Találatok: 0

<1

Én újságíró akartam lenni már zsenge ifjúkorom óta. Ezt úgy képzeltem el, hogy van egy igazolványom, amelynek birtokában mindenhová beengednek, a színházi titkár a megszokott páholyomhoz vezet, és a kalauz szalutál, amikor felmutatom a szabadjegyemet. És mindenütt – kávéházban, borbélynál – szerkesztő úrnak szólítanak. A legújabb divat szerint öltözködöm, és a Korzón ismert színészek és politikusok kalapot emelnek, ha megpillantanak. „Majd meglátom, mit tehetek magáért” – mondom kegyesen a kóristánéknak, és rideg pillantást vetek a tőzsdeügynökökre, akik odamerészkednek kávéházi törzsasztalomhoz, miközben a karlsbadi reggelimet fogyasztom: „Zavarhatom egy percre, szerkesztő úr?” Kardos G. György