Sárgarigó (Oriolus oriolus)

Amikor a képünkön is látható hím felrepül, olyan benyomást kelt, mintha csak egy életre kelt mesebeli aranygolyó suhanna át a zöld lombok között. A tojó egésze más színű, felül olaj zöldes, farcsíkja és felső farkfedoi sárgásak, alul fehéresszürke, sötét, hosszanti csíkokkal. Hasonlóak a fiatalok is. Ezzel a szép madárral ritkás erdőkben, az alföldi nyárosokban és akácosokban, a folyóka t kísérő' ligeterdőkben, de városi parkokban, kertekben is találkozhatunk. Budapesten egyebek mellett költ a Hűvösvölgyben, a Gellérthegyen, a Margitszigeten és a Népligetben.

A sárgarigó legkésőbben érkező madaraink egyike, a hímek jól ismert, "huncut a bíró”-val visszaadható flótája csak május első napjaiban hangzik fel. Elsősorban nem a tavasszal még hűvösebb időjárás miatt jön haza később kelet-afrikai szálláshelyéről. Táplálékát a lombkoronában szerzi, ezért meg kell várnia a teljes kilombosodást. Rengeteg hernyót fogyaszt, köztük azokat a szőrös fajokat is, amelyektől más madarak, a cinegék, poszáták elfordulnak. Cserebogárjárás idején a bogarakat tizedeli, de nem kíméli a lombok közt talált szöcskéket és pókokat sem.
A hímek néhány nappal, akár egy héttel a tojók előtt érkeznek, revirt foglalnak, amikor pedig már párjuk van, közösen keresik az alkalmas helyet a fészek számára. A sárgarigó fészke egészen különleges építmény, ezt képünkön is megcsodálhatjuk. Egy villás ágra alulról fonják, szövik rá és a növényi szálakból, rostokból, pókhálóból, néha papírdarabkákból épült fészek kosárszerűen csüng az ágvilla alatt. A második világháború vége felé valaki egy a repülőgépekről leszórt sztaniolcsíkokból készült, ezüstösen csillogó sárgarigó fészket küldött be a Madártani Intézetbe. A pár mindig lombos fákon építkezik, a munkával az időjárástól függően 6-12 nap alatt készülnek el. A tojó néhány nappal később, általában május vége felé, lerakja fehér alapon ritkásan pettyezett tojásait. A fészekalj rendszerint 4 tojásból áll, a szülők felváltva kotlának, éjszaka valószínűleg a tojó ül. A fiókák 14- 16 nap alatt-kelnek ki és 14-17 napos korukban hagyják el a fészket. Ekkor még nagyon gyengén repülnek, a közeli ágakon ülve várják eleséggel érkező szüleiket. Később fokozatosan, ágról ágra ugrálva, röppenve távolodnak el a fészkes fától. Az öreg madarak addig etetik őket, amíg teljesen önál- lóakká nem válnak.
A sárgarigó kitűnően rejtőzködik az ágak között, ha éppen nem szól, alig lehet észrevenni. A koronában ügyesen mozog, nyílt területen hullámvonalban és viszonylag gyorsan repül. Kutatók 40- 46 km/órát mértek, de ha két rivális hím kergeti egymást az ágak között, repülési sebességük egyenes irányban elérheti a 60-70 km/órát is. Ha ragadozó bukkan fel a fészek közelében, esetleg a dolmányos varjú közelít, a két madár bátran nekitámad és hangos vészkiáltások közepette űzik el a környékről a betolakodót. Megtámadják a hozzájuk képest hatalmas, számukra egyébként veszélytelen egerészölyvet is. Addig csapdosnak feléje, követik és szidalmazzák, amíg az ölyv jobbnak látja, ha méltóságteljesen ugyan, de tovább köröz a levegőben.
Különösen meleg nyári napokon a sárgarigók szívesen fürdenek. Néha áfáról csapódnak a vízbe akár 8-15 alkalommal egymás után, máskor vízszintesen repülve a felszín felett mellüket és hasoldalukat mártják meg. A fürdést követően egy ágra szállva hosszasan rendezgetik tollazatukat. A nyár második felében a sárgarigók gyakran láthatók gyümölcsösökben, keresik az érő bodzabokrokat,majd augusztus végén, szeptember elején megindulnak az afrikai telelő területek felé.

Szótár – Tudástár