Skip to content

VERES PÉTER – AZ ALFÖLD PARASZTSÁGA

Találatok: 49

83

VERES PÉTER


AZ ALFÖLD

PARASZTSÁGA

MAGYAR ÉLET KIADÁSA


MEGJEGYZÉSEK A MÁSODIK KIADÁSHOZ

Ezt a kis könyvet még a »falukutatás« ős­korában írtam. Akkor, amikor a fiatal magyar írókat valósággal megszállotta a vágy, hogy meg kell ismerni a népünket, mert, amig nem is­merjük, nem tehetünk az érdekében semmit. — Persze, én nem kívülről, hanem belülről kutat­tam a parasztságot, hiszen benne éltem. Jobban mondva nem ‘is kutattam sehogy, nem tettem én egy lépést se, hanem csak leírtam, amit tud­tam róla. Ha van ennek a könyvnek értéke, ak­kor elsősorban ez az értéke, ez a belülről átélt hitelesség. Más kérdés, hogy amint annakidején egyes bírálóim mondták, meddig, milyen terü­letre és milyen vidékekre és ezeken belül is mi­lyen rétegekre érvényesek a megállapításaim. — Sokak szerint csak a tiszántúli, némelyek szerint csak a falumbeli parasztságra. Ezzel szemben én ma is azt mondom, hogy nemcsak a tiszántúli és nemcsak az alföldi parasztokban, de az ország más vidékeinek a parasztjaiban is csak az az igazi ősi paraszti és mondhatjuk, az az igazi magyar, amiben az Alföld parasztságával azo­nosak. Az Alföld parasztságának abban a részé­ben, amely még nem polgárosult, tehát a mély­rétegében népünk, fajtánk legősibb és legigazibb jellegképletét látom.

Más bírálók szerint meg nem a parasztság

5-

társadalomrajzát, hanem a parasztság apológiá­ját írtam meg. Nem a valóságot, nem azt, hogy milyer. az alföldi paraszt, hanem azt, ”oyn én milyennek szeretném. Van benne valami. Én tény­leg azt szeretem legjobban a parasztfajtámban, amit kihangsúlyoztam. Éspedig azért, mert eb­ben a legigazabban emberi. Igenis, ezt kerestem: mi benne az egészséges, mi benne az ősi kollek­tív, mit kell benne tudatosítani, mit kell vele, önmagával vállaltatni és megszerettetni, hogy ön­tudatossá válva felszabadulhasson minden idegen elnyomó, sorvasztó hatás alól.

Éppen ezért megállapításaimhoz nincs is hozzátenni valóm. Ha ma írnám, talán szebben, egyszerűbb magyarsággal írnám, de lényegében ugyanazt mondanám. Nem is változtattam rajta egyebet, mint egyes, nagyon rosszul hangzó mon­datokat javítottam ki és az idegen szavakat írtam ál i k hej őség szerint magvarra. Sokat lámádiiak érte, hogy túl sok idegen szót használok s .ez igaz is. Mentségemre szolgálhatna, hogy ezeket nem én hoztam divatba, hanem a magyar tudo­mányos irodalomból vettem át. Azonban ma már látom, hogy ez lehet mentség az újságírónak, aki sebtiben dolgozik, de nem lehet mentség az al­kotó írónak. Neki egyetlen, legfőbb kötelessége: minden saját élményt és idegen tudást úgy köz­vetíteni a népéhez, hogy az is megértse, átélje és termékeny kölcsönhatásokban a közösség örök kulturállományát gazdagítsa vele.

Balmazújváros, 1939. december havában.

Veres Péter.

6


ELŐSZÓ

Ez az írás nem télj esH aminthogy nincs is teljesség, mert a folyton változó éleinek mindig új arca van. A világ változik, benne az emberek, tehát a parasztok is. Épen ezért reménytelen kí­sérlet egyszersmindenkorra érvényes leírást adni bármely társadalmi rétegről. Különben is a leírást úgy néprajzi, mint társadalomrajzi téren megcsi­nálták már mások. Ez a mü tehát nem csupán azt akarja bemutatni, hogy milyen az alföldi pa­rasztság, hanem azt, hogy miért olyan, amilyen.

Szempontjaim épen ezért határozottan tár­sadalmiak. Meggyőződésem ugyanis, hogy a kol­lektív népi tulajdonságokat csak társadalomtu­dományi szemszögből lehet igazán meglátni és értékelni. Ez ad értelmet az esetleg helyesen meglátott dolgoknak.

De épen ezért bizonyos, hogy nem mindenütt hasonlít a képhez a mai — polgári — valóság. Az, amit én keresek és bemutatok, az a felszín alatti igazi paraszti valóság, amely azonban ma már a paraszti osztálytagozódás és polgári kapi­talista álkultúra behatolása miatt csak itt-ott, kis, falusi, tanyai és parasztkülvárosi népszige­tekben van meg. De az bizonyos, hogy csak ezek a kis népszigetek mutatják már ma meg, hogy mi volt az alföldi parasztság. Azok a tulajdon­ságok hát, amiket felsorolok, nem az egész pa-

7

rasztság, hanem az igazi parasztságot jelentő kis- paraszlság és földmunkásság — ahogy én neve­zem: »rideg párásság« tulajdonságai. De mert ebből áll az alföldi parasztság nagy többsége, s ennek a sorsa érdekel ma mindenlat, ezért nem túlzás, ha azt mondom, hogy amit felsorolok, azok nemcsak az alföldi parasztság társadalmi, hanem egyben faji jellegét, is meghatározzák.

És ha így, ezen az úton sikerül az eredeti felszín alatti néparcot megmutatni, akkor nem • vesznek kárba még az osztály- vagy faji elfogult­

ság esetleges túlzásai sem, mert igazi értékeik a megismerés útján tudatosulnak. Ez az útja ugyanis annak, hogy önmagunkat megismerjük s hogy azt, ami bennünket kifejez, ami a miénk, vállaljuk, és kiteljesítsük, ami pedig idegen, ránk­ragadt, helyesebben hamis, nem hozzánkillő; azt mint kul túrpelyvát, társadalmi szemetet átenged­jük a történelem szelének. Csak így teremlhej- tünk magunknak saját életet és ezt kifejező saját kultúrát.

6

A TÁJ

A föld

Kemény, szikes és vályogföldek, vizenyős rétek, sivár futóhomok, közben egy-egy sáv jó barna homok és fekete televény: ebből áll az Alföld szántója. De a legelő sem különb. Tövis­sel telenött vagy kopár szíkpuszták, bogáncsos, királydinnyés, homokhátak, amelyeken még a forgószél is hiába kavarog, pornál egyebét nem tud felragadni. Máshol szakadékos, vízmosásos szíkparlok, köztük a felmart szíkpartokról össze­folyt vízből és szíksóból álló szíktavakkal, ame­lyebben még néhány szál csattogó és sás is alig terem meg. Helyenként vannak még laposok és vizes rétek, de az utóbbi időben ezeket sorba fel­szántják, hogy búza, tengeri és répa teremjen bennük. Fák csak a falvakban és a tanyákon van­nak s itt-ott a homokon erdők is, a folyóvöl­gyekben meg füzesek: ez az Alföld.

Építkezése

Nagyon rendszertelen. Majdnem helységről- helységre más. Az eredeti, a táj adottságaihoz idomuló építkezés már alig látható. Csak egészen, kicsi falvakban, a kereskedelmi forgalomból kí­vül eső mezővárosokban és tanyákon van még igazi alföldi paraszti építkezés. A városokba még évszázadokkal ezelőtt beszivárgott idegen, főleg né’Tiot építőmesterek behozták a maguk építő

9

stílusát. Ezeknek a nyomán még ma is láthatók a csúcsos, oromzatos, zsúfolt és sötét házak, om­ladozó vakolatokkal és belül a kiírthatatlan pe­nészszaggal. Persze, mert megfelelő anyagot nem hozhatlak hozzá; viszont az alföldi vályogból és téglából épült házak nem bírják az árnyékot, zsúfoltságot és a nedvességet. A vályog külön­ben a legjobb építőanyag, de a településeket úgy régen, mint ma, a földesurak lenyomták a rossz, szikes és lápos helyekre, mert sajnálták a föld­művelésre különösen alkalmas hátas területeket. Vagy pedig az ellenségtől való félelem miatt búj­tak el a mocsarak közé. Ezért rosszak, penésze­sek, tüdővészfészkek az alföldi házak. És persze, a kicsiny ablakok, a szegénység okozta fűlő-, anyaghiány és a tudatlanságból eredő szellőzet- lenség miatt. Ez különben főleg csak az egészen szegény földmunkások házaira vonatkozik, a mó­dosabb gazdák egylraktusos házai magasak, szé­lesek, hosszúak, és többnyire fehérre meszeltek, levegősek, naposak és ezért kifogástalanok, még ha padozatlanok is. Sokkal jobbak, mint a vá­rosi proletárok és kispolgárok lakásai. A szegény parasztok, de különösen a gazdasági cselédek lakásai, egy pár kivételtől eltekintve, már nem is lakások, hanem búvóhelyek. Rosszabbak a sá­tornál. Szerencse, hogy csak késő ősztől tavaszig tartózkodnak benne.

Azonban a világháború óta teljes a felbom­lás és az alföldi falvak ősi építkezése rövidesen eltűnik. A fehérre meszelt, egyenes tetejű vagy szlávosan csapó ttvégű parasztházak között idét­len kastély- és villa-utánzatok, szerencsétlen és költséges Faksz-házak gangoskodnak, amelyek­ben már nincs kemence és katlan, épen ezért fűthetetlenek és hidegek, mert a tüzelő árát a parasztok nem bírják. De nem bírják a karban­tartást sem. Az ősi paraszti házakat az asszonyok maguk tapasztották és meszelték, csinosak, tisz­ták voltak. Ezeknek az új házaknak a maltero-

10

zási és festési költségeit sem bírják és így el- hanyagolódnak és züllött külsőt mutatnak. Az oszlálytársadalomra annyira jellemző szolgaias kultúninajmolás ezen a téren érvényesült leg­inkább. vannak helységek, amelyekben éppen ez a paraszti életkörülményekhez nem illő ház­építési mánia adósílotta el a parasztokat. És ma már ott tartunk, hogy szerte az Alföldön rongyos, girhes, mezítlábas és összefoltozott kék-karton- ruhás asszonyokat, csajlakalapú és hajlotthátú földmíveseket lehet látni a gangos házak udva­rain.

A tál aj építkezéshez, a csatornákhoz, hidak­hoz, útakhoz a parasztoknak sohasem volt közük. Azt az urak csinálták. A parasztok csak a költ­séget és a nehéz munkát adták hozzá, ök mindig ellene voltak a rélek és nádasok kiszárításának is. Most kezdik már belátni az urak is, hogy a pa­rasztoknak volt igazuk. Állandó szárazság és ta­karmányhiány az eredménye az agrárkapitalista szempontból végrehajtott vízszabályozásnak.

Az időjárás

A legrendszerlelenebb. Egyik esztendőben, sőt néha csak az esztendő egyik felében száraz kontinentális időjárás, egymást váltó észak-észak­keleti—dél-délnyugati, hidegszáraz és melegszá­raz szelekkel, a másikban enyhe óceáni légjárás, csendes és buja esőkkel és állandó dél-délnyugat- nyugali szelekkel és fülledt meleg-párás rothasztó idővel. Ha ez azután úgy alakul, hogy épen nyár derekán változik az idő, akkor a soványul meg­termett búza megrothad a nyári esőtől, a szá­razon nőtt finom rózsaburgonya vizenyős és fe- kélyes lesz, sőt kicsírázik a földben, a zöldfőze- lékckct a disznóknak, sőt a trágyára kell hányni, a kapásokat ellepi a dudva és a szálas takarmá­nyok megrothadnak. Ha az év eleje volt ned­ves és a buja növényzetet a nyár derekán a szá­razság támadja meg a keleteurópai kontinentá-

11

lis széllé^ akkor meg azon módon megsül min­den. Annál jobban, mennél kövérebb volt, mert nem győzi vízzel és levegővel. Amelyik tavaszon a kontinentális idő lesz az úr, azon a tavaszon májusig tart a hideg, s akkor mindjárt nyár lesz, amelyikben az óceáni, azon már március­ban kizöldül a föld, virágoznak a fák és elvetik áz árpát. Később pedig májusban, ha betör a sarki hideghullám, akkor szépen lefagy minden. Éz az időjárás adja meg a magyarázatát, hogy miért »konzervatív«, bizalmatlan az alföldi pa­raszt a termelési reformokkal szemben.

Termelése

Nem a konzervatívizmus hát az oka az al­földi termelés elmaradottságának, hanem ez ma­gával a tájjal és a paraszttal nem törődő társa­dalmi renddel függ össze. Az alföldi parasztnak, mint tömegárut (búzát, takarmányt, élőállatot) termelő népnek sohasem volt pénze kísérletekre. Állammal, társadalommal, iparral, kereskedelem­mel, bankokkal szemben mindig hátralékban volt, mindig a hoppon volt. Ezért nem kockáztathatta sohasem a kenyerét úgy-ahogy biztosító, ősi ter­melési módszert, amely, ha kapitalista értelem­ben nem is volt jövedelmező, de az életét — igaz, hogy alacsony szinten — biztosította. És főleg nem kockáztathatott mindent. Akik megkísérel­ték, rendszerint pórul jártak és ez intés volt a többinek, hogy óvatosak legyenek^ Vissza kell gondolni minden mezőgazdasági konjunktúrára, úgy a háború előtti, mint a háború utáni, az Alföldre szinte kibírhatatlan adósságterhet ho­zott,?? amelyet a kapitalista gazdaság törvényei szerint ez a föld és ez a termelési mód már soha­sem tud lerázni. A régit a háború szüntette meg, a mostanihoz meg nagyarányú társadalmi, illetve állami beavatkozás volna szükséges. Itt egy cir- culus-viciosus van: táj, népsűrűség, tömegterme­lés és kapitalista hitelrendszer között. Ahol mégis

12

jelentős termelési reformok mentek végbe, azok egyrészt azt bizonyítják, nem igaz, bogy a pár raszt konzervatív, — aminthogy ez a meghatá­rozás semmiféle társadalmi rétegre nem érvé ¡nyes, csak az egyénekre? — másrészt azt is bizo­nyítják, hogy az alföldi parasztság elmaradott­ságának a kései feudalizmus is egyik okozója. Ha utánanézünk, meggyőződhetünk róla, hogy a reformvidékek mind tipikusán régi kisgazdavi­dékek és a termelés átszervezése még a békebeli iparosodás, a háborús agrárkonjunktúra és az ezzel kapcsolatos paraszti tőkegyűjtés eredménye. Es persze, á táji lehetőségeké, Hogy Makó és Derecske hagymával, Szeged és Kalocsa a papri­kával, Nagykőrös az uborkával, Cegléd, Kecske­mét a gyümölccsel, Eger a petrezselyemmel, Po­roszló a fokhagymával, Monostor és Hosszúpályi a zellerrel és tormával sikereket értek el, az azért volt lehetséges, mert sajátságosán jó földjük volt az illető terményekhez. Ez nem azt jelenti, hogy más földön nem lehetne megkísérelni, hanem’ azt, hogy nem érdemes, mert sok munka után kevés az eredmény. És főleg azt, hogy nincs kor­látlan piaclehetőség. Erről a parasztok keserves leckét Kaplak már, amikor egy-egy jó eszten­dőben az újdonságok egyszerűen eladhatatlanok voltak és a búzatermelők csak nevették a naiv kísérletezőket, akiknek nemcsak a földjük in­gyen termett abban az esztendőben, de rengeteg, pénzt és munkát is veszítettek.,

Mindaz persze azért van, mért mezőgazda^ sági kultúránk, mint minden egyebünk, nem szer­vesen a hazai táji és népi adottságokból fejlődött. Kapkodó és nyugatutánzó, mint minden más té­ren. A szakoktatásra és minden egyébre paza­rolt pénz a semmibe hull, mert a parasztok —. joggal — nem bíznak a, »tanár«-okban. Nem bíz­nak még a »földkóstoló« mérnökökben sem. És ebben is igazuk van. A termeléshez ugyanis nemi*’ csak föld kell, hanem »idő« is, Eső és széljárás,

nve>^5’ Varmathullás mind nagyon fontos tér­de Ck és ez az Alföldön nemhogy falvanként, ces >n^e tagonként változik. Vagyis egy egészsé­ge ’kipróbálásokon alapuló termelési tájkatasz- meri ^ül a Paraszl°k okosan teszik, ha óvatosak, 1 az ura* <z »vízre viszik őket és szomjan hoz- nem ^ssa«* Erről a táj kataszterről eddig még ebei Vallottunk, valószínű hát, hogy észbe sincs, ‘¿vett előadásokat tartanak, amin a parasztok, n ®>’on helyesen, csak mosolyognak.

.Az azlán igaz, hogy ez a paraszti óvatosság vált ^bbi oka annak, hogy az Alföld sivataggá k A magasabb életnívó, a népszaporodás és a-kapitalista haszonelv, a fokozódó iparcikk- „pp^áglet és az emelkedő adók és kamatok kény- szer’tík a földtulajdonosokat az ugarrendszer- me&SZüntetésére, a legelők feltörésére, rétek le- esapoiására és természetesen a földek kirabolá- Ez a viszonylagos állattenyésztés (a felszán- tehát trágyázandó földekhez viszonylagos) cso«kenését eredményezte, az megint a földek s0. hyodásál. A mértéktelen aprómagtermelés is JJRdig rablógazdálkodás. Úgy, hogy ma az Al- ioian^j jellemző, hangulatilag pontos kifejezője az.a hortobágyi pászlordal, amelyik így szól: »h.is^rac[f a mind a sár, mind a víz. Az

sze9^hy barom is csak a pásztorra níz.« 1Arv^z ellen, mint biztos óvszert, a fásítást je­lölik meg. Csakhogy ez igen nehezen megy. Mert mos*- már nemcsak az akaraton múlik. A siva­taggá iett táj és a sivatagivá lett időjárás mái4 ellens^ge a fának, úgyhogy a faültetés kész rá- s. Nem lehetetlen azért épen, csak drága. Főleg azért, is, mert a sivataggá lett táj hivatal­nokai ás lakosai nem nagyon értenek a fához? és csak elpazarolják a költségeket. !

A kisparasztok ellen ezenkívül van egy ál­talános vád is: az, hogy nem szeretikj vagy ta­lán egyenesen gyűlölik a fát. Ez így nem ¿igaz, de alapja van. A kisparaszt szeretne fát, de csak

14

»haszontalan« helyen, vagy a más földjén felne­velni. A mesgvéjén nem nevelhet fát, mert az a keskeny parcellák termését évről-évre tönkrete­szi. Akárhogy fel is gallyazzák a fát, a tiszta nap­sütéshez szokott alföldi búza és tengeri meg[- sínyli az árnyékot. Ez pedig a parasztnak, aki mindig hoppon van, mindig a bajokkal küzd, nagy baj. Nagyobb birtokosok megtehetik, hogy végig a dűlők mentén egy-két hold termését fel­áldozzák, de kisemberek nem.

Van itt aztán lustaság és antiszociális önzés is ezenfelül. A paraszt, akinek az élet- és gondol­kodás-központjában a búza, takarmány és jó­szág áll, elhanyagolja a másodrendű dolgokat. Azt ugyan jórészt elhiszi ma már, hogy azért nir.cs eső, mert nincs fa, de ő nem áldozhatja’ fel termését, hogy »másnak« is esőt csináljon. Ha csak az övére hullna! A polgári gondolkodás antiszociális individualizmusa a birtokos parasz­tot már majd mindegyiket megrontotta.

Hogy pedig az udvarukon és a tanyájukon miér! nincs fa, annak is megvan a magyarázata. Az udvarok szűkek, mert nem szeretik a kihasz­nálatlan földeket. S a szűk udvarokon tolongó jószág, tehén, disznó, liba, birka tönkreteszi a fát. Lerágja a héját; vagy kitöri. Esetleg a sze­kér megy neki és az töri ki. Felszaggatják a gyö­kereit és elsorvad a fa. Sok a dolog is és nemi érnek ra a fákra, illetve a jószágokra Vigyázni. Vagy nincsenek cselédek, vagy dolgozni vannak. Vagy nincsenek gyerekek, vagy iskolában vannak. Elétbvaló munkák vannak, mint a fára ügyelés. Így aztán, bár mindig ültetik a fát, csak nincs, mert elpusztul. Természetes; hogy a szaktudás hiánya is nagy baj,’ meg aztán a reménytelen erőlködés miatti kedvetlenség is. Végül az is, hogy faiskolát csak jól elkerített helyen és földben, lehet tartani, de ezta parasztok nem tehetik«

15

Hogy drága pénzen — ami esetleg nincs is — ve­gyék a csemetét a majdnem biztos pusztulásnak, azt meg nem lehet követelni.

Így halad az Alföld és népe, minden állami erőlködés ellenére a pusztulás útján lefelé.

BB



A NÉP


Faji arca

A magyar népnek, mint a többi európai nép­inek is, nincs embertani értelemben vett, ha­tározott faji arca. De ez nem is fontos. A faj fejlődési eredmény, amelyben a beleépült ele­inek s úgy az embertani értelemben vett faji jellegzetességek, mint a természeti (táji) és tör­ténelmi — társadalmi, vagyis termelési és po,- lilikai okok miatt kialakult tulajdonságok ha­tározzák inog a tényleges faji jelleget.; Csak az avas dogmalTzmus keresheti azt, hogy mi turá­niak, vagy árják vagyunk-e, és hogy hány száza­lékban ezek vagy amazok. Nem turániak és nem árják vagyunk, hanem magyarok. Ezt csak azért hangsúlyozom itt, hogy a továbbiakban a faji szól mindig ebben az értelemben használom. Különösen áll ez az alföldi parasztságra, amély- lyel ilt éppen foglalkozom, mivel ez a réteg tel­icsen kevert. A jászok és kúnók török telepei Közölt szláv, germán, sót az újabbi kutatások; szerint ugorok, illetve ugorszláv jobbágyok utódai laknak és keveredtek egységes alföldi paraszt­sággá, De — és ez a külön jellemzője az alföldi parasztságnak, — mindezek a népelemek össze­olvadtak és egységes arcot mutatnak. Mert míg a dunántúli szerbek, horvátok, németek vagy ál­talában a felvidéki télépülések évszázadok óta őrzik egymás mellett a külön faji típusaikat,

17.

2

VerM P4l»r: Az alföld parasztsága

addig az Alföldön minden nép eggyé — paraszttá válik A békési tótok, a szabolcsi tirpákok, az itt-ott beköltözött svábok, ha nyelvben még nem is egészen, de öltözködésben, szokásokban, vi­selkedésben, paraszti érzésben és észjárásban majdnem teljesen átalakultak. Nem éppen ma­gyarrá, mert ez nem jelent még itt semmi ha­tározottat, hanem alföldi paraszttá.

A továbbiakban ennek a paraszti népegység­nek a sajátos arcát próbálom megrajzolni. Bi­zonyos, hogy ez a rajz nem lesz tökéletes. Azi alföldi parasztnak nem volt sohasem a részleg tekre menő egységes megjelenése és így ma sincs. Nemcsak a természet alakító erői és az ősmult- ból hozott faji jellegek játszanak itt közbe, ha­nem egy sereg történelmi ok_is. Vallási, politikai, gazdasági — helyesebben termeléspolitikai és ál- lampolilikai — okok is közreműködtek a nép­arc kialakításánál. Az utóbbi időkben mindezt még jobban összezavarta a polgári kapitalista termelés és ennek kísérője, a hamis kultúra és hamis erkölcs is. Én hát nem is a parasztság­nak, az egésznek a tulajdonságait emelem itt ki, hanem a »ridegparasztságéi«. Ez a réteg nagyobb tömegben már csak itt az Alföldön él, jóllehet itt is felbontja a kispolgári termelés és életforma, úgy a tényleges paraszti életkereteket, mint az ezen épült paraszti tudattarlalmat.

A városok népe, mint egy alakuló új típus, nálunk még nem mutat semmit. Európai szoká­sok, európai életstílus és életritmus és európai, vagyis semmitmondó testek és arcok, de mindez olyan zsibvásári kiadásban, mint ahogy egy sze­gény nemzet erőitől lelik. Ha az ember a váro­sokon, különösen Budapesten, igazi magyarokat akar látni, akkor ezeket csak a tipikusan falusi származásúakban, csendőrben, rendőrben, pos­tásban, vasutasban láthatja. A városi kispolgár jórészt zsidó, német, szláv, stb., mindenesetrei idegen keverék. Egyelőre még csak a nyelve ma-

18

gyár, már annyira, — amennyire a jasszos és üzleties nyelv keverékéből származott nyelv ma­gyar lehet. Ellenben tény, hogy testi megjenésé- ben is egészen más, mint az alföldi magyar.

A városi munkásság is más. Először is még nálunk nem alakult ki az igazi munkástípus, a keménymozgású, reális látású izomemberek ré­tege. Ez a munkásság jórészt még első és má­sodik nemzedék: egészségtelen lakások, tüdő­vész, vérbetegségek és túlmunka által van meg­nyomorítva. Nem olyanok, mint a nyugati mun­kásnemzedékek szülöttei, akiknek elődei a ka­pitalizmus virágkorában viszonylagosan magas életnívót értek már el. Viszont a magyar mun­kásanyák, akiktől ipari munkásaink születtek, ngyonstrapált, mosogatásban és súrolásban elher- vadt szolgálók ivadékai. A keveredés is zűrzava­ros, a minden irányból betóduló fajokkal még a zsidókkal is. így érthető, hogy ennek a tömeg- tnek még egyáltalán nincs eugenetikái érzéke, nincs faji ideáltípusa (egy műveletlen falusi lány jobban meg tudja mondani, hogy melyik a »ta­karos« és »szép« legény, mint a városi lányok, akiknél az »clegáncia« és a »modor« eltakarják a tényleges biológiai értéket), de remény sincs rá, hogy lehessen. A munkabér alacsony, a szo­ciálpolitika kezdetleges, így a szegény ember va­don nő, mint árokparton a dudva.

De még csak a finom arcú és finom moz­gású intellektuel típus, a kiegyensúlyozott arisz­tokratikus úri réteg is hiányzik, illetve olyan jelentéktelen, hogy elvész a kényelmes kövér pol­gárok között. Asszonyaik között is a két véglet, a mídszálvékony és a rövid lábú faros-húsos van többségben.

Tehát elsősorban az alföldi parasztság és egyes dunántúli és felvidéki népszigetek népe ma a magyar faj legtisztább képviselője.

19

r


Történelmi sorsa

Hogy az alföldi parasztság egyes tulajdon­ságai gyökeresen különböznek az ország többi parasztjainak tulajdonságaitól, különböznek a ke­leteurópai, azonos táj-, munka- és társadalmi körülmények közt élő parasztokétól s hogy né­mely dologban szinte az egész világon párátj- lanul állnak, annak történelmi okai vannak. Az egyik ilyen ok, hogy a magyar alföld parasztsága a maga többségében sohasem volt igazán job­bágy. És főleg nem volt olyan jobbágy, mint azok a nyugati, vagy keleti parasztok, akik rabszolga­ságból rabszolga életstílussal és erkölccsel let­tek jobbágyok. A jászok, kúnok, hajdúk, mint tudjuk, egyenesen a nomád éleiből léptek át a kisparaszti termelő- és életmódba. Máshol a ta­tár- és törökdúlások után, mint például Békés­megyében, telepesek jötték, bizonyos «’jogokkal és szabadabb termelőmóddal. Ezek a szabad; paraszti települések aztán meghatározták és be­folyásolták a közöttük levő jobbágy-települések szerkezetét és lélektanát is.

A történelmi magyar élet a Dunántúl, illetve a Duna mentén, a végeken, Erdélyben és a Fel­vidéken zajlott le. Ez az élet háborúból és mu­latozásból állott és erre sokkal alkalmasabbak voltak a hegyvidékek várai és városai, mint a sík és mocsaras alföld. Ott voltak a gyümölcsö;- sök, a szőlők, erdőségek és üde levegő: városok, polgárok, kereskedők: üzletek a vásárlásra és a kirablásra. Erdőségek a vadászatra, búvóhelyek a feudális politikának, tehát odahúzódtak. Az Alföldön viszont por, sár, szél és forróság volt, ide csak a tiszttartóikat küldték.

Már az is jellemző, hogyan vették körül a várak és városok az Alföldet. Középen ugyan ott volt;’- Debrecen, Kecskemét, Szolnok és több kisebb helyj de ezek csak polgárvárosok voltak. Körül az Alföld szélén azonban Eger, Tokaj,’

Munkács, Szatmári Nagyvárad, Arad, Temesvár, stb. őrizték a tájat. Ezekben a városokban folyt a »történelmi magyar élet«. Benn a nagy síksá­gon pedig állatokat tenyésztettek és búzát ter­meltek a parasztok. Gazdáik nem éltek közöttük, hiszen mindegyiknek volt a hegyek között vára, a főbbeknek Budán, Kolozsvárt vagy Pozsony­ban palotája is.

így éllek itt elszigetelten tiszttartók, jobbá­gyok, pásztorok, rablók és marhahajcsárok. Tá­vol az uraktól és a papoktól, távol minden kul­túrától. Így lettek, annak ellenére, hogy jobbá­gyok voltak, — önérzetes, magukba -vonult ri­deg parasztokká. A városok körül élő’ jobbágyok szolga szelleme ezért nem vált soha vérükké. Ezért volt, hogy amikor erre — inkább a termé­szettel, mint uraival — élő népre ráfeküdt a kö­zösség, — a háborúzó és adótzsaroló feudalizmus,: vagy a dinasztia, — ez a nép mindig lázadozott. Soha nemzeti célért igazán meg nem mozdult, nem is volt nemzeti célja, hiszen paraszt volt,; a löld embere. Amikor megmozdult, akkor min­dig szociális bajai voltak. Akik megtudták moz­dítani, — a Zsigmond alatti jobbágylázadások hu­szita vezérei, Dózsa, a reformátorok és Esze TamásékÓn keresztül Thököly és Rákóczi, — azok mindig szociális programot hoztak. Any­ányira nem volt nemzeti öntudatuk, hogy még Kossuth sem tudta igazán megmozdítani őket.

Egyszóval az Alföld parasztságának még so­hasem volt — ma sincs — kialakult társadalmi tudata, még nemzeti-állami vonatkozásban sem. A közösségi érzése inkább helyi, partikuláris^ vagy pedig vérségi eredetű.

Az előbbiekből érthető, miért lett ez a nép annak idején majdnem száz százalékig protes­tánssá. Azért, mert valójában katolikus soha­sem volt. A katolikus kultúra, amely a várak és városok polgár- és szolganépségét és szolgajob­bágyait mégis valahogyan átjárta, ide nem ju­

21

tott el soha. Amit elsajátított, úgy ahogy, az csak a rítus volt, amelyhez viszont ennek a nomád eredetű és még részben mindig nomád népnek nem volt érzéke. Az ázsiai v nomádoknak soha­sem volt, nem lehetett látványos, ceremóniás vallásuk.

Bizonyos, hogy mint minden más paraszt­nak, az alföldinek is voltak természetfölötti ta­pasztalatai nyomán természetentúli érzései De ezek inkább természeti eredetűek voltak, az Is­tennel inkább csak mint az időjárás szeszélyes kedvű intézőjével számoltak ,semmint rimánko- dással és imádsággal puhítható bűbérúrral.

Másfelől meg az alföldi parasztság és a fö­lötte uralkodó réteg annyira idegen volt egy­mástól, hogy mindig úgy éltek egymás mellett, mint két hátával összefordított tenyér. A kultú­rájuk, a gondolkodásuk sohasem érintkezhetett és nem járhatta át egymást. A hierarchikus gon­dolkozás katolikus fegyelemrendszere nem szivá­roghatott le a polgárokon és szolgákon keresz­tül, mint más vidékeken, tehát a hűbéri-renid sohasem kapott itt teológiai és ezzel együtt lelki alátámasztást. Urai nem éltek közte, városi pol­gárságot nem látott. (Az alföldi városok lakos­ságát nem nyugati típusú, hanem elzárt paraszti demokratikus polgárság alkotta. Ez volt az ere­jük is.) A kultúrát a tiszttartók és a tiszttartók barátai, a regále, a vám-, az adóbérlők, a szara- cén és zsidó üzletemberek és a falusi nótáriusok meg az uradalmi íródeákok képviselték. Ezekkel nem állott soha szóba, csak muszájból. Még ha azok szóba is állottak volna vele, nem hihetett; nekik, mert ugyanabban a kézben mindig korbá­csot és adópennát látott. Papjai sem igen voltak, de amennyiben akadtak is, tudatlanok voltak és erkölcsiekben bizonyára a leggyengébbek. Még ma is száműzetés a tehetséges intellekluelnek, ha az istenháta mögötti alföldi por- és sárfé­szekbe kell temetkeznie. Akik pedig velük éreztek,

22

  • a Mészáros Lőrincek, — azok pedig egészen hozzácsallakoztak, paraszttá lettek. De még ha lettek volna is plébániáik és benne intelligens papjaik, ezeknek sem lehetett volna életet alakító nelolyásuk a népre. Nem volt polgári rend és szolgasereg, amely elközvetítse az akkori úri-pol- gári, vagyis keresztény katolikus kultúrát. Mert még ha a papok meg is tették volna a kötelessé­güket, a tiszttartók és a nótáriusok gondoskodtak róla, hogy a prédikáció leperegjen róluk. Köz­ismert dolog, hogy a néphez mindig jobbak a: ¡nagyurak, mint a megbízottaik, mert azoknak mégis van valamelyes erkölcsi, állami, nemzeti, lörvényes, stb. gátlásaik. Néha igaz, csak||®yszerű demagóg politikai fogás ez, de mégis valami. A tiszttartóknak viszont semmi más szempontjuk nem lehet, mint az uruk parancsainak, örökös pénzkérésének eleget tenni. Nemcsak jól, ami az előrejutás szempontjából még keveset jelent, ha- ineni jobban, mint a többi,- hogy kiérdemeljék az úri megbecsülést és az előreléptetésl. De meg aztán, aki azt akarta, — és ki nem akarta?, — hogy az uráé mellett neki is maradjon, az bi­zony nem sokat gondolhatott az erkölcsi gát­lásokra. — Mivel az egyháznak is földjei vol- tak, de érsekjei, püspökjei, nagyapjai nem igen voltak ezen a tájon, akik mégis ügyelhettek volna a népre és mert az ő érdekeit is ép olyan tiszttartók képviselték, mint a földesurakét,
  • hát bizony, amikor jött a reformáció, amely az elfojtott huszita és Dózsa forradalmak után egy másirányú, de hasonló célú kibúvónak lát­szott, magától érlelődőleg ez a parasztság telje­sen mellé állott.

Ugyanez az eset történt később a szociáliz-» inussal. Az öntudatos, de politikailag jogtalan és megalázott, sőt nem is politizáló békési, hajdú­sági, kúnsági paraszt, csak azért is a szociális-* Iákra szavazott, mivelhogy az »urak« becsapták és félrevezették.

23

Egyszóval az alföldi parasztság, amennyiben különbözik más paraszt’népektől, az azért van, mert a szó tiszta értelmében sohasem volt rab­szolga és ha jobbágy volt is egyrésze, de nem szolgajobbágy. Csak olyan formán, mint a sza­badon élő hortobágyi rideg marha, amely felett ugyan uralkodnak, akolban is tartják néha, de olyan távolról, kívülről és messziről, hogy ez az életűkre nincs alakító befolyással.

Mai társadalmi helyzete

Ez az egységes kép az utóbbi időben meg­lehetősen megbomlott és felzavarodott. A kapi­talizmus és a vele járó termelési változások át­alakították az eredetileg majdnem egységes pa­rasztságot. A kisgazda vidékek, amelyek esetleg jó helyen, nagy útakhoz, vasútakhoz és a váro­sokhoz közel voltak, előrehaladtak a polgároso­dás és az osztálytagozódás útján. Más helyek, különösen az istenhátamögötti helyek, és főleg a nagybirtok-vidékek egészen hátramaradtak úgy, hogy már csak itt találni meg az igazi alföldi; parasztságot.

A polgárosodás behozta az üzleti szellemek de behozta a rideg osztálytagozódást is. Ma már az alföldi parasztság több, határozottan megkü­lönböztethető rétegre oszlik, amelyek egymással nem is érintkeznek, legfeljebb csak rideg üzleti, vagy gazdasági téren. A kisgazda-vidékeken kü­lön osztállyá alakult a zsírosparaszt. Ezek már nemigen dolgoznak, vagy csak igen keveset. Gon­dolkozásuk jórészt üzleti és polgári, vagy pát- riárkális zsarnoki. Az előbbi inkább a forgalma­sabb, kereskedelmibb vidéken van elterjedve, ez a kupecparaszt, az utóbbi a külterjes gazdálko­dással művelt tájakon, ez meg a basaparas;zt\., Ezek a falu uralkodó osztályai. Belőlük telnek ki a községek, egyházi testületek, olvasókörök és agrárszövetkezetek vezetői. Mindenhová beviszik korlátolt uralmi és üzleti felfogásukat. Mert van

24

már bennük, ha nem is nemzeti, de ugyanolyan sajátos uralmi? szolidaritás, mint a nemességben és a polgárságban. Ez abban nyilvánul meg, hogy sohasem/ereszkednek le a szegény paraszt» hoz, még há| egyéni és politikai érdekeik azono­sak is, de az uralmi szolidaritás mindig az állam lény leges uralkodó osztályai mellé állítja őket.

, Ez a réteg azonban már nem is tartozik iga­zán a parasztsághoz. Fiait úrnak, ügyvédnek, hivatalnoknak neveli,*-néha persze cinikus karrie­rista politikus lesz belőlük. Szokásaikban és egész életstílusában úri-polgári- sznobizmusban él.

A legigazibb paraszti réteg a középparaszt, a kis- és törpegazdák százezrei, meg a földmun­kások egyrésze. Azért egyrésze, mert némely vi­déken a földmunkások már elveszítették paraszti jellegüket: munkássá alakultak. Egyébként a földmunkásság is több jellemző részre oszlik, tájak szerint. Az olyan kisgazda vidékeken pl., ahol az osztály tagozódás még nem fejeződött be, ahol a helybeli kisgazdák a szegényebbeknek elegendő munkát tudnak a puszta életük fenntar­tásához nyújtani, ott csak napszámosok és sze­gényemberek vannak. Ezek elveszett emberek, semmiféle egyéni, vagy osztályarcot nem mutat­nak. A nehéz élet és a sok munkaadó az alkal­mazkodás hihetetlen fokát nevelte ki bennük, szinté a zsidókén is túlmenőt. Más kisgazdavidé­ken, ahol az osztálytagozódás befejeződött (pl. a békési, csongrádi, kúnsági helységekben) és a földmunkások egyrészének sohasem jutott elég munka, ott kialakult a kubikos réteg. Ez egy öntudatos parasztréteg, igazi kollektív munkás­szemlélettel, külön társadalmi arculattal. Az egész parasztság ősi-rideg öntudatát ez a réteg őrzi a legjobban. Ugyanilyen a nagybirtokos vidé­kek mezei munkássága is. Paraszt és munkás egy személyben. A tanyai cselédség, sajnos, szol­gaerkölcsökkel, szolgaszokásokkal terhelt.

A sommások megint külön kategóriát ké­

25

peZnek, de ezek nem annyira alföldiek, inkább felvidékiek és így a mi felsorolásunkból kies­nek. Csak annyiban függnek össze, hogy az Al­földre járnak dolgozni. Az alföldi munkások, úgyis, mint konkurrenseket és részben sztrájk­törőket és részben, mint munkában és erkölcs­ben alacsonyabbrendű paraszlréteget kezelik, le is nézik, sőt sajátos alföldi logikával nem-mat- gyárnak minősítik.

De mindezek mellett e ma már jelenttől különbségek mellett az alföldi parasztságnak még mindig megvannak bizonyos jellemző tulajdon­ságai. ^Közhely a józansága, fölényes, szinte arisz­tokratikus élet- és világszemlélete és az öntuda­tos konoksága, ami a »vastagnyakú.«, kálvinista- ságban fejeződik ki. Azok, akik úriságukat sze­retik a magyar parasztsággal azonosítani, azt mondják, hogy a magyar »úri nemzet«. Ez per­sze nem igaz. A paraszti józanság, keménység, nem ugyanaz, mint az úri. Emez az uralomban nőtt emberek lomha és csökönyös fölényessége, amaz pedig természettel örökös harcban élő és a társadalmi erők ellen védekezni kényszerülői munkásparaszt komolysága, realizmusa és mate­rializmusa.

Azonkívül az alföldi parasztságnak ezt a sajátos keménységét a már említett történelmi tényezőkön kívül a táj és az életmód is fejlesz- tette, illetve ősi nomádságát hosszú évszázado­kon át megőriztette. A kún, a jász és a hajdú te­lepülések, s azután a békési, de más vidéki tele­pes parasztok sohasem voltak jobbágyok és ezek rányomták az egész Alföldre sajátos gondolko­dás- és életformájukat. Valami magyarázatának csak kell lenni, hogy szemben a többi kereti szlá® és román paraszttal, akik lágyabbak, keresztényebbek és misztikusabbak, miért ma­radt ilyennek ez a nép. — Én azt hiszem, ez; azért van, mert a magyar feudalizmusnak, mint már mondottam, az Alföld nem haza, hanem

26

megszállott terület volt, és éppen ezért a nem­zeti-állami kapcsolat hiányában nem tudta iga­zán szolgai nívóra süllyeszteni a jobbágyait, ép­pen úgy, mint az orosz feudalizmus nem tudta erre kényszeríteni az ázsiai tatár népeket. Az igazi átgyúrás idejében, a népvándorlás utáni, megszilárdulásban, amikor a feudális és szolga-? szellem elnyomorította a Nyugat és részben a Kelet parasztjait, a magyar ‘Alföld parasztjai még félszabad nomádok voltak. És amikor Nagy Lajos és Zsigmond idejében a ‘már kiépült feu­dális társadalomnak ideje lett volna leigázni őket, akkor mar Nyugaton kitörtek a jobbágylázadá­sok. A csehországi huszitizmus Zsigmond alatt át is csapott. Később a Dózsa-forradalom már határozott jobbágyfelkelés volt. Az alföldi pa­rasztság tehát sohasem szokta meg igazán a jobbágysorsot, mindig lázadozott ellene. A tö­rök megszállás pedig (XVI—XVII. század) elza­varta a hübér-urakat, a tiszttartóikat és a pap­jaikat és így az alföldi paraszt sajátos szabad, leinomád lelkisége továbbra is megmaradhatott, ami azután a reformációban társadalmi mozga­lommá és felszabadító történelmi erővé vált. Hogy ma mégis sok a katolikus, ez későbbi, erő­szakos térítés eredménye, de ez nem jelent sem­mit. yu alföldi katolikusok nem igazi katolikusok.

Bizonyos, hogy ‘ennek a lelkiségnek megőr­zésében sokat jelentett az is, hogy nem folyt itt igazi földmívelés. ?»agy-nagy vidékeken csupa pásztorélet folyt, ez pedig — tapasztalatból tu­dom, — kifejleszt az emberben bizonyos sajátos keménységet és gondolati csökönyösséget. Ez ve- lejái’ az állatokon való uralkodással és a mindig ellenálló természettel való kemény küzdelemmel. A természettel és az állatokkal folyton viaskodó parasztban nincs, nem is lehet szentimentáliz’- mus. Ez az embertípus és ez a lelkiség még ma sem olvadt fel teljesen, ellenben elosztódva az egész parasztságban, befolyásolta annak jellegét.

27

Mert itt nem az emberek salakja volt a pásztor, hanem a színe-java, szinte arisztokráciája. Csak az utóbbi évtizedekben, amikor éppen ebből a, minden polgári-üzleti érzék nélküli rétegből ki­fejlődött’ az alföldi földmunkás típusa, ezek kez­dik lenézni, mint »naplopóU, a pásztort. Ezek a földmunkások — joggal — tartják önmagukat a világ legjobb munkásainak s az üzleti-polgári világnézetet épúgy megvetik, mint a pásztorok.

28


KULTÚRÁJA


Nyelve, beszéde

Nyelve természetesen műveletlen, durva, de emellettjplasztikus és kifejező. Nincs benne sem­mi idéllenkedés és affektáció: azt mondják, amit akarnak és úgy mondják, ahogy tudják. Persze, csak egymás közölt’-‘ Úrral, idegennel szemben (a szolga képpel együtt fel kellene venni a szol­ganyelvét. Míg az előbbp jpbban sikerül, az- utóbbi sehogyansem. Csak a kereskedelemmel is foglal­kozó parasztok sajátítják el az udvariasság és szolgaság nyelvét, de azok is nehezen. Az igazi parasztok egész idétlenül mondják ki a kérem szépen, tetszik tudni, legyen szíves, stb. udva1– riassági formulákat. Egymás között ezeket soha­sem használják. Kérő, parancsoló, közlő és fel­szólító módjaik egyszerűek és a célnak meg­felelőek. Épen ezért, ha urakkal kerülnek szembe, használnak azután ilyen mosolyra késztető for­mulákat: tessék szíves lenni, tessék akarni, be­teg tetszik lenni? Ebben a nyelvben, nagyon he­lyesen, főleg csak a cselekvést kifejező igék fordulnak elő: hozzon, menjen, jöjjön, adjon. Sőt, az igazi ridegparasztok még ki is csúfolják a szőlő-, gyümölcs-, stb. termelő vidékek pa­rasztjainak ^szíveskedő«, finom, képmutató, »szí- vem-lelkem« beszédét.

Ennek a nyelvnek kevés köze van a német­ből fordított hivatalos nyelvhez, — azért is nem

29

érti meg, de kevés köze van az Irodalmi nyelvhez is. Ezen a nyelven Magyarországon kevesen be­széltek, még az írók közül is. (Legjobban Petőfi, de ő is csak versben.) Kazinczy, Kölcsey, Kos­suth, Széchenyi, Kemény körmondatos és pa- thétikus prózája ép oly idegen tőle, akár csak az Ady-nemzedék szimbolizmusa. Nem a nyelv­tani magyarosságról van szó és nem is éppen az idegen szavak használatáról. Ezek elkerülhetet­lenek és szükségesek. Maga a nép is használja, átalakítja, »beépíti« a saját nyelvébe. Hanem in­kább az észjárás, a nyelv plasztikussága az, ami a magyarságot jelenti. És főleg az a megmagya­rázhatatlan oelső lényeg, amit csak felismerünk, ha megszületik, mint Petőfiben. Az alföldi pa­rasztnyelvben nincs páthosz, minthogy a nép­ben sincs. “Bánata, szomorúsága közvetlen, szinte indulatszavakban fejeződik ki. A fájdalom és az öröm érzései egyszerű, szinte állati tisztaságú kifejezést) kapnak. Ez azért van, mert szemben a szláv népekkel, akik bizonyos szentimentáliz- mussal viselkednek egymás iránt (férficsókolás, túlzott testvérieskedés, stb.), az alföldi paraszt eltakarja az érzéseit. Szégyéli a lágyságot és a felolvadást és a következetlen érzelmi hangulat­változást.

Igaz viszont, hogy nincsenek nyelvében ab­sztrakt lehetőségek: a tudományban nem hasz­nálható. Nem mintha általában nem volna hasz­nálható, hanem mert a magyar kultúra mindig az uralkodó osztályok, vagy a hozzájuk feltörő karrierstréberek monopóliuma volt, így csak azon a nyelven fejlődhetett, amelyiken ezek beszéltek. Így az igazi magyar nyelv elmaradt és a nyelv­újítók sem segítettek rajta sokat. Csak azt látták, hogy szegény, mert szűk a fogalomköre, de hogy ugyanakkor gazdag és egészséges, mert konkrét és nem irodalmas, azt nem látták. Nem pedig azért, mert ők koruknak megfelelően egy rózsa­színű irodalmi gőzfelhőben éltek. Nem az élet

30

megragadása volt az irodalom, hanem az élet fe­lelt lebegő szellem. De ha a tudományt nem is lehet kifejezni rajta, a bölcsességet igen. A tudo­mány ugyanis nem eredetiség, hanem eredmény. Megfogalmazásához eszközök kellenek és ezeket az eszközöket más népek teremtették meg. A bölcsességet azonban kevés szóval ki lehet mon­dani, olyan szavakkal, amelyek a tárgyi valóság­hoz kapcsolódnak.

Amint palhetikus hajlandóságok, úgy retori­kus lehetőségek sincsenek benne. Nincs is reto- rikája. (Ezért hallgatja a retorikától megcsömör- lölt városi ember nyálcsorogva a meg nem ron­tott, igazi paraszt beszédet.) Azért is nem talál­kozik a magyar irodalommal, amely éppen a nyugati kultúrhagyományok útján csupa reto­rika. Különösen a líra és a publicisztika. Ezek legidegenebbek tőle. Ebben van a magyarázata és a már ismertetett leik iridegségben, hogy az érzelmes olvasmányok nem érdeklik. Amit olvas, az a népmese gKa rablóponyva. Ezeknek az esz­mei tartalmával, elnyomottság elleni, lázadó ten­denciájával van eszmei rokonságban. Azután ezeknek az életességével, romantikamentes cse­lekmény-vezetésével legjobban összefér az ő gya­korlati szemlélete. Hogy ennek ellenére ma már a szentimentális, sőt szalonponyva is útat tört közé, az azt jelenti, hogy a kultúrsznobizmus egy alacsonyabbrendű vállfája egyes parasztfiú­kon és lányokon keresztül behatolóban van.

Természetesen ez a nyelvi egészség nem ma­gyar sajátosság. Minden népnek ilyen volt a nyelve, amíg az irodalmilag kiművelt, helyeseb­ben mesterségszerűen elrontott, retorikus papi­rosnyelv az újságokon és az iskolán át nem ju­tott hozzá és ki nem forgatta a saját nyelvéből. Magától értetődik, hogy mi, a népből fejlődött írók és gondolkodók sem tudunk beszélni ezen a nyelven. Nekünk is keresztül kell esni az ál– müveit irodalmiságon. S amint említettem, a köz-

31

keletűvé vált tudományos fogalmakat mi sem nélkülöshetjük. Nem szervesen a népből fejlőd­tünk, hanem az irodalmon keresztül jutottunk vissza hozzá. De hogy önmagunkat megismerjük, hogy a kellő helyén állhassunk, ahhoz meg kell ismerni a világot és a népünket, hogy külön­böztetni tudjunk. Ha az igazi valóságot és a’ külső világgal való összefüggéseinket megismer­jük, úgy tudatosakká válunk, szabadok leszünk a sorsunk, — nyelvről szólva, — kultúránk ala­kításában.


Művészete, (iparművészete)

Tulajdonképen ha egészen őszinték vagyunk, ilyen nincs. Fában, kőben és nemes fémben sze­gény, sivatagi tájon élő, félnomád népnek nem is lehet Különösen az ilyen túl józan, minden misztikum nélküli, pogányosan egyszerű népnek, mint a magyar.

Amit művészetnek minősítenek, az jórészt parasztrajongó túlzás. A művészi fazekasipar, amellett, hogy csak mesterség, valószínűleg nem is igazi alföldi eredetű.

Máshol tanul, vagy máshonnan beköltözött iparosok munkájának az eredménye. Az egyedüli népművészet, a hortobágyi ostornyél és kulacs- díszítés, de ennek jelentőséget tulajdonítani nem lehet. Ami viszont egyes alföldi népművészek, festők, szobrászok munkáját illeti, az nem nép­művészet^ hanem teljesen individuális termék. A letaposott parasztság természetes, született mű­vésztehetségeinek kulttjrvágyakozása keres itt megnyilatkozást. Primitív formában és szűk él­ménylehetőségekhez zárt témakörben. Csakis ennyiben népi, illeíve paraszti. Ha pt nyílik nekik, ezek mind eltávolodnak s csak: azok tér­nek vissza a népükhöz, akik keresztülhaladva az egész kultúrhagyományon, otthon, az elha­gyott népben találják meg az igazi kifejezésfor­

32

mát, a mondanivaló és a kifejezés azonosságát. Ez egyelőre olyan ritka dolog, hogy inkább’ óhaj, mint valóság.

Zenéje, dalai

Az alföldi parasztság — ez tény — nem mu- zikálisnép. Alig van harmóniaérzéke. A Hasznú- latos hangszerek is primitívek. A legnépszerűbb a furulya és a tambura. A háború előtt terjedő­ben volt a hegedig a harmónika és mindenféle, fúvóhangszerek. De ezek sem igazi’ zenekedvelés céljából, hanem csak mint szórakoztató eszkö­zök. A magyar paraszt nemigen muzsikált, he^ lyette a cigány húzta, az egészen szegények, a tanyai cselédek és a falu-kültelki földmunkások,, akiknek cigányra nem jut, tamburaszó melletti táncolnak és mulatnak még ma is. Gramofonjuk- és rádiójuk többnyire csak az uraknak és bol­tosoknak van, esetleg egy-két nagygazdának, Őszintén szólva, a komoly, nehéz életű öreg pa­rasztok meg is vetik a zenét, haszontalanságnak tartják és csak olyankor adják át magukat neki, amikor italosak. Van erre egy közmondás: »Jó­zan fejjel nehéz bolondnak lenni«. Ez kifejezi azt a felfogásukat, hogy zene, dal, tánc könnyel­műség, bolondság. Pérsze csak az öregeknél, mert; a fiatalok annál nagyobb bolondjai. Ez viszont igazolja azt, hogy a zene, mint tudatfeloldó mű­vészet, csak másodrangú művészet és hogy: á benne megnyilatkozó esztétikai érték nem ésupán esztétikai érték, hanein bizonyós biológiai célú, fiziológiai ingereket kiváltó mozgásritmus is. Szó­val nem a tudatos ember tudatos művészete. A kemény-életben szigorú életelvekkel élő pa­rasztok haragszanak rá,, mert ‘»megbolonditja« az embert. Az igazán kultúrált és reális látású emberek pedig szembeszállnak a felelőtlen és el- gyávító hatással, ami a polgári zenéből árad.

Dalolni még úgy sem tud. Dalai az ordítás és dúdolás szélsőségeiben rekednek meg. Ez azért

33

Veret Péter. Az alföld parasztsága

van, mert az alföldi paraszt, úgy, mint egyéb téren, vagy még jobban — zeneileg teljesen el­maradott. Nincs hangkultúrája. Éppen ezért sem az elvont niagasabbrendü irodalmas zenét, sem a műdalokat, de még ennek utánzásából és el­torzításából keletkezett városi aszfaltzenét sem bírja.

Azonban — mondhatják rá — a többi keleti paraszlnépek, lengyelek, oroszok, szerbek, romá­nok — a csehekröl nem beszélek, mert az régi, zenei kultúrnép, — zeneileg szintén teljesen el­maradottak, mégis tudnak dalolni. Ahol három­négy szláv paraszt összejön, ott kész egy ének­kar. Ez szinte közhely. Célszerű volna szakem­bereket részletesebben megkérdezni és ilyen szempontokból kiindulva, ennek okát feltárni. Én itt — egyelőre fentartással — azt az okot adom, hogy a népi kultúra és a felső kultúra sehol sem szakad olyan igazán széjjel, mint á magyaroknál. Azok a népek, ha idegenek is vol­tak az uraiktól, de az egyházon keresztül épen az egyháznak a zenére fektetett uralmi szem­pontjainál fogva, jobban érintkezhettek a kul­túrával, mint a még ma is pogány és félnomád magyarok. Viszont ezek a népek egyáltalán nem neveltek polgárságot, tehát a népi kultúra való­ban népi volt. A föuraik épen, mert még a mi- énkénél is idegenebbek, nyugatrajongóbbak vol­tak, még jobban elszakadtak a néptől. Nem rak­tak a polgárokon keresztül a parasztjaikra egy torz, álnemzeti kultúrát, mint a miéink az utóbbi évtizedekben. Viszont amikor ott is ébredezett a nemzeti kultúra, a polgárság híján a parasztra épült s így csakis paraszti lehetett. Ugyanaz a népi-paraszti-nemzeti azonosulás, ami nálunk 48- ban Petőfiékkel kezdődött és már-már megta­lálta a népet, de amelyet az osztrák abszolutiz­mus, később meg a kapitalista sajlószellem visz- szaszorítottf1‘ őnáluk egy későbbi, tudatos nem- zeti korszakban érkezett el. Nálunk is persze,csak

34

az irodalomban tett egy-két lépést, de a zené­ben egyet sem. Most csinálják már Bartókék és Kodály ékB amit 48-ban kellett volna. De most már késő, mert a magyar paraszt annyira sem ismeri a zenét, mint régebben. Ma már az asz­faltzenén épül.

A háború utáni parasztnyomórúságban és kenyérgondos szigorú életben még a hangszerek használa is kivész. Nem tamburáznak a legé­nyek, harmonikára és tárogatóra sem tudnak félretenni néhány pengői, mint a háború előtt, így még mindig folytatódik a kapitalizmussal ter­mészetesen terjedő idegen szellemi felépítmény importálása, ami nem volna baj, de nem alakítja át egy tudatos belső zenekultúra. Hogy Bartókék- Kodályék azt csinálják-e, amire én gondolok, azt persze nem tüdőm, csak gyanakszom, hogy nem egészen. Főleg azért, mert nem ismerek működé­sük mögött egy határozottan kollektív szocioló­giai álláspontot. S ezt azére mondom, mert még mindig-nem hallottam a parasztok szájából az njmagyar dallamokat.

Egyébként azt állítani, hogy a magyar pa­rasztnak egyaltálan nem volna harmóniaérzéke, mégsem lehet. Mostani dalolni-nemtudása azért van, mert eljutottak ugyan hozzá a hangszerre csinált, szabályos építésű és hangszerelésű nyu­gati dalok, de nem tanították meg dalolni őket. Saját igazi dalait, különösen a teljesen szájunkéit, legfeljebb pikulára és tamburára alkalmas pász­tor, kanász, slb. dalokat, de még néhány régi népdalt is el tud énekelni, ordítás, erőlködés és beierogyás nélkül. És él tud énekelni néhány egy­szerű református zsoltárt is. Vagyis nem az a haj, hogy nincs harmóniaérzéke, hanem az, hogy nincs meg a kontaktusa a zenei imperializmus hódító elemeivel. A városi munkásság a dalegy- Ielekben már megtanult énekelni, viszont egé­szen megadta magát ennek a zenei imperializ­musnak. Most a paraszton a sor.


Színművészete

Egészen egyszerűen semmi sincs. Az igazi parasztság nem is szereti, lenézi a színészkedést. Az idétlen műkedvelősködés, mely majd minden faluban, sőt a tanyákon is folyik, nem bizonyít semmit. Ezt nem a parasztok csinálják, hanem az iparosok és az urak. A parasztoknak eszébe sem jutna, ha naív papok, jegyzők, tanítók és ipartestületi elnökök a fejükbe nem vennék, hogy ők pedig terjeszteni fogják a »kultúrát«. Érték­telen kispolgári sznobizmus ez tetőtől-talpig és semmi művészet sem sül ki belőle. Az öreg pa­rasztok haragszanak is érte, szívesen kirúgnák a faluból az ilyen kultúraterjesztőket. Az egészben az a rossz, hogy vannak lelkes emberek, akik egé­szen elmélyülnek ebbe a hamis színészkedésbe és minden energiájukat és intelligenciájukat erre pazarolják. Holott az igazi parasztnak a testi erőt és ügyességet bemutató cirkusz — ha már mindenképen szórakozásról és látványosságról van szó, — sokkal jobban tetszik. És ebben igaza is van. Csakhogy a tanítóknak a fejükben van a »nemzet napszámosa« gyönyörű jelzője.”

Irodalma természetesen szintén nincs. Ami az alföldi parasztról szól, azt csak róluk írták, de nem ők írták. A népdalok egyrészének a szö­vege határozottan népi eredetű, de nehéz kide­ríteni, hogy melyik. Jellemzőjük a természetes­ség, a póz és retorika, sőt pátosznélküli egyszerű­ség. Ami szentimentális, azt már az Ányos Lacik írták. A ^mesékben, hogy melyik magyar-, il­letve alföldi-paraszt, szintén nehéz kiderítem. A jó mesélők a fonókban mindig alakították, gyúr­ták a motívumokat és az alakokat, de, hogy ezek a motívumok mennyiben alföldi-paraszt erede­tűek, avagy a Szármát és a középázsiai síkságról kerültek ide, az szinte kideríthetetlen. Számomra nem is fontos. A parasztnépeknek vannak azo­nos és különböző tulajdonságaik, aki nem faji

36

vagy politikai szemmel nézi őket, annak csak az igazi valóság a fontos. Egy nép tényleges belső értékét nem rontja le, ha nem volt saját magas kultúrája. Ha nem volt, hát lesz.

Tánca

A tánca, mint minden keleti népé, ősi ere­detű, spontán fejlődött, de már haladottabb — individuális, egyéni jellegű, nem olyan kollektív mint a szlávok és románok körtánca. A ma­gyar népi táncokban egyfelől elvont erotika, a faj­fenntartás; a párválasztás szempontja jelentkezik: másfelől meg az egyéniség dokumentációja, ami már a mozgásban is érvényesíti külön egyéni létét.

Kifejezett erotika, mint a nyugati táncokban, nincs benne. A lánc csak a mozgás bátorságában, merészségében, gyorsaságában, tehát mechanikai és dinamikai értékekben különbözik’. Ami elvont erotika meghúzódik benne, az olyan ízléses és finom, hogy álig észrevehető. Minden esetre nem jjornografikus jellegű, mint a modern táncoké, egyszerűen a magyar csárdás még csak tánc a maga ősi jelentésében. Az életöröm kifejezése mozgásban, semmi más. Annak dacára, hogy megjelenési formájában már individuális, mert párosán .járják.

A lobbi táncokkal szemben jellemző, szinte egyedülálló az alföldi paraszt viselkedése. A ré­gebbi úri táncok: polka, mazurka, a polgári val- cerek, bosztonok és a kitalált új, magyar táncok: körmagyar, sormagyar, sohasem tudták igazán i ueghódítani. ¡BMCsak egy bizonyos társadal- (1 almi-sznobizmus, amely a városokban szol­gáló lányokon, katonákon és a falukban kluj- lorgó táncmestereken keresztül lehatolt hozzá, vétette át vele ezeket. De ha igazán mulatni akar, akkor a csárdásra kerítette a sort. Nem a raffi- nériákra, hanem táncra, nem tetszelgő finom ko­dásra, hanem tomboló mozgásra.

37

De még jellemzőbb a mostani modern tán­cokkal szemben való viselkedése. A falusi tánc­iskolákban one-steppet, fox-trottot, tangót taní­tanak, de nézze meg bárki az igazi parasztlegé­nyek és lányok táncát, azokét, akiket a városi aszfaltkultúra még nem járt át és mondja meg, hogy ezeknek a földnehéz parasztoknak nincs mozgáskultúrájuk. Ezek a táncok a városi em-> bernek alkalmat adnak erotikus merészségekre, gimnasztikái bravúrokra, a parasztoknak viszont arra, hogy a mozgásban való mértékletességü­ket, a groteszktől való irtózásukat, erótikávajl szembeni szemérmetességüket és fegyelmüket bi­zonyítsák. A munkás-parasztoknak (azért hang­súlyozom, hogy munkás, mert a nem-munkás — trópusi — parasztoknál a szekszuális kérdés ép olyan központi életprobléma, mint itt az úri­polgári osztálynak) a fajfenntartás észközei és módjai nem elsőrendű fontosságúak. Az erotikát, szemben az unalmukban túlégotizált polgarok- kal, leszorítják jól a létfenntartás egyéb dolgai mögé. Épen, mert a fajfenntartás fontossága csak fiatal, legénykori életük néhány esztendejében kerül előtérbepígy fejlődik ki az egész paraszt­ságbán egy nagyfokú és szinte ösztönös szcmér- metesség, amely az erotika tényleges leértékelt helyzetének felel meg. Vagyis azért szégyélnék az erotikából nagy ügyet csinálni, mert az gye­rekes, fiatalos dolog, afféle bolondság, mint a zene. Egyáltalán nem vallásos ízű szégyen ez Természetesen ezt azok a parasztok mondják leginkább, akiknek a nemi élete rendes, szabá­lyozott.

Ez az ösztönös szemérmetesség, mint kiala­kult közízlés, kényszeríti a paraszt-fiatalokat, hogy a saját osztályukban érvényes határok kö­zött maradjanak. Aki kívül lép, aki a merészsé­gével tüntet, azt megbüntetik, megbáinulás he­lyett kinevetik és gratuláció helyett a lábujjára lépnek. Van bizonyos terror a kollektivitásban,

38

unely eltapossa az egyén sznobisztikus hajlamait, persze ez csak ott érvényes, ahol az igazi pa- rasztok teljesen maguk között mulatnak. De még ai parasztoknak is csak azon részére érvényes ea amelyik nincs elpolgárosodva. A zongoí’ás, díázbűtoros polgár-parasztok már ha mulatnak is, \csak egymás között, vagy urakkal vegyest és eztmolgári képmutatás, idétlen udvariaskodások közMf^végzik. Hogy a tekintélyük emiatt, amire a mindennapi életben szükségük van, ne csor­buljon, ne váljanak a nép előtt nevetségessé, elbújnak a házaikba, odaviszik a cigányt és ott dibolíiak, a világ elől elzárva. Az igazi paraszt viszont még ha van is otthon bora, jobb szeret a kocsónába, társaságba menni. Kollektív ösztö­nei hajtják oda. Igaz, hogy néha rossz vége van ennek a társas mulatozásnak, de ennek már nem ő az oka, hanem az alkohol. Ma már a kocsma az ősi vadásztorok, pásztorlakomák és paraszti termésünnepek helyettesítője.

A magyar paraszt tánca éppen ezért erotika­mentes, mert társas, férfias eredetű. A termé­szetté vált szemérmetesség és a finom ízlés okoz­za, hogy a ‘parasztok finomabban, a groteszk és undorító pornografikus mozdulatok elhagyásá­val táncolják még a túlmodem táncokat is.


Öltözködése

Ugyanilyen természetes, tájhoz, munkamód­szerhez és noiiiád paraszti lelkiséghez illő a ru­házkodása is. Jijlár az anyagban is elütő a pol­gár és a szolgajobbágy népektől. Egyszerű, de észszerű. A tájhoz, az időjáráshoz és a társadalmi helyzethez illő. Nyáron szellős, könnyű ruhában, ingben-gatyában járnak a férfiak, de a nők sem fullasztották magukat vastag ruhacsomókba, mint a másvidékiek. Télen meg a sárhoz, hóhoz, fagy­hoz megfelelő hósszúszárú csizmában, birkabőr sapkában, bekecsben és nadrágban járnak. Ál­talában a nomád eredetű bőrruházkodás még ma

39

sem ment ki teljesen a divatból. A háború után a gyapjú, illetve a birkakonjunktúra visszahozta a bekecs és a fehérkucsma viseletét. A polgári kultúra időnként vissza-vissza szorítja ezt a ter­mészetes viseletét, de aztán a régi bőrruházkodás más-más formákban mindig visszatér. A szöve­tekből, a posztókból is a durva, de tartós anya­got szeretik. Persze, ma már nem igen találják meg, pénzük sincs rá. /

A férfiöltözet formája egyébként évszázadok óta nem sokat változott. 1

De még jobban érvényesül ez a természetes ízlés és tartózkodás a színekben. Az Alföld leg­több helyén igen kevés szín van használatban. Azok is egyszerű és határozott színek. Fenér, fe­kete, szürke, barna, kék a leginkább használtak, különösen a szegény szíkvidéki rid egpArasztok­nál. A dunántúli és felvidéki színes parasztru­házkodás, amin a pesti újságírók oly nagyon lelkesednek, egyenesen ellenszenves itt, mert — cifra. A tarka ruhát cigányosnak mondják. Rikí­tóan feltűnő, ordító színekkel, furcsa virágok­kal díszített női ruhák meg a legények nyomán, akik katona vagy vándormunkás voltukban a nyilvános házakban itt-ott megfordultak, azzal a kifejező szóval jelölik, hogy kurvás. Minthogy csábítás a célja.

.De nemcsak a tarkaság ízléstelenség, hanem a korszerűtlen öltözködés is. A világos színek, fehér, rózsaszín, sárga, krém, stb. csak a lányok számára van, de azoknak sem tarkán felvegyítve, hanem ízlésesen, lehetőleg egyszínben vagy ro­kon vegyületben. Menyecskék, csak addig hasz­nálhatnak világos színeket, amíg leánykori ru­háik le nem nyűnek. De még spkszor addig sem. Ettől kezdve a kék és barna színek az uralkodók, különösen öreg korukra, mert a kiterjedt ro­konság közül; sokan halnak meg és az ajándék] gyászkendők, .módosabbaknál gyászruhák révén, > ■ soM^íim ‘”és a ‘fékété lesz’ az” egyedül viselt

40

szín. Ez általános szabály, ettől; eltérni erkölcs­telenség. Még az özvegyekre is kötelező a színek­ben való mérséklet, legfeljebb csak a csinossá­got, a divathoz való — de csak formában és minőségben — alkalmazkodást nézik el.

Amint láthatjuk, az öltözködés nem bioló­giaellenes, annak dacára, hogy nem pillangósán rikító és nem tarka, mint a mezők virágai. El­lenkezőleg, ez a paraszti öltözködés épen azért igazán biológiai, mert az élet természetes lefo­lyásához alkalmazkodik. Ebből a szempontból magasan felette áll a városi-úri-polgári osztályok észszerűden, inkább csak fiziológiai: nemi élve­zetre csábító — acélt túlhangsúlyozósépen ezért az egyensúlyt eltévesztő öltözködésnek. Hiszen a fehérbe öltözött és kikészített ötvenéves nő egyrészt nevetséges, másrészt, mert fiatalabb nők egykorú férfipartnereinek elcsábítására törekszik faji és társadalmi szempontból egyaránt ártal­mas és antiszociális. A természet nagyjából egy­forma arányban szüli a férfit és a nőt és a nemi érzésnek megfelelő időpontban kell találkozniok. Mindaz, ami ezt akadályozza, fajilag, tehát tár­sadalmilag ártalmas és erkölcstelen. Az erkölcs társadalmi érték, mindaz, ami társadalomelle­nes, erkölcstelen is.

De nemcsak a színben van meg ez a józan lermészetesség,. hanem a divat formai válto­zásaival szemben is. Az alföldi parasztság soha­sem vette úgy át az úri-polgári divatot, mint a Felvidék, Erdély, Dunántúl parasztsága, ame­lyek egy-egy korszakban a társadalmi sznobiz­mus útján átvették az uraktól a nyugati divatot, s aztán, mert a polgári fejlődésük, a megmereve­dett feudalizmus miatt elakadt, megmerevedtek benne. Ma már közhely, hogy a palócok, sár­köziek, baranyaiak ruhája egyáltalán nem ma­gyar, főleg nem parasztdivat,

Az Alföld legtöbb vidékén a krinolinszerű Iwkorugró egyszerű nevetség tárgya, anélkül,

41

hogy annak ízléstelenségét, esztétika és biológia- ellenességét tudatosan ismernék. Hogy ebben mennyi a józan természetesség, az urak utánzá­sától irtózó paraszti osztályöntudat és mennyi a táji adottságokból kialakult szokásízlés, azt! nem keresem. Egy bizonyos, hogy a már felso­rolt alakító eszközök közt a legnagyobb fontos­sága a tájnak van. Sivatagi táj, nehéz élet, ennek megfelelő embereket és jellemeket alakítanak, ha évszázadokon át változatlanul marad az em­berállomány és a társadalmi helyzet.

Magától értetődik, hogy a hegyvidék köves, kavicsos útjain megfelelő polgári-úri divat nem felelt meg a por- és sárfészek Alföldön. Nyűgös volt, túlsók munkába került a tisztán tartása. Ha itt-ott be is hozták felvidéki telepesek ezt a divatot, de lassanként, különösen a sík vidéken, visszaalakult a lehetséges formákhoz. Sok min­den ok játszhatott itt közre, amelyek közt bizo­nyára>az is jelentős, hogy ennek a fél-nomád ínépnek a ruhái, mint a világon mindenütt a bőr- és nyersvászonruhák, nem voltak alkalma­sak a divat krinolinos eltorzulásaihoz. Ridegpa­raszt öntudatuk is visszatartotta őket az utánzás­tól. Különben még ma is ez a kissé lompos női ruházkodás van használatban egész Kelet-Euró- pában, Közép- és Észak-Ázsiában.

Hogy nem zárkózik el teljesen az újítások­kal szemben, arra jellemző és ma már pontosan megfigyelhető a mostani, modern formákkal szemben való viselkedése. A háború előtti, föl- detseprő, polgári ruházkodást átvette, de ma­gához és a tájhoz .alakította. A régebbi, rövidebb és természetesebb parasztszoknyák nyúltak-nyúl- tak, de azért nem seperték a földet és nem raj- gadtak a sárba. Ami persze természetes. Amikor a városi ruhák a háború után kezdtek rövi­dülni, akkor az alföldi parasztlányoké is rövi­dült, — csak a lányoké, az asszonyok számára nincs divat, — de ezt is csak bizonyos határig.

42

Itt-ott, egy-egy merész szolgálónál, vagy a ruhá­ból kinőtt szegény lánykánál lehetett látni ízlés­telenül rövid ruhát, a nagy többség megmaradt a legízlésesebb fokon: t. i. csak az alsó lábszár domborulatáig engedte fel a ruhát. Nevetséges elfogultság volna azt állítani, hogy itt határozott ízlésről van szó, avagy épen mesterkélt kiszámí­tásról. Nem, csak az a tartózkodás, amely a pa­rasztot minden téren jellemzi, itt is érvényesült, minden kiszámítás nélkül. Ez a tartózkodás, ez a szinte ösztönös ízlés tudja minden számítás nélkül, — épen, mert a paraszt fiatalságnak van formaérzéke és faji ideáltípusa, — hogy a nőn akkoi’ áll legjobban a ruha, ha csípődomboro- dása az alsólábszár kifelé dömbprodásával egyen­súlyban tartja a ruhát. így némcsak a ruha moz­gásának, hanem a test mozdulatainak is sajátos finomságot, bájt kölcsönöz és egyben biológiai célját is kitűnően szolgálja, mert a formák és a mozgás érvényrejuttatásával nem a ruhát ál­lítja a nemi partner elé, hanem a testet. Nem csapja be a nemi partnert, mint a mindig ra­vasz úri Öltözék, vagy akár, az esztétikaellenes, bokorugrós, darázsderekú divat. Az a jelző, hogy takaros, többet jelent, mint sikkes, elegáns, mert nemcsak öltözködési, hanem biológiai egyensúlyt is jelent. A színekben és formákban való egész­séges egyszerűség szinte a görögös esztétikai kul­túrát, faji, eugenetikái ideáltípus kialakulását teszi lehetővé. A szép itt már nemcsak arcban szépét, vagy mozgásban kecseset jelent, hanem bioló­giai egyensúlyt. Természetesen ebben igazi finom, nem raffinált, hanem egészséges erótika is van, pornográf túlzások nélkül.

Sajnos, ez ma már alig érvényesül. A szi­gorú osztály tagozódás megrontja ezt az egyen­súlyt. A nagyon gazdagok úri sznobizmusa ép- úgv ellensége, mint a nagyon szegények testi és ruházkodásbeli nyomorúsága.

Érdekes azért át egész ridegparaszt falvak­

43

bán, hogy most, amikor a polgári nők ruhája megint hosszú, de hogy mennél ízléstelenebb lehessen, hát túlszűk kezd lenni, hogyan érvér nyesül ez a paraszti ruházkodásban. A szabók ugyan falun is divatlap után dolgoznak, még azután a mesteremberek is az úridivatot akar­ják utánozni, de a lányok az akaratukat mégis keresztülviszik. Addig nyűgösködnek a szabókon! hogy legyen ugyan divatos, de ne nagyon hosszú és ne nagyon szűk, hogy végül is kialakítják a saját divatjukat. Ezek a lányok nagyon is jól érzik, hogy ha a szűk ruha még hosszú is, bem lehet benne szabadon mozogni, pláne dolgozni« viszont azt is, hogy ezek a lenge szövetek, ha túlérnek az alsólábszár hajtásán, elvesztik tartó erejüket és csajhosak lesznek. Ez a legízíéstele- nebb öltözködés. Egy parasztlány, aki ad ma­gára valamit, csajhos, csámpás-‘, psüngősruhájú nem lehet. Csájlios nem ugyanaz, mint amit az előbb tomposnak mondottam. Lompos csak a test szabadságát jelenti és ez egészséges. Viszont atúlszűk ruhát meg azért nem szeretik, mert az megszorítja a csípőt és a far mozgásának nem erotikái bájt, hanem szekszuális vonatkor zást ad. Ezt ők szégyenük, mert a legények ki­nevetik, sőt hallhatóan megszólják, hogy »de na­gyon mozog a fara, megkívántatja magát«, stb.

Ugyanolyan akadályai voltak a túlrövid ru­hának is. Azt ugyan nem lehet mondani, hogy a parasztlányok tudták volna, hogy térdeik leg­többüknek nem olyan ideális hajlatú és kötésű (gondoljunk az iksz és a görbe lábakra), hogy élvezet volna nézni és dicsőség mutogatni, de bi­zonyára ösztönösen érezték. Főleg azonban azért nem terjedhetett el a túlrövid ruha, mert a répa­egyesítésben, kapálásban, marokszedésben, stb. hajladozó parasztlányokból olyant mutatott, amit nem illik mutogatni. A tréfás kedvű öregebb parasztok meg is mondták a rövidruhás lányok­nak, hogy »az istenit a ruhádnak, de rövid. Az

44

ember elvágja a lábát miatta, meri nem a ren­det nézi, hanem azt, amit ott lát.«

Így alakult ki a szolgaság, tehát sznobizmus­mentes paraszt természetes ízléséből a táj és munkamódszerek egységéből egy olyan viselet, amely egészséges, ízléses és emellett meg vajn benne a b-ológiai célhoz szükséges, esztétikai értékű erótika is. Az Alföld az egyedüli magyar vidék, ahol túlzás és idétlen konzervatív gátlások nélkül érvényesül a paraszti ízlés. Az az igazi egészséges nép, amely mindent befogad, ami az ö életéhez és tájához észszerű, de mindent a maga képére alakít. Sajnos, ismétlem® a kapi­talista aszfaltkultúra és az elnyomó feudalizmus miatt ez az alföldi erő bomladozóban van.

Ugyanilyen egészséges ízlés nyilvánul meg a lábbeli viselésében is. A túlmagos sarok itt sohasem terjedt el, még a régi, takaros asszony- csizmák sarka is mérsékelt volt. Megint csak azért, mert a sok minden egyéb mellett a tájK jal nem fért össze. A magas és hegyes sarok nem felel meg a sárban. Azután meg a nyáron mezít­láb járó embernek nehezére esik a járás a ma­gas lábbeliben. Hogy a parasztlányok tudnák, hogy a magas sarok ízléstelen, mert hátralen­díti a csípőt és túl erotikus hangsúlyozást ad a medencének, az persze nem valószínű. Ellenben ösztönösen érezték fet A legények különben, akiknek, amint már mondottam, csakúgy, mint a lányoknak, nem nevelt esztétikai tudásuk, ha­nem táji és faji ideáltípusuk van, ki is gúnyolják a lányt, akinek nagyon hátraáll és kidomborodik a fara. Úgy jellemzik, hogy »rá lehetne ülni«. Igazuk is van. A természetes állás a sarkonállás, az az igazi emberi forma. A szekszuális vonzás- sal bíró testrészek kidomborítása, az unalmában túlerótizált úri-polgári nép tulajdonsága. A pa­rasztoknál viszont, akiknek az életszemléletében a nemi kérdés másodrendű szerepet játszik, el­

45

lenszenves az a nő, aki minden pillanatban arra figyelmezteti a férfit, hogy ő nemi lény és hogy neki mije van.

Ami még jellemző az alföldi népre, az a sok ágynemű. Ez persze a libatartással függ össze. Az ágynemű az a tőketartalék, ami a városi em­bereknek ékszerekben és ruhákban van. A mó­dosabbaknál 6z a kelengye, a szegényeknél a zá­logházat pótolja. Amikor jönnek a bajok, bei- tegség, keresztelő, árverés, slb., akkor egy-két párna tollat eladnak a tollaszsidónak. Újabban a földmunkásságnál már a téli és tavaszi nehéz napokban a kenyeret is ezzel pótolják, akiknek még van. Rövidesen azonban már nem lesz és a földmunkás lakásokból kivesznek a magasra felvetett ágyak.

Az ékszerhasználat eléggé el van terjedve a polgárosodó parasztoknál, ahol minden úri ék­szer feltalálható, meglehetősen ízléstelenül és szo­katlanul alkalmazva,’ különösen a katolikus fal­vakban, ahol az amulettek használata révén már a nyaklánc vagy az utálatos »kaláris« is divat. Már csak a református szegény-parasztok az iga­zán puritánok. Nekik nincs több, mint egy jegy­gyűrűjük s esetleg az asszonyoknak, lányoknak egy-egy fülbevaló. Ezt a fülbevalót, hacsak le­het, kierőszakolják az asszonyok a leánygyerek számára.

Természetes, hogy az alföldi parasztság so­hasem volt igazán ékszerviselő nép. Már akár a középázsiai, akár a Szármát síkságról valók vagyunk is, mindenesetre keveredéseink jórészt onnan valók, s ezeknek a népeknek sohasem volt nagy öltözködési, de főleg nem volt ékszerkultú­rájuk. A vidék nemesfémben nemhogy szegény, de kiaknázatlan volt. így csak zsákmányolt és kereskedelmi úton szerzett ékszerekről lehetett szó. Igaz, hogy a szlávok az egyház útján át­

46

vették ,ha nem is az igazi, hanem a giccses ékszer­utánzatokat, de csak az utóbbi évszázadokban.

Mi, magyarok, itt, az Alföldön, fémben sze­gény tájra kerültünk, ezért maradtunk puritánok. Ami beszivárgott, az az urakon, szolgáikon, a polgárokon és a katolikus papokon keresztül 1 utóit be. Meg aztán cigányok, örmények, zsidók., külföldről betelepült iparosok terjesztették. Ma- f’uk a férfiak nem sokba nézik az egészet. Ha egénykorukban be is dűlnek a női szeszélynek, de később megvetik az ékszert. Haszontalan cse­csebecsének tartják. — A ridegparaszt meg­veti és lenézi ‘azt, ami nem az élet közj- vetlen fenntartásához szükséges. Neki csak a munka, a termény, az ennivaló és a komoly ruha a szükséges dolog, a többi haszontalanság.

Ezeken a vidékeken aztán nincs is más ék­szer, mint a jegyajándék. Ez is csak mostaná­ban terjedt el. Régebben a jegyváltásnál a lány­nak kendőt, a legénynek inget vettek, most gyűrű és zsebóra van inkább divatban. Persze, ez jó üzlet az ékszerészeknek, mert a tudatlan pa- rasztfiatalok jó vevők. Silány bazárórákat adnak el nagy pénzért, amely nem sokáig jár és na­gyon sok esetben már az első gyerek kezébe já­téknak kerül. Nincs is rá nagy szükség. A pa­raszt ember a naphoz és a hasához, meg a munka­körülményeihez igazodik. A földmunkások szá­mára meg van óra a munkaadónál. Nem is lehet a mezei munkában órát, ékszert viselni, mert el­vész és tönkremegy. Kényeskedésre van is egy jó megállapítás, amely így szól, hogy »nem esik le az aranygyűrű az ujjadról«. Ez arra szól, ha valaki irtózik a piszkos és nehéz munkától. Újabban persze már a szegénység rákényszeríti a földmunkásokat, hogy a jegygyűrűt is eladják, kell kenyérre, puliszkára, meg a gyerekekre.

Ugyanilyen, vagy még szigorúbb felfogásuk van minden bútor- és gyermekjáték csecsebecsé­vel szemben. II asz ontalans ágnak minősítik és

47

nincs is másik nép, mely oly kevés játékot vásá­rolna, mint az alföldi paraszt. »Csináljanak iiiá- guknak« — ez a jelszó, ami helyes is. Mert tény­leg csinálnák is, hisz Petőfi is vesszőparipán lovagolt, fűzfasípot fújva. Ezek sokkal célszö- rűbbek, mint a gyári játékok, mert az életre­valóságot fejlesztik.

A szépítőszerek használata még egyáltalán nincs elterjedve. Ami itt-ott be is furakodik a szolgálókon és az iparos lányokon keresztül, az is valahogy megszelídül. A falvakban még nin­csenek lisztesképű, pirosszájú nők, nemhogy a parasztok, de még az értelmiség női között sem. Tisztességére legyen mondva a magyar szár-* mazású középosztálynak, — egyéb téren úgy sem lehet a javára semmit se mondani, — ebben az egyben komoly ellenálló ereje van a nyugati szokásokkal szemben, mert nemhogy a falusi, — de még a városi maL gyár nők is tartózkodnak az ízléstelen festék­használattól. Amit mégis látunk, az a kispol­gárok egy része és főleg a már nem rituális! zsidók, meg az úgynevezett munkásarisztokrácia. Ugyanazok, akik a mozikat, színházakat megtöl­tik s akik a silány vásári irodalmat, meg a bul­várlapokat fenntartj ák.


Járás, mozgás, gesztusok

A járásuk a leggyarlóbb. Lomha, nehézkes, a lányoknál libaszerű. Ez a táj, a munkamód­szer, a nehéz élet és az esztétikai tapasztalat­lanság következménye. A fiúk és a lányok en­nek ellenére, habár csak ifjúságuk néhány esz­tendejére is, igyekeznek ellenszegülni ennek a lomposságnak. És akiknek sikerül, azoknak ter- mészetes lesz a járásuk, sokkal természetesebb, mint a városiaké, akiké, különösen a nőké, egye­nesen utálatos, ellenszenvesen affektált, pipis- kedő, színészkedő. Ettől már különb a paraszti libaszerű járás is.

Minden egyéb mozgásban, arcjátékban, gesz­tusokban még majdnem teljesen természetes és egészséges ízlésű. Minden gesztusuk spontán, a helyhez, időhöz, esethez illő, aki ezt eltéveszti, a többi kineveti. Kéz- és arcjátékban, ami affek- láció, már található itt-ott, az a műkedvelő szín- liázasdinak és a moziknak a hatása.


A nevelés

Tulajdonképen alig van. Az állami, óvodai és iskolai nevelésről nem beszélek. Az eléggé is­mert, különben is kevés jelentősége van. Az al­földi parasztság gyerekei az utcán és vályog- gödrökben nevelődnek. Épen ezért a szülők és a gyerekek között a viszony nem is jó. A gyerme­keknek ép oly ellenségei a jó szülők, mint a szi­gorúak, ha visszatartják őket a gyermekek kö­zösségéből. A polgári nevelés kevés helyen, ott is csak egyes módosabb, vagy egykés családoknál, esetleg állami alkalmazottaknál van meg. A leg­több paraszt nem törődik az iskolai eredménnyel. 11ogyjó-e, vagy nem a gyerek bizonyítványa, az kicsit jelent/aíóhajtásban, kaszálásban, kapá­lásban, répa egyesítésben. A legjobban szeretnék, ha a gyerek csak akkor menné iskolába, amikor otthon nincs rá szükség.

De a gyerekek sem szokják meg soha az isko- Iának az oktató-nevelési, hanem csak a játékos, kollektív szellemét. A tananyagot azon módon elfelejtik^, majd férfikorukbaíif amiko® szüksé­gük lesz a számolásra, újb^meg kell tanulniok. A közbeeső tanítások, az ismétlő iskolák ésí a levente intézmény próbálnak ezen segíteni, egy­előre kevés eredménnyel; Ugyanilyen a népmű­velő bizottságok munkája is. Vagy nem hall­gatják a parasztok, vagy nem hisznek az elő­adóknak. De a legí1?l’l^lánosabb eset az, hogy nem mennek felé sem/ném érdekli őket. Minden, ami az uraktól jön, vagy az államtól, már előre gya­nús nekik s még a nyilvánvaló dolgokat se na-

49

4

Péltri Az alföld parasztsága

gyón hiszik. Nem hiszik el, hogy az urakat any- nyira megszállta a jóakarat, ravaszságot sejtenek mögötte. XeS aztán, akik előadnak és amit elő­adnak, azok se korszerűek. De súlyosabbak en­nél a parasztság testi nevelésénél elkövetett hi­bák. A paraszti kevélység érvényesül ebben is, meg az öregek munkagőgje, akik ifjúkori szen­vedéseikre hivatkozva, kegyetlen és oktalan stra­pának vetik alá, sokszor nem is muszájból, a serdületlen fiúkat és lányokat. Az az alapelv: »hadd szokja meg a munkát«, meg »fiatal <£ — bírja a’«, neked még nincs csont a derekadban«, »fiatalembert ha este agyonütik, reggelre feltár mad«, stb. Amiből az sül ki, hogy a fiatal fiú­kat ez a hajsza, a szülői belátás hiánya meg-meg- erőlteti, minden új munka és új betanulás test­inyomorító izomlázzal jár. Különösen kínos a napszámosgyerekek élete. Míg a szabad gazdál­kodó fiatalok számíthatnak, ha nem az apa, de az anya jóindulatára és a lázadás is lehetséges, kibúvók is vannak, addig a szegény napszámos és cselédgyerekeket az intézők és felügyelők na­gyobb, erősebb, tapasztaltabb munkások közé ál­lítják. Hogy ez testileg és lelkileg milyen zsar­nokságot, megalázást és testi nyomorúságot je­lent, azt igazán csak az értheti meg, aki maga) is próbálta. Minden virtusnak, minden ugratás-i nak, minden trágár, vagy durván megerőltet^ munkatréfának, a kerülők barbár hajszájának ki vannak téve ezek a szegény gyerekek. Nem csoda, ha testileg csenevésszé, lelkileg vásott em­berekké fejlődnek ebben az éleiben. A kapita­lizmus gyilkos erkölcstelensége sehol semí érvé­nyesül jobban, mint itt.

A fiatalok öltözködését azzal a feltevéssel ütik el, hogy »nekik még meleg a vérük« és így sok^ szenvednek a hidegtől is. Ha ez edzés­jellegű volna, nem ártana, de mert rendszertelen, sokszor nehéz munkákkal van kapcsolatban, ve­szélyes. Ezért van annyi beteg fiatal a falvakban.

50


Szokások

Mint a nyelvről szőlő fejezetben jeleztem, udvariassági szólásformáik nincsenek, udvarias- kodni nem is igen tudnak. Amit az urakkal szem­ben mutatnak, az nem igazi, nem szívből jön. Vi­szont, ami szívből jön, azt meg nem szokta ki­beszélni, nem érzelgős. Jellemző, hogy ha nem’ egészen idegennel van szemben, a kapott és köl­csönkért dolgokat egy kis viszolygással köszöni meg. Az is szégyenkezve mondja, akinek megkö­szönni kell s az is, akinek szól. Ezalől van egy nagyon használatos kibúvó, az, hogy »majd el is felejtettem megköszönni«. És ez nagyon helyes. A megköszönés úr-szolga viszonyt fejez ki, egyen­rangú, szabad embereknek nincs értelme hálál­kodni. A segítés emberi kötelesség és aki köszö­netét vár érte, már meg is fizettetett magának erkölcsi javakkal. Nem lehet mondani, hogy ez ebből a meggondolásból eredne, sőt általánosan terjed a hálálkodás antiszociális divatja, de az ősi, kollektív ösztönnek a maradványai ezekben a jelekben még fellelhetők.

Családi életéből is hiányzik a képmutatás. Veszekedéseik nem veszik fel azt a túludvarias, idegen hangot, mint az uraké, akik a békességben legezik egymást, a haragban magázzák. A parasz- toknál ez fordítva van.

A csókolódzás — különösen a református falvakban — nem annyira a szeretet, mint inkább az anyái érzés és a szerelem jele. Nemcsak a testvérek nem igen csókolóznak össze, de még a szülők csókolózása is ritka, csak nagyobb bú­csúzások alkalmával történik meg. Az is mér­tékei és szégyenlősen ügyetlenül. Újabban a lá­nyok és a fiatal asszonyok rákapnak az utcán való összecsókolózásra, de az, amit a városi ember tesz, hogyha félórára leszalad az utcára, akkor is sorbacsókolja a családját, egyenesen nevetséges neki. Hiszen az alföldi földmunkás,

51

r

elmegy hétszámra, sőt hónapszámra dolgozni és azzal köszön el, hogy ».vigyázz a malacokra, meg ne’ csömöljenek«.

í társad almi ízű kézcsók meg, különö sen a reformátusok lelőtt, , megalázó és gyűlöletes. Nemcsak a gyermekek nem csókolnak kezet a szülőknek, de a férfiak sem a nőknek. Külön-; ben is lehetetlen dolog Rendes’ parasztasz- szonynak és lánynak mindig piszkos a keze, mert mindig dologban van. Még a katolikusoknál sem terjedt, el az egymásközti ‘viszonyban, hanem csak az urak és a papok felé. A reformátusoknál ezért ez egy külön gőg. Vannak református lá­nyok, akik azért nem jók cselédnek, mert nem bírják ezt undor nélkül megszokni. Nem finy- nyásságról van itt szó, hanem egy közhitről, amely bizonyára még á vallási harcok korából származik és egy sajátos pogány magyar állás­pontét fejez ki, azt, hogy kézcsók arra, akinek muszáj, megalázó. Azt persze ők is tudják, hogy ha a nagyságos úr csókol kezel a nagyságos asz- szonynak, az nem olyan, niinlha a szobalány, avagy éppen a kocsis teszi ugyanazt. Sok cseléd­ember van, aki szívesebben hajt és pucol, mint igáskocsis négy lovat, semmint hogy parádés kocsis legyen két ló mellett, ha ennek fejében egy »büdös asszonynak« kezet kell csókolni.

A szlávokra jellemző férfi csókolózás telje­sen idegen itt, legfeljebb csak részeg állapotban fordul elő.

Hogy az érzelgést mennyire nem szeretik, jellemző, hogy a bevonuló legények csapatosan nótázva mennek a vasútállomásra. A szülők csak távolról kísérik őket és a búcsú csak egy-kéti kézfogásra korlátozódik. A sírás meg épen meg­vetendő dolog. Férfiaknak még a temetőben is gyengeség sírni. Nem családi érzés hiánya ez, hanem az a sajátosan őszinte, képmutatás nél­küli, ridegparaszti életstílus, amely nagyon ke­vés népénél található ma már a világnak.

52

Sajnos, mindez.kiveszőben van. Irtja egyfelől a koldus élet, amely a földmunkásságot szolgává és koldússá nyomorítja, irtja a városi álkultúra, irtja a katolikus egyház, amely újabban elmé- lyülő, szellemet lenyűgöző és ezzel a testet is le- igázó hitéletével, belényugvó szolgabölcseletét erőszakolja rá az egyébként ha katolikus is, de józan és egészséges látású parasztra.

Humorát, tréfálkozó kedvét és szokásait egyetlen magyar író sem szólaltatta még meg. Göre Gábor és Bugyi Sándor kalandjai nem pa- raszthumorj. hanem álparasztoskodás. Viszont ’a néprajzgyűjtők tréfa- és anekdótagyűjteményei- ből mégis csak hiányzik az egészbe életet, lelket lehelő művészet. Megértjük a szellemet, de nem válik bennünk élménnyé.

Káromkodni épúgy szokott, csupán megszo­kásból, sokszor minden indulati háttér nélkül, mint a többi keleti parasztnép. Legfeljebb, hogy épen pogány voltának megfelelői eg, inkább az Istent szidja, mint a szülőket, testvéreket. A szlá­vok, a románok az anyjukat szidják lépten-nyo- mon egymásnak, az olaszok a Madonnát, a ma­gyarok az Istent. Itt a legnagyobb sértés, ha va­lakinek az anyjáról rosszat szólnak, vagy szid­ják, míg az istenkáromlás szinte tréfaszámba megy.

Az alföldi parasztság babonahite talán a legcsekélyebb az összes parasztság között. Nem a kuruzslást értem, ez tulajdonképen az orvos­tudományt és az egészségtant helyettesíti, és nem is babona, hanem csak hibás, tévedésekkel ve­gyes tudomány. De melyik tudomány nem ilyen? Az igazi babona, a boszorkányokban, általában a természetfeletti tüneményekben való hit, külö­nösen a reformátusoknál egészen jelentéktelen. Ha hisznek is az Istenben, de az ördögben és inás szellemekben nem hisznek. Az egész oly távol van tőlük, hogy sem az egyik, sem a másik nem érdekli közelebbről őket. Ha egyszer-más-

53

szór az élet vagy a természet hatalmas és meg­magyarázhatatlan eseményei meg is rendítik, de aztán megint visszaesnek a közönybe. Különö­sen a fiatalok, akik teljesen hitetlenek és csak öreg korukra, amikor az élet az ő értelmüknek megmagyarázhatatlan ellentmondásaival leigázza őket, akkor adják meg magukat és térnek vissza Istenhez és ördöghöz egyaránt.

Társas érintkezés, szórakozás

Az már az eddigiekből is érthető, hogy az alföldi parasztnak kevés a szórakozási lehető­sége, kevés alkalma és kedve van hozzá. Fonó­zás itt ma már nincs, de a múltban sem volt igazán. Csak a folyók mentén, mert a szíkvidé- ken, vagy a hátakon nem volt víz a kenderáz- tatáshoz. Meg aztán igen hamar rájöttek, hogy olcsóbb a boltivászon és szebb, mint a háziszőt­tes.

Hanem a fonózás helyett igazi szórakozási lehetőség a tanyázás. A pásztorok a pusztában, a cselédek a tanyában, a földmívelők a falvakon télidőben összejárnak tanyázni, beszélgetni, kár­tyázni, pletykázni és ha olyanok az idők — poli­tizálni. Ugyanez folyik a Omolom alatt«., a »jó kútnál«, a piacon és az utcasarki köpködőben. Ré­gebben a szél-, vízi- és lóhúzós szárazmalomban tömegesen ácsorogtak a parasztok, az is, akinek dolga volt, az is, akinek nem volt. Társas ösz­töneiket élték itt ki. Ez a paraszti demokrácián nak ugyanolyan volt, mint a rómaiaknak a Fó­rum. Ma már ennek is vége lesz. A piacok nem Fórumok többé, hanem embervásár és munka­nélküli táborhelyek. A malmokban nem tanyáz­hatnak és egymáshoz is csak ritkábban^árnak. Ehelyett olvasókörök volnának, de ezek nem pótolják teljésen a régi társas érintkezéseket, majdmindet demagóg politikus parasztklikkek kerítik a kezükbe, az olvasókört nem demokra­tikusan vezetik és nem a tagdíjakból tartják fenn,

54

hanem kétes kis jövedelmekből. A hatóságok­tól függnek, nem tudják az összesség érdekeit; képviselni. És így magukra maradnak. A nagy tömeg feléjük sem néz, csak olyankor, ha valami politikai cirkusz van kilátásban. A piacok és ol­vasókörök ma már azért sem elégíthetik ki a parasztok társas igényeit, mert nem lehet többé szabadon beszélni bennük. Mindenütt ott van- Inak a spiclik, nyavalyás kis parasztstréberek, akik »befújják«, amit a piacon vagy a körben hallanak és ennek kellemetlen következményei vannak. Ezért aztán mindenütt ott van nemcsak a pártoskodás, hanem a bizalmatlanság is. Ez­ért aztán a parasztság legnagyobb részének, a földmunkásságnak és a szegényparasztok nagy tömegének nincs ma már semmi társas érint­kezésre való helyük. Saját célú és önérdekeket képviselő kultúrális, politikai és gazdasági egye­sületeket nem engedélyeznek nekik, azokba meg, amit az urak csináltak és tartanak fenn, nem sze­retnek járni. A társas érintkezésre nincs más le­hetőség, mint az egyes házaknál való tanyázás, még a kocsma is kimegy divatból, a pénztelen­ség miatt. Nem járnak már bele csak a kupecek! és a földmunkásság »lumpen« elemei.

Igazi szórakozása így a nagy többségnek nin­csen, sem kultúrális értékűek, sem másformák. A fiatalok számára a körök és egyesületek bá­lákat rendeznek, ezeknek hát nincs is hiányuk. Azután a tanító urak műkedvelő előadásokat és dalárdákat szerveznek, amélyekkel eltelik a téif nyáron meg aludni is kevés az idő. De mozi is van majd minden faluban. Igaz, ebbe is főleg az urak, iparosok és parasztok közül a fiatalok, különösen a gyerekek járnak, akik a rendes pa­raszt előtt egyértékű haszontalan népség, ök nem mennek moziba, nem mennek színházba és á műkedvelőkbe sem. Ha épen mulatni akarnak, kocsmába mennek vagy lakodalomba. Ott érzik magukat jól, ott nem kell finomkodni és tartóz­

55

kodni az illetlen dolgoktól. A lakodalmak egyéb­ként az utóbbi időkben szintén veszítenek a régi jelentésükből. Ritkább-ritkább lesz az utcákon való zenés felvonulás, a menyasszonyi díszkísé^ rét. Mellesleg szólva, ebben a legváltozatosabb az Alföld. Majd minden községben más a lako­dalmi szokás, amiben megegyeznek, talán az, hogy az új házaspár számára menyasszony-tán­cot járnak és annyi pénzt és ajándékot gyűjte­nek részükre, amivel nekiindulhatnak az életnek. Nagyon becsületes, ősi kollektív szokás ez. Saj­nos, az utóbbit a nagyon szegény földmunkások­nál a koldússág, a nagyon gazdagoknál meg a sznobizmus kiszorítja. Vannak gazdák, akik az­zal hivalkodnak, hogy nem azért hívnak vende­get a házhoz, hogy magukkal enni hozzanak, mint a szegények, akik tyúkot, süteményt visz­nek, .hanem, hogy ők adjanak enni.

Egyedül, ami komolyabb szórakozásnak szá­mít, az olvasásodé őszintén szólva, a nagy több­ség, még ha tud is valahogy, nem szeret olvasni. »Újság-hazugság« — és igazuk is van. A »Zeg- szebb« regényre meg ráfogják, hogy »szép,szépS de inem volt igaz«. Ez a primitív esztétika töb­bet mond Bmint egy kötet rajongó szó és betű­rágás. Amit mégis olvasnak, az a mese és a ponyva. A mese nem csapja be az olvasót, mint a regény. Előre tudja az ember, hogy nem igaz. A modern regény igaznak akar látszani, de a reális látású, még nem irodalmas paraszt előtt ez nem sikerül, mert ugyanakkor érdekes is akar lenni. Az érdekesség pedig mindig túlzás, hatás­vadászat, meghamisítása a valóságnak. De mondhatják — mégis olvassa a ponyvát, épen az érdekességéért, míg a komoly irodalom belső: erkölcsi, esztétikai, nevelési, stb. értékéit nem veszi figyelembe, nem érti meg. Igen, csakhogy a ponyva, a rablóponyva, különösen neki, lá­zadás és történelem, Rinaldó vagy Rózsa Sándor, történeti személy és a vele végbemenő csodála­

56

tos eseményekben az önmaga lázadását éli ki. A szerelmi ponyva viszont már csak szűk körre terjedj a fiatalok és a neuretikusak rétegére, a nagy, egészséges paraszti többség nem kíváncsi rá. Annyi tény, hogyha mégis beletéved a bar­bár csAkményhalmozás, a történés dinamikája magw^l ragadja és lenyeleti vele azt a hamis páthoszt, amit pedig egyébként útál. Különben is a ponyvaolvasás már nem hogy nem kultúra és nem is szórakozás, hanem egyszerűen szen­vedély® mint a kártya vagy a pálinka. Az igazan értelmeik ki is gyógyulnak belőle és később szé? gvcnlik ponyvakorszakukat. Mindezek megma­gyarázzák, hogy miért nem olvas.

Az eddigi irodalom nem életet-mutató s így életet-alakító tényező volt, hanem unaloműző az urak és a polgárok, különösen az asszonyok szá­mára. Netíí igaznak, haném szépnek kellett len- nie! Nem emberi kinyilatkoztatás és társadalmi dokumentum volt, nem »tett«, hanem olvasmány. Mint ilyen, alá’yoít vetve a verseny törvéniyenek. Az volL az ^lapelve, ki tud nagyobbat és szeb­bethazudni, amely olyan, mintha igaz lenne’, de mégsem igaz. Emiatt az újra, az érdekesre kel­lett törekednie. Az »igazi«, a »magas« irodalom ezt, a különben is unalmában túlerótizált, való­ságtól elvonatkozó közönségének megfelelően, szerelmi raffinériákkal, a nemi érzékek csiklan- dozásával érte el. A ponyva meg a saját közön­ségéhez mérten a raffináltan fokozott durva cse­lekménnyel, a hazug életességével. Harc, moz­gás, utazás, rablás, nemi erőszak váltják benne egymást és ragadják meg az olvasó érdeklődését.

Épen ezért foglalkozom itt a szórakozás fe­jezetben az irodalommal, mert ezidő szerint ez csak így tartozik a kultúrához. Igazi, felelősség­teljes, hű és életteljes írás alig van, mely­ben a paraszt is önmagára ismerne és így ha­tással is lehetne rá, fejleszthetné értelmét, ízlé­sét, erkölcsi erejét és társadalmi öntudatát.

57


ERKÖLCSE


Polgári (tulajdon) erkölcs

A kapitalista polgárosodás hatása ezen a téren érvényesült leginkább. Természetesen, mert ez, mint a mindennapi élet erkölcse, a legköz­vetlenebbül függ össze a mindennapi élet legfon­tosabb tény ezííj ével — a gazdasági helyzettel. A jobbágyság megszűnése után rohamosan bekö­vetkezett a parasztság rétegekre bomlása. Jellem­ző, hogy egyéb dolgokban: az életelvekben, szor kásokban, ruházkodásban még jórészt egyfor­mák a különböző rétegek, például a ruházkoi- dásban és a nemi életben, csak a gazdasági fok­nak megfelelő a különbség. Ugyanolyan színű és formájú ruhák, de drágább és jobb minőség, ugyanaz a nemi erkölcs, de csak a saját réteg­beliek között Viszont a polgári erkölcs terén már lényegben is nagy a változás. Akinek tulajdona, saját eladható és vásárolható földje lett, termé­szetesen átvette a tulajdonhoz szükséges erköl­csi elveket: »Az én házam az én váram«, »Kaparj kurta, neked is lesz«, stb. polgári elvét. A töb- biek pedig, főleg a földmunkások és a cselédek inég ma is hánykódnak, az ősi kollektív er­kölcsi felfogás törmelékei és a polgári erkölcsi szigorú parancsai között.

Ennek az ősi, primitíven kollektív és a tér*-, mészettel összefüggő, természetre utalt erkölcs­nek az eredménye az, hogy a parasztok nagy

58

többsége még ma sem tekinti lopásnak, eszerint bűnnek sem, ha a lova a másén, de különösen az uraságén ¿legel. Természetesnek tartja, ha künn dolgozik a mezőn és gyümölcsfák vannak a közelijén, hogy vesz róla, főleg természetesnek tartja, amikor már jó a kukorica, hogy bárkiér bői törjön főzni-sütni valót. Ugyanez áll a tűz-i revaló szedésre, a halászati és vadászati jogra. Soha nem érteti meg vele semmilyen törvény és semmiféle bíró, hogy neki nincs joga az erdők­ben gallyat, a gulyanyomásban szárazganéjt, az árokpartról kórót szedni, avagy vadat fogni, lőni és a vizekben halászni. Az erdőőrökkel, vadőrök­kel, csőszökkel való, sokszor tragikus végű ösz- szeütközések ebből erednek, nem a lopási haj­lamból. A hatalom ugyan legyőzi őket, de erköl­csileg sohasem győzi meg. Azért nem igaz, hogy ezek a parasztok általában tolvajok lennének. Nem, csakhát a tulajdon polgári fogalma mégnem járta át őket egészen, nem vált vérükké. Az is jellemző, hogy a teljesen polgárivá lett sváb pa­rasztot ezek a magyarok kivetik és lenézik a haji szálhasogató fontoskodásukért és a kicsinyes fu­karságukért. Azonban maguk között — leszá­mítva a nyomor és a lezüllés egyes eseteit — nem igen lopnak. Ha átjön a szomszéd csirkéje, visszaadják, vagy ha haragban vannak, kitekerik’ a nyakát, de mégis visszadobják. Mindenesetre egymás meglopását szigorúan elitélik, de az ura­ság tolvaját nem.

A talált dolgokra vonatkozólag szintén sa­játos erkölcsük van. A talált dolgokat nemcsak nem szokás — hacsak nem közvetlen ismerős, ismert, megismerhető tárgyról van szó, — visz- szaadni, hanem nevetséges is. Van erre egy szél­iében használt közmondás, ami nem került be az iskolakönyvekbe, mert ellenkezik a polgári er­kölcstannal: »Nem azé a nyúl, aki elszalajtja, hct- nem aki megfogja«, ősi nomád és mezei paraszt versengések emléke él ebben a mojidásban és a

59

benne rejlő álláspontban. Ugyancsak abban a másikban is, amellyel a talált dolgokra való eset­leges ráismerést intézik el: »Nem csak egy tarka kutya van a világon«.

De legjobban megmutatkozik ez az ősi kol­lektív erkölcs abban az értékelésben, amelyben az egyes egyént és a cselekedeteit bírálja. Meg-* mutatkozik ez már a meséiben is — még ha ezek a mesék nem is alföldiek, de parasztoktól ered­nek és ezek az egész földön rokonok, — ame­lyekben a legnagyobb hősiességek a legnagyobb munkateljesítmények. A magyar katonamesék sokszor ezeknek csak a változatai. Általában a katonamesék a zsoldos táborokban születtek, de aztán az elnyomott paraszt kiélése lett belőlük. Fehérlófia Péter kópéságai az igazi paraszti me­sék, meg a Babszem Jankó, a Hüvelyk Matyi, akik olyan nagyon erősek voltak, kicsi létükre.- Jellemző ,hogy Babszem Jankó nem azért húzza ki a tizenkét szekér vasat a sárból és csinál belőle buzogányt, hogy az egész világot meghódítsa. — mint a katonamese mondaná, — hogy híres, nagy vitéz legyen, hanem hogy odahaza á szü­leinek és mindenki másnak az ő kicsiségéneik, eltaposottságának ellendokumentációját adja.

Ez a munka-erkölcs felfogás még ma is ér­vényes. Nemcsak a vendégoldalt útmutatónak használó Toldi emléke maradt szájról-szájra, ha­nem fennmaradt falvanként, emberöltőkön ke­resztül a híres, erős emberek neve, akik két zsák búzával jártak a magtárpadlásra, vagy egyedül felborították a rakott szekeret. Az ember értékes­lése épen ezért kifejezetten nem polgári. Nem azt az embert becsüli igazán, aki szorgalmával, ta­karékosságával, értelmességével vagyont szerzett, feljutott, már azért sem, mert meggyőződött rólátí hogy ezek mellett fukarság, ravaszság, kapzsiság, üzletiesség is kellett hozzá. Hanem azt, aki a munkában megállja a helyét, aki erős, ügyes;- munkabíró, szóval aki testi erőben különb, szel­

lemi téren pedig nemcsak okos, hanem becsületes is, És azt akiben van emberiesség és szerénység, nem gőgös az eszére és a jellemére. Az okoskodás, tudálékosság, ha gyenge munkásban, szélhámos Fecsegőben, jellemtelen emberben jelentkezik, – egyenesen gyűlöletes neki. Hogy a politikai vál­tozások alkalmával mégis legtöbbször ilyenek jut­nak az élre, ez azért van, mert a rendes emberek átérzik a felelősséget, a nehézségeket, a vezetés­beli tájékozatlanságukat. Félnek a kinevetéstől., a megalázástól, az irígykedéstől és inkább áten­gedik a törtetőknek, vagy egyszerűen mire ész- reveszik, már amazok kerültek felül. Meri ir­tóznak a kapaszkodás látszatától, mert nincs ál­landó szelektáló szervezetük, tehát nincs egyé­niség-értékrendszerük sem, így csak ezen az úton lehet feljutni. De ha idő van hozzá, szabadság és Szelektáló szervezet, akkor hamar kialakul az igazi értékrendszer. Hamarább, mint a demagóg fogásokra,-színészi pózokra könnyen hajló vá«j rosi embereknél.

Ami legjobban megkülönbözteti a polgártól, az az ¡üzleti szellem hiánya. Hogy sokat alkudik, az nem az ellenkezőjét, hanem épen ezt bizoi- nyítja. Meg van győződve, — és ebben igaza is van, — hogy az egész kereskedelem az ő becsa­pására épüK, tehát óvatos és alkudik. De végül mégis kiismerik és becsapják, tehát még óvatof- sabb lesz. Mert egymás közt számo’ntartják a becsapásokat és egymást macerálják vele, hál becsületbeli kötelesség az óvatosság. És micsoda dicsőség, ha valaki olcsón vásárolt. Nem tudják, hogy ez is látszólagos, nem ismerik a kereske­delem lényegét, nem jut eszükbe, hogy a keres­kedő sohasem csapódik be, mert a kezében az áru és a mindenható pénz. Csak arról lehet szó, hogy az egyiken kevesebbet nyert, mint a má­sikon. Ezért nem tartják bűnnek a vásári lo­pást sem, inkább csak jó tréfa, ügyesség.

Egymásközti csereviszonyuk egészen más, ez

61

nem üzlet, hanem csere, szinte szerződés jellegű komolysággal végzik. Azért is szoktak áldomást inni rá. Egymást becsapni piszkosság. Kivéve persze a kupec-parasztokat, akik azonban nem számítanak az igazi parasztok közé, becsületes parasztember csak az, aki munkából él. A kupec- parasztnak nem is hisznek.

Általában az igazi parasztnak a vásár nagy élmény és nagy gyötrelem, hogy be ne csapják.


A nemi erkölcse

Mint bárhol másutt, a férfiakra ez kevéssé vonatkozik. Ha alkalom nyílik rá, ki-kirúgnak a hámból, vásárok, jövés-menések, italozások alkal­mával, de a nagy többség megmarad a házas­sági hűség keretén belül. De ha nem, az se olyan nagy dolog, csakúgy, mint bárhol. A nemi er­kölcs tulajdonképen itt is csak női erkölcs.

Közhit a művelt osztályoknál, hogy a pa­rasztnak amilyen szabados a beszédje, olyan az erkölcse is, hogy a házassági hűséget lazán ér- telmezikghogy a lányok nemi életet élnek. Ezt még komoly emberek is hangoztatják, némelyek rosszallólag, mások helyeslöleg.

Ez így tévedés és nem a valóságból ered, hanem abból a polgári irodalomból, amely fa­lusi életet akar a városi közönségnek adni. Az unalmában túlerótizált polgár tetszésére és csik­landozó dolgokért szívesen csorgó pénzére pá­lyázó irodalom ilyennek festi a parasztot. Vj- szont igaz, hogy a polgár körül megforduló cse­lédlányok nemi életéből is következtetnek.

Az első esetre csak annyit, hogy a polgári író és olvasó megérdemlik egymást. A második esetben meg kell állni, — ki veheti rossznéven., különösen a nemi tekintetben nagyon is szabadon élő polgár, ha a cselédlány épen a szegénysége miatti | szolgálat folytán elveszti if­júságát, túlhaladja biológiai céljának, á férjhez- menésének az idejét és vasárnap délutáni pár

62

órájában nem elégszik meg a sétával. Neki nem szabad ugyanúgy nemi problémáinak lenni, mint a polgárok lányainak? Hiszen ha még bálba, ri­csajba mehetnének, mint a falusi lányok, hogy kitombolhassák magukat, de egy pár órai sza­badság után haza kell menniök. Vőlegényt, igazi kedvest a városban nehéz találni, és megtar­tani, tehát úgy élnek a lányok, ahogy tudnak^ Tisztult felfogású emberek előtt különben mind­ez világos. A nemi élet nem bűn, de természetes dolog. Ellenben bűnös az a rend, amely az anyáknak valóka t nem hagyj a anyákká lenni, egyszerű kenyérkérdés miatt. És hogy az egész­séges lányokat nem hagyja, hogy életörömérzé­süket szabad játékbanatáncban éljék ki, így a számukra nem marad csak a durva és futólagos nemi élvezet.

A valóság tehát az, hogy sem az irodalom útján, sem a cselédekkel szerzett tapasztalatok alapján általánosítóknak nincs igazuk. De még azoknak a falusi értelmiségieknek sem, akik köz­vetlen tapasztalatokból ismerik a falusi viszonyo­kat Egyrészt, mert az ő ismeretük is jóformán, irodalmi, másrészt, amit ismernek, megint csak a cselédek, bejárónők és azok pletykáin kérész- tül az egyes botrányos esetek, amik minden tár­sadalmi rétegben előfordulnak. Az igazság azon­ban az, hogy majdminden faluban más-más nemi erkölcs, illetve szokás van. Vannak helyek, ahol tényleg szabadosak a viszonyok, a lányok össze­fognak a fiúkkaJL s csak utólag szentesítik a pap­pal Ez azonban nem annyira az Alföldön divat, mint Erdélyben és a Felvidéken. Minden egyes tájnak és falunak a társadalmi helyzetétől függ ez is. Azokban a falvakban, amelyekből nagy volt a kivándorlás, akár Amerikába, akár tá­voli vándormunkákra, természetesen a maguk- ramaradt fiatal asszonyok között volt olyan, aki [utánacsapott a becsületnek és legények jártak hozzá. Amint ez általános lett és megszokták,

63

nem volt bűn és szégyen többé. Itt nem játszik szerepet a vallás. Ezzel szemben tehetetlenek vol­tak a papok.

Innen ered minden félremagyarázás. Való­jában ez nem is annyira az Alföldre vonatkozik, mint az ország hajdani szolga-jobbágy és így kevéssé öntudatos lakosságára.

Ellenkezőleg, az Alföldön inkább nagyon is szigorú a nemi — nem erkölcs — hanem szo­kásjog. A tájjal és a nép jellemével függ ez is össze. Itt mindig nagy dolog volt a nősülés, mert sok volt a gyerek és kevés a pénz. A házasodás- hoz szükséges dolgokat amúgy is nehéz volt be­szerezni. Mindig lakás- és bútorhiány volt, épen ezért a lányok nemi élete és teherbe esése tár­sadalmi felelőtlenséget jelentett. A gyermek nyűg és teher, akadály az anyának, nemcsak a férj- hezmenésben, hanem a munkában és a szolgá­latban is. De ezen felül is az alföldi paraszt be­csüli az önmegtartóztatást, a szüzességet, amely­nek van bizonyos társadalmi értéke, épen a benne rejlő belső és biológiai vonzerő miatt is. A szüzesség megőrzése az érés idejéig, — termé­szetesen úgy a férfiaknál, mint a nőknél, — ter- mészetes dolog. Olyan ez, mint a gyümölcsnek a hamva, ¡virágnak az illata és, a természetcsJ’ észjárású alföldi paraszt ragaszkodik is hozzá.

Hogy az asszonyok házasélete majdnem ki­fogástalan, az már a ruházkodásból mondottak­ból és a nehéz életből következik. Hogy ma inár* mégis sok a válás, ennek az oka az osztályszellem és az ebből eredő, elhibázott házasság. Ritka a házasságtörés — az is inkább a gazdag polgár­parasztoknál, akiket a szülők házasítanak’ össze. De a szegényeknél is gyakori, hogy a házastár­sak nem szeretik egymást. A kegyetlenül nehéz ,élet, a sok gyerek és egyéb társadalmi eredetű nyomorúság miatt van. Egyébként a szereleim mel a parasztoknak kevés bajuk van, másod­rendű dolog. Hogy viszont mégis vannak szer

64.

relmi tragédiák, az csak azt bizonyítja, hogy az érzelmi élet nem idegen tőlük. Csak nem csi­nálnak nagy közügyet belőle, mint a polgári társadalom írói, tudósai és szalondámái.

Már csak azért sem lehetséges a nemi sza­badosság, mert az életviszonyok ezt nem tei­szik lehetővé. A polgári nő az unalmat kény­telen szórakozással elűzni, a parasztasszonynak álig van szabad ideje. A polgári nő szórakozásai színház, zene, társasági kiöltözés, flörtölés: eró- tikus jellegűek. A hang és érintkezés szintén. Az úrinővel legtöbbször csak mint nemi lénnyel fog’ lalkoznak, nem mint emberrel. Az öltözködés­ben való megjelenés, a sikk, a szellemesség, a tár­sadalmi siker mind út ahhoz, hogy a polgári nő nemiségét ébren tartsák. A paraszt asszony oknál mindezekből semmi sincs. Nincs szabadideje. A szabadidő különben a műveletlen, szellemi és kollektív életet nem igen élő emberekre átok. (Lásd az egykés parasztokat.) Ha járnak is ta­nyázni, ez nem hasonló az urak vendégjárásá­hoz. Itt nincs öltözködés, siker és kötelező udvar­lás egymás asszonyának. Ezt nem is tűrnék. A komámasszonyról és komámuramról szóló vic­ceknek nem sok alapjuk van. Inkább tréfás gya- núsítgatások, mint valóságok. A komámasszony különben sem szokott vonzó lenni. Nem öltöz­ködik otthon ingerlő pongyolákba, hanem még ha módos is, vedlett rongyokba. A gyerekek is mindig a nyakán csüggnek. Sok dolga is van, igy nincs alkalma az udvarlásra. Aztán van egy általános szabály, ami védi a gyarló asszonyo­kat: férfinek csak férfivel illik tanyázni. Ha nincs otthon az ember, a férfitanyás sokáig nem ma­radhat, mert megszólják az asszonyt. Termé­szetes, hogy mióta terjednek a polgári szoká­sok és az egyke, ez a puritánság is kiveszőben van.

Végső megállapítás tehát, hogy az asszonyok nem szabadosak. És minden ellenkező állítással

65

I

Veres Péter , Az alföld parasztsága

üzemben a lányok jórésze szűzen mégy a há­zasságba. A nemszűz lányok kimaradnak. (És ezt könnyű megtudni, mert maguk a legények elárulják.) És ha egyáltalán férjhez mennek, ha nem kényszerülnek be a városokba szolgálónak, akkor csak, mint második asszony, kaphatnak férjé|’ özvegy emberek^ vagy kimaradtJH nem­egészséges, gátlásos öreglegények közül. Aki isi mériz;a falusi lányok koliekLív életét, az nyilván elhiszi ezt. Ezek a lányok csoportokban» cimbo- raságban élnek, ahol a titkok nem titkok, ahol Őrzik egymást és ellenőrzik az alkalmat, úgy­hogy ebből kibújni igen nehéz. Még a legények­kel való csókolózásokat is számontartják egy­másnak. Csak az igazi menyasszonyoknak néz­nek el már mindent, a többit kitagadják, ha félrelép.

Hogy is volna különben lehetséges, hogy amíg lányok — bár plpíykáznak róluk, hogy így meg úgy van, — nincs gyerekük. És .-amikig férjhezmennek, bár keresik, de nem tudják a módját, hogy ne lepje el őket.,


Vallása

Ez a szó teológiai értelemben nincs is. Van egy nagyon népszerű megjelölés, az alföldi föld- munkások és szegényparaszlok közt, a »tarist- nyahitü«. Belső lényegét tekintve, ez az igazi, vallása.

Ez kissé merész állítás. Megpróbálom meg­indokolni.

Minden embernek, aki nem jutott még el a kozmikus, általában a természetfölötti világ felá foghalatlanságának tudatáig, aki nem jutott el odáig, hogy az embernek csak a társadalmi élete a megfogható, megérthető és így alakítható való­ság, egyszóval, aki nem jutott el a társadalmi öntudatig: — van valamelyes metafizikai érzéke. Ez van az alföldi parasztnak is. Egészen termé­szetes, hogy alacsony műveltségének megfelelő­

66

lég, nem tudja megmagyarázni, — amit még mű­veltek sem tudnak, — se a világnak a kozmikus létét és összefüggéseit, se az önéletének, társa-* dalmi éliének, sőt biológiai létének ellentmon­dásait, De még csak azt sem tudja, hisz a mű­veltek jórésze sem tudja, hogy amit keres, soha­sem fogja megismerni, mert az a végtelen és véges ellentétéből fakad: — tehát keresi és ez a keresés látszik vallásnak. Hogy azonban ez meny­nyire nem vallás, bizonyítja hogy afiatalabbakban akiknek kevés az ellentmondás az életükben, nin­csenek tapasztalataik, — jórészükben, a legegész­ségesebbekben nincs is ilyen érzés, csak ahogy öregednek és az élet megtöri őket, veszik át a vallásos gondolkozást.

Erre a természetes metafizikai érzésre épül­tek a vallások mindenütt. Ez azonban önmagá­ban passzív dolog. Hogy aktivizálhassák, hogy társadalmi értékűvé tehessék, szükség volt egy teológiai* körülírásra, a rítusra, a magyarázatok­ra, a költészetre, a misztikára. így lett a termé­szetes metafizikai érzésből szolga-filozófia, az em­beren való uralkodás eszköze, társadalmi ható­erő,. Ez az alföldi parasztban a legkevésbé van meg. Ezért mondták a legjobb katolikus gon­dolkodók — mint Prohászka is — pogánynak. Ahelyett, hogy örülnének neki, hogy lám, a mi parasztjainkat nem elégíti ki teljesen a ceremó­nia, tehát keményebb jellemek, nem gyávulnak el, nem oldódnak fel annyira a misztikus gyar­lóságban sem, mint némely keleti nép parasztjai, akik épen ezért amorálisak és nincs társadalmi öntudatuk és így végül, mint vallásos emberek is keveset érnek, mert az állatias bűnök és a misztikus feloldódás szélsőségeiben hányódnak. Vagy a protestánsok örülhetnének, hogy nincsen meg a mi alföldi parasztjainkban a germánok, az angol-szászok hideg formalizmusa, nincs meg az élettől elkülönült vallásos képmutatás, mint azokban a nyugatiakban, akik már régen nem*

hisznek, de mégis járnak templomba és bibliai nyelven beszélnek.


Katholikusok

-Amint már jeleztem, katholíkusaink nem iga­ziak. Sem igázi teológiai vallásosság, sem misz­tikus elmélyülés, de még csák ceremóniakédvelö formalizmus »incs bennük. Az itt-ott mégis elő­forduló misztikus j elenségekWlszigeteltek^gársa- dalmi eredetű egyéni neurózisok, csakúgy, mint a szektáriusok miszticizmusa.

Tagadhatatlan, hogy vannak még helyek az Alföldön is, különösen a kis falvakban, ahol majdmindenki jár vasárnapon a templomba. Dé| az, hogy reggelente kaszát-kapát a templom olda­lához támasszanak és bemenjenek imádkozni, nem szokás. Nem is lehet, mert nem kényelme­sen, napfel jötte után mennek dolgozni, hanem még a sötéthajnalon. De fontosabb ok még en­nél is a társadalmi környezet. A kevésbé vallá­sos reformátusok kinevetnék őket. Hiszen még a szertartásokban is — különösen a férfiak — viszolyogva vesznek részt. Szégyenük magukat. Csak a vallásos stréberek tolakodnak előre, a nagy tömeg immel-ámmal végzi a teendőit. Hogyha lehet, menekülnek is. Nem hencegnek a ceremó­niákkal, mint pl. a zsidók.

Nem is csupán vallásos élmény hát a vasárnapi templombajárás, hanem társadalmi szükséglet, szokás. A parasztoknak szükségük van a vasárnapi összejövetelekre, társas ösztöneiket élik itt ki. Épen ezért nemcsak vallásos, hanem társasági, társadalmi, gazdasági, stb. jelentősége is van ennek. Szórakozás, kultúra és politika együtt. Hogy ez mennyire igaz, jellemző épen ezekre a falvakra, hogy ugyanazok, akik délelőtt a templomban voltak, délulán a kocsmába men­nek. Legalább is ezelőtt, amíg jobb világ volt rájuk. Néhol még a nők is. Szerencsére, az Al­földön a nőknek kivételes erkölcsi ellenálló ere­

68

jűk van a kocsmával és az alkohollal szemben. Ebből a szempontból is szinte páratlan erejű és öntudatú parasztság ez itt.

A nagyobb helyeken és különösen a vegyes falvakban ez már szünőben van. Nem járnak tömegesen a templomba se, de a kocsmába se. A legények és a lányok nem ezeken a helyeken találkoznak, hanem a korzón, a mezőn és a ligetekben. Ez bizonyára ízlésesebb és helye­sebb dolog.

De más síkon is érzékelhető az alföldi pa­rasztság antikatholicizmusa. Végig kell csak nézni a katholikusffi hierarchia nevein — pedig sok, benne a magyarosított — és megláthatjuk, hogy milyen kevés köztük az alföldi magyar. Nem is nevetség hát, ha régebben az alföldi reformátu­sok azt felelték, ha vallásuk felől érdeklődtek, hogy magyar-vallású. Ezt azonban még meg le­het a kurucság és a reformáció pölitikai pssze- forradásából magyarázni. Az előbbit viszont an­nak tulajdonítják, hogy a római egyház jól fel­fogó tL nemzetközi és Habsburg-dinasztikus érde­keinél fogva, óvakodott attól, hogy az egyházi vezetést igazi alföldi — bizonyos faji-nemzeti jelleggel és tudattal rendelkező — emberek ke­zébe adja. A cseh és francia nemzeti katholiciz- mus példa rá, hogy ez milyen veszélyes. Én ezt nem vitatom. Ez az egyházak dolga, csak azt fűzöm hozzá, hogy ez bizonyára féligazság, mert az alföldi parasztság sohasem volt alkalmas a miszticizmusra, ezért nem is lehetett belőlük jó papokat nevelni. Még ha az egyházi felsőbbség akarta volna is, olyan kevés parasztgyereket ta­lálhatott volna itt, akiben jóság, misztikus haj­lamok, szolgaszellem nagy intelligenciával pá­rosult volna, — az ilyenek itt mind lázadó kuru­cok voltak már gyermekkorukban, — aminek a már ismertetett antifeudális társadalmi, jogi, stb. okai voltak. így nem pótolhatták innen az egyházi személyzetet. Az is közrejátszott, hogy

69

itt az Alföldön nagyon kevés volt az úgynevezett polgári keresztény kultúra. Tehát nem volt sem­miféle nevelésük a gyerekeknek. Az alföldi gyere­kek még csak rendes családi nevelést se kaptak. Reformációig iskoláik sem voltak. Az utcán, a vályoggödrökben, a libamezőn, a tanya háta mö­gött, a kiserdőben, slb. nőttek fel. Itt alakult ki a vásott, mindenesetre szabad, kollektív egyé­niségük s ehhez való erkölcseik. Amik bizonyára nem valami alkalmasak lehettek fiatal szemina- risták előiskolájának. Nemesek, arisztokraták az Alföldön, mint már mondtam, nemigen, vagy elvétve voltak, azok is pogányok, vagy eretnekek. Tehát ezért a katholikus főpapság sem kerülhe­tett ki innen. Ha utána nézünk, meggyőződhe­tünk róla, hogy a legtöbb tehetségünk rakoncát­lan kis lázadó volt, akik még tanulni se a hata­lom irányítása szerint tanultak. Vagyis ennek és mindazoknak, amit már eddig elmondottam, az én értelmezésemben vett faji okai is vannak.

A magyar alföldi parasztságnak, ennek a ter­mészettel és társadalommal folyton harcban álló népnek, a miszticizmusíjdegen. A miszticizmus mindig menekülés a valóságtól, — természeti és társadalmi valósággal folytatott harcban legyő­zött ember menekülése önlelke mélységeibe, amelynek, persze, nem lehet más, mint transcen- dens magyarázatot adni. Az aszkétikus fegyelem másként nem valósítható meg.

Az alföldi parasztságot azonban sohasem győzték le igazán, aminek bizonysága, hogy még ma is megvan, mint határozott jellegű népcso;- port. Hiszen pusztai vallásnélküli nép volt már eredetileg is. De az aszkézis ép ezért nem fogta meg, mivel az az anyagi mértéktelenség reakciója. Általában a természettel kapcsolatban kialakult metafizikai érzései még nem tudtak társadalmi formába állni. Életélményei nagyon reálisak vol­tak. A hűbériség tekintélyelvi, de gondviselő testi és szellemi erejét sohasem érezte. Sohasem vol-

70

tak vezetői, csak hajcsárai, tehát a keresztény hű­bériség szolgaszelleme nem vált vérévé.

A miszticizmus a testi és szellemi fegyelem tulságbavivésének a reakciója. Én annaK tartom. A lenyűgözött intelligencia, dokumentálni akarja önmagát. Ha benne van a katholikus fegyelem­ben, ha a kitöréshez sem ereje sem lehetősége nincsen} akor befelé próbál felszabadulni, befelé próbál érvényesülni. De mert az aszkétikus élet­forma a belső élménylehetőségeket megszűkíti, a belső élmények elmélyülése, a misztikus fok kö­vetkezik be. Ez önmaga dinamikájánál fogva mindinkább elveszti valóságizét, valóság kapcso­latát, eltávolodik a mindennapi élményektől de­terminált tömeglélektől, »szent« lesz belőle, akit a gyarló tömegnek már nem is lehet, nem is mu­száj követni, hanem csak tisztelnie kell, mert a hit is üdvözít. Ez megmagyarázza, hogy miért volt mindig a legjobban elmélyült katholikus kul­túrák mellett a nép olyan szánalmasan felelőt­len. Akik nem bírták az aszkézis testi és szellemi fegyelmét, azok képmutatók lettek, akik meg bír­ták, azok meg gondolati sémákban élő, élmény­hiányban szenvedő neurotikusok, »szentek« let­tek.

Amit itt az alföldi magyarságról állítottam, ‘annak komoly bizonyítéka, hogy magyar szentek is kevesen voltak, de alföldiek még kevesebben.

A reformátusok

Ez az igazi alföldi paraszt vallás. Ez illet legjobban az itteni néphez és életviszonyokhoz. Azért is terjedt el annakidején és forrt össze a szabadságmozgalmakkal. De ez aztán nem is igazi vallás a szó teológiai értelmében. Sem miszticiz­mus nincs benne,^sem terhes ceremónia, még csak az a szigorú puritán családias és presbite- riánus fegyelem is hiányzik, ami a nyugati pro­testánsokat jellemzi. Helyenként egy-egy jó pap hatása alatt és polgárosodó kisgazdafalvakban.

71


¿/

kialakult ez, de a legtöbb helyen és főleg a föld- munkások, a tanyai lakók számára ma is teljesen ismeretlen. Innen ered a tarisznyahitü megjelö­lés, ami rideg élelmaterializmust jelent. Ami mel­lett néha — különösen az asszonyok — a babo­nákat még elhiszik, de ez nem válik vérükké.

Templomba ezek nem mennek, csak/évente háromszor-négyszer a nagy ünnepeken és újesz­tendőben, megtudni, mennyivel szaporodott a nép. Sokan vannak ma már, akik nem hisznek sem­mit, de az egyházból nem lépnek ki, mert sok akadálya van. Jórészük szocialista, vagy egyszé-: rüen radikális szabadgondolkodó anélkül, hogy erről a lelkiségéről határozottan tudna.


Szektariánusok

A többi kisebb vallásfelekezet, evangéliku­sok, görög keletiek nem számosak, ugyanazok a törvények érvényesek rájuk, mint az előbbiekre, de a legjelentősebbek a különböző szekták.

A világ minden népe között vannak szekták. Ez egy neurotikus embertípus, amelyet minden közösség kitermel magából, éppen a maga dur­va, nyers életritmusával, embertaposó realizmu­sával. A magyar szekták azonban egy dologban különböznek különösen a nyugati, főleg ameri­kai szektáktól: abban, hogy amazok főleg a hit szektái, ezek pedig a kollektív cselekvés szektái.

A nyugati szektáriusokra jellemző, hogy me­tafizikai érzésüket, kollektív vágyaikat ugyan, testvén összejöveteleken élik ki, de ez a minden­napi életüket kevéssé befolyásolja. Nemcsak a mar nagy, hivatalos egyházzá emelkedett bap­tistákká,kvékerekre gondolok, akik amint tud­juk, nagyon szépen össze tudják egyeztetni a mély hitet a kapitalista kizsákmányolással és a polgári-üzleti szellemmel, nem is csupán a szél­hámos szektákra, de a legkomolyabbak sem tartják ellentmondásnak a polgári üzleti életet a mély hittel. S ez nagyon könnyen megy, nekik,

72

met többnyié az ótestamentumú zsidó miszti­cizmusba burkolóznak, ahol a zsidó őspróféták: Abrahám, Izsák, Ézsau, Jákob, József meglehe­tősen gátlásnélküli antiszociális élete, üzleties, sőt;Jákobnál csalód Józsefnél az egyiptomi népet kizsákmányoló, leigázó bankárszelleme mindent igazol. Itt nem az élet, nem a cselekedet, hanem a hit üdvözít. ‘■ ‘I

A magyar szektáknál ez máskép van. Ezek­nek a becsületük, a hódító erejük éppen társa­dalmi, antikapitalista tendenciájukban van. Test­véri egyesületeik kommunisztikus ízűek, azért is üldözi őket egyház és állam olyan irgalmatlanul. Csupa szegények, gazdag ember ritkán téved kö­zéjük. Üzletember és szélhámos már sűrűbben, ennek megvan a maga oka.

Az eltaposott ősi, kollektív érzés, a hajdani parasztdemokrácia jelentkezik ezekben a szek­tákban és a vallásos külsőségek, ceremóniák nem is fontosak, emellett a belső erkölcsi törekvés mellett. A jóságra törekvő, egyéni céljaiban meg- gálóll ember menekül itt a testvéri közösség fel­szabadító erejéhez. Alapjában egyéni és társa­dalmi neurotikusok találkozásai ezek a szekták.

Amint már mondtam, az alföldi parasztság ¡nem tudott állampolgárrá, de egyáltalán polh gárrá emelkedni, így a nép közül a született te­hetségek nem szelektálódhattak, nem juthattak át a polgárságba. De az egyes, jellembeli és szel­lemi erejükkel ’kiemelkedő emberek mégis egy belső, ösztönös erőtől hajtva dokumentálni akar­ják az egyéniségüket. A művész, szervező, poli­tikus tehetségekből ezermesterek, falubölcsei lesznek, a szellem tehetségeiből meg szekta­vezérek, falusi kispróféták. —- Legtöbbrészük belegabalyodik abba az egyetlen írásba, ami a. kezébe kerül, a bibliába és ha hajlamos a misz­ticizmusra (már előbb jeleztem, hogy mi a misz­ticizmus oka), beletemetkezik. S ha ehhez aztán még kapnak magyarázó szekta könyveket, ame­

73

lyek a biblia történelmi értékeit fejtegetik és bele magyaráznak az ö szellemiségüknek megfelelő szimbolizmust, akkor a cselekvés útjára lépnek, szektát alapítanak. Vezetni akarnak, de ezt nem tudják magukról, egyéni ambícióikat isteni ki­nyilatkoztatás mögé rejtik és szellemi és er­kölcsi erejükkel magukhoz vonják a megverteket és meghasonlottakat, akik, mélyebb metafizikai érzéseiknek és bensőséges kollektív ösztöneiknek nem találnak a hivatalos egyházak hideg forma­lizmusában és uralmi rendszerében kielégülést, így alakulnak a szekták. A külsőségekben való különbözés csak a próféta lelki erejétől, egyen­súlyától, intelligenciájától és szuggesztív erejé­től függ.

Lehetséges, hogy vannak a szektáriusok közt szexuál neurotikusok is, másutt bizonyára ez a fő elem, de itt nálunk az Alföld egészséges paraszt­jaiközt inkább a társadalmi neurózis a döntő.

74


A MINDENNAPI ÉLET


A munka

A zsírosparasztot ebből ki is hagyhatjuk, az ő élete ép oly kényelmes, mint a többi polgáré,, azzal a különbséggel, hogy neki korán kell kel- nie, ha azt akarja, hogy a munka haladjon. Ezt aztán kipótolhatja nappali alvással és hüvösölés- tel. Szerepe általában nem munkás, hanem pa­rancsoló, uralmi jellegű.

Ellenben annál hajszásabb, embergyilkosabb a középparasztok, a földmunkások, a cselédek és a sommások élete. Tavasztól őszig napi 14—16 órát dolgoznak még akkor is, ha nincs állandóan munka. A kisparasztot a termelés belső törvényei a termés minél gyorsabb betakarítása, megmen­tése, aztán a munkának, a szorgalomnak belső logikája, meg aztán a táji és népi munkaszoká1– sok hajtják. A földmunkásokat, cselédeket, som­másokat mindezek mellett még a munkaadók hajcsárai és nem utolsó sorban még a kevés munka idején is egészen elvadult verseny és vir­tus.

Általában szigorú munkaerkölcs van érvény­ben. Itt nem az a bűnös, rosszember, aki műn- kába-indulás előtt nem megy a templomba imád­kozni, hanem ellenkezőleg, aki ezt megtenné. Mikor a munka szorgos, az ilyen ember naplopó, szenteskedő, munkakerülő és minden rossz jel­zőt kapna.

75

E felfogás szigorúságát legjobban jellemzi, hogy dologidőben restéinek az emberek otthon ülni, de restéinek főleg sokáig aludni. Még azok is felkelnék, akiknek nincs dolguk, mert megszól1 nák őket. A kisaj Lóban tanyázás, uccán ácsorgás ilyenkor csak az öregeknek, asszonyoknak és a gyerekeknek a joga. Sőt még az asszonyoké sem, mert megszólják a dologtalanokat. Ezért az asz- szonyok minden szabad idejükben meszelnek, tapasztanak, foltozgatnak, .vagy ha szegények, tü: zelőért járnak. Természetesen csak azok és ak­kor, amikor nem mennek, vagy nem szükségesek a mezei munkához. A komolyabb munkákhoz, kapálás-, aratás-, cséplés-, tengeri- és répaszedés­hez mennek a nők is, akik mehetnek. Csak a szoptatósak és a nagycsaládúak maradnak ott­hon.

Ez a munkamódszer akkor is érvényes, ha mint mostanában, állandó munkanélküliség van. Amikor nincs munka, mind fitthon vannak, de ha munka Van,^.-akármilyen keyés is, akkor megy az Sgész család, asszony, gyerék, mindenki. Különö­sen az igazi niezei munkához. De még a kubiko­soknál is lehet látni fiúkat és leányokat, sőt asszonyokat, akik mint »előfogat« húzzák a ta­licskát.

Külön kell szólni az igazi földmunkások kol­lektív munkamódszeréről. A cselédek és a sommá­sok külön réteget képeznek, ezek elsajátították a szolgaerkölcsöket, öntudatuk kevés, azt sem szé­gyellik, hogyha a hátuk megett álló hajcsár durván rájuk kiabál. De az igazi alföldi földmunkások­ról, a kubikosok, részes aratók rétegéről, amely komoly statisztikák szerint is a világ egyik leg­nagyobb teljesítőképességű munkásnépe, külön kell szólni.

Erre, a rétegre jellemző, hogy bár idegein munkát végez, eladja a munkaerejét, mégis jobban szeret »magának« dolgozni. Vagyis nem szereti a napszámos, hanem a szakmánymünkát.5 A vi- I

lágháború előtti búzatermelő évtizedekben, ami­kor ez a réteg kialakult, az addig egységes rideg- paraSztságbS magával hozta a vérévé vált pa­raszti öntudatot, munkaerkölcsöt és virtust. Ez a lelkiség és az ehhez illő munkamódszer az új­donsült alföldi agrárkapitalizmussal nem fért össze. Sem az alacsony bérekkel, sem a megalázó, rabszplgastílusú munkahajszával. Ezért megkezd­ték ellene az osztályharcot, amelynek ugyan poli­tikai színezetet adtak az újságok, a politikusok és főleg az erre a paraszti ellenállásra építő, álszoi- cialista, agrárdemokrata demagógok, de amely valójában komoly és kemény osztályöntudat je­lentkezése volt, főképpen gazdasági síkon. Poli­tikai csak annyiban volt, hogy kapcsolódott a, szociális messianizmussal. Az Alföldet ekkor ellep­ték a palóc, szlovák, rutén, román sommások, akik megelégedtek az alacsonyabb bérrel és tűrték a rabszolga hajcsármódszert. Sőt sokszor nem is kaptak alacsonyabb bért, de a birtokosok dac­ból, hogy megtörjék az itthoniak ellenállását, idegeneket hozattak. De a földmunkások nem törtek meg. Elszéledtek a városokba, erre-arra, az egész monarchiába kubikolni. Sőt kisebb ré­szük Amerikába is. (A nagy kivándorlás nem az Alföldről volt és ez is jellemző erre a népre,1 Mégsem törtek meg, csak most a világháború után a monopolkapitalizmus, az állandó mun­kanélküliség nyomorítja szolgává és koldussá ezt a páratlanul kemény és értékes osztályt.

De még ma sem szeretnek napszámba járni. Ma is szívesebben dolgoznak szakmánybán, ahol nem állnak a hátuk megett s ahol ha elfáradnak, leülhetnek rágyújtani és egy kis pihenés után an­nál könnyebb és haladósabb a munka. Testvéries baráti szellem alakul így ki az emberek között. Játék, dal, tréfa, váltják egymást, így nem olyan nyomasztó a munka egyformasága. így érik el azt a páratlan teljesítményt, amit a napszámossal dolgoztató munkaadók és hajcsárok szemében —

77

akik rendszerint nem is konyítanak a munka és a munkás lélektanához; a kollektív élet nevelő és fegyelmező hatásához még kevésbé — mindig azt a látszatot kelti, hogy nekik azért nem dol­goznak így a munkások, mert amerikáznak, szán­dékosan a napot lopják. Ebben ugyan van is va­lami, mert az ilyen munkaadók csak, a szolgalel- keket kapják meg munkásnak, az öntudatos mun­kás kerüli őket, inkább olcsóbban vállal szak- mánymunkát. A durvaságot, gúnyt, megalázást nem birja elviselni; ha kevesebbért is, de szaba­don dolgozik. Pedig különösen gyermekekkel és nőkkel szemben még ma is korbács, illetve görbe­bot a munkavezetés eszköze.

Viszont az állam és a vállalatok mérnökei, sőt a modernebb gazdasági vezetők alaposan ki­használják az alföldi földmunkásságnak a rab­szolgamunkától való irtózását. Olyan feltéte­lek mellett adják a munkát, (felvállalni muszáj, mert az éhség hajtja az embert), hogy sokszor nem a fokozott szakmányteljesílménynék megfe­lelő munkabért, de még a szokásos napszámbért sem keresik meg mellette. Ez a munkahajsza ad­dig fajult, hogy, bár nem akarok itt statisztikát adni, nem ez a célom, — különben sincs igazi munkastatisztika, — de egy pár saját tapaszta­latból szerzett szám érzékelhetővé teszi, hogy mennyivel többet veszítettek a munkások a gaz­dasági válság és a monopolkapitalizmus együttes szorítása alatt, mint a gazdák: 1924—27 között a kubikusok keresete 5—8 pengő között mozgott, ma (1934-35) 0.80—1.80 pengő között váltakozik. Sem a búza, sem a tengeri, de különösen az élel­miszerek és iparcikkek ára nem csökkent még csak megközelítő arányban sem. De ugyancsak éles a visszaesés az igazi mezei munkáknál is. 1925—26-ban egy katasztrális hold tengeri letö­résének szakmányátlaga 36—44 pengő volt, ma pedig 8—10—12 pengő. Ugyanakkor egy mázsa csövestengerinek az ára 4—6 pengőről 8—12

78

pengőre emelkedett. Nagyarányú visszaesést mu­tat a részesarány sülyedése is. A tizedik részért való aralás és a negyedik részért való cséplés, meg a harmados tengeri kiment a divatból. Ti- zenkettedén, tizennegyedén aratnak, robottal fű­szerezve. Három, három és fél százalékért csé­pelnek s a tengerit szívesen vállalnák negyedéért, ha adnák. De már nem is nagyon adják. Csak a rossz, szikes, reménytelen földeken akad még harmados tengeri és tizedén aratás. Ami aztán még nagyobb baj, a hajdani három heti aratás helyett egy és félheti aratás és pár heti cséplés az egész nyári munka.

Ez az oka, hogy a hajdan öntudatos alföl­di földmunkásságból kiválóban van egy nagy réteg ép úgy mint a városok állandó munkanél­külijei: a koldus-parasztok rétege. Ezeknek hozzá kell szokni, hogy csak úgy élhetnek, ha könyör- adományt kapnak, akkor dolgozhatnak, ha ke­gyelemből munkát adnak nekik, — hisz nem bír­ják már az: erős szakmánymunkát, — úgy ne­velhetnek csak gyerekeket, ha népkonyhákra — lékonyhákra — járnak. Ingyen, vagyis semilyen örvös, ingyen patika, ingyen temetkezés: kol- dússors. Egy egész elveszett osztály, akiknek már földet sem lehet osztani, sem anyagi, sem erköl­csi erejük nincs már hozzá.

Pedig ennek az alföldi földmunkás osztály­nak az igazi munka kollektív gyakorlatára, kol­lektív munka és paraszti társadalmi erkölcsére komoly, igazi agrár-szövetkezeteket lehetett vol­na és lehetne még ma is építeni. Persze nem korrumpáló gyámkodással és protekcióval, ha­nem az olcsó föld és pénz mellé egész nagyará nyú szociális szabadságjoggal.

Külön tragédiája az a magyarságnak, hogy a sorsát és önmagát sohasem képes a saját sze­mével nézni. A birtokosok nyugati létformákból fejlődött eszmék vagy ósdi nézetek mögé mene­külnek, közben nem veszik észre, hogy a saját

79

népük, amelyen uralkodni akarnak, kipusztul aló­luk. Persze osztályhelyzetüknél fogva ezt nem érthetik meg, a munkásosztály sajat szellemisé­gét pedig, amely önmagé megértve és ’ tudató-‘ sítva megmenthetné, megerősítené a fajt, néni­hagyják kifejlődni. Jellemző, hogy mennyire ra-i gaszkodnak a nagybirtok mai, cselédekkel és (napszámosokkal dolgoztató formájához, holott ez mái* az egész világon elavult, versenyképtelen forma. Helyükbe vagy szövetkezeteknek vagyme- chanizált nagyüzemnek, illetve a kettő kombiná­ciójának vagy belterjes kisbirtok rendszernek — a hely lehetősége szerint — de minden esetrej más formának kell jönnie.

Ezer esztendő óta tartanak cselédeket, de még mindig nem ismerik őket. Nem tudják meg­érteni, hogy a cselédnek, mint külön társadalmi; és biológiai lénynek, saját külön életcéljai van­nak A gazda ügyeiben való felolvadás, csak a ravasz cselédek tudatos vagy öntudatlan alkal­mazkodása. Csak a biológiai céljukat vesztett be­teg emberekben alakul ki az idegen érdekekben való felolvadás. De ezek nem sokan vannak és komoly munkában alkalmatlanok.

Nem tudják azt, hogy a cselédrendszer, úgy­szintén a testeL-lelket megnyomorító rabszolga­sághoz hasonló sommás rendszer végérvényesen elavult. Egészséges emberekre képtelen zsarnok­ság, hogy évről-évre a családjuktól, asszonyuktól távol éljenek. Ezért dolgoznak rosszul és ezért; rendetlenek és részegesek. És ezért van az, hogy hosszú éveken át megbízható és szorgalmas cse­lédek és munkások egyszerre csak »megbolon­dulnak« megcsalják a gazdájukat. Beleuntak a képmutatásba, amely eredménytelen. Hiszen nem­ezért szolgáltak,’hogy a gazda boldoguljon, ha­nem azért, hogy önmaguk emelkedjenek. Ha ez nem sikerült, fellázadnak. Ebben van ‘különben az egész cselédkérd és bajainak a magyarázata, amit; azonban a gazdák és urak nem tudnak

80

megérteni, mert hisz ők sohasem voltak cselédek.

Hogy azonban ez visszahozhatatlanul ide­jét mull rendszer, az már a bajokból is latható. A cselédkérdést nem lehet ^megoldani«, csak megszüntetni. A Bedaux és a kombájnok korá­ban már versenyképtelen és embergyilkos mód­szer. ,

Egészség, tisztaság

Közhely, hogy az alföldi paraszt, tisztátalan- ságának, betegségeinek nem csupán a nyomorú­ság az oka, hanem egyfelől az élettani tudatlan­ság, másfelől az orvosokban és a hatóságokhoz való bizalmatlanság. Hogy a tisztaságról, általá­ban az egészség védelméről nincs jó véleményük, hogy részben lehetetlen, sokszor nevetséges, rész­ben felerlcges erőlködésnek tartják, annak sem csupán a tudatlanság az oka. Komolyabb, a táj­jal és munkamódszerrel összefüggő dolgokról van itt szó.

Már az is, hogy a szobák jórészt padlózat- lanok, a tájjal és a nép társadalmi helyzetével függ össze. Mindig kénytelenek voltak a legrosz- szabb helyeken építkezni. Meg kell csak nézni a szegények településeit, ahol még, ha lett volna is Eénz a padlóra, — ami legtöbbször nem volt* iszen a vályog és sáranyag kitelt az erőből, a tető rozsszalmából vagy a nádasból, — de nem volt érdemes lerakni, mert a rossz, nedves föl­dön elrolhadt volna’. Megaztán ezekben a sár és porfészek falvakban lehetetlen tiszta padlót tar­tani. Az uccákon nincs gyalogjárda, nincs kö­vezett szekér út, a csizmák szárhegyig sárosak, ki kívánhatja itt, hogy lepadlózzák a szobákat. Hi­szen még rosszabb volna, mert csúszósra válnak, míg a nedves földpadlót leszórják homokkal* vagy pernyével és jól van. A kövezett uccájú vá­rosokban, nem kell a parasztokat oktatni a pad­lózásra, maguktól is megcsinálják.

Egy másik — kultúremberpek visszatetsző

81

— jelenség, hogy a módosabb parasztok majd mindenütt tartanak egy úgynevezett itístlá« szo­bát, de emellett Ők maguk ép oly szűk, piszkos, levegőtlen és sötét lyukakban laknak, mint ai szegény parasztok. Ennek is meg van az oka, nincs itt semmi korlátolt butaság. Az asszony ide­jének és munkaerejének oly mértékű kihaszná­lását jelentené a padlózott, szellős, tiszta szobá­ban való tartózkodás, különösen; ahol kisebb1– nagyobb, uccán és munkában piszkos gyerekek! és cselédek vannak, hogy az egyenesen kibírha­tatlan volna. Hisz igy is állati módon sokat dol­goznak és keveset alszanak a falusi asszonyok. De ő maga is a fejéslöl, libatöméslől, takarítás­tól, tapasztáslól, meszeléstől és más egyéb mun­kától, sem valami tiszta. Szinte nevetséges eről­ködés is volna a városi értelemben vett tiszta­sághoz-^yaló ragaszkodás. :

ViszonL a komoly járványoktól való óvako- dásnak lényleg nagy ellensége a paraszti köny- nyelműség. De ez ellen keveset lehet lenni, az egyes ember óvakodása itt nem sokat jelent. A haladásnak egészségügyi téren is csak a külön­féle: orvosi, gazdasági, kulturális slb. tényezők! együttes menete az igazi útja.

A tisztaság polgári mértéke jelenleg csak a Szolgák állal érhelő el, ép ezért a szolgákkal nem rendelkező, sől maga szolgáló parasztságnak ez hiába való beszéd. Viszont, hogy a paraszt még­sem piszkos, azt bizonyítja, hogy ha magára ma­rad, lövészárokban, kaszárnyában, táborban, fog­házban slb. helyeken, világos bizonyítékát adja tisztaságszerelelének. Sokkal tisztábbak, mint a polgárok és értelmiségiek, akik mint szolgák ál­tal gondozott emberek, ilyen körülmények kö­zött lehetetlenek és piszkosak.

Bizonyos: azzal’ hogy a világ minden pa­rasztsága ilyen, nem magyarázható meg, hogy legalább az elérhető, a viszonyok közt megvaló­sítható tisztaságra mért nem törekszenek. De

82

megmagyarázza ezt’az életszemléletük, amely eb­ből az éleiből évezredes tapasztalatok útján fa­kadt. Ennek ‘a szemléletnek a központjában ¡ugyanis az élethez szükséges dolgok, a termelés és a táplálkozás áll. Ez az egyébként nagyon he­lyes paraszti materializmus szabja meg a sorren­di fontosságot és ebben bizony minden csak ez­után következik. Egyelőre neki nem jut kultúrá­ból, minden idejét lefoglalja a kenyérharc.


Táplálkozása

Ez természetesen vidékenként más és más, de nem épen a gazdasági helyzettől, hanem a tájtól és a termeléstől függ. Az egyes osztályok között csak a minőségben és a mennyiségben van különbség. Főjellemzöje mindenütt, hogy csak azt esznek, ami helyben terem. A homokos és fekete televény földön élők vagy a vizek körüli aljas rétes földek lakosai, száraz és zöld főzelé­ket, sőt gyümölcsöt is fogyasztanak. A szíkföldiek viszont már főleg tésztafélén élnek. Gyümölcsöt általában keveset esznek, azt sem egész éven át, hanem csak a gyümölcsérés pár hónapjában, és persze a rosszat, a férges és szélverte gyümöl­csöt, amit a városok piacain eladni nem lehet Ugyanúgy, mint ahogy tejet is keveset használ­nak,azt is fölözöttet; a tejfelt, vajat eladják!. Általában mindennapi táplálékuk a különféle főtt tészta, de főleg a lebbencs, a homokiaké a krum- Eli. Mindegyik jó étel, ha jól elkészítik. A leb- encsre az iskolakönyvek is azt mondják, hogy •»jóféle lebbencsleves«. A lebbencs, tényleg na­gyon tápláló étel. Jó tojásos tésztából bőven alá­aprítva szalonnával és ha jó rózsakrumplit tesz­nek bele. De azért, ha napjában kétszer, sőtj háromszor is meg kell enni, mint ahogy a szik­földi szegény paraszt és földmunkás kénytelen, yele, akkor bizony unalmas. Éppen azért, mert a hozzávaló sincs meg úgy, mint valamikor, ke>-

83

veset eszik belőle, csak annyit, hogy az éhét el­üsse. El is veszít az alföldi földmunkás, de akis­paraszt is 5—-10 kiló húst magáról minden nyá­ron, már aszerint, hogy melyiken mennyi elve­szíteni való van. Régebben ezt a téli heverés és disznóölés segítségével visszaszerezte. Ma már ez lehetetlen. Egyrészt mert nem ölnek rendesen, vagy elég disznót, másrészt jóformán még ke­nyerük sincs. A máié, amivel az utóbbi időben ez a szegényparasztság pótolja a kenyeret, lehet ugyan tápláló, sőt hizlaló takarmány, a disznók számára, de a búzakenyér fogyasztásához szo- kott alföldi paraszt nem hízik fel rajta. Valószí­nűleg az olasz és román paraszt sem. Én legalább nem láttam erőseket köztük. Hogy ez nem ázl észszerűden táplálkozás eredménye, mint ahogy azt naiv saláta-szociológusok mondják, bizonyít­ja, hogy a módosabb parasztok, akik ugyanilyen észszerűn énül táplálkoznak, de bővebben, zsíro­sabban és kevesebbet dolgoznak, nemcsak nem veszítik el testsúlyukat, — az egészségesek —- hanem állandóan erősödnek, leszámítva az egész­ségtelenül elhízottakat, átlag 10—20 kilóval gya- rapodottabb a testsúlyuk, úgy a férfiaknak, mint a nőknek. Pedig épúgy kenyéren, tésztán, sza­lonnán és disznóhúson élnek, csak hogy van nekik mindenből bőven. Italt nem használnak sokat. Jellemző, hogy a legegészségesebb és á legfejlettebb parasztok éppen nem a bortermő, hanem a búza és a tengeri, vagyis szalonna ter­mő vidékeken vannak.

Pedig ezek is lenézik a salátát és minden zöldfőzeléket, csak úgy, mint a gyümölcsöt, amely az -ővéleményük szerint gyerekeknek való ha- szontalanság, de nem táplálék. Ugyanúgy mint a földmunkások kinevetik a salátaprófélákat, mert meggyőződtek róla, hogy az egyik ételfosástóí a másikig nem bírja ki rajta az ember. Itt nem kérdés, hogy igazuk van-e, mert bizonyára nincs, de az ő gyomruk más táplálékhoz szokott. Mun­

84

kamódszerük,kereseti lehetőségük szempontjá­ból feltétlenül igazuk van.

Most azonban már vége van a zsíroskodás­nak. Az alföldi szegényparaszt, a földmunkásság, cselédség nem hogy zsírból, szalonnából, disznó­húsból éleget ehetne, de még krumpliból, ke­nyérből, máiéból se. Hogy ennek, erre a jó táp­lálékhoz szokott népre milyen a hatása, azt| meg lehet látni, ha bárki végigmegy a falvakon. Es meg lehet látni a tisztiorvosi jelentésekből, amelyek még nem is fogják meg az igazi való­ságot, mert a szegénység még szégyenkezik és elbwk. Először volt csak a rongyos ruha, most pedig már az elnyűtt test.

Nemzeti, társadalmi tudat: politika

Az már >az eddigiekből -következik, hogy nincs és mért nincs, sem nemzeti, sem társadalmi tudata. Ami van, az inkább a legyőzöttek alkal­mazkodása, mint igenlő közösségi érzés. — Ma­gyarok vagyunk, jó, de ebből nem következik semmi! — adót kell fizetni — mire? — bíró elé kell állni — mi jogon? — főleg ezek a kérdések jellemzik a parasztoknak az állammal szemben való állásfoglalását. Az alföldi parasztság tipikus apolitikus embercsoport. Ennek az az oka, amint már az ‘eddigiekből is ‘érthető, hogy magára volt maradva, minden uralkodó réteg idegen ma­radt tőle. A dinasztia, a bürokrácia idegen, osz­trák volt. Ha nemzetiségben nem is egészen, de szellemben a feudalizmus és klerikalizmus szintén idegen maradt tőle, csak uralkodott felette. Vé­gül a polgárság is idegen, főleg zsidó, német és minden volt, csak nem magyar. Ezek megegyez­tek és kormányoztak felette, legfeljebb a jó esz­közembereket toborozták közüle.

.Mi az oka, — kérdezhetik — ha ez igaz, hogy mégis egyes politikai pártok és vezérek elboloni- dítják, kimozdítják ebből a rideg és józan pesz- szimizmusából?

85

Az, hogy a paraszt, mint nem potilíküs em­bercsoport csak akkor politizál, amikor ellenáll­hatatlan történelmi erők, gazdasági kényszerű­ségek rászorítják. Ilyenkor tudják felhasználni tőle idegen pártok és személyek az erejét a saját Céljaikra. De ugyanezt bizonyítja, hogy amikor beáll a visszaesés, az elfáradás, akár a siker, akár a vereség nyomán, szóval ha megváltozik a tör­ténelmi helyzet, akkor megint visszahúzódik; Nem marad lelki és tényleges közösségben a volt szövetségesekkel. Más alkalommal ez persze kez­dődik újra, új nevek, új cégér alatt. Természe­tes, hogy a közülök kiemelkedő tehetségeket az úri-polgári sznobizmus átvezette a maga tábo­rába. Ezek tipikus karrierindividualislák voltak — a polgári társadalomban szinte nem is lehet­tek mások, hiszen a paraszti osztályöntudat szé­gyen volt a polgári szellem előtt, kollektív tuda­tuk nem volt, nem is tudlak róla s így akarat­lanul elárulták osztályukat, fajtájukat és önma­gukat is, mert a munkájuk a történelmi sem­mibe hullott. Paraszti oszlályöntudat és kollek­tív lelkiség nélkül nem is lehet a parasztságot felszabadítani. Éppen ezért, mert a polgároso­dást elkésték, most már ennek nincs is értel­me, mert gazdaságilag túlhaladott, erkölcsileg pusztuló rend a polgári rend.

Az ősi parasztdemokrácia maradványai, ősi kollektív érzései ott fekszenek benne mélyen el­temetve. Éppen ezért nem tudja tartósan meg­hódítani egyetlen politikai párt sem. Ha időn­ként forradalmak, vagy nagy mozgalmak felka­varják, mint a hajdani jobbágyforradalmak és legutóbb az 1900-as évek alföldi agrárszocialista mozgalmai, akkor olyan erővel robban ki belőle egy nagy forradalmi egyenlőség-messiánismus, hogy az évszázadok óta fölötte élő urak csak cso­dálkoznak, hogy a csöndes, szelíd, béketűrő nép. egyszerre, hogy »megbolondult«, Persze, mert

86

igazi lelkisége jött felszínre, az alapjában kollek- tívlősi népszellem. Még hoz majd meglepetéseket, mái’ abból is sejthetik a fölöttük lévők, hogy megint nagyon hallgatnak és visszahúzódnak. — (Valóban meg is jött a nyilas mozgalom.)

Allamellenessége, nemzetfeletlisége, népi pa­cifizmusa^ ebből az ősi szemléiéiből ered. Hogy államellerips, az közhely. Ez azért van, mert az államnak niindent ad, de tőle semmit sem kap, vagy Járnil kap, abban nincs köszönet. Nemzet­közisége ugyan nincs a szó tiszta értelmében, de több ennél, mert nemzetfelelli. Nem gyűlöli a többi nemzetet, legfeljebb csak lenéz egyeseket. Pacifizmusa is ebből a népi józanságból eredő, és úgy a szocialista, mint a szekláriánus pacifiz­musnak majdnem mindnyájan hívei. Ezért nem tudja még az irredenta propaganda sem meghó­dítani. Csak egy szűk réteg, amelynek van már nemzeti öntudata, érzi át a trianoni csapást és egy még szőkébb réleg, amely hajlandó volna harcolni is ellene.

Ez persze az osztálytisztulással bomladozó- ban van. Az uralomban résztvevő, politikailag és gazdaságilag érdekelt zsírosparaszlok már érez­őnek valami uralmi szolidaritást, ezek átveszik az államj-nemzeli ideológiát. Jellemző, hogy ők is szidják az adót, a hivatalt, az államot, de mint­sem hogy együvé kerüljenek a szegényekkel, a polgári, esetleg kormánypártokra szavaznak.

Antiszemitizmusa épúgy, nem az a konkur- rens üzleti ízű gyűlölet, mint a németeké, ha­nem olyasfajta lenézés. Világos példa erre, hogy lehet, ugyan nagyúr, tízezer holdas birtokos és báró egyik-másik zsidó, de a munkásai, cselédei, akik írni-olvasni se tudnak, keshedlek, rongyo­sak, fertály végén már kenyerük sincs — egy­másközt mégis »büdös zsidónak« titulálják. Ez nem úri-nemzeti gőg, mint némelyek hiszik, ha­nem munkásgőg, amely sajátosan a nehéz mun-

87

kából élő és csak ezt becsülő emberek sajátsága. Kém a zsidót nézi le, hanem inkább a nemdol- gozót, k kereskedőit s mert a zsidót legtöbbiiyire ilyennek ismeri, hát rá, mint fajra is vonatkoz­tatja ezt. El sem tudják hinni, hogy zsidó más­forma is van, mint boltos, kupec és intéílektuel.

De ez nem politikai antiszemitizmus,’ aminek bizonyítéka, hogy az alföldén igazi antiszemita politikai mozgalom sohasem tudott gyökeret ver­ni. Hogyha majd a zsidók is általánosságban ko­moly, produktív munkások lesznek, akkor még ez az antiszemitizmus is megszűnik. Egyébként a viszony ma is nagyon jó a parasztok és a sze­gényebb zsidók között, mert a zsidók nagy al­kalmazkodási képességgel, akceptálják ezt a sa­játos paraszti gőgöt. Epúgy, mint ahogy a ci­gány és magyar közt nincs háborúság, mert a magyar lenézi a Cigányt és a cigány /ebbe bele­nyugszik. A zsidó ugyan nem nyugszik bele, de úgy tesz, mintha belenyugodna, s közben gaz­daságilag szépen Bőiébe kerekedik.

Jövője

Ha ezt, hogy jövő pozitív, haladó értelembe vesszük, úgy az aljöldi parasztságnak, mint ilyen­nek jövője nincs,’ Gazdasága ma már a mai for­mában versenyképtelen, sem a mechanizált tá­volnyugattal és a tengerentúllel, sem a kollekti- vizáll lávolkelettel nem bírja a versenyt! Viszont a közelkeleti és déli termelő-helyek éppen igény­telenebb népükkel, rendezettebb birtokviszonya­ikkal, ritkább lakosságukkal ellensúlyozzák a mi kullúrális és gazdasági fölényünket, tehát velük szemben is versenyképtelenek vagyunk. De gázi daságunk átszervezése is lehetetlen a kapitaliz­mus törvényein belül.

Faji arca is elmosódóban van. A módosab­bak behódolnak á polgári életstílusnak, a »fenti az ernyő, nincs kas« életmódnak, a szegényeb-

88

bek meg lesülyednek a nyomorúságba és egyfe­lől elvesztik testi szépségükkel és erejükkel a faji ideáltípusukat, az eugenetikái érzéküket, más­felől meg zsibvásári öltözködéssel a magyar pa­raszti formájukat is. Ami végül az ízlés-alalaku- lás révén a testi és szellemi alkat változásán ke­resztül bizonyos korcsulást idéz elő, vagyis nem Igazi munkássá változik át a paraszt, mint azi ipari fejlődés korszakaiban nyugalon, és rész­ben nálunk is, hanem koldússá és szolgává, testi és lelki nyomorékká.

A paraszti osztályöntudatot nem. az ipari munkás osztályöntudata, egyéni önbecsülése vált­ja fel, hanem a nyomorult kispolgári és szolga­sznobizmus, amelyben elvész az osztály, de el­vész a faj is. Viszont a módosabbak útja, akik joggal rettegnek a szegények előttük folyó ször­nyűséges életétől, ugyanaz, mint a dunántúli kis­gazdáké: az egyke. Az egyke minden erkölcsi, nemzeti és szociális gátlás nélkül.

Ez a monopolkapitalizmusnak az alföldi pa­rasztságra érvényes képlete: felszabadulás, vagy pusztulási

Ez a valóság. Akik érdeklődnek fajtájuk és osztályuk sorsa iránt, nézzenek utána, hol túloz a faji és oszlályelfogultság és amiben nem túloz, arra keressék a megoldást. Keressék és ha komo­lyan keresik: megtalálják.

89

I ■■■


TARTALOM

Megjegyzések a második kiadáshoz …. 5

Előszó 7

A táj 9

A föld 9

Építkezése 9

Az időjárás 10

Termelése .12

A nép ………. 17

Faji arca 17

Történelmi sorsa 20

Mai társadalmi helyzete 24

Kultúrája 29

Nyelve, beszéde 29

Művészete (iparművészete) 32

Zenéje, dalai 33

Színművészete 36

Tánca . 37

Öltözködése 39

Járás, mozgás, gesztusok 48

A nevelés 49

Szokások 51

Társas érintkezés, szórakozás 54

Erkölcse 58

Polgári (tulajdon) erkölcse 58

A nemi erkölcse 62

Vallása . . 66

Katholiklisok 68

Reformátusok . . 71

Szektáriánusok 72

A mindennapi élet 75

A munka 75

Egészség, tisztaság 81

Táplálkozása 83

Nemzeti, társadalmi tudat: politika …. 85

Jövője 88

Ez a könyv 1939 telén jelent meg a Magyar Élet Irodalmi Kiadóvál­lalat kiadásában. Készült: a »Jövő* Nyomdaszövetkezet műhelyében. Irodalmi lektor: Kovách Aladár. Fe­lelős kiadó: Püski Sándor dr.

Minden jogot fenntartunk!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Lap tetejére!