Hits: 3
1
angyal-édesgyökér, erdei páfrány, ördög-oldalborda, szent János-gyökér. A páfrányokhoz (Polypodiacae) tartozó ezen fú tenyészik árnyas erdőkben, cser- és tölgyfák tönkéin, sziklákon, mohlepte falakon. Ung és Mármaros erdeiben legbővebben terem. Tőkéje fás, bütykös, gyökere vékony, görcsös; megtisztítva hasonlít az Isis nobilishez. Levele egyszer szárnyasán, mélyen hasogatott; szeletei hosszúkásak, finoman csipkések. Jókora sárga vagy barna spórátok csoportjai a felső karéjok fonókáján, két sorban vannak elhelyezve; fedetlenek.
Az édesgyökerú páfránynak, vagy angyal-édesgyökérnek különös, avas olajhoz hasonló, kellemetlen szaga van; megrágva kezdetben édeskés, később kellemetlenül kesernyés. Főzete hasonló izü és undor!tólag erős avas olajszagú. Hatása oldó, tisztító, vízhajtó, miért is máj, lépbajoknál, reke-déseknél, sárgaságnál és vízkárnál használják.
A régiek még következő hatásáról testnek említést:
«i. Kösz vénynél: akinek lábatalpát, vagy egyéb tagjait gyakorta tartós fájdalom járja, e gyökér porát reggel-estve egy drachmáig (egy drachma 60 árpaszem nehézségű) egye meg, utána egy findzsa teát igyék, néhány napig. Bort pedig addig ne igyék.
- Repedésnél: akinek tenyerén, vagy lábán a bőr megrepedezett, kösse rá ezen port.
- Közhaszna is van. Azt írják: a disznóknak dögé lévén, ezen gyökeret össze vagdalva, ételek közé kavarják. (Csapó József.)»
Használati utasítás: A felaprított gyökérből két kávéskanállal 3 deci vízben, vagy aszaltszilva-lében főzendő és a langyos főzetből reggel, délben, estve 1—1 deci tartalmú csészével megivandó. Ha porrázúzva használjuk, akkor egy kávéskanállal elegendő.
