Hits: 1
1
Ifríkíjában (a mai Tunisz és Algéria) az -^Aglabidák, Perzsiában a —>Táhiridák, majd később uo. a helyi dinasztiák (^Szaffáridák, -^Számánidákf Az ~ tényleges politikai hatalma Irakra korlátozódott, különösen a 10. sz.-ban, amikor az iszlám világ nagy részében a síiták jutottak hatalomra. É-Afrikában, majd Egyiptomban és Szíriában a -^Fátimidák ragadták magukhoz a hatalmat, és az általuk al. Kairóban kalifának kiáltották ki magukat. Irakban és Perzsiában az iráni hegyi dailam néptörzsből való, szintén síita -^Buuaihidák jutottak hatalomra; 945-ben bevonultak Bagdadba, s ezzel az abbászida kalifák gyakorlatilag báb szerepre kényszerültek, mindössze morális és vallási befolyásuk maradt. 1055-ben a török szeldzsukok ugyan felmentették a kalifátus központi területeit a szektás vallási nyomás alól, de a tényleges politikai hatalmat ők sem kívánták visszaadni a kalifák kezébe. Mindössze a 12. sz.-ban sikerült néhány energikus és jó képességű kalifának (al- Muktafi és an-Nászir) kezébe vennie Irak és Ny- Perzsia irányítását, amikor az ún. Nagy Szel- dzsukok erejét lekötötték az egymás elleni harcok, s így hatalmuk meggyengült. Ez az újjászületés azonban csak rövid lélegzetűnek bizonyult, mert 1258-ban Dzsingisz kán unokájának, a mongol Hülegünek (Hulágu) a hadai elfoglalták egész Irakot, Bagdadot felégették, s az utolsó bagdadi kalifát, al-Musztaszimot megölték. Ezzel a mongolok véget vetettek a bagdadi kalifátusnak. Nem sokkal később azonban Baibarsz szultán, Egyiptom és Szíria mamlúk uralkodója szükségét érezvén hatalma törvényesítésének, egy Abbászidát Kairóba hívott, akit al-Musztanszir néven kalifának kiáltottak ki, s leszármazottai még két és fél évszázadon keresztül, egészen az oszmán-török hódításig viselték a minden hatalom nélküli kalifa címet, s egyetlen szerepük a katonaság által hatalomra juttatott mindenkori szultánok beiktatása volt. – Az abbászida kalifátus első három százada a korábbi (hellenisztikus és iráni) civilizációk hatásait magába olvasztó iszlám kultúra és civilizáció hatalmas virágzását hozta. Az irodalom, teológia, filozófia, természettud.-ok fénykorukat élték. Széles körű volt a gazdaság és a kereskedelem fejlődése, mindenekelőtt a régi letelepedett kultúrák térségeiben: Egyiptomban, Perzsiában és Irakban. A fejlődés a 10-11. sz. politikai zűrzavarai ellenére is folytatódott, s így joggal nevezik ezt a kort az iszlám fénykorának v. aranykorának, ill. egyesek az iszlám reneszánszának. A beáramló nem muszlim törökök gyorsan asszimilálódtak az iszlám kulturális hagyományokhoz, s csak a mongolok pusztításai vetettek véget az egységes iszlám politikai hatalom képzetének, az Abbászida Birodalomnak, (még -^iszlám, -^kalifa)
