Találatok: 2
147
VERESS ISTVÁN
Legendák és igaz törté)ietek világhírű regények és filmek sztárjairól
BARRUS
Veress István
ÁLLATSZTÁROK
VERESS ISTVÁN
Legendák és igaz történetek világhíréi regények és fdmek sztárjairól
Fotók:
ÁLLATVILÁG ZOOLÓGIÁI MAGAZIN, Lapkiadó Vállalat, valamint a szerző archívuma
© Veress István. 2008
© Barrus Könwkiadó Kft., 2008
GÓZFELHÓ A LÁTHATÁRON: BÁLNA 59
A lándzsától a helikopterig 64
Fej a roppant állkapcsok között 80
Soha nem bántják az embert! 92
Kedves, nyugodt növényevők 1 11
SZÓTLANUL, DE MÉGSEM NÉMÁN 1 15
Négy kéz – szellemi fölény? 116
Dörgő coltok – vágtató lovak 124
Úgy szerette, hogy megette * 127
A Lassie-legenda 134
Egy mindenkiért – mindenki egyért! 145
FÉLIG EMBER – FÉLIG FARKAS 151
FÉLIG EMBER – EGÉSZEN MESE! 159
Hallod-e, fiam – szólt a légy anya a fiához -, nagyapád a mézbe fáit, apád maszlagot kóstolt, bátyádat az átányi bíró orrán ütötték agyon. Egész nemzetségednek a nyalánkság és a szemtelenség volt a veszte. Legalább te ne kövesd el ezt a két veszedelmes vétket!… – Ugyan – legyintett az ifjú titán -, én majd okosabb leszek apáimnál… Ezzel vakmerőén nekiszállt a tejesköcsögnek, és heleveszett…
T
JLöbb mint száz évvel ezelőtt írta kedves, gunyoros, elgondolkodtató, tanulságos állatmeséit Fáv András, köztük A légy és az anyja című történetet.
Irwin Allén, a Pokoli torony rendezője bezzeg már nem ilyen kedélyes elnézéssel látja és ábrázolja a bogarakat filmjében, a Méhrajban. Az amerikai szuperprodukcióban a méhek mindjárt az első percekben „bemutatkoznak”: megtámadnak egy kiránduló autóscsaládot. A szülőket megölik, de a kisfiú – aki szerencséjére nem szállt ki a kocsiból – megmenekül… Amikor kikerül a kórházból, elhatározza, hogy megbosszulja szülei halálát. Barátaival visszatér a támadás színhelyére, és felgyújtják a méhek lakásait: a fákat.
És ekkor elszabadul a pokol. Vadméhek milliói rohanják meg a kisvárost, ahonnan a gyerekek jöttek. Megtámadják az üzleteket, a templomot, az iskolát, a házakat – majd amilyen váratlanul felbukkantak, ugyanolyan hirtelen továbbállnak… Repülnek a nagyváros felé… Az eredmény: több száz halott, milliós károk. A kormány végre felocsúdik első meglepetéséből, és hadat üzen a vadméheknek. Megindul a hadigépezet, megmozgatják a legkorszerűbb technikai-tudományos eszközöket, és végül csapdába csalják a méheket. Ám a film utolsó kockái azt sugallják: korai az öröm, a győzelem ideiglenes csupán, a méhek egyszer még visszatérnek…
A film természetesen – mint minden valamirevaló katasztrófafilm – a végsőkig kiélezi azt a veszélyt, amit a rovarok jelenthetnek. Kiélezi, felnagyítja, eltúlozza, hiszen ez a dolga; igyekszik minél hátborzongatóbb jelenetekkel sokkolni a mozilátogatókat, hogy kedvükre szörnyülködjenek, izguljanak a pénzükért. Azt azonban nem mondhatjuk erről az amerikai produkcióról, hogy teljesen légből kapott, kiagyalt történet.
A VILÁG APRÓ URAI
A film alapötletét ugyanis egy megtörtént eset szolgáltatta. Jó néhány évvel ezelőtt az Amazonas partján fekvő perui Parapoto városka temetőjében méhraj támadott meg egy gyászmenetet. Az emberek eldobták a koporsót, és szétszaladtak. Többen elvesztették az eszméletüket. A kórházba szállított 24 személy közül egy meg is halt. így kezdődött azoknak a gyilkos méheknek az ádáz tevékenysége, melyeknek rémtetteiről évek óta olvashatunk híradásokat a világsajtóban. Ezek a méhek Dél-Ameri kában szedik áldozataikat, és az utóbbi években csupán Brazíliában 150 embert csíptek halálra! Sok ezer háziállatot pusztítottak el, sőt egyszer még az is megtörtént, hogy egy nemzetközi labdarúgó-mérkőzés közönségét zavarták szét percek alatt a meglepetésszerűen támadó „vérszomjas” rovarok.
Az egész történetben az a legfurcsább, már-már krimiszerű tény, hog\’ a gyilkos méhek felbukkanása a tudósok műve! Egy brazíliai genetikus professzor, bizonyos Warvvick Estavan Kerr 1956-ban méh- királynőket hozott be Afrikából azzal a céllal, hogy keresztezze őket a helybeli, kevés mézet termelő brazíliai méhekkel. A keresztezés sikerült is, csakhogy közben egy kis baj történt. Egyik beosztottja véletlenül szabadon engedett 26 afrikai méhkirálvnőt, és hamarosan ezer meg ezer vadméh körözött a városka körül – a szabadon engedett afrikai méhek utódai. Ezek most már összevissza kereszteződtek az ott élő méhekkel, és hogy, hogy nem, kialakult egy új, igen veszélyes mutáció: a gyilkos méhek!
A legnagyobb problémát talán az okozta, hogy az új változat rendkívül szaporának bizonyult: a királynő naponta 4000 petét hozott a világra, kétszer annyit, mint az európai méhek! Ráadásul a mutációval létrejöttek méhek enyhén szólva rendellenesen viselkedtek. Előfordult, hogy sokáig békésen dolgoztak, gyűjtögettek, és a környék lakói még csak nem is sejtették, milyen veszélyesek.
Egyszer aztán hirtelen – mintha valami őrület szállta volna meg őket – megtámadták az embereket és az állatokat. Egv-egy nagyobb támadás esetén több tízezer ilyen méh fenyegette a környék élőlényeit. Akadt olyan áldozatuk, akinek a testén 300 méhszúrást számoltak ösz- sze. A legnehezebb év eddig az 1970-es esztendő volt, amikor néhány hét alatt csupán Rióban 50 embert öltek meg – főleg gyerekeket…
A gyilkos méhek
A tudósok mellesleg régóta állítják, bog}’ a rovarok: világhatalom! Nagyon érzékletesen, szinte költőien ír erről a magyar származású nagy francia természettudós, Raoul Francé Az állatok csodálatos világa című könyvében.
„Ha valaki érdeklődik az állatvilág iránt, természetesen először azt hiszi, hogy a teremtés óriásai: a ragadozók, az elefántok, az óriáskígyók és aligátorok, a nagy sasok, a cápák, a cetek, a fókák és a medvék, a nagy majmok meg a struccok a legfontosabb állatok. A többi, az a sok kis kúszó-mászó jószág, az
Erdei vöröshangya-boly
apró rovar meg csiga, a giliszták és férgek, pláne az a sok apró rák, amely mocsárban, tengerben él, csak olyan függelék az állattanban. Aki velük foglalkozik, az csak afféle babra munkát végez: különc ember, akinek különös kedvtelése van. Pedig mindez nem igaz. Alaposan megváltozna a világ, Jia nem volna rovar! Akkor példáid virág sem volna többé, mert a virág csak a rovarok számára virágzik. Ha nem volna apró hal meg csiga, nem élhetne meg a nagy halak serege. Az apró halak meg a tengeri csigák pedig megint a legapróbb jószágból tudnak csak jóllakni. ”
A VILÁG APRÓ URAI
Hát igen, a rovarok a világ apró urai! Minden percben ezer meg ezer állat és ember távozik az élők sorából. Mi lesz velük? Sokáig senki sem tudta, hogy miféle módon, mivé változnak át. Nos, ebben a végtelenül fontos, de ma már cseppet sem rejtélyes folyamatban ugyancsak a rovarok mondják ki a döntő, végső szót.
A legyek, a kis bogarak és álcáik, a parányi férgek, ázalékok és sodróállatok, a százlábúak hadserege, a bacilusok együttműködve végzik el ezt a munkát, amely nélkül nem tudna létezni senki és semmi, mert a holt anyag tömege megmérgezné az egész szárazföldi állatvilágot. Milliárd és billió álca és ázalék temeti el a halottakat gyomrában, és ezzel visszahozza a holt anyagot az életbe.
Ahhoz persze, hogy ezek az apró állatok ellássák feladatukat, csodálatos szaporodóképességgel kell rendelkezniük. Gondoljunk csak arra, hogy a jelenleg ismert – pontosabban szólva: tudományosan meghatározott – másfél millió állatfaj háromnegyed része rovar. Ráadásul csak találgatni tudjuk, hány faj létezhet valójában az állatok hatalmas birodalmában. A másfél millió ismert faj tudniillik csak kis töredéke lehet a ténylegesen létező fajoknak. Azt mondtuk az imént: a leírt fajok többsége (vagyis több mint egymillió) a rovarokhoz tartozik, de néhány becslés azt sugallja, hogy a tényleges szám ebben a csoportban körülbelül 30 millió! Elképesztő nagy szám, de gondoljunk csak bele, hog\’ csupán az ismert és jól meghatározott hangyák családja legalább 15 ezer fajt számlál, de még az egyes hangyacsaládok és bolyok népessége is tekintélyes. A világ legnagyobb hangyakolóniáját egyébként az egyik svájci természetvédelmi területen fedezték fel. A vörös hegyi hangyák több mint 1200 bolyára bukkantak itt. A bolyok egy-két méter magasak, és az egyes fészkek közötti hangyautak hossza több mint 100 kilométer. A 70 hektár nagyságú „hangyaországban” becslések szerint körülbelül 200-300 millió hangya él. És
A VILÁG APRÓ URAI