Hits: 6
58
SZEKERES ZOLTÁN
Lektorálta
KÖRMENDI GÉZA
A térképeket
TÖRÖK VIKTÓRIA rajzolta
A fotókat TERAVAGIMOV PÉTER készítette
Sajtó alá rendezte a PANORÁMA
© Szekeres Zoltán, 1988
ISBN 963 243 559 1
Felelős kiadó: Körmendi Lajos
Szerkesztő: Vargáné Zólyomi Margit Műszaki vezető: Orlai Márton Műszaki szerkesztő: Nagy Károly Terjedelem: 3 (A/5 ív) + 8 oldal képmelléklet
Esztergom a Közép-Duna-medence jelentős pontján, a Kisalföld keleti csücskében, a Dunakanyar nyugati kapujában helyezkedik el. Maga a város jórészt a Duna hordalékteraszán épült, kb. 110 m tengerszint feletti magasságban. Közepén — stratégiailag igen fontos ponton — emelkedik a 157 m magas Várhegy dolomitröge. Szinte az egész vidéket uralja. Nem véletlenül jött létre éppen itt a középkori magyar állam első központja.
Az élesen észak felé forduló hatalmas folyamban több sziget is van, amelyek közül a Kis-Dunának nevezett ág által körülhatárolt Prímássziget a legjelentősebb. A várossal szemben a Garam torkollik a Dunába. Komárom és Budapest között itt a legkedvezőbbek az átkelési lehetőségek. Keletről az andezitből álló Visegrádi-hegység legnyugatibb vonulatai keretezik, közülük a Vaskapu-hegy a legmagasabb (404 m). Az erdővel borított hegyek fokozatosan halmokká szelídülnek, s rajtuk gyümölcsösök, elhagyott és művelt szőlők, présházak, nyaralók jelzik a település közelségét.
Az ősidők óta lakott, gazdag vidék első, név szerint ismert lakói a kelták voltak. A nemrégiben feltárt házak, tűzhelyek maradványai azt bizonyítják, hogy a jól védhető Várhegy platóján hozták létre településeiket.
A Dunántúlt meghódító rómaiak új tartományukat, Pannóniát a Duna mentén húzódó erődláncolattal (limes) védték a be-betörő germánok támadásaitól. Az erődök éppen ezen a tájon álltak legsűrűbben. A régészeti kutatások a limes több fontos erődjét tárták fel a városban és közvetlen környékén. A legfontosabb erősség — kezdetben földből és fából, ké
sőbb kőből épült — már ekkor a Várhegyen emelkedett. Az erőd polgári települése a mai Víziváros területén volt. Az így kialakult településegyüttest a régészek a római iratokban is szereplő Solva nevű városkával azonosítják.
A több mint három évszázadig tartó római uralom legérdekesebb eseménye Marcus Aurélius császár megjelenése volt a vidéken i. sz. 172—173-ban. A filozófus császár személyesen vezette légióit a germán kvád és markomann törzsek ellen, akik a Felvidék felől erősen veszélyeztették Pannóniát. Marcus Aurelius a harcok szünetében írta „Elmél- kedései’-t, amelyet a Garam (Gran) mellől keltezett.
A népvándorlás viharos századai után, a honfoglalás korában a fejedelmi törzs szállásterületének peremén volt Esztergom vidéke. A kalandozások vereségeit követően Géza fejedelem politikája gyökeresen változtatott a magyarság sorsán. Beszüntette a kalandozásokat, hozzálátott a központi államszervezet kiépítéséhez, felvette a kereszténységet. Jelképnek is felfogható, hogy vezéri szálláshelyét a stratégiailag fontos esztergomi Várhegyre telepítette. 972-től mintegy háromszáz évig Esztergom volt a középkori magyar állam központja. Neve kezdetben és az Árpád-kor századaiban Regia Civitas, illetve latinul Strigonium. A németek a Garamról Gran néven ismerik. Az Esztergom név magyarázatára több elmélet is született. Egyesek szerint a bolgár-török „estrogin- küpe”, azaz „bőrpáncél” szóból származik, mások a szláv „stregom” — „akit Őriznek, akire vigyáznak” szóra vezetik vissza. Az első feltevést megerősítik Géza bolgár kapcsolatai, a második mellett szól, hogy a kialakuló fejedelmi központ váijobbágyai szlávok voltak. Géza a Várhegy északi peremén először fából, majd kőből építtetett palotát, amely a későbbi évszázadokban az esztergomi káptalan birtokába került. Ekkor alapították Szent István protomártír templomát, Esztergom első egyházát is.
Esztergomban született 976-ban Géza Vajk nevű fia, aki a keresztség- ben az István nevet nyerte. Géza vallásossága még felszínes volt, de István már teljesen keresztény szellemben nevelkedett. Apja bölcs politikája révén 996-ban a bajor herceg leányát, Gizellát vette nőül. A feleségével érkezett lovagok fontos szerepet kaptak István harcaiban, hi-
szén neki szembe kellett szállnia a törzsi hagyományok szerinti törvényes ,,trónkövetelőver* Koppánnyal, majd más törzsfőkkel is. Koppány legyőzése után, 1000-ben koronázták királlyá Istvánt a pápától kért koronával.
István valódi királyi székhellyé építtette ki a várost. Palotáját, ami inkább egy nagy lakótoronynak tekinthető, új helyen, a Várhegy déli végén emeltette. Megalapította az esztergomi érsekséget. Felépíttette a maga korában igen nagy méretűnek számító Szent Adalbert székesegyházat. Már ekkor a Várhegyen büszkélkedett az érsek palotája is.
A Várhegytől délre alakult ki a tulajdonképpeni város, amelynek fejlődését meggyorsította a királyi udvartartás és az érsek jelenléte. Polgárai vámmentességet élveztek, maga a város vámszedőhely volt és egyben a magyar királyság egyetlen pénzbeváltó helye. Fokozatosan falakkal kerítették; ezek a mai belvárostól délebbre igen nagy területet vettek körül. Több jelentős kolostoráról és egy nagy épületéről, az ún. Zenia- palotáról tudunk. Lakosai között a latinusok (vallon, francia, itáliai) éppúgy megtalálhatók voltak, mint a zsidó és örmény kereskedők. A város mai területén a királyi városon kívül több kisebb település (Szent- györgymező, Szenttamás, Hévíz, Örmény, Libád) osztozott, többnek monostora is volt, mások forrásaikról, malmaikról voltak nevezetesek.
A királyi székhely szerepében már István uralkodása végén osztoznia kellett Esztergomnak Székesfehérvárral. Ott került sor a koronázásokra és a XII. század fordulójától nagyrészt oda temetkeztek a királyok. Az uralkodók azonban többnyire Esztergom tálai között időztek. Az Árpádkor fontos történelmi eseményei, a királyi címért folytatott harcok színhelye volt a város, illetve a vár és a tágabb környéke.
Esztergom Hl. Béla korában élte első fénykorát. A nagy tehetségű uralkodó idején a magyar királyság egyre nagyobb nemzetközi tekintélyre tett szert. Hl. Béla hatalmához méltó palotát kívánt létrehozni. A középkori magyar állam legjelentősebb román stílusú palotája az István- koritól északra, mintegy 130 méter hosszan húzódott a Várhegy Dunára néző peremén. Rá merőlegesen állt az ún. Kispalota, amely elsősorban a vendégek fogadására szolgált. Az István-kori —azóta jelentősen átépített — épületrész volt a királyi magánlakosztály. Ezt bizonyítja a francia
építőmesterek munkáját dicsérő királyi kápolna is, amely már kora gótikus stílusú. A frissen elkészült palotában fogadták 1189-ben a keresztes hadaival Magyarországon átvonuló I. (Barbarossa) Frigyest. Erről a találkozásról mint a középkori Európa fontos eseményéről emlékeznek meg a korabeli források.
A középkori városokat gyakran sújtó tűzvész — mint oklevelekből tudjuk — nem kerülte el Esztergomot sem. A Szent Adalbert székesegyház is a tűz martaléka lett. Jób érsek újította fel a XIII. század elején.
Ennél is nagyobb megpróbáltatást jelentett a tatár támadás. A tatárok ostrommal vették be a királyi várost, az épületeket nagyrészt lerombolták, lakóikat megölték. A vár azonban a spanyol Simon vezérletével ellenállt. A mongol pusztítás mégis megtörte a város fejlődését, hiszen IV. Béla székhelyét a jobban védhető Budán építtette fel, s Esztergom elvesztette fővárosi rangját. Néhány évig a királyi város megmaradt lakói is kénytelenek voltak a Várhegyen szorongani, majd újra leköltözhettek a régi városfalak közé.
A következő két évszázad során a polgárok nagyon szívósan harcoltak az érsekek hatalmi törekvései ellen, de az egyházfejedelmek megnyirbálták önállóságukat, és a függés egyre erősebb szálaival kapcsolták magukhoz a várost. Forgalma egyre csökkent, a latinusok elhagyták. A mai Víziváros helyén a XIV. században kialakult az érseki város, amelyet lakóiról ebben az időben Németvárosnak neveztek.
Természetesen ezekben a hanyatló századokban is fontos események színhelye volt a város, jeles egyéniségek tevékenykedtek falai között. Az itt székelő főpapok között is akadt jelentős személyiség. Közülük Lodo- mér érsek tette a legtöbbet az egyház hatalmának megszilárdításáért a XIII. században. Károly Róbert koronázása körül folyó pártharcok idején Esztergom többször is gazdát cserélt. Az egyik trónkövetelő — a cseh Vencel — ki is rabolta és felégette. Ezután békésebb idők következtek, s Telegdi Csanád érsek gótikus stílusban újjáépíttette a Szent Adalbert székesegyházat. Esztergomban tevékenykedett Küküllei János, Nagy Lajos történetírója is.
Zsigmond király (1387—1437) idején Kanizsai János érsek — az egyik főúri liga vezéralakja — harcba keveredett a királlyal, aki az érseki szék
helyet csak véres ostrommal tudta elfoglalni. V. László koronázásakor, 1440-ben szintén több ízben harcok dúltak a város falai alatt.
Mátyás király kancellárja, Vitéz János, a humanista műveltségű főpap teremtett itt újra virágzó kultúrát. Udvara az ország második számú szellemi központja lett, a székesegyház mellé épített könyvtára Mátyás budai könyvtára után következett. III. Béla palotájának dísztermét egy Dunára néző csodálatos vörösmárvány folyosóval bővítette, s a palota vízellátását biztosító ún. Víztornyot is ő létesítette.
A város középkori történetének kiemelkedő alakja Bakócz lámás érsek. Jobbágysorból emelkedett magas méltóságra, miközben az ország leggazdagabb birtokosa lett. 1502-ben II. Ulászlótól zálogba vette Eszteigömot. felépíttette a reneszánsz stílusú sírkápolnáját, az ún. Bakócz-kápolnát. Pápa szeretett volna lenni, de ez a nagyratörő terve meghiúsult.
A mohácsi csata után Esztergom a hadak vonulásának útjába került. Hadjárataik során mind a törökök, mind a császári csapatok rendszeresen erre haladtak el. A vár többször cserélt gazdát — hol a törökökre is támaszkodó Szapolyai János, hol Ferdinánd birtokolta. A törökök Buda eleste után két évvel, 1543-ban foglalták el. Az érsekség ekkor századokra Nagyszombatba költözött. A székesegyház a harcok során súlyosan megrongálódott, de a fontosabb építmények ekkor még mind megmaradtak, bár a törökök sokat alakítottak rajtuk. A városban, amely szandzsák székhely lett, állandóan többszáz főből álló török védősereg tartózkodott. A volt királyi városban rácok telepedtek meg.
A tizenötéves háború során először 1594-ben próbálkoztak a vár bevételével, ekkor még sikertelenül. Ebben az ostromban esett el Balassi Bálint, a költő. 1595-ben egy újabb ostrommal magyar kézre került a város. A harcok során romba dőlt a Szent Adalbert székesegyház, s többé nem is épült újjá. Romjaiban egészen a mai bazilika építéséig jól mutatta egykori nagyságát, szépségét.
A törökök 1604-ben és 1605-ben kétszer ostromolták és vissza is foglalták Esztergomot. Vélhetőleg ekkor pusztult el az egykori királyi, majd érseki palota. A védők a termeket földdel tömték be, úgyhogy századokig még nyomaiban sem ismertük az Árpád-kori Magyarország egyik legnagyszerűbb épületét.
A török uralom csak a védelmi építkezésekkel alkotott maradandót: bástyákat, védőműveket a Szent Tamás-hegyen, hajóhidat, elővárat a mai Párkány (Stúrovo) területén. Provinciális török városka lett a magyar királyság büszkeségéből, a szokásos építményekkel (mecsetek, fürdők, csurgókutak), és csak a fazekasság adott neki némi jelentőséget.
A török világnak a Bécs ostromát követő hadi események folytán hirtelen vége lett. 1683-ban Sobieski János és Lotharingiai Károly seregeinek már az első ostrommal sikerült felszabadítani a várat. A mindössze pár száz lakosú elpusztult városkába hamarosan visszatért az élet. 1701-ben már 2000-en laktak benne. Egyre-másra alakultak a céhek, megindult az egyházi és városi épületek építése. Visszatért Esztergomba a vármegyei adminisztráció is.
A Rákóczi-szabadságharc idején a város ismét szerepet játszott az eseményekben. Az esztergomi származású Bottyán János kapitány házat építtetett itt. Bottyán kezdetben a kurucok ellen harcolt, majd átállt a fejedelem oldalára. A várost a kurucoknak 1706-ban, kemény harcok árán sikerült elfoglalniuk, de csak pár hónapig tartották kezükben.
Esztergom, polgárainak szívós küzdelme után, 1708-ban nyerte vissza a szabad királyi város címet. Fejlődése ennek ellenére a békés XVIII. században is mérsékelt maradt, bár a polgárváros sok, máig is nevezetes épülete, palotája, temploma ekkor keletkezett.
Az érsekség visszatelepülését egyre halogatták. 1765-ben megindultak az új székesegyház építkezései, de Barkóczi érsek halálával az ügy évtizedekre lekerült a napirendről. A magyar országgyűlés a század folyamán többször is határozatot hozott a székesegyház építéséről. Több terv is készült, de a várhoz fűződő katonai érdekek miatt egy sem valósult meg. Végre Rudnay érsek 1822-ben megkezdte a főszékesegyház építtetését a Várhegyen. Kühnel Pál és Páckh János monumentális klasszicista épületegyüttest tervezett, pénzhiány miatt azonban 1831-től tíz évig szünetelt az építkezés. 1840-től Hild József szerényebb tervei alapján folytatták a munkát, de csak 1856-ban avatták fel a székesegyházat Liszt Ferenc ,,Esztergomi misé’-jével, amelyet a szerző maga vezényelt.
Közben kitört a forradalom és a szabadságharc. 1848-ban az esztergomi nemzetőrség határozott fellépéssel, puskalövés nélkül foglalta el Ko
márom bevehetetlennek hitt várát. A tavaszi hadjárat során (1849) a ka- nonoki palotákat kórházzá alakították, ahol gyakran több ezer sebesültet is ápoltak. Az itt elhunyt több száz honvédet külön temetőben hántolták el.
A lassan fejlődő városnak — a jogilag önálló, de vele fokozatosan egybeépülő községekkel (Víziváros, Szenttamás, Szentgyörgymező) együtt — mintegy 14500 lakosa volt a kiegyezéskor.
A dualizmus korában a gyorsan kibontakozó kapitalista fejlődés alig érintette Esztergomot. Ebben döntő szerepe volt annak, hogy a települések helyzetének jogi egységesítése során (1877) önálló törvény hatósági jogától megfosztották és a megye bekebelezte. Az ipar fejlődését a rossz közlekedési körülmények gátolták: sokáig nem épült vasútvonal, az országos úthálózatba pedig előnytelenül kapcsolódott. Ezen enyhített, hogy 1895-ben megvalósult a Mária Valéria-híd, amely Párkánnyal kötötte össze. Ugyanebben az évben a várossal közigazgatásilag is egyesültek az addigra teljesen összeolvadt kis települések, de a megnövekedett Esztergom továbbra is féltékenyen őrizte egyházi arculatát; ezért gátolta az ipartelepítést is. Némi változást csak az hozott, hogy 1901—1903-ban megépült a Budapest—Esztergom—Almásfüzitő vasútvonal. De még ezután is a városnak jobbára az oktatásban elfoglalt szerepe nőtt: már hat középiskola működött benne. Kibontakozott üdülővárosi jellege is — ezt az 1877-ben megalakult Szépítő Egylet tevékenysége segítette. Civilizálttá tette a város külsejét, felkarolta a műemlékek védelmét, kezdeményezésére fasorokat ültettek, sétányokat létesítettek a Kis-Duna partján.
Az első világháború idején hadikórházak és az Osztrák—Magyar Monarchia egyik legnagyobb hadifogolytábora működött Esztergomban, összesen mintegy 2 millió ember raboskodott itt.
A Tanácsköztársaság napjaiban itt is megalakult a direktórium, a vöröskatonák meghiúsították a cseh intervenciósok átkelését a Mária Valéria-hídon.
A két világháború között sem gyorsult fel a város fejlődése. Súlyosan érintette kereskedelmét a Duna túlsó partjának elcsatolása. A város kulturális életét, az idegenforgalom fejlődését meghatározó esemény volt a középkori várpalota feltárása 1934—1938 között.
Miután Esztergom egyre szorosabban kapcsolódott a dorogi iparvidékhez, lakói mind nagyobb számban találtak munkahelyet az ottani bányákban, gyárakban. Megindult a gépipar fejlődése is, és már a háborúra való felkészülés jegyében született a Szerszámgépgyár és a mai Fémszerelvényárugyár elődje.
A második világháború súlyos károkat okozott a városban, felrobbantották a Duna-hidat is, amely ma is csonkán, romosán áll.
A felszabadulás után Esztergom fejlődése felgyorsult, lakossága 1949-től 1980-ig alig húszezerről több mint harmincezerre növekedett. Az újonnan alakult Komárom megye székhelye Tatabánya lett, de Esztergom megyeszékhelyi funkcióinak elvesztését az iparosodással pótolta. A fejlődés bázisa a megerősödött gépipar és az újonnan települt műszeripar volt. Jelenleg a legjelentősebb üzemek a Marógépgyár, a Labor Műszeripari Művek, a Szemüvegkeretgyár, az Elektromos Mérőműszerek Gyára. 1987-ben itt kezdte működését az első szovjet—magyar vegyesvállalat is, az elektronizált orvosi műszereket gyártó ,,Mikromed”.
Esztergom iskolavárosi szerepét változatlanul megőrizte, de egyéb városi funkciói is erősödtek. Sokat fejlődött az idegen forgalom. Két új szálló, kemping-motel, több vendéglátó egység szolgálja a látogatókat. A látnivalók közé tartozik a székesegyházon kívül a feltárások nyomán egyre jobban kibontakozó középkori vár és a Keresztény Múzeum, de egyéb múzeumok, kiállítások és az ízlésesen helyrehozott műemlékházak sora is egyre vonzóbbá teszi a várost az ide látogatók számára.
Megújult a városközpont, amelynek építészeti kialakítása természetesen itt is állandó vita tárgya. A gyors fejlődést a lakótelepek megjelenése kísérte, apielyek nem mindig a legméltóbb építészeti keretét adják a régi városnak. Az utóbbi évtizedekben több villanegyedet és családi házakkal beépített területet hoztak létre.
Egészében véve Esztergom újra megtalálta szerepét az ország városhálózatában, és külső megjelenésében is az ország kedvezően fejlődő települései közé sorolható.
A VÁRHEGY, A VÁRPALOTA, A FŐSZÉKESEGYHÁZ ÉS SZENTGYÖRGYMEZŐ
Erre a sétánkra a Várhegy alatti parkolóból indulunk.
. A „Városalapító” szobor (Vársétány). Vígh Tamás monu- aa mentális szobra, Géza fejedelmet, a városalapítót ábrázolja, 1979-ben készült el.
~ Várkapu. A vár hajdani főkapuja. Eredetileg hármas kapu volt, várárokkal, farkasveremmel, kapuszorossal. Mai megjelenésében csak emlékeztet a régire, a harmadik kapu teljesen elpusztult. A kaput északról az ún. Budai-torony védte, amelyet Telegdi Csanád érsek (1330-1349) emeltetett. Később lebontották, mai formájában 1938-ban állították helyre.
~ Rondella (Csókás-torony, más néven Mahmud pasa tornya). A 5 A török támadás előtt, az 1500-as években emelték a főkapu védelmére, majd a törökök újra rendbehozták. Később lebontották, csak 1938-ban állították helyre. A legutóbbi évek során teljesen restaurálták és időszaki kiállítóhellyé alakítottak, így belülről is megtekinthető.
. Vármúzeum. A^ 1930-as évek ásatásai során kerültek felszínre ^A az Árpád-kori királyi palota egyes részei. A Várhegy déli részén István király emeltetett palotát, ami tulajdonképpen egy lakótorony volt, az ún. Fehér-torony. Ezt az épületet III. Béla alakíttatta át és egyben a középkori magyar állam jelentőségének megfelelő hatalmas román palo-
taszámnyal bővítette. A főváros Budára költözése (1256) után az érsekek palotája lett, a tulajdonosok közül nem egy jelentősen átformálta vagy rendbehozatta. Kiemelkedik Vitéz János, aki a román palota tróntermét reneszánsz pompájú ebédlőteremmé alakította, és még Dunára néző vörösmárvány folyosóval is bővítette. Az épületegyüttes a sorozatos ostromok során jelentős károkat szenvedett, majd az 1604—1605-ös hadi események során földdel betemették. A hódoltság után lényegében csak egy Árpád-korból megmaradt helyiséget ismertek, amelyről úgy tartották — tévesen —, hogy itt született István király. Ezt a szobát később kápolnává alakították át. Az 1930-as évek ásatásai tisztázták az ún. Fehértoronyban — tehát az öregtoronyban — levő helyiségek építésének történetét, jórészt rendeltetését is. Ekkor találták meg a III. Béla által francia- burgundiai építőmesterekkel építtetett királyi magánkápolnát is. Azonban nem találták meg III. Béla nagy, román stílusú palotáját, így sokáig a Fehér-torony viszonylag szűk helyiségeit vélték az Árpádok reprezentációs termeinek. Végül a legutóbbi kutatási periódus tisztázta, hogy a Dunára néző nyugati várfalra épült barokk kori kaszámyaépületek alatt vannak a hatalmas, L alakú román palota falmaradványai, a feltárt és bemutatott épületrészek pedig királyi magánlakosztályok voltak. A vár visszafoglalásának 300. évfordulóján, 1983-ban nyitották meg a vár történetét bemutató kiállítást, amely lehetőséget ad a volt királyi, majd érseki magánlakosztály épen maradt, illetve helyreállított termeinek és a királyi kápolnának a megtekintésére is. A nagy palota maradványai további feltárásra, illetve bemutatásra várnak a barokk kaszámyaépület alatt. így jelenleg nem láthatjuk még a mintegy 50 m hosszú — végső formáját Vitéz János által elnyert — tróntermet, illetve maradványait sem. A korabeli, majd a török kori források is nagyszerű, csodálatra méltó építészeti alkotásnak írják le, ahol a mennyezetet kazetták borítják, a falakon értékes freskók vannak és a vörösmárvány folyosó faragványai egyenesen lenyűgözőek.
A Várpalota látogatható részeinek leírása:
A bejárat után következő 1—4. számú termek a XIV—XV. században létesültek. A régészeti — főleg kelta és román kori — emlékek mellett
láthatjuk az István-kori palota rekonstruált képét és a Vár akkori templomainak faragványos köveit. A Szent Adalbert székesegyházat Jób érsek (1189—1203) újjáépíttette és ekkor készült a Porta Speciosa („Szép Kapu”), amelynek maradványai, szobrai a legérdekesebbek közé tartoznak. Ez a csodálatos alkotás bizánci berakásos technikával, különböző színű márványokból készült. 1:3 arányú kicsinyítésben elkészült modellje is látható, amelyet az tett lehetővé, hogy a XVIII. században még állott a kapu és abból az időből pontos leírását, rajzát is ismerjük.
Külön kiemeljük az 5. számú termet. A hagyomány István király születése helyének tartotta, 1874-ben kápolnát alakítottak ki benne, amelynek során nagyobb ablakokat vágtak, a középső oszlopot átfaragták, a falakat freskókkal borították. Azóta 1934—1938, majd 1969—1976 között igyekeztek korhű állapotba hozni. A terem boltozata, oszlopfői és oszlopai eredetiek, csupán a középső márványoszlopot és az oszlopok lábazatait faragták újonnan a múlt század végén. Innen egy szűk lépcsőn a palota első emeleti szintjére jutunk, ahol a román kori palota legdíszesebb termei láthatók.
A 7. számú termet sokáig a trónteremnek vélték, ezért itt állították ki a koronázásra és a királyi jelvényekre utaló tárgyakat. A terem legfőbb dísze a kettős román kapuzat, amely egy zárt erkélyre, illetve a Vitéz János dolgozószobájának tartott kettős terembe vezet. Ezt a szobát szokás az erények termének is nevezni, mert az épen maradt oldalon a XV. század második felében készült freskók a középkori négy fő erényt ábrázolják. A terem keresztboltozatát a bolygók és az állatöv jegyei ékesítették, de ezek elpusztultak. A kettős teremben a középkori város életére, illetve a reneszánsz korra utaló tárgyakat, emlékeket állítottak ki. Innen feljuthatunk az egykori második emelet helyén levő tetőteraszra, ahonnan szép kilátás nyílik a városra. Visszatérve az eredeti szintre, egy szűk folyosón a Várpalota építészetileg legértékesebb részéhez, a román kori kápolnához jutunk. (Az ábrán a 11. számú helyiség.)
A III. Béla által francia kőfaragókkal építtetett kápolna igazi mestermű. Bár méretei nem haladják meg egy korabeli falusi templomét, de nagyvonalú építészeti kialakítása miatt jóval nagyobbnak tűnik.
A kápolna félköríves szentéllyel lezárt egyhajós épület, két mellékká-
polnával. A térhatást a templomkapu ülőfülkéi, a szentély kettős oszlopsora fokozza. A mai belső megjelenése a műemlék-rekonstrukciók egyik első, példaadó esete, ugyanis a teljesen romos helyiséget sikerült úgy rendbehozni, hogy visszaadja az eredeti térélményt.
A kápolna szobordíszei, faragványai elsőrangúak. Igen szép a bélletes kapuzat, a rózsaablak. Kiemelhető a két emberarcos oszlopfő az északi ülőfulkénél, illetve a ,,jó” és a ,,rossz” harcát megjelenítő oszlopfő a déli folyosónál (mellékkápolna).
A falfestmények közül különösen érdekesek a szentély oroszlán ábrázolásai, valószínűleg még a XII. századból származnak, és még a bizánci hatás is érezhető rajtuk. Az ún. szibillák az újabb kutatások szerint apostolok, ezek közül nyolc maradt meg többé-kevésbé a hajóban és az ülőfulkében. Feltehetőleg a trecento egyik jelentős alkotója, a firenzei Nicolo di Tomasso művei.
– Emléktábla. A Vármúzeum bejáratánál emléktáblán örökítették 3 A meg Lépőid Antal (1880-1971) kanonok érdemeit, aki a feltárás egyik kezdeményezője volt. Rajta kívül Gerevich Tibor művészettörténész, Lux Kálmán építész szerzett nagy érdemeket a palotaegyüttes helyreállításában.
x Foszékesegyház. Tágas, parkosított területen magasodik °A előttünk az ország legnagyobb egyházi építménye. A rendezett, esztétikus térség az utóbbi évek munkájának eredménye. A nem idevaló bódékat, pavilonokat eltávolították, a területet szépen parkosították.
A bazilika elődje, a Szent Adalbert székesegyház nem ilyen tágas térségen állt. A várkaputól északra emelkedett a prépostság épülete. Ez átalakítva megmaradt a török idők után is, laktanyaként szolgált, végül a bazilika építése kezdetén, 1822-ben lebontották. Az ún. Nagy- vagy Öreg-tornyot Bakócz Tamás építtette, de már az 1605-ös ostrom idején nem volt meg.
A Szent Adalbert-székesegyház a mai bazilikától kissé délre helyezkedett el. Román stílusban épült, keletek szentéllyel. Négy tornya volt, a fő tornyokat a nyugati homlokzatához építették. A tekintélyes méretű
templom faragványos díszítéseinek, műkincseinek szépsége minden korabeli szerzőt megragadott. A későbbiekben a Porta Speciosával, több kápolnával díszítették, Vitéz János emeletes könyvtárat építtetett hozzá Bakócz Ikmás pedig megépíttette csodálatos, érett reneszánsz sírkápol náját. A török megszállás idején dzsámivá alakították, de véglegesen & 1595-ös ostromnál dőlt össze, mert a benne tárolt lőpor felrobbant. En nek ellenére jelentős magasságban álltak a falai, megvolt a Porta Speció sa, viszonylag épségben maradt a Bakócz-kápolna.
Barkóczy érsek készítette az első terveket a helyreállításra. Hatalma barokk épületegyüttest terveztek, közepén a kupolás főtemplommal. Bái a munkálatok megkezdődtek — a romokat túlnyomórészt el is bontották az érsek halála után abbamaradt az építkezés. A terveket Hillebrandt, kimagasló tehetségű barokk építész készítette. Végül a romok közé eg; szerény helyőrségi templom került, amelyet 1822-ben lebontottak, csa* a bazilika előtti téren álló két szobor emlékeztet erre az épületre.
1820-ban kezdték meg újra az építkezést. Rudnay Sándor prímás éré lyének köszönhető, hogy most már nem akadt el az ügy. Kühnel Pál kis martoni építész, majd halála után a szintén kismartoni Páckh János irányította a tervezést és az építkezést. A hatalmas építmény befejezése és áttervezése azonban a magyar klasszicista építészet legnagyobb alakjára, Hild Józsefre várt. Miután — pénzhiány miatt — a tervezett érseki palota és szeminárium építése elmaradt, ezért Hild a monumentalitást az építmény magasságával növelte. 1856. augusztus 31-én Liszt „Esztergomi miséjé’-vel szentelték fel a főtemplomot. A teljes építészeti befejezés azonban csak 1869-ben történt meg, míg a díszítések a század utolsó harmadában készültek el. Négy érsek — Rudnay Sándor, Kopácsy József Scitovszky János és Simor János — elgondolásai öltöttek testet az épületben.
A bazilika méretei lenyűgözőek: magassága a kripta aljától a kereszt csúcsáig 100 méter. Belső magassága a kupola alatt 71,5 méter. Hossza 107 méter. A külső oldalfalak magassága 34 méter, a melléktomyoké 57 méter.
A klasszicista stílusú épület főhomlokzata a mesterségesen létrehozott várlejtőre néz. Hatalmas oszlopsorral díszített timpanon fogadja az érke
zőt. A templom külső falai egyszerűek, szinte teljesen dísztelenek. Szobrok és domborművek csak a már említett keleti és a szintén pompás nyugati — a szentély felőli — főhomlokzatot díszítik. Ezek a munkák Marco Cassagrande olasz, Kiss György magyar, illetve Johann Meixner és Johann Hutterer bécsi szobrászművészek alkotásai.
A templom jelenleg használt bejárata a déli oldalkapu. A déli oldal ha- rangtomyának földszintjén van a pénztár, ahol képeslapokat, ismertető kiadványokat vásárolhatunk.
A hatalmas épületbelsőbe az orgonakarzat alatt jutunk. A térélmény rendkívüli, a díszítés a hosszan elhúzódó munkálatok miatt nem egységes.
A bejárattól balra találjuk a Bakócz-kápolnát. A görögkereszt alakú kápolna nagyon kicsi, hossza 10,8 méter, szélessége 9 méter. Süttői, tar- dosi ,,vörösmárvány’-ból készült. Nem eredeti helyén áll, a székesegyház építése során lebontották, majd 1600 számozott részből újra felépítették. Nagyszerű mesterségbeli tudásra vallanak a finoman megmunkált felületek, a domborművek. Az eredeti rézkupoláról csodálattal írt a híres török utazó, Evlia Cselebi is, a most látható kupola a régi jól sikerült másolata. A kápolna legnagyobb értéke Andrea Ferrucci műve, a carra- rai fehér márványból készült oltár. Az oltár figurális díszeinek egy részét megcsonkították, több szobor eltűnt. Ezek helyére Pietro Bonani és Piet- ro della Vedova alkotásai kerültek. (A kápolnát az ábrán a 3-as szám jelzi.)
A főhajó oldalán (14. szám) található Szent István vértanú kápolnája. Főoltárát 1831-ben faragta Ferenczy István, a klasszicizmus legnagyobb magyar szobrászegyénisége. Érdekes még Giuseppe Pisani 1826-ból származó síremléke, amely Károly András érseknek állít emléket. A hazánkban szokatlan kompozíció különlegességnek számít. A kápolnában az utóbbi időben a népi vallásosság múzeumát alakították ki, ahol betlehemek, népi faragványok, kegytárgyak, térítők kerültek kiállításra. Rendkívül érdekes gyűjtemény.
A kupola és a szentély freskóit Morált, müncheni akadémikus festő készítette. A kereszthajók oltárainak alkotói: Ludwig Morált német és Grigoletti (1801—1870) velencei festő, valamint a már említett Johann
A FÓSZÉKESEGYHÁZ alaprajza
✓
9
Meixner és Kiss György szobrászművészek. A bal oldali kereszthajó középoltárának .(7.) oltárképe, a bazilika legszebb festészeti alkotása. Gri- goletti műve a Kálváriát ábrázolja.
A kupola alatt baloldalt (5.) áll a templom legszebb szobra: Pietro della Vedova Pázmány Pétert ábrázoló alkotása. Vele átellenben pedig Stróbl Alajos Simor Jánost megörökítő szobrát láthatjuk.
A hatalmas szentélyt (9.) a múlt század végének színvonalas, de nem kiemelkedő díszítőművészeti munkái jellemzik. A világ legnagyobb, egyetlen vászonra festett oltárképe (13 x 6,5 méter) Grigoletti alkotása. A velencei Frari-templomban elhelyezett Tiziano-képnek, az Assuntá- nak felnagyított és kissé átalakított másolata.
A bazilika egyetlen modem műalkotása Mattioni Eszter 1974-ben készült munkája, amely Szent Kristófot ábrázolja és Lékai János bíboros megrendelésére készült.
A templom egyéb különleges látnivalókat is nyújt. Fel lehet menni a harangtoronyba, illetve kívülről körbe lehet sétálni a kupolában. A kilátás innen különlegesen szép, szokatlan perspektívában tárul fel a város, a táj, a folyó. A sekrestye feletti kiállítási teremben a bazilika építéstörténetét, valamint Esztergom régi látképeit nézhetjük meg. Az altemplom méreteivel, különleges hangulatával ragadja meg a látogatót. Itt láthatók a régi székesegyház romjai között megtalált érseki sírlapok, pl. Vitéz János egészalakos sírköve. A záró rotundában találhatók a bazilika felépítése óta elhunyt prímások sírjai.
A legnagyobb élmény azonban a kincstárban vár ránk. Itt található Magyarország legnagyobb egyházi kincsgyűjteménye. Első leltára 1484-ből maradt fenn. Az évszázadok során királyaink és a viszálykodó főurak sokszor megdézsmálták, ezért — csak a török időktől kezdve — 13 alkalommal menekítették a kincseket biztonságosabb nyugati területekre. Simor János 1886-ban a mai helyén alakította ki a kincstárat, amely azóta a nyilvánosság számára is megtekinthető.
A gyűjteményben 9 ötvöstárgy képviseli az Árpád-kort, 4 ötvösmű és egyetlen kárpit pedig az Anjou-kort. Zsigmond és Mátyás király idejéből 27 ötvösmű és 22 miseruha maradt fenn. A barokk kor és a XIX. század emlékei rendkívül nagy számban találhatók meg.
A kincstár leghíresebb darabjai közé tartozik a Karoling-kori (i. sz. 800 körül) hegyikristály, hasonló csak öt van a világon. Ez a legrégibb műtárgy.
A bizánci ereklyetartó, az ún. sztaurothéka a XII. században készült ébenfából. A Xm. században alkotott koronázási eskükereszt a legszebb Árpád-kori ötvösmű. A XI—XII. századból származnak az ún. limogesi tárgyak, amelyeket sajátságos, lila színű vésett zománcdíszítés ékesít.
A világon egyedülálló kincsek a szarvserlegek, amelyek Zsigmond és Mátyás korára emlékeztetnek. Őstulokszarvból készültek, gazdagon aranyozott ezüst foglalattal. Szentelt olajat tartottak bennük. A kincstár gótikus kelyhek szép sorozatával rendelkezik. A legszebb a sodronyzománccal díszített Suky-kehely, 1440 körül készítették.
A világ egyik legdrágább művészeti ékszere Mátyás király kálváriája. Közel 6 kg színaranyból készült, drágakövek és gyöngyök díszítik, ronde-bosre zománc fedi. Az ötvösmű két részből áll: a felső 1402-ben készült Párizsban, Merész Fülöp számára. Egy gótikus kápolnán, melynek fülkéjében próféták vannak, áll a gyönyörűen kialakított kálvária. Az alsó rész egy reneszánsz váza, olasz vagy magyar munka. A két részt Mátyás idejében egyesítették. A kincstár számára Bakócz Tamás szerezte meg. Szép filigrándíszes kelyhek, úrmutatók, pásztorbotok képviselik még a gótikus ötvösművészetet.
A barokk ötvösművészet számtalan darabja közül Szelepcsényi prímás aranykelyhét és úrmutatóját, Eszterházy Imre prímás úrmutatóját emelhetjük ki. Szép elefántcsontfaragványok, mellkeresztek és gyűrűk egészítik ki a gyűjteményt. A XX. század kevés számú ötvöstárgya közül XXIII. János és VI. Pál mellkereszt- és gyűrűadományai a legérdekesebbek.
A kincstár a világon egyedülálló gazdag sorozattal rendelkezik középkori miseruhákból. A legrégibb textília, az ún. Anjou-kárpit a XIV. századból származik. Számtalan miseruha van a gyűjteményben a XV— XVI. századból. Legértékesebbnek a Báthory-miseruhát tartják, amely 1500 körül készült kétréteges aranyszövésű firenzei bársonyból.
Északi rondella. Nagyszerű kilátást biztosító, szépen helyreállí
tott építmény, amely a maihoz hasonló formáját 1822-ben nyerte el. Eredetileg a törökök építették, magassága 3 méterrel nagyobb volt. A Vízivárost, illetve a vízmüvet védte, Víztorony néven is szerepel a leírásokban. Közelében van a Vízivárosi-kapu bástyacsonkja, amely gyalogosok számára biztosított összeköttetést a Víziváros és a Vár között.
A rondellától nem messze az 1930-as években találták meg a régészeti- leg feltáratlan kutat. Mélysége 58 méter, benne a vízoszlop kb. 25 méteres.
Az utóbbi időkben szépen rendbehozott, parkosított északi térség sem volt valaha ilyen üres. Itt állott a régi érseki palota, amelyet 1822-ben bontottak le. Ez lett a sorsa Szent István protomártír templomának is, amelyet már a török ostromkor leromboltak, de romjait 1822-ben tűntették el véglegesen. A templomhoz tartozó monostorra és Géza fejedelmi palotájára — amely később egyházi tulajdonba került — szintén semmi sem emlékeztet már. A feljegyzések és a korabeli rajzok arra utalnak, hogy ezen a területen álltak.
2 Mária-szobor. Kiss György alkotta a századforduló idején. A ÖA hatalmas, enyhén lejtő Béke téren, a székesegyház főhomlokzatával szemben áll. A lejtő a bazilika építését megelőző tereprendezés során alakult ki, korábban a Várhegy legmeredekebb oldala emelkedett itt. A tér négy sarkát XVIII. századi barokk szobrok díszítik.
q Volt kanonoki házak (Béke tér 1—11.). Jelenleg a MEDICOR ~A gyáregysége, itt működik az első szovjet—magyar vegyesvállalat. Külsőleg stílusosan rendbehozott épület.
Volt Érseki papnevelde. Hild József tervei szerint klasszicista, ^A illetve romantikus stílusban épült. Jelenleg zárt terület..
— Kanonoki házsor (Béke tér 2—14.). Páckh tervei szerint 11A készült, hat egybeépült emeletes palota. Jelenleg lakóházak, egykori szépségükből kevés maradt meg.
Középiskolai leánykollégium (Béke tér 16.). Az 1960-as ■^A években épített modem épület, előtte áll Vígh Tamás ,,Lovagló nő” című szobra, amelyet 1975-ben állítottak fel.
Általános Iskola (Béke tér 18.). A múlt század végi épület stí- lusosan zárja le a teret.
<1 – Turistaház (Dobozi Mihály út 8.). 1820-ból származó klasszi- a^a cista, földszintes épület.
– Szentgyörgymezei plébániatemplom (48-as tér). 1756-ban ké- A^a szült, egyhajós, nyújtott szentélyű egyszerű barokk épület. Legszebb része a kórus. Festése és berendezése korabeli. A középkor során végig létezett Szent György prépostsági templom alapfalain épült. A pré- postság és a hajdani kanonoki házak nyomtalanul eltűntek, esetleges maradványaikat talán a szomszédos plébánia, illetve a környező házak pincéi rejtik.
Honvédtemető (Báthori Schulcz Bódog utca). A 48-as hon- 1OA védezredesről elnevezett utcáról nyílik a temető, ahol 750 honvéd nyugszik. Az 1849-es tavaszi hadjárat idején Esztergomban több ezer sebesültet ápoltak. Az itt elhunytakat temették ide.
A VÍZIVÁROSBÓL A SZENT TAMÁS-HEGYRE ,
Sétánk kiindulópontja ismét a Várhegy alatti parkoló.
! Alagút, az ún. „Sötét kapu”. Felirata: Princeps Prímás Alexander A. Rudna MDCCCXXIV (Radnai Sándor hercegprímás 1824). A papnevelde és a kanonoki házak közötti út megrövidítése érdekében építették. Előtte míves csorgókút biztosít friss vizet.
j Esztergomi Tanítóképző Főiskola (Makarenko u.). A hatal- XB más neobarokk épület a XX. század harmincas éveiben készült el. Itt nyert végleges elhelyezést az 1842-ben alapított, hányatott sorsú Tanítóképző Intézet.
~ Balassi Balint bronzszobra, Dózsa Farkas András alkotása B (1938) a Várhegy aljában levő parkosított téren állt. A költő 1594-ben Esztergom sikertelen ostromakor a vár falai alatt lelte halálát.
Csülökcsárda (Batthyány Lajos u. 9.). Egyszerű, népies han- – Liszt Ferenc szobra Marosits István alkotása. A zeneköltő ö halálának századik évfordulójára készült. Liszt,,Esztergomi miséjével avatták fel a székesegyházat 1856-ban.
étkezőhely.
s Bibliothéka (Bajcsy-Zsilinszky út 28.). A Főszékesegyházi °B Könyvtár hajléka. Egyemeletes, romantikus stílusú ház, Hild József tervei szerint épült 1853-ban. 1933-tól az 1980-as évek közepéig az épületben volt az 1896-ban alakult Esztergom vidéki Régészeti és Történelmi Társulat gyűjteménye, amely 1953-tól a Balassa Bálint Múzeum nevet viseli.
A Főszékesegyházi Könyvtárban őrzik az érsekség és a székeskáptalan kéziratait, okleveleit, könyveit. Gyűjteménye elsősorban hagyományozók és ajándékozók révén gyarapodott. A legjelentősebb adományozók közé tartozik Küküllei János esztergomi kanonok, I. Lajos történetírója, Vitéz János érsek, Szelepcsényi érsek. A könyv- és levéltár, amelyet 1526-ban a török elől Nagyszombatba menekítettek és 1820-ban költöztettek vissza Esztergomba, igen jelentős értékeket őriz. Közülük is kiemelkednek a XII. századi középkori oklevelek, kódexek, az aranybulla 1318-ból való másolata, n. Ulászló és Bakócz Tamás érsek graduáléja. Itt őrzik a Balassi család bibliáját, benne Balassi Bálint születésére és halálára vonatkozó beírásokkal. Becses nyelvemlékünk, az 1516—1519-ben íródott magyar nyelvű Jordánszky-kódex is a Főszékesegyházi Könyvtár tulajdona.
A Bibliothéka emeletén, a lépcsőházban és a folyosón láthatók Németh Gábor esztergomi festő 1930-ban készült freskói, amelyek a könyvtár alapítását, a nagy adományozókat ábrázolják. A könyvtár kiállítása az 1980-as évek végén kibővített formában nyílik meg.
– Reviczky-ház (Bajcsy-Zsilinszky út 30.). A múlt századi épület ZB díszei a szép ablakrácsok és a család címere.
q Polusin-ház (Bajcsy-Zsilinszky út 59.). Mai formájában barokk ÖB épület. A feltételezések szerint egykor az esztergomi bég lakóháza volt, emléktábla jelzi. A ház közelében még feltáratlanok a Víziváros Budai-kapujának maradványai. Fölötte a hegyoldalban találhatók az egykori Budai-kapu rondella maradványai, amelyeket csak a királyi palota tetőteraszáról lehet látni.
q Balassa Bálint Múzeum (Bajcsy-Zsilinszky út 63.). Egy- ”b emeletes barokk épület, 1830-ig a hajdani megyeháza volt. Az épület alatt levő pince a középkorban a ház földszintje volt. A múzeumi kiállítóhely a hatvanas években költözött ide, de jelenlegi hajlékát is kinőtte és a későbbiekben állandó kiállítását a Bajcsy-Zsilinszky út 77. sz. alatti épületben fogják berendezni. A kiállítótermekben időszaki kiállításokat rendeznek.
Berzeviczy Gergely Közgazdasági Szakközépiskola (Bajcsy- l^B Zsilinszky út 42.). 1912-ben épült, ekkor találták meg a középkori Szent László-templom maradványait.
Vízivárosi ferences rendház és templom (Bajcsy-Zsilinszky út 44.). Eredetileg barokk stílusban emelték a XVUL század közepén, de a második világháborús pusztításokból jellegtelen formában épült újjá. Jelenleg papnevelde. A templom nem látogatható.
A ferences rend 1685-ben létesített rendházat a Vízivárosban, ahol a későbbiekben katonai iskola, papnevelde és papi szeminárium, majd apácazárda működött.
„Iskolatömb”. A Bajcsy-Zsilinszky út és a Kis-Duna között B található. 1912—1918 között készült el ez a nagyszabású épület, historizáló stílusban. Több gimnázium és a már említett Berzeviczy Gergely Szakközépiskola van falai között.
Szűz Mária-szobor. Értékes barokk szoborcsoport az iskolain tömb sarkánál, az 1739. évi pestisjárvány emlékére készült 1740-ben.
Vízivárosi plébániatemplom. A régi Víziváros bensőséges B hangulatú főterén áll, 1728 és 1738 között építették barokk stílusban. Egykor a mellette álló rendházzal együtt a jezsuitáké volt, majd a pálosoké, akik tornyot is építettek hozzá. Volt a bencéseké is, majd egy ideig ideiglenes érseki főszékesegyházként működött. Értékes barokk berendezését a második világháborúban kapott bombatalálat megsemmisítette. Csak a hatvanas években hozták helyre. A viszonylag nagy belső tér a díszítőfestés hiánya miatt, valamint a kevés megmaradt eredeti berendezési tárgy következtében sivárnak hat. Külsejét pompásan helyrehozták.
A templom előtti tér a IV. Béla által engedélyezett, majd a tatárjárás után felépített püspöki város főtere volt. Falait Telegdi Csanád érsek (1330—1349) emeltette. A városias település volt a mai Esztergom egyik településmagja, de csak 1895 óta tartozik hivatalosan a városhoz, előtte önálló közigazgatási egységként működött.
I – Szent István lovasszobra 1978 óta áll jelenlegi helyén, Med- d gyessy Ferenc győri Szent István szobrának másolata. A művész özvegyének végakaratából került Esztergomba.
I x Copf lakóház (Bajcsy-Zsilinszky út 77.). A jövőben a Balassa °B Bálint Múzeum központja lesz.
y. Volt érseki palota (Berényi Zsigmond u. 1.). Egyemeletes
7 B klasszicista lakóház, Simor érsek lakta a mai palota elkészültéig. Eredetileg az érseki kancellária alkalmazottainak háza volt.