Skip to content

Pierre Nessmann – Szobanővények (PDF – Átirat)

Találatok: 88

144

PIERRE NESSMANN

Pierre Nessmann

SZOBANÖVÉNYEK

Fordította Balta Katalin

Szakmailag ellenőrizte Czáka Sarolta

Delta 2000 Könyvkiadó

Budapest

A virágos vagy zöld szobanövények iránt mindenhol nagy az érdeklődés. Egyre többen díszítik lakásukat növényekkel, szorosabb kapcsolatot teremtve az em­ber és természetes környezete között. A nagyvárosok szürkeségében élők számára a növények teszik lehe­tővé a kapcsolat fenntartását az annyira hiányzó ter­mészettel. A vidéken élő szerencséseknek pedig a növények tükrözik vissza, hosszabbítják meg otthonuk­ban a környező természetet. A növények a nélkülük szinte elképzelhetetlen nappali szobákon kívül színes foltokként elkísérnek a konyhába, egzotikumként a für­dőszobába, sőt még a hálószobákba is, különösen a gyerekekhez, akik szívesen ápolgatják saját kis mini­kertjüket. A növény azonban élőlény. A trópusi erdők­ből vagy melegebb országokból származó fajok is al­kalmazkodnak környezetünkhöz, és megszépítik azt. Mielőtt azonban szépségéért kiválasztanánk egy nö­vényt, meg kell ismernünk fény- és hőmérsékleti igé­nyét, víz- és trágyaszükségleteit.

A SZOBANÖVÉNYEK JELLEMZŐI

A növények elhelyezése

Sokféle eredetüknek köszönhetően számtalan növény­formát különböztethetünk meg, melyek társításával a különböző egyedek különleges tulajdonságait is ki­emelhetjük.

A függőlegesen felfelé törő növények kontrasztot alkotnak a laposan elfekvő alakúakkal, s így csökken merev, rideg jellegük. A hosszú zöld vagy színes levelű, a gabonafélékre emlékeztető növények könnyeddé, eg­zotikussá teszik a kompozíciót.

A bokros növésűeket célszerű az összeállítás hátte­rébe helyezni, hogy kiemeljék az előtérben lévők moz­galmas formáját. A fa alakú növények tágas helyiség­ben pompáznak teljes szépségükben, ahol ágaik har­monikusan alakulhatnak. Ilyen helyen valódi szoba- fácskává fejlődnek.

Végül a kúszó- vagy csüngő növények csak támasz­ték vagy rács segítségével nőnek függőlegesen. Ajtóke­retek díszítésére vagy két helyiség között zöld átjáró­ként alkalmazzák őket.

Egy helyiség sikeres berendezéséhez elengedhetet­len, hogy a lehető legjobban társítsuk a növényeket harmonikus, nem egyhangú kompozíciókba, figyelem­be véve a különböző formákat.

A levélzet formája és színe

Számtalan különböző formájú levél létezik. A legegy­szerűbb, vastag és szívós levelektől a legapróbbakig minden lehetséges variációt megtalálunk: összetettet, szabdaltat, fogazottat vagy hullámosat. Ezt a szempon­tot is figyelembe vehetjük zöld növényegyütteseink ki­alakításánál.

A vastag és merev levelű, fás vagy bokros növésúe- ket például társíthatjuk lágy szárú futó- vagy kúszónö­vényekkel, utóbbiak könnyedségével és szépségével enyhítve az előbbiek merevségét.

A természet lehetővé teszi a színek kombinálását is. Akár a festők, mi is nagyon sokféle, sőt különleges színárnyalatot is felhasználhatunk egy-egy kompozí­cióhoz. Kerülni kell természetesen az ellentétek túlzott hangsúlyozását vagy olyan növények társítását, me­lyeknek színei nemhogy nem egészítik ki egymást, de teljesen összeférhetetlenek.

A levelek színének kiválasztásánál vegyük figyelembe a falburkolat színét és a bútorok stílusát is. Tapétázott helyiségben például a zöld levelű növények illeszkednek legjobban a tapéta színéhez. Egy szobanövény-együttes akkor lesz a legmutatósabb és akkor nyújtja a legszebb összhatást, ha egyszínű, zöld levelűeket társítunk tarka levelúekkel, kétharmad-egyharmad arányban.

A virágok: a színek tűzijátéka

A lakásban nagy esemény a növények virágzása. A színfolt először is derűsebbé teszi a növényegyüttest vagy a terített asztalt, de mindenképpen a természet csodálatos ajándéka. A virágzás több hónapos erőfe­szítés és figyelmes gondozás eredménye. Legyen a virág akár egyszerű és szerény, akár összetett és fensé­ges, nagylelkűen megajándékoz bennünket egy-egy, néha egészen különleges színfolttal.

Vannak növények, melyeket csak bőséges virágza­tuk tesz mutatóssá, míg leveleik érdektelenek. Mások éppen ellenkezőleg, csodálatos levélzettel rendelkez­nek, míg virágzásuk csak átmeneti és jelentéktelen.

Vannak végül növények, mint például az orchideák, melyeknek levélzete közepesen mutatós, míg virága ritka és értékes. Az annyira várt virágzás azonban min­den esetben csak rövid ideig tart. Míg a meleg kedvez a zöld növények fejlődésének, a virágzó növényeknek nem mindig felel meg. A túlzott meleg gyorsítja az el nyí­lást, így a virág csak rövid életű lesz.

Bizonyos fajoknál a fellevelek vagy virágburkok ugyanolyan szépek, mint maga a virágzat. Általában az apró, rövid életű virágokat veszik körül. Ugyanakkor a fellevélnek megvan az az előnye, hogy hónapokig meg­őrzi változatlan szépségét (ilyen a mikulásvirág és né­hány bromélia).

A gyümölcsök: külön vonzerő

A legtöbb esetben a gyümölcs képződése és beérése a virágzást követi. Ugyanakkor tanácsos az elhervadt virágot közvetlenül az elnyílás után azonnal eltávolíta­ni, a növény kímélése és a későbbi újabb virágzás érdekében. Bizonyos növények, amelyek többszörös keresztezés útján jöttek létre, soha nem hoznak ter­mést, csak virágaikkal díszítenek. Néhány fajnál azon­ban a termésképződés növeli a díszítő hatást. Minden­esetre meg kell mondanunk, hogy a termés csak külön­leges körülmények között, hosszas gondozás és vára­kozás eredményeként fejlődik ki.

A szobanarancsot (Citrus mitis) például az illatos fehér virágok után apró narancsokra emlékeztető, ehe­tő gyümölcsök borítják el.

A díszpaprika (Solanum capsicastrum) virágai nem túl látványosak, annál szebbek viszont bőséges, apró paradicsomokra emlékeztető, de nem ehető piros gyü­mölcsei.

Végül a korallbogyó (Nertera granadensis) szépsé­gét kizárólag aprócska, narancssárga bogyói adják, melyek szinte az egész levélzetet beborítják.

A SZOBANÖVÉNYEK OSZTÁLYOZÁSA A LEVELEK SZÍNE SZERINT

• = a monográfiában előfordul O = szintén megfigyelhető

Növény

Fehér és zöld vagy szürke levél

Zöld levél

Piros és zöld színezetű levél

Sárga és zöld színezetű levél

Többszínű levél

Abutilon hvbrida

Acalypha hispida

Adiantum capillus ven.

Aechmea fasciata

Aeschynanthus speciosus

Agave americana

o

Aglaonema crispum

Aloe variegata

Ananas comosus »Variegatus«

Anthurium scherzeranum

Aphelandra squarrosa

Asparagus densiflorus

Aspidistra elatior

Asplenium nidus

Beaucamea recurvata

Begónia elatior

Begónia boweri

Begónia punctata

Begónia rex

O

Beloperone guttata

Billbergia nutans

Bougainvillea glabra

Caladium hortulanum

O

Calathea makoyana

Camellia japonica

Catharanthus roseus

Capsicum annuum

Ceropegia woodii

Chamaedorea elegáns

Chlorophytum comosum

o

Citrus mitis

Clerodendron thomsoniae

Clívia miniata

Codiaeum variegatum »pictum«

o

o

Coleus blumei

O

o

o

Columnea microphylla

O

Cordyline terminális

Crassula portulacea

0

o

Cryptanthus bromelioides

Cymbidium

Cycas revoluta

Cyclamen persicum

Cyperus alternifolius

Dieffenbachia amoena

+ D m. »Marianne«

Dipladenia sanderi

Dizygotheca elegantissima

Dracaena deremensis

Dracaena marginata

O

Euphorbia milíi

Euphorbia pulcherrima

o

Exacum affine

Fatshedera lizei

o

Ficus

0

Ficus lyrata

Fittoma verschaffeltii

Fuchsia hybrida

Növény

Fehér és zöld vagy szürke levél

Zöld levél

Piros és zöld színezetű levél

Sárga és zöld színezetű levél

Többszínű levél

Gerbera hybrida

Hedera helix

o

o

H. h. »Fanette«

H. canariensis »Variegata«

Hibiscus rosa-sinensis

o

Hippeastrum

Howeia fosteriana

Hydrangea macrophylla

Hypoestes phyllostachya

Jacobinia carnea

Jasminum polyanthum

Kalanchoe blossfeldiana

Maranta leuconeura erythroneura

Medinilla magnifica

Monstera deliciosa

o

Musa cavendishii

0

Neoregelia carolinae

o

Nephrolepis exaltata

Nerium oleander

o

Nertera granadensis

Paphiopedilum

Passiflora caerulea

Pelargonium domesticum

Peperomia obtusifolia »USA«

o

o

Philodendron erubescens

Philodendron scandens

Phoenix canariensis

Platycerium bifurcatum

Plectranthus colleoides

o

Plumbago auriculata

Primula acaulis

Primula obconica

Pteris cretica

o

Rhododendron simsii

Saintpaulia lonantha

Sanseviera trifasciata »Laurentn«

o

Saxifraaa stolonitera

Schefflera arboricola

o

Schlumbergera truncata

o

Scindapsus aureus

o

Scirpus cernuus

Senecio cruentus

Setcreasea purpurea

Sinningia speciosa

Smithiantha zebrina

Solanum capsicastrum

Sparmannia africana

Spathiphyllum hybrida

Stephanotis floribunda

Streptocarpus hybrida

Syngonium podophyllum

Tradescantia albiflora

Vriesea splendens

Yucca elephantipes

Zantedeschia hybrida

A NÖVÉNYEK VIRÁGZÁSI IDŐSZAKAI

Évszak

Tél

Tavasz

Nyár

Ősz

Hónap

Jan.

Febr.

Márc.

Apr.

Máj.

Jún.

Júl.

Aug.

Szept.

Okt.

Nov.

Dec.

Abutilon

Acalypha hispida

Aechmea fasciaia

Aeschvnanthus speciosus

Agave americana

Aloe variegata

Anthurum scherzeranum

Aphelandra squarrosa

Asparagus densiflorus »Meyeri«

Begónia elatior

Begónia boweri

Begónia punctata

Beloperone guttata

Billbergia nutans

Bougainvillea glabra

Camelia laponica

Catharanthus roseus

Ceropegia woodn

Chrysanthemum hortorum

— —

— —

— ■

■ MB

— –

■ —

— —

— —

— –

■ —

Clerodendron thomsoniae

Clivia miniata

Columnea microphylla

Cymbidium

Cyclamen persicum

Dipladenia sanderi

Euphorbia milii

Exacum affine

Fuchsia hibrida

Gerbera hibrida

Hibiscus rosa-sinensis

Hippeastrum (amarillis)

Hydrangea macrophylla (hortenzia)

Impatiens guineensis

Jacobinia carnea

Jasminum polyanthum

Kalanchoe blossfeldiana

Medinilla magnifica

Nerium oleander

Paphiopedilum

Passiflora caerulea

Pelargonium domesticum

Plumbago auriculata

Primula acaulis

Primula obcomca

Rhododendron simsii (azálea)

Saintpauha ionantha

Saxifraga stolonifera

Schlumbergera truncata

Senecio cruentus (Cinerária)

Sinningia speciosa (Gloxinia)

Smithiantha zebrina

Sparmannia africana

Spathiphyllum hybrida

Stephanotis floribunda

Streptocarpus hybrida

Vriesea splendens

Zantedeschia hybrida

Crocus – Narcissus – Hyacintnus – Tulipa

Cephalocereus, Opuntia

— —

— ■■

— ■

■ — .

— —

Echinocactus

“ —

” ■

■ “

A SZOBANÖVÉNYEK FELHASZNÁLÁSA

A növény mint berendezési tárgy

Gyakran egy-egy növény szépsége ösztönöz bennün­ket, hogy megszerezzük, aztán valamelyik bútorra vagy az ablakpárkányra helyezzük. E mellett a leginkább elterjedt felhasználási mód mellett némi fantáziával és ötletességgel a növényeket felhasználhatjuk egy sem­mitmondó sarok érdekesebbé tételére, egy-egy bútor­darab merevségének feloldására vagy egy ablak ki­emelésére, megteremtve így a kapcsolatot a külső ter­mészettel is. A növények így a helyiség dekorációjának részévé válnak, és barátságosabbá teszik a hangula­tát. Minden házban számtalan üres, kihasználatlan sarok van, melyeket bútorral nehéz berendezni, ám remek helyet biztosítanak egy-egy különleges növény­nek vagy kompozíciónak.

A helyiség nagyságától függően elegendő lehet egyetlen növény, ha a több növényből álló együttesnél fennállna az aránytalanság veszélye.

A szép, szemet gyönyörködtető hatás eléréséhez fi­gyelembe kell venni az itt következő néhány alapelvet:

  • Akár díszcserépbe helyezzük, akár csak egyetlen cserépben tartjuk a növényt, ügyeljünk rá, hogy az edény mintázata ne versengjen a növény színével. Az edény feladata az, hogy kiemelje a növény szépsé­gét, tehát a diszkrét, a helyiség és a bútorok stílusához leginkább alkalmazkodó színek a legjobbak.
  • A levélzet legyen arányos a szoba méreteivel. Kis helyiségben eluralkodik a burjánzó lombú növény, tá­gas teremben viszont elvész az apró levelű. Általában úgy tartják, hogy a növény díszítő hatása akkor érvé­nyesül a legjobban, ha a helyiség 10-15%-át tölti ki; 10% alatt elmarad a hatás, 15% fölött viszont dzsun­gelhangulat keletkezik.
  • A legkülönbözőbb színű és formájú levelek renge­teg társítást tesznek lehetővé. Ugyanakkor kerülni kell az össze nem illő, meglepő kontrasztokat.

A fa alakú növények

Mint nevük is jelzi, a fa alakú növények magasságban növekednek. Idővel jelentős méreteket ölthetnek, tehát tágas helyen kell elhelyeznünk őket, hogy tökéletesen fejlődhessenek.

Jól illeszkednek a világos, tágas helyiségekhez, sza­lonokhoz, irodákhoz vagy lépcsőházakhoz. Önmaguk­ban is megcsodáljuk formájukat és fenséges megjele­nésüket, más zöld növényekkel társítva pedig magas­ságot és lendületet visznek a kompozícióba.

Számukat azonban legfeljebb egy-két egyedre kell korlátozni egy helyiségben, nehogy túlzsúfolt, össze­préselt hatást keltsenek.

Az olyan zöld növényeken kívül, mint a fikusz, a Schefflera, a filodendronok vagy a pálmafélék, megfe­lelő körülmények között néhány kaktuszféle is jelentős méretűre növekedhet.

A futó- vagy lecsüngő növények

Ezek a növények kúszószárakkal rendelkeznek, s tá­maszték vagy rácsozat híján nem mindig fejlődnek megfelelően.

Egyes kúszónövényeken kacsok találhatók, melyek lehetővé teszik a kapaszkodást, míg más, rögzítőszervvel nem rendelkező fajokat fel kell kötözni. Számos támasz­tékot alkalmazhatunk, ezekre később még visszatérünk.

A futónövényeket gyakran használják arra, hogy magasságot adjanak a kompozíciónak. Segítségükkel elrejthetjük a kevéssé mutatós állványokat vagy csöve­ket is. Diszkrét átmenetet biztosíthatnak kétféle falbur­kolat között is. Rácsra felfuttatva kellemes, tömör zöld hátteret biztosítanak.

Gyakran zöld vagy tarka levelek szolgálnak díszíté­sül, mint például a borostyán vagy a „Gloire de Maren- go” fajtája esetében, máskor a virágzat, mint a jázmin és a golgotavirág esetében.

Csüngő növényeket gyakran alkalmaznak a belső terek díszítésére is. Ebbe a körbe nemcsak a lágy szárú növények tartoznak, hanem minden szomorú jellegű növény is. Valóságos zöld zuhatagok, helyenként látvá­nyos virágzatokkal díszítve. Szívesen alkalmazzák őket asztallábak elrejtésére, szekrények oldalának megszé­pítésére, a lépcsőforduló szögletének lágyítására vagy a lépcső ívének követésére.

Bár főként levélzetük látványos, mint a borostyán vagy a kanári borostyán, a nyílgyökér (Maranta) vagy a pletyka esetében, egyes fajok, mint például a szé­gyenlősvirág (Aeschynanthus) és a szájvirág (Colum- nea), dúsan virágoznak is.

Az ámpolnanövények

Néhány éve nagyon divatba jött ez az eredeti növény­nevelési módszer.

Most is ugyanazokat a fajokat alkalmazzák, mint azelőtt, azzal a különbséggel, hogy egyetlen helyiség légterében nevelik őket.

Számos felfüggesztési eljárás létezik az egyszerű makramékosárban felakasztott cseréptől kezdve, mely ugyanolyan mutatós, mint maga a növény, me­lyet kiemelni hivatott. Feltétlenül biztosítani kell, hogy a mennyezeten vagy a gerendán elég erős le­gyen a felfüggesztési pont, mivel a súly az öntözés­sel és a növény fejlődésével az évek folyamán jelen­tősen növekszik. Tanácsos rendszeresen ellenőrizni a felfüggesztés stabilitását. Emellett az együttes egyensúlyához célszerű időnként átrendezni a töve­ket a cserépben.

Sok növény alkalmas a felfüggesztésre, például a csokros inda (Chlorophytum), a szégyenlősvirág (Aes­chynanthus), a szájvirág (Columnea), a borostyán, a kanári borostyán, a nyílgyökér (Maranta), a páfrányok és a pletyka (Tradescantia).

Zöld térelválasztó

Minden lakásban vannak olyan tóbbé-kevésbé nagy helyiségek, amelyeket akár technikai, akár esztétikai okokból nem lehet állandó fallal elválasztani. Ilyenkor nagyon dekoratív hatást kelthet egy növényekből ötle­tesen elrendezett válaszfal.

Gyakorlatilag minden növény megfelelhet. Különbö­ző levélzetúeket kell társítani, figyelembe véve méretei­ket és fejlődésüket.

Jobb, ha a növényeket nem ládába, hanem cserépbe ültetjük, így fényigényük és növekedésük szerint átren­dezhetjük őket. Ahhoz, hogy a kompozíció valóban sikeres legyen, szem előtt kell tartanunk néhány alapel­vet:

  • A növényfal legyen arányos a szoba méreteivel. így elkerülhetjük, hogy a zűrzavaros tömeg elvegye a fényt.
  • Nagy helyiségben inkább érdemes a stílusba bele­olvadó növényeket választani, mint impozáns, de ke­vésbé természetesnek ható egységet létrehozni.

Minikért a szobában

Akár a képzelet szülötte, akár a valóság sugallja, egy belső minikért megalkotása mindig fellelkesíti az embe­reket, különösen a gyerekeket. Hát nem csodálatos, hogy néhány zöld növénnyel vagy kaktusszal egy te­nyerünkben elférő tálban is kis kertet hozhatunk létre, melyet ugyanolyan könnyű ápolni, mint csodálni?

Minikért céljára bármilyen edény megfelel, ha annyi földet tudunk elhelyezni benne, hogy elvezesse a vizet. Általában annyi földre van szükség, amennyi az elhe­lyezendő növények cserepeiben található. Akár égetett agyag-, akár szemcsés kőedényről vagy dézsáról van szó, a vízfelesleg eltávolításához legyen néhány lyuk az alján, különben elrothadnak a gyökerek, és a növény megfullad.

A minikért beültetése

-Az edény aljára 1-2 cm vastagságban kavicsot terítünk, majd virágfölddel beborítjuk az edény peremé­ig; lazán ledöngöljük.

  • A valóságosnak leginkább megfelelően, a kompo­zíció kiemeléséhez válasszunk ki néhány fadarabot vagy követ.
  • Beültetéskor vegyünk ki kevés földet, és ujjunkkal vagy pálcikával vájjunk gödröt.
  • Helyezzük be a növényeket, és vizsgáljuk meg együttes hatásukat.
  • Enyhe döngöléssel fedjük be a gödröket a növé­nyek körül.
  • Terítsünk a földre homokot vagy színes kavicsokat. Ne feledkezzünk meg az öntözésről!

Minikerthez általában fiatal, kisméretű növényeket használunk. Számítani kell hát rá, hogy 6-8 hónap elteltével, ha megfelelőek a körülmények, jelentősen megnőnek. Ilyenkor a túlságosan nagyra nőtt növénye­ket ki kell cserélni. Fennáll az a veszély is, hogy az együttes arányai megbomlanak. Ilyenkor érdemesebb átültetni a növényeket és új minikertet alkotni.

Minikerthez leginkább megfelelő növények például

  • a kaktuszok,
  • a páfrányok és gyakorlatilag minden fiatal zöld növény.

A terrárium

A terráriumok üveggel körülvett belső minikertek (mini- üvegházak, akváriumok). Eredeti hatást biztosítanak a helyiségnek.

Olyan érzékeny növények nevelését is lehetővé te­szik, melyeknek formája, leveleinek színe és sokfélesé­ge csak zárt levegőben érheti el a tökéletességet.

A terrárium zárt terében az állandó nedvességtarta­lom, a kiegyensúlyozott hőmérséklet és a huzatmentes­ség kedvező klímát teremt a növények növekedéséhez.

A minikertekhez hasonlóan a terráriumbán is kelthe­tünk tájhatást egy-egy kő vagy fakéregdarab behelye­zésével, a kavics- vagy homokréteg pedig kiemeli a levelek színét és mintázatát.

A díszítő hatás növeléséhez a föld felszínén különbö­zőképpen színezett sávokat hozhatunk létre föld, ho­mok és kavics tetszés szerinti váltogatásával.

Mivel a terrárium maximálisan egyesíti magában a fiatal növények fejlődéséhez szükséges kedvező feltételeket, csak rövid ideig szép. Egyes növények a többieknél gyorsabban fejlődnek. 4-6 hónap eltelté­vel fel kell készülni a túlságosan megnőtt növények átültetésére.

A szemet gyönyörködtető látványt kiegészíti az az öröm is, hogy egészen fiatal koruktól figyelemmel kísér­hetjük a növények fejlődését.

A terráriumok beültetése a minikertekhez hasonlóan történik, de az üveg védelmező hatása és a rothadás veszélye miatt kevesebb öntözést igényelnek. Rendsze­resen el kell távolítani az elsárgult leveleket.

Terráriumba alkalmas növények:

  • páfrányok,
  • kaktuszok,
  • minden fiatal zöld növény.

A palackkert

Mindenki megcsodálja az ilyen alkotások eredetiségét, összeállításukhoz azonban nagy kézügyesség és jó ízlés szükséges. Gyakorlatilag minden palack, befőttes- üveg vagy demizson megfelelhet. Füstszínú üveget azonban nem érdemes alkalmazni, mert nem enged át elég fényt. Némi szerszámkészletre is szükség van az összeállítás kialakításához, de bárki könnyűszerrel el­készítheti és az üveg formájához igazíthatja.

  • Rudak: általában bambuszrudakat használnak csipeszként a növények behelyezéséhez.
  • Rúd végére erősített kanál tölti be az ásó szerepét az últetőgödör kivájásánál vagy a föld elegyengetésé- nél.
  • Faléc: ezzel döngöljük le a földet a növény körül.
  • Rúd végére erősített borotvapenge a száraz levelek levágásához.
  • Drót végére erősített rongy vagy szivacs, amellyel a beültetés után megtisztítjuk az üveg falát.
  • Karton- vagy fémtölcsér, amely megkönnyíti a víz­elvezető kavics és a föld beszórását.

Az üveg berendezése

Beültetés előtt az üvegen kívül próbáljuk ki a növények elrendezését, hogy szükség esetén módosíthassuk he­lyüket.

1. Az üveg szájába helyezett tölcsér segítségével 3­5 cm vastag kavicsréteget terítünk az üveg aljára. Ke­verjünk hozzá néhány faszéndarabot is, nagyban elő­segíti a felesleges víz elvonását és a föld rendben tartá­sát.

  • Ezután 8-10 cm magasan szórjunk be egyharmad rész virágföldből, egyharmad rész homokból és egy­harmad rész tőzegből álló keveréket, és simítsuk el.
  • Készítsük elő a növényeket. A gyökerek közül távo­lítsuk el a földet, a végükből néhány milliméternyit vág­junk le, és ha a levélzet túl nagy, ritkítsuk meg, a növény eredeti formájának megőrzésével.
  • Készítsünk ültetőgödröt, helyezzük bele a növényt, majd könnyedén döngöljük le a földet. A könnyebbség kedvéért érdemes a széleken kezdeni és középen befe­jezni.
  • Díszítsük a felszínt kavicsokkal vagy néhány kővel.
  • Finoman öntözzük meg, majd ronggyal vagy szi­vaccsal töröljük meg az üveg falát.

Ebben a zárt térben nincs szükség gyakori öntözés­re, mivel nedves mikroklíma alakul ki, és az üveg falán lecsapódó vízcseppek visszakerülnek a földkeverékbe.

A betegségek és a rothadás elkerülése érdekében minden megsérült levelet el kell távolítani.

Néhány, üvegben tartásra alkalmas növény:

  • alacsony növésúek: levélcsillag (Cryptanthus), há­lóslevél (Fittonia), borostyán, nyílgyökér (Maranta);
  • magasak: rákvirág (Aglaonema), kehelyvirág (Ca- lathea), kis levelű filodendron, gyakorlatilag minden páfrány és a zöld növények kis példányai.

A növényegyüttesek

A zöld és virágos növényekből álló összeállítás éppúgy része egy helyiség berendezésének, mint akár egy asz­tal vagy egy karosszék. Ennek két oka van: a fejlődés szempontjából legkedvezőbb helyet foglalja el, s az edény, amelyben áll, a bútorzathoz illeszkedő díszítő­elemmé alakul.

Egyes műanyag vagy gyantakeverékből készült edé­nyek mintázottak, mások csak nevelőcserépül szolgál­nak (céljuk csak a föld és a növény megtartása). Ezeket újabb fa- vagy kerámiaedénybe, fonott kosárba helyezik.

A növény mint berendezési tárgy című fejezetben ‘láthattuk, ‘nogy a cserépben tartott növénykompoziciök viszonylag könnyen átalakíthatok, mivel a növényeket elmozdíthatjuk. Együttes esetén az alapelvek ugyan­azok, s annál inkább be kell tartani őket, mivel a növé­nyek itt végleges helyre kerülnek, s az esetleges hiba nehezen javítható. Tanácsos néhány napra a tervezett forma szerint, ideiglenesen elrendezni a növényeket, hogy felmérhessük a hatást és szükség esetén változ­tathassunk.

Többféle ültetési mód létezik:

• Víztárolós edénybe ültetés virágfölddel. Kellő föld­mennyiséget biztosít a gyökerek fejlődéséhez, viszont lehetetlenné teszi, hogy a növényt a gyökérrendszer megzavarása nélkül átültessük.

A víztárolós edények megfelelő alkalmazással igen hasznosak lehetnek. Tanácsos azonban nem azonnal feltölteni a tárolót kiürülés után, jobb ha kicsit levegőz­tetjük a földet. Célszerű feltöltés előtt legalább egy hétig üresen hagyni. Hosszabb távoliét után a rögöket felül­ről öntözve is meg kell nedvesíteni.

A víztárolós edények beültetése:

  • Töltsük fel az edényt speciális, víztároló edénybe való virágfölddel.
  • Lazán simítsuk el, majd helyezzük a növényeket a földbe.
  • Kiválaszthatunk néhány követ vagy fadarabot, me­lyek jól illenek a növényekhez.
  • Mivel beültetéskor a gyökerek még nem túl fejlet­tek, néhány hétig tanácsos a földet felülről öntözni, de vigyázni kell, nehogy túlöntozzük. Csak ezután kezdő­dik a tárolóból való öntözés.
  • Víztárolós vagy anélküli edénybe ültetés tőzeggel. A növények cserepükben maradnak, így könnyen áthe- lyezhetők, és módosítható a kompozíció.

A csekélyebb földmennyiség miatt gyakoribb trágyá­zás szükséges.

  • Cserepes növények elhelyezése kavicsfürdőben. Ez a vízkultúra sugallta rendszer nagyon eredeti és muta­tós. Lehetővé teszi a növények elhelyezésének változta­tását. Ugyanakkor számítani kell a rendszeres átülte­tésre és tápoldatozásra.
  • Vízkultúrás növények. Esztétikai és gyakorlati okokból egyre divatosabb ez az új nevelési technika, amely lehető­vé teszi a növények nevelését föld nélkül, tápláló közeg­ben. A földet tiszta és szagtalan, felpuffasztott agyaggo­lyók helyettesítik. Sem megsavanyodni, sem szétbomlani nem tudnak, sőt megújítani sem szükséges őket. A gyöke­rek a golyók közeit kitöltő tápoldatban fejlődnek. Egy zöld növény edényének karbantartása nagyon egyszerű. Ele­gendő 2-4 hetenként lecserélni a tápoldatot. Jó szellőzést is biztosít a rendszer a gyökereknek, kizárva az élősködők és a földbetegségek kifejlődését.

A legtöbb zöld növény alkalmas erre a nevelési eljárás­ra, beleértve a kaktuszokat is. Néhány faj azonban nehe­zen alkalmazkodik: a páfrányok, a begóniák, a broméliák és általában a virágos növények nehezen szoktathatok hozzá ezekhez a különleges nevelési feltételekhez.

A vízkultúrás ültetés.

Helyzetét tekintve minden faj ugyanannyi fényt, hő­mérsékletet és levegőt igényel, mint a hagyományos körülmények között nevelt példányok. A fiatal növényt speciálisan a vízkultúrához kell szoktatni. Ezután lehet cserépbe vagy edénybe helyezni, a kertésztől kapott tanácsok szerint. Hagyományos módon vásárolt nö­vényt is fel lehet azonban készíteni a vízkultúrára. Ki­emeljük a növényt a cserépből, megtisztítjuk a földtől, s a gyökereket langyos vízzel alaposan lemossuk. Ez­után agyaggolyós nevelőedénybe helyezzük.

Vannak egyszerű, egyetlen növény számára alkal­mas cserepek és nagy edények is, melyekben több növényt tarthatunk.

A vízkultúrás növények ápolása

A tápoldatozás vagy az öntözővízhez adott folyadék­kal történik, vagy tabletta formájában, mely hosszabb- rövidebb idő alatt feloldja a vízben a tápanyagokat.

A levelek ápolása ugyanúgy történik, mint a hagyo­mányosan nevelt növényeknél.

Virágos serlegek vagy kosarak

Virágzó növényekből álló kompozíciókat általában ün­nepek vagy nagyobb események alkalmából készíte­nek. Nagyon mutatósak, de sajnos rövid életűek. A vi­rágok elhervadnak, és a túl szorosan elhelyezett növé­nyek elvesztik szépségüket. Ilyenkor újra külön kell ül­tetni őket, magát a serleget vagy kosarat pedig új növényekkel kell feltölteni.

Néhány tanács a szép együttes összeállításához:

  • Ne felejtsünk el lyukat fúrni és kavicsréteget teríteni az égetett cserépserlegek aljába, hogy a felesleges víz távozhasson.
  • A fonott kosár aljába helyezzünk műanyag fóliát, így elkerülhetjük, hogy a vessző átitatódjék vízzel és az öntözéstől elrothadjon.
  • Kerámiatálaknál, amelyekre nem lehet lyukat fúrni, gondosan ügyeljünk a vízmennyiségre, kerüljük a túl- öntözést.
  • A föld frissességének megőrzése érdekében termé­szetes mohával boríthatjuk a felszínt. Ez az eljárás ráadásul remekül kiemeli a kis virágú növényeket és a dekoratív levélzetet.

nedves marad. Ugyanígy járhatunk el az erkélyen vagy a teraszon nagyobb edényekkel.

Nem minden szobanövény viseli el azonban a sza­badtéri elhelyezést. Például a trópusi eredetű növények állandóan maradjanak a lakásban. Ebbe a csoportba tartoznak a broméliák, az orchideák, a tarkalevél (Ca- ladium), a nyílgyökér, a kroton és általában minden virágos növény. A kiültetéssel lefékeződhet a növeke­désük, ráadásul fiziológiás és élősködőproblémák is felléphetnek.

Télikertek és verandák

A ház meghosszabbításaként a télikert vagy a veranda egyesíti a növénynevelés és a pluszhelyiség örömét. A veranda valóban megfelelő hely a növények nevelé­sére és ápolására. Sok fényt kap, annyira, hogy még árnyékolásról is gondoskodni kell, vagy keleti, északke­leti irányba kell tájolni, hogy délben és kora délután elkerüljük a túl erős napsütést. Az ilyen helyiség tökéle­tesen megfelel a növényeknek, de két-három szellőző­nyílást is biztosítani kell a levegő felfrissítéséhez. Egy­szerű az öntözés és a levelek permetezése, és biztosít­ható a levegő állandó páratartalma. Télen tanácsos fűteni, átlag 13-15 fokos hőmérsékletet biztosítva. A ve­randa vagy a télikert méretétől függően berendezhető dolgozószobának, szalonnak vagy ebédlőnek, így egész évben kihasználhatjuk a színes, kellemes környe­zetet. A növényeket faedényekben, dézsákban nevel­hetjük, ami megkönnyíti mozgatásukat.

Ha a télikert a kerttel egy szintben van, virágágyakba is ültethetünk bőséges földdel. Növényeink egészen szokatlan méretűre is megnőhetnek!

A veranda fa- vagy alumíniumszerkezete lehetővé teszi, hogy cserepeket vagy kosarakat akasszunk fel rá, s a kúszónövények lágy száraiból élősövényt alkos­sunk.

A teraszok és a növények kihelyezése

Nyár elején, amikor a hőmérséklet már megengedi, a zöld növényeket kitehetjük a teraszra vagy az erkélyre, így egész nyáron át fürödhetnek a fényben és a levegő­ben. Az eső előnyösen helyettesítheti a levelek permete­zését, és megtisztítja őket. Városban legyünk óvatosab­bak, mivel a korom és a levegőszennyezés árthat a növények egészségének.

Vigyázni kell, hogy meg ne égjenek a naptól, s hogy ne legyen túl hirtelen a kihelyezés. Mivel a külső feltéte­lek erősen különböznek a lakás belső körülményeitől, fokozatos szoktatás szükséges. A kertben egy fa árnyé­ka biztosíthatja a legjobb alkalmazkodást. Rakjuk ki egy nagyobb edény alját kövekkel, és töltsük meg tő­zeggel. Az ebbe ágyazott cserepek földje állandóan

A SZOBANÖVÉNYEK KIVÁLASZTÁSA

Hol vásároljuk meg szobanövényeinket?

A növénybarátnak meg kell tanulnia megítélni a növény egészségi állapotát, mivel nem mindig lehet felismerni a rossz állapotban lévő növényt, s megtéveszthet a látszat. Legkisebb a későbbi kellemetlen meglepetés kockázata, ha kertésztől vagy virágüzletben vásáro­lunk, mivel itt a növények igényeiről, szükségleteiről és ápolásáról adott tanácsok mellett rendszeres kezelés­sel és felújítással is garantálják a minőséget s a jó egészséget. Legyünk óvatosabbak azonban, ha nem szaküzletben vásárolunk, ahol a zöld növény csak egyike a számtalan árucikknek. Biztos, hogy a szállítás pillanatában a növények szépek, de az ilyen helyek légköre nem felel meg nekik, ezért hamar elhalványod­nak és kiszáradnak. Néhány kertész a piacokon is kínál növényeket. Míg az örökzöld vagy a virágos évelő nö­vények jól tűrik a hőmérséklet-változást és a szállítást, a szobanövények éppen ellenkezőleg, egyáltalán nem kedvelik. Hiba lenne azt hinni, hogy a szabad levegőre állított növény majd könnyedén megerősödik.

Mikor vásároljunk szobanövényt?

Zöld növényeket és kompozíciókat egész évben kínál­nak, a vásárlásra legkedvezőbb időszak mégis a tavasz. A növénynek így egy fél év áll rendelkezésére, hogy alkalmazkodjon új környezetéhez és felkészüljön a télre.

Gyakran azonban ősszel találunk kedvező áron szo­banövényeket, mivel a kertészek és a virágárusok ilyen­kor a fűtési költségek miatt igyekeznek még a tél beállta előtt csökkenteni készleteiket.

Miután annak figyelembevételével, hogy milyen helyi­ségben kívánjuk elhelyezni és melyek a növény igényei, kiválasztottuk a megfelelőt, vigyázni kell, hogy gondo­san becsomagolják. A csomagolás ugyanolyan hasz­nos nyáron a nap és a szél ellen, mint télen, ugyanis ügyelni kell, hogy a növényt ne érje túl nagy hőmérsék­let-változás, ami kiválthatná a levelek hullását és a növekedés megtorpanását.

A növényt nem szabad hosszú időre az autóban hagyni, főleg ha az a napon áll. Szállítás közben ügyel­jünk arra is, hogy a kocsiban ne legyen huzat.

A SZOBANÖVÉNYEK ÉLETE

A levél szerepe

Az olyan növénnyel, melynek levelei lehullanak, megbe­tegednek vagy élősködők támadják meg őket, fennáll a veszély, hogy elpusztul. A levél tehát a növény életé­nek elengedhetetlen alkotóeleme.

A fény hatására a fotoszintézis során a növény a földből vízzel kioldott elemekből és a levegő szén­dioxid-tartalmából előállítja a növekedéséhez szüksé­ges anyagokat. Eközben oxigént bocsát ki, és felfrissíti a környező levegőt.

A víz és a szén-dioxid, amiből a növény előállítja tápanyagait, nem elegendő. Szükségletei kielégítésére a talajból ásványi anyagokat is felszív, és a levelekhez továbbítja őket, ahol azok cukorrá alakulnak. A levél­nek más funkciói is vannak, oxigént lélegez be, és szén-dioxidot bocsát ki. Ha meleg van, a levél víztartal­ma a légzőnyílásokon át elpárolog. Szükséges tehát, hogy páradús környezetet biztosítsunk a párolgás kor­látozására, nehogy a növény kiszáradjon. Ez az anyag­csere a légzőnyílásokon történik, melyek nagyrészt a levelek fonákán találhatók; rendszeresen tisztítani kell őket, nehogy eltömődjenek.

A virág

A növényvilág számtalan virága egyáltalán nem ha­sonlít egymásra, még felsorolni vagy rendszerező le­írást készíteni is szinte lehetetlen lenne róluk. Ugyanak­kor felépítésüket nem árt ismernünk.

A virágot kocsánynak nevezett szár tartja, melyhez néha apró levelek vagy fellevelek tartoznak.

A kocsány végén helyezkedik el a bimbó. A bimbót rendszerint csészelevelekből álló zöld burok veszi kö­rül, melynek kinyílása után előtűnnek a szirmok.

A csészelevelek együttese alkotja a kelyhet, a szir­mok együttese a pártát.

A kinyílt virág szívében apró sárga pontok tömegét, a portokokat látjuk, vékony szálak, a porzószálak vé­gén. Ezek a növény hím ivarszervei.

A virág közepéről többnyire a porzószálaknál vasta­gabb képlet emelkedik ki, melynek alsó része megvas­tagodott (magház), felül pedig kis, ragadós felületben végződik (bibe). Ez a termő, a növény női ivarszerve, amely befogadja a pollent. így válik lehetővé a magház­ban található petesejt megtermékenyülése.

A növény életének kiteljesedése azonban nem a vi­rág. A virág csak a termés felé vezető út, a termés pedig magában hordja a magvakat, melyek a faj fennmara­dását biztosítják.

Mire jó akkor a virág?

A megtermékenyítés a virágon belül nem önállóan jön létre, majdnem mindig külső segítségre (szél, rova­rok, madarak) is szükség van ahhoz, hogy a pollen a porzókról a bibére jusson.

A virág azért színes és illatos, hogy magához vonzza a rovarokat és a madarakat és megjutalmazza azt, aki elősegíti megtermékenyülését. Ez a jutalom a nektár, a virág belsejében található illatos és édes anyag, vala­mint a pollenfelesleg, ami a rovarok, különösen a mé­hek tápláléka.

A VIRÁG METSZETE

A virág tehát a növény életének csak egy szakasza, amely a terméshez és a maghoz vezet.

Ezért ha a növényt virágzó állapotban akarjuk tar­tani, el kell távolítani az elhervadt virágokat, vagyis meg kell akadályozni, hogy a növény termést érlel­jen. Minden kertész ezt tanácsolja, s mi is csak meg­erősíthetjük.

Egyszerű és telt virág

A természetben általános szabályként csészelevéllel, szirommal, bibével és porzóval rendelkező egyszerű virágokat találunk. Hogyan lehet mégis, hogy a vadró­zsából nemesített kerti rózsának olyan sok szirma van?

A virág nem igazán állandó szerv, s csak bizonyos körülmények között fejlődik ki. így történhet, hogy a számtalan porzószál hajlamos szirommá alakulni. Megszületnek tehát a telt virágok, melyek gyakran ivar­szervek hiányában képtelenek magról szaporodni. Ezek természetes úton vagy mesterségesen, a kerté­szek, nemesítők keze alatt keletkeznek. A növényeket ezután vegetatív módszerekkel, oltással, dugványozás­sal, bujtással vagy mikroszaporítással szaporítják.

A termesztett növények eredete

Az ember által termesztésbe vont növények eredete nagyon változatos. Egy részük honos faj, melyek az idők folyamán kiválasztódtak, és az ember számára hasznosabbá váltak. A díszítő növények, különösen a szobanövények azonban egzotikus tájakról származ­nak, a botanika iránt érdeklődő utazók hozták maguk­kal őket, s kertészeink akklimatizálták, válogatták ki és nemesítették őket. így például a botanikus kertek és a gyűjtemények nagy szerepet játszottak az új növényfa­jok, -fajták bevezetésében.

A pihenés és a növekedés időszaka

Egyes növényeknek pihenő vagy nyugalmi idő­szakra van szükségük, melynek során növekedé­sük lassul. Tiszteletben kell tartani ezt a szükség­letet, mely rendszerint a rövid nappalos téli idő­szakban van. Ilyenkor ritkítjuk az öntözést, csök­kentjük a hőmérsékletet, és felfüggesztjük a tápol- datozást.

Tavasszal, mihelyt hosszabbodnak a napok, és eny­hül az idő, a növény felébred. Gyökerei és levelei las­sacskán ismét működni kezdenek, ilyenkor sűríteni kell az öntözést és folytatni a szokásos gondozást. Ez a növekedés időszaka.

A SZOBANÖVÉNYEK SZÜKSÉGLETEI

A fény

A fény a növény életének elengedhetetlen szükséglete, és bár a lakásban lehetetlen az eredeti környezetével azonos megvilágítás, meg kell kísérelni legalább meg­közelíteni, akár úgy, hogy a növényt a lehető legvilágo­sabb helyre állítjuk, akár úgy, hogy mesterségesen megvilágítjuk.

Ugyanakkor ha a növény igényéhez képest túl sok fényt kap, fennáll a veszély, hogy néhány levél megsárgul és lehullik, sőt a túlzott fény égési sebe­ket vagy üszkösödést is okozhat, ami gátolja a nö­vekedést.

A fény hiányát viszont a sorvadás jelensége kíséri. A tövek természetellenesen vagy egyáltalán nem nő­nek, a levelek megsárgulnak, és jellegtelenek lesznek.

Milyen fényerősséget viselnek el a növények?

  • Közvetlen napsütés

Az ablakban kevés növény áll ellent az árnyék nélküli napsütésnek, kivéve néhány húsos levelű növényt és kaktuszt, melyeknek éppen erre van szükségük a virág­záshoz.

  • Szűrt fény

Ilyen fényt lefüggönyözött ablakok, üvegfalak mellett nyerünk. Ez a legjobb környezet a növény fejlődéséhez.

A legkedvezőbb tájolás általában a keleti és a nyu­gati, ami mellett kihasználhatóak a reggeli első és az esti utolsó napsugarak, amikor még és már nincs na­gyon meleg.

  • Normál fény

Ilyen a jól megvilágított helyiség fénye napsütéses napokon.

  • Félárnyék

A félárnyékos szoba nem feltétlenül sötét, csak vé­dett a napsugaraktól. Egy napsütés nélküli, északi ab­lak a legjobb példa rá. A színes levelű növényeknek nem kedvez a félárnyék, ilyen helyen nagyon hamar színüket vesztik.

A mesterséges megvilágítás

A növény megfelelő növekedéséhez általában napi 12-16 órai fény szükséges. Sötét előszobában, rosszul megvilágított folyosón vagy hallban gyakran mestersé­ges világításról kell gondoskodni.

Az úgynevezett „nappali fényt” adó izzólámpák fé­nye megközelíti a kinti világosságot. Hátrányuk, hogy meleget sugároznak, és használatuk költséges.

A legújabb kutatások kimutatták, hogy a növények jól hozzászoknak a bizonyos fluoreszkáló lámpákból áradó kék fényhez. Ezeket a lámpákat legalább napi 6-8 órán át kell működtetni.

A fototropizmus

A fototropizmus a növénynek az a képessége, hogy a fény felé fordul. Akár az ablakpárkányra, akár a szoba közepére állítjuk, a fény felé fordul, és a fotoszintézis érdekében a lehető legnagyobb levélfelületét tárja ki. Ahhoz, hogy a növény visszanyerje eredeti tartását, több hétig világos helyre kell tenni.

A hőmérséklet

A növényeknek télen, a nyugalmi időben általában kb. 12 °C, nyáron, a növekedés időszakában pedig kb. 24 °G körüli hőmérsékletre van szükségük az egészsé­ges fejlődéshez. Nagyon nehezen viselik el a hirtelen hőmérséklet-ingadozásokat, attól megtorpannak a nö­vekedésben, és elhullatják leveleiket.

Minden lakásban vannak olyan helyek, ahová jobb, ha nem állítunk növényt.

Meleg helyek

Kevés növény viseli el, ha közvetlenül fűtőtest vagy meleget árasztó hely feletti polcra tesszük. Az ilyen helyeken nagyon száraz a levegő, ezért csak a nagyon érzékeny növények, pl. a tarkalevél (Caladium) képes itt gyakori öntözés mellett fejlődni.

  • A konyhában a tűzhely és a hűtőszekrény meleget áraszt, ami a növény fejlődésére kedvezőtlenül ható hőmérséklet-ingadozást idéz elő.
  • Kandallópárkányon nagyon mutatósak lehetnek a lecsüngő növények, azonban tűzgyújtás előtt feltétle­nül át kell helyezni őket. A kiáradó hőtől nagyon hamar tönkremennének.
  • Az árnyék nélküli, napos ablak szintén olyan hely, ahol a hőmérséklet gyorsan emelkedik, és a növény számára elviselhetetlenné válik.

A túlságosan meleg és száraz környezetben élő nö­vények levelein égési sebek keletkeznek. Emellett az ilyen környezet kedvez a takácsatkáknak is.

Hideg helyek és a huzat

Az ablakok közelébe vagy az ablak és a függöny közé helyezett növények télen gyakran szenvednek a hideg­től és a huzattól.

  • Légkondicionáló berendezés közelébe nem taná­csos növényeket telepíteni.
  • Két szemben levő ablak vagy ajtó között a huzat károsíthatja a növényeket, ha épp a légáramlatban helyezkednek el.

A fűtési rendszerek miatt nehéz állandó hőmérsékle­tet fenntartani úgy, hogy a levegő ne száradjon ki. A meleg és nedves vidékekről származó növényeknél vízpermetezéssel kell ellensúlyozni a párolgás okozta vízveszteséget, és lehetőleg páradús levegőt kell bizto­sítani.

Páratartalom

A levegő nedvességtartalma elengedhetetlen a növé­nyek fejlődéséhez. Az ideális páratartalom 72-75%, míg télen a lakásokban ez legfeljebb 40%-ot ér el. A páratartalom összefügg a hőmérséklettel: minél ma­gasabb ez utóbbi, annál párásabb levegő szükséges. A nedvesség hiánya a növényen a levelek száradásá­ban és hullásában mutatkozik meg. Lassul a növeke­dés, és a levelek kisebbek maradnak.

A tünetek orvoslására elegendő, ha a leveleket rend­szeresen permetezzük tiszta vízzel, egy porlasztó segít­ségével. Ugyanakkor ez a bútorok vagy a függönyök miatt nem mindig lehetséges. Ilyen esetben legjobb, ha a cserepeket nedves tőzegbe állítjuk, ami fenntartja a levegő nedvességtartalmát. Megoldás lehet az is, hogy a cserepeket vízzel telt tálba, kavicságyra állítjuk.

Egyes molyhos levelű növények (pl. az afrikaiibolya vagy a begónia) rosszul tűrik a permetezést, a levelei­ken fehér foltok jelennek meg. A fürdőszobában 80-85% a páratartalom, s ez számos növény, pl. a páfrányok, a szájvirág (Columnea), az agancspáfrány (Platycerium) és az orchideák számára igen kedvező.

Végül egy kis szökőkút vagy medence jelenléte a télikertben vagy a verandán elegendő ahhoz, hogy állandóan magas legyen a páratartalom.

Öntözés

Az öntözés gyakorisága és mértéke számos tényezőtől függ. Először is maguktól a növényektől és igényeiktől. Növekedési időszakban a növény több öntözést kíván, mint nyugalmi időben. Szerepet játszik a hőmérséklet is: meleg helyiségben a levelek erősebben párologtat­nak, és a víz párolgásával a föld kiszárad. Végül szer­kezetétől függően a föld is különbözőképpen tárolja a vizet. A homokalapú, porózus föld gyorsabban kiszá­rad, mint a tőzeges virágföld.

Mikor kell öntözni?

Az öntözés ügyességet igényel. A nedvesség ellenőrzé­sére a legjobb módszer, ha ujjúnkat belemélyesztjük a földbe. Csak akkor kell öntözni, ha már nemcsak a felszíne száraz. Általában jobb, ha ritkábban, de bősé­gesen öntözünk, mint ha mindennap egy keveset. így a föld és a gyökerek több levegőhöz jutnak. A túlságo­san gyakori öntözés fulladást okozhat.

Az öntözővíz

Nagyon fontos az öntözővíz minősége. A magas mész­vagy fertőtlenítőszer-tartalmú csapvíz hatására a leve­lekben klorózis léphet fel. Az esővíz a legmegfelelőbb. Ezen belül is jobb a vidéki esővíz, mivel a városban a vízcseppek általában korommal vagy más légköri szennyeződéssel telítettek. A csapvíz lágyítására és klórmentesítésére is léteznek készülékek. Az érzékeny növényeknél azonban az a legegyszerűbb, ha a keres­kedelemben kapható ásványvízzel öntözünk.

Az azáleák és kaméliák öntözéséhez szükséges sa­vanyú víz nyeréséhez elegendő, ha pl. egy zacskót vagy nejlonharisnyát megtöltünk tőzeggel (20 liter vízhez kb. 20 cm), és belemerítjük az öntözővízbe. A felforralt és lehűtött csapvíz is alkalmas lehet, a forralás során ugyanis a mész nagy része kiválik. Fontos, hogy az öntözővíz szobahőmérsékletű legyen. A túl hideg csap­víz sokkot vált ki a növényekből. Célszerű tehát a vizet állni hagyni, esetleg fűtőtest közelében tartani.

Hogyan öntözzünk?

Lakásban pontos öntözést tesz lehetővé egy 2-3 literes, hosszú csőrú kanna.

  • Öntözés alátéten keresztül

Ezzel az öntözési móddal elkerülhető, hogy a levele­ket víz érje, főleg ha azok érzékenyek a vízcseppekre (ciklámen, gloxínia, afrikaiibolya). A víz és a gyökerek között is jó összeköttetést biztosít. Az öntözés után félórával célszerű kiüríteni az alátétet, így elkerülhetjük a túlöntözést.

  • Cserépben öntözés

Ez a legjobb módszer, mert jó tápanyagelosztást biztosít. Az átültetéskor ne töltsük tele a cserepet föld­del, hagyjunk 1-2cm-t, hogy kellő mennyiségű vizet tölthessünk rá, amely így egyenletesen szívódik be a földbe.

  • Merítéses öntözés

Ha egy növény öntözését elhanyagoltuk, és a föld teljesen kiszáradt, a cserepet szobahőmérsékletű vízzel telt edénybe merítjük egészen a törzséig. Az öntözés csak akkor kezdhető meg, ha a föld visszanyerte nor­mál nedvességét.

Öntözés nyaralás alatt

Nem mindig felhőtlen öröm a nyaralás előtti várakozás. A szenvedélyes növénybarát nem hagyhatja sorsukra kedvenceit. Nincs mindenhol gondos nagymama vagy segítőkész szomszédasszony, aki távollétünkben gondjukat viselné. A növények gyakran a túltengő jóin­dulattól fulladnak meg, a túlzott locsolás eredménye­ként. Az ilyen gondok enyhítésére több lehetőség is kínálkozik:

  • Kapilláris öntözés

Többféle rendszer létezik, amellyel hosszabb távoliét esetén is nedvesen tarthatjuk a földet. Terítsünk a für­dőkádba először műanyag fóliát a zománc védelmére, majd néhány téglát, ami állványul szolgál a növények­nek. Eresszünk a kádba 3-4 cm magasan vizet, ami a hajszálcsövesség törvénye értelmében felszívódik a téglára helyezett cserepekig. Ily módon a növények többhetes távollétet is átvészelnek. (Természetesen csak világos fürdőszobában.)

A kanócos öntözés lehetővé teszi, hogy a növényekföldje rendszeresen átnedvesedjen. A cserép pamut­szállal vagy posztókanóccal kapcsolódik egy edényhez vagy medencéhez. Az edényben lévő víz a hajszálcsö- vesség alapján elérkezik a körülötte elhelyezett csere­pekhez.

Végül egy másik eljárás szerint helyezzünk a lefolyó­hoz egy nagy posztódarabot. Ennek egyik végét tegyük vízbe, másik részére állítsuk rá a növényeket. A hajszál- csövesség alapján a víz felemelkedik a cserepek szint­jére, és a növények így nem szenvednek a szárazságtól.

  • Átitatásos öntözés

Ez az eljárás nem igényel sok segédeszközt, csak tőzeget, valamint egy elég nagy edényt (pl. medence, fürdőkád, dézsa).

Béleljük ki a kiválasztott edényt sértetlen fóliával (ne legyen sem szakadt, sem lyukas). Töltsük fel finom tő­zeggel, ezt itassuk át vízzel, egészen a telítődésig. Merít­sük bele cserepestül a növényeket az így megnedvesített tőzegbe, egészen a cserép pereméig, sőt akár annál magasabban. Kb. 2 cm-es rétegben be is fedhetjük a cserepet, de csak lazán, nehogy a növény megfulladjon.

Elutazás előtt locsoljuk meg bőségesen a tőzeget, hogy jó nedves legyen. így a növények többheti távollé­tünket is elviselik.

A kereskedelemben kapható számos, többé-kevésbé megbízható, automatikus öntözőrendszer is.

Minden hosszabb távoliét esetén fontos, hogy vilá­gos helyet biztosítsunk a növényeknek, közvetlen nap­sütés nélkül. Az ablakot is hagyjuk résnyire nyitva, hogy a helyiség szellőzzön.

Trágyák és tápoldatok

Még az ideális környezetben élő, gondosan ápolt növé­nyeknek is szükségük van táplálékra, mivel a föld ter­mészetes tartalékai idővel kimerülnek, s így rendszeres táplálás szükséges.

A különböző trágyák

– Műtrágyák. Szintetikus vegyületek, melyek az eleme­ket tiszta formában tartalmazzák. A legtöbb zöld nö­vénynél használt trágya ebbe a csoportba tartozik.

  • Szerves trágyák. Szaruból, csontporból és szárított vérből készülnek. Szobanövényeknek nem igazán ajánlatosak, már csak a szaguk miatt sem. Helyesebb, ha földdé érett komposztot keverünk a földjükbe.

A trágyák tápértéke és adagolása

Három fontos tápláló elemre minden növénynek szük­sége van:

-A nitrogén (N) elengedhetetlen a növekedéshez;

  • a foszfor (P) az új levelek és bimbók, virágok kép­ződésének feltétele;
  • a kálium (K) növeli a növények ellenálló képessé­gét és szilárdságát.

Ezeket a tápelemeket különböző arányban tartal­mazzák a műtrágyák. A csomagoláson három szám jelzi az arányt a fenti rövidítéseknek megfelelően.

A nagyrészt nitrogénalapű trágyák a lombos növé­nyeknek és a növekedés kezdeti időszakában haszno­sak, a foszfortartalmúak a gyökerek és a fiatal levelek fejlődésében játszanak szerepet a virágzás előtt és alatt, végül a káliumműtrágyát a virágzás után kell alkalmazni.

A három fő elem mellett a trágyák más, úgynevezett makro- és mikroelemeket (magnézium, vas, bőr, kén, mangán, molibdén, cink) is tartalmaznak, amelyek ugyancsak létfontosságúak a növény életében.

A trágyák halmazállapota

– Folyékony trágya és oldható por

Az ilyen trágyát a vízhez kell keverni és az öntözéssel együtt adagolni. Előnye, hogy egyenletesen oszlik el a földben, és gyorsan hat. Tanácsos pontosan betartani az oldási utasítást, sőt sokszor jobb, ha kissé hígabb oldatot készítünk, amivel elkerülhetjük a gyökerek ki­égését.

  • Por vagy granulátum

Ezt a trágyatípust ültetéskor, átültetéskor kell a föld­höz keverni. Hatása lassú és elnyújtott. Később ritkán alkalmazzuk.

  • Tabletta vagy rudacska

Ezek a trágyafajták tiszták és könnyen kezelhe­tők, ezért igen kedveltek. Elegendő egy-két szemet helyezni a földbe. A hatás általában lassú és tartós. Egyetlen hátrányuk, hogy egy adott területre kon­centrálódnak a tápanyagok, ami kiválthatja a gyö­kerek elégését.

Mielőtt folyékony vagy száraz trágyát juttatunk a növénynek, minden esetben locsoljuk meg a földet. A száraz föld trágyázása kiégetheti a gyökereket.

A SZOBANÖVÉNYEK GONDOZÁSA

Átültetés

Melyik évszakban kell átültetni a szobanövényeket? A legmegfelelőbb időszak a tavasz. Ekkor ér véget a növények téli pihenése, és újra fejlődésnek indulnak a gyökerek. Ez akár júniusig is elhúzódhat, ugyanakkor csak a gyökerek vizsgálatával dönthetjük el, igényel-e a növény átültetést vagy sem.

A vizsgálatot a következőképpen végezzük: a tő aljá­nál fogjuk meg a növényt, forgassuk meg, miközben a cserepet az asztal széléhez ütögetjük. Az üres cserép marad az egyik kezünkben, a földlabda a másikban. Vizsgáljuk meg, tele van-e a földlabda föld nélküli gyö­kerekkel vagy sem. Ez utóbbi esetben, ha a növény egészséges, helyezzük vissza az eredeti cserépbe. Ha szükségesnek bizonyul az átültetés, a következőkép­pen végezzük:

  • Válasszuk ki a növény igényeinek megfelelő földtí­pust.

-Az új, égetett agyagcserepet merítsük vízbe, hogy eltávolítsuk az égetés során keletkezett salétromot. A régi cserepeket elegendő kefével, tiszta vízzel kimosni.

  • Ügyeljünk rá, hogy a föld egyenletesen nedves legyen.
  • Vegyük ki a növényt a cserépből, és lazítsuk fel a földlabdát. Ügyeljünk rá, hogy meg ne sértsük a gyöke­reket.
  • Helyezzünk néhány cserépdarabot a cserép aljára, hogy a vízelvezetéshez nélkülözhetetlen lyukat ne tömje el a föld vagy a gyökérzet.
  • Szórjunk néhány centiméternyi földet a cserépda­rabokra, helyezzük a földlabdát a cserép közepére (az új cserép átmérője 1-2cm-rel legyen nagyobb a régi­nél), töltsük fel földdel, hüvelykujjunkkal lazán simítsuk le. Végül egyenletesen döngöljük le a földet 1-2cm-re a cserép peremétől, hogy megkönnyítsük az öntözést.
  • Óvatosan öntözzük meg, így biztosíthatjuk a gyö­kerek tápanyagfelvételének újraindulását és a föld le­ülepedését. Ha a gyökerek körül légzsákok keletkez­nek, fennáll a veszély, hogy kiszáradnak, és a növény nem tud megkapaszkodni. Öntözéssel viszont a légzsá­kokat víz és apró földdarabkák töltik fel, s ez jó indítást ad a gyökerek számára.

Felületi kezelés

Egyes túl nagy vagy túl nehéz vagy egyszerűen csak átültetést nem igénylő növényeket felületi kezelésben részesíthetünk. Elegendő néhány centiméternyi földet eltávolítani, és friss virágfölddel helyettesíteni. Az öntö­zéssel a tápanyagok eljutnak a gyökerekhez, és bizto­sítják, amire szükségük van.

A földtípusok

Az átültetésre olyan földtípust válasszunk, amely előse­gíti a növény és a gyökerek jó fejlődését.

  • Szemcsés szerkezetű, rostos földek

Az ilyen földek elsősorban támasztó szerepet játsza­nak. Az érzékeny növényeknek, a húsos és törékeny gyökereknek felelnek meg, amelyeknek erősen vízát­eresztő és gyakorlatilag nem bomló földre van szüksé­gük. Fakérget, fúrészport, polisztirol- vagy parafadara­bokat tartalmaznak.

Főként orchideákhoz, páfrányokhoz és egyes bro- méliákhoz használják.

  • Könnyű, szemcsés szerkezetű földek

AZ ÉV SORÁN ESEDÉKES MUNKÁK

Tél

Tavasz

Nyár

ŐSZ

Évszak

Jan.

Febr.

Márc.

Ápr.

Máj.

Jún.

Júl.

Aug.

Szept.

Okt.

Nov.

Dec.

Hónap

Átültetés

ZZ

Felületi kezelés

Metszés

Karózás és felfuttatás

II

A levelek tisztítása

Elsősorban olyan növényeknek felelnek meg, ame­lyek humuszban gazdag földben fejlődnek. Agyagban szegények, alapjukat főleg tőzeg vagy lombföld képezi. Páfrányok, levélbegóniák, broméliafélék átültetésére használják.

  • Általános földek

A kereskedelemben leggyakrabban ilyen keverékek kaphatók. A hajdani kertészek klasszikus keverékének felelnek meg:

  • 1/3 jó minőségű föld vagy kerti föld
  • 1/3 tőzeg vagy komposzt
  • 1/a homok

Termékeny elemeket hordoznak, használatuk elő­nyös, ám magvetésre nem valók, mert túl erősek (kiég­nek a palánták).

A legtöbb szobanövény átültetésére alkalmas az ál­talános keverék (pl. csodacserje vagy kroton, fikusz, Schefflera, Monstera).

  • Magvetésre alkalmas földek

Általában nagyon könnyűek, és gyakorlatilag nem tartalmaznak tápanyagokat.

Alapanyagok

A házi vagy ipari virágföld előállításához különböző anyagokat használnak fel, váltakozó arányban. A jobb felismerés és használat érdekében bemutatunk közü­lük néhányat, legfontosabb tulajdonságaikkal.

Hangaföld

A fenyőerdő talajának felső rétegéből ered. Homokból, humuszból és növényi törmelékekből (gyökerek, gallyak) áll. Nagyon savanyú és tápanyagban szegény föld. Ha savanyú földre van szükségünk a növények átültetéséhez, jobb, ha hangaföld helyett általános virágföldet haszná­lunk, és homokot, ill. tőzeget adunk hozzá.

Komposzt

Ez az anyag a kerti hulladék érlelésével, komposztálá­sával keletkezik. Gazdag, vízáteresztő föld, szerkezetét sokáig megőrzi. A szobanövények ültetésekor feltétle­nül fertőtleníteni kell, nehogy élősködők és kórokozók kerüljenek a lakásba. Ez egyúttal kényelmetlenné is teszi használatát. Ahhoz, hogy szobanövények átülte­tésére alkalmas földet nyerjünk, tanácsos tőzeggel és homokkal keverni.

Tőzeg

Számos fajtája létezik (barna tőzeg és világos tőzeg). A tőzeg nem trágya. Fellazítja és levegőssé teszi a földet. Segít fenntartani a föld nedvességét és tápanya­gait, melyeket a szükségleteknek megfelelően szabadít fel. Gyakran használják a virágföldek összeállításánál, egyik fő alkotóelemük.

Homok

Az általános virágföld előállításában nagy szerepet játszik, mert javítja a föld vízáteresztő képességét.

Fenyőlomb, fúrészpor, trópusi páfrányok rostjai

Ezeket az anyagokat az orchideák, broméliák és páfrá­nyok földjéhez adják. Lassan bomlanakel, könnyebbé és vízáteresztőbbé teszik a talajt.

Fakéreg és parafadarabok

Ugyanazt a célt szolgálják, mint a túlevelek és a fúrész­por, de durvábbak. Gyakran keverik az orchideák föld­jéhez.

Egyéb anyagok

  • Kőzetgyapot

Kőzetből nyerik hevítéssel, rostos, levegős anyag. Előnye, hogy jól megtartja a vizet és a tápanyagokat, melyeket fokozatosan szabadít fel.

  • Vermikulit

Ezt az aranyfényú, krémszínű anyagot csillámpalá­ból, kémiai eljárással készítik. Főként a föld lazítására használják.

  • Égetettagyag-granulátum

Az 1200 °C-ra hevített opálos agyag különböző mé­retű golyócskákká bomlik szét. Felszínük sima és bar­na, nem tartja meg a vizet. Főként vízkultúrában, az edény aljára vízelvezetőként és a föld lazítására alkal­mazzák.

  • Perlit

Vulkáni kőzetek aprításával, kémiai eljárással készü­lő, kevés levegőt tartalmazó granulátum. Főként a talaj lazítására használják.

  • Polisztirol vagy sztiromull

Ez a szintetikus szerves anyag nagyon könnyű, fehér pelyhekre emlékeztet. Semlegessége és lazasága miatt gyakran használják földkeverékek készítéséhez.

Edények

  • Égetett agyagedények

Az égetett agyagedényekben a párologtatás a felszí­nen és az oldalfalakon át történik. így elkerülhetők a túlöntözésből eredő balesetek, melyek a gyökerek rot­hadását válthatják ki. Ugyanakkor a fokozottabb pá­rolgás miatt fontos, hogy az ilyen cserépben nevelt növényeket gyakrabban öntözzük. Az égetett agyag­cserepek nehezebbek is, ezért nagyobb a stabilitásuk a bennük fejlődő növényeknek.

Egy idő után a kicsapódó mész hatására külsejükön fehéres réteg képződik, amit elegendő ecetes vízzel lemosni.

  • Műanyag cserepek

A műanyag cserépben a víz nem párolog az oldalfa­lon keresztül, így a föld jobban megőrzi a nedvességet. Éppen ezért kevesebbet kell öntözni, nehogy túltelített­ség lépjen fel.

A cserép alakja

A cserép formájának megválasztása elsősorban az egyéni ízléstől függ. A növények nagy részének bármi­lyen formájú cserép megfelel, de egyes növényeket a nagyobb stabilitás érdekében célszerűbb szélesebb és kevésbé magas edényben nevelni (pl. azálea, pletyka). A kisebb gyökérzetú növényeknél a földszükséglet is kevesebb. Ez vonatkozik a hagymás növényekre, ame­lyeket viszonylag kis cserépben nevelünk.

Virágládák

Téglalap, négyzet vagy kör alakúak, készülhetnek fából vagy műanyagból. Mivel szilárdabbak, szívesen használ­juk őket nagyméretű növényekhez, különösen azokhoz, melyeket nyáron a szabadba viszünk, majd télen a ve­randán tartunk (pl. pálmák, bunkóliliom, kaktuszok).

Metszés

Nem valódi metszésről van szó, hanem arról, hogy haa növényeknek szép formát akarunk adni, el kell távoli­tanunk egy-két hajtást.

Visszacsípés

Egyes lágy szárú (pl. kóleusz) vagy a növekedési idő­szak kezdetén lévő fiatal növények nagyon gyorsan magasra nőnek. A visszacsípésnek köszönhetően, mely abból áll, hogy az utolsó rügy alatt 1-2cm-re ujjunkkal lecsípjük a szárat, a növény elágazik, s így bokrosabb és mutatósabb lesz az alakja.

Visszavágás

Ezt a munkát a növekedési időszak kezdetén végezzük, metszőolló vagy kés segítségével. Lényege, hogy az előző évi hajtások jó részét eltávolítjuk, hogy szerteága­zóbb és tömörebb növényt nyerjünk.

Egyes növények szigorú metszést igényelnek, mint például a narancsfa, a korallbokor, a fukszia, a hibisz- kusz és a golgotavirág.

Másokat, melyeknek a sebei nehezen gyógyulnak, mint pl. a fikusz, a buzogányvirág (Dieffenbachia) vagy a filodendron, csak ritkán szabad metszeni.

  • Műanyag karó

Általában zöld színű, tartós, de bizonyos idő eltelté­vel törékennyé válhat.

  • Fémkaró

A fémkarók általában zöld műanyaggal bevont acél­csövek. Nagyon szilárdak, tartósak és diszkrétek. Min­den növény megtámasztására alkalmazhatók.

  • Mohával bevont karó

Általában műanyag vagy farudak, melyek köré mo­hát rögzítenek. Szilárdak és nagyon mutatósak, külö­nösen a futónövények mellett.

A hagyományos karók mellett használhatunk szép fadarabokat, régi faszerszámot vagy bármilyen eredeti támasztékot, amely kiemeli a növény és a támasz egy­ségét.

Kötözőanyagok

A kötözőszalag feladata, hogy a tövet a karó mellett tartsa. Nem szabad a növényt szorosan a karóhoz kötni, némi játékot kell hagyni, nehogy eltörjön a szár. A számtalan kötözőanyag közül a legegyszerűbb és leghatékonyabb a pamutfonál.

Karózás és felfuttatás

Számos szobanövénynél szükség lehet karózásra, ami a növény formájától függetlenül, legyen diszkrét, tartós és hatékony.

Számtalan módszer létezik, igazodjunk a növény alakjához és elhelyezéséhez!

  • Műanyag burkolatú fémdrót

A hajtások felfuttatásának legegyszerűbb és legol­csóbb módja. Szögekkel a falhoz vagy gerendához rögzítve diszkrét és erős vele a felfüggesztés.

  • Rács

A legmutatósabb és leghatékonyabb módszer a kú­szónövények felfuttatására. Vannak egyszerű, szögle­tes rácsok, mások különleges alakúak vagy perspekti­vikus hatást keltenek.

  • Bambuszkaró

Minden növényhez használható. Nem túl tartós, né­hány év alatt, bármilyen egészségesnek látszik is, a földbe mélyesztett vége elrothad. Rendszeresen ellen­őrizni kell.

Hármasával a földbe szúrva olyan gúlát nyerünk, mely megkönnyíti a kúszónövények felfutását, és növeli az együttes szilárdságát.

A levelek tisztítása

A leveleket télen-nyáron egyaránt rendszeresen tisztítani kell. Ilyenkor a levél felszínéről eltávolítjuk a port és a szennyeződést, ami összegyűlve eltömheti a légzőnyílá­sokat. Ez utóbbiak elengedhetetlen szerepet játszanak a növény életében, és ha eldugulnak, nem tudják ellátni feladatukat (s emiatt lassulhat a növény növekedése).

A tisztítás helyreállítja a levelek természetes színét, és visszaadja az összeállítás fényét.

A legegyszerűbb eljárás, ha nedves szivaccsal végig­simítjuk a levelek felszínét. (Tiszta, nem mosószeres vizet használjunk!)

A portalanító és fényező aeroszolos készítmények is jól használhatók.

Egyéb anyagok, mint pl. az olívaolaj, tej vagy vaj használata nem ajánlott. Ezek csak vonzzák és nehe­zebben eltávolíthatóvá teszik a port. Emellett eltömik a gázcserenyílásokat, melyek így nem tudnak működni.

A molyhos levelű növények (pl. az afrikaiibolya, a gloxínia és egyes begóniafélék) nem bírják a nedves szivacsos tisztítást, mivel annak hatására a levelek foltossá válnak, és végül lehullanak. Az ilyen növények leveleit száraz, puha ecsettel tisztíthatjuk meg.

A SZOBANÖVÉNYEK SZAPORÍTÁSA

A kereskedelem kínálatában szinte minden növény sze­repel, tehát nem szükséges házilag szaporítani ahhoz, hogy új példányokhoz jussunk. Ez inkább a növényba­rátok hobbija, és remek szórakozás. Hát nem csodála­tos élmény, amikor egy szárdarabkából vagy néhány magból több hónapos türelem és gondos ápolás után kifejlődik a növény?

Könyvünkben minden növény leírásánál szerepel egy szaporítás című rész, melyben leírjuk az ajánlott módszert és időszakot. Itt most csak megemlítjük az új növények nevelésének néhány alapelvét.

Magvetés

A magvetés ugyan a legegyszerűbb módszernek látszik új növények nyerésére, mégis viszonylag kényes eljá­rás. A mag csírázásához számos körülmény együttes jelenléte szükséges (hőmérséklet, nedvesség, alkalmas föld).

Edények

A vetni kívánt mag mennyiségétől függően használha­tunk égetett agyag- vagy préselt tőzegcserepet, esetleg műanyag tálat. Minden esetben fontos, hogy az edény­ben legyen vízelvezető közeg és az alján néhán lyuk, amely megkönnyíti a felesleges víz távozását.

A csírázáshoz meieg (22-25 °C) és nedves levegő szükséges, ezért a cserepet, a tálat le kell fedni fóliával vagy üveglappal. A kereskedelemben kaphatók mini- üvegházak, nyitható fedéllel, a levegő cseréjéhez.

Föld

A magvakat könnyű, vízáteresztő, nagyrészt (%) ho­mokból és kevesebb (1/3) tőzegből álló anyagban csí­ráztatjuk.

A földet enyhén nedvesen kell tartani, és érdemes már a vetés előtt fertőtleníteni. így elkerülhető, hogy betegségek vagy gyomok fejlődjenek ki benne. Trágyát gyakorlatilag egyáltalán nem szabad tartalmaznia, ugyanis ez kiégetné a fiatal növényeket.

A vetés módja

A vetés nem mindig könnyű, különösen mivel a magvak néha nagyon aprók és könnyűek. Használhatunk a kereskedelemben kapható magszórót, de a legjobb, ha lecsípjük a zacskó sarkát, és finoman ütögetve szórjuk ki belőle a magvakat, hogy egyenletesen hulljanak a földbe. Az apró magokat nem kell betakarni, a nagyob­bakra finom homokot szitálhatunk. A vetés végeztével egy lapocska segítségével óvatosan döngöljük le a földet, és párásító flakonból vagy apró lyukú öntöző­kannával locsoljuk meg.

Vetés utáni feladatok

  • A levegőt rendszeresen cseréljük, különösen a ke­lés idején. így elkerülhető, hogy az egyébként gyakori gombás betegségek kialakuljanak.
  • A kelés idején a fény nem sok szerepet játszik, közvetlen napfényre azonban nem szabad helyezni a magvetést.
  • Gyakran kell öntözni, mivel a fiatal növénynek ke­vés gyökere van, s így nagyon érzékeny a föld legfelső néhány centiméterének kiszáradására.

Palántázás

Mihelyt megjelenik két-három levélpár, a fiatal növényt át kell ültetni. A palántázás elősegíti a gyökerek fejlődé­sét, és jobb növekedést biztosít a növénynek. A növényt kis (5-7 cm átmérőjű) cserépbe palántázhatjuk, s ettől kezdve felnőtt példánynak minősül. A palántázás után néhány nappal a csúcsot csípjük vissza, hogy a növény elágazzon.

Dugványozás

A dugványozás kétségkívül kényesebb művelet, mint a magvetés; több ügyességet, gondozást és előkészítést igényel. Bár a kertészek üvegházaikban egész évben végzik, jobb, ha az amatőr növénybarát csak a tavaszi és nyári időszakra korlátozza ezt a tevékenységét, hogy a tél bekószöntekor már kellően meggyökeresedett nö­vényekkel rendelkezzen.

Ez a szaporítási mód abból áll, hogy levágjuk a növény egy darabját (levél, szár vagy hajtás), és meg­gyökereztetjük. így ugyanolyan növényt nyerünk, mint az eredeti.

Dugványozás! módok

• Levéldugványozás

A mutatós levelű begóniákból új növényt teremthe­tünk dugványozással.

Elég, ha a levéllemezt fele tőzeg, fele homok keveré­kéből álló közegbe helyezzük, és néhány héten belül új növényt nyerünk. Fontos, hogy meleg és nedves kör­nyezetet tartsunk fenn, ezzel elkerülhető a dugványok

vízben gyökereztethető növények sarkantyúbokrocska

(Beloperone) ámpolna-gyertyavirág

(Ceropegia) csokrosinda

(Chlorophytum) kóleusz (Coleus) szobapalka (Cyperus) borostyán (Hedera helix) pettyeslevél (Hypoestes) Setcreasea pletyka (Tradescantia)

kiszáradása, és elősegíthető a gyökérképződés.

A következő növényeket könnyű levélről dugványoz- ni: begónia, pozsga, szobapalka, bors-arc, gloxínia és afrikaiibolya.

  • Hajtásdugványozás

A legtöbb növény leveles hajtása könnyen dugvá- nyozható. Elegendő levágni egy 10-15 cm hosszú haj­tásdarabot, és az alsó részéről eltávolítani a leveleket, mielőtt laza anyagba vagy egy pohár vízbe állítanánk.

Mihelyt eléggé kifejlődtek a gyökerek, ültessük át a dugványt.

Tanácsos a felére csökkenteni a levelek felületét, így elkerülhető a túlzott párolgás, ami a növény kiszáradá­sát okozhatná.

Hajtásdugványozással szaporítható növények:

Tőzegben könnyen gyökeresedő növények

selyemmályva (Abutilon) szépcsalán (Acalypha)

szégyenlősvirág

(Aeschynanthus) kúszóka (Cissus) csodacserje (kroton)

(Codiaeum) mikulásvirág (Euphorbia) borostyánarália

(Fatshedera) fikusz (Ficus) hálóslevél (Fittonia) golgotavirág (Passiflora) kakassarkantyú

(Plectranthus) szobaifutóka

(Scindapsus)

  • Szárdugványozás

Bizonyos növények, mint pl. a rákvirág, a dieffenba- chia vagy a dracéna szárdugványozással is szaporít­hatok. Az eljárás lényege, hogy levágunk egy 1-3 rü­gyet tartalmazó szárdarabot, és homok-tőzeg keverék­be helyezzük. Jó, ha nagyon nedves és meleg környe­zetet teremtünk, ez elősegítheti a hosszadalmas gyö­kérképződést. Mihelyt kifejlődnek a gyökerek és a fiatal hajtások, a növényt virágföldbe kell ültetni.

Tőosztás

Egyes növények az évek során olyan sűrűvé és tömörré terebélyesedhetnek, hogy az már kóros és csúf. Ilyen­kor tanácsos a tőosztás, aminek segítségével az anya­növényhez hasonló fiatal egyedeket nyerhetünk. Átül­tetéskor, a tél vége felé végezzük.

Miután kivettük a növényt a cserépből, óvatosan válasszuk szét a gyökereket és a szárakat, sok vékony gyökér esetén kézzel, vastagabb gyökereknél késsel.

A szétválasztás végeztével ültessük a kis növényeket egyesével cserépbe, könnyű, nedves földbe, és néhány napra helyezzük őket félárnyékba. Fontos, hogy sűrűn öntözzük őket, nehogy kiszáradjon a földjük.

A következő növények könnyen szaporíthatok tőosz­tással: rákvirág (Aglaonema), flamingóvirág (Anthuri- um), díszspárga (Asparagus), kukoricalevél (Aspidistra), sarkantyúbokrocska (Beloperone), szobapalka (Cype- rus), hálóslevél (Fittonia), szanszeviéria (Sansevieria), fehérpárta (Spathiphyllum), pletyka (Tradescantia).

Megemlíthetünk még két, kevésbé gyakori és kénye­sebb szaporítási módot, melyeket azonban az amatőr növénybarát is elvégezhet.

Levegőbujtás

A levegőbujtást elsősorban a fikusznál, a filodendron- nál és a dieffenbachiánál végzik, ezek ugyanis köny- nyen fejlesztenek gyökereket a szárukon. Az eljárásnak két előnye van: először is a levegőbujtással szétválasz­tott növény nem lesz olyan magas, s így több oldalhaj­tást fejleszt, másodszor a bujtvány azonnal kész nö­vénynek tekinthető.

Ugyanakkor az eljárás nagyon sok türelmet igényel, és az új növények száma korlátozott.

Miután a felnyurgult szárról eltávolítottuk a zavaró leveleket, 1-2 cm magasságban hántsuk le a kérget. Ez a bevágás elősegíti a kallusz képződését, melyből majd a gyökerek kifejlődnek. Helyezzünk a szár köré mohát és nedves tőzegmohát, majd vonjuk be fekete fóliával, és a két végén zárjuk le. Néhány hónappal később vágjuk el a szárat a kifejlett gyökerek alatt, és ültessük el az új növényt.

Az egyszerű bujtás lényege, hogy a növény szárát, anélkül hogy levágnánk, könnyű, nedves földbe dug­juk, így kiváltjuk a gyökerek képződését. Ha meggyöke­resedik, levágjuk az anyanövényről, elültetjük, így önál­ló növényként fejlődik tovább.

Oltás

Széles körben elterjedt módszer a gyümölcsfák és a díszbokrok szaporítására, de szobanövényeknél na­gyon ritkán alkalmazzák, hacsak nem a kaktuszoknál. Virágárusoknál nemritkán láthatunk kaktuszokat, me­lyeknek zöld szára piros gömbben végződik. Ezek a meglepő és igen eredeti kaktuszok oltás eredményei.

Ez a szaporítási mód sok gondoskodást és gyorsa­ságot kíván, ezért kevéssé elterjedt.

Az eljárás lényege, hogy határozott metszést ejtünk az alanyon (Cereus peruvianum), erre pedig ráhelye­zünk egy másik kaktuszt (pl. egy Notocactust). A felső kaktusz kiszáradásának elkerülésére úgy válasszuk ki az oltási partnereket, hogy a két példány átmérője megközelítőleg azonos legyen. Egy gumigyűrűvel ösz- szeerősítjük őket, míg meg nem jelenik a kallusz, ami jelzi, hogy sikerült az összenövés.

NÖVÉNYATLASZ

ABUTILON HYBRIDA

Selyemmályva

MÁLYVAFÉLÉK

Bokros növény, magassága elérheti az 1,5-2 métert.

Levelei ujjasán összetettek, zöldek vagy finoman sárgával vagy fehérrel erezettek.

A virágok magukban vagy csoporto­san helyezkednek el, hosszú ko- csány végén; piros, bíbor, narancs­sárga és fehér színben nyílnak ta­vasszal és nyáron.

Problémák!

Az ágak megnyúlnak és a tövüknél felkopaszodnak, levelek csak a szár­végeken fejlődnek:

– Tavasszal erőteljesen metsszük meg a növényt!

A levelek elszáradnak és lehullanak.

A növekedés megállt:

– Téli túlöntözés. Figyeljünk az élős­ködők esetleges kifejlődésére!

Környezet: Tavasszal és nyáron a selyemmályva a világos, napsütötte helyeket kedveli, 18-20 °C közötti hő­mérséklettel, mely télen sem csökken 8-10 °C alá. Földjét nedvesen kell tar­tani, rendszeres öntözés szükséges.

Különleges ápolás: Tiszteletben kell tartani a téli pihenőidőszakot, el­hagyva a tápoldatozást és ritkítva az öntözést.

Élősködők és betegségek: Tavasz- szal figyeljük, nem jelennek-e meg le- véltetvek az új hajtásokon. Télen a túl száraz levegő elősegítheti a takácsat­kák és pajzstetvek kifejlődését.

Elhelyezése: Cserépben, szobai vagy verandái növényként.

Átültetés: Február-márciusban ül­tessük át nagyobb cserépbe, laza földbe.

Tápoldatozás: Áprilistól szeptembe­rig hetente egyszer.

Szaporítás: Márciustól augusztusig hajtásdugványozással. A dugványt helyezzük homok és tőzeg keveréké­be, ami elősegíti a gyökérképződést; azután ültessük át, és többször metsz-szük meg!

Metszés: Tavasszal a lombkorona szellőssé tételéhez távolítsuk el az öreg ágakat, és csökkentsük két j szárra az előző évi hajtásokat.

ACALYPHA HISPIDIA

Szépcsalán

KUTYATEJFÉLÉK

Bokros növény, magassága 30-40 cm lehet.

A levelek szélesek, oválisak, enyhén molyhosak.

A virágoknak nincsenek szirmaik, hosszú, piros barkára emlékeztet­nek, hosszuk akár a 30 cm-t is elér­heti. Kora tavasztól késő őszig nyíl­nak.

Problémák!

Az alsó levelek elsárgulnak, végül le­hullanak. A növény töve kopasz lesz: – A növény elöregedett, kiegyensú­lyozásához tavasszal metsszük meg.

A levelek összepöndörödnek:

– Vízhiány.

Elhelyezése: Cserépben szobanö­vényként.

Átültetés: Ahhoz, hogy a növény éve­kig szép maradjon, elengedhetetlen, hogy február-márciusban nagyobb cserépbe, tőzeg alapú földbe ültes­sük.

Tápoldatozás: Áprilistól szeptembe­rig 8-10 naponta.

Szaporítás: Márciustól júniusig haj­tásdugványozással, 24-25 °C-on a könnyebb gyökérfejlődés érdekében. A gyökerek megjelenése után ültes­sük át a növényt.

Környezet: A szépcsalán szereti a fényt, közvetlen napsütés nélkül. Nyá­ron 18-21 °C-os hőmérsékletet igé­nyel, télen pedig ne legyen hidegebb 16-17 ’C-nál. Gyakran kell öntözni, hogy a földje mindig nedves marad­jon.

Különleges gondozás: Télen az ön­tözések ritkításával és a hőmérséklet 16-18 °C-ra csökkentésével tartsuk tiszteletben a nyugalmi időszakot.

Élősködők és betegségek: A ned­vesség hiánya elősegítheti a taká­csatkák és a levéltetvek kifejlődését, tanácsos tehát a leveleket vízzel per­metezni, így nedves légkört teremthe­tünk.

ADIANTUM CAPILLUS-VENERIS

Vénuszfodorka

VÉNUSZFODORKAFÉLÉK

30-40 cm magas, sűrű levélzetú nö­vény. A páfránylevelek tetszetős kis levélkékből állnak, melyek felnőtt pél­dányoknál szép halványzöldek, fiatal korban enyhén bronzosak.

Ayénuszfodorkának nagyon szép vi­lágoszöld levélzete van, könnyedsé­ge miatt szívesen társítják más növé­nyekkel.

Környezet: A vénuszfodorka félár- nyékos-árnyékos környezetet igényel, maximum 20 °C-os hőmérséklettel. Elengedhetetlen, hogy a mésztarta- lom nélküli földet édesvízzel állandó­an nedvesen tartsuk. Ugyanilyen fon­tos az is, hogy a leveleket rendszere­sen permetezzük vízzel, ugyanis a nö­vény a nedves környezetet kedveli.

Élősködők és betegségek: Ritkák, néha levéltetvek előfordulhatnak.

Elhelyezése: Cserépben, más páfrá­nyokkal, zöld és virágos növényekkel társítva.

Átültetés: Tavasszal végezzük, táp­anyagban gazdag, könnyű földbe, úgy, hogy a földlabdáját ne hábor­gassuk, és a gyökerek érintetlenek maradjanak.

Tápoldatozás: Mivel a növény trá­gyaszükséglete kicsi, elég, ha április­tól augusztusig kéthetente, szeptem­bertől márciusig havonta tápoldatoz- zuk. Meg kell említeni, hogy a túlzott trágyázás égési sérüléseket válthat ki a leveleken.

Szaporítás: Tavasszal, az átültetés­kor válasszuk szét a rögöket, és ültes­sük külön a töveket, tőzeg alapú föld­be.

Metszés: Tavasszal határozottan vágjuk le az elhalt páfrányleveleket, és metsszük le tőből vagy a tőtől né­hány cm-re a nem elég dús ágakat, melyek hamarosan újra kihajtanak.

Problémák!

A levelek összepöndörödnek és vé­gül megbámulnák:

– Vízhiány. Öntözzünk bőségesen, és permetezzük a leveleket tiszta, nem klóros vízzel.

AECHMEA FASCIATA

Csíkolt lándzsarózsa

BROMÉLIAFÉLÉK

50-60 cm magasságot elérő növény. A zölddel-szürkével csíkozott levelek levélrózsát alkotnak. A közepén fejlő­dik ki az egyetlen, rózsaszín felleve­lekből álló virág. A fellevelek között átmenetileg kék vagy lila virágocs- kák jelenhetnek meg. A virágzás több hónapig eltarthat.

A lándzsarózsa lila vi­rágai nem élnek hosszú ideig, ellenben az őket körülvevő rózsaszín fel­levelek hónapokig fris­sek maradnak.

Problémák!

A levelek elsárgulnak, végül a nö­vény kiszárad. A tövön új hajtás jele­nik meg:

– A virágzás után a növény sarjad, újabb egyednek vagy egyedeknek ad életet.

Elhelyezése: Cserépben szobanö­vényként vagy egy üreges fatörzsbe ültetve, epifitaként.

Átültetés: Kizárólag a virágzás után, és csak az új töveket.

Tápoldatozás: Áprilistól szeptembe­rig hetente egyszer.

Szaporítás: A virágzás után a nö­vény lassacskán elhal, és új sarjakat fejleszt. Amikor ezek elérik az anya­növény magasságának a felét, erőtel­jes vágással válasszuk le és ültessük el őket tőzeg alapú, könnyű földbe.

Környezet: A lándzsarózsa közvetlen napsütés nélküli, világos környezet­ben érzi jól magát. Növekedési idő­szakában 20-21 °C-os hőmérsékletet igényel, míg a nyugalmi időszakban 14-15 °C is elegendő. Az öntözés so­rán töltsük fel tiszta édesvízzel a levél­rózsa közepén lévő ciszternát, és tart­suk nedvesen a földet.

Különleges gondozás: A nedves kör­nyezetet kedvelő lándzsarózsának jót tesz a fürdetés. Télen tartsuk tisztelet­ben a nyugalmi időszakot, és csök­kentsük a hőmérsékletet, ritkítsuk az öntözést.

Élősködők és betegségek: A növény érzékeny a pajzstetvekre.

AESCHYNANTHUS

SPECIOSUS

Szégyenlősvirág

CSUPORKAFÉLÉK

Csüngő növény, szárai 50 cm-es hosszúságot érhetnek el.

A levelek sötétzöldek, hegyesek, fé­nyesek, bőrszerűek.

A hajtás végén csoportosan nyíló vi­rágok pirossal szegélyezett narancs­sárgák.

Jk ‘ A Vr ,

W rV í

Problémák!

A bimbókat és a fiatal leveleket fehér és szürke foltok borítják:

– Üvegházi molytetű és levéltetvek támadása. Rovarölő szeres kezelés szükséges.

Környezet: A szégyenlősvirág a vilá­gos, közvetlen napsütéstől védett környezetet kedveli. A szoba hőmér­séklete megfelel neki; nyáron 18-20°C szükséges, télen pedig elvi­seli a 14-16 °C-ot is. Növekedési és virágzási időszakban bőséges, az év többi részében rendszeres langyos vizes öntözést igényel.

Élősködők és betegségek: Mivel a levéltetvek különösen kedvelik a fiatal hajtásokat, tavasz elejétől figyeljük megjelenésüket.

Elhelyezése: Kúszó vagy csüngő szárú növény, jól érvényesül felfüg­gesztve.

Átültetés: Tavasszal, március-ápri­lisban, kéregből és tőzegből álló ke­verékbe.

Tápoldatozás: Februártól júliusig he­tente.

Szaporítás: Homokba helyezett haj­tásdugványozással. A gyökerek meg­jelenése után azonnal ültessük át vi­rágföldbe.

Metszés: A növény egyensúlyának fenntartásához tavasz elején és a vi­rágzás után metsszük meg.

AGAVE AMERICANA

Amerikai agávé

AGÁVEFÉLÉK

Húsos levelű, 60-100 cm magas nö­vény.

A levelek hegyesek, keskenyek, szé­lüket zöldes vagy sárgával tarkított tövisek borítják.

A levélrózsa közepén 10-12 évenként fejlődik ki egy látványos, többméte­res virág.

Problémák!

A levelek elrothadnak:

  • Túlzott öntözés. Sosem hagyhatjuk a növényt vízben állni!

A levelek a tövüknél elszáradnak:

  • Az elöregedett levelek természetes pusztulása.

Elhelyezése: Cserépben vagy

edényben, télen hűvös szobában vagy verandái növényként, nyáron szabadban is tartható.

Átültetés: 2 évente elég átültetni, ho­mok alapú földbe.

Tápoldatozás: Nem szükséges, a nö­vekedési időszak alatt azonban ha­vonta adható.

Szaporítás: Az idősebb példányok tövében kifejlődő friss sarjak levá­lasztásával.

Metszés: Tőből távolítsuk el az elszá­radt leveleket, ügyelve a tövisekre!

Környezet: Az agávé szereti az erős napfényt és a szobai hőmérsékletet, 18-20 °C-ot, de télen azt is elviseli, ha környezete 6-7 °C-ra lehűl. Tavasz kezdetétől nyár végéig gyakran, télen ritkábban kell öntözni.

Különleges gondozás: Télen tartsuk tiszteletben a nyugalmi időszakot, csökkentve az öntözést és felfüg­gesztve a tápoldatozást.

Élősködők és betegségek: Kevéssé érzékeny a betegségekre és az élős­ködőkre.

Problémák!

AGLAONEMA CRISPUM

fíákvirág

KONTYVIRÁGFÉLÉK

40-50 cm magasságot elérő, bokros növény.

A levelek lándzsa alakúak, húsosak, nagyon elegáns megjelenésúek: zöl­desszürke alapszínúek, ezüstös fol­tokkal, sötétzöld erezettel.

A virágok virágburokból (szpátából) és torzsavirágzatból épülnek fel. Ter­mése piros bogyó.

Környezet: A rákvirág világos helyet igényel, közvetlen napsütés nélkül. Egész évben meleget, 18-20°C-ot kí­ván. Nyáron gyakran, télen ritkábban kell öntözni.

Különleges gondozás: Nedves ka­vicsszőnyegre helyezve a cserepet el­kerülhető, hogy a levegő kiszáradjon.

Élősködők és betegségek: Előfor­dulhat pajzstetúfertőzés. A leveleken megjelenő barna foltok túl hideg kör­nyezetre vagy kártevőre utalhatnak.

Elhelyezése: Önálló növényként vagy zöldnövény-együttesben.

Átültetés: Tavasszal ültessük a nö­vényt tőzeg alapú földbe.

Tápoldatozás: Áprilistól szeptembe­rig havonta egyszer.

Szaporítás: Tavasszal válasszuk le a felnőtt növény mellett kifejlődött kis példányokat, és ültessük őket laza földbe. Helyezzük őket nedves és me­leg környezetbe, míg csak a megma­radásuk nem biztos.

Metszés: Távolítsuk el az elszáradt leveleket!

A levelek elsárgulnak, majd végül le­hullanak:

  • Fényhiány.
  • Túlöntözés.
  • Hideg, huzat.

ALOE VARIEGATA

Tarka aloé

LILIOMFÉLÉK

30-35 cm magas, húsos, pozsgás növény.

A levelek vastagok, zöldek vagy fe­hér-szürke foltokkal tarkítottak, ro- zettát képeznek.

A virágok hosszú kocsányon, füzér­ben nyílnak, a levelek fölött. Kora tavasztól nyár végéig virítanak na­rancssárga színben.

Problémák!

A levelek alul elsárgulnak, végül ki­száradnak:

– Az elöregedett levelek természetes kiszáradása.

Átültetés után egy hétig ne locsoljuk a növényt, hagyjuk begyógyulni a gyökereket.

Elhelyezése: Önállóan vagy más pozsgások, kaktuszok mellett össze­állításokban, télen verandán, nyáron a kertben.

Átültetés: 2-3 évente tavasszal ültes­sük át a növényt agyagos föld és homok keverékébe. Használjunk kis cserepet, az aloé szereti a szűk he­lyet.

Tápoldatozás: Áprilistól augusztusig havonta egyszer.

Szaporítás: Az átültetés során vá­lasszuk le a felnőtt növények melletti fiatal tősarjakat, és hagyjuk őket elül­tetés előtt néhány napig száradni. Használjunk homokos földet.

Metszés: Elnyílás után távolítsuk el a virágkocsányt és az elszáradt levele­ket.

Környezet: Az aloé kedveli a világos, napos és meleg helyet. Télen elviseli a 6-8 °C-os hideget is. A növekedési időszakban gyakran, télen ritkábban kell öntözni.

Különleges gondozás: A téli nyugal­mi időben ritkán öntözzük, és egyál­talán ne adjunk tápoldatot.

Élősködők és betegségek: Ügyel­jünk arra, nehogy pajzstetvek tele­pedjenek meg a növényen, amelyek különösen télen veszélyeztetik.

ANANAS COMOSUS ’VARIEGATUS’

Tarka ananász

BROMÉLIAFÉLÉK

60-70 cm magas, tömött növény.

A levelek hosszúak, csíkozottak, tüs­késen fogasak, zöld színűek, szélü­ket sárga szegély díszíti. Fényben ró­zsaszínes árnyalatot öltenek.

A virágok bíborszínűek, és az ana­nászhoz hasonló, nem ehető gyü­mölcsöt hoznak, mely magasan a le­velek fölé nyúló kocsányon fejlődik.

Problémák!

A virágzás után a növény elhal, de előbb sarjakat képez, melyek új növényekké fejlődnek.

Környezet: az ananász sok fényt igé­nyel, a fény erősíti és megszépíti a színeit. Melegben, 18-20 °C-on érzi jól magát, s a hőmérséklet télen sem süllyedhet 15-16 °C alá. Gyakran kell öntözni, hogy a földje mindig nedves legyen.

Különleges gondozás: Száraz, me­leg időben rendszeresen permetez­zük vízzel a leveleket.

Élősködők és betegségek: Az ana­nász kevéssé érzékeny a betegségek­re és a kártevőkre.

Elhelyezés: Önmagában vagy nö­vényegyüttesben.

Átültetés: Tavasszal ültessük a nö­vényt laza, tőzeg alapú földbe.

Tápoldatozás: Kéthetente egyszer, az egész év folyamán.

Szaporítás: A virágzás és termésho­zás után a növény elhal, de tövénél számos sarjai találunk. Ezeket levá­laszthatjuk az anyanövény törzséről és önállóan földbe ültethetjük. Az anyanövénnyel pontosan megegye­ző példányokká fejlődnek.

Metszés: Távolítsuk el az elszáradt, sárga leveleket.

A levelek megpuhulnak, csúcsaik megbámulnák, majd elszáradnak: -Túl meleg és száraz környezet. Per­metezzük a leveleket klórmentes víz­zel.

ANTHURIUM SCHERZERANUM

Kis flamingóvirág

KONTYVIRÁGFÉLÉK

50-60 cm magas, tömött növény.

A levelek nagyon nagyok és húso­sak, hegyesen végződnek. Hosszú, merev nyélen fejlődnek, zöld színűek. A virág csillogó, vörös fellevél, a szpáta fölött nyílik, valójában torzsa­virágzat, amely narancssárga vagy vörös. Tavasztól nyárig nyílik.

Problémák!

A levelek megpuhulnak és elsárgul­nak, a növekedés megáll: -Túl hideg környezet.

– Huzat.

Elhelyezés: Önálló növényként ve­randán vagy az ablak előtt. Epifita- ként is nevelhető.

Átültetés: Tavasszal és nyáron, ha a cserép megtelik a gyökerekkel, ültes­sük a növényt laza, mohából, kéreg­ből, tőzegbőí és virágföldből álló ke­verékbe.

Tápoldatozás: Egész nyáron, heten­te egyszer.

Szaporítás: Tavasszal osszuk szét a tövet, és ültessük a fiatal növényeket virágföldbe. Helyezzük őket meleg, nedves környezetbe.

Metszés: A tövüktől egy-két cm-re vágjuk le az elszáradt leveleket.

Környezet: A flamingóvirág világos, közvetlen napfény nélküli helyet igé­nyel. Egész évben a meleget szereti (18-20 °C). Tavasszal és nyáron rendszeresen kell öntözni, télen rit­kábban, de mindig tiszta, klórmentes vízzel.

Különleges gondozás: A levelek rendszeres permetezésével tartsuk nedvesen a környezetét. Karózzuk ki a virágokat, melyek súlyuk miatt haj­lamosak lekonyulni.

Élősködők és betegségek: A fiatal hajtások érzékenyek a levéltetvekre, túl meleg környezetben pedig a ta­kácsatkákra.

APHELANDRA SQUARROSA

Afelandra

MEDVEKÖRÖMFÉLÉK

35-40 cm magas, bokros növény.

Az elegáns, fehér erezetű levelek le- csüngenek, sötétzöldek és csillogó­ak. A narancssárga fellevelek pirami­sából kiemelkedő sárga virágok ta­vasztól nyár végéig, általában három héten át nyílnak.

Problémák!

A levelek megpuhulnak, végül lehul­lanak:

-Túl meleg és száraz környezet. Per­metezzük vízzel a leveleket, és csök­kentsük a hőmérsékletet.

– Huzat.

Környezet: Az afelandra a közvetlen napsütés nélküli fényt kedveli. Nyá­ron 19-20 °C-os, télen 15-18°C-os hőmérsékletet igényel. Növekedési időszakban gyakran kell öntözni, és a földjét mindig nedvesen kell tartani.

Különleges gondozás: Az öntözések csökkentésével és a tápoldatozás fel­függesztésével tartsuk be a téli nyu­galmi időszakot.

Élősködők és betegségek: Tavasz- szal vigyázzunk, nehogy pajzstetvek vagy levéltetvek támadják meg.

Elhelyezés: Cserépben szobanö­vényként vagy növény-összeállítás­ban.

Átültetés: Virágzás után ültessük a növényt nagyobb cserépbe, vízát­eresztő földbe.

Tápoldatozás: Az átültetés utáni ha­todik héttől a virágzás végéig heten­te.

Szaporítás: Tavasszal gyökereztes- sük a fejdugványát tőzeg és homok keverékében, nedves környezetben, majd a gyökerek megjelenése után ültessük át.

Metszés: A virágzás után távolítsuk el a felleveleket. Januárban a földtől 10-15 cm-re metsszük le, így új hajtá­sokat fejleszt, elágazik.

ASPARAGUS

DENSIFLORUS ’SPRENGERI’

Kalárisaszparágusz

LILIOMFÉLÉK

40-60 cm magasságot elérő, dús nö­vény.

A levelek nagyon kicsik és zöldek, különböző irányokban álló túlevelek­re emlékeztetnek.

A szár lágyan lecsüngő, ez adja a növény könnyedségét és szépségét.

ASPARAGUS

DENSIFLORUS ’MEYERI’

Díszspárga

LILIOMFÉLÉK

70-80 cm magas, dús növény.

A levelek nagyon kicsik, túszerúek, zöldek, és kis szárakon fejlődnek, melyek maguk is egy központi szár­hoz kapcsolódnak. A központi szár egy húsos gyökerekkel rendelkező tőből ered.

A virágok fehérek. Termése kis piros bogyó.

Elhelyezés:

Díszspárga: Cserépben önálló nö­vényként, szobában vagy verandán. Nyáron a szabadba is kihelyezhető. Kalárisaszparágusz: Cserépben, nö­vényegyüttesben, felfüggesztett tartó­ban. Nyáron a szabadban, télen a ve­randán.

Átültetés:

Díszspárga: 2-3 évenként tavasszal ültessük a növényt nem túl nagy cse­répbe, laza földbe.

Kalárisaszparágusz: Tavasszal vagy nyáron ültessük laza földbe.

Tápoldatozás: Áprilistól októberig kéthetente.

Szaporítás: Átültetéskor osszuk szét a töveket, és az új növényeket ültes­sük laza földbe. A terméshozás után a magot nedves, laza földbe vetjük.

Metszés: Távolítsuk el az elszáradt vagy elsárgult leveleket.

Környezet:

Díszspárga: A világos, levegős kör­nyezetet kedveli, nyáron 18-20 °C-os, télen pedig 8-10°C-nál nem hide­gebb hőmérséklettel. Nyáron gyakori öntözést igényel, télen kevesebbet. Kalárisaszparágusz: Tavasztól őszig világos, levegős környezetet igényel, és bármilyen, 12 °C feletti hőmérsék­letet elvisel. Télen 10-12 °C-ban és fényben érzi jól magát. Bőségesen kell öntözni, nagy melegben naponta többször is. Télen az elhelyezéstől függően heti 1-2 öntözés elegendő.

Különleges gondozás: Nyáron, me­leg és száraz időben permetezzük víz­zel a leveleket.

Élősködők és betegségek: Óvjuk a levéltetvektől!

Problémák!

ASPIDISTRA ELATIOR

Kukoricalevél

LILIOMFÉLÉK

40-50 cm magas, dús növény.

Levelei hosszúak és szélesek, sötét­zöldek, leginkább a kukoricára emlé­keztetnek. Jól sarjadzó, szinte min­dent eltűrő, hálás növény.

Piros kis virágai jelentéktelenek és érdektelenek.

Környezet: A kukoricalevélnek ta­vasztól őszig egyaránt megfelel a na­pos és az árnyékos, a hideg és a meleg környezet, csak a napfényt nem kedveli. Télen a 14-15 °C-os hő­mérséklet a legmegfelelőbb számára. Gyakori öntözést igényel, rendszere­sen nedvesen kell tartani a földjét.

Különleges gondozás: Kerüljük a túlöntözést, mert elrothad a húsos gyöktörzs.

Élősködők és betegségek: Megtá­madhatják a pajzstetvek és a ta­kácsatkák.

Elhelyezés: Önálló növényként ve­randán, előszobában vagy télikert­ben. Elviseli a mély árnyékot is. Nyá­ron a szabadba helyezhető.

Átültetés: Májustól júliusig, amikor a gyökerek kinövik a földlabdát, ültes­sük a növényt homokos, nem túl ne­héz földbe.

Tápoldatozás: Áprilistól októberig kéthetente egyszer.

Szaporítás: Átültetéskor osszuk ré­szekre a tövet. Az így nyert új növé­nyeket ültessük semleges virágföld­be.

Metszés: Távolítsuk el a száraz vagy megsárgult leveleket.

A leveleken barna foltok jelennek meg, majd elszáradnak:

-Túl napos környezet.

-Túl száraz környezet.

A levelek elszíntelenednek. A növe­kedés telassul. A levelek fonákén fi­nom szövedék jelenik meg:

– Takácsatkák támadták meg.

ASPLENIUM NIDUS

Madárfészekpáfrány

ÉDESGYÖKERŰ

PÁFRÁNYFÉLÉK

40-60 cm-es magasságot elérő nö­vény. Az egy tőről hajtó páfrányleve­lek levélrózsát alkotnak, tölcsért for­máznak. Szélesek, szegélyük enyhén fodrozott, színük világoszóld.

Problémák!

A leveleket barna foltok borítják: -Túl hűvös környezet.

A levelek elsárgulnak, a növekedés lassul:

– Tápanyaghiány.

-Túl sok fény.

A madárfészekpáfrány fiatal levelei pásztorbotra emlékeztetnek, s mind­össze néhány nap alatt hajtanak ki a növény közepén.

Elhelyezés: Cserépben vagy össze­állításban más növényekkel, veran­dán vagy télikertben.

Átültetés: 2-3 évente tavasszal, laza és vízáteresztő földbe. Óvatosan ke­zeljük a földlabdát, nehogy a töré­keny gyökerek megsérüljenek.

Tápoldatozás: Tavasszal és nyáron, kéthetente egyszer.

Szaporítás: Nehezen kivitelezhető, csak üvegházban lehet sikeres.

Környezet: A madárfészekpáfrány az árnyékos-félárnyékos helyet és a 18-20°C-ot kedveli. Télen sem lehet 15°C-nál hűvösebb a hőmérséklet. Egész évben rendszeresen kell öntöz­ni, a földje nem száradhat ki. Ajánla­tos klórmentes vizet, esővizet hasz­nálni.

Élősködők és betegségek: A fiatal leveleket szívesen látogatják a pajzs­tetvek és a csigák.

BEAUCARNEA RECURVATA

Buzogányfa

Környezet: A buzogányfa kedveli a fényt, és a közvetlen napsütést is elvi­seli. Melegben, 18-20°C-on érzi ma­gát legjobban, de télen megszokja a hidegebb, 8-10°C-os hőmérsékletet is. A növekedési időszakban rendsze­res öntözést igényel, télen kevesebbel is megelégszik.

Különleges gondozás: Nyáron per­metezzük vízzel a leveleket. Télen, a nyugalmi időben kevés gondozást kí­ván.

Élősködők és betegségek: Száraz környezetben megtámadhatják a pajzstetvek és a takácsatkák.

Elhelyezés: Cserépben, önálló nö­vényként. Nagyon mutatós, részben könnyed levélzete, részben eredeti törzse miatt.

Átültetés: 2-3 évente tavasszal ültes­sük át a növényt homok és tőzeg alapú földbe. A buzogányfa kedveli a szűk cserepet.

Tápoldatozás: Áprilistól októberig, 3-4 hetente egyszer.

Szaporítás: Önállóan a szaporítás nagyon nehezen kivitelezhető. Leg­könnyebben a sarjhajtások leválasz­tásával nyerhetünk új példányokat, ezek azonban nagyon ritkák.

Metszés: Távolítsuk el a száraz leve­leket.

AGÁVEFÉLÉK

30-40 cm magasra növő, szabályos felépítésű növény.

A levelek hosszúak, keskenyek és visszahajlók, a törzs végén csokor­ban fejlődnek. Az évek során a törzs alja palack- vagy buzogányszerúen kiszélesedik.

Fejlődése lakásban nagyon lassú.

Problémák!

A levelek tövüknél elsárgulnak, majd elszáradnak:

– A növény öregedéséből eredő ter­mészetes kiszáradás.

BEGÓNIA ELATIOR

Sudár begónia

BEGÖNIAFÉLÉK

35-40 cm magasságot elérő, bokros növény. A levelek csillogó zöld színű­ek, húsosak, szélük fogazott, enyhén hullámos. A virágok egyszerűek vagy teltek, sárga, narancssárga, rózsa­szín és piros színűek, tavasszal és nyáron nyílnak.

Problémák!

A levelek meg­fonnyadnak, végül megbámulnák.

A növekedés meg­áll:

– Túl száraz kör­nyezet. Öntözzük gyakrabban a nö­vényt, helyezzük a cserepet nedves kavicsrétegre.

BEGÓNIA REX

Királybegónia

BEGÓNIAFÉLÉK

40-50 cm magasságot elérő, bokros növény.

A levelek nagyok, féloldalasán szív alakúak és feltűnően mintázottak. Széleik enyhén hullámosak, a levél­nyelek pedig hosszúak és húsosak. Ez a begóniafaj főként különlegesen erezett, mintázott (zöld, fehér, rózsa­szín, bordó, bíbor vagy vörös) levélze- te miatt mutatós.

A fehér vagy rózsaszín virágok az idő­sebb példányokon jelennek meg, je­lentéktelenek.

Elhelyezés: Önállóan, esetleg zöld vagy virágos növényegyüttesben.

Átültetés:

Sudár begónia: Tavasszal ültessük a növényt tőzeg és homok keverékébe. Királybegónia: 2 évente tavasszal ül­tessük a növényt laza, tápdús földbe.

Tápoldatozás:

Sudár begónia: Havonta kétszeri táp- oldatozást igényel egész évben.

Királybegónia: Nyáron kéthetente egyszer.

Szaporítás:

Sudár begónia: Nehezen kivitelezhe­tő, házi körülmények között szinte le­hetetlen.

Királybegónia: Nyáron hajtás- vagy levéldugványozással. A dugványokat helyezzük nedves homok és tőzeg ke­verékébe, tartsuk meleg és páradús környezetben. A gyökerek megjelené­se után azonnal ültessük át az új növényeket virágföldbe.

Metszés: Távolítsuk el az elhervadt virágokat, a virágzás után és az átül­tetés előtt metszhetjük meg a nö­vényt, hogy dúsabban nőjön.

Környezet:

Sudár begónia: Ez a begóniaféle a világos, de közvetlen napsütés nélküli helyeket kedveli, a napsütés ugyanis égési sebeket okoz a leveleken. Elvi­seli a 15-18 °C közötti hőmérsékletet. Egész évben szerény öntözést igé­nyel.

Királybegónia: Sok fényt kíván, csak így tartja meg leveleinek színét, azon­ban a közvetlen napfényt nem bírja. A meleg helyet kedveli: nyáron 16-20°C-os, télen valamivel hűvö­sebb (13-15 °C) hőmérsékletet kíván. Nyáron rendszeresen öntözzük, télen kevesebbet. Ne használjunk klóros vizet.

Különleges gondozás: A leveleket ne érje víz az öntözéskor, ez ugyanis elő­segíti a betegségek kialakulását.

Élősködők és betegségek: Nagyon érzékeny a lisztharmatra (fehéres fol­tok). Óvjuk a takácsatkáktól is.

BEGÓNIA BOWERI

BEGÓNIAFÉLÉK

15-20 cm magasságot elérő dús nö­vény.

A levelek kicsik, zöldek és barnával, halványzölddel mintázottak. Szélük fogazott, pillás. A virágok rózsaszín­fehérek, fürtben állnak. Tél végétől nyáron át nyílnak.

Környezet:

Begónia boweri: A közvetlen napsü­tés nélküli fényt kedveli. Növekedési időszakában közepes (18-20 °C-os) hőmérsékletben érzi jól magát. Télen csökkentsük a hőmérsékletet 13-15 °C-ra. Nyáron szerény, télen még kevesebb öntözést igényel.

Begónia punctata: Ez a begónia vilá­gos, de közvetlen napsütés nélküli környezetet igényel, tavasszal, nyá­ron és ősszel 15-20 °C-os hőmérsék­lettel, míg télen jobban kedveli a vilá­gos és hűvös (12 °C-os) helyet.

Különleges gondozás: Ne permetez­zük a leveleket vízzel, ez rothadást okozhat. Az öntözést ritkítsuk és a tápoldatozást szüntessük be a téli nyugalmi időben.

Élősködők és betegségek: Érzékeny a lisztharmatra, ami fehéres foltok formájában jelenhet meg.

Elhelyezés:

B. boweri: Cserépben, önállóan vagy növényegyüttesben.

B. punctata: Cserépben, összeállítás­ban vagy ablakpárkányon.

Átültetés: Tavasszal ültessük a nö­vényt laza, tőzeg alapú földbe.

Tápoldatozás: Áprilistól októberig kéthetente egyszer.

Szaporítás: Tavasszal, levéldugvá­nyozással. A dugványokat helyezzük könnyű szubsztrátumba, páradús környezetben. A gyökerek megjelené­se után ültessük át kis cserépbe.

Metszés: Távolítsuk el az elhervadt virágokat és az elszáradt leveleket.

BEGÓNIA PUNCTATA

30-40 cm magasságot elérő, bokros növény.

A hosszúkás levelek szépen fogazot- tak és fehérrel pöttyözöttek. Alsó fe­lületük borvörös, felszínük pedig zöld.

A virágok fürtökben jelennek meg, rózsaszínűek, tavasszal és nyáron nyílnak.

BELOPERONE GUTTATA

Sarkantyúbokrocska

MEDVEKÖRÖMFÉLÉK

40-50 cm magasságot elérő fásodó növény.

A levelek zöldek, puha tapintásúak, nyelesek és enyhén molyhosak.

Virágai fehérek, hosszú narancsró­zsaszín vagy piros fellevélfürtből emelkednek ki. Egész évben nyílnak.

Problémák!

A szárak megnyúlnak:

– Tavasszal metsszük meg, hogy tö- möttebb legyen a növény. Vágjuk le a szárakat az alsó levelek fölött.

“”‘Jl

Mivel a sarkantyúbok­rocska levelei rövid éle­tűek, a fellevelek adják a fő díszértékét.

A szárak elgyengülnek és természet­ellenesen megnyúlnak:

-Túl meleg környezet.

– Fény hiány.

Elhelyezés: Cserepes növény ablak­párkányon vagy növényegyüttesben.

Átültetés: Márciusban ültessük át la­za, vízáteresztő földbe.

Tápoldatozás: Májustól szeptembe­rig hetente egyszer öntözzünk folyé­kony trágyával; télen csökkentsük a mennyiséget, majd tavasszal növeljük újra.

Szaporítás: Február-márciusban a nem virágzó tő bujtásával. Hajlítsuk a kiválasztott hajtást tőzeg és homok keverékébe, majd később válasszuk le, amikor meggyökeresedett, hogy tömöttebb növényt nyerjünk.

Metszés: A virágzás után vagy ta­vasz elején vágjuk vissza a szárakat, így a növény jobban elágazik.

Környezet: A sarkantyúbokrocska sok fényt igényel, s még némi közvet­len napsütést is elvisel, ami élénkeb­bé teszi a fedőlevelek színét. Télen a hőmérséklet ne emelkedjen 18 °C fö­lé, sőt egészen 14°C-ig is csökken­het. Nyáron bőségesen kell öntözni, télen kevesebb elegendő.

Élősködők és betegségek: Az élős­ködők és a betegségek ritkák, esetleg néha előfordulhat levéltetű a fiatal hajtásokon.

■’ Sf i

A i í- T’ * fj . ’>

r i: ” 1

A ■ V \

\ „

BILLBERGIA NUTANS

Bókoló bilbergia

BROMÉLIAFÉLÉK

50-60 cm magasságot elérő, sűrű le­velű növény.

A szalagszerű, keskeny levelek ezüs­tös fényű zöldek, szélükön enyhén tüskések. A virágok a levélrózsából emelkednek ki. Rózsaszín fedőleve­lekből állnak, melyekből sárga és kék virágzat nyúlik ki. Tél végén és ta­vasszal nyílnak.

Problémák!

A levelek elsárgulnak. A növekedés lassul:

  • Tápanyaghiány.
  • Túl napos környezet.

Környezet: A bilbergia világos, köz­vetlen napfény nélküli környezetet igényel. A hőmérséklet állandóan kö­rülbelül 17-18 °C között legyen, és nem csökkenhet 10-12 °C alá. Gya­kori öntözés szükséges, kerülni kell azonban, hogy az alátétben víz ma­radjon.

Különleges gondozás: Az öntözés ritkításával és a tápoldatozás felfüg­gesztésével hagyjuk pihenni a fény­szegény téli időszakban.

Élősködők és betegségek: Érzékeny a pajzstetvekre.

Elhelyezés: Cserépben, szobanö­vényként.

Átültetés: Nincs szükség évenkénti rendszeres átültetésre, 2-3 évenként azonban, ha kinövi a cserepet, te­gyük át könnyű földbe. Feltétlenül biztosítsunk gondos vízelvezetést.

Tápoldatozás: Áprilistól szeptembe­rig hetente egyszer.

Szaporítás: Átültetéskor a tövek szét­választásával. A kis növényeket tőzeg alapú földbe ültetjük.

BOUGAINVILLEA GLABRA

Kopasz murvafürt

CSODATÖLCSÉRFÉLÉK

150-200 cm magasságot elérő bok­ros vagy kúszónövény.

A levelek zöldek, tövises szárakon nőnek.

A virágok gyakorlatilag jelentéktele­nek, az őket körülvevő, egyszerű vagy összetett, színes fellevelek vi­szont mutatósak. A szárak végén für­tökben nőnek, lila, narancsrózsa­szín, sárga vagy fehér színben.

Problémák!

A levelek elsárgulnak és lehullanak:

  • Télen természetes jelenség, ekkor a növény pihenőidőszakát tölti. Nyáron:
  • Vízhiány.
  • Fényhiány.

-Túl meleg környezet.

Elhelyezés: Cserepes kúszónövény­ként, rács mellett verandán vagy téli­kertben.

Átültetés: Februárban ültessük át a növényt nagyobb cserépbe, jó vízát­eresztő földbe.

Tápoldatozás: Áprilistól októberig hetente egyszer.

Szaporítás: Tavasszal válasszuk le a tőbujtásokat, és helyezzük őket laza földbe, nedves és meleg környezetbe. A murvafürtöt más módon szaporíta­ni nagyon nehéz.

Metszés: Tavasszal vágjuk vissza az oldalágakat néhány cm-re az elága­zástól.

Környezet: Tavasztól őszig a murva­fürt világos, meleg, napos és levegős környezetben érzi jól magát. Télen inkább a világos és hűvös (8-10°C) helyet kedveli. Nyáron nagyon rend­szeres, télen ritkább öntözést igényel.

Különleges gondozás: Nyáron, szá­raz, meleg időben permetezzük vízzel a leveleket. Az öntözések ritkításával és a tápoldatozás felfüggesztésével készítsük elő a nyugalmi időre.

Élősködők és betegségek: Érzékeny a levéltetvekre, a takácsatkákra és a pajzstetvekre.

CALADIUM HORTULANUM

Tarkalevél

KONTYVIRÁGFÉLÉK

25-50 cm magasra növő növény.

Levelei nagyok, könnyűek és töréke­nyek. A gumóból kiinduló hosszú, nem fásodó szárak végén helyezked­nek el. Sötét- vagy világoszöld színű­ek, lehetnek márványosak, foltosak, pirossal, rózsaszínnel vagy fehérrel tarkítottak.

A virágburokból és buzogányvirág­ból álló virágai jelentéktelenek.

Problémák!

Környezet: A tarkalevél sok fényt igé­nyel, közvetlen napsütés nélkül. Na­gyon meleg környezetben, nyáron 20-23 °C-on érzi jól magát. A növeke­dési időszakban, tavasszal és nyáron nagyon gyakran kell öntözni.

Különleges gondozás: A tarkalevél nagyon magas páratartalmat igé­nyel. Ugyanígy elengedhetetlen, hogy meleg, száraz időben rendszeresen permetezzük vízzel a leveleket, vagy nedves kavicságyon neveljük a nö­vényt. Gyakran enyhe kikarózás szükséges, mivel a szár meghajolhat a levelek súlya alatt.

A gumó hajtatása: A növekedési idő­szak végén a levelek lassacskán el­hervadnak: ősztől tavaszig (kb. 5 hó­napig) fel kell függeszteni az öntö­zést. Hagyjuk a gumót a cserépben, és helyezzük árnyékos, 16 °C-os hely­re. Tartsuk nedvesen a földet. Márci­us-áprilisban ültessük át a gumót, fokozatosan kezdjük újra az öntözést és a tápoldatozást.

Élősködők és betegségek: Túl vilá­gos, napsütéses helyen égési foltok keletkeznek a leveleken.

Megjegyzés: A szárakban és a leve­lekben található nedv mérgező, ezért ajánlatos a növényápolás után ala­posan kezet mosni.

Elhelyezés: Önállóan vagy növény­együttesben.

Átültetés: Március-áprilisban emel­jük ki a gumót a földből, és ültessük alapvetően tőzegből álló földbe.

Tápoldatozás: A növekedési idő­szakban havonta egyszer.

Szaporítás: Átültetéskor válasszuk le a főgumó mellett keletkezett gumó­kat, és ültessük őket az eredeti virág­földdel azonos földbe.

Metszés: A betegségek elkerülése ér­dekében távolítsuk el az elszáradt, elsárgult leveleket.

A levelek lekonyulnak, elsárgulnak, majd kiszáradnak:

-Túl hideg környezet.

-Túl huzatos hely.

A levelek megbámulnák és kiszárad­nak:

– Vízhiány.

CALATHEA MAKOYANA

Kehelyvirág

NYÍLGYÖKÉRFÉLÉK

40-60 cm magasságot elérő, sudár növény.

A levelek lekerekítettek, oválisak vagy lándzsa alakúak. A tőből kiinduló, hosszú szárak végén fejlődnek. Vilá­goszöld színűek, felszínük zöld, foná- kuk barna csíkokkal és foltokkal tar- kázott.

A virágok jelentéktelenek.

Problémák!

1 t ■

Í r I í

1

1 í

1 •

I

f ■ F®

A levelek visszahallanak és végül el­sárgulnak. A növekedés megáll:

– Fényhiány.

A levelek összepöndörödnek, és vé­gük elsárgul:

– Vízhiány.

-Túl sok napfény.

Elhelyezés: Önállóan vagy zöld és virágos növényegyüttesekben.

Átültetés: Tavasz végével ültessük a növényt tőzeg alapú földbe.

Tápoldatozás: Áprilistól szeptembe­rig kéthetente egyszer.

Szaporítás: Átültetéskor válasszuk szét a tövet, és az új példányokat egyenként cserepezzük be. Győződ­jünk meg róla, hogy mindegyik kellő mennyiségű gyökérrel rendelkezik, mert ez kell a fejlődéshez.

Metszés: Távolítsuk el a száraz leve­leket.

Környezet: A kehelyvirág világos, közvetlen napsütés nélküli környeze­tet igényel. Nyáron a meleg, 18-20 °C- os hőmérsékletet kedveli. Télen is leg­alább 16 °C az igénye. Nyáron gyako­ri, télen ritkább öntözés szükséges. Lágy vizet használjunk!

Különleges gondozás: Télen vi­szonylagos nyugalomban van, ekkor ritkítani kell az öntözéseket, csökken­teni a hőmérsékletet és szüneteltetni, a tápoldatozást.

Élősködők és betegségek: Óvjuk a takácsatkák fertőzésétől!

CAMELLIA JAPONICA

Japán kamélia

TEAFÉLÉK

50-80 cm-es magas fás növény. Levelei bőrszerúek, fényes zöldek.

A virágok egyesével vagy csoporto­san nyílnak, lehetnek egyszerűek vagy összetettek. Egyes változatok tél végétől, mások tavasszal nyitnak virágot, piros, rózsaszín, fehér vagy tarka színekben.

Környezet: A kamélia világos, de közvetlen napfény nélküli helyet igé­nyel. A hűvösebb hőmérsékletet ked­veli, nagyobb ingadozások nélkül: 8-15’C-ot. Növekedési időszakban rendszeresen kell öntözni, hogy a földje mindig nedves legyen. Télen, a pihenési időszakban keveset öntöz­zük.

Különleges gondozás: Permetezzük rendszeresen lágy (fertőtlenítőszer nélküli) vízzel a leveleket. A virágzás befejeződésétől 1-2 hónapig hagyjuk pihenni, ennek során ritkítsuk az ön­tözést.

Élősködők és betegségek: Érzékeny a levéltetvekre és a pajzstetvekre.

Elhelyezés: Önállóan, cserépben, melyet nyáron a szabadba, télen pe­dig verandára vagy hűvös helyiségbe tehetünk. A déli országrészben, vé­dett fekvésben a szabadban is átte­lelhet.

Átültetés: Virágzás után ültessük át a növényt laza, jó vízáteresztő földbe.

Tápoldatozás: Júniustól szeptembe­rig hetente egyszer. A bimbók kiala­kulása után hagyjuk abba a trágyá­zást.

Szaporítás: Házilag nehezen kivite­lezhető.

Metszés: Távolítsuk el a téli fiatal hajtásokat, és 3-4 évente egyensú­lyozzuk ki a növény formáját.

A levelek sárgulnak, bámulnák, majd lehullanak, a növekedés lassul:

– Használjunk klórmentes vizet, le­hetőleg esővizet az öntözéshez.

-Túl napos hely. A barna foltokat a napfény válthatja ki.

CATHARANTHUS

ROSEUS

Rózsás meténg

METÉNGFÉLÉK

20-25 cm magas, bokros növény.

A levelek oválisak, puhák és zöldek. Az erezet általában fehér vagy hal­ványzöld.

A virágok egyszerűek, csillag alakú­ak, a levelek síkjában helyezkednek el. Tavasz végétől őszig nyílnak, lila, rózsaszín vagy fehér színben, bíbor középpel.

Problémák!

A levelek elsárgulnak, majd elszárad­nak, a szárak megpuhulnak:

– Vízhiány.

Elhelyezés: Önállóan, belső keret­ben az ablakpárkányon vagy zöldnö- vényegyüttesben.

Átültetés: Tavasszal ültessük a nö­vényt laza földbe.

Tápoldatozás: A bimbók megjelené­sétől szeptemberig kéthetente egy­szer.

Szaporítás: Tavasszal válasszuk szét a tőbujtásokat, és helyezzük őket la­za szubsztrátumba. A gyökerek meg­jelenése után ültessük át. Magról is vethetjük.

Metszés: Ültetés vagy dugványozás után csípjük le a fiatal hajtásokat, hogy bokrosabb növényt nyerjünk.

Környezet: A rózsás meténg sok fényt igényel, még némi közvetlen napfényhez is alkalmazkodik. A lakás átlagos hőmérsékletét kedveli: nyá­ron 18-20 °C-ot, télen is legalább 8-10°C-ot. Nyáron rendszeresen ön­tözzük, de ne hagyjuk, hogy a cserép vízben álljon.

Élősködők és betegségek: A fiatal hajtások érzékenyek a levéltetvekre.

CAPSICUM ANNUUM

Paprika

CSUCSORFÉLÉK

Problémák!

20-30 cm magas, bokros növény.

A levelek hosszúkásak, zöldek és fi­noman szőrözöttek.

Virágai fehérek és nagyon kicsik. Hosszúkás, paprikára emlékeztető termést hoz, amely ősszel és tavasz- szal fejlődik ki, piros, sárga, narancs­sárga és lila színben.

Környezet: A paprika sok fényt igé­nyel, és egy kevés közvetlen napfényt is elvisel. 17-18°C-on érzi jól magát, de hűvösebb (13-15 °C) környezet­ben tovább szép marad. A termésérés idején gyakori öntözést igényel, az­után kevesebb elegendő.

Különleges gondozás: Nyáron per­metezzük vízzel a leveleket.

Élősködők és betegségek: Érzékeny az üvegházi molytetúre, a levéltetvek- re és a takácsatkákra.

Elhelyezés: Önálló cserepes növény­ként vagy zöldnövény-együttesben.

Átültetés: 3-4 évente tavasszal ültes­sük a növényt könnyű, tápanyagban gazdag földbe.

Tápoldatozás: Terméshozás alatt hetente egyszer, előtte kéthetente egyszer.

Szaporítás: Tavasszal ültessük a magokat könnyű szubsztrátumba, és tartsuk nedvesen. A kelés után tűz­deljük a növényeket virágföldbe.

Metszés: Távolítsuk el a túlérett ter­mést.

A levelek elsárgulnak és lehullanak. A szárak töve felkopaszodik, és las­sul a növekedés:

-Túl meleg környezet.

-Túl nedves föld.

CEROPEGIA WOODII

Ámpolna-gyertyavirág

SELYEMKÖRÖFÉLÉK

150-200 cm hosszan csüngő növény. A levelek szív alakúak, zöldek, szür­kével erezettek. Lágy, dudorokkal rendelkező szárakon fejlődnek. A dudorok barna, egyenetlen gu­mókra emlékeztetnek.

A virágok lilák, tavasszal nyílnak.

Problémák!

Környezet: Az ámpolna-gyertyavirág sok fényt, napi többórás napsütést igényel színeinek megtartásához. Az átlagos szobahőmérsékletet kedveli: 18-20 °C-ot. Télen-nyáron egyaránt óvatosan kell öntözni.

Élősködők és betegségek: Kevéssé érzékeny a kártevőkre és a betegsé­gekre.

A levelek elszáradnak, a dudorok megpuhulnak:

– Vízhiány. Öntözzünk bőségesen, és permetezzük a leveleket vízzel.

Elhelyezés: Csüngő növényként bú­tor tetején vagy felfüggesztve.

Átültetés: 3-4 évente ültessük a nö­vényt tőzeg és homok alapú földbe. Tápoldatozás: Áprilistól októberig havonta egyszer.

Szaporítás: Tavasszal válasszunk le néhány kis gumót pár cm-es szár­résszel. Helyezzük laza földbe, és tart­suk nedvesen. Hamar megfigyelhet­jük a gyökerek kifejlődését.

Metszés: Távolítsuk el az elszáradt és a zavaró szárakat.

Problémák!

CHAMAEDOREA ELEGÁNS

Gyompálma

PÁLMAFÉLÉK

40-60 cm magas, sudár növény.

A levelek szeld eltek, a levélkék keske­nyek, fényes hosszúkásak, zöldek, lágy, ívelt száron fejlődnek.

Virágok csak többéves példányokon jelennek meg. Jelentéktelen sárga színűek, termést hoznak.

Környezet: Ez a pálma fényen, nyá­ron 18-22°C hőmérsékleten érzi jól magát. A hőmérséklet télen sem csökkenhet 13-14 °C alá. Nyáron bő­séges, télen visszafogottabb öntözést igényel.

Különleges gondozás: Meleg, száraz időben permetezzük rendszeresen vízzel a leveleket.

Élősködők és betegségek: Károsít­hatják a pajzstetvek és a takácsat­kák. Ellenük a levegő párásításával védekezhetünk.

Elhelyezés: Cserépben, növénye­gyüttesben vagy télikertben.

Átültetés: 2-3 évente, március-ápri­lisban ültessük a növényt laza, vízát­eresztő földbe.

Tápoldatozás: Márciustól szeptem­berig trágyázzunk hetente, télen pe­dig havonta.

Szaporítás: az összegyűjtött magva­kat ültessük homok és tőzeg keveré­kébe. A fiatal növények nagy meleget igényelnek. 3-4-esével ültessük be őket.

A levelek végei sárgulnak, majd bar- nulnak, végül teljesen elszáradnak:

  • Túlzott napsütés.

-Túl meleg környezet. Permetezzük a leveleket klórmentes vízzel.

  • Vízhiány.

CHLOROPHYTUM COMOSUM VARIEGATUM

Csíkos csokrosinda

LILIOMFÉLÉK

40-60 cm magas, dús növény.

A levelek hosszúkásak, lágyak és ível­tek, zöldek vagy fehérrel csíkozottak. Fehér virágai jelentéktelenek, hosszú csüngő szárakon, indákon nyílnak, amelyeken kis növények is kifejlőd­nek.

Az indák végén fejlődő fiatal növé­nyeket laza földbe ültethetjük. Hamar gyökeret eresztenek, és az anyanö­vényhez hasonlóvá fejlődnek.

Problémák!

A levelek végei megbámulnák, majd elszáradnak:

– Vízhiány. Öntözzünk bőségesen, és permetezzük a leveleket.

Elhelyezés: Cserépben, növény­összeállításban verandán vagy für­dőszobában. Nyáron a szabadba is helyezhető.

Átültetés: Amikor a cserép megtelik a fehér, húsos, víztartó gyökerekkel, ültessük a növényt laza földbe.

Tápoldatozás: Tavasszal és nyáron hetente egyszer. Télen nem szüksé­ges.

Szaporítás: Az indákon megjelenő kis növényeket leválaszthatjuk, ezek hamar dús tövekké fejlődnek.

Metszés: Távolítsuk el az elszáradt leveleket!

Környezet: A csokrosinda a világos környezetet kedveli, s némi napsütés­hez is alkalmazkodik, ami felerősíti színeit. Megfelel neki az átlagos szo­bahőmérséklet, amely azonban nem csökkenhet 8 ’C alá.

Különleges gondozás: Nagy meleg­ben- permetezzük a leveleket vízzel.

Élősködők és betegségek: Kevéssé érzékeny a betegségekre és a kárte­vőkre.

Problémák!

CHRYSANTHEMUM

HORTORUM

Kerti krizantém

FÉSZKESEK

30-50 cm magasságot elérő bokros növény.

A levelek szeldeltek és fogazottak, zöldek.

A virágzat összetett, sárga, narancs­sárga, lila, rózsaszín, barnás vagy rozsdaszínú. Nyáron és ősszel nyíl­nak, de gyakorlatilag egész évben találhatunk virágzó példányokat.

Környezet: A krizantém világos, köz­vetlen napsütés nélküli helyet igényel. Kedveli a hűvös környezetet: 15-18 °C-ot. Nagyon gyakran kell ön­tözni, és a földje mindig nedves le­gyen!

Élősködők és betegségek: Szívesen látogatják a levéltetvek, az üvegházi molytetú. Veszélyes károsítója a szür­kerothadás, ami eleinte a levelek her- vadását, sárgulását, majd pusztulá­sát okozza.

Elhelyezés: Cserépben vagy

növényegyüttesben.

Átültetés: Virágzás után kiültethető a kertbe. Ha cserépben marad, a követ­kező tavasszal ültessük át tápanyag­ban gazdag, jó vízáteresztő földbe.

Tápoldatozás: Tavasszal, a virágzá­sig kéthetente egyszer.

Szaporítás: Nehezen kivitelezhető, lehetséges azonban a hajtások dug­ványozása, melyek laza közegben, nedves környezetben meggyökere­sednek.

Metszés: Távolítsuk el az elszáradt leveleket és a hervadt virágokat, me­lyek betegségeket terjeszthetnek.

/

A levelek sárgulnak, hervadnak, majd le hu lián ak:

– Vízhiány. Öntözzünk gyakrabban!

Ellenkező esetben, ha a föld elég nedves, vizsgáljuk meg a gyökereket, ugyanis fennáll a rothadás veszélye.

CISSUS ANTARTICA

Ausztráliai kúszóka

SZÖLÖFÉLÉK

100-200 cm hosszan kúszó vagy csüngő növény.

A levelek nagyok, fogazottak, felüle­tük sötétzöld, fonákuk világosabb.

Kúszó szárai kacsokat növesztenek, melyekkel a növény megkapaszkod­hat.

CISSUS RHOMBIFOLIA

Afrikai kúszóka

SZÖLÖFÉLÉK

Hosszú, kúszó szárú növény, mely nagyon gyorsan növekszik, többmé­teres hosszúságot is elérhet. A leve­lek fogazottak, három levélkéből ösz- szetettek, rövid száron ülnek. Vékony ezüstös hártyával fedetten születnek, és később fényes zölddé válnak.

Problémák!

Elhelyezés: Cserépben, növénye­gyüttesben, futó- vagy ámpolnanö­vényként szobában vagy verandán.

Átültetés: Tavasszal, ha sok a gyö­kér, óvatosan ültessük át a növényt a gyökerek és a tő megsértése nélkül. Ajánlatos laza földet használni.

Tápoldatozás: Tavasszal és nyáron hetente egyszer, télen havonta.

Szaporítás: Tavasszal vagy nyáron dugványozzunk 2-3 leveles hajtáso­kat. Helyezzük őket tőzeg és homok keverékébe. Amikor a gyökerek kifej­lődtek, ültessük át őket.

Metszés: Vágjuk le a felkopaszodott szárakat.

Környezet: A kúszóka a világos, köz­vetlen napsütés nélküli helyeket ked­veli, 20 °Ó-os hőmérséklettel. Gyak­ran kell öntözni és mindig nedvesen tartani a földjét, túlöntözés nélkül.

Különleges gondozás:

Ausztráliai kúszóka: Száraz, meleg időben permetezzük a leveleket lágy vízzel.

Afrikai kúszóka: Tavasszal ajánlatos lecsípni az új hajtásokat, hogy a nö­vény jobban elágazzon.

Élősködők és betegségek:

Ausztráliai kúszóka: Érzékeny a levél- tetvekre. A leveleken megjelenő üve­ges foltokat a túlöntözés okozza. Víz­hiány esetén a levelek elszáradnak és lehullanak.

Afrikai kúszóka: A száraz környezet kedvez a takácsatkáknak, meleg idő­ben ajánlatos rendszeresen fürdetni a növényt.

A leveleken barna foltok jelennek meg, majd lehullanak:

– Túlöntözés. Csökkentsük az öntö­zést.

CITRUS MIT IS

Savanyú mandarin

RUTAFÉLÉK

80-100 cm magas, fás növény. Levelei oválisak, sötétzöldek, fénye­sek. A virágok fehérek és nagyon illatosak; icipici mandarinokra emlé­keztető gyümölcsök lesznek belőlük. A gyümölcsök zöldek, majd néhány hónap alatt narancssárgára érnek, és fogyaszthatok.

A savanyú mandarin gyümölcsei kis narancsokra emlékeztetnek, és nagymértékben növelik a növény de­koratív hatását. Ehetők, de meglehe­tősen savanyúak.

Problémák!

Környezet: A savanyú mandarin kedveli a fényt, napi többórás napsü­tést igényel. Nyáron 18-22 °C-on érzi jól magát, télen azt is elviseli, ha a hőmérséklet 4-6 °C-ra csökken. A növekedési időszakban gyakran, télen ritkábban kell öntözni.

Élősködők és betegségek: A túl szá­raz környezet kedvez a takácsatkák és a pajzstetvek kifejlődésének. A szükséges páratartalom fenntartá­sához ajánlatos vízzel permetezni a leveleket.

Elhelyezés: Cserépben önállóan, ve­randán vagy télikertben.

Átültetés: Tavasszal ültessük át kerti földdel dúsított virágföldbe.

Tápoldatozás: Nyáron kéthetente egyszer, télen nem szükséges.

Szaporítás: Márciustól júniusig vág­junk róla hajtásdugványokat, és ül­tessük őket laza földbe, tartsuk pá­rás, meleg környezetben (üveg alatt). A gyökerek megjelenése után ültes­sük át.

Metszés: Tavasszal távolítsuk el a száraz vesszőket és az aránytalanul növő hajtásokat.

A levelek hullanak. A növekedés megáll:

-Túl száraz környezet. Öntözzünk bőségesen, és permetezzük vízzel a leveleket!

-Túl hideg környezet.

CLERODENDRON

THOMSONIAE

Végzetfa

VASFÜFÉLÉK

150-200 cm magasra kúszó növény. Levelei szív alakúak, az erektől min- tázottak és zöldek.

A virágok fürtökben nőnek. A fehér fellevelek közül a piros szirmok és a porzók kiemelkednek. Július­augusztustól októberig nyílnak.

Problémák!

A leveleken sárga foltok jelennek meg, végül megbámulnák, majd el­száradnak:

  • Túlzott napsütés.

A levelek sárgulnak, a növekedés lassul:

  • Tápanyaghiány.

A levelek elsárgulnak, végül lehulla­nak. A növekedés megáll:

  • Tápanyaghiány.
  • Gyakoribb öntözés.

Elhelyezés: önállóan, szobában vagy verandán.

Átültetés: Tavasszal, ha a gyökerek jól kitöltötték a cserepet, ültessük át tápanyagban gazdag virágföldbe.

Tápoldatozás: Áprilistól szeptembe­rig kéthetente egyszer.

Szaporítás: Tavasszal válasszunk le hajtásdugványokat, és ültessük ho­mok és tőzeg alapú, laza földbe. A gyökerek megjelenéséig tartsuk meleg és nedves környezetben, az­után ültessük át virágföldbe.

Metszés: Tavasszal csípjük vissza a friss hajtásokat, hogy a növény el­ágazzon. Az idősebb példányokról vágjuk le a hajtás felét.

Környezet: A végzetfa világos, köz­vetlen napfény nélküli helyet igényel. A közepesen meleg, nyáron 18 °C-os, télen 12-14 °C-os szobát kedveli. A növekedés idején gyakran kell ön­tözni, télen ritkábban.

Különleges gondozás: A téli nyugal­mi időszakban a hőmérsékletet csök­kentsük, és az öntözést ritkítsuk, így elősegítjük a későbbi virágzást.

Élősködők és betegségek: Érzékeny az üvegházi molytetűre.

CLIVIA MINEATA

Szobai klívia

AMARILLISZFÉLÉK

50-80 cm magas, dús levelű növény. A levelek szíj alakúak, vastagok és hosszúak, fényes zöldek, húsos gyö­kerű tőről hajtanak.

A tölcsérszerű virágok álernyőben helyezkednek el. Tavasszal és nyá­ron nyílnak, színük narancssárga.

Problémák!

Környezet: A klívia a közvetlen nap­sütés nélküli, világos helyeket és a 18-20°C-os hőmérsékletet kedveli. Egész nyáron rendszeresen kell ön­tözni, de augusztus végétől a bimbó­képződés érdekében ezt fel kell füg­geszteni. Két hónappal később kezd­jük újra.

Különleges gondozás: Elnyílás után távolítsuk el a virágokat, és hagyjuk a virágszárat is elhervadni; magától le fog válni, különösebb heg hagyása nélkül.

Élősködők és betegségek: Károsít­hatják a levéltetvek és a gyapjas pajzstetű.

Elhelyezés: Önállóan, verandán vagy télikertben.

Átültetés: 2-3 évente virágzás után ültessük a növényt laza földbe. Kezel­jük óvatosan a földlabdát, a gyöke­rek törékenyek.

Tápoldatozás: Tavasztól augusztus közepéig hetente egyszer.

Szaporítás: Nehezen kivitelezhető. Ugyanakkor több év után tősarjakat fejleszt, melyek az anyanövényről le­választhatók és átültethetők.

Metszés: Távolítsuk el a megsárgult leveleket.

A levelek végein és szélein előbb sár­ga, majd barna foltok jelennek meg, végül a levél elszárad:

  • Túlzottan világos környezet. A túl erős napsütés égési sebeket okoz a leveleken.

A levelek alapja sárgul és fonnyad, majd a levél teljesen elszárad:

  • A levelek öregedéséből eredő ter­mészetes száradás.

CODIAEUM VARIEGATUM PICTUM

Csodacserje (kroton)

KUTYATEJ FÉLÉK

60-80 cm magas, bokros növény.

Levelei hosszúkásak, keskenyek vagy szélesek, egyszerűek vagy osz­tottak. Sárgával, pirossal, barnával vagy zölddel színezettek, ez nyújtja a növény fő szépségét.

Az idős példányokon megjelenő virá­gok krémszínúek, jelentéktelenek.

Problémák!

A levél hervad és sárgul, majd lehul­lik:

  • Túl hideg környezet.
  • Túlzott hőmérséklet-ingadozás.
  • Huzat.

Elhelyezés: Cserépben, növénye­gyüttesben vagy télikertben.

Átültetés: Tavasszal a földlabda megsértése nélkül ültessük a növényt tápanyagban gazdag földbe.

Tápoldatozás: Áprilistól szeptembe­rig hetente egyszer.

Szaporítás: Nehéz, megkísérelhetjük azonban a légbujtást vagy az üveg alatti dugványozást.

Környezet: A kroton szereti a fényt, naponta néhány órás napsütést kí­ván, így őrzi meg levelei színét. A me­leget (20-21 °C-ot) kedveli, és nem viseli el, ha a hőmérséklet 16-18 °C alá csökken. Gyakran kell öntözni, legyen mindig nedves a földje, kerül­jük azonban a túlöntözést.

Különleges gondozás: Öntözésre és fürdetésére langyos vizet használ­junk.

Élősködők és betegségek: Száraz környezetben károsíthatják a takács­atkák, a levéltetvek és a pajzstetvek.

A levelek elvesztik élénk színüket:

– Fény hiány.

COLEUS BLUMEI

Kóleusz

AJAKOSAK

30-50 cm magas, bokros növény.

A levelek hosszúkásak vagy szív ala­kúak, szélük csipkézett, különböző­képpen tarkázottak. A krémszínnel vagy sárgával kevert zöldtől a piros összes árnyalatán át számos színvál­tozat létezik.

A virágok füzérekben helyezkednek el. Nyár végén nyílnak, halványké­kek, nem feltűnőek.

Problémák!

A levelek hervadnak és sárgulnak, végül lehullanak:

– Vízhiány.

Környezet: A kóleusz szereti a fényt, és a napsütést is elviseli. Nyáron me­leg, 18-22°C-os hőmérsékleten érzi jól magát, télen viszont a 12-15 °C-ot kedveli. Nyáron rendszeresen, télen ritkábban öntözzük.

Különleges gondozás: Száraz, me­leg időben permetezzük vízzel a leve­leket.

Élősködők és betegségek: A fiatal hajtások érzékenyek a takácsatkákra és a levéltetvekre.

Elhelyezés: Önálló cserepes növény­ként vagy összeállításban. Nyáron a szabadba is kihelyezhető.

Átültetés: Tavasszal ültessük megfe­lelően nagy cserépbe, normál földbe.

Tápoldatozás: Nyáron hetente egy­szer, télen nem szükséges.

Szaporítás: Tavasszal vágjunk haj­tásdugványokat, és helyezzük őket egy pohár vízbe vagy laza földbe. A gyökerek megjelenése után ültes­sük edénybe, és csípjük le a csúcsát, hogy elágazzon. A szaporítás történ­het magvetéssel is.

Metszés: Tavasszal vágjuk vissza a növényt, és a hajtásoknak csak a fe­lét hagyjuk meg. Rendszeresen mets­szük a fiatal hajtásokat.

A szárak természetellenesen meg­nyúlnak:

– Fényhiány.

COLUMNEA MICROPHYLLA

Szájvirág

CSUPORKAFÉLÉK

80-100 cm hosszúságot elérő, csün­gő növény.

Levelei csúcsosak, válluk lekerekített, kicsik, csüngő szárakon nőnek. Sötét­zöld színűek és enyhén szőrözöttek. Létezik fehértarka színváltozata is.

Az egyszerű és egyesével álló virá­gok cső alakúak, kapucniszerű szi­romban végződnek. Tavasszal nyíl­nak, élénkpirosak.

Problémák!

A szárak aránytala­nul megnyúlnak:

– Fényhiány.

A levelek száradnak, majd lehullanak, a növekedés lassul:

– Túl száraz környe­zet. Permetezzük a leveleket klórmentes vízzel.

Elhelyezés: Mint ámpolnanövény bútor vagy polc tetején, esetleg fel­függesztve.

Átültetés: Virágzás után ültessük át savanyú, tőzegmohával dúsított föld­be.

Tápoldatozás: Nyáron hetente egy­szer.

Szaporítás: Tavasszal és nyáron 10-12 cm-es hajtásdugványokkal, melyeket könnyű közegbe, homok és tőzeg keverékébe, nedves és meleg környezetbe kell helyezni. A gyökerek megjelenése után ültessük át virág­földbe!

Metszés: Vágjuk vissza a túl hosszú­ra nyúlt szárakat.

Környezet: A szájvirág világos, köz­vetlen napsütés nélküli környezetet igényel. Egész évben meleget kíván, 18-20°C-os hőmérsékletet. Nyáron nagyon gyakran, ősszel ritkábban kell öntözni. Használjunk lágy, klór­mentes, lehetőleg esővizet.

Különleges gondozás: Tartsuk ned­vesen a levegőt, és vegyük figyelembe a téli pihenőidőszakot az öntözések ritkításával

Élősködők és betegségek: Érzékeny a levéltetvekre és a pajzstetvekre.

CORDYLINE TERMINÁLIS

Színeslevelű bunkóliliom

AGÁVEFÉLÉK

50-80 cm magas, fás növény.

A levelek lándzsa alakúak, hegyesen végződnek, végük kissé visszahajlik. A fiatal példányok bíborszínúek, ké­sőbb pirosas rózsaszín vagy rézvő- rös árnyalatot öltenek.

Problémák!

A túl magas vagy túl idős példányo­kat tavasszal egy régi levél fölött megkurtíthatjuk. Hamarosan megfi­gyelhetjük az új levelek fejlődését.

Környezet: A bunkóliliom világos, közvetlen napsütés nélküli helyet igé­nyel. Nyáron a meleget kedveli, 18-20°C-ot kíván, télen sem csök­kenhet a hőmérséklet 15-16°C alá. Gyakran kell öntözni, de túlzás nél­kül.

Különleges gondozás: Meleg, száraz időben rendszeresen permetezzük vízzel a leveleket.

Elhelyezés: Önmagában, szobában vagy télikertben, virágos vagy zöld növények közé.

Átültetés: Márciusban ültessük a nö­vényt alapvetően tőzegből álló föld­be. Nem szükséges minden évben át­ültetni.

Tápoldatozás: Tavasz elejétől őszig, havonta egyszer.

Szaporítás: Nyáron válasszuk le az idősebb példányok mellett fejlődő sarjakat, ültessük őket laza szubszt- rátumba, tegyük meleg környezetbe. A gyökerek megjelenése után ültes­sük át virágföldbe.

Metszés: Ha túl magasra nő, tavasz- szal megkurtíthatjuk.

A levelek hervadnak, megbámulnák, elszáradnak. A növekedés megáll:

  • Túl hideg környezet.
  • Túlzott öntözés okozta gyökérful­ladás.

CRASSULA PORTULACEA

Fáspozsga

VARJÚHÁJFÉLÉK

40-50 cm magas, húsos levelű, bok­ros növény.

A levelek vastagok, fénylő zöldek, szélükön keskeny piros szegély talál­ható. Pozsgás barna száron fejlőd­nek. Léteznek ezüstös vagy sárgás levelű változatok. Az idős példányo­kon tél vége felé kis rózsaszín vagy fehér levelek jelenhetnek meg.

Problémák!

A levelek megpuhulnak, maid el rot­hadnak. Végül lehullanak, és szürkés réteg képződhet rajtuk: -Túl nedves környezet.

-Túl kevés napfény.

Télen a túl meleg környezet kiválthat­ja a levelek hullását.

Elhelyezés: Önállóan, pozsgás nö­vények vagy kaktuszok társaságába, télikertben vagy verandán.

Átültetés: Márciusban ültessük át la­za, homokos földbe.

Tápoldatozás: Májustól szeptembe­rig hetente egyszer.

Szaporítás: Tavasszal és nyáron vá­lasszunk le szárdugványokat, hagy­juk néhány órán át fonnyadni őket, majd ültessük könnyű szubsztrátum- ba, nedves környezetben. A gyökerek megjelenése után ültessük át.

Metszés: Tavasszal visszavághatjuk, eltávolíthatjuk a kopasz szárakat.

Környezet: Mint a legtöbb pozsgás növény, a pozsga is fényigényes, és elviseli a tűző napsütést is. Nyáron a magas hőmérsékletet kedveli: 18­22 °C-ot. Télen a hűvösebb, maxi­mum 10-12 °C-os környezet kedve­zőbb. Rendszeresen kell öntözni, de óvakodjunk a túlöntözéstől, különö­sen télen.

Élősködők és betegségek: Levél tet­ve k és gyapjas pajzstetvek károsít­hatják.

CRYPTANTHUS BROMELIOIDES

Nagy levélcsillag

BROMÉLIAFÉLÉK

20-25 cm magasságot elérő növény. A levelek hosszúkásak, húsosak, he­gyesen végződnek. Szélükön gyak­ran találhatók tüskék. Alapszínük zöld, oldalt fehér vagy krémszínű csíkkal. Ha elég világos helyen tart­juk, a csíkok rózsaszínesre váltanak. Nagyon ritkán virágzik, virágai ap­rók, fehérek vagy krémszínúek.

Problémák!

Környezet: A levélcsillag az erős fényt kedveli, némi napsütést is elvi­sel. Egész évben meleg hőmérsékle­tet, 20-22 °C-ot igényel. Télen-nyáron egyaránt óvatosan kell öntözni.

Különleges gondozás: A nedves kör­nyezet fenntartásához permetezzük rendszeresen a leveleket.

Élősködők és betegségek: A levelek alatt pajzstetvek fejlődhetnek ki.

Elhelyezés: Önállóan vagy zöldnö- vény-együttesben. Epifitaként is ne­velhető kérgen vagy farönkön, üveg­ben vagy minikertben.

Átültetés: Tavasszal ültessük a nö­vényt tőzeg, fakéreg és perlit összeté­telű földbe.

Tápoldatozás: Áprilistól szeptembe­rig havonta egyszer.

Szaporítás: A tő mellett sarjak kifejlő­dését figyelhetjük meg, melyek tava­szi átültetésével új egyedeket nyerhe­tünk.

A levelek megpuhulnak, megbámul­nák, majd elszáradnak:

-Túl árnyékos környezet.

-Túl száraz levegő.

A növény törzse elrothad, a levelek elhervadnak:

-Túl hideg és nedves a föld. Csök- kentsúk az öntözést!

CYMBIDIUM

Csónakorchidea

KOSBORFÉLÉK

Álhagymákkal rendelkező, 40-50 cm magasságot elérő, dús növény.

A levelek hosszúak, szalagszernek, zöldek.

A virágok 5-6-osával, hosszú ko- csány végén, fürtben fejlődnek. Ta­vasz végétől nyárig nyílnak, piros, ró­zsaszín, sárga vagy fehér színűek.

Elhelyezés: Önállóan verandán vagy kellően világos helyiségben.

Átültetés: 2 évente tavasszal ültes­sük a növényt fakéregdarabokból vagy parafából, rostos tőzegből és perlitből álló keverékbe.

Tápoldatozás: Áprilistól októberig kéthetente egyszer.

Szaporítás: Átültetéskor az idősebb tövek szétosztásával, az eljárás azon­ban házilag nehezen kivitelezhető.

Környezet: A csónakorchidea vilá­gos, közvetlen napfény nélküli helyet igényel. Nyáron a meleg, 18-20 °C-os, télen a hűvösebb, 14-16 °C-os hő­mérsékletet kedveli. Nyáron is keveset kell öntözni, de mindig lágy vízzel.

Különleges gondozás: A virágzás el­éréséhez elengedhetetlen, hogy a nö­vényt tavasz végétől ősz elejéig sza­badba helyezzük. Száraz, meleg idő­ben permetezzük rendszeresen a le­veleket.

Élősködők és betegségek: A pajzs­tetvek elszaporodhatnak a növényen.

CYCAS REVOLUTA

Cikász

CIKÁSZFÉLÉK

60-90 cm magasságot elérő, dús nö­vény.

A levelek hosszúak és keskenyek, hú­sosak és zöldek, pikkelyes barna tő­ből kiinduló száron fejlődnek. A tör­zsön csokrosan helyezkednek el, kö­zépütt előtűnik a növény szíve.

Problémák!

A levelek megbámulnák, végük ki­szárad:

-Túl száraz környezet. Permetezzük a leveleket fertőtlenítőszer nélküli víz­zel a száraz, meleg időszakokban.

Az alsó levelek sárgulnak, bámul­nák, elszáradnak:

  • Vízfelesleg a földben (túlöntözés).
  • A levelek elöregedése.

Környezet: A cikász sok fényt igé­nyel, elviseli a napsütést is. A meleget kedveli, de hozzászoktatható alacso­nyabb, 12-14°C-os hőmérséklethez is. Nyáron visszafogottan, télen ritkán kell öntözni.

Különleges gondozás: Meleg, száraz időszakban permetezzük a leveleket! Élősködők és betegségek: Nagyon ellenálló az élősködőkkel szemben.

Elhelyezés: Önállóan télikertben, ve­randán vagy megfelelően világos he­lyiségben.

Átültetés: 2-3 évente tavasszal ültes­sük a növényt laza, gazdag földbe. Elengedhetetlen, hogy a törzs a fel­szín felett maradjon, ellenkező eset­ben elrothad.

Tápoldatozás: Áprilistól szeptembe­rig kéthetente egyszer.

Szaporítás: A cikász nagyon nehe­zen szaporítható. Új példányokat ál­talában magról nevelnek, ez azon­ban házi körülmények között nagyon nehéz.

Metszés: Ősszel távolítsuk el az el­sárgult leveleket!

CYCLAMEN PERSICUM

Szobaciklámen

KANKALINFÉLÉK

Szárgumóval rendelkező, 30 cm ma­gasságot elérő, bokros növény.

A levelek szív alakúak, ezüsttel ere­zett zöldek.

A virágok magasan a levelek fölé nyúló, hosszú kocsányon fejlődnek. Ősztől tavaszig bőségesen nyílnak fehér, rózsaszín, piros vagy cirmos színekben.

Elhelyezés: Önállóan vagy virágos­vagy zöldnövény-összeállításban.

Átültetés: Lásd különleges gondo­zás.

Tápoldatozás: Májustól a virágzásig hetente egyszer.

Szaporítás: Laza földbe vetik a mag­ját, meleg és nedves környezetben. Kelés után azonnal átültetik a fiatal növényeket enyhén homokos talajba. Idősebb példányokon húsos levélrü­gyek kifejlődését figyelhetjük meg. Ezeket leválaszthatjuk a gumóról, és laza földbe ültethetjük. Az anyanö­vénnyel teljesen azonos példányokat nyerhetünk.

Metszés: Távolítsuk el az elhervadt virágokat!

Környezet: A virágzás alatt a ciklá­men világos környezetet, alacsony hőmérsékletet, 15-18°C-ot igényel. Nyáron árnyékos helyre, szabadba is kihelyezhető. Virágzás idején bősége­sen kell öntözni.

Különleges gondozás: Hogyan virá- goztassuk a cikláment? A virágzás végeztével fokozatosan csökkentsük az öntözést, és függesszük fel a tá- poldatozást. Az első sárga levelek megjelenése jelzi, mikor kell abba­hagyni az öntözést. Tegyük a csere­pet hideg, fénytől védett helyre! Egyetlen levele se maradjon, ez a gu­mó rothadását eredményezheti. Ösz- szel annak függvényében, hogyan je­lennek meg az új levelek, ültessük át a szárgumót laza, vízáteresztő földbe. Ezután helyezzük a cserepet hűvösre és fényre. Amint a levelek kifejlődnek, kezdjük újra az öntözést és a tápol- datozást.

Élősködők és betegségek: A növe­kedés kezdetén és a virágzási idő­szakban, ha száraz a levegő, ügyel­jünk a takácsatkák kifejlődésére. Ajánlatos vízzel permetezni a levele­ket. Érzékeny a levéltetvekre.

Problémák!

A gumón rothadás kezdődik:

– Tú/öntözés. Sose locsoljunk a gumó felszínére!

CYPERUS ALTERNIFOLIUS

Szobapalka.

Problémák!

SÁSFÉLÉK

120-150 cm magasságot elérő, dús növény.

A levelek keskeny szálasak, botszerú szár végén csokorban nőnek. Színük sötétzöld, fonákuk világoszöld.

A virágok a levélrózsa közepén fej­lődnek, matt barnák.

A növény közepe feketedik, a növe­kedés leáll. A levelek sárgulni kezde­nek:

– Túlzott nedvesség hideg környe­zetben.

A levelek sárgulnak, és végül elszá­radnak:

– Vízhiány. Itassuk át vízzel a föld lab­dát, és permetezzük a leveleket.

Környezet: A szobapalka sok fényt igényel; napsütést és a félárnyékot egyaránt elviseli. 18-20 °C-on érzi jól magát, de kibírja azt is, ha a hőmér­séklet 10-12 °C-ra hűl. Elengedhetet­len a rendszeres öntözés, az alátét­ben mindig kell vizet tartani. A föld­labda folyton nedves legyen.

Különleges gondozás: Permetezzük rendszeresen a leveleket és sose fe­lejtsük el bőségesen öntözni a földet. Élősködők és betegségek: Nyáron akadályozzuk meg az üvegházi moly- tetű és a levéltetvek elszaporodását.

Elhelyezés: Üvegedényben vagy ter­ráriumbán. Nyáron medencében a szabadban.

Átültetés: Tavasszal ültessük normál virágföldbe.

Tápoldatozás: Nyáron hetente egy­szer.

Szaporítás: Tavasszal vágjuk le a le­vélcsokrot, és rövidítsük meg a levele­it, majd helyezzük 20-25 °C-os vízbe. Amikor megjelennek a gyökerek, ül­tessük laza keverékbe.

Metszés: Távolítsuk el a száraz, el­sárgult szárakat.

DIEFFENBACHIA AMOENA

Buzogányvirág

KONTYVIRÁGFÉLÉK

80-120 cm magasságot elérő, bok­ros növény.

A levelek nagyok, puhák, a levélnyél szárölelő. Zöld színűek, erezetük mentén krémfehér foltokkal tarkítot­tak.

Virágok több év után jelennek meg, fehérek.

Elhelyezés: Önállóan, növényegyüt­tesben vagy télikertben.

Átültetés: Tavasszal ültessük a nö­vényt levéldísznövényeknek való föld­keverékbe.

Tápoldatozás: Májustól szeptembe­rig hetente egyszer.

Szaporítás: Amikor a példány ma­gasra nő, meg lehet kurtítani. A met­szési pont alatt új hajtások jelennek meg. A levágott szárdarabból új nö­vényeket nyerhetünk. Elég, ha 8-12 cm-es darabokra vágjuk a szár­részt, földbe dugjuk, és 20-22 °C-os, párás helyre helyezzük őket. Néhány héten belül megfigyelhetjük az új nö­vény kifejlődését, melyet átültethe­tünk. A tőosztás és a légbujtás is le­hetséges szaporítási mód.

Metszés: Amikor a növény túl ma­gasra nő, és elveszti szépségét, felko­paszodik, visszavághatjuk.

Környezet: A Dieffenbachia a vilá­gos, közvetlen napsütés nélküli he­lyeket és a 20 °C körüli hőmérsékletet kedveli Rendszeresen kell öntözni, hogy a föld mindig nedves legyen, kerülni kell azonban a túlöntözést.

Különleges gondozás: Ha az alsó levelek elsárgulnak és kiszáradnak, el kell őket távolítani.

Élősködők és betegségek: A Dief­fenbachia nagyon érzékeny a levél- tetvekre, pajzstetvekre és a takácsat­kákra.

DIEFFENBACHIA MACULATA MARIANNE’

Megjegyzés: A levelekben és a szár­ban található nedv mérgező, felszívó­dása enyhe szájbénulást okoz. Taná­csos tehát az alapos kézmosás a nö­vény ápolása után.

KONTYVIRÁGFÉLÉK

40-60 cm magasságot elérő bokros növény.

A nagy levelek szélesek és puhák, majdnem teljesen krémfehérek, a szélük zöld.

Ez a változat sok fényt igényei színei megtartásához. Emellett magas hő­mérsékletet, 20-22 °C-ot kíván.

Problémák! ,

A levelek hervadnak, sárgulnak:

-Túl nedves környezet. >

-Túl alacsony hőmérsékleten ne permetezzük a leveleket.

– Túlöntözés télen.

Problémák!

DIPLADENIA SANDERI

METÉNGFÉLÉK

30-40 cm magasságot elérő, bokros növény.

Levelei hosszúkásak, húsosak, fény­lő zöldek.

A virágok tölcsér alakúak, hármas­négyes csoportokban fejlődnek, na- rancsrózsaszínűek, tavasztól őszig egymás után nyílnak.

A virágokon foltok jelennek meg. Ezek megelőzhetők, ha nem éri őket víz.

Környezet: A dipladenia világos, közvetlen napfény nélküli helyet igé­nyel. Nyáron a meleg, 18-20°C-os, télen a hűvösebb, maximum 12-15 °C-os hőmérsékletet kedveli.

Különleges gondozás: Száraz, me­leg időben permetezzük rendszere­sen a leveleket, ügyelve arra, hogy a virágokat ne érje víz.

Élősködők és betegségek: Ügyel­jünk a levéltetvek megjelenésére a fi­atal hajtásokon.

Elhelyezés: Önállóan szobában vagy verandán. Az idősebb példá­nyok rácsra vagy karóra futtathatók. Átültetés: Áprilisban ültessük a nö­vényt laza, vízáteresztő földbe.

Tápoldatozás: Áprilistól szeptembe­rig hetente egyszer.

Szaporítás: Tavasszal vághatunk ró­la szárdugványokat, helyezzük laza közegbe, párás, meleg környezetbe. A gyökerek megjelenése után ültes­sük őket nagyobb cserépbe.

Metszés: Tél végén vágjuk vissza a szárat, ez elősegíti a bimbók kifejlő­dését az új hajtásokon.

A levelek elsárgulnak, aztán lehulla­nak, a növekedés lassul: -Túl hideg környezet télen.

-Túl száraz levegő nyáron. Perme- tezzúk rendszeresen a leveleket.

DIZYGOTHECA

ELEGANTISSIMA

Tenyérarália

ARÁLIAFÉLÉK

30-50 cm magasságot elérő, bokros növény.

Az összetett levelek keskeny, hosszú­kás levélkékből állnak. Hármasával vagy ötösével helyezkednek el, eny­hén fogazottak és sötétzöld színűek. Több évtized után szélesebb és na­gyobb formát öltenek.

Problémák!

A levelek lehullanak, a növekedés lassul:

  • Túlöntözés. Ritkítsuk az öntözése­ket.
  • Meleg hiánya.

A levelek sárgulnak és hervadnak, majd lehullanak:

– Túlöntözés. Csökkentsük az öntö­zést.

Elhelyezés: Önállóan vagy virágos­vagy zöldnövény-összeállításban.

Átültetés: Tavasszal ültessük a nö­vényt laza földbe.

Tápoldatozás: Egész évben havonta egyszer.

Szaporítás: Magvetéssel meleg kör­nyezetben, azonban a tenyérarália szaporítása házilag nehézkes.

Metszés: Távolítsuk el a száraz leve­leket.

Környezet: A tenyérarália világos, közvetlen napsütés nélküli helyen érzi jól magát. A meleget kedveli: nyáron 18-20 °C-ot kíván, s télen is legalább 16°C-ot. Rendszeresen kell öntözni, túlzások nélkül.

Különleges gondozás: A száraz, me­leg időszakokban permetezzük a le­veleket. Ajánlatos három fiatal pél­dányt egybeültetni, így jobb díszítő hatást érhetünk el.

Élősködők és betegségek: Érzékeny a pajzstetvekre.

DRACAENA DEREMENSIS

Sávos dracéna

AGÁVEFÉLÉK

100-120 cm magasságot elérő, fás növény.

A levelek szalagszernek, viszonylag keskenyek, végük visszahajló. Sötét­zöldek, szép szürkésfehér csíkokkal.

DRACAENA MARGINATA

Pirosszélű dracéna

AGÁVEFÉLÉK

60-80 cm magasságot elérő, fás nö­vény.

A levelek nagyon hosszúak, keske­nyek, fiatalkorukban tőről, később a barnás törzs végén fejlődnek. Sötét­zöld színűek, szélükön vékony sötét­piros csík található.

Háromszínú változatban is létezik, ezen krémfehér csíkok láthatók.

Környezet: A dracéna világos kör­nyezetet igényel, némi napsütést is elvisel. Nyáron a melegebb, 20-22 °C- os hőmérsékletet kedveli, s télen sem csökkenhet 12 °C alá. Nyáron na­gyon rendszeresen, télen ritkábban kell öntözni, és sosem maradhat víz az alátétben.

Különleges gondozás: Vegyük figye­lembe, hogy a fényszegény téli idő­szakban kevesebbet kell öntözni. Ál­talában párás, meleg környezetet kí­ván.

Élősködők és betegségek: Érzékeny a takácsatkára és az üvegházi moly- tetúre. Fény hiányában és hűvös, száraz helyen a levelek csúcsa elszá­rad.

Elhelyezés: Magában vagy más, le­velükkel díszítő növények társaságá­ban.

Átültetés: Tavasszal, ha a földlabda tele van gyökerekkel, ültessük át a növényt laza, vízáteresztő földbe.

Tápoldatozás: Tavasszal és nyáron hetente egyszer. Ősszel és télen szü­neteltessük a tápoldatozást.

Szaporítás: Tavasszal, szárdarabok dugványozásával, üvegházban. Sza­porítása házi körülmények között ne­héz.

Metszés: Amikor az egyedek túl ma­gasra nőnek, visszavághatok. A vá­gás felett nagyon hamar megfigyel­hetjük új hajtások fejlődését.

EUPHORBIA PULCHERRIMA

Mikulásvirág

KUTYATEJFÉLÉK

40-50 cm magasságot elérő, bokros növény.

Levelei zöldek, halványsárga erezet­tel.

A virágok sárgák és jelentéktelenek. Dekoratív hatást az őket körülvevő fellevelek nyújtanak; sárgák, rózsa­színűek vagy fehérek, ugyanakko­rák, mint a levelek, és sokáig tarta­nak. Ósz végétől tavaszig díszlenek.

EUPHORBIA MILII

Pompás kutyate]

KUTYATEJFÉLÉK

35-50 cm magasságot elérő, bokros növény.

A levelek hosszúkásak és zöldek. Szürkés, tüskékkel borított, vastag száron fejlődnek.

A virágok 3-5-ös csoportokban nyíl­nak, piros vagy sárga színben, ta­vasztól nyár végéig.

Elhelyezés:

E. milii: Önállóan, összeállításban kaktuszok mellett vagy verandán.

E. pulcherrima: Önállóan, esetleg vi­rágos- vagy zöldnövény-összeállítás- ban.

Átültetés:

E. milii: Kétévente a virágzás után ültessük a növényt laza, homok ala­pú földbe.

E. pulcherrima: Április-májusban ül­tessük a növényt tőzeg alapú földbe.

Tápoldatozás:

E. milii: A virágzás alatt hetente egy­szer, ezután hat hétig egyáltalán ne tápoldatozzunk.

E. pulcherrima: Júliustól októberig hetente egyszer.

Szaporítás:

E. milii: Tavasszal dugványozzuk egyéves hajtását. Egy napig hagyjuk a levágott hajtást a levegőn gyógyul­ni, majd helyezzük laza, homokos földbe.

E. pulcherrima: Üvegházban, dugvá­nyozással.

Metszés:

E. m/7/7: Távolítsuk el a növény egyen­súlyát felborító hajtásokat.

E. pulcherrima: A virágzás után vág­juk le a kopasz szárakat. Tavasszal néhány cm-esre visszavághatjuk a növényt. Még szebben elágazik, és újra virágozni kezd.

Megjegyzés: A pompás kutyatej le­velében és szárában található nedv mérgező. Ezért gondozása után ala­posan mossunk kezet!

Környezet:

E. milii: Napos, világos környezetben érzi jól magát. Kedveli a meleget: nyá­ron 20-22 °C-t kíván, de télen a 10-12 °C-t is elviseli.

E. pulcherrima: A fényt kedveli, köz­vetlen napsütés nélkül, és a 18-20 °C- os hőmérsékletet. Tavasztól őszig rendszeresen kell öntözni, és mindig nedvesen kell tartani a földet. Hasz­náljunk klórmentes vizet.

Különleges gondozás: A mikulásvi­rág két hónapon keresztül napi 12-14 óra sötétet igényel a színes fe­dőlevelek megjelenéséhez.

Élősködők és betegségek:

E. milii: Nagyon ellenálló a betegsé­gekkel és a parazitákkal szemben.

E. pulcherrima: Ügyeljünk a levéltet- vek és a takácsatkák kifejlődésére.

Problémák!

A levelek lehullanak, a növe­kedés lelassul:

  • Vízhiány.
  • Huzat.

Tavasszal metsszük meg alaposan a növényt!

EXACUM AFFINE

Keserűlevélke

TÁRNICSFÉLÉK

30 cm-es magasságot elérő, bokros növény.

Levelei oválisak, kicsik és zöldek, rö­vid hajtásokon fejlődnek.

A virágok egyszerűek, viszonylag ki­csik, kékek vagy fehérek, tavasztól őszig nyílnak.

Problémák!

A növény töve elfeketedik, a növeke­dés leáll. A levelek sárgulnak:

– Tú/öntözés. Csökkentsük a vizet!

A levelek lehajtanak, elsárgulnak, majd lehullanak:

  • Tápanyaghiány.
  • Vízhiány. Fürdessük rendszeresen a növényt!

Környezet: A keserűlevélke sok fényt igényel, közvetlen napsütés nélkül. A normális szobahőmérsékletet (18-20 °C) kedveli. Nagyon rendsze­resen kell öntözni, hogy a földje min­dig nedves legyen.

Különleges gondozás: Legyen pá­rás a környezete, ezt a növény rend­szeres fürdetésével, permetezésével érhetjük el.

Elhelyezés: Cserépben, önállóan vagy növény-összeállításban.

Átültetés: A virágzás után gyakran hajlamosak vagyunk megválni a nö­vénytől, pedig megtarthatnánk, és a következő évben újra kivirágoztat- hatnánk. Ebben az esetben tavasszal ültessük nagyobb cserépbe, laza földbe.

Tápoldatozás: A virágzás idején két­hetente egyszer.

Szaporítás: Magvetéssel tavasszal vagy ősszel, nedvesen tartott laza ke­verékbe; néhány levél megjelenése után ültessük át.

Metszés: Távolítsuk el a hervadt virá­gokat, így hosszabb és szebb virág­zást érhetünk el.

FATSHEDERA LIZEI

Borostyánarália

ARÁLIAFÉLÉK

80-120 cm magasságot elérő, bok­ros növény.

A levelek pálmaszerúek, fénylő zöl­dek. Hosszú levélnyélen fejlődnek. Létezik krémfehérrel tarkázott levelű változat is.

A borostyánarália a borostyán és a szobaarália keresztezéséből nyert hibrid.

Problémák!

Ha a növény kevés fényt kap, a szár aránytalanul megnyúlik. Ilyenkor elengedhetetlen, hogy a növényt vilá­gosabb helyre állítsuk.

A levelek elsárgulnak, majd kókad- nak vagy lehullanak:

– Vízhiány.

X Vt /

‘ ■ ■ &.

Elhelyezés: Önállóan előszobában, verandán vagy előtérben. Nyáron szabadba is kihelyezhető: teraszra vagy balkonra, félárnyékos helyre.

Átültetés: Március-áprilisban ültes­sük át a növényt laza földbe.

Tápoldatozás: Áprilistól szeptembe­rig kéthetente egyszer.

Szaporítás: Tavasszal válasszuk le a felső hajtásokat, és helyezzük őket nedves környezetben laza földbe. A gyökerek megjelenése után ültes­sük át semleges vagy enyhén sava­nyú, laza földbe.

Metszés: Tavasszal és nyáron metsszük meg a növényt, ez elősegíti a bokrosodást.

Környezet: A borostyánarália nem kedveli a fényt és a meleget. Nyáron 12-14 °C-on, télen 10°C-on érzi jól magát. Rendszeresen kell öntözni, hogy a föld mindig nedves legyen.

Különleges gondozás: Nyáron per­metezzük rendszeresen a leveleket, télen pedig ne felejtsük el ritkítani az öntözést. A növekedéstől függően tá­masszuk ki karóval.

Élősködők és betegségek: A fiatal hajtásokat megtámadhatják a levél- tetvek. Érzékeny a pajzstetvekre és a takácsatkákra is.

FATSIA JAPONICA

Szobaarália

ARÁLIAFÉLÉK

80-130 cm-es magasságot elérő, bokros növény.

Levelei nagyok, karéjosak, fénylő zöldek vagy tarkázottak. Hosszú le­vélnyéllel kapcsolódnak a tőhöz.

Virágok csak több év után jelennek meg. Ernyőben csoportosuló fehér füzérvirágok, melyekből kékes bo­gyók jönnek létre.

Problémák!

Környezet: A szobaarália szabad­ban és lakásban egyaránt sok fényt igényel, közvetlen napsütés nélkül. A hűvöset kedveli: nyáron 15-18°C- ot, télen 8-10°C-ot kíván. Rendszere­sen kell öntözni.

Különleges gondozás: Gyakran per­metezzük vízzel a leveleket, és kezel­jük tisztítókészítménnyel.

Elhelyezés: Önállóan cserépben, melyet télen a verandára, nyáron a szabadba helyezhetünk.

Átültetés: 2-3 évente márciusban ül­tessük a növényt nagyobb cserépbe, laza földbe,

Tápoldatozás: Áprilistól szeptembe­rig hetente egyszer.

Szaporítás: Magvetéssel laza földbe, világos, meleg és nedves helyen. Le­választhatunk szárdarabokat is, me­lyeket homok és tőzeg alapú földbe ültethetünk. A jobb hatás eléréséhez ajánlatos három növényt ültetni egy edénybe.

Metszés: Tavasszal eltávolíthatjuk az előzó évi hajtások egy részét, így dúsabb növényt nyerhetünk.

levelek sárgulnak és elszáradnak, majd lehullanak:

  • Az elöregedett levelek természetes sárgulása.
  • Túlzott meleg télen.

A levelek lekókadnak, a növekedés lassul:

  • Ha a föld nagyon nedves, túlöntö- zés. Csökkentsük az öntözést!
  • Ha a föld száraz, vízhiány. Öntöz­zünk bőségesen!

Tavasszal távolítsuk el az előző évi hajtások egy részét.

FICUS BENJAMINA

Csüngőágú fikusz

EPERFAFÉLÉK

150-200 cm magasra növő, fás nö­vény.

A levelek fiatalkorukban világoszöl­dek, később sötétzöldek és csillogó­ak lesznek. Kissé bőrszerúek, szélük enyhén hullámos. Szomorú fikusz- nak is nevezik, mivel ágainak vége lecsüngő, s ez a titka méltóságteljes megjelenésének.

FICUS ELASTICA ’DECORA’

Szobafikusz

EPERFAFÉLÉK

150-180 cm magasságot elérő, fás növény.

Levelei nagyok, húsosak és vasta­gok. Felszínük fényes sötétzöld, fo- nákuk világoszöld. A fiatal hajtáso­kat piros pálhalevél védi.

Elhelyezés: önállóan lakásban, ve­randán vagy télikertben.

Átültetés: Március-áprilisban ültes­sük a növényt laza földbe, a korábbi­nál nagyobb cserépbe, melynek az aljára helyezzünk cserépdarabokat, hogy a vízelvezetést biztosítsuk.

Tápoldatozás: Áprilistól szeptembe­rig, hetente egyszer.

Szaporítás:

F. benjamina: Tavasszal válasszuk le’ a felső hajtásokat, és ültessük őket nagyon nedves környezetben laza közegbe.

F. elastica ‘Decora’: Válasszunk le egy szárdugványt, melyen vagy egy csúcsrügy, vagy egy levél található (a levelet szivarként összetekerve kell tartani a párolgás csökkentése érde­kében). Tartsuk nedvesen a levegőt!

Metszés:

F. benjamina: Ha a növény túl nagyra nő, erőteljesen visszavághatjuk.

F. elastica ‘Decora’: Ahhoz, hogy dú- sabb növényt nyerjünk vagy csök­kentsük a magasságot, eltávolíthat­juk az előző évi hajtások egy részét. Ebben az esetben a szárakban talál­ható nedv nehezen alvad, a metszési felületet faszénnel kezeljük.

Környezet: Ezek a fikuszok a nagyon világos helyeket kedvelik, kerülni kell azonban a közvetlen napsütést. Nyá­ron 18-20 °C hőmérsékletet igényel­nek, mely télen sem csökkenhet 15 °C alá. Rendszeresen kell öntözni őket, hogy a földjük mindig nedves legyen.

Különleges gondozás: Meleg időben bőségesen permetezzük a leveleket, hogy elkerüljük a túlzott párolgást. Tisztítsuk rendszeresen a leveleket.

Élősködők és betegségek: Tavasz kezdetétől ügyeljünk a pajzstetvekre, a takácsatkákra, a levéltetvekre és a rozsdára. A túlzott nedvesség a cse­répben megsárgítja a leveleket, míg a téli túlzott meleg a levelek hullását válthatja ki. Óvjuk őket a huzattól.

í Tb

l r J ■

L -ííR

f . ■ j

l

tSs •

FICUS LYRATA

Lantlevelű fikusz

EPERFAFÉLÉK

150-180 cm magasságot elérő fás növény.

Levelei nagyok, visszás tojásdadok, fénylő zöld színűek és húsosak. Gya­korlatilag nincs levélnyél, az erezet pedig nagyon hangsúlyos. Az idő­sebb példányokon fügére emlékezte­tő kis gyümölcsök kifejlődését figyel­hetjük meg.

Környezet: Ezek a fikuszok a világos környezetet kedvelik, közvetlen nap­fény nélkül. Télen-nyáron meleget, 18-20°C-ot igényelnek. Rendszere­sen kell öntözni őket, hogy a földjük mindig nedves maradjon.

Különleges gondozás: Permetezzük rendszeresen a leveleket, és tartsuk őket mindig tisztán. A túl száraz kör­nyezet hatására lehullhatnak, és a leveleiket könnyen ellepik a takácsat­kák.

Élősködők és betegségek: Ügyel­jünk a pajzstetvek kifejlődésére. Érzé­kenyek a takácsatkákra is.

Elhelyezés: Önállóan lakásban, ve­randán vagy télikertben.

Átültetés: Március-áprilisban ültes­sük át a növényt laza földbe, na­gyobb cserépbe. Ne feledkezzünk meg a vízelvezetés biztosításáról!

Tápoldatozás: Áprilistól szeptembe­rig hetente egyszer, az év többi részé­ben havonta egyszer.

Szaporítás:

F. lyrata: Válasszuk le a csúcshajtá­sokat, és tekerjük össze a leveleit, mint a szivart, hogy csökkentsük a párolgást. Nagyon nedves környezet­ben helyezzük laza földbe.

F. deltoidea: Tavasszal vagy nyáron válasszuk le a sarjait, és helyezzük őket nagyon nedves környezetben la­za közegbe. A gyökerek megjelenése után ültessük át.

Metszés:

F. lyrata: Ha a növény túl magas, vagy dúsabbá akarjuk tenni, távolít­suk el az előző évi hajtások egy ré­szét.

F. deltoidea: Ez a fikusz gyakorlatilag nem igényel metszést, hacsak nem ki­egyensúlyozás céljából.

! -‘T

FICUS DELTOIDEA

EPERFAFÉLÉK

70-80 cm magasságot elérő bokros növény.

Levelei háromszög vagy deltoid ala­kúak, vastagok. Színük sötétzöld, fo- nákuk világoszöld. A levél alatt há­rom fekete pontot figyelhetünk meg, melyek jellemzőek.

Ez az egyetlen fikusz, mely lakásban is könnyen hoz termést. A növényt számtalan kis kerek gyümölcs borítja be, melyek nem ehetők, ám roppant dekoratívak.

FICUS PUMILA

Kapaszkodó fikusz

EPERFAFÉLÉK

80-100 cm hosszúságot elérő, csün­gő vagy kúszónövény.

A levelek kicsik, szív alakúak és kes­kenyek, zöldek és enyhén mintázot- tak. Az idősebb példányokon megfi­gyelhetjük, hogy gyökerek jelennek meg a szárakon.

Problémák!

A levelek sárgulnak, majd hullanak, a növekedés lassul:

  • Túlöntözés. Csökkentsük az öntö­zést.

A levelek elszáradnak:

  • Vízhiány. Meleg, száraz időszak­ban permetezzük a leveleket.

A levelek megfakulnak, a növekedés lassul:

  • Tápanyaghiány.

A tövénél megsárgult szárak megfia­talításához dugványozhatjuk a még egészséges töveket.

Elhelyezés: Csüngő növényként összeállításban vagy támaszték mel­lett felfuttatva.

Átültetés: Tavasszal, laza és vízát­eresztő földbe.

Tápoldatozás: Egész évben 3-4 he­tente egyszer.

Szaporítás: Amikor a száron gyöke­rek jelennek meg, vágjuk el alattuk a szárat, és helyezzük laza szubsztrá- tumba. Tősarjakat is leválaszthatunk, ezeket ültessük nedves környezetben laza földbe. Mindkét esetben ajánla­tos több tövet ültetni egy edénybe, így jobb díszítő hatást érhetünk el.

Metszés: Távolítsuk el a növény egyensúlyát megbontó szárakat.

Környezet: Ez a kis fikusz a világos környezetet kedveli, és enyhe napsü­tést is elvisel. Nyáron 18-20 °C-os hő­mérsékletet igényel, télen pedig hű­vösebb, 10-15 °C-os hőmérséklethez is alkalmazkodik. Rendszeresen kell öntözni, hogy a földje mindig nedves legyen.

Élősködők és betegségek: Ügyel­jünk a pajzstetvek kifejlődésére. Érzé­keny a takácsatkákra is.

Problémák!

FITTONIA VERSCHAFFELTII

Piros hálóslevél

MEDVEKÖRÖMFÉLÉK

20-30 cm magasságot elérő, dús nö­vény.

A levelek oválisak, mintásak, rózsa­színnel vagy pirossal színezettek, hangsúlyos piros erezettel rendel­keznek.

A virágok kalászban nyílnak tavasz- szal és nyáron, jelentéktelenek.

Környezet: A hálóslevél enyhén na­pos környezetet igényel. A túlzott napsütés megégetheti a leveleket. A magas hőmérsékleteket kedveli: nyáron 18-20 °C-ot, télen pedig 14-16 °C-ot visel el. Tavasszal és nyá­ron gyakran, télen ritkábban kell ön­tözni.

Különleges gondozás: A levelek rendszeres permetezésével tartsunk körülötte párás levegőt.

Élősködők és betegségek: A fiatal hajtások érzékenyek a levéltetvekre és a takácsatkákra.

Elhelyezés: Önállóan, zöldnövény- együttesben, de főként terrénumok­ban.

Átültetés: 2-3 évente ültessük a nö­vényt laza földbe.

Tápoldatozás: Augusztustól októbe­rig kéthetente egyszer.

Szaporítás: Tavasszal válasszuk le a csúcshajtásokat, és nedves környe­zetben helyezzük őket laza közegbe. A könnyebbség kedvéért ültethetjük őket közvetlenül cserépbe.

Metszés: Távolítsuk el a sárga és száraz leveleket, melyek betegsége­ket terjeszthetnek.

Az alsó levelek sárgulnak, a száron rothadás jelei mutatkoznak:

  • Túlöntözés. Csökkentsük a vizet, és távolítsuk el a sárga leveleket. Ajánlatos hagyni, hogy a föld két ön­tözés között kiszáradjon.

A levelek összepöndörödnek és ki­száradnak, foltok jelennek meg raj­tuk:

  • A napsütés okozta égési sérülések. Árnyékoljuk a növényt!

FUCHSIA HYBRIDA

Kerti fukszia

LIGETSZÉPEFÉLÉK

50-70 cm magasságot elérő bokros növény.

A levelek átellenesen helyezkednek el, fogazottak vagy épszélűek, színük zöld.

A virágok egyszerűek vagy duplák, hosszú kocsányon fejlődnek. Június végétől a fagyokig nyílnak, rózsaszín, piros, mályva, fehér vagy tarka szí­nekben.

Problémák!

h f *■; *

A virágok súlya alatt meghajolnak a szárak:

– Támasszuk ki a szárakat kis bam­buszbotokkal, amíg nem képesek megtartani magukat.

A levelek lehullanak, a növekedés lassul:

– Vízhiány. Nyáron rendszeresen ön­tözzük!

Elhelyezés: Általában külső díszítés­re nevelik, télen azonban bevihető egy kellően világos verandára vagy szobába.

Átültetés: Tavasszal ültessük a nö­vényt laza, tápanyagban gazdag földbe.

Tápoldatozás: Áprilistól szeptembe­rig hetente egyszer.

Szaporítás: Tavasszal vagy ősszel válasszuk le a csúcshajtásokat, és helyezzük őket nedves és meleg kör­nyezetben laza földbe. A gyökerek megjelenése után ültessük át őket.

Metszés: A virágzás után és a telelés idején vágjuk vissza a hajtásokat fél­hosszúságúra. A telelés után ismét vágjuk vissza a növényt néhány cen­timéterrel, így kiegyensúlyozottabb, bokrosabb formát nyerhetünk.

Környezet: A fukszia minden környe­zethez és minden hőmérséklethez al­kalmazkodik. Télen azonban a ver­andán a hőmérséklet ne csökkenjen 4-5 °C alá. Nyáron gyakran, télen rit­kábban kell öntözni.

Különleges gondozás: A hőmérsék­let csökkentésével (8-10 °C), az öntö­zés ritkításával és a tápoldatozás fel­függesztésével tartsuk be a téli nyu­galmi időszakot, de vigyázzunk, ne­hogy a föld teljesen kiszáradjon!

Élősködők és betegségek: Levédet­ve k és üvegházi molytetű. Érzékeny a takácsatkákra is.

GERBERA HYBRIDA

Gerbera

FÉSZKESEK

30-40 cm magasságot elérő dús nö­vény.

A levelek hosszúak, felső végükön kiszélesedők, fogazottak. Tőlevélró- zsát alkotnak, zöld színűek. A fé­szekvirágzat rózsaszín, piros, sárga vagy fehér, a kocsány magasan a levelek fölé emelkedik. Kora tavasz- szal jelennek meg, és őszig nyílnak.

Problémák!

Környezet: A gerbera a fényt kedveli, és némi napsütéshez is alkalmazko­dik, Viszonylag magas hőmérsékle­ten, nyáron 18-22 “C, télen 15-16 °C- on érzi jól magát. Rendszeresen kell öntözni, de túlzások nélkül.

Különleges gondozás: Rendszere­sen távolítsuk el az elszáradt levele­ket, ezek ugyanis rothadást idézhet­nek elő.

Élősködők és betegségek: Ügyel­jünk a rothadások kialakulására, a takácsatkákra, az üvegházi molytetű- re és a levéltetvekre.

Elhelyezés: Régen csak vágott vi­rágként hasznosították, a kertészek azonban felfedeztek kisebb, a szobai körülményekhez jobban alkalmazko­dó változatokat. Ezeket önállóan vagy növényegyüttesben használjuk, Nyáron szabadba helyezhetők.

Átültetés: Kétévente tavasszal ültes­sük a növényt laza, tőzeg alapú föld­be.

Tápoldatozás: Áprilistól októberig hetente egyszer.

Szaporítás: Magvetéssel vagy levél­dugványozással, laza közegben, me­leg és párás körülmények között. A gyökerek megjelenése után át kell ültetni.

Metszés: Távolítsuk el a hervadt virá­gokat!

Az alsó levelek sárgulnak, majd meg­bámulnák:

  • Túlöntözés. Csökkentsük a vizet!
  • Tápanyaghiány.

Problémák!

..

up Ih

//

HEDERA CANARIENSIS ’VARIEGATA’

Kanári borostyán

ARÁLIAFÉLÉK

Nagy méreteket elérő, kúszó- vagy futónövény.

A levelek nagyok, szélesek, 3 vagy 5 karéjosak. Zöldek, világoszöld, szür­ke vagy fehér foltokkal. A levélnyelek piroslóak és nagyon hosszúak.

A leveleken, különösen a széleken, fekete foltok jelennek meg:

– Tú/öntözés. Csökkentsük az öntö­zést!

A levelek megbámulnák, majd kiszá­radnak, a növekedés lassul:

– Vízhiány. Öntözzünk rendszere­sen!

A levelek elvesztik színüket, tarká- zottságukat:

  • Fényhiány.
  • Túl sok tápanyag.

Elhelyezés: Felfüggesztve ámpolna­növényként vagy rácsra futtatva ve­randán vagy télikertben.

Átültetés: Március-áprilisban ültes­sük a növényt laza földbe. Nem szük­séges minden évben átültetni, mivel viszonylag lassan nő.

Tápoldatozás: Áprilistól szeptembe­rig kéthetente egyszer.

Szaporítás: Nyáron válasszunk le hajtásdugványokat, és helyezzük őket egy pohár vízbe. A gyökerek ha­mar kifejlődnek, néhány hét múltán cserépbe ültethetjük a növényt.

Metszés: Távolítsuk el a felkopaszo­dott ágakat.

Környezet: Ez a borostyán sok fényt igényel, közvetlen napsütés nélkül. Fény hiányában a levelek elvesztik a színüket. Nyáron 18 °C-on érzi jól ma­gát, de télen ne emelkedjen 15 °C fölé a hőmérséklet. Rendszeresen kell ön­tözni, túlzások nélkül.

Különleges gondozás: A meleg és száraz időszakokban permetezzük rendszeresen a leveleket. Lehetséges, hogy zöld levelek jelennek meg. Eb­ben az esetben kevés a fény.

Élősködők és betegségek: Ügyel­jünk a pajzstetvek és a takácsatkák megjelenésére.

HEDERA HELIX

Közönséges borostyán

ARÁLIAFÉLÉK

50-120 cm-t elérő, futó- vagy ámpol­nanövény.

A levelek 3 vagy 5 karéjúak, színüket és alakjukat tekintve számos változat létezik. A karéjok hegyesek, lekerekí­tettek, szélesek vagy keskenyek; sö­tétzöldek, mintázottak, erezettek, fe­hérrel vagy sárgával csíkozottak. Számos példánynak a szárain gyö­kerek fejlődnek, melyekkel a növény megkapaszkodik. Ezek a gyökerek a földbe is vezethetők.

Környezet: A színes és karéjos levelű borostyánok színük és formájuk meg­tartásához nagyon sok fényt igényel­nek. Napi néhány óra napsütésre is szükségük van. A zöld borostyánok ezzel szemben a közvetlen napsütés nélküli fényt kedvelik. Nyáron 18-20 °C-os, télen 5-10 °C-os hőmér­sékleten érzik jól magukat. Növeke­désük idején gyakori öntözést igé­nyelnek.

Különleges gondozás: Télen, a vi­szonylagos nyugalmi időszakban rit­kítsuk az öntözést, csökkentsük a hő­mérsékletet, és függesszük fel a tá- poldatozást. A meleg időszakokban rendszeresen permetezzük a levele­ket.

Élősködők és betegségek: Száraz környezetben ügyeljünk a takácsat­kák és a pajzstetvek kifejlődésére.

Elhelyezés: Kúszónövényként, tá­maszték mellett vagy felfüggesztve, növényegyüttesben. A borostyán a verandák vagy télikertek rácsainak befuttatására is alkalmas.

Átültetés: Ha túl sok gyökér fejlődött I ki, március-áprilisban ültessük át a növényt laza földbe.

Tápoldatozás: A növekedési idő­szakban kéthetente egyszer.

Szaporítás: Válasszuk le a csúcshaj- fásokat, és helyezzük őket nagyon nedves környezetben laza közegbe. Néhány hét után megfigyelhetjük a gyökerek megjelenését. A borostyán dugványait egy pohár vízben is meg­gyökereztethetjük. Ajánlatos több tö­vet ültetni egy cserépbe, így jobb dí- szító hatást érhetünk el. Ha a szára­kon gyökerek fejlődnek ki, vágjuk el alattuk a szárat, és ültessük őket cse­répbe.

Metszés: Távolítsuk el a felkopaszo­dott szárakat.

HEDERA HELIX ’FANETTE’

ARÁLIAFÉLÉK

50-130 cm-t elérő, kúszó- vagy le­csüngő növény.

Levélzete nagyon terjedelmes. A le­velek 3 vagy 5 széles, hegyes karéjú­ak. Sötétzöld színűek, erezetük fino­man fehéres. Igényei azonosak a kö­zönséges borostyánéval.

HIBISCUS ROSA SINENSIS

Kínai hibiszkusz

MÁLYVAFÉLÉK

40-60 cm magasságot elérő bokros növény.

A levelek tojásdadok, egyszerűek vagy fogazottak, zöldek vagy sárgá­val tarkázottak.

A virágok egyszerűek vagy összetet­tek, tölcsér alakúak. Sárga, fehér, narancssárga, rózsaszín vagy piros színűek, tavasszal és nyáron nyílnak, rövid életűek.

Problémák!

A levelek sárgulnak, majd hullanak.

A növekedés lassul:

  • Túlöntözés. Csökkentsük az öntö­zést.

A virágbimbók kinyílás előtt lehulla­nak:

  • Túl száraz a levegő. Permetezzük a növényt klórmentes vízzel.

Elhelyezés: Önállóan cserépben, ve­randán vagy télikertben.

Átültetés: Február-márciusban ül­tessük a növényt gazdag, vízáteresz­tő földbe.

Tápoldatozás: Áprilistól szeptembe­rig hetente egyszer.

Szaporítás: Nyáron válasszunk le néhány még nem fásodott hajtásvé­get, helyezzük homok és tőzeg keve­rékébe, majd a gyökerek megjelenése után ültessük át.

Metszés: Február-márciusban vág­juk vissza az idős, fás szárakat, attól függően, milyen formát kívánunk ad­ni a növénynek.

Környezet: Tavasztól őszig a hibisz­kusz világos környezetet igényel, 18-20°C-os hőmérséklettel. Télen a hűvösebb, 13-15cC-os hőmérsékle­tet kedveli, világos helyen. Nagyon rendszeresen kell öntözni, és mindig nedvesen kell tartani a földjét.

Különleges gondozás: Télen ritkít­suk az öntözést.

Élősködők és betegségek: Érzékeny a levéltetvekre és az üvegházi molyte- túre.

Problémák!

Rothadás a hagyma szintjén:

– Csökkentsük az öntözést a pihenő­időszakban, a levelek elsárgulása után, majd tél elején fokozatosan kezdjük újra.

Környezet: Télen és tavasszal az amarillisz a világos, napos és meleg (20 °C-os) környezetet kedveli. Nyá­ron szabadban, napsütötte meleg­ben érzi jól magát. Ősszel helyezzük hűvös, félárnyékos helyre. A virágzás idején gyakran kell öntözni.

Különleges gondozás: Hogyan virá- goztassuk az amarilliszt? A virágzás után kifejlődnek a levelek. Amint ezek elkezdenek sárgulni, csökkenteni kell az öntözést, és hűvösebb helyre kell tenni a növényt (10-12 °C). Ezzel megkezdődik a nyugalmi idő. Ké­sőbb, tél elején fokozatosan kezdjük újra az öntözést, és helyezzük a hagymát meleg környezetbe. Megfi­gyelhetjük a virágkocsány kifejlődé­sét, melynek csúcsán néhány héttel később kinyílnak a virágok.

HIPPEASTRUM

Amarillisz

Elhelyezés: Önállóan, virágosnö- vény-együttesben, verandán vagy té­likertben.

Átültetés: Január közepétől ültessük a növényt laza földbe. Ne fedjük be teljesen, a hagyma fele emelkedjen ki. Az amarillisz a kis cserepet kedveli, s ez gyakran igen instabillá teszi. Te­gyük dupla cserépbe!

Tápoldatozás: A növekedési idő­szakban hetente egyszer.

Szaporítás: Az átültetéskor válasz­szűk le a hagyma körül kifejlődő fiók­hagymákat, ültessük el őket önálló­an. Általában három évig kell várni, hogy szép virágot nyerjünk.

Metszés: Elnyílás után távolítsuk el a hervadt virágokat. Ajánlatos a virág- kocsányt teljes kiszáradásáig meg­hagyni.

AMARILLISZFÉLÉK

40-50 cm magasságot elérő hagy­más növény.

A levelek szalag alakúak, nagyon hosszúak és zöldek; a virágzás után jelennek meg.

A virágok trombita formájúak, hosszú, üreges virágkocsányon fej­lődnek. Hármas vagy ötös csopor­tokban nyílnak, piros, rózsaszín, fe­hér vagy kétszínű változatban, tél kö­zepétől tavasz végéig.

Az amarillisznek nagy hagymája van, melyet több éven át megőrizhetünk.

HOWEIA FORSTERANA

Kenciapálma

PÁLMAFÉLÉK

180-250 cm magasságot elérő fás növény.

A levelek szalagszerűen összetettek, puhák és zöldek, hosszú, merev le­vélnyélen fejlődnek.

Ezen a növényen nem fejlődnek sem virágok, sem gyümölcsök, kizárólag egzotikus megjelenése és mérete mi­att mutatós.

Problémák!

A levelek lankadnak, megbámulnák, maid kiszáradnak:

– Túl száraz környezet: permetezzük a leveleket klórmentes vízzel.

’f’

1

1 í

A levélkék csúcsa elsárgul, a növeke­dés lassul:

– Huzat.

Elhelyezés: Önállóan szobában, ve­randán vagy télikertben.

Átültetés: 2-3 évente tavasszal ültes­sük a növényt tőzeg és lombföld ala­pú keverékbe.

Tápoldatozás: Áprilistól szeptembe­rig kéthetente egyszer.

Szaporítás: Magról történik, házilag nehezen kivitelezhető.

Metszés: Távolítsuk el az elsárgult leveleket.

Környezet: A kenciapálma világos, közvetlen napsütés nélküli helyet igé­nyel. A közepesen meleg hőmérsékle­tet kedveli: 18-20°C-ot nyáron, leg­alább 10-12°C-ot télen. Óvatosan kell öntözni, nem viseli el, ha áll rajta a víz.

Különleges gondozás: Meleg idő­szakban permetezzük rendszeresen a leveleket.

Élősködők és betegségek: Nagyon érzékeny a levéltetvekre, pajzstetvek- re és a takácsatkákra, valamint a nö­vényvédő szerekre.

A levelek megfeketednek: túlöntözés. Csökkentsük az öntözéseket.

HYPOESTES PHYLLOSTACHYA

Pettyeslevél

MEDVEKÖRÖMFÉLÉK

30-40 cm magasságot elérő bokros növény.

Levelei oválisak, keresztben átellene­sen helyezkednek el, hegyesek. Sötét­zöld színűek, halvány rózsaszín pety- tyekkel tarkítva. Az alsó levelek hónal­jában kis elágazások fejlődnek, ezek bokrosabbá teszik a növényt.

Problémák!

A levelek lankadnak, a növekedés lassul:

-Túl nedves és hideg környezet. Csökkentsük az öntözést, és tegyük a növényt melegebb helyre.

A levelek színei megfakulnak:

  • Fényhiány.

Az alsó levelek elsárgulnak, majd le­hullanak:

  • Az elöregedett levelek természetes sárgulása és hullása.

Környezet: A pettyeslevél világos, közvetlen napsütés nélküli helyen érzi jól magát. A fényhiány hatására a levelek elvesztik színüket. Nyáron a szoba normálhőmérséklete elégsé­ges, télen pedig nem hűlhet 15 °C alá. Egész évben rendszeresen kell öntöz­ni.

Különleges gondozás: Léteznek ró­zsaszín levelű változatok, fejlődésük­höz sok fényt igényelnek.

Élősködők és betegségek: Tavasz- szal ügyeljünk a levéltetvek kifejlődé­sére. Érzékeny a pajzstetvekre is.

Elhelyezés: Önállóan vagy zöld- növény-együttesben.

Átültetés: Tavasszal ültessük a nö- ‘ vényt laza földbe.

Tápoldatozás: Áprilistól szeptembe­rig hetente egyszer.

Szaporítás: Tavasszal válasszunk le szárdugványokat, és nedves környe­zetben helyezzük őket laza közegbe. Egy pohár vízben is gyökereztethet- jük a dugványokat, és a gyökerek megjelenése után ültessük át cse­répbe.

Metszés: Csípjük le a túl hosszúra nőtt szárak végeit a növény kiegyen­súlyozásához.

HYDRANGEA MACROPHYLLA

Kerti hortenzia

KÖTÖRÖFÚFÉLÉK

40-50 cm magasságot elérő bokros növény.

A levelek tojásdadok, az erektől min- tázottak, zöldek.

A virágok sátorvirágzatban fejlőd­nek. Piros, rózsaszín vagy fehér szín­ben, üvegházban tél végétől nyárig nyílnak. Kék virágokat különleges kezeléssel nyerhetünk.

Elhelyezés: Önállóan vagy növény­együttesben. Virágzás után nyáron szabadba is kiültethető.

Átültetés: A virágzás után ültessük át a növényt tőzeg alapú földbe vagy közvetlenül a kertbe.

Tápoldatozás: Márciustól júniusig kéthetente egyszer.

Szaporítás: Dugványozással. Ottho­ni körülmények között nehezen kivite­lezhető.

Metszés: Távolítsuk el az elnyílt virá­gokat, és tavasszal enyhén vágjuk vissza a növényt.

Környezet: A hortenzia sok fényt igé­nyel, közvetlen napsütés nélkül. Nem túl magas hőmérsékletet, 16—18 °C-ot kíván. A virágzás alatt nagyon gyak­ran, később kevésbé kell öntözni

Különleges gondozás: Kék hortenzi­át rózsaszín virágúból nevelhetünk. Ültessük savanyú (tőzeges) földbe, és öntözzük esővízzel, melyhez timsót és alumínium-szulfátot adunk. Télen, a nyugalmi időszakban csökkenteni kell a hőmérsékletet és ritkítani az öntözéseket. A következő tavasszal vigyük be a növényt, fokozatosan szoktatva a szobai körülményekhez. Szobában azonban nehéz újravirá- gozlatni a hortenziát. Karózzuk ki a szárakat, nehogy meghajoljanak a virágok súlya alatt.

Élősködők és betegségek: Érzékeny a levéltetvekre, a takácsatkákra és a szürkerothadásra (botritiszre).

Problémák!

A levelek lankadnak, hervadnak:

  • Vízhiány. Merítsük a cserepet lan­gyos vizes fürdőbe.
  • Túl napos környezet.

A levelek sárgulnak, a növekedés lassul:

  • Túl klóros az öntözővíz. Öntöz­zük a növényt lágy vízzel (esővíz­zel).

IMPATIENS GUINEENSIS

Nebáncsvirág

NEBÁNCSVIRÁGFÉLÉK

50-60 cm magasságot elérő bokros növény.

A levelek lándzsa alakúak, zöldek vagy vöröslők, fényesek; sárgával tarkázottak is lehetnek.

A virágok egyszerűek, és egyesével állnak. Pirosak, rózsaszínűek vagy narancssárgák, júniustól októberig nyílnak.

Problémák ’

(gH Mas.

Környezet: A nebáncsvirág a félár­nyékos helyeket kedveli, nyáron 18-20 °C-os, télen legalább 14-15 °C- os hőmérséklettel. Nyáron nagyon gyakran kell öntözni, télen sokkal ke­vésbé.

Különleges gondozás: Télen csök­kentsük az öntözéseket, így tisztelet­ben tartjuk a nyugalmi időszakot.

Élősködők és betegségek: Érzékeny a levéltetvekre, az üvegházi molytetű- re és a takácsatkákra.

Megjegyzés: Az I. sultanii vagy walle- rana változat (a népszerű vízifukszia) a szabadban, de télen szobában is tartható.

Elhelyezés: Nyáron szabadban. Egész évben szobában, ablakpárká­nyon vagy verandán.

Átültetés: Márciusban ültessük laza és tápanyagban gazdag földbe.

Tápoldatozás: Egész nyáron kéthe­tente juttassunk neki mérsékelt táp­anyagmennyiségeket.

Szaporítás: Tavasszal vagy ősszel válasszunk le szárdugványokat, és helyezzük őket meleg környezetben homokba. A gyökerek megjelenése után ültessük át.

Metszés: Tavasszal, közvetlenül az átültetés után vágjuk vissza felére a növényt, így bokrosabbá válik.

Az a/só levelek elszáradnak, maid lehullanak, a növény megkopaszo­dik:

– Fényhiány.

A levelek hervadnak, majd elszárad­nak:

-Túl száraz környezet.

  • Vízhiány.
  • Huzat.

A növény töve elfeketedik és megpu­hul:

– Túlöntözés. Csökkentsük az öntö­zést!

JACOBINIA CARNEA

Skótvirág

MEDVEKÖRÖMFÉLÉK

80-100 cm magasságot elérő fás nö­vény.

A levelek mintázottak, sötétzöldek, vastagok.

A virágok dús fürtökben fejlődnek, rózsaszínűek, augusztusban nyílnak, és szeptemberig frissek maradnak.

Problémák!

A levelek hervadnak, majd elsárgul­nak és lehullanak:

  • Az elöregedett alsó levelek termé­szetes sárgulása és hullása.
  • Tápanyaghiány.
  • Vízhiány. Öntözzünk gyakrabban!

Elhelyezés: Önállóan verandán vagy télikertben télen, nyáron a sza­badban.

Átültetés: 2-3 évente ültessük át a növényt laza, tápanyagban gazdag földbe.

Tápoldatozás: Áprilistól júliusig két­hetente egyszer.

Szaporítás: Tavasszal válasszuk le a csúcshajtásokat, és ültessük őket la­za földbe, meleg és nedves környe­zetben. A gyökerek megjelenése után ültessük át az átültetéshez használa­tos földbe.

Metszés: Távolítsuk el az elhervadt virágokat, és tavasszal vágjuk vissza a fiatal hajtásokat, így szebben el­ágazik a növény.

Környezet: A skótvirág világos kör­nyezetet igényel, némi napsütést is elvisel. Növekedése és virágzása ide­jén 18-20 °C-on érzi jól magát. Rend­szeresen kell öntözni, hogy a földje mindig nedves legyen.

Különleges gondozás: Ahhoz, hogy a következő évben újra virágozzon, a skótvirágnak téli pihenőre van szüksége, melynek során ritkítsuk az öntözéseket, és csökkentsük a hő­mérsékletet (max. 13°C-ra), és füg­gesszük fel a tápoldatozást.

Élősködők és betegségek: A fiatal hajtások érzékenyek a levéltetvekre.

JASMINUM POLYANTHUM

Sokvirágú jázmin

OLAJFAFÉLÉK

Kúszónövény, mely többméteres hosszt is elérhet.

A levelek számos levélkéből állnak, a száron fejlődnek.

A virágok fürtökben fejlődnek, és tél végétől tavasz végéig nyílnak. Fehé­rek, finoman illatoznak.

Problémák!

A virágbimbókon barna foltok jelen­nek meg, és nem nyílnak ki:

  • Fény hiány.

-Túl hideg és száraz környezet.

A levelek sárgulnak, majd kiszárad­nak:

  • Túlzott napsütés.
  • Vízhiány: öntözzük bőségesen, kü­lönösen a virágzás idején.

Környezet: A jázmin a világos kör­nyezetet kedveli, némi napsütéshez is alkalmazkodik, A hűvös hőmérsékle­tet kedveli: 16-18 °C.-ot. Nyáron rendszeresen kell öntözni, télen rit­kábban.

Különleges gondozás: Növekedésük függvényében kötözzük ki a szára­kat.

Élősködők és betegségek: Érzékeny a levéltetvekre és a takácsatkákra.

Elhelyezés: Kúszónövényként rács mellett szobában vagy verandán. Ön­állóan vagy növényegyüttesben.

Átültetés: Tavasszal ültessük a nö­vényt laza, vízáteresztő földbe.

Tápoldatozás: Áprilistól szeptembe­rig 2-3 hetente egyszer.

Szaporítás: Nyáron válasszuk le a dugványokat, és ültessük őket meleg és nedves környezetben laza földbe. A gyökerek megjelenése után ültes­sük át.

Metszés: Vágjuk vissza az első hajtá­sokat, hogy bokrosabb növényt nyer­jünk.

KALANCHOÉ BLOSSFELDIANA

Korallvirág

VARJÚHÁJFÉLÉK

15-30 cm magasságot elérő dús nö­vény.

A levelek húsosak, vastagok, enyhén fogazottak. Csillogó zöld színűek, szélüket néha piros szegély díszíti.

A virágok álernyőben fejlődnek, ma­gasan a levelek fölé emelkednek. Sárga, rózsaszín, mályva, narancs­sárga vagy piros színűek, tél végétől tavasz elejéig nyílnak.

Problémák!

Az alsó levelek elrothadnak:

– Tú/öntözés. Csökkentsük az öntö­zést.

A levelek hervadnak és elgyengül­nek:

– Vízhiány. Öntözzünk bőségesen, különösen a virágzás idején.

Elhelyezés: Önállóan, ablakpárká­nyon vagy zöldnövény-együttesben.

Átültetés: Tavasszal ültessük át a növényt gazdag, laza földbe.

Tápoldatozás: Áprilistól szeptembe­rig kéthetente egyszer.

Szaporítás: Tavasszal válasszunk le dugványokat, és nedves környezet­ben helyezzük őket laza szubsztrá- tumba. A gyökerek megjelenése után ültessük át a növényt.

Metszés: Vágjuk vissza a központi hajtást, így elősegíthetjük a növény bokrosodását.

Környezet: A korallvirág a fényt sze­reti, és némi napsütést is örömmel fogad. Nyáron 18-20 °C-os hőmér­séklet elegendő, de télen nem emel­kedhet 10-12°C fölé, mivel ez a nö­vény nyugalmi időszaka. Nyáron gyakran, télen ritkábban kell öntözni.

Különleges gondozás: A tápoldato­zás felfüggesztésével, az öntözés rit­kításával és a hőmérséklet csökken­tésével teleltessük.

Élősködők és betegségek: Érzékeny a túlöntözésre, mely az alsó levelek rothadását okozhatja.

MARANTA LEUCONEURA ’ERYTHRONEURA’

Nyílgyökér

NYÍLGYÖKÉRFÉLÉK

20-25 cm magasságot elérő növény. A levelek szélesek, oválisak, zöldek. Világoszöld vagy barna foltok díszí­tik. Az erezet éppúgy, mint a levelek alsó felülete, bíborszínú. Virágai fe­hérek, jelentéktelenek.

Problémák!

A levelek színei megfakulnak:

  • Fény hiány.
  • Tápanyaghiány.

Tavasszal helyettesítsük az elhasz­nálódott földet tőzeges keverékkel.

A levelek összepöndörödnek és el­száradnak:

-Túl száraz környezet. Permetezzük a leveleket lágy vízzel.

-Túl hideg környezet.

Környezet: A nyílgyökér a közvetlen napsütés nélküli világos helyeket és a 18-20°C-os hőmérsékletet kedveli. Rendszeresen kell öntözni, hogy a földje mindig nedves legyen.

Különleges gondozás: Meleg, száraz időszakokban permetezzük a levele­ket. Télen ritkítsuk az öntözéseket, és függesszük fel a tápoldatozást.

Élősködők és betegségek: Érzékeny a takácsatkákra.

Elhelyezés: Cserépben, zöld- vagy virágos növény-összeállításban, eset­leg virágtartóban felfüggesztve.

Átültetés: Tavasszal ültessük át nem túl laza földbe. Összeállításban a tő­hajtások tőzegben könnyen meggyö­keresednek.

Tápoldatozás: Áprilistól szeptembe­rig hetente egyszer.

Szaporítás: Tavasszal válasszuk le a gyökeret eresztett indákat, és ültes­sük őket cserépbe. Válasszunk le csúcshajtásokat, és ültessük őket nedves környezetben laza földbe.

Metszés: Távolítsuk el az elszáradt leveleket.

MEDINILLA MAGNIFICA

A levélcsúcsok elszáradnak, majd a levél lehullik:

-Túl erős napfény kiváltotta égési sérülések.

DÍSZLEVÉLFAFÉLÉK

60-100cm-es magasságot elérő bokros növény.

A levelek nagyok, húsosak, fényes zöldek. Ovális formájúak, szép rajzo- latúak, négyszögletes száron átelle­nesen fejlődnek.

A virágok fellevelek alatt, csüngő für­tökben nőnek.

Tavasszal nyílnak, rózsaszínűek.

Problémák!

avasszal cseréljük le az elhasználó­dott földet tőzeges keverékkel.

Elhelyezés: Önállóan szobában, ve­randán vagy télikertben.

Átültetés: Áprilisban ültessük a nö­vényt virágföldből, tőzegből és ho­mokból álló keverékbe. Óvatosan bánjunk vele, nehogy megsérüljenek a gyökerek és a levelek.

Tápoldatozás: Áprilistól szeptembe­rig kéthetente egyszer.

Szaporítás: Tavasszal válasszuk le a csúcshajtásokat, és a párolgás csök­kentése érdekében fogjuk össze a le­veleket. Helyezzük a dugványokat la­za, homokos közegbe, meleg és ned­ves körülmények között.

Metszés: Távolítsuk el az elhervadt virágokat, és a virágzás után vágjuk vissza a növényt, hogy jobban el­ágazzon.

Környezet: A medinilla sok fényt igé­nyel, közvetlen napsütés nélkül. Vi­szonylag magas hőmérsékletet kí­ván: a növekedési időszakban 20-24 °C, télen 14-15 °C az igénye. Nyáron gyakran kell öntözni, télen kevesebb is elegendő.

Különleges gondozás: Tartsuk ned­vesen a levegőt, így elkerülhető a túl­zott párolgás és az atkák elszaporo­dása.

Élősködők és betegségek: Érzékeny a takácsatkákra.

Problémák!

MONSTERA DELICIOSA

Monsztéra

KONTYVIRÁGFÉLÉK

150-200 cm magasságot elérő fás növény.

A levelek nagyon nagyok, szív alakú­ak, lyukacsosak és szinte a központi erezetig hasogatottak. Fénylő zöl­dek, de léteznek krémfehérrel tarká- zott változatok is. Lakásban a monsz­téra gyakorlatilag alig virágzik.

A levelek végein barna foltok jelen­nek meg:

-Túl hideg környezet. Helyezzük a növényt melegebb helyiségbe.

A levelek nem lyukacsosak:

– Fényhiány. Tegyük a növényt vilá­gosabb helyre.

Környezet: A monsztéra a közvetlen napsütés nélküli, világos helyeket kedveli. Aránylag magas hőmérsék­letre, 18-22 °C-ra van szüksége. Rendszeresen kell öntözni, hogy a földje mindig nedves legyen.

Különleges gondozás: Permetezzük és tisztítsuk rendszeresen a leveleket.

Élősködők és betegségek: Ügyel­jünk a pajzstetvek és a takácsatkák kifejlődésére.

Elhelyezés: Önállóan mint „kúszó­növény” egy ajtó mellett vagy veran­dán.

Átültetés: 3-4 évente tavasszal ültes­sük át a növényt laza földbe. Fontos, hogy óvatosan bánjunk a gyökerek­kel.

Tápoldatozás: A növekedési idő­szakban kéthetente egyszer, télen havonta egyszer.

Szaporítás: Válasszunk le egy levél­rüggyel vagy levéllel rendelkező haj­tást (a levelet fogjuk össze cérnával a párolgás csökkentése érdekében). Helyezzük laza szubsztrátumba, és tartsuk nedvesen a levegőt, azaz pá­rásítsunk.

Metszés: Vágjuk vissza a túl nagyra nőtt növényt.

Az alsó levelek sárgulnak, a növeke­dés lassul:

– Túlöntözés. Csökkentsük az öntö­zést!

MUSA CAVENDISHII

BANÁNFÉLÉK

150-200 cm magasságot elérő fás növény.

A levelek nagyon nagyok, puhák, vi­lágoszöldek.

A virágok hosszú, csüngő virágko- csányon fejlődnek, amelyen később kis banánok lesznek. Nem ehetőek, de nagyon mutatósak és eredetiek.

Problémák!

A levelek csúcsa elszárad és meg­bámul:

– Vízhiány. Öntözzük bőségesen, és a meleg, száraz időszakokban per­metezzük a leveleket.

A levelek a másodlagos erezet men­tén behasadnak:

– Erős huzat.

Elhelyezés: Önállóan télikertben vagy verandán. Nyáron szabadba is kihelyezhető.

Átültetés: Tavasszal ültessük át a banánt laza, vízáteresztő földbe.

Tápoldatozás: Áprilistól októberig kéthetente egyszer.

Szaporítás: Tavasszal válasszuk le az idősebb példányok mellett kifejlő­dött sarjakat. Ültessük át őket, és a növekedés megindulásáig tartsuk meleg, nedves környezetben.

Metszés: Távolítsuk el az elsárgult, száraz leveleket.

Környezet: A banán sok fényt igé­nyel, és a közvetlen napsütést is elvi­seli. Nyáron a meleg, 18-22 °C-os hő­mérsékletet kedveli, télen hűvöseb­bet, 16-18 °C-ot. Nyáron rendszere­sen, télen ritkábban kell öntözni.

Különleges gondozás: Nyáron rend­szeresen permetezzük a leveleket.

Élősködők és betegségek: Érzékeny a levéltetvekre, a pajzstetvekre és a takácsatkákra.

A törzs elrothad:

– Túlöntözés. Csökkentsük az öntö­zést.

NEOREGELIA CAROLINAE

Neoregélia

BROMÉLIAFÉLÉK

25-30 cm magasságot elérő növény. Levelei hosszúak, tőlevélrózsában fej­lődnek. Fénylő zöldek, sárga csíkok­kal, a levélrózsa közepe általában pi­ros. Itt jelennek meg a kék vagy viola­színű, jelentéktelen virágok.

Problémák!

A levelek hervadnak, a növekedés lassul:

– Vízhiány. Öntözzük bőségesen a földet és a ciszternát lágy vízzel. Szá­raz, meleg időszakban permetezzük vízzel a leveleket.

Környezet: A neoregélia sok fényt igényel. Nyáron a közepes, 18-20 °C- os meleget kedveli, s télen sem hűlhet 12 °C alá. Gyakran kell öntözni, hogy a föld mindig nedves legyen.

Különleges gondozás: Az öntözések során töltsük meg vízzel a levélrózsa közepét, a ciszternát. Permetezzük a leveleket meleg és száraz időben.

Elhelyezés: Önállóan vagy más né­vének együttesében. Nagyon kedvelt növény, mivel hónapokig megőrzi szí­neit.

Átültetés: Tavasszal ültessük laza és vízáteresztő földbe. Elég kétévente át­ültetni.

Tápoldatozás: Áprilistól októberig kéthetente egyszer.

Szaporítás: Tavasszal válasszuk le az idősebb példányok mellett fejlődő sarjakat. Elég átültetni és nedves kör­nyezetbe helyezni őket.

Metszés: Távolítsuk el a száraz leve­leket.

A növény töve rothad:

– Tú/öntözés. Csökkentsük az öntö­zést.

-Túl hideg hőmérséklet: helyezzük a növényt melegebb környezetbe.

NEPHROLEPIS EXALTATA Szobapáfrány

ÉDESGYÖKERÚ- PÁFRÁNYFÉLÉK

50-60 cm magasságot elérő dús nö­vény.

Páfránylevelei nagyon hosszúak, visszahajlóak, elegánsak. A levélnyél két oldalán elhelyezkedő zöld levél­kékből állnak.

Problémák!

A levelek sárgulnak és hullanak, a növekedés lassul:

– Vízhiány. Öntözzük bőségesen a földet, és permetezzük a leveleket lágy (klórmentes) vízzel.

A levelek sápadnak, a növekedés megáll:

– Tápanyaghiány.

Elhelyezés: Önállóan bútoron vagy felfüggesztve szobában vagy árnyas verandán.

Átültetés: Március-áprilisban, ha a gyökerek kitöltik a cserepet, ültessük a növényt laza, tőzeges földbe. Ha önmagában áll, ajánlatos nagy, tő­zeggel teli díszcserépbe állítani, így nedvesen tarthatjuk a levegőt.

Tápoldatozás: Februártól októberig hetente egyszer.

Szaporítás: Néhány év után a páfrá­nyok indákat növesztenek, melyeken fiatal növények fejlődnek ki. Ezeket laza földbe ültethetjük: nagyon ha­mar szép példányokká fejlődnek.

Metszés: Távolítsuk el a száraz leve­leket.

Környezet: A szobapáfrány a közvet­len napsütés nélküli, világos helyeket és a 18-20°C-os hőmérsékletet ked­veli. Télen sem csökkenhet 15 °C alá. Gyakran kell öntözni, lágy vízzel.

Élősködők és betegségek: Érzékeny a levéltetvekre és a pajzstetvekre.

NERIUM OLEANDER

Európai leander

METÉNGFÉLÉK

150-180 cm magasságot elérő fás növény.

A levelek hosszúkásak, keskenyek, bőrszerűek. Zöld színűek, világosabb zöld fonákukon hangsúlyos közpon­ti erezet található.

A virágok egyszerűek vagy teltek, a hajtásvégeken jelennek meg. Boger­nyőben nyílnak, a mi éghajlatunkon nyáron. Számos színváltozata léte­zik: piros, rózsaszín, narancssárga, sárga és fehér.

Problémák!

Környezet: A leander a fényt és a napsütést kedveli, nyáron 18-22°C- os hőmérséklettel, s télen sem csök­kenhet 5-7 °C alá. Nyáron gyakran, télen ritkábban kell öntözni.

Különleges gondozás: Tartsuk hű­vösebben télen (10-16 °C), ilyenkor az öntözéseket ritkítsuk, és a tápol- datozást függesszük fel.

Élősködők és betegségek: Érzékeny a pajzstetvekre.

Megjegyzés: A leander szárában és leveleiben mérgező nedv található: óvatosan kezeljük a növényt, és ala­posan mossunk kezet utána.

Elhelyezés: Télen cserépben, fűtet- len helyen, verandán, nyáron a sza­badban.

Átültetés: Tavasszal, ha a gyökerek kitöltötték a cserepet, ültessük a nö­vényt laza földbe.

Tápoldatozás: Áprilistól szeptembe­rig kéthetente egyszer.

Szaporítás: Tavasszal válasszunk le 10-12 cm-es dugványokat. Távolít­suk el az alsó leveleket, és nedves környezetben helyezzük laza közeg­be. A gyökerek megjelenése után ül­tessük át.

Metszés: Virágzás után vágjuk visz- sza az el nyílt virágokat.

Az alsó levelek sárgulnak, majd hul­lanak:

– Az elöregedett levelek természetes hullása.

A levelek lankadnak, a növekedés lassul:

– Vízhiány. Öntözzük bőségesen, kü­lönösen a virágzás idején.

A növény nem virágzik, vagy a né­hány megjelenő bimbó nem nyílik ki: – Fény- és meleghiány.

NERTERA GRANADENSIS

Korallbogyó

BUZÉRFÉLÉK

20-25 cm széles kúszónövény.

A levelek nagyon kicsik, lekerekítet­tek, zöldek. A földön kúszó szárakon fejlődnek, melyek nagyon könnyen gyökeret eresztenek.

Sárga virágai júniusban jelennek meg, majd több hónapig díszlenek narancssárga bogyótermései.

Problémák!

A levelek sárgulnak, elszáradnak, a növekedés lassul:

– Vízhiány. Öntözzünk gyakrabban, de túlzások nélkül.

A levelek rothadnak, a növekedés megáll:

– Túlöntözés. Csökkentsük az öntö­zést.

A levelek a virágok és a bogyók kárá­ra erősen fejlődnek:

– Tápanyag-túladagolás.

Környezet: A korallbogyó sok fényt igényel, némi napsütést is elvisel. A viszonylag alacsony hőmérsékletet kedveli: 15-18°C-ot. Rendszeresen kell öntözni, és nedvesen kell tartani a földjét.

Különleges gondozás: Tartsuk ned­vesen a környezetet. A túlzott tápol- datozás és a túl meleg környezet a levelek burjánzását váltja ki a termés kárára.

Élősködők és betegségek: Érzékeny a rothadásra (botritisz)

Elhelyezés: Önállóan ablakpárká­nyon, növényegyüttesben vagy mini­kertben. Nyáron szabadba is kihe­lyezhető (félárnyékba).

Átültetés: Tavasszal ültessük a nö­vényt laza, vízáteresztő földbe. Nem szükséges minden évben átültetni.

Tápoldatozás: A virágzás kezdetétől a bogyók kifejlődéséig havonta egy­szer öntözzük jól hígított tápoldattal.

Szaporítás: Tavasszal válasszunk le szárdugványokat, melyek homokos közegben könnyen gyökeret ereszte­nek.

PAPHIOPEDILUM

Vénuszpapucs

KOSBORFÉLÉK

Dús növény, melynek virágkocsányai 20-25 cm magasságot érnek el. A le­velek szélesek, szalag alakúak, hú­sosak, sötétzölddel tarkázott világos­zöld színűek.

Virágai, melyeknek mérete változa­tonként különböző, nagyon jellegze­tesek. Papucs formájúak és sokféle színűek: bíborszínúek, barnák, fehé­rek, narancssárgák vagy sárgák, sö- tétebb pöttyökkel díszítve. Ősz végé­től tavaszig nyílnak.

Problémák!

Az alsó levelek sárgulnak, majd her­vadnak:

– Az elöregedett levelek természetes sárgulása. Feltétlenül el kell távolíta­ni őket, különben rothadást idézhet­nek elő.

Környezet: Télen és tavasszal a vé- nuszpapucs világos és napos kör­nyezetet igényel (15 °C). Nem bírja a közvetlen napsütést, s nyáron az eny­he árnyékot kedveli. A virágzás idején gyakran kell öntözni, télen ritkábban.

Különleges gondozás: A meleg idő­szakokban bőségesen permetezzük a leveleket, ősszel pedig ritkítsuk az öntözést, ez kedvezően hat a virágok képződésére.

Élősködők és betegségek: A friss le­vegő hiánya gombás megbetegedé­seket okozhat (botritisz). Érzékeny a takácsatkákra, a levéltetvekre és a liszteskére.

Elhelyezés: Önállóan világos szobá­ban vagy verandán.

Átültetés: 2 évente tavasszal ültes­sük a növényt tőzeg, kéreg, tőzegmo­ha és perlit keverékébe.

Tápoldatozás: Májustól októberig kéthetente egyszer.

Szaporítás: Tőosztással tavasszal, azonban házi körülmények között nehezen kivitelezhető.

A levelek lankadnak, a növekedés lassul:

– Vízhiány. Öntözzünk gyakrabban, és permetezzük rendszeresen a leve­leket lágy vízzel.

PASSIFLORA COERULEA

Kék golgotavirág

GOLGOTAVIRÁGFÉLÉK

Kacsokkal ellátott, hajlékony szárú kúszónövény.

Zöld levelei 5-7 levélkéből állnak.

A virágok 5 sziromból és 5 krémfehér fellevélből állnak, melyeken apró mályvaszínű, fehér, majd kék szálak nyílnak. Végül ennek a közepén ta­lálhatók a kalapács és szög formájú termők és porzók.

Problémák!

A levelek sárgulnak, száradnak és lehullanak:

  • Vízhiány. Öntözzünk bőségesen, különösen meleg időszakban.
  • Az elöregedett levelek természetes sárgulása.

A virágzás elmaradása az egészsé­ges növekedés ellenére:

  • Fényhiány.

Elhelyezés: Mint kúszónövény rács vagy fal mentén, lakásban vagy ver­andán.

Átültetés: Február-márciusban ül­tessük laza földbe.

Tápoidatozás: Egész nyáron hetente egyszer.

Szaporítás: Nyáron válasszunk le szárdugványokat, és helyezzük őket egy pohár vízbe vagy homok és tőzeg keverékébe. A gyökerek megjelenése után ültessük szobanövényeknek va­ló földbe.

Metszés: Ahhoz, hogy kiegyensúlyo­zott növényt és szép virágokat nyer­jünk, tavasszal vágjuk vissza erősen a növényt. Ne habozzunk 5-6 cm-re visszavágni a tő fölött.

Környezet: Nyár folyamán a golgo­tavirág sok fényt igényel, és 18-20 °C- os hőmérsékletet. Télen legföljebb 10°C-ot visel el. Egész nyáron na­gyon gyakran kell öntözni, télen rit­kábban.

Élősködők és betegségek: Nyáron ügyeljünk a levéltetvekre, száraz és meleg időszakban pedig különösen a takácsatkákra.

PEPEROMIA OBTUSIFOLIA ’USA’

BORSFÉLÉK

30-40 cm magasságot elérő bokros növény.

Levelei szív alakúak, húsosak, sárga színűek zöld foltokkal.

Problémák!

Az alsó levelek megfeketednek, majd lehullanak. A szárak elrothadnak, vé­gül a növény el is pusztulhat:

  • Túlzott nedvesség. Csökkentsük az öntözéseket.
  • Meleg hiánya. Helyezzük a növényt melegebb környezetbe.

Környezet: A bors-arc a világos kör­nyezetet kedveli, némi napsütéssel. Nyáron közepes melegben érzi jól magát: 15-18°C-on, télen 10-15°C- hoz is alkalmazkodik. Nyáron gyak­ran kell öntözni, télen kevesebb ele­gendő.

Különleges gondozás: Télen ritkít­suk az öntözést. Nyáron, ha nagyon meleg van, permetezzük a leveleket. Ha a levelek zöldülni kezdenek, az fényhiányra utal.

Élősködők és betegségek: Ügyel­jünk a takácsatkákra.

Elhelyezés: Kizárólag színes levélze- te mutatós, önállóan ablakpárká­nyon, más zöld vagy virágos növé­nyekkel társítva vagy palackkertek­ben használhatjuk.

Átültetés: Március végén ültessük a növényt nagyrészt tőzegből álló föld­be.

Tápoldatozás: Egész évben havonta kétszer.

Szaporítás: Tavasszal vagy nyáron válasszunk le néhány (1-2) leveles szárdugványt, és helyezzük homo- kos-tőzeges talajba, nedves és meleg környezetben.

Metszés: Távolítsuk el az elszáradt leveleket és szárakat.

A levelek sápadnak, elveszítik színeik élénkségét. A szárak megfakulnak:

– Fényhiány. Tegyük a növényt vilá­gosabb helyre.

PELARGONIUM DOMESTICUM Kerti muskátli

GÖLYAORRFÉLÉK

40-50 cm magasságot elérő bokros növény.

A levelek kerekdedek, csipkézettek, zöldek, hosszú levélnyélen fejlődnek. A virágzat a levelek fölé emelkedik. Rózsaszín, mályva, vörös vagy na­rancssárga színűek, a szirmok töve általában sötétebb árnyalatú. Nyá­ron virágzik.

Problémák!

A levelek sápadtak, a szár aránytala­nul megnyúlik.

Gyakorlatilag nincsenek virágok:

– Fényhiány.

Az alsó levelek sárgulnak és hervad­nak:

  • Vízhiány.
  • Az elöregedett levelek természetes sárgulása.

A növény töve megfeketedik, végül elrothad. A növekedés lassul:

  • Túlöntözés és a meleg hiánya, ami gombás megbetegedést vált ki (feke- telábúság).

Elhelyezés: Cserépben, önállóan vagy növényegyüttesben, télen szo­bában, nyáron a szabadban.

Átültetés: A pihenőidőszak után ül­tessük a növényt laza, tápdús földbe.

Tápoldatozás: A növekedési idő­szakban hetente egyszer.

Szaporítás: Nyáron válasszuk le a csúcshajtásokat, és helyezzük őket meleg környezetben laza keverékbe. A gyökerek megjelenése után ültes­sük edénybe.

Metszés: A pihenőidőszak után vág­juk vissza felére a növényt, így jobban bokrosodik.

Környezet: A muskátli erős fényt igé­nyel, napsütéssel. Nyáron 18—20 °C a megfelelő hőmérséklet, míg télen 10-12 °C-ot kedvel. Gyakran kell ön­tözni.

Különleges gondozás: A virágzás után ritkítsuk az öntözést, és függesz- szük fel a tápoldatozást. Két hónap­pal később fokozatosan kezdjük újra az öntözést.

Élősködők és betegségek: Ügyel­jünk az üvegházi molytetű és a levél- tetvek kifejlődésére. Érzékeny a bak­tériumokra és a rozsdára.

V/■■

PHILODENDRON ERUBESCENS

Pirosló filodendron

KONTYVIRÁGFÉLÉK

150-170 cm magasságot elérő kú­szónövény.

A levelek nyíl alakúak, színük fénylő zöld, alsó felületük fényes piros. Hosszú, sötétpiros levélnyéllel kap­csolódnak a szárhoz.

Környezet: Ezek a filodendronok sok fényt igényelnek, a közvetlen napsü­tést azonban nem bírják. Nyáron a meleget kedvelik (18-20 °C), de a hő­mérséklet télen sem csökkenhet 14 “C alá. Növekedési időszakban gyakran kell öntözni, télen ritkábban,

Különleges gondozás: Meleg idő­szakokban permetezzük a leveleket, és rögzítsük a szárakat mohatámasz­tékhoz, hogy a iéggyökerek vizet ve­hessenek fel.

Élősködők és betegségek: Ügyel­jünk a levéltetvek és pajzstetvek kifej­lődésére.

Problémák!

A levelek sárgulnak, megpuhulnak, esetleg rothadnak.

– Csökkentsük az öntözést, szükség esetén ültessük friss földbe a nö­vényt!

Elhelyezés:

Ph. erubescens: Kúszónövényként növényegyüttesben, verandán vagy télikertben.

Ph. scandens: Önállóan vagy zöld vagy virágos növényegyüttesben,

Átültetés: Tavasszal ültessük a nö­vényt dús, laza földbe.

Tápoldatozás: Márciustól szeptem­berig hetente egyszer, télen havonta egyszer.

Szaporítás: Tavasszal válasszunk le csúcshajtásokat, és helyezzük őket homok és tőzeg alapú laza közegbe, nagyon nedves környezetben.

Metszés:

Ph. erubescens: Távolítsuk el a szá­raz leveleket.

Ph. scandens: Rendszeresen vágjuk vissza a fiatal hajtásokat, így dúsabb és jobban ágazó növényt nyerünk.

PHILODENDRON

SCANDENS

Kúszó filodendron

KONTYVIRÁGFÉLÉK

180-200 cm magasságot elérő kú­szónövény.

A levelek szív alakúak, zöldek, hosszú nyelúek.

PHOENIX CANARIENSIS

Kanári datolyapálma

PÁLMAFÉLÉK

120-150 cm magasságot elérő fás növény.

A levelek merev, zöld levélkékből te­vődnek össze, melyek a levélnyélen egymással szemben sorakoznak. Rostos barna törzsből kiinduló szá­ron fejlődnek.

Problémák!

Az alsó levelek sárgulnak:

  • Vízhiány. Öntözzünk bőségesen, különösen nyáron.
  • Télen túl száraz és meleg környe­zet.

Elhelyezés: Fedett helyen, verandán vagy télikertben egzotikus a hatása. Nyáron a szabadban, teraszon vagy kertben.

Átültetés: 3-4 évente távolítsuk el a gyökerek egy részét, és ültessük a növényt kötött, agyagos talajba.

Tápoldatozás: Márciustól szeptem­berig hetente egyszer.

Szaporítás: Az idősebb példányok virágozhatnak, és datolyára emlékez­tető gyümölcsöt hozhatnak. Ezeket, húsuktól megfosztva 24 óráig lan­gyos vízbe áztatjuk, majd elültetjük. Ezután helyezzük 22-24 °C-on ned­ves tőzegbe. Hat hét alatt kelnek ki: ekkor át kell ültetni.

Metszés: Távolítsuk el a kiszáradt leveleket.

Környezet: Tavasztól őszig szabad­ban, napos környezetben. Télen a vi­lágos, levegős és hűvös (3-10°C) környezetet kedveli. Nyáron nagyon gyakran kell öntözni, télen ritkábban.

Különleges gondozás: A meleg és száraz időszakokban permetezzük a leveleket.

Élősködők és betegségek: Érzékeny a rozsdára és a pajzstetvekre.

PLATYCERIUM

BIFURCATUM

Agancspáfrány

ÉDESGYÖKERŰ- PÁFRÁNYFÉLÉK

50-60 cm-es kiterjedést elérő, na­gyon különleges páfrány.

Az alsó páfránylevelek laposak, leke­rekítettek és meddők. Minden évben elhalnak, mielőtt újak nőnének he­lyükre. A termékeny levelek ezekből nőnek ki, és erősen hasogatottak. Vékony, fehéres pihe borítja őket.

Problémák!

Környezet: Az agancspáfrány a vilá­gos környezetet kedveli, és némi nap­sütéshez is alkalmazkodik. Magas hőmérsékletet igényel: nyáron 20-22 eC-ot, télen legalább 16-17 °C- ot. Az öntözés ritkább, mint a fürde­tés, melyre mindennap szükség van.

Különleges gondozás: Permetezzük rendszeresen a páfrányleveleket klór­mentes vízzel.

Élősködők és betegségek: Ügyel­jünk a leveleken megjelenő pajzstet- vekre.

Elhelyezés: Felfüggesztve lakásban vagy verandán, cserépben vagy fa­rönkön.

Átültetés: 2-3 évente ültessük a nö­vényt kéreg és tőzeg alapú földbe.

Tápoldatozás: Tavasztól őszig he­tente egyszer, télen havonta.

Szaporítás: Az agancspáfrány sza­porítása nagyon nehéz: spóravetés­sel történik. Ugyanakkor az idősebb példányokon megfigyelhetjük tősar- jak kifejlődését, melyeket leválasztva új példányokat nyerhetünk.

Metszés: Távolítsuk el az elszáradt leveleket.

A levelek megpuhulnak. A növekedés lassul:

– Vízhiány. Öntözzünk többet, és permetezzük a leveleket lágy vízzel.

PLECTRANTHUS

COLEOIDES ’MARGINATUS’

Indiai kakassarkantyú

AJAKOSAK

50-60 cm-t elérő csüngő növény.

A levelek puhák, enyhén szőrözöttek, mintásak, fehérrel szegélyezett zöl­dek. Négyszögletes szárakon fejlőd­nek, enyhén illatosak.

Problémák!

A levelek elsárgulnak, és végül lehul­lanak:

  • Vízhiány. Öntözzünk bőségesen, és permetezzük a leveleket száraz és meleg időszakokban.

A tő és az alsó levelek elrothadnak:

  • Túlöntözés. Csökkentsük az öntö­zéseket.

Elhelyezés: Önállóan, verandán. Nyáron a szabadba helyezhető. Eb­ben az esetben nagy cserépben ne­veljük, melyet télen bevihetünk a ver­andára.

Átültetés: Tavasszal ültessük át a növényt laza, vízáteresztő földbe.

Tápoldatozás: Áprilistól októberig kéthetente egyszer.

Szaporítás: Tavasszal válasszunk le csúcshajtásokat, és helyezzük őket homok és tőzeg alapú szubsztrátum- ba. Ajánlatos 3-4-esével csoportosí­tani a dugványokat, így jobb dekorá­ciós hatást érhetünk el.

Metszés: Tavasszal szigorúan vág­juk vissza a növényt a régi szárak eltávolításával és az új hajtások meg­rövidítésével.

Környezet: A kakassarkantyú sok fényt igényel, és a napsütést is bírja. A meleg környezetet kedveli: 18-22°C-ot nyáron, 12-14 °C-ot té­len, a nyugalmi időszak alatt. Nyáron gyakran kell öntözni, télen kevesebb elegendő.

Különleges gondozás: Télen tart­sunk pihenőt, csökkentsük a hőmér­sékletet, és ritkítsuk az öntözéseket. Száraz, meleg időszakokban perme­tezzük a leveleket.

PLUMBAGO

AURICULATA

Fokföldi ólomvirág

KÉKGYÖKÉRFÉLÉK

100-150 cm magasságot elérő kú­szónövény.

A levelek kicsik, hosszúkásak és zöl­dek. Hosszú szárakon fejlődnek, me­lyeket ki kell kötni.

A kék vagy fehér virágok tavasztól őszig fürtökben nyílnak.

Problémák!

A levelek lankadnak, a növekedés lassul:

– Vízhiány. A virágzás idején és a meleg és száraz időszakokban ön­tözzünk kiadósán.

Környezet: Az ólomvirág a napsü­tést, nyáron a 20-22 °C, télen a mini­mum 8-10 °C hőmérsékletet kedveli. Nyáron gyakran kell öntözni, télen ritkábban.

Élősködők és betegségek: Tavasz- szal a fiatal hajtásokon ügyeljünk a levéltetvek kifejlődésére.

Elhelyezés: Önállóan cserépben, melyet nyáron szabadba helyezhe­tünk, télen azonban be kell vinni a verandára.

Átültetés: Ha a gyökerek kitöltik a cserepet, ültessük át laza földbe.

Tápoldatozás: Áprilistól októberig 2-3 hetente egyszer.

Szaporítás: Tavasszal válasszunk le szárdugványokat, és helyezzük őket vízáteresztő közegbe, meleg és ned­ves környezetben. A gyökerek megje­lenése után ültessük át.

Metszés: Tavasszal vágjuk vissza fe­lére az előző évi hajtásokat, ez bizto­sítja a bőséges virágzást.

A levelek sárgulnak, majd hullanak:

  • Az elöregedett levelek természetes lehullása.
  • Vízhiány.

PRIMULA ACAULIS

Szártalan kankalin

KANKALINFÉLÉK

10-15 cm magasságot elérő dús nö­vény.

A levelek hullámosak és zöldek. Tőle- vélrózsát alkotnak, ennek közepén fejlődnek a virágok, kék, sárga, lila, rózsaszín, piros vagy fehér színben, tél végén nyílnak.

Elhelyezés: Szinte az első virágok, melyek a tavasz hírnökeként megje­lennek a lakásban. Önállóan, virágos növény-összeállításban vagy cserép­ben használják őket. Szobai tartásuk után szabadba is kihelyezhetők, ahol élénken fejlődnek.

Átültetés: Elvirágzás után érdemes kiültetni a kertbe, ahol minden évben újra nyílik:

Tápoldatozás: A virágzás alatt 2-3 hetente egyszer.

Szaporítás: A primula szaporítása otthoni körülmények között nehezen kivitelezhető.

Környezet: A félárnyékot kedveli, közvetlen napsütés nélkül. Hűvös környezetet igényel: 15-17 °C-ot. A növekedési időszakban gyakran kell öntözni.

Különleges gondozás: Távolítsuk el az elsárgult leveleket és a hervadt virágokat.

Élősködők és betegségek: Érzékeny a túlöntözésre, ami rothadást válthat ki. Ügyeljünk a levéltetvek és a ta­kácsatkák kifejlődésére.

PRIMULA OBCONICA

Szobai kankalin

KANKALINFÉLÉK

25-30 cm magasságot elérő dús nö­vény.

A levelek lekerekítettek, hullámosak és zöldek.

A virágok fürtökben nőnek, és maga­san a levelek fölé emelkednek. Mály­va, piros, rózsaszín, narancssárga vagy fehér színben tél végétől nyár elejéig nyílnak.

Elhelyezés: Mint virágos növény ön­állóan vagy összeállításban. Veran­dán szintén nevelhető.

Átültetés: Tavasszal ültessük a nö­vényt laza földbe.

Tápoldatozás: A bimbók megjelené­sétől az elvirágzásig kéthetente egy­szer.

Szaporítás: Magvetéssel, üvegház­ban. Házilag nehezen kivitelezhető.

Metszés: Távolítsuk el a száraz leve­leket és a hervadt virágokat.

Környezet: A szobakankalin enyhén napsütötte, világos helyet igényel. A hűvösebb hőmérsékleteket kedveli: 8-15°C-ot. Gyakran kell öntözni, hogy a föld mindig nedves legyen.

Különleges gondozás: A kankalint egyik évről a másikra megőrizhetjük. Elegendő, ha nyáron hűvös, kevéssé napos, levegős helyre állítjuk. Tartsuk nedvesen a földet, de ne túlzottan. Nyár végén tisztítsuk meg a növényt az elsárgult, elszáradt levelek eltávolí­tásával, és kezdjük újra az öntözést. A kankalin tavasszal és ősszel fog virágozni.

Élősködők és betegségek: Túl hideg és nedves környezetben rothadást fi­gyelhetünk meg.

PTERIS CRETICA

Szalagpáfrány

ÉDESGYÖKERŰ-

PÁFRÁNYFÉLÉK

30-50 cm magasságot elérő dús nö­vény.

A levelek több szalagszerú, hegyes, puha levélkéből tevődnek össze. Zöl­dek vagy krémfehérrel színezettek. A levélnyelek hosszúak, és hajlamo­sak meghajolni a levélkék súlya alatt, ami csinos külsőt kölcsönöz a nö­vénynek.

Problémák!

fi.

;

$ ’ i

pW*

A páfránylevelek hervadnak, meg­bámulnák, végül kiszáradnak: -Túl száraz környezet.

– Vízhiány. Öntözzük a földet kiadó­sán, és permetezzük a leveleket lágy vízzel.

Környezet: A szalagpáfrány a sok fényt kedveli, nem viseli el azonban a közvetlen napsütést. Nyáron 18, télen 12-13 °C-on érzi jól magát. Rendsze­resen kell öntözni, hogy a földje min­dig nedves legyen.

Különleges gondozás: Permetezzük rendszeresen a leveleket klórmentes vízzel.

Élősködők és betegségek: Érzékeny a pajzstetvekre.

Elhelyezés: Önállóan, cserépben vagy virágos növényegyüttesben.

Átültetés: Tavasszal ültessük a nö­vényt tőzeg alapú földbe.

Tápoldatozás: Tavasztól őszig ad­junk nagy hígítású tápoldatot kéthe­tente egyszer.

Szaporítás: Tavasszal, ha a tó kellő­képpen fejlett, osszuk részekre, és az új növényeket ültessük cserépbe, la­za, nedves, savanyú földbe.

Metszés: Távolítsuk el az elsárgult, régi leveleket, tőből levágva őket.

A levelek szélei megfeketednek, a nö­vekedés lassul:

– Túl erős napsütés, ami égési sérü­léseket okoz.

RHODODENDRON SIMSI1

Kínai azálea

ERIKAFÉLÉK

50-60 cm magasságot elérő bokros növény.

A levelek kicsik, hosszúkásak és eny­hén szőrözöttek, fénylő zöld színűek. Az egyszerű vagy összetett virágok 3-5-ös csoportokban fejlődnek.

Fehér, rózsaszín, piros, lazac- vagy tarka színekben télen és tavasszal nyílnak.

Problémák!

A levelek elsárgulnak, majd lehulla­nak:

  • Az elöregedett levelek természetes hullása az újak megjelenése után, tavasszal.
  • Vízhiány. Öntözzünk gyakran, kü­lönösen virágzás idején.

-Túl meleg és száraz környezet. Per­metezzük a leveleket lágy (klórmen­tes) vízzel.

Elhelyezés: Cserépben, önállóan vagy verandán vagy télikertben. Nyá­ron a szabadba is helyezhető, de fel­tétlenül árnyékba, félárnyékba.

Átültetés: 2-3 évente a virágzás után ültessük a növényt tőzeges földbe.

Tápoldatozás: A virágzás idején két­hetente egyszer, nyáron hetente.

Szaporítás: Nehezen kivitelezhető.

Metszés: Távolítsuk el a hervadt virá­gokat és a száraz leveleket.

A bimbók nem nyílnak ki teljesen:

  • Túlöntözés közvetlenül a virágzás előtt. Csökkentsük az öntözést.
  • Huzat.

Környezet: Az azálea a virágzási idő­szaktól eltekintve a félárnyékot ked­veli, virágzás idején viszont az erő­sebb fényt. Hűvös környezetben, 8-15°C-on érzi jól magát, a túlzott meleg rövidíti a virágzási időszakot. Gyakran kell öntözni, esővízzel.

Különleges gondozás: Ahhoz, hogy az azálea újra virágozzon, hűvös és félárnyékos helyre kell kitenni rögtön az elvirágzás és az utolsó fagyok után. Tél kezdetén vigyük be hűvös (7 °C-os) helyiségbe, és a bimbók kia­lakulásáig tartsuk ott. Ezután vigyük világosabb és kicsit melegebb (13-15 °C) helyre, így megnyűjthatjuk a virágzást.

Élősködők és betegségek: Túl ned­ves és hideg környezetben érzékeny a rothadásra.

Problémák!

A levelek sárgulnak, a szárak megnyúl­nak:

-Túl sok fény.

A leveleken barna foltok jelennek meg, és végül elrothadnak. A tő megrothad: – Túlöntözés és túl nedves környezet.

Környezet: Az afrikaiibolya nagyon világos környezetet igényel, és a nap­sütést is elviseli. Fontos, hogy magas hőmérsékleten, 18-22°C-on tartsuk. Gyakran kell öntözni, hogy a föld rendszeresen nedves legyen.

Különleges gondozás: A leveleket ne érje víz!

Élősködők és betegségek: Érzékeny a levéltetvekre és a túlöntözésre, ami megrothasztja a tövet.

Elhelyezés: Önállóan, ablakpárká­nyon vagy összeállításban.

Átültetés: Tavasszal és nyáron a vi­rágzás után ültessük a növényt laza, tőzeges földbe, de mindig viszonylag kis cserépbe.

Tápoldatozás: Egész évben kéthe­tente egyszer. A virágzás után csök­kentsük a tápoldatozást.

Szaporítás: Válasszunk le leveleket, és helyezzük őket nedves homokba. A fiatal növényeket később ültessük edénybe.

Metszés: Távolítsuk el a hervadt virá­gokat.

SAINTPAULIA IONANTHA

Afrikaiibolya

CSUPORKAFÉLÉK

15-20 cm magasságot elérő dús nö­vény.

A levelek kerekdedek vagy szív ala­kúak, molyhosak, felszínük zöld, alsó felületük liláspiros vagy világoszöld. Húsos és molyhos a levélnyél is.

A virágok egyszerűek vagy teltek, ké­kek, fehérek, rózsaszínűek, mályva- színúek vagy tarkák, tavasztól őszig nyílnak.

SANSEVIERIA TRIFASCIATA

LAURENTH’

Sárgaszegélyű szanszevieria

AGÁVEFÉLÉK

40-50 cm magasságot elérő, egye­nes levelű növény.

A levelek felfelé törekvők, vastagok, és rizómás tőből fejlődnek ki. Szürké­vel csíkozott zöldek, szélükön sárga szegély fut végig.

Számos egyéb, kisebb vagy nagyobb vagy másképpen színezett változat létezik.

Problémák!

A leveleken kezdetben barna foltok jelennek meg, majd hervadnak, végül elrothadnak:

  • Túlöntözés. Csökkentsük az öntö­zést, különösen télen. Ajánlatos hagyni, hogy a föld két öntözés kö­zött kiszáradjon.

A növény töve és a gyökerek rothad­nak. A növekedés lassul:

  • Túlzott nedvesség.

Elhelyezés: Önállóan vagy növény­együttesben a függőleges kiterjedés növelésére.

Átültetés: Februártól októberig, ha a cserép tele van gyökerekkel, bármi­kor áttelepíthetjük laza, homokos földbe. Ne ültessük túl mélyre, és használjunk kis cserepet: a szansze­vieria szereti a szűk helyet.

Tápoldatozás: Egész nyáron hetente egyszer.

Szaporítás: Az idős tövek szétosztá­sával vagy 6-8cm-es levéldarab le­vágásával. A levéldarabot helyezzük laza közegbe, nedves körülmények közé. Ez az eljárás azonban azzal a hátránnyal jár, hogy eltűnik a levelek sárga szegélye.

Metszés: Távolítsuk el a foltos levele­ket.

Környezet: A szanszevieria világos, napos környezetben érzi jól magát. Nyáron meleg, 18-24 °C-os hőmér­sékletet igényel, mely télen sem csök­kenhet 14’C alá. Szűkmarkúan ön­tözzük, a túlöntözés ugyanis károsít­ja-

Élősködők és betegségek: Érzékeny a pajzstetvekre.

SAXIFRAGA STOLONIFERA

Indás kőtörőfű

KÖTÖRÖFŰFÉLÉK

15-20 cm magasságot elérő dús nö­vény.

A levelek fogazottak, enyhén szőrö- zöttek, az erektől márványosak, szí­nük zöld és szürke, fonákuk bíborszí- nú. A tőből kiinduló hosszú levélnye­leken fejlődnek.

Az egyszerű virágok fehérek és fa­kók. Nyáron jelennek meg hosszú virágkocsányokon.

Néhány hónap alatt a növény szá­mos indát növeszt, melyek végein új növények jelennek meg.

Problémák!

Környezet: Az enyhén napos, világos környezetet kedveli. Hűvös, 14-16°C- os hőmérsékleten érzi jól magát, nyá­ron szabadba is kihelyezhető. Gyak­ran kell öntözni.

Különleges gondozás: Télen ritkít­suk az öntözéseket.

Élősködők és betegségek: A fiatal hajtásokon ügyeljünk a levéltetvekre. Érzékeny a pajzstetvekre és a takács­atkákra is.

Elhelyezés: Önállóan, cserépben vagy felfüggesztve, így az indák le­csünghetnek.

Átültetés: Tavasszal ültessük a nö­vényt laza, tőzeges földbe, ügyelve arra, hogy ne temessük be az indá­kat.

Tápoldatozás: Tavasztól őszig ha­vonta egyszer.

Szaporítás: Válasszuk le az indákon fejlődő fiatal növényeket, és ültessük őket cserépbe.

Metszés: Elnyílás után távolítsuk el a virágokat.

Az alsó levelek sárgulnak, majd szá­radnak:

  • Az idős levelek természetes sárgu- lása.

A levelek összepöndörödnek:

-Túl száraz környezet. Permetezzük a növényt.

A belső levelek elrothadnak, a növe­kedés lassul:

  • Túlöntözés. Ritkítsuk az öntözést, különösen télen.

A levelek sápadnak, elvesztik élénk színeiket:

  • Tápanyaghiány.
  • Fény hiány.

SCHEFFLERA ARBORICOLA

ARÁLIAFÉLÉK

80-150 cm magas, fás növény.

A levelek tenyeresen összetettek, fénylő zöldek, hosszú levélnyeleken fejlődnek. Lakásban nem virágzik.

Problémák!

A levelek sárgulnak és hullanak.

A növekedés megáll:

– Túlöntözés. Csökkentsük az öntö­zést. Ajánlatos hagyni, hogy a föld két öntözés között kiszáradjon.

A növény töve megfeketedik, a növe­kedés lassul:

– A gyökerek rothadása túlöntözés miatt.

A levelek fakók, a növekedés megáll: – Tápanyaghiány.

Elhelyezés: Önállóan verandán, la­kásban vagy zöldnövény-együttes- ben.

Átültetés: Tavasszal ültessük a nö­vényt tápdús, laza földbe.

Tápoldatozás: Áprilistól szeptembe­rig hetente egyszer, télen havonta.

Szaporítás: Tavasszal válasszunk le szárdugványokat, és helyezzük őket laza közegbe, nedves környezetben, hogy ellensúlyozzuk a párolgást. A gyökerek megjelenése után ültes­sük edénybe.

Metszés: Ajánlott megmetszeni a központi szárat, így a növény bokro­sabbá fejlődik. Ezzel azt is elkerülhet­jük, hogy túl magasra nőjön.

Környezet: A világos környezetet kedveli, néhány óra napsütéssel. Té- len-nyáron egyaránt magas hőmér­sékletet, 18°C-ot igényel. Óvatosan kell öntözni.

Különleges gondozás: A meleg és száraz időszakokban permetezzük rendszeresen a leveleket. A túlzott hi­deg a levelek sárgulását és hullását okozhatja.

Élősködők és betegségek: Ügyel­jünk a pajzstetvek megjelenésére, kü­lönösen száraz környezetben. A le- véltetvekre és a takácsatkákra egy­aránt érzékeny.

Problémák!

SCHLUMBERGERA TRUNCATA

Karácsonyikaktusz

KAKTUSZFÉLÉK

20-35 cm magasságot elérő pozsgás növény.

Nincsenek levelei, csak vastag, zöld szárai, melyek egymás után fejlődnek. Idővel érdessé és barnássá válnak.

A számos sziromból álló virágok a szárképletek csúcsán jelennek meg. Piros, rózsaszín, mályva- vagy fehér színűek, karácsonytól tavasz végéig nyílnak.

Környezet: A kaktusz nyáron a teljes napsütést kedveli, télen pedig a vilá­gos, közvetlen napsütés nélküli he­lyeket. Nyáron közepes, 18°C-os hő­mérsékletet igényel, télen pedig hűvö­set. A virágzás idején bőségesen kell öntözni, szeptembertől télig pedig visszafogottan. Ne hagyjuk a földet a levelek lankadásáig kiszáradni. Al­kalmazzunk lágy (klórmentes) vizet.

Különleges gondozás: Ősszel tart­sunk nyugalmi időszakot, melynek során a bimbók kialakulnak.

Élősködők és betegségek: A levelek alatt ügyeljünk a pajzstetvek kifejlő­désére.

Elhelyezés: Önállóan, pozsgás vagy virágos növény-összeállításban. Nyá­ron a szabadba is kihelyezhetjük, te­raszra vagy balkonra.

Átültetés: A virágzás után ültessük a növényt enyhén agyagos földbe, a gyökerek érintése nélkül.

Tápoldatozás: A virágzás alatt he­tente egyszer. Nyáron havonta.

Szaporítás: A virágzás után válasz­szűk le az előző évi hajtásokat. Levá­gás után 3-4 órán át hagyjuk szárad­ni, majd ültessük homok és tőzeg ke­verékébe.

Metszés: Távolítsuk el a satnyább hajtásokat.

A bimbók kinyílás előtt lehullanak:

  • Huzat.
  • Vízhiány. Öntözzünk bőségesen a virágzás idején.
  • Túlöntözés. Csökkentsük az öntö­zést.

A tő megfeketedik, végül elrothad:

– Túlöntözés télen.

SCINDAPSUS AUREUS

Szobai futóka

KONTYVIRÁGFÉLÉK

80-120 cm magasságot elérő kúszó­növény.

A levelek szív alakúak, bőrszerúek, fénylők, sárgával tarkázottan zöldek.

A szár zöldessárga és szögletes.

Problémák!

A levelek elsárgulnak, kiszáradnak, majd lehullanak:

– Az elöregedett alsó levelek termé­szetes hullása

-Túl sok napsütés. Helyezzük a nö­vényt kevésbé napos helyre.

A leveleken barna foltok jelennek meg. A növekedés lassul:

  • Túlzott nedvesség. Csökkentsük az öntözést.
  • Meleghiány. Tegyük a növényt me­legebb helyiségbe.

Elhelyezés: Felfüggesztve ámpolna­növényként, rács mentén futónö­vényként, szobában vagy verandán.

Átültetés: Tavasszal ültessük laza földbe.

Tápoldatozás: Tavasztól őszig he­tente egyszer, télen havonta.

Szaporítás: Tavasszal válasszunk le dugványokat, és helyezzük őket tő­zegbe, nedves környezet fenntartásá­val. A gyökerek megjelenése után ül­tessük át.

Metszés: Vágjuk vissza a túl hosszú szárakat, és távolítsuk el a száraz leveleket.

Környezet: Világos környezetet igé­nyel, közvetlen napsütés nélkül. Nyá­ron 16-18°C, télen minimum 10-12 °C-on érzi jól magát. Visszafo­gottan kell öntözni, hogy a föld min­dig enyhén nedves legyen.

Különleges gondozás: A meleg és száraz időszakokban permetezzük a leveleket.

Élősködők és betegségek: Érzékeny a levéltetvekre, a pajzstetvekre és a takácsatkákra.

/ . 1 / /

SCIRPUS CERNUUS

Szobafűpalka

SÁSFÉLÉK

20-30 cm-es csüngő növény.

A levelek hosszúak, vékony hengere­sek. Egy tőből fejlődnek, és nagyon eredeti és elegáns módon csüngenek. Zöld színűek, és rajtuk az apró krém­színű virágok egész évben nyílnak.

Problémák!

Környezet: A szobafűpalka a vilá­gos, közvetlen napsütés nélküli kör­nyezetet kedveli. Elviseli azt is, ha a hőmérséklet 8-10 °C alá süllyed, azonban 16-18°C-on érzi igazán jól magát. Növekedési időszakban gyakran kell öntözni, télen kevesebb elegendő.

Különleges gondozás: A meleg és száraz időszakokban permetezzük a leveleket.

Élősködők és betegségek: Kevéssé érzékeny az élősködőkre.

Elhelyezés: Önállóan, de inkább zöld vagy virágos növényekkel együtt.

Átültetés: 2-3 évente tavasszal ültes­sük a növényt laza földbe.

Tápoldatozás: Áprilistól szeptembe­rig havonta egyszer.

Szaporítás: Tavasszal osszuk meg az idősebb töveket úgy, hogy kellő mennyiségű gyökérrel rendelkező kis növényeket nyerjünk, ezek biztosítják a növekedés újraindulását. Az elérni kívánt hatástól függően ültethetjük őket önállóan vagy csoportokban.

Az alsó levelek sárgulnak, hervad­nak, majd kiszáradnak:

– Vízhiány. Öntözzünk bőségesen a meleg és száraz időszakokban.

-Túl száraz környezet. Permetezzük a leveleket lágy vízzel.

A tő elrothad, a növekedés megáll:

– Túlöntözés. Télen csökkentsük az öntözést.

SENECIO CRUENTUS

Cinerária

FÉSZKESEK

30-40 cm magas, dús növény.

A levelek háromszögletűek, szélük fogazott, zöldek.

A fészekvirágzatok a levelek fölé emelkednek, és bőségesen nyílnak. Piros, rózsaszín, lila, kék, fehér vagy tarka sugárvirágok között narancs­sárga vagy barna, bordó a virágzat közepe. Tél végétől tavaszig nyílnak.

Problémák!

Az alsó levelek hervadnak, majd ki­száradnak:

  • Túlöntözés kiváltotta gombáso­dás: botritisz.
  • Csökkentsük az öntözést.

A levelek lankadnak. A növekedés lassul:

  • Túlzott napsütés. Helyezzük a nö­vényt kevésbé napos helyre.

A levelek hullanak:

  • Vízhiány. A virágzás idején öntöz­zünk bőségesen.

Elhelyezés: Önállóan, virágos- vagy zöldnövény-együttesben.

Átültetés: Általában a cineráriát vi­rágzás után kidobják, de ha megtart­juk, átültethető laza földbe.

Tápoldatozás: A virágzás alatt ön­tözzük erősen nitrogénszegény ösz- szetett műtrágyával.

Szaporítás: Otthoni körülmények kö­zött nehéz.

Metszés: Távolítsuk el a száraz leve­leket.

Környezet: A cinerária világos, köz­vetlen napsütés nélküli környezetben érzi jól magát. A hűvösebb, 16-18 °C- os hőmérsékletet kedveli. Rendszere­sen kell öntözni, különösen a virág­zás idején.

Különleges gondozás: Száraz és meleg környezetben rendszeresen permetezzük a leveleket.

Élősködők és betegségek: Érzékeny a levéltetvekre és az üvegházi molyte- tűre.

r

Hí n’

r

. rz/Bh Ji

‘F W ■

Problémák!

SETCREASEA PURPUREA

KOMMELINAFÉLÉK

90-100 cm-t elérő lecsüngő növény. A levelek hosszúak, hüvelyszerűek, lilás bíborszínúek. Szárölelők, nincs levélnyelük, enyhén molyhosak, szé­lük pillás.

A virágok egyszerűek, a levelek hón­aljában jelennek meg, rózsaszínűek, nyáron nyílnak.

Környezet: A közvetlen napsütést kedveli. Magas hőmérsékletet igé­nyel: 18-20°C-ot, télen azonban 8-10°C-ot is elvisel. Rendszeresen kell öntözni, különösen a szabadban.

Különleges gondozás: Télen ritkít­suk az öntözéseket.

Elhelyezés: Kosárban felfüggesztve nyáron a szabadba is kihelyezhető.

Átültetés: Tavasszal ültessük a nö­vényt laza, tápdús földbe, ügyelve rá, nehogy eltörjük a törékeny szárakat. Tápoldatozás: Áprilistól szeptembe­rig 2-3 hetente.

Szaporítás: Tavasszal vagy nyáron válasszunk le csúcshajtásokat, és nedves, meleg környezetben helyez­zük laza közegbe. A gyökerek megje­lenése után ültessük át őket. Ajánla­tos 2-3 évente új, dúsabb és mutató- sabb példányokra cserélni a régi nö­vényeket.

Metszés: Távolítsuk el a száraz leve­leket és az elvirágzott szárakat.

Az alsó levelek száradnak:

  • Az elöregedett levelek természetes kiszáradása.

A levelek lankadnak és hervadnak.

A növekedés lassul:

  • Vízhiány. Meleg és száraz időszak­ban öntözzünk bőségesen.

SINNINGIA SPECIOSA

Csuporka (gloxinia.)

CSUPORKAFÉLÉK

25-30 cm-t elérő, zömök gumós nö­vény.

A levelek nagyon mutatósak, nagyok, hullámosak, molyhosak és zöldek.

A virágok a levelek között fejlődnek, magasan föléjük emelkednek. Hosz- szú száron ülő harangokra emlékez­tetnek. Tavasztól nyárig nyílnak, fe­hér, rózsaszín, vörös, lila vagy tarka színűek.

Problémák!

A levelek széle felpöndörödik:

-Túl erős napfény.

A levelek hullanak, a növény belseje rothadni kezd, a bimbók megfeke­tednek és nem nyílnak ki: -Túl hideg környezet.

– Túlöntözés. Csökkentsük az öntö­zést.

Elhelyezés: Önállóan vagy virágos növény-összeállításban.

Átültetés: Februárban ültessük a gu­mót laza földbe úgy, hogy a csúcsa kiemelkedjen a cserépből. Öntözzük és helyezzük meleg (20-22 °C-os) környezetbe.

Tápoldatozás: Átültetés után és a vi­rágzás alatt hetente egyszer.

Szaporítás: Házilag nehéz.

Környezet: A gloxinia nem szereti a fényt, félárnyékos-árnyékos környe­zetet igényel, magas, 18-22 °C-os hő­mérséklettel. A telet nehezen vészeli át (min. 15 °C). A virágzás idején rendszeresen kell öntözni langyos vízzel. Más időszakokban kevesebb elegendő.

Különleges gondozás: A virágzás után hagyjuk a leveleket is elhervad­ni, függesszük fel az öntözést és a tápoldatozást. Teleltessük a gumót a cserepében vagy nedves tőzegben.

Élősködők és betegségek: Nagyon érzékeny a levéltetvekre.

SMITHIANTHA ZEBRINA

CSUPORKAFÉLÉK

30-40 cm magasságot elérő bokros növény.

A levelek nagyok, sötétzöldek, hullá­mosak.

A virágok füzérben fejlődnek. Cső alakúak, és hosszú kocsányon he­lyezkednek el. Téltől tavaszig nyílnak, narancssárgák vagy pirosak.

Problémák!

A leveleken barna foltok jelennek meg:

– Túlöntözés. Csökkentsük az öntö­zéseket.

-Túl száraz és meleg környezet. Tartsuk nedvesen a levegőt, és emel­jük a hőmérsékletet.

A levelek kicsik maradnak, a növeke­dés lassul:

-Túl sok fény.

Környezet: A világos, közvetlen nap­sütés nélküli helyeket kedveli. Magas hőmérsékletet, 20-22 °C-ot igényel, sose csökkenjen 18°C alá. Visszafo­gottan kell öntözni, a túlöntözés ha­tására ugyanis elsárgulnak a levelek.

Különleges gondozás: A virágzás után hagyjuk elhervadni a leveleket. Fel kell függeszteni a tápoldatozást, és ritkítani kell az öntözéseket. A le- vélzet teljes kiszáradása után helyez­zük a rizómát enyhén nedves tőzeg­be.

Élősködők és betegségek: Ügyel­jünk a levéltetvekre.

Elhelyezés: Önállóan vagy virágos növény-összeállításban.

Átültetés: Tavasszal ültessük a nö­vényt tőzeg és tőzegmoha alapú föld­be.

Tápoldatozás: Hetente egyszer ön­tözzük hígított trágyával, az erős trá­gya ugyanis égést okozna.

Szaporítás: A növény rizómáját idő­sebb korban szétválaszthatjuk. Ültes­sük meleg környezetben laza szubsztrátumba.

Metszés: Távolítsuk el a hervadt virá­gokat.

Az alsó levelek elsárgulnak, majd ki­száradnak:

– Az elöregedett levelek természetes sárgulása.

SOLANUM CAPSICASTRUM

Korallbokor

CSUCSORFÉLÉK

30-40 cm magas bokros növény.

A levelek kicsik és zöldek, hosszúká­sak.

A virágok egyszerűek, fehérek, nyá­ron nyílnak, teljesen jelentéktelenek. Gömbölyű, nem ehető termések fej­lődnek belőlük. A bogyók kezdetben zöldek, majd megpirosodnak.

Problémák!

A levelek bámulnák, hullanak:

– Túlöntözés. Csökkentsük az öntö­zést.

A növény belső levelei sárgulnak, majd hullanak:

  • Az elöregedett levelek természetes hullása.
  • Vízhiány: öntözzünk bőségesen, különösen a virágzás és a termésho­zás idején.

Elhelyezés: Cserépben, önállóan, verandán vagy télikertben. Nyáron szabadba is kihelyezhető.

Átültetés: Március-áprilisban ültes­sük a növényt tápdús, laza földbe.

Tápoldatozás: Nyáron hetente két­szer, télen hetente egyszer.

Szaporítás: A magok vetésével laza, homokos földbe. Tavasszal válasz- szunk le csúcshajtásokat, és helyez­zük őket laza, tőzeges közegbe.

Metszés: Tavasszal 1/3-ára vágjuk vissza az előző évi hajtásokat.

Környezet: A korallbokor a világos, napsütéses helyeket kedveli, hűvös, 14-16°C-os hőmérséklettel, mely té­len sem csökkenhet 10 °C alá. A ter­méshozás idején nagyon gyakran kell öntözni, télen ritkábban.

Különleges gondozás: Nyáron per­metezzük a leveleket.

Élősködők és betegségek: Ügyel­jünk a levéltetvek, a takácsatkák és a liszteske megjelenésére.

SPARMANNIA AFRICANA

Szobahárs

HÁRSFÉLÉK

120-150 cm magasságot elérő bok­ros növény.

A levelek szív alakúak, fogazottak, nagyok, molyhosak. Zöld színűek, a levélnyelek hosszúak.

A virágok fürtökben nyílnak, és a le­velek fölé emelkednek. Fehér színűek bíbor és sárga középpel, télen nyíl­nak.

Problémák!

A levelek hervadnak. A növekedés lassul:

– Vízhiány. Öntözzünk bőségesen, különösen a meleg és száraz idősza­kokban.

A levelek sárgulnak, és barna foltok jelennek meg rajtuk:

-Túl erős napfény. Ne tegyük ki a növényt a napsugaraknak.

Környezet: A világos, közvetlen nap­sütés nélküli helyeket kedveli, hűvös, 15-16 °C-os, télen max. 10°C-os hő­mérséklettel. Nyáron rendszeresen kell öntözni, télen ritkábban.

Különleges gondozás: A párolgás csökkentésére nyáron permetezzük a leveleket.

Élősködők és betegségek: Ügyel­jünk a takácsatkák és a pajzstetvek megjelenésére.

Elhelyezés: Nagy méretével a spar- mannia a szoba valódi díszítőeleme. Nyáron a szabadba is kihelyezhető, félárnyékba, levegős, de nem huzatos helyre.

Átültetés: Március-áprilisban ültes­sük dús, laza földbe.

Tápoldatozás: Tavasztól őszig he­tente egyszer.

Szaporítás: Tavasszal és nyáron vá­lasszunk le csúcshajtásokat, és he­lyezzük őket homok és tőzeg keveré­kébe. A gyökerek megjelenése után ültessük új edénybe.

Metszés: Tavasszal metsszük ala­csonyra, az előző évi hajtások Vs­ának eltávolításával. Nyáron a hajtá­sok visszacsípésével ismét metsszük meg.

A belső levelek sárgulnak és hulla­nak:

  • Fényhiány.
  • Az elöregedett levelek természetes hullása.

SPATHIPHYLLUM HYBRIDUM

Fehérpárta

KONTYVIRÁGFÉLÉK

40-50 cm magasságot elérő dús nö­vény.

A levelek lándzsa alakúak, sötétzöldek, és egy tőből kiinduló hosszú levélnye­leken fejlődnek. A virágok fehér felle­véllel körülvett buzogányvirágból áll­nak, a levelek fölé emelkednek; tavasz- szal nyílnak, néha nyár végén is.

Problémák!

A levelek hullanak, a növekedés las­sul:

– Vízhiány. A virágzás alatt öntözzük bőségesen. A meleg és száraz idő­szakokban permetezzük a leveleket.

A levelek sárgulnak, nem virágzik:

  • Fényhiány.
  • Tápanyaghiány.

Elhelyezés: Önállóan, verandán vagy fürdőszobában. Ez utóbbi kü­lönlegesen megfelelő.

Átültetés: Tavasszal ültessük a nö­vényt laza, vízáteresztő földbe.

Tápoldatozás: Márciustól szeptem­berig kéthetente egyszer.

Szaporítás: Átültetéskor osszuk szét az idősebb példányok tövét, így új növényeket nyerhetünk, melyeket egyenként cserépbe ültethetünk.

Metszés: Távolítsuk el a hervadt virá­gokat és a sérült leveleket.

Környezet: Világos, közvetlen nap­sütés nélküli helyet igényel. A normál szobahőmérsékletet kedveli: nyáron 18°C-ot, télen legalább 14-15 °C-ot. Rendszeresen kell öntözni, hogy a földje mindig nedves legyen.

Különleges gondozás: Meleg és szá­raz időszakban permetezzük rend­szeresen a leveleket.

Élősködők és betegségek Száraz környezetben érzékeny a pajzstetvek- re és a takácsatkákra.

STEPHANOTIS

FLORIBUNDA

Koszorúfutóka

SELYEMKÓRÖFÉLÉK

120-150 cm magasságot elérő futó­növény.

A levelek vastagok, bőrszerúek, fény­lő sötétzöldek. A virágokhoz hason­lóan hajlékony szárakon fejlődnek.

A virágok fehérek, illatosak, tavasztól őszig nyílnak.

Problémák!

A levelek sárgulnak, majd hullanak:

  • Fény hiány. Helyezzük a növényt vi­lágosabb helyre.
  • Az elöregedett levelek természetes hullása.

Környezet: A koszorúfutóka világos, közvetlen napsütés nélküli környezet­ben érzi jól magát. A meleget kedveli: 18-22 °C-ot, ami télen sem csökken­het 15 °C alá. Gyakran kell öntözni.

Különleges gondozás: Meleg és szá­raz időszakokban permetezzük a le­veleket. Télen ritkítsuk az öntözése­ket.

Élősködők és betegségek: Ügyel­jünk a pajzstetvekre, különösen télen, ha száraz a levegő.

Elhelyezés: Önállóan, futónövény­ként rács mentén vagy verandán.

Átültetés: Március végétől, ha a cse­repet kitöltötték a gyökerek, ültessük a növényt nagyon laza földbe, az elő­zőnél alig nagyobb cserépbe.

Tápoldatozás: Áprilistól októberig kéthetente egyszer.

Szaporítás: Tavasszal válasszunk le szár- vagy csúcsdugványokat, és he­lyezzük őket tőzeg és homok keveré­kébe. Tartsuk nedvesen a levegőt.

Metszés: Ha a növény túl magasra fejlődik, a szárak felkopaszodnak; vissza kell őket vágni, hogy a növény újra dús legyen.

A virágok kinyílás előtt lehullanak:

  • Vízhiány. A virágzás alatt öntöz­zünk gyakrabban, lágy vízzel.
  • Tápanyaghiány.

STREPTOCARPUS HYBRIDA

Fokföldi kankalin

CSUPORKAFÉLÉK

20-30 cm magasságot elérő növény. A levelek hosszúak, hullámosak, fo- gazottak és világoszöldek. Tőállóak. A virágok a növény közepéből kie­melkedő hosszú kocsányokon nő­nek. A virág csőszerű, felül öttagú párta. Fehér, rózsaszín vagy lilás, ta­vasztól őszig nyílnak.

Problémák!

A levelek megbámulnák, hervadnak, majd lehullanak, végül a növény töve el rőt had:

  • Túlöntözés. Csökkentsük az öntö­zést.
  • Meleg hiánya.

A levelek szélei megbámulnák és el­száradnak:

– Vízhiány.

Elhelyezés: Önállóan vagy növény­együttesben.

Átültetés: Tavasszal vagy a virágzás után ültessük a növényt erősen tőze- ges, laza földbe.

Tápoldatozás: Kéthetente öntözzük be erősen hígított műtrágyával, így elkerülhetjük az égési sérüléseket.

Szaporítás: Tavasszal válasszunk le levéldugványokat. Vágjuk darabokra őket, és helyezzük laza közegbe, ned­ves környezetben.

Környezet: A fokföldi kankalin a vilá­gos, közvetlen napsütés nélküli kör­nyezetet kedveli. Magas hőmérsékle­tet kíván: nyáron 20-22 °C-ot, télen legalább 13-14 °C-ot. Visszafogottan kell öntözni.

Különleges gondozás: Ősszel a túl alacsony hőmérséklet pihenőidősza­kot válthat ki; a levelek lankadnak és bámulnák. Fokozatosan meg kell szüntetni az öntözést, s csak tavasz- szal újra kezdeni.

Élősködők és betegségek: Ügyel­jünk a pajzstetvek megjelenésére. Ér­zékeny a levéltetvekre és a takácsat­kákra is.

1

Problémák!

SYNGONIUM

PODOPHYLLUM

Nyíl levél

KONTYVIRÁGFÉLÉK

150-180 cm magasságot elérő futó­növény.

A levelek hosszú nyélen fejlődnek, 3 karéjúak. Zöld színűek, fehérrel tar- kázottak, hosszú szárakon nőnek, melyeket fölfuttatáshoz ki kell kötöz­ni. Létezik hullámos, többé-kevésbé színezett levelű változat is.

Környezet: A nyíllevél világos kör­nyezetet igényel, közvetlen napsütés nélkül, nyáron átlag 18-20°C-os, té­len legalább 15 °C-os hőmérséklettel. Rendszeresen kell öntözni, hogy a föld mindig nedves legyen.

Különleges gondozás: Nyáron, me­legben permetezzük a leveleket.

Élősködők és betegségek: Ügyel­jünk a pajzstetvek és takácsatkák megjelenésére.

Elhelyezés: Futónövényként rács mellett szobában vagy verandán. Fel­függesztve ámpolnanövényként is tartják.

Átültetés: Tavasszal ültessük a nö­vényt laza, vízáteresztő földbe.

Tápoldatozás: Tavasztól őszig he­tente egyszer.

Szaporítás: Tavasszal és nyáron vá­lasszunk le csúcsdugványokat, és helyezzük őket homok és tőzeg keve­rékébe vagy egyszerűen vízbe. A gyö­kerek megjelenése után ültessük át.

Metszés: Tavasszal vágjuk vissza vi­szonylag rövidre, hogy formát adjunk a növénynek, nyáron pedig csípjük vissza a hajtásokat.

A levelek sárgulnak, a növekedés lassul:

  • Túlöntözés. Csökkentsük az öntö­zést, és ne hagyjuk, hogy víz marad­jon az alátétben.

A levelek színei elhalványodnak, a növekedés lelassul:

  • Tápanyaghiány.

A szárak aránytalanul megnyúlnak:

  • Fény hiány.

TRADESCANTIA ALBIFLORA

Pletyka

KOMMELÍNAFÉLÉK

50-60 cm-t elérő, csüngő vagy kú­szónövény.

A levelek tojásdadok, zöldek, hegye­sen végződnek és nincs levélnyelük. Hosszú, lágy szárakon fejlődnek.

Lakásban nevelt példányokon ritkán jelennek meg virágok.

TRADESCANTIA ALBIFLORA ’AUREO-VITTATA’

KOMMELÍNAFÉLÉK

60-80 cm-t elérő futónövény. Ez a változat sárgával színezett levelével tér el az alapfajtól. Igényeik azono­sak, ez utóbbi azonban valamivel több fényt igényel, hogy levelei színe­sek maradjanak.

Elhelyezés: Önállóan ámpolnanö­vényként, felfüggesztve. Növénye­gyüttesek összeállításához is hasz­nálható. Nyáron a szabadba helyez­hető.

Átültetés: Tavasszal ültessük a nö­vényt laza földbe.

Tápoldatozás: Tavasztól őszig he­tente egyszer, télen havonta.

Szaporítás: Az év során bármikor vá­lasszunk le csúcsdugványokat, és helyezzük őket egy pohár vízbe vagy laza földbe. A jobb díszítő hatás elé­réséhez ajánlatos több szálat ültetni egy cserépbe.

Metszés: Távolítsuk el a felkopaszo­dott, érdektelen szárakat. Tavasszal csípjük le a fiatal hajtásokat, hogy a növény jobban bokrosodjon.

Környezet: Világos, félárnyékos kör­nyezetet igényel, A 18-22 °C közötti meleget kedveli, mely télen sem hűl 10-12 °C alá. Nyáron gyakran kell öntözni, télen kevesebb is elegendő.

Különleges gondozás: Meleg, száraz időszakban permetezzük a leveleket.

Élősködők és betegségek: A túlön- tözés rothadást válthat ki.

A szárak megkopaszodnak, az alsó levelek lehullanak:

  • Fényhiány.
  • Az elöregedett levelek ter­mészetes hullása.
  • Vízhiány.

VRIESEA SPLENDENS

Pikkely virág

BROMÉLIAFÉLÉK

30-40 cm magasságot elérő dús nö­vény.

A levelek hosszúak, szélesek és hú­sosak. Sötétzöld színűek, barnásbí­bor harántcsíkokkal.

A sárga virágok piros, kalászban álló fellevelekből emelkednek ki, melyek 50-60 cm magas kocsányon fejlőd­nek a levélrózsa közepén.

Problémák!

Környezet: A pikkelyvirág nagyon vi­lágos környezetet igényel, napsütés­sel. Egész évben a melegebb hőmér­sékletet kedveli: 18-20°C-ot. Nyáron gyakran kell öntözni, télen ritkábban.

Különleges gondozás: Meleg, ned­ves időben permetezzük rendszere­sen a leveleket. Nyáron töltsük meg a levélrozettát (ciszternát) lágy vízzel.

Élősködők és betegségek: Érzékeny a takácsatkákra.

Átültetés: Tavasszal, ha a gyökerek elborítják a földet, ültessük a növényt nagyrészt tőzegből, fakéregből és perlitből álló keverékbe.

Tápoldatozás: Nyáron hetente egy­szer.

Szaporítás: Átültetéskor válasszuk le az elvirágzott és nemsokára kipusz­tuló növény mellől a tősarjakat gyö­kérzettel együtt, és ültessük nedvesen tartott laza földbe.

A levelek megpuhulnak, a növény tö­ve rothad:

– Tú/öntözés. Csökkentsük az öntö­zést, különösen télen, alacsony hő­mérsékleten.

A levelek vége megbámul és kiszá­rad:

– Vízhiány. A virágzás alatt öntöz­zünk bőségesen. A meleg és száraz időszakokban permetezzük a levele­ket klórmentes vízzel.

YUCCA ELEPHANTIPES

Óriás pálmaliliom

AGÁVEFÉLÉK

90-180 cm magasságot elérő fás nö­vény.

A levelek szalagszerúek, hosszúak, és hegyben végződnek. A vaskos, barna törzs csúcsán fejlődnek csokor­ban, zöld színűek. Általában a jobb díszítő hatás érdekében több növényt csoportosítanak egy cserépbe.

Problémák!

Az alsó levelek sárgulnak, majd hul­lanak:

  • Fény hiány. Tegyük a növényt vilá­gosabb helyre.
  • Az elöregedett alsó levelek termé­szetes kiszáradása.

A növény töve rothad:

– Túlöntözés. Csökkentsük az öntö­zést, különösen télen, hűvösebb hő­mérsékleten.

Elhelyezés: Önállóan vagy összeállí­tásban, szobában, verandán vagy té­likertben. Egzotikus hatásáért ked­velt.

Átültetés: Tavasszal, ha a gyökerek kitöltik a cserepet, ültessük a növényt dús, laza, tőzeg alapú földbe. Ajánla­tos a jobb stabilitás érdekében agyagcserepet használni.

Tápoldatozás: Áprilistól szeptembe­rig kéthetente egyszer.

Szaporítás: A kertészetekben a juk­kát szárcsonkokról szaporítják. Az amatőr számára a legegyszerűbb azonban a légbujtás, melyet tavasz- szal végezhetünk. A gyökerek megje­lenése után ültessük át a növényt.

Metszés: Távolítsuk el az elszáradó idős leveleket.

Környezet: A jukka a fényt kedveli, néhány órás napsütéssel. Átlagos, 18-20 °C-os hőmérsékleten érzi jól magát. Nyáron gyakran kell öntözni, télen ritkábban.

Különleges gondozás: Bár a pálma­liliom a száraz környezetet kedveli, meleg időszakokban örömmel fogad­ja a fürdetést.

Élősködők és betegségek: Érzékeny a pajzstetvekre és a botritiszre.

ZANTEDESCHIA HYBRIDA

Kai la

KONTYVIRÁGFÉLÉK

80-100 cm magasságot elérő dús növény.

A levelek nagyok, puhák és zöldek. Húsos gyökerekkel ellátott gyökér­törzsről fejlődnek.

A virágok a levelekkel egy szinten fejlődnek, lakásban tél végétől tava­szig nyílnak. Szabadban később, ta­vasz vége felé jelennek meg. A virágok jellegzetesek: a torzsavirágzat körül tölcsér alakú fehér fellevél díszük.

Problémák!

Környezet: A kalla a világos, egész enyhén napos környezetet kedveli. Közepesen meleg hőmérsékletet igé­nyel: virágzás idején 16-18 °C-ot. A túlzott meleg a levelek kiszáradását és a virágzási idő rövidülését válthat­ja ki. Tavasszal és nyáron rendszere­sen kell öntözni, télen ritkábban.

Különleges gondozás: Nyáron, amint a levelek hervadni és száradni kezdenek, tartsunk pihenőidőszakot. Ritkítsuk, majd szüntessük meg az öntözést, tartsuk hűvösen a növényt, és függesszük fel a tápoldatozást. Ősszel, a növekedés újraindulásakor fokozatosan kezdjük újra az öntö­zést, és emeljük a hőmérsékletet (12-14’C) tél végéig. Tavasz kezde­tétől öntözzünk gyakrabban, és tart­suk 16-18 °C-on a hőmérsékletet. Né­hány héten belül megjelennek a virá­gok.

Élősködők és betegségek: Száraz környezetben érzékeny a levéltetvek- re.

Elhelyezés: Cserépben önállóan vagy edényben, esetleg szabad föld­ben. Ebben az esetben télire föl kell szedni és becserepezni.

Átültetés: Márciusban ültessük a nö­vényt laza, tápdús földbe.

Tápoldatozás: Márciustól júliusig he­tente egyszer.

Szaporítás: Átültetéskor osszuk szét az erős töveket, és az új példányokat ültessük laza földbe.

A növény töve rothad. A növekedés lassul:

  • Túlöntözés. Csökkentsük az öntö­zést.

Az alsó levelek sárgulnak, majd el­száradnak:

  • Az elöregedett levelek természetes száradása.
  • Vízhiány. A virágzás idején öntöz­zünk gyakran.

Metszés: Távolítsuk el a sárga vagy törött leveleket.

KÜLÖNLEGES KULTÚRÁK

HAGYMÁS NÖVÉNYEK NEVELÉSE CSERÉPBEN

Szobanövényeknek tekinthetünk egyes hajtatott hagymás növényeket.

A hajtatás lehetővé teszi, hogy a normálisnál korábbi virágzást érjünk el. Kellemes látvány karácsonykor vagy tél közepén a virágzó jácint vagy tulipán a lakásban, mely már a közelgő tavaszt hirdeti. Kétszeres lesz az öröm, ha a növényeket otthon neveljük.

KRÓKUSZ (1) NÖSZIROMFÉLÉK

Leírás: 7-15 cm magas, hagymás növény.

A levelek keskenyek, hosszúak, zöldek, gyakran ezüstös csík­kal díszítettek.

A virágok önmagukban vagy csoportokban helyezkednek el, hosszúkás kehely alakúak, kék, lila, fehér, sárga színűek, csíkozottak vagy tarkázottak.

Elhelyezés: Kehelyben, kis edényben, krókuszvázában, 3-as vagy nagyobb csoportokban. Virágos és zöld növények mel­lett összeállításban.

Hajtatás: Ősszel ültessük a gumót krókuszvázába vagy ke- helybe, homokos keverékbe.

Hagyjuk hidegben és sötétben, amíg a hajtások elérik az 5-6 cm-es magasságot.

Ezután helyezzük a növényt fűtött (16—18 °C) világos helyiség­be, és néhány héttel később megjelennek a virágok.

Öntözés: A hajtatás alatt tartsuk a földet enyhén nedvesen. Azután, a virágzás előtt és alatt ügyeljünk, hogy a föld ne száradjon ki.

NÁRCISZ (2) AMARILLISZFÉLÉK

Leírás: Hagymás növény.

A levelek egyenesek, szalagszerűek, zöldek.

A virágok egyszerűek vagy teltek, önmagukban vagy csopor­tosan állnak, sárga, narancssárga vagy piros trombitából és azt körülvevő sárga vagy fehér lepellevelekből tevődnek ösz- sze. A ’Totus albus’ és a ‘Paper white’ fajták különösen jól megfelelnek a hajtatáshoz.

Elhelyezés: Lapos tálban, kosárban, 3-as vagy nagyobb csoportokban. Jól illeszkedik a virágos- és zöldnövény-együt- tesekhez.

Hajtatás: Szeptemberben töltsünk meg egy edényt kaviccsal vagy égetett agyaggolyócskákkal. Rögzítsük benne a gumó­kat, és peremükig öntözzük meg őket.

Ezután néhány hétre helyezzük a cserepet sötét, hűvös kör­nyezetbe. Amint a hajtások elérik a 10-12 cm-es magasságot, állítsuk ablak elé, szúrt fénybe.

Néhány héttel később megjelennek a kellemesen illatos virá­gok.

Öntözés: Tartsunk fenn állandó vízszintet.

TULIPÁN (3) LILIOMFÉLÉK

Leírás: Hagymás növény.

A levelek szárlevél típusúak, zöldek, kékeszöldek vagy bar­násbíbor foltosak.

A virágok egyszerűek vagy teltek, önállóan vagy csoportban állnak, fehér, sárga, narancssárga, rózsaszín, piros, lila, feke- tésibolya színűek, csíkozottak vagy tarkázottak.

Elhelyezés: Kelyhekben, kosarakban, cserépben, főként a kisebb termetű fajtákat hajtatják. Társíthatók zöld vagy virá­gos növényekkel összeállításokban. Gyakran ki kell támaszta­ni a szárat, mert hajlamos meghajolni a virág súlya alatt. Tökéletesen megfelel egy kis fakaró vagy nád, amely nem is látszik.

Hajtatás: Októberben helyezzük a hagymát föld és homok keverékébe.

Ezután helyezzük 10-15 napra hűvös, sötét helyre. Később tegyük az edényt fényre, 18-20 °C-os hőmérsékleten.

A virágok néhány héttel később jelennek meg. Ahhoz, hogy a virágzás sokáig tartson, alacsonyan, 15-16 °C-on kell tarta­ni a hőmérsékletet.

Öntözés: A hajtatás alatt tartsuk nedvesen a földet. A virág­zás előtt és alatt ne hagyjuk, hogy a föld kiszáradjon, és öntözzük rendszeresen.

Élősködők és betegségek: Sokféle rothadás fejlődhet ki. Megelőzésükre tegyünk a földbe gombaölő szert.

JÁCINT (4) LILIOMFÉLÉK

Leírás: 20-30 cm magasságot elérő hagymás növény.

A levelek egyenesek, hosszúak, zöldek.

A virágok fürtökben nőnek, kellemesen illatosak. Kék, ibolya, rózsaszín, bíbor, fehér vagy krémszínűek.

Elhelyezés: Kosárban, tálban, kancsóban, cserépben, zöld és virágos növények mellett.

Hajtatás: Lehetőleg nagy átmérőjű hagymákat válasszunk, és ültessük őket októberben föld és homok keverékébe.

Tegyük kb. 10 napra hideg, sötét helyre, kevés öntözéssel, később pedig fényre, 18-20 °C-ra. Néhány héttel később meg­jelennek a virágok. Ha meg akarjuk nyújtani a virágzást, 15°C-on kell tartani a hőmérsékletet.

(Hogy a hagymát ne túl hirtelen tegyük hidegre, beültetés előtt 5-6 napra helyezzük a hűtőszekrény zöldséges rekeszébe.)

Öntözés: A hajtatás alatt ne öntözzünk túl sokat, csak eny­hén nedvesen tartsuk a földet. A virágzás előtt és alatt ne hagyjuk kiszáradni.

Élősködők és betegségek: A hajtások rothadása ellen he­lyezzünk gombaölő szert a földbe. Érzékeny a vírusfertőzésre is.

BONSAI

A kínaiak voltak az elsők, akik a természetből a fákat tálakba ültették, s így csodálatos minikerteket hoztak létre. így született meg több mint 2000 évvel ezelőtt a bonsai művészete.

Később, a 10-11. században a japán buddhista szerzetesek honosították meg ezt a művészetet Japán­ban. A bonsaikultúra legfőbb szabályait csak a 14. században fektették le.

A japánok a bonsaiokkal filozofikus és vallási kapcsolatban állnak, mivel számukra az idő elenyészését jelképezik, és az ember és a természet harmóniáját hirdetik.

Az első néhány bonsai csak a múlt század végén került Európába. Napjainkban a törpefák nagy csodálatnak örvendenek, és sikerük egyre nő.

Miből is áll a bonsaiművészet? A vallási és filozófiai megfontolások mellett a művészet céljául tűzi ki a fák és tűlevelűek miniatürizálását különböző módszerek segítségével: a gyökerek és a szárak metszésével, a fiatal hajtások lecsípésével, átültetéssel, a törzs és az ágak elkötésével.

A bonsaiművészet semmit nem bíz a véletlenre: a nevelt növény alakja és mérete szoros összefüggésben áll az edény méreteivel, formájával és színével. Ennek célja a tökéletes esztétikai egyensúly.

A bonsaiok nagy része szabadtéri fa, így tehát nem élhetnek a lakásban. Kertben, teraszon vagy balkonon kell helyet adni számukra.

A lombhullató fák, melyeknek levelei ősszel lehullanak, és csak tavasszal hajtanak ki újra, gyönyörű példányokat nyújtanak, és remekül alkalmazkodnak ehhez a művészethez.

A szilfa, a juharfa, a tölgy és a bükk a leggyakrabban használatosak.

A tűlevelűek szintén nagyon kedveltek, mivel nem változtatják jellegüket, és egész évben egyformák maradnak. Az évek során göcsörtös, méltóságos formát öltenek.

A virágos fák, bokrok, mint a japánbirs vagy a madárbirs, valamint a kúszónövények, virágaikkal vagy terméseikkel vidámságot kölcsönöznek.

Az egzotikus növények nevelésének köszönhetően rövid ideje a lakásban is csodálhatunk bonsaiokat. Ezek a növények tökéletesen alkalmazkodnak a szobai körülményekhez.

Ezek a „zöld növények” valódi, több évtizedes bonsaiok.

Számos faj, mint pl. a pálmák, a fikuszok vagy a bambuszok, megfelelőek, és eredeti formájuk mellett egzotikus hatást is keltenek.

A bonsai sok gondozást igényel: átültetést, metszést, visszavágást és kötözést. Ezeket a tevékenységeket nagy figyelemmel és pontossággal kell végezni, ehhez adunk néhány tanácsot.

A SZABADTÉRI BONSAIOK

GONDOZÁS

ELKERÜLENDŐ

KÖRNYEZET

napos

árnyékos

ÖNTÖZÉS

– ideje

amint a föld kezd kiszáradni

túl sok víz az alátétben

– gyakorisága

napi 3-4 alkalommal, az időjárásnak és az igényeknek megfelelően

– vízminőség

forrás- vagy esővíz

klóros vagy lágyított víz

TRÁGYÁZÁS

– ideje

3-4 hetente

az átültetés után 3-4 hónapig

– időszak

tavasszal és ősszel

télen és nyáron

– trágyatípus

szerves trágyák: vérliszt, szaru

műtrágyák

– mennyiség

rendszeresen kis mennyiség

nagy mennyiségek

FÜRDETÉS

– ideje

tavasszal és nyáron reggel vagy este, télen reggel

napon való fürdetés

– gyakoriság

az időtől függően napi 1-3-szor

– vízminőség

langyos, lágy víz

hideg és klóros víz

ÁTÜLTETÉS

– ideje

tavasszal

– gyakorisága

lombos fák: 2-3 évente tűlevelűek: 3-5 évente

az idős példányokat ritkábban kell átültetni

– föld

humusz, kerti föld és homok keveréke

túl dús keverék

– edény

használjunk mázas vagy tiszta égetett cserépedé­nyeket, ne feledkezzünk meg a vízelvezetésről

műanyag, lyuk nélküli edény

– a növény előkészítése

metsszük meg a gyökereKet: távolítsuk el 1/a-2/3- ukat

METSZÉS ÉS FORMÁZÁS

– ideje

lombos: tavasztól őszig rendszeres metszés tűlevelűek: áprilistól júniusig csípjük le a hajtáso­kat

KÖTÖZÉS

tűlevelűek: télen rézdróttal

ne hagyjuk fenn a drótot 15-16 hónapnál tovább.

A SZOBAI BONSAIOK

GONDOZÁS

ELKERÜLENDŐ

KÖRNYEZET

napos

árnyék

ÖNTÖZÉS

– ideje

amint a föld kezd kiszáradni

túl sok víz az alátétben

– gyakoriság

napi 1-3-szor, az időtől és az igényektől függően

a túlöntözés általában az edény falán megjelenő fehéres lerakódásban mutatkozik meg

– mennyiség

mérettől függően

– vízminőség

lágy víz

klóros víz

TRÁGYÁZÁS

– ideje

3-4 hetente

átültetés után 3-4 hónapig

– időszak

egész évben

télen

– trágyatípus

folyékony trágya: feloldandó por vagy erősen hígí­tott műtrágya

– mennyiség

rendszeresen kis mennyiség

nagy adagok

FÜRDETÉS

– ideje

tavasszal és nyáron reggel vagy este, télen reggel

napon fürdetés (égési sérülések)

– gyakorisága

naponta

– vízminőség

langyos, lágy víz

klóros víz és a leveleket fényező készítmények

ÁTÜLTETÉS

– ideje

tavasz

– gyakoriság

2 évente

– föld

humusz, kerti föld és homok keveréke

túl dús keverék

– edény

mázas vagy mázatlan égetett cserép

műanyag és lyuk nélküli edény

– a növény előkészítése

metsszük meg a gyökereket; távolítsuk el hosszuk 1/3-2/3-át

a régi föld egy részének eltávolítása

METSZÉS ÉS FORMÁZÁS

– ideje

amint a hajtás túl nagy lesz, távolítsuk el a tő mellett kifejlődő hajtásokat

KÖTÖZÉS

– ideje

egész évben rézdrótokkal

5-6 hónapnál tovább ne hagyjuk fenn a drótot

RAGADOZÓ NÖVÉNYEK

Számos rovaremésztő növényfaj létezik, melyek igen népszerűek az amatőr kertészek körében.

Mocsaras vidékekről erednek, ahol vadon is megtalálhatók, és a többi növényhez hasonlóan olyan levelekkel rendelkeznek, melyek lehetővé teszik a levegő szén-dioxid-tartalmának kivonását. Ugyanakkor a föld, melyben gyökereik fejlődnek, tápanyagokban és különösen nitrogénben szegény. A tápanyagok utánpótlásának egyetlen módja így a zsákmányszerzés, általában rovarok megragadása. A zsákmányt pepszint tartalmazó nedv segítségével emésztik meg.

A következőkben bemutatunk két ragadozófajt, melyeknek igényei nagyrészt azonosak, azonban csak gondos, gyakori ápolással virágoznak.

DIONAEA MUSCIPULA

Vénusz légycsapója

HARMATFÚFÉLÉK

15-20 cm szélességet elérő dús nö­vény.

A levelek vastagok, és két lebenyből állnak, melyeknek széle hosszú pil­lákkal ellátott állkapcsot formáz. A szár lapos és húsos.

A piros szín és a levelek nektárkivá­lasztása odacsalja a rovarokat, majd az „állkapocs” belsejében található érzékeny szőrök érintésének hatásá­ra a „száj” becsukódik.

Kevéssel ezután a növény kiválaszt egy anyagot, melynek segítségével megemészti a levelekben a rovar tes­tének szerves szöveteit.

Később a levél megint kinyílik, az esőre bízva a maradék, emésztetlen darabok eltakarítását. Ha a növény megfelelő környezetben van, fehér füzérvirágzata fejlődik, mely a levelek fölé nyúlik.

Elhelyezés: Önállóan ablakpárká­nyon vagy verandán.

Átültetés: 2-3 évente ültessük a nö­vényt tőzeg és tőzegmoha keveréké­be.

Tápoldatozás: Tavasszal és nyáron négyhetente egyszer.

Szaporítás: Tavasszal elültethetjük az előző évben termett magvakat. Használjunk főként tőzegmoha ala­pú földet. Ugyanebben az időszak­ban tőosztással is szaporíthatjuk.

Metszés: Távolítsuk el a száraz és sárga leveleket, így elkerülhetjük a betegségek kialakulását.

Környezet: Ez a növény a fényt kedve­li, közvetlen napsütés nélkül, ami égési sérüléseket válthatna ki. Másrészről a fényhiány hatására a levelek elvesztik piros színüket. Nem túl magas hőmér­sékleten, nyáron 12-14 °C-on, télen 5-8 °C-on érzi jól magát. Nagyon gyakran kell öntözni, túlzások nélkül. Mindig nedvesen kell tartani a talaját.

Különleges gondozás: A párolgás csökkentésére permetezzük rendsze­resen a leveleket.

Élősködők és betegségek: Érzékeny a levéltetvekre és a szürkerothadásra.

Problémák

A növény töve elfeketedik, majd megrothad (botritisz):

  • Túlöntözés nedves környe­zetben, ami kedvez a gom­bás betegségek kialakulásá­nak.

A levelek sárgulnak, a növe­kedés lassul:

  • Tápanyaghiány.

SARRACENIA FLAVA

Kürtvirág

KÜRTVIRÁGFÉLÉK

20-30 cm magasságot elérő dús nö­vény.

A levelek henger alakúak, fedővel el­látottak. A fedőkön nedvet kiválasztó szőrszálakat figyelhetünk meg. A ro­vart vonzza a zöld és sárga szín, be­hatol a hengerbe, és végül az aljára esik. A növény egy nedv segítségével lassan emészti meg, s így szerzi meg a számára szükséges tápanyagokat.

Elhelyezés: önállóan ablakpárká­nyon.

Átültetés: 3-4 évente ültessük a nö­vényt főként tőzegből és tőzegmohá­ból álló keverékbe.

Tápoldatozás: Áprilistól októberig négyhetente egyszer.

Szaporítás: Tavasszal osszuk meg a tövet, és az új növényeket ültessük laza, tőzeges földbe. Tartsuk nagyon nedvesen a környezetet.

Metszés: Távolítsuk el a száraz leve­leket.

Környezet: A közvetlen napsütés nélküli világos helyeket kedveli, és a közepes, nyáron 12-14 °C-os, télen 5-7 °C-os hőmérsékletet. Nyáron na­gyon gyakran kell öntözni, télen keve­sebbel megelégszik. Használjunk lan­gyos esővizet, mivel a klóros víz nem megfelelő.

Különleges gondozás: Meleg, száraz időszakokban permetezzük rendsze­resen a leveleket.

Élősködők és betegségek: Ügyel­jünk a levéltetvek megjelenésére és a nedves és meleg környezetben köny- nyen kifejlődő betegségekre.

KAKTUSZOK

A száraz, sivatagos tájakról származó kaktuszok könnyen nevelhetők. Nagyrészt vízből álló pozsgás növények, melyek a vizet szárukban tárolják. Általában igénytelenek, és minimális gondozással is fejlődnek.

A kaktuszok nagyon különböző formájuk miatt dekoratívak: vannak kerek és hosszúkás kaktuszok, számos változat létezik, mely az évek során nagyon eredeti formát ölt. A kaktuszokon kis kidudorodások láthatók, ezeken fejlődnek a virágok és a tüskék. Ez utóbbiak hosszabbak vagy rövidebbek lehetnek, vastagok vagy vékonyak, pihések, elágazóak vagy egyszerűek. Mindenesetre ajánlatos a gondozás, az átültetés során kezünket kesztyűvel védeni. Virágaik szintén nagyon mutatósak, s ritkaságuk nem von le értékükből. A virágok általában tavasszal és nyár elején jelennek meg, és élénk mályvaszínű, piros, narancs­sárga, sárga vagy fehér szirmokból állnak. Egyesével vagy a növény tetején koszorúban nyílnak, általában nem tartanak sokáig.

Ami a gondozást illeti, a kaktusz nagyon világos és napsütéses környezetet igényel. Nyáron ajánlatos szabadba helyezni, télen pedig a szobába vagy verandára. Nyáron a meleg, 20-25 °C-os hőmérsékletet kedveli, télen pedig hideget, 5-7 °C-ot.

Nyáron visszafogottan kell öntözni és csak akkor, amikor a föld már kiszáradt. A kaktusz nem viseli el a túlöntözést és a pangó vizet, elrothad a töve. Télen elegendő, ha egészen enyhén nedvesen tartjuk a földet, és elkerüljük a teljes kiszáradást. Az esővíz a legmegfelelőbb az öntözéshez.

Nem szükséges minden évben átültetni, szűk helyen is jól érzi magát.

Egyes fajok azonban jelentős méretű gyökérzettel rendelkeznek, így minden évben át kell ültetni őket valamivel nagyobb cserépbe. Ajánlatos homok alapú, laza, vízáteresztő földet használni, s nem szabad megfeledkezni a cserép alján a vízelvezetésről. A műveletre legmegfelelőbb időszak a tavasz.

A tápoldatozás elengedhetetlen, mivel a homok alapú föld könnyen kiürül. A növekedési időszakban így kéthetente egyszer öntözzünk mútrágyaoldattal.

A bimbók kifejlődésének elősegítéséhez használjunk káliumban gazdag műtrágyát.

Nagyon kevés állati élősködő támadja a kaktuszokat, nyáron néhány levéltetű vagy pajzstetú fordulhat elő. Leginkább a rothadástól kell tartani, melyet általában a túlöntözés vagy a túl nehéz, nem vízáteresztő föld vált ki. A betegséget barna vagy feketés foltok megjelenése jelzi, melyeket erősen dörzsölve el kell távolítani. Egyes kaktuszok tövén a durva, barnás felület képződése normális jelenség, a növény öregedésé­nek következménye.

CEPHALOCEREUS

SENILIS

Őszapókaktusz

KAKTUSZFÉLÉK

Ezt a több tíz cm magasságot elérő oszlopszerú kaktuszt hosszú, fehér szőrök borítják.

A fehér virágok csak az idősebb pél­dányokon jelennek meg.

Elhelyezés: Önállóan vagy összeállí­tásban kaktuszok vagy pozsgás nö­vények mellett.

Átültetés: 2-3 évente tavasszal ültes­sük a növényt homok alapú földbe.

Tápoldatozás: Áprilistól szeptembe­rig kéthetente egyszer.

Szaporítás: Tavasszal magvetéssel.

Környezet: Ez a kaktusz sok fényt igényel és átlag 20-24 °C hőmérsék­letet, mely télen sem hűlhet 6-7 °C alá. Télen-nyáron egyaránt visszafo­gottan kell öntözni. Ha túl meleg és száraz az idő, ajánlatos egészen eny­hén permetezni.

Különleges gondozás: Télen nyugal­mi időszakot kell tartani, ilyenkor füg­gesszük fel az öntözést, és csökkent­sük a hőmérsékletet. Ha a szőrök po­rosak, tisztítsuk őket vízzel és ecsettel.

Élősködők és betegségek: Érzékeny a szőrök alatt kifejlődő pajzstetvekre.

ECHINOCACTUS

GRUSONII

Óriás sünkaktusz

KAKTUSZFÉLÉK

Ez a zöld színű kaktusz számos du­dorral rendelkezik, melyeken hegyes, szúrós tüskék ülnek. Növekedése nagyon lassú, lakásban maximum 18-20 cm átmérőt ér el.

A sárga virágok a száz évnél idősebb példányokon (!) jelennek meg.

Elhelyezés: Önállóan vagy kaktusz­összeállításban.

Átültetés: Tavasszal, ha a gyökerek jól kitöltik a cserepet, ültessük át a kaktuszt, ellenkező esetben a felszíni földcsere elegendő.

Tápoldatozás: Áprilistól szeptembe­rig kéthetente egyszer.

Szaporítás: Tavasszal magvetéssel.

Környezet: Ez a kaktusz világos, na­pos környezetet igényel. Télen hűvös, 8-10 °C hőmérsékleten érzi jól magát, nyáron alkalmazkodik a normális szobahőmérséklethez. Nyáron ritkán kell öntözni, télen gyakorlatilag egy­általán nem igényel vizet.

Különleges gondozás: Nyáron, ami­kor nagyon meleg és száraz a levegő, permetezzük vízzel a növényt.

Élősködők és betegségek: A túl szá­raz környezet kedvez a takácsatkák és a pajzstetvek kifejlődésének.

Környezet: Ez a kaktusz sok fényt és napsütést igényel. A meleget kedveli: nyáron 20-24 °C-ot, télen pedig leg­alább 10-12 °C-ot. Nyáron visszafo­gottan, télen gyakorlatilag egyáltalán nem kell öntözni.

Különleges gondozás: A meleg és száraz időszakokban enyhén perme­tezzük a növényt.

Élősködők és betegségek: A túlzott öntözés hatására elrothadhat a törzs.

Elhelyezés: Önállóan vagy kaktusz­összeállításban.

Átültetés: Tavasszal ültessük a kak­tuszt homokos földbe.

Tápoldatozás: Áprilistól szeptembe­rig kéthetente egyszer.

Szaporítás: Tavasszal magültetéssel, nagyon meleg környezetben (22 °C).

MYRTILLOCACTUS GEOMETRIZANS

KAKTUSZFÉLÉK

Több tíz cm magasságot elérő, osz­lop formájú kaktusz.

Kékeszöld színű, kevés tüskéje van. A tüskék hosszúak és feketék.

Virágai krémszínúek és illatosak, la­kásban azonban nem virágzik.

Környezet: A fügekaktusz télen- nyáron egyaránt sok fényt igényel. Nyáron a meleget kedveli (22-24 °C), s télen sem lehet 10-12 °C-nál hide­gebb. Nyáron visszafogottan, télen nagyon ritkán kell öntözni.

Különleges gondozás: Amikor a nö­vény megöregszik, fennáll az a ve­szély, hogy meghajlik a lapok súlya alatt, ezért óvatosan ki kell támaszta­ni.

Élősködők és betegségek: Érzékeny a pajzstetvekre.

Elhelyezés: Önállóan vagy kaktu­szok, pozsgás növények mellett ösz- szeállításokban. Léteznek a szabad­ban földbe ültethető fajok is, amelyek áttelelnek. Termetük nagyobb, azon­ban csak meleg vidékeken élnek meg.

Átültetés: 2-3 évente tavasszal ültes­sük nagyrészt homokból álló földbe. Tápoldatozás: Áprilistól szeptembe­rig kéthetente egyszer.

Szaporítás: Nyáron finoman válasz­szűk le a lapos hajtásokat, és helyez­zük őket nagyon meleg és nedves körülmények között homokba. A gyökerek megjelenése után ültes­sük át.

OPUNTIA

Fügekaktusz

KAKTUSZFÉLÉK

Zöld színű, lapos szárakkal rendelke­ző kaktusz. A száron csoportokban álló kis barnás szőrök és tüskék fej­lődnek.

A virágok a szárképletek szélén nő­nek, sárgák.

A NÖVÉNYEK ELLENSÉGEI

Az egészséges növényeken megjelenő élősködők vagy betegségek gyakran a rossz nevelési feltételeknek köszönhetők. Például ha kevés a fény vagy a víz, a növény fejlődése és életereje károsodik, s így érzékenyebb lesz a betegségek és élősködők támadására. A növény igényeinek megfelelő környezetet kell tehát teremteni, és egyenletes tápanyagellátásról kell gondoskodni. Emellett a rendszeres rovarirtás is ajánlatos, ezzel gyorsan megszüntethetjük az élősködők támadá­sát vagy a betegségeket, és hatékonyan léphetünk közbe. Számos szert használhatunk:

-Több rovar ellen hatásos rovarölők és speciális rovarirtók, melyekkel konkrétan egy rovarfaj ellen küzdhetünk (levéltetű, pajzstetú elleni szerek stb.).

  • Betegségek (lisztharmat, botritisz) elleni gombaölők.
  • Vegyes készítmények, melyekkel mindkettő ellen harcolhatunk.
  • Atkaölők az atkák elleni védekezéshez. Általában megelőző védelemre nincs szükség, és a hamar felfedezett betegségeket vagy élősködőket könnyen legyőzhetjük.

Bizonyos esetekben érdemes vegyes készítményeket használni (úgynevezett totálkészítményeket), kivéve a pontosan meghatározott rovartámadás esetén (pajzstetvek, levéltetvek stb.).

A por alakú vegyszerek használata a korlátozott felhasználás és a jelentős veszteségek miatt kevésbé népszerű, kedveltebbek a permetezhető szerek, melyek hatékonyabbak, és melyeknek különböző alkalmazási módjait ismerjük:

  • Érintkezési hatás.

A készítményt a levelekre és a rajtuk található rovarokra permetezzük; a rovarok idegrendszeri sérülés hatására azonnal elpusztulnak.

  • Bejuttatásos hatás.

A készítményt a levelekre permetezzük, a rovarok pedig a táplálékukkal együtt elfogyasztják.

  • Szisztemikus hatás.

A készítményt granulátum formájában vagy permetezéssel a földre, a levélre juttatjuk. Az öntözések segítségével behatol a földbe, ahonnan a gyökerek vagy közvetlenül a levelek felszívják, majd a növényi nedvek továbbszállítják. A rovar táplálkozása során ezt is magához veszi és megmérgeződik.

ÉLŐSKÖDŐK

ÜVEGHÁZI MOLYTETŰ (liszteske)

Az élősködő leírása: 2-3 mm-es rovar; fehér színű, nagyon könnyen észrevehető a levelek fonákén, ahol csoportokban él, és miniatűr tojásokat rak. Ez a szívó rovar a levél sejtjeinek tartalmával táplálkozik, és mézharmatot választ ki.

Kifejlődésének kedvező körülmények: Különösen a száraz, meleg környezetet kedveli.

Okozott károk: Szívogatása nyomán a levelek elsárgulnak, majd lehullanak. Emellett megfigyelhetjük; hogy a kiválasztott mézharmatban korompenészgombák jelennek meg.

Megelőző kezelés: Érzékeny növényeket ajánlatos a levelek fonákén rovarirtóval kezelni. Otthon rendszeresen figyeljük az érzékeny leveleket, hogy hamar felfedezzük az élősködőket, száraz időben pedig állott vízzel fürdessük rendszeresen a leveleket.

Gyógyító kezelés: Súlyos fertőzés esetén végezzünk sziszte- mikus kezelést, ügyelve arra, hogy a készítmény valóban eljusson a levelek alsó felületére. Ismételjük meg többször az eljárást.

Különlegesen érzékeny növények: azálea, begónia, fukszia, mikulásvirág, nebáncsvirág, gerbera, kankalin, hibiszkusz, krizantém.

TAKÁCSATKA

Az élősködő leírása: Szabad szemmel nehezen látható, egé­szen apró kártevő. Piros színű, csoportokban él a levelek színén és fonákán. Ha nagyon elszaporodik, a levelek alján szövedéket, finom hálót készít.

Kifejlődésének kedvező körülmények: A takácsatka különö­sen jól fejlődik meleg és száraz környezetben. Az ablakpárká­nyon vagy közvetlen napsütésben álló növényeket kedveli.

Okozott károk: Világoszöld, majd sárga foltokat okoz a leve­leken; ezek valójában a tartalmuktól megfosztott sejtek. A le­vél végül lehullik, és a növény növekedése leáll.

Megelőző kezelés: Mivel a takácsatka nem kedveli a nedves környezetet, ajánlatos rendszeresen vízzel permetezni a leve­leket, így a kifejlődésének nem kedvező, nedves, hűvös kör­nyezetet teremthetünk.

Gyógyító kezelés: Ha a növény súlyosan beteg, el kell távolí­tani az összes fertőzött levelet, és atkaölő kezelést kell végez­ni.

Különlegesen érzékeny növények: Minden szobanövény ál­dozatul eshet a takácsatkák támadásának.

VINCELLÉRBOGÁR

Az élősködő leírása: A szürkésfekete, 1 cm-es bogár a levele­ket, fehéres lárvája a gyökereket pusztítja.

Okozott károk: Ez a rovar különösen a leveleket kedveli, melyeknek a szélét fogyasztja, de megtámadja a szárat és a lárvája a gyökereket A leveleken okozott károk inkább eszté­

tikai jellegűek, mint veszélyesek, ugyanakkor a szár és a gyökérzet sérülései lassíthatják a növekedést, sőt el is her- vaszthatják a növényt.

Megelőző kezelés: Rendszeresen ellenőrizzük a szabadba kitett növényeket.

Gyógyító kezelés: Távolítsuk el kézzel a bogarakat és a hernyókat, és alkalmazzunk rovarirtó szert.

Különösen érzékeny növények: A hernyók minden növényt megtámadhatnak. Más, rágásukkal károsító rovarok, mint pl. az ormányos bogarak, a pincebogár, a fülbemászók, a ván­dorsáska, vagy a csigák, a meztelencsigák felfalják a levele­ket. Rovarölővel, ill. csigaölő szerrel védekezhetünk ellenük.

PAJZSTETVEK

Az élősködő leírása: A pajzstetű 2-5 mm-es rovar. Ahogy a neve is jelzi, pirosasbarna fényes „páncélja” van. Mozdulat­lan, a szárakon vagy a levelek alsó felületén, a növény nedvei­vel táplálkozik, és mézharmatot választ ki.

Okozott károk: Szívogatásával a levelek sárgulását és a nö­vekedés lassulását okozza. A növény elgyengül, majd végül elhervad. A mézharmatban korompenészgombák telepednek meg.

Megelőző kezelés: Rendszeresen fürdessük az érzékeny nö­vényeket, és különösen figyeljük a szárakat, melyeknek színe a pajzshoz hasonló, így megnehezíti a rovarok felfedezését.

Gyógyító kezelés: Szivaccsal távolítsuk el a telepeket az erősen fertőzött részekről, és többször alkalmazzunk rovarirtó kezelést.

Különösen érzékeny növények: Arália, madárfészekpáfrány, broméliák, citruszfélék, csodacserje, dracéna, borostyán, fikusz, schefflera, koszorúfutóka

GYAPJASTETÜ

Az élősködő leírása: 3 mm-es, ovális formájú, rózsaszínű rovar, a pajzs helyett fehéres bevonattal. Nagyrészt a szoba­növények szárán és levelein jelenik meg.

Különösen érzékeny növények: murvafürt, kaktuszok, kóle- usz, kúszóka, csodacserje, dracéna, páfrányok, koszorúfutó­ka, afrikaiibolya, orchideák, pálmák.

FONÁLFÉRGEK

Az élősködő leírása: A fonálférgek szabad szemmel nem látha­tó kis férgek. Nagyrészt gyökerekben élősködnek, de veszélyesek a szobanövények szárára és leveleire is.

Okozott károk: A fertőzött növények elgyengülnek, a levelek megbámulnák és kiszáradnak. A megtámadott gyökereken ki- dudorodások keletkeznek.

Megelőző kezelés: Átültetéskor feltétlenül tiszta, fertőtlenített földet használjunk, így elkerülhetjük a fertőzést.

Gyógyító kezelés: Fertőzés esetén ajánlatos megszabadulni a beteg növénytől.

Számos más, gyökeret támadó élősködő is előfordulhat a szoba­növényeken, például gyökértetvek, gyökératkák, melyek a levelek hervadását és a növény pusztulását okozzák. Védekezhetünk ellenük a föld rovarirtó szeres öntözésével, de jobb, ha át is ültetjük a virágot. A földigiliszták a szobanövény kerti tartózkodá­sa során jelenhetnek meg. Ajánlatos megszabadulni tőlük, mivel járataik hatására a föld kiszárad, és ha nincs más táplálékuk, a gyökereket károsítják. Elég, ha a régi föld eltávolítása után friss földbe ültetjük a növényt.

Okozott károk: A gyapjastetű szívó kártevő, a levelek sárgulá­sát és hervadását váltja ki. Erős fertőzöttség esetén a kivá­lasztott mézharmatban korompenészgombák fejlődnek ki.

Megelőző kezelés: Vizsgáljuk rendszeresen a leveleket, mivel a kezdeti fertőzés könnyen kikezelhető.

Gyógyító kezelés: Szivaccsal távolítsuk el a látható telepeket, és alkalmazzunk többszöri vegyszeres kezelést.

LEVÉLTETVEK

Az élősködő leírása: 3 mm-es, zöld, fekete vagy narancssárga színű élősködő, mely csoportokban, nagyon gyorsan fejlődik. Könnyen észrevehető a levelek alsó felületén, a fiatal hajtásokon vagy a bimbókon. Mézharmatot választ ki, ezzel táplálkoznak a hangyák, és ebben fejlődik a korompenészgomba.

Fejlődésének kedvező körülmények: A levéltetű a párás, meleg környezetet kedveli.

Okozott károk: Szívogatásával a levélzet sárgulását, a levelek és a fiatal hajtások deformálódását okozza.

Megelőző kezelés: Nehéz megelőző kezelést végezni. A nö­vényeknek kedvező meleg és nedves környezet éppen az, amit a levéltetű is igényel. Ezért fontos, hogy rendszeresen ellen­őrizzünk minden növényt, hogy idejében beavatkozhassunk.

Gyógyító kezelés: Távolítsuk el a nagyobb telepeket szivacs vagy erős vízsugár segítségével, kivéve a törékeny növények esetében, és többször ismételve végezzünk rovarölő kezelést speciális vagy szisztemikus készítménnyel.

Különösen érzékeny növények: Minden növényt megtámad­hatnak.

BETEGSÉGEK

BOTRITISZ vagy SZÜRKEROTHADÁS

Leírás és okozott károk: Ez a gombás betegség a szárakon, a leveleken és a virágokon jelenik meg. A megtámadott része­ken gyorsan fejlődő, szürke penészgyep képződik.

Gyógyító kezelés: Támadás esetén óvatosan le kell mosni a leveleket langyos vízzel, és végezzünk rovarirtó kezelést a levéltetvek, a pajzstetvek és a liszteske elpusztítására.

Különlegesen érzékeny növények: Minden zöld vagy virágos növényen kifejlődhet korompenész attól a pillanattól, hogy a növényt mézharmatot kiválasztó rovarok támadják meg.

Fejlődésének kedvező körülmények: A gomba fejlődéséhez hűvös és nedves környezetet igényel. Túlöntözés, rossz leve­gőztetés vagy hidegben figyelhető meg.

Megelőző kezelés: A növény szükségleteihez kell igazítani az öntözővíz mennyiségét, és hidegben nem szabad permetezni a leveleket.

Gyógyító kezelés: Ha a támadás nem túl erős, távolítsuk el a beteg leveleket, csökkentsük az öntözést és a permetezést, szellőztessük alaposan a helyiséget, és alkalmazzunk gom­baölő szert. Ha ellenben a támadás erős (pl. a szár vagy a tő beteg), a növénynek vége, jobb megszabadulni tőle.

Különlegesen érzékeny növények: Minden virágos vagy zöld növény érzékeny a botritiszre, különösen a puha levelű fajok.

KOROMPENÉSZ

Leírás és okozott károk: A korompenész a levéltetvek és a bíbortetvek által kiválasztott mézharmatban fejlődő gomba. A szárakon és a levelek felszínén feketés, koromra emlékezte­tő lerakódást figyelhetünk meg, mely meggátolja a levelek légzését, és lassítja a növekedést.

Megelőző kezelés: Mindenekelőtt a mézharmatot kiválasztó rovar ellen kell küzdeni.

VÍRUSOK ÉS BAKTERIÁLIS EREDETŰ BETEGSÉGEK

Leírás és okozott károk: Ezeket a betegségeket mikroszkopi­kus organizmusok váltják ki, melyek többé-kevésbé szabály­talan foltokat okoznak, valamint a levelek és a szárak defor­málódását és a növekedés megállását. A szárrothadást és a kinövéseket általában baktériumok okozzák.

Megelőző kezelés: Nem létezik gyógyító kezelés, így nagyon fontos, hogy növényvásárláskor egészséges példányt válasz- szunk.

Abban az esetben, ha olyan tüneteket észlelünk, melyek nem egyeznek az élősködők vagy a gombabetegségek kivál­totta tünetekkel, ajánlatos szakemberhez fordulni annak megállapítására, hogy baktérium- vagy vírusfertőzéssel ál­lunk szemben. A helyzettől függően jobb, ha megszabadu­lunk a beteg növénytől, nehogy az élősködők, mint a levéltetű vagy az üvegházi molytetű, továbbterjesszék a fertőzést.

Leírás és okozott károk: Ez a gombás megbetegedés a fiatal leveleken, szárakon és virágokon fertőz. Fehéres, porszerú foltok jelennek meg rajtuk, melyek a növény elgyengülését és kiszáradását okozzák.

Fejlődésének kedvező körülmények: A lisztharmat elsősor­ban meleg és nedves környezetben alakul ki. Túl gyakori párásító permetezés után figyelhetjük meg.

Megelőző kezelés: Az első foltok megjelenése után távolítsuk el a beteg leveleket. Emellett ajánlatos csökkenteni az öntö­zést, rendszeresen szellőztetni és felfüggeszteni a levelek vizes permetezését.

Gyógyító kezelés: Feltétlenül alkalmazzunk gombaölő keze­lést, többször ismételve.

Különösen érzékeny növények: A virágos begóniák nagyon érzékenyek.

Leírás és okozott károk: Ez a gombás betegség főként a levelek fonákán és a szárakon jelentkezik. A leveleket barna foltok borítják, majd lehullanak, s a növény elpusztul.

Fejlődésének kedvező körülmények: A rozsda nedves környe­zetben fejlődik. Túlöntözés vagy gyakori permetezés után figyel­hetjük meg.

Megelőző kezelés: Ajánlatos vásárláskor és növekedés közben alaposan szemügyre venni az érzékeny növények leveleinek fonákét is, így könnyen felfedezhetjük a betegséget. Az első foltok megjelenése után azonnal távolítsuk el a fertőzött levele­ket, csökkentsük az öntözést, és szellőztessünk rendszeresen.

Gyógyító kezelés: Minden esetben végezzünk gombaölőszeres kezelést. A növekedési időszak alatt ismételjük meg többször is.

Különösen érzékeny növények: A muskátlit és a krizantémot előszeretettel támadja meg.

ÉLETTANI KÁROSODÁSOK

Elsárgult levelek hullása

  • Az alsó levelek természetes öregedése.
  • Túlöntözés. Gyakori öntözés után, rossz vízelvezetés hatá­sára vagy túl tömött föld használata esetén a gyökerek fulla­dását figyelhetjük meg.
  • Túlzott napsütés. Szobában tartás után egyes teraszra vagy kertbe kitett növényeken megfigyelhetjük, hogy a levelek el­sárgulnak, elszáradnak, majd elpusztulnak. Ajánlatos fokoza­tosan szoktatni a növényt az erősebb fényhez. Borús időben tegyük ki, és kezdetben tartsuk félárnyékban.
  • Túl száraz környezet. Permetezzük rendszeresen a leveleket langyos, klórmentes vízzel.

Az egyébként szép leveleken sárga foltok jelennek meg

-Túl meszes öntözővíz, vagy föld, mely a levelek klorózisát váltjai ki. Öntözésre használjunk esővizet, és ültessük a nö­vényt tőzeg alapú földbe.

A levelek és hajtások megnyúlása és fakulása

  • Fényhiány. Tegyük a növényt közelebb a fényforráshoz.
  • Télen túl meleg környezet.

A levelek színeinek fakulása vagy elvesztése

  • Tápanyaghiány. Ültessük a növényt új földbe, és trágyázzuk.
  • Rendszertelen és elégtelen öntözés. A túl gyakran száraz föld a gyökerek és a levelek elégtelen működését váltja ki.

A színek és mintázatok eltűnése

  • Fényhiány. A színes levelű növények általában sok fényt igényelnek színeik és fényük megtartásához.

Barna foltok megjelenése a levelek fonákán, színén vagy a szélén

  • Túl száraz és meleg hely. Tanácsos csökkenteni a hőmér­sékletet és permetezve öntözni a leveleket.
  • A föld vagy túl száraz, vagy túl nedves.

-Túl hideg öntözővíz.

  • Túlzott trágyázás. A foltokat és az azt követő elhalást legy- gyakrabban a tápanyagokban, különösen nitrogénben túl gazdag föld okozza.
  • A növény nem viseli el a gyógyító kezelést. Egyes fajták, különösen a fikuszok, a páfrányok és a filodendronok érzéke­nyek a gyógyító eljárásokra. Célszerűbb a talajba juttatható készítményeket alkalmazni.

A SZOBANÖVÉNYEK KÁRTEVŐI ÉS BETEGSÉGEI

Növények

Élősködők

Betegségek

• = a szakirodalomban előforduló

O = ritka, de megfigyelhető

■ ■

Levéltetvek

Pajzstetvek

Takácsatkák

Üvegházi molytetű

Lisztharmat

Szürke­rothadás

Rothadás

Rozsda

Baktériumok,

vírusok

Abutilon hybrida

Acalypha hispida

Adiantum capillus ven.

Aechmea fasciata

0

Aeschynanthus speciosus

O

O

Aglaonema crispum

o

Aloe variegata

Ananas comosus »Variegatus«

o

o

Anthurium scherzeranum

o

o

Aphelandra squarrosa

o

o

Asparagus

o

Aspidistra elatior

Asplenium nidus

Beaucarnea recurvata

Begónia elatior

O

Begónia boweri

Begónia punctata

Begónia rex

o

Beloperone guttata

o

Billbergia nutans

Bougainvillea glabra

Caladium hortulanum

Calathea makoyana

Camelia japonica

Catharanthus roseus

Capsicum annuum

o

Cnamaedorea elegáns

Chlorophytum comosum

o

Chrysanthemum hortorum

O

O

Cissus antartica

o

Cissus rhombifolia

Citrus mitis

o

Clerodendron thomsoniae

o

Clivia miniata

o

Codiaeum variegatum pictum

Coleus biliméi

Columnea microphylla

o

Cordyline terminális

o

o

o

o

Crassula portulacea

o

Cryptanthus bromelioides

Cymbidium

Cycas revoiuta

o

Cyclamen persicum

o

Cyperus alternifohus

Dieffenbachia

Dipladenia sanderi

0

o

Dizygotheca elegantissima

o

Dracaena deremensis

o

o

Dracaena marginata

o

Euphorbia pulcherrima

o

o

o

Fatshedera lizei

o

Ficus benjamina

Ficus elastica »De’cora«

Ficus lyrata

Ficus pumila

o

Növények

Élősködők

Betegségek

• = a szakirodalomban előforduló

0 = ritka, de megfigyelhető

Levéltetvek

Pajzstetvek

Takácsatkák

Üvegházi molytetü

Lisztharmat

Szürke­rothadás

: E

Rothadás

Rozsda

i

Baktériumok,

vírusok

Ficus deltoidea

Fittonia verschaffeltii

O

0

Fuchsia hybrida

O

Gerbera hybrida

o

Hedera helix

o

Hedera helix »Fanette«

o

Hedera canariensis »Variegata«

o

Hibiscus rosa sinensis

Hippeastrum

Howeia fosterana

Hydrangea macrophylla

Hypoestes phyllostachya

Impatiens guineensis

o

Jacobinia carnea

Jasminum polyanthum

Kalanchoe blossfeldiana

Maranta leuconeura erythroneura

Medinilla magnifica

o

Monstera deliciosa

Musa cavendishii

Nephrolepis exaltata

Nerium oleander

Nertera granadensis

Paphiopedilum

Passiflora caerulea

Pelargomum domesticum

Peperomia obtusifolia »U.S.A.«

Philodendron erubescens

Philodendron scandens

Phoemx canariensis

Platycerium bifurcatum

o

Plumbago auricuiata

o

Primula acaulis

Primula obcomca

Pteris cretica

Rhododendron simsii

o

Saintpaulia lonantha

O

Sanseviera trifasciata »Laurentii«

Saxifraga stolonifera

Schefflera arboricola

o

Schlumbergera truncata

o

Scindapsus aureus

o

Senecio cruentus

Setcreasea purpurea

o

Sinnmgia speciosa

Smithiantha zebrina

Solanum capsicastrum

Sparmanma africana

Spathiphyllum hybridum

Stephanotis floribunda

o

Streptocarpus hybrida

Syngonium podophyllum

Tradescantia albiflora

Vriesea splendens

Yucca elephantipes

Zantedeschia hybrida

NÉVMUTATÓ

A vastagon szedett számok azt az oldalt jelölik, ahol a növény részletes leírása található, a többi számok azokat az oldalakat, ahol a növényre utalás történik.

A

Abutylon hybrida 8, 10, 24, 26, 150 Acalypha hispida 8, 10, 24, 27, 150

Adiantum capillus-veneris 8, 28, 150

Aechmea fasciata 8, 10, 29, 150

Aeschynanthus speciosus 8, 10, 11, 24, 30, 150

Afrikai ibolya 114

Afrikai kúszóka 55

Agancspáfrány 108

Agave americana 8, 10, 31

Aglaonema crispum 8, 13, 24, 32, 150

Aloe variegata 8, 10, 33, 150

Aloéfélék 33

Amarillisz 10, 86

Ananas cornosus „variegatus” 8, 34,

150

Anthurium scherzeranum 8, 10, 24, 35,

150

Aphelandra squarrosa 8, 10, 36, 150 Arália 76, 147

Asparaaus densiflorus „Myers” 8, 10, 24, 37, 150

Asparagus densiflorus „Sprengeri” 8,

24, 37, 150

Aspidistra elatior 8, 24, 38, 150

Asplenium nidus 8, 39, 147, 150

Ausztráliai kúszóka 55

Azálea 10, 18, 22, 113, 146

Á

Ámpolna – gyertyavirág 51

B

Banán 97

Beaucarnea recurvata 8, 40, 150

Begónia boweriQ, 10, 14, 18, 21, 22, 24,

42, 146, 149, 150

Begónia elatior 8, 10, 14, 18, 21, 22, 24,

41, 146, 149, 150

Begónia punctata 8, 10, 14, 18, 21, 22,

24, 42, 146, 149, 150

Begónia rex 8, 14,18, 21,22, 24,41,146, 149, 150

Beloperone guttata 8, 10, 24, 43, 150

Bonsai 138, 139

Bougainvillea 45, 147

Bougainvillea glabra 8, 10, 45, 147, 150

Buzogányfa 40

C

Caladium hortulanum 8, 15, 17, 46, 150

Calathea makoyana 8, 13, 47, 150

Camelia japonica 8, 10, 18, 48, 150

Capsicum annuum 8, 50, 150

Catharantus roseus 8, 10, 49, 150 Cephalocereus senilis 10, 143 Ceropegia woodii 8, 10, 24, 51 Chamaedorea elegáns 8, 52, 150 Chlorophytum comosum „variegatum” 8, 11, 24, 53, 150

Chrysantemum hortorum 10, 54, 146, 149, 150

Cinerária 10, 121

Cissus antartica 24, 55, 147, 150

Cissus rhombifolia 24, 55, 147, 150 Citrus mitis 7, 8, 56, 147, 150

Clerodendron thomsoniaeQ, 10,57,150 Clivia miniata 8, 10, 58, 150

Codiaeum variegatum pictum 8, 21,24, 59, 147, 150

Coleus blumei 8, 22, 24, 60, 147, 150 Columnea microphylla 8, 10,11, 18, 61, 150

Cordyline terminális 8, 22, 62, 150 Crassula portulacea 8, 24, 63, 150 Cryptanthus bormelioídes 8, 13, 64, 150

Csíkos csokrosinda 53

Csodacserje (kroton) 15, 59 Csucsorfélék 50, 125

Csuporka (gloxínia) 10, 18, 22, 24, 123

Csüngőágú fikusz 77

Cycas revoluta 8, 66, 150

Cyclamen persicum 8, 10, 18, 67, 150

Cymbidium 8, 10, 65, 150

Cyperus alternifolius 8, 24, 68, 150

D

Dieffenbachia amoena 8, 22,24,69,150 Dieffenbachia maculata „Marianne” 8, 22, 24, 69, 150

Dionaea muscipula 141

Dizygotheca elegantissima 8, 71, 150

Diplademia sanderi 8, 10, 70, 150

Díszspárga 37

Dracaena deremensis 8, 24, 72, 147, 150

Dracaena marginata 8, 24, 72, 147,150

E

Echinocactus grusonii 10, 143

Euphorbia milii 8, 10, 24, 73

Euphorbia pulcherrima 8, 24, 73, 150

Európai leander 100, 147

Exacum affine 8, 10, 74

F

Fatshedera lizei 8, 24, 75, 150

Fatsia japonica 76

Ficus benjamina 8, 11, 21, 22, 24, 77, 147, 149, 150

Ficus deltoidea 11, 21, 22, 24, 78, 147,

  1. 151

Ficus elastica „decora” 11, 21, 22, 24,

77, 147, 149, 150

Ficus lyrata 8, 11, 21, 22, 24, 78, 147,

  1. 150

Ficus pumila 11,21,22, 24, 79,147,149,

150

Fittonia verschafeltii 8, 13, 24, 80, 151

Fokföldi kankalin 129

Fuchsia hybrida 8, 10, 22, 81, 146, 151

Fügekaktusz 144

G

Gerbera hybrida 9, 10, 82, 146, 151

H

Hedera canariensis „variegata” 9, 83, 147, 151

Hedera helix 9, 24, 84, 147, 151

Hedera helix „Fanette” 9, 84, 147, 151

Hibiscus rosa simensis 9, 10, 22, 85, 146, 151

Hippeastrum 9, 10, 88, 151

Howeia fosterana 9, 10, 87, 151

Hyacinthus 10, 137

Hydrangea macrophylla 9, 10, 89, 151

Hypoestes phyllostachya 9, 24, 88, 151

I

Impatiens guineensis 10, 90, 146, 151

Indás kőtörőfú 116

Indiai kakassarkantyú 109

J

Jacobima carnea 9, 10, 91, 151

Jasminum polyanthum 9, 10, 92, 151

Jácint 137

K

Kalanchoe blossfeldiana 9, 10, 93, 151

Kalárisaszparágusz 37

Kalla 134

Kapaszkodó fikusz 79

Karácsonyi kaktusz 118

Kenciapálma 87

Kerti hortenzia 9, 10, 89

Kerti krizantém 54, 146, 149

Kék Golgotavirág 103

Kínai hibiszkusz 85

Kis flamingóvirág 35

Korallbokor 7, 125

Koszorúfutóka 128

Krókusz 10, 136

Kukoricalevél 38

Kúszó filodendron 11, 13, 22, 24, 106,

149

Kürtvirág 141

L

Lantlevelú fikusz 78

M

Madárfészekpáfrány 11, 12, 13, 14, 18,

21, 39, 147, 149

Maranta leuconeura erythroneura 9,

11, 13, 15, 94, 151

Medinilla magnifica 9, 10, 95, 151

Mikulásvirág 73

Monstera deliciosa 9, 21, 96, 151

Musa cavendishii 9, 97, 151

Myrtillocactus geometrizans 144

N

Nagy levélcsillag 64

Nárcisz 10, 136

Nebáncsvirág 90, 146

Nephrolepis exaltata 9, 99, 151

Nerium oleander 9, 10, 100, 151

Nertera granadensis 7, 9, 101, 151

O

Opuntia 10, 144

Óriási sünkaktusz 143

Ö

Ószapókaktusz 143

P

Paphiopedilum 9, 10, 102, 151

Paprika 50

Passiflora caerulea 9, 10, 24, 103, 151 Pelargonium domesticum 9, 10, 105, 149, 151

Peperomia obtusifolia „U.S.A.” 9, 24, 104, 151

Philodendron erubescens 9, 11, 13, 22, 24, 106, 149, 151

Philodendron scandens 9, 11, 13, 22, 24, 106, 149, 151

Phoenix canariensis 9, 22, 107, 151

Platycerium bifurcatum 9, 18, 108, 151

Plectranthus colleoides „marginatus” 9, 24, 109

Pletyka 122, 131

Plumbago auriculata 9, 10, 110, 151

Pompás kutyatej 73

Primula acaulisQ, 10, 111, 151

Primula obconica 9, 10, 111, 151

Pteris cretica 9, 112, 151

R

Rhododendron simsii 9, 10, 113, 151

Rózsás meténg 49

S

Saintpaulia ionantha 9, 10, 18, 22, 24,

  1. 147, 151

Sarkantyúbokrocska 43

Sanseviera trifasciata „Laurentii” 9, 24,

  1. 151

Sarracena flavia 141

Savanyú mandarin 7, 22, 56

Saxifraga stolonifera 9, 10, 116, 151 Sárgaszegélyű szanszevieria 115 Schefflera arboricola 9,11,21,117,147, 151

Schlumbergera truncata 9, 10,118,151 Scindapsus aureus 9, 11, 24, 119, 151 Scirpus cernuus 9, 120

Selyemmályva 26

Senecio cruentus 9, 10, 121, 151

Setcreasea purpurea 9, 24, 122, 151 Sinningia speciosa 9, 10, 123, 151 Smithiantha zebrina 9, 10, 124, 151 Sokvirágú jázmin 9, 11, 92

Solanum capsicastrum 7, 9, 22, 125,

151

Sparmannia africana 9, 10, 126, 151 Spatiphyllum hybridum 9, 10, 24, 127,

151

Stephanotis flóri bunda 9, 10, 128, 147,

151

Streptocarpus hybrida 9, 10, 129, 151 Szártalan kankalin 111, 146 Szépcsalán 27

Szobafikusz 77

Szobahárs 126

Szobai kankalin 111, 146

Szobai klívia 58

Szobapalka 68

Syngonium podophyllum 9, 130, 151

T

Tarka aloé 33

Tenyárarália 71. 147

Tradescantia albiflora 9. 11.22. 24.131,

151

Tradescantia albiflora „aureo-vittata” 11, 22, 24, 131

Tulipán 10, 137

V

Vénusz légycsapója 141

Vénuszfodorka 28

Vénuszpapucs 102

Vriesea splendens 9 10. 132 151

Y

Yucca elephantipes 9 133

Z

Zantedeschia r,’0’ca^ ‘134

Zygocactus 118

TARTALOMJEGYZÉK

A szobanövények jellemzői 7

A szobanövények osztályozása a levelek színe szerint 8

A növények virágzási időszakai

10

A szobanövények felhasználása

11

A szobanövények kiválasztása

15

A szobanövények élete

16

A szobanövények szükségletei

17

A szobanövények gondozása

20

A szobanövények szaporítása

23

Növényatlasz

25

Különleges kultúrák

135

A növények ellenségei

145

Névmutató

Fotók: S.A.E.P./J. L. Syren, P. Nessmann, Hayon, P. Fischer

Delta 2000 Könyvkiadó, Budapest Felelős kiadó Bernáth István

Műszaki szerkesztő Horváth Péter

Szedte a Fényszedő Központ Kft., Budapest, 1993

ISBN 963 8308 08 7

Imprimé en C.E.E.

Ajándékba adunk és kapunk szobanövényeket, megcsodáljuk szép leveleiket és tarka virágaikat, de aztán ápolni is kell őket, amihez viszont ismernünk kell mindegyikük sajátosságait.

Ez a könyv értékes útmutatást ad, hogyan őrizzük meg a lehető legtovább lakásunkban a természet egy darabkáját, a szép szobanövényt.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Lap tetejére!