Találatok: 1

1

Új ​könyvében komoly történelmi kutatómunkára támaszkodva, s ugyanakkor drámai színekben tobzódva festi elénk a szerző II. Sándor cár alakját és azt a korszakot, amely, „meglehet, a legfontosabb volt Oroszország ezeréves fennállása alatt”. Nemcsak azért volt fontos ez a korszak, mert magában rejtette a huszadik századi orosz tragédia – a bolsevizmus – csíráit, hanem mert ekkor és itt jött létre először a terrorizmusnak az az ideológiája és gyakorlata, amely azóta is újra és újra fellángol világszerte. Az elbeszélés valóságos krimiként indul: Radzinszkij részletezi a megelőző cárgyilkosságokat – majd a történet végére ugrunk: a Népakarat nevű párt terroristáinak hetedszerre megkísérelt merényletük alkalmával sikerül végezniük II. Sándorral. Majd Radzinszkij elmeséli ennek a „Janus-arcú” embernek az életét, akinek szinte minden tette a visszájára fordult. Bármivel próbálkozik – az ő nevéhez fűződik például az 1861-es jobbágyfelszabadítás –, csak gyűlöletet kap cserébe. A retrográdok a reformjaiért gyűlölik, a liberálisok pedig azért, mert nem elég liberális. S közben végigvonul a könyvön a szerveződő terrorizmus története – s főszereplővé válik Dosztojevszkij is, aki talán mindenki másnál pontosabban látta előre azt, ami ennek a folyamatnak a végeredménye lehet. Radzinszkij Az orosz tragédia című tetralógiájának negyedik része ez a könyv; az első három – Az utolsó cár, a Raszputyin és a Sztálin – már megjelent magyarul.