polgármester ősz haja miatt – évelődött a parancsnok, bajuszát pödörgetve.
• Hagyd el, bátya – vágott közbe István -, jól esik a mellének. Igaz-e, Blázy?

Blázy ráhagyta mosolyogva.

A kedve nőttön-nőtt, a palackok ürültek, a poharak csengtek, István gróf az ablakhoz ment és kikiáltott valamelyik emberére, hogy küldjék a lapusnyai bandát.

A parancsnok azalatt odahajolt Blázy fülébe súgni:

• Itassuk le mindenáron. Van egy jó tervem.

Az visszahunyorított a becsületes macskaszínű szemeivel.

• Hollá, urak, halljuk már azt a pozsonyi asszonyt!
• Halljuk, halljuk!
• Bogdán, bort! A legénységnek egy hordó pálinkát. De mármost igazán halljuk a pozsonyi asszonyt!
• Adjatok előbb egy cigarettát! Így, mármost jól van. Pozsonyban feküdtünk, nem is emlékszem már, hányadik esztendőben. Gyönyörű huszár voltam. Pruzsinszky megmondhatja. Igaz-e, Pruzsinszky? Mert Pruzsinszky ösmert akkor. Ösmert, mert sok pénzem volt. Elég az hozzá, egy tisztességes családnál voltam beszállásolva, bizonyos Vinkóczynál, ha jól emlékszem. A vámnál hivataloskodott a szegény ördög. Szép, fiatal asszonya volt, karcsú, mint az őzike, fitos orrú (az orroknak ez a fajtája mindig ingerlően hatott rám), de olyan szende, ártatlan és szemérmetes, mint egy madonna. Már hetekig voltam ott s alig láttam, de ha láttam is, észrevétlenül tudott elsuhanni előlem; ha köszöntöttem, biccentett a fejével s lesütött szemekkel menekült megszólításom elől. Rá sem gondoltam többé, midőn egy nap Bécsbe rándulok. A kupéban egy gyönyörű asszony ült, teljesen kifejlett szépség, a hervadás bizonyos poézisével. A Balzac asszonyaiból egy kedves darab, a harminc és negyven közt, a tudás minden bájával megkent asszonyka. Higgyétek meg, fiúk, hogy nagyon beleszerettem. Pedig az nagy szó, ha én mondom, abból az időből, mikor úgy szálltak rám az asszonyok, mint a legyek a mézre. – Hiszen te ösmertél, Pruzsinszky.
• Tovább, tovább!
• Elkezdtem neki udvarolni, egyre tüzesebben, hevesebben. Csak fogadta, fogadta eleinte és maga is visszakacérkodott egy kicsit, de mikor aztán látta, hogy nem tréfálok, bevallotta, hogy ne fáradjak, mert őneki egy imádottja van Bécsben, éppen most is ahhoz megy. S olyan ügyesen tudott lehűteni s átterelni a beszélgetést közönyös dolgokra, hogy csoda. Megkér­dezte, hogy hínak, mint vagyok megelégedve Pozsonnyal, s hol, kinél lakom. Megmondtam, hogy ki vagyok és hogy valami Vinkóczyéknál lakom. »Vinkóczyéknál? – szólt meglepetve – hiszen ott igen csinos asszonyka van.« Mit ér – feleltem bosszúsan -, az egy szent, azzal semmit sem lehet kezdeni. A szemem közé nevetett: »No no, csak próbálja meg, kapitány!« A fejemet ráztam, hogy hasztalan, de ő csak egyre mosolygott hamiskásan és midőn ki szálltunk Bécsben az indóházban, odasúgta fülembe: »Jobban tudom én azt, kapitány, mert az én leányom a Vinkóczyné«.
• Pompás história! – lelkesedett Pruzsinszky.
• Rosszabb vagy Boccacciónál! – vélte nagy hahotával István gróf.
• De hát a folytatása! – sürgették a tisztek.

Mire a parancsnok leöblíté torkát egy pohár borral, megtörülgette óvatosan a nagy bajuszát; csillogó, kékes szemei kialudtak, mintha egy bántó szó koppantaná el lángjukat, homloka redőkbe gyűrődött, széles tenyerét szívére tette bűnbánón, s méltóságteljesen, de mégis szemrehányóan förmedt a tisztekre:

• Uraim! Én tetőtől talpig gavallér vagyok.

Erre a mondásra megint koccintani kellett, s István gróf intésére ráhúzta a lapusnyai hadi banda a Rákóczi korából maradt híres nótát, magyarba vegyített tót szöveggel:

Mikor még én kuruc voltam Rákóczi vojnában,

Jártam szattyánból varrt cserveni csizmában.

Ilyen vigadozás közben elmúlt a dél és megéhezének mind az urak, mind a hadak. Kovács jelentette, hogy a hadsereg enni akar.

• Hát vonuljanak valami térségre és főzzenek gulyáshúst a katlanokban. Egy ökröt ki kell fogni valamelyik társzekérből és meg kell enni.

A Vág mellé vonultak a hadak, annak a hancsikos, hompos partján gyújtottak tüzeket s ütöttek tanyát. Az urak pedig a vendéglőben ebédeltek, megoldott nyelvekkel folytonos rózsás humorban, mely csak fokozódott ebéd után. Aranyos köd szállott alá a dib-dáb földi bajokra, keservekre, mikor a feketét is behozták és rágyújtottak a Jágovics által megnemesített szivarokra. Jágovics ugyanis rendesen megvette a Motesiczky úrfiaktól a finom havanna szivarok dobozait, tíz krajcárért darabját, s e dobozokban, melyek évekig tele szedték magokat a drága havannaillattal, kassai négyeseket nemesített. (Ilyet is csak egy örmény eszelhet ki.)

Ha a bor gőze sírásó, a jelen bánatát elföldelő, piktor a szivarfüst, a jövő képét verőfényesen színező. Csak úgy bugyborékolt a jókedv. Pruzsinszky ledobta dolmányát és egy ingujjban kezdte járni a »podzabucskit«. Hip-hop! Hip-hop! A parancsnok egyre biztatta a tisztjeit: Hajrá, mulassunk, bajtársak! S egyre tartotta szóval, adomákkal Istvánt, ki, mint otthon a várában minden ebéd után, most is lehozatta a társzekérről a pénzeszsákot és az ablakon kihajolva szórta a járókelők közé a kétgarasokat, ami itt még jobban ütött ki, mert a talaj a fogadó ezen ablaka alatt csátéval, csalánnal és »Mária koronájával« ¹ volt benőve, s ugyancsak mulatság volt nézni, hogy a pénzre rohanó pórnép mint szurkálja össze magát a harapós növények között.

Ebben a pompás hangulatban kezdte Blázy is, a parancsnok is, nagy diplomáciával rávenni, hogy mondjon le a jóravaló bányaváros lerombolásáról. Végre is egy olyan fehérszemély, mint Estella, nem érdemes arra, hogy egy várúr fölcihelődjék a seregével. Olyan perszónáért bizony nem való Besztercéig menni, piros vért ontani, dúlni, pusztítani. Hiszen minden nyomon akad olyan száz is.

De István gróf csak a fejét rázta gúnyos mosolygással:

• Nem az Estella kell. Utálom a nőket. Soha életemben egyet sem csókoltam, egyhez se vonzódtam (mert úgy van az, urak, Zrínyi Ilonával eltemették az utolsó asszonyt), de a jogomat nem hagyom a nyakukon, a sértést nem tűröm a címeremen; meg kell aláznom Besztercét.

Összehordtak aztán hetet-havat, mindent, hogy az okosabb enged, és arra is gondoljon István gróf, hátha Beszterce talál lenni erősebb, milyen szégyen éri a Pongráczok pajzsát.

Addig-addig beszéltek neki, egyik nagyobb elokvenciával, mint a másik, hogy lassankint elnémult. Kifogyni látszott az ellenvetésekből, mintha meglágyulna, mintha kezdené magát megadni, de csak a végén látták, hogy biz az szép csendesen elaludt. Elnyomta a sok bor, meg a sok beszéd.

• Makacs koponya – mondá Blázy. – Ezzel nem boldogulunk.
• Szép spektákulum lesz belőle, mondhatom, ha meg nem akadályozzuk – sopánkodott a parancsnok, ki Pruzsinszkyt is odaszólítá egy szögletbe tanácskozni. – Ki kell valamit gondol­nunk, urak. Okvetlen tennünk kell valamit. Hátha sikerül.

A polgármester hitetlenül rázta a fejét:

• Én rátok bízom, urak. Bennem úgy sincs lelemény. És időm még kevesebb van; gondos­kodnom kell a lánykámról. Ebédet küldtem ugyan neki, de most még el kell valahová helyezni. A kánya vigye a dolgomat, kisvárosban a polgármester még helyszerző is. Nemsokára visszatérek, uraim!

1

Gleditschia.

Blázy uram kicsoszogott az ajtón, piros, mosolygós arcával, apró, húsos lábaival és sorra vette a jobb házakat, Apolkát ajánlgatva, csak estefelé tért vissza a vendéglőbe bosszúsan. A tisztek még mindig ittak, István gróf még egyre aludt.

• No, hát sikerült? – kérdé a parancsnok.
• Dehogy! Hiába koptattam a csizmámat. Egy helyen nem kell, mert már nem elég kicsi a gyerekekhez játszópajtásnak, más helyütt nem kell, mert még nem elég nagy a munkára. Kurka fiskális a Róza lánya mellé keres társalkodónét, de az Apolka nem alkalmas, mert – úgymond – nagyon konfidens lenne, minthogy idáig barátnék voltak. Luby uraméknál nem fogadják be, mert nagyon szép és a fiok már lányok után nézeget. Egy ötödik helyen (Sztraka Györgyéknél) az asszony féltékeny. Egy hatodikon a férj kikapó. Szegény gyerek, no, azt ugyan megverték az istenek azzal a nagy szépségével.
• Tehát nem adtál túl rajta? – kérdé a parancsnok.
• Mindenütt kikosaraztak.
• Hála istennek!
• Hogy-hogy?
• Mert a leány a tervünkhöz kell.
• Nem értem.

A parancsnok kihítta Blázyt a mellékszobába.

• Nagy dolgot fundáltunk ki azóta. Ez a Pruzsinszky nagy mester. Istvánt meg kell menteni. Istvánnak vissza kell fordulnia, de ezt nem teszi meg másképp, ösmerem a dölyfét, hacsak Beszterce egy hódító küldöttséget nem meneszt elébe és nem hoz Estella helyet túsz gyanánt egy másik leányt; hogy ez addig nála legyen, míg a másikat visszaadják.
• De hisz ez lehetetlen! István gróf lehet bolond, de Beszterce nem az. Hol vegyünk mi neki besztercei küldöttséget.
• Hol? Nagyon egyszerű. Magamra vállalom, rendelni egyet estére.

Blázy nagy szemeket meresztett.

• Küldöttséget? Még ha ma belemenne is a város a tréfába, ide nem érhet már estére.
• Csak bízd rám. Este tizenegy órára itt lesz.
• Küldöttség Besztercéről?
• Nem éppen Besztercéről, de az mindegy.
• Nem értelek. Hát hol veszed?
• Egyszerűen megrendelem a színigazgatónál, Lengeffynél. Öt tagból állhat, tehát bele kerül huszonöt forintba. Ámbátor három színész is elég lenne. Az egyik füvet hoz tálcán, a másik földet, a harmadik lesz az orátor. De csak hadd legyen mégis öt. A hatodik lesz a túsz, az Apolka.
• Nem, nem, az Apolkát nem adhatom – kiáltott fel, kellemetlenül érintve Blázy. – Kegyetlen játék lenne az ártatlan gyermekkel.

A budetini parancsnok kelletlenül vágta rosszul szelelő szivarját a falhoz, amelynek semmi nemesítés se használt, azután megfogta a polgármester kabátgombját.

• Ne okoskodj, Blázy. Azt szeretném én látni, hogy nem adnád a leányzót. Ha a Szent Erzsébet kötényébe esne, jobb helyre akkor se esne. Tudod, milyen István; erkölcsben

szigorú, lélekben tiszta. Ételben, ruhában nem lát nála szükséget, nevelteti, még férjhez is adja. Jobban fog rá vigyázni, hidd el, mint a tulajdon szemefényére, hogy a hadi túsznak baja ne történjék.

• Hiszen igaz, igaz – hagyta rá Blázy -, de mikor mégis bolond. Bolondoktól sok bolond telik.

A parancsnok a fejét rázta:

• Nincs az ő elméjének más baja, csak a vesania; gyakran találkozol idős asszonyokkal is, akiknél egész betegessé fajul el a cicomázási ösztön. Átmegy a szertelenbe. István agyvelejét az ősök életmódja és fényessége impregnálja. Káprázatok uralkodnak fölötte. De ebben mi végre is laikusok vagyunk; csak egyet mondok neked, Blázy, hogy például a keresztes hadjáratok után mint ragály mutatkozott Európában e hadjáratok eszméje, levegője, fanatizmusa. Aachenben száz meg száz ember kapta egymástól a Szent Vitus-táncot. Ami valamikor ragály volt, hogy azt ne mondjam, divat, az ma sem lehet őrültség. Ne félj te Istvántól, nem bolond az!
• Jól van, jól – mosolygott Blázy -, a kedvedért most már nem félek attól, hogy bolond, de mit nyertél vele, mert most már attól félek, hogy nem bolond. S ha nem bolond, előbb-utóbb rájön, hogy megcsaltuk.
• Nem fog vele törődni, mint ahogy minden mániátikus ember tenné. Ott vannak a kleptománia betegei. Ha megakadályozzuk a kleptománikust valamelyes módon a lopásban, utána már nem bánja, mert nem az ellopott tárgyat akarta, hanem a pillanatnyi élvezetet, hogy lop. A rábeszélésnek nem enged, hogy ne lopjon, ha alkalom nyílik rá, de a lopás meggátolásáért nem haragszik, ha utólag tudja meg. Ösmertem egy püspököt Besztercén, akinek az anyja lopott, bár maga az öregasszony is jól tudta, hogy minden boltban lopni engedik a püspök meghagyásából, s hogy az ellopott tárgyakat egy óra múlva visszahordják az inasok a kereskedőknek. Lopott, mert egy csodálatos kényszer ösztökélte. Istvánt is egy csodálatos kényszer vezeti Beszterce ellen.
• Úgy beszélsz, parancsnok, mint egy doktor. Én végre is nem bánom, de semmi felelősséget se vállalok.
• No, én elvállalom. Hiszen okvetlenül bezárnák a bolondokházába, ha Beszterce alá eresztenők. S hogyan akadályozzuk meg egyébbel? Az okos beszédre nem hederített, hát szóljunk hozzá a saját nyelvén.
• A hódoló deputációval?
• Azzal; te pedig, édes öregem, eredj haza, és tanítsd ki a szép Apolkát, akit természetesen fehér ruhába kell öltöztetni, nemzetiszín pántlikákkal.
• Igen, de hol vegyük a fehér ruhát?
• Azon te ne búsulj. Majd mindent elvégez Pruzsinszky. Nagy lurkó az. Már azóta ott jár a színi-direktornál és nyilván nyélbe ütötte az egész parádét.

_*

Míg vidáman fürdött a nyári délután verőfényében a szelíd Garam partján a szép öreg Besz­terce város, nem is sejtve, nem is álmodva a feje fölé tornyosuló veszedelemről (talán csak most éntőlem fogja megtudni), addig Pruzsinszky Szaniszló mindent elkövetett a megmentésére. (Isten küld barátokat a szorongatottaknak.)

Lengeffy Elemér (hajdani nevén Nawratil Samu) kalandos természetű ember volt, aki még maga fizetett volna azért (ha pénze lett volna), hogy valami nevezetes csíny elkövetéséhez jusson, mert örökösen ilyenek után szomjazott, természetesen örömest vállalta a feladatot,

Beszterce város magisztrátusát eljátszani, de amint látta, hogy itt valami haszon is lehet, föltette cvikkerjét, összeráncolta a homlokát és így szólt:

• Van-e hozzá valami szöveg?

Ha azt mondta volna Pruzsinszky, hogy van szöveg, ő azt felelte volna: »Hja, az nagy baj, mert azt meg is kell tanulni, az nehéz dolog, az sokba kerül, mert a többi négy színésznek is fizetnem kell, minthogy proporcióra dolgozunk.«

De Pruzsinszky így szólt:

• Szöveg nincs, de minek is? Mindössze egy pár szót kell mondani a szónoknak, hogy a nemes város meghódol, kegyelmet kér s addig is, míg az onnan elmenekült Estellát megkeríti, ezt a másik leányzót hozza túszul.

A Lengeffy szemöldökei felszaladtak egész a homloka közepéig.

• Tehát nincs szöveg. Hja, az nagy baj, mert akkor komponálni kell. Hiszen ha legalább szöveg volna. Aztán a négy színésznek is fizetnem kell, minthogy proporcióra vagyunk.
• Hiszen a többi négy színésznek egy szót sem kell szólniok. Azok csak szenátorok lesznek, átnyújtják a vizet, a földet és a füvet, meg a leányt.

A kis eleven, vézna emberke méltatlankodva terjesztette az ég felé a kezeit.

• Az isten áldja meg, kedves uram, egy szót se szóljon többet. Ön nem ismeri a színészeket. Hiszen ha én azt mondom az embereimnek, hogy egy-egy szerepet kell eljátszanotok, amelyikben egyetlenegy szó sem fordul elő, hát meglincselnek és felrúgnak, hogy minek nézem én őket. Az émelygésig gőgös nép ez! Jupiterre mondom, halálos veszedelemben forgok, uram. Vagy pedig fizetnem kell, mint a köles, legalább öt-öt forintot egynek-egynek. De még a kellékek beszerzése is pénzbe kerül.

Pruzsinszky dühbe jött:

• Ne prézsmitáljon annyit, Lengeffy, hanem mondja meg egyszerűen, mit akar. A kellékek megszerzése? Ne tegye magát nevetségessé! Földet, füvet és vizet. Ön egy fiskálisnál is rosszabb, Lengeffy. És azonfelül együgyű, mert azt hiszi, hogy egy balekkal van dolga. Pedig tudja meg, hogy már én is voltam komédiás. Nézzen csak meg jól.

Lengeffy csodálkozva meresztette rá a szemeit, azután egyszerre felordított és a nyakába borult:

• Oh, no! Jaj, no! Az ördög ismert volna rád, cimbora, Tarcsay László, ha nem szólasz. Persze, húsz éve, hogy elváltunk a Pataky József társulatától. Sok felhő vonult el azóta Albion felett. Egy tenger feküdt közöttünk és egy szakáll. Mert szakállt növesztettél, cimbora. Oh, én azóta is szerencsétlen vagyok. A természetben nincsen más vesztes, csak én, csak én.
• Jól van, jól, öreg – mondá Pruzsinszky, kibontakozva az ölelésből és elfogadva a pertut -, de térjünk a dologra, vállalod-e a dolgot, vagy nem?
• Vállalom, hogyne vállalnám, de bizonyos föltételek mellett.
• Hadd halljam őket.
• Hát igen olcsón csinálnám meg a komédiát, sokat engednék az árból, pedig szabott ár, barátom, szabott ár, ha az a súlyos föltétel nem volna, hogy az árva lánykát visszük a Pongrácz grófhoz túszul. Tudod, az emberben mégis van valami, ami megmozdul, van egy kis lelkiismeret. Én ugyan nem ismerem a hajadont, de a szívem fáj, igazán fáj. Nem lehetne-e mással pótolni?

– Például?

Lengeffy elgondolkozott, hegyes borostás állát nyomkodva, azután behunyta apró szemeit és szelíden mondá.

• Például a feleségemmel.

Pruzsinszky kirúgta maga alól a széket és elkezdett kacagva keringeni a szobában.

• Jaj, üss hátba, hamar üss hátba, Lengeffy, mert asztmatikus vagyok, mindjárt megfúlok. Oh, akasztófára való kékszakáll! Hát a feleségedtől akarnál megszabadulni a mi révünkön? Nos, lássuk, mennyi esztendős és csinos-e? No, már nagy zsivány vagy, Lengeffy. De reménylem, nem igazi feleséged.
• Tudod, amint nálunk szokás; most harminc éves, elég csinos, de.
• De meguntad, és már más van kinézve; értelek, Lengeffy.
• Látni akarod? Behíjjam?

Felugrott és kikiáltott: »Katharina!« – de Pruzsinszky a szájára nyomta a kezét.

• Nem, ne bántsd! Maradjunk egyelőre az eredeti terv mellett. Meglehet, hogy reflektálni fogunk ajánlatodra, meglehet, de most még a kisleánnyal együtt megy az alku. Hát mit kérsz?
• Ötven forintot.
• Egy garast se többet harmincnál.
• Becsületemre mondom, nem lehet.

Pruzsinszky megfogta a kilincset:

• Hát ördög vigye, legyen harmincöt.
• Lesz negyven – szólt a direktor, a Pruzsinszky tenyerébe csapva.
• Harmincötnél nem mehetek tovább, csak annyira hatalmazott fel a budetini parancsnok. Így is öt-öt forint jut a színészekre, neked magadnak tíz, s mondjuk, hogy apró költségekre öt, összesen harmincöt forint.
• Hát a titoktartásért? – vágott közbe Lengeffy. – A titoktartás se lehet ingyen; azért is számíts fel öt forintot.

Pruzsinszky a fejét rázta.

• A titoktartásért semmit se fizetünk, hékás. Majd bolond vagyok én, ugye? Bátran beszélheted a dolgot holnaptól kezdve.

A lengyel (aki színész is volt valamikor) ravaszul mosolygott, jól ösmerte ő a maga emberét; olyan általános hazug hírében állott Lengeffy, hogy annak a fecsegése nem veszedelmes. Csodaszerű kalandjaival azon időkből, mikor mint szerződés nélküli vándorszínész végig­kóborolta az országot, azon táplálkozván egész nyáron, hogy ahol legelő tehenet látott a mezőn, alájakuporodott és megszopta: úgy elrontotta örökre a szavahihetőségét, éppen csak az szükséges, hogy ő mondjon el valamit, arra nézve, hogy azt senki se higgye.

Megállapodván a részletekre is, Pruzsinszky vígan sietett a vendéglőbe. Éppen jó szerencse, hogy az ébredő István gróf ott látta a környezetben.

A nap már alacsonyan járt, a Jágovicsék óráján kijött a kakukk és hetet kiáltott egymásután.

• No, ez bolond dolog – káromkodott a gróf, kitörölve szemeiből az álmot -, átaludtam az időt; de a »menetelés« végre is kellemesebb éjjel, mint nappal. Eredj, Pruzsinszky, add ki a parancsot, nyergeljen a tábor!

A honvédparancsnok közbeszólt:

• Megálljatok! Megállj, Pruzsinszky, nem mehettek! Nem eresztelek!

István gróf felugrott és a kardja után szaladt, mely egy szögletbe volt támasztva. Aztán felfortyanva kérdé:

• Mit akarsz ezzel mondani? Erőszak ez, vagy mi?

A honvédparancsnok ünnepélyes pózba vágta magát:

• Üdv a fegyvereidnek, kedves rokon! Nem arról van itt szó, hogy én akadályozzalak, csak a hadi szokásokra akarlak figyelmeztetni, a lovagi erkölcsökre. Biztos forrásból jelenthetem, hogy Beszterce város táviratilag értesülvén haragodról és hadaid közeledéséről, még azon órában hódoló követséget menesztett elédbe Zsolnára. A követség útban van, azt tehát itt kell bevárnod.

Szemlátomást gömbölyödött arca, majdnem olyan pufók lett, mint Báthory Istváné a Matejko képén, s a szemeiben is megcsillant valami zöldes, diadalmas zománc.

• Megszeppentek hát a gyávák! Tudtam. Gondoltam. Nos, tehát bevárjuk őket a hadi szokások értelmében.

Egészen felvillanyozta a hír; mintha kicserélték volna, tett-vett, rendelkezett, legott összehívta Bakrát, Kovácsot és hadnagyait, haditanácsot ülni. A honvédparancsnok is részt vett a megbeszélésekben, ahol is sok szó és még több bor ontatott, a körül forogván az eszmék, hogy hol és miként fogadják a hódoló követeket. Pruzsinszky a hricsói dombot mondta a legalkalmasabbnak, ott a festői várromok mellett, lobogó fáklyák fényénél impozánsan venné ki magát a sereg, mert úgy lehetne elhelyezni, hogy nagyon soknak látszassék. Kovács uram a Vág partját ajánlotta (ahol most fekszenek a hadak), és ahol az égő fáklyák kísérteties fénysávokat vetnek majd a Vág tükrére.

Végre is szavazattöbbséggel a Kovács indítványa győzött, azon indokolással, hogy ez már azért is alkalmasabb hely, mert ha a követek netalán illetlenül viselnék magokat, mindjárt ott be lehet őket hajigálni a folyamba. De felmerült ott sok más kérdés is, a ceremóniára nézve. Csatarendben legyen-e a sereg, lovon üljön-e István gróf, vagy valami fatönkön? Igen ám, csakhogy a fatönkhöz tigrisbőr kellenék, amivel be lehetne teríteni. Az pedig nincs, hát csak hadd üljön a vezér nyeregben. Meghányták, megvetették a legapróbb részleteket. István gróf előre megy, seregét elrendezi és élére áll, míg ellenben Pruzsinszky és Kovács uram a vendéglő előtt várják meg a besztercei követeket és elvezetik a táborhoz.

Úgy elröpült az idő, mintha madár volna, leszállott az éj csendesen, andalogva, kacérkodón, nem a nagy, nehéz, sűrű fekete palástját hozta, hanem lenge fátylát, melyen átlátszanak a föld bájai, a buja fák, füvek, virágok.

A Vág kéklő vizén ott szaladgál egy ezüst emberi képmás, a hold. Mintegy odalehelve reszket a füzek árnyéka a fodros habokon. A parton lobogó tábortüzek égnek. Néha egy-egy paripa nyerít fel. A tábortüzek körül marcona alakokra veti fényét, amint kékszegélyű piros lángra lobban a megbolygatott zsarátnok. Csend, nyugalom ül azonkívül a tájon, csak egy-egy tovaúszó, fával rakott tutaj hallat csobogást, mintha selyem vásznat hasogatnának suhogással, midőn egyszerre lódobogás hallik, megcsillan a lópatkó szikrája az éjben. A város végére kiállított őrszem lihegve hozza István grófnak a hírt.

• Méltóságos gróf úr, érkeznek a követek.
• Nyeregbe! Rendbe! – kiáltja a gróf. – Meg kell gyújtani a fáklyákat.

Egy perc alatt talpon van a sereg, kozákok, gyalogosok, két sorjában a muskétáságyúk. István gróf paripára pattan; a két apród fogja a lova kantárját.

Azután, mintha kétfelé hasadna a sötétség, egyszerre kibontakozik a besztercei küldöttség, elöl egy vézna, fürge alak, a nagy kucsmájából alig látszik az arca, csak az ősz hajából lengedez ki néhány fürt. Mente lóg a vállán panyókásan; lehajtott fejjel jő, lassú méltósággal, fringiáját hóna alá fogva, hogy a csapadékos fűben be ne sározódjék.

Utána két hosszú szakállas aggastyán lépdel, ezüstkorsót hoz az egyik (voltaképpen a Trnowszky Péter kölcsönkért teáskannáját) vízzel megtöltve, a másik füvet tart egy tálcán;

₂

közönséges réti lóhere, de egy kis lúdnyelvű fűvel és ördögcérnával keverve. A negyedik követ is fehérhajú öreg úr volt. (Már jó levegője lehet annak a Besztercének, ha ilyen sokáig élnek benne az emberek.) Rókaprémes csurapét viselt, rezes végű egyenes kardot, mint a katonaorvosok és ezüst tányéron egy maréknyi földet hozott, de olyan meggörnyedve, mintha egy házat cipelne maga előtt.

Mi több, még az ötödik ember is egy megtört, megtöpörödött, ráncos agg volt. (Ejnye, talán már nem is szülnek az anyák Besztercén hetven év óta.) De bezzeg megfejtődött a rejtély, mihelyt a fáklyafény odavetődött a sugár leányalakra, akit az ötödik követ vezetett a kezénél fogva. Világos dolog az, hogy ez a gyönyörű teremtés csak aggastyánokra volt bízható. Van ám ész a besztercei magisztrátusban!

Istenem, de szép volt azzal a leeresztett hajával, mely mint az olvasztott arany csurgott le hátul végig a derekán, végig a szoknyáján, majdnem egész földig. Hát még az a finom arcocska, azzal a szomorú homlokkal, azokkal a nagy szempillákkal. Őzike tekintetében ijedelem és elszánás, szoknyája suhogásában varázslat volt, mintha egy hűs fuvalom jönne és illanna el. Minden szív megdobbant szorongva. Így visznek egy mesebeli királyleányt a fekete posztóval bevont városokban a sárkánynak.

Az utolsó sorban a mieink jöttek, a honvédparancsnok, Pruzsinszky, Kovács uram és egy kicsit kótyagos állapotban a zsolnai polgármester, ki egyre biztatta a leánykát, nyájas szeretettel:

• Csak ne félj semmit, Apolka. Csak ne törődj semmivel, fiacskám. Mindenben úgy tégy vakon, ahogy mondtam, meglásd, jóra fordul a szomorú sorsod.

István gróf lova egy pár lépést tett előre, amint az apródok vezették, azután megállt, csak a fejét hányta nyugtalanul és az első lábaival kapálózott, túrva fel a földet úgy, hogy szerteszét frecsegett a közelállók szemei közé.

• Jöjjenek kegyelmetek közelebb – mondá a várúr emelt, méltóságteljes hangon, kivont kardjával is intve. – Mit kívánnak tőlünk?

A követek közelebb jöttek és meghajoltak.

Az apró, öreg emberke egyet köhintett és elkezdé szavalni kopott jambusokból összeállított dikcióját, nagy pátosszal, stentori hangon:

Hatalmas várúr! Nagy s nemes vezér!

Vizet, füvet, földet hozánk neked,

Előtted hódolók. Kegyelmezz Besztercének!

A kívánt hölgy helyett, míg kicseréljük…

² Botanikus nevén Plantago lanceolata és Lyceum barbarum.

• Mert nem lehet kérem alássan megtalálni! – szólott közbe az ezüstkorsós aggastyán.

A vezérszónok dühösen fordult hátra: »Ej, ugyan hallgasson, szenátor uram!« s aztán zavar­talanul bömbölte odább:

A kívánt hölgy helyett, míg kicseréljük,

Fogadd e mást, az istenek remekjét,

Túszul s kegyelmezz városunknak!

Ezzel leoldá kardját a szónok, hogy a ló lábaihoz tegye a földre, a többiek is azonképp kezdték lekötözgetni, de Pongrácz intett nekik, hogy nem szükséges, látható módon hatotta meg a néhány mondat, középkori emlékeken élődő lelke megittasodott a daliás idők e kirívó ügyetlenséggel mázolt képétől is. A káprázatok közt, amelyekben fiatal kora óta élt, ez volt neki az első valóság. Igen, ez. Ez a nagy hazudozás. Szíve tombolt a diadalérzettől, szeme kevélyen siklott végig a hódolókon, míg hirtelen rajtaveszett az utolsó látományon, Apolkán. Hah, mi ez? Csoda ez! Mintha Beszterce város bűbájos címere lenne megelevenedve. A négy folyamos pajzsból kiemelkedő szent női arc. Ő az, ő. Csak a pajzs hiányzik alúla és a szárnyak a vállairól.

• Hogyan – szólt mintegy felocsúdva, szelíden, csendesen -, Estellát nem tudták kegyelmetek megtalálni?

Lengeffy (mert ő volt a vezérlő szónok) újra meghajolt a földig és felelt:

• Nem, nem, uram, pedig kerestük éjjel és nappal. Leskelődve rá, mint űzött vadra.
• De hát hová lett?
• Ég tudja azt!
• Pedig szeretném tudni, hova vitte onnan az a pernahajder Behenczy.
• Előkerítjük, bár a föld alól.
• S addig e gyermek marad nálam túszul, ha jól értettem?

Lengeffy erre is keresett egy feleletet, hirtelen végigfutott esze az összes színdarabokon, de nem talált egyetlen illő mondatot sem, hát csak a fejével bólingatott alázatosan.

• Ám jól van – felelte Pongrácz István jóakaratú korholással -, bár az a sértés, ahogy levelem­mel bántak, példás büntetést érdemelne, én mindamellett kegyelmet adok ez egyszer városuk­nak és hadaimat visszavezetem.

Lassan, ünnepélyesen bedugta kardját hüvelyébe és leszállt a lóról, hogy a hódolati jelvényeket átvegye.

A kancsó után nyúlt, megízlelte a benne levő vizet; rossz, poshadt víz volt, csak éppen hogy a száját nedvesítette meg vele, a többit kiönté a gyepre; Lengeffy rémült tekintetet vetett rá, hogy hátha az ezüst kancsót elviszi zsákmánynak. Minden hajaszála égnek meredt. Teremtő úristen! Ennek a meggátlására aztán csakugyan nincsen idézet a világirodalomban. De a győztes vezér visszaadta a kancsót és a füvet vette el a tálcáról, odatartva azt a harci paripá­jának; a lovacska tenyeréről falta fel és megelégedetten majszolta, ropogtatta, j obbra-balra csapkodván a farkával. Most már rákerült a sor a besztercei földre, melyet leszórt és a lábával megtaposott a legyőzetés jeléül. Mire távolabb, a hídfőnél eldördült három mozsár és a lapusnyai legények megfújták a harsonákat.

Végre a túszhoz lépett; az remegett fázékonyan, mint széltől meghimbált liliomszár, mikor maga felé látta közelegni és behunyta a szép, szomorú szemeit, talán egy imádságot is rebegett halkan, titkon; úgy érezte, hogy az utolsó pillanata jött el, talán fejét vágja le most

mindjárt az a fényes ruházatú vezér, akihez került, azt se tudja, miért, azt se tudja, hogyan; mindez valami megfoghatatlan volt előtte; de a különös hadvezér éppen nem bántotta, csak a fejét simogatta meg gyöngéden.

• Hogy hínak? – kérdé.

Kinyitotta a szemeit és csodálkozott, hogy semmi baja se történt; amint lopva ránézett a vezérre, már nem talált rajta semmi ijesztőt. Hiszen ez is csak olyan, mint más ember. S amint körülhordozta álmatag tekintetét a festői csoportokon, a fényes jelmezekbe bújtatott alabárdos katonákon, mintha megannyi királyok állnának ott, ama hamupipőkék egyikének képzelte magát, kikkel most egy mese történik. Csak mikor már ezt mind elgondolta, azután jutott eszébe felelni:

• Apollóniának hívnak. – Úgy mondta ki, mintha restellné, hogy így hívják.

És ahogy látta az aggastyánoktól, ő is éppúgy meghajlott, olyan mélyen, de mégis másképp; mennyi kecs, mennyi grácia volt abban. És amint meghajlott a baltérde, milyen szemvesztő vonalakat nyomott ki a láb a harmonikás ráncokra szedett szoknyácska szövetén.

• Szép neved van, báránykám – felelte István gróf. – Ne félj semmit. Nem haragszom rád. Ki meghoztad az áldozatot városodért, leszel a váramban illő tiszteletben.

Pongrácz István most újra a követekhez fordult, kik még mindig ott állottak félkaréjban, üres edényekkel, mereven; kezének egy királyi mozdulatával mondá:

• Vigyék a békét és jóakaratomat küldőiknek!

Mire az apródok poharakat hoztak fehér borral töltve és megkínálták a besztercei urakat is, mert úgy volt a programban, meg kellett inni a békepoharat.

Lengeffy fölemelte a magáét és így szólott:

• Uram, uram, tekintetes Blázy polgármester uram, szállok az úrnak.
• Állok elébe!

Lábait szétvetette, karjait kiterjeszté befelé görbítve, úgy nézett ki most a derék besztercei

vezérszónok, mint egy kinyitott olló, aztán elkezdte mondani a tósztot:

Lement a nap. De csillagok

Nem jöttenek. Sötét az ég.

Közel, távolban semmi fény nincs,

Csak mécsvilágom s honszerelmem ég.

Szép csillag a honszeretet,

Gyönyörűségesen ragyog.

Szegény hazám, szegény hazám te,

Neked kevés van olyan csillagod…

mint gróf Pongrácz István úr őméltósága, akit az úristen az emberi kor legvégső határáig éltessen!

• Gyönyörű! – kiáltá elragadtatva az odafurakodott káplán s majdnem a nyakába borult a szónoknak.

Felhangzott lelkesen a »vivat«. István gróf összeütötte a poharát az övékkel.

• Nagy szónok, roppant nagy szónok! – bólingatott álmosan a fejével Kovács uram.

Az apródok újra töltöttek, most Pongrácz Istvánon volt a sor, viszonozni a felköszöntőt.

• Emelem poharamat Beszterce város békés fejlődésére és jólétére.

Kitört a rivalgás: »Éljen Pongrácz, éljen!« A mozsarak újra megdördültek, a banda megszólalt, s miután előbb egy kirendelt csapat elkísérte az elbúcsúzott követeket fáklyákkal, zeneszóval a város szélső házáig, táncra kerekedett az egész tábor, s lett széles jókedv, olyan dinomdánom, győzelmi lakoma, hogy a Kinizsi Pálé is csak azzal különbözött hajdan a Kenyérmezőn, hogy ő két törököt tartott a kezében és azokkal táncolt, míg ellenben Makovnyik két oldalszalonnát tartott és azokkal táncolt – márpedig, ha úgy vesszük, két holt töröknél testvérek között is többet ér két oldalszalonna.

Bezzeg emelgette a szíveket a győzelmi mámor, mint a fazékfödőket a gőz. István grófba is beleszállott a hejehuja kis ördöge, erőnek erejével le akarta inni Blázyt és a parancsnokot, aki nagy csoportnak mesélte a tűz körül az olaszországi kalandjait, asszonyok csókjáról, csapodárságáról.

– Eredj, kis Apolka, ne hallgasd ezeket. Vessetek neki valami ágyfélét a kocsiban.

A káplán szintén jól ki volt »készítve« – világi nótákat énekelt. »No, abból se lesz soha püspök!« – vélte Bakra Ferenc és ivott ő is, szalonnát pirítva a parázson.

De ki győzné leírni az egészet? Annyi tény, hogy a legjobban mulatott a Krizsán Katka, a pirospozsgás gömbölyű szolgálóleány, aki a szakáccsal és káplánnal jött a kocsiban; egymaga lévén a szépnemből, képzelhetni, a megindult táncban mennyire kapós volt, minden katona megforgatta egyszer: elég volna ennyi szerencse, ha fel lehetne osztani, otthon Varinban húsz farsangra. De az is tény, hogy a legrosszabbul mulatott Szlimák János (a Csák Máté-korabeli vitéz), kit fényes egyenruhája és a pálinkában lakó kígyó bujtogatása arra a vakmerőségre vitt, hogy a szép Apolkát kérte táncra, átcsípve őt derékon – amiért aztán ott mindjárt vasra verette őkelmét Pongrácz István. (Úgy kell Szlimák, úgy kell; a macskának is körmére koppintanak, ha az egér helyett a kanárira pislant.)

Száz szó is csak annyi volna, mint egy; valamennyi csillag pislákolni kezdett álmosan, már a hajnal, ez a hű futár is előjött jelenteni, hogy Nap úr közeledik, mikor végre a várúr megfúvatta az indulót, előre küldvén nyargoncnak Sztercso Miklós kozákot az otthon maradt Pamutkayhoz, híradással a győzelemről, s hogy mihelyt feltűnnek a varini dombon, húzassa meg a vártoronyban a harangokat.

Így indultak vissza, ugyanolyan rendben, amint tegnap jöttek; csakhogy az egyik pónin most az apród helyett Apolka ült (vittek volt női nyerget is az Estella részére), elmélázva, álmodozva nézte a tájékot, a suhogó kukoricákat, a rozsvetéseket nevető pipacsaikkal; míg a lovacska csendesen lépkedett, gondolatai zűrzavarosan nyargaltak. Mi lesz belőle? Hová viszik? Miért viszik?

Egyelőre csak annyit tudott, hogy valami várba mennek. Igen, egy várba! Még sohase látott igazi várat. A kíváncsiság elűzte a félelmét. Hiszen még gyerek volt. Egy várat fog látni. Vajon milyen lesz? Kacsalábon fog-e forogni, vagy lúdlábon? És türelmetlenül kérdezgette csengő hangján a mellette lovagló Rátky Pál apródtól: »Messze van-e még a vár? De nehezen várom.«

_*

Nagy harangzúgás közt vonult be Pongrácz István a nedeci várba, magával hozván a szép túszt. A felvonó-híd előtt örömtüzeket gyújtatott Pamutkay uram, ő maga a kapuban levett föveggel üdvözölvén a vár urát szép latin orációval, melynek az volt a magva, hogy valamiképp Caesar ment, látott és győzött, azonképp ment Pongrácz István és győzött, mégpedig erősebben mint Caesar, mert őneki látnia sem kellett Besztercebányát.

István gróf megköszönte vidám fejbiccentéssel; üdvözletet intett a szintén ott várakozó Forget őrnagynak, aztán a várudvaron leszállott a lováról és a kis pónihoz lépve, saját karjaival vette le arról Apolkát.

– No, most már itthon vagyunk, kis »hadizsákmánykám«. Fölvezetlek a szobáidba.

A kulcsár előre ment csörgő kulcsaival és az Estella volt lakását nyitotta ki.

– Nem, nem – ellenveté István gróf összerázkódva. – Nem akarom, hogy azt a levegőt szíja.

S szeretetteljes pillantást vetett a hadizsákmányra, akinek a képét rózsapirosra marta a csípős reggeli levegő. Diadalának élő jelképe volt most ez a gyermek.

– Keveset aludtál kicsike – mondá gyöngéden, aztán a kulcsárhoz fordult: – Balra tarts, öreg Matyko, nyisd ki a Pongrácz kontesszek szobáit.

– Sok por van ott, méltóságos uram.

– Tisztogassátok meg azonnal, addig pedig elvezetlek az én szobáimba, Apolka.

Egész napi gondja a leányka körül forgott. Minduntalan eszébe jutott valami, s jött új rende­leteket kiadni.

• Vigyetek fel virágot a szobáiba. Rezedát, rózsákat, de mégis inkább sok rezedát…

Barokk fénnyel berendezett szűzi szentélyek voltak ezek, hófehér muszlin függönyökkel, filigrán selyem székek, öltözőasztalkák, aranycirádás szekrények, szentképek, bársony imazsámolyok, velencei tükrök s a sok mindenféle csecsebecse közt imakönyvek szétszórva az asztalokon, beléjük nyomtatott levendula-levelekkel. (Talán minden ilyen száraz levél egy-egy édes regény.) A falakon szöszke, barna grófkisasszonyok arcképe, vagy négy generáció sorjában. Ezekben a szobákban éltek egykor. Ebből a fészekből repültek ki a világba. Még talán itt suhog mostan is a lelkük.

Apolka úgy érezte magát, mikor bevezették, mintha templomban lenne (még oltár is volt az egyik szobácskában), szinte félt itt, de a fáradtság mégis elnyomta, elaludt.

István gróf nem győzte figyelmeztetni a cselédeit:

• Lábujjhegyen járjatok, ti marhák. Úgy kopogsz te, Jutka, mintha egy medve lépegetne. Hadd aludjék a hadizsákmány. El van fáradva szegényke.

Estefelé ébredt fel. A szakács beküldte neki az ebédet a kulcsárnétól. A kulcsárné volt szol­gálatára rendelve.

Apolka jóízűen evett, azután kijött a folyosóra és félénken nézegette a komor falakat, a puszta udvart, az ismeretlen embereket, akik az udvaron járkáltak. Minden olyan idegen, hideg volt. Csak fent az északi négyszög fedelén mászott a torony felé egy iromba macska. Apolka szinte megörült neki. Olyan ismerős volt ez a macska. Trnowszky Gáspáréknál is éppen ilyen macska volt. A macska is ránézett, mintha ösmerné. Apolka a kendőjével integetett neki üdvözletet.

• Hogy érzed magad, Apolka? – rezzenté fel e pillanatban egy hang.

István gróf állt a háta mögött.

• Jól – felelte tétovázón, elpirulva.
• Mégis olyan szomorú vagy. Nem akarom, hogy szomorú légy. Tudod, nem akarom.

Apolka szelíden hajtotta meg fejét.

• Nem leszek szomorú.
• Hiszen még a hangod is az. Talán unatkozol, Apolka?
• Meglehet – mondá kurtán -, de mindez talán azért van, mert még nem szoktam meg a helyet és hogy olyan egyedül vagyok.
• Hát nem leszel egyedül.

István gróf egy pár nap alatt összeszedett Varinból, Lapusnyáról, Podzamekról nyolc egykorú leánykát játszópajtásoknak. Elhozatta Trencsénből a női szabót, Kotlányi Sámuelt három legényével, két láda mindenféle kelmével; azok azután ott varrtak négy hétig éjjel-nappal, míg minden elkészült az utolsó öltésig, s meglett az Apolka udvara.

Gyönyörűség volt elnézni, mikor a szobából kivonult sétálni a kertbe, vagy a rétre, s mint egy kis királynét, nyolc kicsiny udvarhölgy követte egyforma ruhában; csak az övé volt még finomabb kelméből, aranyos csipkéjű, módosabb szabású. Egyik a kendőjét vitte, másik a labdát hozta, harmadik a labdaütőt.

István gróf most már igazán csendesen éldegélt, a lányka nevelésével bajlódván. (Bakra és a káplán felváltva adtak neki a tudományokból órákat.) A nedeci várra nyugalmas epocha látszott kezdődni. Az volt az ambíciója István grófnak, hogy a túszt kicsiszolva adja vissza Besztercebányának.

• Milyen kiköszörült gyémánt lesz ebből – mondogatta -, elcsodálkoznak majd a besztercei urak, ha érte jönnek.

Szokott hóbortjaival alább hagyott (hosszú szabadságra hagyván hadi népét), ehelyett termé­szetesen másutt ütöttek ki az elmebeli pörsenések. Hozzáfogott a gazdálkodáshoz, mert a nyomasztó adósságok sarkantyúzták, de sajátságos észjárását ide is áthozta. Durvasága csodá­latos gyöngédséggel volt összekeverve. Az állatokhoz való nagy vonzódás egész betegességgé fajult néha. Az volt a vesszőparipája, hogy az állatokat össze kell hozni és egy állat-társada­lommá fűzni; különösen a háziállatokat. Azért minden eke elé egy lovat, egy szamarat és egy ökröt kellett fogni. Hadd szokjanak össze az állatok.

Pruzsinszky, aki minden ideáját támogatta, még egy tehenet is javasolt, de arra dühbe jött Pongrácz István:

• Pfuj, Pruzsinszky! Nálunk a tehenek nem dolgoznak. A tehenek nőnemű állatok, tejet adnak, borjút szoptatnak. Elég az tőlük. A magyar paraszt gavallér arra, hogy a tehenet dolgoztassa. Az állatok magasztalásában kifogyhatatlan volt.
• Látod, milyen szép az, hogy a tyúk kikölti a kacsa tojásait és felneveli a kis kacsákat, anélkül, hogy valami haszna lenne belőle. Ingyen teszi a beleoltott becsületességnél, jóságnál fogva. Az ember sokkal hitványabb, mintsem megtenné.

De bár valószínűleg jobbak az állatok az embereknél, még ezek is rászedték István grófot és visszaéltek jóságával.

Két szamara volt, Juci és Rebeka, akik a sajtot szállították be a várba a közelfekvő aklokból, minden pénteki napon. Fölséges úri dolguk volt, éppen megfordítva az emberekével; hat napon legelésztek, pihentek a várkastély melletti pagonyban és csak a hetedik napon dolgoztak. Meg is tették ezt a kis robotot egy ideig becsületesen, hanem azután nem tudni, hogy hol kerítettek kalendáriumot, hol nem, egyszer csak egy pénteki napon nem voltak találhatók sehol sem. Elvándoroltak a nagy makkos erdőbe és csak másnap kerültek újra vissza, mikor a sajtot már behordták az igás lovak. A következő pénteken és azután is minden áldott pénteken újra megtette Juci és Rebeka ezt a csínyt István gróf nagy mulatságára, aki összecsapta kezeit álmélkodásában.

• Mennyi eszük van, mennyi eszük! A szamarakat okvetlenül rehabilitálni kell a világ előtt. Ekkor fogant meg eszében nagy munkája, melyet esténkint tollba mondott Bakrának: »A szamarak talentumáról«.

De igaz is, talentumos állat a szamár, sokkal különb a lónál, mert a ló ostoba; ha a kovács beleveri a szöget az eleven húsába, mikor patkolják, azért csak szépen odább megy a megnyilazott lábával s jár, fut vele a kocsi előtt, míg csak meg nem gyűlik, de a szamár makacsul megköti magát s herkópáternek se mozdul a kovács-műhelyből, okos szemeivel mintha csak mondaná: »Nem megyek, dehogy megyek addig, míg ezt a szöget a kovács ki nem húzza, mert másképp, isten úgy segéljen, baj lesz a lábammal«.

Aztán amilyen egyszerű, szürke, igénytelen állat, józan az életben, minden képmutatás nélkül való (nem játssza ő magát se gyorsra, se erősre), éppolyan tapintatos a halálban. Minden más állat szeret valami nagy éclat-val kimúlni. A beteg oroszlán bőgésétől reszket az erdő, az eb fájdalmas vonítása kísértetiesen veri fel az éj csöndjét, a hiú hattyú egyet énekel a halála előtt a nagyobb parádé végett (azokról az állatokról nem is szólok, amelyek nem szoktak természetes halállal kimúlni, mint az ökör, a birka stb.), de a tapintatos szamár senkinek sem akar kellemetlenséget, bánatot okozni s úgy elmegy, úgy eltűnik haldokolni erdők sűrűjébe, hegyhasadékok közé, emberi lábnyomoktól messzire, hogy igazán finom dolog tőle. Innen van aztán, hogy ritka ember látott holt szamarat.

István gróf művében egy egész külön fejezet volt szentelve a szamarak tapintatosságának.

• Tegye oda, jegyzet alatt, amice Bakra, hogy az emberek társadalmában is a szamarabbak erénye a tapintatosság.

Ilyenforma mulatságnak élt ezentúl a nedeci várúr. Csendesebbé, szelídebbé vált egész lénye. Vadászott, lovagolt, s látogatásokat tett a szomszédos kastélyokban.

Apolka ezalatt gyönyörű, nyúlánk hajadonná fejlődött. Szépségének híre messze eljutott, túl Trencsén határain, még a gazdag Nyitrában is sokat emlegették a »nedeci rózsát«. Fiatal emberek sáskaszámra környékezték a várat. De Pongrácz István gróf olyan féltékenyen őrizte, mint egy nagy gyémántot, alig lehetett hozzáférni. Legfeljebb az ebédnél láthatták egy percre. A fiatal embereknek nővéreik voltak, a nővéreiket rávették (mert a nővér jó közbenjáró), hogy azok is látogassanak el Nedecre, a leányaik kedvéért eljöttek a mamák is, és a nedeci vár, mint azelőtt régen, újra megtelt a környék előkelő nemességével, selyemtopánkájú kisasszonyokkal, délceg, kevély tartású matrónákkal. Nagy tivornyák helyére vidám bálok jöttek és a lapusnyai banda feje elfelejtette lassankint a harcias indulókat, bocskortalpak alá valókat; – csárdásokat és négyeseket tanult meg játszani a podzameki vén cigánytól.

Honnan került a várba Apolka, hol vette Pongrácz, senki se tudta bizonyosan.

Ködbe veszett az igazság fele, a sok fecsegésbe fúlt a másik fele. Igazi mítosz támadt belőle. S ez a rejtelmesség, ez a sejtelmes homály még csak ingerlőbb volt a fiatal nemeseknek.

A kényes, csinos gavallérok, akik ott legyeskedtek a várban, könnyű kalandot reméltek. Nem nehéz a galambot kivenni a dúcból, ha magasan van is – csak meg kell vele előbb kóstoltatni a búzát. Az első szem édes belőle, a második kívánatos, a harmadikért már leszáll és a tenyeredről eszi meg.

Az egyik Ordódy-fiú, huszártiszt, próbálta megkóstoltatni Apolkával a szerelmet, az első szem búzát.

Egy keringő alatt szerelmet vallott neki, a leány fehér lett, mint a hó, az ifjú izzó lett, mint a tűz, és öntudatlanul lehajolt a vállához, ahhoz az almavirág-színű vállához és megcsókolta.

Apolka fölszisszent, mintha kígyó marta volna meg, kiszakította magát a táncosa karjából s István grófhoz rohant reszketve panaszkodni.

– Mi bajod? – kérdé ijedten a várúr. – Mi történt veled?

Apolka a fülébe súgta:

– Jaj, nagy bajom történt. Az a katona megcsókolt.

István gróf nem vette valami tragikusan a dolgot, mintha közönyös lenne egészen, meg­simogatta a gyémántdiadémmal leszorított haját.

– Ej, ej, te kis árulkodó! No, lássa meg az ember. De csak nem csókoltad vissza, mi?

– Hogy gondolhat olyat felőlem? Hiszen nem szeretem.

– Látta-e valaki? – kérdé csendesen.

– Nem tudom – felelte a leányka bizonytalanul.

– No, semmi az. Gyakran történik ilyesmi fiatal leányokkal, ha egy kicsit csinosak.

Egy szót se szólt többet. Apolka újra a mulatók közé keveredett. Vége is lett a bálnak, szét is oszlottak a vendégek, mégse vett észre senki semmit, csak hajnalban kerekedett aztán nagy lárma a várban, amikor véresen hozták haza István grófot a pagonyból egy saraglyán.

Apolka felriadt álmából a zajra s felnyitván az ablakot, leszólt:

– Mi történt?

– Az úr meg van lőve, megsebesült.

Hirtelen magára rángatta szoknyácskáit, a papucsokat sehol se találta, rohant ki mezítláb, s gyertya helyett (mert még sötét volt a folyosón) ijedtében felkapta az ezüst állóórát, azt vitte maga előtt, ámbátor annak sehogy sem akaródzott világítani.

Szembe találkozott a kulcsárnéval, aki a kezeit tördelve siránkozott.

– Oda van, vége van! Már az isten se jó, hogy mindent megenged.

– Hogyan történhetett a szerencsétlenség? – kérdé Apolka és ő is elpityeredett.

– Jaj, ne is kérdezze kisasszonyka, mert maga miatt volt a dolog.

Mintha leszögezték volna, rémült tekintettel meredt a kulcsárnéra.

– Énmiattam? – motyogta. – Hogy énmiattam?

A kulcsárné megröstellte, hogy kiböffentette, mentegetőzni kezdett:

– A Pruzsinszky úr mondta, lelkecském. Ne ijedjen meg azért. Hiszen nem mindjárt igaz minden, amit a Pruzsinszky mond. De ha úgy volna is, bizony maga nem tehet róla. A nagy urak bolondsága is a szegény emberek bűne legyen? Ha úgy tetszik neki, hogy kiáll az Ordódy-fiúval életre-halálra, gyilkos golyóbisra: hát itt van ni az eredmény, itt van a pecsenye. Jaj istenem, csak bele ne haljon. De bizony minek is emésztené magát szívecském emiatt, hát tehet-e arról, hogy olyan csinos, olyan takaros és megtetszett az urunknak? Hja, mondtam én mindig, hogy minden élő palánta előbb-utóbb kinyílik egyszer; ha nyáron nem, hát ősszel. Lássa, galambocskám, még az a vén áloe is kivirágzott a kertésznél, pedig még a mostani kertész öregapja ültette, s azóta nem mutatott semmi kedvet a fakadásra. Tudtam én azt, kisasszonyka, mihelyt magát idehozták, hogy ez lesz a vége. De nem így gondoltam, jaj, dehogy így. Verje meg az Isten azt az Ordódy-gyereket.

Apolka szédülni kezdett attól a világosságtól, mely a fejébe áradt. Azért az egy csókért történt. Azért az egy csókért volt ez.

A kulcsárné csak egyre sírt, vinnyogott és a garádicsok piros foltjaira mutogatott.

– Ehol ni az áloe virága!

Frissen hullott vércseppek voltak; ezen vitték István grófot.

Apolka feje zúgott, kusza gondolatok nyargaltak benne és a szívét összeszorította valami titkos félelem. Újra előtte állt végzete. Mikor már azt hitte, hogy megtalálta a nyugalmát, íme a nyugalom egyszerre leveti a hófehér köntösét, és a veszedelem ott áll előtte fekete ruhában, mintha fény és árnyék vívna fölötte folytonosan csatát, és mindig az árnyék győzne.

Tehát semmi kétség, hogy szereti István gróf. Életét is kockára tette érte a párbajban.

– Istenem, de szerencsétlen vagyok – rebegte.

De mindezeken alig gondolkozhatott, még egy-két lépés és ott volt a sebesültnél, akit már akkor a vár összes léhűtői körülálltak. A budetini katonaorvos, dr. Breke Nep. János éppen akkor keresgélte a jobb bordák közt, ahol a lövés a léket ütötte, egy kutaccsal a golyóbist. Az öreg Kovács sírt, Pamutkay uram pedig mérges szemet vágott a közeledő Apolkára, a káplán egy vizestálat tartott az orvosnak, míg ellenben Pruzsinszky izgatottan járt fel s alá, egyre ezt hajtogatva:

– Mi lesz belőlünk, mi lesz belőlünk?

Az orvos végre is megsokallta, csúnya nyelvű, goromba ember volt (s ennél a mesterségnél a gorombaság kisegítő eszköze a tudománynak), Pruzsinszkyra förmedt:

– Az ördög bánja az urakat, inkább azon töprengenének, hogy mi lesz a sebesülttel? Hopp, itt vagy, kutya!

Ott volt a golyó, végre ráakadt és kihúzta.

Apolka lábujjhegyen közelgett, de Pamutkay nem bocsátotta a sebesült ágyához, aki hörgött, ordított, káromkodott és azzal fenyegette a doktort, hogy pallos által végezteti ki, ha valamikor fölépül.

– Menjen a szobájába, kisasszonyka, nem magának való látvány ez. Minket kemény férfiakat is megrendít.

– Hiszen megyek, uram, de legalább azt mondják meg, nincsen-e veszedelem?

– Sohase kellett volna ezt a kis békát idehozni – morogta Pruzsinszky.

A sebesült meghallotta a leány hangját.

– Te vagy, Apolka? Nem, ne küldjétek el. Gyere ide, Apolka, tedd ide a kezedet a homlokomra (hideg verejték gyöngyözött azon a kíntól). Így ni. Jaj, de jó puha kezed van. Szorítsd fiacskám a homlokomat, még jobban, még jobban…

A leányka megtett mindent, amit parancsolt, s a beteg csodálatosan lecsillapodott, hagyta a sebét nyugodtan kimosni, bekötözni.

• Megél-e? – kérdék az orvostól, mikor eltávozott.

Mire dr. Breke Nep. János a maga széles, fontoskodó modorában felelt:

• Az Isten sokat hagyott tudni az embereknek, szétosztogatta köztük a tudást, a mérnök ezt tudja, az építész azt tudja, az orvos is tud valamit, a pap is. azaz, hogy a pap semmit sem tud, egyszóval az isten sokat elosztogatott, de ő is gondolt a maga tekintélyére és magának is

meghagyott egyet-mást a tudásból. Nos, ez az ügy éppen azok közé tartozik, amik őnála vannak.

– Tehát nem lehet tudni.

– Csak reményleni lehet, ha jó ápolása lesz. Ha, teszem azt, a kisasszony meghozza azt az áldozatot…

• Örömmel! – felelte Apolka.

Estefelé bekövetkezett a láz, elvesztette eszméletét s három álló hétig hányódott élet-halál közt. Apolka híven, ernyedetlenül ápolta, virrasztott felette, tűrte a szeszélyeit. A huszadik napon kijelentette az orvos, hogy a beteg túl van a veszélyen.

Apolka reszketett attól a naptól, mikor teljesen felgyógyul és esetleg bevallja szerelmét, és mégis szerencsétlen lett volna, ha sebébe belehal. Ragaszkodott ehhez a hóbortos emberhez, mint jótevőjéhez, s mindig erősebben, jobban, pedig gonosz és kegyetlen volt betegségében. Az orvosságos üvegeket hozzávagdalta a környezetéhez. Egyszer odaintette magához az őrültek álnokságával Pruzsinszkyt, megfogta a kezét, simogatta és hirtelen beleharapott, de oly erővel, hogy vér buggyant ki a fogak helyén, még most is be van kötve a keze. A katona­doktort hasba rúgta, hogy elájult; csak az Apolka simogatására szunnyadt el benne a vadállat. A doktor nem titkolta, hogy István gróf, úgy lehet, teljesen elborult elmével lábad fel.

A huszadik napon elmúlt a láz, s a beteg mély, jótékony álomba merült. Az orvos megparan­csolta, hagyják magára, hadd aludjék, hadd gyűjtsön erőt.

Ez volt az első eset, hogy Apolka elhagyta. De a beteg, aki megszokta szabályszerű lélegzését hallani maga mellett, ennek kimaradásán fölébredt.

A szokatlan csendesség megdöbbentette. Azt hitte, már a sírban van. Szétnézett és megösmerte a szobát. Élek tehát, gondolta magában. De nagy fantáziája egy percig se pihent, az a sajátságos gondolata támadt, hogy be van itt zárva és éhen kell elvesznie. (Éppen akkoriban volt friss a befalazott apáca: Ubrik Borbála története.) A várbeliek összeesküdtek ellene és elpusztítják.

Felvánszorgott az ágyból s gyenge, ingadozó léptekkel, a bútorokhoz fogózkodva botorkált az ajtóhoz, kinyitotta nesztelenül és a másik szobában ott látta térdepelni Apolkát a szűz Mária képe előtt, amint a kezeit összetéve hangosan imádkozik.

• Oh, szent anyám, aki az égben vagy s édesanyám helyett énrám is vigyázol, köszönöm neked szívemből, hogy a szegény István grófnak már visszaadod az egészségét, de ha egészséget adsz neki, add vissza kérlek az elméjét is. Mert látod, ő jó ember, és én úgy szeretem, mintha a tulajdon apám volna.

A napfény beömlött a nyitott ablakon s igazi glóriát font a leány feje körül, éppen olyan volt most, szinte megdöbbentően hasonlított hozzá az a szelíd, szent arc a falon, amelyhez imádkozott, csak valamivel idősebb, mintha a mamácskája lenne.

• Apolka! – nyöszörögte egy gyenge hang kimondhatatlan lágy érzéssel.

Összerezzenve fordul hátra és elpirul a hangos imádságért, megpillantván István grófot, ki dideregve állt egy szekrényhez fogózva s szemeiben könnyek csillogtak.

A bibliai legenda megismétlődött, Apolka vizet fakasztott a fénylő, piros erekkel befuttatott szürke kövekből.

• Az istenért, mit csinál? – kiáltott fel halálos aggodalommal. – Hogy mert fölkelni? Ezért most én kapok ki az orvostól. Lássa, milyen engedetlen! De ilyet tenni! Szent isten, az ablak is ki van nyitva.

Csípős, nyirkos őszi levegő özönlött be, s a betegen nem volt semmi felső ruha. Hirtelen hozzáugrott s visszavezette a szobájába olyan szeretetreméltó duruzsolással, mint egy kedves fecsegő mama az ő engedetlen gyerekét.

• Menjen! Milyen bánatot szerzett most nekem. Nem is tudom, mit csináljak magával? Támaszkodjék hát a vállamhoz, hiszen olyan gyenge, hogy nem tud menni. Lássa, lássa, mit tett.

A beteg pedig nem bánta ezeket a szemrehányásokat; mosoly jelent meg viaszkszínű arcán. Olyan boldog volt, de olyan boldog, hogy őt valaki szereti. Ilyen se történt vele még soha.

Apolka visszafektette az ágyába, a beteg megfogta a kezét.

• Ülj te is ide. Nem, nem a székre, ide az ágy szélére.
• Leülök, de csak úgy, ha megígéri, hogy elalszik, mert az orvos azt mondta, hogy aludnia kell. Oh, istenem, ha megfázott.
• Nem lesz kutyabajom sem. Nem akarok meghalni. Tudod-e, mit tesz az? Ha én nem akarok meghalni, szeretném tudni, ki kényszeríthetne rá? Dolgom van, most már dolgom van a világon, temiattad.

Az ablaküveget egy fehér pillangó verdeste kívülről.

• Hess! Mit keresel itt? Mit kéredzkedel be? Tán valamit hoztál?

Az óra kísértetiesen ketyegett a falon. A pillangó pedig csak egyre kopogtatta kopott szárnyai­val az ablakot.

• Énmiattam? – kérdé a leányka bágyadtan, haloványan és bársony tekintete rémülten siklott végig a beteg arcán.
• Úgy van, miattad. Komolyan akarok veled beszélni. Már eddig is hiba volt tőlem, hogy halogattam, mert mi lett volna belőled, ha például meghalok, ha teszem azt, lelőtt volna az a gazember. Vagy hova is beszélek. Oh, hát nem vagyok én futóbolond? Álmodtam valami bolondságot és most összekeverem a valósággal. Magam vigyázatlansága okozta a sebemet, mert ügyetlenségből sült el a fegyverem, de a betegségem alatt azt képzeltem a lázban, hogy lelőtt valaki.
• Mindent tudok – szólt a leányka tompán.
• Ne beszélj, ne beszélj! No, hát mi az, amit tudsz?

A leány lehajolt, megcsókolta azt a fonnyadt, aszott kezet. Ebben volt a felelete.

• Jó, jó, hát mindent tudsz. Ugyan eredj, ne csókolt a kezemet, mert megütlek.

S csakugyan ütésre emelte fel a kezét, de bizony csak megsimogatta vele azt a gyönyörű állacskáját. Följebb már nem bírta emelni.

• Bontsd ki a hajadat, Apolka. Az egyik varkocsot aztán add ide, terítsd szét a paplanon, hadd gyönyörködjem benne, hadd babráljam. Így ni, de ki ne nevess. Azután beszélgessünk, mert nagyon fontos mondanivalóm van, nagyon fontos.

Hiszen éppen ettől fázott Apolka.

• Meg kell állapítani a jövődet, férjhez kell menned, punktum.

Szavak tolakodtak fel a leány vonagló ajkaira, de nem bírta elmondani. Leesett a feje, mint egy letört liliom-virágé.

• Ugorj csak fel, fiam, és csengess – folytatá a beteg -, hogy jöjjön azonnal Pamutkay.

Csengetni sem kellett, hiszen ott pikettírozott az előszobában Pruzsinszkyval; rögtön bejött.

• Ezredes! – szólt hozzá István gróf – fogasson be kegyelmed azonnal és hozzon Zsolnáról egy fiskálist.
• Melyiket?
• Mind egyforma ördög – felelte a várúr és a sok beszédtől kimerülve dőlt a fal felé.

Úgy aludt el, hogy az Apolka haját a kezében tartotta; az aranyszálak csillámlóan folytak ki az ujjai közül.

Mély, üdítő álomba merült. A leány kötött mellette kis kosárkájával az ölében, melyben ott volt a pamutgombolyag, a gyűszű és a szabadító fegyver, az olló. És elgondolta, hogy nem jobb volna-e, míg a beteg ember alszik, hozzányúlni ahhoz a fegyverhez, elvágni vele azt a szép hajkévét, hogy föl ne ébredjen, ott hagyni a markában emlékül és elmenni, elfutni innen, amerre a két szeme viszi és a két lába bírja. Hiszen nagy a világ, csak elférne benne valahogy, de hát mit szólana hozzá ez a szegény beteg, aki csak őt szereti. Talán bele is halna.

Érezte, hogy nem hagyhatja el álnokul, csalfa módon, hálátlanul, hanem inkább megmondja a szemébe őszintén, hogy nem tud, nem akar a felesége lenni. Úgy van, megmondja. Már miért ne mondaná meg? »A macska fél, nem én« – ismételgette magában a bátorító mondatokat. »Behunyom a szememet és megmondom neki, történjék velem akármi.«

Hanem mikor aztán arra gondolt, hogy Pamutkay már valahol Zsolna felé jár, vagy tán már vissza is fordult és hozza magával a fiskálist, s hogy a fiskális bizonyosan az ő jövendő sorsával van összeköttetésben – szorongató érzések marcangolták. István gróf furcsa ember. Hátha rögtön ideparancsolja a káplánt, mihelyt az ügyvéd megjön és meglesz az esküvő. Vajon lesz-e ereje ellentmondani? Lesz, lesz! – kiáltá egy hang a szívéből, egy búgó, érces hang, mint a harangé.

A beteg sáfrányszínű selyem paplanján apró ördögöcskék táncoltak, pajzánkodtak, vigyorogtak az Apolka szeme közé: Hahaha, hahaha! Ne hencegj, Apolka, mert gyáva vagy. Elfakadsz sírva és nem fogsz mondani semmit. Bizony semmit.

Hosszú órák múlva ébredt fel a beteg és enni kért. Apolka el akart sietni, de nem bocsátotta.

• Csak maradj te itt, mert unnám magamat nélküled. Majd behozza a szakács, vagy a kulcsárné, vagy a leánykáid. Igaz, mint csinálnak a leánykáid?
• Táncolni tanulnak.
• No, az szép lesz, szeretném őket látni.
• Majd, ha jobban lesz.
• Nem; mindjárt most ebéd után.

Egy kis csirke-becsináltat evett és egy pohár vörösbort ivott meg.

• Most pedig hozz nekem hamar egy szivart!

– Nem hozok.

• Parancsolom neked – mondá haragosan.

Apolka a lábával toppantott:

• Nem kap s vége.

A beteg nagy szemeket meresztett rá, s aztán nyöszörgő, szelíd hangon szólt:

• Hozd ide, kérlek alássan, a tükröt, hadd nézzem meg magamat, én vagyok-e Pongrácz István, hogy így mertek velem beszélni.
• Bizonyára ön Pongrácz István, a hatalmas Pongrácz István, de most a doktor parancsol és az nem engedte meg. Mit szólana nekem a doktor?
• Ej, mit a doktor! Hiszen mondtam már, hogy lefejeztetem a gazembert; nagyon megkínzott.
• Hálával kell lennie iránta, ő gyógyította meg.
• Jó, hát hálával leszek a kedvedért, de adj akkor egy szivart.
• Nem.
• De ha nagyon kérlek.
• Akkor se.
• Ne légy olyan zsarnok, kis férgecském.

Végigment a gyerekes könyörgések minden skáláján, de szivart mégsem kapott. S ez az eset, hogy egyetlen-egyszer nem történt meg az akarata, egészen félénkké, szelíddé tette. Ezentúl semmit se követelt, hanem bizonyos reménytelen félénkséggel fejezte ki a legtermészetesebb kívánságait. Mert, mint a betegek rendesen, minduntalan kívánt valamit.

Ahogy az Apolka kis udvarhölgyei eljárták fehér ruhában a táncot, az az ötlete támadt, hogy a kedvenc paripáját, a »Waterloo«-t szeretné látni. Hozzák fel neki a Waterloot ide a háló­szobájába. Hasztalan próbálták lebeszélni, hogy a paripa nem szereti a garádicsokat. Azután Pruzsinszkyt kívánta és Kovácsot, kikkel a gazdaságról és a vagyoni viszonyairól beszélgetett, mindenféle rózsás terveket eregetve a jövendőkre nézve.

• Szeretnék gazdag lenni – sóhajtá -, nem magamért, hanem e miatt a kis zsivány miatt, aki nekem szivart se adott. Hidd meg, Pruzsinszky, hogy őmiatta. De hiszen majd meglátjátok. Még ma meglátjátok. De miért is ne lehetnék én még gazdag? Hozd ide csak fiam, Apolka, a »pénzügyminisztert«, hadd lássuk, mit operált azóta.

Apolka elszaladt a negyedik szobába és elhozta a »pénzügyminisztert«, az egyetlen komoly faktort, akire István gróf anyagi helyzete javításánál számított.

Egy üvegedényben, melyben valamikor befőttek lehettek, volt a pénzügyminiszter bezárva, t. i. egy keresztes pók, kinek az volt a hivatása, hogy a hólyaggal betapasztott üvegben remete-életet élve, unalmában hálót kössön s abba az üveg aljára szórt kilencven parányi papírkockából, melyek mindenikén egy szám volt felírva, felhúzzon spekulatív ésszel ötöt, amit aztán Zsolnán vagy Trencsénben a lutriba lehessen tenni.

István gróf megnézte a pókot, ki az üveg felső részére szőtte finom hálóját, melynek láthatatlan szálain nagy himbálózást, futkározást vitt végbe.

• Szorgalmasabb is lehetne – motyogta. – Még csak két számot húzott fel a lusta kutya.

Valóban, mindössze két kis papírkocka fityegett alá a hálóból.

E pillanatban kocsirobogás hallatszott künn.

• Pamutkay uram érkezett meg a fiskálissal – vélte Kovács uram.
• Hadd jöjjenek be – szólt felvillanó szemekkel a beteg s eltolta egykedvűen a pók üvegpalotá­ját a medicinás üvegek közé. – Hídd be kérlek, Pruzsinszky, a káplánt és Bakrát is. Legyetek itt mindnyájan. Mert fontos lépés az, amit most akarok elkövetni, illő, hogy mindnyájan tanúi legyetek. Te pedig, Apolka, ülj ide mellém a székre. De mért sápadtál úgy el, miért reszketsz?

Valami bajod van, férgecském? No, ne ijessz meg, mosolyogj, hiszen mosoly való most, majd meglátod.

• Hát nem látja, hogy már mosolygok?

De nem volt már ideje se mosolyogni, se reszketni, a mosolyt, a rémületet egyszerre elfújta a meglepetés, megnyílott az ajtó, és belépett rajta Pamutkay uram, elöl bocsátva Trnowszky Miloszlávot.

Az ám, a Miloszláv az – ha nem álom. De már azért sem lehet álom, mert a bajusza is nagyobb, a szakálla is megnőtt, úgy, hogy már mégsem a régi Miloszláv, akit az álom rajzol, hanem egy másik, csinosabb.

Apolka rögtön megösmerte, csupa láng lett az arca, fel akart ugrani, de azért mégis csak ülve maradt, mohón falta a kedves, ismerős vonásokat a szeme, de azért mégis behunyta. Csak a szíve ugrált, dobogott olyan hangosan, hogy megijedt, talán mások is meghallják, leszorította a kezével, meg akarta állítani. No, iszen jóval kezdett ki. Lehet is a szívet megállítani! Józsua is csak a napot tudta.

Ezenközben előre tuszkolta Pamutkay a jöttet, bemutatván őt illőképpen.

• Dr. Tarnóczy Emil köz- és váltó-ügyvéd.

A fiatal ügyvéd meghajtotta magát és csak most pillantotta meg Apolkát, sietve lépett hozzá.

• Jó napot, édes húgocskám! Ejnye, de megnőttél!

A gróf különös szemeket meresztett rá, félkönyökre emelkedve. Apolka halkan, elfátyolozott hangon felelte:

• Régen láttuk egymást, nagyon régen.

Volt valami fájó szemrehányás ebben a csengés nélküli, szürke hangban.

• Úgy? – kérdé a beteg a leányka felé fordulva. – Valami ismerősöd a fiskális, Apolka?
• Rokonok vagyunk – felelte helyette az ügyvéd. – Közeli rokonok, együtt töltöttük a gyermekévek egy részét.
• Hát úgy is jól van. Üljön le, kedves fiskális. Melyik Tarnóczyakból való ön?
• Az ötforintosakból – felelte az ügyvéd mosolyogva.

Valóságos rémület ült a főúr arcára.

• Csak talán nem.
• Nem, nem – sietett az ügyvéd felvilágosítani. – Nemes ember vagyok, azelőtt Trnowszkyak voltunk.
• Hála istennek! (Nagy kő látszott leesni a szívéről.)
• Az a nevünk volt, ami az Apolkáé, de a megboldogult apám megmagyarosította.

Apolka élénken kiáltott közbe:

• Hát meghalt a szegény Gáspár bácsi? Istenem, nem is tudtam. Engem nem is értesítettek.

S egyszerre megeredtek szemeiben a könnyek. István gróf fitymálólag intett a kezével.

• Ugyan ne pityeregj. Ha meghalt, meghalt. Mi közöm neked az atyafiaidhoz, nem szeretem, ha a szemedet rontod miattuk. Hát kedves fiskális, tudja-e, miért hívattam? Ámbár iszen nem is hívattam. Jobb szerettem volna, ha Pamutkay uram valami öregebb embert hoz. Mert az öreg róka mindig többet tud, mint a fiók róka. De ha már itt van, maga is jó.
• Parancsoljon velem a méltóságos gróf.
• Írt-e már maga valamikor instánciát a királyhoz?
• Írtam.
• No, az derék, akkor hát tudja a módját, mert képzelem, hogy sok hókusz-pókusszal jár.
• Ügye válogatja, gróf úr.
• Hát arról van szó – mondá ünnepélyesebb, emelkedettebb hangon, Apolkára mutatva -, hogy én, szentmiklósi és óvári gróf Pongrácz István, ezt a leányt a magamévá fogadom, ősi nevemet reáruházom és a többi, meg a többi. Érti-e a fiskális úr?

A jelenlevők ajkáról a csodálkozás elnyomhatatlan moraja szakadozott fel. (Oh, te nemes lélek! – kiáltott fel Pruzsinszky, szemeit az égnek fordítva.) Az ügyvéd arcán egy felhő húzódott, csak az Apolka pattant fel székéről örömteljesen s térdre vetette magát a gróf ágyához, úgy csókolta a nagy, lelógó kezeit, ahol érte, majd az egyiket, majd a másikat.

• Mivel érdemeltem én meg ezeket, mivel, mivel?

A beteg kiszabadította az egyik kezét és megsimogatván vele a fejét, szeretetteljesen mondá:

• Keljen fel, Apollónia grófné. Csak semmi érzékenység, semmi érzékenység.

De bizony mégis elfakadt Apolka sírva a nagy örömtől. Ezt a megoldást meg se merte volna álmodni, mert nemcsak a veszedelemtől szabadult meg, hanem még grófkisasszony is lesz belőle. Ez már csakugyan sok volt. Kicsordult a szíve, nem bírt tovább vele, odaborult egész önfeledten az ügyvéd nyakába.

• Látod, látod, Miloszláv, milyen jó az isten.
• Micsoda modor ez, Apolka? – kiáltott rá ingerülten a gróf. – Nem szeretem, ha csak egy percre is elfeledkezel ezentúl, hogy ki leszel.

Az ügyvéd hamvas barna arcát elöntötte a pír s némi hevességgel emelkedett fel székéről:

• Méltóságos uram, mindenekelőtt szíveskedjék engem kihallgatni.
• Hát beszéljen, amice. Hiszen éppen azért hívattam, hogy beszéljen.
• Amit én akarok mondani, ahhoz nem kell annyi tanú.
• Az ördögbe is, mit akarhat mondani? Nos tehát, menjetek ki, Pruzsinszky! Apollónia, menjen be ön is a szobáiba.
• Nem, ő itt maradhat.

Mind eltávoztak, csak a leány maradt.

• Hát mármost mit akar?
• Azt akarom tudtára adni méltóságodnak, hogy én nemcsak mint ügyvéd vagyok itt.
• Hanem?
• Hanem mint kérő is.
• No, no – kérdé a gróf csodálkozva -, és mit kér?
• Az Apolkát.
• Az Apolkát és mi végre?
• Hát feleségül – felelte egyszerűen.

Apolka a kezeivel fedte be az arcát. Azt hitte, mindjárt összeomlik ez az egész nagy vár a fejük felett ettől az egy szótól, szakadt is már a bolthajtás és hullani látszott a vakolat. A beteg pedig felugrott dühösen, meg akarta ragadni torkánál fogva az ügyvédet, de visszatántorodott az ágyba.

• Hát megbolondult maga? – rikácsolá. – Honnan veszi azt a vakmerőséget?

Tarnóczy egy csöppet sem ijedt meg, egykedvűen játszott a kalapja pántlikájával.

• Egyszerűen szeretem őt, ez az én bátorságom forrása, és azt hiszem, ő is szeret.
• Az lehetetlen! – hörögte Pongrácz István. – Felelj neki, Apolka!

Apolka leejtette a gyűszűjét és elkezdte keresni mindenfelé, mintha nem lenne annál most fontosabb dolog a világon, az ágy alá is lehajolt, nagy sopánkodva: Ugyan hova is gurult? Ej, ej, te csúf gyűszű!

• Hát nem felelsz, Apolka? Hagyd a pokolba azt a gyűszűt, ne bújkálj most utána! Hiszen csak nem ment el az eszed! Itt hagynál engem, kis férgecském? (és egészen elérzékenyedett, meg­lágyult a hangja). Egy fiskális vegyen el? Oh, dehogy adlak, dehogy. Ha adlak, egy hercegnek adlak. Az se valami apró oláh vagy német hercegnek, legalább is egy Esterházy legyen, aki a kezed után nyúl. Még az is köszönje meg. Hát mégse felelsz, Apolka?

Bizony nem jött ki annak a torkán egyetlen hang se, csak egyre kereste azt a gyűszűt a lesütött szemeivel a padlón.

• Apolka – szólítá meg az ügyvéd fájdalmas, szívbe lopózó hangon -, hát csakugyan nem szeretsz többé? Légy bátor, mondd meg az igazat.

A leányka megrázkódott, fölemelte azt a szép fejét és így szólt megdicsőülve, szinte mámo- rosan:

• Szeretlek, mindig szerettelek. Mindennap terólad gondolkoztam, felhőtől, fecskétől neked üzengettem.

Miloszláv édesen, boldogan bólingatott:

• Felhőtől, fecskétől mindennap megkaptam.
• Szamárságok! – mordult bele István gróf. – Ebből semmi se lehet. Gyerekkori szerelem, ostobaság, olyan, mint a márciusi hó. Igen sajnálom, hogy effélével fárasztotta magát. Pamutkayt jól össze fogom szidni, amiért éppen önt hozta ki a zsolnai ügyvédek közül, pedig annyi van, mint a tarka kutya. De ön tán nem is ügyvéd?
• Az vagyok, atyám halála óta, de Pamutkay úr nem hibás, hogy elhozott, magam ajánlkoztam neki, minthogy beszélni akartam önnel, gróf úr, és hazavinni innen a menyasszonyomat.

Olyan vakmerőség volt ez, hogy most már mulattatni kezdte Nedec urát. Az ördögbe, hiszen ez egy eredeti ember! Érdekes objektum. Szép história fejlődhetik, ha ez így megy.

• No, ebből ugyan semmi se lesz, ön kosárral megy haza.
• De hiszen hallotta méltóságod, hogy szeret.
• Az mindegy, én oda nem adom, punktum.
• Uram – szólt az ügyvéd a szenvedélytől fojtott hangon -, Magyarországon törvények vannak.

A főúr ajkán gúnyos mosoly szaladgált.

• Persze, persze.

– És nincsen joga visszatartani; ön se apja, se gyámja.

• De igenis, visszatarthatom. Ő nálam haditúsz. Csak cserébe van egy más hölgyért. Elhozta ön magával azt a hölgyet?
• Úgy? Haditúsz?

És most az ügyvéd mosolya lett ironikus. Úgy látszik, ösmerte a túsz történetét.

• Igen, most haditúsz, nemsokára pedig gróf Pongrácz kisasszony lesz. Tehát távozzék, fiatal­ember, azt tanácslom.

Tarnóczy makacsul rázta meg a fejét.

• Egy tapodtat se, uram, a leány nélkül. Gyere, Apolka, fogd a kezemet. Kövess!

S odalépett a nagy üvegszekrényhez támaszkodó leányhoz, ki olyan fehér volt, mint azok a porcelán edények bent az üveg alatt.

• Nem jó vége lesz ennek, domine – figyelmezteté a főúr kedélyesen. – Mire való az a nagy lelkesedés?

De Tarnóczy nem tágított. Átölelte félkarjával a leány nyakát és úgy vonszolta az ajtó felé. Apolka bizonytalanul tett egy-két lépést, mint az alvajáró, majd visszafordult, s megtört fényű tekintettel mintegy bocsánatot kért a betegtől:

• Ne haragudjék rám. Nem tehetek másképp. Szeretem. Az övé vagyok.

Pongrácz fölvetette a fejét az őrültek idegbántó, száraz kacajával, s aztán kivett a vánkosa alól egy fehér csontsípot és belefújt.

Az éles süvítésre villámhirtelen megnyílt két láthatatlan tapéta-ajtó s mindeniken két-két alabárdos vitéz toppant be szinte észrevétlenül.

• Testőrök! – parancsolá nyugodtan – fogjátok el ezt az embert és vessétek tömlöcbe. Az életeddel játszol érte, Makovnyik!

Makovnyik és társai rávetették magukat az ügyvédre, hiába tiltakozott az a személyes szabad­ság ilyen eklatáns megsértése ellen, hiába ütött szét ökleivel az alabárdosok közt, ámbátor Makovnyiknak akkora pofont adott, hogy valami érnek kellett megpattanni a halántéka táján, mert a bal szeme tele lett vérrel és kijjebb ugrott, de azért mégis legyűrték a markos fickók, s Apolka minden könyörgése dacára elhurcolták abba a börtönbe, ahonnan évek előtt báró Behenczy Károlyt szöktette meg Estella.

A dulakodás robajára előrohantak a várbeli urak. Pruzsinszky a roskadozó Apolkát kísérte át a szobáiba, Pamutkayra pedig a gróf förmedt rá:

• Szamár kend, ezredes. Hozzon hamar másik ügyvédet.

A jó úr tehát szép csendesen kifordult az ajtón, felült újra az urasági bricskára, de most már okosabb volt, mert mindjárt két ügyvédet hozott Zsolnáról, akik elkészítették a kérvényt a királyhoz az Apolka adoptálása iránt.

_*

Minden kisváros bizonyos vonásokban egyforma, van egy híres prókátora, akinek az eszét csodálják, van egy legszebb háza, amelynek falai fönséget, méltóságot látszanak lehelni a járókelők előtt, vannak kikapó asszonyai, vannak szépek és hozzáférhetlenek, van egy gazdag kereskedője, akinek vagyonáról beszélnek, van egy gavallérja, akinek az öltözködését, modorát utánozzák, s ha nagy volt, még halála után is él egyes mozdulataiban, amint a sétabotját lóbázta, amint a kalapjával köszönt a hölgyeknek. S éppen úgy megvan a hatása

emberöltőkön át, mint egy szónoknak, vagy színésznek, szokásai, formai allűrjei, sőt még az arcfintora is tovább élnek.

Minden kisváros, akármilyen icipici legyen, még ha Zsolna is, egy egész bevégzett világ, ahol minden megvan, ami az öt érzéket foglalkozásban tartsa. Az események, tragédiák, konflik­tusok igen kicsinyesek, de éppoly idegizgatók. Hogy például Malinák János városi tanácsos nem kapott meghívót a főispáni bálra, az volt olyan esemény, mint a porosz király inzultálása a francia követ által. Szegény Malinákné, majdhogy meg nem bolondult szégyenletében. Ennél csak a Pongrácz hadai tettek nagyobb szenzációt. Az Apolka eltűnéséről már nem beszélt senki.

Azóta csak kisebb rangú dolgok történtek. Klivényi írnok elítélése (rajtakapták valami enyves dolgon, és most ott csücsül őkelme a trencséni tömlöcben), Tarnóczy Gáspár halála (egyéb­iránt nem nagy kár érte), s Emil fiának a leköszönése a városi hivatalról.

Bizony bolondot tett, mert polgármesterségig is fölvihette volna, olyan becsületes, derék fiú. S még azt mondják, hogy az alma nem esik messze fájától!

Emil megkapta a vagyont és ügyvédi irodát nyitott, elhatározván, hogy amint a gyászév letelik, fölkeresi kis unokahúgát és feleségül veszi. Még egyre emlékében éltek a kerti idillek, még egyre melegítették a szívét azok a bogarakért, növényekért kapott csókok. Minden nyíló növény, minden röpködő bogár ezekről beszélt neki. Hej, de nehéz volt azt az egy évet bevárni. S még más dolog is aggasztotta. Az öreg Blázy, akivel közölte a tervét, ráijesztett ezekkel a szavakkal:

• Nehéz lesz azt, öcsém, abból a várból kihozni.
• Talán hallott valamit a bácsi?
• Hallottam egyet-mást, éppen azért mondom.
• Jó, jó, de csak nem sárkány őrzi, mint a mesékben?
• A sárkánynak hét feje volt, azért volt veszedelmes, Pongrácznak ellenben az az egy feje se jó, ami van, azért aztán még veszedelmesebb a sárkánynál. Bolond embert nehéz kapacitálni.
• No, én mégis kihozom azt a leányt egy év múlva.

Hanem alig egy pár hónapra a Gáspár halála után, halálosan megbetegedett Trnowszky Péter is. Mintha csak azt gondolná magában: Utána megyek annak a gazembernek a másvilágra, hogy ott is üldözhessem, bosszanthassam.

Trnowszky rosszullétének gyorsan híre futott, még annak is, hogy délutánra magához hívatta Kurka ügyvédet (Kurka volt a leghíresebb prókátor Zsolnán), mert végrendeletet akar csinálni. Tudni vélték azt is, hogy mi lesz a végrendeletben. Némelyek szerint kibékül halálos ágyán testvéröccse szellemével s minden vagyonát Emilnek hagyja, mások szerint a Matica örökli az egészet. De a legvalószínűbb verzió az volt, hogy a világba szórt Trnowszky Apolka lesz az általános örökös. Maga az öreg állítólag már pedzette is a környezetének:

• Ugyan ne sírjatok, bolondok. Tudom, hogy úgysem sajnáltok. Szép fehér kezecskékbe kerül itt a gyeplő, semmit se féljetek!

No, ha így lesz a dolog, és bár csak így lenne, micsoda parti lesz abból a leányzóból!

A becsületes Emilt nagyon megijesztette ez az eshetőség. A rosszhírű apák gyermekei, ha jók, sokkal érzékenyebbek a többi jó embereknél, mert őnekik megsúgja az ösztönük, hogy a szülei hibáit is expiálni kell, s hogy őróluk emiatt jobban lerí minden szenny.

Szinte belesápadt abba a gondolatba, hogy ha Apolka örökli Péter nagybácsi vagyonát, mely jóval nagyobb volt a Gáspárénál, akkor talán hozzá se megy, nagy nevű nemes urak verse­nyeznek a kezéért, de el sem veheti, hivatkozni se mer régi szerelmére, mert az egész világ kapzsinak tartaná. »Persze – fogják mondani -, előkereste a hamupipőkét, mert már rajta van a lábán az aranypapucs.« No, ez is csak olyan cudar jellem, mint az apja.« Még talán az Apolka is azt hinné.

Pedig Tarnóczy Emil nemes érzésű ifjú volt, tele idealizmussal, aki úgy nézte a világot, mintha éppen most kelt volna fel az Arthur király kerek asztala mellől, mintha csak az imént koccintotta volna össze a kupáját Lancelot lovaggal.

Hiszen persze, minden csak hiúság, ostobaság, az élet, a világ, a törekvés, a tudás, a pénz és minden, de igazán minden. Csakhogy ezek az ostobaságok és hiúságok nem egyformák. Az élet például olyan ostobaság, amelyhez mindenki ragaszkodik. A többi apróbb ostobaságok közül azonban ki-ki az egyéni ízlése szerint választ. Egyiknek abban telik a kedve, ha gazdaggá lesz, egy másik arra dolgozik, hogy okosnak tartsák, másik a hatalom után fut. Van olyan csacsi is. akarom mondani, van olyan ember is, aki abban találja az ambícióját, hogy ő jó. Találkoznak egyéniségek, akik a földi boldogság összes eszközei közül a »csász. és kir. kamarás« címet szeretnék. Sőt ennél is nevetségesebb alakban hegyeződik ki a hiúság. Ösmertem egy urat, aki arra volt hiú, hogy az ő sógora megveszett. Éveken át beszélte mindenkinek a kutyaharapástól támadt veszettség fázisait, amint azt megfigyelte rajta, hozzá- tevén nem minden kevélység nélkül: »A tulajdon sógorom volt.« Egyszóval mindenkinek van egy főbolondsága a mellékbolondsága mellett. A Tarnóczy Emilé az volt, hogy ő talpig becsületes.

És az is volt. Egyenes, nyílt, jóakaratú, tiszta lelkű, nemes érzésű. De ezzel nem elégedett meg; nem érte be, hogy ő valóban becsületes, hanem annak is akart látszani. S ez néha kényelmetlen feladat, mert éppolyan könnyű nem lenni becsületesnek és mégis annak látszani, mint becsületesnek lenni és nem látszani annak.

Tarnóczy, mihelyt neszét vette a végrendelet-csinálásnak, átszaladt a kollégájához, Kurkához, s minthogy pár nap előtt vesztette el tífuszban Róza nevű hajadon leányát, mindenekelőtt meleg szavakkal fejezte ki részvétét a kedves kisasszony halála fölött, mire a híres prókátor szeméből kibuggyant a könny.

• Köszönöm, kedves kartárs úr. Igazán jólesik. Meghalt, meghalt. De hát mit tesz az? Hiszen nekem fáj, nagyon fáj, de a világ azért tovább megy.

Kivette a zsebkendőjét, megtörölgette a szemeit, de azok újra átnedvesedtek. Kezeivel az ablakra mutatott, melyen át láthatók voltak a jövő-menő furmányos szekerek, káposztafejekkel megrakva, kofák a kosaraikkal, csintalan menyecskék enyelegtek a kapuajtókban a budetini katonákkal. Egy ember egy hordót gurított maga előtt a piac felé nagy énekszóval.

• Lássa, az emberek élnek, járnak és nevetnek. Ők semmit se tudnak arról. Rá se gondolnak. Fogadni mernék, hogy az a hordós ember ott nem is ösmerte a Rózát. Olyan nehéz a szívem, kolléga, olyan nehéz, pedig nincs igazam. Nincs, nincs. Mert mi az voltaképpen, hogy Róza meghalt? Hát meghalt. S minden egyéb maradt rendjében. Pedig úgy szeretném, ha valami nagy szög kiesett volna a világ küllőiből, hogy valami történt volna. Mert szamár vagyok, hogy ilyet szeretnék. Miféle jogon? Hiszen Napóleon is meghalt. Az volt a nagy eset! Jézus Mária, csak kimondani is sok. Napóleon meghalt. És mégis meghalt. De Kurka Róza! Ugyan bizony! Hát nem mindegy az ennek az országnak, hogy él-e, vagy meghalt? Hát micsoda egy Kurka Róza? Semmi. Az már más, ha egy Deák Ferenc hal meg. Micsoda katasztrófa, micsoda csapás százezreknek, millióknak, és mégis meg kell benne nyugodni. De Kurka

Róza! Az csak bliktri, kartárs úr. Az csak olyan, mintha egy morzsa leesik az ember tenyeréről és megint földdé lesz.

Igyekezett magát elnyomni, legyőzni. Az emberi állat küzdött a filozóffal és legyőzte a filozófot; zokogva borult az asztalra, amiért az a morzsa leesett a tenyeréről.

• Bocsássa meg, Kurka úr, hogy talán szomorítottam, de egy különös ügy hozott ide.

Ügy! Ügy! Az »ügy« szóra felemelte fejét az ősz ember, hosszú, nehéz lélegzetet vett, mint a harcsa, ha pálinkás kenyeret tesznek a szájába. Rózáját eltemette a földbe, magát pedig eltemette az ügyekbe. Nagy könnyebbülés volt ez neki.

• Beszéljen, kartárs úr.
• Ön ma délutánra, úgy tudom, Trnowszky Péter nagybátyámhoz van elhíva végrendelet- csináláshoz.
• Hm, igen. De nem látom át, mit segíthetnék én ott önnek?
• Oh, nem is azért jöttem, Kurka úr. Én nem törődöm a végrendelettel.
• No, no. Hisz ön esetleg örökséghez juthat ezen a réven.
• Azt kevésbé érdekel, hogy én kapom-e, vagy más valaki. Ha valami óhajtásom lenne, az nem oda vág, hogy melyikünk kapja, hanem, hogy melyikünk ne kapja.
• Ugyan? – kérdé Kurka úr kíváncsian. – Ki lenne a kitagadott, ha öntől függne? No, persze, mindjárt eltalálhattam volna, hogy a Matica.
• Nem, a Trnowszky Apollónia lenne az.
• Ah! – szólt meglepetve a vén ügyvéd. – Az a boldogtalan árva leány. Isten ellen való vétek lenne. Tehát ön is kartárs úr? Igazán csodálkozom. Nagyon, de nagyon csodálkozom. Mit vétett önnek szegényke? Hiszen persze akadémikus diskurzus az egész, mert se nem tőlem függ, se nem öntől függ, hanem egy harmadik személytől, akinek minden dolgát egész életében egy negyedik személy súgta. Ez a negyedik személy.
• Csak nem ön volt?
• A negyedik személy az ördög volt. Énreám, bár fiskálisa vagyok, sohasem hallgatott, hát most se fog. De önt nem értem, kartárs úr, hogy miért tenné ezt a gyermekkel, ugyan miért?
• Mert el akarom venni feleségül.
• Ön? A Trnowszky Apollóniát? És mégis őt zárná ki az örökségből? Hát azt hiszi, hogy most már értem önt?
• Mindjárt meg fog érteni. Ha unokahúgom kapja a nagybátyám vagyonát, akkor ő gazdagabb lesz nálamnál, de nem attól félek, hogy nem jön hozzám (ámbár ez is megeshetik), hanem félek a világ nyelvétől, hogy pénzeért vettem el, ha hozzám jön. Nos, én azt a leányt még ma meg akarom kérni feleségnek.

Az öreg prókátor gondolataiba elmélyedve játszott a kabátja csont-gombjaival.

• Hát énnékem ahhoz mi közöm van?
• Azt is előadom egymásután; most hallottam a vendéglőben, hogy a nedeci gróf gazdatisztje, bizonyos Pamutkay, azért jött, hogy ügyvédet vigyen a várba a beteg grófhoz, ahol Apolka is tartózkodik.
• Bolond egy világ – dohogta az öreg Kurka -, azelőtt a haldoklók a jövő világra gondoltak és papot kívántak, most az itteni világon jár az eszük és bennünket hívatnak.
• Pamutkay is önhöz készül, hallottam, amikor mondta, azért siettem annyira, hogy meg­előzzem.
• Engem akar kivinni?
• Önt.
• Nem mehetek.
• Éppen arra jöttem kérni, hogy helyettesítse magát általam. Ez a véletlen úgy hullott le nekem, mint a mennyei manna. Okvetlenül beszélnem kell Apolkával. S a várba bejutni, kivált a belső szobákba, mondják, nagyon nehéz. Tegye meg nekem ezt a szívességet.
• Hm – morgott az öreg -, jó, jó, én nem bánom, de hátha valami főbenjáró ügy, valami zsíros falat. Hát mindenekelőtt tisztázzuk az eszméket, kartárs úr; mi lesz a honoráriummal?
• Legyen a honorárium az öné.
• Hova gondol? Én becsületes ember vagyok, gentleman vagyok. Hogy mer ön engem meg­sérteni? Hanem felezzük meg a honoráriumot, kartárs úr.
• Jó, ha így akarja.

E pillanatban kopogtattak kívülről az irodaajtón.

• Tehát a fele. Ebben maradunk. Szabad!

Pamutkay uram volt a jött, s miután Kurka úr nagyfontosságú, sürgős teendők által volt akadályozva, Tarnóczy Emilt ajánlotta maga helyett, kit aztán, amint láttuk, el is vitt Nedecre Pamutkay.

De még aznap este visszatért Zsolnára Pamutkay, meghált a nagyvendéglőben és korán reggel újra beállított Kurkához, hogy jöjjön azonnal Nedecre.

• No, no. Hát Tarnóczy nem volt ott?
• Ott volt, de mind kevés.

Kurka csodálkozott. Kevés? Egy fiskális semmihez sem kevés. Nem olyan az, mint mikor ökröt ütnek le taglóval, vagy a bőrét nyúzzák, hogy még egy szelindek kellene hozzá, vagy még egy mészároslegény. Az ügyvéd akár egy egész vármegyét meg tud nyúzni egymaga.

Még jobban álmélkodék azonban, mikor a bricskát, amin ültek, a temető-utcában megállíttatta Pamutkay a Flóris János ügyvéd zöld sarampós háza előtt s odaszólt a kocsisnak:

• Menjen be, János, a tekintetes úrért.

S ezzel átült a kocsis mellé az első ülésre, hogy az érkezőnek helyet adjon.

Kurka úr apprehenzivus képet vágott:

• Hát nem vagyok én elég önöknek?
• Mind kevés, kérem alássan. Ha nagyobb volna a kocsi, még egy csomó ügyvédet vinnék magammal.
• Az ördögbe! – dünnyögött Kurka úr. – Miféle ügylet lehet az? Nem tudja, tiszttartó úr?
• Bizony, nem szolgálhatok vele.

Miután Flóris ügyvéd úr is elhelyezkedett egy Deák-köpenyegbe burkolózva, megindultak. De Kurka úr kíváncsisága csak nem tudott lelohadni, s mert Flóris kollégával úgysem beszél­gethetett (Flóris kolléga süket volt), folytonos kérdezősködéssel nyaggatta útközben Pamutkayt, úgyis szokása lévén sokat kérdezni és keveset felelni.

• Tehát a Tarnóczy kollégát is ott találjuk?
• Nem gondolnám – felelte Pamutkay rejtélyesen.
• Úgy? Ő már végzett?
• Igen, ő már nem lesz ott.

Kurka úr egyre kíváncsibb lett, az első kortyok még csak nevelték tudás-szomját.

• Úgy? Már visszajött? Persze, csinos honoráriummal. A gróf gavallér ember, jól fizet, ugye­bár?
• Túlságosan is – morogta a tiszttartó.
• Tehát meg van elégedve Tarnóczy?
• Meg vagyok győződve, hogy kevesebbel is beérte volna.
• Hm. És nem tudja véletlenül a tiszttartó úr, hogy mi volt a honorárium? Nagyon lekötelezne e közléssel, mert.

Pamutkay uram zavarba jött, kelletlenül vakargatta vastag, vörös, kálvinista nyakát és szörcsögtette pipáját, látszott rajta, hogy tudja, csak nem akarja elárulni.

• Majd megmondja ő maga annak idején. Mire való az a nagy kíváncsiság?

Kurka úr egy kis burnótot szítt fel szelencéjéből, aztán bizalmasan hajolt a tiszttartóhoz, hogy a kocsis ne hallja:

• Őszinte leszek. Azért szeretném tudni, mert a fele engem illet, úgy egyeztünk meg.

Pamutkay meg nem állhatta, hogy el ne mosolyodjék:

• Jól teszi, ügyvéd úr, ha az egészet neki hagyja.

Erre azután Kurka úr elkezdett pattogni, hogy minek nézi őt a tiszttartó, tékozlónak-e, vagy bolondnak, de Pamutkay uram ezután is hajthatatlan maradt.

• No, én bizony mégis azt tanácslom.

Valami átláthatatlan homályt, valami különöset szimatolt a Kurka úr orra, s minél tovább haladt oknyomozó elmélkedéseiben, a körülmények latolásában és a szálak összeszedésében, még csak inkább nőtt a homály.

Pongrácz István gróf egyedül fogadta a két ügyvédet, Apolka se volt most bent. Kurtán végeztek. A gróf előadta szándékát Apolka adoptálására nézve s megkérdezte őket, meg­csinálják-e a kérvényt, igen vagy nem? A sok beszédnek nincs értelme – mondá.

Mindketten vállalkoztak. (Flóris úr a magával hozott tubussal fogott el minden szót.) A ravasz várúr kiváló üzleti érzékről tett tanúságot (de iszen van annak elég esze), azt kérdezvén tőlük:

• Nos, hát melyikük csinálja meg olcsóbban?

Mire a két ügyvéd, szégyen ide, szégyen oda, elkezdett lefelé licitálni, ami alapjában igen mulatságos jelenet volt és jó kedélyre hangolta a beteget. Végre is Kurka úr annyit engedett, hogy már szinte ingyen volt, még talán a bélyegköltség se futja, mert Kurka úr többet tudott, mint Flóris úr (Kurka úr már azt is tudta, hogy a vármegye leggazdagabb kisasszonyát teszi most kontesszé – majd meglesz ennek a jutalma más oldalról), tehát Kurka úrra lett rábízva az adoptálás keresztülvitele, az okmányok beszerzése és a kérvény fölszerelése.

Kurka úr különös beszélő kedvében volt, szeretett volna még csevegni a klienssel, egyet-mást kikérdezni tőle, különösen az érdekelte, hogy Tarnóczyval mi történt, de a várúr aláírván a

felhatalmazást, ridegen bocsátotta el őket. Odalent az udvaron már várta a friss fogat, mely visszavigye. Puszta, kihalt volt az udvar, mint egy elátkozott váré; sehol egy élő lény, csak egy vizsla őgyelgett a kút körül és Pamutkay állt a kocsi mellett.

Elbúcsúzván tőle, lépésben indultak meg a lovak a kapu-ívezet alatt; de amint a bricska derékig kibukkant a kapu alól, egyszerre valami csillámló tárgy pottyant a Kurka ölébe, mintha az égből hullana le.

Fent az emeleten egy nyitott ablak csapódott be.

Kurka hirtelen a fényes tárgy után kapott, hát egy kis ezüst gyűszű volt, és a kis gyűszűbe belegyömöszölve egy keményre összehajtogatott papírdarab.

Kibontogatta óvatosan, föltette pápaszemét és a következőket olvasta a finom női írásból: »Tarnóczy Miloszláv börtönbe van vetve, itt ül a várban. Jólelkű emberek kéretnek kiszaba- dítására.«

– Ehol ni – dünnyögte Kurka úr magában -, kezdem már érteni Pamutkayt.

NEGYEDIK RÉSZ
AZ ÉJ

Villámhirtelen terjedt el Zsolnán, hogy Tarnóczy Emil fogságban ül, amihez a legkülönbözőbb hírek és kombinációk fűződtek, kivált néhány nap múlva, mikor Kurka úr újra átrándult Nedecre, hogy a fölszerelt kérvényt bemutassa és aláírassa, amely alkalommal azt kérdezte tőle a gróf, hogy mi az a »capitis deminutio«?

Van-e még a jus gladii-nak valami hatályossága? S hogy mi a büntetése, aki jogtalanul él a régi pallosjoggal?

• Bizony halál – mondá Kurka úr.

Pongrácz István rábámult bambán, merev, üveges szemekkel, és csak nagy sokára kérdé:

• Hátha egy őrült teszi?

Ilyen vészjósló részletek szivárogtak ki ráadásul a meztelen tényhez, hogy fogva van, s addig-addig keringtek a Tarnóczy sopánkodó barátai közt, míg végre az egész eset belejutott, természetesen cikornyás hozzáadásokkal, valamelyik pesti lapba »Egy oligarcha garázdálkodása« cím alatt.

A lapközlemény éppen szűk időben jött, mindjárt nyakon fogta egy éhes ellenzéki képviselő és meginterpellálta a belügyminisztert, hogy tekintettel erre, meg arra, szándékozik-e valamit tenni?

A belügyminiszter azt válaszolta, hogy hivatalos tudomása nincs a dologról, a lapoknak pedig nem lehet hinni (már akkor se lehetett nekik hinni s mégis olvassák őket azóta is), hanem majd beszerzi a hivatalos adatokat s azok értelmében fog eljárni. (Élénk helyeslés jobbról.)

A ház, ez az óriási lomha test, egyet lépett tovább s ezzel vége volt – de a belügyminiszter még onnan az ülésből sürgönyzött a trencséni főispánnak, hogy azonnal tegyen jelentést.

A trencséni főispán már maga is hallott valamit a bebörtönzött ügyvédről, s nyomban lovas huszárt menesztett Nedecre atyafiságos levéllel Pongrácz Istvánhoz, hogy az elfogott fiskálist (ámbár csak örül az ember lelke, ha az effajta nép húzza a rövidebbet) haladéktalanul bocsássa szabadon, mert őtőle jelentést kíván a miniszter, s ezt úgy óhajtaná megkoncipiálni, hogy ez mindössze kedélyes vendégmarasztalás volt a régi idők szellemében, és a nevezett fiskális ez idő szerint már nem is tartózkodik a várban.

István gróf elolvasta a levelet, kétszer, háromszor egymásután. Már akkor fent járt, de nagyon halványan nézett ki és a szemei zavart tükrében ott ült egy idegenszerű rém.

Egy egész óráig hiába várt választ odalent, toporzékoló lovon, a megyei huszár.

Pruzsinszky lépett be:

• Nem akarsz a levélre felelni?

Összerezzent. A váll-lapockáit félénken húzta össze:

• Hát mit feleljek?
• Előbb azt kellene tudnom, hogy mire.
• Szemtelen vagy Pruzsinszky. Nem mondom meg, mi van a levélben. Mert mikor ezek a kutyák ugatnak, akkor az isten alszik. Lábujjhegyen járj olyankor.

Tétova tekintete az ősök arcképein bolyongott. A szavaiban alig látszott valami helyes összefüggés.

• Üldöznek, Pruzsinszky – mondá és a levelet összemorzsolta. Majd az ősök felé fordult és rájok kiáltott: »No hát, mit csodálkoztok, apuskák!«
• Nagyon izgatott vagy, István.
• Ah, dehogy. Hát adj egy ceruzát, Pruzsinszky.

Pruzsinszky előkeresett neki egy ceruzát és egy levélpapirost.

• Hahaha, milyen nevetség. Egy ceruzát! Ahelyett, hogy azt mondanám, adj egy kardot. Milyen világ ez! Az emberek megőrültek. De úgy kell lenni. Ide hallgass, Pruzsinszky! az éjjel azt álmodtam, egy öreg ember jött hozzám, ősz szakállal, ágyam fölé hajolt, szívemre tette a kezét, ezeket mondva: »Állj meg!« És azóta megállt a szívem, nem ver.
• Ugyan, ne képzelődj, az lehetetlen.
• Hát nézd meg, tapogasd meg, Pruzsinszky – és felgombolta a mellényét.

Pruzsinszky odatette a tenyerét és mennyre-földre esküdözött, hogy olyan szépen jár, akár egy malomkerék, ha sok vize van.

• Nem igaz. Megcsalsz. Esküdj meg!

Pruzsinszky elmondta az egész eskü-formulárét, csakhogy megnyugtassa, de István gróf búsan, elcsüggedten rázta a fejét:

• Mégsem igaz. mégsem.
• Ne is gondolj arra, kedves grófom, hanem inkább valami egyébre. Felelj inkább arra a levélre.
• Igaz, igaz.

Megfogta a ceruzát és izgatottan írta fel a papírra kuszált betűkkel, ördöngősen görbe sorokban:

A macska megfogja az egeret és megeszi, ha akarja, de a lajhár nem fogja meg a macskát, tehát meg sem eszi, ha a macska nem akarja.

Így szól hozzád, Kubicza, a cica. A prókátorból nem esztek.

IV. Pongrácz István, de Óvár et Szent-Miklós.

Összehajtotta a papirost, aztán maga vitte le az udvarra, átadta a megyei huszárnak, de előbb megparancsolta a strázsán álló őröknek, hogy kerítsenek záptojásokat a kulcsárnétól és a főispán huszárját hajigálják meg vele, mikor a kapuból kilovagol.

Ahogy ezeket a szétfolyó betűket egyenkint felösmergette, összerakta és megértette a főispán, rögtön tisztában volt a szomorú helyzettel, de miután a fiskálist mégis csak ki kellett szaba­dítani a tömlöcből, a viceispánnal együtt elrendelték a brachiumot, útnak indítva a végzéssel egy csapat pandúrt, a csendbiztos vezetése alatt, Nedec ellen.

A toronyőr messziről megpillantotta őket a fölvert porfellegben s jelentvén a grófnak, az bezáratni rendelte a vár kapuját s elsüttetett elejükbe egy szakállas ágyút, mire azt jegyzé meg a csendbiztos a legénység előtt: »Furcsán csörög a szarka, fiúk!«

De azért mégis közelebb mentek. Hajh, vesztükre. Mert mikor a csendbiztos a delfint ábrázoló bronz ajtókopogtatóval megütögette a kaput, mogorva felelet jött a kémlelő lyukon:

– Mit akarnak?

– Bebocsáttatást a törvény nevében.

– Majd ide hívom a méltóságos grófot – felelte az előbbi pöszögő hang belülről. (Akárki beszél is, mintha kása lenne a szájában.)

Várták, várták, jó félóráig várták a választ, midőn végre megjelent a várúr képiben Pamutkay és kiszólt a nyíláson:

– Mi járatban vannak?

– Nem lészen bántódása senkinek – felelte a csendbiztos -, mi csak a rabot akarjuk. Nyissák ki a kaput!

– Mindjárt, mindjárt!

Nemsokára megcsikordult sarkaiban a roppant súlyos, vasszögekkel kivert kapu, de mekkora lett a rémület ott künn, mikor nyolc dühös bika csörtetett ki rajta a pandúrok közé a szuronyos karikákkal a szarvukon. Uccu, vesd el magad! Futottak őrülten a pandúrok, ki merre látott, néhányat felökleltek vagy letapostak a bikák, mások az erdő felé menekültek, némelyek a garádba lapultak meg, úgyhogy a bikák nyomában kirohanó kozákok játszva verték aztán kékre, lilaszínre az alabárdjaik nyelével. »Csak a fejét paskold, csak a derekát üsd, hogy meg ne sántuljon!« – kiabálta Pruzsinszky nagy gyönyörűséggel az emeleti ablakból. Néhány perc múlva szétszóródtak mindnyájan, mint a polyva, csak a csendbiztost fogta el Szlimák János (mert annak az elfogatására tíz icce törkölypálinka volt kitűzve), megkötözték ketten Sztercso Miklóssal és a várúr elé hurcolták, ki a toronyból nézte az ütközetet.

István gróf nyomban haditanácsot hítt össze a fogoly fölött a címer-terembe, ahol ő elnökölt egy trónszerű széken, de Pruzsinszky vitte a szót, ő maga szenvtelenül, mereven bámult egy pontra és egy szót se szólt. Kovács a csendbiztos szabadon bocsátását óhajtotta, Pamutkay uram ellenben odáig ment, hogy azt mondja, most már megvan a győzelem, megmutattuk, mit tudunk, legyünk nagylelkűek és tegyük szabadlábra Tarnóczy ügyvédet is.

István gróf vadul fölugrott erre, nekirohant Pamutkaynak és fojtogatni kezdte vérben forgó szemekkel s a körmeivel egészen benn vájkált a nyakában.

– Hallgass, gazember! hallgass, hallgass! Hát nem tudod – hörgé -, hogy az Apolkát el akarja tőlem venni.

S e nagy indulatkitörésből úgyszólván átmenet nélkül zokogásra fakadt, beült egy kuckóba, griffalakú vasfigurákkal megvasalt ládára és sírt hangosan, mint egy gyermek, a könnyei sűrűn folydogáltak le rőt szakállán.

Sápadtan, megdöbbenve néztek össze az emberei és összesúgtak: »vége van«. Néhányan átsompolyogtak a szomszéd szobába tanácskozni, hogy mit tegyenek vele.

A káplán azt tartotta, hogy az elmekór most már napok óta mutatkozik, jelentést kellene tenni a hatóságnak és értesíteni a rokonokat, vagy pedig meg kellene csalni és elvinni Bécsbe, esetleg a budai tébolydába.

– Hogyisne! – vágott közbe Pruzsinszky méltatlankodva. – Ellenkezőleg, el kell titkolni a dolgot, amíg lehet. Ha jelentést teszünk, vagy elszállítjuk, a rokonok rögtön ráteszik a kezüket Nedecre és elkergetnek bennünket. Nekem pedig semmi kedvem sincs tél idején az országúton találnom magamat. Ha az urak szeretik az ilyesmit, megtehetik. De én nem látom be, hogy ha ő megbolondult, mi is bolondot cselekedjünk. Csak a lenfojtó vadóc teszi meg, hogy ha len között él, olyan alakúra nő, mint a len, de még ez a hitvány plánta se butaságból teszi, inkább ravaszságból, alakoskodásból.

Azután példákat hozott fel: Ott van a XVI-ik században egy kassai prépost esete, kinek a holttestét egy félesztendeig tartották jégen a rokonai, hogy a jövedelmeket húzhassák.

• Higgyék meg, uraim – tette hozzá -, hogy a legokosabb, ha mindent eltitkolunk, s ha becsukjuk a kaput és nem eresztjük be az idegeneket, hogy semmi hír ki ne szivárogjék az állapotáról.

Az öreg Kovács helyeslőleg integetett a fejével, Bakra is ehhez a felfogáshoz csatlakozott, csak Pamutkay dörmögte panaszkodóan:

• Hiszen igaz, igaz, de egészen felhasogatta a nyakamat. Becsületemre mondom, föl nem venném mástól ezért az egész várért.

Mire visszatértek a címer-terembe, István gróf már egészen élénk volt és szinte ruganyos. Gyorsan váltakoztak nála a kedélyhangulatok. Volt olyan lucidum intervallumja, hogy vissza­tért élénk szelleme, okosan beszélt és sziporkázó ötleteket eregetett. Különösen, ha sok feketekávét ivott. Egy nagy öblös ezüst ibrikkel állt mindig készen az asztalon, úgy hogy tizenöt csészényit is megivott egymásután.

• Nos, urak – szólt majdnem vidáman -, határoztam a fogoly csendbiztosra nézve.
• Várjuk a méltóságod parancsait – szólt alázatosan Kovács uram.
• Személyesen fogom elintézni.

Lement a várudvarra, megveregette a megkötözött csendbiztos vállát, mondván szelíd, kegyteljes mosolygással:

• A hadiszerencse forgandó, jó uram. Egy csöppet se restellje a helyzetet. Ön szabad lesz. Adja át alázatos tiszteletemet a méltóságos főispán úrnak és a tekintetes alispán úrnak.

Azután az ott álló kozákok felé fordult és elrendelé, hogy a foglyot, miután a lovát ledöfte az egyik bika, így megkötözve egy szamár hátára ültessék, s a hatodik határig kísérje két kozák, egy papír-táblácskát ragasztván a nyakára hátul, amelyre Bakra uram ezeket a szavakat írja fel, olvasható nagy betűkkel, tótul:

»Én vagyok a nemes vármegye.

Lovon indultam el, szamáron érkezem.«

A csendbiztos fölszisszent, rimánkodott, könyörgött, hogy inkább lője főbe a nemes gróf, de ezt a csúfságot ne kövesse el rajta.

• Nem, nem – toppantott a lábával Pongrácz -, hadd olvassák azt a táblácskát a falvakban. Hadd lássa a világ, hogy mi lesz azokkal, akik egy Pongrácznak az akaratába belecsukorítják a kezüket.

A nemes vármegyét vérig háborította ez a violencia. Ez sok volt tréfának. Ezt nem lehet többé zsebre tenni. Erre már az aludttejes köcsög is felforrna. Megmozdult tehát a vármegye, pörbe fogván Pongrácz Istvánt a Tarnóczy jogtalan letartóztatásáért és a hatóság elleni lázadás bűntetteért. De hát az hosszú nóta. Előbb még a bíróságnak ki kell őt kérni a méltóságos főrendiháztól, hogy engedi-e odaállítani a törvény sorompói elé? A főrendiház talán engedné is, de van annak egy mentelmi bizottsága, előbb ahhoz utasítja a dolgot, s e mentelmi bizottság tagjai arról nevezetesek, hogy nem szeretnek egymással találkozni. Bizony meg is őszülhet Tarnóczy, míg ezen a réven a levegőre kerül.

Hanem addig is, míg István grófot kiadja a méltóságos ház, katonai erőért fordultak a budetini honvédparancsnokhoz. Nem lehet másképp, ostrommal kell bevenni Nedecet és úgy szabadítani ki az ügyvédet. Nem az ügyvéd miatt – jegyezte meg az alispán -, mert piócát a nádasban is lehet kapni, de a rend és a vármegye becsülete miatt.

– Igaz – szólt a parancsnok -, az ügyvédet ki kell szabadítani. Különben is igen becsületes fiú, személyesen ösmerem.

– Eszerint a parancsnok úr rendelkezésünkre bocsátja a szükséges erőt?

– Természetesen, hiszen felsőbb parancs van erre a kezemben.

– És mikor?

– Most mindjárt.

– No, az derék, és hány embert?

– Hát egyet.

Az alispán idegesen mozdult meg a székén s különben is tudván a parancsnok rokoni viszonyát a nedeci várúrhoz, gyanakodva nézett a szemei közé.

– Egyet? Ön is gúnyolni akar bennünket?

– A világért sem. De a szükséges erő ehhez a hadiművelethez éppen egy ember, még az sem egészen.

S ezzel kiszólt az előszobába, hogy rendeljék ide a »Vakarcsot«.

A Vakarcs volt a legkisebb honvéd, azért hítták így, tömzsi, apró cigánylegényke egy posztócsillaggal az atilláján. Bejött és szalutált.

– No, ugye, nem egészen egy ember – szólt kedélyesen a parancsnok -, valami híja van még, és mégis kiszabadítja a foglyot.

– No, azt szeretném én látni.

– Hát pedig igen egyszerű, kedves alispán úr. Budetintől Nedecig járható föld alatti út vezet, amelyet a Vakarcs igen jól ösmer. Ha szorult a kapca hajdan az egyik várban, ezen az úton menekültek a népek a másikba.

– Ezer ördög – kiáltá az alispán -, hogy ezt nem tudtuk előbb.

– Miért nem kérdezték tőlem? Hanem mármost gyújtson rá, alispán úr, egy csibukra, te pedig, Vakarcs barátom, rakd meg a tarisznyádat eleséggel, vedd a kulcsokat, aztán menj isten hírével a föld alá és hozd ki nekünk a fiskálist.

– De hogyan jut el a börtönbe? – aggódott még mindig az alispán.

– Hisz éppen az egyik vár börtönéből a másik vár börtönébe vezet az alagút, csak egy ajtót kell felnyitni, amit a fogoly észre nem vehet a falban a szuroksötétség miatt. Szunyogh István csináltatta valaha titokban a nedeci börtönhöz, hol fogva tartották a szép Nedeczkynét, Czobor Erzsébetet. Erre hozta ki a kópé. No iszen, érdemes is volt egy ilyen lyukat ásatni egy asszonyért.

… Igaz, ami igaz, nagy bolondok voltak azok a régiek is.

_*

Szállj, szállj, zümmögő méh, aki ott szívod a nedeci kertben vadszegfű édességét, veled mit beszéljek? Te már a huszadik méhöltőben vagy, mit tudsz te már arról, hogy a huszadik őseiddel még egy szép leány osztozkodott itt a virágokon… Talán éppen erre járt, ezen a barázdán… kis cipője nyomán hogy zörögtek azok a sárga, lapos kavicsok; de te nem tudsz erről. Ezek az öreg fák még talán hallották bánatos sóhajtásait: »Mikor megy el innen?« Később is hallották még bánatosabban: »Mikor jön el ide?« Bizony, nem értették, miképp búsíthatja az is, hogy itt legyen, az is, hogy ne legyen. Pedig volt értelme mind a kettőnek, mikor még Tarnóczy szenvedt rabságban s mikor már szabad lett, csodálatos módon eltűnve egy napon a börtönből.

Ezek a növények is milyen álnokok, hiúk, fennhéjázók. Valaha teljesek voltak e violák, ezerrétűek a rózsák, most már elvadultak, mióta nem nézi női szem, elhagyták magokat, elzüllöttek, egy szoknyában jár a virágjuk. Mindezt te nem bánod, zümmögő méhecske, szállj, szállj, nincs kérdeni valóm.

De te, öreg bagoly, aki most ott huhogsz a düledező toronyban, ahol hajdanában a Korenyák kürtje hítta össze a hadi népet, te talán mindent tudsz, te már talán akkor is így huhogtál valahol a bástyaromokban és hívogattad azokat a kísérteteket, árnyakat, melyek a becsukott kapun át is, mikor már ide a madár se röpülhetett, belopóztak, besuhantak, rémítgették, üldözték a várurat, utána lépegettek, hítták, ingerelték.

Ki küldte azokat? Alaktalan árnyékok, fantazmagóriák, honnan jöttetek akkor és hová mente­tek azóta? Mert ha egyszer vagytok, itt vagy ott, mindig lennetek kell valahol.

Milyen szelídek voltak azok a saskeselyűk, amelyek megették a Prometheüsz máját, ti falánkok, az agyvelejét ettétek meg ennek az embernek.

És miért? Ej, hogy miért? Hát ki tudhatja azt, hogy a nagy fazekas, a végzet, mit miért csinál? Hiszen az ő fazeka az emberek. Az ő dolga az, hogy hol és miképp tetszik neki azokat összetörni.

Te talán többet tudsz, öreg bagoly, aki ott huhogsz most, ahol Korenyák kürtje szólt, de tőled sem akarom megkérdezni.

Hiszen csak az kell nekem, hogy mi történt, s nem, hogy miért történt.

A fogoly Tarnóczy kimenekülése, melyet senki nem tudott a várbeliek közül megmagyarázni, egészen összetörte Pongrácz Istvánt. Félelem fogta el és csodálatos sejtelmek kezdték kínozni. – Elveszik tőlem a leányt – mondá és a fogai vacogtak.

Hiába magyarázták neki, hogy először nem veszik el Apolkát, de ha elvennék is, hát az se lenne olyan nagy szerencsétlenség. De ugyan ki is venné el? Bizony örül Tarnóczy, hogy a saját irháját megmenthette, nemhogy még egyszer eljönne. Van annyi lány Zsolnán, mint pipacs a rozsban, talál magának.

De a várúr a fejét rázta; az ördög szabadította ki Tarnóczyt, az ördög segíti és nem földi erő. Az ördög bosszút áll, egyszer csak itt toppan és elviszi őt is, t. i. István grófot. Apolkához hozzá nem nyúlhat. Oh, hogy is nyúlhatna Apolkához. De Apolkáért eljön a szerelem, ami az ördögnél is erősebb. Rokonságban is van vele, unokaöccse az ördögnek anyai ágon (apain az égé).

Hallucinációi voltak, víziói; éjjel nem aludt, fel-felriadt és segítségért kiáltott, néha nappal is lefutott az udvarra, egyszer egy rohamban teljesen ruha nélkül, s Kovács uram és Pruzsinszky utána iramodának, erővel lefogták és elvitték a szobájába, jeges borogatásokat rakván a fejére, ettől lecsillapodott.

Napról-napra soványodott, nem volt már emberi formája. Panaszkodott, hogy egy kígyó lakik benne, hogy érzi néha, s annyira félt, hogy a káplánnak mindenüvé utána kellett mennie, s ha leült a kertben vagy a folyosón, egy szentelt kört kellett csinálnia körülötte, amin az ördög át ne léphessen.

• Asmódi – szólíta meg egy-egy láthatatlan árnyékot -, ne okoskodj, ne gyere közelebb, mert megjárod.

Szánalmas volt ránézni erre az összegémberedett, megtört, együgyű alakra, aki még daliás, életerős volt nemrég. Napról-napra sápadtabb lett, a szemei beestek s valami tompa szürke réteg ült rajtok, csak akkor villogtak rémletesen, zöld fényben, ha ingerült volt. A szemek alatt egyre nagyobbak lettek a kék karikák. Néha megnézte magát a tükörben és észrevette a foltokat: »Az Asmódi csizmapatkói – panaszkodék -, egész éjjel rugdalta a pofámat.«

Csendes, nyugodt napjaiban (mert még voltak ilyen napjai) órákig merengett, nézett a semmibe és jó volt. Órákig elfeküdt hasmánt a szőnyegen, kártyát kevert, osztott s kiadogatott. Ha Apolka bejött és megkérdezte, hogy érzi magát, fontoskodva susogta: »Kártyáztam az istennel és nyertem.« Vigyorgott, víg volt, ha nyert, és végtelen levertség látszott rajta, ha vesztett.

Kérdezte Apolka, hogy mibe játszanak. Lesütötte a fejét, olykor sírva fakadt, de nem vallotta ki. Jámbor hangulatában még dudorászott is, egészen ki lehetett vele jönni, nézte a keresztes pókját, hogy mit csinál (biz az semmit se csinált). Délutánonkint betekintett az istállóba, cukrot vitt a Waterloo-nak, simogatta a sörényét, veregette a lapockáját; néha meg is csókolgatta az okos, fehér lámpásos fejét; vagy lement a kertbe, hol hozzá nem nyúlt a nemes kertészeti növényekhez, a kaméliákhoz, a jácintokhoz, a magnoliákhoz, hanem ahol mezei virágokat látott a barázdákon, füvek között, azokat letépdelte, körültűzdelte vele a kalapját.

A bolondok rendszerint a mezei virágokért rajongnak. A mezei virágok a föld vad gondolatai, nyílnak magoktól szeszélyesen összevissza. A bolondok gondolatai az érzésnek az ész által meg nem nyesegetett vadvirágai. Testvérek.

A várkert alsó részén, túl a filagórián, egy kiszáradt patak kavicsaiból kiválogatta a színeseket, teli rakta velök a zsebeit. Különösen a sáfrányszínűeknek örült, fenn aztán kiöntögette a címerterem közepére; már egy egész garmada volt, s mikor Pruzsinszy jött vagy Pamutkay, kevélyen mutogatta, mintha India kincsei volnának.

• Hm, no, gyűjtöttem valamicskét a leányomnak. Lesz mit aprítania a tejbe, ha én behunyom a szemeimet.

Mindig arra a leányra gondolt. Sajátszerű lázas ragaszkodás volt ez, mely kivált akkor nyilvánult, ha rossz napjai voltak. Ilyenkor zúzott, tört, borzasztó volt. Káprázatok kínozták, hangok támadtak a falból, a bútorokból, tompák, zuhogók. Alakok jártak-keltek előtte, akiket más nem látott, csak ő, ősapák szellemei szólították, csak ő hallotta és beszélt velök, birokra kelt láthatatlan ellenségekkel, sorba vagdalta hozzájuk a drága vázákat és mindent, amihez ért. Ilyenkor aztán futottak Apolkáért, aki bejött és szemrehányóan megfeddte:

• Az isten szerelméért, negyedik István, mit csinál ön? Ej, ej, IV. István!

Különösen ez a »negyedik István« megszólítás imponált neki. Az Apolka tekintetétől meg- juhászodott, lázban villogó szemei megteltek könnyekkel, karjai leestek, melle megszűnt hö­rögni és zihálni. A fenevadból gyámoltalan ember lett, akit a leányka kezén fogott s elvezetett, mint egy kezes bárányt, az előszobába, ahol mindig volt készen egy vödör jeges víz, amiből hideg borogatást tett a halántékaira. Iszonyodott a hideg víztől, de mégis állta, didergett, a foga vacogott, de mégsem mert ellenkezni, csak a kiaszott kezeit tette össze könyörögve:

– Kegyelem, Apolka!

A káprázatok és látományok csak kivételesen voltak némi összefüggésben a valósággal. Egy este azzal futott ki a szobájából, hogy a holdat lelopta az égről Makovnyik és Komár, éppen most lopták le, maga látta az ablakon át, mikor egy nagy létrán másztak fel érte. A zsivány Makovnyik a csizma sarkával lerúgott egy csillagot is. Egészen föl volt emiatt háborodva s elrendelé, hogy verjék vasba Makovnyikot és Komárt.

Hát biz azt meg kellett tenni, mert a hold csakugyan nem volt a helyén (valami apró felhő alá csúszott hirtelen). István gróf látni akarta, hogyan vasalják meg őket, másnap is kíváncsi volt, hogyan ülnek vasban, többször megnézegette, de mikor aztán a következő éjjel ismét feljött a hold, hanyatt-homlok rohant le, hogy kiszabadítsa őket, mert a holdat visszatették.

– Igaz, hogy egy jó nagy darabot már megettetek belőle, gazemberek!

Mikor aztán levették a vasat a lábukról, magához intette Makovnyikot és nagy hamiskásan, pajtáskodón kacsintott rá a bal szemével.

– Nagy oktondik vagytok. A hold nem sokat ér se nektek, se a világnak. A hold a békák gyertyája. Hanem, ha már valamit akartok – súgta a Makovnyik fülébe -, lopjátok el a napot. Hallod-e fiam, Makovnyik, a napot. Ez lesz a nagy parádé.

A hű Makovnyik kezet csókolt engedelmesen és a fejével bólintott, hogy jó, el fogja lopni a napot, ha a méltóságos úr úgy parancsolja.

Ennek aztán annyira megörült, hogy behítta nagy bizalmasan a szobájába Makovnyikot és Pamutkayt is.

– Ez nagy dolog lesz, hallod-e! Ez egy kitűnő eszme. De persze, ezt maga nem érti, »ezredes«. Te ellopod a napot, Makovnyik, de nem holnap, se holnapután, hanem majd én megmondom, mikor. A Pamutkaynak sok pénzt adok, de igen sok pénzt, hogy ami csak kész gyertya van és faggyú a gyertyamártáshoz az országban, azt mind összevásárolja előbb, s mikor bekövetkezik az örök éj, akkor azt borzasztó áron eladjuk. Hát nem vagyok én furfangos ember, Pamutkay? Hát szóljon már, mi?

Tapsolt, ugrándozott, hogy ilyesmit kigondolt, széles jó kedvében zsebébe nyúlt és megajándékozta Makovnyikot egy kék kaviccsal.

– Itt van neked egy kis előleg, Makovnyik.

Látszott, hogy bizonyos vékony szálak még kötik az egyik gondolatát a másikhoz, de mennyire vékonyak. Jaj, ha azok is elszakadnak!…

Azontúl gyakran emlegette Makovnyikot, hogy hol van, mit csinál, mindig titkosan, suttogva, mint ahogy egy cinkos tudakozódik a másikról. Amellett egynéhányszor szólott Bakrának és másoknak is a bekövetkezendő nagy változásról. Egyszer valami szó volt a kalendáriumról, komolykodva ütötte fel fejét, mint egy professzor.

– Ostobaság! Az emberek együgyűek, Pruzsinszky, a színek után számítanak. Egy darab fehér világ egy nap, egy darab fekete világ egy éj, a másik darab fehér világ két nap, a másik darab fekete világ két éj, de majd meglátnád, ha a világ mindig egyszínű lenne, hogyan számítanák össze a napokat. Mi is lenne az, hehehe! Pedig az így lesz, Pruzsinszky, neked megmondhatom, ha tovább nem adod.

Több ily jel mutatta a beavatottak előtt, hogy az agyrendszere még nem mondott fel minden törvényt. Az egyik kerék küllője még itt-ott beillik a másiknak a rovátkáiba. Még örültek is neki, hogy olyan következetesen várja az örök éjt.

És jött is az lassan, lábujjhegyen és mégis biztosan, egyre közelebb-közelebb, de csak az ő számára.

A külső események csak elősegítették. Levél érkezett Zsolna polgármesterétől, Blázytól, hogy a Nedecen tartózkodó Trnowszky Apollónia megörökölvén az elhalt Trnowszky Péter vagyonát, számára gyámul és a végrendelet végrehajtójául ő (t. i. Blázy) neveztetett ki, minek folytán felkéri a méltóságos grófot, méltóztassék a nevezett kisasszonyt a törvényes kezekbe kiszolgáltatni, joga lévén azonban felszámítani összes költségeit, kiadásait és a tartási díjat. Ellenesetben pört volna kénytelen indítani stb.

Pongrácz István fölkiáltott:

• Hát indítsa meg a pört, Blázy uram. Én az Apolkát ki nem adom, mert az nálam haditúsz és nem kosztos leány. Maholnap a saját leányom lesz, Pongrácz grófkisasszony.

S ezzel tizenkét pálcaütést rendelt vágatni a levél hozójára és két-két fegyveres őrt állíttatott éjjel-nappal az Apolka lakosztályának ajtaja és kívül az ablakai elé, hogy el ne lophassák.

Most már aztán Blázy uramnak se maradt más útja, mint a törvény; összefogóztak Tarnóczy- val, egyik a gyámleányát akarta, másik a menyasszonyát. A dolog egyre sürgősebb lett, amint kiszivárogtak a vészjósló tünetek a gróf elmeállapotában. Nem szabad tovább ott hagyni. Vétek volna. Ki tudja, mi történhetik. Mindenekelőtt meg kell akadályozni az adoptálást. És ez könnyen is ment. A miniszter már magától nem terjesztette fel a kérvényt a felség elé, hanem egy széljegyzettel, mely valószínűleg a trencsénmegyei képviselők informálásából támadt, s melyet, pro memoria, maga őexcellenciája írt ceruzával ilyen bürokratikus formában: »Elméje részben távol van«, hevert az örök pihenésre szánt akták között.

Jártak ketten Bécsben a királynál, jártak a minisztériumnál, a képviselőknél, de a szánandó alak, ez emberroncs, akinek már a saját cselédei is csupán kíméletből, meg a saját, ideig-óráig tartó jólétükért engedelmeskedtek, még mindig nagy, félelmetes hatalom volt ott, ahol pedig egy szál ember olyan kis súllyal esik a latba. Hja, a kilenc szarvú ember másképp számít. A kilenc szarvával kilenc felé döfhet.

Egy Pongrácz grófot kímélni kell. A kilencágú korona mögé nem üti be okos ember az orrát. S a magas állású férfiak mind okos emberek, vonogatták tehát a vállukat:

• Igaz, igaz, és ennélfogva majd meg is ítéli a leányt önöknek a bíróság.

Meg, de mikor? Egy egész halmaz vád került már együvé a bíróságnál Pongrácz István ellen, de mit ér, ha a főrendek mentelmi bizottsága sohase bírt együvé kerülni.

Végre mikor már mindenfelé jártak, mikor már hírlapilag is szellőztették a »zsolnai fogolyleány történetét«, és az se használt, azt a jó tanácsot adta nekik a budetini parancsnok:

• Hiszen semmi sem könnyebb, mint a leányhoz hozzájutni, csak a módját kell eltalálni. Én ösmerem István öcsémet, most nem tudom, hogy van, mert engem se eresztenek be a kapuján hónapok óta, és ez gyanús körülmény, egyébiránt az egész környezete léhűtő, élősdi nép, de ha megmaradt valami az eszéből, akkor megvan a férfias karaktere is, egy bizonyos hóbortos becsület. A leány túsz nála, hát ki nem adja, csak ha az Estellát hozza neki vissza a besztercei magisztrátus, de akkor, a fejemet teszem rá, szó nélkül kiadja. Fogadj erre, Blázy!
• E biz igaz lehet! – kiáltott fel a fiatal ügyvéd, mohón kapva az egyszerű gondolat után. – Hogy ez eddig eszembe nem jutott.
• Hm! – felelte Blázy. – Megpróbáljuk a dolgot. De hol találjuk meg Estellát?
• Egy gombostűt is meg lehet találni, ha az ember nem sajnálja érte a fáradságot. A besztercei magisztrátus előkerítése meg éppen könnyű. Tegnap olvastam valamelyik lapban, hogy Lengeffy Losoncon tart előadásokat.

A terv megtetszett Tarnóczynak s mindjárt másnap elindult Estellát fölkeresni Beszterce­bányára. Ott csak annyit bírt kinyomozni, hogy évek előtt elmentek innen lakni Érsekújvárra.

Egy tehetős varga beszélt neki róluk, odatevén a végére:

• No, ha találkozik vele, ugyan említse meg, hogy már megküldhetné a száz forintomat.

Érsekújvárt is csakhamar találkozott egy kollégájával, aki emlékezett rá, hogy régente csak­ugyan lakott itt Behenczy egy figyelemre méltó hölgyecskével, hanem csak rövid ideig, később átköltözött Vágújhelyre. Neki magának is adósa maradt hetven forinttal.

• Ugyan, említse meg neki, ha valahol megtalálja.

Tarnóczy ennek is megígérte, hogy megemlíti és Vágújhelyre ment. Ott arra a hírre, hogy valaki Behenczyt keresi, mindjárt összeszaladt vagy negyven zsidó, akiknek mind tartozott Behenczy. (Itt, úgy tetszik, hosszabb időt töltött őméltósága.) Ahelyett azonban, hogy ő kérdezősködhetett volna a zsidóktól, azok rohanták meg ravasz kérdésekkel annak a kiszimatolására, hogy miért keresi.

A zsidók egyébiránt mindent tudtak. Hogy most éppen az az idő van, amikor a Behenczy bárók a Krivánka melletti ócska kastélyban tartózkodnak, bizonyosan ott lesz Estella is, ha azóta meg nem szökött valami katonatiszttel.

• Hogyan? Ismeretsége volt itt valami katonatiszttel?
• Nem is eggyel.
• Tehát azt gondolják, hogy talán elszöktette valamelyik?
• Az csak rajta fordult meg.

Az egyik hitelező, Brüll Ármin, lovagiasan közbevágott:

• No, az nem igaz. Én még két év előtt láttam Kassán a Behenczy báróval.
• Bah! De hátha azóta szökött meg.
• Nem hiszem – felelte Brüll úr rossz magyarságával -, mert az most már a katonatiszteken fordulja magát.

Tarnóczy tehát minden pihenés nélkül azzal a reménnyel indult a krivánkai ócska fészket felkeresni, hogy Estellát megtalálja.

Egész Krivánkáig tengelyen lehetett utazni, de azon túl csak gyalogösvény vezetett szűk hegyhasadék közt, sziklába vájt grádicsokon, hegynek fel, mélységeken át a Behenczyek kastélyához. Úgy el volt az rejtve, fellegbe nyújtózkodó hegyek között, az ember szinte kiérezte, mire volt jó a Behenczyeknek hajdanta; valami kincset eldugni benne, teszem azt, egy szép asszonyt, akit szerettek, féltettek, de nem mutogattak, mert nem volt törvényes feleség.

Mélyen bent, a sztrahói völgyben volt egy púp, egy pörsenés, vagy négy holdnyi, beültetve szelíd gesztenyékkel. E domb közepén, néhány százados fenyőtől körülvéve, mintha szuronyok strázsálnák, állt ez a kis kastély. És éppen az volt a baja, hogy állt. A jelenlegi Behenczyek sokszor kívánták magokban, bárcsak minduntalan át lehetne tolni más vidékre.

Talán, hogy nem tetszett nekik ez a vidék? Dehogy. A vidék elragadó volt, de nekik be nem vágott, mert már nagyon ösmerték itt őket. Mindig más-más helyen vígan lehetett volna éldegélni.

Tarnóczynak gyalog kellett indulnia Krivánkáról, ott hagyva a fogadott szekerest a falusi korcsmában, hadd bámulja addig az ivóban felakasztott Jánosik képét, ki itt valamikor népszerű zsivány volt és nagy gavallér: hét likra kapcsolódott a hasszíja.

Egy suhancot vett vezetőnek maga mellé, aki azt állítá, hogy jól ösmeri az utat és a bárókat.

• Voltál már náluk?
• De hányszor!
• Hát azt a szép leányt is ösmered?

A legényke csodálkozó szemeket meresztett:

• Nincs ott más, csak egy gazdasszony, de az csúnya, ráncos.
• Tudom, tudom, hallottam róla, valami Rozsákné, de azonfelül.
• Ej no, a Rozsákné régen letette már a kanalat.
• Mit értesz ezalatt?
• Hogy már nem eszik többet. – Ámbátor akkor se evett őkelme, isten nyugosztalja, amikor még élt.
• Hát meghalt?
• Hiszen váltig azt beszélem. Alkalmasint azért halt meg szegény, hogy nem evett.
• Hát miért nem evett?
• No, mert nem adtak neki a bárók.
• És miért nem adtak?
• No, mert maguknak se volt.
• Úgy? És most új gazdasszony van?
• Az van.
• Más nő nincs a háznál?
• Nincs.

Tarnóczy kedvetlenül harapdálta a kis szőke bajszát, s nyakazta egyre-másra botjával a dér­csípte fonnyadt növényeket az út két szélén.

• Az új gazdasszonyt hogyan hívják?
• Estellának.
• Akkor hát siessünk isten nevében.

S vígan, ruganyosan kettőztette meg lépteit, fel a »Kokol« hegyre. Innen már meg tudta mutatni a suhanc a kinyújtott kezével, hogy merre van a Behenczy-kastély.

• Ott, ahol az a füst látszik?
• Idébb. A kastélyban ritkán van füst. Az pásztortűzből való.

Kis negyedóra múlva elérték a »Blato« nevű fenyőerdőcskét, ahol egy kanyarodónál előbuk­kant egy torzonborz ember nagy csizmákban, kopottas télikabátban, a báránybőrsapka egészen le volt húzva a tarkójára.

A suhanc megdöfte az ügyvédet.

• Ni, az öreg báró!

Tarnóczy ösmerte az öreget, látta egypárszor Zsolnán, de esze ágába se jutott, hogy ez legyen az az elegáns, finom monoklis alak, ezzel az elhanyagolt hajjal és szakállal. De amint közelebb jött és jobban megnézte, kezdett apródonkint ráösmergetni. Hm, persze, itt nincs kéznél se fodrász, se divatkereskedés.

• Jó napot, báró úr! – üdvözölte kalapját leemelve.
• Pszt, pszt! – sziszegett a báró és a kezeivel mutogatott, hogy menjenek odább.

Tarnóczy és a suhanc szót fogadtak, mire Behenczy is követte őket vagy negyven lépésnyire, ahol nyájas mosollyal tette kezét a fiatal ügyvédébe:

• Kihez van szerencsém?
• Én Tarnóczy Emil zsolnai ügyvéd vagyok, azt reméltem, ösmer a báró úr.
• Hogyne, hogyne! – szólt örvendezve, bár látszott rajta, hogy nem emlékszik rá – isten hozta, isten hozta! Milyen szerencse, kutyamája! (És a kezeit dörzsölte.) Bocsássa meg, hogy olyan udvariatlan voltam. de féltem, hogy elhessenti a fenyvesmadarakat. pedig nagy fogás lesz, nagy fogás.
• Ah igen, a báró úr.
• Nos, igen, igen, féltem, hogy belelép a hurkokba, hogy elrontja a vesszőimet.
• A vesszőit?
• Ej, én istenem. Annyi az üres időm itt a birtokon. És valami sportot csak kell csinálni. Végre is nem vadászhatok oroszlánokra. Egyszerűen abból az okból.

Végigtekintett piszkos kabátján, s ez megzavarta némileg, szórakozottan egészíté ki a mondatot:

• Abból az okból, mert puskaporom nincs. Azaz, hogy ez nem volna elég ok. ámbátor az is elég ok volna, de az ördög vigyen el, ha nem azt akarom mondani, hogy azért, mert oroszlánok nincsenek.
• Hát persze.
• Azért hát csak a fenyvesmadarakra vetem magam. De az is igen szép mulatság. Az ember nem öl, nem ont vért. Ez a humánus század sportja. A madarak maguktól mennek be a hurokba. A többi főurak is az ilyen sportot csinálják Budapesten, a bankok, pénzintézetek élére állva. Hát nincs igazam, spektábilis?. De ne beszéljünk erről, mondja inkább, hol veszi itt magát, ahol csak a madár jár?
• Éppen a báró urat keresem, azaz hogy inkább a fiatal bárót.
• No, no – szólt gyanakodva -, valami adósság?
• Oh nem, egészen más természetű ügy.
• Titok?

– Nem.

Behenczy a fiatal ügyvéd karjába fűzte a magáét, olyan bizalmasan, melegen, mintha örökké ismerték volna egymást.

• Hát halljuk. Hozott nekünk valamit? – unszolá finom mosollyal.
• Nem. Vinni akarok valamit.

De már erre meghökkent Behenczy, ez megzavarta; kereste elméjében, hogy mit vehetne …ez el… tőlük, de nem talált semmit.

• Az Estellát akarom elvinni.

A báró szája nyitva maradt bámészkodásában. Az Estellát? Mintha azt mondta volna, hogy a mohot jött leszedni a kastély fedeléről, hogy elvigye. Azon gondolkozott, hogy mire való lehet az Estella valakinek?

• Az Estellát? – szólt és még egyszer a szeme közé nézett. – Igazán?
• Azért jöttem.
• Hm. És minek önnek az Estella?
• Boldogságom függ tőle.

A báró akaratlanul elmosolyodott, hajlandó lett volna a fejét csóválni, de csak mégis tartóztatta magát, végre is de gustibus non est disputandum. Vannak különös szenvedélyek a világon. Flugentius Artos a maga nagyanyjába volt szerelmes, James Clartont egy csonka lábú asszony gerjeszté gyöngéd érzelmekre, még talán Miss Pastrana is tetszett valakinek. És ami fő, a dologból valami jó is cseppenhet. Bizony, rájuk férne most egy »véletlen«, mert nagyon »gyengén« vannak. Sőt napok óta várt valami ilyen égi mannát, de mégis a kétely és félelem egy nemével kérdé:

• És mikor látta ön Estellát utoljára?
• Sohasem láttam.
• Akkor egyszerűen nem értek egy szót sem azokból, amiket ön mond, fiatalember – jelenté ki kesernyés, csalódott hangon.
• Majd elbeszélem útközben.

Intett a suhancnak, hogy maradjon el és csak messziről kövesse őket.

Így mentek karonfogva, le a völgynek, a borókaillatos erdei úton, miközben Tarnóczy elmon­dott őszintén mindent, miként került az ő menyasszonya a Beszterce ellen induló Pongrácz István kezébe túsz gyanánt, Estella helyett – s hogy az egyedüli mód hozzájutni, az Estella visszavitele.

Pál báró egészen nekiderült arccal helyeselte tervét és így szólt:

• Valóban, igen praktikus gondolat, de félek, hogy a fiam nehézségeket fog csinálni. Ő, tetszik tudni, nagyon megszokta a szegény teremtést annyi év óta. Ah, ők meglehetősen össze vannak fűződve.
• Tehát azt hiszi a báró, hogy hasztalanul jöttem?
• No, no, azt éppen nem mondanám, hanem hogy.
• Legyen, kérem, őszinte hozzám.
• Hogy lesznek különféle akadályok.
• Például?
• Hát teszem azt, hogy csak egyet említsek, Estella ez idő szerint a házvezetőné tisztét teljesíti. Mit csináljunk mi egy ilyen ügyes, kipróbált házvezetőné nélkül, ha ön elviszi? Hol kapunk helyette másikat? Mi szegény emberek vagyunk, uram, nekünk Estella sokat ér, ki kárpótol érte?
• Ha csak a pénzbeli kárpótlásról van szó, báró úr, arra én kész vagyok.

Az idősebb Behenczy a kezeit dörzsölte, de amellett méltatlankodó arcot vágott.

• Oh nem, uram. Nem a hitvány materiális szempontot veszem, oh nem; de veszem azt a szeretetteljes ragaszkodást, mely melegített, azt a lelkiekben esett rövidséget, mely távozásával érne. Ami a pénzt illeti, pokolba a pénzzel! Sem én, sem a fiam el nem fogadnánk egy garast sem. Csak még az kellene, uram! Nem mondom azonban, hogy pillanatnyi helyzetünkben egy kis kölcsönt visszautasítanánk, ha jó baráttól jön.
• Parancsoljon velem.
• Nos, kedves barátom, én rajta leszek – szólt a báró, s hirtelen elhatározással kezét a Tar- nóczyéba csapta -, én megvallom, rokonszenvet érzek ön iránt, s ahol egy jó tettre nyílik kilátás, ott én sohasem hozakodom elő az önérdekkel. Mindig a fiatalság barátja voltam, s az is maradok, kutyamája.
• Köszönöm, báró úr. Eszerint lesz kegyes pártfogolni kérésemet a fiatal bárónál.
• Itt a szavam rá, s még ma, vagy legkésőbb holnap, megkapja Estellát. Hova vigyem önnek?
• Nem mehetek most mindjárt érte?
• No persze! Ne legyen annyira türelmetlen. Juventus ventus. Minden legyen s mindjárt legyen. Türelem, édes fiam. Azt tartja a tót közmondás: Nye kazal sa Pan Boch blaznit. (Az isten nem ajánlotta a bolondozást.) Lassúság és okosság. Idő kell és rábeszélés kell. Csak bízza ön rám és menjen vissza nyugodtan a szállására. Hol van szállva?
• A krivánkai korcsmában.
• Hát ott lesz az Estella ma vagy holnap, punktum.

A fiatal prókátor boldogan hálálkodott az öregnek, mire meleg kézszorongatások között elváltak a Palugyai-féle akolnál, ahol nagy csatarával csörtettek eleibök az ugató juhászkutyák; Tarnóczy visszafordult Krivánka felé, a báró pedig a kastélyba indult, de alig tett pár lépést, mintha véletlenül ötlene eszébe, rákiáltott a fiatalemberre:

• Hophó! Vissza csak egy kicsit, kis spektábilis! Elfelejtettem valamit.

Tarnóczy készségesen fordult vissza és futott feléje.

• Parancsoljon kérem!
• Nos, igen – szólt kissé zavartan -, kényes ügy, kellemetlen ügy, de túl kell esni rajta. azt gondolom, jobb lesz, ha túlesünk. A kölcsönkéről van szó. (s fitymálva biggyeszgette az ajkait.) A fiú könnyelmű egy kicsit, könnyelműen van nevelve, az én hibám is, de az övé is. Egyébiránt ezen most már nem lehet segíteni. A kölcsönt okvetlenül meg kell neki említenem. Én istenem, ez már a század, ez az átkozott század! A legszebb tettekhez is hozzá kell tapadnia egy kis prózának. Az isten verje meg ezt a XIX-ik századot! Hát hány forintot mondhatok neki?

Tarnóczy habozva felelt:

• Nem tudom. Igazán nem tudom. Talán kétszáz forintot.

Behenczy Pál gúnyosan felkacagott:

• Bagatelle! Kétszáz forint! Az egy napra való a kölyöknek. Oh, istenem, önnek nincsen fogalma, hogy mennyire rosszul van nevelve ez a fiú. Aztán tessék meggondolni, hogy az Estellát már maga Pongrácz István hatszáz forintért vette Zsolnán. És kitől? Egy közönséges komédiástól! Nem, nem, ön túlságosan fösvény, édes fiam, egy Behenczy báróval szemben. Ön egy igazi Harpagon (s tréfásan veregette meg az ügyvéd vállait). Kutyamája, ön egy hatszáz forintos jószágért kétszázat akar ígérni.
• Igen, de akkor még valószínűleg szebb volt – jegyzé meg az ügyvéd kedélyesen.
• Bah – pattant fel Pál báró -, de ön nem a szépségéért akarja bírni. Mert igaz, hogy szebb volt akkor, de most okosabb, kövérebb.

Ez a tónus felbőszíté kissé az ügyvédet, akaratlanul is csípős lett:

• Csak talán nem akarják font számra eladni?
• No, no, fiatalember. No, no. Nem az eladásról van szó, de egy kölcsönös szívességről. Becsületemre mondom, semmi másról. Mikor én a walesi herceggel vadásztam, ezelőtt egypár évvel, akkor így szólt hozzám a walesi: »Egy róka, kedves Behenczy, amelyiknek a farka még nincs a kezünkben, senkié.« A dolog még szétmehet. Tegyünk úgy, mintha semmit se beszéltünk volna.
• Hát jól van – kiáltott fel az ügyvéd -, szívesen szolgálok a hatszáz forinttal.
• Top – mondá hirtelen a báró s újra belecsapott az ügyvéd tenyerébe.

Ezzel ismét az előbbihez hasonló meleg kézszorítgatások közt váltak el, s Pál báró meg sem állt többé, csak otthon, a kastély gyommal, labodával benőtt udvarán, ahol Estella tinora-gombát terítgetett egy szalmagyékényre.

Hanem bizony nagyon beleharapott az idő a fizimiskájába, petyhüdt volt az arcbőre, a festék látható marásaival, ráncon ránc: a termete is összeesett, úgy nézett ki, mint egy csutak. Csak a hajdan szép álla viselte magát derekasan, eresztvén magából egy vice-állat. Talán hogy az egyiket a Pál báró csipkedje, a másikat pedig a Károly báró.

• No, hol a madarak? – kérdé a betoppanó Behenczytől.
• Nincs kincs! – felelte jókedvűen, majdnem sugárzó arccal.

Estella kedvetlen képet vágott s erre még csúnyább lett, az orra lefittyedt, mint a pulykáé, mialatt a két tenyerével (de milyen kérgesek voltak már azok is) rácsapott a cafatos, foszlányos szoknyáira.

• Hát azt hiszi, hogy ezeket a rongyokat adom el húsért a zsidó mészárosnak, hogy maguknak vacsorát főzzek? Hát elfelejtette, hogy ma gombát és fenyvesmadarat kell vinnem neki Krivánkára?
• Ugyan ne hápogj. Ma úgysem mehetnél Krivánkára. Hol a kis báró?

Estella mély alázattal hajtotta meg magát, ahogy a nevelőbeli lányok szoktak a madame előtt s gúnyos pátosszal felelte:

• A báró úr őméltósága bent az ebédlőben zsákot foltoz, amiben a gombát és a madarakat kellene elvinnem. Nagyon meg fog örülni az uraatyjának.

Valóban ott ült a kis báró az ebédlőben. A gonosz Estella gúnyosan nyomta meg előbb ezt a szót, mert inkább a denevérek tanyája volt ez, mint a báróké, s a denevérek se ebédlőnek hasz­nálták, hanem hálószobának. Károly úr még törékenyebb, véznább volt, mint mikor utoljára láttuk, s csakugyan egy lyukas zsákon öltögetett egy szögnyi vastagságú tűbe szúrt fonállal.

• Hozol-e madarakat, öreg? – kérdé mogorván a belépőt.
• Nem igen – felelte az öreg hősies nyugalommal, s ez önérzetes egykedvűségében volt valami rejtélyes, amit Károly úr rögtön észrevett.
• Egyet sem?
• Egyet sem – ismétlé vidor tekintettel. – Ki az ördög bíbelődnék efféle madarakkal? Már a szagukat is utálom.
• Hm. Hát mit hoztál akkor? – és kíváncsian tette le a tűt.
• Hahaha, hogy mit? Hát minek is nevezzem? Egy elefántot hoztam, legalább is egy elefántot.

Nem, egy rinoceroszt!

• Te be vagy csípve, apuskám!

Az öreg fáradtan ereszkedett le egy vén karszékbe, melynek hepehupás talajából kíváncsian kandikált ki itt-ott egy lószőr.

• Ugorj fel, fiú, és csukd be legelőbb is az ajtót, hogy a leány ne hallja, töltsd meg a pipámat és hozd ide, aztán nyisd ki a füleidet.
• Hát miből töltsem meg? – szólt a kis báró habozva.
• Van dohányod.
• Egy csöpp sincs. Ugyan hol venném?
• Eltagadod előttem, gazember!
• Nincs, ha mondom.
• Így görbülj meg? (karikába hajlította a mutatóujját.)

Erre aztán elnevette magát a kis báró és megadta magát.

• Az utolsót is kicsalod tőlem. Igazán rossz apa vagy. Visszaélsz a puha fiúi szívemmel.

Kihúzott egy disznóhólyagot, akkor csimbókkal, mint egy pogácsaalma, a padlózat alúl, mert a padlózat redves volt és hiányos, itt-ott a puszta föld látszott, s alája lehetett nyúlni a felszakadozott deszkának.

• Ej, hát oda szoktad dugni?
• Hát nem jó hely? Nyirkosan tartja a dohányt.

Megtöltötte az öreg úr cseréppipáját, melynek meggyfaszára egy lúdtollban végződött, odavitte neki, a szájába dugta, kedveskedően, mint ahogy illik egy jó fiúhoz, még fidibuszt is csinált az asztalon heverő számlák egyikéből:

• No, tata, most már hallgatlak.

Az öreg megvárta előbb, míg jól lélegzik a szerszám, aztán fontoskodva kezdé mese alakjában:

• Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy ember, akinek a menyasszonyát egy várban őrizte egy bolond ember és semmiképpen se akarta kiadni, hacsak úgy nem, hogy visszaviszik a bolond embernek egy elszökött kedvenc majmát. Erre elindult a vőlegény. Nyakába vette a világot, a majmot feltalálni. Hát amint megy, mendegél, találkozik egy másik bolond emberrel, aki fenyvesmadarakat fogdos egy erdőben. Kérdezi a bolond ember az utastól, mi járatban lenne; elmondja az utas a szándékát, hogy egy majmot keres, amely ilyen és ilyen

embernél van. Feleli erre a bolond ember: »Jó helyen jársz, hékás, mert az az ember az én fiam!«

Behenczy Károly élénken ugrott fel:

• Az Estelláról van szó?
• Őróla.
• Teringettét! Ugye a Pongrácznak keresik? Hallottam valamit arról a zsolnai lányról. Pompás egy komédia volt.
• Igen, a leány visszavétele miatt kell a mi Estellánk.
• De csak nem ígérted oda?
• Már hogyne ígértem volna! Hát minek nekünk? Hiszen már úgyis ráuntál, el akartad kergetni. Gondold meg, milyen szerencse? Hatszáz forint kölcsönt ad az amice. Szerelmes a szamár. Egy olyan üzlet ez, Karcsi fiam, amely föltétlen becsületes, mert mindenki jól jár mellette. Jól jár a zsolnai ügyvéd, mert a menyasszonyához jut, jól járunk mi, mert egy kis pénzmag csordul, és végül jól jár Estella, mert olyan helyre kerül, ahol élhet, úszkálhat tejben-vajban, ahova úgyis egyre visszavágyik.
• És hol van az az ügyvéd? – kérdé Behenczy tompán.
• Krivánkán van a korcsmában, és amint odavisszük a leányt, rögtön kész.

De nem végezhette be a mondatot a meglepetéstől, mert a kis báró villámgyorsan felugrott, és leakasztván a falról egy vén karabélyt, az egyetlent, mely a megfakult zöld rámán lógott, ádáz haraggal fölordított:

• Lelövöm azt a gazembert, felnyársalom, huh, megeszem!
• Az egyetlen jóltevőnket, Károly! – csillapítá az öreg. – Ilyet egy kannibál se tenne.

S megfogta a fia kezét szelíden, szeretetteljesen.

• Károly, Károly, legyen eszed!

De Károly kiszakította magát dühösen, a hangja reszketett a felindulástól, közbe a fogait is csikorgatta.

• Menj, hagyj engem! Csodállak, hogy nincsen érzéked az ilyesmihez. Ez a fickó meggyalázott, azt tételezve föl, hogy egy Behenczy pénzért adja el a megunt szeretőjét. De teneked semmi a fiad becsülete. Ilyen mocskot nem tűrök, nem, soha! Meg kell halnia a kutyának.

S fogván a kalapját, kirohant s futott, futott tüskön-bokron keresztül, Krivánka felé.

Az öreg utána iramodék, de utolérni nem bírta, hát inkább elmaradt, kétségbeesve kiáltozván:

• Fordulj vissza, fiacskám, ne okoskodj. Károly! Károly!

Estella pedig ezalatt még egyre terítgette a gombákat a gyékényre s egykedvűen mondá:

• Már megint össze méltóztattak veszni?

_*

A kis báró elérvén Krivánkára, megtalálta Tarnóczyt a korcsmában, udvariasan köszöntötték egymást, bemutatkoztak, mire Behenczy félrehítta egy szögletbe és így szólt:

• Ma este megkapja ön Estellát, de rögtön menjünk el innen Privodára (Privoda volt a szomszéd falu), ott különben is jobb korcsma van.

Tarnóczy befogatott s átmentek együtt Privodára, de a Klopanka felé vezető úton, a mezőkön fordulván el ellenkező irányba. Privodán volt Behenczynek egy bizalmas vénasszonya, aki dajkálta valamikor, bizonyos Zubek Andrásné, azt elküldte nyomban titkos megbízásban két sornyi írással Estellához, hogy azonnal jöjjön és az öregnek ne szóljon, ha otthon volna.

Dehogy volt azonban otthon az öreg Pál, az anyóka egyedül találta már Estellát, az öreget elűzte a belső nyugtalanság Krivánkára, hogy ott nyélbe üsse a dolgokat, de miután Krivánkán hűlt helye volt az utasnak is, Károlynak is, rosszat sejtve, ballagott át a falusiak beszédje nyomán a pléhtornyú Klopankára, csak mikor ott se találta az embereit, tért vissza késő éjjel, a csudálatos rejtélyen tűnődve, a Behenczy-kastélyba.

Csendes és szomorú volt: kapuja, minden ajtaja nyitva-tárva. Csak a denevérek röpdöstek pajzánan és a bagoly huhogott kísértetiesen.

• Estella! – kiáltá az öreg. – Hol vagy, Estella? Fiacskám, Estellácska!

De senki sem felelt.

Benyitott a hálószobájába, üres volt a szegényes vacka, keresztülszaladt a szobákon, de sehol sem volt az Estellácska. Szuroksötétség volt, de az elméjében világosság kezdett derengeni.

»Kutyamája, az az átkozott kölyök kijátszott a hatszáz forinttal.«

• Tolvaj, tolvaj! – bömbölte dühösen, ide-oda száguldva a szobákban, ahol nem kellett félnie, hogy megbotlik a fölösleges bútorokban.

Privodáról egyenest Zsolnára vitte Estellát Tarnóczy. (Behenczy Károly pedig meg sem állt a hatszáz forinttal Budapestig.)

A polgármester annyira megörült a fonnyadt komédiásnőnek, hogy maga emelte le a kocsiról.

• No, ez derék dolog, öcskös, hogy elhoztad, de még nem elég. Mert olyanforma ez, mint a régi kolostorok pecsétje, hogy két részre volt szedhető, az egyik része Lengeffy. Hát most már eredj Losoncra Lengeffyért. Addig én vigyázok az izére. hogy is mondjam csak, mert nem egészen merem kisasszonynak szólítani.
• Pedig bátran szólíthat – szólt Estella tréfás hahotával.
• Hm – morogta a polgármester -, hm – és még egyszer megnézte a »kisasszonyt«.

Tarnóczy nem akart időt veszteni, rögtön indult Losoncra; azalatt a polgármester hozzáfogott az Estella kiruházásához, hogy illő módon vihessék Nedecre. Szép májszín selyemruhát varratott neki, s minthogy soha életében nem látott divatképet, odavitt a női szabóhoz, Limpa Valeriushoz egy amerikai Kossuth-bankót, azon volt egy női kép, a legszebb asszony az ő fantáziájában és az egyetlen, akiért szenvedett. Két esztendeig ült érte Kufsteinban.

• Ilyent varrjon – rendelé s még a frígiai sapkát is megcsináltatta, hogy tökéletesen olyan legyen. Bizonyára vegyült egy kis hiúság is a polgármester úr cselekményébe, egyrészt meg­mutatni, hogy milyen nemes ízlése volna, ha ő akarná, másrészt hadd lássák az asszonyok, hogy milyen férj lett volna őbelőle.

Limpa mester megnézvén és megmérvén Estellát, nagyon kedvezőtlenül nyilatkozott a délelőtti sör mellett, mondván a polgármesternek:

• Nehéz belőle valamit csinálni!

Míg a ruhát varrták, azalatt levél jött Tarnóczytól, hogy Lengeffyvel megalkudott. A jövő pénteken Zsolnára jön a »szenátorokkal« egyetemben úgyhogy szombaton megtörténhetik a »nagy eset«. U. i. »Az akasztófára való Lengeffy nagyon meghúzott az árra nézve s addig is az egész truppot traktálnom kell, de semmi, csak aztán foganatját lássuk.«

Erre a jó hírre mindjárt pennát fogott Blázy is, értesítvén gróf Pongrácz Istvánt, hogy minek­utána őméltósága túszul tekinti Trnowszky Apollóniát, ezen kijelentésének mindenki meg­hódol, s akarata szerint a jövő szombaton hazaviszik neki a beszterceiek Estellát, akit sikerült immár előkeríteniök.

István gróf éppen kártyázott (valószínűleg az istennel) a szoba szőnyegén guggolva, mikor a kapuőr felhozta a levelet, nem eresztvén be a levelet hozó lovast, mert Pamutkay szigorúan eltiltá idegen embernek a várba lépni.

A várúr feltörte a levelet, elolvasta, sokáig belebámult, aztán falhoz csapta a kártyákat és felkiáltott:

– Vesztettem. Fizetek.

Az őr ott állott, mint a cövek, várta a feleletet, de a gróf észre sem vette, fáradtan dőlt végig a díványon, üstöke izzadt, szemgolyói elborulva bebújni látszottak az üregeikbe, halántékán kidagadtak az erek vastagon, olyan volt az arca, mint egy mappa, csupa kék folyamokkal.

• Elmehetek? – kérdé félénken az őr.
• Állj! – rivallt rá Pongrácz. Megnézte figyelmesen és megdicsérte: – Jól tudsz állni, fiam, szép, egyenes tartásod van, hát csak állj.

Ezzel ő maga elhagyta a termet és a folyosón keresztül az Apolka lakosztályába lépett várat­lanul. Egy nagy asztalnál ült Apolka, éppen uzsonnánál a tizenkét apró hölgyével. Valóságos pendantja volt a híres úrvacsora képnek, csakhogy ez a Mária udvara volt. A szakállas apos­tolok helyén tizenkét sima pofácska tündökölt, tizenkét virágbimbó ült. Nevettek, viháncoltak, Apolka felgyűrvén smaragdszínű bársony köntöskéje ujját, nehogy bepiszkítsa, ujjaival a tejes tepsi kormát kapargatta, mivelhogy éppen abban fáradozott, hogy bajuszt pingáljon az udvar­hölgyeinek. Kész is volt már kettőnek s ez okozta a csattogó jókedvet, derültséget.

Galambok rebbennek úgy szét, ha a héja lecsap, ahogy rémült sikoltozással szétfutottak a gyermekek István gróf váratlan beléptére, csak Apolka sietett eléje nyájasan, kedvesen, ragyogó mosollyal, mint egy édes hajnal.

• Ah, ezek az én kicsikéim – szólt az ő természetes naivságával -, hogy óhajtották előbb a festett bajuszt és most hogy megijedtek egy igazi bajusztól.

István mogorván nézett maga elé, lesütött szemekkel, de Apolka fürkésző tekintete mégse vett észre semmi közvetlen veszélyt. Valami nyugodt határozottság látszott a vonásaiban; szinte olyan volt, mint egy normális ember.

• Apolka – szólt sajátos melankóliával -, egypár nap múlva eljönnek érted és elvisznek tőlem.
• Kik? – kérdé a leányka fojtott hangon.
• Gonosz emberek. Ő, az az ügyvéd, hiszen tudod. Hogy elvörösödtél, Apolka! De szép vagy most, mint egy piros szegfű. Vagy mások visznek el, mit tudom én. Jövő szombaton eljönnek érted és én odaadlak.

Olyan hangosan vert az Apolka szíve, hogy szinte hallani lehetett.

• Odaadlak, mert tudod, a hadi regula kívánja. Egyszóval, a hadi regula. A hadi regula nagy dolog.

Valami különös keménység ropogott ki a szavaiból. A kezeit hátratette egymáson keresztbe, a nyakát kinyújtotta, a mellét kidüllesztette, mint aki érzi, hogy bámulatra méltó nagy dolgot végez.

• Hát készülj! Szedd össze minden holmidat, rakd be az összes Pongrácz-ékszereket a ládádba. Minden a tied, kis »hadizsákmánykám«.

A leányka szemeiből kibuggyantak a könnyek, s midőn hozzálépett, a bolond ember odavonta szép fejét a mellére és érezte, amint átnedvesedik az inge a könnyektől, meglobban szemeiben az értelmi fény még egyszer, meglehet utoljára, valami delejes meleg futott keresztül az erein, s lázas, remegő hangon kérdé:

• Maradni akarsz, Apolka?

A leányka még csak mélyebben bújt a kosztros fejével (mert a gróf gépiesen szétbontotta szöszke hajfonatait) a testéhez, a kabátja két szárnyát a fejére vonván, onnan mondotta halkan, szégyenlősen:

• Sokszor fogom önt meglátogatni. Sokszor, sokszor. Minden héten egyszer. Jó lesz-e?

A Pongrácz István karjai, amelyek a hónyak körül fonódtak, letörve hulltak alá. Valami végzetes erő egyszerre rájuk ütött.

• Hát mégis el akarsz menni? – hörgé.

Újra bárgyún nézett maga elé, a lélek elröpült szemeiből, arcából, megfordult és kisompo- lyodott a szobából, mint egy megforrázott kutya.

Apolka utána kiáltott:

• No, hát ne haragudjon, István gróf, hiszen eljövök én kétszer is hetenkint. Kétszer meg maga jöhet hozzánk. Mindig együtt leszünk. Csak úgy fogom szeretni azután is.

Ment, ment a folyosón, mintha nem is hallotta volna, mellére csüggesztett fejjel, tétova lép­tekkel, dühösen kalimpálva kezeivel a levegőben.

Az őr még akkor is ott állt rendületlenül a szobájában.

• Mit vársz? – kérdé tőle.
• Az üzenetet, méltóságos uram.
• Milyen üzenetet?
• A lovasnak, aki a levelet hozta.
• Igaz, igaz. Küldd föl azt az embert.

A vén Rebernyik János lépett be (az a hajdú, aki egyszer a Vág mellett szedte föl Apolkát.)

• Mondd meg az uradnak, hogy amit Pongrácz István megmond, nem üres levegő. Meg­kapjátok szombaton a leányt.

Aztán fölvett az íróasztalról két szép művű pisztolyt és odaajándékozta Rebernyiknek:

• Nálam vagy huszonöt botot lehet kapni, vagy egyebet. Menj isten hírével, öreg!

Szinte megkönnyebbült, ahogy a Blázy embere távozott. Egész délután dúdorászott, még fütyült is. A várbeliek egyre mondogatták: »Valami víg dolog lehetett abban a levélben, amit az urunk kapott.« Senkinek se beszélt róla, még Pruzsinszky előtt is titkolta, pedig, ami már régen nem történt, azzal hívatta Pruzsinszkyt, hogy »ma egy kis víg napot csapunk, cimbora«. Ittak egész estig, a nagy ezüst billikomokból, az apród nem győzte hordani a bort a pincéből, István gróf, mint hajdan, széles kedvbe gurult, behívatta este a papot, Bakrát és Pamutkayt s mindnyájuknak kórusban kellett énekelniök:

Jó a bor reggel, jó a bor délben,

Jó a bor este, jó a bor mindig;

Hétfőn, kedden, csütörtökön,

Jó pénteken, jó szombaton,

És az egész vasárnapon.

Maga István gróf is dalolt és verte a taktust a dallamtalan, groteszk nótához. Bizony, még meg találja hozni az eszét ez a pompás nedű!

Egyszerre aztán, mintha valami húr pattant volna meg benne, a legjobb kedvéből sírni kezdett, megölelgette az embereit egyenként, összecsókolgatta s kiosztogatván közöttük az ezüst serlegeket emlékül, leszaladt az udvarba, onnan a várkertbe és leült a méhesbe az ott felállított köpűk közé, mintha maga is köpű lenne, s ott ült egész kivirradtig, merev szemekkel bámulva a holdat, a Göncölszekérnek fénylő, sziporkázó kerekeit.

Egy csöppet sem aludt s mégse volt álmos, sokat ivott s mégse volt részeg. Korán reggel elküldte Sztercsót Lapusnyára, hogy hívja el az odavaló asztalost, Matyej Görgyöt. Hozza el magával az összes szerszámait.

Jött Matyej György nyomban, még a reggelijét is otthagyta, szokva volt a főúr szeszélyeihez.

István gróf nyájasan fogadta, megkínálta tokaji borral, éppen azt ivott ő maga is. »Jó-e?« kérdé az asztalostól. »Jó lehet – felelte -, mert kicsivel adják.« Erre aztán földhöz vágta a kis szilvóriumos poharat István gróf és egy öblös ezüst serleget töltött meg, azt nyújtotta oda.

• Hát miért hívatott a méltóságos úr?
• Nem kicsi dolog az, Matyej György. Olyat még te nem is csináltál.
• Csináltam már én mindent a világon, még kalodát is.
• No hát csinálj nekem, Matyej György, egy diófa koporsót, másfél öl széleset, másfél öl magasat.

Matyej György elbámult, a szája nyitva maradt.

• Hiszen az olyan lenne, mint egy hombár, mint a Noé bárkája.
• Semmi közöd hozzá. Te jó mester vagy, hát megcsinálod. A diófa megvan hozzá, minden megvan hozzá. Addig el nem mozdulsz egy tapodtat sem, míg meg nem csinálod.

Matyej hozzálátott a munkához, szakadatlanul faragott, gyalult a kocsiszínben, senki sem bírta eltalálni, mire rontja azokat a pompás diófadeszkákat. A várúr hol-hol lement megnézni, mennyire haladt már, látszott, hogy érdekli, amit csináltat.

A többi idő alatt hallgatag volt, fel s alá járt a szobában, vagy kikönyökölt az ablakon s minden arra menőt felhívott a palotatermekbe s megajándékozta valamivel; a vásárosokat, ismeretlen utasokat, neki az mindegy volt. Szétosztogatta a fegyvereit, tőreit, kardjait, a kedves csecsebecséit. Pruzsinszky nem győzte szemrehányásokkal:

• Az isten szerelméért, István, mit csinálsz? Nem értem a dolgot.

Ravaszul mosolygott, de ebben a mosolyban volt valami titkolódzás, valami elrettentő utógondolat.

• Hej, sokat nem értesz te a világon, Pruzsinszky.

Utoljára is úgy segített a dolgon Pruzsinszky, hogy őröket állított fel egy-két puskalövésnyire a vártól, akik irgalmatlanul elkergessék a közeledőket.

A harmadik napon azok, akik benéztek a kocsiszín hasadékain, elborzadva kezdték suttogni, hogy egy óriási koporsó készül odabent, amelyikbe belefér az összes várnép. Már össze is van

állítva, most politúrozza Matyej György. Megfagy a vér az emberben, ha rátekint. No, gyerekek, már ez félig sem tréfa, ebből ez egyszer nem jó lesz.

A Pruzsinszky fülét jókor megütötte a koporsó híre, lement leselkedni, s amint meggyőződött a valóságról, egy mukkot se szólt többé, csak elsápadt, felment a szobájába, összecsomagolta a könyveit, ruháit, minden holmiját, aztán benyitott István grófhoz, azzal a jelentéssel, hogy a testvéröccse halt meg Lembergben, hát el kell utaznia azonnal.

• Jobb volna, ha üzennél neki.
• De hiszen meghalt.
• Nem tesz semmit – szólt kurtán a főúr és megint fölvette a rejtélyes, megdöbbentő mosoly­gását.

Pruzsinszky egy kis kölcsönt kért az útra, István kikeresett minden fiókot, kifordította minden zsebét és végre felajánlotta neki a pókot, ami most már az ötödik numerus kihúzásán dolgozik. Ezzel bizony lehet pénzt csinálni, kivált Lembergben (ott van a legjobb lutri), csak egy kis szerencse kell hozzá.

De Pruzsinszky nem fektetett a pókra valami különös súlyt, inkább arra kérte Pongráczot, adja oda neki a zafirokkal, rubintokkal kirakott menteláncot, amit a cseresznyefa-szekrényben látott egyszer, ami a híres Pongrácz Péteré volt.

• Hát jól van – szólt egy megvető kézlegyintéssel, mintha a naivsága miatt nézné le -, hát jól van, te csacsi, ha te azt többre becsülöd a póknál.

S odaadta neki a láncot, aztán megveregette a vállát és így szólt:

• Mikor jössz vissza?
• Egy pár nap múlva.

Hogy ím, Pruzsinszky odébb állt, nagy bolhát eresztett a többiek fejébe. Hm, a patkány menekül. A lengyelnek esze van és orra van. A lengyel megérzi a veszedelmet, mint béka az esőt. S az a koporsó, jaj, az a koporsó aligha van hiába megrendelve.

A következő éjjel elpárolgott Bakra, s a vár katonái, cselédei közül is kereket oldottak néhányan. Valami rejtélyes veszedelem lógott a levegőben. A környék összes kuvikjai odajártak éjjelenként a kastély előtti jegenyefákra; péntekre való éjjel, éjfélkor az anyatyúkok elkezdtek kukorékolni (minden jó lélek vessen ilyenkor magára keresztet), a Waterloo kanca ugyancsak azon az éjszakán egy gödröt kapart maga alatt az istállóban, első ballábával. Jaj, fusson innen, aki futhat!.

Pénteken reggelre azt parancsolta a várúr, hogy nyergeljék fel neki Waterloot, látogatásokat akar tenni a környéken. Mindenki csodálkozott. Már másfél éve nem mozdult otthonról. Sápadt volt, beteg volt, s úgy jött ki a beszédje tompán, fahangon, mintha egy pincéből szólana ki, mintha valaki más volna az ő földi hüvelyébe elbújtatva. Pamutkay, aki látta a gödröt, amit a Waterloo ásott, sírva intette, óvta: »Ne üljön fel, uram, arra a kancára, mert nem jó vége lesz, ne tegye, ne tegye.« De csak mégis felült, mintha nem is hallaná, amit körülötte beszélnek; intett Makovnyiknak, hogy kövesse a másik lovon, aztán sarkantyúba kapta a Waterloot s elszáguldott, mint a nyíl; a gyönyörű kanca negédesen hányta-vetette a hosszúkás fejét, szemkáprázón rakta a négy vékony lábát.

• Ezt se látjuk többet – sóhajtott utána Pamutkay. – Üres nyereggel jő haza a paripa, fogadni mernék rá. Úgy nyom, úgy fojtogat valami rossz előérzet.

Legelőbb Gbelára nyargalt Pongrácz István, ahol Forget őrnagy lakott, a hajdani csatajátékok­ból a kommenciós ellenfél. Az öreg őrnagy el nem bírta képzelni, miért jött. Honnan ez a nagy szerencse?

• Hát búcsúzni jöttem önhöz, őrnagy, ahogy illik egy gentlemanhoz, mikor messze útra indul, még egyszer kezet fog a régi fickókkal, szomszédokkal, akikkel együtt élt.
• Ej, ugyan van jó dolga, hogy utazik? És hová utazik?
• Sehova. Csak éppen hogy egy kicsit meghalok.
• Mikor lesz az még!
• Az holnap lesz.

Az őrnagy nevetett, belenézett az arcába és jól oldalba ütötte:

• Nem látszik meg magán a facies hippocratica. Nem szép, hogy így megijesztgeti a jó embereit, valami jobb tréfát is faraghatott volna a megpihent eszével azóta, ahogy látott. Ezer esztendeje, hogy nem beszéltünk együtt.
• No, vagy négyezerig ezután se igen beszélünk.

Ezzel választ se várva, megrázta Forget kezét melegen és újra felült lovára, hogy útba vegye Podzameket, ahol Starvich báró lakott az év ezen szakában; a nyár egy nagy részét Morva­országban szokta tölteni az osztrák birtokán.

Starvichtól éppen úgy búcsúzott, mint Forgettől, de e nagyfejű, hirtelenszőke emberke is csak az István gróf egyik új hóbortjának vette a látogatási ürügyet, s még ő panaszkodott, hogy ezt az életet már nem képes tovább kiállni ezzel a két különböző birtokával.

• Ha Morvaországban vagyok, ott Kossuth-kutyának neveznek, ha itt vagyok, »vörös német«-nek csúfolnak.

Starvichtól átlovagolt az Ordódyakhoz, Motesiczkyakhoz, ez utóbbiak megmarasztották ebéden, s ott olyan csendesen viselte magát, olyan összefüggésben beszélt, hogy ezt jegyezte meg róla Motesiczky Erzsébet, Vereczkey Pálné: »Ez az ember csak néha bolond«. Igaz, hogy vissza is vonta elváláskor, mert István itt is így szólott:

• Az isten áldjon meg benneteket. Azért jöttem, hogy még lássalak egyszer. Holnap már üt az én órám.

Babonás fantaszta Pamutkay uram, mert ló, lovas ép-egészségesen tértek haza estefelé. Itthon sürgöny várta: arról értesítik pesti rokonai, hogy a főrendiház bizottsága kiadta személyét a kopogtató törvénynek: minthogy nemsokára bíróság elé fog állani, küldenek neki egy kitűnő ügyvédet, aki már holnapután ott lesz Nedecen.

István gróf egykedvűen gyűrte össze a sürgönyt és legott megírta ceruzával a választ: »Van nekem kitűnőbb ügyvédem annál, aki már holnap itt lesz Nedecen.«

Átadta Pamutkaynak:

• Küldje el, ezredes, korán reggel a távirdára, hogy ne fáradjon a prókátor, akit rám akarnak sózni. Az ördög pörlekedjék a holta után.

Egész jó kedvvel ültek vacsorához. Pongrácz beszédes volt, tréfálgatott, politizált, mint ahogy minden közönséges eszű magyar ember teszi borközi állapotban a világ eleje óta. S voltak helyes, találó megjegyzései, például, hogy teljes paritás csak akkor lenne, ha »azok« is fel­akasztanának tizenhárom tábornokot a magukéból. Pamutkay, Kovács nem győztek csodál­kozni. Nem látszik ezen annyi elmezavar sem, mint a körömfeketéje. Isten különös csodát

mívelt vele, világosságot öntvén a közelgő homályba. Mondták is odakünn egymásnak: »Bizony, bizony, még ember lehet az urunkból.«

Bár lefeküdni küldé kíséretét, ő maga alkalmasint nem aludt, be sem hunyta szemeit azon éjjel. A kulcsárné, aki alatta lakott, legalább azt beszéli, hogy egész hajnalig hallotta a lépéseit.

Már hajnalban talpon volt, bezárkózott Matyejjal a kocsiszínbe és felszegezték a koporsóra a Pestről érkezett betűket. Sokáig kopogott kísértetiesen a kalapács. Rettenetes volt azt hallani. Oh, istenem, kinek a nevét verik rá!?

A roppant szepegés csak akkor lohadt le egy kicsit, mikor kijött Pongrácz István a színből egykedvűen, majdnem vidáman s elrendelé, hogy a Waterloot fel kell nyergelni. Adják rá a legszebb szerszámot a régiek közül, amik fenn vannak a fegyvertárban, gyöngyvarrottas kantárt, színezüst zablával, meggyszín bársonynyerget brokát takaróval.

Míg a paripát nyergelték künn az udvaron, ki okos szemeivel gyöngéden, engedelmesen néze­getett a gazdájára, felszólt Pongrácz István a kedélyesen pipázgató toronyőrhöz.

• Fújd meg a kürtödet: gyülekezzék a nép! Lesz még ma itt látni és hallani való.

Ahogy aztán kész volt a paripa, hozzáment, megsimogatta, saját kezeivel nemzetiszín pántlikát font a sörényébe, megcsókolta a lámpásos homlokát. »A viszontlátásig, pajtáskám!« s odaintette a vártán álló őröket, akiknek a puskája mindig meg van töltve:

• Lőjétek le! Egy, kettő, három!

Két lövés eldördült, a kanca felágaskodott, fájdalmas vihogást hallatva, aztán összeesett vonagló teste, s két patakban kezdett folydogálni piros vére, az a sokat érő nemes angol vér, betöltvén apránkint nagy darabon a kikövezett udvar mélyedéseit.

A lövések zajára rémülten futottak szét a várbeli fehérnépek, a szolgálók, az Apolka hölgyei bebújtak az ágyak alá, zugokba, kuckókba, csak Apolka maga mert előjönni hófehér reggeli ruhában, s még a nagy vértócsától sem ijedt meg, mely karmin-pirosból át kezdett változni granátszínbe, odalépett a grófhoz vakmerően, megfogta a kezét.

• Már megint mit csinál, IV. István! Ej, mit csinál. No, jöjjön fel hamar, jöjjön, úgy akarom.

Szelídség, édesség volt a hangjában most is, vadakat megfékező varázs, még a lábacskájával is toppantott, hogy úgy akarja, de István grófra nem hatott most, rárivallt majdnem durván:

• Menjen fel a szobájába, kisasszony, azonnal. Össze vannak-e már csomagolva a holmijai? Vezesd fel, Makovnyik!

Apolka elpityeredett erre a hangra, hisz azelőtt mindig csak gyöngéden szólt hozzá, először életében magázta most; szép piros ajkait összeszorította, érezte, hogy a hatalma elveszett az ember fölött, most először kezdett félni tőle, úgy elszorult a szíve, úgy megkábult a feje, hogy ha Makovnyik nem támogatja, útközben összeesik. Pedig inkább örülnie kellene. Hisz ma van a szabadulás napja. Várta és mégis fázott tőle. Pedig ugyancsak ragyogó pompában bukkant ki a naptenger a »Semiramis« mögül. Aranyból van a tányér, de mi lesz rajta szervírozva?

• Hozzátok elő most a koporsót! – parancsolá Nedec ura.

Négy kozák cipelte ki rudakon a Matyej művét; hátborzongató volt arra csak nézni is; félel­metes alkotmány, nagy, mint egy óriási szuszék, felül egy fekete kereszttel, az oldalán faragott koponyákkal, közbül ezüstös betűkkel kiverve ragyogott:

ITT ÜL ÓVÁRI ÉS SZENTMIKLÓSI

GR. PONGRÁCZ ISTVÁN

WATERLOO NEVŰ LOVÁN,

BÉKE PORAIKRA!

Monstrum egy gondolat. Az öreg Kovács elájult, mikor megpillantotta és elolvasta a feliratot. Csak Matyej dörzsölte a kezeit megelégedetten. Tetszett neki, hogy bámulják az alkotását.

– Emeljétek bele a lovat, ha majd végképp lefut a véréből.

A várúr arcán volt bizonyos kifejezetlen gyönyör, szinte szürcsölte lelkével az őt körülálló közönséges emberi lények meghökkenését. Átszellemült, valami magasztos pátosz dolgozott benne, egy jóleső, tüdőt tágító érzés, mint a költőben, mikor megfogamzott gondolatait formá­ba önti. Talán arra gondolt, hogy milyen legenda lesz ebből valamikor… az unokáiknak fogják mesélni az aggastyánok.

Mikor beemelték a szegény állatot, hat ember is alig bírta, alázatosan kérdé Sztercso Miklós, hogy rászegezhetik-e a fedelet?

• No persze, te marha! – szólt bosszúsan. – Hát még a lovas?.

Azzal megfordult, s kevély, katonás léptekkel sietett fel a szobáiba, magára vette a legszebb díszruháját, olivazöld dolmányát a mogyoró alakú aranygombokkal, sáfrányszín nadrágját ezüst paszománttal, sárga szattyáncsizmát aranysarkantyúval. Ujjára húzta a nagy családi pecsétgyűrűt, amit eddig az óraláncán viselt. Az órát kicsapta a zsebéből. Ki az ördög méricskélje ott az időt, ahova ő most megy – annyi van ott abból!.

Amint öltözködött, valami neszt hallott. Összerezzent. Ki jár itt? Csak nem a halál? »Ej, csak akkor jön az, mikorra én rendelem.« Bizony nem a halál volt, hanem az Apolka egyik leánykája, ki éppen ide menekült félelmében a lövés után és az István gróf közelgő lépteire a dívány mögé bújt. Ott kuksolt szegényke reszketve, dobogó szívvel, sápadtan. Látta, hogy öltözik, haját megfésüli, bajuszát kifeni, azután kinyitja átellenben a fekete szekrényt (»Patikának« nevezték a várbeliek), ahol mindenféle alakú üvegek álltak, mindenféle folyadékokkal megtöltve, abból kivesz egyet és kiissza. Uram, én teremtőm, ha most benézne a dívány alá.

De nem nézett be, hanem jó szerencse, elhagyta az öltözőszobát, átment a nagytermen, hálószobájába és becsöngette az apródját.

• Hídd ide Pamutkayt, Kovácsot, Apolkát, a kulcsárnét, Makovnyikot, a káplánt és a nőcselé­deket.

Csakhamar összejöttek valamennyien.

• Húzzátok az ágyamat egészen az ablakhoz, hogy lássam, mi történik odakünn.

Mindnyájan bámulták, ragyogó öltözékében még szinte csinos, daliás volt, összedúlt vonásain elszántság és dac ült, szemei csodálatos tiszta fényben ragyogtak, homloka égi nyugalmat lehelt.

• Csak nem akar a méltóságos úr lefeküdni?
• De igen. Meg fogok halni.
• Hiszen nem is beteg méltóságod.
• Azt én jobban tudom.

Az ágyat az ablakhoz húzták, Pongrácz belefeküdt, de előbb az agátköves kardját is felkötötte, csak a kalpagot helyezte maga mellé egy kis szekrényre.

– No így, most jó lesz. Húzd ide a székedet, Apolka, és meséld el, mit álmodtál az éjjel. Te pedig, kis apródom, mondd meg a toronyőrnek, jelezze, ha porfelhőt lát a Nedec felé vezető úton.

– Jelezte már.

– No, annál jobb.

– Kegyelmed pedig, Kovács uram, nézze meg, hogy megjött-e már a lapusnyai banda.

– Megjött.

– Rendelje őket ide a szomszéd szobába, hogy kéznél legyenek.

Kovács uram kiment, kocogtak a szegénynek a térdei ijedtében.

Pedig senki sem hitte, hogy beteg a gróf, mindenki szeszélynek tartotta. Egy új változata eszelősségeinek, hogy most halni készül. Hiszen éppen az a borzasztó, hogy mikor ilyen csendes őrültnek kitanulják a szokott hóbortjait, egészen újakat, frisseket csinál.

Hanem amint aztán látták, hogy elkezd az arca lassan-lassan átváltozni, ónszínűvé, szederjessé, azután olyanná, mint a föld, koronkint vonaglik a belső kíntól, egyszerre megszállt mindenkit a rémület, és Apolka elfakadt sírva.

– Ne sírj, kis hadizsákmánykám. Ne okoskodj. Nézz ki csak az ablakon! Látod-e, kik jönnek?

Maga is félkönyökére emelkedett s úgy nézte az érkező három kocsit. Az egyikben Estella ült Lengeffyvel, a másikon a szenátorok, a harmadikon Blázy és Tarnóczy. Egyenkint meg lehetett őket ösmerni.

– Ki kell nyitni a kaput előttük! – mondá síri hangon Pamutkayhoz.

Apolka semmit se látott, el voltak borulva a szemei könnyekkel, csak azt az egyet látta, hogy István gróf csakugyan rosszul van.

– Fáj valamije?

– Nagyon fáj – hörgé.

– Hamar, hamar orvosért! – kiáltá Apolka.

Nem felelt, csak a fejét rázta; ugyancsak azt tette, mikor a káplán hozzálépett:

– Feladjam a halotti szentséget?

– Nem szükséges, nincs semmi bűnöm. Amit én kívántam az istentől, abból ő nem teljesített semmit, amit ő kívánt tőlem, azt én mind teljesítettem.

Összerázkódott és arccal a párnákba feküdt, mialatt az egész teste rángatózott. Hosszabb idő múlva, mintha csillapodnék szenvedése, fölemelte fejét, szemei megnyíltak, de már hólyagosan, befelé fordulva a kék karikáikkal.

– Hadd szóljon a lapusnyai banda! – mondá.

A lapusnyai banda rázendítette halkan a Rákóczi-nótát, mire a fejével integetett, hogy igen szép; egy fél percig figyelmesen hallgatta, majd odainté Pamutkayt:

– Lóháton akarok lenni a másvilágon, Pamutkay, tegyenek egy koporsóba a lovamra. Tudom, hogy úgy egyenesen nem lehet, de nem tesz semmit, ha rézsút is. Megértette, ezredes?

Pamutkay intett a fejével, hogy megértette, a könnyek végigfolydogáltak a hosszú szakállán.

– Nagy gyerek maga, Pamutkay!

Teljesen az eszénél volt, mindent látott, mindenre figyelt. Homlokáról csurgott a verejték. Apolka törülgette a keszkenőjével.

– Te jó vagy, hadizsákmánykám – susogta szelíden.

És újra behunyta a szemeit. Percekig feküdt nyugodtan, csendesen, mintha semmije se fájna, mintha álmodnék. Azonban hirtelen felriadt s bizonyos mohósággal kiáltott a kulcsárné háta mögött álló nőcselédekre, béres asszonyokra:

– Gyertek ide, vénasszonyok s igazítsátok el kezemet, lábamat, ahogy lenniök kell. Ti már értitek ezt. Hamar, hamar, mert nem akarom, hogy holtom után babráljatok rajtam a piszkos kezeitekkel.

Azok odasiettek és gyöngéden tették össze kezeit a mellén; aminthogy aztán úgy is maradtak örökké.

Egyet se mozdult többé. A szemeit még kinyitotta egyszer, halkan, elhalón susogta:

– Tedd össze te is a kezeidet, Apolka, és imádkozz!

A zenét elhallgattatták künn, Apolka összetette kis kezeit és imádkozni kezdett: »Miatyánk, ki vagy a mennyekben…«

• Megfúlok – hörgé -, nyissátok ki az ablakot.

Az ablakot hirtelen föltépték. Szűzies napfény ömlött be akácfa-illattal, s velök egy alamuszi darázs osont be szemérmetlenül röpdösve az ágy fölött, rejtélyes, méla döngéssel.

Még egy fél mondat az imából, midőn egy mélyet sóhajtott a gróf, feje leesett, szemei fölfor­dultak. A sóhaj belevegyült az ima halk szavába és együtt összefonódva szálltak az égbe mind a hárman: az ima, a sóhaj és Pongrácz István lelke.

Pamutkay föléje hajolt, kezét a szívére tette. Az nem dobogott többé.

• Az utolsó várúr meghalt! – mondá tompán, ünnepélyesen.

A jelenlevők mélyen megilletődve térdepeltek az ágyhoz, a káplán imádkozott az áhítatos csöndben. Csak az Apolka fájdalma tört ki zavaró szavakban, míg a halott kezét egyre csókolgatta, őt magát életre hítta erőszakkal:

• Csakugyan meghaltál? Igazán nem élnél, apám helyett nekem aki apám voltál. Oh, nézz rám még egyszer! Szólj hozzám valamit! Lehetetlen az, hogy többé ne szólanál.

Hiába csoszogtak-kopogtak ezalatt künn idegenek, senki sem vetett reájok ügyet, senki sem kiáltott szabadot, pedig ugyancsak türelmetlenkedtek már, kivált Lengeffy uram. Végre is rácsábította a vele született kíváncsiság, kinyitá az ajtót csikorgás nélkül, nagy óvatosan, s látván, hogy bent sokan vannak, belépett méltóságteljesen, mint egy Bánk bán, kezén vezetve Estellát, nyomukban a szenátorok, Blázy és Tarnóczy.

Senki sem vette tekintetbe a bejövőket, amin felette megütközék Blázy, gyöngéden megérintve a Kovács uram vállát:

• Mi történik itt? Hol találjuk a méltóságos grófot?

Kovács gépiesen mutatott az ágyra.

• Ott fekszik.

– Csak nincs valami baja?

– Nincs. Meghalt.

Blázy az ajtónak tántorodott a meglepetéstől és olyan fehér lett, mint a fal. Tarnóczy azonban se nem látott, se nem hallott, szelesen rohant Apolkához, szenvedélyesen átölelte és meg akarta csókolni.

Az kifejtette magát a karjaiból, ránézett tiltón, de mégis gyengéden, bánatosan:

• Nem, nem most, Miloszláv. Ez a nap nem az örömé. Egy halottat csókoltam. Hátha sértené őt most mindjárt az élőtől kapott csók.

Csak Lengeffy nézte Nedec mozdulatlan urát közömbösen, ily szavakat ejtvén:

• Oh, mily rettentő a halál keze.

Mylordok, ladyk, im okuljatok,

E por tegnap még parancsolt.

Mylordok és ladyk nem lévén jelen, hogy okulhattak volna, csak Estella tette a következő észrevételt:

• Jó, jó, de mi lesz mármost énvelem?

_*

Pongrácz Istvánt eltemették, nem úgy, amint ő kívánta, híres fekete kancáján ülve – hanem csak gyalogosan és egyedül, ahogy a többi ősök feküsznek a csöndes varini sírboltban.

A temetésen, sőt már előbb is, azt sugdosták az emberek, hogy mérget ivott volna, hogy az egyik kisleányka látta is, de a család nem óhajtotta a boncolást. Nem okvetlenül szükséges mindent megérteni. »István különben is mindig érthetetlen marad.«

Bolond volt-e valóban, vagy csak játszotta néha a bolondot, azt magam sem óhajtottam teljesen eldönteni. Hadd maradjon ez is titoknak. Elfér a többi között.

Egyébiránt meglehetős hűséggel beszéltem el, amit róla hallottam. A mese folyása nem az én érdemem. Alig komponáltam valamit közé. Hanem hogy hozzá mertem nyúlni e szokatlan, groteszk tárgyhoz, az teljesen az én hibám. Tudom, hogy különös az, de szeretem a különöset.

És most már, midőn olvasóimtól búcsút veszek, még csak azon tépelődöm, nem felejtettem-e ki egyet-mást? Talán a Tarnóczy esküvőjéről kellene még szólanom valamit?

.Ej, hiszen benne volt akkor egész terjedelmében a »Vágvölgyi Lap«-ban. Még az Apolka öltözékét is leírták. Ha jól emlékszem, szürke útiruhát viselt, orgonavirágos szalmakalappal.

FÜGGELÉK

NYÍLT LEVÉL NAGY MIKLÓSHOZ,
A »VASÁRNAPI UJSÁG«
SZERKESZTŐJÉHEZ
1896

Kedves barátom!

Jókait a minap vacsorára híttam az »István«-ba. Azt mondja a nagy öreg úr:

– Elmegyek, legalább ott nem talál rám a Nagy Miklós.

– Dehogynem – feleltem. – Hiszen ha én olyan helyet tudnék a világon, ahol a Nagy Miklós nem talál meg, mikor kéziratot ígértem neki.

Látod, ilyen rossz híred van teneked. De még ez hagyján, most még mivel tetézed meg szerkesztői voltodnak rettenetességét.

Elkezded, mint hallom, kutatni, hogy a »Beszterce ostroma« című regényemből mi az igaz, mi a nem igaz. Exhumáltatod sírjából Pongrácz István grófot, a regényhősömet, s tanúkat állítasz fel (pajtásaiból, ösmerőseiből), akik elmondják, milyen volt, mit tett, megállapítsák karakterét, életfolyását, elmeséljék bolondságait, kalandjait.

Ej, ej, Miklós! Sohasem hittem volna, hogy te is hozzájárulj a világ felfordításához.

Azelőtt nem volt szabad hazudni se papnak, se mesterembernek, se újságírónak, se politikus­nak, senkinek sem, de a regényírónak szabad volt. (Igaz, hogy ezenkívül még a fiskális is tette, de már azt megszólták érte.)

Most aztán, mikor mindenki fel van szabadítva beszélni, amit neki tetszik, akár igaz, akár nem igaz, annak a kutatásába vágtál bele, hogy mi a nem igaz a »Beszterce ostromá«-ban. Hát mi akar ez lenni? Hát már nekünk, elbeszélő íróknak se szabad kigondolni egyet-mást? Még bizony rámondjátok egyszer például a »Szent Péter esernyőjé«-re, hogy »aljas koholmány«, mert a Wibra György ügyvéd neve egyetlen ügyvédi kamara lajstromában sem fordul elő – Glogova pedig nincs bent a helységek névtárában.

De mindegy. Jól tudom én, te ezt csak azért teszed, hogy üres idődben még a személyeimet is zaklathasd, hogy azoknak se legyen nyugodalmuk. Ösmerlek, Miklós! Ilyen vagy.

De ez egyszer szinte örülök rajta, mert a kritika részéről is, mely bár érdemen felül magasztalta »Beszterce ostromá«-t, hallatszott imitt-amott egy-egy észrevétel, hogy az vagy emez a rész, például a katonamenetelés Zsolnáig, – vagy István gróf leírt garázdálkodásai lehetők-e a XIX. század második felében, a mai jogállamban? Érdekes volna – mondák -, ha az író magyarázó jegyzeteket csinált volna a történetéhez némely részekről, miután a középkori mesét különös módon szőtte be egész napjainkba.

Hát, mondom, örülök puhatolódzásaidnak, sőt ha meg nem előztél volna, talán magam kértem volna vizsgálatot a szereplő személyzetem ellen.

_*

Egyetlen egy eleven emberrel beszéltem, akiről regényt írtak. A »Kaméliás hölgy« Armandjá- val, egy öreg kalandorral, aki a Gleichenberg melletti Bertholdstein nevű tündérvárában lakott mesés kincsei közt.

E meggörnyedt hátú, villogó fekete szemű öreg urat Seffert pasának hítták. Származására lengyel gróf volt, sokat tartózkodott itt Pesten is régibb időkben, fiatalkorát azonban Párisban töltötte s Gautier Margittal való viszonyát (a leányt persze nem így hítták) maga beszélte el ifj. Dumasnak.

Egy ízben kérdezősködtem tőle a világhírű regény fundamentuma felől.

Kedvetlenül rágicsálta nagy, tömött fehér bajuszát.

• Ah, hagyja, kérem. Dumas egészen tönkretette a témát. Sohasem bocsátom meg neki!

Hát bizonyosan én is tönkretettem a témát. De nem erről van most szó, hogy mi igaz, mi nem, s ha már kihallgatod erre nézve, kedves Miklós, a tanúkat, engedj előbb szót a vádlottnak. Hiszen magamtól is bevallok mindent töredelmesen.

Ami a »Beszterce ostromá«-ban igaz, az mind nem valószínű. Csak az a valószínű benne, amit én gondoltam bele, azaz, ami meg nem történt.

Igaz benne a leghihetetlenebb, az t. i., hogy Pongrácz István úgy élt, ahogy élt, hogy katona­kötelezettségre szorította a környékbeli parasztokat, akik azt a feles földekért uruknak szívesen teljesítették.

• Még talán hitték is, hogy tartoznak vele.

Hogy a vármegye mért nem szólt bele e játékba? Hát mért szólt volna bele? Kinek volt az ártalmas? (Persze Burkusországban nem volna ilyesmi lehetséges, – de nem is Burkusországban játszik az én regényem.)

Annyira nem bánta ezt a hatóság, hogy a budetini honvédség is Mayer parancsnoksága alatt a szokott éjenkénti hadgyakorlatait István gróf hadi népe ellen végezte. (Olcsóbb volt így az aerariumnak.) Forget őrnagy élő személy (a nevet se változtattam meg). E Forget egy szomszéd faluban élt, mint nyugalmazott császári kir. őrnagy, s István gróf fizetést adott neki, hogy a háborúiban (többnyire mint ellenfél) vezesse seregének egy részét.

Ami mármost a mesét illeti – abból teljesen igaz, hogy Pongrácz Zsolnán 600 forintért egy kötéltáncosnét vett, azt házához vitte, s midőn egy idő múlva onnan megszökött valami fiatal­emberrel és Besztercére menekült, István gróf utána ment, de a vasúton oly különös zagyva dolgokat beszélt egy szinte Besztercebányára utazó úrnak, mutatván a helyet a kupé ablakából, ahol a jövendő kor legnagyobb háborúja fog megvívatni, hogy az idegen utas, kivel egy vendéglőbe szálltak, figyelmeztette a vendéglőst a vele jött úrra, mint őrültre. »Jó lesz egy kicsit vigyázni rá.«

István gróffal most már furcsán kezdtek bánni a pincérek, amit ő is észrevett s valóságosan rabiátus lett. Erre a rendőrséghez fordultak, amely letartóztatta a grófot, mint őrültet. Csak nagy üggyel-bajjal bírta kiszabadítani másnap az ottani honvédparancsnok, gróf Pongrácz Károly, a mostani képviselő.

Ez volt a casus belli. Már ekkor megfenyegette a várost:

• A földdel teszem egyenlővé!

S hazaérvén, összegyűjté hadinépét, fölrakta ágyúit szekerekre és megindult a bányaváros elpusztítására, mely violenciát követett el személyén és a leányt is visszatartja.

A Böszörményi által szerkesztett »Magyar Ujság« egyik újdonsága emlékezik meg e menete­lésről, de hiszen sok élő tanú van erre. A hadak (több mint száz fegyveres) egész Zsolnáig értek, ahol is az »Urak Háza« nevű vendéglő előtt István grófnak több ismerőse sörözött, kiknek a kedvéért megállott és végigmulatott velök egy éjszakát. Ez urak, kik közt jelen volt a budetini m. kir. honvédparancsnok is, rávették a visszafordulásra.

Hogy mivel vették rá, azt nem tudom. Ezt már egészen nekem kellett kigondolni, s így szőttem bele az Apolka alakját, a Trnowszky testvérek villongását, Lengeffy színész truppját. A magas arisztokráciát is én ajándékoztam meg a Behenczy bárókkal. (Azóta egyébiránt közönségessé vált már a bárócsinálás.)

István gróf tényleg olyanformán halt meg, ahogy én leírtam; halála előtt búcsúlátogatásokat tett ösmerőseinél, a nevezett Forget őrnagynál is, elmondván, hogy nagy útra megy az őseihez. Aztán lefeküdt ágyába, maga mellé vevén karikás ostorát, mellyel a bejövő cselédeket onnan az ágyból regulázta nagy ügyességgel. Két, három napig feküdt így látszólag egészségesen; harmadnap oda hítta a várbeli vénasszonyokat s így szólt hozzájuk:

• Öltöztessetek fel, aztán igazítsátok el úgy a lábamat, kezemet, vén banyák, ahogy a halottak szoktak feküdni, ti már tudjátok, – mert nem szeretném, hogy holtom után babráljatok rajtam a piszkos kezeitekkel!

Megigazították, ahogy parancsolta, mire kiküldte őket, behunyta a szemeit és meghalt – mintha az is csak az ő kívánságára történt volna.

Abban a percben, mikor meghalt, a vár egyik legrégibb részében a boltozat leszakadt.

Szóval sok mindent tudtam még, amit fel nem használhattam: nem minden téglát raktam be az épületbe, amim volt; soknak, amit beraktam, lekalapácsoltam a végét, és sok újat a magam tégláiból tettem hozzá; – a malter persze mind az enyim.

Hogy mi az igaz, mi a nem igaz a könyvben, ezt most már magamnak is nehéz a malteren keresztül konstatálni, s te magad is olyan súlyos feladatra szabadítottad fel Pongrácz István ismerőseit, mint Hatvani professzor az ördögöket, mondván nekik:

• Válogassátok ki ebből az egy véka összekevert mákból és kölesből külön a kölest, külön a mákot.

Igaz barátod Mikszáth Kálmán.

.oOo.

BORSOSMENTA [Mentha piperita] Termesztett, évelő

A középkor nagyhírű gyógyszerének, a „Karmelita-szesz”-nek fontos kompo­nense volt e kissé elfelejtett gyógynövé­nyünk. Bár a híres svájci orvos, Paracel­sus által neki tulajdonított asszonyifjítás csak tévhit volt, újabban az idegrend­szerre gyakorolt jó hatása révén nyug­tató, szíverősítő teakeverékek alkotó­része. Mint érdekes, diszkrét illatú fű­

szert újra felfedezték. Citromra emlé­keztető, kellemes illatú levele saláták, szárnyas- és diétás ételek fűszereként használható. Áprilisban szabadágyba ves­sük a magját, és szeptemberben kiültet­hetjük a palántákat. Az idősebb bokro­kat tőosztással szaporíthatjuk, szeptem­berben. Formás bokra nagyobb szikla­kertben is jól mutat. Kiváló mézelő.

a fűszer­

es gyógynövényekről

Írta

Galambosi Bertalan

A színes felvételeket

Wenszky Béla

Készítette

Mezőgazdasági Kiadó

Budapest, 1983

Bevezető

A növényvilág egyik igen értékes csoport­ját alkotják a fűszer- és gyógynövények. Közöttük sokféle, eltérő életmódú, válto­zatos méretű és környezeti igényű fajt ta­lálunk. Vannak egy-, két- és több évesek, fás- és lágyszárúak, cserjék és fák is. Közös tulajdonságuk, hogy bizonyos részeiket be­tegségek gyógyítására, ételek, italok fűsze­rezésére, illetve illatosításra, illó olajok előállítására használják fel.

Gyakorlati elkülönítésük azonban elég ne­héz, mert ugyanaz a növény egyidejűleg gyógyításra is és fűszerezésre is alkalmas lehet. A kakukkfű virágos szára pl. régóta ismert köhögéscsillapító gyógyszerek alap­anyaga, ugyanakkor húsételek fűszereként is népszerű, illó olaját pedig kozmetikai készítményekhez használják.

Ezért a gyógy-, fűszer- és illó olajos növé­nyeket GYÓGYNÖVÉNY gyűjtőnévvel jelöl­jük.

Értéküket a bennük rejlő hatóanyagok ad­ják. hatóanyagoknak a növényekben igen kis mennyiségben található, de bioló­giailag aktív, különleges hatású — néha mérgező — anyagokat nevezzük. E vegyületek kémiailag változatosak, fő csoport­jaik a következők: alkaloidok, glikozidok, szaponinok, keserű- és cserzőanyagok, zsiradékok, zsíros- és illó olajok, vitami­nok, színanyagok, szénhidrátok, antibioti­kumok, szerves savak, ásványi anyagok stb.

Általában nem az egész növényt használják fel, hanem csak egyes meghatározott ré­szüket. A hatóanyagban leggazdagabb, szá­rított növényi rész neve: DROG, amelyet egyezményesen latin névvel illetnek. A leggyakrabban előforduló drogok latin neve a következő: gyökér—radix, gyök­törzs—rizóma, virágos, leveles hajtás— herba, levél—fólium, virág— flos, termés —fructus, mag—semen.

A növényekkel való gyógyítási hiedelmek, szokások, tapasztalatok a NÉPI GYÓGYÁ­SZAT ismeretkörébe tartoznak, amiket szakemberek kutatnak és értékelnek. Szá­mos, a népi gyógyászatban használt növénygyógyító hatását igazolta a modern gyógy­szerészet is.

A drogokat az egyes országok hivatalos GYÓGYSZERKÖNYVE/ben tüntetik fel. Az 1967-es kiadású VI. Magyar Gyógyszer­könyvben pl. 71 növényi eredetű drog sze­repel.

A fűszer- és gyógynövények házi kerti ter­mesztése nem jelent különösebb gondot. Szaporításuk és nevelésük megegyezik a zöldség- és dísznövényekével. A sokféle eredetű és igényű faj részletesebb isme­reteket igényel, ugyanakkor lehetőséget ad arra, hogy a kertben a legváltozatosab­ban helyezzük el őket. A fűszernövénye­ket a zöldségeskert kijelölt részében, a fű­szeres sarokban együtt is nevelhetjük. Ide ültessük a hagymaféléket, a petrezselymet, a tormát, a kaprot, az ánizst, az édeskö­ményt, a turbolyát, a tárkonyt, a rebar­barát.

A kert díszei is lehetnek a fűszer- és a gyógynövények. Többjüket megtaláljuk az egy- és kétnyári vagy évelő dísznövények, sőt a díszcserjék, díszfák között. Gondol­junk csak a levendula kék virágú félgömb­jére vagy a gyűszűvirágok méltóságteljes virágzatára. Hasonló díszítő értéke van több gyógynövényünknek, különösen a táj­ba illeszkedő, őshonos növényzettel díszítő kertekben juthatnak fontos szerephez. Több évelő csoportos ültetésével pedig középkori vagy reneszánsz kertek hangu­latát idézhetjük fel (ruta, izsóp, leven­dula).

Szólni kell arról is, hogy néhány gyógy­növény tövisei, tüskéi, a levelükben levő hatóanyagok miatt sérüléseket, az érzé­keny bőrűeken kiütéseket, viszketéseket okozhatnak, vagy kifejezetten mérgezők. A kertbe telepítés előtt tehát tanácsos ezeket a tulajdonságokat is figyelem be ven­

ni, és ajánlatos azokat a kert kevésbé láto- gatott zugaiba ültetni. Táblázatokban fog­laltuk össze a gyógynövények előnytelen tulajdonságait, valamint díszítő értéküket, környezeti igényüket és házi kerti fel hasz­nálásukat.

Elhelyezésükkor törekedjünk környezeti igényeik optimális kielégítésére (fény, víz, tápanyag). A gyógynövényekről elterjedt az a nem egészen helytálló vélemény, hogy a legrosszabb talajban is megélnek. Ez így nem helyes. Az igazság az, hogy a csaknem 200 faj között vannak a gyenge talajokhoz alkalmazkodott fajok — pl. a galagonya, szappangyökér —, de vannak kimondot­tan víz- és tápanyagigényes fajok is (bor­sosmenta, majoránna). Általában azt mond­hatjuk, hogy a gyógynövények többsége a zöldségnövények termesztésére alkal­mas, kellő tápanyagszintű és vízellátottsá- gú talajokon szépen fejlődik. Nagy ható­anyag-tartalmú, jóízű fűszernek, gyógy- teának való drogot csak erőteljesen fej­lődő, egészséges növényekről szedhetünk, ehhez pedig jó talaj és többszöri öntözés szükséges.

A legtöbb növény szaporítóanyagát kis utánjárással, ötletességgel beszerezhetjük. Az egy- és kétnyáriak magját a vetőmag­boltok árusítják, az évelők, cserjék és fák konténeres csemetéit a faiskolai árudák­ban vásárolhatjuk meg. Ritkább növények­hez hirdetés vagy növénycsere útján jut­hatunk hozzá.

A kertünkbe telepítendő vadon termő nö­vényekről csak biztos növényismeret bir­tokában gyűjtsünk magot vagy gyökeres sarjakat. A természetet kímélve ássuk ki a növényeket, mivel a vadon élő gyógy­növények némelyike ritka faj, természeti értékeink közé tartozik. Sikeres telepítés után a szépen fejlődő növényekről érde­mes magunknak vagy ismerőseinknek ma­got fogni. Egy-két kivétellel a magok 2—3 évig tartják meg csíraképességüket. Több­ségük kisméretű, ezért sekélyen, 1—2 cm mélyre vessük. A hidegtűrő, egyéves nö­

vények magját (mák, petrezselyem, kö­ményfélék, koriander) korán, márciusban; a melegigényesebb egynyáriakat április kö­zepe és május közepe között vessük el (bazsalikom, sáfrányos szeklice, majoránna stb.).

Általában az évelő gyógynövények palán­táit szabadágyi palántaneveléssel állíthat­juk elő. Az izsóp, a lestyán, a kakukkfű, a ruta, az orvosi zsálya magját tavasszal vagy nyár elején vessük, s folyamatos ön­tözés, gyomlálás mellett a 10—20 cm-es palántákat ősszel telepítsük végleges he­lyükre.

A terjedő tövü évelőket a legbiztonságo­sabban tőosztással, ősszel vagy kora ta­vasszal szaporíthatjuk (tárkony, citromfű, menta, ibolya, aprómeténg stb.).

A növények ápolása szükség szerinti ön­tözésből, a gyomok irtásából, és néhány fajnál a betegségekkel, kártevőkkel szem­beni védekezésből áll. A permetezéseket a növényvédelmi szakkönyvek útmutatá­sai szerint kell elvégezni, arra azonban itt is felhívjuk a figyelmet, hogy a fogyasztásra kerülő növényi részeken nem lehet nö- vényvédőszer-maradvány, tehát tartsuk meg az élelmezés-egészségügyi várakozási időt. Erre akkor is ügyeljünk, ha fűszer­növényeink közelében gyümölcsfa talál­ható.

Az ápoláshoz tartozik az évelők visszamet- szése is. Az elvirágzott vagy magot érlelt hajtásokat úgy vágjuk vissza, hogy ezzel a növény szép formájának alakulását is elő­segítsük. így alakítsuk a levendulát, a ka­kukkfüvet és az izsópot. A virágzás utáni metszéssel több növénynél ismételt, őszi virágzást is elősegítünk. Ősszel valameny- nyi növényről távolítsuk el az elszáradt hajtásokat, ágvégeket, és metszéssel ala­kítsuk a sövénynek, kerítésnek ültetett bokrokat, fákat is.

A nyári hónapokban a kertben nevelt, friss fűszerek kéznél vannak, télire gondos be­takarítással és szárítással tehetjük el. Ál­talános szabály, hogy a drogokat a ható­

anyag-tartalom maximumánál kell begyűj­teni. Ez általában a gyökereknél ősszel, a leveleknél a teljes kifejlettség állapotában, a virágoknál, a herbáknál a teljes virágzás­kor következik be.

Alapvető dolog, hogy pontosan ismerjük a begyűjtendő növényt. Tudnunk kell, hogy melyik növényi részt mikor és hogyan kell gyűjteni. Különösen a vadon termőknél fontos a mérgező növényekkel való té­vesztés, keveredés lehetőségének elkerü­lése. Ne gyűjtsük be a szennyezett, rovar­rágott növényeket. Kíméljük a növényál­lományt! Néhány fürt akácvirágért, hársért ne törjünk le egész ágakat, sőt a magvakat, a gyökeresedő sarjakat a gyógynövények fennmaradása céljából a gyűjtés helyén szórjuk szét.

A kertben megtermelt fűszerek és tea­alapanyag betakarítása könnyebb. Az ér­zékeny hatóanyagok és a szép küllem meg­őrzése végett különösen fontos a szak­szerű szárítás. Napfényen csak a gyökere­ket, terméseket és kérgeket szárítsuk, a leveleket, a herbákat, a virágokat kizáró­lag árnyékban. Erre szellős kamrák, pad­lások a legalkalmasabbak, ahol szárítóke­retre vagy papírra vékonyan kiterített nö­vényeink gyorsan elvesztik víztartalmu­kat.

A teának való vagy fűszerezésre szánt meg­szárított drogokat lemorzsolva, száraz, ár­nyékos helyen, jól záródó edényekben tá­roljuk, hogy illatukat, aromájukat meg­őrizzék a következő nyár friss fűszereinek megjelenéséig.

Néhány rozmaring- és zsályalevéltől új aro­mát kaphat a tyúkba való töltelék, egy-két friss lestyán- vagy mentalevél különlegessé változtathatja a nyári salátákat, és a bab­főzelék is különleges ízű lesz, ha a babér­levél mellett egy csipetnyi tárkony kerül bele.

Ne feledjük azonban, hogy a túlfűszerezett étel nem ízletes! A fűszereket módjával használjuk, úgy hogy gazdagítsák, kiemel­jék az ételek sajátos ízét, ne pedig elnyom­

ják. Erre a könyvben bemutatott nagyszá­mú fűszernövény bőséges választékot kí­nál.

Bármennyire hívei vagyunk is a gyógyteák használatának, betegség esetén először or­voshoz forduljunk, az okok ismeretében ő dönt a gyógyszeres kezelésről vagy a kúra alatt fogyasztandó gyógytea összeté­teléről. Ugyanakkor célszerű, hogy otthon mindig legyen kéznél néhány hasznos tea­alapanyag, pl. felfúvódás, gyomorrontás el­len borsos mentalevél; megfázás ellen iz­zasztó hatású bodzavirág; köhögéscsilla­pító kakukkfű vagy a közismert gyulladás­csökkentő kamillavirág. A gyógyteák az egészség védelmében előnyösen és termé­szetes módon egészítik ki a gyógyszerek hatását. Leggyakrabban étvágyjavító, emésztést serkentő, köhögéscsillapító, iz­zasztó, hashajtó célból fogyasztjuk őket, de sokukat üdítő italként is élvezik, pl. csipketea, mentatea stb.

A teákat úgy készítsük el, hogy értékes hatóanyagaik károsodás nélkül kioldódja­nak. Az illóolaj-tartalmú növényekből (menta, édesköménymag, kakukkfű) for­rázással készítsünk teát. Két deciliter víz­hez egy evőkanálnyi száraz drogot számít­sunk, s a zubogó vízzel leöntött teafüvet néhány percig takarjuk le, nehogy illata kárba vesszen. A hőérzékeny vitaminokat tartalmazó drogokból — mint pl. a csipke­bogyó — langyos vízzel 5—6 órás áztatás- sal készítsük el az aznapi fogyasztás rászánt mennyiséget. Főzni csak a kemény, fás da­rabokat tartalmazó teakeverékeket kell, de azokat is csak néhány percig.

Az elmondottak szerint elkészített teákat reggel és este fogyasszuk, ízlés szerint cu­korral, mézzel édesíthetjük, kivéve a gyo­mor-, epe- és májbántalmak gyógyítását, valamint a fogyókúrát szolgáló teákat.

Könyvünkben nem törekedhettünk teljes­ségre. A színes képek és a rövid kísérőszö­vegek célja a figyelemfelkeltés. Megadjuk a növény életformáját, termesztési és fel­használási célját.

Falusi kertekben gyakran találkozunk a szegfűszegre emlékeztető illatú fűszer­növénnyel. Indiából származik, de egyip­tomi sírokban is találtak virágából font koszorúkat. Föld feletti részei virágzás­kor 0,5—1% illó olajat tartalmaznak (Basilica herba), ez adja fűszerező érté­két. Igényes szakácsok pikáns ízű fűsze­re, de mindennapi ételeinket is változa­

tossá teheti. Illó olaját a konzerv-, likőr- és illatszeripar használja. Április végi helybevetéssel vagy palántaneveléssel szaporíthatjuk, a fagyosszentek után ül­tessük ki. Június végétől folyamatosan virágzik, a levágott, megszárított herbát csokorba kötve vagy morzsolva légmen­tesen tároljuk. Szegélynövényként, fol­tokba ültethetjük 20 x 20 cm-re.

BAZSALIKOM [Ocimum basilicum] Termesztett, egyéves

Szemét- és trágyadombok gyakori gyom­növénye. Virágai piszkosfehérek, a töl­csérek torka bíbor-ibolyás színezetű. Az ókortól napjainkig az egyik legmérge­zőbb növényként tartják számon. Shakespeare szerint Hamlet apját is ez­zel ölték meg. Levele(Hyoscyami folium) hivatalos gyógyszerkönyvi drog. Erősen mérgező, bódító hatású alkaloidokat tar­

talmaz (hiosciamin, atropin, szkopo- lamin). Magjával a népi gyógyászatban fájó fogat füstöltek. Gyógyászati alkalmazása — asztma, reuma ellen — napjainkban erősen visszaszorult. A kétéves növényt késő ősszel, 50 cm-es sortávolságra, seké­lyen kell vetni. Leveleit atőlevélrózsák- ról augusztusban egyszerre vagy folya­matosan vágjuk, és gondosan szárítsuk.

BELÉNDEK [Hyoscyamus niger]

Vadon termő és termesztett, egy- és kétéves

E rendkívül keserű ízű, szúrós levelű és virágzatú növény a Földközi-tenger környékéről a középkori bencés kolos­torkertekből terjedt el Európában. Drogja (Cardui benedicti herba) keserű­anyagot, nyál kát, cseranyagokat, illó olajat tartalmaz. A föld feletti részek knicintartalma átlagosan 0,2%. Keserű teakeverékek, tinktúrák, likőrök gya­

kori alkotórésze. A gyógyászatban ét­vágygerjesztőként, gyomorerősítőként, egyes emésztőrendszeri betegségek el­len használják. 30—80 cm magas, nem túl igényes növény. Március—áprilisban vetjük állandó helyre. Vllágossárga virá­ga júniusban nyílik. Az első virágok meg­jelenésekor — tehát júniusban — vág­ják először, leveles szárát.

BENEDEKFŰ [Cnicus benedictus] Termesztett, egyéves

A bécsi rozmaringnak is nevezett nö­vényt parasztkertekben együtt találjuk a bazsalikommal. Használatához népies hiedelmek kapcsolódtak. Mélius Juhász Péter 1578-ban Herbáriumában pl. ezt olvashatjuk: „Ha főzöd, ha iszod, fel­terjeszti benned a jámbor feleséged szerelmét”. Gyógyászati jelentősége ma csekély, fűszerként viszont annál fon­

tosabb. íze, illata a borsra emlékeztet, ezért diétás ételek ízesítésére, saláták, bab, káposztás ételek fűszerezésére ki­tűnően alkalmas. Herbája 0,3—2% illó olajat tartalmaz, az élelmiszeripar hasz­nálja fel. Magját március végén vessük végleges helyére, 25 cm sortávolságra. Június végétől kezd virágozni. El pergő magjaival önmagát újítja fel.

BORS FŰ [CSOMBORD] [Satureja hortensis]

Termesztett, egyéves

4

Illó olaját széleskörűen használják a gyó­gyászatban (fertőtlenítő, gyomorerősí­tő), az illatszeriparban (parfümök, fog­krémek) és az élelmiszeriparban (italok, cukorkák). Szára 30—90 cm magas, négyélű, lilás színű. Leveleiben 2—2,5% mentoltartalmú illó olaj található. Hib­rid növény, ezért csak vegetatív úton szaporítható. Szeptemberben kiszedett

fehér színű gyökerét 10 cm mély árokba fektessük, majd takarjuk és öntözzük be. Fény-, víz- és tápanyagigényes nö­vény, kerti csapok, medencék mellett érzi jól magát. Nyers vagy szárított le­vele saláták, húsételek érdekes ízhatá­sainak kialakítására alkalmas. A levelé­ből főzött tea felfúvódás ellen kiváló ha­tású, egyúttal élvezetes ital is.

BORSOSMENTA [Mentha piperita] Termesztett, évelő

A középkor nagyhírű gyógyszerének, a „Karmelita-szesz”-nek fontos kompo­nense volt e kissé elfelejtett gyógynövé­nyünk. Bár a híres svájci orvos, Paracel­sus által neki tulajdonított asszonyifjítás csak tévhit volt, újabban az idegrend­szerre gyakorolt jó hatása révén nyug­tató, szíverősítő teakeverékek alkotó­része. Mint érdekes, diszkrét illatú fű­

szert újra felfedezték. Citromra emlé­keztető, kellemes illatú levele saláták, szárnyas- és diétás ételek fűszereként használható. Áprilisban szabadágyba ves­sük a magját, és szeptemberben kiültet­hetjük a palántákat. Az idősebb bokro­kat tőosztással szaporíthatjuk, szeptem­berben. Formás bokra nagyobb szikla­kertben is jól mutat. Kiváló mézelő.

CITROMFŰ [Melissa officinalis] Z

Termesztett, évelő O

A török időkben Ázsiából került ha­zánkba. Szemétdombok, trágyarakások gyakori tüskés toktermésű gyomnövé­nye. Fehér, tölcséres virágai este nyíl­nak, kellemetlen szagúak. Levele és mag­ja erősen mérgező! Hatóanyaga a nad­ragulyáéhoz hasonló. A drog (Stramonii folium) mérgező alkaloidokat (hiosci- mint, atropint) tartalmaz. Háziszer­

ként tilos alkalmazni, régebben bódító- szerek, bájitalok készítésére használták. Népies nevei: dögfű, bikásfű. Rokon fa­ját, a trópusi indián maszlagot (Datura innoxia) nagyobb szkopolamintartalma miatt gyógyszeripari nyersanyagként ha­zánkban is termesztik. Mindkettőből görcsoldó és asztmatikus fájdalmakat csillapító gyógyszereket készítenek.

7

CSATTANÓ MASZLAG [Datura stramonium]
Vadon termő, egyéves

Május—júniusban fehér virágaival díszít, az őszi hónapokban legelőkön, domb­oldalakon vörös terméstömegével „iz­zik a galagonya”. A gyógyszerkönyvek­ben hivatalos drog a virágzó ágvég (Cra- taegi summitas), amely szaponinokat, flavonoi dókat, illó olajat és sok egyéb hatóanyagot tartalmaz. A szívműködés zavarait gyógyító, érelmeszesedést és

vérnyomást csökkentő teák, teakeveré­kek fontos komponense. Nyugtatóként és szíverősítőként felhasználják szeszes kivonatát. Belőle a teát csipkebogyó­val együtt készítsük el. Kiválóan megfe­lel nagyobb kertek, középületek, tanyák kerítésének, mivel áthatolhatatlanul tö­vises, dekoratív, több évszakban díszítő élősövény is alakítható belőle.

CSEREGALAGONYA [Crataegus oxyacantha]

Vadon termő, cserje

Rovarölő hatású virágzatáért ipari alap­anyagként termesztik. A virágokban ta­lálható hatóanyagainak (piretrin I. és II.) nagy előnye, hogy emberre, állatra nem mérgezőek, csak az ízeltlábúakra. Ezért a belőle készült rovarirtó szereket élel­miszer-raktárak, házta rtáso k, i stál lók fertőtlenítésére használhatják. A száraz virágok összpiretrin-tartalma 0,2—2,5%

lehet. Szaporíthatjuk ősszel vagy tavasz- szal, tőosztással. Magját áprilisban ves­sük el, a palántákat szeptember—októ­berben 40×30 cm tőtávolságra ültessük. Virágai már az első évben június elején megjelennek, ipari feldolgozás céljából a virágokat géppel takarítják be. Nyolc­tíz évig él, tetszetős sziklakerti évelő­ként is ültethetjük.

DALMÁT ROVARPORVIRÁG [Chrysanthemum cinerariaefolium]

Termesztett, évelő

k kaporral könnyen összetéveszthető, de attól ízében eltérő, 1—2 m magas gyógynövényt már az ókori Kínában, Egyiptomban is termesztették. Levelét főzelékek, saláták, mártások ízesítésére, termését likőrök, teasütemények fűsze­rezésére használják. Az azoricum válto­zatának húsos levélhüvelyéből Itáliában a „finocchio” nevű főzeléket készítik.

Termésének köhögéscsillapító, görcsol­dó, szélhajtó hatása különösen a csecse­mőgyógyászatban fontos természetes gyógyszer. Illó olaját az illatszer- és a likőripar használja, fő komponense az anetol. Kiskertekben márciusi magve­téssel szaporítjuk, hó nélküli teleken ta­karni kell, mert könnyen kifagyhat. Fagy­kár nélkül 3—4 évig megmarad.

ÉDESKÖMÉNY [Foeniculum vulgare]
Termesztett, több éves

10

Télen a lomb nélküli fákon feltűnőek a fagyöngy néha 1 m átmérőt is elérő zöld, gömb alakú bokrai. Félélősködő cserje, levele bőrnemű. Fehér, ragadós, bogyó­szerű álterméseiből madárfogó lépet is készítenek. A növény mérgező, levelei és vékony hajtásai adják a drogot (Visci stipites). A drog vérnyomáscsökkentő vegyületeket, viszkotoxint, szívre ható

fehérjéket tartalmaz. Vérnyomáscsök­kentő és szívműködést szabályozó tulaj­donságai miatt gyógyszeripari alapanyag­ként exportáljuk. Télen vagy tavasszal gyűjtsük a lombtalan gazdafákról. Gyó­gyászatiig az almafáról gyűjtött drog a legértékesebb. Nem tévesztendő össze a tölgyfákon élősködő lombhullató fakinnal, amelynek bogyója sárga.

FAGYÖNGY [Viscum album]

Vadon termő, évelő

Észak-A meri kából származó, hazánkban teljesen meghonosodott fa, a XVII. szá­zadtól kezdve az Alföld szikes és homo­kos talajainak fásítására ültették. Má­jus—júniusban virágzik, fehér, fürtös vi­rágzata a legértékesebb nektárt adja. A virágzatot édes íze miatt falusi gye­rekek csemegeként fogyasztották. Csak az el nem nyílott virágnak van illata és

gyógyászati értéke. Az üde, nyílásban szedett, lefosztott és fehéren megszárí­tott virág (Robiniae pseudoacaciae flos) flavonglikozidokat, kámfort, kevés illó olajat és aromás anyagokat tartalmaz. Kellemes íze miatt teakeverékek ízjaví­tójaként használják. Görcsoldó, köhö- géscsi I la pító és gyo m o rsav képződést gát­ló teák alkotórésze.

FEHÉR AKÁC [Robinia pseudoacacia]

Vadon termő és termesztett, fa

		1

Dél-Eurépában és Ázsiában honos. 50— 130 cm magas, virágai sárgák, termése becő. Magja csípős, kéntartalmú glikozi- dokat, zsíros és illő olajokat tartalmaz. Népszerű és kiváló étrendi hatású fű­szer, ízesített őrleményéből készül az étkezési mustárpép. Főleg húsételekhez fogyasztják, zsíros olaja a keleti népek­nél fontos népélelmezési cikk. A trópu­

sokon még ma is ízletes salátát készíte­nek fiatal leveleiből. Magjának őrlemé­nyét helyi izgató hatása miatt külsőleg tapaszok, borogatások céljára használták, ma az egész magot emésztési zavarok, felfúvódás, bőrkiütés esetén háziszer­ként szedik. Magját március elején 2 cm mélyre, 30 cm-es sortávolságra helybe vetjük. Termése augusztusban érik.

4 O FEHÉR MUSTÁR [Sinapis alba] I 0 Termesztett, egyéves

Ez a minden részében erősen keserű, fűszeres ízű és illatú növény a likőripar és a borászat fontos alapanyaga. Eurá­zsia legnagyobb részén megtalálható, meszes talajú, száraz lejtőkön, utak men­tén gyakori. 100—150 cm magas, jú­lius—augusztusban virágzik. Virágzó haj­tása (Absinthii herba) 0,2—1% kékes­zöld színű illó olajat, keserű- és cser­

anyagokat tartalmaz. A drog Európa leg­jelentősebb gyógyszerkönyveiben hiva­talos. Keserű epeteák, emésztést ser­kentő, étvágygerjesztő tinktúrák alko­tórésze, likőrök, vermutok, ürmösbo- rok ízt adó fűszernövénye. Házi ürmös- bor készítéséhez a teljes virágzásban le­vágott, megszárított, 20—80 cm hosszú hajtás vége két használjunk fel

FEHÉR ÜRÖM [Artemisia absinthium] Vadon termő, évelő

Népszerű gyógynövényünk erdőszéle­ken, bozótosokban gyakori, 10—25 cm átmérőjű, sárgásfehér színű virágzata iz­zasztó hatású glikozidokat, vitaminokat, cukrot, nyálkát, gyantát tartalmaz. A vi­rágból (Sambuci flos) megfázás, légúti betegségek esetén gyógyteát készítenek, amely enyhe idegnyugtató, vizelethajtó hatású is. A virágból kitűnő üdítő ital,

a fekete, érett bogyókból izzasztó ha­tású gyógy bor és hashajtó hatású gyógy- lekvár készíthető. A virágzatot száraz időben rövid kocsánnyal gyűjtsük, szel- lős padláson törésmentesen szárítsuk meg, a fürtös bogyókat pedig aggassuk föl. Gyors növekedésű, igénytelen nö­vény, ezért térhatárolóként is telepít­hetjük.

4 E” FEKETE BODZA [Sambucus nigra]

1 Vadon termő, cserje

Gyorsan növő, terebélyes kétlaki fa, tör­zsének puha fájából konyhai eszközöket, teknőt, fakanalat készítenek. Tavasszal még zárt rügyeit drogként gyűjtik. A rü­gyek barnás pikkelyekkel borítottak, balzsamos illatú gyantától ragadósak. Régen népszerű házlszer volt a nyárfa­rügyekből készített, balzsamos „pipom- pápom kenőcs”. „Az nyár bimbóit ha

mézben megfőzöd, homályos szemet gyógyít” — írja Mélius Juhász Péter, de zsírban, faggyúban kiolvasztva ezt a bal­zsamot hajra, aranyeres és égési sebekre, fagyott testrészekre is kenték. A drog (Populi gemma) illő olajat, gyantát, sza- ponint, szalicil-glikozidokat, savakat tar­talmaz. Teája nyálkaoldó és vizelethajtó hatású.

FEKETE NYÁR [Populus nigra] Vadon termő és termesztett, fa

* L W L XdM

Elő- és Közép-Ázsiából származó ősrégi kultúrnövény. Mint zöldség- és fűszer­növény világszerte elterjedt, gyógyító tulajdonságai is ismertek. Jellegzetes szagát kéntartalmú illó olajától kapja, amely igen erős fertőtlenítő hatású! An­ti bíotikus hatása miatta népi gyógyászat­ban egyes betegségek ellen gyógyszer­ként használták (meghűlés, torokgyul­

ladás, cérnagiliszta-kiűzés stb.). „Ha a fog-hagymát téjbe meg-főzik, és azt ad- gyák a gelesztás gyermekeknek, s akiket ezen férgek miatt az nehézség bánt… el-űzi azt.” (Lippai: Posoni kert.) Magas vérnyomás és érelmeszesedés megelő­zésére jó hatású. Késő ősszel vagy kora tavasszal leduggatott mellékhagymáival (gerezd) szaporítjuk.

FOKHAGYMA [Allium sativum]

Termesztett, kétéves

• fe’	i-
	1 1
	u’

A „paprikás” ételkülönlegességek jel­lemzője Közép-Amerikából származik, s hazánkba a XVI. században, török köz­vetítéssel került. Az érett, őrölt termés Illóolajat,festékanyagokat (karotin, kap- s/.antin, zeaxantin) és kapszaicint tartal­maz. A csípősségét ez utóbbi okozza. Régebben reuma elleni szerként hasz­nálták. Ma a belőle készített tinktúrát

hajszálértágító hatása miatt bedörzsö- lésre, bőrápolásra, hajszeszekben hasz­nálják. Rokon faja a gyakran cserepek­ben nevelt, 1—3 cm nagyságú piros ter­méseket érlelő „chili” vagy cayenne-i bors (Capsicum frutescens). Magját feb­ruárban cserépbe vessük el, áttűzdelés után májustól a fagyokig balkonládában, később a konyhában díszít.

FŰSZERPAPRIKA [Capsicum annuum var. longum] Termesztett, egyéves

A Balkán-félszigeten honos, 80—150 cm hosszú virágszárat fejlesztő növény le­vele a szívgyógyászatban nélkülözhetet­len hatóanyagokat tartalmaz. A drogban 0,4%-ban található kardenolid glikozi- dok (Lanatozid A, B, C stb.) növelik a beteg szív teljesítőképességét. Testvér­faját, a nyugat-európai piros gyűszűvirá­got (Digitális purpurea) régebben „víz­

kórság ”-nak nevezett szívelégtelenség ellen használták. Ma is kedvelt, dekora­tív dísznövényünk. Mindkettőt júniusi, szabadágyi magvetéssel szaporítjuk. Igen sekélyen, 0,5 cm mélyen vessük, kelés­kor öntözzük, árnyékoljuk. Október­ben telepítsük. Júniustól virágzanak. Négy-öt növény csoportosan kiültetve mutat szépen. A tápdús talajt kedvelik.

GYAPJAS GYŰSZŰVIRÁG [Digitális lanata]

Termesztett, kétéves

Száraz, köves lejtők jellemző növénye. Május végétől virágzik. Áltermése, a csipkebogyó szeptembertől érik, egyik leggazdagabb hazai C-vitamin-forrá- sunk. A csipkehús ezenkívül egyéb vi­taminokat, pektint, flavonokat, szerves savakat is tartalmaz. Tea, lekvár, gyógy- bor, szörp, üdítő ital készíthető belőle. Vese betegségek elleni gyógyteák alko­

tórésze, erősítőteaként és védőitalként is fogyasztják. Korallpiros, érett bogyóit dércsípés előtt gyűjtsük, s vékony ré­tegben kiterítve szárítsuk meg. Kivá­lóan alkalmas tanyák, szőlők bekeríté­sére sövénynek, de ívesen hajló, szép formájú bokrát szoliterként is ültethet­jük. A faiskolákban olcsón beszerezhető magoncokat ősszel telepítsük.

GYEPŰRÓZSA [VADRÓZSA] [Rosa canina]

Vadon termő, cserje

Kertek, temetők árnyékos sarkainak kedvelt dísznövénye, gyöktörzse, levele és virága révén erősen mérgező gyógy­növény is. Az erdőkben gyűjtött fiatal levelei szívre ható glikozidokat (konval- latoxin), szaponinokat, illó olajat tartal­maznak. A drog (Convallariae folium) gyógyszerkészítmények alapanyaga. A középkorban epilepszia, reuma ellen is

alkalmazták, ma inkább csak a szívgyó­gyászatban. Hatása a gyűszűvirágéhoz hasonló, ezért gyenge szívműködés, ko­szorúér-elégtelenség, érelmeszesedésel­len használják. A talajban vízszintesen kúszó rizómákkal szaporítható. Ősszel a fölszedett, 5—10 cm-es ri zó mad ara­bokat 4—5 cm mélyre, 15 cm sortávol­ságra fektessük le, majd takarjuk be.

GYÖNGYVIRÁG [Convallaria majális] Vadon termő, évelő

Ligetekben, elhagyott szőlőkben, de gyakran szántókon gyomként élő ked­velt gyümölcsű, tüskés cserje. Levele (Rubi fructicosi folium) 10% csersavat, flavonoidokat, C-vitamint, alma- és egyéb szerves savakat tartalmaz. Össze­húzó hatása miatt a vastagbél hurutos betegsége ellen teaként fogyasztják, de izzasztó és vizelethajtó hatása is van.

A cukorbaj elleni teakeveréknek is al­kotórésze. jelentős mennyiséget hasz­nálnak belőle a Planta tea készítésére, amely a kínaihoz hasonló élvezeti tea, annak gyermekekre vagy beteg felnőt­tekre gyakorolt izgató hatása nélkül. Levelét szamóca és málnalevéllel keve­rik, s ebből főznek teát, terméséből pe­dig szörp és lekvár készíthető.

HAMVAS SZEDER [Rubus caesius] Vadon termő, évelő

A zsírosolaj- és rostnyerés céljából ter­mesztett — néhol kivaduló — len mag­jának nem elhanyagolható a gyógyászati jelentősége sem. Az olajlen néhány faj­tájának magja 3—6% nyálkát, pektint, 30—40% zsíros olajat, fehérjét, enzime­ket tartalmaz. A zsíros olajban esszen­ciális zsírsavak találhatók. A gyógyítási gyakorlatban a lisztté őrölt magot és az

olaj ki prése lése után értékes anyagok­ban még gazdag len mag pogácsát használ­ják. A lenmag nyálkatartalmánál fogva ártalmatlan hashajtó. A lisztet reumás testrészekre, furunkulusok érlelésére, meleg borogatásként alkalmazzák. A len­olaj bőrtápláló hatása miatt bőrápoló ke­nőcsök, kozmetikumok alkotórésze. Égési sebek gyógyítására használják.

HÁZI LEN [Linum usitatissimum] Termesztett, egyéves

Az akáchoz hasonló levelű, egy-két mé­teres, lila virágú évelő az Alföld egyes részein, főként a Tiszántúlon vadon ta­lálható, bár egyre ritkábban. Édes ízű gyökere (cukorkóró) nyersen vagy med­vecukorrá feldolgozva kedvelt élvezeti és gyógynövény volt. Vastag gyökértör­zse 1—2 m hosszú, belőle 4—6 méterre megnövő ujjnyi vastag gyökértaracko­

kat fejleszt. Drogja a hámozott vagy kockára vágott száraz gyökér, a répa­cukornál 150-szer édesebb vegyületet, gíicirrizint tartalmaz. Különleges, édes íze miatt gyógyszerek, teakeverékek íz­javító kom ponense, de igen jó a köptető, köhögéscsillapító és hurutoldó hatása is. Besűrített mézes kivonatát az édesipar használja. Gyökérsarjakkal szaporítható.

IGAZI ÉDESGYÖKÉR [Glycyrrhiza glabra]

Vadon termő, évelő

Híres nemzeti italok, mint a bolgár „masztika”, a török „ráki”, ez ánizs- pálinkák fő ízesítője. Cukorkák, süte­mények, főzelékek, italok ízesítésére használják. Értékét bizonyítja, hogy az ókori keleten fizetési eszközként is sze­repelt. A 20—60 cm magas, fehér virágú növény termése a drog (Anisi vulgáris fructus), amely 2—3% iHó olajat tartal­

maz, jellegadó komponense az anetol, emésztést serkentő, bél- és epeműkö­dést javító hatása miatt a házi patikák kedvelt gyógyszere. A csecsemők fontos szélhajtó teája. Meleg- és tápanyagigé­nyes növény, március végén, 40 cm-es sortávolságra vessük. Termése augusz­tusban érik. A mag összetéveszthető a foltos bürök erősen mérgező magjával!

ILLATOS ÁNIZS [Pimpinella anisum]

Termesztett, egyéves

Erdők, cserjések egyik kora tavaszi nö­vénye. Illatos kék virágán kívül gyógy­növényként gyűjtik a levelét és a gyö­kerét is. Gyökerét kora tavasszal vagy késő ősszel gyűjtsük. Drogja (Violáé odoratae radix et rhizoma) keserűanya­gokat, szaponint, glikozidokat tartal­maz. A gyökér — szaponintartalma miatt trópusi eredetű, köptető hatású gyógy­

növények, pl. Ipecacuanha pótlására is alkalmas. A gyógyászatban köptető, nyál- kaoldó, izzasztó és vértisztító hatása miatt használják fel. A növény egyúttal kitűnő árnyéki gyeppótló évelő is. Az erdőből kiásott és áttelepített anyatö­vek legyökeresedő indákkal terjedve, illatos foltokat alkotnak a kert félreeső zugaiban.

ILLATOS IBOLYA [Viola odorata] Vadon termő, évelő

E kisázsiai növény kesernyés ízű hajtásai
a törökök hideg italának, a szorbetnek
kölcsönöznek sajátos aromát. Szerzete-
sek hozták hazánkba. Középkori kolos-

torok, várkertek hangulatos gyógy- és
dísznövénye volt. Néhány országban sül-
tek, hússaláták, burgonyás ételek ízesí-

tésére használják. A drog (Hyssopi her-

ba).0,3% iIló olajat, cser- és keserűanya-

gokat tartalmaz, főzetével régen légző­szervi betegségeket gyógyítottak. Illó olajának kitűnő gombaölő és izzadást gátló hatását ma testápolószerek gyár­tásánál hasznosítják. A növény száraz­ságtűrő, kiválóan alkalmas lejtők, kopá- rosok talajvédelmére. Őszi-tavaszi tő­osztással vagy márciusi hely bevetéssel szaporítjuk.

IZSÓP [Hyssopus officina!is]

Termesztett, évelő

Konyhakertek elmaradhatatlan fűszer­növénye. Nélküle elképzelhetetlen a ko­vászos uborka, a túrós lepény, a tökfőze­lék, de kitűnő ízesítője leveseknek, hál­ós gombaételeknek is. Zöld részei 0,8— 1,6%-ban, érett termései 2—4%-ban tar­talmaznak jellegzetes, nehéz aromájú illó olajat, amelynek fő alkotórésze a karvon. Az olajat elsősorban az élelmiszeripar

használja föl. Zöld részeit frissen és szá­rítva, érett termését egészben vagy őröl­ve használják. A terméséből főzött teát bélpangás esetén isszák. Pergő magjaival évekig fenntartja önmagát. Március ele­jén vessük helybe, 30 cm-es sortávolság­ra. A bimbózás előtt levágott, megszárí­tott és lemorzsolt leveleit konyhánkban egész évben felhasználhatjuk.

KAPOR [Anethum graveolens]

Termesztett, egyéves

Fényes bőrnemű levelei vese alakúak, főként bükkösök árnyékkedvelő növé­nye. A kertek árnyékosabb részeibe gyeppótlóként is ültethető. Rövid szár­tagon ülő, hússzínű virágai március—áp­rilisban nyílnak, az egész növény erős, csípős-aromás illatú. A rizómákkal együtt megszárított virágzó, leveles szár a drog (Asari rhizoma et herba). íze borsra em­

lékeztető, csípős, régen tubákok, tüsz- szentőporok alapanyaga volt. Asaron- tartalmú illó olaj, glikozid, cser- és nyál- kaanyagok találhatók benne. Erős ha­tású mérgező növény. A növényi kivo­nat felhasználásával a gyógyszeripar aszt­ma elleni cseppeket gyárt belőle. Tőosz­tással szaporítható, 20 cm-es tőtávolság­ra, üde, humuszos talajba ültessük.

KAPOTNYAK [Asarum europaeum] Vadon termő, évelő

A Föld közi-tenger vidékén vadon élő, 20—50 cm magas félcserje. Az ókori gö­rögöknél a vitézség jelképe volt, s a vi­rágot a harcba induló katonák ruhájára hímezték. Hajtása (Thymi vulgáris her- ba) 1—2,5% illó olajat, keserűanyagot, cseranyagot, flavonokat tartalmaz. Illó olaja, amelynek fő komponense a timol, fertőtlenítő és nyálkaoldó hatása miatt

köhögés, hörghurut elleni gyógyszerek fontos alapanyaga. Kámforos ízű és illatú levele kedvelt húsfűszer, a francia kony­ha nélkülözhetetlen kelléke. Melegked­velő, tápanyagigényes növény. A már­ciusi magvetésből nevelt palántákat má­jusban ültethetjük állandó helyükre. Sziklakertbe, szegélynek, rézsűk talaj­takaró növényeként is telepíthetjük.

KERTI KAKUKKFŰ [Thymus vulgáris] Termesztett, évelő

Másfél ezer éve ismert és használt kelet­mediterrán eredetű gyógynövény. Ma­gas vérnyomás és epebántalmak elleni teakeverékek egyik alkotója és egyes gyógyszerek alapanyaga (Rutascorbin, Rutosid). Drogja (Rutáé herba) sokféle hatóanyagot (flavonoidok, rutin alkaloi­dok) és 0,3—0,7%-ban kellemetlen sza­gú illó olajat tartalmaz. Június elején vi­

rágzó félcserje, sok helyen dísznövény­ként is ültetik, de vigyázat, érintése ér­zékeny bőrűeken hólyagosodást okoz­hat. Magját áprilisban szabadágyba ves­sük, 1—2 cm mélyre s a fejlett palántá­kat októberben telepítsük el. Szárazság­tűrő. Izsóppal, gyűszűvirággal együtt ül­tetve virágzáskor középkori várkertek hangulatát idézi.

KERTI RUTA [Ruta graveolens] Termesztett, évelő

Lándzsás levelei, hosszú tőkocsányon fejlődő tömött füzérvirágzata ösvények, utak jellegzetes kísérője. Egyike a leg­ismertebb népi gyógynövényeknek. Ösz- szezúzott friss leveleit külsőleg feké­lyek, égési és gennyes sebek borogatá­sára, forrázatát belsőleg tüdőbetegsé­gek, vérzések gyógyítására használták. A leveleit gyűjtik. Drogja nyalkát, C-

vitamint, cseranyagot, enzimeket, cuk­rokat tartalmaz. Baktériumölő és fertőt­lenítő hatását az aukubin vegyülettől kapja. Alkoholos kivonata szúnyogcsípés elleni jó bedörzsölőszer. Nyálkaoldó, köhögéscsillapító hatását gyógyteakeve- rékekben hasznosítják. Hasonló hatása miatt a széleslevelű útifű (Plantago ma­jor) is gyűjthető.

KESKENYLEVELŰ ÚTIFŰ [Pkntago lanceohta]

Vadon termő, évelő

Réteken, tölgyesekben találkozhatunk a 30—50 cm magas, rózsaszín virágú kis ezerjófűvel. Június—augusztusban virág­zik. A népi gyógyászatban nagyon megbe­csült, értékes gyógynövény volt („száz­aranyos fű”)- A drog (Centaurii herba) rendkívül keserű glikozidákat (eritro- centaurin, genciopikrin), gyantát, viaszt, nikotinsávat tartalmaz. A hazai és több

külföldi gyógyszerkönyvben hivatalos drog. Kitűnő gyomorjavító, a keserű tinktúrák állandó komponense (Tinctu- ra amara). Keserű italok, likőrök gyár­tásához nélkülözhetetlen. Az import ke­serűanyagok helyettesítésére kiválóan alkalmas. Rokon fajai, a keskeny levelű és a csinos ezerjófű is gyűjthetők, gyó­gyászati értékük azonos.

KIS EZERJÓ FŰ [Centaurium minus] Vadon termő, egy- és kétéves

Hegyvidéki lombos erdőink elegyfáját szép koronája, virágzatának kellemes illata miatt parkokba, utak mellé sor­fának ültetik. Virágzata a kamilláéhoz és a bodzához hasonló népszerű gyógy- tea. Meghűléskor, megfázáskor izzasztó hatású, köhögéscsillapító teát készíte­nek belőle. Sokan élvezeti, üdítő ital­ként is fogyasztják. A drog (Tiliae flores)

illő olajat, gyantát, flavonoidokat, nyál- kaanyagot tartalmaz. Június—júliusban virágzik. A virágot a murvalevelekkel együtt, ollóval vagy késsel vágjuk le, a gallyak letépése nélkül. Gyűjtéskor gon­doljunk a fák védelmére is! Orvosi célra csak a kis- és nagy levelű harsak virág­zata gyűjthető, ipari célra gyűjtik még az ezüsthárs virágát is.

KISLEVELŰ HÁRS [Tilia cordata]

Vadon termő és termesztett, fa

Temetőkertek közismert, szép gyep­pótló növénye, vadon gyertyános töl­gyesekben, bükkösökben fordul elő. Magyar szakemberek kutatási eredmé­nyeként az utóbbi három évtizedben jelentős gyógyszeripari növénnyé vált. Hajtása (Vincae minoris herba) vérnyo­máscsökkentő és agyértágító hatású al­kaloidokat tartalmaz (vincamin, Vincin).

Belőle készül a Devincan és a Vincamin gyógyszerkészítmény. Kék és fehér vi­rágaival, örökzöld lombjával díszítő, zárt levéltakarót képező tartós kiskerti nö­vény. Árnyékos, félárnyékos fekvést, üde, tápdús talajt igényel. Tőosztással szaporítjuk ősszel vagy tavasszal. Zárt állomány kialakításakor 30×30 cm-es tenyészterületre telepítsük.

KIS TÉLIZÖLD [Vinca minor]

Vadon termő és termesztett, évelő

Hegy- és dombvidéki erdőink e két fa­jának fiatal törzséről és ágairól gyűjtött kéreg az ókortól ismert gyógyászati anyag, A 15—20 cm hosszú, 2—3 mm széles, görbült kéreglemezek fanyar, összehúzó ízűek. A hazai és több kül­földi gyógyszerkönyvben hivatalosan szereplő összehúzó hatású drog (Quer- cus cortex) 20% cserzőanyagot, gallusz-

savat, kvercitet tartalmaz. Főzetét has­menés, gyomorvérzés esetén, fagyott testrészek külsőleges borogatására hasz­nálták. A szarvasmarhák hasmenésének gyógyításában őrleménye fontos gyógy­szer. A tölgyfák leveléből, kérgéből és a gubacsókból az ipar csersavat állít elő. Pörkölt makkjából főzött teát angol kó­ros és hasmenéses gyerekekkel itatták.

KOCSÁNYOS, KOCSÁNYTALAN TÖLGY [Quercus robur, Q. petrea]

Vadon termő és termesztett, fa

A Föld legkedveltebb háztartási és ipari fűszer növényeinek egyike, hazánkban vadon is megtalálható. Erősen fűszeres ízű magját, a köménymagot péksütemé­nyek, sajtok, húsételek, saláták, italok fűszerezésére használják. A belőle fő­zött tea kedvelt gyomorerősítő, szél­hajtó. Drogja (Carvi fructus) 3—7% iHó olajat tartalmaz, amelyet a konzerv-, a

gyógyszer- és a kozmetikai iparban hasz­nálnak fel. Az olaj jellegadó fő kompo­nense a d-karvon. Kora tavasszal vetik 30 cm sortávolságra. Az első évben tő­levél rózsát fejleszt, a második év máju­sában virágzik, termése júliusban érik. Másfél ezer hektáron folyik nagyüzemi termesztése. Újabban egyéves változa­tát is termesztik.

KONYHAKÖMÉNY [Carum carvi]

Termesztett, kétéves

A komló a sör fűszere és tartósítószere. Keserű savai (humulon, lupulon) adják a sör jellegzetes ízét, zamatát, illó olaja és gyantaanyagai a mikroszervezetek el­szaporodását gátolják meg. A ligeter­dőkben élő vadkomlót először 786-ban a németországi Szt. Denisi kolostorban termesztették. Ma az 5—10 m-re fel kú­szó, liánszerű, kétlaki növény nőivarú

egyedeit hatalmas támrendszer mellett, speciális gépekkel termesztik. A drog (Lupuli strobuli) a növény termős virág­zata, ún. „toboza”. Régi kenyér- és ital­fűszer, a népgyógyászatban nyugtató­ként használták. Kivonatából ma enyhe idegnyugtatókat készítenek, ezenkívül vesetisztító teakeverékek, haj- és bőr­ápoló kozmetikumok alkotórésze.

KOMLÓ [Humulus lupulus]

Vadon termő és termesztett, évelő

Egyiptomi sírkamrákból előkerült, ró­mai orvosok által is ajánlott régi fűszer­növény, ernyős virágai júniusban nyíl­nak. A 0,5—2% olajtartalmú ikerkaszat- terméseket széleskörűen használják sa­vanyúságok, húskészítmények, italok ízesítésére. A mexikói és a francia kony­ha közkedvelt fűszere. A termésekből lepárolt illó olajat az élelmiszeripar és

az illatszeripar dolgozza föl. Fő kompo­nense a linalool. Drogja (Coriandri fructus) emésztést javító teakeverékek alkotórész Március elején 40 cm-es sortávolságra, 1—2 cm mélyre vessük. Augusztusba^ ^a termések barnulása kezdetén a levágott növényeket kis ké­vékbe kötve, szellős helyen utóérleljük, majd lemorzsoljuk.

KORIANDÉR [Coriandrum sativum] Termesztett, egyéves

Legelőkön, erdőszéleken, elhagyott sző­lők mezsgyéin élő 1—2 m magas ág­tövises cserje. Virágai a lomblevelek ki­hajtása előtt, március—áprilisban nyíl­nak. Az ókor óta ismert és keresett gyógynövény. A kinyílt virágot és az érett termést gyűjtik. A virág glikozi- dokat, a termés cukrot, savakat, C-vita- mint, pektint tartalmaz. Hashajtó, vér­

tisztító és vizelethajtó teakeverékekben, újabban magas vérnyomás ellen is hasz­nálják. A csonthéjas termésből fogyasz­tó- és bélhurut elleni lekvárt, néhol pe­dig kökénypálinkát főznek. Levelével, virágtömegével és hamvaskék termésé­vel egyaránt díszítő értékű cserje. A ta­lajjal szemben igénytelen, áthatolhatat­lan sövényt ad.

KÖKÉNY [Prunus spinosa]

Vadon termő, cserje

Az elsősorban egynyári dísznövényként ismert és kedvelt növényt régóta ter­mesztik Európában gyógynövényként is. Virágzata flavonoidokat, karotínoidokat tartalmaz. Teakeverékekben gyomor- és bélbetegségek gyógyítására, sebek külső borogatására használták. Színanyagai éte­lek festésére szolgálnak. Sokfelé ter­mesztik, főleg narancssárga, telt virágú

fajtáit {Rádió, Ball). Magját március ele­jén vessük szabadföldbe, 40 cm-es sor­távolságra. Eléggé igénytelen, szárazság­tűrő növény. Júniustól virágzik, a fészek­ből kicsípett nyelves virágokat árnyékos helyen azonnal szárítsuk meg, és lég­mentes helyen tároljuk. Szedés után a növények 3 hét múlva ismét virágoz­nak.

KÖRÖMVIRÁG [Calendula officinalis] Termesztett, egyéves

Parlagok, árokpartok közismert nagy termetű gyomnövénye. Az első évben hatalmas lapu leveleket fejleszt, a máso­dik évben jelenik meg fészekvirágzata, amely horgas csúcsú pikkelyei miatt a falusi gyerekek kedvelt játéka volt. Gyö­kerét vizelet- és epehajtónak, külsőleg pedig bőrbetegségek, ekcémák, sömö- rök borogatószereként használták. Ösz-

szezúzott levelével égési sebeket boro­gattak. Drognyerésre csak az első éves növények gyökere alkalmas. Tavasszal vagy ősszel gyűjtik. A d rog (Bardanae ra- dix) nagy mennyiségű inulint, nyálkát, keserűanyagokat, illó olajat tartalmaz. Hajápoló szerek megbecsült alapanyaga, főzetét teakeverékekben izzasztónak, epe- és vesekőoldónak használják.

KÖZÖNSÉGES BOJTORJÁN [Arctium láppá]

Vadon termő, kétéves

Hegyvidéki legelők, alföldi homokbuc­kák változatos, szép formájú, 1—3 m-es örökzöld cserjéje. A középkori pestis­járványok idején ágait fertőtlenítés cél­jából Európa-szerte máglyákon égették. Érett termése 1—2% illó olajat, cukrot, gyantát tartalmaz. íze zamatos, kissé ke­sernyés, illata kellemes, a borovicska, a gin alapanyaga. Fűszerként vadas húsok­

hoz, grillételekhez, páclevekhez hasz­nálják. Illó olaja reumás bedörzsölősze­rek, fürdősók komponense. A fiatal nö­vényt eredeti termőhelyéről ne ássuk ki, az átültetést nehezen tűri, konténe­res csemetéi faiskolákban egyébként is kaphatók. Kétlaki növény, bogyói a ter- mős példányokon kétévenként, ősszel érnek.

KÖZÖNSÉGES BORÓKA [Juniperus communis]

Vadon termő, cserje

Júliustól nyár végéig réteken, legelőkön folyamatosan virágoznak a fehér, rózsa­szín és pirosas virágú cickafarkfűfajok, amelyek közül a fehér virágú közönsé­ges cickafarkfű a kamillához hasonlóan több ezer éve ismert és használt gyógy­növény. Drogként csak a fehér virágú növények levelét, virágát és hajtását gyűjtik (Millefolii herba). A virágban

0,1—0,5% illó olaj található, fő ható­anyaga a kamazulén, melytől az illó olaj sötétkék színűvé válik. A drogban ke­serűanyagok és flavonoidok is találha­tók. Gyulladáscsökkentő, vérzéscsilla­pító és fertőtlenítő hatása révén külső­leg égési sebekre, bőrbajokra, belsőleg tea formájában fog- és szájgyulladásra, gyomorfekély gyógyítására használják.

KÖZÖNSÉGES CICKAFARK [Achillea míllefolium]

Vadon termő, évelő

Hegyvidéki erdők szélén, legelőkön, bokros helyeken élő, sárga virágú gyógy­növényünk. Július—augusztus hónapok­ban virágzik, érett termései horgas sző­rökkel ragadnak a ruhába és az állatok szőrébe. A drog (Agrimoniae herba) vi­szonylag sok kovasavat, flavonokat, ke­serű- és cseranyagokat tartalmaz. Vizes kivonatai antibiotikus hatásúak. A népi

gyógyászatban régóta ismert és hasz­nált növény. Főzetét külsőleg kelések, gyulladások borogatására, belsőleg epe-, gyomor- és májbajok ellen itták. Nap­jainkban máj-, gyomor- és epeműködést serkentő teakeverékek alkotórésze. Teája jó ízű üdítő ital, énekeseknek, szónokoknak toroköblögetésre aján­lott.

KÖZÖNSÉGES PÁRLÓ FŰ [APRÓBOJTORJÁN] [Agrimoniaeupatoria]

Vadon termő, évelő

Konyhakertekben termesztett, de ned­ves réteken, kerítések mentén megta­lálható. Aromás, kellemesen csípős ízű, sokféle formában, nyersen reszelve, ece­tesen fogyasztjuk, por alakban vagy pép formában is forgalmazzák. A gyökér szi- nigrin gli közi dókat tartalmaz. Az ezek enzimes bomlásakor képződő allilmus- tárolaj (allil-izotiocianát) okozza a tor­

ma csípős ízét, szúrós, könnyfakasztó szagát. Erős hatása miatt a népgyógyá­szatban reuma ellen, vérkeringést ser­kentő, bőr izgató borogatásokra használ­ták. Étvágygerjesztő, gyomor javító ha­tása illóolaj-tartalmával függ össze, ki­vonata hajszeszek alkotórésze. Tavasz- szal, rügyes dugványokkal lehet szapo­rítani.

KÖZÖNSÉGES TORMA [Armoracia lapathifolia]

Termesztett és vadon termő, évelő

Nedves rétek, folyóparti ligetek 2—3 m magas árnyékkedvelő cserjéje. Zöldes­fehér virágai aprók, termése éretten ibolyásfekete, csonthéjas bogyó. Meg­szárított kérge hivatalos gyógyszer köny­vi drog, értékes gyógyszeripari nyers­anyag, epe- és máj betegségek, valamint elhízás elleni teakeverékek alkotórésze. Egyike a legjobb hashajtóknak. A drog

(Frangulae cortex) 6—9% antraglikozi- dot, keserű- és cseranyagokat, cukrot, enzimeket tartalmaz. Gyűjtéskor az egész növényt kímélni kell! A 2 cm vas­tag ágakról kora tavasszal márciusban, áprilisban fejtik le a kérget, amely fris­sén hánytató hatású, ezért csak egyéves tárolás vagy hőkezelés után főzhető be­lőle tea.

KUTYABENGE [Frangula alnus] Vadon termő, cserje

Két méterre megnövő, zellerre emlé­keztető illatú, régi fűszer- és gyógynö­vény. Értéke miatt Nagy Károly frank császár kötelezővé tette termesztését a középkori kolostorkertekben. Vizelet­hajtó teakeverékeknek (Species diure- ticae) ma is alkotórésze. Intenzíven aro­más fűszer, ezért a likőr- és konzerv­iparban használják. A „Maggi” fűszer­

keverék jellemző illatát a lestyántól kapja. A gyökér illóolaj-tartalma 0,5— 1% között változik. A nyirkos, mély fekvésű talajt szereti. A márciusi vetés­ből nevelt kis növényeket 60×40 cm-re ültessük szét. Gyökerét két év múlva októberben szedjük fel, mosás, darabo­lás, szárítás után jól záródó edényben tároljuk.

LESTYÁN [Levisticum officinale]

Termesztett, évelő

Franciaország déli, karsztos tartományai­ból származik. Két faja ismert: a valódi vagy francia (kép) és a hibrid vagy angol levendula. Szárított virága (Lavandulae flos) 0,5—1% illó olajat, cserzőanyago­kat tartalmaz. Az olaj fő komponense a linalilacetát. A virágot és illó olaját ideg nyugtató hatása miatt fürdőkben, nyugtató készítményekben használják.

A reneszánsz, barokk, rokokó korok leg­divatosabb illatszere volt. Melegigényes, szárazságtűrő, tipikus sziklakerti nö­vény. Liláskék virágzata június—július­ban karakterisztikus dísze kertjeinknek. A francia levendula magját november­ben vessük el szabadágyba, a kikelt pa­lántákat a következő év őszén ültessük végleges helyükre.

LEVENDULA [FRANCIA LEVENDULA] [Lavandula angustifolia]

Termesztett, évelő

Eurázsia mérsékelt égövi erdeinek, ned­ves rétjeinek 0,5—1,5 m magas növénye. Gyökere és gyökértörzse (Valerianae rhizóma et radix) egyike a legrégibb gyógyszereknek, de a modern gyógyá­szatnak is fontos alapanyaga. A drog illó olajat, valepotriátokat, szerves savakat tartalmaz, ez utóbbiak közül a bomlé- kony izovaleriánsavtól nyeri kellemet­

len szagát. Az idegrendszerre gyakorolt kedvező hatását nyugtató teakeverékek­ben, tinktúrákban, idegcsillapító gyógy­szerekben használják fel (Valeriána, Le- gatin). Az augusztusi vetésből nevelt pa­lántákat október elején 40×30 cm-re telepítjük, és a gyökereket a következő év őszén szedhetjük fel. A nyirkos, de laza talajt kedveli.

MACSKAGYÖKÉR [Valeriána officinalis] Vadon termő és termesztett, évelő

Fátyolszerű álernyovirágzatát a virágkö- tészek virágcsokrok lazítására használ­ják, telt virágú változatait dísznövény­ként termesztik. Homokdombokon, vas­úti töltések oldalában él, félgömb alakú hajtásrendszere június—júliusban tö­megesen látható. Gyökere vízzel össze­rázva tartós habot képez, ezért régen finom kelmék mosására használták. A

gyökér 2 m hosszú, 5—10 cm vastag is lehet, 20% szaponint tartalmaz, amely kitűnő köptető, nyálkaoldó hatású. A kozmetikai iparban szappanok, bo­rotválkozószerek, fogkrémek habzóké­pességének javítására használják. Ősszel kell gyűjteni, a kiásott gyökeret meg­hámozva, korongokra szeletelve szárít­ják meg.

MAGYAR SZAPPANGYÖKÉR [Gypsophyla paniculata] Vadon termő, évelő

A virágénekek „bimbós majoránná”-ja a magyar konyha régi, híres fűszere, de elterjedt az egész világon. A morzsolt növény különleges, egyedi ízű fűszere a legtöbb húsételnek. így hurka- és szár­nyastöltelékekhez, birkához, grillcsirké­hez kitűnően használható. A növény vi­rágzáskor 0,5—1,3% illó olajat tartal­maz, amelyet főként a húsipar haszno­

sít. Kiskertben, háztájiban termeszthe­tő. A fólia alatt nevelt 6—8 cm nagyságú palántákból 10—15 db-ot csokrosan, 40 x 20 cm-és tenyészterületre április végén ültessünk ki. Állandó helyére március végén vessük. Gyakori öntö­zést és gondos növényvédelmet kíván. Többször vágható, a megszárított nö­vényt morzsolás után portalanítsuk.

MAJORÁNNA [Majorana hortensis] Termesztett, egyéves

Elő-Ázsiából származik. Európa kertjei­ben több mint ötszáz éve megtalálható dísz- és gyógynövény. Sok színváltozata van. A fekete virágú növény a drog, amelyet emésztő- és légzőszervi beteg­ségek gyógyítására, valamint italok, élel­miszerek színezésére használnak. Virág­jában antocianin típusú színezőanyagok találhatók (altéin, malvidin). A kisker­

tekben a mályvák több évesek, drognak egyéves, nemesített fajtáját termesztik. Kora tavaszi helybevetéssel szaporíthat­juk. A virágokat száraz időben a har­mat fel száradása után szedjük. A szir­mokat elvirágzáskor kell kicsípni a vi­rágból, majd azonnal megszárítani. Dísz­növényként nagyobb virágágyakba, vagy falak, kerítések takarására ültetjük.

MÁLYVARÓZSA [Althaea rosea] Termesztett, egy- és kétéves

Egyik legősi bb kultúrnövényünk, az óko­ri orvosok első érzéstelenítője, altatója (somniferum — álomhozó). Több hasznú növény: fő terméke a mag, amit elsősor­ban étkezésre használnak. A máktok fontos gyógyszeripari alapanyag, ugyan­akkor veszedelmes kábítószer, az ópium forrása is. Kábái János magyar gyógysze­rész 1931-es szabadalma óta gyógyszer­

alapanyagként az érett, mag nélküli mák­tokot használják a mákalkaloidok elő­állítására. A máktok 0,4—1%-ban több mint 40-féle alkaloidot tartalmaz. Ezek a korszerű gyógyászat nélkülözhetetlen alapanyagai, pl. a morfin fájdalomcsilla­pító, a kodein köhögéscsillapító, a pa­paveri n görcsoldó hatású gyógyszerek fő hatóanyaga.

MÁK [Papaver somniferum] Termesztett, egyéves

Téglagyárak, töltések, megbolygatott agyagszakadékok („martok”) kora ta­vasszal tömegesen nyíló pionír növénye. Élénksárga fészekvirágzatai hosszú tő- kocsány végén ülnek, levelei 20—25 cm átmérőjűek, szíves-kerekded alakúak. A virágzat! drog (Farfarae flores) nyál­kát, színanyagokat, fitoszterineket és cseranyagokat, a ritkábban gyűjtött le­

véldrog (Farfarae folium) 17% vas-zöl- dítő csersavat és keserűglikozidákat tar­talmaz. A virágokat márciusban és áp­rilisban gyűjtik. Régóta használják lég­zőszervi megbetegedések ellen, külföl­dön mellteák állandó alkotórésze. A be­lőle főzött teát rekedtség, asztmatikus köhögés csillapítására fogyasztják, de gyomor- és bélfekély ellen is hatásos.

MARTILAPU [Tussílago farfara] Vadon termő, évelő

Dél-EuTopában áttelelő egyéves, ha­zánkban egynyáriként termesztett új gyógynövény. Régebben használták lép-, máj- és epe betegségek gyógyítására, de csak egy évizede került a gyógyszeripari alapanyagot adó termesztett növények közé. Az 1—2 m magasra is megnövő növény merev tőlevélrózsái fehéren márványozottak, erősen tüskések. Nagy

fészekvirágzatai is szúrósak. A termés 20—25% zsíros olajat, a termésfal flavo- noidokat tartalmaz. Napjainkban májbe­tegségek gyógyítására a belőlük készí­tett gyógyszereket használják fel. Már­ciusban 60 cm-es sortávolságra, 2—3 cm mélyre vessük helybe, majd 40 cm-re ritkítsuk. Ápoláskor tüskéire vigyáz­zunk!

MÁRIATÖVIS [Sylibum marianum]

Termesztett, egyéves

Szárazabb rétek, legelők lakója. Kelle­mes illata egyedenként változhat, csak­nem száz alfaját írták le. Egyik kiemel­kedő szakértőjük Lyka Károly művészet­történész volt. A herbában p-cimol- tartalmú illó olaj, szerpiIlin keserűanyag és fiavonok találhatók. Görcsoldó, köp­tető, fertőtlenítő hatása miatt légcső­hurut, szélbántalmak esetén tea formá­

jában használják. Aromás, kámforos íze miatt kellemes háztartási és italfűszer. Pikáns íze fűszerkeverékekben érvénye­sül leginkább, franciás vagy diétás éte­lek ízesítésére használják. 50 cm sor­távolságra, 0,5 cm mélyre vessük már­cius közepén, keléskor gondosan ön­tözzük, gyomláljuk. Májusi vágás után szeptemberben ismét virágzik.

MEZEI KAKUKKFŰ [Thymus serpyllum]

Vadon termő, évelő

Nyirkos réteken, töltéseken, árokpar­tokon májusban gyűjtik e virágtalan, spórás növény örvösen elágazó meddő­hajtásait. Régen tisztítószerként ónedé­nyek súrolására használták („kannamo­sófű”). 10% kovasavtartalma miatt a nö­vény érdes, merev tapintású, a réti szé­nába kerülve annak minőségét rontja. Drogja, amely számos ország, így ha­

zánk gyógyszer könyvében is szerepel (Equiseti herba) tartalmaz még szerves savakat, szaponint és keserűanyagokat. Régi népi gyógyászati szer vesebajok, reuma ellen. Főzete epe- és májbántal- mak elleni, vizelethajtó és vesetisztító teakeverékek alkotórésze. Gyűjtésekor vigyázzunk, nehogy más, értéktelen vagy mérgező zsurlófajjal összekeverjük!

MEZEI ZSURLÓ [Equisetum arvense]

Vadon termő, évelő

Kisázsiából, a Földközi-tenger vidéké­ről származó faj, illóolaj-nyerés céljából csak az ötvenes évek közepétől kezdték termeszteni. Virágzata 0,04—0,2% kel­lemes, ámbraillatú illó olajat tartalmaz, amelynek fő hatóanyaga linalilacetát. El­sősorban az illatszer- és háztartásvegy­ipar használja fel i I latosí tás ra. Italok fű­szerezésére is alkalmas. Márciusban

helybevetéssel szaporítjuk. Az első év­ben nagy, érdes tőleveleket hajt, a má­sodik év júliusában virágzik. Virágzata szinte ragad a mirigyszőrök által kivá­lasztott illó olajos váladéktól. Jó mézelő, szárazságtűrő, meleg- és fényigényes nö­vény. Intenzív illatú, hatalmas virágtö­mege szélesebb körű díszkerti felhasz­nálását indokolná.

MUSKOTÁLYZSÁLYA [Salvia sclarea]

Termesztett, kétéves

Hazánk bükköseiben, erdei vágásokban gyakori, 1,5 m magas, szennyeslila virá­gú, bogyótermésű növény. Egyike a leg­mérgezőbb gyógynövényeknek! Levele, termése és gyökere alkaloidokat tartal­maz. A drog (Belladonnae folium, radix) legfontosabb hatóanyaga az atropin, amely a pupilla tartós tágulását idézi elő, s így nagy szerepe van a szemészeti gya­

korlatban. A növény nedve a XVI. szá­zadban az olasz szépasszonyok kedvelt szépítőszere volt („bella donna”). A foszforsav észter tartalmú növényvédő szerek okozta mérgezések leghatéko­nyabb ellenszere. A drogból készített gyógyszerek ezenkívül izomgörcsoldók, külső elválasztású mirigyek működését szabályozók.

NADRAGULYA [Atropa belladonna]

Vadon termő, évelő

Ártéri erdők alj növényeként tömege­sen előforduló 1 m magas gyomnövény. Egész felülete gyantasavszeríí „csalán­méreggel” teli fullánkszőrökkel borí­tott, testhez érve égető, viszkető érzést okoz. A népi gyógyászatban helyi izgató hatása miatt köszvény, reuma ellen használták. Levelét, hajtását és gyöke­rét gyűjtik. A levéldrog (Urticae folium)

glikozidokat, cseranyagokat, szerves sa­vakat, klorofillt, vitaminokat tartalmaz. Gyógyító hatását aranyér elleni ülőfür­dőkben, hajápoló szerekben, samponok­ban, belsőleg pedig vizelethajtó, ízületi bántalmak elleni teakeverékekben hasz­nosítják. Nagy mennyiségű klorofillt ál­lítanak elő belőle a likőr-, édes- és üdí­tőital-ipar részére.

NAGY CSALÁN [Urtica dioica] Vadon termő, évelő

Az Észak-Európában honos, 1—2 m ma­gas növény nevét a monda szerint a gyó­gyító hatását hirdető angyaltól kapta (angelus — angyal). Levele, termése, de főleg a gyökere (Angelicae radix et rhi- zóma) illó olajat, aromás és keserűanya­gokat tartalmaz. Különleges illata, ke­sernyés íze révén likőrök, gyomorkese­rűk fontos ízanyaga. Fiatal leveleit Grön-

landon, Izlandon főzelékként fogyaszt­ják. Emésztést segítő, étvágyjavító, szél- hajtó teák része. Illó olaját a likőr-, illat­szer- és cukoripar használja. A mély fek­vésű, nyirkos helyeket kedveli, magját novemberben vessük el. Érdekes for­májú, nagy térigényű növény, 70×50 cm-re palántázzuk. Szedésekor kesz­tyűt viseljünk.

ORVOSI ANGYALGYÖKÉR, ANGELIKA [Angelica archangelica]

Termesztett, kétéves

Ausztráliából származó, néhány évtizede termesztett gyógyszeripari növény. 1,5 m magas hajtásai hármas bogas elágazá­sinak, virágai sötét lilák, termése éretten narancssárga bogyó. Herbája 0,8—1,5%- ban szteroid vegyületeket tartalmaz (szolaszodin, szolamargin), amelyekből szív-, ideg- és reumatikus betegségek, valamint hormonzavarok gyógyítására

szolgáló gyógyszereket készítenek. Az állatgyógyászatban is felhasználják. Ha­zájában évelő, nálunk egyévesként ter­meszthető, melegigényes, hosszú te­nyészidejű növény. A februári magve­tésből, fólia alatt nevelt 15 cm-es lilás szárú palántákat április végén 70×40 cm-re ültessük ki. Júniustól a fagyokig virágzik.

ORVOSI CSUCSOR [Solanum laciniatum] Termesztett, egyéves

Árterek, patakmenti zsombékosok egy­re ritkuló növénye. Görög nevét csilla­píthatatlan éhségérzetet kiváltó hatásá­ról kapta (acorus — telhetetlen). Talaj­ban kúszó rizómái kesernyésen fűszeres ízűek, évszázadok óta étvágyjavítóként, gyomorerősítőként használatosak, tink- túrák, cukrozott darabkák formájában. Jellegzetes illata, enyhén kesernyés, csí­

pős, fanyar íze miatt világszerte az édes­kesernyés italok zamatkombinációihoz használják. A drog (Calami rhizóma) 3— 5% illó olaját, keményítőt, nyálkát, ke­serű glikozidákat tartalmaz, gyakran há­mozott formában kerül a kereskedelem­be. Emésztési zavarok, vérszegénység esetén használják, az állattápszereknek is lényeges komponense.

ORVOSI KÁLMOS [Acorus calamus]

Vadon termő, évelő

Legelőkön, parlagokon található, min­den részében igen keserű, fehéren moly- hos, ajakos virágú gyógynövény. Jú­nius—júliusban virágzik, az egész nö­vény illata kellemes, megszárítva szag­talan. A teljes virágzás kezdetén gyűj­tött herba 0,3—1% marrubiin keserű­anyagot, 7% cseranyagot, illó olajat, gyantát, viaszt, nyálkát tartalmaz. Egyip­

tomiak óta használatos népi gyógyászati szer légzőszervi megbetegedések ese­tén. Teáját étvágytalanság, epe- és máj­panaszok esetén isszák. Mézzel ízesítve krónikus légcsőhurut esetén szedik. Ke­serű likőrök ízesítésére, gyógycukorkák gyártására is használják. Gyűjtésekor ne keverjük össze a fehér pemetefű (M. peregrinum) szürkén molyhos részeivel.

ORVOSI PEMETEFŰ [Marrubium vulgare] Vadon termő, évelő

Az ókortól kezdve sokféle betegség el­len használják. Teája görcsoldó, gyulla­dáscsökkentő, fertőtlenítő hatású. Kék színű illó olaja gyulladásgátló készítmé­nyekbe, bőrápoló kozmetikumok alko­tórésze. A drog (Flores chamomillae) illóolaj-tartalma 0,2—1% között válto­zik, kémiai összetétele fajtánként eltérő. Gyulladáscsökkentő hatóanyagok a ka-

mazulén és a bisabolol-oxid A, B, görcs­oldó a cisz-dicikloéter. Hazánkban va­don szikes területeken, főleg a Horto­bágy környékén fordul elő, ahol kézi kamillafésűkke! gyűjtik. Néhány éve nagy hozamú fajtákkal megkezdődött üzemi termesztése is. Házikertben a ma­got augusztusban vessük, az áttelelő növény önmagát évekig fenntartja.

ORVOSI SZÉKFŰ (KAMILLA) [Matrícaria chamomilla]

Vadon termő és termesztett, egyéves

Nyirkos, patak menti réteken honos, 100—160 cm magas, vadon termő gyógy­növény, de sokfelé termesztik is. Július­tól szeptemberig folyamatosan virágzik, virágai fehér-rózsaszínűek. A növény szárított gyökere és levele a drog (Al- thaeae radix et folium), ami nagy meny- nyiségű nyalkát, pektint tartalmaz. A gyökeret hámozva és kockára vágva

hozzák forgalomba. Ma is használatos légcsőhurut, köhögés elleni teakeveré­kekben. Kivonatából köptetőt, köhögés elleni szirupot és gyógycukorkát is ké­szítenek. A júliusi szabadágyi magvetés­ből nevelt palántákat ősszel ültessük 60×40 cm-re. A gyökértörzs rügyes da­rabjainak őszi telepítésével gyorsabban kapunk kifejlett növényeket.

ORVOSI ZILIZ [A Ithaea officinái is]

Vadon termő és termesztett, évelő

A mediterrán származású évelő félcser­je kedveli a déli fekvésű helyeket. Szá­rított levele (Salviae folium) hivatalos gyógyszerkönyvi drog. Keserű- és cser­anyagot, 1—2,5% illó olajat tartalmaz, amelynek fő komponense a tujon. For- rázatát fertőtlenítő és összehúzó hatása miatt gyulladásos testrészek külső öb­lögetésére használják. Érdekes illatú,

aromás ízű levele zsíros húsételek, kö­retek ízesítésére alkalmas. Tőosztással vagy magvetéssel szaporíthatjuk. Az áp­rilisi szabadágyi magvetésből nevelt pa­lántákat ősszel ültessük végleges he­lyükre. Júniusban virágzik. Ezüstös és illatos levelei elvirágzás után és télen is díszítő elemei a sziklakertnek. A hó által letört ágakat vágjuk vissza, újra sarjad.

ORVOSI ZSÁLYA [Salvia officinalis]

Termesztett, évelő

Erősen mérgező hagymagumós növény. Ősszel virágzik, lila virágai nedves hegyi réteken néhol nagy tömegben láthatók. Lándzsás levelei, s közöttük toktermése csak a következő tavaszon jelennek meg, magja júliusban érik. Hagymagumója és magja erősen mérgező colchicin alkaloi­dot tartalmaz, amely különösen gyerme­kekre veszélyes. ízületi bántalmak ellen

használták, de veszélyessége miatt gyó­gyászati jelentősége csökkent. A colchi­cin nek azonban sejtosztódást gátló, nö­vekedést szabályozó hatása révén fontos szerepe van a növénynemesítésben, mi­vel megállítja a sejt mag osztódást. Kol- chicinézéssel több új fajtát állítottak elő, pl. a Budakalászi 2 poliploid kamilla­fajtát.

ŐSZI KIKERICS [Colchicum autumnale]

Vadon termő, évelő

Mindenütt közönséges gyomnövény, áp­rilistól októberig virágzik. Néhol töme­gesen terem, ott kaszálni lehet. Nevét szív alakú, tarisznyához hasonló, sok- magvú becőkéjéről kapta. A drog (Bur- sae pastoris herba) káliumsót, kolint, acetilkolint, cseranyagot, flavonglikozi- dot tartalmaz. Teáját a népi gyógyászat­ban gyomor- és bélvérzés esetén itták.

Mélius Juhász Péter írja: „Asszonyem­ber vérét megáilotja, minden belső be­tegséget gyógyít”. Az első világháború után az anyarozs helyettesítésére is hasz­nálták, mivel a méhre összehúzó hatása van. Kivonata a IX. Szovjet Gyógyszer­könyvben hivatalos készítmény. Vérzés­csillapító teakeverékek egyik alkotó­része.

PÁSZTORTÁSKA [Capsella bursa-pastoris]

Vadon termő, egyéves

Általánosan használt zöldség- és fűszer­növényünk több külföldi gyógyszer­könyvben hivatalos gyógynövény. Gyö­kere apioltartalmú illó olajat, nyál kát, cukrot tartalmaz. Levelével együtt vi­zelethajtó, hólyaghurut elleni teákban használják, jellegzetes illata, fanyar íze miatt likőrök ízkiegészítője. Zsírosolaj- és illóolaj-tartalmú magját az élelmi­

szer- és a likőripar hasznosítja. Levelé­vel ételeket ízesítenek, fodros levelű változatával szendvicseket, hidegtálakat díszítenek. A téli, vitaminszegény idő­ben nagy jelentőségű a fogyasztása. Ősz­szel a gyökerek egy részét ne szedjük ki a földből, a meghagyott lomb fagyos időben is szedhető, hóesés előtt fóliával takarjuk be.

PETREZSELYEM [Petroselinum hortense]

Termesztett, kétéves

Régebben a kék búzavirággal és a szarka­lábbal együtt a búzatáblák közönséges gyomnövénye volt. A kinyílt virágok

szirmát gyűjtik, és gyorsan, összetapa­dás nélkül szárítják meg. Száradás köz­ben lángvörös színe piszkoslilásra válto­zik. A drog (Papaveris rboeados flos) sok nyálkát, glikozidot, színanyagokat tartalmaz. Gyógyászatilag nem jelentős.

Forrázatát szem borogatásra, toroköblö­getésre használták, teáját köptetőként köhögéscsillapításra s enyhe idegnyug­tatóként isszák. Antociántartal mánál fogva gyógyteák színezésére, szörpök, cukorkák festésére használják. Telt vi­rágú díszkerti változata sűrűn vetve szép színfoltot ad az egynyári virágok között.

PIPACS [Papaver rhoeas] Vadon termő, egyéves

Kislányok kedvelt mezei játékszere, sár­ga virágtömegével egész réteket bebo­rít. Gyökere, tej nedve a népi gyógyá­szatban a görögök óta szeplők, májfol­tok, szem betegségek gyógyszere. „Az vénasszonyok, ha orcájokat a vizével mossák, az aggszínt, sömörgést elvészi” — írja Mélius Juhász Péter a Herbáriu­mában. A drog (Taraxaci radix, rhizoma.

folium) inulint, nyál kát, keserű- és cser” anyagot, szaponint, vitaminokat tartal­maz. Levelét és gyökerét együtt vagy külön gyűjtik. A megpörkölt gyökér egyúttal kávépótlónak is jó. Napjaink­ban étvágygerjesztő, emésztést javító teakeverékekben, keserű tinktúrákban használják, de vizelethajtóként, máj-, va­lamint epebetegségek ellen is hatásos.

PONGYOLA PITYPANG [GYERMEKLÁNCFŰ] [Taraxacum officinale]

Vadon termő, évelő

A Marco Polo által is említett ősi kínai gyógynövény, a „nagy sárga gyökér”, a legkedveltebb hashajtó gyógyszerek egyike. Magas termetű, igen nagy leve­leket fejlesztő közép-ázsiai növény. Gyö­kere tannoid- és antrakinon-glikozido- kat, cukrot, gyantát, enzimeket tartal­maz. Készítenek belőle szirupot, tink- túrát, extraktumot vagy gyógybort. A

kelet-ázsiai Rheum undulatum faj vas­tag, friss levélnyelét zöldségként fo­gyasztják. Jóízű kompót, főzelék, továb­bá gyümölcsíz, bor és szörp készíthető belőle. Ősszel tőosztással szaporítható. Magját áprilisban szabadföldbe vessük, a sűrűn kelt palántákat tűzdeljük szét, és a következő év márciusában ültessük végleges helyükre.

REBARBARA [Rheum palmatum]

Termesztett, évelő

Régóta ismert, de értékes illő olajáért csak néhány évtizede termesztett nö­vény. A Föld közi-tenger mellékén ho­nos, telt virágú változatát termesztik. Virágaiban (Chamom illáé romanae flos) 0,2—0,3% barnássárga, erős illatú illó olaj, keserűanyag (kolin, api in) található. Régebben a népi gyógyászatban izzasztó­ként, fájdalomcsillapításra használták,

napjainkban illó olaja illatszerek, bőr­és hajápoló készítmények alkotórésze. Májustól augusztusig virágzik, ezért vi­rágágyakban tartós, fehér színfoltok ki­alakítására is alkalmas. Márciusban tő­osztással szaporítható. A palántákat 40×20 cm-re telepítsük. 4—5 éven­ként ültessük át más területre, hogy ne csenevészedjen el a növényállomány.

RÓMAI KAMILLA [Anthemis nobilis] Termesztett, évelő

századi felvidéki vándorkuruzslók által

Dél-európai országok sziklás tengerpart-
jain élő, 1—2 m magas bokor. A magyar
népdalok gyakran megénekelt növénye,
a szerelmesek hűségének, bánatának
szimbóluma. Levele 1—2%-ban csípős,
kámforra emlékeztető szagú illó olajat

tartalmaz, amelyet fertőtlenítő, bőriz-
gató hatása miatt fürdővizek, kölnivizek
illatosítására használnak. A XVII—XVIII.

ft*. «

árusított csodaszer, a „Magyar Királyné Vize” (Aqua Regina Hungáriáé) tulaj­donképpen alkoholos rozmaringkivonat volt. Vadas, zsíros húsételekhez fűszer­

nek is kiváló. Hazánkban könnyen ki­fagy, ezért zárt helyen teleltessük át, vagy a szabadban élő növényt takarjuk. Dugványozással szaporíthatjuk.

ROZMARING [Rosmarinus officinalis] Termesztett, örökzöld

Egyik legújabban termesztett gyógynö­vényünk. Minden része alkaloidokat tar­talmaz, szám szerint mintegy 65-félét. Kanadai kutatók megállapították, hogy alkaloidjainak tumorgátló és fehérvér- sejtszámot csökkentő hatása van. Ezt kö­vetően magyar szakemberek kidolgoz­ták termesztés-technológiáját és gyógy­szeripari feldolgozását. A belőle készí­

tett Vinblasztint és Vinkrisztint a daga­natos betegségek és a leukémia gyógyí­tásában eredményesen használják. Hazájában, Hátsó-lndiában évelő, Dél- Európában rózsaszín virágaiért cserepes dísznövényként is kedvelik, nálunk egy­évesként termeszthető. Magját február elején vessük cserépbe. A palántákat a májusi fagyok után ültethetjük ki.

RÓZSA METÉNG [Catharanthus roseus] Termesztett, egyéves

Termései zsíros olajban gazdagok, innen ered az „olajözön” elnevezés. Az olaj étkezési és gyógyászati célokra, pl. ér­elmeszesedés esetén használható. Falusi kertekben gyakori növény, megszárított szirmai kiválóan alkalmasak a valódi sáf­rány — a Crocus sativus bibéje — he­lyettesítésére, így kapta a „pórsáfrány” nevet. A szirmokban kétféle festék­

anyag, a szaflóvörös és a szaflósárga ta­lálható. E festékanyagok révén ma élel­miszerek, italok színezésére használják. Áprilisban 40 cm-es sortávolságra ves­sük. Júliustól folyamatosan virágzik. A szirmokat akkor csípjük ki a fészek­ből, amikor színük élénkvörös, majd ár­nyékban szárítsuk meg. Igénytelen, díszkertekben gyakori fűszernövény.

SÁFRÁN YOS SZEKL1CE [Carthamus tinctorius]

Termesztett, egyéves

A gyertyános tölgyesek, bükkösök alj­növényeként néhol nagy, fehér foltok­ban virágzó, örvös levelű növény kuma­ri nt, fitoncidokat, keserű- és cseranya­gokat tartalmaz. A régebben divatos ta­vaszi, vértisztító teakúrák egyik fontos gyógynövénye volt. Teáját vese-, máj- és epebántalmak ellen izzasztóként isz- szák. Drogja (Galii odoratae herba) kel­

lemes illatú, dohány, sajtok illatosítá- sára is használják. Vaníliához hasonló, enyhén kesernyés zamata miatt üdítők­höz, csemegeborok, bólék, gyomorke­serűk fűszerezésére alkalmazzák. Külö­nösen a németek kedvelik a „Wald- meister”-ből készült, májusi bornak ne­vezett italt. Kertünk északi fekvésű, ár­nyas részeit tőosztással telepíthetjük be.

SZAGOS MÜGE [Galium odoratum] Vadon termő, évelő

Másfél méter magas, sárga színű füzér­virágzata homokos legelőkön, töltése­ken messziről szembetűnik („mezei gyertya”). A virágok szárított pártájá­ból főzött teát légzőszervi megbetege­dések ellen itták. A drog (Verbasci flos) cukrot, nyálkát, köptető és festőanya­gokat, szaponinokat tartalmaz. Teája nyálkaoldó hatású, orvosi zilizzel, ánizs-

zsal, édesgyökérrel együtt a köptetők fontos komponense. Virágai a hajnali órákban nyílnak, és délben már hervad­ni kezdenek, ezért délelőtt kell gyűjte­ni, majd a szirmokat a tűző napon gyor­san megszárítani. Szép termete miatt a díszkertbe is ültethetjük. Bársonyos levele, hetekig virágzó hajtása a zöld gyepben mutatós szoliter.

SZÖSZÖS ÖKÖRFARKKÓRÓ [Verbascum phiomoides]

Vadon termő, kétéves

Hegyvidékek füves, bokros helyein élő illatos növény. Erdélyben festőnövény volt, a gyapjút festették vele pirosra, rozsdabarnára. Herbája illó olajat, kese­rűanyagot, csersavat tartalmaz. Az olaj nagy timoltartalma miatt antiszepti- kus hatású. Napjaink újra felfedezett finom fűszernövénye. íze, zamata a ma­joránna és a kakukkfű keveréke, az olasz

és a görög konyha kedvenc fűszere. Kel­lemes ízt ad a babnak, a paradicsomos ételeknek, a főzelékeknek, mártások­nak és a töltelékeknek. Teáját az 1600-as években jó étvágygerjesztőnek tartot­ták: „Aki ételt utál, hitván gyomra va­gyon, meggyógyítja”. Egy kisebb tő óva­tos átültetésével vagy gyűjtött magvak­ból nevelt palántáról szaporítható.

SZUROKFÍ [Origanum vulgare] Vadon termő, évelő

Szántóföldjeink egyik szinte ki irt hatat­lan gyomnövénye. Földben kúszó méte­res tarackjai képezik a drogot (G ram in is rhizoma), amelyet egészben vagy felvág­va használnak. Szénhidráttartalma nagy, 50% körül van, ezenkívül szaponint, gli- kozidokat, savakat tartalmaz. A népi gyó­gyászatban reuma elleni és vizelethajtó teakeverékekben, vértisztító teákban

használták. Legcélszerűbb ásás vagy szántás alkalmával gyűjteni, ősszel vagy tavasszal. Az idegen anyagok kiváloga­tása után napon szárítsuk, a földet és hártyás pikkelyleveleit gyakori ütöge- téssel, dörzsöléssel távolítsuk el. Ne té­vesszük össze a jóval vastagabb rizómá- jú csillagpázsittal, amelyet drogként igen ritkán gyűjtenek.

TARACKBÚZA [Agropyron repens]

Vadon termő, évelő

Napjainknak ez a keresett fűszernövé­nye Ázsiában honos és a XVI. századtól ismert Európában. Különösen Erdélyben kedvelték a fejedelmek udvarában. Meg­szárított levelét levesek, mártások, sa­

vanyúságok, ecetek, általában savanyú ételek ízesítésére használják. Különleges zamatán kívül étrendi hatása is kiváló, étvágyjavító, segíti a gyomornedv-elvá-

lasztást. Zöld levele 0,5—2% illó olajat tartalmaz, amelynek karakterét az eszt- ragol adja meg. Illó olaját szintén fűsze­rezésre, valamint illatszerként is hasz­nálják. Terjedő tövű növény. Magról nem, csak tőosztással vagy meggyökere­sedett hajtásaival, tősarjakkal szaporít­hatjuk. Tápanyagdús, nedves helyeken fejlődik legjobban.

TÁRKONY [Artemisia dracunculus] Termesztett, évelő

Egyik legszebb, kora tavasszal nyíló gyógynövényünk. Nevét a görög mito­lógia férfi-szépségideáljáról, Adoniszról kapta. Közép-, Dél- és Kelet-Európábán honos, száraz, köves lejtőkön, homokos legelőkön fordul elő. Április—májusban virágzik. 30—40 cm magas hajtása szív- glikozidokat tartalmaz. A növény mér­gező, ipari feldolgozás céljából, szív­

működést serkentő gyógyszerek alap­anyagaként exportra gyűjtik. Több or­szágban és hazánk egyes körzeteiben már védett növény, termesztése meg­kezdődött. Aszmagtermése éretten könnyen széthullik, ezért teljes érés előtt gyűjtsük be. Magját júniusban ves­sük el. Lassan fejlődő növény, a vetés utáni 3—4. évben virágzik először.

TAVASZI HÉRICS [Adonis vernalis] Vadon termő, évelő

Erdők, száraz, bokros rétek kedves ta­vaszi virága. Gyógyászatilag egyenérté­kű vele a szártalan kankalin (P. vulgáris), amelynek világossárga virágai rövid ko- csányon egyesével ülnek. A két faj gyö­keres rizómája adja a drogot (Primuláé radix), amely kesernyés, karcoló ízű, 5—10% szaponlnt, cseranyagot tartal­maz. Régen sokféle betegség ellen hasz­

nálták, ma nyálkaoldó hatása miatt a felső légutak betegségeinek gyógyításá­ra, köhögéscsillapításra, kanalas vagy gyári készítményekben alkalmazzák (Co- derlt, Expectin). A XVI. század óta ked­velt dísznövény is. A tavaszi kankalint a szárazabb, a szártalan kankalint a nyir­kosabb oldalra ültessük. Mindkettőt őszi-tavaszi tőosztással szaporíthatjuk.

TAVASZI KANKALIN [Primula verls] Vadon termő, évelő

A parlagokon, legelőkön élő, 50—70 cm magas, fásodó szárú bokrocska legelői gyom. Hegyes, 1—3 cm hosszú tövisei a legelő állatokon súlyos szájgyulladást okozhatnak, csak a szamár képes lele­gelni. Júniustól szeptemberig virágzik, virágai rózsaszínűek. Csavarodott alakú gyökere 30—50 cm hosszú, rendkívül szívós állományú, s érdekes, nincs benne

bélrész. Egyik népies neve: „ekenyűg”. Gyökerét késő ősszel vagy tavasszal gyűjtik. A drog (Ononidis rádix) vizelet­hajtó régi népi gyógyszer. Glikozidokat, cseranyagot, cukrot, illó és zsíros ola­jokat tartalmaz. Bőrbajok, vese-, ízü­leti és reumás bántalmak ellen használ­ják, különféle vizelethajtó teakeverékek (Species diureticae) alkotórésze.

TÖVISES IGL.ICE [Ononis spinosa] Vadon termő, évelő

Virágai a fecskék tavaszi érkezésekor kezdenek nyílni, és az őszi költözéskor száradnak el. Akácosokban, árokparto­kon élő, árnyéktűrő, olykor tömegesen előforduló mérgező növény. Minden ré­szében alkaloidtartalmú sárga nedvet ta­lálunk. Tejnedvét a népi gyógyászatban tyúkszem, szemölcs irtására, máj-és epe­betegségek gyógyítására használták.

Gyökerét és hajtását, amelyek kelido- nint és egyéb társalkaloidokat, savakat, illó olajat tartalmaznak, külön-külön és együtt is gyűjtik. Máj- és epegörcsök elleni gyógyszereket készítenek belőle. Nem háziszer, kizárólag gyógyszer!pari alapanyag. Szárításkor a növény tüsz- szögésre ingerlő pora ellen szájunk elé kötött nedves kendővel védekezzünk.

VÉREHULLÓ FECSKEFŰ [Chelidonium május]

Vadon termő, évelő

Sövények mentén, akácosokban olykor tömegesen fehérük a turbolya virága. A magyar konyha egyik régi, elfelejtett fűszernövénye. Levesek, baromfi- és bá­ránysültek ízesítésére, tavaszi saláták készítésére használták. Gyógynövény­ként is ismerték, összetörve zúzódások- ra, véraláfutásokra tették borogatás­ként, vagy szülő asszonyoknak főztek

belőle levest. Herbája ánizsra emlékez­tető illó olajat, keserűanyagot, glikozi- dokat tartalmaz (édes petrezselyem). Az angol és francia konyha finom fűszer­keverékében (fines herbs) tárkonnyal, rozmaringgal, zellerrel, bazsalikommal együtt használják. Júliusban érő ikerka- szatterméseit gyűjtsük be, és ősszel ves­sük el.

ZAMATOS TURBOLYA [Anthriscus cerefolium] Vadon termő, egyéves

Néhány gyógy-és fűszernövény díszítőértéke, környezeti igénye és alkalmazási lehetőségei

OldaP szám

Név

Magasság cm

Díszítőérték

Fény- igé

Víz- ny

Alkalmazási lehetőségek

levele

virága

termése

habitusa

illata

fénykedvelő

félárnyéki

árnyéki

szárazságtűrő

közepes vízigényű

víz igé nyes

fűszeressarokba

egynyári virágágyba

évelöágyba

sziklakertbe

v c > c *a> > :O C >• <u a

szol iterként

sövénynek, kerítésnek

rézsűk beültetésére

árnyéki gyeppótló

vízpartra

2 a N

3 .Q •a 3 c □ -X 3 .0 o’ A

35 <3 3 Wí 3 35 ’> O 35 ~3 >

1

Bazsalikom

40-60

•

•

•

•

•

•

•

a

•i

4

Borsfű

20-40

•

•

•

o

•

0

•

5

Borsosmenta

40-80

•

•

•

Q

•

•

•

6

Citromfű

40-60

•

•

•

•

O

•

o

•

9

•

8

Cseregalagonya

200-500

•

•

G>

•

•

•

•

o

•

9

Dal mát rovarporvirág

30-60

•

0

•

•

0

•

•

15

Fekete bodza

300-500

•

•

O

•

•

•

0

G

•

•

•

19

Gyapjasgyűszűvirág

50-150

•

©

9

•

O

9

9

•

0

20

Gyepű rózsa

150-300

•

•

•

•

0

•

0

9

21

Gyöngyvirág

15-30

•

9

•

•

Ö

9

9

•

•

9

26

Illatos ibolya

10-20

•

•

•

Q

9

0

•

•

•

9

27

Izsóp

50-80

•

•

•

0

9

0

©

•

•

•

•

29

Kapotnyak

5-10

•

•

•

•

Ö

•

•

30

Kerti kakukkfű

20-40

•

•

•

•

•

•

Ö

•

•

•

31

Kerti ruta

50-100

•

•

•

©

•

O

•

o

©

•

35

Kis télizöld

10-15

•

•

•

•

•

•

0

•

•

•

40

Kökény

200-300

•

•

•

•

•

©

•

♦

•

41

Körömvirág

25-50

•

•

©

•

•

G

0

•

•

43

Közönséges boróka

100-300

©

•

•

•

o

0

•

0

©

48

Lestyán

100-200

•

•

•

•

©

•

•

•

•

o

•

49

Levendula

50-70

•

•

•

©

•

©

•

G

•

•

©

•

•

51

Magyar szappangyökér

40-90

•

©

•

•

•

•

•

©

52

Majoránna

30-40

•

•

•

a

•

©

•

53

Mályvarózsa

150-180

•

•

•

o

•

•

•

•

54

Mák

100-150

©

•

•

•

•

©

•

•

59

Muskotályzsálya

100-150

•

•

•

•

•

•

•

•

•

•

•

•

62

Orvosi angyalgyökér

100-200

•

•

•

•

o

•

•

0

0

64

Orvosi kálmos

50-100

•

•

•

&

©

•

67

Orvosi ziliz

80-120

•

•

•

o

•

•

•

68

Orvosi zsálya

50-70

©

•

•

•

•

•

•

•

•

•

•

69

Őszi kikerics

20-30

©

•

•

0

•

•

75

Római kamilla

20-40

•

•

•

o

•

0

©

76

Rozmaring

30-120

•

©

•

•

0

•

•

78

Sáfrányos szeklice

80-150

•

•

©

•

•

80

Szöszös ökörfarkkóró

60-200

•

0

•

0

•

0

•

•

81

Szurokfű

40-60

•

•

•

•

0

•

•

•

•

•

•

84

Tavaszi hérics

20-40

•

•

o

•

e

85

Tavaszi kankalin

10-30

•

•

•

o

•

©

©

©

MÉRGEZŐ HATÁSÚ ÉS BÖRÁRTALMAKAT OKOZÓ GYÓGYNÖVÉNYEK

Mérgező növények beléndek csattanó maszlag fagyöngy gyapjas gyűszűvirág gyöngyvirág kapotnyak nadragulya őszi kikerics tavaszi hérics vérebül ló fecskefű

Szúrós (tüskés, tövises) növények bencdekfű egybibés galagonya fehér akác kökény közönséges boróka máriatövis sáfrányos szeklice szeder tövises iglice