Hits: 1
1
Orvosi tisztesfű, bakfú, betonika, sebfu (Beton ica officinalis). Az ajakosak (Labiatae) rendjéhez tartozik, 30—60 cm. Gyapjas szárán csak egy-két levélpár fejlődik. Levelei hosszúkásak, tojásalakúak és csipkések. Tőlevele rendesen csak kettő van, a melyek hosszúlevelúek, színesek és mélyen karé-josak. Örvben álló, biborszinú virágai, megszakított szártetőző füzérben fejlődnek. Terem száraz réteken, erdők szélén és száraz legelőkön, a síkságon ép úgy, mint a hegy vidéken.
Használata: Hajdan nagy becsben állott. Antonius Mura, Augusztus császár háziorvosa, 47 betegséget sorol föl, melyekben e növény leveleit és gyökerét sikerrel használta. A friss leveleknek és gyökereknek kissé kellemetlen szaguk van, mely szárítás által elmúlik. Ize kesernyés és fanyar, miért is többnyire hársfavirággal vegyítve főzik tejben, tüdöelnyálkásodásnál, s^űkmellűs égnél, belső tüdösebese-désnél, gyomorfekélynél, idült rheumatismus, sőt nyavalyatörésnél (epilepsia).
Külsőleg is alkalmazzák a fejsebek tisztítására és hegesztésére. A füvet borecetben főzik és a sebeket a főzettél, naponkint 3—4-szer mossák.
Használati utasítás: 16—20 gr. bakfülevél 10 gr. bakfü-gyökérrel vegyítve és 500 gr. (fél liter) vízben, 10 gr. hársfavirággal főzve, aztán megszűrve s színmézzel (1 evőkanál) keverve, 1 nap alatt (minden 2-ik órában, 3 evőkanállal) beveendő. így egy hétig.
