Skip to content

Buvár zsebkönyvek – Csigák, kagylók

Találatok: 169

31

KROLOPP-LEXA

Csigák, kagylók

BÚVÁR ZSEBKÖNYVEK

MÓRA FERENC KÖNYVKIADÓ

ÍRTA DR. KROLOPP ENDRE

RAJZOLTA LEXA KLÁRA

A CÍMLAPOT URAI ERIKA TERVEZTE

MÁSODIK KIADÁS

© DR. KROLOPP ENDRE, 1981

© LEXA KLÁRA, 1981

Amikor az Isember vagy negyvenezer évvel ezelltt ellször főzött nyakláncot tarka csigaházakból, nemcsak a leglsibb ékszer készí­tésébe fogott, de egy nagy szenvedélybe is: a győjtésbe.

A csigák és kagylók színpompás és formagazdag háza, mond­hatnánk, az elsl luxuscikk volt az lsember kezdetleges kereske­delmében. Az ásatások leletei bizonyítják, hogy az ékszerként be­csült tengeri csigaházak már az lskorban eljutottak a szárazföldek belsejébe is a csere révén. De a csigaház nemcsak az elsl ékszer volt, hanem a leglsibb pénz is talán. A csendes-óceáni szigetvilág­ban és Afrika belsejében szinte napjainkig a kauri csigák pontosan meghatározott értékő házát használták fizetleszközként.

A csigagyőjtés kezdetben hasznot hajtó foglalatosság volt, ma a búvárkodó ember szépérzékét fejlesztl szórakozás. Igaz, közben a keresl, kutató szem elltt a természet újabb és újabb titkai tárul­nak fel, s ellbb-utóbb a csigagyőjtlt már az is érdekli, hogy mi is a neve annak a csigának vagy kagylónak, amit talált, hol és hogyan él, milyen az életmódja, vajon hétköznapi faj-e, vagy ritkán fordul ell, meglelni tudományos érdekességnek is számít.

Ez a könyvecske a Magyarországon és közvetlen környékén éll 206 csiga és kagyló közül a 105 leggyakoribb fajt mutatja be. A há­tizsák zsebében lapulva jó szolgálatot tehet a kirándulásokon a fel­bukkanó csigák, kagylók felismerésénél vagy a hazavitt zsákmány meghatározásánál az otthoni búvárkodáskor.

A kagylók, csigák puha testét kevés kivétellel (meztelencsigák) mésztartalmú, többnyire színes héj: kagylóteknl, illetve csigaház védi. A győjteményekben leginkább ezeket az üres házakat lrzik. Különben is többnyire a házakon találhatók azok a bélyegek is, amelyek alapján az egyes csiga- és kagylófajokat egymástól el lehet különíteni.

3

Ismerkedjünk meg tehát a csigaház, illetve kagylóteknl néhány fontos részével, mert erre a késlbbiekben szükségünk lesz (lásd az I. táblát).

Ha a csigaházat csúcsával függllegesen magunk elé tartjuk és szembefordítjuk, elslsorban a szájadékra leszünk figyelmesek. (A csiga igazi szája az állat testén van, a tapogatók alatt!) Aszerint, hogy a szájadék a tengelytll jobb vagy bal kézre esik, jobbra vagy balra csavarodott házról beszélünk. A házak nagy többsége jobbra csavarodott. A szájadékban néha fogszerő lemezkék (ún. „fogak”) vannak. A csúccsal ellentétes oldalon sokszor hengeres mélyedés látható, ez a ház köldöke. A házat a csúcs és a szájadék közt levl kanyarulatok alkotják, ezek érintkezési vonala a varrat. A kanya­rulatok számát (K), a ház magasságát, amit a csúcstól a szájadék aljáig mérünk (M) és szélességét (Sz), illetve ezek határértékeit milliméterben adjuk meg.

A kagylóteknl a csigaháznál egyszerőbb felépítéső. A két tek- nlt a zárópánt tartja össze, amely az állat pusztulása után könnyen széthasad, és a teknlk különválnak. A többnyire hosszúkás tek- nln elöl a búbot látjuk. A teknl belsl oldalán (amit legtöbb kagy­lónknál gyöngyházréteg borít) a búb alatt a zárpárkányzatot, ezen a fogakat találjuk. A két teknl fogazata úgy illik össze, mint az ajtózár a hozzá illl kulccsal. A teknl belsejében izombenyomatokat láthatunk. Ha az idetapadó izmokat átvágjuk, a kagyló szét­nyílik.

Tavasszal vagy lsszel induljunk csigát győjteni. Nem kell meg­ijedni az esltll, mert épp akkor bújnak ell rejtekhelyükrll, és a füvön, lehullott avaron, növények levelein vagy a sziklákon mászkálnak. Száraz idlben kövek, lehullott lomb alatt és szikla­repedésekben érdemes kutatni utánuk. Az üres héjak legtöbbször éppolyan jól meghatározhatók, mint az éll példányok. Vízi­csigákat és kagylókat a partról hálóval, legbiztosabban azonban a vízbe gázolva győjthetünk; üres házakat a partra vetett horda­lékban blven találhatunk.

4

VÍZICSIGÁK

  1. Rajzos csiga (Theodoxus danubialis). K: 3, M: 5-7, Sz: 9-15. Nagyobb folyóinkban (Duna, Dráva, Zala, Mura) él. Hogy a víz­áramlás el ne sodorja, szilárdan a kövekre, kavicsokra tapad. Kopoltyús csiga, ezért képes a vízben elnyelt oxigénbll lélegezni. Talpán szaruszerő héjfedlt visel, amivel a házba visszahúzódva a szájadékot elzárja (hasonló héj fedője van az összes kopoltyús csigának). Házán sokszor apró sárga, daraszerő kiemelkedés van: ezek a peték, amelyeket az állat fajtársai raktak a héjra, máskor csak kövekre. A folyóvizek szennyezldésével egyre inkább ritkul.
  2. Fekete csiga (Theodoxus prevostianus). K: 3, M: 3-5, Sz: 6-9. Fekete vagy sötétlila házán gyakran sötétebb zegzugos rajzolat tőnik fel. Langyos hévízekben (16-25 °C) él, kevés lellhelyét ismerjük (Tata, Miskolc-Tapolca, Diósgylr, Kácsfürdl, Sály).
  3. Bödöncsiga (Theodoxus transversalis). K: 3, M: 4-5, Sz: 9-11. Ez is folyóvízi faj, a Duna, Tisza, Dráva, Mura, Zagyva, Hernád medrében nagyobb számban is ellfordul. Házát három feketés vagy sötétlila – erlsebb vagy haloványabb – hosszanti csík díszíti.
  4. Folyami bödöncsiga (Theodoxus fluviatilis). K: 3, M: 4-5, Sz: 9-10. Hajókra tapadva a szomszédos országok folyóiból hur- colódott be a Tiszába is, ahol Szeged mellett győjtötték. Várható, hogy másutt is megtelepszik folyóvízeinkben.
  5. Patakcsiga (Sadleriana pannonica). K: 4-5, M: 2-4, Sz: 2-3. A Bükk hegység és a Tornai Karszt (Jósvafl-Aggtelek környéke) forrásainak, tiszta viző patakj ainak lakója. A forrásokban tenyé- szl vízinövényeket és a köveket sokszor valósággal ellepi, de nem könnyő észrevenni, mert házát gyakran zöld moszatbevonat fedi.

6

  1. Közönséges vízicsiga (Bithynia tentaculata). K: 5-6, M: 8-16, Sz: 6-9. A leggyakoribb kopoltyús vízicsigánk. Flleg állóvizek­ben, pocsolyákban, holtágakban, kisebb tavakban, mocsarakban található, de lassú folyású vizekben is ellfordul. Megél a langyos viző hévforrásokban is (25 °C-ig), érdekes, hogy ott a példányok az átlagnál kisebbek. Ha kézbe vesszük, az állat behúzódik há­zába, és a héjfedlvel elzárja szájadékát, mintha ajtót csukna be. Héj fedlje a szájadék alakját követi, ezért felül kihegyesedik.
  2. Kis vízicsiga (Bithynia leachi). K: 4-5, M: 5-12, Sz: 4-8. Ez a csiga is az állóvizek lakója, de ritkább, mint az ellzl faj. Kanya­rulatai az igen mély varratok következtében lépcslzetesen helyez­kednek el egymás fölött, héjfedlje kerekded.
  3. Folyami fialló csiga (Viviparus acerosus). K: 7, M: 30-55, Sz: 23-37. Legnagyobb kopoltyús csigánk. Zöldesbarna házát legtöbbször három vörösesbarna csík díszíti. Héj fedlje vékony, szaruszerő anyagból álló lemez, amely a szájadék alakját követi, és ezért felül kissé kihegyesedik. Lassú folyású vizekben, holtágak­ban, kisebb tavakban az iszapos fenéken mászkál. Fejének or- mányszerő nyúlványával turkál az iszapban. Tápláléka minden­féle apró féreg és növényi törmelék. Elevenszüll (pontosabban: elevent tojó), mert a peték még az anyai szervezetben érnek meg, s a petékbll kikell, kb. fél cm-es kicsik „megszületésük” után azonnal mászkálni tudnak. A hímek háza karcsúbb, a nlstényeké szélesebb.
  4. Fialló csiga (Viviparus contectus). K: 6, M: 30-42, Sz: 22-35. Hasonlít az ellzl fajhoz, de zömökebb termető, varratai mélyeb­bek, kanyarulatai lépcslzetesebbek. Mocsarakban, iszapos fenekő tavakban él. Héj fedlje barnás, szaruszerő lemez. Ez a faj is eleven- szüll. Érdekes életmódját és szaporodását kitőnlen tanulmányoz­hatjuk, mert jól lehet tartani akváriumban is.

8

  1. Kerekszájú csiga (Valvata piscinalis). K: 4, M: 6, Sz: 5. Ennek a gömbölyded-kúpos, tompa csúcsos házú csigának szájadéka tel­jesen kerek, ami az összes eddig bemutatott fajtól megkülönböz­teti. Álló- és lassan folyó vizekben él, az ország egész területén elég gyakori. Kopoltyúja kis, mintegy 2 mm-es, madártollhoz hasonló szerv, amit a csiga kitol a szájadékán. A kopoltyú a ház fölé nyúlik, a csiga ezzel veszi fel a vízben elnyelt leveglt. Kerüli a szennyezett vagy mocsaras vizeket.
  2. Folyami kerekszájú csiga (Valvata naticina). K: 3, M: 4-5, Sz: 5-6. Hasonlít az elizi fajhoz, de háza lapítottabb, utolsó ka­nyarulata jobban kiszélesedik. Kizárólag folyóvizekben él. Nálunk csak a Dunából ismeretes, azonban ott sem gyakori. Kopoltyúja ennek is madártoll alakú, mint a kerekszájú csigáé.
  3. Lapos kerekszájú csiga (Valvata cristata). K: 3, M: 1, Sz: 3-4. Háza egy síkban felcsavart, így teljesen lapos. A többi lapos házú vízicsigától (vízi tüdlcsigák, lásd késlbb) teljesen kör alakú szá- jadéka különbözteti meg, valamint az éli állaton a feltőnl toll- kopoltyú. Állóvizekben, különösen a vízinövényzettel gazdagon benitt mocsaras helyeken találjuk.
  4. Kavicscsiga (Lithoglyphus naticoides). K: 4, M: 7-12, Sz: 7-10. Kúpos háza apró kavicsra emlékeztet. Héja vastag, így a sebesen áramló víz és a görgetett hordalék koptató hatásának is jól ellen­áll. Folyókban, csatornákban, nagyobb tavakban a homokos fe­néken mászkál. Rátapad a hajók aljára, így a vízi utakon oda is eljutott, és ott is megtelepedett, ahol korábban nem élt. Nálunk a Dunából, Rábából, Tiszából, Bodrogból, Galgából ismeretes, de gyakori a Balatonban is. Szerves iszappal táplálkozik, ezzel részt vesz a vizek biológiai öntisztulásában.

10

  1. Folyamcsiga (Fagotia acicularis). K: 8-10, M: 16-24, Sz: 6-8. Vastag héjú, szarubarna vagy zöldes árnyalatú, tornyos házát gyak­ran sárgásbarna csík díszíti. Az állat feje ormányszerően megnyúlt, tapogatói hosszúak, fonalszerőek. Folyóvizekben, a meder alján, köveken mászkálva él. Nálunk a Dunában, a Lajtában és a Ker- kában fordul eli. Ismeretes továbbá langyos hévforrásokból is, de a hévforrásokban (Tata, Diósgyir-Tapolca, Kácsfürdi) éli példányok mindig sötétebb színőek, kisebbek, karcsúbbak, átlag­méretük: M: 12-16, Sz: 4-6.
  2. Pettyes csiga (Fagotia esperi). K: 8-9, M: 15-22, Sz: 6-10. Hasonlít az elizi fajhoz, de annál zömökebb termető, és házát apró vörösbarna foltok díszítik. Ez a díszítés nem mindig látható, mert a héját sokszor sötét színő bevonat borítja. Ez a csiga is folyóvízi faj. A Dunában itt-ott, a köveken mászkálva még meg­található , de a víz szennyezidése már sok helyril kipusztította, és így manapság fileg a partra kikotort dunai kavicsból győjthet- jük a pöttyös csigaházakat. A Dunán kívül a Lajtában található. Hévforrásaink közül csak Tatán élt, de ott nemrég kipusztult.
  3. Szávai vízicsiga (Amphimelania holandri). K: 5-7, M: 9-23, Sz: 8-13. Igen változékony faj (a, b). Háza zömökebb, vagy nyúl- tabb kúp alakú. Héja sima vagy tarajszerő élekkel díszített, ame­lyeken csomószerő duzzanatok is ülhetnek. Színe a sárgásbarna és a sötétbarna közt változik, egyszínő vagy két-négy sötétbarna csíkkal díszített. Folyóvízi állat, leggyakrabban a Szávából és mellékfolyóiból kerül eli. Magyarországon a Dráva, Mura, Kerka és Zala folyókból győjtötték, de mindenütt csak néhány lelihelye ismeretes.

12

  1. Éles csiga (Planorbis planorbis). K: 5-6, M: 3-4, Sz: 12-21. Sárgás-szarubarna házát felül domború, alul lapos kanyarulatok alkotják. Az utolsó kanyarulat alsó széle közelében élesen kiálló taraj fut. Az iszapos fenekő, növényzettel gazdagon benitt álló­vizeket, árkokat kedveli. Az eddig ismertetett vízicsigákkal ellen­tétben nem kopoltyúval lélegzik a vízben elnyelt oxigénbil, hanem idinként a víz felszínére kikapaszkodva, köpenyüregébe levegit szív („tüdis csigák”). A víz szennyezidésével járó oxigénhiány így nem zavarja, és a víz kiszáradását is ideig-óráig elviseli. Hosz- szú, serteszerő tapogatói vannak, szemei azonban nem ezek végén találhatók, hanem a tapogatók tövénél helyezkednek el („üli- szemő tüdiscsigák”). Vére piros, ezért testszíne sötét vöröses­barna. Egyik leggyakoribb vízicsigánk. Különösen a síkságok és dombvidékek vizeiben gyakori, de az alacsonyabb hegységekben is megtalálható. Mostoha körülmények között, például kiszáradó­félben levi pocsolyában, méretei jóval az átlag alatt maradnak, a nagyobb, állandó vízállású helyeken viszont általában nagyobb termető példányok élnek.
  2. Tányércsiga (Planorbarius corneus). K: 5-6, M: 11-19, Sz: 27­40. Nagy, lapos háza zöldesbarna vagy vörösesbarna. Felülete sok­szor rácsos-ripacsos. Növényekkel gazdagon benitt holtágakban, tavakban, mocsarakban mindenütt megtalálható, de kisebb pocso­lyákban és árkokban is gyakori. Petéit kocsonyás anyagba ágyaz­va, csomókban rakja le. A fiatal állat házát sőrőn álló vékony, igen apró serték fedik, amelyek a kanyarulaton hosszanti sorokba rendezidnek. Amikor a serték kihullnak, az idisebb állatok házán igen apró bemélyedések maradnak a hajdani serték helyén. Ez okozza a kezdikanyarulatok sajátos selymes fényét.

14

  1. Vízicsiga (Anisus spirorbis). K: 5-6, M: 1-2, Sz: 6-7. Korong alakú házának kanyarulatai felül domborúbbak, alul lapítottab- bak, kerülete így kissé szögletes. Szájadékán belül fehér ajakszerő megvastagodás lehet. A vörösbarna testő csiga balra billentve hordozza házát (ez a sajátság egyébként az összes lapos házú vízi­csigára is vonatkozik). Flleg a kisebb állóvizekben, mocsarakban honos. Rendkívül igénytelen, ellfordul olyan vizekben is, ahol más vízicsiga már nem tud megélni, például az alföldi szikes ta­vakban vagy a homokbuckák közti mélyedésekben meghúzódó idlszakos pocsolyákban. Átvészeli a kiszáradást is, kihúzza egy kevés nedvességgel is a következl eslig, amikor éllhelye ismét megtelik vízzel. Leggyakoribb az Alföldön, de gyakori a Dunán­túlon is, míg a hegyvidéken ritkábban akadunk rá.
  2. Lemezcsiga (Anisus vortex). K: 67, M: 1-2, Sz: 8-11. Háza igen lapos, ugyanakkor élesen tarajos, így lemezszerő. Héja vé­kony, áttetszl, ezért látni lehet testében a szerveket, jól megfigyel­hetjük például szívének lüktetését. Vízinövényekkel gazdagon be- nltt kisebb állóvizekben sokfelé gyakori, de a nagyobb tavak és folyók parti vizeiben is ellfordul.
  3. Rácsos csiga (Gyraulus albus). K: 4-5, M: 1-3, Sz: 4-8. Zöldes­fehér vagy sárgásszürke háza selyemfényő. Nagyítóval megnézve hosszanti párhuzamos sorokba rendezldl kiemelkedéseket és ezt keresztezl vonalakat látunk, ami rácsos felületet eredményez. Utolsó kanyarulata a szájadék táján erlsen kitágul, az utolsó ellt- tinél két-háromszor szélesebb. Érdemes megfigyelni, hogy szája- dékának síkja milyen ferde, a héj ugyanis felül ellbbre nyúlik, mint alul. Az álló- vagy lassan folyó vizek növényzettel kevésbé benltt részeit kedveli.

16

  1. Pogácsacsiga (Bathyomphalus contortus). K: 7-8, M: 1-2, Sz: 4-6. Háza pogácsára vagy még inkább szorosan felcsavart szíjra emlékeztet. Felsl oldala sík, az alsó tölcsérszerően bemélyedt. Mivel kanyarulatai magasak és igen keskenyek, így szájadéka is keskeny, félhold alakú. Álló- és lassan folyó vizekben, a növénye­ken mászkál.
  2. Gombcsiga (Segmentina nitida). K: 4-5, M: 1-2, Sz: 4-8. Háza felül domború, alul lapos gombra emlékeztet. Utolsó kanyarulata három-négyszer szélesebb az ellzlnél, az alsó oldal közelében taraj fut rajta végig. A héj felülete mindig ragyogóan fényes. Az utolsó kanyarulat üregét néhány, egymástól szabályos távolságra levl, három részbll álló, fehér zománcszerő duzzanat szőkíti. A három duzzanatból kettl a kanyarulat felsl, illetve alsó olda­lán, míg a harmadik az ellzl kanyarulat falán helyezkedik el. Kisebb tavakban, mocsarakban gyakori.
  3. Sapkacsiga (Ancylus fluviatilis). M: 4-9, Sz: 3-7. Háza nem csavarodott, hanem egyszerő kúp alakú. Csúcsa hátrafelé hajlik, és kissé jobbra néz. A ház körvonala széles ellipszis forma. Héja vékony, fehéres-sárgás színő, áttetszl. Folyóvizekben, ritkábban nagyobb tavakban, erlsen a kövekre tapadva él. Nálunk a hegy­vidék lakója, de ott is csak kevés helyrll ismeretes (Mátra, Bör­zsöny, Pilis).
  4. Pajzscsiga (Acroloxus lacustris). M: 7-8, Sz: 3-4. Az ellzl faj­hoz hasonlóan háza nem csavarodott. Körvonala hosszúkás, négy­szögletesbe hajlik. Alakja középen kiemelkedl pajzsra emlékeztet, hegyes csúcsa hátrafelé és balra irányul. Héja igen vékony, töré­keny. Álló- és lassan folyó vizekben, a vízinövények levelére és szárára, legtöbbször nádszálak vízben levl részére tapadva él. A síkságon és dombvidéken elterjedt faj, de nagyobb tömegben sehol sem található.

18

  1. Iszapcsiga (Lymnaea stagnalis). K: 7-8, M: 42-67, Sz: 21-33. Legnagyobb termető vízicsigánk. Szürkés vagy szarusárga színő házának utolsó kanyarulata erlsen kiöblösödik, a ház nagyobb részét ez alkotja. Álló- és lassan folyó vizekben mindenütt gya­kori, de különösen az iszapos fenekő vizeket kedveli. Házának alakja erlsen változó. Ahol szabadon mozoghat, ott karcsúbb példányai élnek, növényzettel gazdagon benltt pocsolyákban szé­lesebb házúakat találunk. Vízinövényekkel, moszatokkal, növé­nyi törmelékkel táplálkozik.
  2. Mocsári csiga (Lymnaea [Stagnicola] palustris). K: 6-7, M: 20-50, Sz: 10-21. Szarubarna háza tornyosan megnyúlt, a héj felülete sokszor hálózatos. Alakja változó, karcsúbb és zömökebb egyedei ismeretesek. Mocsarakban, pocsolyákban, tavakban él, de vízlevezetl árkokban, vízmedencékben is találhatjuk.
  3. Pocsolyacsiga (Lymnaea [Radix] peregra). K: 3-5, M: 15-29, Sz: 10-28. Az ellzl fajoknál kisebb, változékony. Egyik típusa hegyesebb, vastagabb héjú, kanyarulatai lépcslzetesek. Ilyenek élnek a kisebb állóvizekben, pocsolyákban, a nedves rétek tocso­góiban. Ez a típus található a langyos hévizekben és a hegyvidék hideg viző patakjaiban is. A másik típus héja vékony, háza széles tojásdad alakú, szinte az egész házat az utolsó nagy kanyarulat alkotja. Flként a holtágak, tavak és mocsarak növényzettel gaz­dagon benltt részeiben otthonos.
  4. Fülcsiga (Lymnaea [Radix] auricularia). K: 4, M: 25-30, Sz: 20-26. Vékony héjú házának utolsó kanyarulata igen erlsen kitá­gult, ezzel megszabja az egész ház alakját. Szájadéka a kiöblösö- dött utolsó kanyarulatnak megfelellen fül alakú. A hasonlóságot fokozza, hogy szegélye sokszor visszahajlik. Héja vékony, sárgás­fehér vagy szaruszínő. Növényzettel benltt nagyobb álló- és las­san folyó vizekben él.

20

2

1

IX. tábla

1. Májmételyes csiga (Lymnaea [Galba] truncatula). K: 5-6, M: 5-15, Sz: 3-6. Szarusárga héjának kanyarulatai lépcsőzetesen he­lyezkednek el egymás fölött, utolsó kanyarulata nem tágul ki fel- tőnlbben. Mocsarak és kisebb állóvizek, árkok lakója. Megél a nedves réteken, a füvek tövén, sások zsombékja közt meggyőll vízben és a források tocsogós környékén is. A májmétely köztes gazdája, a féreg egyik fejlldési alakja ugyanis ebben a csigában éllsködik. A juhok legelészés közben a füvön mászkáló csigákat is megeszik, így az éllsködl a májukba vándorol, és ott nagyobb tömegben megtelepedve, pusztulásukat okozza. Ma már hatásos gyógyszerekkel tudunk védekezni ez ellen az éllsködl ellen is.

  1. Hólyagcsiga (Physa fontinalis). K: 4-5, M: 10-14, Sz: 6-8. Háza a legtöbb csigával ellentétben nem jobbra, hanem balra csa­varodott (ha csúcsával fölfelé tartjuk, és a száj adéka felénk néz, az a tengelytll bal kézre esik). Az utolsó kanyarulat erlsen kitá­gul, így az alacsony ház hólyagszerő, annál is inkább, mert héja vékony, sárgás és nagyon fényll. Az állat talpa hosszan kihegye- sedik. A sík- és a dombvidékek állóvizeinek lakója.
  2. Nagy balogcsiga (Aplexa hypnorum). K: 6, M: 12-15, Sz: 5-7. Háza az ellzl fajhoz hasonlóan balra csavarodott, de nagyobb, karcsúbb, utolsó kanyarulata nem tágul ki annyira. Az Alföldön elég gyakori, a Dunántúlon ritka.
  3. Kétéltő csiga (Carychium minimum). K: 4-5, M: 2, Sz: 1. Igen megnyúlt, apró háza víztisztán áttetszl vagy fehéres. Az állat teste is fehér. Szájadékának pereme megvastagodott, benne nagyítóval három fogat lehet látni. Szárazföldön, de csakis nagyon nyirkos helyeken: vizek partján, lápos, nedves réten, moha közt, nedves fadarabok és kövek alatt található. Gyakori faj, de kicsinysége miatt nehéz észrevenni.

22

SZÁRAZFÖLDI CSIGÁK

1 Borostyánklcsiga (Succinea putris). K: 3-4, M: 15-32, Sz: 7­17. Hosszúkás tojásdad házát nagyobbrészt a kitágult utolsó ka­nyarulat alkotja, szájadéka ennek megfelellen nagy. Héja igen vékony, áttetszl, sárgás-vöröses, borostyánszínő. Szeme a két pár tapogató közül a hosszabbik csúcsán ül („nyelesszemő tüdlscsi- gák”), ami jellemzl a többi, ezután sorra kerüll szárazföldi csi­gára is. Erlsen vízhez kötött állat, vagy a vízparti nádon, sáson, füzesen mászkál, vagy nedves réten, lápon, ártereken találjuk. A szárazságot nem viseli el. Teste sokszor annyi vizet vesz magába, hogy nem is tud teljesen visszahúzódni házába. Eleven, zöld és fonnyadt növényi részekkel táplálkozik.

  1. Karcsú borostyánklcsiga (Succinea elegans). K: 3, M: 9-16, Sz: 5-8. Háza kisebb, karcsúbb az ellzl fajnál. A ház hosszanti tengelye és a szájadék tengelye nem esik egybe. Életmódja meg­egyezik az ellzl fajéval.
  2. Kis borostyánklcsiga (Succinea oblonga). K: 3-4, M: 6-14, Sz: 4-7. Utolsó kanyarulata az egész háznak csak kisebb része, ezért szájadéka is kisebb, kerekebb. A borostyánklcsigák közül ez a faj van a legkevésbé vízhez kötve: nedves rétek, vizek partján él, de már az alföldi szikes réteken is ellfordul.
  3. Ragyogó csiga (Cochlicopa lubrica). K: 5-6, M: 6-7, Sz: 3. Háza karcsú tojásdad alakú. Áttetszl, sötét szarusárga vagy vö­rösesbarna héjának csillogó felülete sima. Szájadékpereme belül megvastagodott. Nedvességkedvell; nyirkos réteken, bokrok ső- rője alatt, üde talajú erdlkben, szárazabb helyeken pedig a kövek és fadarabok alá húzódva él. A zöld és elsárgult növényrészeken kívül alsórendő gombákkal (penészgombákkal) táplálkozik.

24

  1. Sokfogú csiga (Abida frumentum). K: 8-12, M: 6-12, Sz: 3-4. Háza hengeres orsó alakú. Sárgás vagy barnás szaruszínő héja finoman, szabályosan bordázott, selyemfényő (a bordázottság na­gyító alatt jól látszik). Szájadékának belsi pereme ajakszerően megvastagodott („ajakduzzanat”). Ezen és a szájadék boltozatán 8-9 fehér fog, illetve lemezke van. A világosszürke állat mászás közben házát vízszintesen lefektetve hordja. Melegkedveli, a leg­több csigával ellentétben jól tőri a szárazságot. Száraz réteken, napos lejtikön, sziklapárkányokon, a fő és moha közt vagy a szik­lákon, kifalakon mászkálva él. A síkságokon, dombvidékeken és az alacsonyabb hegységekben gyakori.
  2. Hamvas csiga (Chondrina clienta). K: 6-7, M: 5-8, Sz: 2-3. Háza hosszú, hegyes kúp alakú. Színe vörösbarna, többnyire kékes árnyalattal, ezért nevezik hamvasnak. Szájadékában 7 fehér, fog- szerő lemezke van, közülük néhány világos vonalként a héjon is áttőnik. Sziklalakó állat, csak mészsziklákon vagy azok repedé­seiben található. Száraz idiben a sziklához tapad, esis idiben mászkál. A sziklára telepedett zuzmókkal és moszatokkal táplál­kozik. A Bükk és a Tornai Karszt vidékén gyakori, a Dunántúli­középhegységben több helyütt elifordul.
  3. Hordócsiga (Orcula dolium). K: 8-10, M: 4-10, Sz: 2-5. Hen­geres, illetve hordó alakú házának csúcsa kihegyesedi. Héja sár­gás- vagy vörösesbarna. Szájadékában ajakduzzanatot és 3-4 fo­gat láthatunk. Hegyvidéki állat, fileg a mészkihegységek mohos szikláin vagy a lehullott levelek avarjában él.
  4. Tompavégő csiga (Orcula doliolum). K: 8-10, M: 5-7, Sz: 2-3. Háza kisebb, mint az elizi fajé, hordószerő ugyan, de csúcsa fél­gömb alakú. Sárgásbarna héját ritkásan álló, vékony, bordaszerő kiemelkedések fedik. Szájadékában fehér ajakduzzanat és 3 fog van. A Dunántúlon és az Északi-középhegység területén él.

26

  1. Bábcsiga (Pupilla muscorum). K: 6-7, M: 3-5, Sz: 1-2. Apró, hengeres háza szaruszínő. Szájadékában nagyítóval parányi, fehér fogat és a peremet kíséri fehér ajakduzzanatot láthatunk. Száraz, néha nedvesebb területeken a fő, lehullott lomb, mindenféle növé­nyi maradvány vagy kövek alól kerül eli.
  2. Törpecsiga (Vertigo pygmaea). K: 5, M: 2, Sz: 1. Legkisebb csigáink egyike. Vörösesbarna vagy szaruszínő háza tojásdad. Szá- jadékában ajakduzzanat és 5 apró fog van. Leggyakoribb nedves réteken a fő és moha között, de megél szárazabb helyeken is.
  3. Balogcsiga (Vertigo angustior). K: 5-6, M: 2, Sz: 1. Hasonlít az elizi fajhoz, de háza balra csavarodott. Szájadékában 4 apró fog, illetve lemezke van. Nedves réteken, nyirkos erdik és bozó­tosok alján él.
  4. Tüskés csiga (Acanthinula aculeata). K: 4, M: 2, Sz: 2-3. Göm- bölyded, tompa csúcsú házának felületét bordaszerő kiemelkedé­sek borítják, amelyek különösen az utolsó kanyarulaton erisek, és annak peremén tüskeszerő nyúlványokká fejlidnek. Hegy- és dombvidéki erdikben, az avarban és fadarabok alatt található.
  5. Bordás csiga (Vallonia costata). K: 4, M: 1,5, Sz: 2-3. Háza az elizi fajnál laposabb. Kanyarulatai bordázottak, az utolsó kanyarulaton nagyítóval mintegy 30 bordát lehet megolvasni. Köldöke tág. Az utolsó kanyarulat a szájadék táján erisen kitágul. A szájadék pereme belül győrőszerően megvastagodott. Moha és fő közt, fadarabok és kövek alatt gyakori.
  6. Paránycsiga (Punctum pygmaeum). K: 4, M: 1, Sz: 1-2. Háza lapos, köldöke tág, tölcsérszerő, kanyarulatai lassan, egyenletesen szélesednek. Héja áttetszi, igen finoman bordázott. Erdikben: fő közt, lehullott lomb és fadarabok alatt él.

28

  1. Tonnacsiga (Chondrula tridens). K: 7-8, M: 7-18, Sz: 4-7. Hengeres háza sárgás vagy barnás szaruszínő. Szájadékában erls ajakduzzanat és általában 3 fog van, néha még egy gyengén fejlett negyedik is megjelenik (szegletduzzanat). Melegkedveli, flleg a szárazabb gyepekben és bokrosokban él, ritkábban nedves he­lyeken is elifordul.
  2. Csavarcsiga (Ena obscura). K: 6-7, M: 7-10, Sz: 3-4. Meg­nyúlt, kihegyesedi, barna színő házát hátrafelé lehajtva és kissé jobbra fordítva viseli. Domb- és hegyvidéki erdikben az avar alatt, valamint sziklákon él.
  3. Szárazföldi ajtóscsiga (Pomatias elegans). K: 5, M: 12-17, Sz: 8-12. Színe szürkés-sárgás vagy húsvörösbe hajló, egyszínő vagy 3 ibolyásbarna csíkkal tarkázott. A csíkok gyakran háromszög- lető részekre darabolódnak. Csúcsa sárga vagy ibolyabarna. Héja rácsos felszínő, mert hosszanti és keresztirányú, vékony, borda- szerő kiemelkedések borítják, a két utolsó kanyarulaton a hosz- szanti bordák erisebbek. Szervezetileg kopoltyús csiga, így héj- fedije van, amivel szájadékát el tudja zárni. A szárazföldi életmód folytán azonban kopoltyúja visszafejlidött, a „tüdi” falán megy végbe a légzés, az oxigén felvétele. Bokrok alatt (száraz helyen), de források mellett is megtalálható. Magyarországon ritka, nagyobb számban csak a Tihanyi-félszigeten él.
  4. Zebracsiga (Zebrina detrita). K: 6-8, M: 19-29, Sz: 8-12. Meg­nyúlt tojásdad háza egyszínő fehér vagy barna harántcsíkokkal sávozott (a, b). Szájadéka belül barna, peremét fehér ajakduzza­nat kíséri. Az állat sárgásbarna, feje kékesszürke. Házát erisen hátrafelé lehajtva hordja. Melegkedveli csiga. Száraz réteken, gyér füvő vagy bokros lejtikön, utak mentén, szántóföldeken található. Elhalt növényi részekkel táplálkozik.

30

  1. Fényes orsócsiga (Cochlodina laminata). K: 10-13, M: 14-22, Sz: 4-5. Háza orsó alakú, sárgás- vagy vörösbarna, fényli felülető. Szájadékában 8 lemez, illetve redi van, ezeknek egy része olyan mélyen ül, hogy csak a házat megfeleli helyzetben tartva láthat­juk, illetve a héjon tőnnek át (zárosszájú csigák). Szájadéka belül barnás színő, fehér garatduzzanata a héjon világossárga sávként látszik át. Az állat karcsú teste szürke. Hegy- és dombvidéki erdik- ben, lehullott lombok és kövek alatt, sziklákon, fatörzseken, fák kérge alatt található. Korhadt növényekkel, alsórendő gombák­kal (penészgombák) táplálkozik.
  2. Nagy orsócsiga (Iphigena ventricosa). K: 10-13, M: 14-22, Sz: 4-5. Vörösbarna, néha feketés, hasas orsó alakú háza finoman bor­dázott. Ajakduzzanata barna, lemezeinek és rediinek elhelyezke­dése eltér az elizi fajtól. Az erdik nyirkosabb részein, korhadó fadarabok, fakéreg, moha és kövek alatt él. Hegy- és dombvidé­ken helyenként hazánkban is gyakori.
  3. Vésett orsócsiga (Clausilia dubia). K: 10-12, M: 11-15, Sz: 3-3,5. Háza az elizi fajnál kisebb és karcsúbb. Szarubarna, néha feketésbarna héja sőrőn vonalkázott-bordázott, a bordák köze ke­resztirányban rovátkolt, ezért felülete rácsos szerkezető. Szája- déka tojásdad, jól fejlett garatduzzanattal. Jellegzetes rediinek és lemezeinek elhelyezkedése. Háza hol zömökebb, hol karcsúbb. Erdikben: sziklákon, fatörzseken, fakéreg és kövek alatt él.
  4. Erdei orsócsiga (Laciniaria biplicata). K: 12, M: 15-24, Sz: 4­5,5. Orsó alakú háza szarubarna, sőrőn, erisen bordázott. Szája- déka körte alakú, alul csatornás, szegélye megvastagodott. Le­mezei, redii a fajra jellemzi módon helyezkednek el. Leggyako­ribb orsócsigánk, amely erdis, bokros helyen, a lehullott lombok és fadarabok alatt az alacsonyabban fekvi tájakon is megtalál­ható, de igazi hazája hegyvidékeinken van.

32

  1. Tarka csiga (Discus rotundatus). K: 6, M: 3-4, Sz: 1-2. Lapos háza fölül erisen, szabályosan, alul gyengébben bordázott. Színe sárgásbarna, szabályos közökben barnásvörös foltok tarkítják, alsó oldala egyszínő. Köldöke igen tág, tölcsérszerő. Erdis-bokros területeken, az avar és fadarabok alatt, kitörmelék közt akadha­tunk rá. A Börzsönyben, a Bakonyban, a Badacsonyon, Kiszeg és Sopron környékén él.
  2. Ragyogó tőcsiga (Cecilioides acicula). K: 5-6, M: 4-5, Sz:

1-2. Karcsú, tőszerően megnyúlt háza rendkívül vékony héjú, színtelen, teljesen átlátszó (az elpusztult állat háza késibb tej­fehér színő és átlátszatlan lesz). Az állat teste fehér. Mivel a föld­ben, sokszor mélyen a talaj felszíne alatt él, teljesen vak. Rejtett életmódja miatt ritkán kerül szemünk elé elevenen. Szerves anya­gokban gazdag talajokban, fileg a Dunántúlon gyakori. Elikerül régi sírokból a csontokról is, ahol valószínőleg az alsórendő gombákkal (penészgombák) és bomló szerves anyagokkal táp­lálkozik.

  1. Kúpos csiga (Zonitoides nitidus). K: 5, M: 4-5, Sz: 6-7. Át­látszó, fényes sárgás vagy vöröses szarubarna háza alacsony kúp alakú. Szájadéka majdnem kerek, köldöke tág. Az állat színe ké­kesfekete. Erisen nedvességkedveli, vizek partján, nedves réte­ken, ártéri erdikben a sőrő növényzet közt, vízmosások alján él.
  2. Kövi csiga (Aegopis verticillus). K: 6-7, M: 17-21, Sz: 25-32. Gömbölyded-kúpos házának felülete igen finoman rácsos szerke- zető, alul sima, fényli. Kanyarulatai tarajosak, az utolsók kerü­lete azonban legömbölyített. Színe zöldessárga vagy barnászöld. Az állat teste karcsú, színe szürke. Lehullott lomb és kövek alatt él. Részben növényevi, részben ragadozó, mert gilisztákat, sit csigát is eszik.

34

  1. Csillogó csiga (Oxychilus draparnaudi). K: 5-6, M: 6-8, Sz: 13-15. Háza lapos, vékony héjú, nagyon fényes. Színe sárgás szaruszínő vagy világos vörösbarna, alul kékesfehér. Héja átlátszó. Köldöke tág, tölcsérszerően táguló. Utolsó kanyarulata a szája- dék táján több mint kétszer olyan széles, mint az elizi. Az állat karcsú, kékesszürke színő. Az avarban és kövek alatt, sziklaüre­gekben gyakori, barlangokban is elifordul. Ragadozó csiga, amely fileg más, sokszor nálánál is nagyobb csigafajok húsát eszi. Domb­vidékeinken és hegységeinkben gyakori.
  2. Átlátszó csiga (Oxychilus glaber). K: 5-6, M: 6-8, Sz: 11-15. Hasonlít az elizi fajhoz, de kevésbé lapos, köldöke szők. Utolsó kanyarulata a szájadék táján csak másfélszer olyan széles, mint az elizi. Lehullott lomb, fadarabok és kövek alatt él, barlangok­ban is gyakori. Ez is ragadozó, és az elizihöz hasonlóan igen gyors mozgású állat. Az Északi-középhegységben és a Dunántú­lon elterjedt, az Alföldön ritka.
  3. Kristálycsiga (Vitrea crystallina). K: 5, M: 1,5-2, Sz: 3-4. Háza lapos korong alakú, köldöke szők. Héja igen vékony, fényes, üveg- szerően átlátszó, zöldes árnyalatú. Az állat karcsú teste fehéres színő. A nedvességet kedveli, vízparti növények közt, erdik nyír­kos talaján, avar és kövek alatt, sziklaüregekben él. A Dunántú­lon és hegységeinkben gyakori, az Alföldön ritka.
  4. Dombi csiga (Aegopinella minor). K: 5, M: 5-6, Sz: 9-11. Háza lapos, sárgás vagy zöldes szarubarna, alul fehéres. Héja vékony, átlátszó. Köldöke tág, szájadéka tojásdad, tengelye le- és kifelé irányul. Utolsó kanyarulata a szájadék táján két és félszer-három- szor szélesebb az elizinél. Az állat színe szürkéskék. Avar, kor­hadó fa és kövek alatt, kitörmelék közt, erdis-bokros területeken él. Bomló szerves anyagokkal és csigák, férgek húsával táplál­kozik.

36

  1. Kascsiga (Euconulus fulvus). K: 5-6, M: 3, Sz: 3-4. Háza göm- bölyded-kúpos, méhkas alakú. Kanyarulatai igen lassan széle­sednek, köldöke tőhegynyire szők. Szájadéka ellipszis alakú, szé­lesebb, mint amilyen magas, pereme éles, nem vastagodott meg. Színe világosabb vagy sötétebb szarubarna, áttetszl, fényli. Az állat feketésszürke. Vizek partján, nedves réteken, nedves erdik- ben az avar, korhadt fadarabok és kövek alatt él. A Dunántúlon, az Alföldön és hegységeinkben szórványosan mindenütt megta­lálható.
  2. Üveges csiga (Vitrina pellucida). K: 3-3,5, M: 6, Sz: 5. Háza gömbölyded, rendkívül vékony, hártyaszerő héja üvegesen átlát­szó. Színtelen vagy sárgás-zöldes árnyalatú. Az állat pusztulása után az üres héj zavarossá, átlátszatlanná válik. Utolsó kanyaru­lata több mint kétszer szélesebb az ellzlnél. Szájadéka kerekded. A lehullott lomb alatt, kitörmelék közt él, nedves környezetben, de bokrok, fák védelmében szárazabb helyeken is megtalálható. Szórványosan elifordul hegy- és dombvidékeinken, sit az Alföl­dön is.
  3. Félmeztelen csiga (Daudebardia rufa). K: 2,5-3, M: 1,5, Sz: 6. Házát majdnem teljesen a kitágult és hosszirányban lemezszerően megnyúlt utolsó kanyarulat alkotja. Szájadéka majdnem vízszin­tes helyzető, köldöke tág. Héja igen vékony, átlátszó, zöldessárga, néha vörösesbarna színő. A kékesszürke állat jóval nagyobb, mint a háza, nem tud visszahúzódni belé. A ház, mint valami sapka, ül az állat testén, a legfontosabb szerveket védi. Ragadozó csiga, amely fileg földigilisztákat, más csigafajokat, ászkákat eszik. Mé­lyen a lehullott lomb és kövek alatt, laza földben, barlangokban él. Domb- és hegyvidékeinken sokfelé megtalálható.

38

1. Nagy meztelencsiga (Limax maximus). Hossza: 100-200 mm. Színe igen változó, legtöbbször szürke, barnával vagy feketével tarkázott, foltos. Blre ráncos, testének hátsó része gyengén tara­jos. Talpa egyszínő. Teste nyálkától csillog, a nyálka színtelen. Ha az állat teste mászás közben kinyúlik, elöl, a jobb oldalon meg­figyelhetjük a légzlnyílást. A meztelencsigák (helyesebben házat- lan csigák vagy csupaszcsigák) blre alatt kis fehér mészlemezke van, ez a ház csökevénye, ami a házas csigák házának felel meg. Flleg éjjel mászkál, legfeljebb nagyobb eslk után találkozhatunk vele nappal is. Csakis a nedves helyeken gyakori. Tápláléka friss és korhadt növényi részek, gombák.

  1. Óriás meztelencsiga (Limax cinereo-niger). H: 200-400. Színe a fehértll a feketéig változó, leggyakrabban sötétszürke vagy fe­kete, de lehet piros, sárga vagy barna is. Egyszínő vagy foltokkal tarkázott, esetleg sávos. Az ellzl fajra igen hasonlít, de jól meg­különbözteti attól hárompásztás talpa (a középsl paszta világos, a két szélsl sötétebb). Nagyobbra nl, mint az ellzl faj, blre rán­cosabb, háttaraja erlsebb. Nyálkája színtelen. Blr alatti mész- lemezkéje 9-15 mm. Gyakori hegy- és dombvidékeinken.
  2. Élénk meztelencsiga (Arion subfuscus). H: 50-70. Színe sárga vagy vörösessárga, háta sötétebb, a törzs oldalán sötét, a láb sze­gélyénél sárgásfehér sávval. Talpa sárgásfehér, testének nyálkája sárga vagy narancssárga. Fl tápláléka a gomba. Hegy- és domb­vidékeinken elterjedt, az Alföldön ritka.
  3. Pince-meztelencsiga (Limax flavus). H: 80-110. Karcsú teste sárga, narancssárga vagy sárgásszürke, néha apró sötét foltokkal. Talpa egyszínő, nyálkája sárga. Éjjeli állat. Barlangokban, föld alatti lyukakban, kutakban, vermekben, pincékben él, többnyire emberi lakóhelyek közelében. Megeszi a legkülönbözlbb élelmi­szereket és ezek bomló hulladékait.

40

  1. Lantos meztelencsiga (Arion circumscriptus). H: 30-50. Színe szürkés-olajzöld, olajbarna vagy szürke. Háta sötétebb, talpa fe­lett világos sáv húzódik. Teste elülsl részén (pajzs) sötét, lant alakú rajzolat látható. A fiatal állatoknak tarajuk is lehet, ez a fel- nltt csigán hiányzik, de háta közepén világos ráncokból álló vo­nal fut. Talpának középsl pasztája sötétebb, nyalkája színtelen. Lassú mozgású, lusta állat. Különösen a Dunántúlon gyakori, az Alföldrll csak néhány helyrll ismeretes.
  2. Kék meztelencsiga (Bielzia coerulans). H: 80-160. Legszebb, de meglehetlsen ritka csupaszcsigánk. Mindig egyszínő. Színe leg­többször csillogó szürkéskék vagy azúrkék, de főzöld, sötétzöld, ultramarinkék, feketéskék és lila is lehet. Taraja jól fejlett, nyál- kája sárgás. Meglehetlsen gyors mozgású, karcsú állat. Tápláléka gomba, zuzmó, növény levelek. A többi házatlan csigához hason­lóan, ez is a nedves helyeket kedveli. Kárpáti csiga, nálunk a Bükk és a Sátor-hegységben él, újabban a Tornai Karszt területén is megtalálták.
  3. Kerti meztelencsiga (Deroceras agreste). H: 30-35. Karcsú teste sárgásfehér vagy húsvörös, gyakran apró sötét foltokkal tarká- zott. Taraja gyengén fejlett, talpának középsl pasztája többnyire világosabb a szélslknél. Erdlkben, ligetekben, réteken, de szántó­földeken és kertekben is gyakori. Ha elszaporodik, a szántóföldi és kerti növények, az elvermelt, tárolt zöldség stb. megdézsmálá- sával érzékeny károkat okozhat. Nappal deszkadarabok, kltörme- lék közt vagy a földben lyukakban húzódik meg. A mezlgazda- sági terményekkel akaratlanul is sokfelé elhurcolták, így általáno­san elterjedt és gyakori.

42

  1. Kórócsiga (Helicella obvia). K: 5-6, M: 7-12, Sz: 14-23. La­pos, korong alakú házának alapszíne krétafehér, szürkés vagy barnás árnyalattal. Egyszínő vagy barnás csíkokkal tarkázott. A csíkok elmosódhatnak. Szájadéka kerek, köldöke tág, tölcsér- szerőén táguló. Melegkedveli csiga, száraz, füves helyeken, par­lagon hagyott szántóföldeken, töltéseken sokszor csapatostul ta­láljuk, a főszálakra, kórókra, gizgazra felkapaszkodva. Alacso­nyabban fekvi tájainkon mindenütt gyakori, ma is terjediben van.
  2. Pusztai csiga (Helicopsis striata). K: 5-6, M: 5-8, Sz: 8-16. Háza kisebb és kúposabb az elizi fajnál. Színe sárgásfehér vagy szürkésfehér, barna csíkokkal díszített. A héj felszíne erisebben vagy finomabban bordázott. Szájadéka kerek, köldöke szők. Ko­pár, fileg napsütötte helyeken él. Napközben mélyen lehúzódik a talajba. Leggyakoribb az Alföldön, de ismeretes a Dunántúl több pontján is.
  3. Nagyfogú csiga (Perforatella bidentata). K: 7-8, M: 4-7, Sz: 7-9. Gömbölyded házának felülete finoman, szabályosan bordá­zott, alul sima, fényli. Színe világos szarubarna, kerülete mentén és a varrat alatt világosabb csíkkal. Köldöke igen szők, a ráhajló szájadékperem majdnem elfedi. Fekvi hold alakú szájadékában két eris fog látható. Nedves, mocsaras helyen, vizek partján a nö­vényzet alatt, ártéri égeresekben él. Hazánkban a Dunántúl nyu­gati és délnyugati felébil, az Alföldön a híres lápvidékril: Bátor- ligetril ismeretes.
  4. Tejfehér csiga (Monacha cartusiana). K: 6, H: 6, Sz: 9-19. Lapított-kúpos háza tejszerően kékesfehér vagy barnásfehér. Utolsó kanyarulata erisen kitágul. Szájadéka hold alakú, ajak­duzzanata fehér vagy vörösessárga. Köldöke szők. Szárazabb és nedvesebb réteken, bokros, füves területeken gyakori.

44

  1. Pelyhes csiga (Trichia hispida). K: 5,5-6, M: 4-5, Sz: 6-9. Háza lapított-gömbölyded, apró, sőrőn álló szirökkel fedett, ame­lyek könnyen lehullanak, így leginkább csak a fiatal példányokon láthatók. Színe sárgás szarubarna vagy vörösbarna, kerülete men­tén világos csíkkal. Köldöke tág. Szájadéka félhold alakú, belsi peremét többnyire fehér ajakduzzanat kíséri. Erdikben és bokros területeken, patakok partján a sőrő növényzet közt vagy a földön, kövek és fadarabok alatt található. Leggyakoribb hegy- és domb­vidékeinken. Az Alföldön ritka.
  2. Egyfogú csiga (Trichia unidentata). K: 6-7, M: 5-6, Sz: 7-8. Hasonlít az elizi fajhoz. Háza gömbölyded-kúpos, apró szirök- kel fedett. Szarubarna, a kerülete mentén világosabb csíkkal. Szá- jadéka ferde hold alakú, belül találjuk a fehér ajakduzzanatot, ezen a fogszerő kiemelkedést. Köldöke nagyon szők. Hegyvidéki erdikben a lehullott lomb és kövek alatt él. Csak a Bükkbil, a Tornai Karsztról, a Pilisbil és Kiszeg környékéril ismeretes.
  3. Szemcsés csiga (Trichia erjaveci). K: 5-6, M: 7-10, Sz: 10-16. Lapított háza kékes hamuszürke vagy világos sárgásfehér. Héja csak fiatalkorban szirös, a kifejlett állat háza finoman szemcsés. Utolsó kanyarulata erisen kitágul. Ajakduzzanata fehér, a héjon világos sávként áttőnik. Köldöke az utolsó kanyarulatnál erisen kitágul. Erdis, bokros helyeken él. Gyakori a Mecsekben, de eli- fordul másutt is a Dunántúlon, például Szekszárd mellett, és fel­bukkant újabban Budapest környékén is.
  4. Bokorcsiga (Euomphalia strigella). K: 5-6, M: 9-14, Sz: 13-21. Gömbölyded-kúpos háza világos szarubarna, néha vöröses árnya­latú, kerülete mentén világos csíkkal. Házát csak fiatalkorban fe­dik szirök. Utolsó kanyarulata elöl, a szájadék táján erisen kiszé­lesedik, lehajlik. Ajakduzzanata eris, köldöke tág. Bokros, ligetes helyeken, elsisorban az alacsonyabb fekvéső területeken él.

46

  1. Vörösínyő csiga (Monachoides incarnata). K: 6, M: 8-13, Sz: 12-17. Vöröses- vagy sárgásbarna háza gömbölyded-kúpos. Héja tompa fényő, mert igen finoman szemcsés-pikkelyes. Utolsó ka­nyarulata erlsen kitágul, vége a szájadéknál kissé lehajlik. Szája- dékában jól fejlett, húsvörös ajakduzzanata van, ez a héjon bar­nássárga sávként tőnik át. Köldöke szők. Erdls, bokros helyen él, a növényeken mászkál, vagy a lehullott lomb és fakéreg alá húzódik. A középhegységek és a dombvidékek csigája, az Alföl­dön csak ritka vendég.
  2. Hímzett csiga (Monachoides umbrosa). K: 5-6, M: 6-7, Sz: 10-15. Lapos háza sőrőn pikkelyes-szemcsés, világos szaruszínő. Utolsó kanyarulata erlsen kitágul, kerülete szögletes. Szájadéka majdnem kerek, aj akduzzanata ritkán van. Köldöke igen tág. Az állat köpenye foltos, a foltok a házon áttőnnek. Árnyas, nyír­kos erdlkben, bokrok közt él, a Dunántúl nyugati és déli részén.
  3. Szlrös csiga (Monachoides rubiginosa). K: 5-6, M: 4-6, Sz: 6-8. Apró termető, vörösbarna házú csiga. Héjának felületét ső- rőn fedik apró szlrök. Kerületén többnyire sötét csík fut. Szája- déka kerekded, ajakduzzanata nincs. Köldöke nagyon szők. Vizek mentén, nedves réteken a növényzeten vagy a korhadó növény­maradványok alatt tanyázik.
  4. Berki csiga (Bradybaena fructium). K: 5-6, M: 14-22, Sz: 16­26. Gömbölyded-kúpos házának színe fehér, sárgás- vagy vöröses­barna, kerülete mentén gyakran vörösbarna csíkkal. Utolsó ka­nyarulata erlsen kitágul, szájadékában fehér vagy vöröses ajak­duzzanat van. Köldöke szők. Az állat szürkésvörös vagy sárga, köpenye többnyire sötéten foltos, a foltok a héjon átlátszanak. Leggyakoribb a vizek partjait kísérl bokros, ligetes területeken, de szárazabb helyeken is felbukkan. A növényeken mászkál. Hegy­vidékeinken és a Dunántúlon elterjedt, az Alföldön ritkább

48

  1. Korongcsiga (Helicodonta obvoluta). K: 6-7, M: 4-6, Sz: 12­14. Lapos, korongszerő háza a tányércsigáéra emlékeztet, kanya­rulatai igen szorosan felcsavartak. Színe vörösbarna, ritkán álló szlrökkel fedett. Szájadéka háromkaréjú, széle kitüremlett, lilás- vörös ajakduzzanata van. Köldöke igen tág. Erdls-bokros he­lyeken az avarban, fadarabok, kövek alatt található. A hegyvi­déken mindennapos, helyenként a dombvidéki erdlkben is gya­kori, az Alföldrll azonban nem ismeretes.
  2. Sávos csiga (Helicigona faustina). K: 5-6, M: 9-14, Sz: 14-22. Háza lapos, kissé kiemelkedl csúccsal. Színe vörösbarna vagy barnássárga. Sötétbarna csíkkal díszített, a csík fölött és alatt a héj világosabb. Ajakduzzanata gyenge, köldöke tág. Színe sötétszürke. A nedves helyeket kedveli. Mohával benltt sziklákon, fatörzse­ken, vízparti növényeken, kövek alól kerül elő. Hegyvidéki csiga, nálunk a Börzsönyben, a Mátrában és a Bükkben él.
  3. Bánáti csiga (Helicigona banatica). K: 6, M: 17-21, Sz: 22-36. Háza alacsony, széles kúp alakú, a kanyarulatok peremén taraj fut végig, ez az utolsó kanyarulaton gyengébb. Színe sárgásbarna vagy zöldesbarna, kerülete fölött barna csík lehet. Ajakduzzanata jól fejlett, köldöke mérsékelten tág. Erdlkben, az avar alatt él. Erdély déli és délnyugati részében gyakori. Aradnál és Nagyvá­radnál eléri az Alföldet, és nemrég Magyarország területén is fel­bukkant.
  4. Háromfogú csiga (Isognomostoma isognomostoma). K: 5, M: 6-8, Sz: 8-12. Lapított-gömbölyded háza finoman szemcsés és ritkán álló szlrökkel borított, vörösbarna színő. Szájadéka há- romkaréjú, ajakduzzanata belül lemezszerően kiáll, rajta 3 fog- szerő nyúlvány ül. Köldöke szők, résszerő. Hegy- és dombvidéki erdlkben él, nálunk Tapolca és Klszeg környékén, a Bükk és a Tornai Karszt vidékén található.

50

  1. Ligeti csiga (Cepaea nemoralis). K: 5, M: 16-21, Sz: 19-25. Háza gömbölyded-kúpos, vastag héjú. Alapszíne világossárga vagy sárgás-vöröses. Egyszínő vagy egy-öt sötétbarna csíkkal tarkázott. Az egyes csíkok összeolvadhatnak szélesebb övekké. Szájadéka széles hold alakú, ajakpereme a köldökre hajlott, és azt elfedi. A szájadék boltozata, ajakpereme és gyengén fejlett ajakduzzanata barna. Erdlk szélén, ligetekben, bokros helyeken a növények szá­rán, levelén található. A Dunántúl nyugati és déli részén honos.
  2. Kerti csiga (Cepaea hortensis). K: 5, M: 13-18, Sz: 17-23. Az ellzl fajnál kisebb, kúposabb, ajakpereme és jól fejlett ajak­duzzanata fehér. Alapszíne citromsárga vagy világos rózsaszínő, gyakran egy-öt barna csíkkal díszített (a, b, c). Nedvesebb erdik- ben, ligetekben, kertekben él. A Dunántúl nyugati részén, továbbá a Duna menti erdlkben található.
  3. Pannon csiga (Cepaea vindobonensis). K: 5-6, M: 14-23, Sz: 17-27. Háza gömbölyded-kúpos. A héj felszíne finoman, szabá­lyosan vonalkás-bordás. Alapszíne fehéressárga-barnássárga, barna csíkokkal. A napsütötte déli lejtik csigáinak alapszíne vilá­gos, csíkjai igen halványak. Utolsó kanyarulata a szájadéknál hir­telen lehajlik. Ajakpereme és ajakduzzanata világosbarna. Meleg­kedveli állat. Száraz bokrosokban, gyepekben, erdiszéleken a nö­vények levelein, utak mentén, kifalakon él. Az egyik leggyakoribb csiga hazánkban.
  4. Márványozott csiga (Helicigona [Arianta] arbustorum). K: 6, M: 15-24, Sz: 17-27. Gömbölyded-kúpos házának színe fényli gesztenyebarna, szabálytalan szalmasárga foltokkal díszített. Ke­rülete mentén gyakran sötétbarna csík fut. Ajakduzzanata fehér. Ajakpereme a köldökre hajlik, és azt elfedi. Nedves erdikben, lige­tekben, bokrokon, a lehullott lomb és fadarabok alatt él, a Duna mentén, a Pilis, a Börzsöny, a Bükk vidékén, a Dunántúlon.

52

  1. Éti csiga (Helix pomatia). K: 5, M: 34-55, Sz: 35-55. Háza gömbölyded-kúpos, héja durván, szabálytalanul vonalkázott. Színe sárgásbarna vagy fehéresszürke, öt világosabb vagy söté- tebb barna, illetve lilásbarna csíkkal díszített, de a csíkok gyakran elmosódnak, összeolvadnak. Utolsó kanyarulata erlsen kiöblö- södik. Ajakduzzanata fehér vagy kékesvörös, köldöke szők, mert a kihajló ajakperem részben elfedi. A ház alakja és nagysága erl- sen változó. Az állat színe szürkéssárga, blrét hossz- és kereszt­irányú mélyedések ripacsossá teszik. Erdlkben, ligetekben, bozó­tos helyeken, kertekben él. Nedvesebb és szárazabb területeken egyaránt ellfordul. Friss és korhadt növényi részekkel táplálko­zik. Mészhéjú petéinek (csigatojás) átmérlje kb. 2 mm, ezeket a csiga a talpával ásott gödörbe rakja. Házát télen szilárd, mésztar­talmú fedlvel zárja el, ennek azonban a kopoltyús csigák száj- fedljéhez nincs köze, nincs az állat talpához nlve. Az éti csiga a legnagyobb csigánk. A nyugat-európai országokban (Német­ország, Belgium, Franciaország, Svájc) finom csemegének számít, ezért nagy mennyiségben exportáljuk. Sajnos, túlzott győjtése miatt hazánkban száma egyre gyérül, maholnap kipusztulásától kell tartani. Újabban tenyésztésével is próbálkoznak.
  2. Ugarcsiga (Helix lutescens). K: 4, M: 31-33, Sz: 29-34. Ha­sonlít az ellzl fajhoz, de kisebb termető, háza kúposabb, színe világossárga. Csíkjai halványak, de nem olvadnak össze. Száraz, meszes és homokos talajú domboldalakon, parlagon hagyott szán­tóföldeken él. Nálunk az Alföld északkeleti-keleti részein honos.

54

KAGYLÓK

1. Tompa folyamkagyló (Unio crassus). Hossza: 50-90. Széles­sége: 30-45. Teknlje rövid, nincs kétszer olyan hosszú, mint amilyen széles. Búbját sőrű, koncentrikus ráncok fedik. A teknl vastag héjú, erls. Színe sötétzöld, sárgásbarna vagy sötétbarna. A teknl belsl felületét szépen csillogó gyöngyházréteg borítja. Az állat a két teknl közül kinyúló lábával tolja magát ellre a me­der homokjában, miközben barázdát hagy maga mögött. Az ilyen barázdát kell követni, végzldésében rátalálunk a homokba be­ásott kagylóra. A vízben lebegl szerves törmeléket, apró állatká­kat „kiszőrve” táplálkozik. Elslsorban a folyók, patakok lakója, de ellfordul nagyobb tavakban is, így például a Balatonban.

  1. Folyamkagyló (Unió tumidus). H: 60-94, Sz: 30-44. Teknlje megnyúlt tojásdad alakú, kb. kétszer olyan hosszú, mint amilyen széles. Búbján ritkásan álló, durva zegzugos ráncok vannak. Színe olajzöld vagy gesztenyebarna, sokszor a búb tájáról kiinduló vi­lágosabb zöld sugarakkal díszített. Folyókban, patakokban, néha tavakban él. Gyakori az Alföldön és a Balatonban.
  2. Festlkagyló (Unió pictorum). H: 80-133, Sz: 40-55. Teknlje megnyúlt, nyelv alakú, több mint kétszer olyan hosszú, mint amilyen széles. Alsó szegélye középen kissé homorú. Búbját apró dudorok fedik. Színe sárgás olajzöld vagy olajbarna. Álló- és folyóvizekben egyaránt ellfordul. Különösen gyakori az Alföld vizeiben és a Balatonban. Nevét onnan kapta, hogy régebben a festlk kagylóteknlket használtak a festék kikeveréséhez. A festl- kagylók és a folyamkagylók teknljének gyöngyházrétegét a gomb­gyártásnál is felhasználták, jelentlségük a mőanyag gombok tér­hódításával erlsen csökkent.

56

  1. Tavikagyló (Anodonta cygnea). H: 120-200, Sz: 80-123. Tek- nije tojásdad körvonalú, búbja alig emelkedik ki, búbrésze elitt a tekni szárnyszerően megnyúlt. Fogai nincsenek. Színe barnás­zöld, sárgászöld vagy sárga. Héja vékony, izombenyomatai gyen­gék. Alakja és nagysága igen változó. Iszapos fenekő állóvizek­ben él. Síkságon és dombvidéken gyakori, a Balatonban is el­terjedt.
  2. Lapos tavikagyló (Pseudanodonta complanata). H: 60-87, Sz: 35-51. Teknije megnyúlt tojásdad alakú, igen lapos. Búbja alig emelkedik ki, két-három sorba rendezidött dudorok ülnek rajta. Fogai nincsenek. Színe sötétbarna. A folyóvizek csendesebb fo­lyású szakaszain és állóvizekben él. Ritka kagyló, a Dunából, Tiszából, Zagyvából, Drávából és a Balatonból ismeretes.
  3. Vándorkagyló (Dreissena polymorpha). H: 30-40, Sz: 15-20. Teknijének legtöbbször megtört háromszöglető körvonala van. Búbja hegyes, egészen elöl helyezkedik el. Zárpárkányzatán fo­gak nincsenek. A tekni alapszíne sárgásszürke vagy zöldessárga, sötétbarna hullámos vagy zegzugos csíkokkal díszített. Lábának mirigyei finom fonalakat termelnek, ezzel a víz alatti szilárd tár­gyakra (cölöpökre, kövekre, hajók fenekére stb.) vagy éppenség­gel éli kagylók teknijére erisíti magát. Többnyire csomókban, tömegesen telepszik meg. Elifordul, hogy a vízmővek vezetékeit, vízszőri berendezéseit olyan tömegben lepi el, hogy vízszolgálta­tási zavarokat okoz. Vándorkagylónak azért nevezik, mert a múlt század elejétil hazájából, a Kaszpi-tó és Fekete-tenger környéké- ril a víziutakon a hajókra tapadva szinte egész Európába eljutott, és ott elterjedt. Nálunk a Dunában és mellékfolyóiban él, a har­mincas évek elején a Balatonba is bekerült, és ott is elszaporodott.

58

  1. Gömbkagyló (Sphaerium corneum). H: 15-25, Sz: 10-11. Tek- nője széles tojásdad alakú, nagyon hasas, így a két teknl együtt csaknem gömbszerő. Búbja majdnem középen fekszik. Apró fogai erlsek. Színe szürkésbarna, gyakran sárgás övekkel díszített. Tek- nljének alakja és nagysága erlsen változó. Álló- és lassan folyó vizekben az iszapban él. Hazánkban az alacsonyabb területek vi­zeiben gyakori.
  2. Nagy gömbkagyló (Sphaerium rivicola). H: 20-25, Sz: 10-11. Az ellzl fajnál nagyobb, vastagabb héjú. Teknlje széles tojásdad alakú, búbja majdnem középen fekszik. Felülete a teknl közepe tájától szabályosan, körkörösen bordázott. Színe sárgásbarna vagy olajbarna, esetleg vöröses. Elslsorban folyók, ritkábban na­gyobb tavak iszapjában él, szórványosan többfelé megtalálható az Alföldön és a Dunántúlon.
  3. Nagy borsókagyló (Pisidium amnicum). H: 8-11, Sz: 6-8. Tek- nlje tojásdad körvonalú, hasas. Búbja a teknl középvonala mögé tolódott. Felszíne a búbtól kiindulva körkörösen vonalkás-bor- dás. Színe sárgásszürke vagy szürkésbarna. A teknl fogai aprók, de erlsek. Folyók és nagyobb patakok vizében vagy nagyobb ta­vak parti vizeiben él. Rokonságába több apró borsókagylófaj tar­tozik, ezek egy részének teknlje olyan hasas, hogy valóban apró borsószemre vagy egyéb növénymagra emlékeztet.
  4. Törékeny kagyló (Sphaerium [Musculium] lacustre). H: 8-16, Sz: 7-15. Teknlje kerekded, négyszögletesbe hajló, lapos, de kö­zépen megduzzadt. Búbja kúposan kiemelkedik. Héja igen vékony, törékeny, szürkésfehér vagy sárgásfehér színő. Fogazata gyengén fejlett. Kisebb állóvizek, árkok, mocsarak, holtágak, tavak iszap­jában sokfelé megtalálható.

60

NÉVMUTATÓ

(A római számok a színes táblákat, az arab számok a képeket ismerteti szövegoldalakat jelölik.)

Átlátszó csiga XVII., 36

Balogcsiga XIII., 28

Balogcsiga, nagy X., 22

Bábcsiga XIII., 28

Bánáti csiga XXIV., 50

Berki csiga XXIII., 48

Bokorcsiga XXII., 46

Bordás csiga XIII., 28

Borostyánklcsiga XI., 24

Borostyánklcsiga, karcsú

XI., 24

Borostyánklcsiga, kis XI., 24

Borsókagyló, nagy XXIX., 60

Bödöncsiga II., 6

Bödöncsiga, folyami II., 6

Csavarcsiga XIV., 30

Csillogó csiga XVII., 36

Dombi csiga XVII., 36

Egyfogú csiga XXII., 46

Éles csiga VI., 14

Éti csiga XXVI., 54

Fekete csiga II., 6

Festlkagyló XXVII., 56

Félmeztelen csiga XVIII., 38

Fialló csiga III., 8

Fialló csiga, folyami III., 8

Folyamcsiga V., 12

Folyamkagyló XXVII., 56

Folyamkagyló, tompa XXVII.,

56

Fülcsiga IX., 20

Gombcsiga VIII., 18

Gömbkagyló XXIX., 60

Gömbkagyló, nagy XXIX., 60

Hamvas csiga XII., 26

Háromfogú csiga XXIV., 50

Hímzett csiga XXIII., 48

Hólyagcsiga X., 22

Hordócsiga XII., 26

Iszapcsiga IX., 20

Kagylók XXVII., 56-XXIX., 60

Kascsiga XVIII., 38

Kavicscsiga IV., 10

Kerekszájú csiga IV., 10

Kerekszájú csiga, folyami IV., 10

Kerekszájú csiga, lapos IV., 10

Kerti csiga XXV., 52

Kétéltő csiga X., 22

Kórócsiga XXL, 44

Korongcsiga XXIV., 50

Kövi csiga XVI., 34

62

Kristálycsiga XVII., 36

Kúpos csiga XVI., 34

Lemezcsiga VII., 16

Ligeti csiga XXV., 52

Májmételyes csiga X., 22

Márványozott csiga XXV., 52

Meztelencsiga, élénk XIX., 40

Meztelencsiga, kék XX., 42

Meztelencsiga, kerti XX., 42

Meztelencsiga, lantos XX., 42

Meztelencsiga, nagy XIX., 40

Meztelencsiga, óriás XIX., 40

Meztelencsiga, pince- XIX., 40

Mocsári csiga IX., 20

Nagyfogú csiga XXL, 44

Orsócsiga, erdei XV., 32

Orsócsiga, fényes XV., 32

Orsócsiga, nagy XV., 32

Orsócsiga, vésett XV., 32

Pajzscsiga VIII., 18

Pannon csiga XXV., 52

Paránycsiga XIII., 28

Patakcsiga II., 6

Pelyhes csiga XXII., 46

Pettyes csiga V., 12

Pocsolyacsiga IX., 20

Pogácsacsiga VIII., 18

Pusztai csiga XXL, 44

Ragyogó csiga XI., 24

Ragyogó tőcsiga XVI., 34

Rajzos csiga II., 6

Rácsos csiga VIL, 16

Sapkacsiga VIII., 18

Sávos csiga XXIV., 50

Sokfogú csiga XII., 26

Szárazföldi ajtóscsiga XIV., 30

Szárazföldi csigák XI., 24-

XXVI., 54

Szávai vízicsiga V., 12

Szemcsés csiga XXII., 46

Szlrös csiga XXIII., 48

Tarka csiga XVI., 34

Tavikagyló XXVIIL, 58

Tavikagyló, lapos XXVIIL, 58

Tányércsiga VI., 14

Tejfehér csiga XXL, 44

Tompavégő csiga XII., 26

Tonnacsiga XIV., 30

Törékeny kagyló XXIX., 60

Törpecsiga XIII., 28

Tüskés csiga XIII., 28

Ugarcsiga XXVI., 54

Üveges csiga XVIIL, 38

Vándorkagyló XXVIIL, 58

Vízicsiga VIL, 16

Vízicsiga, kis III., 8

Vízicsiga, közönséges III., 8

Vízicsigák II., 6-X., 22

Vörösínyő csiga XXIIL, 48

Zebracsiga XIV., 30

63

HU ISSN 0324-3168

ISBN 963 11 2610 2

Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó, Budapest

Felells kiadó: Szilvásy György igazgató

Kossuth Nyomda (81.0068), Budapest, 1981

Felells vezetl: Bede István vezérigazgató

Felells szerkesztl: D. Nagy Éva

Mőszaki vezetl: Haás Pál

Képszerkesztl: Árva Ilona

Mőszaki szerkesztl: Végh Judit

95 000 példány. Terjedelem: 2,8 (A/5) ív. IF 4236

A Búvár Zsebkönyvek eddig megjelent kötetei:

Madarak (4. kiadás) Vadvirágok 1. (4. kiadás)

Gombák (2. kiadás)

Halak (3. kiadás)

Lepkék (3. kiadás) Dísznövények (2. kiadás) Csigák, kagylók (2., új grafikával készült kiadás)

Fák, bokrok (2. kiadás) Legyek, hangyák, méhek, darazsak (2. kiadás)

Vadak (2. kiadás) Ásványok

Mohák, zuzmók, harasztok (2. kiadás)

Bogarak (2. kiadás) Kövületek

Kutyák (2. kiadás) Kígyók, békák Díszmadarak (2. kiadás) Vadvirágok 2. (2. kiadás) Kultúrnövények 1. (2. kiadás) Pókok, skorpiók (2. kiadás) Háziállatok (2. kiadás) Gyümölcsök (2. kiadás)

isállatok (2. kiadás)

Kultúrnövények 2. Felhlk

Állatkerti emllsök

Állatkerti madarak

Gyógynövények

Tengeri állatok 1.

Tengeri állatok 2.

Emberek

Kaktuszok, pozsgások

Főszernövények Különös növények Kisemllsök Emberelldök

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Lap tetejére!