Skip to content

Péter László – Szeged Panoráma

Találatok: 147

221

SZEGED

Panoráma magyar városok sorozat

Péter László

SZEGED

PANORÁMA

TARTALOM

  1. A város története 7
  2. Séták a városban 37
  3. A városközpont 37
  4. A városközponttól a nagyállomásig 55
  5. A dómkömyék 68
  6. A Várkert környéke 92
  7. A Lenin körút és környéke 99
  8. Felsőváros 109
  9. Rókus 120
  10. Móraváros 128
  11. Alsóváros 137
  12. Újszeged 149
  13. Kirándulások 158

Fehértó—Kiskundorozsma—Széksósfürdő 158

Algyő—Sas-ér—Pusztaszer 165

Tápé—Lebő—Vetyehát 170

Ásotthalom 175

Maros-torok 177

Szőreg 181

  1. Gyakorlati útmutató 185

Szeged megközelítése 185

Helyi közlekedés 190

Idegenforgalmi szolgálat 193

Elszállásolás 194

Étkezés 196

Kereskedelem, szolgáltatás 200

Fontosabb telefonszámok 203

Kultúra, szórakozás 205

Egészségügy, fürdés, sport 206

Névmutató 209

Térképek

Szeged átnézeti térképe 23– 24

  1. A városközpont 38—39
  2. A városközponttól a nagyállomásig 56—57
  3. A dómkömyék 71
  4. A Várkert környéke 95
  5. A Lenin körút 101
  6. Felsőváros 111
  7. Rókus 121
  8. Móraváros 129
  9. Alsóváros 139
  10. Újszeged 151
  11. Szeged környéke 178—179

I. fejezel

A VÁROS TÖRTÉ N ETE

Szeged — Csongrád megye székhelye, Délkelet-Magyar- ország legnagyobb városa — a Tisza és a Maros összeszö- gellésénél terül el. Létét is e földrajzi helyzetének köszön­heti.

„A Tisza Szeged főutcája” (Füle Lajos). A Belváros a jobb partján, a napjainkban rohamosan épülő Újszeged a bal partján terül el. A Tisza vízjárása szélsőséges, a leg­nagyobb vízhozama olykor negyvenszerese a legkisebbnek. Átlagos vízhozama Szegednél 820 m3 másodpercenként. Három árvize van: a kora tavaszi, a kora nyári („zöld ár”) és az őszi. Ha a Duna kora tavaszi áradása egybeesik a Tiszáéval, a Tisza vize nem tud befolyni a Dunába, és ez árvizet okoz.

A város fölött ömlik a Tiszába a Maros. Régen kettős torkolata volt: az egyik a maitól délre mintegy 500 méterrel, a másik a Boszorkány-szigettel szemben. A folyónak ere­detileg is nagy esése az átvágások miatt még fokozódott, így sok hordalékot rak a kis esésű Tiszába, ezért torkolata elzátonyosodik. Kotróhajók emelik ki a víz alól az értékes építőanyagot: a marosi homokot. Vízjárása még a Tiszáénál is szélsőségesebb, a legkisebb hozama másodpercenként csupán 22 m3, a legnagyobb meg ennek kilencvenszerese: 2000 m3 is lehet.

Szegedtől északnyugatra terül el hazánk egyik leg­nagyobb szikes tava, a mintegy 14 km2-es Fehér-tó. Védett vizeinek zsombékiain, partjain számos ritka fészkelő vagy átvonuló madárfaj talál ma is megélhetést. Gazdag madár­világa miatt természetvédelmi terület. Egy részén halgazda­

7

ság működik. Vizét a Tisza táplálja, az Algyői-főcsatornán át, a Tisza holtágába pedig a Maty-ér szállítja tovább.

A honfoglalás előtt. A vizekből kiemelkedő hátságok alkal­masak voltak az ősember megtelepedésére. Az öthalmi leletek — kőszilánkok és mammutcsont — tanúsága szerint már az őskor (paleolitikum; i. e. 9000-ig) utolsó szakaszá­ban, mintegy húszezer évvel ezelőtt átmenetileg megtele­pedett itt az ember. Később a hidegebbre fordult éghajlat nem volt kedvező az itteni élethez.

Az újkőkor elején (neolitikum; i. e. 4500 körül) a vidék első állandó lakója az ún. „Kőrös-kultúra” népe volt. Emlékanyaguk Tápé lebői részéről, Szőregről, Deszkről, Tiszaszigetről került elő. Elsősorban állattenyésztéssel fog­lalkoztak. Kezdetben juhot, kecskét tenyésztettek, majd a Tisza és a Maros mocsaraiban honos őstulok háziasításával áttértek a szarvasmarha-tenyésztésre is. Házaik hasonlí­tottak a régi csömpölyeges (sárral kitöltött lécfalű) épít­ményekhez.

Az újkőkor közepén (i. e. 3500 táján) a gyűjtögetés, vadászat és állattenyésztés helyett egyre inkább a földmű­velésre tértek át. Már állandó telepeik voltak: az ún. lakó­halmokon a tűztől, ellenségtől gyakran elpusztított faluk egymás fölé települtek újra meg újra. Korábban halottaikat a házak mellett gödrökben földelték el; az állandósult lakó­telepek kialakulásával már elkülönültek a temetők.

Az újkőkor végén az ún. „Tiszai-kultúra” embere már jellegzetesen földművelő volt. Házuk fejlettebb, tartósabb. A gabona tárolására szolgáló vonaldíszes, nagyméretű edényeik művészi ízlésről tanúskodtak. Edényeik változa­tos formája és geometrikus díszítése, olykor festése, szinte páratlan volt az őskor művészetében. Mindezt egyszerű kihegyezett csonttal készítette a valószínűleg női fazekas. A díszes edények egy része már az ősök kultuszát szolgálta. A női alakot formázó edények és a kezdetleges nőszobrok a föld termékenységét szimbolizálhatták. Az istenszobrocs­kák (idolok) és a sírmellékletek már jelentős társadalmi tagozódásra utaltak: a vezetők,papok elkülönültek a köz­néptől. A cserekereskedelem révén már megjelent az első fém: a réz, ekkor még csak ékszerként.

8

Az újkőkor fokozatosan ment át a rézkorszakba. A szil­ién rézkincs tanúsága szerint a környék kereskedelmi kap­csolatban állt az erdélyi rézbányákkal. A középső rézkor emberei már nagyméretű rézeszközöket kovácsoltak. Az öntés mestersége pedig a bronzkor vívmányai közé tar­tozott.

Az egyik legjelentősebb hazai bronzkori temetőt a Sze­gedhez tartozó Szőregen, a Szív utca elején Móra Ferenc tárta fel. A zsugorított temetkezés mellett itt már előfordul a hamvasztásos is. Ez azt jelenti, hogy az őslakosságon kívül más nép jelent meg a tájon, s magával hozta szokásait, kultúráját. A bronzkor jelentőségét nem is annyira az új fémötvözet használata, mint inkább a népesség keveredése, az ezzel járó kulturális kölcsönhatás adta. A bronz ismerete délkeletről jutott el erre a vidékre, de továbbfejlesztésében a hazai népességnek is szerepe volt. Erről a szőregi telep öntőmintái is tanúskodnak.

A vas az i. e. VII—VI. században lett ismertté. Haszná­lata föllendítette a fegyvergyártást, a fegyverek pedig a népek közötti harcok, honfoglalások korának nyugtalan­ságát hozták. AIV. században megjelent kelták tették a vas használatát általánossá, és edényeiket már korongon készítették.

Az i. e. I. évszázadban a Dunántúl Pannónia, Dél- Erdély Dácia néven római tartomány lett. A jazig-szarmata törzsek föltehetően a római birodalom határainak védel­mére telepedtek meg a Duna—Tisza-közén. A két provin­ciát összekötő úton, Szeged későbbi vára helyén római őrség és postaállomás vigyázta a dáciai só- és aranyszál- lítást.

A jazigok I. század közepén kezdődött uralmának az i. sz. 270 után beáramló keleti germán törzsek vetettek véget. Gepidák szállták meg a tájat, őket pedig az V. szá­zadban a hunok hódították meg. Attila székhelye — a nagy széksósi fejedelmi lelet is valószínűsíti — itt lehetett Szeged környékén. A hun birodalom bukása után ismét a tovább­élő gepidáké lett a vidék, majd az avarok igázták le őket 567-ben. Az avar uralom mintegy 250 esztendeje alatt Szeged változatlanul fontos település volt. A Maroson érkező só és arany ellenőrző állomása. Fejedelmi szállás­

9

hely lehetett. A szoregi homokbányában feltárt sírok griffes- indás övveretei a késő avar kor örökségét jelentik. A „kettős honfoglalás” feltevés szerint lehet, hogy az első magyar honfoglalók emlékei.

Az avar birodalom bukása után a Tiszántúl csaknem egy évszázadig a bolgárok uralma alá került. AIX. század végén azonban az itt maradt avar és bolgár töredékeknek meg kellett hódolniuk a honfoglaló magyarok előtt.

A honfoglalás, városalapítás. Középkor. A gedói, öthalmi, szőregi, algyői, dorozsmai honfoglalás kori temetők tanú­sága szerint a magyarság sűrűn megszállta Szegedet és kör­nyékét. A Tisza és a Maros hadászati és kereskedelmi szempontból egyaránt fontos torkolatának szigetein tele­pültek meg.

Szeged neve krónikáinkban nem fordul elő. A dömösi apátság 1138. szeptember 3-án kelt alapítólevelében bukkan föl először, itt is még csak egy Szegedi (Cegedi) nevű ember­ről szólva. A várost III. Béla 1183. évi oklevele említi (in Siggedin), jellemzően a város létét meghatározó só kap­csán. Az Aranybulla (1222) is kimondja, hogy sót az ország közepén ne tartsanak, hanem csak a Bihar megyei Szala- cson, Szegeden és a határvidékeken. (A sószállítás emlékét ma is őrzi a Felső-Tisza-parton a sóház és a hajdani sópaj­táktól vezető út nyomvonalán a Sóhordó utca.)

Szeged neve földrajzi helyzetéből keletkezett: a szeg (sarok, kiszögellés) szónak -d helynévképzővel ellátott alakja. A névadás indítéka azonban nem a Tisza és a Maros összeszögellése, hanem a Tisza nagy kiszögellése, kanyarja a város közepénél.

A város lakossága István király uralkodása idején már magyar volt. Az avar (előmagyar?) és bolgár szórványok hamar beolvadtak a honfoglalók közé. Szeged és vidéke részben Ond fia. Ete nemzetségének, részben Ajtonynak a szállásterülete volt. Nemzetiségi birtoklásra utal Föl­ső városon a Tarján-dűlő — ma városrész — máig élő neve.

Szeged előnyös földrajzi helyzete, közlekedési szerepe megteremtette a városiasodás feltételeit. Jelentőségét növelte, hogy a tatároktól 1242-ben elpusztított csongrádi

10

vár hadászati szerepét is átvette. Ekkor épült királyi vára révén a királyi várbirtoknak és a déli Tisza-vidéknek köz­pontjává lett. IV. Béla király 1247. évi adománylevele, amellyel a lakatlan Tápét és Vártó halastavat a szegedi gazdáknak adta, bizonyíték, hogy kevéssel előbb (valószí­nűleg 1246-ban) Szeged elnyerte a városi rangot. A király egyébként már 1239. október 27-én megfordult Szegeden: innen indult a betelepülő kunok elé.

IV. (Kun) László 1277 és 1288 között gyakran tartóz­kodott a városban: kedvelt kunjaival a Szeged körüli pusz­tákon szívesen töltötte vidám napjait.

Az Árpád-kor végén Szeged jelentős hadászati és egyházi központ volt. A városiasodás a kézműipar fejlődésével, vásártartási joggal, és nem utolsósorban az építészet föl­lendülésével járt együtt. Építőmüvészetünk megmaradt eredeti középkori román emléke a Dömötör-torony alsó része; a többi csak töredékesen, másodlagos elhelyezésben maradt fönn: a lebontott várból került elő. Egyik legérté­kesebb a kőbárány (XII. század), amely a város címerében is szerepelt. Emlékkövek bizonyítják, hogy Szeged az Alföld egyetlen olyan városa volt, amely mind történeti, mind épí­tészeti szempontból kiemelkedő szerepet játszott a közép­korban. Gazdasági életének tartós virágzását, polgárainak művészi igényeit és anyagi áldozatkészségét egyaránt hir­detik a XII. századi román stílusú faragványok, amelyek Esztergom, Székesfehérvár, Pécs, Gyulafehérvár egykorú művészi emlékeivel egyenrangúak. A gótika maradványai budai és visegrádi rokonságot mutatnak. Bizonyítják, hogy Szeged a kora középkortól kezdve a török hódoltságig az európai műveltség sodrásában élt, és magas színvonalú mű­vészete lépést tartott a korral. Ezt tanúsítják a kor szellemi alkotóműhelyei, a kolostorok is. A középkor alighanem legjelentősebb kódexíró műhelye a premontrei apácák Szentlélek-monostora volt, amelyről első adatunk 1511-ből származik, s minden bizonnyal 1552-ig fönnállott. Működé­sének és országosan szétsugárzó szellemi hatásának emlékét három kódexünk (az Apor-, a Lányi- és a Somlóvásár- helyen írt Pozsonyi-kódex), valamint a Szegedi-kódexnek nevezett hangjegyes énekeskönyv (Cantionale) őrzi. Ez utóbbi örökítette meg a legrégibb, név szerint ismert szegedi

11

író, Márta nővér nevét. A kódex egyik lapján nevezi meg magát: „soror marta yrta”.

A középkor végén hazánkból alighanem a szegedi diákok tanultak legnagyobb számban külföldi egyetemeken. 1412 és 1601 között Bécsben 79, Krakkóban 69, Wittenbergben 14, Padovában 5, Bolognában 4, Heidelbergben 3, Basel­ban, Ferrarában, Párizsban, Peruggiában, Sienában 1—1 szegedi diák tanult. A Bolognában tanuló Zákány Balázs latin verse az első, szegedi szerzőtől származó, nyomtatás­ban megjelent alkotás (1522).

Szeged a XV. század elejéig különálló városrészekből állt: Alsó (vagy Al) -Szeged és Fölső-Szeged külön jogokkal, vásárokkal, bírákkal, valamint a vár és a körülötte kiala­kult Palánk. (Csak a XIX. században olvadt össze az addig vízjárta árkokkal, kiöntéssekkel, tiszai holtágakkal elhatá­rolt három városrész.)

A vár jelentőségét megnövelte Zsigmond király 1394. évi döntése, amellyel a török ellen szervezett hadainak gyüle­kező helyéül Szegedet jelölte ki. 1405-ben törvényt hoztak a vár és a város megerősítésére. A déli hadjáratoknak ettől kezdve Szeged lett a természetes kiindulópontja. 1439-ben Albert király is Szegeden gyűjtötte össze Murád szultán ellen seregeit, s hosszan időzött a városban. Kíséretében volt Ozorai Pipo, a déli hadjáratok fővezére is. A vár tövében levő kikötőből a naszádok hajón szállították a seregeket a déli végvárakhoz. A várpalota a mai Vár utca és Deák Ferenc utca kereszteződésében állt. Itt lakott a vár­ispán, itt szálltak meg a királyok, itt folyhattak a tárgyalá­sok. 1444-ben Ulászló király itt egyezkedett a török köve­tekkel. Augusztus 1-én esküt tett a tízéves békére. Négy nap múltán esküjét megszegve innen hirdette meg a török elleni hadjáratot. Hunyadi János is itt tartózkodott ekkor, majd később is gyakran megfordult a várban, 1456 júniusá­ban innen indult Nándorfehérvár alá.

A tizenöt éves Hunyadi Mátyás első ízben 1458. szep­tember elején járt Szegeden, itt találkozott nagybátyjával, Szilágyi Mihállyal. E találkozás vége az lett, hogy Mátyás Szilágyit a világosi várba záratta. Mátyás országgyűlést is tartott Szegeden 1458 és 1459 fordulóján. Itt határozta el a huszárság rendszeresítését a hadseregben. A Hunyadiak

n

idejében úgyszólván Szeged volt az ország központja, a leg­fontosabb közéleti események színhelye. A király kiváltsá­gokkal is kedvezett a szegedi polgároknak: a vásárokra vámmenteséget adott, a kun pusztákon a szabad legeltetési, Kassára, a Felvidékre a borszállítást, mészárszékek fölállí­tását engedélyezte. Mátyás idejében a szegedi polgárok jólétben éltek, melynek fő forrása az állattenyésztés volt. A Mátyást követő királyok alatt Buda után Szeged fizette a legmagasabb adót: évi 2000 forintot. így 1498-ban el­nyerte a szabad királyi városi rangot. Szeged volt a kiinduló­pontja az Itáliába irányuló marhakereskedelemnek. Hatal­mas juhnyájak, ménesek legeltek a kun pusztákon. Bert- randon de la Brocquiére burgundi lovag 1433-ban 3—4 ezer lóról tesz említést. A török 1526-ban 70 ezer juhot hajtott el innen.

A másik jövedelmi forrás, amely a szegedi polgárok gaz­dagságát növelte, a szerémségi bor volt. A szegedieknek a XIV. század végétől szőleik voltak a Fruska Gorán: Péterváradon, Kamancon, Karlócán, Szalánkeménben, Szerlökön. Az 1522. évi tizedjegyzék 77, többnyire fölső­városi és palánki adózót nevez meg, akiknek szőlejük volt a Szerémségben. Az ott szüretelt bort Kőszentmártonig szekéren, onnan a Dunán és a Tiszán ló vontatta hajóval szállították haza, vagy föl Bécsen át Regensburgig, keréken meg Gdanskig is eljutottak. Valószínű, hogy a kövidinka néven emlegetett borfajta neve a köviből, azaz kőszent- mártoniból ered.

Az ipar fejlődése is tükröződik az 1522. évi tizedjegyzék- ből. Az összeírt adózók 18%-a iparos volt: 259 iparos 41 iparágban dolgozott. Az állattenyésztéssel függ össze 25 szűcs, 18 mészáros (tőzsér), 30 varga mestersége. A közle­kedés fejlettségére mutat, hogy a városban 22 kovács, 9 szíjgyártó, 2 kötélverő, 13 ács (nyilván jórészt hajóács) meg tudott élni. A kereskedelem fontosságáról 36 kalmár, 18 hajós és számos révész, szekeres, taligás tanúskodik. 9 kőfaragó jelzi az építészet művészi igényét. A szegedi ötvösök már a XV. században országszerte híresek voltak.

A nagy fénynek nagy volt az árnyéka is. A birtokosok jóléte az egyre szaporodó számú szegények munkájából táplálkozott. Az 1522. évi tizedjegyzék 907 zsellért sorolt

13

föl: az összeírtak 57%-át. Ez a társadalmi ellentét határozta meg Szegednek a Dózsa-fölkeléshez való kettős viszonyát: a jómódú polgárság rettegte a kereszteseket, a zsellérség pedig reménykedve állt a parasztvezér zászlaja alá. A Dó­zsával nein rokonszenvező Verancsics Antal írta króniká­jában: „Pestről kiindulva jíive Szegeddé, és kezde nagyon sok kereszteseket, hajdúkat, latrokat hozzája gyűjteni, és a szegedieket mellí felvenni, minden urat, vitézlő nípet kezde nyársra vonatni, öletni.”

Ugyancsak Verancsics írta, Dózsa bukása után, hogy a tüzes trónra ültetett vezér fejét Zápolya János levágatta: „Vígezetre osztán fejét víteté neki, és Szegeddé küldé aján­dékon a szegedi fejbírónak, kinek Pálfy Balázs neve vala. Mely Pálfy Balázs hites atyja vala nekie.” Dózsa eszerint örökbe fogadott fia volt a szegedi főbírónak. A helyi ha­gyomány úgy tartja, Szegeden töltötte ifjúságának egy ré­szét. Részint tehát ez magyarázza, miért küldte fejét Szeged­re Zápolya. De a másik krónikás, Szerémi György mást is mond: „És György fejét Szegedre küldték, mert ezek csatlakoztak hozzá.” Tehát elrettentő példának szánták.

Juhász Gyulát, Szeged költőjét a helyi Dózsa-hagyomány számos versre ihlette. Az ő költői leleménye teremtette meg Pálfy főbíró Piros lányának alakját, s vele a versben sugallt, tragikus szerelem legendáját (Dózsa feje).

Törők idők. A nemesi bosszútól is megtépázott, ellentétek­től szétszaggatott ország könnyű prédája lett a töröknek. Mohács után alig egy hónappal, 1526. szeptember 28-án Ibrahim nagyvezír seregei elfoglalták a várat, kirabolták, fölgyújtották a várost. Krónikásaik dagályos, túlzó leírá­sokban ecsetelték a város gazdagságát, lányainak szépsé­gét, a hadifoglyok sokaságát. A törökök a templomokat sem kímélték. Kirabolták a hazai késő gótika remekét, a XV. és XVI. század fordulóján épült alsóvárosi Havi Boldogasszony-templomot és a ferencesek kolostorát is.

A török hadak elvonulása után a lakosság visszatért az üszkök és romok közé. Még szaporodott is a népesség a Délvidékről fölhúzódó menekültekkel. Ám Budavár be­vétele után újra megjelentek a törökök. 1542-ben másfél évszázadra megszállták a várost. Kijavították, megerősítet­

14

ték a várat, és állandó őrséget állítottak fel. A város a sze­gedi szandzsák székhelye lett, fönnhatósága kiterjedt Bács és Bodrog vármegyére, valamint Csongrád és Solt vár­megye déli részére is. A szandzsák élén a szegedi várban székelő bég állott, aki katonai és polgári kormányzó volt egy személyben. A szegedi bég olykor pasa rangot viselt. A szegedi hagyomány őrzi Hóbiárt basa emlékét, aki a Fölsőváros szélén, a tarjáni szőlők közt — a mai Tarján- ban — állott nyaralójába csalogatta mulatozásra a halász- és hajósasszonyokat. A mulatságnak szomorú vége lett: a fölszarvazott férjek rátörtek a basára és megölték.

Móra Ferenc többször írt róla, de ő már csavarintott egyet a történeten: szerinte a szegedi menyecskék a papucsuk sarkával verték agyon a rájuk éhezett törököt.

1522-bcn Szegednek mintegy 7509 lakosa volt, s ez Mohács után sem csökkent lényegesen: 1546-ban is meg­közelítette a hétezret. Az állattenyésztés is tovább virág­zott: 74 gazdának 28 167 juha és nagyjából ugyanennyi szarvasmarhája volt. A város gazdagságát tükrözi, hogy 877 169 akcsét jövedelmezett a török kincstárnak. (Ötven akcse tett ki egy arany forintot; hat forintért adtak akkori­ban egy szarvasmarhát.)

A hódoltsági területen ebben az időben Szegeden bonyo­lódott le a kereskedelmi forgalom legnagyobb része. A kincs­tár vámbevétele majdnem félmillió akcse volt, holott Budán a százezret, Vácott az ötvenezret sem érte el. Tekintélyes kereskedőrétege és számos boltja volt Szegednek. Az össze­írás szerint pl. 21 mészárszék működött.

Az 1552. évi farsang véres eseményeket hozott Szegednek. A Debrecenbe menekült Tóth Mihály hajdani főbíró ötezer hajdúval tért vissza a város fölszabadítására. Az éj leple alatt sikerült is a befagyott sáncárkokon átkelniük és el­foglalniuk a Palánkot, de a várat nem. Dühükben nekiestek a török kereskedők, tisztviselők házainak, kirabolták és le­ölték őket. Utána folytatták a fosztogatást a magyar pol­gárok házaiban, azon a címen, hogy együtt tartottak a törökkel. A pincékben talált szerémi boroktól alaposan be­szívtak, tobzódtak és ahogy Tinódi Sebestyén Szeged vesze­delme című krónikás énekében írta, „az szép terek asszo­

15

nyokkal” kedvükre mulatoztak. Közben megérkezett a török erősítés, rajtaütött a hajdúkon, s mind kardélre hányta őket. Ezután a törökök álltak bosszút a hajdúkkal cimboráié magyarokon: megölték vagy orruk, fülük nélkül küldték Konstantinápolyba őket. Ez végképp megpecsé­telte Szeged sorsát. Ekkor kezdődött el a polgárság és a köznép szétszóródása szerte az országban. Egész közössé­gek távoztak a királyi Magyarországra, főleg Debrecenbe, Kassára, Nagyszombatba és Kolozsvárra. A híres szegedi ötvösök Kecskeméten telepedtek meg. A menekültek kul­túrájának, „ö”-ző nyelvüknek nyoma e városok irataiban, sőt a szenei és abaúji nyelvszigetek élő nyelvében is meg­maradt.

A lassan ismét hazaszivárgó lakosság csak nagy nehezen szedte össze magát újból. 1560-ban már csak a korábbi lakosság felét, mintegy 3500 lelket írtak össze. A város kereskedelmi forgalma negyedére csökkent. Az adózás végett csak tizenötezer szarvasmarhát vehettek számba, juh is csak tizennyolcezer maradt. A következő évtizedekben a lakosság száma alig változott. 1585-ben pestis tizedelte meg a szegedieket, 1596-ban pedig a tatár hadak végeztek még nagyobb pusztítást. A XVI. század végén már csak 1500 lakosa volt a sokat szenvedett városnak. Szeged népe többszörös terhet volt kénytelen elviselni: mind a török, mind a magyar hatóságok zaklatását, adóprését, követe­léseit. Egyaránt hódolt és adózott a török szultánnak, a magyar királynak, sőt nemegyszer az erdélyi fejedelemnek és a vármegyének is. A füleki várkapitány csapatai a XVII. században gyakran lecsaptak a környékre, elhajtották a szegediek jószágait, kifosztották őket.

Szeged khász város volt, közvetlenül a kincstárnak adó­zott. Nem volt tehát eladományozható, nem került a foly­ton változó és mindig mohó szpáhi földesurak kezébe. A törökök iskolát is fölállítottak itt hivatalnokaik, papjaik képzésére. Evlia Cselebi szerint 1665-ben ismét mintegy kétszáz bolt volt a Palánkban.

A szegedi tímárok a töröktől eltanulták a bőrkikészítés finomabb fortélyait. Ekkor készítettek először papucsot is, ebből lett a híres szegedi papucs. Nevük először 1572- ben egy szegedi török hagyatékában fordult elő. Külön

16

céhük volt a mészárosoknak, akiket a törökök postaszol­gálatra. csapataik kalauzolására, sőt hírszerzésre is fölhasz­náltak. Több oklevél (fermán) szól kiváltságaikról. Amagyar hatóságok hazaárulóknak tartották őket.

A reformáció a XVI. század első negyedében Szegeden is elterjedt, s a török sem állott útjába. Számos jeles protestáns prédikátor és tudós (Szegedi Kis István, Szegedi Gergely, Szegedi Lőrinc, Abádi Benedek stb.) innen származott vagy itt működött. Híveik szaporodásával igényt tartottak a pápisták templomaira is. így állt elő az a sajátos helyzet, hogy az alsóvárosi templom tágas hajójában a prédikáto- .ok, szűk szentélyében meg a ferencesek tartották isten- ■iszteleteiket. Már úgy volt, hogy innen is kiszorítják őket a protestánsok, amikor panaszukra Ibrahim basa a döntés végett hitvitát rendelt el.

Az 1545. évi szegedi disputát egy együgyű szerzetes fráter döntötte el fondorlatos kérdésével. Hányán vannak az evangé­listák? — szögezte a döntetlen hitvita után a meghökkentő kér­dést prédikátor uramnak. Ö, magát fogósabb kérdések megfej­tésére is tudósabbnak hivén, vonakodott a gyermeteg kérdésre felelni, míg végre a török unszolására elő nem sorolta Mátét, Márkot, Lukácsot, Jánost. A barát most föltette a meglepő kérdést: Hol van az ötödik evangélista? A prédikátor kereken tagadta, hogy ilyen volna. De a szolgabarát nem hagyta magát: az ötödik — úgymond — Recsep! S hiába kacagta ki a prédi­kátor, a töröknek tetszett a felelet. A templom birtoka felől a basa e jóízű magyarsággal tolmácsolt szavakkal nyugtatta meg a páter gvárdiánt: „Ne félj, papgazda, tiéd a templom!” A döntést 1562-ben írásos tanúsítvány is megerősítette. A különös szegedi disputát pedig Mikszáth is, Gárdonyi is elbeszélésben örökítette meg.

A szegény ferenceseket szívesen megtűrte a török, talán mert derviseikkel tartotta őket rokonnak. A hódoltság idején a barátok nemcsak lelkipásztorai, de orvosai és tanítói is voltak a szegedi és a környékbeli népnek. Való­színűleg ők terjesztették el mint malária elleni orvosságot a tört, majd őrölt piros fűszerpaprikát, amely a XIX. szá­zadtól vált szegedi különlegességgé.

Szegedet a török uralom alól 1686. október 23-án szaba­dították föl a császári seregek. A várban ettől kezdve az osztrák volt az űr. Innen irányították a délvidéki fölszaba­dító harcokat.

17

A török idők után. A kuruc mozgalmak gyorsan terjedtek, és Szeged környékén már 1703 augusztusában kitűzték a fölkelés zászlaját, amelyre nemcsak a katonaságból, hanem a polgárság soraiból is tömegesen esküdtek föl, és szolgál­tak Vak Bottyán, Ocskay László meg Bercsényi Miklós seregében. A kuruc hadak először 1704 májusában jelentek meg Szeged alatt, elfoglalták a Palánkot, de fegyverek híján a várat a császáriak kezében kellett hagyniuk. Rákóczi Ferenc 1704. július 20-án érkezett Szeged alá seregével. A vár ostromát azonban augusztus 12-én ő is föladta, mert megbetegedett, és fejedelemmé választása miatt el kellett távoznia. Globitz várparancsnok pedig már éppen meg­adásra szánta el magát. Később a szegedieken állt bosszút.

A szegedi várparancsnokok és a császári kamara tiszt­viselői beleavatkoztak a város dolgaiba, és önkényeskedé­seikkel csorbították önkormányzati jogait így a fölszaba­dult városnak létérdeke volt, hogy még a hódoltság előtt megszerzett kiváltságait elismertesse. Temesváry János főjegyzőnek, a polgárság nem csekély áldozatkészségével sikerült elérnie, hogy az 1715. évi országgyűlésen Szegedet törvényesen, a szabad királyi városok sorába iktatták. A szabadalomlevelet III. Károly 1719. május 21-én írta alá. A város 1950-ig használt címerét is ekkor kapta. A címeren levő kőbárány mint bizonyíték döntő szerepet kapott a kun puszták pőrében. Csak 1737. május 11-én jutott nyugvópontra ez az ügy. Szeged elvesztette Dorozs- mát, amely a kiskun kerületé lett 1876-ig, a Jászkun és a Hajdú kerületek megszűnéséig, a megyei rendszerbe való beolvasztásukig. A történelem azonban visszavezette Dorozsmát Szegedhez: 1973-ban a városhoz csatolták.

Az ismét fejlődésnek indult város művelődéstörténetének jelentős eseménye volt a piaristák hatosztályos gimnáziumá­nak megnyitása 1721 októberében. A szegedi „kegyes­oskola” nemcsak a város, hanem az egész Délvidék életében jelentős szerepet töltött be. A piarista iskoladrámák be­mutatói a város színjátszásának első alkalmai voltak.

E szellemi fölvilágosultság ellenére 1728-ban boszorkány- pörök pattantak ki. A boszorkánypörök egyik elindítója a régi szegedi polgárok és az új betelepült kereskedők, illetve hivatalréteg közötti ellentét volt. A természeti csapások, a

18

szegénység, a tudatlanság, a rosszindulat és a bosszúvágy volt a többi ok. 1728. július 23-án kicsikart vallomások alapján tizenhárom elítéltet — köztük a város egykori fő- bíráját, Rózsa Dánielt mint a boszorkányok „kapitányát” — máglyán égették el. A Tisza-partnak azt a félszigetét, amelyen a tragikus esemény lejátszódott, azóta Boszorkány­szigetnek hívják.

A XVIII. század végén Szeged gazdasági élete újra fel­lendült. A város 1781-ben negyedszázadra kibérelte a kincs­tártól a szőregi uradalmat, s lejáratakor még ugyanennyire meghosszabbíttatta bérletét. Az ismét virágzó állattenyész­tés, az egyre jelentősebbé váló dohánytermesztés, gabona­kereskedelem, hajózás és számos ipar megerősödése jó­módúvá tette a város polgárainak egy rétegét, és szellemi igényeket is támasztott körükben. 1793-ban a piaristák meg­indíthatták kétéves bölcsészeti tanfolyamukat, amely 1850-ig főiskolai szintű képzést adott nemcsak Szeged, hanem a szomszédos megyék értelmiségének is. Vedres István (1765—1830), a város „hites földmérője”, „Szeged Széchenyije” minden tekintetben hozzásegítette szülőváro­sát a korszerűsödéshez, a fejlődéshez. Duna—Tisza-csator- nát, Tisza-parti gabonatárházat tervezett, mintagazdaságot létesített; templomokat, házakat, hidat, városházát épített; gyapotot termelt, erdőt telepített; verseket, színjátékot írt A kor másik nagy egyénisége, Dugonics András (1740— 1818) volt az első magyar regény (Etelka, 1788) írója, a matematika műnyelvének megmagyarítója, a Magyar példabeszédek és jeles mondások (1820) szorgos gyűjtője az élő szájhagyományból. A tüzes magyar Dugonics dal­mata (bunyevác) származású volt.

Az első szegedi szerbekről az 1578. évi török összeírásból értesülünk. A hódoltság után németek, szerbek, bunyevá- cok, zsidók települtek a városba, elsősorban a Palánkba. A betelepült mozgékony, kezdeményezőképességű, jórész­ben polgárosult rétegek gyorsították a város gazdasági és szellemi fejlődését. Válságos időkben azonban villongásokat okoztak.

A városházában készülő színházterem híre vonzotta Sze­gedre az első magyar színigazgatót, Kelemen Lászlót. A bér­leti díj felől érdeklődő levelére a város vezetői így válaszol­

19

tak: „Ami ennek árendáját illeti, — az igen gyenge és csekély fog lenni, mert mi és népünk inkább gyönyörköd­nek a játéknak szemlélésében, mintsem az ilyetén árendá- nak jövedelmében.” 1800. április végén, május elején Kele­men László társulata már fellépett az Oskola utca és az Oroszlán utca sarkán levő ötpacsirta vendéglőben. A város­háza csak ősszel, november 25-én nyílt meg.

A másik jelentős kulturális vívmány Grünn Orbán könyv­nyomtató tevékenységének megkezdése volt 1801 végén, ö adta ki többek közt Dugonics András szólásgyűjteményé­nek terjedelmes két kötetét, ezenkívül közigazgatási nyom­tatványokat, kalendáriumokat, imádságoskönyveket, vásári ponyvairatokat. Cirillbetűs szerb könyvek is kerültek ki nyomdájából, melyet halála után nevelt fia, Grünn János vezetett tovább.

1829-ben megalakult a szegedi kaszinó, amely a polgári értelmiséget a reformgondolatok szellemében tömörí­tetté. 1833. szeptember 3-án megjelent a „Duna” a Tiszán: Széchenyi gőzhajója, rajta maga „a legnagyobb magyar”. 1845-ben a Tiszán is megindult a gőzhajózás. Ugyanabban az évben Klauzál Gábor kezdeményezésére megalakult a Szeged—Csongrádi Takarékpénztár, elősegítve a polgá­rosodás egyik alapfeltételét, a tőkegyűjtést és a vállalko­zásokat ösztönző hitelnyújtást. Az uzsorakamat (15—30%) letörését is szolgálta.

A szabadságharc idején. A reformkor szegedi ifjúságából nőttek ki a forradalom és a szabadságharc közéleti szerep­lői. Az 1848. március 15-i pesti eseményekről már 17-én beszámoltak a Pannónia gőzhajóval Szegedre érkezők. Elhozták a tizenkét pont és a Nemzeti dal példányait, ame­lyeket másnap népgyűlésen olvastak föl. A várost vezető új bizottmányt is megválasztották. A nagy piacot Szabadság térnek nevezték el. (Akkor még egyetlen nagy tér volt a mai Széchenyi és Klauzál tér.)

Május 14-én tisztújitást tartottak, megszervezték a nem­zetőrséget, a 3. honvéd zászlóaljat (parancsnokuk később Damjanich János lett), „az önkéntes mozgó csapatot”, majd a nemzetőrségből átszervezett 33., 103. és 104. zászló­aljat is. Valamennyi szegedi alakulat kivette részét a szabad­

20

ságharcból, főként a délvidéki harcokból. De ott voltak a szegedi honvédek Szolnok, Vác, Isaszeg, Nagysalló csatái­ban is. A 104. zászlóalj a szegedi önkéntes nemzetőr (gerilla! csapatból szerveződött Földváry Sándor őrnagy parancs­noksága alatt. Ök Szenttamás (Srbobran) elfoglalásával tették híressé nevüket. Rózsa Sándor, az akkor már hírhedt betyárvezér is amnesztiát kapott Kossuthtól, és kétszáz fős szabadcsapatával vett részt a délvidéki csatákban. Legényei azonban nem tagadták meg magukat, foszto­gatni kezdtek, ezért szélnek eresztették őket.

Kossuth Lajos 1848 őszén az Alföldre indult toborzó útra. Szegedre október 4-én érkezett. A Dömötör-templom- ból kihozták a baldachinos szószéket, és a Szabadság téren állították fel, innen mondta el híres beszédét: „Szegednek népe, nemzetem büszkesége, szegény elárult hazám oszlopa! Mélyen megilletődve hajlok meg előtted.” „Midőn én mint az ország teljhatalmú biztosa s a honvédelmi bizottmány egyik tagja, népfelkelést intézendő, utamban más helyekre bementem, azért mentem be, hogy lelkesedést ébresszek; de Szegedre azért jöttem, hogy a lelkesedést szemléljem.”

Másnap Kossuth Lajos rendelkezett a várban sínylődő mintegy ötszáz olasz fogoly kiszabadításáról. (Még II. József szüntette meg a vár katonai jellegét, és büntető intézetté alakította át. Utódai Itáliából politikai foglyokat is zártak ide.) A rabok egy része hazatért, és otthon küzdött hazája függetlenségéért. Sokan maradtak itt is, és az Ales- sandro Monti ezredes vezette olasz légióban harcoltak a magyar és a világszabadságért.

1849 júliusában Szeged lett az ország fővárosa. A kor­mány és az országgyűlés néhány hétig itt tartotta üléseit. Kossuth Lajos július 12-én érkezett meg, és a Kárász-ház történelmi nevezetességű erkélyéről szólt a téren szorongó mintegy hatvanezer egybegyűlthöz. Ez volt a kormányzó elnök utolsó nyilvános beszéde hazájában. Szavai ismét híressé váltak: „Ha — mint előre megjósolám — Debrecen lesz a hely, hol hazánk függetlenségét kivívjuk, úgy Szeged­ről fog Európának a szabadság kihirdettetni…” Jövendö­lése sajnos nem vált be; a kormány innen Aradra ment, s utána már a világosi fegyverletétel következett. Az ország­gyűlés szegedi napjaiban mégis alkotott két törvényt, amely

21

ha megkésett is, történelmi tanúságot tett szándékainak haladó jellegéről. Törvénybe iktatta a nemzetiségek jogait és a zsidóság egyenjogúsítását. A Szegeden hozott nemzeti­ségi törvény a polgári viszonyok között az első és egyik legdemokratikusabb volt. Kossuth július 14-én Nicolae Bálcescuval aláírta a Kibékülési tervet, amely a román fölkelőket a magyar szabadságharc oldalára állíthatta vol­na a közös ellenség, a Habsburgok ellen. Sajnos, ez is el­késett.

Az országgyűléssel sok neves magyar író, tudós, politikus jött Szegedre. Jókai július 28-án reggel éppen növénygyűj­tési szenvedélyének áldozott Újszegeden, amikor közvetlen közelében fölrobbant a lőporral telezsúfolt Zsótér-raktár. Durranását Csongrádon és Orosházán is meghallották. A szerencsétlenségnek nyolcszáz halálos áldozata lett; Jókainak a haja szála sem görbült meg.

Haynau hadserege augusztus 3-án bevonult a városba, majd 5-én a túlerő legyűrte a szőregi sáncokban védelemre berendezkedett magyar, lengyel és olasz katonákat is. Haynau a városháza tornyából látcsövön nézte a csatát. Egy ágyúgolyó a feje mellett fúródott a toronyba. Dem­binszky Henriknek a karja tön el, amikor kilőtték a lovát alóla. Guyon Richárdot huszárjai csak nagy nehezen vágták ki az ellenség gyűrűjéből. A szőregi csatavesztéssel véget ért a szabadságharc korszaka Szegeden, pár nap múlva az egész országban.

Az önkényuralom és a kiegyezés. Az önkényuralom szomorú, szenvedésekkel teli időszaka kezdődött. A város legradiká­lisabb vezetőit a pesti Űj épületbe hurcolták. Osztróvszky Józsefet és Dáni Ferencet halálra ítélték, majd ezt várfog­ságra enyhítették. Évek múltán térhettek haza. Rengey Ferdinánd elbújdosott, többé vissza sem tért városába. A császári megyefőnök, Bonyhády (Perczel) István (Perczel Mór honvéd tábornoknak renegát öccse!) kémeivel figyel­tette a közhangulatot.

Az 1848-as vívmányok egy részét nem lehetett vissza­állítani: a jobbágyfölszabadítás például előnyösen hatott a tőkés gazdasági fejlődésre. Ez az elnyomatás korában is utat tört magának. Ennek volt egyik eredménye és újabb

22

elörelendítője a pesti vonal folytatásaként 1854. március 4-én megnyitott félegyházi—szegedi vasútvonal. Vasúti híd épült, és 1857-ben megindult a forgalom Temesvár felé is. 1864-ben megnyitották az alföld—fiumei vasútvonalat, amely Szegedet Szabadka és Nagyvárad felé kötötte össze az ország távolabbi részeivel, később pedig Fiúméval (Rijekával), a tengerrel.

Ezekben az évtizedekben fokozott ütemben folyt a sze­gedi határ benépesülése. A homokos vidékek megszállása már a XVIII. század második felében megkezdődött, és a XIX. század első felében folytatódott. A „szállások” eleinte csak munkahelyek voltak, később váltak állandó ottho­nokká, tanyákká.

Rohamos szaporodásukat elősegítette az, hogy a város 1852-ben 10 000, 1854-ben 12 000 hold földjét tíz meg har­minc évre kishaszonbérletként szétparcellázták. Ez meg­gyorsította a városszéli földműves szegénység kivándorlását a tanyákra. 1870-ben Szeged hetvenezer lakosából huszon­ötezer már a külterületen élt. 1853-ban határozott a város az alsóvárosi tanyavilágban 12, a fölső részieken 8 iskola fölállításáról.

A város később bővített bérleti rendszere sajátságos viszo­nyokat hozott létre. Szeged a törpe- és a kisbirtokok, a „bérföldes magyarok” hazája lett; nagybirtokos csak egy volt: maga a város. 1900 körül Szegednek mintegy negyven­ezer holdja volt hatezer bérlő kezén. 1922-ben a 15 210 bérelt birtok így oszlott meg: egy holdig 8145, öt holdig 2945, tíz holdig 4108, azon fölül mindössze 12. Ötven holdon fölüli bérlet nem volt. A kicsiny földek emberfölötti mun­kára, belterjes kultúrára kényszerítették a legelőkön és a homokon megkapaszkodó tanyaiakat. Ekkor telepítették a ma virágzó szőlő- és gyümölcskultúrát a hajdani szegedi tanyavilágba.

A bérleti rendszer ugyanakkor némileg mérsékelte a paraszti elégedetlenséget. Kivándorlás nem tizedelte meg a város népét, a Viharsarok nyugtalansága ide megszelí­dülve hullámzott át.

A kiegyezés (1867) után az ipari és a kereskedelmi élet újabb lendületet kapott. Gyárakat, középületeket, iskolákat emeltek, a Széchenyi teret és a város több utcáját kikövezték.

23

NAGYÁLLOMAS

TELEK

BELVÁROSI

TEMETŐ V lg

^mórMros!

TEMETŐ

ttZAlSOVAROS

A DÓMKÖRNYÉK

KÜLVÁROSOK

A VÁROSKÖZPONT

A VÁROSKÖZPONTTÓL

A NAGYXlXOMÁSIG

A VÁRKERT RORKYÉKE

A LENIN KÖRÚT

EFELSOVARCPS

TEMPLOM

SZE®E»

ÁTNÉZETI tfÉEKÉPE

RÉSZTÉRKÉPEK:

KISKUN—

dorozsma

KISKUN-
OD ROZSMA VX.

MAGYAR AUTÓKLUB
TÁPÉ. R-K TEMPLOM
SZŐREG, R K TEMPLOM

SZŐ REG, SZERB TEMPLOM
APÁTSÁG ROMJAI

SA CVÁRI-

r

HA TTYAS

HŐSÖK

Ezt a fejlődést törte meg Szeged történetének legnagyobb hatású eseménye, a nagy árvíz,

A pusztító szegedi katasztrófák. Történelme során a várost számos természeti katasztrófa érte. Pestis, kolera, egyéb járványok, hó- és szélviharok, aszályok, de főként a tűz és a víz évtizedes gyakorisággal sújtotta Szeged népét. Az utolsó pestis 1741-ben, az utolsó kolerajárvány 1873-ban követelt áldozatokat. A tüzek nemegyszer egész városrésze­ket semmisítettek meg. 1790 nyarán csaknem naponként lángoltak a nádtetős házak. 1792-ben kétszáz ház hamvadt el. 1813-ban Fölsövároson 80 ház, a sópajták, a szerb templom (a kis cerkó) is elhamvadt, sőt a fahídba és néhány hajóba is belekapott a tűz. 1836 augusztusában ismét napi­renden voltak a tüzek: a Sándor utcában 90, a Kis-Tisza utcában 70, a Vitéz (ma Partizán) utca környékén 100 ház égett el. 1846-ban Tápé egy része is elhamvadt. Az utolsó nagy tűz 1864. szeptember 22-én Fölsővároson 72 házat emésztett el.

Nem kisebb károkat okozott a Tisza. 1689-ből van ár­vizéről az első adatunk. 1712-ben a folyó elöntötte a várost, csak a Palánk magasodott ki a vízből. 1740-ben, 1750-ben, 1765-ben, 1770-ben, 1782-ben, 1789-ben újabb árvizek pusztítottak a határban, s csak minden erő latbavetésével sikerült a várostól elhárítani a katasztrófát.

A XIX. században is többször fenyegette a Tisza Szege­det. 1813-ban, 1816-ban, 1830-ban, 1845-ben, 1849-ben, 1853-ban, 1855-ben, 1857-ben, 1860-ban, 1867-ben, 1869- ben, 1870-ben, 1871-ben mindig érte kisebb-nagyobb árvíz­kár a várost, és a teljes elöntéstől többnyire csak hónapokig tartó áldozatos védekezéssel menekedett meg. A sűrűsödő és egyre növekvő magas árszintek már előrevetették a nagy katasztrófa árnyékát. Az 1876. évi áradás a három évvel később bekövetkezönek szinte a főpróbája volt.

A kormány közömbös volt, a Pallavicini-uradalom, amelynek sorsával kényszerűen össze volt kötve a város vízvédelme, ellenségesen nézte az erőfeszítéseket, amelyek­kel Szeged igyekezett kivédeni az előrelátható veszedelmet. A felelősséget egymásra hárították. így következett be szá­mos kedvezőtlen tényező (hosszú, csapadékos tél, elhanya­

26

golt, átázott töltések, tartós áradás egyidejűleg a Dunán stb.) összejátszása folytán a szerencsétlenség. A megduz­zadt folyó 1879. március 5-én Szegedtől északra, Petresnél átszakította a gátat, s a víz lépésről lépésre közelítette meg a várost. Hátbatámadta Szegedet: március 12-én éjjel fél kettőkor az utolsó töltést is áthágta, és Rókus felől zúdult a Belvárosra, Alsóvárosra, Fölsővárosra. Szeged 5723 házá­ból mindössze 265 állotta ki a széltől íolkorbácsolt hullá­mok ostromát.

Újjáépítés. Az árvíz és az ezt követő újjáépítés krónikása a Szegedi Napló munkatársa, a későbbi híres író, Mikszáth Kálmán volt. Ö tudósított Ferenc József látogatásáról, ö kísérte Jókait is, amint bejárta a romba dőlt várost, és ő bírálta csípős szavával a Tisza Lajos királyi biztos irányí­tásával folyó újjáépítő munkálatokat. Most már a kor­mány is igyekezett mulasztásait jóvátenni.

A szegedi nép rettenetes anyagi áldozata árán született újjá a város, de kétségtelen, hogy Lechner Lajos műszaki elméje nyomán és négy év megfeszített munkájának ered­ményeképpen Szeged valóban szebb lett, mint valaha volt. 1880-ban kirajzolták az új, körutas, sugárutas városszer­kezetet, lebontották a várat, nevet adtak az utcáknak. Új­szegedet egyesítették Szegeddel, elkezdték „eszményi szint­re” föltölteni a nagykörúton belüli Belvárost, nekiláttak új középületek (városháza, főposta, bíróság, színház stb.> és a közúti híd építéséhez. Szeged belvárosának ezekben az években az eklektika jegyében kialakult egységes jellege máig meghatározza a városképet. Ez szabta meg további fejlődését is a legutóbbi évekig.

1880-ban Somogyi Károly esztergomi kanonok fölaján­lotta Szegednek 43 701 kötetes könyvtárát, hogy az újjá­épülő város szellemi főiemelkedését szolgálja. A Somogyi­könyvtár az ún. rekonstrukció befejezését ünneplő „király­napok” idején, 1883. október 16-án nyílt meg. Hírét-nevét tudós igazgatói (Reizner János, Tömörkény István, Móra Ferenc) terjesztették el régészeti és irodalmi működésükkel határainkon túl is.

A századforduló városa, „a palotás Szeged” a virágzó hazai kapitalizmus erős ütemben fejlődő ipari, kereske-

27

dehni, közlekedési és oktatási központja, a vidéki újságírás kisugárzó hatású góca, Dél-Magyarország legnagyobb vonzású települése. A főváros után a második legnépesebb magyar város, amelyet Gelléri Mór nevezett el „magyar Moszkvának”. Ahogyan a franciás, kozmopolita Péter- várral szemben Moszkva volt az igazán orosz „főváros”, úgy Budapesttel a magyarosító Szegedet állították szembe.

Új hivatalok, intézmények költöztek a városba, új iskolák születtek, gyárak nőttek ki a földből. Velük együtt növe­kedett az ipari munkásság is, s ezzel párhuzamosan már a múlt század végén erjedt a munkásmozgalom. A nyomdá­szok szakmai szervezkedése (1865) eleinte önképzőkör jellegű volt, de fokozatosan érdekvédelmi szervezetté ala­kult. 1890-ben a nyomdászok rendeztek először Szegeden vörös május elsejét. 1891-ben a cipészek, asztalosok, 1892- ben a szabók, 1897-ben a kötélgyáriak, a vasmunkások, 1901-ben az építők, 1904-ben a famunkások, 1905-ben a fonógyáriak alakították meg szakmai egyletüket. A kilenc­venes évek közepén a szociáldemokrata párt helyi szerve­zete is megalakult, és egybefonódva a szakszervezeti moz­galommal, fokozatosan terjesztette ki eszmei hatását a mun­kásság gyarapodó tömegeire. Az első sztrájkot is a nyom­dászok szervezték 1894-ben. A század elején az építők, a fűrészgyáriak, a kenderfonó és az újszegedi szövőgyár dolgozóinak sztrájkjai mutatták meg a munkásosztály növekvő erejét. Tömörkény István Sztrájktanyán című elbeszélésében rokonszenwel ábrázolta a kétkezi munká­sok jogaiért vívott harcot. Egyes vélemények szerint Mun­kácsy Mihály Sztrájk című festménye szegedi élményei alapján készült.

A helyi közúti közlekedés 1857-ben omnibuszjáratokkal kezdődött 1884-ben lóvasút, 1908-tól villamos szállította az utasokat előbb a vasútállomásokról, később más város­részekből is a belvárosba.

A két világháború között. Az első világháború (1914—1918) a szegediek közül is sok áldozatot követelt. A városból mintegy 18 ezer embernek kellett fegyvert fognia. A 46. közös és az 5. honvéd gyalogezred, a 4. közös meg a 3. honvéd huszárezred és több más helyőrségi alakulat fiai

28

a háború valamennyi frontján véreztek. Juhász Gyula Negyvenhatosok című megrázó költeményében örökítette meg a halálba marsoló szegedi bakák emlékét.

Az itthoni nyomorúság és béke vágy 1918-ban már sztrájkokban robbant ki. Januárban és júniusban ezrek tiltakoztak a vérontás és a háborún élősködők ellen. S amikor összeomlottak a frontok, a szegediek mámoros lelkesedéssel köszöntötték az őszirózsás forradalmat.

A Szegedi Nemzeti Tanács még előbb, 1918. október 22-én alakult meg a Fekete házban, a Munkásotthon könyv­társzobájában. Alapítói között volt Juhász Gyula, Móra Ferenc és Hollós József, a szegedi forradalmak legjelentő­sebb szereplői. November 2-án a törvényhatósági bizottság­ban Móra terjesztette elő az indítványt, hogy Szeged kezde­ményezze a népköztársaság kikiáltását.

November 19-én a királyi szerb csapatok megszállták Szőreget, 24-én Újszegedet, december 30-án pedig a franciák Szegedet. Az antant képviselőiként csak akkor avatkoztak Szeged ügyeibe, amikor a Tanácsköztársaság a Vix-jegyzék imperialista követeléseivel szembeszállva, elhatározta hatá­rainak megvédését. A március 22-én megalakult direktó­rium (Czibula Antal, Udvardi János, Wallisch Kálmán) a franciák lefegyverzésre fölszólító ultimátumának nem tett eleget, hanem a munkásság sok más vezetőjével 27-én el­hagyta a várost. A hatalmas szegedi tanyavilágban Szeged Külvárosi direktórium néven tovább folytatta tevékenysé­gét. A városban a munkástanács hozzájárulásával ún. pol­gári direktórium (Dettre János, Somogyi Szilveszter, Tabódy Zsolt) kísérelte meg a tanácskormány rendeletéinek végrehajtását, de miután ebben a franciák egyre inkább gátolták őket, megpróbáltak visszavonulni a közélettől. Amikor május elején a franciák leváltották a városparancs­nokságról Tabódy ezredest, a hatalom egy csapásra a már április közepétől titokban szervezkedő ellenforradalmárok kezébe került.

Május 7-én a városházán bántalmazták Juhász Gyulát, a forradalom költőjét és publicistáját, másnap elüldözték öt a színház vezetéséből, a Szegedi Napló éléről pedig e lapnak 1913 óta főszerkesztőjét, a másik nagy forradalmi közírót, Móra Ferencet. Megkezdődött a Prónay-különít-

29

menynek, Horthy Miklós „nemzeti hadseregének” és más ■ellenforradalmi szervezeteknek a bosszúhadjárata. Prónayék a Madách utcai konviktus pincéjét kínzókamrává alakí­tották. Áldozataikat összedrótozva dobták a Tiszába.

Különféle ellenforradalmi „kormányok” alakulgattak, nagyzoló politizálgatásba fogtak. Újjászületett a régi űri világ a Tisza partján.

A gróf Károlyi Gyula és a P. Ábrahám Dezső vezette kormányok között alig volt különbség. Megjelent Szegeden •ebben az időben Gömbös Gyula, Horthy Miklós és az ellen­forradalmi korszak sok más későbbi vezéralakja. A szegedi ■ellenforradalmi erőket Zadravecz István, az alsóvárosi ferences rendház főnöke igyekezett mozgósítani.

A Tanácsköztársaság bukása után, augusztusban, az ide­gyűltek a Dunántúlra és a fővárosba távoztak, a helyiek pedig ismét visszasüllyedtek jelentéktelenségükbe. 1919. .augusztus 29-én újjáalakult a szegedi szociáldemokrata párt. Tagja volt Juhász Gyula is. Október 31-én a szegedi Munkásotthon volt az egyetlen hely Magyarországon, ahol még megünnepelhették az őszirózsás forradalom évfordu­lóját. A franciák távozásával, 1920. március 1-e után már itt sem fékezte semmi a fehérterror dühöngését. Móra Ferenc élete is veszélyben foigott, s csak barátjának, Szalay Józsefnek, a literátus rendőrfőkapitánynak védelme segí­tette át a veszélyes időkön. Wallischnak, Udvardinak, Dettrének sikerült megszöknie, a Szatymazon elfogott Gzibulára négy év börtönt mértek. Tabódyt is bíróság elé állították, nyugdíjazták.

Wallisch Kálmán (1889—1934) ausztriai emigrációja idején az osztrák szociáldemokraták radikális, baloldali szárnyának a vezetője lett. Egyik szervezője és vezetője volt a Schutzbundnak, az osztrák szocialisták fegyveres önvé­delmi szervezetének. Jelentős szerepe volt az 1934. feburári, stájerországi munkásfelkelés vezetésében is. Az ellenforra­dalom idején kivégezték.

1921-ben Szegedre került a kolozsvári tudományegyetem, 1923-ban ide tette át székhelyét Temesvárról a Csanádi püspök. 1928-ban Pestről leköltözött a polgári iskolai ■tanárképző főiskola. Az árvíz után tett fogadalomból 1913-ban megkezdett, de a háború miatt félbehagyott dóm

30

építését 1923-ban folytatták, s mind az egyetem, mind a püspökség igényeinek eleget téve az építkezést kiterjesztet­ték a templom környékére. A Dóm tér kiépítési tervének fő támogatója Klebelsberg Kunó akkori kultuszminiszter, Szeged város képviselője volt. így épült föl Rerrich Béla tervei alapján a Dóm teret körülvevő épületsor, árkádjai alatt otthont adva a Stróbl Alajos hagyatékából kifejlesz­tett Nemzeti Emlékcsarnoknak (1930). A barokk plébánia­templom bontásakor került elő a város legrégibb műemléke, a Dömötör-torony. Megmentése Cs. Sebestyén Károly szakértelmének és Móra Ferenc tekintélyének köszönhető.

Ennek az eredeti városképtől ugyan kissé idegen, de monumentálisán szép térnek a létrejötte tette lehetővé, hogy a Juhász Gyulától megpendített, Hont Ferenctől tovább­fejlesztett gondolat: a szabadtéri színjáték terve megvaló­sulhasson. Először 1931-ben, azután 1933 és 1939 között, majd 1959 óta minden évben a Dóm előtti színpad vonzza ide a vendégek ezreit.

A húszas évek második felében kezdődő gazdasági fel­lendülést a gazdasági világválság (1929—1933) szakította meg. Leálltak az építkezések, a gyárak csökkentették ter­melésüket, 1930-ban áttértek az ötnapos munkahétre. A mélyponton, 1932-ben ötezer munkanélküli volt Szegeden. Az ingyen levesért és darab kenyérért közmunkát kért a város: így töltötték föl a Mars (ma Marx) teret. 1933-ban 223 állástalan diplomást írtak össze. A kisbérlők képtele­nek voltak fizetni az árendát: 1932-ben 5873 bérlő ellen indított port a város. Az elárverezett tanyákat tűzoltókkal bontatták le, nehogy a volt bérlő visszaköltözhessék.

A nyomorúság fokozta a néptömegek elégedetlenségét. A munkásmozgalomban megerősödtek a forradalmi irány­zatok, és növelték befolyásukat. 1930-ban egy illegális talál­kozó résztvevőit letartóztatták. A Szegedi Fiatalok Művé­szeti Kollégiuma szintén a forradalmi eszmék vonzáskörébe került, és részt vett a Munkásotthon életében. 1932-ben az ifjúmunkások lebukása szakította meg kapcsolatukat, amely megtermékenyítette Radnóti Miklós költői élet­művét is.

A második világháború alig leplezett előkészületei zök­kentették ki a kátyúból a gazdaság szekerét. Az előjáték,

31

a spanyol polgárháború például föllendítette a paprikater­melést, mert a versenytárs kiesésével hazánk látta el a világ­piacot. A második világháború (1939—1945) eleinte növelte a foglalkoztatottságot, de Magyarország hadba lépése (1941) után egyre nyomasztóbbá váltak a Hitlertől hazánkra rótt terhek. A beszolgáltatás, a jegyrendszer, a gyárak katonai parancsnokság alá helyezése, a második magyar hadsereg pusztulása növelte a dolgozók háborúellenes és antifasiszta ellenállását. A német megszállás után, 1944 áprilisában 358 baloldali meggyőződése szegedit internál­tak, a zsidó lakosságot pedig előbb a zsinagóga köré épített gettóba zárták, majd elhurcolták. A háború szegedi áldo­zatainak száma elérte a hatezret. Súlyos károkat okozott az angolok hat légitámadása emberben, épületben egyaránt. A vasúti híd is ekkor pusztult el.

A felszabadulás. A szovjet csapatok közeledtére a város vezetői elmenekültek. Utasításukra elvitték a város és a bankok pénzét, az irattárakat, kórházi berendezéseket. Az újszegedi szövőgyár gépeit uszályokra rakták, de minthogy elszállításukra már nem jutott idő, a Tiszába süllyesz­tették. A közúti hidat 1944. október 9-én este robbantot­ták fel.

A vezetők közül itthon maradt művelődésügyi tanácsnok, Pálfy György, néhány vezető polgárral és értelmiségivel, akik között két kommunista is volt, október 10-én este küldöttet menesztett a Vám téren állomásozó szovjet har­coló egység parancsnokához, és kérte, hogy ne lőjék a várost. Másnap hajnalban vonultak be a városba a föl­szabadító szovjet csapatok.

Egy időre Szeged lett a fölszabadult országrész központja. Október 17-én megalakult a kommunista párt szegedi szer­vezete; 18-án lapot indított, amely csak pár számot ért meg, hogy helyet adjon a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front napilapjának, a föltámadt Délmagyarországnak, amely 1944. november 19-én jelent meg először, és azóta is Szeged napilapja. Október 20-án megalakult a kenderfonógyárban az ország első munkástanácsa. November 5-én itt alakult meg a Magyar Kommunista Párt Központi Vezetősége. December 3-án a színházban ünnepélyesen zászlót bontott

32

a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front, a mai Hazafias Népfront elődje.

Megkezdődött a tanítás az iskolákban, az egyetemen, ki­nyitotta kapuit a színház. A főváros még a nyilas uralom és az ostrom rettenetéit szenvedte, Szegeden már megindult a békés építőmunka. Budapest fölszabadulása után a föl­szabadult országrész élelmiszersegélyeket küldött az éhe­zőknek.

A földreform elsősorban az addigi bérlőket tette földjeik birtokosává. Kaptak földet a szegediek a Pallaviciniek ura­dalmából és Szőreg, Deszk, Kübekháza határából is. Május közepéig 43 390 holdat — 1355 hold híján városi birtokot — osztottak ki 10 808 igénylő között. A hatalmas szegedi tanyavilág központjaiban házhelyeket osztottak. 1950-ben önállósultak községekké a hajdani tanyaközpontok: Fölső­központ Balástya, Alsóközpont Mórahalom, Várostanya Ásotthalom néven. Új községek is alakultak: Domaszék, Zákányszék, Rúzsa. Hagyományos nevén vált önállóvá Szatymaz, Röszke és Csengele. A 704 km2 nagyságú szegedi határ 112 km2-re csökkent. A későbbi fejlődés azonban „a város és vidéke” egysége felé mutatott: 1973-ban a várost környező öt község (Algyő, Dorozsma, Gyálarét, Szőreg, Tápé) Szeged részévé lett.

A hároméves terv (1947—1950) a város hagyományos könnyűipari jellegét erősítette a Szegedi Textilmfivek (1950) és — a dohánygyár helyén — a ruhagyár létesítésével, vala­mint a meglevő gyárak bővítésével. Az ötvenes évek nem kedveztek a jugoszláv határ melletti város fejlődésének. Nagyobb arányú iparfejlesztés és lakásépítés csak 1957 után kezdődött. Ekkor települt ide a kábelgyár és a gumigyár bővült jelentősen a szalámigyár. A tömeges lakásépítés Új­szegeden kezdődött 1962-ben: az új városrész Szeged test­vérvárosáról, Odesszáról kapta nevét. 1966-ban kezdődött Tarján építése; most huszonötezer embernek ad otthont. 1976-ban fogtak hozzá Rókus és Tarján között ismét egy új városrész — a tervezők adta ideiglenes nevén Északi városrész — építéséhez.

Algyőn kútfúrás közben már 1917-ben földgázra buk­kantak, de Somlyódy István fáradozása ellenére sem indí­tották meg a szakszerű kutatást. 1927-ben Pávai-Vajna

33

Ferenc szakvéleménye nyomán a város kellős közepén 943 méter mély fúrással 50 fokos hévíz tört föl. Az „Anna- forrás” máig a gőzfürdőt szolgálja. 1957-ben Újszegeden tártak fel földmélyi melegvizet, és üvegházi növénytermesz­tésben hasznosították. 1962-ben szántén Újszegeden, a hídfő szomszédságában kétezer méter mélyre fúrt kútból 90 fokos víz tört föl; ezt Odessza városrész lakóházainak fűtéséhez használják.

Hévizet kerestek, de 1965. július 7-én reggel olaj szök­kent föl 30 méter magasra Tápén. Utána tervszerű kutatás nyomán Tápé és Algyő határában új meg új kutak ontották a kőolajat és a földgázt. A „szegedi medence” ma már az ország olajtermelésének 73%-át adja. Az olajbányászat nemcsak a szántóföldeket formálta át fémesen csillogó tar­tályaival és lobogó gázfáklyáival, hanem hatással van a város egész fejlődésére, még sportjára és kulturális életére is.

1948 őszén alakultak az első, ún. földbérlő szövetkezetek, a szövetkezeti gazdálkodás úttörői: a szegedi Dózsa és a szőregi Petőfi. Az utóbbi lett 1950-ben az első önálló ter­melőszövetkezet. Tagjaiknak több mint háromnegyede agrárproletár volt. 1950-ben szerveződött a Felszabadulás szövetkezet, amely fokozatosan magába olvasztotta a töb­bit, így a Dózsát és a kertészeti kultúrára alapozott újsze­gedi Haladást is. A szőregi Petőfi szintén egyesülések révén ma Tisza—Maros-szög néven Szegedhez nem tartozó köz­ségek (Újszentiván, Tiszasziget) földjeit is magába foglalja. Az Új Élet ugyancsak a zöldségtermesztésre, főként a paprikatermelésre tömörítette Alsóváros, Szentmihály- telek és Gyálarét szövetkezeti gazdáit.

A mai Szeged. Szeged lakossága ma 178 000 fő. Területe 356 km2. A keresők 52,7%-a ipari, 4,7%-a mezőgazdasági, 42,6%-a egyéb foglalkozású. Jellemző a lakosság nemen­kénti megoszlására, hogy 1000 férfire 1158 nő jut. A szo­cialista ipar 203 telephelyén 32 638 főt foglalkoztat. Az országos átlagnál magasabb az értelmiségiek aránya; ez Szeged iskolavárosi jellegét, igazgatási, egészségügyi és mű­velődési központ szerepét tükrözi.

Iparában változatlanul jelentős a textilipar; a Textil­művek (3800 fővel), a Kenderfonógyár, az újszegedi szövő­

34

gyár, a konfekciógyár és a ruhagyár. A házgyár (1971) évente 2500 lakást készít, a környék számára is.

A másik hagyományos iparág az élelmiszeripar. Orszá­gosan ismert a szalámigyár, a paprikaföldolgozó és a kon­zervgyár. A folyókon leúsztatott fa földolgozására kifej­lődött faipar (falemezgyár, bútorgyárak, gyufagyár) szin­tén jelentős. Egyedül a szegedi hangszergyárban készülnek hazánkban vonós hangszerek. A gyufa 59%-át, a söprű 56%-át, a szalámi 57%-át, a kenderfonal 73%-át hazánk­ban a szegedi ipar állítja elő.

A nehézipar (olajbányászat, gumigyár, kábelgyár, öntöde) részesedése a szegedi ipar termelési értékéből ma már 30%.

Nyolc mezőgazdasági termelőszövetkezet és egy állami gazdaság 21 142 hektáron gazdálkodik. A szegedi édesne­mes paprikakörzet területe 6—7000 hold; az országos ter­melésből 54%-kal veszi ki részét.

A városban két egyetem (tudományegyetem bölcsészeti, jogi és természettudományi karral; orvostudományi egye­tem), három főiskola (tanárképző, élelmiszeripari, hittudo­mányi), 1 főiskolai tagozat (zeneművészeti), 13 közép­iskola, 5 szakmunkásképző iskola, 2 egészségügyi szakiskola, 32 általános iskola és 63 óvoda van. A tanulók száma (40— 50 ezer közt) fölér egy közepes magyar város lakosságával, a pedagógusoké (több mint háromezer), mint egy községé. Az értelmiség száma kevéssel marad alul a tízezren.

A Magyar Tudományos Akadémiának hat rendes és öt levelező tagja dolgozik Szegeden. Tevékenységüket a Sze­gedi Akadémiai Bizottság fogja össze. Országos jelentő­ségű az MTA Biológiai Központja (1973). A Gabonater­mesztési Kutató Intézet a növénynemesítés dél-alföldi köz­pontja. A százéves Somogyi-könyvtár lassan félmillió kötet könyvvel, folyóirattal szolgálja mind a tudományos — fő­ként helytörténeti — kutatást, mind a város legszélesebb rétegeinek olvasási igényeit. A Móra Ferenc Múzeum ki­állításai évente kb. 350 000 látogatót vonzanak. A Szegedi Nemzeti Színház opera tagozata országosan ismert kezde­ményező kedvéről. A Szegedi Szimfonikusok Zenekara és a Zenebarátok Kórusa tevékeny részese az ország zenei életének. Az irodalmi élet az ország legrégebben alapított, ma is élő folyóirata, a Tiszatáj (1947—) köré tömörül. Itt

35

jelenik meg az általános iskolás gyermekek országos iro­dalmi folyóirata, a Kincskereső (1971—). A képzőművészek a nyári és a téli tárlatokon rendszeresen számot adnak mun­kálkodásukról. A Tömörkény István Szakközépiskola mű­vészeti tagozatán és a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola rajztanszékén sikeres művészeti képzés folyik. A Bartók Béla Művelődési Központ és az irányítása alá tartozó mű­velődési házak, valamint a szakszervezetek Juhász Gyula Művelődési Központja sokféle szakkörével, klubjával a köz­művelődés számos sajátos igényét elégíti ki. Az ÉDOSZ Szeged táncegyüttese külföldön is megbecsülést szerzett a hazai, különösen a környékbeli néptánchagyománynak.

A nyári ünnepi hetek (július 20 és augusztus 20 között) a szabadtéri játékokon kívül is rengeteg látnivalót kínálnak a vendégeknek. A nyári képzőművészeti tárlaton kívül sok­féle egyéb kiállítás, ifjúsági találkozó, komoly- és könnyű­zenei hangverseny, tudományos tanácskozás, nyári egyetem, verseny (maratoni futás, motorcsónakverseny), kétéven­ként nemzetközi néptáncbemutató, ipari vásár (hagyomá­nya 1876-ig nyúlik vissza) és sok más rendezvény nyújt tar­talmas szórakozást, művelődést.

Szeged 1961 óta Csongrád megye székhelye. Az országos településfejlesztési terv (1971) szerint kiemelt felsőfokú köz­pont, a dél-alföldi tervezési-gazdasági körzet — ország­résznyi terület, másfélmilliós népesség — politikai, gazda­sági, társadalmi, politikai és művelődési góca.

  1. fejezet

SÉTÁK A VÁROSBAN

  1. séta

A városközpont

Széchenyi tér—Horváth Mihály utca— Takaréktár utca—Széchenyi tér—Klauzál tér— Kelemen utca—Kígyó utca—Kárász utca

A Széchenyi tér, hazánk egyik legszebb, legnagyobb (50 087 m2) szabályos négyszög alakú tere. A város köz­igazgatási és forgalmi központja, fóruma, régi nevén fő piac, nagy piac.

1848-ban Szabadság térnek nevezték el, 1860-ban, Széchenyi István halála után kapta mai nevét.

A Víz (1879) előtt, a Vár fönnálltáig keleti irányban kisebb volt, de 1872-ig, a Kiss Dávid palota (Széchenyi tér 15.) fel­épültéig egyszersmind nagyobb is, mert a mai Klauzál teret, sőt a Victor Hugó utca egy részét is magában foglalta. Fásítását a várparancsnokság tiltotta, nehogy a kilátást és a célzást akadályozzák a fák. Az elhanyagolt, fátlan tér láttán Széchenyi 1833-ban gúnyosan azt ajánlotta Petrovics János polgármester­nek, hogy termesztessen rajta legalább — kolompárt!

A tér rendezésére csak 1856-ban került sor. 1872—1873-ban kövezték ki. Ugyanekkor épültek föl a Széchenyi teret és a Klauzál teret elválasztó emeletes házak, amelyek a Víz utáni újjáépítés mintájául is szolgáltak. 1950-ig szerdán, szombaton itt volt a hetipiac, főként az iparospiac. A középen húzódó két platánsort a Víz után ültették. A múlt század kilencvenes évei óta itt és a belőle kiszakadó Kárász utcán van a szegedi korzó. Vasárnap délelőttönként térzene szólt. Ülőhelyeiért 1950-ig fizetni kellett. A diákhumor „Himnusz bácsinak” nevezte a pénzbeszedőt: amikor jött, mindenki fölállt.

Granasztói Pál így ír a térről: „Itt érezni leginkább, hogy Sze­geden, bármennyire nagyszabású és erőszakos volt az újjáépítés, a régi és az új valamiképpen mégis összeforrt. Ezek a házak határozott alakzatú egységekbe olvadnak, és együttesen nyugal­mat, kiegyensúlyozottságot, tágasságot és bőséget sugároznak — mondhatnánk, magát az Alföldet.”

A mintaszerűen parkosított tér parktükreit művészi értékű szobrok díszítik. A Tisza felőli oldalán Széchenyi

37

István carrarai fehér márványszobra (Stróbl Alajos, 1914) áll; mészkő talapzatán a Lánchíd domborművé látható szürke márványból kifaragva. Mellette az első hazai mér­nökszobor: a Tisza-szabályozó Vásárhelyi Pál bronzszobra (Mátrai Lajos, 1905); öreg parasztembert és ölében gyer­meket tartó fiatal anyát ábrázoló mellékalakjait Pásztor János készítette. Talapzatába illesztették az 1970. évi árvíz legmagasabb szintjét jelző márványtáblát: 961 cm, 83,98 tengerszint fölötti magasságban, 1970. június 2-án.

Erről a szoborról szokták mondani a bennszülött szegediek, hogy az a különös tulajdonsága: ha meghallja a városháza harangjának szavát, megemeli a kalapját. Mikor már a vendég hajlanék a szobor csudálatos tudományának hitelt adni, kaján mosollyal ábrándítják ki: de sajnos, sohasem hallja meg! A nemzetközi vándoranekdota helyi változata ez, egyike a sok szegedi szoborhoz fűződő elmésségeknek.

A Víz utáni újjáépítés királyi biztosának, az érdemeiért „a szegedi gróf” címet elnyert Tisza Lajosnak szobra is a téren áll. (Fadrusz János, 1904.) Alkotójának halála miatt Szécsi Antal fejezte be. (A sors szeszélye folytán neki is ez lett az utolsó műve.) A mellékalakok Rollinger Gaál Rezső munkái.

A negyedik szobor, háttal a bíróság épületének, Deák Ferencet örökíti meg (Zala György, 1914). Talapzatán,

A VÁROSKÖZPONT

  1. Széchenyi István szobra
  2. Vásárhelyi Pál szobra
  3. Tisza Lajos szobra
  4. Deák Ferenc szobra
  5. Felszabadulási emlékoszlopok
  6. Tisza-szobrok
  7. Városi Tanács
  8. „Bérház”
  9. Grünn Orbán-ház, Debrecen étterem
  10. Főposta
  11. Megyei és Járásbíróság
  12. OTP és Állami Biztosító székháza
  13. Jemey-ház
  14. Zsótér-ház, Vörös Csillag mozi. Szeged étterem
  15. Rieger-ház
  16. Móra Ferenc Múzeum képtára
  17. Kisszinház
  18. Új Zsótér-ház, Virág cukrászda
  19. IBUSZ-iroda és a Tervező Vállalat műtermei
  20. Kárász-ház
  21. Kossuth Lajos szobra

38

2Z Wagner-ház

  1. DÉMÁSZ-székház, volt Európa Szálló
  2. Burger-ház
  3. Eisenstadter-ház
  4. aVárnay-ház
  5. Technika háza
  6. Nemzeti Színház
  7. Milkó-ház
  8. Tóth Péter-ház
  9. Toronyház, Égő

Arany eszpresszó

39

t

„a haza bölcsének” történelembölcseleti tanítása olvasható: „Amit erő és hatalom elvesz, azt idő és kedvező szerencse ismét visszahozhatják, de miről a nemzet, félve a szenvedé­sektől, önmaga lemondott, annak visszaszerzése nehéz és mindig kétséges.”

A tér Tanácsház felöli oldalán két egyforma emlékmű magasodik a szovjet tisztek és közkatonák tiszteletére (1945). A park közepén csillogó vízmedence két végénél az Aldáshoző és a Romboló Tisza Pásztor János jelképes bronz­szobrai láthatók (1930).

Értékükből mit sem von le, hogy az eredetileg Tihanyba szánt és itt csak 1934-ben elhelyezett díszkutak figurái Balatoni sellők címmel szerepelnek a hazai művészettörténetben, s nem a Tisza hanem az áldáshozó és a haragvó Balaton allegóriáinak szánta’ őket a művész.

A Városi Tanácsház a tér legszebb műemlék jellegű épü­lete (Széchenyi tér 10.). Alapkövét, az 1728-ban épült régi tanácsház helyén, 1799. augusztus 30-án helyezték el. Ved­res István tervei szerint Schwörtz János építette fel (1804). 1849 júliusában itt ülésezett az országgyűlés. A Vízkor meg­rongálódott, és a város feltöltése következtében mélyen maradt egyemeletes épület alapjaira Lechner Ödön és Pártos Gyula tervei alapján új, egyemeletes, magasfold- szintes, neobarokk városházát emeltek (1883).

Falán márványtábla őrzi az 1919-ben itt működő direk­tórium emlékét.

Babits Mihály így látta: „De ha kilépsz a porváros legszebb terére, megbékülsz. Ott magas paloták, ott új szobrok vannak fák között, ott gesztenyesorok a gyönyörű négyzetben. Ott zene és elegáns asszonyok, dallamos mozgások; s villanyos ref­lektor fénye játszik a fekete lombokon. Ott előtted a kettős városháza, sóhajok hídjával és egy kis karcsú toronnyal. Hány­szor néztem ezt a tomyocskát a gyönyörű ég hátterében: az ég itt indigószínű, és a toronynak este égő szeme van, s kacéran hordja cifrázott erkélyét, mint csipkéit a kecses táncosnő, s hányszor képzeltem, hogy a kecses torony a felhők előtt nesz­telen táncot jár!”

Juhász Gyula szerint a vele egyidős városháza „gyönyörű barokk délibáb az alföldi tenger pusztaságon”. Balázs Béla sze­rint „mosolygó magyar barokk, kecses monumentalitással melynek kanyaros díszei vitézkötésre emlékeztetnek”. „Az építé­szet egyik szerény világremeke”.

40

A neobarokk épület közgyűlési termének a mennyezeti freskója Vajda Zsigmond egykorú munkája; a folyosó felőli falképek (a régi és a mai Szeged) Zombori László alko­tásai (1970). Az asztalosmunkák Rainer Károly, a kovácsolt­vasmunkák Árkay Sándor, a színes üvegablakok Kratzmann Ede műhelyéből valók.

Itt tartotta rendszeresen havi fölolvasó ülését a Dugonics Társaság (1892—1948). Előadói asztalánál számos jeles magyar író, költő, tudós szerepelt, így — a helybelieket nem említve — Gárdonyi Géza (1895), Vikár Béla (1896), Lechner Ödön (1902) Hermán Ottó (1903), Ady Endre (1905), Kiss József (1908), Tamási Áron (1931, 1933), Radnóti Miklós (1933) és Szabó Lőrinc (1941).

A földszinti házasságkötő termet Engelsz Józsefnek Az élet fája című rézlemezforrasztása díszíti (1965).

A Tanácsháza kicsiny, de finom szépségű udvara nya­ranta intim hangulatú hangversenyeknek ad helyet.

A Tanácsházát a Babits említette „Sóhajok hídja” a műemlék jellegű, kora eklektikus stílusban épült ún. bér­házzal köti össze (Széchenyi tér 11., Wegman Gyula és Scherer Adolf, 1873). Ma itt is a városi tanács hivatalai vannak.

A Sóhajok hídja alatt nyíló helyiségben alakult meg 1944. október 17-én a Magyar Kommunista Párt szegedi szervezete. A bérházat a város azért építette, hogy a földszintjét üzletek, emeletét lakások céljára bérbe adja. Korábban a piaci sokadal- mat kiszolgáló lacikonyha állt a helyén.

A Sóhajok hídja az ismert velencei építmény mintájára az 1883. október 14—16-i ún. királynapokra készült. Ferenc Józsefnek és kíséretének szállása megoszlott a két épület között, s a kapcsolat megteremtésére építették a zárt folyosót.

A Tanácsháza mögött a Bajcsy-Zsilinszky u. 11. sz. házon emléktábla jelöli az 1879-i árvíz magasságát.

Azóra járásával ellentétes irányban körbejárva a Széchenyi teret, a klasszicista stílusú, 1810-ben épült Grünn Orbán- házhoz érünk (Széchenyi tér 13.). Szép kőkonzolos erkélyét gazdag kovácsoltvas rács veszi körül, rajta az ún. Attila-fej. Ebben a házban működött a XIX. század első felében az első szegedi nyomda, az 1801-ben alapított Grünn Orbán féle nyomda. Az épület földszintjén most a Debrecen étter­met találjuk.

41

Az erkély vasrácsát díszítő sisakos férfifejet ábrázoló vaslapot a ház építésekor találták. A romantikus képzelet Attila ábrázo­lásának vélte, és vele megerősítve a Dugonics Etelkájában nép­szerűsített legendát, amely szerint Attila sátora itt állott a Szé­chenyi téren. Ezért a domborművet beillesztették az erkélybe, s az épületben nyitott kocsmát is Attiláról nevezték el. Sőt innen kapta nevét a mai Attila utca is, amely a Víz előtt a Széchenyi térig crt.

A lelet valójában XVIII. századi, csehországi eredetű kály­halap, római vitézt — némelyek szerint Postumus római császár­nak pénzekről jól ismert arcélét — ábrázoló öntvény.

A tér keleti oldalán van a legegységesebb városképet nyújtó, bár egyenként nem túl jelentős épületekből álló eklektikus házsor. Egyik végén a főposta (Széchenyi tér 1., Meixner Károly) épülete áll.

A következő ház a Déry-palota (Széchenyi tér 2.) épít­tetője, Déry Ede varrógép- és kerékpár- nagykereskedő, Déry Tibor nagybátyja volt. Az író családja 1786-ban került Szegedre; még édesapja is itt született. Déry Tibor fiatalon többször megfordult szegedi rokonsága körében.

A Tisza-szálló (Wesselényi u., 4. Jiraszek Nándor és Krausz Ede, 1884) irodalmi, történelmi, és művészeti em­lékhely. Számos író szállt meg benne, vagy szerepelt nagy­termében (Heltai Jenő, Ambrus Zoltán, Bródy Sándor, Krúdy Gyula, Móricz Zsigmond, Babits Mihály, Koszto­lányi Dezső, Tamási Áron, Veres Péter stb.); éttermének tanári asztalánál 1906 és 1908 között törzsvendég volt Babits Mihály, az újságírók asztalánál Juhász Gyula. A szegedi költő emlékét az étteremnek a tér felőli falán domborműves marványtábla idézi (Tóth Sándor, 1965). Hangversenytermében többször ült a zongoránál Bartók Béla (1910, 1921,1923,1929,1935,1939) hol a Waldbauer- trióval, hol Basilides Máriával, hol Zathureczky Edével. Ugyanebben a teremben alakult meg 1919. január 1-én a Kommunisták Magyarországi Pártjának szegedi szervezete.

A bíróság épülete zárja a tér keleti oldalának házsorát (Széchenyi tér 4. — Wagner Gyula).

A bíróság épületét hajdan, amikor a rekonstrukció min­den kétemeletes házát palotának nevezték, igazságügyi palotának hívták. Királyi törvényszéknek is mondták. (A szegedi törvényszék 1871-ben alakult.) Hérosztrátoszi

42

híressége, hogy 1919 nyarán ez volt a különféle ellenforra­dalmi kormányok és Horthy Miklós „fővezér” székhelye. Jelenleg megyei és Járásbíróság, katonai bíróság, valamint megyei, Járási, városi és katonai ügyészség működik benne. A főposta és a bíróság épülete közötti házak is az árvíz utáni építkezések ízlésvilágát tükrözik, és ma hozzájárulnak *a Belvárost annyira jellemző, nyugodt, harmonikus lát­ványhoz.

A Széchenyi tér 5. sz. ház félköríves kapuívében eredeti formálású öntöttvas dísz látható. A két szembeforduló szárnyas griff empire virágvázát tart, alul pedig barokk csigavonalak teszik mozgalmassá a látványt.

Városképi jelentőségű a sarki Balogh-ház (Széchenyi tér 6.) is.

Az innen nyíló Horváth Mihály utca 10. sz. alatt találjuk a Fáklya filmszínházat; vele ferdén átellenben a műemlék jellegű klasszicista Rieger-házat (Horváth Mihály u. 7.); mellette a Móra Ferenc Múzeum képtárát (Horváth Mihály u. 5., Sebestyén Endre, 1936). Időszaki kiállításoknak ad helyet. Évente nyári, kétévente téli tár­latot rendeznek falai között.

Az épület annak idején iparcsamoknak készült; színes kerámia homlokzati dombormíívei, a szárnyas női és férfi alak Bakonyi Viktor Géza alkotásai, a vásárhelyi majolika­gyár termékei.

Az iparcsarnok azért épült ide, mert mellette volt az ipar­testület székháza (Horváth Mihály u. 3. Ottovay István, 1929). Ennek homlokzatán Bakonyi Viktor Géza és Hartner Alfréd épületdíszszobrai (bognár, csizmadia, kovács, kő­műves) láthatók. Most a Kisszínház, a Szegedi Nemzeti Színház kamaraszínháza van benne.

A túlsó oldal sarki épületében a Vedres István Építőipari Szakközépiskola működik (Horváth Mihály u. 2., Meixner Károly és Ney Béla, 1894). Előcsarnokában Vedres István szobra áll. (Tápai Antal.)

Főreáliskolának épült. Az 1851-ben létesített alreáltanoda 1870-től főreáltanoda lett, és Eötvös József kultuszminiszter személyes jelenlétében hozott döntéssel a város 1873-ban új épületet emelt neki: az egyetem mai központi épületét (Dugo­nics tér 13.). 1880-ban ott helyezték el a Somogyi-könyvtárat

43

is. Minthogy a város 1891-ben a kormánytól ítélőtáblát ka­pott, és ennek adta a Dugonics téri épületet, a főreáliskolának ezt az épületet emelték.

Ebben tanult 1898 és 1902 között Balázs Béla, 1905 és 1910 között Rákosi Mátyás; ebben tanított 1906-tól 1908-ig Babits Mihály. Ez utóbbit a falon Borsos Miklós domborművű emlék­táblája örökíti meg (1973). A főreáliskola 1922-ben Baross Gá­bor nevét vette föl; 1935-től gimnázium, 1941-től gyakcrló gim­názium volt. 1950-ben megszüntették.

Az építőipari szakközépiskolával szemben, de már Arany János utcai bejáratú a Csongrád megyei Tanács Tervező Vállalatának és Beruházási Vállalatának közös székháza (Arany János u. 7.—Darvas Imre, 1975). Előtte Vilt Tibor térplasztikája.

Az épület egy jelentős tömbmegújítás részeként épült föl: a háztömböt az Arany János, a Berzsenyi, a Kazinczy és a Dózsa utca határolja. Az új házak között húzódik meg Szeged első modem családi háza, amely a Bauhaus tanulságainak felhaszná­lásával készült (Berzsenyi u. 2/b. — Molnár Farkas, 1933).

Az Arany János utcából sétáljunk be a Takaréktár utcába.

Szeged parkjaiban, kertjeiben számos ritka és szép fát, cser­jét találhatunk. Ilyen a kelet-ázsiai eredetű páfrányfenyő, más­képpen ginkgo biloba. A japánok szent fája. Rokontalan fa a növények országában; rokonai kihaltak. Átmeneti alak a tű­levelűek és a lombosfák közt; levelét télre lehullajtja. Cseresznye nagyságú sárga termését Kínában, Japánban fogyasztják is. Egzotikuma Goethét versre ihlette:

E keletről gondjaimra bízott fának levele a tanult főt okosítja titkát fejtetvén vele.

Pollák Sámuel (1862—1959) háló- és kötélgyáros Svájcból hozott magával a Víz után pár évvel néhány csemetét, és elültette Takaréktár u. 3. sz. házának udvarán. Az öreg/o védett; leszár­mazottai népesítették be az Arany János utca és a Széchenyi tér fasorait. Európában nincs város, amelyben ennyi gingko volna.

A szegedi kovácsoltvas művészet egyik legszebb darabja a Takaréktár utca 8. sz. ház rácsos kapuja (Kónya György, 1913). Ugyancsak figyelmet érdemel a szemben levő 7. sz. ház kapuja is. (Kónya György, 1905).

József Attila 1923. május 14-én ezt írta nénjének, Jolán­

44

nak: „Ha megleszek, nyáron Szegeden leszek Kormányos Benő ügyvédnél, Takaréktár u. 6. Kapok egy szobát a fia révén, aki jó barátom”.

Menjünk be az udvarba, s bal kéz felől látunk egy keskeny, egyetlen szárnyú ablakot. Amögött volt Kormányosék cseléd­szobája, amely 1923 nyarán néhány hétre József Attila otthona volt.

Térjünk vissza a Széchenyi térre. Északi oldalának egy­ségét az Országos Takarékpénztár megyei fiókjának, az egykori Szeged—Csongrádi Takarékpénztárnak enyhén szecessziós épülete bontja meg (Széchenyi tér 7. — Baum- horn Lipót, 1904). Már 1864-ben is itt állt az 1845-ben alapított bank székháza; a Víz után erről kapta nevét az itt nyíló Takaréktár utca.

Az OTP épületének nyugtalanságát csak kevéssé tudja ellensúlyozni a nyugodt homlokzatú, eklektikus Jerney-ház (Széchenyi tér 8. — Bachó Viktor, 1882).

E ház első emeletén, a 15. sz. lakás egyik szobájában élt 1930 őszétől 1932 elejéig Radnóti Miklós. Az Októberi vázlat, a Zaj estefelé és a Tápé öreg este című versei itt születtek. Az utóbbit pesti barátjának, Sós Endrének dedikálta: Sós ekkoriban meg­látogatta Szegeden. „Nem vitt fel a lakására — emlékezett vissza. — Ez azért volt, mert a diákszobának bérelt cselédszoba fogházcellára emlékeztetett. Egyetlen vaságy és szekrény állott benne. Sem asztal, sem szék nem volt. Ha a költő-diák tanulni akart, két lehetőség között választhatott: vagy ágyba feküdt, vagy elment a könyvtárba. Fűteni már csak azért sem fűthetett, mert a szobában nem akadt kályha.” 1931. április 18-án ebből a kis ablaktalan szobából kobozták el az Újmódi pásztorok éneke címmel Pesten megjelent verseskötetét. Es itt született az erről frissen beszámoló vers, a Férfinapló második darabja.

Az első világháború alatt, amikor az iskolákat kórházakká alakították, a Jemey-házban is tanítás folyt. Itt történt bizonyos Deák Péterrel az az eset, amelyet Móra Ferenc megrendítő el­beszélésében, A másik csalóban írt meg.

A teret nyugatról a Tanácsháza mellett álló klasszicista stílusú műemlék Zsótér-ház (Széchenyi tér 9.) határolja. A négy utcára néző ház a tér jellegadó épülete. Most a Járási Tanácsi Hivatal, több más kisebb hivatal, a Vörös Csillag mozi és a Szeged étterem van benne.

Építésének históriája a várostörténet érdekes és tanulságos fejezete. Először szesz- és keményítőgyárnak, majd bérháznak

45

es gabonaraktarnak készült. A tanácsháza felé eső déli szár­nyát és a homlokfalnak nem egészen a bejáratig terjedő részét báró Dercsényi Pál építtette. 1840. október 22-én vette a telket, és kezdte el az építkezést.

A szepesi szász származású, szeszgyáralapító Dercsényi test­vérek, Pál és János közgazdasági érdemeikért kaptákra bárói címet. 1839-ben Jánost Szeged díszpolgárává választották, Pált pedig fölvették a polgárok közé. Házuk építése közben, 1842- ben csődbejutottak, és 1844. szeptember 16-én eladták a görög származású gazdag hajósgazdának és gabonakereskedőnek, Zsótér Jánosnak (1788—1861). A helyi hagyomány szerint Zsótérnak csak azért volt 99 hajója, s nem több, mert csupán a királynak volt szabad 100 hajót tartani. A valóságban Zsótérnak sok hajója volt, ha 99 nem is; Szegeden akkoriban neki volt a legtöbb. Állítólag superjaival olyan hajót is szerkesztetett, amelynek lapátkerekeit a födélzeten körben hajtott lovak moz­gatták: így akart a gőzhajóval versenyezni

Fia, Zsótér Andor (1824—1906) a reformifjúság vezető alakja volt, a szabadságharcban honvéd főhadnagyként harcolt. A XIX. sz. második felében búzaszállitó hajóival hatalmasan gya­rapította az apai örökségét. Szatymazi birtokát mintagazdasággá fejlesztette. (Ott tűnt föl 1878-ban mint kútyúprimása gyerkőc Dankó Pista.)

Háromezerötszáz kötetes könyvtára páratlan volt az akkori Szegeden. Pártfogolta Joó Ferenc festőművészt és Vastagh György szobrászt. Asztalánál híres emberek fordultak meg: Klauzál Gábor, Horváth Mihály, Perczel Mór, Klapka György, Tisza Lajos.

1848—1849-ben kaszárnya és katonai kórház volt az épület­ben. 1849. július 14-én itt irta alá Kossuth Lajos és Nicolae Bálcescu (1816—1852) a magyar—román Kibékülési tervet. Erre a ház Kiss Ernő utcai sarkán bronztábla emlékeztet. Itt fogadta el július 28-án az országgyűlés a nemzetiségekről és a zsidók egyenjogúsításáról szóló törvényeket.

A félig fölépült ház illő befejezését sürgette 1856-ban a városi tanács. Hosszas huzavona után az épület 1870-ben készült el. 1872-től 1883-ig itt működött a királyi törvényszék és az ügyész­ség. Mai formáját 1965-ben végzett fölújításakor kapta (Héjjas Imre).

Zsótér Andornak hét lánya és három fia volt. Amikor Mik­száth Kálmán 1878-ban a Szegedi Naplóhoz került, a legidősebb lány, Ilona már Enyedi Lukácsnak, a Napló szerkesztőjének felesége volt. Enyedi révén került Mikszáth is Zsótérék vendég­szerető asztalához. Melegebb barátság támadt, s kevés híján házasság is szövődhetett volna Zsótér Mariskával, a későbbi Tagányi Jánosnéval. Mikszáth Pestre költözése után is levele­zett vele, s ebből következtetni lehet kapcsolatuk bensőségessé- gére is, bár az író kötődő, játékos, pajtáskodó hangnemmel igyekezett palástolni e kapcsolat mélyebb jellegét. De Mikszáth Szeged után ismét első feleségét, Mauks Ilonát vette el.

46

Ki író 1879. március 11-rol 12-re virradó éjjelen is Zsótérék- nál tartózkodott. Az első emeleti ablakok éppen a városháza tanácstermére néztek.

„A városház kivilágított tanácsterme — írja Mikszáth A leg­borzasztóbb éj című emlékezésében — egészen üres volt, csak a vaskos tintatartók állottak ott a zöld posztóval bevont asztalon. Az egyik nyitva feledett ablakot odacsapta a szél vadul a falhoz; az üveg csörömpölve mállott ezer darabra, a szél bejutott a tanácsterembe, s a csillár gázlángjait lobogtatta enyelegve.

E pillanatban megkondult a harang a rókusvárosi toronyban.

Velőtrázó vészkongása utat hasított magának a vihar zú­gásán.

Ércnyelve túlkiáltott mindent.

Egyszerre csak elaludt a gázláng a tanácsteremben: a víz e pillanatban ért a gázgyárhoz.

Mint a kígyó, sziszegve, mászva jött az óriási áradat, elfog­lalva a völgyezeteket, aztán a dombokat.

Az éjbe tekintve, a magasból az ember nem ismerte föl a piszkos szörnyeteget: azt lehetett volna hinni, hogy az az út… De amikor azután elkezdtek az úton hordók hemperegni, lábak nélküli lovak és borjak csúszni, az ember hüledezve kiáltott föl:

— Az ott a víz!

Egy tenger, mely néhány pillanat alatt megsokszorozta ma­gát dagadásában, mely lopva jött, mint az orgyilkos, és sebeseb­ben, mint az aggodalom. És egyszerre jött minden ponton. Nem lehetett előle kitérni sehol… Mily végtelenség telt el, míg meg­virradt! És minek is virradt meg? A hajnal nem találta meg többé Szegedet…”

Egy másik emlékezésében (Ott alszik a Borcsa is) Mikszáth különös szegedi sajátosságot örökített meg. Az árvíz hajnalán, mikor a virrasztásban már eltörődtek, Zsótérék felajánlották Mikszáthnak, hogy feküdjék le náluk az egyik szobában. „Ott alszik a Borcsa is” — toldották meg az útbaigazítást. Mikszáth megdöbbent: hogy aludjék ő azzal a Borcsával egy szobában? Csak akkor nyugodott meg, mikor kiderült, hogy Borcsa — szolgalegény; azért anyakönyvezték lánynévre kint a tanyán a Bach-korszakban, hogy a császár ne keresse katonájának.

Tömörkény is említ bizonyos öreg Sötét Julis számadó gu­lyást, Móra meg Cila Kakas Márta parasztgazdát.

Mikszáth A Noszty fiú esete Tóth Marival című regényében Tóth Mihály alakját jórészt Zsótér Andorról mintázta. Az ő puritánsága, polgári gondolkodásmódja, demokratizmusa segí­tett az írónak e regényalak megrajzolásában.

Zsótér Andor örökösei 1911-ben 700 000 koronáért eladták a házat Bach Jenőnek és testvéreinek. Tőlük 1926-ban a város vásárolta meg.

A földszinten, a Korzó (most Vörös Csillag) mozi helyisé­gében 1917. szeptember 30-án, a szegedi újságírók Tömörkény­matinéján Ady Endre vallott a szegedi íróról. „Az a magyar bölcs és művész, aki Tömörkény volt, a szívemé volt” — mon­

47

dotta, és hozzátette: „Olvasójának hűségesebb senki se volt nálam…” Ez volt Ady utolsó nyilvános előadása.

1918. december 29-én ugyanitt tartotta matinéját a Ma folyó­irat. Kassák Lajos, Kahána Mózes és Barta Sándor verseit Juhász Gyula vezette be.

A Széchenyi térről a Kárász utcán át érünk ki a K 1 a u- z á 1 t é r re, ahol sétánkat folytatjuk.

A hajdani Széchenyi térből vált ki. Az 1: 4 arányú nyúj­tott teret, néhány zavaró részlet kivételével, egységet sugalló egy- és kétemeletes épületek határolják. Bár négy felől is utcák bontják meg a térfalakat, a tér zárt hatást kelt. Balázs Bélát olasz városok központi tereire emlékeztette. Egyik jellegzetessége, hogy — ellentétben a Széchenyi térrel — nincs rajta növényzet.

A Széchenyi tértől való elkülönülését a Kiss Dávid-ház (Klauzál tér 3.) fölépülése (1872) indította meg.

Kiss Dávid (1803—1886) nagykereskedőről, a Szegedi Keres­kedelmi és Iparbank első elnökéről, a róla elnevezett 70 000 ko­ronás főgimnáziumi alapítvány adományozójáról kapta eredeti­leg nevét a Széchenyi teret a Kígyó utcával összekötő utcácska (ma Kiss Menyhért utca), amelyet a nép csak Köznek hívott. A századfordulón itt volt a gyümölcspiac. A Klauzál téren pe­dig a híres kenyérpiac.

A Kiss Dávid-ház második emeletének 17. sz. lakásában élt rövid szegedi tartózkodása idején (1925. március 4-től május 11-ig) Szabó Dezső. Itt írta Segítség! című regényé­nek egy részét és a Tenger és temető című novelláskötetének néhány elbeszélését.

A Széchenyi teret kettéosztó műemlék házat Zsótér Andor építtette 1873-ban (Klauzál tér 1.). Monogramja a kapu rácsán látható (A Z már letörött.) A földszinten van a Virág cukrászda, a szegedieknek és a város vendégeinek egyaránt legkedveltebb találkozóhelye. Nyáron előtte, a téren színes napernyők alatt pihenhet a megfáradt utas.

Az Új Zsótér-házban a Víz előtt pénzügyigazgatóság és adó­hivatal működött. 1879 és 1883 között itt tevékenykedett a vá­ros újjáépítését irányító királyi biztosság.

Kelemen utcai oldalán volt Cserzy Mihálynak, a Homok álnéven országosan ismert írónak borbélyműhelye (Kelemen László u. 12.). Nemcsak a szegedi tanyák népének volt érzel­mes hangú krónikása, hanem a városi szegénység életének is

48

Halászok a Tiszán

Tisza Lajos szobra

Széchenyi István szobra

I

A Városi Tanácsház

1

A Zsótér-ház

Kossuth Lajos szobra

A József Attila Tudományegyetem központi épülete

A Fekete ház

Az MTA szegedi bizottságának épülete

I

I

L!

rokonszenvező, humanista ábrázolója. 1966 óta emléktábla hir­deti, hogy az írónak, aki hajlott koráig kitartott apjának mes­tersége, a fodrászat mellett, 1889-től 1922-ig itt volt a műhelye. A Virág cukrászdában József Attila gyakran kapott ingyen reggelit a társtulajdonos Virágh Béla jóvoltából. A cukrászda múltja is a Víz utáni évekre nyúlik vissza: már Árvay Sándor és fia, Árvay Kálmán híressé tette készítményeivel, s már akkor „a szegedi Gerbaud”-nak emlegették. 1922-ben adták el a Virágh testvéreknek; a cukrászda hírnevét ők öregbítették.

A két teret elválasztó harmadik épületet is 1873-ban emelték (Klauzál tér 2.) a Szegedi Kereskedelmi és Iparbank székházául (tervezte Weber Antal és Ney Béla, építette Hoffer Károly). Földszintjén az IBUSZ menetjegy irodája, emeletein a Dél-magyarországi Tervező Vállalat műtermei kaptak helyet.

A tér közepén áll az ország első nagy Kosstith.szobra (Róna József, 1902).

Kossuth születésének századik évfordulóján leplezték le tíz­ezer vendég jelenlétében. 1903. október 6-án éjszaka katonák koszorúzták meg, de másnap a koszorúkat a császári és királyi 46. gyalogezred parancsnoksága levétette. A fölháborodott köz­vélemény országos tüntetésekben tört ki, és mindenhonnan áradtak a koszorúk Szegedre, engesztelni a megsértett népvezér szobrát.

A tér legszebb és legjelentősebb műemlék épülete a Kárász-ház (Klauzál tér 5. 1845). A szegedi klasszicizmus legérettebb, egyszerű, de monumentális alkotása. Kiemel­kedő szerepe van a Klauzál tér kiegyensúlyozott hatásában. Dongaboltozatos kapualja és udvara is hangulatos, kőkon­zolos függőfolyósóját, egyszerű, ízléses kovácsoltvas rács díszíti.

A Kárász családból többen beírták nevüket a város történe­tébe. Az alapító, Kárász Miklós (1715 — 1797) szegény fölvidéki nemes ifjú volt; a fővárosból Temesváry András főbíró hozta le kocsiján városi íródeáknak. 1739-ben lett Szeged főjegyzője s egyúttal, szabályellenesen, tanácsnoka is. Karrierjét azzal az ősi módszerrel alapozta meg, hogy feleségül vette a gazdag fő­bíró lányát. Kétségtelen tehetségével hamarosan tekintélyt szer­zett. 1748. december 30-án a város megbízta, hogy az udvari kamarától vásárolja meg Szeged számára a szentpéteri és horgost pusztákat. Kárász, összejátszva Grassalkovich Antal kamarai elnökkel, apósa pénzén magának szerezte meg a birtokokat. A szegediek tiltakozását azzal szerelték le, hogy a város bizonyos

49

rendelkezések szerint amúgy sem kaphatta volna meg a pusztá­kat, s hogy Kárász később — Kamaráspuszta kivételével — átengedi birtokát Szegednek. így maradhatott tovább is hiva­talában 1760. március 20-ig, amikor Csongrád megye alispánjává választották. ígéreteit azonban nem tartotta meg, sőt Horgost Mátra vidéki jobbágyokkal telepítette be, s ezzel a szegediek földhöz jutását meggátolta. Ekkoriban építtette kúriáját a jelen­legi műemlék helyén. Eléje Szentháromság-szobrot emelt, állí­tólag fogadalomból, mert egy kocája elvesztése miatt ártatlan kondását agyonütötte. Móricz Pál A Kárász uraság kocája című elbeszélésében dolgozta föl e helyi szájhagyományt.

Fia, Kárász István (1745—1815) Csongrád megye alispánja, az 1790—1791. évi országgyűlésen a nemesi ellenzék egyik el­szánt vezére volt. Horgoson nagy francia diszkért közepén földszintes barokk kastélyt emelt. Hasonló nevű unokája 1840- ben mint Csongrád megye követe az országgyűlésen Deák Ferenccel együtt emelte föl szavát az ősiség ellen. Kárász Miklós másik unokája, Kárász Benő (1792 — 1874) építtette a mai Kárász­házat. ö a megyének a reformkorban alispánja, 1848-ban főis­pánja, tagja a szegedi hadi választmánynak, amiért Világos után Pesten az Újépület foglya volt. Kegyelem révén szabadult ugyan, de az önkényuralom alatt állandó rendőri felügyelet alatt állott. Az alkotmány visszaállításáért folytatott küzdelem­ben, Szeged gazdasági fejlesztésében jelentős szerepet játszott, majd 1861-től 1868-ig ismét főispán lett. Lánya, Anna, fiatalon, 1871-ben meghalt, egyetlen fia, Kárász Géza (1837—1905) kezén pedig a vagyon elúszott. 1890-ben árverezték el a házat, a birtokot.

1849-ben ebben a házban szállt meg Kossuth Lajos, és ennek kovácsoltvas szegélyezte erkélyéről mondotta el július 12-én utolsó nyilvános hazai beszédét.

Ám itt szállt meg 1857-ben Ferenc József is. Az anekdota szerint a húszéves, tüzes kuruc Kárász Géza éppen akkor vető­dött haza külföldi útjából, s a kapu alatt a császári őrséget látva, iszonyú lármát csapott: „Ki eresztette be a szobámba azt a bitang osztrákot?” Az éktelen kiáltozásra Kárász Benő az udvarra rohant, s a hajdúkra ráparancsolt: „Hamar szorítsátok be az ifiurat a kocsiszínbe, és zárjátok rá az ajtót 1”

Ama „történelmi nevezetességű erkély” — ahogyan Juhász Gyula nevezte — 1918. október 31-én is fontos események szín­helye volt. Innen jelentette be a szegedi Nemzeti Tanács a város népének az őszirózsás forradalom győzelmét. Szólt ekkor a sze­gediekhez Juhász Gyula és Móra Ferenc is. A hagyományok leplében azután 1919. június 2-án Károlyi Gyula ellenforradalmi kormánya is itt hirdette ki megalakulását

A Kárász-ház és a szomszédos épület zárt térsarkot alkot. Itt áll a szegedi születésű világhírű szobrász, Csáky József egyetlen hazai köztéri alkotása: a Táncoslány című kecses alumíniumszobor (1959).

50

A tér másik, Víz előtti épülete a XIX. század eleji polgár, házépítés ma is egyik legszebb műemlék jellegű emlékei a két összeépített házból álló, ablakaiban ugyan eltérő, de egységes főpárkányú, klasszicizáló együttese, a IVagner-ház (Klauzál tér 7.). A Kárász-házzal együtt a hajdani egysé­gesen egyemeletes, klasszicizáló térfalra emlékeztet. Udvara és lépcsőháza ennek is a régi még.

Szomszédságában épült föl Lengyel Lőrinc bútorgyáros eklektikus stílusú palotája (Klauzál tér 8., Fellner Ferdinánd és Helmer Hermann, 1883). Ennek a helyén állott hajdani házban lakott 1824-től haláláig Klauzál Gábor (1804— 1866), az első népképviseleti kormány ipar-, kereskedelem- és földművelésügyi minisztere.

Klauzál Gábor Pesten végzett jogot, s a hagyomány szerint Imre bátyja hívására állást keresni jött Szegedre; egy kendőbe kötve, botja végén hozta minden vagyonát. A városházi „tánc­palotában” egy bálon hódította meg a kék szemű és szőke hajú Prezetska Máriát, a jómódú Prezetska Vencel gyógyszerész leányát. Bátyja és apósa vitte keresztül, hogy a jó képességű fiatal ügyvédet Csongrád megye 1828-ban első aljegyzőnek és fizetéses táblabírónak választotta meg. Szeged 1832-ben követévé választotta. 1847-ben meghalt felesége, így apósa házát ő örö­költe. A szabadságharc bukása után kistétényi birtokán gazdál­kodott. Az 1861. és 1865. évi országgyűlésen Szeged képviselője volt a Deák-párt programjával. Szegeden hunyt eL

Lakóhelyét a ház Kelemen utcai oldalán emléktábla jelzi (1907). Mellszobra a Közművelődési palota város felőli odalánál áll. Síremléke a Belvárosi temetőben (Vastagh György műve). Halálakor utcát akartak róla elnevezni, mivel a tér akkor még egy volt a hat esztendeje új nevet kapott Széchenyi térrel. A teret kettéosztó új házak terem­tettek lehetőséget az új elnevezésre: 1874 szeptemberétől viseli a tér mai nevét.

Klauzál Gábor emléktáblájától tegyünk kis kitérőt a Kelemen utcán. A Kölcsey utca sarkán találjuk a Royal-szállót (Kölese j u. 1.). Két testvér alapította a szá­zad elején: Dávid Sándoré volt a szálló, Pálé a kávéház.

Dávid Sándor (1873 — 1956) — Juhász Gyula szavaival — „lelkes és áldozatkész szegedi műbarát” volt; gazdag képgyűj­teményének egy értékes új szerzeményéről, Ribera festményéről a költő cikket is írt 1918-ban. Ugyancsak Juhász Gyulától tud­juk, hogy Dávid Sándort Pásztor János megmintázta.

51

A Kelemen u. 4. sz. házban volt Sziráky János (1828— 1899) híres-nevezetes bicskakészítő műhelye.

Alakját Mikszáth örökítette meg Milyen a magyar ipa­ros? című, ragyogó humorú elbeszélésében.

Bicskái világhíresek lettek, de ő — ha nem volt kedve a köszörűkő mellett — legényeivel inkább kiment kukoricát tömi vagy szőlőt kötözni, de kedvét és függetlenségét nem adta el an­gol fontért sem, hiába kérte a külföldi üzletember, gyártana neki tízezer szegedi bicskát. „Tegye bolonddá az öregapját!” — mondá a szegedi késes. De azt megajánlotta, hogy egy-két bics­kát csinál az ángliusoknak — ajándékba! „Ezért magyar ember Sziráky, hogy ilyen legyen, ne értsen az üzlethez, és ne csiklan­dozza a nyereségvágy…” Tisza Lajossal való beszélgetés köz­ben ő találta ki a híres szegedi halbicskát. Jókai is tőle vette a kertészollót, amelyikkel budai villájában nyesegette rózsáit, fáit. Tömörkény Bicskavásárlás című elbeszélésében (1887) itt játszódó jelenetet örökít meg. A műhelyt még Sziráky József apja, Mátyás alapította 1825 körül. József fia, János folytatta a mesterséget 1924-ben bekövetkezett haláláig. A bolt unoka­öccsének, Zsinkó Jánosnak a vezetésével 1939-ig működött.

Műemlék jellegű a Scheinberger-ház, a Somogyi utca sarkán (Kelemen u. 2. 1860). Egyemeletes, romantikus stílusú épület.

A Kelemen és Somogyi utca másik sarkán a város egyik legjelentősebb műemléke és történelmi emlékhelye látható, az angol romantikus stílusban épült műemlék Fekete ház (Somogyi u. 13. Gerster Károly tervei szerint Kováts István építette, 1857). Nevét falának korábbi sötétszürke vakolatszínéről kapta.

1860 és 1865 között ez volt a belvárosi kaszinó, az önkény­uralommal való szembenállás fészke. Mayer Ferdinánd (1813 — 1903) vaskereskedő építtette. Itt született unokája, Endre Béla (1870—1928), a híres vásárhelyi festőművész. 1917-től 1919 tavaszáig itt volt a Munkásotthon. Könyvtárszobájában alakult meg 1918. október 22-én a szegedi Nemzeti Tanács. Ezt emléktábla örökíti meg. Ezért nevezte Juhász Gyula „a szegedi Pilvaxnak”.

Ebben az épületben van a szegedi munkásmozgalom tör­ténetének múzeuma.

Forduljunk vissza, és a Kelemen utca páratlan oldalán sétáljunk a Klauzál tér felé. Itt találjuk a Hági-éttermet, mégpedig először a kerthelyiséget, amelynek kerítésén em­léktábla állít meg (Kelemen u. 3. 1894).

52

Ezen a helyen állott 1856-tól a Vízig a szegedi színkör: az első állandó színház, fából. A kor neves igazgatóinak (Molnár Györgynek, Latabár Endrének) társulatai játszottak itt; olyan jeles művészek is, mint Lendvay Márton, Szigeti József, Szerda­helyi Kálmán, Prielle Kornélia, Tóth József. Ekkor az utcát Színház utcának hívták.

A Hági, az első tulajdonosnak, Haggenmacher Henriknek a nevéből játszi szóképzéssel keletkezett, de mára már hivatalossá vált.

Sörcsamoknak és lerakatnak indult, és híres vendéglő lett, hangulatos kerthelyiséggel. Éttermét Szőnyi Istvánnak a tiszai életet idéző, nagyméretű pannói díszítik. Mutatós festett abla­kait Haranghy Jenő készítette.

Klauzál Gábor emléktáblájával szemben, az Oroszlán utcai sarkon van a Burger-ház (Kelemen u. 7., Bachó Viktor, 1883), egyemeletes, eklektikus, műemlék jellegű épület.

A Víz után itt volt a regi Grünn-nyomda akkori örökösének, Burger Gusztávnak a nyomdája, a Szegedi Híradó szerkesztősége és kiadóhivatala. 1884-ben itt jelentek meg — még Steingassner István néven — első írásai, majd 1886-ban Burger Gusztáv hívására a Híradó munkatársa lett. 1891-ben ment át a Szegedi Naplóhoz, s hű is maradt hozzá haláláig.

A Klauzál tér keleti oldalát a régi Európa-szálló zárja le, most a Dél-magyarországi Áramszolgáltató Vállalat szék­háza (Klauzál tér 9. 1883). 1955-ben egy emelettel magasí­tották; így a keleti térfal fő párkánymagassága csaknem azonos lett az északi házsoréval. Az épület végén, a mai tiszti klub helyén (Victor Hugó u. 6.) állt a Baurnfeind-ház. Ez elé hozták 1848. október 4-én a Dömötör-templom szó­székét, s innen mondta el Kossuth Lajos emlékezetes toborzó beszédét. Emléktábla figyelmeztet e történelmi ese­mény színhelyére.

Szemben a DÉMÁSZ-székházzal, a tér nyugati oldalán kiszögellő eklektikus épület ma az Állami Fejlesztési Bank­nak ad otthont (Klauzál tér 4. 1882). Hajdan itt híres kávéház volt: Stróbl Józsefé, Tömörkény István anyai nagy­bátyjáé. A ház kapuja fölötti rácson monogramja és az építés éve látható (Kígyó u. 2.).

A Víz előtt „Stróbl Pepi” az Arany Oroszlán vendéglőt bérelte (a mostani Oskola utcai ajándékbolt helyén). A Viz után itt építette föl új, szintén nevezetes vendéglőjét. Ezen a helyen állt Vedres István lakóháza és unkájának, Vedres Klementinának volt a férje Stróbl József.

53

A Kígyó utca és a Bajcsy-Zsilínszky utca sarkán emelkedik a Technika háza (Kígyó u. 4. Tamai László, 1974). A Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége tagegyesíileteinek ad otthont. Előadótermében tanácskozásokat, előcsarnokában kiállításokat rendeznek.

Vele átellenben van a Keleti-palota (Kígyó u. 1., Ottovay István 1911). Bejáratánál emléktábla hirdeti, hogy itt volt a fölszabadulás utáni magyar könyvkiadás bölcsője: itt kezdte működését a Szikra Kiadó, a mai Kossuth Kiadó elődje.

Háy Károly László festőművész volt az első vezetője, Sulyok Béla, Mária Béla és mások a segítőtársai. Az időszerű politikai kiadványokat Révai József szerkesztette.

Visszatérve a Klauzál térre, onnan a Kárász utcán sétáljunk tovább. Mindjárt jobb kéz felől találjuk a roman­tikus stílusú műemlék Eisenstadter-házat (Kárász u. 5., Hoffer Károly, 1870). Szép az erkély öntöttvas tartópillérje és korlátja. Kapualja és udvara késő klasszicista. Udvarán körbefutó függőfolyosó látható szép öntöttvas ráccsal. Föld­szintjén a Móra Ferenc könyvesbolt van.

Egyidős ezzel a szintén romantikus Várnay-ház, amely eredetileg is nyomdának épült, s ma is a Szegedi Nyomda működik benne (Kárász u. 9., Hoffer Károly, 1870). Mára azonban a nyomda már kinőtte ruháját, annyira kiterjeszke­dett, hogy az udvarban épült szedő- és géptermei a Bajcsy- Zsilinszky u.28. sz. árkádos ház felől közelíthetők meg.

A mai Szegedi Nyomda egyenesági leszármazottja a hajdani Grünn-nyomdának. Öröklések, vásárlások, egyesülések révén jött létre 1920-ban a Várnay-nyomda (1873) helyén a Szegedi Városi Nyomda és Könyvkiadó Rt. 1912 és 1919 között itt volt a Délmagyarország szerkesztősége is. Itt írta 1918 — 1919 lázas napjaiban forradalmi verseinek javát és vezércikkeit Ju­hász Gyula.

Az államosítás (1949) után több kisebb nyomda beolvasztá­sával, számos névcsere után ma mint Szegedi Nyomda szerez elismerést a szakma dolgozóinak. A vállalat évről évre eredmé­nyesen szerepel „az év legszebb könyve” címért folyó verseny­ben, s minden évben 15 — 20 terméke elnyeri a kiváló vagy jó minősítést. A nyomda hét nagy hazai könyvkiadó számára dolgozik, és kiviteli munkáival jelentős devizát szerez a népgaz­daságnak. Külföldre főként műszaki és matematikai könyveket nyomtatnak. A matematikai könyvek, folyóiratok kiadásával — összefüggésben az egyetem világhírű matematikai iskolájának tevékenységével — több mint fél évszázados hagyományokat

54

ápol a szegedi nyomdászat. A kiváló szegedi matematikai szedők kezén születik nemcsak számos hazai, de külföldi kiadvány is. A Szegedi Nyomda terméke a város és a megye napilapja, a Délmagyarország és a Csongrád megyei Hírlap; a Tiszatáj és a Kincskereső; az egyetemek, főiskolák, könyvtárak, múzeumok valamennyi kiadványa, számos üzemi lap stb. Épül már a kor­szerű új nyomda Gedóban.

A Kárász utcát a Kölcsey utca keresztezi. Jobb oldali sarkán van a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat megyei és városi titkársága, valamint klubja (Kárász u. 11.). Kapu­jának betétrácsa figyelmet érdemlő kovácsoltvas munka (1896). Életfát ábrázol: alul stilizált bokrokból kiinduló fa­törzs, középütt ovális bekötővasban szellemesen fűzött monogram (Szegedi Kézműves Bank), fönt kanyargó akantuszokból álló lombkorona. Az eredeti, ötletes munka művésze a neves szegedi műlakatos, Kónya György (1863— 1941), aki az 1900. évi párizsi világkiállításon egyik kapu­jáért ezüstérmet kapott.

Híres volt valaha a Kölcsey utca másik sarkán álló ház, amelynek földszintjén most óra és ékszerbolt van: ez volt a Próféta vendéglő és sörcsamok (Kárász u. 13.).

Jobbra térve, a Kölcsey u. 10. sz. ház második emeletén a 12. sz. lakásban élt 1922-től 1932-ig Móra Ferenc. Ez a ház a „Vadembernek”, Móra unokájának, Vészits Ferenc­nek vadászterülete, ez az író műveiben annyiszor megörö­kített „rémtettek” színhelye. Ugyanebben a házban lakott 1936 szeptemberében bizonyos Becseiéknél Radnóti Miklós.

  1. séta

A városközponttól a nagyállomásig

Kárász utca—Dugonics tér—Árpád tér—Jókai utca—

Aradi vértanúk tere—Rerrich Béla tér—Lenin körút— Semmelweis utca—Április 4. útja—Indához tér— Bem utca

A Kárász utcán — Szeged főutcáján, korzóján — folytatva utunkat, a 14. sz. ház előtt egy irodalmi szalon emlékét idézhetjük föl. A harmadik emeleten a 13. sz.

55

lakásban lakott Kilényi Irma (1891 — 1944), Juhász Gyula önkéntes titkárnője, a költő írásainak és emléktárgyainak áldozatos gyűjtője, a ma a Somogyi-könyvtárban őrzött Juhász Gyula Múzeum létrehozója.

Kilényi Irma együtt lakott barátnőjével, Vajda Bélánéval, akinek optikai üzletében dolgozott is. Közös szalonjukban a húszas években vasárnap délutánonként „irodalmi összejöve­tel” volt. Megfordult itt Juhász Gyulán kívül Móricz Zsigmond, Kosztolányi Dezső, József Attila, Szabó Dezső, később Zolnai Béla, Radnóti Miklós, Szabó Lőrinc is.

Kilényi Irma 1944 nyarán, amikor barátnőjét, Vajdánét, lá­nyaival és unokáival deportálták, magára maradt. A szörnyű magányt nem bírta, s öngyilkosságot követett el. Mint Juhász Gyula legtöbb múzsája — különös végzet! — ő is követte ra­jongott költőjét az önkéntes halálba.

A szemben levő egyemeletes épület Szeged egyik legszebb eklektikus lakóháza (Kárász u. 15.). Herczel Fülöp orvos építtette. Fia, Herczel Manó (1862—1918) európai hírű sebész volt. Ebben a házban működött a Bethlen Gábor Kör. Itt tartott előadást 1940. január 12-én Irodalmi és magyar sorsproblémák címmel Móricz Zsigmond, aki akkoriban, a Rózsa Sándor-trilógiájához anyagot gyűjtve, gyakori vendég volt Szegeden.

Mellette, a modern sarki házban találjuk a Képcsarnok Vállalat Gulácsy-termét és a posta hírlapboltját (Kárász u. 17., Kőhalmi József, 1961).

Szemben az Ungár Benő- és Mayer Áron-ház földszint­jén, a sarki könyvesbolt helyén volt a húszas években a Korzó

A VÁROSKÖZPONTTÓL A NAGYÁLLOMÁSIG

  1. Hági étterem, Bmo söröző
  2. Cooptourist iroda
  3. Fekete ház
  4. A 3. huszárezred hősi emlékműve
  5. Dugonics András szobra
  6. József Attila Tudományegyetem, központi épület
  7. Református templom
  8. II. Rákóczi Ferenc lovas szobra
  9. Honvédemlék
  10. Beloiannisz-kapu
  11. Bolyai Intézet, volt Piarista Gimnázium
  12. Hősök kapuja

56

kávéház (Kárász u. 16., Magyar Ede, 1911). írásos doku­mentum igazolja, hogy gyakran tanyázott itt József Attila. Talán a Horger-ügy után is ide tél t be a szomszédban levő egyetemről, kifújni magát, eltűnődni a gerincropogtató él­ményen. Itt volt a Szeged, majd a Délmagyarország újságíró gárdájának törzsasztala.

S már ki is értünk a Dugonics térre, a Víz előtti búzapiacra. Közepén szép szökőkút vonja magára figyel­münket: a nagy árvíz századik évfordulójára készült (Tárnái István, 1979).

Fényjátékot vízizenével kapcsol egybe. A központi egyetem alagsorában elhelyezett vezérlőmű (Gyulai Béla irányításával készült) kábeleken utasítja a kör alakú medence fényszóróit és fúvókéit. 80 db, piros, sárga, zöld és kék lámpa váltakozva gyullad ki Negyvenféle vízképet állít össze a 101 fúvókából kilövellő vízsugár. Kétféle zenei műsor kíséri a fényjátékot. Az elsőben Farkas Ferenc Árvízi szimfóniája után Vivaldi, Bach, Mozart, Beethoven, Brahms zenéje csendül föl. A másodikban könnyűzenei összeállítás hallható.

Mögötte áll merengőn Dugonics András szobra, kezében Etelka című regényét tartja (Izsó Miklós, 1876. A művész halála miatt Huszár Adolf fejezte be.)

Szeged első, nem egyházi jellegű köztéri szobra eredetileg a központi egyetem, az akkori főreáliskola előtt állott. Mikor odaköltözött az ítélőtábla, elnöke, a kálvinista Bernáth Géza nem tudta elviselni, hogy hivatala előtt egy pápista pap szobra díszelegjen. Addig járt a polgármester nyakára, míg 1895 júniu­sában egyik napról a másikra hirtelen áthelyezték a szobrot a tér közepére. Dugonics váratlan eltűnése annyira meglepte a piacra erre járó népeket, hogy szóláshasonlatot költöttek az esetből. Ha valaki vagy valami nagy hirtelen tűnt el a helyéről, az alsóvárosiak azt mondták rá: Möglépött, mint Dugonics!

Juhász Gyula 1918 zord, nyomorúságos telén versben is megemlékezett a szoborról:

A jó öreg nyájas tekintetével Ma nyugtalan néz el Szőreg felett, Örök magyar virrasztó, józan, éber, Ma fázva látja e magyar telet!

Dugonics

A tér déli oldalán, a Szabadka és Belgrád felé vivő Petőfi Sándor sugárút sarkán áll a Keméndy-ház (Petőfi Sándor sugárút 1.). Gyakran szállt meg benne Jókai Mór.

58

1849 nyarán ismerkedett meg Jókai Keméndy Nándorral, a szabadságharc honvédtisztjével, Kossuth szegedi főbiztosával, aki az 1860-as években a Szegedi Híradó munkatársaként küz­dött az önkényuralom ellen, majd negyven éven át rendőr al- kapitányként szolgálta a várost. A Ráday-korszakban (1869— 1872) mint a betyár világ kemény kezű megrendszabályozója vált híressé. Jókai ha Szegedre jött, mindig nála szállt meg. Az árvíz után is hiába hívta a „szegedi miniszterelnök”, a király­biztos Tisza Lajos ebédre, ő a szerényebb polgári vendégszere­tetet, Keméndyék asztalát többre tartotta. Sokra becsülte Ke­méndy kiváló feleségét is, a szegedi nőnevelés úttörőjét, akinek magániskolája is itt volt. Bauer Herbertné, Balázs Béla édes­anyja is a nevelői közé tartozott. Jókai Mór és Keméndy Nándomé levelezését 1942-ben adták ki

A Dugonics tér déli sarkán, a Lenin körút torkolatában áll az enyhén szecessziós Müller- vagy Forbáth-héu (Dugo­nics tér 11. 1911). Mellette a Szegedi Napló háza, 1954 óta egyetemi épület (Dugonics tér 12.). Bár nem építészeti emlék, városképi szerepét a helye adja: a Kárász utca tengelyében áll, a Széchenyi tér felől messziről rálátni.

1897-ben költözött ide Engel Lajos nyomdája és a kiadásában megjelenő Szegedi Napló szerkesztősége. Az eleinte hetenként kétszer megjelenő Szegedi Híradó (1859—1922) után a Napló volt Szeged első napilapja (1878—1922). Itt dolgozott Tömörkény István, Békefi Antal, Móricz Pál, Sz. Szigethy Vilmos, Farkas Antal, Tcrescsényi György és még sokan mások, akik az iro­dalom és a hírlapírás területén működtek. Móra Ferenc 1913- tól 1919-ig a Napló főszerkesztője volt. 1918—1919-ben itt írta forradalmi publicisztikáját. 1922-ig lakott a Napló-házban, a Tisza Lajos (ma Lenin) körúti részen. Itt kapott nála szállást egy ideig 1919-ben a neves színműíró, Zágon István is.

Ugyancsak a Napló-házban lakott népes családjával Ortutay István, a lap munkatársa. Korai halála (1918) után Móra segített özvegyének gyermekei — főként Ortutay Gyula — nevelteté­sében.

A Napló megszűnése (1922) után az épület a Szeged Városi Nyomdáé volt, majd 1933-tól Katolikus Ház lett. A fölszabadulás után itt alakult meg a Magyar—Szovjet Társaság szegedi cso­portja, erre emléktábla hívja föl a figyelmet. Földszintjén az államosításig a Szent Gellért nyomda dolgozott: itt jelent meg 1947. március 8-án az ország ma is élő, legrégibb irodalmi folyóiratának, a Uszatájnak az első száma.

A tér keleti oldalán a központi egyetem klasszicista ele­meket tartalmazó kora eklektikus védett épülete áll (Dugo­nics tér 13., Skalniczky Antal tervei alapján Arleth Ferenc építette, 1873).

59

Az épület Somogyi utca oldalán, a borozó vagy a tejivó elé állva fölpillanthatunk a sarkon levő két első emeleti ablakra. Mögötte volt Horger Antal szobája. Ide citálta be „az egyetem fura ura” József Attilát, és két tanú — Fehér Ede és H. Kovács Mihály — jelenlétében itt fenyegette meg a Tiszta szívvel című verséért, amely pár nappal előbb jelent meg a Szeged című helyi lapban. Válaszként írta a költő Születésnapomra című versében:

„Ön, amíg szóból értek én, nem lesz tanár e féltekén” —

gagyog s ragyog.

Ha örül Horger Antal úr, hogy költőnk nem nyelvtant tanul, sekély e kéj —

Én egész népemet fogom nem középiskolás fokon taní­tani!

1963 ősze óta az egyetem József Attila nevét viseli, s a bejárattól balra emléktábla idézi a híres verssorokat. Jobbra pedig ott áll a költő szobra (Varga Imre, 1964).

Az előcsarnokban Mikus Sándor József Attila-büsztje látható. Még három mellszobor van itt: Vasvári Pálé (Váradi Sándortól), Móra Ferencé (Petri Lajostól) és Rad­nóti Miklósé (Schaár Erzsébettől). Valamennyi terrakotta.

Az épület mind megjelenésében, mint térhatásában Szeged máig egyik legkiemelkedőbb alkotása. Eötvös József kultusz­miniszter személyes helyszíni tárgyalásai alapján főreáliskolának épült, s 1880-tól helyet adott a Somogyi-könyvtárnak is. A könyv­tárat Ferenc József itt nyitotta meg 1883. október 16-án. Az épü­letet 1894-ben, a Szegeden három évvel azelőtt fölállított királyi ítélőtáblának kellett átengedni. 1921-ben a Kolozsvárról át­települt Ferenc József — ma József Attila — Tudományegyetem költözött falai közé. 1925 őszéig itt működött a bölcsészeti kar, ezért járhatott ide 1924 őszétől József Attila.

Jelenleg a földszinten és az első emeleten az egyetem fél­millió kötetet meghaladó központi könyvtára foglal helyet. Az emeleten a rektori hivatal van. Ugyanitt kapott helyet az Orvos­tudományi Egyetem rektori hivatala is. Az orvosegyetem ugyanis 1951-ben vált ki a tudományegyetemből.

A Dugonics tér északi oldalán találjuk a romantikus Vajda-ház műemlék jellegű épületét (Dugonics tér 2. —

60

Hoffer Károly 1860). Klasszicista földszintje, kapualja, klasszicizáló, vakárkádos udvara és romantikus emeleti homlokzata van. Az utcai kapu két oldalát egy-egy karos gázlámpa díszíti.

E házban lakott gyermekkorában Balázs Béla (1884—1949), a kitűnő költő és világhírű filmesztéta. Szülőházát (Szegfű u. 2.) 1926-ban lebontották. 1897-ben édesapjának, Bauer Simonnak hirtelen halála után visszaköltöztek Lőcséről Szegedre. Az ifjú Bauer Herbert, a későbbi Balázs Béla itt ismerkedett a világgal, az irodalommal egészen 1902-ig, e ház falai között. „Kis két­szobás lakásba költöztünk — írta Álmodó ifjúság című önélet­rajzában (1946). — Az első emeleten kis erkély volt, mely a Dugonics térre nézett. Onnan éppen Dugonics piarista páter szobrának fekete bronzhátára láttam. Kissé meg voltam később sértve, hogy az irodalomtörténet csak rövidke fejezetben emlé­kezik meg róla. Sebaj! ö is szegedi fiú volt, mint én, és lám, itt magasodik a szobra!”

Megfordult ebben a házban vendégként Bartók Béla és Kodály Zoltán is.

Már a Dugonics térrel szinte egybeolvadt Árpád t é r n e k és a Jókai utcának déli oldalán emelkedik az új Szeged Áruház (Árpád tér 1 — 3., Iványi László, 1980).

Szemben vele a József Attila Tudományegyetem kiber­netikai Központja, a régi belvárosi elemi (Árpád tér 2. 1883). 1889 és 1893 között tanulója volt Juhász Gyula is. Szomszédságában van Szeged első óvodája (Toldy u. 4.).

1846-ban alakult meg a szegedi Kisdedóvó Jótékony Nőegy­let, és gyűjtéséből szerelte föl az első óvodát, amely még abban az évben, június 15-én megnyílt. Érdekessége, hogy eleinte óvó bácsik, óvoncok (Nagy József, Skultéty Mihály, Székely Gábor) foglalkoztak a kisgyermekekkel. A házon emléktábla örökíti meg a múltat.

Az Árpád téren át jutunk a Jókai utcába. A 4. sz. ház falán emléktábla jelzi, hogy itt jelent meg 1944. november 19-én a fölszabadult Szeged első napilapja, a Dél­magyarország. A Magyar Nemzeti Függetlenségi Front lapjaként megindult újságnak szerkesztő bizottsága Balogh István, Erdei Ferenc és Révai József volt.

A nagy múltú újság 1910-ben indult. A forradalmak idején legnagyobb publicistája Juhász Gyula volt. Az ellenforradalom 1920-ban betiltotta, de Szeged címmel újra megjelent. Ekkor a Szegedi Naplótól elűzött Móra Ferenc is rendszeres vezércikk­írója lett. Itt jelentek meg a fiatal József Attila versei, többek

61

között 1925. március 25-én a híressé vált Tiszta szívvel című is. Pár nap múlva, 1925. április 4-én a Szegedet is betiltották; majd régi nevén, mint Délmagyarország indult újból 1925. május 17-én. A fasizmus „őrségváltása” ugyan rajta hagyta nyomát (1938—1940), de ha halkan is, hangot adott antifasizmusának, háborúellenességének. Ezért a német megszállás után, 1944. április 16-án betiltották, vezető publicistáit (Dettre Jánost, Berey Gézát) deportálták. A fölszabadulás után ez a demokra­tikus hagyományokat őrző lap látszott a legalkalmasabbnak arra, hogy a nemzeti egységet szervező Magyar Nemzeti Függet­lenségi Frontnak — a mai Hazafias Népfront elődjének — első hazai orgánuma legyen. 1945. július 24. óta a kommunista párt lapja. 1950-ben költözött el innen a szerkesztőség.

A Jókai utca az Aradi vértanúk terébe tor­kollik. A teret a Dóm tértől a Beloiannisz-kapu és a Püspöki palota (Aradi vértanúk tere 2.) választja el. Szemben állva a boltíves kapuval, az árkádok kovácsoltvas kapuja (Strell József munkája, 1929.) fölött Glattfelder Gyula jelmondata olvasható: Iustum amore (Az igazit szeretettel). Fölötte Szent Gellértnek, a Csanádi egyházmegye első püspökének pirogránit szobra áll (Ohmann Béla, 1930). A másik oldal falán Nikosz Beloiannisz emléktáblája; a kaput ugyanis 1952-ben róla nevezték el.

A 3. számú sarki ház is figyelmet érdemel.

1919-ben a Zrínyi utcai melléképületében volt Moholy-Nagy Lászlónak (1895 — 1946) és Gergely Sándornak (1889—1932) a műterme.

Itt nyílt azon az őszön kiállításuk, amelyről Juhász Gyula írt fölfedező cikket, megjövendölvén Moholy nagyságát. S ma már ez is irodalomtörténet: itt volt az induláskor, 1947-ben, a Tiszatáj első szerkesztősége.

Az Aradi vértanúk terének (akkor még Gizella tér) közepén II. Rákóczi Ferenc lovas szobra (Vastagh György, 1912) áll. Talapzatán a fejedelem 1703. június 7-i kiáltvá­nyának híres kezdősorai latinul olvashatók: „Megújultak a dicsőséges magyar nemzet sebei…” (A Zsótér-liáz előtti parkból 1930-ban került ide.)

A tér művészien kiképzett, a forgalomtól megóvott kelle­mes pihenőkert, padokkal, medencékkel. Csak a villamos­pálya szeli ketté, egyébként a gyalogosoké.

Keleti oldalán áll a szőregi csata (1849. augusztus 5.) emlékoszlopa (1896), amelyen Bajza József sorai olvashatók.

62

Juhász Gyula is írt róla verset az első világháború kitöré­sének napjaiban Honvédemlék címmel.

Az emlékoszlop mögött a tudományegyetem világhírű Bolyai Intézetének (a matematikai tanszékek) 1952 óta helyet adó volt piarista gimnázium és rendház kora eklek­tikus műemlék jellegű épülete áll. (Aradi vértanúk tere 1., Bachó Viktor, 1886). Ide járt 1893 és 1902 között Juhász Gyula is.

Előcsarnokában a két Bolyai bronzszobra falifülkében van elhelyezve (Kiss István).

A szegedi matematikai iskola megalapozói Riesz Frigyes (1880—1956), Haár Alfréd (1885 — 1933) és Kerékjártó Béla (1898-1946) voltak. Később Kalmár László (1905-1979), Rédei László, (1900—1980), Szőkefalvi-Nagy Béla, Tandori Károly, Leindler László és Lovász László öregbítette hírnevét. Szeged ma is a biológiai kutatások mellett változatlanul a ma­tematika művelésében ér el kiváló eredményeket.

Az Aradi vértanúk terét és a Rerrich Béla teret kovácsoltvas díszkapu választja el. Felső részén vörösréz-domborítással a város címere, körülötte felirat: Sigillum Regiae Civitatis Szegediensis 1200. (Szeged királyi város pecsétje.) Ennek hátlapján három apród fanfárokat fúj, körülötte ez a föl­irat: Szegedi szabadtéri játékok. Jobboldalt fölül ugyanez a rézdomborítás áll, de a képek itt fordítva állnak: ami elöl baloldalt van, itt jobboldalt. (A kapu eszmei alkotója Novák András, a rézdomborításokat Fritz Mihály és Kalmár Mátyás készítette. A vasszerkezetet a Városgazdál­kodási Vállalat lakatosműhelye csinálta.)

A volt piarista rendházhoz csatlakozik, de már a R e r- rich Béla tér 1. sz. alatt van az egyetem hajdan az Árpád utcát is elfoglaló Békeépillete (Rerrich Béla tér 1.). Virág Pál tervei alapján 1952-ben épült. A természettudo­mányi kar dékáni hivatala és több tanszéke kapott itt helyet. Az épület tetején csillagvizsgáló állomás szolgálja a tudo­mányos kutatást és az ismeretterjesztést.

A Békeépület előtti terecske névadója a Dóm tér meg­álmodója, Rerrich Béla (1881—1932). A hangulatos kis tér közepén a Kolozsvári’test vérek sárkányölő Szent Györgyöt ábrázoló lovas szobrának (1373) másolata áll. Eredetije a prágai vár udvarán, a Hradzsinban látható.

63

A téren levő piarista rendház és gimnázium 155 m hosszú homlokzata már a Lenin körutat szegélyezi.

A Tisza felé sétálva a kicsiny Pécsi utca a klinikákhoz vezet. Elhagyva a keresztutcát, a Vízművek Központjához érünk. (Lenin körút 88. — Tóth Mihály, 1904).

A század elejéig a szegediek a Tisza vizét itták. Korábban a folyóból merigetve, 1862-től már a Vasúti híd melletti gőzmalom hajtotta szivattyús vízkivételi mű közvetítésével, vezetékből vagy házhoz szállító lajtokból. Csak 1904-ben kapcsolták össze az artézi kutak vizét (az elsőt 1887-ben a mostani vízmű helyén Zsigmondy Béla fúrta), és teremtették meg a modern víz­vezetékrendszert. A vizet nagy átmérőjű csöveken szivattyúzzák a hálózatba, meg a tartalékul szolgáló Szent István téri víz­toronyba. Legutóbb Újszegeden (1972) és Tarjánban (1976) is épültek víztornyok.

A Lenin körűt végén, a Tisza partján áll a hatalmas mé­retű (12 m) krómacélból készült centenáriumi árvízi emlék­mű (Segesdy György, 1979). A romboló hullámokat stili­záló fémgörbületek fölött az égbemeredő oszlopok a helyt­állást, az emberi akaraterő győzelmét jelképezik.

Előtte gránittömbbe vésve látható Szeged címere és azé a hat városé, amelyek a város árvíz utáni megsegítésében kiemelkedő szerepet játszottak: Bécs, Berlin, Brüsszel, London, Róma, Párizs.

Az árvízi emlékmű mögül, a Tisza partjáról szép kilátás nyílik a folyóra, valamint az újszegedi partokra: a szabad strandra, Odessza fáktól félig eltakart házaira, a Gabona­termesztési Kutató Intézetre és a szövőgyárra.

Visszafelé sétálva, a Lenin körút páratlan számozású oldalán, először a gyermekklinika kertjébe pillantsunk be (Korányi fasor 18.), ahol Margó Ede Anya gyermekével című szobrát csodálhatjuk meg. Az Ottovay István terve­zésében 1926-ban épült klinikát 1944-ben súlyos bomba­találat érte. 1949-ben épült újjá.

Továbbhaladva hamarosan a régi Márer-házhoz érünk, ahol most az Orvostudományi Egyetem Könyvtárát találjuk (Lenin körút 109. — Tóbiás László és Pick Móric, 1911).

Mellette van az Orvostudományi Egyetem gazdasági igazgatóságának épülete, a régi honvéd tisztilak, az ún. tiszti pavilon (Lenin körút 107. — Meixner Károly, 1883). (Ez a ház rendkívül süppedékes talajra épült, ezért olyan

József Attila szobra

A Dömötör-torony

A Fogadalmi-templom és a szabadtéri játékok nézőtere

A múzeum és a könyvtár épülete

Dóm téri részlet

Új egyetemi épület a Dóm téren

Tar István: Tisza szobra

Az árvízi emlékmű

A Sellő-ház

mélyre kellett alapozni, hogy majdnem olyan mély a föld alatt, mint amilyen magas a föld fölött.)

A Semmelweis utca a nőgyógyászati és szülé­szeti klinikákhoz vezet. (Lenin körút 105.)

Kertjében Bicskei Károly Anya szobra áll.

A Petőfi Sándor leánykollégiumot a Semmelweis utca 5. szám alatt találjuk, előcsarnokában Teleki Blanka bronz­szobra áll. (Kisfaludi Stróbl Zsigmond, 1971). Az utca túlsó sarkán épült Jancsó Miklós kollégium (Semmelweis u. 7.) homlokzatát az orvostudományokat jelképező hatal­mas terrakotta dombormű díszíti (Lajos József, 1969).

Az Aradi vértanúk tere déli oldalát a nagyszabású Hősök kapuja (Porta heroum) határolja (Pogány Móric, 1936). Két- felől homokkőből faragott honvédszobrok (az élő és halott ka­tonáé) emlékeztetnek az első világháború áldozataira (Lőte Éva, 1936). A kapu alatt kezdődik a nagyállomásra vezető Április 4. útja, a régi Boldogasszony sugárút.

A Hősök kapujának jobb oldalán az egyetem Ságvári Endre gyakorló gimnáziuma (Április 4. útja 1.), mellette gyakorló általános iskolája (Április 4. útja 3., Snopper Tibor), bal oldalán a József Attila és az Irinyi János kollé­gium (Április 4. útja 4., Kótay Pál 1907) van. Ez utóbbi különösen szép kapubetét rácsait Fekete Pál készítette. Mellette, a korábbi polgári fiúiskola épületében kapott helyet 1928-ban a Budapestről ideköltöző polgári iskolai tanárképző főiskola, a mai Juhász Gyula Tanárképző Fő­iskola (Április 4. útja 6., Baumgarten Sándor, 1899). A Markovits Iván utca sarkán álló neobarokk épület a főiskola gyakoló általános iskolája (Április 4. útja 8. Walder Gyula, 1929). Sarkára az utca régi nevére emlékez­tető Boldogasszony-szobrot helyeztek el (Markup Béla).

A Liliom utca sarkán épült az eklektikus Reizner-ház (Április 4. útja 18. — Magyar Ede, 1911), amelynek helyén állott régi épületben lakott haláláig Reizner János (1847— 1904), a Somogyi-könyvtár és városi múzeum első igazga­tója, Szeged történetírója. Házában volt lakása Tabódy Zsolt ezredesnek, a forradalmak egyik helyi vezető egyé­niségének, akihez tiszteletadásul Juhász Gyula szonettet írt (Tabódy Zsoltnak), és itt lakott Heller Ödön festőművész, Tápé, a tápai nép és a tiszai táj jeles festője.

65

Heller Ödönt 1921. július 13-án fehérterrorista tisztek a tápai töltésen agyonlőtték, és a Tiszába dobták. A gyilkosságot sze­relmi ügynek igyekeztek beállítani, és modelljét, kedvesét, vala­mint ennek férjét letartóztatták. Holott a gyilkosságnak poli­tikai oka volt: az éppen folyó Tabódy-pörben Heller mentő koronatanú lett volna. A gyilkosok soha nem kerültek meg. Móra Ferenc e gyilkosság élményéből írta A festő halála (ké­sőbbi címén Négy apának egy leánya) című regényét, bár a köl­tött történet messze elszakadt az ihlető esettől.

Az Április 4. útja másik oldalán, a mostani sportorvosi intézet alaposan átalakított épülete volt Móra Ferenc utolsó lakása (Április 4. útja 15.). Domborművű emléktábla jelöli (Tápai Antal). A Kölcsey u. 10-ből 1932-ben költözött ide az író.

„Új lakásunk — írta pesti szerkesztő barátjának, Roóz Rezsőnek — valóságos csuda. Sok szoba, nap, fenyves udvar, kert, nyugalom. Ha idejössz, nem lesz kedved Pestre vissza­menni.” Az új ház örömeit az író nem sokáig élvezhette: rátört a betegség, klinikákra, szanatóriumokba, üdülőhelyekre kény­szerítette. A műtét sem segíthetett, hiszen nem epekő, hanem hasnyálmirigyrák okozta a bajt.

Halála előtt, 1933. december 16-án itt kereste föl őt az erdélyi írók küldöttsége: Tamási Áronnal az élen Bánffy Miklós, Kemény János, Kós Károly és Ligeti Ernő. 1934. január 20-án a szegedi ipartestület küldöttségét fogadta. A foltozó szűcs fia ekkor vallotta magát „nemzeti szolgálómestemek”. Utolsó cikkével még Spengler pesszimizmusával fordult szembe, aztán örökre kiejtette kezéből a tollat. Új lakás várta ismét: kertes, virágos. A szegedi őskert: a Belvárosi temető díszsírhelye.

Két házzal odébb van Vértes Miksa egykori háza (Április

  1. útja 19. 1883). Ebben ütötte föl tanyáját a német meg­szállás idején, 1944-ben a Gestapo.

Vele ferdén átellenben épült a Csongrád megyei tanács diákotthona a tanyai tanulók számára (Április 4. útja 26. Hainfart Márton, 1977). Itt kapott helyet a Pályaválasztási Tanácsadó Intézet és a Továbbképző Módszertani Központ is.

Továbbsétálva a nagyállomás felé, mindkét irányban a Bokor utca keresztezi az Április 4. útját. A bal kéz felé eső kisebbik ágán, a túlsó sor utolsó, közvetlenül a vasúti töltés mellett álló 2. sz. saiki házban, a különc Wolf Ferenc tiszti főorvos ugyancsak különös kis hajlékában lakott utolsó szegedi éveiben, 1934—1935-ben Radnóti Miklós. Emléktábla jelzi.

66

Kertes családi ház, mégis emeletes, bejáratát pedig — a szegedi környezetbe aligha illőn — kicsi székelykapu díszíti. Most konyha van abban a magasföldszinti kis szobában, amely a szállása volt Radnótinak. Az emeleten diáktársának és barátjá­nak, Tolnai Gábornak volt a szobája.

Szerette ezt a házat, kedvelte a környék csendjét, amelyet csak a vonatok füttye tön meg. Itt írta meg doktori értekezését (Kaffka Margit művészt fejlődése), itt született egyebek közt a Pontos vers az alkonyairól és a Kortárs útlevelére című költe­ménye is.

Visszatérve az Április 4. útjára, a nagykörút elejéhez érünk. Első szakasza a Bécsi körút. A 2. sz. ház falán emlék­tábla magyarázza, hogy a nagykörútnak a sugárutakkal el­választott szakaszait azokról az európai fővárosokról ne­vezték el, amelyek adományaikkal Szeged Víz utáni újjá­építését támogatták: Bécs, Berlin, London, Párizs, Brüsszel, Róma. 1945-ben a Berlini körutat Moszkvai körútnak ne­vezték el, de 1972-ben a Párizsi körútnak a Csongrádi sugárút és a Szűcs utca közötti szakaszát ismét Berlini körútnak keresztelték át.

A Bécsi körúttal ferdén áttellenben van a MA V nevelő­otthona (Április 4. útja 44. 1896).

Átlósan szemben a Galamb utca sarkán működött a Víz után az 1848-ban alapított katolikus tanítóképző (Április 4. útja 59.). Ez volt 1923-tól 1930-ig a Csanádi püspök székháza.

S ezzel kiérkeztünk az Indóház térre, ahol a nagyállomás, hivatalos nevén személypályaudvar épülete fogad bennünket. (Pfaff Ferenc, 1902). Szemben vele van a MÁV pályafenntartási főnöksége (Indóház tér 3.). Ez volt az Európa-szálló, amelybe 1940 októberében Móricz Zsig- mond bevette magát, hogy napi tíz órai szakadatlan mun­kával megírja a Rózsa Sándor a lovát ugratja című re­gényét.

Egyedül kedves adatszolgáltatóját, A szögedi kufá-t, Balogh Ágnest kereste föl (Londoni körút 30.) újabb és újabb adatért, és Bálint Sándorékhoz (Pálfy u. 72.) járt ebédelni, meg az írás közben fölmerült kérdéseket megbeszélni.

Nem messze innen a Bem utca, amelynek 6. sz. alatti utászlaktanyájában (Tóth Mihály, 1899) töltötte katona­idejét (1932—1933) Erdei Ferenc.

67

A 24. sz. ház pedig Szeged jeles festőjének, Károlyi Lajosnak WH—19TT) volt a lakóháza.

Gyakran megfordult itt barátja, Juhász Gyula. 1912-ben meg­látogatta a festőt Bródy Sándor is.

Aki még nem fáradt el, s van hozzá kedve, sétáljon tovább egyenesen a Bem utca vonalát folytató Hattyas soron, míg bal kéz felől el nem éri a Máglya sort. Ennek már a neve is jelzi, hogy ez vezet a vasúti síneken át a híres Boszorkány­szigetre, amely voltaképpen hajdan is csak félsziget volt, ma meg csupán az átlagnál jobban kiszélesedő erdős, cserjés ártér. Valahol itt állottak 1728. július 23-án a máglyák.

A visszatérésre több útvonal is kínálkozik. Mehetünk a Máglya sorról jobbra nyíló Szövetkezeti úton. Itt találjuk a Paprikafeldolgozó Vállalat telepét (Szövetkezeti út 1.). A töltés alatti kőlyukon érünk vissza az Indóház térre.

De a Boszorkány-szigetről a Tisza töltésén is visszasétál­hatunk a Belvárosba, a Lenin körútra. A Bem utcán pedig megint csak az Indóház térig kell gyalog mennünk, ott villamosra ülhetünk.

  1. séta

K dóm környék

Dóm tér—Fogadalmi templom—Dömötör-torony— Árkádsor—Oskola utca—Palánk—Roosevelt tér

A város magja a XIX. századig a Palánk, közelebbről a Templom tér, a mai Dóm tér volt.

A három utca határolta szabálytalan háromszög alakú Templom tér közepén emelkedett a Palánk templom, a Dömötör-templom.

Zsigmond király idejében már a harmadik templom állott ezen a helyen, mely 1725 és 1749 között épült újjá. A szokás­nak megfelelően temető volt körülötte egészen a XVHI. század közepéig.

A XIX sz. elejének állapotát Móra Ferenc írott források és még eleven szájhagyomány alapján jellemezte Templom téri

68

víziók című írásában. A tér nagyobb a mainál, de üres és kietlen volt. Délről és nyugatról apró házak oromfalai szegték be, de ; mai Bolyai Intézet és az Orvostudományi Egyetem gazdasági igazgatósága körül, a Lenin körút végén mocsár terpeszkedett. A gyermekklinika helyén katonai kórház volt. A templom keleti oldalához tapadva a piaristák régi rendháza, nyugati oldalán meg a plébánia állt. Észak felé, a kegyesoskolán túl húzódott a sánc, tövében a várárokkal. Az apró házacskák sorának, melyek a sáncárok kanyargását a mostani Püspöki palotától a Zrínyi és a Kele aen utca vonalán át a Tisza felé követték, Sáncpart, más­ként Árkon utca volt a neve.

Az árvíz a Palánkot megkímélte. Eltűnése a Fogadalmi temp­lom építésével ! cezdődött. Erről szól Juhász Gyula Kő a kövön című költeménye. Az első világháború kényszerű szünete után az építkezés folytatódott. Eltűntek a Víz előtti utcák: a Szegfű, az Ipar és a Szív utca; hely ükön fölépültek a klinikák, az egyetemi intézetek, a püspöki székház és a szeminárium a Nemzeti Emlék­csarnokkal. A tér északi oldala még befejezetlen maradt, de sajátos hangulata már így jg kialakult.

A Dóm tér 12 GOO m2 szabályos négyszög alakú területe éppen akkora, mint a velencei Szent Márk tér.

A tér legkiemelkedőbb és legszebb épülete a dóm, ismer­tebb nevén a Fogadalmi templom.

A templom építését, az újabb árvizektől való megmene­külés isteni segítségére, 1883-ban határozta el Szeged tör­vényhatósága, a XVIII. századi barokk Dömötör-templom helyén.

A tervezésre csak Varga Ferenc (1837—1906) halála után kerülhetett sor, mivel a belvárosi plébános, Szeged első történet­írója ellenezte a régi templom lebontását.

A tervek elkészítésére Schuiek Frigyes kapott megbízást, aki azonban később lemondott megbízatásáról. A csaknem kész tervek megvalósítását Foerk Ernő vállalta, hátrányosan módosít­va az eredeti tervet. Az 1913-ban indult építkezést az első világ­háború mar az első évben félbeszakította.

Az addig elért magasságot a további téglák más színe és a Szózat odavésett két sora jelzi.

Az építkezés 1923-ban folytatódott és csak 1925-re bontották le teljesen a régi templomot.

A kéttornyú Fogadalmi templom a szegedi városkép egyik legismertebb, legjellemzőbb képe. Neoromán stílusa az észak-olasz lombardiai dómokat idézi.

A tornyok és a homlokzat között nagy az aránytalanság; a külső falfelület szaggatott, a vörös tégla és a fehér kő

69

közötti ellentét is hátrányos. Sok rajta az elnagyolt, gyönge szobrászati elem.

A dóm alaprajza szabályos latin kereszt. Hossza kívül 81, belül 66 m, szélessége kívül 51, belül 48 m. Tornyainak magassága a Tisza 0 pontja fölött 91 m, a templom pado­zatától számítva 81 m. A kupola magassága kívül 53,60 m, belül a padlószinttől 33,40 m. A főhajó és a kereszthajó egy­aránt 14,50 m széles és 20,70 m magas.

öt harangja van. A legkisebb a 2,5 mázsa súlyú lélek­harang, a legnagyobb, a Hősök harangja, egyben hazánkban is a legnagyobb: 85,37 mázsa. Alsó átmérője 2,3 m.

A DÖMKÖRNYÉK

  1. Dömötör-torony
  2. Fogadalmi templom (dóm)
  3. Szentháromság-szobor
  4. A szabadtéri színpad nézőtere
  5. Nemzeti emlékcsamok
  6. Apáthy kollégium
  7. Hittudományi Főiskola
  8. Püspöki palota
  9. Beloiannisz-kapu
  10. Az egyetem Bolyai Intézete
  11. II. Rákóczi Ferenc szobra
  12. Honvédemlék
  13. Hősök kapuja
  14. A Bolyai Intézet Lenin körúti oldala (volt Piarista gimnázium és rendház)
  15. A Kolozsvári testvérek Szent György szobrának másolata
  16. A Természettudományi Kar Béke-épülete
  17. Egyetemi intézetek
  18. Sebészeti Klinika
  19. Szemklinika
  20. Bőrgyógyászati és Idegklinika
  21. A Sellő-ház
  22. Görögkeleti szerb templom
  23. Hild-kapu
  24. A Szegedi Akadémiai Bizottság székháza, volt Hungária Szálló
  25. Éva eszpresszó
  26. Fekete ház
  27. Cooptourist iroda
  28. Hági étterem, Bmo söröző
  29. Alabárdos étterem, volt Béró-ház
  30. Toronyház, Égő Arany eszpresszó
  31. Tömörkény Gimnázium, ún. piros iskola
  32. Halászcsárda
  33. Juhász Gyula szobra
  34. Móra Ferenc szobra
  35. Tömörkény István szobra
  36. Tóth Péter-ház
  37. Milkó-ház
  38. Közművelődési palota (Móra Ferenc Múzeum és Somogyi­könyvtár)
  39. Árvízi centenáriumi emlékmű

70

3

A dómot 1930. október 24-én szentelték föl. Az ünnepi misét Dohnányi Ernő komponálta.

A főbejárat középső kapuja előtt sátorszerű emelvény áll; tartóoszlopai oroszlánokon nyugszanak. A sátortetőt, a kapubélletet mértani és növényi díszítmények borítják, közöttük gótikus fejek bújnak meg. A főkaput Tóth István (1861—1944) szobrászművész tervezte. Az ó- és újszövet­ségijeleneteket ábrázoló bronz domborműveknek két szegedi ötvösművész, Szőri Józsefné Boga Lujza és Heksch Nándor az alkotója.

A homlokzat középpontjában a templom védőszentjének, a Magyarok Nagyasszonyának, Szűz Máriának 3 m magas, carrarai márványból faragott szobra áll (Tóth István). Mellette kétoldalt a magyar szentek (István, László, Gellért, Kapisztrán) csoportja (Tóth István). A homlokzaton végig­futó mozaikképek a tizenkét apostolt ábrázolják (Márton Ferenc).

A külső díszítések közül Tóth István az alkotója az ős­foglalkozásokat ábrázoló domborműveknek. A két oldal­bejáraton — a bűn következményeit ábrázoló háborús kapun és az ugyancsak jelképes ábrázolásokkal díszített békekapun — Danó Károlynak Foerk Ernő tervei szerint faragott domborművei láthatók. A nyugati torony falán, elöl helyezték el fehér mészkő keretben az 5. honvéd gyalog­ezred hősi halottainak emlékét megörökítő bronz dombor- müvet (Margó Ede), valamint oldalt a — soha nem működő — Szent fvrúsá-kutat (Erdey Dezső műve a Sebestyén Endre tervezte keretben, 1944).

A kovácsoltvas munkák (az oldalkapuk kilincsei, a kapu- pántdísz, a háború és béke kapujának rácskapuD Kónya György alkotásai.

Belépve a főkapun,a külvilág és a templombelső közötti átmenetet a kórust tartó pillérek és a közéjük illeszkedő négy szobor, a négy evangélista alakjai teremtik meg (Tóth István). Innen már érvényesül a templom megragadó térhatása.

A f ő h a j ó két oldalfalán Szent Ferenc, Loyolai Szent Ignác, Szent Leó pápa és Lisieux-i Szent Teréz képei láthatók. (Márton Ferenc). A hajó üvegablakainak Zsellér Imre volt a tervezője. A szecessziósán zsúfolt díszítő festményeket Foerk Ernő tervei alapján Beszédes Ottó és Beszédes László készítette.

A főhajó és a kereszthajó találkozásában a négy ívsarokra —

72

szellemes szemléletességgel — a megszemélyesített négy sarka­latos erény (Bölcsesség, Bátorság, Mértékletesség, Igazságosság) került (Muhits Sándor).

A kereszthajó jobb oldali részén helyezték el Klebelsberg Kunó román stílusú síremlékét (Ohmann Béla, 1933). Fölirata: Te saxa loquuntur. (Rólad a kövek beszélnek.)

A kupolatartó hevederívek homlokán a próféták és az Ószövet­ség kiváló alakjai, jelenetei láthatók (Muhits Sándor). Alkotóját a középkori miniatúrák ihlették. Az arany, a vörös és a kék színek változatos fölhasználása bizáncias jelleget ad nekik.

A szentély boltívén XI. Pius pápa elismerő megállapítása ol­vasható: Facéré magna, páti fortia: hungaricum est. (Nagyot cselekedni és a sorsot elviselni: magyar dolog.)

A főoltárt fehér márvány baldachin (diszmennyezet) födi, mennyezetét velenceikék mozaikok díszítik. Kissé el is takarja az érdemes látnivalókat, így az oltár mögött a Magyarok Nagy­asszonyát ábrázoló művészi mozaikot (Reischl Károly). Félig takarva van a szentély falán félkörívben elhelyezkedő ötrészes domborműsorozat is, amely az árvízi fogadalom megvalósulását, a dóm építéstörténetét ábrázolja. Balról jobbra: Ádám, árvíz, Ferenc József a romba dőlt városban, Noé áldozata, Szeged fogadalma, templomszentelés, Éva (Tóth István). A jobb oldali oratórium erkélye alatti domborművön Ádám és Éva paradicsomi jelenete látható (Focrk Ernő).

A főoltár nemesen archaizáló ötvösmunkáit közelebbről kell szemügyre vennünk: a tabemákulum ajtaját és a gyertyatartókat (Tarján Oszkár).

A baldachin fölötti nagyszabású mozaik Mária megkoroná­zását idézi (Márton Ferenc). A művész Szűz Máriát szegedi piros papucsban és díszes alföldi szűrben ábrázolja; e sajátosan magyar ízű, naiv bájú képet „szegedi szűrös Madonna” néven szokás emlegetni. Körülötte még üres felületek vannak: ide hódoló magyar szentek kerültek volna. A szentély negyedgömb kupoláját a Szentháromság mozaikképe díszíti; ablakain művé­szien festett üvegek (Róth Miksa).

Az oltár környéken sokáig üresen álló falfelületek képeinek megfestésére Patay László kapott megbízást 1980-ban. Az oltár­tól balra az alsó képen Szent Gellért Szent Imrét tanítja, atyjá­nak, István királynak figyelő jelenlétében; jobbra Szent Gellértet mint bakonybéli remetét látjuk ábrázolva. Ezek fölött két nagy­méretű képen is Szent Gellért életéből vett jelenetek vannak: egyiken, mint Csanádi püspök hirdeti az evangéliumot, a másikon a budai Gellérthegyről való letaszítása látható.

A további képek az árvízzel kapcsolatosak. Az árvízből me­nekülő család ábrázolása a tragédia emlékét idézi; a visszatérő család háttérben a Fogadalmi templommal az újjáépítést jelké­pezi.

A mellékhajók román stílusú pillérosztásai mellék­oltárok kialakítását tették lehetővé. A két hátsó mellékoltámak még nincs díszes felépítménye.

73

A mellékoltárok közül figyelmet érdemel a kereszthajó város felőli részének déli oldalán a Szent Gellért-oltár. (Foerk Ernő tervei alapján Krasznai Lajos alkotása.) Ezen van Szent Gellert ereklyetartója is (Tatján Oszkár).

Szintén itt kapott helyet a dóm legjelentősebb alkotása: Fadrusz János Krisztus a keresztfán című müve (1892). A művész — ahogy Móra Ferenc Fadrusz-emlékek című tárcájában (1923) megörökítette — önmagát kötöztette keresztre, és az így készült fényképek alapján mintázta meg szobrát. (Alkotása az 1900. évi párizsi nemzetközi kiállításon nagydíjat kapott. Alkotója még abban az évben az építendő Fogadalmi templomnak aján­dékozta. Fölépüléséig a múzeumban helyezték el. Megfeledkez- • tek azonban rendeltetéséről, és csak 1971-ben került mai helyére.)

A templom hátsó terét a kórus és az orgona zárja le. A kórus korlátjának egyszerűsége és az orgonasípok monumentalitása jól illik a térbe.

Az orgonát Geyer József orgonaművész, a budapesti Zene­művészeti Főiskola tanára tervezte, és a pécsi Angster József készítette el. Az orgonaszekrény Foerk Ernő terve szerint ké­szült. Játékasztala ötmanuálos, és 9040 sípján 136-féIe játék adható elő. A sípok többsége a kóruson van, de jutott belőlük a kupola előtti padlástérbe és a szentély két oldalára, az orató­riumok fölé is. Ez Európa harmadik legnagyobb templomi or­gonája.

Sípjait három helyen, a kóruson, a kupolában és a szentély oratóriuma fölötti karzaton lehet megszólaltatni. Terveztek egy negyedik (ún. De profundis) müvet is a kupola alatti kriptában. Elkészültével 166-féIe játék lenne megszólaltatható. Az orgonák legkisebb sípja másfél cm-es, a legnagyobb 5 m-es. A levegőt hét motor hajtja.

A hatalmas orgonán a legfinomabb fúvós és vonós hangszerek és a hárfa hangját is utánozni tudják.

A szentély fölötti karzaton levő sípok között csilingelő cam- panant helyeztek el, amellyel harangjáték is előadható.

A dóm nagysikerű orgonahangversenyek színhelye.

A nyugati toronykápolnában helyezték el a Glattfelder-jubi- Jcumi oltárt (Ohmann Béla, 1937). Egyszerű kő asztallap. Hát­térben dombormű: közepén Szent Dömötör katonaruhában mint a római császár görög helytartója. A négy sarokban az evangé­listák jelképei (Mátéé fiatal férfi; Márké oroszlán; Lukácsé tulok. Jánosé sas); baloldalt a püspökségének negyedszázados jubileumát ünneplő Glattfelder Gyula térdeplő alakja; jobbol­dalt az egyháznak védelmet nyújtó Szent Dömötör.

Ugyanitt helyezték el Foerk Ernő domborműrét (Danó Károly, 1930).

A művészileg sikerült alkotások közé tartozik a Szent István- és a Szent László-o/tór is (Ohmann Béla).

A régi templom lebontásánál egyik tornyából Szeged leg­régibb műemléke, a román alapokon álló kora gótikus

74

Dömötör-torony került napvilágra. Alapfala XI. századi, alsó négyszögletes román stílusú része XII. századi, felső, nyolcszögletű része a XIII. századból való. A román stílusú,, félköríves záródású belső ikerablakok kívül csúcsíves keret­ben jelennek meg, visszatükrözve az átmeneti ízlést a román­ból a gótikába. 1709-ben még hat ablaksora, emelete volt. 1925-ben már csak három, és ebből még egyet lebontottak, mire sikerült a további rombolást megakadályozni. Ezt azonban 1926-ban, restaurálásakor részben eredeti téglák­ból visszaállították; a falazás eltérő színe mutatja is. A három emeleten 48 ablak látható; minden emelet ablak­sora különbözik egymástól. Fokozza a változatosságot, hogy ez a fölső, 7,1 méteres, nyolcszögletű rész nem egyenlő magasságú emeletekre tagolódik. A tornyot művésze ttörté- nészeink részben bizánci, részben dél-franciaországi épüle­tekkel rokonítják.

Megmentése Cs. Sebestyén Károlynak és Móra Ferencnek köszönhető. Móra Ferenc Impériumátvétel című tárcájában (1930) szállt szembe azokkal, akik le akarták bontani, „hogy ne zavarja a dóm hatását”! Móra gúnyosan javasolta: ha itt útban van, tolják ki az átokházi legelőkre, s írják rá: „Épült az első magyar keresztény királyok idejében, de nem helyben.” Vagy ha lebontják, néhány tégláját majd kiállíthatják a múzeum­ban ezzel a magyarázó szöveggel: „A modem keresztény bar­bárság abban különbözik a régi kutyahitű barbárságtól, hogy a török a saját ódon szent helyeit nem pusztította el.”

Juhász Gyula 1928-ban ezt írta: „A csonka torony nekem is szívügyem. Ez a beszédes emlék túlélte a tatárokat és Mátyás királyt, Dózsa Györgyöt és a törököket, a szegedi boszorkányo­kat és Dugonicsot, a szabadságharcot és a világháborút. Bennün­ket is túl fog élni, Szeged szebb lesz, mint volt, és ő, nagy idők tanúja, bizonyságot tesz ezer esztendő mellett.”

A Dömötör-torony falában — most az ünnepi játékok világosító építményeitől eltakarva — latin nyelvű emlék­tábla van, amely eredetileg a Dömötör-templomon volt. Arra emlékeztet, hogy a templomban volt a török elleni küzdelmek neves szegedi tábornokának, Bajalich Ádámnak (1734—1830) a családi kriptája.

Rerrich Béla ötlete volt, hogy a torony falába ajtót vág­tak, föléje középkori hatású kolostorboltozatot emeltek, és néhány román kori faragott követ illesztettek bele; bent keresztelőmedencét állítottak föl (Weichinger Károly műve),

75

az ajtó fölé pedig a falba illesztették a város legrégibb szobrászati emlékét, a XII. századi szegedi kőbárányt ábrá­zoló dombotmüvet.

Ez a dombormű — az Isten báránya-motívum legkeletibb előfordulása — eredetileg valószínűleg a Vár első templomának homlokzatát díszítette. Amikor a törökök a Várat újjáépítették, a templomot lebontották, és köveit a várfalba építették be. A kőbárány a Vár 1881. évi lebontásáig a mai Vár utca és a Szé­chenyi tér sarkán, a délnyugati körbástya melletti falon volt látható.

Látványa adhatta az ötletet a város vezetőinek, amikor a hó­doltság után pórt indítottak a kun pusztákon való legeltetés jogaiért: kitalálták, hogy a kőbárány a török előtt a Szeged és Dorozsma közötti kunhalmon állott; öt tanú meg is esküdött erre a különös határjelre, és ezzel próbálták bizonyítani, meddig terjedt a város egykori határa. 1719-ben a város címerébe is belevették a bárányt, ezzel is mintegy jogalapot teremtve Dorozs- mához és a kun pusztákhoz. Ez a címer 1950-ig volt használatos.

A toronyba vágott vasajtó „az élet kapuja”, amely a katolikus jelképrendszerrel emlékeztet az élet egyetemes törvényeire.

A jelképek balról jobbra: 1. Görög a (alfa, az élet kezdete); 2. Kéz (az Atya); 3. Krisztus-monogram (a Fiú); 4. Galamb (a Szentlélek); 5. Almába harapó kígyó (az eredeti bűn); 6. Bá­rány a kereszttel (a keresztség); 7. Kehely (az oltáriszentség); 8. Babérlevelek (a bérmálás); 9. Ostor (a bűnbánat); 10. Két szív (az eljegyzés); 11. Kereszt két rózsával (a boldog élet); 12. Kulcsok (az egyházi rend); 13. Két kéz stólával (a házasság); 14. Kereszt töviskoszorúban (a komoly élet); 15. Kereszt (a hit); 16. Horgony (a remény); 17. Szív (a szeretet); 18. Homok­óra (az idő múlása); 19. Olajosedény (az utolsó kenet); 20. Görög X? (Omega, az élet vége).

Fölül és alul egy-egy évszám látható: a torony újjáépítését jelző 1931. évszám hiteles, ám az 1272-nek semmi történeti alap­ja nincs. Talán csak dísznek szánta a tervező.

A torony belső falait Aba-Novák Vilmos freskói díszítik (1932). A bejárattal szemben a Krisztus megkeresztelését ábrázoló jelenet került. Ettől jobbra Szent Gellért kereszteli a pogány magyarokat, balra Vajknak, ettől fogva Istvánnak megkeresztelése látható. Az ajtóval azonos falon az Árpád­házi szentek, valamint címerek (a Csanádi püspöké, István királyé, az Árpád-házi királyoké) vannak. A fő fal fülkéjé­ben baloldalt, a templom hajdani védőszentjének, Szent

76

Dömötörnek emlékét idézi a freskó; a keleti egyház kedvelt szentjének itteni tisztelete a szegedi kereszténység eredeté­nek bizánci nyomaira utal. Jobboldalt a bibliai csodálatos halászat jelenete ismét a pogány magyarság megtérését jel­képezi. Némelyek az egyik alakban Móra Ferencet vélik fölismerni.

Sajnos, a helyenként másfél méter vastag fal az évszázadok alatt annyira átnedvesedett, hogy a salétrom hónapok alatt ki­kezdte a falfestményt. 1933-ban ún. kötényfalat készítettek, amelyet az eredeti, nedves faltól szigetelő légréteg választ el. Aba-Novák Vilmos ingyen újrafestette művét. Ám ez a megoldás sem bizonyult tartósnak, és a freskók megőrzése ma is súlyos gond.

Még a regi Templom téren állították föl a templom keleti tornyával szemközt álló Szentháromság-szobrot (Köllő Miklós, 1896). Sajnos, a szabadtéri játékok világosító tornya miatt ma nem látható.

A Fogadalmi templom, amely püspöki székesegyházzá, dómmá lett, fokozatosan érlelte meg a város vezetőiben a gondolatot, hogy hangolják össze mind az egyetem, mind a püspökség óhajtotta épületeket. Klebelsberg Kunó kul­tuszminiszter 1927 májusában pályázatot írt ki a tér meg- komponálására. A pályázatot Rerrich Béla nyerte meg 1928 februárjában, és még abban az évben elkezdődött Stampay János építésvezető irányításával a tér körül- épitése.

Az égetett, klinkertéglából készült téregyüttest az észak­európai országok építészete ihlette. Rerrich mintája való­színűleg a stockholmi városháza volt. Máig sincs azonban befejezve; a Somogyi utca felőli oldala nyitva maradt, és így csupán egyenlőtlen szárú U-alakban fogja körül a teret.

Nyugati részein egyetemi kollégium és hittudományi fő­iskola, délnyugati részein püspöki székház, déli és keleti szárnyán pedig természettudományi és orvosi egyetemi inté­zetek foglalnak helyet.

A tér épületeinek különféle rendeltetésére jelképes díszítő­elemek utalnak. A délnyugati szögletben Szent Imre szobra és az épületszárny közepén a két zászlótartó barát szobra (Ohmann Béla) mutatja az épületek egyházi jellegét.

77

A déli homlokzaton a középkori egyetemek jelképe, a hazánkban egyedülálló zenélőóra árulja el az alatta levő szárny rendeltetését. A Rerrich tervezte számlap körüli fal­nyílásokon figurák jelennek meg minden órában. A zenélő­órát Csűri Ferenc órásmester készítette (1935).

Az óraszerkezet egy hengerből áll, hozzá három oktávnyi, ■tehát 37 pálcát szerkesztettek, s a hengerre került az a 9 percre komponált zenemű (a fölújítás óta Vaszy Viktor zenéje), amely ■éppen addig szól, amíg a figurák mozognak. A szobrocskák modelljei: Klebelsberg Kunó (mint rektor), Brassai Sámuel, Kolosváry Sándor, Tóth Lajos, Hermán Ottó (mint dékánok), Dugonics András, Mikes Kelemen, Petőfi Sándor, Szemere Bertalan, Vasvári Pál, Barabás Miklós, Bercsényi Miklós, Bes­senyei György, Csokonai Vitéz Mihály, Kazinczy Ferenc, Tinódi Lantos Sebestyén, Vedres István (mint diákok). A pedel­lus mintája András József. Az óramű percenként viszi előre a mutatókat, kapcsolja a negyed- -és egész órákat ütő szerkeze­tet. (A negyedórákat később nem ütötte, hogy ne zavarja az egyetemi előadásokat.) A 24 óránként forgó kerék automatiku­san kapcsolja az esti világítást fél 6-tól fél 10-ig. Ez kapcsolja a rektor, a négy professzor és a tizenkét diák indulását is. Az olaj­festékkel víznek ellenállóvá tett faszobrok acéllemezen állnak; alájuk 6—6 kereket szereltek, ezen gördülnek be a figurák.

Először az 1936. évi szabadtéri játékok alkalmával szólalt meg a szegedi zenélőóra. Az óra elütötte a westminsteri dallamot, utána tizenkétszer megszólalt a kakukk. A pedellus előrejött, csöngetett, kinyíltak a rektor és a dékánok ajtai, majd a Ballag már a vén diák dallamára megindult a diákok menete két körön- dön, és jobbra meg balra is elvonultak a professzorok előtt. Befejezésül a tudomány jelképe, a bagoly tizenkét huhogás­sal jelezte a játék végét; eközben becsukódtak a professzorok ajtai is.

A tér délkeleti szögletében van az Orvosvegytani Intézet {Dóm tér 8.). Igazgatója 1928 és 1945 között Szent-Györgyi Albert volt. Itteni kutatásaiért, főként a szegedi fűszerpap­rikában kimutatott aszkorbinsav (C-vitamin) tiszta előállí­tásáért és gyakorlati alkalmazásáért kapta az 1937. évi orvosi Nobel-díjat. Szeged 1937. december 1-én díszpol­gárává választotta (ő az egytien élő szegedi díszpolgár), a tudományegyetem pedig 1938. április 7-én díszdoktorrá avatta. 1973-ban a Szegedi Orvostudományi Egyetem szin­tén díszdoktorává avatta.

A teret szegélyező árkádsor több mint 300 m hosszú, és 101 ívből áll. Pillértávolságai egyenlők, de minden oszlop

78

más és más: csavaros, négyzetes, nyolcszögű, körkereszt- szerkezetíí, csipkés, mintás és igy tovább. (A csavart alakú­nak a szegedi humor az adóprés nevet adta.)

Az első emeleti ablaksor szigorúan igazodik az árkádok ivéhez. Díszítőelemként közéjük illeszkedik a történelmi Magyarország 63 vármegyéjének címerpajzsa, illetőleg az ezeknek meghagyott üres helyek, amelyekbe a Tömörkény István Szakközépiskola díszítőszobrász tanulói a 70-es évek közepén városaink mai címerét faragták ki.

A második emeleti ablaksor elütő formája és ritmusa az egységes hatás sérelme nélkül változatossá teszi a homlok­zatot. A déli oldalon ezt még erkély is fokozza. A homlok­zaton a téglák közét fugázták, az árkádok alatt viszont lesimították a kötőanyagot.

Az Aradi vértanúk tere felé vivő átjáró fölött az első és máso­dik emeleti ablakpárok — rendhagyóan — közös műkőkeretben vannak. Ennek is érdekes a históriája. Eredetileg itt helyezték el az állam, a város és a püspök címerét. Kevéssel az építkezés befejezése előtt azonban az egyetemi tanács tiltakozott ez ellen, mivel — ahogy fogalmazták — az együttes címerhasználat al­kalmat ad az egyetem tisztán állami jellegének elhomályositá- sára. Azaz: azt a látszatot keltené, mintha az egyetem valami­képpen az egyházzal függene össze. Ehhez a közös épületegyüt­tesben való elhelyezés már így is elég tápot adott. Klebelsberg utasítására a címereket eltávolították. Ezért üres az ablakpárok közötti felület, s ezért van a püspöki címer a Püspöki palota homlokzatán.

Klebelsberg ötlete volt, hogy az 1926-ban elhunyt Stróbl Alajos szobrászművész hagyatékából az állam által 1929- ben megvásárolt 12 mellszobrot Rerrich Béla helyezze el az árkádok alatt, és gondoskodjék gyarapításáról. A Nemzeti Emlékcsarnok hivatalos alapítólevelének keltekor, 1930. október 24-én már 45 szobor állt itt, és továbbiakon dol­goztak művészek, így főként a dóm és a tér más szobor­díszeit is készítő Ohmann Béla. Az azóta is bővülő Szegedi Pantheon, bár keletkezéséből következően vegyes mind tör­ténelmi, mind művészeti értékét illetően, a maga módján mégis a korabeli magyar portrészobrászatról ad kereszt­metszetet.

Ha a Dömötör-toronytól sétálunk végig az árkádok alatt, elénk tárul a magyar történelem, művészet, irodalom, tudo­

79

mány, a szegedi művelődéstörténet kiváló művelőinek szobra és domborműve.

Sorrendben az első szobor 1979-ben került ide: háttal a dóm­nak, szinte az oszlop mögé rejtve áll:

Balázs Béla (1884—1949) költő, filmtudós (Varga Imre).

A nyugati oldal további szobrai sorban így következnek:

Csanád vezér legyőzi Ajtonyt 1028-ban (Pásztor János).

Csaholi Ferenc Csanádi püspök hősi halála a mohácsi csataté­ren 1526-ban (Szentgyörgyi István).

Erkel Ferenc (1810—1893) zeneszerző (Stróbl Alajos).

Liszt Ferenc (1811 — 1886) zeneszerző (Stróbl Alajos).

Jedlik Ányos (1800—1895) fizikus (Körmendi Frim Jenő). Eötvös Loránd (1848 — 1919) fizikus (Körmendi Frim Jenő).

Ipolyi Arnold(1823—1886) művészettörténész (Füredi Richárd).

Ozorai Pipo (Filippo Scolari) (1369—1426) hadvezér (Ohmann Béla).

Mátyás király (1443 — 1490) (Ohmann Béla).

Jókai Mór (1825 -1904) író (Stróbl Alajos).

Vitéz János (7 — 1472) bíboros, politikus (Taiszer János). Székely Bertalan (1835 — 1910) festőművész (Stróbl Alajos). Pázmány Péter (1570—1637) bíboros, író (Vass Viktor).

Feszi Frigyes (1821 — 1884) építész (Ohmann Béla).

Kodály Zoltán (1882 — 1967) zeneszerző (Vigh Tamás).

Derkovits Gyula (1894—1934) festőművész (Mikus Sándor). Bartók Béla (1881 —1945) zeneszerző (Makrisz Agamemnon). Katona József (1791 —1830) író (Pátzay Pál).

IV. Béla városi rangra emeli Szegedet (Szentgyörgyi István). (Képzelt jelenet kikövetkeztetett adatok [az 1247-i oklevél] alapján.)

Clark Ááám (1811 — 1866) mérnök (Ohmann Béla).

Katona István (1732 — 1811) történetíró (Medgyessy Ferenc). Széchenyi István (1791 — 1860) politikus (Markup Béla). Temesvári Pelbárt (14557—1504) szerzetes, író (Ohmann Béla). Benczúr Gyula (1840—1920) festőművész (Kisfaludi Stróbl Zsigmond).

Révai Miklós (1750—1807) nyelvtudós (Tóth István).

Munkácsy Mihály (1844—1900) festőművész (Stróbl Alajos). Mikes Kelemen (1690 — 1761) író (Berán Lajos).

Figyelmet érdemelnek Ohmann Béla kerámiadekorációi is: ezen a soron a szeminárium bejárata fölött Szent Ágoston, az árkádok kis kapuja előtt Piéta, majd a most következő oldalon a szerves kémiai intézet lépcsőházában A patikus.

A tér déli oldalán a következő szobrokat találjuk:

Schulek Frigyes (1841 — 1919) építész (Stróbl Alajos).

Brossai Sámuel (1800—1897) polihisztor (Istók János).

József Attila (1905 —1937) költő (Tápai Antal).

80

Lotz Károly (1833 — 1904) festőművész (Stróbl Alajos).

Szinyei Merse Pál (1845 — 1920) festőművész (Stróbl Alajos). Zichy Mihály (1827—1906) festőművész (Stróbl Alajos).

Móra Ferenc (1879—1934) író (Tápai Antal).

Radnóti Miklós (1909—1944) költő (Beck András).

Lóczy Lajos (1849—1920) geológus (Székely Károly).

Hermán Ottó (1835—1914) polihisztor (Székely Károly). Berzsenyi Dániel (1776—1836) költő (Czélkúti Züllich Rudolf). Verancsics Antal (1504 — 1573) bíboros, történetíró (Aradi Zsigmond).

Bőhm Károly (1846—1911) filozófus (Taiszer János).

Semmelweis Ignác (1818 — 1865) orvos (Lux Elek).

Bolyai Farkas (1775 — 1836) és Bolyai János (1802—1860) ma­tematikusok (Gárdos Aladár).

Bessenyei György (1747—1811) író (Mátrai Lajos).

Korányi Frigyes (1828—1913) orvos (Petri Lajos).

Péterfy Jenő (1850—1899) irodalomtudós (Reviczky Hugó). Ady Endre (1877—1919) költő (Mészáros Dezső).

Bethlen Gábor (1580—1629) erdélyi fejedelem (Julier Ferenc). Báthori István (1533 —1586) erdélyi fejedelem (Huszár Adolf). Izsó Miklós (1831 — 1875) szobrász (Stróbl Alajos).

Ferenczy István (1792—1856) szobrász (Stróbl Alajos). Csontváry Kosztka Tivadar (1853 — 1919) festőművész (Kiss Kovács Gyula).

Vedres István (1765 — 1830) mérnök (Schaár Erzsébet).

Az árkádok keleti során helyezték el az alábbi szobrokat és domborműveket:

Pollack Mihály (1773—1855) építész (Rafael Monti).

Segner János András (1704—1777) természettudós (Mikus Sándor).

Budenz József (1836—1892) nyelvtudós (Túri Jobbágy Miklós). Plósz Sándor (1846 — 1925) jogtudós (Papp József).

Wenzel Gusztáv (1812—1891) jogtörténész (Papp József).

Vajda János (1827—1897) költő (Stróbl Alajos).

Apácai Csere János (1625—1659) pedagógus (Martinéin Jenő). (Hiteles arckép híján választotta az ábrázolás e szokatlan módját a művész. Az áttört sírbolt egyúttal Apácai elveszett fő művének XIX. századi fölfedezését jelképezi.)

Hunfalvy János (1820—1888) földrajztudós (Hadzsy Flóra). Lechner Ödön (1845—1914) építész (Ligeti Miklós).

Szamosközi István (1565 —1612) történetíró (Maugsch Gyula). Mikó Imre (1805 — 1876) politikus (Lőte Éva).

Steindl Imre (1839 — 1902) építész (Stróbl Alajos).

Toldy Ferenc (1805 — 1875) irodalomtörténész (Bory Jenő). Szalay László (1813 — 1864) jogtudós, történész (Bory Jenő). Horváth Mihály (1809—1878) püspök, politikus, történetíró (Bory Jenő).

Vörösmarty Mihály (1800—1855) költő (Taiszer János). Csokonai Vitéz Mihály (1773 — 1805) költő (Szandai Sándor).

81

Körösi Csorna Sándor (1784—1842) nyelvtudós (Ohmann Béla). Deák Ferenc (1803 — 1876) politikus (Stróbl Alajos).

Ybl Miklós (1814—1891) építész (August Sommer). Apáthy István (1863 — 1922) biológus (Somló Sári).

Kemény Zsigrnond (1814—1875) író (Kuzmik Lívia).

Trefori Ágoston (1817 — 1888) művelődéspolitikus (Tilgner

Viktor).

Eötvös József (1813 — 1871) író (Izsó Miklós).

Kazinczy Ferenc (1759—1831) költő (Horváth Géza).

Stróbl Alajos (1856—1926) szobrász (Damkó József). Petőfi Sándor (1823 — 1849) költő (Horvay János).

Arany János (1817 — 1882) költő (Stróbl Alajos). Madách Imre (1823 — 1864) költő (Kövesházi Kalmár Elza). Riesz Frigyes (1880—1956) és Haár Alfréd (1885 — 1933) matematikusok (Borsos Miklós).

Nagy Lajos (1326—1382) király (Kisfaludi Stróbl Zsigrnond). Virág Benedek (1754 — 1830) költő (Ferenczy István).

Hunyadi János (1407—1456) hadvezér (Rerrich Béla, Sidló Ferenc).

Befejezve nézelődésünket az árkádok alatt, továbbsétál­hatunk a szerb templom felé. Elhaladunk az orvosegyetem új oktatási központjának épülete előtt (Dóm tér 14. — Tárnái István, 1979). Falát — mintegy a Nemzeti Emlék­csarnok lezárásaként — ivókúttal egybekomponált, négy méter magas bronz dombormű díszíti (Tóth Valéria, 1979). A mű a tennékenységnek, a születésnek, a kibontakozásnak allegorikus megformálása.

Mellette, a nemrég fölújított belvárosi plébánia (Dóm tér 15.) kapujánál, emléktábla állít meg. Ezt az épületet és még számos jelentős szegedi házat Ottovay István (1877 — 1945) építette: a kitűnő szegedi építész emlékét őrzi a márvány. Ebben az épületben működik a Szegedi Ügyvédi Kamara is.

A Dóm tér északi oldalán áll a görögkeleti szerb templom (1778). Az egytornyű barokk stílusú templom Szent Miklós tiszteletére épült. Főhomlokzatát lendületesen ívelt tim­panon, erősen tagolt főpárkány és vázák díszítik. A copf toronysisak ívelt kupoláján négyszögletes lámpás van csigás átmenettel.

A szerbek a török időkben jelentek meg Szegeden. Csemi Jován, „a fekete cár” Mohács után itt ütötte föl főhadiszállását, itt is érte a vég 1527. július 25-én. Szeged szierb lakóinak neveit először az 1578. évi összeírásból ismerjük. A XVIII. századi parasztlázadás vezetője, Szegedinác Péró (Szegedi Péter) nevé­nek tanúsága szerint a városból való lehetett. A szegedi szerbek

82

a XVIII. és XIX. században jelentős szerepet játszottak Szeged kereskedelmi életében. Nagyobb részük a Palánkban, kisebb csoportjuk Felsővároson lakott, mindkét helyen a templomuk körül. Felsővárosi templomuk a XVIII. század közepétől a Vízig a mai Komócsin Zoltán téren állott (ún. kis cerkó). A múlt szá­zad végéig egy tanácsnoki tisztség illette meg őket, de került ki közülük polgármester is. Első templomuk — korabeli nevén ráctemplom — a XVTI. század végén a Várban épült. 1715-ben bontották le, s ekkor kezdtek a mai helyén új templomuk építé­séhez. Ennek a számára készült 1761-ben a mai templomban meglevő ikonosztáz (a szentélyt a hajótól elválasztó, szentképek­kel díszített vendégfal), az ország egyik legszebb ilyen alkotása (Popovics János müve). E második templomot meglepően ha­mar lebontották, és a helyén épült föl 1773 és 1778 között a mostani. 1820-ban villámcsapás érte; 1835-ben, 1913-ban és 1960-ban restaurálták.

Barokk hatásokat tükröző szentképeinek alkotói között Bá­lint Sándor a szőregi születésű Illics (Cesljar) Tódort és a szegedi Blagovics Jánost sejti.

A szerb templomtól ismét a Tisza felé kanyarodjunk ki. Baloldalt találjuk a hétemeletes Sellő-házat, Szeged első toronyházát (Korányi fasor 5., Borvendég Béla, 1959). Nevét Makrisz Agamemnonnak a ház Tisza-parti falát díszítő plasztikájától (1961) kapta. A Somogyi utcai oldalán a lovas fiú szobra áll (Mihály Árpád, 1975). Bent az épület­ben pedig színes terrakotta a várost mint „a napfény váro­sát’ ábrázolja, valamint a víz ragyogásában kivetett halász­hálót (Végvári Gyula alkotását a vásárhelyi majolikagyár készítette).

A toronyház helyén állt valamikor Ónozó Poldiné híres kis­kocsmája, Tömörkény kedvelt darvadozó helye. Itt idézte 1921-ben Juhász Gyula a nagy íróelőd emlékét:

Iszom a borom, írom a dalom, Uj tavaszon a régi asztalon.

Egy halhatatlan cimbora van itt, Koccint velem, és gondol valamit.

Betyár az élet, drága a bor, A tavasz is már volt valamikor.

Tömörkény asztalánál

Ugyanennek a helynek az ihletését őrzi a Tömörkény lócáján című verse is, amely később Darvadozás címmel vált ismertté. Ez a szegedi tájszó Tömörkény kedves szava volt: a sötétben

83

való beszélgetés, az elmélázó diskurzus sajátos kifejezése a sze­gedi nép nyelvében.

Jobb kéz felé fordulva jutunk a klinikák kertjébe. Az 1926-ban eltűnt. Víz előtti házak helyén modern épületek sora emelkedik. Valamennyi 1926 és 1930 között épült Korb Flóris tervei szerint. Az egyforma klinikák rendelteté­süknek megfelelő, célszerű épületek, de sivárak és ridegek.

A Tisza partján, a Korányi fasoron áll a bőrgyógyászati és a két belgyógyászati, az ideg- és a szemklinika.

A belgyógyászati klinika (Korányi fasor 8.) bejárata fölött ismeretlen költő kétsoros latin verse (disztichonja) olvasható:

MILLE MODIS MORIMUR MORTALES NASC1MUR UNÓ

SUNT HOMINUM MORBI MILLE SÉD UNA SALUS

Magyarul szabadon így adhatjuk vissza:

Mi halandók ezer módon halunk meg, ám születni mind egyféleképpen születünk.

Ezerféle az emberek betegsége, de egyetlen az egészsége.

A szemészeti klinika előtt Hajdú Sándor Gyógyítás című mészkőszobra, udvarán pedig Antal Károly fiatal lányt ábrázoló, márvány kútfigurája látható.

Különös, henger alakú épület a belgyógyászati klinikák intenzív osztálya. A két klinika közé beékelődött ikerpavi­lon könnyed hatású, és napjaink építészeti törekvéseinek egyik figyelmet érdemlő példája (Ternai László, 1976).

Bent a klinikakertben találjuk a sebészeti klinikát (Pécsi u. 4.).

Falán túlságosan szerény emléktábla hirdeti, hogy a kli­nika helyén az egykori Ipar u. 13. sz. házban született 1883. április 4-én Juhász Gyula. Az alacsony tetejű öreg házacska a klinika hátsó bejárata táján állott, merőlegesen a Tisza vonalára. Az Ipar utca ugyanis a Szegfő utcával párhuzamosan végével a folyóra szolgált.

A Tisza partján ringatott a bölcsőm, Holdtölte volt — tavaszi anda hold — S a szőke fényben az éjét betöltőn

‘ A Vizek népe mind nászdalt dalolt.

Április bolondja

84

Kevés szülőházról tudunk még az irodalom történetéből is, amelynek annyira meghatározó, elkötelező hagyományt adó jelentősége lett volna, mint ennek. Juhász Gyula többször vallott erről:

A kis szobában, hol e verset írom,

Lakott Zoltánka, a szép, bús gyerek. Petőfi Zoltán

Az el nem hagyott zászló című kis cikkében 1922 karácsonyán ezt írta:

„A königgrátzi csata után Petőfi István csákói gazdatiszt érde­kes kosztost hozott a nagyapámnak a szegedi Serház utcai házá­ba : Zoltánkát, a magyar Sasfiókot. Abban a szobában lakott fél évig a nagy Petőfi kis fia, amelyben én születtem. így esett egy halvány fénysugár az örök glóriából az én szegény fejemre..

Zoltánka 1866 őszén került a szegedi kegyesoskolába; a vég­zetét jelentő tüdőbajt is itt, decemberben váltotta ki egy erős meg­fázás, és a szép színészlányok — elsősorban bizonyos S. M. kisasszony — vonzására innen indult kalandos és sorsát meg­pecsételő kóborlásaira. 1870-ben, 22 évesen halt meg.

Amikor Juhász Gyula szülőházát is bontani kezdték 1926 augusztusában, verset írt róla a költő (Eltűnik egy ház; ké­sőbb Egy ház címmel került kötetbe).

Vissza kell térnünk a szerb templomhoz, hogy a Dóm tér és az Oskola utca sarkán szemügyre vehessük a Szegedi Akadémiai Bizottság műemlék székházát, a hajdani Hun- gária-szállót (Somogyi u. 7.—Oskola u. 20.—Hild József tervei alapján Arleth Ferenc építette, 1868). A késő klasszi­cista építészet egyik legjelentősebb alkotása.

Ebben az épületben volt Szeged első nagyvárosi, egyben az Alföld első és legszebb vendéglője. Csiszár János fakereskedő építtette, és bérlője nevéről először Wagner-szállónak hívták. 1868 májusában nyílt meg az Oskola utcai fronton a háromszáz személyes kávéház: ahol Erdélyi Kis Náci muzsikált a vendégek­nek. 1868. június 1-én itt alakult meg a Szabadelvű Kör. 1878- ban Ferencsevits György és Sonnleitner Ferenc vette át az épü­letet és Hungária szálló néven nyitották meg. Harmincnyolc szobájának egyikében szegedi újságiróskodása (1878—1880) ide­jén Mikszáth Kálmán is lakott. Itt volt asztala 1880 és 1889 között Pósa Lajosnak, aki újságíróként, majd színházi titkár­ként kezdte pályáját, és Szegeden indította 1882-ben Jó Barát címmel képes ifjúsági hetilapját. Itt párbajozott 1890. július 19-én Gárdonyi Géza és Újlaki Antal; Gárdonyi egy hónapot ült is érte az államfogházban. 1890-ben bezárták a szállót. 1891. május 5-én itt kezdte meg működését az újonnan létesített ítélőtábla, majd 1894-ben innen költözött át a mai központi

85

egyetem épületébe. Egy ideig iskolák (pl. a Radnóti Gimnázium elődje) kaptak itt átmeneti otthont, majd pedig lakóház lett. Szegedi tartózkodása idején Radnóti Miklós is járt ebben a ház­ban, diáktársának, Ligeti Magdának vendégeként. 1967. évi felújítása óta a Szegedi Akadémiai Bizottság székháza.

A Dóm tér és a Somogyi utca sarkán 1978-ban kezdték építeni a Somogyi-könyvtár új palotáját, amely a városi levéltárnak is helyet ad majd.

Az Oskola utca régi házai helyén ma modem lakó­házak emelkednek. Borvendég Béla tervei alapján 1958— 1966 között épültek.

A 13. sz. alatti műemlékjellegű Béró-ház azonban még az 1810-es évek építészetének emléke. Szeged első kéteme­letes épületét Vedres István tervezte. Lándzsás, lépcsőházi kovácsoltvas rácsa 1826-ból való. Díszkapuja Meszlényi Já­nos munkája 1968-ból.

Az Alabárdos étterem (Oskola utca) dongaboltozatos ter­mében stílusosan berendezett borozót találunk (Rédai Ferenc munkája). A falat Varga Dezső vaskereskedő Deák Ferenc u. 24. sz. alatti egykori boltjának eredeti cégtáblája díszíti: áruinak szinte a mintagyűjteménye. Egyedülálló ipar- és kereskedelemtörténeti emlék.

Az Oskola utcából a Tömörkény utca felé vezető árkádos átjáró mellett kőből faragott hajóorr őrzi az Arany Orosz­lán vendéglő helyét. A valamikor itt állt ház sarkát díszítette.

A Révai, a Béla és Tömörkény utca lebontott házainak helyén szétszórtan tíz modern lakóház épült (Tárnái István, Lukácsy Éva, 1964). 1972-ben ez az együttes örökölte a Palánk nevet.

1979-ben a város elnyerte a Hild-dijat, ekkor került a lábasház árkádja fölé mindkét oldalon a Hild-kapu felírás.

Tömörkény István egykori lakóházára emléktábla hívja fel a figyelmet a Palánk 4. sz. házának falán. Juhász Gyula 1922-ben írt disztichonját olvashatjuk rajta, amit 1966-ban, az író születésének századik évfordulóján véstek kőbe.

Tömörkény István 1901 — 1917-ig, haláláig élt a mostani szö­kőkút helyén 1964-ben lebontott házban. e

Vele szemben a Tömörkény u. 1. sz. alatt van a róla elnevezett gimnázium és szakközépiskola, népies nevén a

86

piros iskola (Baumgarten Sándor, 1902). Bejáratánál az író szobra áll. Az iskola egykori diákjának és jelenlegi tanárá­nak, Kalmár Mártonnak az alkotása (1976).

Az iskola 1952-ben vette fel Tömörkény István nevét. Ugyan­ekkor zenei, 1961-ben ipari, 1965-ben egészségügyi tagozattal bővült. A kőfaragó-kőszobrász és nyomdai-grafikai tagozat számára az iskolához a Tisza-parton modern tanműhely épült (Tamai István, 1963). Harmadik emeletén a tetőtérbe nyúló galériás műterem kapott helyet.

1967 óta három iskolatípus működik az épületben: általános gimnázium (angol nyelvi és általános tantervi tagozattal), mű­vészeti szakközépiskola (zenei, képző- és iparművészeti tagozat­tal) és egészségügyi szakközépiskola.

A gimnáziummal szemben kialakult háromszögű park­tükörben Csikai Márta Juhászbojtár című mészkőszobra látható (1968).

Az Oskola utca és a Roosevelt tér sarkán modern épület­tömb magasodik (Borvendég Béla, Szabó Ferenc, 1972). Oskola utcai frontjának földszintjén van az Égő arany eszpresszó (Oskola u. 2. — Sági József).

Nevét Mocsár Gábor könyvéről kapta. Az olajbányászok társadalomrajzáról szóló müve (1970) viselte címében a táj új jellegzetességének, az olajbányászatot jelképező gázfáklyának költői leleményre valló nevét.

Már a Roosevelt tér felőli oldalon a nyugdíjasok háza áll. (Roosevelt tér 10. — Hernyák Imre, 1964).

Mellette a Tisza-parton a IVodiáner-házat (Roosevelt tér 14. — Petschacher Gusztáv, 1883) találjuk. Földszintjén halászcsárda. A falakat díszítő halászszerszámok sajátos hangulatot teremtenek.

Előtte áll — sajnos háttal szeretett Tiszájának — Juhász Gyula szobra. Az 1957-ben felállított szobor alkotója Segesdi György Munkácsy-díjat kapott érte (1958).

Az ötvenes évekig itt volt a halpiac; a Vízig ezért Hal térnek hívták. 1927-től az alsótanyai keskeny vágányú gazdasági vasút, a kisvasút („madzagvasút”) indult innen. Pusztamérgesig 77,7 km hosszan tizenhét tanyai megállón gyűjtötte össze a piacra igyekvőket.

A Roosevelt térnek már a Híd utca felőli két sarkán jel­legzetes épületek magasodnak. Az egyik, a Szeged Tourist-

97

nak is helyet adó Tóth Péter-ház (Roosevelt tér 6. — Jiraszik Nándor és Krausz Ede, 1883) a rekonstrukciókor divatos tornyaival nyugatalanító hatást kelt. A másik a Milkó- palota (később Holtzer-ház) viszont (Roosevelt tér 5. — Lechner Ödön, 1883.) szépen tagolt, nem túltengő és nem szertelen formájával, színes tetőcserepeinek derűs hatásával nyugalmat áraszt.

A Roosevelt térnek a hídfőtől északra eső részét, a régi makai piac helyét 1912-ben kiaszfaltozták. 1933-ban parko­sították, és az 1950-es évek elején medencét, 1966-ban színes égőkkel megvilágított szökőkutat emeltek.

A térnek ezen a részén öt szobor áll. Egymással szemben a Közművelődési palota két igazgatójának: Tömörkény Istvánnak és Móra Ferencnek (Tápai Antal, 1939, 1943) a szobrai.

Móra márvány mellszobra alatt kévén ül Ének a búzamezők­ről című regényének hőse, Mátyás. A fölszabadulás után, 1946- ban leplezték le a szobrot, hét évvel a felállítása után.

A híd felőli oldal szürkeségébe veszve húzódik meg Mikszáth Kálmán mellszobra (Ungvári Lajos, 1961). A Közművelődési palota tér felőli oldalán Klauzál Gábornak (ifj. Vastagh György, 1906), a Tisza felé néző oldalán pedig a hazai gyorsírás úttörőjének, Markovits Ivánnak (Horváth Géza, 1913) bronz büsztje látható.

A tér reprezentatív műemlék jellegű épülete a görögösen klasszicizáló Közművelődési palota. (Roosevelt tér 1 — 3. — Steinhardt Antal és Láng Adolf, 1896).

Korinthoszi oszlopokon nyugvó timpanonjának felirata: „A KÖZMŰVELŐDÉSNEK”. A két szélső oszlop előtt Szókratész és Homérosz, a bejárat két oldalán Kliő és Euterpé szobrai láthatók.

1955-ben az épület két szárnyát cgy-egy teremmel bőví­tették. Földszintjén és első emeletén a Móra Ferenc Múzeu­mot, a másodikon a Somogyi-könyvtárat találjuk.

A múzeum állandó kiállításait az első emelet termeiben tekinthetjük meg.

Az előcsarnoktól jobbra azelső teremben Vasvirágok címmel a szegedi kovácsoltvas-művészet emléktárgyait láthatjuk. A lakatosok, órások és puskaművesek céhének első kiváltság­levele 1700-ból, a kovácsoké 1733-ból való. Az előbbiek zászlaja

88

1797-ből, az utóbbiaké 1852-ből maradt fönn. Művészi mun­káik közül egyik legrégibb a bárányalakos zár YlSI-béA. A szé­pen vasalt ládák közül az egyikben a hagyomány szerint az állam­pénztárt tartották 1849 nyarán. A Víz utáni nagyszabású újjá­építés teremtett lehetőséget az épületek díszítésére: erkélyek, ablakrácsok, kapuk, korlátok, zászlótartók, kerítések készültek művészi kézimunkával. Kónya György vaskapuja 1900-ban a párizsi világkiállításon aranyérmet nyert. (Ez a Közművelődési palota kupolacsarnokában beépítve látható.) Fejős Ferenc sár- kányos cégére az 1906. évi országos kiállítás díjazottja. A kiállí­tott eredeti darabokon kívül Tipity János lusrajzai is segítenek képet alkotni a városban még látható vasművészeti alkotások­ról.

A következő terem a Móra-emlékszoba. Az iró születésének századik évfordulójára (1979) korabeli fénykép alapján az igazgatói szoba egykori bútoraival rendezték be. Ezeken kívül az író néprajzi gyűjtésének néhány jellegzetes tár­gya is itt van, pl. édesanyjának mennyasszonyi ládája (1861) és édesapjának pár szűcsszerszáma. Táblák és tárlók adnak képet Móra régészeti ásatásairól, múzeumi és tankönyvírói tevékeny­ségéről.

A Tisza-parti nagy teremben találjuk Hunok, avarok, magyarok címmel a népvándorlás korának régészeti leletanyagát. A hun emlékek között a legjelentősebb a nagyszéksósi fejedelmi síré. A sűrű avar telepek és temetők leletei közül férfi övdiszek és női ékszerek a legjellemzőbbek. Honfoglalás kori magyar leleteink zömét is ruhadíszek és ékszerek teszik ki. Leghíresebb a bojár­halmi női sír gazdag lelet anyaga: 272 bronz- és ezüsttárgy. A ki­állított mongol jurta őseink egykori lakásának fölidézését szolgálja. Bemutatja a kiállítás a nagyszentmiklósi kincsnek és az ún. Attila-kardnak másolatait is. Ez utóbbi a legszebb hon­foglalás kori szablyánk. A nagyszentmiklósi aranyedények for­mái és díszítései későavar, honfoglaló magyar, kaukázusi és iráni elemeket egyaránt mutatnak. A terem két végén látható térképek a három szteppei nép vándorlását és a kalandozó ma­gyarok útjait ábrázolják.

Visszafelé haladva a múzeum Várkert felé eső két ter­mében látható Lucs Ferenc gyűjteménye. A Lucs házaspár félszáz értékes képét életjáradék ellenében adta a múzeumnak. Szinyei Merse Pál (Madárdal), Ferenczy Károly (Virágcsendélet), Thorma János (Feleségem), Glatz Oszkár (Lány és fiú), Csók István (Sokác lányok, Mézevők stb.), Perimutter Izsák (Gyü­mölcscsendélet), Tornyai János (Népoktatás a tanyán), Koszta József (Annuska, Tanya stb.), Rudnay Gyula (Lovasjáték, Bocskai), Mednyánszky László (Rügyező fák), Rippl-Rónai József (Sárga kastély stb.), Czóbel Béla (Csendélet), Márffy Ödön (Cirkusz), Aba-Novák Vilmos (Fellépés előtt), Szőnyi István (Kerítésnél), Barcsay Jenő (Menekülés), Bemáth Aurél (Csónakázók) és mások képei jól tükrözik a modem magyar festészetnek mintegy évszázados fejlődését.

89

A bejárattal szemben van a díszterem, előadások és értekezletek színhelye. Falait a szegedi festők (Joó Ferenc, Károlyi Lajos, Nyilasy Sándor, Heller Ödön, Szőri József, Dinnyés Ferenc, Dorogi Imre stb.) és szobrászművészek (Csáky József, Gergely Sándor, Petri Lajos stb.) alkotásai díszítik.

Az épületnek a város felé eső szárnyán először a Csongrád megyei parasztbútorok és népviseletek című néprajzi kiállítás termébe lépünk. Egy parasztház két helyisé­gét, a szobát és a konyhát láthatjuk a tetőszerkezet és a padlás egy részével. A házbelső a XIX. sz. második felének hagyomá­nyos lakáskultúráját tárja elénk. Jól megkülönböztethető a sötétkék alapszínű vásárhelyi és a pirosló makói festett bútor. Érdekes a vásárhelyi református öregtemplom „papok padjának” (1732) és Bobor János falitékájának (1795) motívumrokonsága.

A táj népviseletét egy szeged-alsóvárosi, egy apátfalvi házas­pár, valamint három tápai lány öltözete mutatja be. A nemzeti­ségek viseletéből hímzett szerb női ingek és ködmönök láthatók.

Az utolsó terem Az ember és a környezete címmel napjaink égető kérdésére, a természet védelmére hívja föl a figyelmet. A kiállítás a látogató elé tálja a Föld keletkezését, az élet kialakulását, valamint a természet anyag- és energia-kör­forgását. Bemutatja, miként változtatja meg az ember eredeti környezetét. Az Alföld fátlanságát csak némileg ellensúlyozzák a folyó menti fűz-nyárligetek. Ezeknek állatvilágát a központi dioráma mutatja be. Ezzel éles ellentétet jelent a kömyezetszeny- nyezés számos formája (szeméttelepek, vízszennyezések, hal­pusztulások, levegőszennyezések).

Az előcsarnokból a második emeletre vivő lépcső fölött függ a híres árvizkép (Vágó Pál, 1902).

1879. március 17-ének azt a pillanatát ábrázolja, amikor Ferenc József a nagyállomás előtt különvonatából kiszállva kíséretével és az őt fogadó szegediekkel végigtekint a víz borí­totta Belvároson. Sok vita volt a kép körül: vagy kétszázan tartottak igényt arra, hogy Vágó odafesse őket is a király mellé. Kifogásolták a király öltözékét is. A művész először osztrák tábornoki köpenyben ábrázolta, de a köpenyt át kellett festenie magyar huszártiszti mentére. Bizonyos szögből nézve most is látszik a köpönyeg két szárnyának vonala. De a kép legfőbb érdekessége, hogy rajta van a kép jobb oldalán, egyik kezében papírral, a másikban szájához emelt ceruzával az árvíz legna­gyobb krónikása, Mikszáth Kálmán. Móra tárcát is írt erről Mikszáth az árvízképen címmel

A fölülről megvilágított kupolacsarnok az idő­szerű könyvtári és múzeumi kiállítások helye. 1980 óta az itteni tárlatok Kupola Galéria néven szerepelnek. A folyo­són egymás mellett függ Munkácsy Mihály hatalmas fest-

90

menyének, az országházban levő Honfoglalás-ának szen­es színvázlata. A színvázlatot 1897-ben a város megvette a művésztől, a szénvázlatot felesége adományozta 1898- ban.

A művével elégedetlen festő a szegedi színvázlaton több vál­toztatást tett. A vázlaton az 1891. október 26-i felsőtanyai (balástyai) kirándulásán kiszemelt és lefényképeztetett arcokat használta modellül; a budapestin meg egykorú magyar arisztok­raták és közéleti személyiségek arcvonásait örökítette meg. Sze­geden találkozott Szeles Olgával, a mongolos arcú szegedi kis­lánnyal, a későbbi Kopasz Istvánnéval (Kopasz Márta grafikus­művész édesanyjával), lerajzolta, fényképet kért tőle. Ö lett a vezéri sátor előtt álló asszony, aki gyermekét a magasba tartja.

A kupolába vezető lépcsőnek a tér felőli szárnyán szembe találjuk magunkat Kónya Györgynek, a kiváló vasművész­nek az 1900. évi párizsi világkiállításon ezüst érmet nyert kapujával.

A második emelet a Somogyi-Könyvtáré. Raktárában mintegy 300 000 kötet könyv és folyóirat szol­gálja a tudományos kutatást, az egyetemi és főiskolai oktatást és a közművelődést. Korábban praesens könyv­tár volt, csak olvasótermében lehetett a könyvekhez hozzáférni, kölcsönözni csak kivételesen. A közművelődés sürgető igényeire és az anyagi lehetőségek megteremtődésé- vel térhetett át 1952-ben a többpéldányos könyvbeszerzésre, amely lehetővé tette a kölcsönzés nagymérvű kiterjesztését. Ugyanekkor kezdődött a város legtávolabbi pontjain szin­tén kölcsönző fiókkönyvtárak hálózatának megszervezése. Szeged lakosságának több mint 13%-a a könyvtár beirat­kozott olvasója.

Az olvasóterem bútorzata még a régi. Az ülőhelyek száma 90. Nyitva 10 órától 19 óráig. A gyakrabban keresett könyvek, folyóiratok szabadpolcon találhatók, a raktárból a katalógus alapján kiválasztott könyvet is az országos átlagnál gyorsabban kezébe kapja az olvasó. A kutatószobában található a helyismereti — megyei és városi — kézikönyvtár. A könyvanyagban való eligazodást sokféle nézőpontú katalógus könnyíti meg. A kevésbé gyakorlott keresőnek a tájékoztató szolgálat munkatársa jár a kezére.

A hírlaptárban a legrégibb magyar folyóiratoktól (Magyar Hírmondó, Merkut von Ungam, Bécsi Magyar Kurír, Magyar Museum stb.) a legújabbakig mintegy 2000 folyóirat,

91

újság (15 000 kötet) található. Leggazdagabb a szegedi hírlapok anyaga, köztük több olyan kötet, amely sehol másutt nincs meg. Anyagából készült Mikszáth, Jókai és Juhász Gyula kritikai kiadásának több kötete, számos Tömörkény- és Móra-kiadás. Több mint 350 időszaki kiadvány jár a könyvtárba.

Kézirattárában található Kálmány Lajos levelezése, a Kilényi Irmáról elnevezett Juhász Gyula gyűjtemény, Jókai Mire megvénülünk c. regényének kézirata, Réti Ödön, Cserzy Mihály, Domokos László hagyatéka, Kossuth, Krúdy, Tömör­kény, Móra, József Attila több levele, kézirata.

Á szegedi gyorsírászat gazdag hagyományainak megfelelően a könyvtárban van az ország legteljesebb gyorsírási szakiro­dalma. 1960-ban a könyvtár kebelében jött létre az eszperantó gyűjtemény (Hungarlanda Esperanto Muzeo kaj Biblioteko). Több mint 2100 könyvet, 126 fajta folyóiratot foglal magába. A könyvek katalógusa 1967-ben megjelent.

A könyvtár legrégibb ritkasága a hártyára Írott, iniciálékkal díszített kódex, a Prágai Misszále (1492). A legrégibb nyomtatott mű Petrus Comestor História scholastica (Augsburg, 1473). A legrégibb magyar nyelvű nyomtatvány Kulcsár György Postillája (1574). Harminckét ősnyomtatvány (incunabulum) és 298 RMK (régi magyar könyv) van a gyűjteményben. Számos értékes első kiadás, pl. Vesalius híres anatómiája (1555) is meg van. Önálló gyűjteményt alkot Dugonics András könyvtárának egy része; ennek is megjelent a katalógusa (1972).

A Közművelődési palota mögött emlékoszlop őrzi a hazai eszperantisták ültette békefát (Arbo de l’paco, 1974).

  1. séta

A Várkert környéke

Várkert—útja— Deák Ferenc utca—Vörösmarty utca— Dózsa utca—Arany János utca

Itt már a Tisza partjára értünk. Ezen a szakaszon 1973— 1979 között mintegy másfél kilométer hosszan új partfalat építettek.

A hat évig tolyo építés során, mintegy 60 000 m3 rőzsesző- nyeget 30000 m3 kővel megterhelve süllyesztettek a Tiszába. 250 000 ms földet mozgattak meg, 13 000 cölöpöt, 10000 m3 téglát, 31 000 m3 faragott követ, 30 000 m3 betont építettek be. Az építési költség 250 millió Ft volt.

92

Az új partfal 1050 cm magasságú árvizet is kivéd. Lépcsői kedvenc tartózkodási helye az olvasgatóknak, napozóknak.

A híd melletti lépcsőn leereszkedve a József Attila rak­parton az 1882-ben lebontott vár maradványait pillanthatjuk meg. A délkeleti körbástyát (a rondellát), az ún. vfzibástyát vagy öregtomyot az új partfal építésekor helyreállították. Padozatán a mai belváros és a régi vár alaprajza látható.

A Várkertben járunk, a régi Stefánián. Megcso­dálhatjuk változatos faritkaságait. Található itt japán akác, celtis, császárfa, francia mogyoró, paulovvnia stb.

A magyalbokrok, a fenyők és a tölgyek között pillantjuk meg a vármaradványt, a hajdani Mária Terézia-kaput, amelyet sokáig kioszk néven emlegettek (1751).

Éremleletek (1794), előkerült férfifejtöredék (1877), föliratos kő (1882) bizonysága szerint az i. sz. II. században a Deák Fe­renc utca és a Vár utca sarkán római őrállás volt. Dáciából a Maros mentén jött a sószállítást és kereskedelmet szolgáló pos- taút, Dunaszekcsőnél ment át a Dunán, így kötötte össze a két római tartományt, Dáciát Pannóniával. A népvándorláskor elpusztult. A honfoglaló magyarok földvárat emeltek a helyén. Ezt a tatárok elpusztították (1241), de IV. Béla újjáépíttette, kőfallal erősíttette meg (1246 körül). A római őrállomás helyén épült a palota. Először 1321-ben említi oklevél várnagyát, a Dorozsma nemzetségbeli Pál mestert. A szegedi várnagy ekkor már egyben Csongrád megye főispánja is volt. A vár palotájában megszállt Károly Róbert, Zsigmond, Albert, I. Ulászló, Hunyadi János és Mátyás. A török veszély növelte meg hadászati jelen­tőségét. Hunyadi János itt fogadta Murád szultán küldöttsé­gét, itt kötötték meg a szegedi békét (1444). Hunyadi 1456-ban innen indult Nándorfehérvár (Belgtád) ostromára, Szilágyi Mihály pedig 1458-ban Budára, hogy Mátyást királlyá válasz­tassa. 1526-ban az ország egyik fő hada Szegeden állomásozott. A török rombolását 1528-ban Zápolya János helyreállíttatta. 1542-ben a törökök ismét elfoglalták, és 1546-ra már ők állí­tották helyre. Megerősítéséhez a várbeli templomok, kolostorok művészi kőanyagát is fölhasználták.

A Habsburgok 1686-ban foglalták vissza. 1692-ben a Tisza felőli fala a vízbe roskadt. A kurucok sem 1703-ban, sem 1704- ben nem tudták bevenni. 1713 és 1719 között újjáépítették. Köréje nagy kiterjedésű, 19 m széles árkot (Savoyai Jenőről nevezték Eugéniusz-ároknak), eléje földsáncot vontak, amely a felszín természetes mélyedéseinek és kiemelkedéseinek vonalát követte. Ez a Vízig a Belváros szerkezetét is meghatározta: az utcák is ezekhez igazodtak. A hat méter magas földbástyát belül erős cölöpkerítés, palánk támasztotta meg. Az új Palánkba csak három kapun — a Szabadkai-, a Budai- és a Csongrádi­

93

kapun — keresztül lehetett bejutni. Az első a Kárász és a Kölcsey utca sarkán, a második a Kossuth Lajos sugárút és a Vadász utca sarkán, a harmadik a Juhász Gyula cs a Szent Mihály utca sarkán állott.

II. József 1768. április 19-én megszemlélte, utána erődítmény jellegét megszüntette, „fenyítőházzá”, börtönné alakíttatta. A délkeleti rondellában ekkor a nagykaszámya és a prőfontház (élelmezési raktár) vízellátására vízkiemelő szerkezetet építet­tek. 1805-ben Vedres István tervet készített a várnak kereskedői tárházzá való átalakítására. 1819-ben Huszár Mátyás mérnök mércét helyezett el a vízibástyán. Nulla pontja volt az ún. szegedi alapfelület; sokáig minden tiszai vízmagasságot ehhez képest adtak meg. 1833-tól itt raboskodtak a függetlenségükért küzdő olaszok, a karbonárik. Ötszázat 1848. október 4-én Kossuth Lajos engedett szabadon. 1869 és 1872 közt a vár Ráday Gedeon­nak, az alföldi betyárvilág fölszámolására kiküldött királyi biztosnak a főhadiszállása volt. 1869. január 25-én Somogyi József csendbiztos csellel csalta be Rózsa Sándort. A híres fő­vizsgálóbíró, „a iélekidomár” Laucsik Máté vette kezelésbe, de csak 1872-ben állíthatták bíró elé. Innen vitték Szamosújvárra, ahol életét 1878-ban befejezte.

A Víz után a király Szegednek ajándékozta a várat. A Bel­város fejlődésének sokáig útjában álló, nagy kiterjedésű épületet 1880 és 1882 között bontották le. Az ötszögű épület fala az emlí­tett vizibástyától a mai Vár utca vonalán nagyjából a Déry- palotáig húzódott; itt is volt egy körbástya. Innen a Széchenyi tér épületsorát ferdén metszve a Juhász Gyula Művelődési Központ (Vörösmarty u. 5.) helyén állott harmadik körbástyáig, tovább kb. a Dankó-szoborig, ott kissé megtörve ismét a Tisza vonaláig húzódott. A körbástyák mellett voltak kiugró, négy-

A VÁRKERT KÖRNYÉKE

  1. Tóth Péter-ház
  2. Milkó-ház
  3. Főposta
  4. Közművelődési palota (Móra Ferenc Múzeum, Somogyi-könyvtár)
  5. Tömörkény István szobra
  6. Móra Ferenc szobra
  7. Vármaradvány, kőtár
  8. Vízibástya
  9. Az egykori várpalánk nyomvonala
  10. Hajóállomás
  11. Úszóházak
  12. Úszóházak
  13. Tanácsköztársasági emlékmű
  14. Nemzeti Színház
  15. Megyei és Járásbíróság
  16. Bartók Béla Művelődési

Központ

  1. Juhász Gyula Művelődési Központ
  2. Bábszínház
  3. Dankó Pista szobra
  4. A volt Kass (Hungária) Szálló
  5. Közgazdasági szakközépiskola

94

I

T

A VÁRKERT KÖRNYÉKE

‘—KOMÓCSIN

ZOLTÁN \ IHUNGÁRIA] I

szögű bástyái is, hogy az ellenséget könnyebben lehessen oldalba támadni.

Móra Ferenc írta Szeged kövei című tárcájában: „Csak pará­dénak hagyták meg belőle a mai romot, az úgynevezett Mária Terézia-kaput, amely a legfiatalabb része volt a várnak, s az asszonykirály idejében épült kijáró kapunak a Tiszához. De sohase használták kapunak, előbb legénységi kazamatát csinál­tak belőle, aztán, hogy annak se igen vált be, istállónak hasz­nálták…”

A Víz után vendéglő, kioszk kapott helyet a megmaradt falak között. Egy ideig a városi tisztviselők egyesületének helyisége volt. Elnöke, Tömörkény István, Móra szerint „esti zárás után a kultúrpalotából mindig a kiokszba ment”. „Mert így ejti a szót a szegedi nemzet…”

1959-ben restaurálták, és a múzeum várostörténeti kiállí­tását helyezték el benne. Körülötte épült meg a kőtár (1963).

A vár bontásában résztvevő művelt, külföldet járt építőmes­ternek, Kováts Istvánnak (1822—1902) köszönhető a mintegy 400 db, XI—XVI. századból való, alföldi viszonylatban egyedül­álló kőanyag megmentése. Az Entz Géza rendezte kőtárnak számos darabja az Árpád-kor pécsi és esztergomi kőmaradvá­nyaihoz méltó, és bizonyítja Szeged kivételes jelentőségét az Alföld középkori művelődésében. E faragványok Szegedet a nyugat-európai városi fejlődéssel egyenrangú városnak mutatják.

A román korból 19, a gótikából 47, a reneszánszból 5, a barokk korból 7 emlék látható L alakban elhelyezve a vár körül.

A várudvar délkeleti sarkában kapott helyet Erzsébet királyné carrarai márványból készült szobra (Ligeti Miklós, 1907).

A vármaradványnak a város felőli oldalán helyezték el 1969-ben az egyik utolsó szegedi bőgőshajót, pontosabban bárkát, a Keszeget. A bőgőshajó nevét a nagybőgőhöz hasonlító hajóorr (rostrum) adta.

Itta Tanácsköztársaság útjára értünk ki. Házsora harmonikusan eklektikus városképi együttes. Szemben velünk, az Alsó-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság székházán (4. sz.) dombormű örökíti meg az árvízvédelem­ben és folyószabályozásban érdemeket szerzett Rapaics Radó (1848 — 1907) emlékét (Markup Béla).

96

A Honvédemlék

Az új Tisza-híd

A vár maradványa

i

A vár bejárata

  
  

S’ . ■ .’.’1

-V •■ -r- %» 4

►*,<,* r? 4

« J£

mi’iójmi rr*!

-«-

■.,„_

 

flM|

 

rr ‘ r^ – – ■-» ‘

 

■’

A köbárány

A hajóorr

I

A Tanácsköztársasági emlékmű

A Nemzeti Színház

Az új Hungária-szálló

A mellette nyíló Deák Ferenc u t c á b a n találjuk a Szabadság mozit (Wesselényi u. 6. és Deák Ferenc u. 14. sarok — Sebestyén Endre, 1920). Ez volt a város első olyan filmszínháza, amely eredetileg is ennek épült. Kisebb átalakítás után operaelőadásokat is tartanak falai között, amíg a szomszédos nagy színház fölújítása befejeződik.

A Szegedi Nemzeti Színház városképi jelentőségű épülete is a Víz utáni újjáépítés eredménye (Deák Ferenc u. 12. — Fellner Ferdinánd és Helmer Hermann, 1883). Szépen tagolt tömbje, az utca magasságához igazodó főpárkánya illeszkedik az utca eklektikus házsorának városképi együt­tesébe. Csak enyhén íves homlokzata lép ki az utca vonalá­ból, mintegy hangsúlyozva az épület fontosságát. Homlok­zatát Erkel Ferenc és Katona József szobra díszíti (Tápai Antal, 1956). Mennyezeti freskóit Vajda Zsigrnond festette.

Szeged első állandó színháza 1856-ban a Hági étterem kert­helyiségének a helyén (Kelemen u. 3.) fából készült. Az utcát ezért a Vízig Színház utcának hívták.

A híres bécsi színházépítő cég emelte új színház 1883. október 14-én nyílt meg, de 1885. április 22-én leégett, és 1886. október 2-án fogadhatott ismét vendégeket. (Kisebb-nagyobb változatait Európa több városában — Odesszában, Karlovy Varyban, Budapesten [a Vígszín­ház] — megtaláljuk.) 1911. május 13-án a zeneiskola Liszt­ünnepségén Bartók Béla is közreműködött falai között.

1944. december 3-án itt alakult meg a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front, a Hazafias Népfront elődje. Erre a bejárattól jobbra nagyméretű emléktábla hívja fel a járó­kelők figyelmét. (A színház fölűjítását 1978-ban kezdték; befejezését a megnyitás századik évfordulójára, 1983-ra tervezik.)

Az emléktáblával szemben a Magyar Tanácsköztársaság hőseinek emlékműve áll (Segesdi György, 1959).

A színészbejáróval átellenben van a Bartók Béla Művelő­dési Központ, a hajdani Kereskedelmi és Iparkamara épü­lete (Vörösmarty u. 3. — Vigh Albert, 1897). Mellette a szakszervezetek Juhász Gyula Művelődési Központja, az egykori Belvárosi kaszinó székháza emelkedik (Vörösmarty u. 5. — Gerle Lajos, 1891).

97

Visszafordulva a Várkert és a Tisza felé, a kettéágazó utcák között a világ egyetlen cigányszobra látható: Dankó Pistáé (Margó Ede, 1912). Eredetileg a Várkertben állott.

Móra Ferenc A cigányszobor című cikkében írta az avatáskor : „S ahogy dicsősége volt őt szülni Szegednek, amely derék embert sokat szült, nagyot keveset, büszkesége lesz ez a szobor minden szobrai közt. Éppen ez a cigányszobor. Ezt megnézi minden vendége mint nevezetességet, és azért sok minden egyébbel ki­békül itt nálunk, ha kultúrember. Tessék elhinni, hogy ma ez a cigányszobor a legnyugat-európaibb dolog Magyarországon. Éppen ez a cigányszobor.”

A szobor mögött áll az egykori Kass Szálló (Dózsa u. 1—3. — Steinhardt Antal, 1898).

Kass János neves grafikusművészünk nagyapja építtette, s haláláig (1928) vezette a maga korában fényűzően berendezett kávéházat, éttermet és szállodát. Fia nem tudott megbirkózni a gazdasági válsággal, s eladta egy részvénytársaságnak, amely 1934-től Hungária néven újra megnyitotta. Ez volt tehát a város második ilyen nevű szállodája. Az épület elöregedése miatt a közben fölépült új, immár harmadik Hungária Szálló megnyitá­sakor, 1977-ben ezt bezárták.

A Dél-magyarországi Magas- és Mélyépítő Vállalat (DÉLÉP) vásárolta meg, és az éttermi részt művelődési otthonná, a szállo­dát vendégházzá alakítja át.

Arany János utcai falán emléktábla jelzi, hogy 1944. november 7-én itt alakult meg a Magyar Kommunista Párt Központi Vezetősége.

A túloldalon a KISZ városi bizottságának székháza (Tanácsköztársaság útja 7. — Zombory Lajos, 1896), a haj­dani ügyvédi kamara áll.

A Lechner Ödön nyomán kibontakozó magyaros szecesz- szió érdekes szegedi alkotása a majolika díszítésű Deutsch- palota (Dózsa u. 2. — Erdélyi Mihály tervezte, de homlok­zatát maga Lechner Ödön képezte ki). Földszintjén van a bábszínház.

A mellette levő sarokházon 1972 óta az utca névadójára, Dózsa Györgyre emlékeztető táblán Juhász Gyula Dózsa feje c. versének első szakasza olvasható.

1974 óta emléktábla jelzi azt a házat, amelyben 1944. november 20-án megalakult a mérnökök és műnökök (tech­nikusok) szakszervezete (Dózsa u. 7.).

A szecesszió sikerült alkotása az a hat épületből álló

98

háztömb, amelyet az Arany János utca, a Dózsa utca, a Kazinczy utca és a Tanácsköztársaság útja határol.

A Prinz-palotát (Arany János u. 1.) és a hajdani Vajda­palotát, a mai Sajtóházat (Tanácsköztársaság útja 10.) a budapesti Spiegel Frigyes tervezte (1911). A Miiller-palota (Tanácsköztársaság útja 11., Kazinczy u. 2.) Müller Miksa alkotása (1911).

A Sajtóházban van a Csongrád megyei Hírlap, a Dél- magyarország és a Tiszatáj szerkesztősége, a Magyar Táv­irati Iroda és a Kossuth Kiadó helyi kirendeltsége, valamint a Csongrád megyei Lapkiadó Vállalat. Itt van az újságíró­klub is.

Szemben, a rózsakert közepén helyezték el a második világháborúban a fasisztáktól elpusztított cseh községnek, Lidicének az emlékoszlopát.

Bejáratával erre az emlékoszlopra néz a közgazdasági szakközépiskola, az egykori felső kereskedelmi fiú iskola (Tanácsköztársaság útja 14. — Baumgarten Sándor, 1899). Tisza felőli oldalán olvasható idézet (Él magyar, áll Buda még) Kisfaludy Károly Mohács című költeményéből való. Oktatástörténeti nevezetessége, hogy Szegeden 1895-ben kezdődött meg a kereskedelmi szakemberek képzése.

  1. séta

A Lenin körút és környéke

Lenin körút északi része—Teleki utca— Juhász Gyula utca—Szent Mihály utca— Szent István tér—Imre utca—Lechner tér— Madách utca—-Kálvin tér—Kiss Ernő utca— Honvéd tér—Dugonics tér

A Tanácsköztársaság útján sétálunk tovább a Lenin kőrúthoz, a kiskörúthoz, és itt menjünk végig a szo­kásos kitérőkkel.

A kiskörút Víz után épült házai — a Széchenyi térhez és a Tanácsköztársaság útjához hasonlóan — egységes, eklek­tikus városképi együttest alkotnak. A körúti sarokhoz érve

99

a Radnóti Miklós Gimnáziumot vehetjük szemügyre (Lenin körút 6. — Baumgarten Sándor, 1899).

Az állami főgimnázium 1898. szeptember 1-én a főreálisko­lában kezdte meg működését, és csak 1903 őszén költözhetett a mai épületbe, amely eredetileg leányiskolának készült.

A főgimnáziumot 1914-ben katonai kórháznak foglalták le, így tanulói a háború végéig a főreáliskola vendégei voltak. 1921-ben az egyetem természettudományi kara volt itt; így ismét a piaristákra és a főreáliskolára szorultak. 1922-ben az iskola fölvette Klauzál Gábor nevét. 1932 őszén költözhetett vissza saját épületébe. 1950 szeptemberében új nevet kapott: Radnóti Miklósét. Ugyanettől az évtől 1958-ig gyakorlógimnázium volt.

A Lenin körúton továbbsétálva, jobbra nyílik a Teleki utca. A 3. sz. sarki házban született a kitűnő eszperantó nyelvű író, Baghy Gyula (1891—1967). Emléktáblája a Sóhordó utca felőli házfalon látható. Több regényt és el­beszélést fordított eszperantóra, és e nemzetközi nyelven eredeti alkotást is írt. Julio Baghy nevét az egész világon ismerik az eszperantisták.

A Sóhordó utca már az 1522. évi tizedjegyzékben is előfordul. Itt vezetett a sóházaktól az ország más tájaira induló szekerek útja.

Visszatérve a Lenin körútra, a 14. sz. Vass-ház kora eklek­tikus, műemlék jellegű épület.

A LENIN KÖRÚT

  1. Radnóti Miklós Gimnázium
  2. Vass-ház
  3. Evangélikus templom
  4. Juhász Gyula lakóháza
  5. Víztorony
  6. Rozália-kápolna
  7. MSZMP városi bizottságának székháza
  8. Református templom
  9. Gőzfürdő
  10. Bruckner-ház
  11. Törökfej-ház
  12. Lenin-szobor
  13. Megyei Tanács, MSZMP Csongrád megyei Bizottsága
  14. Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat Irodaháza^
  15. Centrum Áruház
  16. József Attila Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar
  17. A 3. huszárezred emlékműve
  18. Tukats-ház, Zeneművészeti Főiskola szegedi tagozata
  19. Új református templom

100

A 16. sz. alatt található a neoromán evangélikus templom (Porzsolt Ernő és Halmay Andor, 1882).

A kiskörút egyik legszebb és legérdekesebb épülete a Gróf-palota (Lenin körút 18—20. — Raichl J. Ferenc, 1913).

Vele átellenben nyílik a Juhász Gyula (a hajdani Fodor) utca. Az utca régi névadója, Fodor István (1822—1900) jómódú ügyvéd és városatya volt. Sarkán, még körúti bejárattal, a műemlék jellegű Molnár-ház (Lenin körút 29.) egyemeletes, eklektikus lakóház. (Juhász Gyula egykori lakóháza.) Befordulva a Juhász Gyula utcába, a 7. sz. alatti műemlék jellegű sarki házban (Sóhordó u. 13. — 1873.) kapott átmeneti hajlékot a Somogyi-könyvtár 1894-től 1897-ig. Az épület a századfordulón alapítványi református elemi iskola volt; az alapító Klára lányáról Clarisseumnak nevezték. Ma napköziotthonos óvoda.

A mellette levő épület sok szegedinek a „szülőháza”! Itt volt ugyanis a „bábaképezde” és „állami szülészeti kóroda”. 1921 és 1930 között pedig a szülészeti és nőgyógyászati klinika (Juhász Gyula u. 9. — 1899). Most a Közlekedési és Postaügyi Minisztérium Közúti Igazgatósága van benne.

Visszafordulva, a páros oldalon a 6. sz. ház bejárata fölött emléktábla figyelmeztet, hogy itt élt 1926 augusztusá­tól haláláig, 1937. április 6-ig Juhász Gyula. A szépen ki­képzett intim udvaron felállított emlékoszlopon (1979) a költőnek A munka című verséből olvashatunk egy sza­kaszt.

Az Ipar u. 13-ból költözött e ház első emeletére Juhász Gyula, és a 4. sz. ház felé eső négy ablak mögötti szobában lakott. Otthon magányba zárkózva, remeteségben át. Csak ritkán en­gedett magához bárkit is. 1934 március közepén Féja Géza vezetésével, Magyar László kalauzolásával a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának néhány tagja (Buday György, Ortutay Gyula, Tolnai Gábor) betörhetett a költő önkéntes börtönébe, és szóra bírhatta. Radnóti Miklós valami véletlen miatt éppen nem volt barátaival. Ezért írta Elégia Juhász Gyula halálára című szép költeményében:

Öt évig laktam városodban, költő,

s nem láttalak sohasem. Négy fal között, csomós sötétben éltél távol, és nem érdekelt e földi tartomány…

102

Ugyancsak Magyar László csempészte be Juhász Gyula ágyá­hoz 1936. május 2-án Szabó Lőrincet is. Nekrológjában írta meg az ifjabb költőtárs látogatásának megrendítő élményét.

A 4. sz. házban lakott 1902 tavaszától 1912-ig mint fiatal újságíró és ifjú házas: Móra Ferenc. Egy ideig ugyanott vett ki lakást a Szegedi Napló másik munkatársa, Farkas Antal is, a későbbi szocialista költő és író, a Népszava munkatársa.

Visszaérve a körútra, azonnal jobb kéz felé nyílik a Szent Mihály utca, amelynek 6. sz. házban lakott Bőhm Sándor gabonakereskedő, Makai Ödön rokona.

Makai Ödön József Attila sógora és gyámja volt. A fiatal költő 1923-ban, mint egyik leveléből kitűnik, fölkereste itt Bőhméket, s bár ekkor nem találta őket otthon, később bizonyára sikerrel járt. Volt rá elég ideje, amikor szegedi diák volt.

Továbbsétálva, a Szent István térre jutunk.

A Víz után 1950-ig itt volt a búzapiac, azóta kisebb vegyes piac van ezen a helyen.

A tér jellegzetes építménye a 90 m magas víztorony (Zielinski Sziláid, 1904). Hazánkban ez volt az első ilyen jellegű vasbeton építmény. 1000 m3 víz befogadására alkalmas.

A Szent István teret a kicsiny Imre utca köti össze a Lechner térrel. A téren 1972 óta emlékkő idézi a névadónak, Lechner Lajosnak (1833—1897), a város Víz utáni újjáépítése megtervezőjének és műszaki irányítójának emlékét.

Mögötte kis magaslaton áll a barokk stílusú, műemlék jellegű Rozália-kápolna.

A pestis elleni védekezésül, fogadalomból emelték 1704-ben a Dömötör-templom szomszédságában, nagyjából a Rákóczi- szobor mai helyén. A Víz után (1883) Nendtvich Gusztáv tervei szerint újjá kellett építeni, majd a Dóm tér kialakításával egy­idejűleg, 1929-ben lebontották, és arányosan megnagyobbítva mai helyén újból fölépítették. 1922 óta a görög katolikusok tartják benne istentiszteleteiket.

A Lechner tér 6. sz. házában lakott szegedi újságíró korá­ban Móricz Pál. Tárcái, történeti elbeszélései két nagy táj világát örökítették meg: a Hajdúságét és Szegedét.

103

A ház tulajdonosa is neves szegedi személy volt: Beck István (1848—1912) városi osztályjegyző, Tömörkény barátja, néprajzi gyűjtő, a régi népéletet megörökítő tárcák írója. Házában nép­rajzi gyűjteményt rendezett be, és az érdeklődőknek készséggel meg is mutatta. Móra Ferencnek, a Beck Pista címmel írt nekro­lógja a Szegedi tulipántos láda című kötetében olvasható.

A tér Madách utcai oldalán sétáljunk kicsit tovább a 17. számú házig.

Szomorú nevezetességű hely. Itt volt a Szent Gellert konvik- tus, katolikus fiúnevelő intézet. Itt ütötte föl tanyáját 1919 június közepén Prónay Pál huszár százados ellenforradalmi különítménye. Pincéjét kinzókamrának rendezték be. Az el­pusztult áldozatokat összedrótozva dobták a Tiszába.

A Madách utcán sétáljunk vissza a Kálvin térre. Közben betekinthetünk a Móra Ferenc Mezőgazdasági Termelőszövetkezet sarki borozójába és a Csirke csárdájába (Bocskai u. 3/b.) is.

A Madách utca Kálvin téri torkolata után egyenesen mehetünk tovább az MSZMP városi bizottságának szék­hazáig (Kálvin tér 6. — 1898).

Eredetileg az 1870-ben alakult az Árpád szabadkőműves páholy részére épült. A páholy alkotásai között jelentős volt az újszegedi Árpádotthon (a mai gyermekkórház) és a Londoni körúti tanoncotthon alapítása. A radikális gondolkodásúak ala­pították 1910-ben a Szeged páholyt. Ennek főmestere Szígyártó Albert, helyettes főmestere Móra Ferenc volt. A szabadkőmű­vesség betiltása (1920) után az épületből tiszti kaszinó, majd a „Vitézi Rend” székháza lett. A fölszabadulás után pedig a Magyar Kommunista Párt városi székháza. A falán levő emlék­tábla téves: a párt szegedi szervezete nem itt alakult meg, hanem 1944. október 17-én a városi bérháznak a Sóhajok hídja alatt nyíló helyiségében (Széchenyi tér 11.).

A Kálvin tér közepét a neogótikus református — a szegedi szóhasználat szerint a kakasos — templom ékesíti (Schulek Frigyes, 1883).

Nem nagyságával, hanem méltóságteljes, egyszerű for­májával hat a szemlélőre. Alaprajza háromlevelű lóhere. A tiszta téglaépítmény az észak-német gótika ünnepélyes­ségét sugallja. Érdekessége a kerekített téglákból rakott saroktorony, valamint a nagyobb torony, amely nem az épület tengelyében áll, hanem az oldalfal csillagbordás bol­tozatára nehezedik. A hagyomány szerint a tornyon levő

104

kakas a reformáció idején az alsóvárosi templomot díszí­tette, de miután a török visszaítélte a barátoknak a templo­mot, levették és a templom építésekor visszaadták a refor­mátusoknak.

A templom előtt volt sokáig a gyékénypiac, északi oldalán pedig a borpiac. Általában: a kiskörútnak ezen a szakaszán a Víztől 1950-ig mind a két oldalon piac volt. Terjedelme mindkét irányban éppúgy változó volt, mint összetétele, mert a hatóság időről időre máshova parancsolta. Volt, hogy a Dugonics tértől az evangélikus templomig értek a sátrak, a földre rakott holmik, talicskák, facsemeték, tejtermékek s így tovább. A templommal átellenben, a gőzfürdő előtt tejet, vajat, túrót árultak egy időben: ez volt a fürdöpiac.

A városi gőzfürdőt 1895—1896 között Steinhardt és Láng bécsi építészek tervei alapján reneszánsz stílusban építették. 1906 és 1909 között a fürdőt átépítették. Mai homlokzata 117 m hosszú.

A fürdő az „Anna-kűt”-ból, a legrégibb artézi kútból kapja a vizet, amelyet Zsigmondy Béla fúrt. Később a víz­vezetéket, majd közvetlenül az artézi kút mellett 1927-ben föltárt hévizet is bevezették.

A Pávai Vájna Ferenc szakvéleménye nyomán föltárt 52 C-os hévíznek 944 m mélyből percenként 600 liter volt a hozama. Ma hőfoka 48 °C, hozama 455 liter. Szabadon használható kifolyó­ját a fúrás helyéről, az autóbuszmegállótól 1976-ban helyezték át a fürdő elé. Az ásványi sókban gazdag gyógyvíz a gyomorsav- túltengés ellensúlyozására, a bél, a vese, a hólyag hurutos meg­betegedéseinek megelőzésére javallt. Jódtartalmánál fogva hasz­nos a Basedow-kór ellen. Régen ka zánvíznek is használták, mert megakadályozza a vízkőképződést. Gépkocsik hűtővizéül is ezért vált be. A szegediek a kútnál poharanként melegen fo­gyasztják, vagy edényekben hazaviszik, és hűtve isszák. Patzauer Dezső 1938-ban született leányáról Anna-víznek nevezett és szénsavval telített gyógyvizet palackozva hozta forgalomba. Ma a Dél-Alföldi Pincegazdaság műjéggyárában (Bocskai u. 5.) évente 9 millió üveg kerül le a palackozó gépsorról. Üzletekben, vendéglőkben egyaránt kapható.

Egy időben hévízzel fűtötték a MAV-Igazgatóságnak az Anna-kút mögött levő épületét is (Lenin körút 28. — Pfaff Ferenc, 1894.). Itt volt geotermikus fűtés először hazánk­ban.

A Víz előtt a MÁV-Igazgatóság helyén volt a szénapiac, másként Ferenc-piac. Ferenc császárról kapta a nevét.

105

Az államvasutak „üzletvezetősége”, ahogyan akkor hívták, 1888-ban került Szegedre. Épületének elkészüléséig a Zsótér-ház adott neki otthont. A MÁV középfokú igazgatási szervei a terü­leti igazgatóságok (Budapest, Miskolc, Debrecen, Szeged, Pécs, Szombathely); irányítják az ún. végrehajtó vasútüzemi szolgá­latot. A szegedi igazgatóság északon Kunszentmiklósig, Nyárs­apátig és Tiszatenyőig, nyugaton Dunapatajig és Pörbölyig, keleten és délen az országhatárig igazgatja a külszolgálati főnök­ségek 13 000 dolgozóját. Vasúthálózatának hossza 1538 km.

A tér jelentős épülete a Református palota (Kálvin tér 2. — Magyar Ede, 1911). Móricz Zsigmond tartott az egy- ház tanácstermében előadást 1940. január 12-én, a Refor­mátus Diplomások Egyesületének rendezésében, A magyar élet sorsdöntő problémái címmel.

A körúton továbbhaladva a Kossuth Lajos sugárút sar­kán van a Kirschner-, vagy jobban ismert nevén Bruckner- ház (Lenin körút 39.) kora eklektikus műemlék jellegű lakóház, földszintjén üzletekkel (vasbolt, fodrászat).

A túlsó oldaltól kezdve csak néhány új középület szakítja meg a kiskörút városképi jelentőségű házsorát. Ilyen a 41. sz. sarki ház, a postaigazgatóság modern palotája (Marossy Miklós, 1978). Itt helyezték el a távhívásra is alkalmas kor­szerű telefonközpontot.

A mellette levő 43. és 45. sz. kétemeletes ház ugyancsak városképi jelentőségű. A 43. sz. a Bohn-féle internátus, majd a postaigazgatóság régi épülete (1903); ma az új toronyházhoz csatlakozik.

Ennek a helyén állott a Víz előtt az a ház, amelyben Huszka Jenő (1875—1960), a nemzeti operett egyik megteremtője szüle­tett. A Bohn-féle internátusbán tanult Hermán Lipót festő­művész, akinek özvegye ennek emlékére jelentős grafikai anyagot ajándékozott a szegedi múzeumnak.

A balra nyíló Kiss Ernő utca 3. sz. ház udvarába is érdemes bekukkantani. Itt volt hajdan az Arany páva fogadó; udvara ún. kocsibeálló volt: a piacra érkező kocsi­kat otthagyhatták gazdáik, míg a dolgukat intézték.

Tömörkény István Az Arany pávához című tárcájában (1914) egy előkerült vendéglői számla (1816. február 3.) nyomán idézi a régi szálló emlékét.

Tovább a Lenin körút páratlan oldalán két modem épü­let következik, a Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő

106

Vállalat irodaháza (45. sz. — Pazámé Szilágyi Éva, 1976> és a Centrum Áruház (47. sz. — Balogh István, 1966).

A telket 1882-ben Bonnaz Sándor Csanádi püspöknek ado­mányozta a város nőnevelő intézet fölépítéséhez. Akkoriban Püspök térnek hívták. A püspök utóbb a Fogadalmi-templomot szánta ide. Építésének késlekedése miatt a tér szemétlerakó’ hellyé és piacozó kocsik várakozóhelyévé lett, majd 1620-ban ideiglenes árusitóbódék kerültek ide; ezt a nép püspökbazárnak hívta.

A kiskörút a Mikszáth Kálmán és a Hajnóczy utca között újabb egységes, szép hatású szakasz.

Az 51. szám alatti műemlék jellegű Ivánkovics-ház vezeti be az egységes párkánymagasságú, 53., 55., 57. számú, egy­emeletes kora eklektikus házsort.

A kiskörút Dugonics téri torkolatánál a 67. sz. ház emelt földszintes, a 69. sz. egyemeletes, majd ugyancsak egyeme­letes, de magasabb a 71. sz., végül pedig a 73. sz. városképi jelentőségű Doránszky-ház kétemeletes. így a házsor foko­zatosan emelkedő párkánymagassággal csatlakozik a Dugonics térhez.

A páros oldalon, a Bajcsy-Zstlinszky utca és a kiskörút sarkán áll a tudományegyetem jogi és államtudományi kará­nak épülete (Lenin körút 54. — Petsch Elek, 1882). Polgári leányiskolának készült. Majd 1921-ben az ítélőtábla köl­tözött ide. 1952-ben kapta meg az egyetem. 1964-ben eme­letet húztak rá és fölújították.

Mellette, a Kölcsey utca és Lenin körút sarkán 1974-ben újult meg a hazai szecesszió, a külföldi szakirodalomban „Hungárián Jugendstil” néven emlegetett építészeti stílus jellegzetes alkotása, a Reök-palota (Lenin körút 56. Magyar Ede, 1907).

Alkotója, a tragikus fiatalon halálba ment Magyar Ede (1878 — 1912) 1901-től működött Szegeden. A jól képzett, kül­földet járt fiatal építésznek második szegedi munkája volt a Reok Iván vízügyi mérnöktől, Munkácsy Mihály unokaöccsétől kapott megbízás. Ez az épület a hazai szecesszió egységes, tiszta stílusú megtestesülése; európai viszonylatban is a leg­szebbek egyike. Példa arra is, hogy ma már XX. századi épüle­tek is érdemesek műemléki védelemre. A házon emléktábla örökíti meg tervezőjének nevét.

Érdemes figyelmünkre a ház valamennyi kovácsoltvas tarto-

107

zéka is; alkotója Fekete Pál (1873—1908), a másik kitűnő sze­gedi kovácsművész. A szegedi művészi vasipar egyik csúcstel­jesítménye, a helyi vasműves szecesszió legjellegzetesebb alko­tása.

A házat a szegedi népnyelv egyébként lófaraháznak hívja. A leleményes elnevezés azon a szemléleten alapul, hogy az első világháborús huszárszobor háttal áll a földszinti, népszerű falatozó — régen kocsma — Kölcsey utcai bejáratának. A szo­bor Gách István alkotása. Az aránytalanul nagy talapzat dom- bormüvét Turáni Kovács Imre készítette (1943).

A Dugonics térhez jutottunk el, ahol már korábban körülnéztünk. De most a kiskörúton vezet tovább a sélánk. A Keméndy-házzal szemben, a Petőfi Sándor sugárút és a körút sarkán áll a volt zeneiskola, ma a Liszt Ferenc Zene­művészeti Főiskola szegedi tagozata működik falai között. Ez volt az egykori Tukats-ház (Lenin korút 79. — 1882).

Az 1838-ban alapított „hangászati oskolának” különféle bérlemények után 1886-tól a régi piarista rendház adott helyet. A Tukats-házba 1916-ban költözött. 1904-től 1933-ig Juhász Gyula sógora, König (Király) Péter, Bartók és Dohnányi barátja volt az igazgatója. A zeneiskola hangversenytermében számos kül­földi és hazai művész szerepelt. Itt állították fel Kodály és Bartók mellszobrát (Vágó Pál, 1948).

Figyelemre méltó új épület a Szegedi Tervező Szövetkezet irodaháza (Lenin körút 83. — Farkas József, 1969).

Pár lépés után a Honvéd téri új református temp­lomhoz érünk. Klinkertéglás épületén a Dóm tér építészeti hatása érezhető (Borsos József, 1941). A bejárat fölötti Isten báránya mozaikot és az üvegablakokat Gáborjáni Szabó Kálmán tervezte.

Lakóházzá alakították át az 5. honvéd gyalogezred város­képi jelentőségű egykori laktanyáját (Honvéd tér 6. — Bachó Viktor, 1883). Az épület volt a névadója nemcsak a térnek, hanem a Vitéz (ma Partizán) utcának is, amelyre a laktanya hátsó kapuján át lehet kijutni, sőt a mellette húzódó Zászló utcának is. 1919-ben a francia gyarmati katonák kaszárnyája volt.

A harmincas évek legjelentősebb szegedi középülete az Országos Társadalombiztosító Intézet (OTI) épülete, a mai központi és városi rendelőintézet, valamint a SZOT Társa­dalombiztosítási Főigazgatósága megyei Igazgatóságának székháza (Lenin körút 97. — Vámav Marianne, 1937).

103

Az egészséges férfit és nőt ábrázoló épületdíszekei Lőte Éva készítette.

Ismét az Aradi vértanúk terére értünk, amelyet már előző sétáinkon körüljártunk, így a kiskörút másik oldalán sétál­junk vissza. Itt a nagyáruház mellett megyünk el. Majd a fogklinika, a hajdani Tóth-szanatórium (Lenin körút 64— 66. — Szivessy Tibor, 1937) épülete következik, amely ugyancsak a modem építészet sikerült helyi kezdeményezé­sei közül való. Homlokzati díszét is szegedi művész készí­tette (Gyógyítás, Tápai Antal).

Ezen az oldalon ismét a Dugonics térre érkezünk vissza. Most is a frissítő szökőkút mellé telepedhetünk le meg­pihenni.

  1. séta

Felsőváros

Komócsin Zoltán tér—József Attila sugárút— Maros utca—Kis-Tisza utca—Tisza-part— Római körút—Dugonics utca—Szent György tér— JózsefA ttila sugárút—Tölgyes utca—Csongrádi sugárút

Városnéző sétánkat a már megismert Tanácsköztársaság útja és Lenin körút torkolata mellett 1978-ban kialakított Komócsin Zoltán térről folytatjuk.

A tér 1. sz. épületén, amely most az úttörőhöz, valaha pedig pénzügyigazgatóság (fináncia) volt (Bachó Viktor, 1883), találjuk a tér névadójának, a szegedi ifjúmunkás­mozgalomból a magyar és a nemzetközi kommunista moz­galom kiemelkedő vezetőjévé nőtt Komócsin Zoltánnak (1923—1974) emléktábláját.

1978-ban helyezték Újszegedről ide, a Lenin körút tcn- gelyébej az új partfalra Tar István Tisza c. allegorikus szobrát (1968).

Itt magasodik az új Hungária Szálló (Komócsin Zoltán tér 2. — Nagy János, 1977). Ilyen néven immár ez a har­madik szálló Szegeden. Építészeti érdekessége, hogy merő­legesen épült a Tiszára, és a középfolyosós rendszer miatt minden szobájából látni lehet a folyót: a déli szárny abla­

109

kaiból az alsó folyásra, az északi oldalról pedig az új híd körüli Tisza-szakaszra nyílik kilátás. A lakosztályok kö­zépső loggiája a Tisza-partra néz.

A Hungária Szálló mellett épült a Tisza-partra néző Ifjúsági Ház (Felső Tisza-part 2 — Hóka László, 1978).

A Komócsin Zoltán tér 6. sz. sarokház volt 1919-ben •(akkor Zárda u. 7.) Kopasz Ferenc vendéglője; nagyterme a Kommunisták Magyarországi Pártja szegedi szervezeté­nek első otthona volt.

Vele átellenben lapul a fölhöz a Zárda u. 10. sz. kicsiny, ■öreg házikó’. Széli Juliska szülőháza, ahol 1918 decemberé­ben „a tizes bizottság” előkészítette a pártalakulást.

Széli Juliska (1897—1977) cipőgyári munkás, a magyar mun­kásmozgalom kiemelkedő egyénisége, nemcsak a pártalapítók egyike, hanem a Tanácsköztársaság történetének is jelentős szereplője volt. A franciák börtönbe zárták. A fehérterror elől Jugoszláviába emigrált.

A Komócsin Zoltán térről térjünk be a József Attila sugárút elejére.

A 15. számú (akkor Szent György u. 11. sz.) házban lakott 1906 őszén néhány hónapig Babits Mihály.

„Itt vagyok tehát a szép, gyönyörű Szegeden” — írta október 27-én Juhász Gyulának Máramarosszigetre. „A Tisza itt folyik lakásomtól alig 200 lépésnyire. És a Tisza-szállóban étkezem, így iszom a Tisza vizét és sörét.” Kosztolányi is meglátogatta itt. De Babits elégedetlen volt lakásával, leveleiben is panaszko­dott, kesergett miatta. Nem véletlenül született itt többek között a Messze, messze… című verse. S már karácsony előtt átköl­tözött a Vitéz (ma Partizán) utca 16. sz. házba.

Pár házzal arrébb a 19. számú ház első emeletén lakott Tömörkény István fiatal házas korában, 1895—1901-ig.

VELSÖVÁROS

  1. Ifjúsági ház
  2. Felsővárosi templom
  3. Dózsa iskola
  4. Víztorony
  5. Buda és Pest Centenáriumi emlékműve
  6. Dugonics-temetó, obeliszk
  7. Fodor-kerti (tarjáni) templom

110

V ■*

/

FELSŐVÁRGS

RETEK

U.

KECSKEMÉTI

**• TARJÁN

BRÜSSZELI KÖRŰT

GYE VI SOR

m

í t t

DUGONICS

TEMETŐ

.RETEK . u– TÉR

roud/~7a\

KDMÓCSIN

ZOLTÁN ^T)

CE
<

dankó Pfsr^

Kapukulcs nélkül című tárcájában eleveníti fel egy ide fűződő, majdnem tragikussá forduló emlékét

Vissza sétálva a páros oldalon a 14. számú ház (régi Szent György u. 16. sz.) arról nevezetes, hogy az 1910-es években itt lakott Hollós József (1876—1947), a tüdőbaj, az alkohol­izmus és a prostitúció elleni küzdelem apostola, Juhász Gyula és Móra Ferenc barátja. Csinszka társaságában Ady Endre is megfordult nála 1917. szeptember 30-án, amikor a Tömörkény-matinén szerepelt.

Visszaértünk a Komócsin Zoltán térre.

Innen nyílik a Maros utca, itt kezdődik a Felsőváros. Elején, a 4. sz. ház helyén (ma a tér van itt) állott a XIX. sz. elejétől 1930-ig azún. kiskaszinó. Az önkényuralom korszakában (1851 — 1860) itt volt a magyar színészet menedékhelye, a nemzeti ellenállás fészke. Az ellenforradalom idején 1920 és 1926 között itt műkö­dött a Munkásotthon. Nedves falai között tanította a szegedi dolgozókat Juhász Gyula, s itt találkozott József Attila először a szervezett munkásokkal 1924 őszén.

A Maros utca 22. sz. ház helyén állott régebbi épületben született Kálmány Lajos (1852—1919), a magyar népköltészet lelkes gyűjtője. Családjának ősi fészke volt itt; a régi Kálmán út, mely róluk kapta nevét, a ház hajdani hátsó végénél húzódik. Apja tímármester volt; a családban öröklődött ez a folsővárosi iparág.

A töröktől eltanult bőrkikészítő mesterség itteni elterjedését a Tisza közelsége magyarázza: a munkaműveletekhez sok vízre volt szükség. Fölsőváros egyébként is az iparosok, hajóácsok, hajósok városrésze volt, szemben a földművelő Alsóvárossal. Ez életmódjuk különbségében is tükröződött: „Fölsőváros kényös város, Alsóváros jámbor város.”

A 26. sz. ház utolsó emléke Felsővároson hajdan gyakori háztípusnak, Felmayer Gusztáv tímárháza. Jellegzetes bőr­szárító padlásával értékes ipari műemlékünk.

A Tiszának — nem annyira vizének, mint inkább a felőle folyton fúvó friss, tiszta szélnek — volt szerepe abban is, hogy itt telepedett meg a szegedi szalámit világhírre emelő Pick-szalámigyár (Maros u. 21.). Érlelőtomya ma már a Tisza-part jellegzetes képéhez tartozik. Évek óta tapasztalt helyszűke miatt a gyár új helyet keresett magának, s 1976- ban a Szabadkai úton a régi vágóhíd mellett új gyár épült,

112

korszerűbb gépekkel, még nagyobb toronnyal, még na­gyobb termeléssel.

A szegedi szalámigyartás csak a múlt század végén vált or­szágosan, és csak századunkban világszene is híressé. Feltétele volt a Rókuson a XVIII. században meghonosodott kukorica­termesztés, az ebből eredő disznótartás, majd a disznóvágó mesterség és a hulladékot hasznosító szappanfőző szakma kiala­kulása. Szalámikészítéssel először — mellékesen — olyan fiatal disznóvágók próbálkoztak az 1840-es, 1850-es években, akik Lombardiában katonáskodtak. Ott lesték el az összetétel és az eljárás titkait. 1852-ben Torossy József pesti kereskedő már évi 300 mázsát állított elő, de fölhagyott vele. 1875-ben Sztojkovics Sándor a Felső Tisza-panon létesített telepet, amely az árvízzel megszűnt. 1883-ig szalámigyártásról még alig beszélhetünk. A következő években Lábdy Antal és fia, Forgiarini János és Pick Márk már jelentősen növelte a termelését. A századfordu­lóra a két versenytárs kidőlt, s a Pick-cég egyedül maradt. Pick Márk 1869-ben alapított terményüzletét 1878-ban paprikakeres­kedéssel bővítette, és ez már bizonyos mértékű szalámikészítéssel is együtt járt. 1883-ban választotta külön a szalámigyártást. Gyárát a Tisza Lajos (ma Lenin) körút 58. sz. alól 1885-ben a Margit (ma Gutenberg) u. 12. alá költöztette. Az alapító 1892- ben hunyt el, özvegye és fiai — Móric és Jenő — fejlesztették tovább a gyártást. 1900-ban költözött a gyár a mai helyére. A szegedi szalámi világhíre Pick Jenő nevéhez fűződik. A Pick név ma is világmárka; az új érlelőtornyon hatalmas betűk hir­detik. Ha valaki a nagyállomáson száll le a vonatról, és a peron­ról Alsóváros felé tekint, a Pick név piros betűi tűnnek először a szemébe.

A szalámigyár Felmayer Antal hajdani kékfestőgyárára települt rá; ennek nevét őrzi a Maros utcába torkolló Festő utca.

A szalámigyár mellett továbbhaladva érjük el Kisteleki Ede szegedi költőnek, a Szegedi Napló főmunkatársának műemlék jellegű lakóházát (Maros u. 39/a). Domborműves emléktábla (Reviczky Hugó, 1933) mondja el róla, hogy 1900 és 1920 között lakott itt a „Tisza-parti tuszkulánumá- ban”. ö maga így írt A Maros utcában című versében:

Olyan csendes utca ez a Maros utca, Az eleje görbe, végig kátyús útja.

A Tisza-parton, a szalámigyár mellett volt a sóhivatal (Felső Tisza-part 15.). Ma derülünk ezen az elnevezésen, de szókincsünk még ismeri ezen intézmény nevét. Szegeden a harmincas évekig

113

működött a sóhivatal a sóháznak, sópajtának nevezett épület­ben. Ma kereskedelmi raktár.

Átkelve a nagykörúton, a Kis Tisza utcában folytassuk utunkat. Végén találjuk a Víz előttijnépi építé­szet legszebb városképi együttesétjjíis Tisza^u. 8—12.).

Az utcát a múlt^században hajósgazdák, halászmesterek lakták. Klasszicista házaik egységes utcaképet alkotnak.

Berta János hajósgazda 8. sz. házának kapuja eredeti • klasszicista asztalosmunka, az épületnek talán legértékesebb része. A módos hajós egyébként városatya volt a század­fordulón, és 1887-ben 1500 forint költséggel ő újíttatta fel a felsővárosi templom szentélyét.

Visszafelé a Kis-Tisza utcát keresztező Hajós utcán sétáljunk ki ismét a Tisza-partra. Elhaladunk a Tisza-parti gimnázium és vízügyi szakközépiskola modern épülete előtt (Dávid Károly, 1964). Kertjében Somogyi József Őzek című bronzszobra (1968), folyosóján Mészá­ros Dezső Táncoló leánykák című kerámia domborműve (1966) nyújt művészi élményt.

így érünk a második szegedi közúti híd, az új 7wW szegedi hídfőjéhez (UVATERV, 1979.).

Hossza 374 m. Hazánk második leghosszabb hídja. Szélessége 20,90 m; ebből 15 m a kocsiút. Az újszegedi oldalon kilenc nyí­lásból álló, 258,70 m-es följáróbid csatlakozik hozzá. A meder­híd alapozása különleges feladat volt, mivel itt a Tisza fenekén mély iszapréteg van; 40 m-re kellett lefúrni, hogy a pilléreket szilárd talajra építhessék.

Ezzel a híddal egyrészt tehermentesük a Belváros a Makó, Nagylak felé tartó átmenő forgalomtól, másrészt a Római körút és az Odesszai körút egybekapcsolásával a nagykörút körré egyesítése ezen az oldalon megvalósult.

A hídfőről vagy a híd gyalogjáróiról szép kilátás nyílik a Tisza alsó és felső nagy kanyarulatára.

A Római körúton induljunk vissza. A 15. sz. házon a kitűnő szegedi vasművesnek, Fekete Pálnak a cégére látható (1901). A mester a vas alakításának minden fortélyát ismerte.

A körút lassú ívét követve érjük el a József Attila sugár- utat. Jobb kéz felé találjuk a Postás Művelődési Otthont (József Attila sugárút 43.). Az épület Dankó Pista utcai oldalán helyezték el az utca névadójának, a csodálatos

114

tehetségű dalköltőnek és prímásnak domborművű emlék­tábláját (Tápai Antal, 1958).

Dankó Pista a róla elnevezett utcára merőlegesen csatlakozó egykori Hangász utcában született, a mai Bihari u. 13. sz. ház helyén.

Tovább haladva a nagykörúton a Brüsszeli körút 23. sz. ház első emeletének 1. sz. lakásában bérelt szobát 1924 októberében József Attila „egy nagyon kedves, drága nénitől”, özvegy Horesnyinétól. Itt lakott Szegedről távo­zásáig, 1925 májusáig. Itt örült 1924 karácsonyán a Nem én kiáltok címmel megjelent második verseskötetének, itt írta szegedi korszakának legtöbb versét, így aTiszta szívvel cí­műt is, amely megpecsételte sorsát. A házon emléktábla van.

A kis lakást az udvarból, bal kéz felől fönt pillanthatjuk meg. Az öreg, kopott falépcsőket pár éve cserélték ki betonra.

A Brüsszeli körút páros oldalán visszasétálva érünk a Dugonics utcához. Sarkán általános iskola van, az egykori Dugonics utcai állami polgári leányiskola épülete (1913). Helyén állt 1910-ig Dugonics András szülőháza. Ezt a tényt Tömörkény István fogalmazásában hatalmas, domborművű betűkkel írták fel a ház falára. 1942-ben vissza­tették az egykori házon 1876-ban elhelyezett régi emlék­táblát, amelybe bele van vésve a régi ház rajza is.

A Dugonics utcában néhány műemlék jellegű épület is megérdemli az érdeklődők figyelmét. Ilyen a 26. sz. alatti kora eklektikus, egyemeletes Járossy-ház (1870 körüli). A 19. számú, szintén egyemeletes, klasszicista alépítményű, romantikus homlokzatú Tóth Mihály-féle ház; a 9. sz. alatti copf lakóház.

Balra az Osztróvszky utcán térjünk vissza a József Attila sugárútra, közben érintjük a Szent György teret. A 7. sz. alatti épülete a Dózsa iskola (1907-ben épült Ottovay István tervei alapján). Homlokzatát Dózsa György­ről készült rézlemez-domborítás díszíti (Tápai Antal).

Az iskola helyén a középkori Szent György-templom állt. Erről kapta a tér a nevét — valószínűleg már évszázadokkal ezelőtt.

A templom a XIII. sz. elején épülhetett. A törököt átvészelte; a XVIII. században fölújították. 1859-ben Arleth Ferenc klasszi-

115

clzáló stílusban átalakíttatta iskolának. Ez volt a tornyos iskola, amelyet 1907-ben bontottak le. A középkori templom alapjai még ma is az iskolaudvar földjében rejtőznek.

A Szent György-templom XVIII. századi újjáépítésére azért sem került sor, mert közben az 1742-ben Fölsővároson megtele­pedett minoriták (Szent Ferenc kisebb rendjének szerzetesei) 1754-ben a dominikánusok középkori Szent Miklós-templomá- nak helyén új templom építésébe fogtak.

A felsővárosi templom (Munkácsy u. 7.) és a hozzáépült rendház \161-loen készült el, Lechner Vencel tervei szerint, Dobi János építőmester irányításával, Fuhrmann Rókus rendi testvér közreműködésével.

A késő barokk higgadt formái jellemzik. Nehéz tölgyfa­kapujának szárnyait Szent Miklós, Szent Kilián, Szent Ferenc és Szent Bonaventúra alakjai díszítik. Szent Katalin képét Falconer Ferenc festette. Művészi asztalosmunkáit (padokat, sekrestyéi szekrényeket) szerzetesek (Stöcheríe Ferenc, Szerkesz József Bernát és Borsi Simon) készítették. Az 1887. évi tűzvész után a templomot megújították.

A templom és a mellé épült előkertes rendház, a kerítésbe helyezett szoborcsoport Szeged egyik legszebb hatású terét alkotja. A kerítést díszítő barokk feszület három mellék­alakkal, műemlék jellegű. A városi kórházat is alapító Pozsonyi Ignác állíttatta (1792). A magyar késő barokk szobrászatnak országosan is figyelemre méltó alkotása.

A rendház (Munkácsy u. 9.) 1950 óta középiskolás kol­légium. A Kiss Ferenc Erdészeti és Mezőgazdasági Szak­középiskola diákjai laknak benne.

Iskolájuk a tér másik oldalán van (József Attila sugárút 26.). Bejáratánál Kiss Ferenc (1860—1952) erdőfőtanácsos­nak, „a szegedi erdők atyjának” szobra áll (Madarassy Walter, 1960). Móra Ferenc legjobb barátai közé számí­totta, és 1923-ban, nyugdíjazásakor, szép cikkben méltatta munkásságát (a Szegedi tulipántos láda című kötetében olvasható).

Az iskola 1932-től 1939-ig Tunyogi Csapó János magángim­náziumának épülete volt. A fölszabadulás után, 1946 és 1949 között a Móricz Zsigrnond Népi Kollégiumnak adott helyet.

A tér közepén a közelmúltig magas oszlopon barokk Mária-szobor állott. Most a már lezárt Gyevi temetőt díszíti.

116

A térnek a templom mögötti részén van a 33., 35-ös és 36-os számú autóbuszok végállomása.

Innen pár lépésnyire, a Gál u. 6. és a Szent Miklós u. 15. számot viselő sarki ház Szent Miklós utcai falán kezdetleges emléktábla jelzi az 1879. évi árvíz magasságát.

A József Attila sugárúton folytassuk sétánkat a városból kifelé haladva.

Régen Vásárhelyi sugárút volt a neve, s ez jól mutatta irányát. A széles út két oldalát fák árnyékolják.

A Debreceni utcától kezdődik az újjászületett Felsőváros, a hajdani Tabán. A Debreceni u. 18/c sz. ház az egykori Szilágyi-vendéglő, amelynek nagyterme a felsővárosi szo­ciáldemokraták párthelyisége volt 1925 márciusában; József Attila Szociális költészet címmel tartott itt előadást a mun­kásoknak.

A József Attila sugárúton továbbhaladva a Retek utca sarkán a Hóbiárt bisztró a nevezetes basa nevét idézi (József Attila sugárút 73. — 1978).

A következő keresztutcának különös neve van: Tarján széle. Százéves elnevezés újult meg, amikor 1974-ben ismét visszakapta az időközben teljesen újjáépült utca e nevét. Az egyforma házgyári épületek között legalább ez a név őrzi két történelmi városrésznek, Tabánnak és Tarjánnak a határát.

Tarján neve 1753-tól szerepel térképen, iratokban. Nyilván a honfoglalók egyik törzsének nevét őrzi. Szőlők, majd száza­dunkban családi házak voltak itt. Az új városrész építése a Jó­zsef Attila sugárút, a Lugas utca és a körtöltés között 1966-ban kezdődött meg. Az első házak (az ún. százasok: 104, 103, 102, 101 stb. jelűek) közvetlenül a töltés mellett, a mai Csörlő utcában épültek a dunaújvárosi házgyár paneljeiből. Ennek emlékét a Pentelei sor elnevezés őrzi. Az utcanevek utalnak arra is, hogy az algyői olajmező dolgozói közül sokan kaptak itt lakást. Ma mint­egy hétezer lakásban húszonötezren élnek.

Tarján széle után a Gyevi temető van; már nem temet­keznek ide, s az ezredfordulóra parkká alakítják át. Mel­lette a textilipari szakközépiskola (József Attila sugárút 115.) épülete áll.

A városrész közepén a messze látszó víztorony; tövé­ben autóbusz-végállomás van.

117

Tőle keletre a Zápor-tó kínál kellemes pihenőhelyet. A töltés melletti házak lakói a töltés füves oldalát használ­ják napozásra. Tarján piaca a Csorba és az Olajos utcu között van; három nagy ABC-áruháza pedig a Csörlő utca sarkán és a Budapesti körút két végén található.

Néhány képzőművészeti alkotás is megérdemli figyel­münket. A Budapesti körútnak mind a Csillag téri, mind a József Attila sugárúti torkolatában a Buda és Pest egyesí­tésének centenáriumán egy-egy márványtömb formálódott modern emlékművé (Tóth Sándor, 1973), a Csongor téren szintén nonfiguratív térplasztika, Szathmáry Gyöngyi mészkő kompozíciója látható (1977). A Budapesti körúton levő ABC-áruház előtt szép bronz térplasztika idézi a Tisza hullámait (Szőllősi Enikő, 1976). A Szirmai István Általá­nos Iskola falán a névadót domborművű emléktábla örökíti meg (Fritz Mihály, 1978).

A József Attila sugárút másik oldalán is új épületek ma­gasodnak. Hajdan itt volt a híres mulatókért, a Gédó. He­lyén most a gedói általános iskola modern épülete áll (Jó­zsef Attila sugárút 116. — Snoppe Tibor, 1961). Mellette a vendéglátóipari szakközépiskola (Hanák István, 1975). Itt épül a Szegedi Nyomda hatalmas, új épülete is.

A József Attila sugárút, a körtöltés és a Tölgyes utca közötti háromszöget 1928-ban Fodor-telepnek nevezték az akkori polgármester helyettesről, Fodor Jenőről. Az új várostérképen Fodor-kertként van feltüntetve. Közepén van a Tátra tér. Északnyugati oldalán találjuk a kicsiny, új­szerűén szép tarjáni templomot, a legújabb szegedi építészet remek alkotását (Tárnái István, 1975).

Megjelenésével környezetének földszintes házaihoz igazodik. Tömege nem a szokott eszközökkel (hajóval, toronnyal) utal rendeltetésére, hanem négyszögletes alépítményre szerkesztett, átlós tetőzetével és a kapuja előtti haranglábbal. Anyaghaszná­lata a népi építészetre emlékeztet: fala dörzsölt, fehérre meszelt tégla, tetőszerkezete pácolt deszka. Rézlemezzel borított ajtaját Tóth Sándor szőlöfürtösen kirakott bronzplakettjei díszítik. Ezek kiváló szegedi írókat, művészeket, tudósokat, papokat (Juhász Gyula, Csonka János, Szent-Györgyi Albert, Sík Sándor stb.) ábrázolnak.

Előterét osztás nélküli üvegfal választja el a négyzetes alap­rajzú, átlós elrendezésű belső tértől („hajótól”), amelynek délre tájolt tetőablaka közvetett világítást ad az oltártérnek („szen­

118

télynek”). A művészi berendezési tárgyak Fekete János al­kotásai.

Innen a Tölgyes utcán át kapaszkodjunk föl a körtöltésre. Túl rajta várja a természetkedvelőket a Bika-tó és a makkoserdei sporttelep, erdei futópálya. A töltésről pedig kitűnő látvány kínálkozik a városba.

Balra Tarján és Felsőváros, jobbra a most épülő ún. Északi városrész, túl azon Rókus, a Belváros, Móraváros. Érdemes a körtöltésnek legalább ezen a szakaszán végig­sétálni.

A körtöltés Szeged egyik különlegessége. A Víz után azonnal, 1879-ben hozzáfogtak az építéséhez, de véglegesen csak 1909- ben készült el. Ez Szeged legkülső „körútja”. A Felső Tisza- part végétől, a Tisza védőtöltésétől, az ún. tápai kaputól indul, félkör alakban csatlakozik a szeged—békéscsabai, majd egy összekötő szakasz után a szeged—budapesti vasút töltéséhez. Délen a vasúti töltés kapcsolódik ismét a Tisza védőtöltéséhez. A körtöltés 11 932 m hosszú. Magassága általában 10 m a 0 vízszint fölött. Koronájának szélessége 6 m. A hullámverésnek várhatóan kitett oldalán 40 cm vastagságban tégla- és kőburko­lattal látták el. Az építéséhez szükséges földet öthalomból hajó­val szállították a helyszínre; akkor még víz alatt volt a táj.

Mielőtt a Csongrádi sugárút végét elérnénk, megközelítően azon a helyen, ahol a Víz — utolsó akadá­lyát is áttörve — 1879. március 12-én éjjel fél kettőkor kettészakította a gátat, emlékmű áll. Az eredeti tábla 1919-ben eltűnt, helyette 1929-ben Móra Ferenc sorait vésték rá:

Petresi töltésnél szilajon áttörve a gátat, Ránk e helyen szabadultak az ár hullámparipát. Égi harag múltán kisütött az égi szivárvány, Szőke Tiszánk örökös békét köte Nagy-Szegedünkkel.

A táblán olvasható szöveg némileg eltér ettől: értelemzavaró hibák kerültek bele.

A Csongrádi sugárúton autóbusszal térhetünk vissza a belvárosba. Az út külső részén családi házakat, jobb kéz felől a Vér-tót körülvevő ligetet, erdőt látunk, de a város erre terjeszkedik. Már fel is tűnnek a tervezőktől ideigle­nesen Északi városrésznek nevezett terület (valójában Rókus új része) házai.

119

A Csongrádi sugárút neve a Víz előtt Fölsővárosi határ utca, Gránic utca, Határ utca volt. Fölsővárosnak ezt a részét Mak­kosháznak hívták.

Ha útközben a Rózsa utcai megállónál leszállunk, úgy még balra betérve a Rózsa utcán, a Dugonics temetőbe tehe­tünk egy sétát.

Ma is használatos régi neve Deszkás temető: hajdan deszka­kerítés vette körül. 1913-ban nevezték el az itt nyugvó Dugo­nicsról. Obeliszkje a temető közepe táján nyúlik a magasba. Ez az emlékoszlop két költőnket is megihlette. Csokonai Vitéz Mihály sohasem járt itt, de két versében is (A Dugonics oszlopá­nál, Dugonicsra) megénekelte. Nyilván ez is ihlette a szegedi költőt, Juhász Gyulát hasonló költeményére (Dugonics oszlopá­nál). Az érdekes az, hogy magát az oszlopot csak 1847-ben emelte a hálás utókor; a kezdeményezőket nyilván Csokonai ihlette. Egy legenda szerint 1849-ben Petőfi Bemhez Erdélybe igyekezve útba ejtette Szegedet, hogy tiszteleghessen a költőelőd síremléke előtt.

Dugonics obeliszkjétől nem messze pihen „a legnagyobb magyar folklorista”, ahogyan Móra Ferenc nevezte; ,.a magyar népköltészeti gyűjtés klasszikusa”, amint Viski Károly méltatta: Kálmány Lajos.

  1. séta

Rókus

Kossuth Lajos sugárút—Rákóczi tér—Marx tér— Hét vezér utca—Szent Rókus tér—Kossuth Lajos sugárút—Rókusi pályaudvar

A Széchenyi tér északi oldalán balra letérve a Kossuth Lajos sugárútra, az egykori Budai országúira jutunk ki. Ez Szeged Rókus városrészébe vezet el bennünket.

A Lenin körút sarkától számított harmadik ház (a régi Alföldi Szálló, Kossuth Lajos sugárút 5.) volt 1919 február­jától a Kommunisták Magyarországi Pártja szegedi szer­vezetének otthona. Az épület falán emléktábla figyelmez­tet erre.

A felirat azonban téves, mert a párt nem itt alakult meg, hanem 1919. január 1-én a Tisza Szálló nagytermében.

120

RÓKUS

  1. Városi Tanácsliáz
  2. Rozália-kápolna
  3. Törökfej-ház
  4. Lenin-szobor
  5. Megyei Tanács, MSZMP Csongrád megyei Bizottsága
  6. Centrum Áruház
  7. Liszt Ferenc Zeneiskola
  8. Vásárcsarnok
  9. Távolsági autóbusz­pályaudvar
  10. Szegedi Ipari Vasár területe
  11. Csillagbörtön
  12. Élelmiszeripari Főiskola

13 Rókusi r.k. templom

  1. Orvosi intézetek
  2. Martin Luther King baptista imaház
  3. Hangszergyár
  4. Dózsa sporttelep

A Kossuth Lajos sugárút és a Bocskai utca sarkán maga­sodik a Dél-Magyarországi Magas- és Mélyépítő Vállalat irodaháza (Bocskai u. 12—14. — Türkössy Attila, 1978).

A következő sarkon a tűzrendészeti parancsnokságot és a mentőállomást (Kossuth Lajos sugárút 15. — Tóth Mihály, 1898) találjuk.

Régen a bakterek és a polgárok feladata volt a tűzoltás. 1870-ben alakult a szegedi önkéntes tűzoltó testület. 1879-ben szervezték meg — 32 fővel — a hivatásos városi tűzoltóságot. (Ennek emlékét tábla örökíti meg.) Csak 1946-ban államosítot­ták.

Eleinte a betegszállítást is a tűzoltók végezték. 1904-ben létesült önálló mentőállomás a laktanyában, de még ekkor is tűzoltók látták el az ügyeletet. Csak az egyetem ideköltözése után, 1922-ben vették át a szolgálatot orvostanhallgatók, majd 1948-ban, amikor megalakult az Országos Mentőszolgálat, orvosok.

A tűzoltólaktanya mellett áll a nevezetes Törökfej-ház (Kossuth Lajos sugárút 17. — Kováts István, 1857). Homlokzatát két turbános fej — valaha kocsmacégér — díszítette.

A turbános fejek az e helyen állott régi házon voltak, de ami­kor Kováts István fölépítette házát, történelmi érzékkel, vissza­helyezte őket. Innen kapta nevét a mai Török — régen Törökfő — utca, ameiy hajdan hosszabb volt, a Vadász utcát is magában foglalta, tehát itt ment el a Törökfej-ház mellett. Több újjáépí­tést megért a ház, és a legutóbbi után, az ötvenes években veszett nyomuk a fejeknek. Csak a helyük látható.

Szemben a Törökfej-házzal, a Rákóczi téren ma­gasodik a Csongrád megyei Tanács és az MSZMP Csongrád megyei bizottságának hatemeletes, modern üvegpalotája (Schömer Ervin, 1961).

Az alumínium-függönyfalú épület 108 db 8 m mélyre vert pilléren nyugszik. Ezeket gerendarácsok kötik össze, hogy a ter­helést egyenletessé tegyék. Az épület gerincmagassága 36 m. Több mint 300 helyiség van benne. A pártbizottság felőli elő­csarnokot Pajzs László mctlachi mozaikja, a tanács előcsarnokát pedig Somogyi József A munka című terrakotta domborműve díszíti. Ugyanitt látható szintén kerámiából Kiss Sándor Éneklő ifjúság című domborműié és Simon Ferenc Madarak című rézdomboritása.

A megyei tanács előtt állították lel Kiss István bronzból készült Lenin-szobrát (\96T).

122

Csongrád megye első székhelye Csongrád volt. Vára a tatár­járáskor elpusztult, helyette IV. Béla a szegedit építtette át, így lett Szeged a székhely. A hódoltság után is itt tartotta a megye első közgyűlését, a Török házban (1723). Károlyi Sándor 1730 körül a birtokához tartozó Szegvárt tette meg megyeszékhelyül. 1878-ban Szentes, 1950-ben Hódmezővásárhely lett a megye­székhely. 1961-ben került vissza Csongrád megye székhelye Szegedre.

A Rákóczi téren 1910-ig az ún. nagykaszárnya állt, amely még a Viz előtt katonai kórház lett. A század elején ide tervezték a vásárcsarnokot.

A tér Mérey és Török utcai sarkán tábla idézi az 1855. április 8-i árvíz emlékét (Mérey u. 16.).

A víz szintjét jelző régi táblát feljebb kellett tenni, mert a régi tábla 1879-ig fél méterrel a mai járdaszint alatt volt. Ezt egy mellette levő új tábla megmagyarázza. Pár házzal odébb, a Mérey u. 18. sz. házon az 1879-es víz szintjét mutatja tábla. Ez a ház Kováts István építőmesteré volt, és udvari épületében lakott szegedi újságíróskodásának (1888—1891) egy szakaszában Gárdonyi Géza.

A Török u. 6. sz. alatti régebbi házban született Maróczy Géza (1870—1951), a híres sakkvilágbajnok, 1919-ben a budapesti Nemzeti Színház intendánsa.

A Rákóczi tér után a megyei rendőr-főkapitányság (Kossuth Lajos sugárút 22—24.) előtt megyünk el, majd a sarkon balra a Londoni körútra fordulunk, és elsétálunk a Marx térhez.

A tér névadójára mészkő dombormű emlékeztet (Marx tér 19. — Kákonyi István, 1968).

1945-ig Mars tér volt: a római hadisten neve katonai gyakorló­tér jellegére utalt. A Viz után itt épült föl a 46. gyalogezred lak­tanyája (Londoni körút 1.). Régen állat- és gabonavásárok vol­tak itt, de a mai piac csak viszonylag nemrég került ide. 1931-ben kezdték feitöiteni, 1932-ben helyezték ide a kocsipiacot (a gazdák szekereikről árultak); 1935-ben kövezték ki a tér egyik felét, és csak 1950-ben telepítették ide a kiskörútról az iparos- és a többi piacot.

1966-ban épült meg itt a távolsági autóbusz-pályaudvar, 1974-ben pedig a vásárcsarnok. A tér másik felében tartják kétévenként az ipari vásárokat.

Északi oldalán találjuk az Élelmiszeripari Főiskolát,

123

amely fa- és fémipari szakiskolának épült, később felső ipariskola, majd vegyipari középiskola lett (Marx tér 7. — Vígh Albert, 1896). Tervezője az iskola első igazgatója volt.

Nyugati oldalán emelkedik az országos büntetésvégre­hajtási intézet, közismert nevén Csillagbörtön (Marx tér 13. — Wagner Gyula, 1884). Nevét csillag alakú alaprajzáról nyerte. Középpontjából könnyebben szemmel tartható egy­szerre valamennyi folyosója.

A tér déli oldalán a vasútforgalmi szakközépiskola épülete áll, ahol a MÁV középszintű vezetőit képzik. (Marx tér 14. — Darvas Imre, 1971).

Keleti oldalán épült a fölszabadulás utáni első jelentő­sebb szegedi lakóháztömb (Marx tér 16. — Nagyfalusi Antal, 1953). A maga idején korszerű épület ötletes meg­oldása az árkád, amely alól a közúti hídig ellátni.

A tér körül fejlődött ki a Rókus városrész. Először Újváros néven említi tanácsi jegyzőkönyv, 1731-ben. Nevét a Szent Rókus-kápolnáról kapta. A járványoktól, főként a pestistől sújtottak pártfogójának szentelt kápolnát az ún. gugahalál (1738) emlékezetére emelték, és 1739. augusztus 1-én, Vasas Szent Péter napján (ez lett a későbbi rókusi templom búcsúja is) szentelték fel, a mostani templom táján. Rókus városrész lakói többnyire Felsőváros és más városré­szek szegényeiből kerültek ki. Céhen kívül rekedt mester­emberek, napszámosok, kukoricatermelők, disznóhizlalók, juhvágók és szappanfőzők városrésze volt. A XVIII. szá­zadi iratokban Kukoricavárosnak is emlegették. A róku- siakat csúfolkodva úgy is hívták: kukoricapolgár, kukorica- gyerök; még a papjukat is kukoricapapnak.

Visszatérve a Kossuth Lajos sugárútra, a Pacsirta utcai sarkon, a hajdani Hétpacsirta vendéglő helyén épült rókusi általános iskolára vessünk egy pillantást (Kossuth Lajos sugárút 37. — Hültl Dezső, 1930). Előtte Oláh Sándor két mészkőszobra: Anya gyermekével és Térdelő fiatalasszony.

Innen sétáljunk be a Pacsirta utcába és térjünk le jobbra, a Hét vezér utcán. A9. sz. házban ma a hangszer­gyár van. Hazánkban’egyedül itt gyártanak vonós hang­szereket.

1926-tól a felszabadulásig itt volt a Munkásotthon.

124

1926. augusztus 1-én a kiskaszinóból (Maros u. 4.) először költöztek a szegedi munkások saját otthonba. Filléreikből vásá­rolták meg az épületet és ez volt iskolájuk, művelődési és szó­rakozóhelyük. 1931 és 1932 fordulóján résztvett a szavalókórus munkájában Radnóti Miklós is. Több verse tükrözi itteni él­ményeit (Acélkórus, Téli kórus, Ismétlő vers). 1935-ben Veres Péter tartott előadást itt. 1929-ig Juhász Gyula is gyakran meg­fordult falai között.

A hangszergyár mellett húzódik meg a baptista gyüle­kezet Martin Luther Kingről elnevezett pirostéglás imaháza (Hét vezér u. 5/b. — Kőhalmi József, 1972).

Ismét a Kossuth Lajos sugárútra sétáljunk vissza. A rókusi iskolával szemben a régi trachomakórház 1922 óta egyetemi orvosi intézeteknek ad helyet (Kossuth Lajos sugárút 40. — 1893).

Jelenleg három intézet működik falai között: a kórbonc­tani és kórszövettani; a bonc-, szövet- és fejlődéstani (ana­tómiai); valamint az igazságügyi-orvostani intézet. Az ana­tómiai intézet preparátumgyűjteménye különlegesen értékes. Alapítójának, az intézet egykori igazgatójának (1936—1967), Gellért Albert (1894—1967) egyetemi tanárnak bronz dom­borművé a folyosó falán őrzi emlékét (Tóth Sándor, 1968).

Az orvosi intézetek szomszédságában, a kis Szent Rókus tér közepén magasodik a kéttornyú, neogó­tikus stílusban épített Rókusi r. k. templom (Aigner Sándor és Rainer Károly terve alapján Raichl J. Ferenc építette, 1909).

Nagyjából itt állt a pestis elleni fogadalomból 1739-ben emelt rókusi kápolna. Helyén 1832-ben épült fel Vedres István 1821. évi tervei alapján a (kisteleki és a szőregi templomhoz hasonló) második épület. A mai tehát a harmadik.

A templom háromhajós építmény, kereszthajóval. Na­gyon jó az akusztikája. Szent Rókus a pestises betegek kö­zött című oltárképét Vastagh György festette: szépek az üvegfestmények is. A templom előtt levő Mária-szobrot ma­jolikából, 1909-ben a pécsi Zsolnay gyár készítette. A temp­lomon túl a sarkon áll az öreg városi kórház, régi nevén közkórház (Kossuth Lajos sugárút 42. — Vedres István, 1805). Ma 1. sz. kórház.

A kórház a Szegeden 1771-ben megtelepedett Pozsonyi Ignác (1734 körül — 1810) 1800-ban tett alapítványából épült. Tervezé­

125

sére bizottságot küldött ki a város, de közülük csak Vedres volt szakember, így kétségtelenül ő tervezte, figyelemmel Sobay György városi orvos szakmai igényeire. Már a tervezés szakaszá­ban is közreműködött a kivitelező Schwörtz János építőmester. 1875 —1877-ben Hoffer Károly tervei szerint bővítették, és részben átalakították, a Víz után restaurálták. 1898 — 99-ben ismét újjáépítették és bővítették. Sugárúti homlokzatát ekkor Vígh Albert alakította ki.

A kórház előtti szürke márvány aktszobor, talapzatán Boros Józsefnek (1870—1925), a kórház 1905 és 1925 kö­zötti igazgatójának fehér márvány domborművű portréjával (1926) Petri Lajos alkotása.

A kórházhoz tartozik még a tér délnyugati sarkából induló Pulz utcai fertőző osztály is (Pulz u. 12.). Ugyanebben az utcá­ban van az orvosegyetem idegklinikájának B osztálya (Pulz u. 1.). A szegediek ugyanúgy emlegetik a Pulz utcát, ahogy a pestiek a Lipótmezőt.

A sugárúton továbbhaladva, jobb oldalon, az Eszperantó utcában magasodik a Szakszervezetek megyei Tanácsának háromemeletes székháza (Eszperantó u. 3—5.).

Az előtte levő kis parkban Garami László mészkő Asszony-szobra áll (1969).

Kicsit arrébb, ismét a Hét vezér utcában sétálva, a Sütő­ipari Vállalat új irodaháza és kenyérgyára érdemel figyelmet a módén építészet kedvelői részéről (Tavasz u. 12—14. — Győri Tervező Vállalat — 1975). Utána ismét visszakanya­rodhatunk a Kossuth Lajos sugárútra.

A Zöld Sándor utca sarkán épült föl a megyei tanács korszerű orvosi rendelőintézete (Zöld Sándor u. 1. — 1973).

A Zöld Sándor és a Cserzy Mihály utca sarkán, a Zöld Sándor u. 15/b. sz. alatt lakott a szegedi népies irodalom érdemes mes­tere, Cserzy Mihály („Homok”).

Emléktábla jelöli a Kossuth Lajos sugárút 57. szám alatt (1961) Kukovetz Nanának (1885—1919), az ígéretes tehet­ségű festőművésznek, a Prónay-különítmény szatymazi áldozatának szülőházát.

A Teréz utcán túl van a Szegedi Ruhagyár (Kossuth Lajos sugárút 72. — Zóbl Alajos, 1891).

A XIX. sz. első felében Epreskert volt itt. Az eredetileg do­hánygyárnak készült épület akkor Európában a legnagyobb volt.

126

1949 óta ruhagyár; több mint 1800 dolgozójával Szeged egyik nagyüzeme.

Szemben, a Damjanich utca sarkán, a Dél-Magyarországi Áramszolgáltató Vállalat üzemigazgatósága, a hajdani gáz­gyár, még régebbi nevén légszeszgyár (Kossuth Lajos sugár­út 89.) épülete van.

Gázvilágítás 1865 óta van Szegeden. A légszeszgyár rész­vénytársaság 1895-ben villamosáram termelésével is bővítette szolgáltatását. Az országos villamosenergia-hálózat kiépülése fölöslegessé tette a gazdaságtalan erőmüvet, majd a földgáz bevezetése szükségtelenné a városigáz-termeiést.

A Kossuth Lajos sugárúton a 72/b. sz. alatt találjuk az építőipari munkásszállót és mellette a Szegedi Vasutas Sportegyesület (SZVSE) 1936-ban épült stadionját (74. sz.).

Jobb oldalon a ma még látható Búvár-tó egy része rövidesen eltűnik: feltöltik, és a már szűknek bizonyult Marx téri autóbusz­pályaudvar helyett itt épül a jövendő évtizedek igényeit is kielé­gítő új.

Egyenesen továbbhaladva, bal kéz felől a Magyar Autó­klub szegedi szervezetének székházát és műszaki állomását találjuk (112. sz.). Ugyanitt van a Közlekedési és Postaügyi Minisztérium gépjárművizsgáló állomása, ismertebb nevén az autófelügyelet is.

Rövidesen ezután már a rókusi pályaudvarral találjuk magunkat szemben. Itt van a villamos végállomása is. Nagy kanyart téve, a Külső Pulz utca és a Vásárhelyi Pál út vonalán tér vissza a Kossuth Lajos sugárútra. Közben el­halad a Szegedi Közlekedést Vállalat telepe (Külső Pulz u. 2.) előtt.

Már a lóvasútnak is itt volt a telepe, ez maradt a villamos korszakában, és ez ma is, amikor már trolibusz is közlekedik a városban. 1853-ban a helyi közúti közlekedés a nagyállomásra rendszeresített, számozott bérkocsik forgalomba állításával kezdődött. 1857-ben indult meg a lóvasút, 1908-ban a villamos, 1955-ben az autóbusz és 1979-ben a trolibusz. 1926-tól már volt helyközi autóbusz-közlekedés (Dorozsmára, Szőregre, Tápéra stb.), és ennek vonalán a város belterületén is lehetett utazni. A vidéki városok közül itt járt először csuklós busz (1958), és itt indult meg először a trolibusz-közlekedés (1979. április 29-én).

127

A telepen kocsiszín (remíz), javítóműhely, anyagraktár és a forgalmi osztály irodája van. 1884 és 1937 között két mozdonya is volt a vállalatnak (a Páify és a Kállai gőzös), amelyek a villa­mosvonalakon teherszállítást végeztek a gyáraknak. Villany­mozdonyok váltották fel őket. A villamos-teherforgalom 1971 – ben szűnt meg.

A villamos megáll a Szegedi Konzervgyár főkapuja előtt (Rókusi feketeföldek 6.).

A Kecskeméti Konzervgyár fióktelepeként, 1940-ben alakult. Az államosítás (1948) után vált jelentős nagyüzemmé.

Nemcsak villamossal, hanem autóbusszal is visszatérhe­tünk a Belvárosba.

8. séta

Móraváros

Dáni János utca—Tolbuhin sugárút—Béke utca— Moszkvai körút—Úttörő tér—Fonógyári út— Vásárhelyi Pál utca—Bakay Nándor utca— Gutenberg utca—Bartók tér—Hajnóczy utca

Következő sétánk Szeged legalacsonyabban fekvő részébe, a Móravárosba vezet.

Móraváros a XIX. sz. közepén a régi Palánk és Alsóváros egy részéből alakult. Nevét a város főbírójáról, Móra Balázsról (1676) kapta. Cölöpökkel védett nemesi kúriája itt állott valahol a Móra utca tájékán. Szegednek ezt a részét 1827-ben kezdték felparcellázni, és a város legszegényebb családjai költöztek ide. Kubikusok, téglagyári munkások, cserepesek, kendergyári dol­gozók, napszámosok. Ezért vált Móraváros a szegedi mun­kásmozgalom bölcsőjévé.

A Dugonics térről kezdjük a nézelődést és a tér után tegyünk mindjárt egy kis kitérőt a Dáni János ut­cába.

Az utcanév a szegedi munkásmozgalom mártírjának, Dáni János lakatosnak az emlékét őrzi. Márványtáblája a sarki ház falán van elhelyezve.

A bal oldali Dáni-háziJ. sz. — Vedres István, 1820 körül) egyemeletes koraklasszikus műemlék épület.

128

I

MÓRAVÁROS

  1. József Attila Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar
  2. A 3. huszárezred emlékműve
  3. Dugonics András szobra
  4. Új református templom
  5. Dáni-ház
  6. Volt jezsuita templom
  7. Régi zsinagóga
  8. Új zsinagóga

Korda-háznak is nevezték, mivel építtetője Korda János bir­tokos, a szabadságharc nemzetőr ezredese, Vedres István veje volt. Ezért is valószínű, hogy Vedres tervezte. A házat, veje Dáni Ferenc 48-as nemzetőr kapitány, országgyűlési képviselő és Szeged 1871-től 1880-ig főispánja, örökölte.

Sétáljunk tovább az utca jobb oldalán, a lakóházak kö­zött alig észrevehetően húzódik meg a volt jezsuita, neo­barokk templom (Dáni János utca 3. — 1931). Az öntött műkő épületdísz a Kálváriát ábrázolja (Taiszer János).

Ezután térjünk rá a Tolbuhin sugárútra, amely a Móravárosba vezet.

A Tolbuhin sugárút 1. szám alatt a volt rendház épületé­ben az egészségügyi szakiskola leánykollégiuma van.

A 8. és a 12. számú földszintes lakóházak romantikus stílusban épültek és műemlék jellegű mindkettő.

A11. sz. alatt működött 1871 — 1912 között a híres Pálfy- féle gépgyár és paprikamalom.

Az alapítók Pálfy Sándor alsóvárosi gyógykovács fiai voltak, Pálfy János és Balázs. Ök dolgozták ki a paprikaőriés nagy­üzemi technológiáját, amely nagymértékben járult hozzá a sze­gedi paprika külföldi versenyképességéhez.

Egy ideig a Pázmány Péter, majd a Mészáros Lőrinc népi kollégium kapott az épületben helyet. Ma a 11. sz. Autó­javító Vállalat javítóműhelye van itt.

Az Autójavítóval szemben a szakszervezeti oktatási köz­pont, a Szakszervezetek Csongrád megyei Tanácsának köz­ponti könyvtára, az ÉDOSZ népi együttes és több szakszer­vezet városi és járási bizottsága székel a hajdani internátus falai között. (Tolbuhin sugárút 14. — 1890). Itt volt Gyer- tyámos község „táp- és nevelőintézete”, a két háború közt pedig a Szent Gellért konviktus.

A századfordulón három ún. gyertyámosi konviktus is volt Szegeden. Itt volt az első, később a mai Hunyadi János u. 6. és a Kossuth Lajos sugárút 25. sz. alatt is létesült. Ez a délvidéki sváb falu (ma Cárpinis, Románia) magyar szóra küldte Szegedre fiait. Hálából Szeged utcát is nevezett el a községről: a mai Ság- vári utca 1910 és 1945 közt Gyertyámos utca volt.

130

Ismét tegyünk egy kis kitérőt; balra a Jósika utcába, majd a Béke utcához érve forduljunk be rajta jobbra. Mindjárt itt a sarkon szép új általános iskolát talá­lunk (Béke u. 7—9. — Tárnái László, 1966). A bejárati szélfogó falát Iskolai tudományok című zománcos samott dombormű (Horváth Sándor, 1967) díszíti. Előkertjében Fiú kutyával c. alumíniumszobor (Szathmáry Gyöngyi, 1969) áll.

Jobbra térve a Kenderfonó- és Szövőipari Vállalat mun­kásszállásához érünk, itt volt a régi katonai börtön (Béke u. 11-13.).

Ebben az épületben raboskodott Erdei Ferenc is 1932 őszén. Öccsének hozzá írt levelében a katonai levélellenőrző utalást talált a makói ifjúmunkások szervezkedésére. Ezért átkutatták katonaládáját, elkobozták leveleit, könyveit, jegyzeteit, és társa­dalmi rend elleni izgatás vádjával két hónapra elítélték. „Derű­sen viselte a börtönt, az ottani élet rögtön tanulmány tárgya lett számára” — írta életrajzában Erdei Sándor. A nazarénus és a baptista katonákkal beszélgetett jegszívesebben: ők azért kerül­tek ide, mert nem fogtak fegyvert.

A Kenderfonót elhagyva a nagykörút Moszkvai körúti szakaszára érünk ki; bal kéz felől két utcáig érő szélességben találjuk a rendőrkapitányság közlekedésrendé­szeti és útlevélosztályát, a régi honvéd gyalogsági fióklak­tanyát (Moszkvai körút 16. — 1894).

1919-ben itt volt a Munkásotthon. Május 1-én nyitották meg, és az ellenforradalmi kormány ellen folytatott nagy júniusi sztrájk idején záratták be a franciák. Amikor újból megnyitották, jú­lius 15-én, kis ünnepséget rendeztek. Juhász Gyula erre az alka­lomra írt — azóta klasszikussá vált — költeménye: A munkás­otthon homlokára, itt hangzott el.

A Moszkvai körút 11. sz. házban volt régen a szegényház (1883). A 9. sz. ház udvarán találjuk Szeged első gyógy­forrásának, az évtizedek óta elapadt Petőfi-forrásnak (1887) maradványait. A sarki lakóházban volt egykor a zsidó men­és árvaház (Moszkvai körút 1.).

Vele szemben, a Tolbuhin sugárút és a Londoni körút túlsó sarkán áll az alsótagozatos fiú nevelőotthon, „régi nevén árvaház” (Londoni körút 15. — Arleth Ferenc, 1873).

131

Szociális otthon lesz hamarosan a jezsuiták egykori rend­házában (Tolbuhin sugárút 43. — Bernáth Győző és Po­zsonyi Zoltán, 1940). 1940 és 1956 között egyetemi kollé­gium, legutóbb tanácsi hivatalok voltak benne.

A Boros József utcai kereszteződésnél tárul elénk a sugár- utat határoló Úttörő tér.

(Régen Kálvária tér volt a neve, és a mai benzinkút he­lyén és a keresztút után állt a régi Kálvária-kápolna — 1883—1968.). Mai nevét a hajdani Móravárosi katolikus házban egy ideig működő Űttörőházról kapta.

A tér legjellemzőbb épülete a hajdani felső ipariskola, a mai Déri Miksa Gépipari szakközépiskola épülete (Úttörő tér 7. — Orth Ambrus és Somló Emil, 1914).

A szecessziós stílusú, négy utcára néző épület először hadi­kórház volt, majd 1921 és 1936 között az egyetem orvosi karának adott helyet.

A tér déli oldalán a modern egyszerűségében megragadó, kicsiny móravárosi templom (Fennesz László, 1933.) áll.

Továbbfolytatva sétánkat a Tolbuhin sugárúton, a 600. sz. Móra Ferenc Szakmunkásképző Intézet (Tolbuhin sugár­út 84.) mellett haladunk el.

A közös hadsereg katonai kórházának épült (1897), majd a Tisza-parti elmek! mika fölépítéséig (1930) ez volt az egyetem ideggyógyászati klinikája.

Kertjében Mészáros Mihály Ifjúmunkás című mészkő­szobra (1961) áll.

Juhász Gyula életének utolsó nyolc esztendeje Fodor utcai lakása és e klinika falai közt telt el. Először 1929. november 22-től 1930. március 8-ig volt bent. S így ment ez még vagy hét ízben: hosszabb-rövidebb ideig gyógyították, hazaengedték, majd ismét be kellett hozni. 1937. április 6-án délben súlyos gyógyszermérgezéssel szállították be, többé nem is tért magához, este háromnegyed hétkor meghalt.

Innen a sétánk már a város pereme felé folytatódik, így aki nem bírja a hosszú gyaloglást, annak érdemes villamos­sal vagy gépkocsival tovább haladni.

132

A gyufagyári munkásházak mellett visz az út, majd a 2. sz. városi kórház, a régi „csapatkórház” épülete követ­kezik (Tolbuhin sugárút 57. — 1895.).

Pár házzal arrébb a Vasöntöde (67. sz.), és már a sugárút külső részén, de a körtöltésen még belül, a Szegedi Textil­müvek gyáregysége húzódik (87. sz.). Kertjében Makrisz Agamemnon Fonónők című szobra áll (1958).

Ezután már áthaladunk a Rókusi vasútállomás felé tartó síneken, balra a téglagyárat (Bajai út 2—4.) látjuk. Az út, amelyen addig haladtunk, a város határát elhagyva az 54. sz. fő közlekedési útban folytatódik tovább Mórahalom (az egykori Alsótanya, Alsóközpont) és Baja felé.

A Bajai útról jobbra ha letérünk, a Fonógyári úton találjuk a Belvárosi temetőt.

A Palánk régi temetője a Dömötör-templom körül volt. Mária Terézia uralkodása alatt szűnt meg a templomok körüli temetkezés, utána a palánki temető a mai Moszkvai körút és Tolbuhin sugárút kerezteződése táján, a Jósika, Zoltán és Ságvári Endre utcáig terjedt. Az 1831. évi kolera után nyitották meg a mai Belvárosi temetőt.

A régi bejárathoz közel találj uk Dankó Pista és Tömör­kény István sírját. Jobbra Klauzál Gáborét, Vedres Istvánét, Czibula Antalét. A régi temető közepén vannak a díszsírhelyek: Móra Ferenc és Juhász Gyula sírján kívül a város neves közéleti férfiai (Kállay Albert, Reizner János), jeles egyetemi tanárok és munkásmozgalmi harcosok síremlékeit találjuk itt.

A temető új részéhez a régitől pár száz méterre északra, a Fonógyári úton új bejárat vezet. Kétoldalt kolumbárium, beljebb modern ravatalozó (Borvendég Béla, 1960).

A cseréptetős, fehérre meszelt épület az alföldi népi építészet hagyományait idézi, de él a mai építészet kifejezőeszközeivel is. Az épület az 1966. évi Sao Paulo-i Nemzetközi Képzőművészeti és Építészeti Biennálén oklevelet kapott. A freskók Szalay Ferenc munkái.

A temetői séta után a Fonógyári úton térjünk vissza a Tolbuhin sugárútra. Visszaútban tegyünk még egy-két kitérőt.

Először a bal oldali első keresztutcába menjünk be, ahol a város újonnan épült iparnegyede kezdődik. Ez a Vásár­helyi Pál út. Ezen az úton van a Merkúr használt­gépkocsi telepe és az Autójavító Vállalat központja (Vásár­helyi Pál út 4.).

A Kenyérgyári út sarkához érve és az útra bepillantva az

133

1. sz. alatt találjuk a kenyérgyárat, az 5. számú épületben pedig a Magas- és Mélyépítő Vállalatot.

A Vásárhelyi Pál út a város tervezett harmadik, külső kőr­útjának lesz a része. Ez az Etelka sor, Kereszttöltés utca, Buda­pesti körút, Északi körút, Gergely utca, Ilona utca, Vásár­helyi Pál út, Ybl Miklós utca és Nyíl utca vonalának egybekap­csolásával jön majd létre.

A Vásárhelyi Pál úton sétáljunk el a Bak a y Nán­dor utcáig. Az utcában jobbra a Volán 10. sz. Válla­latának Irodaháza áll (48. sz.).

Ahogy tovább sétálunk, a második sarkon különös utca­nevet látunk kiírva: Ruszti utca.

Rüszt (Rust) nagy történelmi múltú, boráról híres egykor nyugat-magyarországi — ma ausztriai — kisváros. Reizner Jánosnak, Szeged jeles történetírójának nagyapja, Reizner András innen települt 1776-ban Szegedre. Reizner irói álneve volt (Ruszti János), és amikor 1880-ban az utcanévrendező bizottságnak tagja lett, néhány más hasonló utcanév (Lajta, Mura, Rohonc, Kismarton) közé becsempészte ősei lakóhelyé­nek nevét is.

A nemsokára következő keresztutca a régi huszárlak­tanyáról (Tóth Mihály, 1890) kapta a Huszár utca nevet. Az egykori huszárlaktanyában ma a Magyar Kábelművek szegedi gyára kapott helyet. Az udvart modern üzemrésszel építették be.

A Huszár utca folytatása a Menhely utca. Az itt álló régi menhely épületében ma felsőtagozatos fiú diákotthon mű­ködik (Rigó u. 24/b. — Ottovay István, 1907).

Vagy a Huszár utcán, vagy a Fűrész utcán térjünk vissza a Bakay Nándor utcába. Ahogy kiérünk, jobbra a nagy­körút sarkán van a Kenderfonó- és Szövőipari Vállalat fonógyára (Londoni körút 3. — 1884). Az idősebb szege­diek száján ma is Bakay-gyár.

Bakay Nándor (1833-1902) az apjától 1863-ban örökölt kötélverő műhelyt 1873-ban mechanikai kötélüzemmé, 1877-ben már mintegy száz munkást foglalkoztató gőzüzemű gyárrá fejlesztette. Ezt 1886-ban az Első Magyar Kenderfonógyár részvénytársaságnak adta át, amely 1890-től Szegedi Kender­fonógyár Rt. néven működött 1948-ig, az államosításig. 1900- ban 630, 1913-ban és 1926-ban 900, 1943-ban 1200, 1974-ben 1336 dolgozót foglalkoztatott. Mint a város első nagyüzeme, ez

134

lett a munkásmozgalom fészke. Számos nagy sztrájk indult ki innen. Nem véletlen, hogy itt alakult meg hazánkban az első üzemi tanács (bizottság) 1944. október 20-án.

A Bakay Nándor utca és a nagykörút másik sarkán a negyvenhatosok laktanyáját lakóházzá alakították át (Lon­doni körút 1. — 1882). Mintalaktanyának épült, ezért sokáig normálkaszárnyának hívták. A 46. közös gyalog­ezred 1852-től 1919-ig Szeged háziezrede volt.

Átkelve a nagykörúton ismét a Belvárosban vagyunk. A Bakay Nándor utca Londoni körúton túli folytatása a Gutenberg utca. Bal kéz felől a régi polgári, ma általános iskola (Gutenberg u. 25. — 1911) áll. A követ­kező sarkon találjuk az új zsinagógát (Baumhorn Lipót, 1903).

Tervezőjének 11 zsinagógája közül ez a legsikerültebb: a szecesszió legmonumentálisabb szegedi megvalósulása.

Méreteire jellemző a kupolatartó oszlopok távolsága, azaz hajójának szélessége, 20 m. A kupoia külső magassága 48,5 m, a belső 32 m. Belső átmérője 10 m. 1340 ülőhelye van.

Az előcsarnok falán elhelyezett márványtáblán 1874 név szerepel, a hitlerizmus szegedi áldozatainak egy része. Kí­vülük még mintegy 1200-an pusztultak el a második világháború­ban. Két fekete kőkoporsó emlékeztet a legvédtelenebb áldoza­tokra, az öregekre és a csecsemőkre.

A zsinagóga kevert stílusát a fehér, a kék és az arany díszíté­sek harmóniája foglalja valamelyest egységbe. A belső kikép­zésben Löw Immánuel (1854—1944) elképzelései érvényesültek. (Löw Immánuel, a tudós főrabbi is a hitlerizmus áldozata lett. Az öregkorára megvakult 90 éves főrabbit elhurcolták, és már haldoklóit, amikor a tehervagonból leemelték.) A kupola belső díszítése a világot jelképezi: a kupoladob 24 oszlopa a nap 24 óráját, fölötte a csipkebokor kék alapon festett fehér virágai a hitet, a világegyetem végtelenségét a kék üvegbur­kolatú csillagok, a kupola csúcsán a hatágú csillag (Dávid- csillag) körül a nap sugarai világítják be az égboltozatot.

A márványoltár záróköve jeruzsálemi márványból készült; alatta őrzik a templom építéstörténetének leírását. A fémveretek- kel díszített frigyszekrény (Vogel Ede alkotása) ajtaja Nílus menti akácfa. Kilenc rekeszében 18 tóratekercset őriznek. A tóra („törvény”) az Ószövetség első részének, Mózes öt könyvé­nek héber neve. Egy-egy fejezetét a szombat délelőtti istentisz­teleten a tóraolvasó olvassa föl. A tóraolvasó asztala fölötti szószékről a rabbi hosszúnapkor és a mártírok emlékünnepén mond szentbeszédet.

A frigyszekrény fölötti baldachin a kupola kicsinyített mása. Ott kapott helyet az orgona. A kétmanuálos hangszernek 24

135

regisztere, 1276 sípja van. A hétágú bronz gyertyatartók (menő­rák) a biblia leírásai és Titus császár római diadalívének dombor­művei alapján készültek. A bal oldali karzat alatt látható kis klasszicista oltár az 1803-ban épült első zsinagógából került ide.

A belső ornamentika és az üvegablakok díszítései Róth Miksa alkotásai.

A déli oldal öt ablakcsoportján a mindennapi munka, a ván­dorlás ünnepe, a jerikói kürtök és a lélek tisztasága meg bűne van ábrázolva; továbbá a pusztában való négyévtizedes vándor­lás emlékét idéző sátrak, majd az örömünnepek jelenetei lát­hatók. A másik oldalon az ablakok festményei a szombat kegy­szereit, Mózes kőtábláit, az égő csipkebokrot, Ráchel sirhalmát, a tóratekercset és a siratófalat ábrázolják.

A művészien faragott padok, mint általában a templom egyéb belső díszítései, szegedi mesterek remekei. A vasmunkák Fekete Pál alkotásai.

A zsinagóga stílusában épült a zsidó hitközség székháza is (Gutenberg u. 20. — Baumhorn Lipót, 1903).

A Gutenberg utcában sétáljunk el a műemlék jellegű földszintes Cinner-házhoz (Gutenberg u. 8.).

Az új zsinagógával szemben áll a Bokor-palota (Hajnóczy u. 15. — Pick Móric, Tóbiás László, 1909), Szeged első átjáró lábasháza; a Bartók térre vezet át, a régi Valéria téren (népiesen Vanélia) volt 1950-ig a paprikapiac, a füzér piac.

Most itt tro/í/tus-z-végállomás van. Néhány autóbusz is innen indul: a 42,45,60,60Y, 62,66 sz. járatok.

A tér közepén gyermekjátszótér várja a legkisebbeket.

A Gutenberg utcával párhuzamosan fekvő Hajnóczy utcában találjuk a régi zsinagógát.

Kicsiny méretei ellenére a klasszicizmus építészetének egyik legszebb szegedi emléke (Hajnóczy u. 12. — Lipov- szky Henrik, Lipovszky József, 1843). Nemes arányai val, toszkán pillérrendjével, határozott felületi tagoltságával hat a szemlélőre. Háromhajós belseje őrzi klasszicista egységét. Külső falán egy magyar és egy héber nyelvű tábla mutatja az 1879. március 12-én betört víz magasságát. Az udvari falán elhelyezett nagyméretű, fehér márványlap az első világháború zsidó elesettjeinek nevét tartalmazza.

Szegednek már a török hódoltság előtt is volt zsidó lakossága. A XVIII. században zsidó csak akkor telepedhetett le, ha megkeresztelkedett. II. József türelmi rendelete (1781) tette lehetővé, hogy „nagyobb számban költözzenek Szegedre. 1808-

136

bán lélekszámúk már 357 volt. Hitközségüket 1791-ben alapí­tották meg. 1814-ben a tanács — a későbbi zsinagógák táján — jelölte meg letelepedésük helyét; ezt 1838-ban kiterjesztették. Szeged volt az első magyar város, amely a zsidó iskolák fönn­tartására segélyt adott (1861).

Az első zsinagóga 1803-ban épült; a helyén emelték a mostani régi zsinagógát 1840 és 1843 között. Ennek papja volt 1850 és 1875 között a szabadságharc után börtönt ült Löw Lipót főrabbi. Fia, Löw Immánuel 1878-tól haláláig utóda volt.

A Hajnóczy utca 8. sz. házon 1969-ben leleplezett emlék­tábla jelöli, hogy itt, a régi zsinagóga szomszédságában lakott Löw Immánuel főrabbi. Az emléktábla szövege arra emlékeztet, hogy föművét (Die Flóra dér Juden) az ellen­forradalmi rendszer házi őrizetében írta itt 1920. április 23-tól 1921. június 11-ig. Erről Móra Ferenc Pálmák és pályák című tárcájában merészen és vádlón írt (1924).

A környéken még néhány értékes műemlék jellegű ház érdemel figyelmet. így az egyemeletes, romantikus Balassa- ház (Hajnóczy u. 1/b. — 1860 körül) erkélyének öntöttvas konzoljai és korlátja, a kapu asztalosmunkája. Az egyeme­letes Zákány-ház (Gogol u. 22. — 1870 körül), a Farkas-ház (Gogol u. 20.) őriz még valamit a város e részének Víz előtti arculatából.

Az erdélyi építészeti hagyományokat idézi a Bolyai u. 15. sz. egyemeletes lakóház (Magyar Ede, 1912).

  1. séta

Alsóváros

zlcZy tér—Fám tér—Pásztor utca—Vadkerti tér— Pálfy utca—Szabadság tér—Földműves utca— Mátyás tér—Oltványi utca—Hámán Kató utca – Hunyadi János utca—Partizán utca

A Szegeddel való ismerkedésünket most az alsóvárosi sétá­val folytatjuk. Máig is sokat megőrzött ez a városrész egy­kori falusias jellegéből, számos, a népi építészet múlt szá­zadi stílusára jellemző öreg parasztházat láthatunk itt „napsugaras” oromzatdíszítéssel.

137

A Dugonics térről a Petőfi Sándor sugárúton induljunk el, ahonnan — a már ismert Keméndy-házat és a Zene­művészeti Főiskolát elhagyva — a harmadik sarok után balra tegyünk egy kis kitérőt az Ady térre.

Itt, földszintes és emeletes házak közé beszorítva láthat­juk a József Attila Tudományegyetem bölcsészettudományi karának neoromán, háromemeletes épületét (Egyetem u. 2. — Ottovay István és Winkler Imre, 1912). Homlokzatán emléktábla hirdeti, hogy itt végezte egyetemi tanulmányait 1930—1935 között Radnóti Miklós.

Vasúti leszámoló hivatalnak épült. Ez a feledésbe ment in­tézmény 1887-ben került Szegedre; a különféle vasúttársaságok egymás közötti elszámolásának országos központja volt. 1925- ben az egyetem bölcsészeti kara és természettudományi karának egy része költözött a helyére.

Nagy előadótermében (auditórium maximum) tartotta iro­dalomtörténeti előadásait 1930 és 1944 között Sík Sándor. Ugyanitt több nagy magyar író is szólt népes hallgatóságához (Németh László, 1942; Illyés Gyula, Veres Péter, 1952).

1978 óta a DÉLÉP irodaháza (Petőfi Sándor sugárút 30— 34. — Darvas Imre, 1972) is az egyetemé lett: több központi tanszék, lektorátus és a jogi kar néhány intézménye működik benne.

Itt már érdemes villamosra szállnunk. A sínek a Petőfi Sándor sugárúton, a Vám téren, a Szabadkai úton futnak ki a vasúti töltésig.

A Vám téren bal kéz felől a Márer-malmot, majd az alsóvárosi temetőt láthatjuk. Itt van eltemetve Cserzy Mihály és Bálint Sándor.

Jobb kéz felől, a volt lőversenytéren ma olajkutakat látunk magasodni. Innen indul a fúrás ferdén a Belváros alá, hogy az ott rejtőző olajat is felszínre hozzák.

Egymással szemben van balról a Szegedi Szalámigyár és Húskombinát új, hatalmas gyártelepe, messzire ellátszó érlelőtomyával, jobbról pedig a Shell benzinkút. A villamos­végállomásnál laktanya.

A töltésen haladó vasútvonal kevéssel távolabb három felé ágazik: az egyenes irányú Budapest, jobbra a Rókus vasútállomás és Hódmezővásárhely, Békéscsaba, balra pedig Szabadka felé.

138

ALSÓVÁROS

  1. Hősök kapuja
  2. Bolyai kollégium
  3. Ságvári Endre Gimnázium
  4. József Attila és Eötvös Lóránd kollégium
  5. Bölcsészettudományi Kar
  6. Toronyház, Anna

eszpresszó

  1. Juhász Gyula

Tanárképző Főiskola

8 Alsóvárosi (volt ferences) templom és kolostor

  1. Sárkány Szálloda
  2. Barokk kőkereszt

A töltésen túl találjuk a város több külső telepét. A leg­közelebbi a Ságvári-telep, amelyet a húszas években parcel­láztak házhelyeknek a múlt században ármentesített, mély területen. Rokkant-telep majd Kecskés-telep volt a neve.

Itt halad át az E5-ös nemzetközi főút, amely Szabadka és Belgrád felé visz. Balra a keskenyebb, de aszfaltozott ország­úton Szentmihálytelekre, a paprikatermelés központjába látogathatunk el. Móricz Zsigmond 1936-ban Paprikaszagú levegőben című riportjában írta meg itteni élményeit. A róla elnevezett művelődési házban (Vörös Hadsereg útja 60.) kiállítás mutatja be a paprikatermesztés hagyományos és nagyüzemi módját, eszközeit. Ugyanezen az úton érhetünk el Gyálarétre is.

Innen gépkocsival vagy autóbusszal, a vasúti átjárótól villamossal térhetünk vissza a Vám térig. Sétáljunk be a térből nyíló Szent Antal utcába, majd néhány lépés után jobbra a Pásztor utcá ba. Valaha itt volt a legtöbb és a legszebb napsugárdíszes ház. Néhányat még ma is lát­hatunk közülük. Ilyen a Pásztor u. 39. sz. ház (1883), amely­nek naiv díszítőelemei is figyelemreméltóak. Az ajtó mellett, az oszlopszerűen kiálló falsáv fölött zsákkal megrakott sza­marat hajtó, valamint az ablak szemöldökpárkányát tartó parasztember eredeti ízű ábrázolása látható. Városképi együttest nyújtanak a Pásztor utcát keresztező Nyíl utca házai is. A 41—45. sz. házak, valamint a 46. sz. ház (1885) is napsugárdíszítésű.

Szép utcaszakasz a Pásztor utcával párhuzamos Tisza Lajos utca 57—63. sz.-ig terjedő házsora is. Különösen szép oromzata van a 72. sz. háznak, és a Földműves u. 11., a Szabad sajtó utca 35., 37. és 40. sz. épületeknek is.

A napsugár a szegedi táj jellegzetes népi díszítőeleme. Tö­mörkény István írta 1904-ben: „Ahol a tető oldalfala fából való, azt be szokás festeni, leginkább a szokásos istenszeme van a padlásoldalakon. A padláslyuk a szem, abból áradnak szerte háromszögben a sugarak.” A Víz utáni újjáépítéskor Lechner Lajos a hagyományt fölújítva a mintatervekben is szerepeltette ezt a sajátos díszítést. A korábbi kerek lyuk (nap) helyett az újabb oromzatokon téglalap alakú nyílásokat látunk. Más városrészekben (Fölsővároson, Móravároson) és a kör­nyező falvakban (Szőregen, Tápén) szintén találhatók még nap­sugárdíszes házvégek.

140

A Pásztor utcán érhető el a Vadkerti tér. A XVIII. században emelt, 1817-ben átalakított barokk kőkereszt áll rajta, két mellékalakkal. Vadkerti József, az alsóvárosi ispotály (kórház) felügyelő gondnoka állította. Róla kapta a kereszt, a keresztről pedig a tér a nevét.

A Tompa utcán továbbsétálva a Szabadság térre, még ízelítőt kaphatunk Alsóváros falusias hangulatából. A Szabadság tér északi oldalának fésűs beépítésű házai rit­musukkal jellegzetesen falusi térélményt nyújtanak. A téren van a Szegedi Paprikafeldolgozó Vállalat 1. sz. malma (Szabadság tér 13.).

Érdemes elsétálni a P á 1 f y u. 72. sz. házhoz, ahol Bálint Sándor (1904—1980) egyetemi tanár, Szeged nép­rajzi és művelődéstörténeti kutatójának szülőháza áll.

Többször volt itt vendég 1940-ben és 1941-ben Móricz Zsig- mond a Rózsa Sándor írása közben. Bálint Sándor történeti és néprajzi adatokkal, az ö-zés titkaival szolgált Móricznak, édes­anyja pedig finom alsóvárosi ételekkel. „Még most is a számban van az íze a jó birkahúsos kásának — írta Móricz 1940. szep­tember 21-i levelében. — Nem győzöm emlegetni a szegedi jó­kat. Elseje után újra készülök arra felé.”

A Pálfy utca 25. sz. sarokház kocsmahelyiségében talál­koztak a húszas években az alsóvárosi szociáldemokraták. Ez volt a híres „Kopp-szanatórium”, a szegedi írók neve­zetes találkozóhelye, Tömörkényék bohém társaságának, „a császári és királyi köztársaságnak” „székvárosa”. 1925. március elején itt tartott előadást munkásoknak, parasztok­nak József Attila „A teknikai kultúra kezdetei” címmel, (ö írta így.)

A Pálfy és a Borbás utca kereszteződésétől már hatásosan érvényesül az alacsony házak fölé emelkedő Havi Boldog­asszony-temploma. A Földműves utca enyhe ívvel közvetlenül oda vezet. Útközben a 8. sz. ház falára vessünk egy pillantást a Csonka testvérek emléktáblájára.

Csonka Vince (1815 — 1905) kovácsmester fiai, a magyar műszaki és természettudományi haladás kimagasló képviselői voltak. Csonka Ferenc (1848—1940) főreáliskolai tanár, Szeged város vegyésze, a paprikaminősítés kezdeményezője; Csonka János (1852—1939) kiváló műszaki elme, Bánki Donáttal a porlasztó föltalálója (1891), a magyar autógyártás úttörője volt. Az alsóvárosi Csonka utca is a családról kapta nevét.

141

A Földműves utca következő sarkán a Hámán Kató’Álta­lános Iskola épületét találjuk (Dobó u. 42. — Zsilla Vilmos, 1883). A Földműves utca felőli lépcsőházában emléktábla örökíti nteg Kazdi Imre tanító emlékét: az e helyen álló régi iskolában több nemzedéket tanított 1835 és 1873 között. Róla Kazali-iskolának nevezték. Az emléktábla leleplezésekor Móra Ferenc Kazali tanító ür címmel szép tárcában méltatta a derék néptanítót (1924). Ebbe az isko­lába járt Vasváry Ödön és Bálint Sándor is.

Vasváry Ödön (1888—1977) református lelkész, az amerikai magyarság történetének tudós kutatója itt született a szomszéd­ban, a Mátyás tér 19. sz. házban. 1914-ben ment ki az Egyesült Államokba lelkipásztornak. Élete munkájával összegyűjtött egyedülálló gyűjteményét a Somogyi-könyvtárra hagyta.

Ezután érkezünk el a Mátyás térre, az Alsóvárosi templomhoz vagy Havi Boldogasszony-templomhoz. A templom környékét Barátok terének hívták régen.

A középkorban a templom köré temetkeztek: itt volt az alsó­városi temető. Ennek a földjébe temették el a helyi hagyomány szerint Dózsa György fejét. Ahogyan Juhász Gyula négysoros versében 1625-ben megörökítette:

Dózsa fejét itt adták át a földnek, Mikor megjárta már a zord bitót. De hallgat róla most a csöndes őskert. Magyar titok. De még beszélni fog!

Az alsóvárosi temetőben

Az Alsóvárosi-templom (a Dömötör-tornyon kívül) Szeged és a Dél-Alföld egyik legjelentősebb műemléke. A mai templom egy, esetleg két egymást követő régi temp­lomra épült a XV. és XVI. század fordulóján. A befejezését jelző évszám (1503) a tér felőli falon elhelyezett kőfej alatt van kőbe vésve.

A Ferenc-rendi szerzetesek 1316-ban a várban telepedtek le. A kőtár gótikus töredékeinek bizonysága szerint az Árpád-házi Szent Erzsébet tiszteletére szentelt templom jelentős lehetett. 1444-ben Cesarini Julián pápai legátus a rend szigorúbb (ob- szerváns) ágát is ide telepítette, hogy harcoljanak a huszitiz­mus ellen, ők építették a templomot és a rendházat. Valószínű­leg az a János testvér volt az építkezés irányítója, aki a ference­sek építőműhelyének élén az alsóvárosival rokon kolozsvári és nyírbátori késő gótikus templomokat is alkotta.

142

A XVI. század közepén a reformáció elterjedésével a templom egy részét a protestánsok foglalták el. Az 1545. évi nevezetes hitvita utána török visszaadatta a ferenceseknek. A török hódolt­ság alatt a Délvidék búcsújáróhelye volt. A barátok a nép tanítói és orvosai is voltak. Kertjükben gyógyfüveket termesztettek, s valószínű, hogy a paprikát is ők honosították meg orvosságként az akkori népbetegség, a malária ellen.

A templom a magyar késő gótikus templomépítészet egyik legérettebb alkotása. Homlokzata egyszerűségével és arányaival nyújt kedvező benyomást. Hajóját 8 négylépcső- zetű, a szentélyt pedig 6 háromlépcsőzetű támpillér fogja közre. Délkeleti oldalának csúcsíves ablakain alig van díszítés.

A templom alapterülete 723 m2; kívül 63,5 m, belül 59,9 m hosszú. Magassága 20 m. A főhajó hossza 36,6 m, szélessége 13,2 m; a szentély szélessége 10,7 m. Barokk tornya — ritka módon a szentély mellett — később épült; 1772-ben már megvolt, de sisakját csak 1827-ben tették föl.

Hamis történelmi romantika volt az oka, hogy külső oldal­falára Mátyás király bautzeni domborművének másolatát tették (1931). Tévesen ugyanis Mátyás-templomnak is emlegették, s a tér elnevezése (1880) is ezt a látszatot erősítette meg. A templo­mot Havi Boldogasszony tiszteletére szentelték, a híres római Santa Maria Maggiore bazilika példájára. Ünnepe, a havi búcsú napján augusztus 5-én van. Ennek egy jellemző mozzanatát, a búcsú vigíliáján való virrasztást idézi Juhász Gyula verse 1928- ban:

Az öreg templom fiivellő tövében

A nyári éjben ott hevernek ők,

Parasztok, barnák, csöndes és komoly nép, Mint hajdan őseik, a besenyők.

Haviboklogasszony

A templomba belépve a bejárattól balra a tisztitóhelyen szen­vedő lelkek oltára (1747), jobbra pedig a híres kegykép, a Fekete Mária, a csesztohovainak művészi átköltése (Morvái András, 1740) látható.

Az idők folyamán elsötétült kép kultusza 1924-ben Juhász Gyulát is megihlette.

Verse a kép melletti oszlopon márványba vésve olvasható:

Ősi templom árnyas szögletében Századoknak füstje és pora Lassan lepte be, s ő mély sötéten Néz a jövőbe hét tőrrel szívében: Magyarok Asszonya.

A Fekete Mária

143

A főhajó a korábbi Szent Péter-templom maradványa, amelyet a ferencesek újjáépítettek. Ehhez építették 1494 és 1503 között a szentélyt, a sekrestyét és az összekötő helyiséget. A hajó és a szentély eltérő gótikus csillag-, és hálóboltozata szintén két építkezési szakaszra utal. A boltozatot utólag erő­sítették föl, tehát csak díszítő szerepe van, nem építészeti.

A főhajóban látható két freskó (Szűz Mária hét öröme és hét fájdalma) nem illik a templom történeti környezetébe (Kontuly Béla, 1948).

Sétáljunk most előre a hajón átaszentélybe.A barokk főoltár képe Máriát mint a Napba öltözött asszonyt (Jelenések könyve 12,1) ábrázolja; 1713-ban készült. „Goethe azt mondotta, hogy a csodatevő képek többnyire rossz festmények — írta 1906-ban Juhász Gyula. — Elát ez a kép igen szerencsés kivétel. Nemes arcú, előkelő tartású, méltóságos mennyei királynő.”

A legenda szerint e kegykép majdnem száz esztendeig rejtőz­ködött a templom körüli Csöpörkében (e kihalt szegedi tájszó vízállást, kis tavat jelent), amikor egy lovát itató török megtalál­ta. A szenteltvíztartó fölött dombormű ábrázolja e jelenetet, amint a ló patája fölbillenti a képet a vízből.

Valójában e kép későbbi; a régi kegykép, amely valóban a római bazilika képének másolata, a török idők alatt a makói öreg­templomba került; ma is ott látható.

A kép fölött a Szentháromságot jelképező háromszögbe zárt istenszem lehetett a napsugárdíszes házoromzatok ihletője.

A főoltár mellett két barokk síremlék látható. A sekrestye­ajtón figyelmet érdemel a vasalás, a kilincs és a kezdetleges irású árvízjel.

A szószéket Graff Antal szerzetes faragta (1714). Felette Szent Mihály arkangyal legyőzi a sátánt; alatta a frigy szekrény sátra a tízparancsolat kőtábláival. Elöl a galamb képében lebegő Szentlélek-kép díszíti, körülötte pedig négy angyalka (puttó), kezükben kereszt (a hit jelképe), horog (a reményé), szív (a szeretető) és mérleg (az igazságé). A szószék külső oldalán a Jó pásztor és a négy evangélista szobra ismeretlen művész alko­tása (1781).

A főhajó két szembenéző mellékoltára a Szent Kereszt (1775) és a Fájdalmas Szűz (1739) tiszteletére készült. A következő két mellékoltár Szent Anna és Szent József kultuszát szolgálta. Szent Antal és Szent Ferenc oltárának képeit a bécsi barokk festő, Josef Hautzinger készítette.

A szentély bal oldalán a jószágtartó gazdák védőszentjé­nek, Szent Vendelnek, a jobb oldalán pedig a vizek szentjének, Nepomuki Szent Jánosnak az oltára van (1777). Az előbbi oltár­képét Anton Gruber, az utóbbiét Hautzinger festette.

A sekrestye egykor káptalanterem volt, s az előkerült késő román töredékek bizonysága szerint a korábbi előzménye­ket a szentéllyel egyidőben gótikus stílusban átdolgozták. Rusztikus barokk bútorzata a XVIII. század közepéről való. A szekrény középső ajtajának festményei (Synagoga, Ecclesia)

144

Dankó Pista szobra

A városszéli Tisza

Az Aradi vértanúk tere a Rákóczi szoborral

Tarján és Felsőváros látképe

Az alsóvárosi templom

Alsóvárosi „napsugárdíszes’* ház

Az ópusztaszeri Árpád-szobor

a rabbi és a pápa alakjával, valamint afrigyszekrényre helyezett Oltáriszentség ábrázolásával az Ó- és Újszövetség összefüggéseit jelképezik (Falusi Zsigmond, 1764). A kisebb szekrényajtók képeit Hogger Jánosnak tulajdonítják.

A folyosón álló fafeszület valószínűleg a korai barokk időből való. A bűnbánati emblémák a gyóntatás jelképei (Kontuly Béla, 1948).

A templom bejáratától balra találjuk a rendházat, falán barokk korból származó napórát láthatunk.

A rendház egyházművészeti múzeuma rendezés alatt áll. Különleges kincse a Gellért-kazula és a Mátyás király ado­mányozta miseruha, amelyről Heltai Gáspár verse szól. Eszerint eredetileg a Dömötör-templomé volt, őrzik a szi­gorú inkvizitor, Marchiai Szent Jakab gótikus jellegű, háncs- fonatos székét is. Egy barokk szentségtartó Augsburgból való, több kelyhe művészi ötvösmunka.

A templom és a rendház II. József uralkodásáig menedékhely (asylum) volt. A kolostorban egy időben rendi főiskola műkö­dött.

A Napóleon elleni háború idején francia hadifoglyok kórháza volt. 1793 novemberében 539, 1794 nyarán 650 sebesült franciát hoztak ide. 1800-ig háromszázan haltak meg közülük. A szabad­ságharc idején magyar honvédek számára rendeztek itt be kór­házat.

Kriptájában van eltemetve a török elleni fölszabadító had­járat során a környéken elesett számos osztrák tábornok és több későbbi várparancsnok. Közülük a legnevezetesebb az 1801-től parancsnokló József lotharingiai herceg (1759— 1812), akit a szegediek hatalmas termete, kövérsége miatt szuszogó princnek neveztek. Állítólag várbeli kertjében ő honosította meg a táj ma legjellegzetesebb gyümölcsét, az őszibarackot.

Az Alsóvárosi-templom megtekintése után folytassuk sétánkat a térből nyíló Oltványi utcán. A sarki 2. sz. házban lakott élete utolsó évtizedében, és itt is halt meg magára hagyatottan a tudós pap, Kálmány Lajos, a szegedi és temesközi magyarság szájhagyományának fárad­hatatlan gyűjtője. 1947 óta emléktábla jelzi a házat.

Beérve a Hámán Kató utcába balra a 25. sz., 1929-ben épült sarokházában a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolát találjuk. A tanszékek egy része itt kapott helyet.

145

Előcsarnokában állították föl József Attila bronz mellszob­rát (Tápai Antal).

Itt jobbra kanyarodjunk rá Szeged legrégibb utcájára, a Hunyadi János utcára. 1522-től 1961-ig Szent­háromság utca volt.

1432-ben már megvolt, mert Bertrandon de la Brocquiére burgundi lovag megemlékezik róla: „Szeged városának csak egy utcája van, mely — nekem úgy tetszik — egy mérföldnyi hosszú”. A régi francia mérföld 4,45 km. Ennyi a vártól az alsóvárosi rendházig terjedő út. Ma is ugyanaz az utca nyomvonala: a Palánkot kötötte össze az alsóvárosi templommal és kolostorral. Ez volt keletkezésének alapja is: az Al-Szegedet a várral összekötő út mentén települtek le az iparosok és a kereskedők. Ebből alakult ki az utca. Az 1522. évi tizedjegyzék 61 házat sorol föl, az 1578. évi csak 34-et. Az 1879-es árvízkor 86 ház állt rajta, a Tisza pusztítása után csak 17 maradt belőlük.

Tömörkény István A harang beszéde című emlékezésében följegyezte: „A Szentháromság utcában olyan erős játéka volt a hullámnak, hogy felszaggatta még a régi, nehéz kövezetét is. Volt ott egy házunk, szép, magasföldszintes, kétszárnyú épület, szárazkapuval; a hetvenes évek elején onnan kezdtem iskolába járni, hát nagyon jól tudtam, hogy hol van. Mégis, mikor az utcából a víz letakarodott, nem tudtam megmondani, hogy hol volt, a romhalmazt annyira egymás tetejére hányta az áradat.”

A Vízig ez volt Alsóváros főutcája. Utána a nagyállomás miatt az utca forgalmát a mai Április 4. útja hódította el.

A Hunyadi János u. 76. sz. épületben a Tanárképző Főiskola 2. sz. gyakorló általános iskolája kapott ott­hont.

Érdemes bekukkantanunk az 58. sz. ház udvarába. Fejős Ferenc (1866—1944) múlakatos dolgozott itt, nevezetes cégérét jelenleg a múzeum kiállításán láthatjuk. A jeles mester kovácsoltvas munkái a város számos házán (pl. Lenin körút 20.) megtalálhatók.

Érdekessége az utcának, hogy a nagy bel telkek lehetővé tették a házcsoportok tömbbelsőbe való beépítését. így a 33—47. sz. házak mögé három háromemeletes (Komáromi Jánosné, 1962), a 49— 63. sz. házsor mögé három négy­

146

emeletes (Rédai Ferenc, 1966), az 52—56. sz. házak mögé két négyemeletes (Kakuszi József, 1965), végül a 65—77. sz. házsor mögé öt négyemeletes lakóház (Kakuszi József, 1972) került.

Az utca nagykörúti torkolatánál jellegadó a nyolcemele­tes toronyház, amelyet a földszintjén levő Anna-eszpresszóról ismernek a szegediek (Hunyadi János u. 52 — 54. — Baches János, Kellner János, Szögi Ferenc, 1967).

Az itt állt régi házat 1857-ben az akkor önállósult református egyházközség vásárolta meg, imaházzá és iskolává alakították át. A kakasos templom fölépüléséig (1883) itt volt a szegedi kálvinisták gyülekezeti helye.

A 41. sz. ház (1912) falán emléktábla hirdeti, hogy negy­ven éven át, haláláig, itt élt és alkotott Csefkó Gyula (1878—1954), a magyar szólásfejtés klasszikus tudósa. A 39. sz. alatti korábbi foghíj háromemeletes lakóházzal épült be (Rátky György és Szélpál Jenő, 1962). A 40. sz. ház nevezetessége, hogy itt szerkesztette Hungara Esperan- tisto című folyóiratát a harmincas években Thurzó Péter (1870—1934) MÁV főintéző, az eszperantó nyelv világ­szerte ismert apostola.

A 21. sz. ház is új: háromemeletes társasház (Takács Máté, 1975). A 22. sz. házat Vidákovits Kamilló sebész­professzor építtette (1928), és kívüle is több neves egyetemi tanár lakott benne a húszas-harmincas években: Förster Aurél klasszikus filológus, Purjesz Béla belgyógyász, Her- mann Egyed történész, Széli Kálmán fizikus.

Itt keresztezi a Hunyadi János utcát a Partizán (Vitéz) utca. A bal oldali 16. sz. házon emléktáblát talá­lunk: e házban lakott szegedi tanárkodása idején, 1906 karácsonyától 1908 nyaráig Babits Mihály. 1956-ban, a tábla leleplezésén jelen volt Szabó Lőrinc. Az ezt követő emlékünnepségen ő idézte fel mesterének és barátjának rokonszenves alakját. Éppen egy évre rá ő is meghalt.

Babits alkotó csöndet talált ebben a házban. Életének pár villanásnyi képét Juhász Gyula őrizte meg számunkra. Babits Szegeden című írásában 1924-ben így emlékezett: „Életét meg­osztotta az iskola és az irodalom között; volt idő, amikor csak az éjszaka óráit szakíthatta a költészetnek, mert terhes és sok­oldalú tanári működése egész napját lefoglalta. Megesett, hogy

147

késő reggel benyitottam hozzá, és még mindig olvasmányába elmerülten találtam. Lámpája égett, pedig a nap már régen besütött ablakán.”

Itt irta Babits a Levelek írisz koszorújából cimű kötetének számos versét, itt érlelődött benne a Dante-fordítás, itt született a Szagokról, illatokról című kísérlete és elveszett tanulmány­sorozata, a Magyar esszék.

A közeli 25. számú házban lakott élete utolsó éveiben a régi magyar irodalom szorgos kutatója, Dézsi Lajos (1868— 1932) egyetemi tanár. József Attila neki köszönhette életé­nek egyik nagy sikerélményét. „Nagyon büszkévé tett, hogy Dézsi Lajos professzorom önálló kutatásra érdemesnek nyilvánított” — emlékezett meg 1937-ben is Curriculum wíae-jében, önéletrajzi vázlatában. Galamb Ödönnek írt levelében pedig 1924. október 30-án így számolt be: „Nagy­szerűen sikerült a magyar irodalomtörténet-szemináriumi dolgozatom: a Pannóniái Énekről. Dézsi azt mondta, hogy még sok kiváló dolgot, munkát várunk József Attila úrtól. És ez — hallali-hé-ha-hó — ma délelőtt történt.”

Térjünk vissza a Hunyadi János utcára, és folytassuk sétánkat. A12. sz. ház a harmincas évektől Pálfy-Budinszky Endréé (1901—1968), a város főmérnökéé volt. A műemlék­védelem területén kiemelkedően sokat tett a városért.

Műemlék, műemlék jellegű vagy városképi jelentőségű épület nincs az utcában. Az utolsó Víz előtti házat 1957-ben bontották le. Bejárata oly mélyen volt a járdaszint alatt, hogy lépcső vezetett le. A helyére épült új ház (Hunyadi János u. 11. — Borvendég Béla, 1957) Ybl-díjas építőjének első önálló szegedi munkája.

A 4. sz. ház volt az utca első háromemeletes épülete, városi bérház (1926). Falán emléktábla figyelmeztet, hogy 1926-tól haláláig itt élt és alkotott a város jeles művésze, Dinnyés Ferenc (1886—1958) festő. Ugyanitt lakott 1930-tól deportálásáig Vér György (1904—1944), a Délmagyarország publicistája, Juhász Gyula és Móra Ferenc baráti körének fiatal tagja. Itt élt és alkotott Buday György neves grafikus­művész is.

A 2. sz. házban ma az egyetemi Bolyai-kollégium van (Raichl J. Ferenc, 1910). A század elejétől a húszas évek közepéig különféle katonai parancsnokságok működtek az épületben. 1919 elejétől 1920. március 1-ig ott székelt a

148

megszálló francia csapatok parancsnoksága is. Itt lakott a harmincas években Miskolczy Dezső (1894—1978) Állami­díjas akadémikus, az idegklinika igazgatója, Juhász Gyula kezelőorvosa.

70. séta

Újszeged

Torontál tér— Alsó kikötő sor—Lövölde út— Vedres utca—Kockaház utca—Csanádi utca— Odesszai körút—Rózsa Ferenc sugárút— Népkert sor—Torontál tér

A Tisza bal partján fekvő Újszegedet a belvárostól rövid sétával elérhetjük, csak át kell sétálni a Tisza-hídon (1948). Itt Szeged új arcával ismerkedhetünk meg, a városközpont forgalmából a szélesen elterülő parkok, ligetek birodalmába kerülünk.

Újszegedet 1550 körül Királicának hívták, Zápolya János feleségének, Izabella királynénak volt a birtoka. A hódoltság után katonai közigazgatás alá került és a Bánáthoz tartozott. 1779-ben Torontál megye egy részét képezte. A szőregi urada­lomhoz tartozó Újszegedet 1781-ben Szeged város bérbe vette. Ekkor már a forgalom miatt hajóhíd (pontonhíd) épült a Tiszán, a túlsó part mocsarai fölé Vedres István tervei szerint három áthidalással hosszú töltést (a nép nevén százlábú hidat) emeltek.

Újszeged 1796-ban lett mezőváros, 1880-ban pedig Szegedhez .csatolták.

A Víz után Fékéteházy János tervei alapján épült vashíd (1882) a Tiszán. A második világháború alatt a visszavonuló magyar csapatok német parancsra 1944. október 9-én felrobbantották.

Ahogy a hídon átérünk, jobbra a Torontál téren tegyünk egy kis sétát. A sarki ház falán modern plasztika mutatja a füvészkert (Hortus botanicus) felé (Hemmert János alkotása) vezető utat.

A téren álló vakok intézetében (Torontál tér 1. — Hajós és Villányi, 1912) olvasta fel 1918. december 22-én Juhász Gyula a világtalanok karácsonyi ünnepélyén Betlehemi üzenet a vakoknak című költeményét, 1909.

149

Továbbsétálva a Tisza-parton az Alsó kikötő soron a Mező Imre Általános Iskola egybekapcsolt régi és új épülettömbje következik (Alsó kikötő sor 2.). Lejjebb a Tisza-parton a szabadstrand, fent pedig már az Odessza városrész első házai tűnnek szemünkbe.

A Szeged testvérvárosáról, Odesszáról 1962-ben elnevezett városrészt a Torontál tér, az Alsó kikötő sor, a vasúti töltés, az Odesszai körút és a Székely sor határolja.

A Gabonatermesztési Kutató Intézet régi épülete is (Alsó kikötő sor 5—7. — Ifj.Bobula János, 1914.) ebben a város­részben van.

Eredetileg a kender- és lentermesztés, valamint a kikészítés kísérleti és oktató intézetnek készült. Innen a szegedi közszájon forgó kendörakadémia név. Még föl sem épült egészen, mikor hadikórház lett belőle. Erről írta Tömörkény elgondolkodtató el­beszélését Az iskola neve címmel. Az eltorzult név (emböraka- dály) Fábry Zoltán számára megdöbbentő háborúellenes jel­képpé nőtt.

Az intézet 1924—1949-ig Alföldi Mezőgazdasági Kísér­leti Intézet néven vált ismertté; 1950-től Szegedi, majd Dél- Alföldi Mezőgazdasági Intézet; 1970 óta viseli mai nevét. Korábban elsősorban paprikanemesítéssel, jelenleg új búza­fajták kikísérletezésével teremtette meg országos hírnevét.

Az intézet előtt a búzanemesítő Baross László szobra áll, kertjében Borbereki Kovács Zoltán Fonóasszony című mészkőszobra, valamint az intézet egykori tudós igazgató­járól, a paprikanemesítés úttörőjéről, Obermayer Ernőről (1888—1969) készült portré (Lapis András, 1978) kapott helyet.

ÚJSZEGED

  1. Közművelődési palota
  2. Strand, Tiszagyöngye étterem
  3. Ligetfürdő
  4. Űjszegedi r.k. templom
  5. Versenyuszoda
  6. Sportcsarnok
  7. SZEOL AK sportpálya, kisstadion, jégpálya
  8. MTA Biológiai központja
  9. Állatkert, Vidámpark
  10. November 7. Művelődési Központ
  11. Védőnőképző
  12. Szabadtéri színpad
  13. Liget étterem
  14. Füvészkert

150

Áthaladva a vasúti híd megmaradt íve alatt, az újszegedi szövőgyárhoz, mai nevén a Kenderfonó- és Szövőipari Válla­lathoz (Alsókikötő sor 6.) érkezünk.

Az „Első szegedi kenderkikészítő gyár részvénytársaság” 1886-ban alakult. Az 1891-ben megnagyobbított telepen, 60 géppel, 1899-ben pedig már 87 géppel létesült szövőüzem. 600 munkással dolgozott ekkor már az Újszegedi Kender (a szövő) és a Szegedi Kender (a fonó) után a második legnagyobb textil­gyár volt Szegeden. 1927-ben Magyar Kender-, Len- és Jutaipari Rt. néven már ugyanannyi dolgozót foglalkoztatott, mint a Szegedi Kender: kilencszázat. 1963-ban a két gyár, valamint a ju­tagyár és a pécsi fonógyár egyesült, s így jött létre a mai, 6000 főt foglalkoztató vállalat.

A szövőgyár előtt elhaladva a Lövölde úton térjünk le balra, hogy az egyetemi fiivészkerthez érjünk (Lövölde út 42.).

Győrffy István egyetemi tanár alapította 1922-ben a várostól kapott 20 holdon. 1928-ban 250 m mély, percenként 500 liter vizet adó artézi kutat fúrtak a területén. 1931-ben épült fel az első két üvegház, két újabb 1954-re, 1968-ban újabb 10 holddal gyarapodott. 1978-ban már három nagy, központi fűtésű fólia­házat építettek.

A füvészkert (Hortus botanicus) főbb területei: a dísz­park, amelyet az első időszakban telepítettek, az üveg­házak, fóliaházak, a tó, a rózsakert és a sziklakért otthona.

Az üvegházak növényei közül figyelmet érdemelnek a nagyméretű kaktuszok és egyéb pozsgás növények, továbbá az agavék. Érdekesek a trópusi haszonnövények (kávé, kakaó, banán, citrom, narancs, ananász, vanília). Sok dí­szes melegégövi növényfaj is megtalálható itt (orchideák, broméliák, flamingóvirág, paradicsommadár-virág stb.).

A langyos vizű növénytani érdekessége és egyben pom­pás növénye az indiai lótusz. Az óföldeáki Návay-kastélyból telepítették ide 1930 körül.

A rózsakertben mintegy 2500 tő rózsa díszük.

A nagyméretű sziklakért 1975 óta folyamatosan épül. Több kontinensről származó alpi vagy havasi növény mint­egy 1500 példánya él a kövek között.

Az arborétumban a növényrendszertan alapjan ültetik a fákat és cserjéket. Különösen szép és gazdag az örökzöld növények gyűjteménye. A szecsttáni fenyő a kert

152

egyik nevezetessége. Régebben csak kövületből ismerték, 1947-ben találták meg élő példányát. 1949. május 2-án — Magyarországon itt először — elvetett magja 1957-ben hozott termést. A díszalmafák együttese tavasszal a halvány rózsaszíntől bordóig terjedő virágerdejével, ősszel pedig sokszínű lombjával köti le a látogatók figyelmét.

A kert új területén didaktikai gyűjteményeket találunk. Jól áttekinthetően mutatják be a növények rokon­sági viszonyait a biológus és gyógyszerész hallgatók szá­mára létesített növényrendszertani gyűjtemények. Hazánk főbb természetes növénytársulásait nagy foltokban telepí­tett növényegyüttesek szemléltetik. Ilyenek az égeres, a vízi­növények, a mészkőhegységek növényei, a különféle lomb- és tűlevelű erdőtársulások stb. A faiskola, gyümölcsfa­bemutató, kultúrnövény-gyűjtemény (a főbb zöldségek és fűszernövények) is itt találhatók.

A füvészkert nemcsak a közművelődést és az egyetemi oktatást szolgálja, hanem a tudományos kutatást is.

A kertben néhány képzőművészeti alkotás is figyelmet érdemel, az alapító tiszteletére mintázott Györffy-gyűríi (Hemmert János, 1979), a Jávorka Sándor emlékére készült térplasztika (Hemmert János, 1979), valamint Tápai Antal Tavasz című szobra.

A füvészkerti séta után autóbusszal térjünk vissza a Torontál teret a Csanádi utcával összekötő Vedres utcába.

A Csanádi utcai kereszteződésnél megpillanthatjuk Szi­geti Magda Életfa című mészkőszobrát (1980). Ha a Vedres utca híd felőli végén leszállunk, szemben találjuk magunkat az Odessza és Szeged testvérvárosi kapcsolatát megörökítő emlékkővel. Két oldalán a két város bronz címere látható (Lapis András, 1977).

Bal oldalon van az 1909-ben épült, újszegedi, neogótikus, római katolikus templom (Wihart Ferenc).

Rajta túl hévízkútra épített hőközpont működik, amely Odessza házait fűti melegvízzel. Az 1962-ben fúrt 1866 m mély hévízkút 90 fokos melegvizet ad. Ez az ország első geotermikus hőközpontja.

A Vedres utcából a Székely sorra forduljunk be, és a Kockaház utcán jobbra térve jutunk el az Odessza

153

városrész üzletközpontjáig. Az Ibolya-cukrászda mellett találjuk Madarassy Walter Fekvő nő című szobrát. Az üzletközpontban ABC-áruházat, piacot, szolgáltatóházat találunk (Nagy János, 1965).

Innen tovább a Csanádi utcán folytatjuk utun­kat. A gyermekmenhelynek épült városi gyermekkórház előtt sétálunk el (Csanádi u. 34. — Ybl Lajos, 1903). Előtte van a trolibusz végállomása.

Kiérve az Odesszai kőrúthoz, jobb kéz felé az emelkedőn lehet eljutni az újszegedi vasútállomáshoz (1903).

Innen indulnak a vonatok Makó, Mezőhegyes, Békés­csaba felé. A Szegedi nagyállomás és az Űjszegedi vasút­állomás között autóbuszok bonyolítják le a forgalmat.

Az Odesszai körűt túloldalán sportpályák sorakoznak: SZEOL AK labdarúgópályája, a kisstadion és a jégpálya (Odesszai körút 70.).

A Szegedi Atlétikai Klub (1899) alapította a város első lab­darúgó-csapatát, amely első mérkőzését 1902. június 27-én játszotta. A SZAK 1978-ban egyesült a SZEOL-lal. Új neve SZEOL AK.

A fedett uszodának szánt sportcsarnok (Odesszai körút 33. — Dávid Károly, 1974) nemcsak országos és nemzet­közi versenyek, hanem politikai gyűlések, divatbemutatók, táncdalműsorok színhelye is. A televízió körzeti stúdiójá­nak műtermei is itt vannak (Odesszai körút 35.), míg saját székháza felépül.

A sportcsarnok mellett épült új uszodába (1979) is a sportcsarnoknál van a bejárat.

Az 50 m hosszú, 21 m széles, 2 ni mély, feszített víztükrű medencéhez sátorral födött híd vezet. Vízforgató és -tisztító berendezés takarékoskodik a vízzel. Ősztől tavaszig a medence fölött 27 m széles, 62 m hosszú, 9,5 m magas ponyvasátor fe­szül. Az újszegedi szövőgyár készítette (2,4 millió forint költ­séggel).

A sportcsarnokkal átellenben magasodik a Magyar Tudományos Akadémia Biológiai Központjának hatemeletes szalagháza (Odesszai körút 62. — Tárnái István, Károlyi István, 1973).

154

A szegedi természettudományi kutatás nemzetközi hírneve, nem utolsósorban Szent-Györgyi Albert biokémiai iskolája tette alkalmassá Szegedet, hogy a hazai élettani kutatások köz­pontja legyen. A kutatóintézet kezdeményezője és első főigaz­gatója Szent-Györgyi egykori tanítványa, Straub F. Brúnó akadémikus volt.

Az épület előtti kertet gömb alakú, fénylő fémplasztika teszi hangulatosabbá (Józsa Bálint, 1974).

Az akadémiai biológiai központ mögött, de már a Közép fasoron épült fel az egyetem biológiai intézete (Középfasor 21-27.).

Szemben az akadémiai biológiai központtal nyílik a Vidám-parkba és az állatkertbe vezető kapu.

A hídtól a ligetet átszelő hajdani Fő fasor neve 1958 óta Rózsa Ferenc sugárút. Házak csak az Odesszai körúttól kezdve vannak rajta. Az 1. sz. ház falán helyezték el az út névadójának rézdomborítású arcképét (Tóth Sán­dor, 1964).

Vele szemben van az egyetem természettudományi hall­gatóinak Hermán Ottó Kollégiuma (Odesszai körút 50. — Takács Jánosné, 1975), mögötte a bölcsészhallgató lányok Móra Ferenc Kollégiuma (Közép fasor 31. — Snopper Tibor, 1966). Még kijjebb találjuk a Vedres István Építőipari Szak­középiskola diákotthonát (Rózsa Ferenc sugárút 44— 50.).

A modem, új épületek, jelentősen megváltoztatták Új­szegednek szabadon álló családi házakból kialakult hagyo­mányos arculatát, de megőrizték kertes jellegét.

A Rózsa Ferenc Általános Iskola előtt Samu Katalin alumíniumszobra, a Csikó áll (Rózsa Ferenc sugárút 61. — 1965).

Akár megtettük ezeket a kitérőket, akár a körúton foly­tattuk utunkat, a Bal fasor sarkán a November 7. Művelődési Házhoz érkezünk (Odesszai körút 42. — 1923).

Ezután a Rózsa Ferenc Szakközépiskola épületei mellett haladunk el (Odesszai körút 38. — 1914).

Az iskola előcsarnokában Rózsa Ferenc fehér mészkőből készült domborművé látható (Majtényi Károly). Kertjében sárga műkő hősi emlékmű (Taiszer János) és Szabó Sándor Diáklány című mészkőszobra áll.

Az Odesszai körút Bérkert utcai sarkán magasodik

155

Szeged legmagasabb lakóháza, a 17 emeletes toronyház (Odesszai körút 36. — Illés Lajos, 1977).

A körút továbbhalad az új híd (1979) felé, amely össze­köti az Odesszai körutat a túlsó parton a Római körúttal. A távlati városfejlesztésben szerepel a körutak déli olda­lának egybekapcsolása, s ezzel a teljes kör bezárása.

Mi azonban forduljunk balra a Népkert soron. A sarkon van a védőnőképzö intézet (Odesszai körút 31. — 1914). Eredetileg temesközi szerb diákok konviktusának épült. Kertjében állították fel Ispánky József Védőnő című alumíniumszobrát (1954).

Szemben, már a liget sarkán Tápai Antal Béka figuráját láthatjuk. Továbbsétálva, a Népkert sor 10. és 11. sz. házak között Stefániái Edit Halak című mészkő domborműve állítja meg a sétálót.

A liget bejáratánál Tápai Antal Halas fiú című bronz szoborkompozícióját (1959) láthatjuk.

1858-ban varázsolta ligetté a mai Népkertet a gödrös vadonból báró Reitzenstein Vilmos, az itt állomásozó olasz vadászzászló­alj ezredese, aki 1866-ban Königgratznél esett el. A ligetet a város megnagyobbította, és Népkertnek nevezte el. A Víz után Új­szegedet a királynéról Erzsébetvárosnak keresztelték, de ez az elnevezés nem gyökeresedett meg. Talán kárpótlásul a század elején a ligetet kezdték Erzsébet-ligetnek emlegetni, de ez sem vált használatossá. Maradt a liget, diáknyelven, pesti mintára lizsé. A Népkert sor oldalán találjuk a névadásra emlékeztető három emlékfát és közöttük az emlékkövet, halványodó felirat­tal: „Erzsébet királyné emlékfái”.

Beljebb haladva teniszpályák vannak. A 3000 nézőt be­fogadó szabadtéri színpad hangulatos környezetben épült. Kétévenként itt rendezik meg a nemzetközi szakszervezeti néptánc bemutatókat. A Népkert közepén találjuk a rész­ben lebontott Vigadó sörkertet (Halmay Andor, 1883). Itt van az a diszkót is, amely eredetileg (1888) az Anna-forrás helyén, az első szegedi artézi kúthoz készült.

Ha valakit érdekel, hol lakott szegedi egyetemi taiiársaga idején a Nobel-díjas Szent-Györgyi Albert, sétáljon a Népkert sor elejéből jobbra elágazó Gyapjas Pál u. 38. sz. villához.

A Népkertet elhagyva ismét a Torontál térre érkeztünk vissza. Közvetlenül a hídfeljáró mellett van a

156

Ligetfürdőnek elkeresztelt SZUE (Szegedi Úszó Egylet), másképpen versenyuszoda (Torontál tér; bejárat a Gyapjas Pál utca felől — Hajós Alfréd, 1930). A régi medence mellé már négy újabb épült, és továbbiak is készülnek.

A 20×50 m-es, 1,20—3 m mély medencét és a mellette levő 30X40 méteres lubickolót 29 fokos hálózati vízzel töltik fel. Télen a partfürdő hévízkútjaiból 30 fokos vizet vezetnek be. A 15X5 méteres, 80 cm mély ülőmedencét a Székely sori hő­központ 96 °C-ról 38 °C-ra hütött vizével táplálják. Légzőszervi betegek, hörghurutban szenvedők kedvelik.

Az első új medence mellett háromszög alakú dögönyözöt találunk. Közepéről gomba alakban zúdul le a viz tízperces megszakításokkal. Gyerekek számára itt is van pancsoló. A közös öltözőn kívül 116 kabin várja a vendégeket.

A töltés alján, az ártéren levő partfürdőt időről időre veszélyezteti a szeszélyes Tisza. A 6,7 hektár területű strand lapályos, fövenyes talaja alkalmas napozásra, labdázásra. A kétméteres óriás harcsa Tápai Antal rézdomborítású diszkútja. A hideg- vagy a melegvizes medencében (mind­egyik 20X 50 méteres, 0,60—1,20 m mély) az úszni nem tudók is lubickolhatnak. A kifli alakú ülőmedence és a pancsoló vize 36 °C-os. Valamennyi medencét négy hévízkút látja el melegvízzel. 730 kabin, 110 vállalati és magánüdülő szolgálja a fürdőzők kényelmét. A lángos- és pecsenye­sütőkőn kívül vendéglői étkezésre is van lehetőség a Tisza Gyöngye étteremben (Károlyi István, 1970), amelynek a strandról is, a Közép kikötő sorról is van bejárata.

Újszegedi sétánkat legkellemesebben a Tisza-parti stran­don fejezhetjük be.

  1. fejezet

KIRÁNDULÁSOK

Fehér-tó— Kiskundorozsma— —Széksósfürdő—Zsombó

Ez a kirándulás, valamint a továbbiak egy része, még Szeged városához tartozó településre vezet bennünket. Mégis itt ismertet­jük őket, mivel a városközponttól távolabb esnek, és felkeresé­sük külön napi programot igényel.

A városból a Kossuth Lajos sugárúton megyünk ki, a Rókus-vasútállomás előtt balra kanyaro­dunk és átmegyünk az 1977-ben épült új vasúti felüljáróit.

Amint átérünk, a Dorozsmai út bal oldalán szép természeti környezetben korszerű kempinget találunk (2. sz.). Utána jobb oldalon benzinkút áll. Majd továbbhaladva ismét a bal oldalon (16. sz.) a Ruházati konfekciógyár (volt jutagyár) épületét hagyjuk el.

A gyárat 1920-ban alapították, 1948-ban államosították. 1963-ban egyesítették a kenderfonóval, az újszegedi szövőgyár­ral és a pécsi fonógyárral Kenderfonó- és Szövőipari Vállalatá.

A Fonógyári útkereszteződés után bal oldalon találunk ismét benzinkutat (20. sz.). A továbbvivő egyenes út Dorozs- mára vezet. Mi a jobbra vezető Budapesti útra térünk. Ennek jobb oldalán ismét egy nagyüzem van, a falemezgyár, a Dél-Alföldi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság (Budapesti út 1.). Kevéssel később, már a helységjelző táblán túl, további három nagy gyár található: a Taurus Gumigyár (4. sz.), melynek udvarán Boda Gábor Anya gyermekével című mészkőszobra (1969) látható. A tejüzem (6. sz.) és a Dél-Magyarországi Magas- és Mélyépítő Vállalat házgyára (8. sz.).

Itt már az 5. sz. országos fő közlekedési úton járunk, amely egyben az E5. sz. nemzetközi út is. Mintegy

158

r

7 km-t megtéve a szatymazi temető dombjához érkezünk. Ez az ún. kunhalom vagy kurgán eredetileg az i. e. 2000 körül emelt bronzkori sírhalom.

A temetődombnál az 5. sz. útról jobbra kanyarodunk, majd kissé visszafelé haladunk a keskeny, de aszfaltozott úton, és alig egy kilométer után elérjük a Fehér-tó termé­szetvédelmi területét, a fából emelt, tágas magaslest.

A Fehér-tó nagyjából háromszög alakú, alapjával Szeged felé néző, 13 km2 területű, egyetlen szikes medence. Alap­szélessége 6 km, a háromszög magassága 3,5 km. 80 m körüli tengerszint fölötti magasságával az Alföld egyik leg­mélyebb pontja. Északon és nyugaton Sándorfalva és Szaty- maz, északkeleten a csongrádi műút határolja.

A Fehér-tó déli szegélyén 1932-ben a város halgazdaságot létesített. Ez fokozatosan 2300 holdra bővült és 1969 óta a Szegedi Állami Gazdaság ágazataként működik. (A ter­mészetvédelem és a halgazdaság érdekei gyakran szembe­kerülnek.)

A tavat csapadékvizek táplálták, lefolyása pedig Dorozs- mát megkerülve a Maty-éren Szentmihálytelek alatt jut el a Holt-Tiszába.

Ma a halgazdaságot az Algyőtől vezetett 9 km hosszú Tisza-csatorna táplálja. így a tó eredetileg sekély, lúgos vizét a Tisza édesvize váltotta föl. Ez megváltoztatta a madár­világot is. A szikes sömlyéket kereső madarakat a mélyebb vizet kedvelő tavi fajok váltották föl.

A Fehér-tó mint „madárszálló” nagy jelentőségű a ma­dárvonulásban. Akár az Alföld tóláncolatát, akár a Tisza vonalát követik a tavaszi és őszi madárcsapatok, a Fehér­tón találkoznak. Ez — különösen ha leengedett vizű, iszapos tómedret találnak — pihenő- és táplálkozóhelyet nyújt számukra. Az elmúlt két évtized során 211 madárfajt figyeltek itt meg. A 75 fészkelő faj közül ma már ritkák a szikre jellemző fajok (gulipán, gólyatöcs, széki lile), bár átvonulóként minden évben megfigyelhetők. A hajdan ott tanyázó juhászról elnevezett Korom-sziget Közép-Európa legnagyobb dankasirálytelepe. Mintegy 1000 pár danka­sirály, 10—20 pár küszvágó csér, néhány pár szerecsen sirály zsúfolódik itt össze kis területen. A gémtelepen nagy­

159

számú vörösgéni és üstökös gém társaságában néhány pár nagy kócsag fészkel. A gátak fűzfáin függőcinegék, a nád­szegélyekben barkós cinegék, kékbegyek, nádi poszáták költenek. Ide rakja fészkét a barna rétihéja is.

Az átvonuló, téli vendégmadarak és a ritkán idevetődők között jellegzetes fajta a tőkés réce. Mintegy száz pár költ itt, de ősszel harmincezres tömegben is megszállnak a tavon. A nagy lilik és a vetési lúd is százas, ezres csapatokat alkot. Rendszeres átvonuló és áttelelő a nyári lúd. Egzotikus lát­ványt nyújtanak a nagy kanalasgém-csoportok. Úgyszólván minden cankófaj megfordul itt, de legnagyobb számmal, kétszáz-háromszáz fős csapatokban, a pajzsos cankó. A nagy ragadozók közül a halászsas és a réti sas gyakori. Rendszeres őszi vonuló a vékonycsőrű póling, a kis goda, a fenyérfutó, csigaforgató, kőforgató. A magasészaki fész­kelők, a halfarkasok rendszeres látogatói a rezervátumnak. Ritkaság a csüllő, a jegessirály, az énekes hattyú, a lapos- csőrű víztaposó, a terekcankó. Télen itt találkozik Norvégia és Skócia fészkelő kis énekese, a téli kenderike, és a Szov­jetunió északi tájainak költő madara, a nagy csapatokban érkező hósármány.

A Fehér-tón állandó madártani kutatás folyik. Évente ezernél több madarat gyűrűznek meg. Idegen országokban megjelölt madarakból már számos faj került itt elő. Vissza­jelentések érkeztek Dél- és Észak-Európa csaknem minden országából, sőt Afrikából is.

A nép fehér tónak a szikes tavat nevezi. A szegedi Fehér-tó hazánk egyik legnagyobb szikes tava. Első említése 1075-ből: feirtou.

A nyaranta kiszáradt tófenéken összesöpörték a sziksót, népnyelven széksót, s mint kitűnő tisztító szert, házról házat árulták. Széksót vegyenek, széksót! A lúgos széksóval szappant is főztek: Rókuson ezért vált sajátos termékké a disznóhizlalás melléktermékeként bőségesen rendelkezésre álló zsiradék föl­használásával készülő szappan. A környékbeli nép vadmadár­tojást is gyűjtött; az élénk színű tojásszékével (a sárgájával) szép színű tarhonyát készített. A szegedi tarhonya is helyi külön­legesség volt régen.

A tavi vadászat és madarászat nemcsak szórakozás volt, hanem jó jövedelmi forrás is. Külföldi piacokra is jutott a zsák­mányból. Egy ritka madárfaj, a vékonycsőrű gojzer pl. egy bécsi üzletből került a Naturhistorisches Museumba. A múlt század

160

90-es éveiben Lakatos Károly és Zsótér László gyűjtéséből került először néhány ritka madár a szegedi múzeumba. 1932-től Be- retzk Péter (1894—1973) szentelte idejét, erejét a tó madárvilágá­nak kutatására. Az évek során mintegy ezer példányt gyűjtött ösz- sze. Gyűjteményét a múzeumnak adományozta. Az ő érdeme, hogy Szeged városa a tó 350 holdas részét már 1935-ben védetté nyilvánította. Ez volt az első magyar madárrezervátum. Itt készítette Homoki Nagy István világhírű filmjét, a Vadvízorszá­got (1952).

Fehér-tói kirándulásunkat összekapcsolhatjuk a dorozs­maival, de előbb még térjünk be a kettőshatári volt vasúti megállóval szemben levő halászcsárdába. Ha kipihentük magunkat, folytathatjuk utunkat.

A halászcsárdával ferdén átellenben, a kettőshatári volt vasúti megállónál átkelünk a szeged — budapesti vasútvonal sínpárján.

Kiskiuidorozsmára így a Kettősbatári úton érünk be. A kö­ves Trombita utcán térjünk le balra, és nézzük meg először a híres dorozsmai szélmalmot.

Ez az egyetlen szélmalom a környéken. Pap Zoltán verse és Dankó Pista dallama tette ismertté: Nem fúj a szél, nem forog a dorozsmai szélmalom… „Ennyiszer emlege­tett szélmalom talán nincs is több a világon” — írta Tömör­kény István.

Az első dorozsmai szélmalmot 1801-ben Benke István építette. 1905-ben még 23 szélmalom volt Dorozsmán, 1937-ben már csak 10.

A ma is ép malmot 1821-ben a jellegzetesen dorozsmai nevű Czékus család valamelyik tagja építtette. Czékus Andortól 1900-ban Faragó György vette meg. Elhunytéval (1949) leálltak vitorlái. Az 1970. évi árvízzel összefüggő bel­víz megroskasztotta a malmot. Sisa Béla irányításával 1974-ben újították meg. Faalkatrészeit részben egy közeli tanyai szélmalomból pótolták.

Négyszintes építmény. Földszintjét lisztespadnak, első emele­tét kőpadnak, a másodikat sebeskerékpadnak, a harmadikat nagykerékpadnak nevezték. Az elnevezések egy-egy szint szere­pét is megjelölték. Fönt a vitorlák tengelyétől a szeleskerék vette át a forgást; a tengelye a második emeleten a sebeskerék vagy futókerék révén átadta a két orsótányémak, amelyek az első emeleten a malomköveket forgatták. Régen három, utóbb

161

már csak két kőpar dolgozott. Egyiken búzát, másikon kuko­ricát, harmadikon árpát, olykor paprikát őröltek vagy daráltak. Xz 1920-as évektől már nem őrölt, csak kukoricát, árpát darált a malom.

A köveket a Felső-Tísza vidékén szerezték be, és tutajon eresztették le Szegedig. Ha megkoptak, a szélmolnár vágta meg csákánnyal.

A Szélmalom utcából a Bölcs utcán térjünk le Kiskun- dorozsma központjába, a Dorozsmai útra.

A Durusma nemzetség ősi fészkeként 1138-ban említi először oklevél. A hódoltság alatt elpusztult falu határában a szegediek legeltettek. 1719-ben a Kiskunsághoz csatolták, és jászokkal meg palócokkal telepítették be. 1838 és 1872 között Dorozsma városi rangúvá vált. 1848-ban kortesútján Petőfi is járt itt. 1876-ban Dorozsma Csongrád megyéhez került; 1878-tól 1944-ig járási székhely volt. 1903-ban lett Kiskundorozsma. 1973-ban csatol­ták Szegedhez. Lakóinak száma 1970-ben 9590.

A hosszú, útmenti település közepe táján az útnak ki kell kerülnie a dombon épült késő barokk r. k. templomot.

1726-ban már állt itt kisebb román kori templom. A mostani­nak nevezetessége, hogy 29 évig épült: 1793. április 6-án kezdték lebontani a régit, és az új — Rébel György gyöngyösi építő­mester tervei szerint és kivitelezésében — csak 1822-ben készült el. 1796-ban ugyan már fölszentelték, de egy év múlva leszakadt a szentély boltíve, és 19 hivő megsebesült, egy meg is halt. 1804- ben bővítették, 1822-ben látták el toronnyal.

A torony magassága 53,80 m. A templom belső hossza 56,15 m, szélessége 16,60 m. A falak vastagsága 2,20 m, a boltíves behajlásoknál 2,55 m. A befogadóképessége 3050 fő.

A Jerney-ház. Dorozsma legnagyobb szülötte Jerney János (1800—1855) akadémikus; Őstörténész, nyelvész és utazó. Szülőháza a Negyvennyolcas utca 5. sz. alatti ház helyén állott. Történészi hajlamainak kibontakozásában jeles szerepe volt Horváth Mihálynak, a későbbi Csanádi püspöknek és közoktatásügyi miniszternek, aki 1832 és 1836 között dorozsmai segédlelkész volt.

Széksősfiirdő. Dorozsma másik nevezetessége a széksós (sziksós) fürdő. Vizében klór, nátrium és kötött szén-dioxid mutatható ki. Gyógyhatása már régen ismert volt. A széksó söprését régen a község bérbe adta. A lakosoknak csak hét­

162

főn volt szabad saját szükségletükre söpörni, a többi napon a bérlők kocsiszám gyűjtötték és vitték országszerte eladni. Edények, evőeszközök tisztítására használták. A széksós fürdő gyógyhatásáról tanúskodik a templom főoltára előtti ezüst örökmécses, amelyet özvegy Csávoszky Jánosné Liszka Erzsébet szegedi lakos azért ajándékozott 1807-ben, mert béna tagjaiba a széksós fürdő adta vissza az erőt.

1871-benegy helyi részvénytársaság építtette a mai ven­déglőt 12 vendégszobával. Közlekedési nehézségek miatt azonban nem tudták a lehetőségeket teljesen kiaknázni.

Dorozsma Szegedhez csatolása óta rendszeres autóbusz­járatok kötik össze a fürdőt a várossal. Sajnos, egyelőre a templomnál át kell szállni.

A 27 hektáros fenyves erdőben nagyméretű medence épült. A hideg és meleg vizű kútból 30—32°C-os vizet nyernek. Közös öltözőt, sülteket és hűsítőket árusító pavi­lonokat találunk a fürdő területén.

Bográcsban való főzéshez, szalonnasütéshez alkalmas helyeket, játszóteret, sportpályát is alakítottak ki. Két csónakázótó is van.

Zsombó. A dorozsmai templomtól a Negyvennyolcas utcába kanyarodjunk be és a faluból kiérve a kiskunmajsai úton érjük el a községet. Zsombó 1950-ig Kiskundorozs- ma tanyaközpontja volt. Itt élt Tombácz János (1901 — 1974), a híres mesemondó.

Jobb oldalon utunkat már a község házai kísérik.

Az út bal oldalán 30 holdnyi erdő terül el. Hossza 735 m, szélessége átlagban 300 m. Az akáccal, fenyővel, rezgő­nyárfával beültetett erdőt 1805 körül telepítették.

Az erdő szélén, az út mentén, a 8. sz. kilométerkőnél áll a zsombói csárda. A hagyomány szerint réti mészkőből (népnyelven darázskőből) készült alapja és boltozata még a török idejében épült. A községi jegyzőkönyv először 1742- ben említi. Akkoriban itt pihentek meg a Szeged és Majsa között szekerezők. Állítólag Rózsa Sándor is gyakran meg­fordult itt. A csárda mindenesetre ápolja „a betyárok csilla­gának” emlékét. 1956-ig mutogatták azt az évszázados mo­csári tölgyet, amelyhez „a Sándor” a lovát szokta volt kötni.

Az úttól lassan lejt a felszín. A magasabb részeken erdő

163

van, az alacsonyabbakon ösláp. Növényzete gyékény, sás­félék, füvek. Ezek kisebb-nagyobb csoportokat alkotnak, és 60— 70 cm-re kiemelkednek a vízből. Ezt hívják zsoinbék- nak; a község neve ennek a tájszónak a változata.

Az ősláp három részre tagolódik. Az I. sz. láp az erdő északkeleti sarkánál terül el. Sík, kiszáradó rét. Észak­nyugati-délkeleti irányban két, egymásra merőleges, 1,5 m széles és 1 m mély árok húzódik rajta keresztül. Az árokban májustól augusztusig a fehér tavirózsa virít. Az árok szélén fehér- és kecskefűz, a réten pedig rekettye vagy hamvasfűz. A rét tavasszal a mocsári gólyahírtől sárgállik, később a mocsári kosbor pirosas, majd lilásbíbor színe lesz az ural­kodó. A rezgőfű és a sárgatarajú kakascímer váltja fel. Nyár végén és ősszel a szarvas- és bársony kerep, gyíkfű, sziki buvákfű, csikorka, lilás sziki cickafark, halványlila fészkű alföldi ászát, szeptemberben pedig a sziki őszirózsa vagy sziki csillag szőnyege lepi el a rétet.

A 2. sz. láp az erdő közepén, a dűlőutat szegélyező nyárfa­sortól délre a fenyőerdőig terjed. Teknőszerű mélyedéséből csak a legszárazabb nyáron szikkad ki a víz. A mélyedéseket zsombéksás tölti ki. Fűz, kőris, tölgy és nyárfa alkotja az erdőnek ezt a részét. Aljnövényzetében az erdei és a mocsári növényfajok keverednek.

A 3. sz. láp az erdő déli részében, a dombhát, a csőszház, a vegyes nyárfás és fenyves erdő, illetőleg a három épületből álló tanya között terül el, az előző láprétnek mintegy háromszorosát kitevő területen. A zsombékok közt a víz felszínét a ritka, telepes májmoha borítja. Az alföldi páf­ránynak itt van az utolsó termőhelye. Kora tavasszal a marti lapu rikító sárga fészkei tarkállnak.

A nyárfaerdő aljnövényzete tavasszal a leglátványosabb. Már február végén, március elején ellepik az erdő alját az itt hóvirágnak nevezett tarka sáfrány fehérlilás, csíkos virágocskái, a mezei tyúktaréj, az ibolya és sásfélék. A fenyőerdő aljának gyepjét a pusztai csenkesz díszíti; köz­te a széleslevelű nőszőfű, az apró virágú habszegfű, a lila ökörfarkkóró, nyúlárnyék, piros madársisak a legfeltűnőbb. A csőszház melletti fenyők alatt kalapos gombát találunk.

A kiépített erdei pihenőben kellemes időt tölthetnek a természet kedvelői.

164

Algyő—Sas-ér— Pusztaszer

Algyő. A József Attila sugárút folytatásában, a 47-es fő közlekedési úton gépkocsival, autóbusszal vagy a rókusi állomásról vonattal érhető el a Szegedtől 11 km-re fekvő település.

Villa Geu már 1138-ban oklevélben előfordul. Neve a hon­foglalás előtti, bolgár-török eredetű, „nagy, nemes, előkelő” jelentésű régi magyar személynévből származik; töve azonos a Gyejcsa (hibás olvasás folytán Géza) név tövével. Két Győ van: Algyő és Felgyő.

Régi halászfalu a Tisza partján. Az ártér füzesei ma is bőven szolgáltatják a kosárfonáshoz szükséges nyersanya­got. Ugyanakkor uradalmi falu is volt: a Pallaviciniek bir­tokához tartozott. A Tisza gyakran elvitte, így a szegedi nagy árvízkor is. Ezért Pallavicini Sándor a Víz után kény­szerrel áttelepítette a gyevieket az általa alapított Sándor- falvára. A visszaszökdösött nép azonban újjáépítette Al­győi.

Algyőt 1973-ban csatolták Szegedhez. Lakóinak száma 1970-ben 5560.

Temploma műemlék. A többszöri újjáépítés ellenére máig megmaradt derékszögű szentélyének alapjai valószínűleg még a XI. századból, gótikus ablakokkal áttört, a Dömötör- templommal rokon tornya pedig a XVI. század elejéről való. 1750 körül barokk ízlés szerint újították meg. 1936- ban épült a kereszthajója.

Az egészségház (Egészségház u. 34.) előtt Kigl Sándor Gondoskodás című alkotása látható (1980).

Süli András (1896—1969), legnagyobb naiv festőnk, a róla elnevezett kis utca 16. sz. házában született, 1896. november 30-án.

Algyő hírnevét az 1965-től folyamatosan föltárt kőolaj és földgáz teremtette meg. Bár most a véletlen hozta fel­színre ezt a természeti kincset, létezését valójában már 1917-ben tudták a lelkes szegediek.

Algyő fontos tiszai átkelőhely is. A vasúti híd 1870-ben épült; 1960-ban újították fel. Tőle délre 230 méterre, 1974- ben nyílt meg az új közúti híd.

A mederhíd három nyílású, feszített vasbeton pálya­

165

lemezzel együttdolgozó, két főtartós acélhíd. Hossza 218 m. Az ártéri szerkezet az algyői oldalon 100, a vásárhelyi oldalon 155 m (tervezte az UVATERV). Az építést 1969-ben kezdték. A főépítésvezető Sághi Károly.

Sas-ér. Elhaladva a vasúti híd előtt, bal kéz felé gyalog­szerrel a töltés tetején juthatunk el az ország egyik legszebb természetvédelmi területéhez, a Sas-érhez. Védettsége miatt állatvilágát csak a töltés koronájáról figyelhetjük. A hídtól kb. 6 km-re van. Pár száz méter után elérjük az algyői főcsatorna torkolatát és a ráépült szivattyút. A fehér-tói halgazdaságot látja el a folyó friss vízzel, és öntözi a szö­vetkezetek földjeit. A szabályozás előtt a Tisza itt kettős U alakú kanyarulatot tett. A nagyobbik, 6 km-es kanyart átvágták; így az új meder 2 km hosszú. Az elhalt U alakú ág közötti területet Atka-szigetnek nevezik. A Holt-Tiszá- nak a töltés és a Tisza új medre között, az ártérben maradt, mintegy kilométer hosszú, száz holdas darabja a Sas-ér. Széles medrű, sekély vizébe ritkán süt a nap. Nagyobb részét vízinövények zöld szőnyege takarja. Partján gazdag fás-bokros növényzet van.

Az erdő tisztásain őz suhan át. Az óriási nyárfák koro­nájában bakcsók, szürkegémek tanyáznak. Évente mintegy 80—100 kiskócsag fészkel. Itt van Európa legnépesebb kócsagtelepe. Régebben a réti sas is fészkelt itt; róla kapta a terület a nevét.

Három irányban is tovább indulhatunk. Észak felé mint­egy 5 kilométerre van a petresi töltésszakasz, amelyen 1879. március 5-én átzúdult a felbőszült Tisza, hogy egy hétre rá elöntse Szegedet, Algyőt, Dorozsmát. A petresi töltés most félkörben megkerüli a betörés helyét.

Átkelhetünk a Tisza túlsó oldalára az atkai kompon, vagy visszatérhetünk Algyő felé az árnyat nyújtó ártéri erdőn át.

Pusztaszer. A Csongrádi sugárúton megyünk ki a városból, át a körtöltésen. Pár lépésre az úttól jobbra, a körtöltés tetején van az árvízi emlékmű.

Mintegy 12 km-re van ide Sándorfalva, amelyet a Víz után algyőiekkel telepített be Pallavicini Sándor őrgróf.

166

Ha betérünk a község megtekintésére, a főtéren egymás niellett találjuk Petőfi Sándor és Arany János szobrát. Mind a kettő a falu egykori lakójának, Kelemen Kristóf szobrász­művésznek alkotása (1973, 1979).

Újabb 9 km után érjük el a dód elágazást. Ennek a falu­nak a keleti határában van Petres. További 6,5 km után tábla jelzi, hogy jobbra még fél kilométer a pusztaszeri Árpád-emlékmű.

Szer szavunk finnugor eredetű, és az ősi nemzetségi szer­vezet emléke: „rend, sor, mód” jelentésű volt. Anonymus Gesta Hungarorum (A magyarok cselekedetei) című művének

  1. fejezetében elmondja, hogy miután a honfoglalók legyőzték Salán bolgár vezért, a Gyümölcsény erdő mellett harmincnégy napig maradtak, és „azon a helyen a vezér és nemesei elrendez­ték az országnak minden szokástörvényét…” „Azt a helyet, ahol mindezt elrendezték, a magyarok a maguk nyelvén Szeri­nek nevezték el azért, mert ott ejtették meg a szerét az ország egész dolgának.” Árpád a környéket Ondnak, Ete apjának adományozta. Ond leszármazottai ezen a helyen monostort emeltek. Oklevél 1233-ban említi először. A tatárjárást megsíny­lette, de újjáépült. A XV. században már a köréje települt Szer mezővárost emlegetik a források. A török alatt elpusztult, el­néptelenedett, ezért 1630-tól Pusztaszer a neve.

1823-ban Katona József írt először Szer történetéről. A szeri puszta ugyanis 1764-től Kecskemét záloga volt, s bár közben az Erdődyek, majd a Pallaviciniek tették rá kezüket, Kecskemét jogot formált hozzá. A két tulajdonos 1827-ben el is osztozott rajta: Felső-Pusztaszer Kecskemét birtokába ment át, Alsó- Pusztaszer, Kis-Pusztaszer és a Pusztaszeri-rétség a Pallavicini- eké lett.

1861. július 15-én Sándor Ferenc kecskeméti cívis indítványá­ra a Felső-Pusztaszer területére eső Kovácsné halmát Árpád­halomnak nevezték el. A szeri puszta hét halmát a néphagyo­mány a hét vezérrel hozta összefüggésbe. Közülük három a kecskeméti részre, négy az uradaloméra esett.

Az ugyancsak kecskeméti Hornyik János monográfiát szen­telt e történelmi emlékhelynek (1865), Göndöcs Benedek gyulai plébános, címzetes pusztaszeri apát pedig Rómer Flóris közre­működésével ásatásokat végzett a monostor helyén (1882). Fkkor még – 1950-ig egy fala állt is.

A honalapítás ezredik évfordulója alkalmából vetélkedés kezdődött Kecskemét és Szeged között. 1896. június 20-án a kecskemétiek az Árpád-halomnál rendeztek ünnepélyt emlékművük alapkőletételére. Egy hét múlva, 27-én került sor az uradalom területére eső monostori romoknál a szc-

167

gediek kezdeményezte országos ünnepélyre, ugyancsak alap­kőletétellel.

így lett — egymástól légvonalban mintegy tíz kilométerre — két emlékmű: Felső-Pusztaszeren — a mai Pusztaszer községtől nyugatra —, az Árpád-halmon a hét vezér dom­borművű arcképével díszített emlékoszlop, és a Sövény­házától — a mai Ópusztaszertől — délkeletre, a monostor romjai mellett emelt Árpád-emlékmű.

Az Árpád-emlékmű. 1897-től a szegedi „szombatosok tár­sasága”, majd a belőle 1902-ben alakult Pusztaszeri Árpád Egyesület, amelynek főtitkára Tömörkény István volt, min­den év szeptember első vasárnapján ünnepélyt rendezett az Árpád-emlékműnél. Ez volt az Árpád-búcsú vagy szobori búcsú.

1966-ban felújították ezt a hagyományt, 1978 óta pedig évente augusztus 20-án tartják meg az ünnepélyt.

1945. március 29-én itt osztották ki hazánkban elsőként a földeket. Ezért azóta Pusztaszer a két honfoglalás tör­ténelmi emlékhelye.

1970—1975-ig Trogmayer Ottó föltárta a Szer marad­ványait. Rézkori, bronzkori és népvándorlás kori telep­nyomokra is bukkant, de a legérdekesebb a honfoglaló magyarok temetője volt, a monostortól pár száz méterre, a középkori falu házai alatt.

Az ásatások tanúsága szerint Szer legrégibb, 16 m hosszú, cgyhajós, darázskőből készült temploma 1000 körül már állt. Talán a pogány lázadások során égették fel. A templom szen­télyétől nem messze előkerült bizánci típusú püspöki pásztorbot jelzi, hogy a monostor kezdetei a keleti kereszténységgel függöt- tek össze. Újjáépítésekor, a XI. században a hajóját meghosszab­bították, de megőrizték régi formáját. A XI—XII. század for­dulóján az idetelepült bencések átalakították. A keleti oldalon megtartották a szentélyt, majd a hajót meghosszabbítva a nyugati oldalon is félkör alakú szentéllyel zárták, négy sarkára pedig egy-egy kis tornyot építettek. Ez az ún. Szent Gallen-i típusú templom a gazdasági-társadalmi rend megszilárdulásáról és fölvirágzásáról tanúskodik.

III. Béla kora, Kalán püspök kegyurasága a monostor fény­kora. A korábbi templomot lebontották, és helyére háromhajós bazilikát emeltek. Alapja kő, falai zömmel téglából voltak. A keleti oldalán két tornya tört a magasba. Padlóját és az oszlopok lábazatát vörösmárvány lapok burkolták. A XIII. század első éveiben ismét nagyarányú építkezésekre került sor. A tatárjárás

168

azonban a monostort elpusztíthatta, utána már csak egy kisebb kolostort építettek.

Szer falu időközben mezővárossá nőtt. Román kori kis plé­bániatemplomát gótikussá építették át. A város az 1596. évi török hadjárat után néptelenedett el.

Az 1972-ben született döntés alapján az Árpád-emlékmű körül 55 hektár területen nemzeti emlékkertet kell létesíteni. Ez magába foglalja a már elkészült romkertet, a felszaba­dulás és a földosztás emlékművét, a Feszty-körkép számára épülő körcsarnokot, valamint szabadtéri néprajzi múzeumot.

A vendégeket motel és kemping, strandfürdő, lovaspálya, számos sportlétesítmény várja majd.

A szabadtéri néprajzi múzeum első épületei (1979) már állnak: egy szegedi és egy szentesi tanya, makói hagymás­ház, csongrádi ház. A következő években ide kerül még egy bognár- és egy kovácsműhely, malomház, szélmalom, kocsiszín, fészer; egy szegedi paprikatermelő háza. A tiszai halászat eszközeit is szabadtéri kiállítás mutatja majd be. A mezőgazdaság történetét különféle gépek (cséplőgép, gőzgép, vetőgép, szeletelő, növényvédelmi repülő) elevení­tik fel. Minden év augusztusában a cséplőgépet működés közben mutatják be.

A hét vezér oszlopa. A községtől nyugatra, kb. 2 kilo­méteres földúton érjük el az Árpád-halmon emelkedő obe- Iiszket, a hét vezér domborművű arcmásával díszített emlék­oszlopot.

Büdösszék-tó. Pusztaszertől keleti irányban kb. 4 km-re ugyancsak földúton jutunk el a Büdösszék-tóhoz, más néven Dongér-tóhoz. A tókörnyék 443 hektáron (1965 óta) természetvédelmi terület. Értékét a homokpuszta és a szikes­puszta találkozásában kialakult sajátos növénytársulások és a sekély vizű tavon a szikespusztai madárvilág ritka fajai adják. A Fehér-tóról (a halgazdaság miatt) kiszorult sziki madarak találtak itt megfelelő környezetei.

Nyáron a kiszáradó szikes tófenéken a kékalga bomlása kellemetlen szagot áraszt; innen származik a népies neve.

A három legértékesebb fészkelő madara a széki lile, a gólyatöcs és a gulipán. Számos récefaj is itt tanyázik. Az őszi-tavaszi vonuláskor a tó pihenésre csábítja a madár­rajokat. Kócsagok, gémek, cankók, pólingok, partfutók

169

kisebb-nagyobb csoportja mellett magányosan vagy kis csoportban réti sas, halászsas, réti héja, vándorsólyom, bamakánya is megfigyelhető.

A tóparti kilátótoronyból szemlélhető meg — a költési időszakot kivéve — a madarak mozgása.

Visszafelé jövet a szatymazi és sándorfalvi elágazásnál megpihenni, éhünket, szomjunkat oltani benézhetünk a Postakocsi csárdába.

Hajdan itt volt a Szeged és Kistelek közötti postaállomás, a négymérföldes (kb. 30 km-es) útnak éppen a felén. A postajárat 1717-ben indult Szeged és Pest között. 1776-ban Kistelek telepí­tésében nagy szerepe volt annak, hogy Szeged és Félegyháza között postaállomásra volt szükség.

1981-re tervezik a száz ágyas motel és a kétszázötven sátorhelyes kemping megnyitását.

Tápé—V etyehát—Lebő

A Felső Tisza-parton, már ismert épületek előtt visz az utunk. Az Ifjúsági ház, a szalámigyár, a sóház előtt hala­dunk el, majd az új híd alatt a rönktelep és fűrészüzem, a SZEOL AK, az egyetemek és az olajbányászok labdarúgó­csapatának sportpályája marad el mellettünk.

Dugonics András tanácsnok (az író apja) 1760—1765 között erdőt telepíteti ide, amelyet később Dugonics regényének hősé­ről Etelka-erdőnek neveztek. Az erdő kipusztult, nevét már csak az Etelka sor őrzi 1840-ben akiok voltak itt, majd helyükön Dercsényi János és Pál szeszgyárat kezdett építeni. 1844-ben tönkrementek, házukat akkor vette meg Zsótér János, gyártele­püket pedig Schmidt (Kovács) Ferenc. 1850-től 1893-ig működött a szesz- és keményítőgyár. A húszas években létesült itt Lippai Imre fűrésztelepe és a KEAC (Kolozsvári Egyetemi Atlétikai Club) pályája.

Jobb oldalon, a vízisport-telep és ifjúsági csónakház előtt Tápai Antal alumíniumszobra, az Evezős (1959) vonja magára figyelmünket. Az épületen Vinkler László színes mettlachi lapokból összeállított Csónakázók című mozaikja látható.

A körtöltés eleje itt csatlakozik a Tisza töltéséhez. Ettől

170

jobbra az ártérbe vezet le út, a két Kőrössy-halászcsárdához és a Tömörkény István üdülőtársaság telepére, a Sárgára.

Már 1818-ban Sárga part a neve a Tisza itteni partszakaszá­nak. A sárga sárgaföldet, agyagot jelent. A Szent Péter eser­nyője című regényében Mikszáth is emlegeti a Sárgát, a felsővá­rosiak kedvelt fürdőhelyét. A Horthy-korszakban illegális talál­kozókat rendeztek itt. Ezt emlékmű idézi.

Tápé. A körtöltésnél a bal oldali elágazás, az Irinyi János út a Petőfi-telep és a vele egybeépült Tápé felé vezet. Balra letérhetünk Petőfi-telep hosszú főutcáján, a Csap utcán a Fő tér felé, a templomhoz (Fábián Gáspár, 1936). Oltárképe Vinkler László alkotása.

Tápé neve már 1138-ban fölbukkan írásban. Az ősi falu sorsa ezer éven át összefonódott Szegedével, amellyel viaskodott is, de osztozott vele jóban-rosszban, míg végül 1973-ban igazgatá- silag is a város része lett. Gazdag régészeti lelőhely, költők és festők kedvelt, látogatott, megörökített faluja. Juhász Gyula és Radnóti Miklós verseiben, Mikszáth Kálmán, Tömörkény István, Móricz Pál elbeszéléseiben, Balázs Béla, Móra Ferenc, Móricz Zsigmond regényeiben, Móra tárcáiban, meséiben. Ady Endre publicisztikai müveiben, Mocsár Gábor szociográfiájá­ban, Heller Ödön, Nyilasy Sándor, Dorogi Imre, Kopasz Márta, Aino Hakulinen, Vinkler László, Sándor Lajos festményein és Lajos Sándor művészi fényképein kapott örök életet a falu és népe, a tápaiak munkája és ünnepnapja.

Járt itt Balázs Béla társaságában Bartók és Kodály, Juhász Gyula kíséretével Babits és Kosztolányi.

Ahogy leérünk a lejtőn, jobbra a vízügyi igazgatóság szakaszmérnökségének modem épületét látjuk, kevéssel tovább a tápai Tiszatáj termelőszövetkezet hasonlóképpen modern irodaházát (Budai Nagy Antal u. 39.). Az utóbbi a régi malom helyén épült.

Balra nyílik a kicsiny V á r t ó utca. A 4. sz. házban délutánonként megtekinthető ifj. Lele József néprajzi gyűj­teménye.

Az 1968-bau épített ház alagsorában olyan házbelsőt rendezett be (1974) ifj. Lele József, amilyen a századforduló táján Tápén még szokásos volt. A szoba (nagyház) fő helye az ajtóval szemben levő szentsarok. Az asztalt két sarokpad öleli, a falon szentképek, szentelt gyertj’a látható. A sublótban régi ruhák, tetején külön­féle dísztárgyak (csencsrösök). Az ágy (koléda), a bölcső, a kuckó a kemincével látható még a szobában. A konyha

171

(kéményalja) használati eszközei is megtalálhatók itt (tálak, fazekak, szűrők stb.). Néhány nádtetős és napsugárdíszes ház, valamint templommakett is helyet kapott. A falon halászszer­számok lógnak. A látnivalókat a gyékénymunka, az állattartás és a gazdálkodás eszközei egészítik ki.

Kevéssel továbbhaladva, jobbra, az út és a Tisza töltése között van a sportpálya. Itt hömpölyög a nép a híres tápai búcsún, a szeptember 29-ét követő vasárnap. A hajdan hatalmas tömegeket megmozgató búcsú ma új rendezvé­nyekkel gazdagítva ismét vonzza a városi és a környékbeli érdeklődőket. Népitánc bemutató, népi iparművészeti vásár, templomi hangverseny és más igényes szórakozás teremti újjá a hagyományt.

A Berettyó utca sarkán álló ház (Budai Nagy Antal u. 60.) udvaráról a kerítés fölé magaslik egy öreg bádogfeszület.

Az ország útján áll, s a földre néz, Arcán szelíd mosoly a szenvedés. A falu népét nézi csöndesen, Amint ballagva munkából megyen.

Erről szól Juhász Gyula A tápai Krisztus c. verse. (An­nak idején [1923] még országút volt a mai főutca).

Az Árvácska utcánál pár lépést kell tennünk balra a Nyilasy utca sarkáig. Az utca 3. sz. házában dolgo­zott a tápai népéletet eleven színekkel megörökítő Nyilasy Sándor festőművész 1918-tól haláláig, 1934-ig. Emléktábla jelöli a házat (1973).

A Költő utcán, amely Juhász Gyulára emlékeztet, jutunk ki a Rév utcára. Ez vezet a komphoz. Mi azonban menjünk ellenkező irányba és sétáljunk be a régi temetőbe. Itt talál­juk hazánk egyik legszebb népi barokk és naiv művészeti ízlésű kápolnáját. Fogadalmi képek, háborús kitüntetések, a falra festett levelek, faragott faszobrok és az oltár: meg­annyi megható látvány. A Rév utcán térjünk vissza a Budai Nagy Antal utcára, ezen egyenesen tovább a templomhoz jutunk.

Tápé temploma Szeged egyik legértékesebb műemléke.

Az első tápai templom még a XI. században épült; fölkuta­tott téglaméretei az első kalocsai székesegyház tégláival azono­

m

sak. A tatárjárás alatt elpusztult. A mai templomot a XIII. és XIV. század fordulóján emelhették. Ebből az időből származik a mostani szentélytől jobbra eső, a nyolcszög négy oldalával záródó régi szentélye, amelyet kívül négy pillér támaszt meg. Ez és a falán talált freskótöredékek a gótikának alföldi viszonylat­ban is ritka becses emlékei. A freskók a tizenkét apostolt ábrá­zolják; különösen János apostol alakja figyelemre méltó. A ba­rokk kereszthajó és a torony 1770-ben épült. A torony, akár az alsóvárosi templomé, a szentély mellé került.

A templom mögött van a háziipari szövetkezet székháza. (Régész tér 4. Az elnevezés Móra Ferencet idézi.) A folyo­sóján berendezett kis kiállítás alkalmat ad a tápaiak ma is eleven gyékényszövő művészetével való megismerkedésre. Termékeik főként kivitelre készülnek. A hajdani fő termék, a szatyor, ma divatcikk.

Régen azzal csúfolták a tápaiakat, hogy megkérdezték tőlük: mikor lössz Tápén szatyorszentölés? A szólás eredete a gyékény­nyel való munka egyik mozzanatra utal: a szövendő gyékényt vízzel hintették be, mögparáholták.

A kiállítás bemutatja a gyékény hagyományos földolgo­zását: fonását, szövését. Ezt ma is otthon végzik és a szö­vetkezet értékesíti a termékeket. Most szobaberendezést, fonott széket, gyékénnyel kombinált heverőt, asztalt, bár­szekrényt készítenek. A régi népművészetből népi iparmű­vészet lett. A helyszínen vásárolni is lehet.

A templomon túl van a régi községháza, most tanácsi kirendeltség (Honfoglalás u. 59.). Az épület timpanonján látható vízi madár, a gencs (a gém változata) a középkori gyűrűkön és a falu legrégibb pecsétjén is megtalálható. (Régen a tápaiakat a szomszédos községek lakói, meg a szegediek gencsöknek csúfolták.) Itt is kis falutörténeti és néprajzi gyűjtemény emlékeztet a múltra.

Vágjunk át a túloldalra, s az egyik kis közön menjünk fel a töltésre. Ott sétáljunk vissza a révig. Közben le is mehetünk a partra, ahol földbe vágott lépcsők vezetnek a horgászóhelyekhez.

A réven túl van a hajójavító műhely és a téli kikötő.

A tápai kompról az első adat 1528-ból való. Évszázadokon át itt fontos átkelőhely volt, jelentős jövedelmet hozott, ezért Szeged folyton pörösködött miatta a faluval. A város vámszedési jogáról csak 1945. október 15-én mondott lel S Tápé csak egy év

173

múltán, 1946. október 18-án vehette a kompot birtokába. Majd 1956-ban államosították.

A túlsó part már a Tápai-rél vagy csak Rét, Nagyrét. Két nevezetes hely van ott is, ahová érdemes elmenni: Vetyehát és Lebő.

Vctyehát. Három irányból érhetjük el: a Maros-parton, a komptól jobbra térve gyalogösvényen; a komptól egyenesen földúton, majd jobbra a gáton; végül pedig a maroslelei műúton egészen a pajori elágazásig. Jobbra jutunk cl a vetyeháti öreg fához, balra majd Lebőre megyünk.

A Vetyehát első eleme lehet személynévi eredetű (a szláv Vejtech-ból vagy a francia Vétier-ből), de lehet a kótyavetye (árverés) második tagjából. Vetyehát első Írásos előfordulása 1725-ből ismert. A hát magaslatot jelent.

A természetjáró figyelmét már messziről magára vonja az 53 m magas, 10 m kerületű, hatalmas lombozatú fehér nyárfa. Utolsó hírmondója annak, hogy a Tisza és a Maros hullámterein az évszázados nyárfák milyen hatalmas mére­teket értek el.

A vetyeháti „tanúfa” egyben munkásmozgalmi emlék­hely is. Mint a mellette emelt emlékmű jelzi: alatta tartották illegális összejöveteleiket a Horthy-korszakban a szegedi munkásmozgalom harcosai.

A százötvenévesnek becsült fa ma is rendkívüli életképesség­ről tesz tanúbizonyságot. Viharok okozta károsodásait egy­kettőre kiheveri; új sarjak növesztésével lombkoronáját rend­szeresen megújítja. Beretzk Péter szorgalmazására az Országos Természetvédelmi Tanács védetté nyilvánította, és korábbi viharsérüléseit cementes plombálással 1968-ban kijavíttatta.

Lebő. Vetyehátról a maroslelei útból északnak ágazó és Algyőre tartó úton érhetjük el.

Insiila Lebő: Lebő-sziget neve már 1776-ban előfordult. Móra Ferenc Insula Lebő című tárcájában (1930) beszámol e terület leletekben való roppant gazdagságáról. Ez azt bizonyítja, hogy az egykori sziget évezredekkel ezelőtt a Tisza és a Maros szögé­nek legvédettebb területe volt. A későbbi ásatások is igazolták Móra véleményét.

Lebő szófejtése is érdekes. A lebeg ige leb tövének mellék­névi igeneve, mint a lebegő is.

174

S ha már eddig eljöttünk, erdenies Algyőn át Szegedre visszatérni. Érintjük közben a nagyfai intézetet, amely régen a Csillagbörtön rabgazdasága volt, most pedig az alkohol­elvonó kezelésre önként jelentkezők vagy a törvény erejével kényszerítettek számára berendezett ún. célgazdaság.

Nagyfa a vetyehátilioz hasonló hatalmas nyárfáról kapta nevét. 1896-ban a budapesti ezredévi kiállításra vágták ki. Bel­sejét kivájták, és üregében egy szobabútort helyeztek el, úgy állították ki.

A közúti hídon átkelve a Tisza innenső partjára, a 47. s 7. úton érünk vissza a városba.

Ásotthalom

Ásotthalom felé a Bajai úton hagyjuk el Szegedet. Útközben elhaladunk a Belvárosi temető mellett, majd keresztezzük a szeged—budapesti vasútvonalat. Ezután bal oldalon a régi repülőtér épületeiben elhelyezett 600. sz. Móra Ferenc Szakmunkásképző Intézet tanműhelyét és diák­otthonát látjuk. Majd a Meteorológiai Intézet országos idő­jelző állomása és rádiószondázó állomása (Bajai út 14.) következik.

Az időjelző állomás óránként küld jelentést a kékestetői központba, a rádiószondázók pedig naponta délben és éjfélkor bocsátják fel magaslégköri adatokért a hidrogénnel töltött léggömböket 30— 40 km magasba.

Mórahalom az 55-ös úton 20 km-re van Szegedtől. Ez volt a hajdani Alsótanya, majd 1892-től 1950-ig Szeged-Alsó központja. 1970-ben 5850 lakosa volt.

A község hévízfürdöje közvetlenül az út mellett, a zákány­széki elágazásnál található.

Itt volt plébános 1933-tól Balogh István (1894—1976), 1938- tól a Délmagyarország kiadótulajdonosa, a koalíciós idők ne­vezetes kisgazdapárti politikusa (ahogy annak idején nevezték: „Balogh páter”). 1944. november 9-én itt kereste fel őt Révai József és Erdei Ferenc, és megállapodtak a Délmagyarország- nak, a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front lapjának megin­dításában. Ez volt a később sokat emlegetett „szegedi kézfo­gás”. November 19-én jelent meg az első szám.

175

Az ásotthalmi elágazást újabb 8 km megtétele után, a 29. és 30. kilométerkő között érjük el. Itt balra befordulunk és 1,5 km után bal kéz felé, az úttól mintegy 250 méterre kitü­nően fölszerelt erdei pihenőhely várja a természet kedvelőit. A 200 fős táborhelyen nyolc tüzrakó- és szalonnasütőhelyet, asztalokat, kutat és két nagy esőbeállót találunk. Erdei tor- napályája és autóparkolója is van.

Az úton továbbhaladva beérünk Ásotthalomra.

Hagyományos neve Várostanya volt, majd Ferenc József 1883. október 16-i látogatásának emlékére Kírályhalomnak nevezték el. Nyugatra eső, Kelebiával határos részét Átokhá­zának hívták. A nép ezt a futóhomokon való munka eredmény­telenségéből, elátkozottságából magyarázta, de a nyelvtudomány szerint a kun Altuk vezetéknévből keletkezett.

Szeged város 1850 körül építtetett fel itt tanyát (a Város tanyája). E köré települt az 1950-ben mai nevén önállósult község. Itt épült fel az 1883-ban Ferenc József jelenlétében megnyitott erdőöri szakiskola, a jelenlegi erdőgazdasági szakmunkásképző intézet.

Móra Ferenc 1918 szeptemberében Kiss Ferenc vendégeként a Város tanyájában pihent és alkotott. Itt, „Homokországban” írta — akkor még Másvilági nézelődések címmel — a Georgikon című kötetének legtöbb elbeszélését. írásai hangulatosan örö­kítik meg a tájat, az erdőt, a fákat, a méheket, az embereket.

A község templomának (Kövér Tibor és Szojka Jenő, 1930) érdekessége, hogy ide kerültek a régi Dömötör- templom padjai és orgonája.

Tanulmányi erdő. Érdemes megtekinteni az ásotthalmi Tanulmányi erdőt is, az erdőgazdasági szakmunkásképző iskola közvetlen szomszédságában. Neve onnan ered, hogy a jövendő erdészek itt tanulmányozzák a korszerű erdő­gazdálkodási módszereket. Itt lelhetők föl a környék leg­szebb homoki erdőtípusai.

Emlékerdő. Az Ásotthalmi letérés után a bajai út jobb oldalán elterülő, több mint 17 hektáros fehér- és szürke- nyáras ligeterdőt Kiss Ferenc kezdeményezésére ősi állapo­tában megőrizték. Ez az ún. emlékerdő. A környék leg­szebb kirándulóhelye, sőt a Duna—Tisza közén is alig akad párja.

A buckás talajon megkötött fák lombsátrai között át­

176

szűrődő fényben a piros madársisak, a hegyvidéki tölgyesek gyakori aljnövénye pompázik. A cserjék közt ritkaság, itt azonban gyakori a veresgyűrű som. Az erdőszélen a pusztai csenkesz alkot gyepszőnyeget. A fehér virágú legyezőfű és a sárga leplű homoki nőszirom teszi változatossá a szín­pompát.

A tisztásokon a már majdnem kiveszett pusztai árva- lányhaj fehér zászlócskái hajladoznak. Ritkaság a tartós szegfű és a kései szegfű is.

A fák odvaiban csókák, harkályok, seregélyek, cinkék, fakúszók találtak kitűnő fészkelőhelyet.

Az út bal oldalán, a Kiss Ferenc-emlékműnél (1977) is táborhelyet találunk.

Kiss Ferenc 1885-től 1925-ig volt a szegedi állami erdészet vezetője. „A szegedi erdők atyja” az Alföld-fásítás fáradhatatlan úttörője volt. A róla elnevezett erdőt még 1870 táján telepítették és a legutóbbi időkig Papok erdejének hívták.

A közelben található a százévesnél idősebb szürkenyár, a Rúzsa-fa is, az úttól alig kétszáz méterre.

A helyi hagyomány szerint, amikor a betyárvezért a pandúrok hajszolták, e fa alatt elvágtatva hirtelen elkapott egy ágat, így üldözői a továbbfutó lovát követték, míg ő maga a fáról nézett utánuk. Más szóbeszéd szerint a betyárok erre a fára aggatott vagy vésett titkos jelekkel tájékoztatták egymást.

Az ásotthalmi elágazáson túl kb. 7 kilométerre a 36. kilométerkőnél a bajai út bal oldalán újabb erdei pihenő várja az autósokat. Mellette áll a Back Bernát építtette Szent Erzsébet-kápolna (Czike Gábor, 1937).

Maros-torok

Maros-torok. Az új hídon átkelve Újszegedre, a védőtölté­sen bal kéz felé sétáljunk. A Felső kikötő sor és a Szövetség utca sarkán lepillanthatunk a KISZ vezetőképző táborának épületére és tágas udvarára. A Szövetség utcából a töltésre felkapaszkodó út után kevéssel pedig le is mehetünk a víz­ügyi igazgatóság egyik gátőrházában berendezett — részben szabadtéri — vízügyi múzeumba.

vn

SZEGED KÖRNYÉKE

  1. Szőreg, r.k. templom
  2. Szőreg, görögkeleti templom
  3. Szőreg, templomrom (XIII. sz.)
  4. Algyő, r. k. templom
  5. Kiskundorozsma, szélmalom
  6. Kiskundorozsma, Széksósfürdö
  7. Zsombói csárda
  8. Ópusztaszer, Árpád emlékmű
  9. Ópusztaszer, középkori kolostorrom
  10. Pusztaszer, a Hét vezér oszlopa

DESZK

A távolban magas oszlopok (a szegedi „Eiffel-tornyok”) hidalják át villanyhuzalaikkal a Tiszát. A töltés ártéri olda­lát keskeny, majd szélesedő fűzfaerdő kíséri. Alattuk sze­derbokrok kínálják kék bogyóikat.

Jobb kéz felől az újszegedi öntésföldeken — Marostőben, Cserőkében — virágzó kerti kultúra látható, a Felszabadulás Termelőszövetkezet 3. sz. üzemegységének (Bérkert u. 119.) melegházai és szántóföldi kertészetei. Az üvegházakat az 1957-ben fúrt, 1000 m mély hévízkút percenként 2000 liter, 53 °C-os meleg vize fűti.

Régen a Maros Deszktől Újszegedig hatalmas hurkot írt le. Átvágása 1860-ban készült el. Torkolata ugyanekkor került kb. 500 méterrel lejjebb. A légi medernek és hullámtérnek kitűnő öntéstalaján jött létre a híres újszegedi és szőregi gyümölcsfa- és rózsakertészet.

Balra vezet le az út a töltésről az ártérre. Hamarosan el­érjük a Maros torkolatát. Az összeszögellésnél kőből épített torkolati mű, osztómű késlelteti mintegy 270 m hosszan a gyors folyású Maros és a lassú Tisza vizének elegyedését. A Maros szinte visszatorpan, amint a Tiszába ér. A sebes­ségkülönbség miatt örvények, forgók keletkeznek. A két víz színkülönbsége még hosszan nyomon követhető.

A Maros hirtelen meglassulása miatt itt fokozottabb a zátonyképződés. Ezért ezen a szakaszon rendszeresen dol­goznak kotróhajók, és az építkezésekhez kiváló, víz alól kiemelt marosi homokot a Felső Tisza-parton, a Molnár utca végében rakják magas gúlákba. A Maros iszapja is értékes: radioaktivitása folytán gyógyhatású.

Kerékpárral hosszabb utat is megtehetünk a töltés tete­jén, sőt a jobbra csatlakozó, kanyargós töltésen elérhetjük következő kirándulásunk színhelyét, Szőreget is. Gyalog azonban vissza kell térnünk legalább Újszegedre, s onnan gépkocsival, busszal vágni neki az új útnak.

Újszegedről indulva a Bérkert soron közlekedő busszal jutunk el az Erdélyi térig. A Thököly úton érünk el a Kállay-ligetig, amely a hajdaninak csak töredéke. Nagyobb részére a városi kertészet települt rá.

A Kállay Albert főispán által a múlt század végén telepített erdő hatalmas fáit 1945 után vágták ki. A század elejétől a föl­

180

szabadulásig itt ünnepelte meg a szegedi munkásság május elsejét. A helyet emlékmű jelöli.

A Kállay-liget mögött a Marostői kiskertek, hétvégi házak vannak. Akár innen is fölkapaszkodhatunk a töltésre, és a túloldalon elérve az országutat, a 43. sz. közlekedési utat, buszra szállhatunk.

Szőreg

Szőreg. Autóbusszal vagy gépkocsival a régi hídon megyünk át a már ismert útvonalon, a Székely soron és az Odesszai körúton, a sportcsarnok mellett. Rákanyarodva a 4 3. s z. útra, a vasúti töltéssel párhuzamosan haladunk. Bal kéz felől marad el mellettünk az Ifjú Gárda Nevelőotthon, majd a DÉLÉP sporttelepe.

Itt láthatjuk a Maros szabályozás előtti medrének egy részét. A Holt-Maros (öregek száján Döglött-Maros) végigkígyózik a Tisza-töltés aljától, a Fürj utcától a szőregi Maros-torok utca végéig.

Jobbra van az újszegedi temető. Itt pihennek sokan az 1879. évi árvíz áldozatai közül. A szegedi temetők még víz alatt voltak, oda nem temethették őket. Legtöbbjüket itt és a szőregi temetőben helyezték örök nyugalomra. Emléküket föliratos őrzi. Valahol itt nyugszanak tömegsírban az 1849. augusztus 5-i szőregi csata áldozatai: 250 elesett magyar, lengyel, olasz. (Az ő emléküket őrzi az Aradi vér­tanúk terén emelt márványoszlop.)

Derékszögben találkozik itt két töltés, csak az út választja el őket. Ez a kamratöltés, egykori hivatalos nevén kamerális töltés. Az udvari kamara rendelkezésére szőregi jobbágyok robotmunkájával készült el 1790-ben. A szőregi uradalom akkor a kamara birtoka volt.

Itt zajlott le a szőregi csata, amelynek során Dembinszky Henrik alól kilőtték a lovát, ő maga karját törte, Guyon Richárd meg majdnem fogságba esett. Magyar honvédeken kívül olasz és lengyel légionáriusok is küzdöttek itt. Az olasz légió parancs­nokának, Alessandro Monti (1818—1854) ezredesnek a főváros­ban szobra van, Szőregen pedig emléktáblán ragyog a neve.

181

A faluba érkezve a 43. sz. út egyenesen megy tovább Makóra és Nagylakra, de a busz jobbra tér, és az ABC- áruház előtt megáll. Szálljunk le. A háromszögletű tér a szőregi csata elesett harcosainak emlékezetére kapta a Hősök tere nevet. Emlékmű áll a közepén (1948).

A legrégibb márványlap eredetileg a községháza falán állott (1929) az olasz és a lengyel légió emlékét örökítve meg. 1948-ban helyezték át mostani helyére. Ekkor került föléje Trencsényi-Waldapfel Imre antik mértékű verse a szöregi ütközet emlékére, melléje pedig kétoldalt az első és a második világháború szőregi áldozatainak névsora. Itt helyezték el a felszabadító szovjet katonák emléktábláját is (1950).

A rom. A Makai úton felfelé sétálva pár méter után az Apátság utcán balra térve az Alföld egyik legrégibb mű­emlékéhez jutunk eL

A XIII. század végén vagy a XIV. század elején épült templom megmaradt romja három méter magas, téglából rakott fala a bal oldalhomlokzatnak.

Szőreg nevének első előfordulása 1239-ből való. Egyidejű ez­zel a Szent Gellért nagyobb legendájában való említése: ami­kor Csanád és Ajtony seregei összecsaptak 1003-ban (mások szerint 1029-ben), először a pogány vezér bizonyult erősebbnek, és Csanád harcosai megfutamodtak, Kökényér bokraiban, Sző- regen és Kanizsán bújtak meg. A régészeti leletek, elsősorban Móra Ferenc ásatásai bizonyították, hogy a vizek fölé magasodó szőregi löszdombot már az őskorban lakták. Móra írta Szőreg- ről: „Klasszikus lelőhelye minden régiségnek a kőkortól a rézen, bronzon, népvándorláson keresztül a honfoglalásig. A kertek­ben nem lehet ásni a prehisztorikus cserepektől. Az eke minde­nütt bronz karpereceket és pogánymagyarkori kengyeleket vet föl. A templomdombból koponyákat és a legvirágzóbb bronz­korból való edényeket mos ki az eső” (Röszkétől Szőregig).

A dombon, amelyen a falmaradvány látható, már 1000 táján bizánci szertartású bazilita szerzetesek monostora áll­hatott. Alapítója a Csanád nemzetség lehetett. Később sáncárokkal és fallal erősítették meg. Az apátság a templom­tól keletre állt. A tatárjárást túlélte, de a kunok 1280. évi lázadásának áldozatul esett.

A mostani rom azonban nem az apátság maradványa, hanem a XIII. század végén vagy a XIV. század elején

182

r

épült plébániatemplomé. Építéséhez a korábbi monostor köveit használták fel. A múlt században e falak sokkal nagyobbak voltak. Elhordták a szőregiek házaik pincéjé­hez, káposztásköveknek.

Körülötte volt a századfordulóig a temető.

Mielőtt elmennénk, sétáljunk el a domb keleti végéig, mert onnan alföldi viszonylatban ritka szép kilátás kínálkozik. Fél­körben Szeged látképétől Kübekházáig ellátni Mig a fák el nem takarták, Deszk és Kübekháza templomtornyai szépen látszot­tak. Innen vehető észre, hogy a domb milyen meredeken emel­kedik a Maros egykori medre fölé.

Innen a Szív utcába tartunk. Az úttest alatt bronz­kori sírok rejtőznek. Kétoldalt Móra Ferenc feltárta őket 1927-ben és 1928-ban, de az utat nem bonthatta föl. A Szív u. 6. sz. ház kertjében is gazdag bronzkori leleteket — temetőket és telepeket — talált. Egyik legismertebb tár­cájában számolt be olvasóinak itteni élményeiről (Kémény­seprőéknél Szőregen). A szomszéd 10. sz. ház kertjéből újabb kincseket szedett ki. Erről is írt (Dusán a múzeumba kerül). Ezekben örökítette meg a kezére járó egyszerű embe­rek, Máder Ferenc meg Sztojkov Dusán jóindulatú kész­ségét, megértő támogatását.

A magyar templom. A mostani templom ugyanarra a lösz­dombra épült, amelyre a régi. Közéjük csak az utcák vág­tak rést.

A török hódoltság után 1712-ben kezdték az alsóvárosiak megszállni Szőreget. Első templomuk 1752-ben készült el. A helyén épült Vedres István tervei szerint Schwörtz János vezetésével 1812 és 1815 között a mai. 1849-ben leégett, 1851-ben építették újjá. 1928-ban palával fedték be. Más­különben eredeti állapotában maradt ránk. Megjelenésében, arányaiban, zömök, széles tornyával, valamint alaprajzi elrendezésében, belső, széles pillérekre támaszkodó, nyo­mott ívű bolthajtásos szerkezetével a falusi templomépíté­szet évszázados hagyományait őrzi A korai klasszicizmus építészeti jeleit mutatja. Belső díszítésében, a pillérek, a bolt­ívek, a párkányok finom metszésű profiljaiban az érett klasszicizmusban is előforduló stíluselemeket alkalmazza. A főoltár antikizáló és reneszánsz előképekre emlékeztető timpanonja és a pillérek füzérdísszerű végződése az empire

183

stílus hatását jelzi. Ezt fokozza a szószék is. Szent Katalin oltárképét Schwartz János pesti festő készítette.

Egyidejűleg épült a templommal a vele szemben álló plébánia is. Figyelemre méltó hatalmas, boltozatos, tégla­kiképzésű pincéje. Itt volt káplán 1882-től 1885-ig Kálmány Lajos. Gazdag szőregi gyűjtése a folklorisztika kincses­bányájának bizonyult.

A szerb templom. A Szerb utcán továbbhaladva bal olda­lon találjuk az ugyancsak dombra épült, barokk stílusú görögkeleti szerb templomot.

1779-ben épült. 1848-ban leégett a teteje, de hamarosan újjá­építették. 1912-ben fólújították. Tornyát 1977-ben újra bádo- gozták.

A szentélyt a hajótól elválasztó barokk ikonosztázt a keleti kereszténység kedvelt szentjeinek arcképei díszítik. Mellette egyik oldalon Aranyszájú Szent Jánost, másik oldalon Szent Miklóst ábrázoló táblaképek érdekessége, hogy Nagy Ferenc szegedi festő készítette őket, és nevét cirill betűkkel irta rájuk (1843).

Szőreg jellegzetes útmenti település. Főutcája, a Szerb utca, Móra szerint olyan hosszú, hogy aki ifjan megy be, a végén őszen jön ki belőle. Az utca neve azt a település­történeti sajátosságot őrzi, hogy Trianonig csupa szerb lakott benne; a vele párhuzamos Magyar utcán viszont sohasem lakott szerb.

Mind a két utcán találunk még napsugárdíszes oromzatú régi házakat (Szerb u. 64., 67., 75. Magyar u. 11., 41., 137.).

  1. fejezet

GYAKORLATI ÚTMUTATÓ

Szeged megközelítése

Vasút

Szeged Délkelet-Magyarország legfontosabb vasúti csomó­pontja, ezért a város könnyen megközelíthető az alább fel­sorolt vasútvonalakon közlekedő személy- és gyorsvona­tokkal. (A zárójelbe tett számok a MÁV menetrend meg­felelő mezőjét jelölik, amelyben a vonatok indulási és érkezési adatai megtalálhatók.)

Budapest, Nyugati pályaudvar—Cegléd—Kecskemét—Kis­kunfélegyháza—Szeged nagyállomás (140). Menetidő sze­mélyvonattal 4 óra 21 perc, gyorsvonattal 2 óra 30 perc. (Két gyors- és két expresszvonat közlekedik.)

Békéscsaba—Orosháza—Hódmezővásárhely—Szeged-Rókus —Szeged nagyállomás (135). Menetidő személyvonattal 3 óra 30 perc. (Nyáron Gyuláig.)

Miskolc—Nyíregyháza—Debrecen—Cegléd— Szeged nagy­állomás (80/b, 100, 140). Menetidő 5 óra 42 perc.

Pécs—Bátaszék—Baja—Szeged nagyállomás (65, 50, 154, 140). Menetidő 5 óra 7 perc.

Kétegyháza—Mezőhegyes— Makó—Szeged— Újszeged (121).. Menetidő 3 óra 39 perc.

^4 közvetlen vonattal elérhető állomások távolsága Szeged­től:

Baja 183 km

Békéscsaba 97 km

Budapest 191 km

Cegléd 118 km

185

Hódmezővásárhely 31 km

Kecskemét 86 km

Kétegyháza 114 km

Kiskunfélegyháza 60 km

Kiskunhalas 106 km

Makó 29 km

Mezőhegyes 66 km

Orosháza 62 km

Lökösháza (román határ) 129 km

A városnak három vasútállomása van. Legfontosabb a Szeged pályaudvar, a nagyállomás (Indóház tér 1.; tel.: 10 906).

A Rókus állomás (tel.: 13 871), amelyet a nagyállomással a város központján, a Széchenyi téren át közlekedő 1. sz. villamosjárat köt össze.

Az Újszegedi állomás (tel.: 13 519) a Belvárosból trolibusz­szál, a nagyállomásról autóbusszal és trolibusszal érhető el.

A szegedi szabadtéri játékok előadásaira utazóknak a MÁV menettérti jegyükhöz 33%-os kedvezményt biztosít. Indu­lás előtt az állomáson a színházjegyet le kell bélyegez­tetni.

Vasútijegy-váltás és tájékoztatás a vasútállomások pénz­tárain kívül a Szeged Tourist (Victor Hugó u. 1.) és az IBUSZ irodájában (Klauzál tér 2.).

Autóbusz

A távolsági autóbuszjáratok indulási és érkezési állomása a Marx téri központi autóbusz-pályaudvaron van. Tel.: 14478. Fölvilágosítás: 13 098. (A járatok megnevezése után a zárójelben levő számok az autóbusz-menetrend meg­felelő mezőjét jelölik.)

Távolsági autóbuszjáratok

Budapest—Kecskemét—Szeged—Makó (1115)

Debrecen—Békéscsaba—Szeged (1775)

Székesfehérvár—Dunaújváros—Szeged (1832)

186

Bonyhád

Siófok

—Szék szárd— Szeged (1833)

Zalaegerszeg— Dombóvár—Szeged (1834)
Pécs—Baja— Mélykút —Szeged (1835)

Felsőszentiván
Bácsbokod

Baja—

—Kelebia—Szeged (1836)

Gyula—Békéscsaba—Tótkomlós—Makó—Szeged (1837>

Hajdúszoboszló—Békéscsaba—Szeged (1838)

Parádfúrdő—Mátraháza—Jászberény—Szolnok—Szeged (1839)

Pápa—Szeged—Hódmezővásárhely (1841)

Nemzetközi autóbuszjáratok

Subotica—oh.-Röszke—Szeged (690)

Dubrovnik—Sarajevo—oh.-Röszke—Szeged (692)

— oh.-Röszke—Szeged (695)

Zrenjanm

Helyközi autóbuszjáratok

Szeged—Sándorfalva (8300)

Szeged—Szőreg—Űjszentiván—Tiszasziget (8351)

Szeged— Szőreg—Kübekháza (8352)

Szeged—Szőreg—Deszk—Makó (8360)

Szeged—Balástya—Kistelek (8310)

Szeged—Csólyospálos—Kiskunmajsa (8320)

Szeged—Kiskunmajsa—Kiskunhalas—Kalocsa (8321) Szeged—Bordány —Üllés (8330)

Szeged—Zákányszék—Rúzsa—Öttömös—Pusztamérges (8335)

Szeged—Domaszék— Mórahalom—Ásotthalom (8340) Szeged—Szeged (Röszke) (8345)

Szeged—Hódmezővásárhely (8370)

Jegyváltás a központi autóbusz-pályaudvar pénztáránál, a Volán utazási irodában (Bajcsy-Zsilinszky u. 28.) és az IBUSZ menetjegyirodában (Klauzál tér 2.).

187

Autó és motorkerékpár

Szeged kedvező földrajzi fekvésénél fogva közúton bármely irányból megközelíthető. A fővárosból érkezők az E5-ös főútvonalon érhetik el Szegedet, amely innen tovább visz Röszke (országhatár)—Szabadka (Subotica)—Újvidék (Növi Sad)—Belgiád (Beograd) irányába.

Szegedről indul a 43. számú út Makó—Nagylak tország- határ) felé, valamint a 47. számú út Hódmezővásárhely— Orosháza—Békéscsaba útvonalon és az 55. számú út Bajára visz.

Határátkelőhelyek

Röszke. Az E5-ös nemzetközi főúton Jugoszlávia felé. Szegedtől 16 km. A határ éjjel-nappal átléphető. Vízum­szolgálat, valutaváltás, tájékoztatás.

Nagylak. A 43. számú Szeged—Makó—Nagylak úton Románia felé. Szegedtől 52 km. A határ éjjel-nappal átlép­hető. Vizumszolgálat, valutaváltás.

Szeged távolsága néhány nagyobb várostól közúton

Baja 100 km

Békéscsaba 87 km

Budapest 170 km

•Csongrád 67 km

Debrecen 217 km

Eger 223 km

Győr 281 km

Hódmezővásárhely 25 km

Kecskemét 85 km

Makó 31 km

Miskolc 273 km

Pécs (Baján át) 181 km

Székesfehérvár 216 km

Szentes 54 km

Szombathely 347 km

188

Veszprém 236 km

Röszke (országhatár) 16 km

Nagylak (országhatár) 52 km

Parkolóhelyek a Belvárosban

Széchenyi tér. Nyugati és keleti oldalán fizető parkoló, de csekély számban ingyenes hely is akad.

Klauzál tér. Fizető parkoló.

Tanácsköztársaság útja. Végig.

Horváth Mihály utca. Végig.

Takaréktár utca.

Kazinczy utca. Lenin körút déli végében a Petőfi Sándor sugárútról az árvízi emlékműig mindkét oldalán.

Toldy utca. A központi egyetem mögött.

Somogyi utca. A Szegedi Akadémiai Bizottság előtt.

Bajcsy-Zsilinszkv utca. Egyik oldalán végig.

Mérey utca.

Oskola utca. Egyik oldalán.

Oroszlán utca. Az Oskola utca sarkán, az üres telken.

A Bajza és a Nádor utcák egyik oldalán.

Püspök utca (üres telek; a Centrum vásárlói részére).

Deák Ferenc utca. A Victor Hugó utca és az Oroszlán utca között, valamint a Vörösmarty utca és az Arany János utca között mindkét oldalán, a Vár utca és a Wesselényi utca között egyik oldalon.

Komócsin Zoltán tér.

Fölső Tisza-part.

A Dugonics tér északi oldalán.

Üzemanyag-ellátás

A benzinkutak éjjel-nappal nyitva tartanak és mindenfajta benzint árusítanak.

Algyői út (SHELL); tel.: 51 278. Dorozsmai út (ÁFOR) mindkét oldalán; tel. jobb oldalon: 61 007, tel. bal oldalon: 11619. Szabadkai út (SHELL); tel.: 10498. Úttörő tér (ÁFOR); tel.: 10 258.

189

Autójavítók

Autójavító Vállalat, Tolbuhin sugárút 9—11., tel.: 11 269. Gépjárműjavító Ipari Szövetkezet, Cserzy Mihály u. 18., tel.: 13 104.; Csap u. 2., tel.: 51 321; Cserzy Mihály u. 4., tel.: 14 936; Olajbányász tér 1., tel.: 14 806; Szilléri sugárút 43., tel.: 13 625.

Magyar Autóklub

A megyei szervezet és a városi csoport irodája, műszaki állomás. Indító szolgálat. Segélyszolgálat. Kossuth Lajos sugárút 112., tel.: 14 325.

Cépkocsi-kárreniiezés

Állami Biztositó, Tolbuhin sugárút 9., tel.: 11 892.

Helyi közlekedés

Villamos

1. sz.: Nagyállomás—Április 4. útja—Zrínyi utca—Kele­men utca—Széchenyi tér—Kossuth Lajos sugárút—Rókusi állomás. Menetidő 20 perc. Az első villamos indul a nagy­állomásról 4,30-kor, Rókusról 4,50-kor. Az utolsó a nagy­állomásról 22,40, Rókusról 23,00.

  1. sz.: Somogyi utca—Dugonics tér—Tolbuhin sugárút— Textilművek—Belvárosi temető—Dorozsmai út—Házgyár. Menetidő 25 perc. Az első villamos indul a Somogyi utcából 4,30, a házgyártól 4,55. Az utolsó a Somogyi utcá­ból 22,50, a házgyártól 23,15.
  2. sz.: Tarján—József Attila sugárút—Lenin körút—Petőfi Sándor sugárút—Ságvári-telep. Menetidő 25 perc. Az első villamos indul Tarjánból 4,42, Ságvári-telepről 4,40. Az utolsó Tarjánból 23,02, Ságvári telepről 23,00.

4/A sz.: Centrum Áruház—Lenin körút—József Attila

190

sugárút—Tarján. Menetidő 14 perc. Az első villamos indul a Centrumtól 4,28, Tarjánból 12.28. Az utolsó 18.37. Csak munkanapon!

Éjszakai járat közlekedik az 1. sz. vonalon, Rokusról 23.30-kor, 0.10-kor, 3.20-kor és 3.50-kor; a nagyállomásról 23.50-kor, 0.25-kor, 3.35-kor és 4.10-kor; a 4. sz. vonalon Tarján és a Centrum közt 23.3O-tól 1.00-ig félóránként.

A szabadtéri játékok ideje alatt előadás után a nézőket villamosok várják az 1. sz. vonalon a Hősök kapujánál, a 3. sz. vonalon a Somogyi utcai végállomásnál, a 4. sz. vonalon a Lenin körút Kölcsey utcai sarkán levő kitérőben..

Autóbusz

A G jelzésűek gyors, az R és M jelzésűek munkás-, az I jelzésűek kiegészítő járatok.

Gyors járatok

10G Tarján víztorony— Honvéd tér

20G Petőfitelep Főtér—Honvéd tér

Munkásszállító járatok

MII Tarján víztorony—Gumigyár

12R Tarján víztorony—Ikarus gyár

M15 Tarján víztorony—Textilművek

M16 Újszeged Gyermekkórház—NKFV központi megállc

M42 Újszeged Gabonatermesztési Kutató Intézet—Gumi­gyár

M46 Újszeged Gyermekkórház—Széchenyi tér—Ikarus, gyár

M51 Személyi pu.—NKFV központi megálló

M52 Személyi pu.—Gumigyár

77R Kiskundorozsma, Felszabadulás u.—Gumigyár

M81 Északi városrész—Textilmüvek

M82 Északi városrész—Gumigyár

191

“Vonalak

  1. Tarján víztorony—Lenin krt.—Honvéd tér
  2. Tarján víztorony — Marx tér — Személy pu.

.14 Tarján víztorony—Füvészkert

  1. Tarján víztorony—NKFV központi megálló
  2. Tarján víztorony—Marx tér—Újszeged Gyermek­kórház

.20 Petőfitelep főtér—Tarján—Honvéd tér

  1. Petőfitelep főtér—Marx tér—Személy pu.
  2. Petőfitelep főtér—Újszeged, Gabonatermesztési Ku­tató Intézet

33 Szent György tér—Szabadság tér

  1. Szent György tér—Kiskundorozsma^Felszabadulás u.
  2. Szent György tér—Textilművek

42 Bartók tér—Gumigyár—Halgazdaság

45 Bartók tér—Gyálarét tanácsháza.

50 Személy pu.—Újszeged vá.

60 Bartók tér—Szőreg, Szerb u.—Szőreg, malom

60Y Bartók tér—Szőreg, Magyar u.—Szőreg, malom

62 Bartók tér—Baktói csatorna

■66 Bartók tér—Széntmihálytelek

  1. Marx tér—Újszeged, Kendergyár—Füvészkert
  2. Marx tér—Újszeged, Tanács u.—Erdélyi tér

71Y Marx tér—Rózsa Ferenc sgt.—Újszeged víztorony

73 Marx tér—Tápé, Csatár u.

75 Marx tér—Kiskundorozsma, Felszabadulás u.

75Y Marx tér—Kiskundorozsma, Vásártér

78 Marx tér—Béketelep

80 Északi városrész autóbusz forduló—Honvéd tér

80A Bartók tér—Északi városrész—öthalmi u.

87 Rókusváros—Honvéd tér

Trolibusz

  1. sz. járat: Bartók tér—Széchenyi tér—régi híd—Vedres utca—Csanádi utca. Menetidő 8 perc. Az első troli indul -a Bartók térről 4,34, Odesszából 4,45. Az utolsó a Bartók térről 22,35, Odesszából 22,50.

192

5/A. járat. Bartók tér—Jósika utca—Gutenberg utca— Bakay Nándor utca—Vídia Nagykereskedelmi Vállalat. Menetidő 12 perc. Az első troli indul a Vídiától 4,20, Odesszából 4,40. Az utolsó a Vídiától 22,40, Odesszából 23,00.

Trolipótló autóbuszvonal

Bartók tér—Nagykörút—Csongrádi sugárút. Menetidő 15 perc. Az első kocsi indul a Bartók térről 4,30, a rókusi végállomásról 4,45. Az utolsó a Bartók térről 22,30, a rókusi végállomásról 22,45.

Autóstaxi—bérautó

Taxirendelés: tel.: 13 333

Taxiállomás: a Belvárosban: Bajcsy-Zsilinszky u. 28., tel: 13-333.; Takaréktár utca, Dugonics tér, Nagyállomás, Mérey u. 15. sz. és Bakay Nándor u. 48. (10. sz. Volán Vállalat) előtt. Újszegeden: Népkert sor 1. (Liget vendéglő előtt). Odessza: Csanádi u. Tarjámban: Olajos u. A rókusi állomás előtt. A Dankó Pista utca sarkán.

Bérautó-rendelés: Volán iroda. Bajcsy-Zsilinszky utca 28. Tel.: 11 792.

Hajóállomás: Felső Tisza-part, teL: 13-834.

Idegenforgalmi szolgálat

Szeged Tourist Idegenforgalmi Hivatal, 6720 Victor Hugó u. 1. Levélcím: 6701 Szeged, 514. pf. Tel.: 11-711 — Telex: 82-248.

Felvilágosítás szállás és étkezés ügyében, elhelyezés bizto­sítása szállodákban, turista szállásokon, kempingben és fizetővendég-szolgálat keretében mind az egyénileg, mind a csoportosan érkező vendégek számára. Városnéző programok összeállítása, kirándulások szervezése. Bél­és külföldi társasutak. Szabadtéri játékok előadásaira, valamint egyéb rendezvényekre jegyárusítás. Idegenveze­tés, tolmács- és fordító szolgálat. Idegenforgalmi kiad­ványok, térképek árusítása. Valutaváltás.

193

Nyitva: hétköznapokon 8.00—16.00 óráig, szombaton 12.00 óráig. A szabadtéri játékok idején: mindennap 8.00-19 óráig.

IBUSZ Utazási Iroda, Klauzál tér 2. Tel.: 11-888,11-533 – Telex: 82-231.

Menetjegy árusítás, kül- és belföldi társasutazások szer­vezése. Útlevél- és vízumügyek intézése. Valutavétel és -eladás.

Nyitva: naponta 8—16.15 óráig, szombaton 13 óráig.

Volán Utazási Iroda, Bajcsy-Zsilinszky u. 28. Tel.: 11-792. Telex: 82-415. Autóbuszjegyek, kül- és belföldi társas­utazások, valutaváltás, autómentő szolgálat, vezető nél­küli személygépkocsik kölcsönzése, túrataxi és tehergép­kocsi bérelhető. Nyitva: hétköznapokon 7.30—16 óráig; szombaton 13 óráig.

Cooptourist Utazási Iroda, Kelemen u. 2. Tel.: 12-158. Te­lex: 82-246. Kül- és belföldi társasutazások, szakmai programok szervezése, főleg szövetkezeti tagok számára. Valutaváltás. Nyitvatartás: hétköznapokon 8—16 óráig, szombaton 12 óráig.

Express Utazási Iroda, Kígyó u. 3. Tel.: 11-303, 11-310. Kül- és belföldi társasutazások szervezése fiatalok szá­mára. Valutaváltás.

Nyitva: hétköznap 8—16.30 óráig, szombaton 13 óráig.

Elszállásolás

Szállodák

Hungária Szálloda, Komócsin Zoltán tér 2. (**• kategória) Tel.: 10-855, 10-649 – Telex: 82-408. Postacím: 155. Pf. 6701.132 db kétágyas fürdőszobás szoba, 6 db lakosztály várja a vendégeket. Minden szobában telefon, rádió, a lakosztályokban tévé is van. 250 férőhelyes I. osztályú étterem, nyáron kerthelyiséggel. Nyitva: 7—24 óráig., szombaton éjjel 2 óráig. Drink bár nyitva 11—22 óráig.

Móra Szálloda, Bocskai u. 3/B Tel.: 13-533, 13 szoba 28 férőhellyel.

194

Royal Szálloda, Kölcsey u. 1 — 3. (** kategória). Tel.: 12-911. Telex: 82-403.

202 férőhely, 1—2 ágyas, részben fürdőszobás szobákban és 3 lakosztályban. Étterem, drinkbár és eszpresszó áll a vendégek rendelkezésére.

Sárkány Szálloda, Indóház tér 1. Tel.: 10-514.

Tisza Szálló, Wesselényi u. 4. (** kategória). Tel.: 12-466.

83 db 1, 2 és 3 ágyas szoba; részben fürdőszobával.

Napfény üdülőközpont Dorozsmaiéit 2. T: 61-255. Telex: 82-536.

Alii ágyas szállodában 44 fürdőszobás szoba, a mote­lekben 117 téliesített, gázfűtéses szobában 312, az idegen­forgalmi szezonban további 186 különböző (turista, üdülő­ház, lakosztály) kategóriájú férőhely (összesen csaknem 600 ágy) és 600 fő befogadására alkalmas, háromcsillagos nemzetközi kemping áll a vendégek rendelkezésére. A kem­pingben 100 m2 területű úszómedence, teniszpályák, sport­szer- és játékkölcsönzés, programszervezés, valutaváltás, ajándékcikkárusítás, büfé és snackbár. A kerítésen kívül kamionparkoló, üzemanyagtöltő állomás és csárda szolgálja az utazók kényelmét.

A szabadtéri játékok idején kisegítő szálláshelyek

Egyetemi kollégiumok. Hermán Ottó, Odesszai körút 50.

Tel.: 13-155. Irinyi János, Április 4. útja 4. Tel.: 11-755.

Jancsó Miklós, Liliom u. 4—6. Tel.: 12-599. Móra Ferenc, Közép fasor 31. Tel.: 13-133. Petőfi Sándor, Április 4. útja 6. Tel.: 10-244. Semmelweis Ignác, Somogyi Béla tér 2. Tel.: 11-644.

Középiskolai diákotthonok. Ady Endre, Bérkert u. 1. Tel.: 17-770. Déry Miksa, Moszkvai körút 11—13. Tel.: 11-912. Kőrösy József, Moszkvai körút 3. Tel.: 11-639. Majakov­szkij, Korányi fasor 2. Tel.: 12-773. Szabó János, József Attila sugárút 115. Tel.: 51-422. Sziklai Sándor, Marx tér 14. TeL: 11-687. Vedres István, Rózsa Ferenc sugárút 44—50. Tel.: 13-232. <500. sz. Móra Ferenc Szakmunkás­képző Intézet, Tolbuhin sugárút 84. Tel.: 10-711.

195

Fizetővendég-szolgálat

A város területén — egész évben — kényelmes magán­lakásokban 1—2—3 ágyas, I., II. III., osztályú szobákban elhelyezést biztosit a Szeged Tourist, Vidor Hugó u. 1. és az IBUSZ Utazási Iroda, Klauzál tér 2.

Étkezés

Éttermek

/. osztályú

Alabárdos étterem, Oskola u. 13. Tel.: 12-914.

Nyitva: 18—24 óráig. Cigányzene. Kedden szünnap. Külön borozója is van.

Hungária Szálló étterme, Komócsin Zoltán tér 2. Tel.: 10-855.

Nyári terasz. Nyitva 7—24 óráig, szombaton éjjel 2 óráig. Tisza Szálló étterme, Wesselényi u. 4. Tel.: 12-466.

Nyitva 7—24 óráig. Cigányzene. Rendezvényekhez külön terem.

11. osztályú

Bárka étterem, Kálmány Lajos u. 6. Tel.: 15-914.

Debrecen étterem, Széchenyi tér 13. Tel.: 12-435.

Hági étterem. Kelemen u. 3. Tel.: 12-352.

Nyáron kerthelyiség. Nyitva 11—24 óráig, szombaton éjjel 2 óráig. Cigányzene.

Kék csillag étterem. Olajbányász tér 1—3. Tel.: 51-032.

Lila akác étterem, Budapesti körút 7. Tel.: 51-879.

Pikoló étterem. Szabadkai út 18. Tel.: 10-265.

Szeged étterem, Széchenyi tér 9. Tel.: 11-859.

Nyáron terasz. Söröző. Cigányzene. Nyitva 9—24 óráig.

Szeged Nagyáruház. Jókai u. 1. Tel.: 10-830.

Szőke Tisza étterem, a Várkert alatt a Tiszán. Tel.: 12-636.

196

Tisza Gyöngye étterem, Újszeged, Partfürdő. Tel.: 12-350- Nyáron terasz. Szalonzene. Nyitva 10—24 óráig, szom. baton éjjel 2 óráig.

III. osztályú

Alsóvárosi étterem, Hámán Kató u. 3. Tel.: 10-547.

Búbos étterem, Mérey u. 15. Tel.: 14-512.

Búza étterem, Bocskai u. 1. Tel.: 14-443.

Egyetem étterem, Lenin körút 103. Tel.: 10-130., Rózsa Ferenc sugárút 6. Tel.: 12-434.

Fasor étterem, Bérkert u. 52. Tel.: 13-507.

Felsővárosi étterem. Brüsszeli körút 39. Tel.: 14-845. Liget étterem, Népkert sor 1. Tel.: 13-974.

Mátyás étterem, Földműves u. 7. Tel.: 10-162.

Móravárosi étterem, Petőfi Sándor sugárút 87. Tel: 10-769. Rókusi étterem, Kossuth Lajos sugárút 84. Tel.: 14-956. Rádó étterem, Szőreg, Szerb u. 1. Tel.: 12-473.

Sárkány étterem, Indóház tér 1. Tel.: 10-514.

Szélmalom étterem, Dorozsma, Negyvennyolcas u. 5. Tel.: 61-363.

Tisza étterem. Tápé, Budai Nagy Antal u. 1. Tel.: 51-285. Tiszavirág étterem, Hajnóczy u. 1. Tel.: 11-572.

Vigadó étterem. Népliget. Tel.: 13-108.

Csárdák

Fehér-tói halászcsárda, E5-ös út mentén kb. 8 km. Tel.: 61-044.

Egész évben nyitva 10—22 óráig. Kedden szünnap. Cigányzene. Elérhető a 42. sz. helyi busszal vagy a Szaty- mazra, Kistelekre tartó távolsági járattal.

Kis Kőrössy halászcsárda. Felső Usza-part. Tel.: 51-153.

Nyitva 10—23 óráig. Szombaton 24 óráig. Szerda szün­nap. Cigányzene.

Öreg Kőrössy halászcsárda. Felső Tisza-part. Tel.: 51-143. Nyitva 10—24 óráig. Cigányzene.

Potyka halászcsárda, Petőfi-telep, Csap u. 71. Tel.: 51-352.

197

Tisza halászcsárda, Roosevelt tér 14. Tel.: 12-784. Nyitva 10—23 óráig. Kedden szünnap.

Birka csárda, Kossuth Lajos sugárút 5. Tel.: 14-364.

Camping csárda. Dorozsmai út 2. Tel.: 61-115.

Csirke csárda, Bocskai u. 3/b. Tel.: 13-533.

Gulyás csárda, Marx tér 11. Tel.: 11-117.

Bárok

Móra Szálloda bárja, Bocskai u. 3/B. Tel.: 13-533. Nyitva 21—4 óráig. Kedden szünnap.

Szeged Nagyáruház, Jókai u. 1. Tel.: 10-830.

Szeged bár, Széchenyi tér 9. Tel.: 11-859. Nyitva 22—4 óráig. Vasárnap szünnap.

Szőke Tisza, a Várkert alatt a Tiszán. Tel.: 12-636.

■Önkiszolgáló éttermek, bisztrók

Béke, Április 4. útja 11. Tel.: 10-731.

Boszorkánykonyha, Kelemen u. 11. Tel.: 12-502. Expressz, Lenin körút 56. Tel.: 12-303.

Hóbiárt, József Attila sugárút 73. Tel.: 13-506.

MÉK, Bécsi körút 37-39. Tel.: 10-302.

Napfény snackbár, Dorozsmai út 2. Tel.: 61-255. Napsugár, Lenin körút 36. Tel.: 12-680.

Stop, Odessza, Csanádi utca 6. Tel.: 13-531.

Tarján, Budapesti körút. Tel.: 14-917.

Borozók

Borharapó, Somogyi u. 19. Tel.: 12-109. Borkóstoló, Párizsi körút 20. Tel.: 15-575.

198

Sörözők

Bmói, Kelemen u. 3.

Gambrinus, Deák Ferenc u. 24. Tel.: 18-974.

Kék golyó. Deák Ferenc u. 4. TeL: 13-934. Nyitva 9—21 óráig.

Körúti, Londoni körút 32. Tel.: 11-656.

Cukrászdák, eszpresszók

Anna, Bécsi körút 16. Tel.: 10-943. Nyitva 9—22 óráig. Cuki, Kossuth Lajos sugárút 70. Tel.: 14-969.

Égő Arany, Oskola u. 3. Tel.: 12-910. Nyáron terasz. Nyitva 11-től 22-óráig. 16 órától tánczene.

Éva, Oskola u. 27. Tel.: 12-519. Nyitva 10—2 óráig. Zene 17 órától.

Fáklya, Horváth Mihály u. 12. Tel.: 13-523.

Hóvirág, Petőfi Sándor sugárút 7. Tel.: 11-320.

Ibolya, Odessza, Csanádi u. 6. Tel.: 13-542.

Ifjúsági, Dorozsma, Dorozsmai út 174. Tel.: 61-220.

Jégkunyhó, Lenin körút 53. Tel.: 11-484.

Kedves, József Attila sugárút 63. Tel.: 16-007.

Kisdobos, Úttörő tér 2. Tel.: 11-534.

Korzó, Kárász u. 11. Tel.: 11-141.

Mignon, Kossuth Lajos sugárút 8. Tel.: 14-414.

Muskátli, Petőfi-telep, Csap u. 21. Tel.: 51-331.

Royal, Kölcsey u. 1. Tel.: 19-911. Nyitva 7—24 óráig. Rózsafa, Szőreg, Szerb u. 1. Tel.: 12-473.

Szélmalom, Dorozsma, Negyvennyolcas u. 5. Tel.: 61-305.

Tisza, Wesselényi u. 4. Tel.: 12-466. Nyitva 9—24 óráig.. 19 órától tánczene.

Virág, Klauzál tér 1. Tel.: 11-459. Nyáron kerthelyiség. Nyitva 7—22 óráig.

Tejivók

Somogyi, Somogyi u. 21. Tel.: 12-317. Nyitva 6—21 óráig. Széchenyi, Széchenyi tér 5. Tel.: 13-745. Nyitva 6—21 óráig.

199

Kereskedelem, szolgáltatás

ABC-áruházak

Hunyadi János u. 68. Tel.: 10-150.

■Odessza. Tel.: 13-976.

Olajbányász tér. TeL: 51-147.

Retek u. 18. Tel.: 51-651.

Tabán. Tel.: 13-669.

Tarján. Tel.: 14-539, 13-430, 13-036.

Áruházak

Centrum Áruház. Lenin körút 49. Tel.: 13-233. Szeged Nagyáruház. Jókai u. 1. Tel.: 12-710.

Ajándékboltok

Kárász u. 6. TeL: 12-534.

Oskola u. 8. Tel.: 12-167.

Virágüzletek

Attila u. 11. Tel.: 11-984.

Indóház tér, Nagyállomás, emeleti előcsarnok Dugonics tér 2. Tel.: 12-130.

Kárász u. 8. Tel.: 12-794.

Kossuth Lajos sugárút 13. Tel.: 14-254.

Lenin körút 57. Tel.: 11-516.

Lenin körút 47. Centrum Áruház. Tel.: 13-233.

Mátyás tér 15.

Marx tér 1. Tel.: 12-276.

Somogyi u. 14. Tel.: 12-331.

Széchenyi tér 6. Tel.: 13-712.

200

Hírlapboltok

Dugonics tér 1. Tel.: 12-118.

Kígyó u. 5. Tel.: 11-392.

Lenin körút 75.

Dohányboltok

(Vasárnap is nyitva)

Dugonics tér 1. Tel.: 12-831.

Széchenyi tér 9.

Illatszerboltok

Kárász u. 6. Tel.: 12-534.

Kárász u. 10. Tel.: 12-790.

Lenin körút 34. Tel.: 12-457.

Széchenyi tér 7. Tel.: 13-345.

Képcsarnok, Gulácsy-terem

Kárász u. 17. Tel.: 12-530.

Sportszer, játék

Kárász u. 16. Tel.: 12-387.

Lenin körút 36. Tel.: 12-457.

Játékbolt

Kárász u. 5. Tel.: 11-352.

201

Kereskedelem, szolgáltatás

ABC-áruházak

Hunyadi János u. 68. Tel.: 10-150.

Odessza. Tel.: 13-976.

Olajbányász tér. Tel.: 51-147.

Retek u. 18. Tel.: 51-651.

Tabán. Tel.: 13-669.

Tarján. TeL: 14-539, 13-430, 13-036.

Áruházak

Centrum Áruház. Lenin körút 49. Tel.: 13-233. Szeged Nagyáruház. Jókai u. 1. Tel.: 12-710.

Ajándékboltok

Kárász u. 6. Tel.: 12-534.

Oskola u. 8. Tel.: 12-167.

Virágüzletek

Attila u. 11. Tel.: 11-984.

Indóház tér, Nagyállomás, emeleti előcsarnok

Dugonics tér 2. Tel.: 12-130.

Kárász u. 8. Tel.: 12-794.

Kossuth Lajos sugárút 13. TeL: 14-254.

Lenin körút 57. Tel.: 11-516.

Lenin körút 47. Centrum Áruház. TeL: 13-233. Mátyás tér 15.

Marx tér 1. TeL: 12-276.

Somogyi u. 14. TeL: 12-331.

Széchenyi tér 6. TeL: 13-712.

200

Hírlapboltok

Dugonics tér 1. Tel.: 12-118. Kígyó u. 5. Tel.: 11-392.

Lenin körút 75.

Dohányboltok

(Vasárnap is nyitva)

Dugonics tér 1. Tel.: 12-831.

Széchenyi tér 9.

Illatszerboltok

Kárász u. 6. Tel.: 12-534.

Kárász u. 10. Tel.: 12-790.

Lenin körút 34. Tel.: 12-457.

Széchenyi tér 7. Tel.: 13-345.

Képcsarnok, Gulácsy-terein

Kárász u. 17. Tel.: 12-530.

Sportszer, játék

Kárász u. 16. Tel.: 12-387. Lenin körút 36. Tel.: 12-457.

Játékbolt

Kárász u. 5. Tel.: 11-352.

201

Ezermesterbolt

Kígyó u. 5. Tel.: 11-510.

Gyógynövénybolt

Lenin körút 57. Tel.: 11-338.

Hanglemezboltok

Kárász u. 3. Tel.: 11-121.

Kölcsey u. 4. Tel.: 12-356.

Kézimunkafizietek

Kárász u. 13. Tel.: 12-003.

Lenin körűt 36. Tel.: 11-474.

OFOTÉRT boltok

Kárász u. 14. Tel.: 12-390.

Lenin körűt 44. Tel.: 11-381.

Széchenyi tér 5. Tel.: 11-114.

Kölcsönzöbolt

Mikszáth Kálmán u. 12. Tel.: 11-813.

Fényképezőgép-javítás

Komócsin Zoltán tér 3. Tel.: 10-659.

202

Gyorstisztító szalon

Lenin körút 40. Tel.: 12-057.

Fontosabb telefonszámok

Rendőrség, segélykérő 07.

Megyei főkapitányság, Kossuth Lajos sugárút 22—24. Tel.: 14-833.

Járási és városi kapitányság, Párizsi körút 42. Tel.: 14-833. Közérdekű bejelentések irodája, Kossuth Lajos sugárút 23.

Tel.: 14-319.

Külföldieket ellenőrző hivatal, Moszkvai körút 14—16. Tel.: 12-811.

Útlevélosztály, Moszkvai körút 14—16. Tel.: 12-811.

Vízirendészet, Komócsin Zoltán tér 1. Tel.: 13-536. Mentők, Szilágyi u. 5. Tel.: 04.

Éjszakai és munkaszüneti napokon orvosi ügyelet, Hunyadi János u. 1. Tel.: 10-100.

Gyógyszertár éjszakai ügyelet, Klauzál tér 3. Tel.: 11-131.

Tanácsok

Megyei tanács, Rákóczi tér. Tel.: 13-711.

Városi tanács, Széchenyi tér 10—11. Tel.: 12-022.

A pénzügyi osztály illetékhivatala (Tolbuhin sugárút 43.). Tel.: 10-755.

Kultúra, szórakozás

Múzeum

Móra Ferenc Múzeum, Roosevelt tér 1—3. Tel.: 12-511. Nyitva hétfő kivételével 10—18 óráig.

Kőtár, Vármaradvány, Várkert.

Képtár, Horváth Mihály u. 5. Tel.: 13-962.

203

Fekete ház, várostörténeti kiállítás. Somogyi u. 20. Tel.: 12-372

Dorozsmai szélmalom, Szélmalom u.

ifj. Lele József néprajzi gyűjteménye. Tápé, Vártó u. 4. Nyitva: hétfő kivételével 15—18 óráig.

Filvészkert, Lövölde út. 42. Tel. 12-105.

Erdőfelügyelőség, Föltámadás u. 29. Tel.: 13-399.

Könyvtárak

Somogyi-könyvtár, Roosevelt tér 1—3. Tel.: 12-941. Nyitva hétköznap 10—19 óráig.

József Attila Tudományegyetem központi könyvtára, Dugonics tér 13. TeL: 12-718.

Szegedi Orvostudományi Egyetem könyvtára, Lenin körút 109. Tel.: 10-174.

Juhász Gyula Tanárképző Főiskola központi könyvtára. Április 4. útja 6—8. Tel.: 10-244.

Pedagógiai könyvtár, Béke u. 7—9. Tel.: 11-385.

Színházak

Szegedi Nemzeti Színház, Deák Ferenc u. 12. Felújítás alatt. Kisszínház, Horváth Mihály u. 3. Tel.: 11-314, 11-317.

Zenés színház, Szabadság mozi, Deák Ferenc u. 14. Tel.: 11-211.

Jegyiroda, Kárász u. 15. Tel.: 12-392. Országos Filharmó­nia, Klauzál tér 7. Tel.: 11-260.

Szabadtéri színpadok

A szegedi szabadtéri játékok színhelye a Dóm tér. Tel.: 12-075.

A szabadtéri játékok igazgatóságának irodája: Attila u. 11. Tel.: 11-733.

Újszegedi szabadtéri színpad, bejárat a ligetből.

204

Művelődési házak

Bartók Béla Művelődési Központ, Vörösmarty u. 3. Tel.: 12-860.

Ady Endre Művelődési Ház, Algyő, Kastélykert u. 16. Tel.: 67-050.

Juhász Gyula Művelődési Ház, Tápé, Budai Nagy Antal u. 20. Tel.: 51-448.

Móricz Zsigmond Művelődési Ház, Szentmihálytelek, Vörös Hadsereg útja 60. Tel.: 19-912.

November 7. Művelődési Ház, Újszeged, Odesszai körút 42. Tel.: 17-781.

Petőfi Sándor Művelődési Ház, Dorozsma, Negyvennyolcas u. 12. Tel.: 61-010.

Petőfi-telepi klubkönyvtár, Szántó Kovács János u. 28. Tel.: 51-205.

Ságvári Endre Művelődési Ház, Ságvári-telep, Újvidéki u. 4. Tömörkény István Művelődési Ház, Szőreg, Magyar u. 14. Juhász Gyula Művelődési Központ, Vörösmarty u. 5. Tel.:

  1. 248.

Móra Ferenc Művelődési Otthon, Festő u. 6. Tel.: 16-927.

Postás Művelődési Otthon. József Attila sugárút 43. Tel.:

  1. 209.

Vasutas Művelődési Otthon, Rákóczi u. 1. Tel.: 10-154.

Ifjúsági ház. Komócsin Zoltán tér 2/a. Tel.: 13-956.

Mozik

Dugonics, Kossuth Lajos sugárút 53. Tel.: 13-007. Fáklya, Horváth Mihály u. 10. Tel.: 13-578. Postás, József Attila sugárút 43. Tel.: 13-209.

Szabadság, Deák Ferenc u. 14. Tel.: 11-532. Vasutas, Rákóczi u. 1. Tel.: 10-154.

Vörös Csillag, Széchenyi tér 9. Tel.: 12-032.

Sajtóház, Tanácsköztársaság útja 10. Tel.: 12-633.

205

Könyvesboltok

Antikvárium, Kárász u. 16. Tel.: 12-398.

Bartók tér 1. Tel.: 14-681.

Idegen nyelvű, orvosi és zenei, Kárász u. 16. Tel.: 12-328.

Móra, Kárász u. 5. Tel.: 11-963.

Radnóti Miklós, Madách u. 11. Tel.: 14-487.

Tömörkény, Lenin körút 34. Tel.: 12-624.

Tankönyv és jegyzet, Kiss Ernő u. 3. Tel.: 11-339.

Egészségügy, fürdés, sport

Fürdők

Gőzfürdő, Lenin körút 24. Tel.: 12-544.

Lábápolás, fodrászat. Büfé. Reumatológiai szakrendelés. Tel.: 13-800. A fürdő hétköznap 6.30—18.30-ig, vasárnap 12 óráig tart nyitva.

Ligetfürdő. Az újszegedi hídfőtől balra. Egész évben nyitva. Május 1-től szeptember 30-ig 7—20 óráig, október 1-től április 30-ig 8—19 óráig. Fedett gyógyfürdő is. Tel.: 13-941.

Partfürdő. Tel.:13-975. Az újszegedi oldalon a hídtól balra. A sportkedvelőket röplabda- és kosárlabdapályák, torna­helyek várják. Étterem, büfé és modem öltözők szolgálják a vendékek kényelmét.

Sportuszoda, Odesszai körút 33. Tel.: 10-352.

Sportpályák

DÉLÉP, Szőregi út 81. Tel.: 18-848.

Dózsa, Hunyadi tér 1. Tel.: 14-045.

JATE, Ady tér 2. Tel.: 10-509.

Kinizsi, Cserepes sor 5—7. Tel.: 10-394.

Kisstadion, Kállay fasor 7. Tel.: 13-347.

Rókusi tornacsarnok. Pacsirta u. 30. Tel.: 14-676.

Sportcsarnok, Odesszai körút 33. Tel.: 13-331, 13-342.

206

SZAK (SZEOL AK). Odesszai körút 70. Tel.: 18-992. SZEOL (SZEOL AK), Felső Tisza-part. Tel.: 13-270. SZVSE, Kossuth Lajos sugárút 74. Tel.: 14-707.

Vadászat

A Tisza és a Maros szöge gazdag vadban. Sok nyúl, fácán, fogoly, vízimadár és őz található. A Holt-Tisza ágaiban a vízimadarak is vadászhatok. A Tisza-parti füzesek a fácán kedvelt tartózkodási helyei. A város határában sok tízezer holdon folyik vadgazdálkodás. A vadak telepítéséről intéz­ményesen gondoskodnak.

Horgászat

Hermán Ottó Horgász Egyesület, Hunyadi János u. 63. Tel.: 11-196. A Tiszán és a Maroson ponty, máma, harcsa, balin, csuka, kecsege és keszegfajták; a tápai téli kikötőben ponty, dévér, balin, keszeg, ritkán harcsa; a tiszai csator­nákban törpeharcsa és kárász fogható. A horgászidény egész évben tart, május 2-től július 30-ig azonban tilos a nemes halakra (süllő, harcsa, ponty, kecsege) halászni.

Környezet- és természetvédelmi felügyelőség

Föltámadás u. 29. Tel.: 13-760.

HELY­

ES TÁRGYMUTATÓ

A hely- és tárgymutató összeállításában az a szempont vezetett bennünket, hogy olvasóink a város utcáin sétálva könnyen meg­találhassák az útikönyvben azt, amit éppen látnak vagy keres­nek. Ezért a szokásos alfabetikus felsoroláson kívül, utcánként is csoportosítottuk a-műemlékeket. Minden egyebet (hivatalo­kat, boltokat, vendéglátóipari egységeket stb.) a Gyakorlati Útmutatóban kell megkeresni. Ezek csak akkor szerepelnek egy-egy utcanév alatt, ha műemlék vagy műemlék jellegű ház­ban vannak.

A, Á

Ady tér 138

Áldáshozó Tisza bronzszobra 40

Állami Fejlesztési Bank 53 Alsó kikötősor 150

5— 7. sz. ház 150

  1. sz. ház 152

Alsóváros 137

Alsóvárosi teplom 142

Április 4. útja 65

Boldogasszony-szobor 65 Irinyi János kollégium 65 József Attila kollégium 65 Juhász Gyula Tanárképző Főiskola 65

és gyakorló általános iskolája 65

  1. sz. ház 67

MÁV nevelőotthon 67 Móra Ferenc emléktábla 66

Reizner-ház 65 Ságvári Endre gyakorló gimnázium 65 Sportorvosi intézet 66 Vértes Miksa egykori háza 66

Aradi vértanúk tere 62 Beloiannisz-kapu 62 Beloiannisz emléktábla 62 Bólyai Intézet 63

Honvéd szobrok 65 Hősök kapuja 65

  1. sz. ház 62
  2. Rákóczi Ferenc lovasszobra 62

Püspöki palota 62

Szent Gellért szobra 62

Szöregi csata emlékoszlopa 62

Arborétum 152

Árkádsor 78

Árpád tér 61

JATE kibernetikai központ 61

Attila fej 91

B

Bakay Nándor utca 134

Balogh-ház 43

Bartók tér 136

Béke utca 131

7-9. sz. ház 131

Beloiannisz emléktábla 62 Beloiannisz-kapu 62 Belváros 119

Belvárosi plébánia 82

Belvárosi temető 133

Bem utca 67

6. sz. ház 67

Károlyi Lajos lakóháza 68

209

Béró-ház 86

Bika-tó 119

Bokor-palota 136 Boldogasszony-szobor 65 Bőgöshajó 96

Bólyai Intézet 63 Boszorkány sziget 68 Bruckner-ház 106 Brüsszeli körút 115

23. sz. ház 115

Buda és Pest egyesítésének centenáriumi emlékműve 118

Burger-ház 53

C, Cs

Centenáriumi árvízi emlékmű 64

Csanádi utca 154

Csillag börtön 124 Csillagvizsgáló állomás 63

Csongrádi sugárút 119 1879. évi árvízi emlékmű 119

Csonka testvérek emléktáblája 141

D

Dáni János utca 128

Dáni-ház 128

Volt jezsuita templom 130

Dankó Pista szobra 98 Dankó Pista emléktáblája 115

Deák Ferenc szobra 38 Deák Ferenc utca 97

Szegedi Nemzeti Színház

97

Szabadság mozi 97

Magyar Tanácsköztársaság hőseinek emlékműve 97

Debreceni utca 117

18/c. sz. ház 117 Déry-palota 42

Deutsch-palota 98

Dóm 69

Dönt tér 68

Árkádsor 78

Belvárosi plébánia 82

Fogadalmi templom 69

Görögkeleti szerb templom 82

Ivókút 82

Orvosegyetem épülete 82

Orvosvegytani intézet 78 Zenélőóra 78

Szentháromság-szobor 77

Szent Imre szobra 77 Dömötör-torony 75 Dorozsmai út 162 Dózsa iskola 115 Dózsa utca 98

Egykori Kass Szálló 98

Deutsch-palota 98

Dózsa György emléktábla 98

  1. sz. ház 98 Dugonics András szobra 58 Dugonics temető 120 Dugonics tér 58

Dugonics András szobra 58

Müller- vagy

Forbáth-ház 59

Egyetemi épület 59

Központi egyetem 59

Vajda-ház 60

Dugonics utca 115

Általános iskola 115

Járossy-ház 115

9. sz. ház 115

Tóth Mihály-féle ház 115

F

Fekete ház 52

Felsőváros 119

Festő utca 113

Fodor-kert 118

Fogadalmi templom 69

Fogklinika

(volt Tóth-szanatórium)

109

210

Földmüvei utca 141 Csonka testvérek emléktáblája 141

Fonógyári út 133 Belvárosi temető 133

Főposta 42

Forbáth-ház 59

Füvészkert 152

G

Gabonatermesztési

Kutató Intézet 150

Gogol utca 137

Zákány-ház 137

Farkas-ház 137

Görögkeleti

szerb templom 82 Griinn Orbán-ház 41 Gulácsy-terem 56 Gutenberg utca 135

Új zsinagóga 135

  1. sz. ház 136 Gyálarét 140 Gyevi temető 117 Gyógyforrás maradvány

131

H

Hajnóczy utca 136 Balassa-ház 137 Bokor-palota 136 Löw Immánuel emléktábla 136 Régi zsinagóga 136 Zákány-ház 137

Hajóorr 86 Hámán Kató utca 145

  1. sz. ház 145

Hét vezér utca 124 Anatómiai Intézet preparátum gyűjteménye 125

GeŰért Albert domborműve 125

  1. sz. ház 124 Martin Luther King imaház 125

Honvéd szobrok 65 Honvéd tér 108

  1. sz. ház 108

Új református templom 108

Horváth Mihály utca 43 Kisszínház 43 Móra Ferenc Múzeum képtára 43 Rieger-ház 43

Hősök kapuja 65 Hunyadi János utca 146

Csefkó Gyula emléktábla 147

  1. sz. ház 148

Dinnyés Ferenc emléktábla 148

  1. sz. ház 148
  2. sz. ház 147

58. sz. ház 146

■,J

Indóház tér 67

MÁV pályafenntartási
főnökség 67
Ivánkovics-ház 107
Járossy-ház 115
Jemey-ház 45
Jókai utca 61

  1. sz. ház 61
    József Attila

Tudományegyetem
bölcsészettudományi
kara 138

József Attila sugárút 110

  1. sz. ház 112
  2. sz. ház 110

19. sz. ház 110

43. sz. ház 114
Juhászbojtár mészkőszobra
87

Juhász Gyula
emléktábla 84

Juhász Gyula szobra 87

Juhász Gyula utca 102

4. sz. ház

103

6. sz. ház

102

7. sz. ház

102

9. sz. ház

102

211

K

Kálvin tér 104

Református palota 106

Református templom 104

Városi gőzfürdő 105
Kállay-liget 180
Kárász-ház 49
Kárász utca 54

Eisenstadter-ház 54

Gulácsy-terem 56

TIT klub 55

Vámay-ház

54

10. sz. ház

55

13. sz. ház

55

14. sz. ház

55

15. sz. ház

56

Károlyi Lajos

 

volt lakóháza 68

Katona József szobra

Kelemen utca

51

Burger-ház

53

Royal-szálló 51
Scheinberger-ház 52

  1. sz. ház 52
  2. sz. ház 52

Keleti-palota 54
Keméndy-ház 58
Keszeg bőgőshajó 96
Kígyó utca 54

  1. sz. ház 53
    Keleti-palota 54
    Technika háza 54

Kiss Ernő utca 106

  1. sz. ház 106
    Kiss Dávid-ház 48
    Kisszinház 43

Kis Tisza utca 114

8— 12. sz. házak 114
Közművelődési palota 88
Klauzál tér 48

Kárász-ház 49
Kiss Dávid-ház 48
Klauzál emléktábla 51
Táncoslány szobor 50
Virág cukrászda 48
Wagner-ház 51

  1. sz. ház 48
  2. sz. ház 49
  3. sz. ház 53

8. sz. ház 51

Klinikák kertje 84

Kockaház utca 153

Komócsin Zoltán emléktábla 109

Komócsin Zoltán tér 109

  1. sz. ház 109 6. sz. ház 110 Komócsin Zoltán emléktábla 109

Korányi fasor 64 Anya gyermekével szobor 64 SeUő-ház 83

Kossuth Lajos sugárút 120

  1. sz. épület 120 Kukovetz Nana emléktábla 126

Kossuth szobor 49

Kukovetz Nana emléktábla 126

Lánchíd dombormű 38 Lecluier tér 103

  1. sz. ház 103

Lechner Lajos emlékkő 103

Rozália kápolna 103

Lenin körút 64, 99, 106 Centenáriumi árvízi emlékmű 64 Bruckner-ház 106 Doránszky-ház 107 Evangélikus templom 102 Ivánkovics-ház 107 Molnár-ház 102 Márer-ház 64 Reök-palota 107 Szeged címere 64 fóth-szanatórium (egykori) 109

Tiikats-ház 108 Vass-ház 100 41. sz. ház 106 43. sz. ház 106

  1. sz. ház 106
  2. sz. ház 107
  3. sz. ház 107

212

  1. sz. ház 107

57. sz. ház 107

67. sz. ház 107

69. sz. ház 107

71. sz. ház 107

97. sz. ház 108 írj. Lele József néprajzi gyűjteménye 171 Lenin-szobor 122 Liget 156 Ligetfürdő 157 Lófaraház 108 Lovas fiú szobra 83 Lövölde út 152

Fű vészkert 152

M

Madách utca 104

17. sz. ház 104 Magyar

Tanácsköztársaság hőseinek emlékműve 97 Mária Terézia-kapu 93 Márer-malom 138 Maros utca 112

Kissteleki Ede szülőháza és emléktáblája 113 22. sz. ház 112

  1. sz. ház 112

Mátyás tér 142

Alsó városi templom 142

MÁV pályafenntartási főnökség (volt Európa-szálló) 67 Marx tér 123

Csillagbörtön 124

Marx dombormű 123

Mikszáth Kálmán szobra

88

Milkó-palota 88 Molnár-ház 102 Móra Ferenc emléktábla 66 Móra Ferenc Múzeum képtára 43

Móra Ferenc szobra 88 Móra város 128 Móra városi templom 132 Moszkvai körút 131

43. sz. ház 132

Petőfi forrás maradvány 131

Munkácsy utca 116 Felsővárosi templom és rendház 116

Müller- vagy Forbáth-ház 59

N

Napsugárdíszes házak 184 Nemzeti Emlékcsarnok 79 Népkert sor 156

Nyíl utca 140 41— 45. sz. házak 140

  1. sz. ház 140

O

Odesszai körút 154 Oltványi utca 145

  1. sz. ház 145

Orvostudományi Egyetem Könyvtára (volt Márer-ház) 64

Orvosvegytani Intézet 78 Oskola utca 86

Alabárdos étterem 86 Béró-ház 86 Hajóorr 86

OTP megyei fiókjának épülete 45

P

Palánk 86

1. sz. ház 86

4. sz. ház 86 Hild-kapu 86 Juhászbojtár szobor 87

Pálfy utca 141 Bálint Sándor szülőháza

141

Partizán utca 147

Babits Mihály emléktábla 147

25. sz. ház 148

Pásztor utca 140

39. sz. ház 140

213

Petőfi Sándor sugárút 58 Keméndy-ház 58

Piros iskola 87

Püspöki palota 62

R

Radnóti Miklós emléktábla 66

  1. Rákóczi Ferenc lovasszobra 62

Rákóczi tér 122

1855. évi árvízi tábla 123 1879. évi árvízi tábla 123 Lenin-szobor 122

Rapaics Radó dombormű 96

Református palota 106

Református templom 104

Reök-palota 107

Rerrich Béla tér 63

Békeépület 63 Csillagvizsgáló állomás 63

Szent György lovasszobra 63

Rieger-ház 43

Rókus 120

Rókusi r. k. templom 125

Rozália-kápolna 103

Rózsa Ferenc sugárút 155

1. sz. ház 155

Római körút 114

  1. sz. ház 114

Romboló Tisza bronzszobor 40

Roosevelt tér 87

Juhász Gyula szobra 87 Klauzál Gábor szobra 88 Közművelődési palota 88 Markovics Iván szobra 88

Mikszáth Kálmán szobra 88

Móra Ferenc Múzeum és Somogyi-könyvtár 88

Móra Ferenc szobra 88 Millió-palota 88 Tömörkény István szobra 88

Tóth Péter-ház 88

Wodiáner-ház 87

S

Ságvári-telep 140 Scheinberger-ház 52 Sellő-ház 83

Semmelweis utca 65

  1. sz. ház 65
  2. sz. ház 65 Somogyi-könyvtár 86 Somogyi utca 85

Szegedi Akadémiai Bizottság műemlék székháza 85

Sz

Szabadság tér 141

Széchenyi tér 37

Áldáshozó és Romboló Tisza szobor 40

Balogh-ház 43

Bérház 41

Deák Ferenc szobra 38

Déry-palota 42

Direktórium márványtáblája 40

Grünn Orbán-ház 41

Lánchíd dombormű 38

Sóhajok hídja 41 Széchenyi István szobra 38

Szovjet hősi emlékmű 40 Tisza Lajos szobra 38 Vásárhelyi Pál szobra 38 Városi Tanácsház 40 Zsótér-ház 45

Széchenyi István szobra 38 Szegedi Akadémiai

Bizottság műemlék székháza 85

Szegedi Munkásmozgalom történetének Múzeuma 52

Szegedi Nemzeti Színház

97

Széli Juliska szülőháza 110 Szent Gellért szobra 62

214

Szent György lovasszobra 63

Szent György tér 115 Dózsa iskola 115

Szentháromság szobor 77

Szent Imre szobra 77

Szent István tér 103 Víztorony 103

Szent Mihály utca 103

  1. sz. ház 103

Szent Rókus tér 125

Boros József dombormű 126

Mária-szobor 125 Rókusi r. k. templom 125

Szovjet tisztek és közkatonák emlékműve 40

Szőregi csata emlékoszlopa 62

Takaréktár utca 44

  1. sz. ház 44
  2. sz. ház 44 7’ondcrközfcírsasá.g útja 96

4. sz. ház 96

Lidice emlékoszlop 99 Müller-palota 99 Rapaics Radó dombormű 96

Sajtóház

(volt Vajda-palota) 99 Táncoslány alumínium szobor 50

Tarján 119

Tarjáni templom 118

Tarján széle 117 Tátra tér 118

Tarjáni templom 118 Teleki Blanka szobra 65 Teleki utca 100

  1. sz. ház 100

Baghy Gyula emléktábla 100

Tisza-part 114

Új híd 114 Tisza Lajos szobra 38

Tisza szobor 109

Tolbuhin sugárút 130

1. sz. ház 130

  1. sz. ház 130

11 sz. ház 130

  1. sz. ház 130

14. sz. ház 130

84. sz. ház 132

Mészáros Mihály szobra 132

Tölgyes utca 119

Tömörkény István

emléktábla 86

Tömörkény István szobra

88

Törökfej-ház 122

Török utca 123

  1. sz. ház 123

Torontói tér 149

Váltok intézete 149 Tóth Péter-ház 88 Tóth Mihály-féle ház 115

U

Új híd 114

Újszeged 149

Új zsinagóga 135

Úttörő tér 132

  1. sz. ház 132

Móravárosi templom 132

V

Vadkerti tér 141 Vajda-ház 60 Vám tér 138

Alsóvárosi temető 138

Márer-malom 138 Várkert 93

Erzsébet királyné szobra 96

Keszeg bőgőshajó 96

Kőtár 96

Mária Terézia kapu 93

Várostörténeti kiállítás 96

Vármaradvány 93 Vámay-ház 54 Városi Tanácsház 40

215

Vásárhelyi Pál szobra 38

Vásárhelyi Pál út 133

Vass-ház 100

Vedres István szobra 43

J’edres utca 153

Odessza és Szeged testvérváros emlékkő

153

Újszegedi r. k. templom 153

Vértes Miksa egykori háza

66

Virág cukrászda 98 Vízügyi múzeum 177 Vörösmarty utca 97 Wagner-ház 51 VVodiáner-ház 87

Zákány-ház 137

Zápor-tó 118

Zenélőóra 78

Zsótér-ház 45

Kirándulások Szegedről

Algyő 165

Süli András szülőháza 165

, Templom 165

Ásotthalom 175

Emlékerdő 176

Kiss Ferenc-emlékmü

177

Ruzsa-fa 177

Tanulmányi erdő 176 Templom 176

Szent Erzsébet kápolna 177

Atka-sziget 166

Büdösszék-tó 169

Kilátótorony 170 Fehér-tó 159

Sömlyék 159 Kiskundorozsma 161

Barokk r. k. templom 162

Dorozsmai szélmalom

161

Jemey-ház 162 Lebő 174

Nagyfa 175

Maros-torok 177

Mórahalom 175

Hévízfürdő 175

Petres 167 Pusztaszer 166

Árpád-emlékmű 167 Emlékkert 169

Hét vezér oszlopa 169

Sándorfalva 166

Petőfi Sándor szobra 167

Arany János szobra 167

Sárga (Sárga-part) 171

Emlékmű 171

Sas-ér 166

Atka-sziget 166 Szatymazi temető 159

Bronzkori sírhalom 159 Széksósfürdő 162 Szőreg 181

Bronzkori leletek 183 Kamaratöltés 181 Magyar templom 183 Napsugárdíszes házak 184 Templom rom 182 Szerb templom 184 Szőregi csata emlékműve 182

Tápé 171

Falutörténeti és néprajzi gyűjtemény 173 ifj. Lele József néprajzi gyűjteménye 171

Háziipari szövetkezet kiállítása 173

Temetői kápolna 172 Templom 172

Vetyehát 174

Munkásmozgalmi emlékmű 174

Tanufa 174

Zsombó 163

Ősláp 164

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Lap tetejére!