Találatok: 0
8
A dinoszauruszok
Az utolsó dinoszauruszok vagy 65 millió évvel ezelőtt tűntek el a Föld színéről, de addig 160 millió éven át uralkodtak bolygónkon. Honnan származhattak ezek az óriási hüllők? Hogyan festhettek a valóságban, és miért pusztultak ki?
A dinoszauruszok (sárkánygyíkok) tudományos tanulmányozása a kövülc- tcs maradványokon (fosszíliákon) alapszik, vagyis az egykori élőlények kőzetekben fennmaradt ősmaradványain. A paleontológusok (az őslénytan kutatói) részletesen feltérképezték a dinoszauruszok eredetét, testfelépítését, élőhelyeit, szaporodását és hajdani elterjedtségét a világban.
A megkövült dinoszauruszcsontok apró szabálytalanságaiból a szakértők következtetni tudnak ezeknek az állatoknak az izomzatúra is. Egyes csontokból még az is kiderül, hogy milyen betegségeik lehettek. Ha egy szakértő jól megnéz egy 200 millió éves dinoszauruszkoponyát, meglehetősen pontos elképzelést alkothat a koponya egykori tulajdonosának agyáról és táplálkozási szokásairól. A kis dinoszauruszok életéről a megkövült tojások alap
ján alkothatunk fogalmat. Vannak azonban olyan kérdések is, amelyekkel a szakértők nehezebben birkóznak meg: nem tudjuk például, hogy volt-e a dinoszauruszoknak szőrzetük, s hogy milyen volt a bőrük színe.
Föld 4,5 milliárd éves történetét földtörténeti időkre osztjuk. A dinoszauruszok kora kiterjed a földtörténeti középidő (mezozoikum) nagy részére. A középidőt három földtörténeti időszakra bontjuk: a triászra (256-208 millió éve), a jurára
(208-146 millió éve) és a krétára (146-65 millió éve).
A hüllők már a dinoszauruszok megjelenése előtt is itt voltak a Földön. A triász kezdeti szakaszában sok új csoportjuk indult fejlődésnek, köztük a gyors lábú Cynodonták („ebfogú hüllők’); ezek lassú mozgású növényevők nyájaira támadtak rá. A legtöbb korai hüllő lába nem függőlegesen, hanem kifelé ágazva csatlakozott a törzshöz, nagyjából úgy, ahogy a mai gyíkoké.
O A nagy termetű, szarvval fölfegyverzett Triceratops a ma élő orrszarvúhoz hasonlíthatott. Ez a növényevő hüllő a kréta időszak vége felé élt, és a Földet benépesítő utolsó dinoszauruszok közé tartozott. A nyakát körülvevő csontos „gallért” védőpajzsként használta.
o A Tyrannosaurus volt a legsúlyosabb és legfélelmetesebb ragadozó dinoszaurusz. Izmos állkapcsával és borotvaéles, 16 cm hosszú fogaival egy jól megtermett embert is könnyedén felfalhatott volna.
A korai hüllők, köztük az Euparkeria, négy lábon jártak, és lábuk kétoldalt kiemelkedett a test síkjából, mint a ma élő varánu- szoké. A dinoszauruszok, például a Triceratops, a törzset függőlegesen alátámasztó végtagokon jártak; ez több okból is előnyös volt: egyebek mellett nagyobb lépéseket tehettek és gyorsabban futhattak, mint más, magukat a talaj mentén tovavonszoló hüllők. A dinoszauruszok két vagy négy lábon jártak. Sok fajuk igen fürge volt, 50 km/h sebességgel is tudott futni, a sokszor több mint 50 tonnás sauropodák azonban erős, oszlopszerű végtagjaikkal csak lassabban változtathatták a helyüket.
1
A DINOSZAURUSZOK
Az Oviraptor — neve tojásrablót jelent — csőrszerű szájában két pecekforma fog volt. Más dinoszauruszok még ki nem kelt utódait
pusztította velük a kréta időszakban. Egyes adatok szerint a triász időszak végén élt mozgékony Coelophysis olykor saját élő kicsinyeit is felfalta.
Ezeket a hüllőket később az archoszauru- szok („uralkodó gyíkok”) váltották tői. Egyik csoportjuknak már más testalkata volt, mint a többinek, s az ő lábuk már függőleges állású volt. Ez lehetett az első lépés leszármazottjaik, a dinoszauruszok sikeres „típustervének” kialakulása télé. (Nevük az ógörög deinósz – rettenetes – és szatíra – gyík – szó összetétele.) A triász időszak végére már valódi dinoszauruszok jöttek-mentek a Földön, virágkorukat a kréta idején élték. Az eddig leírt közel ezer dinoszauruszfajt két fő csoportba osztják: a növényevők és a ragadozók csoportjába.
A sauropodák
Voltak olyan kis termetű dinoszauruszok, mint a Compsognathus, a legkisebb ragadozó, s olyan hatalmasak is, mint a sauropodák
MC Picture Library
A Stegosaurus nevű nagy termetű növényevő dinoszaurusz a jura időszakban élt. Ezt a tüskékkel, tövisekkel alaposan fölvértezett állatot nagyon nehéz lehetett megtámadni.
(„gyíklábúak”). Ez utóbbiak lenyűgöző termetű növényevők voltak; súlyos törzsükből hosszú nyak eredt, s az kis fejben végződött. Zsiráfnyakuk jóvoltából elérték a magas fák legízletesebb felső leveleit is. Pecekforma elülső fogaikat gereblyeként használva szedték össze a leveleket az ágakról, majd tompa végű hátsó fogaikkal őrölték péppé.
A Diplodocus („kettős gyík”) 26 méter hosszúra nőtt és 11 tonnára hízott. A Bra- chiosaurus („karos gyík”) 28 méter hosszú és 13 méter magas volt, s 100 tonnát nyomott – annyit, mint 16 afrikai elefánt. A Brachiosaurus egyes-egyedül növényekkel táplálkozott, és létfenntartásához naponta közel egytonnányi falevelet kellett megennie. Egyes sauropodamaradványokban hatalmas köveket találtak a csontváz belsejében, a gyomor helyén.
Önvédelem
Sok növényevő dinoszaurusz csoportban jár- va-kelve szedte össze táplálékát. Sokszor nagy csapatokban vándoroltak, hogy kevésbé legyenek kiszolgáltatva a ragadozóknak. A Triceratops például kicsinyei védelmében verődött gyakran csoportba fajtársaival. Ha a csapatot támadás fenyegette, a felnőttek körülállták a kicsiket, valahogy úgy, ahogy manapság az elefántok védik a kiselefántokat.
E „békés” természetű dinoszauruszok közül jó néhány nehéz páncélzatot viselt. A Triceratops úgy támadott, mint az orrszarvú, s az orra végén meredező két nagy, éles szarvval felnyársalta ellenfelét. A Pinacosaurus a farkán levő csontos bunkóval legyintette meg támadóit. Más növényevők, például a Stegosaurus nagy csontlemezeket viseltek a hátukon és tőrszerű tüskéket a farkukon.
A Tyrannosaurus
A ragadozó dinoszauruszok görbült, fűrészes szélű fogaikkal tépték ki a préda testéből a húst, és hosszú, éles karmaikkal tartották meg a már kitépett darabokat. A legnagyobb súlyú ragadozó dinoszaurusz a közel 12 méter hosszú és több mint 8 tonnás Tyrannosaurus („zsarnok gyík”) volt. Görbült fogainak hossza elérte a 16 centimétert, azaz majdnem olyan hosszú fogai voltak, mint egy felnőtt ember kezefeje.
A legtöbb ragadozó dinoszaurusz, köztük a Tyrannosaurus is, két hátsó lábán járt, s ezért igencsak fürgén vehette üldözőbe áldozatát. Igen rövid mellső hiba elég magasan volt a föld fölött. 1-ábvégeik kézfejhez hasonlítottak, s két karomszerű ujjban végződtek. A kutatók nem tudják biztosan, mire használta a Tyrannosaurus a mellső lábát, de arra gyanakszanak, hogy talán az áldozatába kapaszkodott vele. Egyes szakértők szerint ezek a kicsi, de erős támasztékok arra szolgálhattak, hogy a Tyrannosaurus alvás vagy pihenés után könnyebben emelkedhessen a hátsó lábára.
A Velociraptor nevű vérszomjas ragadozó – nevének jelentése: „sebes rabló” – kisebb emlősöket vagy dinoszauruszokat támadott meg
o A Tarbosaurus félelmetes ragadozó
2 volt. Fűrésszerű fogai tökéletesek voltak 5 hústépésre. A visszafelé hajló fogak a
5 rúgkapáló zsákmány megragadását is a: megkönnyítették.
u
S
MC Picture Library
O Sok dinoszauruszfaj egye- dei fejjel mentek egymásnak, hogy eldöntsék, melyikük erősebb.
A Pachycephalo- saurusnak („vastag fejű gyík”) nagy, csontos feje volt. Ez a nemegyszer széles koponya bukósisakként védte a súlyosabb sérülésektől.
egyik hosszú hátsó lábával; eközben a másik lábán állt, és a farkával tartotta egyensúlyban magát. Mindegyik lábán sarló alakú karmot viselt. s azt belemélyesztette áldozatába.
Sok dinoszaurusz nagy termetű létére is meglehetősen gyorsan futott. A hosszú lábú, struccszerű dinoszauruszok az 50 km/h sebességet is elérhették. Nehézkesebb alkatú rokonaik közül a 35 tonnás Apatosaúrus nagyjából olyan gyorsan szedte a lábát, mint az elefánt, a dongó léptű, 100 tonnás Bra- chyosaurusnak pedig 4 km/h sebességgel is nehezére esett cammogni.
A sauropodáknak létkérdés volt, hogy’ lábuk megfeleljen a helyváltoztatás követelményeinek. A mieinkhez hasonló ruganyos léptek, a saroktól az ujjhegyek felé irányuló mozgás túl sok energiájukat emésztette volna föl; egy nagyobbfajta dinoszaurusz ilyen mozgással nem ment volna sokra. A sauropodák inkább cammogtak, semmint jártak. Súlyos testük megtartásához lábuk teljes felületének érintenie kellett a talajt. Lábujjaikat és „sarkukat” nagy, erős szövet- köteg kapcsolta össze, olyasféle, mint a mai elefántok lábfeje.
Gondos szülők
A szakemberek már régen egyetértenek abban, hogy a dinoszauruszok fészket építettek és tojást raktak, de hogy miként nevelték utódaikat, az rejtély volt egészen 1978- ig, amikor az Amerikai Egyesült Államok Montana államában egy dinoszauruszfészket találtak, benne kis dinoszauruszokkal és tojáshéjuk maradványaival. A dinoszauruszivadékok némelyike már majdnem egy méter hosszú volt, a tojások hossza azonban nem haladta meg a 20 centimétert. A kis dinoszauruszok nagysága arra vall, hogy már hosszabb ideje kint voltak a tojásból, vagyis e lelet tanúsága szerint világra jöttük után még sokáig a fészekben kellett maradniuk.
Ebből a szakértők arra következtettek, hogy a dinoszauruszszülők gondjukat viselték kicsinyeiknek, ameddig azok meg nem nőttek és önellátóvá nem váltak. A Monta- nában előkerült kölyökdinoszauruszok közül soknak kopottak voltak a fogai, ami arra utal, hogy szüleik a fészekben etették őket, ahogyan manapság a madarak a fiókáikat.
o A Montanában talált fészekmaradványokból ítélve ilyen lehetett egy tojásokkal és már kikelt állatokkal teli dinoszauruszfészek. Ezt a fajt Maiasaurának („gondos gyíkanyának”) nevezték el.
Ezt az arizonai sivatagban talált láb
nyomot a Dilophosaurus hagyta maga után 210 millió évvel ezelőtt. A ragadozó Dilophosaurus volt a szárazföldek ura a
jura időszak elején.
Újabb adatok szerint egyes nagyobb termetű dinoszauruszok kicsinyei élve születtek, akárcsak az emlősállatok. Mivel sok ilyen dinoszaurusz állandóan úton volt – táplálékot keresett vagy ellenségei elől menekült nem nagyon lehetett idejük tojásokat rakni, s hetekig vagy hónapokig várni, hogy a kicsik kikeljenek s akkorára nőjenek, hogy megvédhessék magukat. /X legnagyobb dinoszaurusztojás, ami valaha előkerült, mindössze 30 centiméter hosszú volt. Az ebből a tojásból kikelő dinoszauruszcsemete sem lehetett ennél sokkal nagyobb, és igen gyorsan kellett növekednie, hogy elérje kifejlett kori méreteit.
Az első kövületek
Már évszázadokkal ezelőtt is kerültek elő
megkövült dinoszauruszcsontok, bár nem mindig tudtuk róluk, hogy micsodák – voltak, akik emberi óriások csontjainak hitték őket! Csak az 1820-as években kezdett nyilvánvalóvá válni, hogy mára kipusztult óriáshüllők maradványain’)! van szó.
1822-ben Gideon Mantell a dél-angliai Sussex grófság egyik kőbányájában néhány nagy fogat talált. Fölfigyelt arra, hogy ezek a fogak mennyire hasonlítanak bizonyos dél-amerikai gyíkok, a leguánok fogaihoz. Ebből arra következtetett, hogy a megkövült fogak egy hüllőtől származnak, s ezt a hüllőt lguanodonnak, azaz „lcguánfogú- nak” nevezte el.
Senki sem tudja pontosan, miért pusztultak ki a dinoszauruszok. Korábban a szakértők azt gondolták, hogy testhőmérsékletük hatékony szabályozására képtelen, hidegvérű állatok lévén, egy
szerűen a hidegben pusztultak el, a kréta időszak végén történt lehűlés folytán. Mivel ma már bizonyítékaink vannak arra, hogy egyes fajaik melegvérűek voltak, ez az elképzelés nem túl meggyőző.
-Q
<U
ZJ V h_
U
16
lásd még
A világ szinte minden táján találtak megkövült dinoszauruszmaradványokat: csontokat és fogakat. A kövületes maradványok második leggyakoribb csoportja a lábnyomok, melyek kövületeit „nyomfosszíliáknak” nevezzük, megkülönböztetendő őket azoktól a kövületes maradványoktól, amelyek magának az állatnak valamely részét őrizték meg.
A megkövült dinoszauruszürülék – az úgynevezett koprolit -, valamint a béltartalom és a gyomorban levő kövek sok mindent elárultak a dinoszauruszok étrendjéről. Bőrlenyomatokat is találtak; ezekből néhány dolog kiderült egyes dinoszauruszok csontpáncéljáról.
Senki sem tudja, milyen színűek voltak a dinoszauruszok, mert a bőr túlságosan gyorsan lebomlik, s nem maradhatnak belőle kövületek. Egyes kutatók úgy vélik, hogy a vadászó dinoszauruszok rejtőszínükkel jól beleolvadtak környezetükbe, s így észrevétlenül közel lopódzhattak a prédához.
A dinoszauruszok a kréta időszak végén, mintegy 65 millió éve kipusztultak. Erre a jelenségre az őslénytan máig sem tudott kielégítő magyarázatot adni, bár föltevésekben nincs hiány. Az egyik szerint egy, a Föld közelében történt szupernóvarobbanás miatt halálos sugárzás érte bolygónkat.
Fokozatos kipusztulás
Más kutatók azonban valószínűbbnek tartják, hogy a dinoszauruszok kipusztulását az éghajlat fokozatos megváltozása idézte elő. A telek egyre hidegebbek, a nyarak egyre forróbbak lettek, s ez a téli álmot alvó kis termetű szárazföldi emlősöknek kedvezett. Könnyen lehet, hogy a pontos magyarázatot sohasem fogjuk megtudni.
Állatok és növények 1 – AZ ÉLET EREDETE Állatok és növények 2 – AZ MTATVILÁG EVOLÚCIÓJA
Tudod-e? |
■ A dinoszaurusz szót — ez görögül „rét- |
tenetes gyíkot” jelent — dr. Richard |
Owen használta először 1841-ben. |
■ Az ismert legnagyobb testsúlyú dino- |
szaurusz az Ultrasaurus; ennek marad- |
ványait először 1979-ben írták le. Testé- |
nek tömege a becslések szerint 130 tón- |
na lehetett. |
■ A legnagyobb dinoszaurusztojást Fran- |
ciaországban találták. Akkora volt, mint |
egy rögbilabda, s a sauropodák közé tar- |
tozó hatalmas Hypselosaurus rakta le. |
■ A közel 2 tonnás, 6 méter hosszú |
Stegosaurusnak testméretéhez viszonyít- |
va páratlanul kicsi, diónyi volt az agya. |
4