Találatok: 3

58

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület kiadványa.

Felelős kiadó:

Dr. Jánossy László

Illusztráció:

Zsoldos Márton

Címlapfotók:

Demeter Csilla, Demeter László és Molnár Zoltán

A kiadvány megjelenését

a Környezetvédelmi Alap Célelőirányzat (KAC) támogatta.

ISBN 963 206 327 9

Készítette: Oriolus Bt., Debrecen (30/363-0538) Nyomta: Favorit Nyomda, Debrecen

Bevezető

Ez a füzet elsősorban a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület munkájával ismerkedő új tagjaink számára készült. Terjedelménél fogva nem nyújthat minden kérdés­ben részletes és minden igényt kielégítő tanácsot, de nem is ez a célja. Inkább az, hogy kíváncsiságot ébresszen a madarak érdekes és különleges világa iránt, hogy’ megismertesse új és leendő tagjainkat a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület munkájával, a madármegfigyeléssel, madárvédelemmel.

Tekintettel arra, hogy jelentős számban lépnek be egyesületünkbe fiatalok, ezért e füzet közvetlenebb, tegező stílusban íródik.

Miért éppen a madáré

„Madarak. Elénk mythosi képzetek veszik körül a szárnyas állatokat is, röpülésük, légi elemük sokkal szellemibb s rejtélyesb lévén, az emberi képzetnek is tágasb tért nyújtott. ”

(Ipolyi Arnold, 1854)

A madarak megfigyelésének és védelmének számos európai országban komoly hagyo­mányai vannak. Sok ezer ember tölti hétvégéit a madarak életének tanulmányozásával.

Miért ilyen népszerűek? Miért kedvesebbek a szemünkben, mint az élővilág többi tagjai?

Az embereket általában érdekli a vadon élő állatok élete. Az európai vadon élő állatok más csoportjaival szemben a madarak viszonylag könnyen megfigyelhetőek, színpompás a tol­lazatuk, az énekesmadarak éneke kellemes az emberi fülnek. A természetben sétáló ember számára az állatvilág többi tagjával összehasonlítva a madarak elég feltűnőek ahhoz, hogy’ érdeklődését fölkeltsék és ennek ellenére titokzatosak annyira, hogy’ ezt az érdeklődést fönn is tartsák.

Időben és térben a természet legmozgékonyabb élőlényei közé tartoznak (vonulnak, kóborolnak), ezért egy adott terület madárvilágának megfigyelése mindig új, érdekes él­ményekkel gyarapíthatja a megfigyelők naplóját. Megfigyelésük tartalmas és izgalmas módja a szabadidő eltöltésének.

Viszonylag könnym észlelhetőségük miatt a biológia sok területén a kutatók a madarak életének tanulmányozásával próbálják eredményeiket elérni, bebizonyítani.

A madarak és az emberek kapcsolata már az emberi történelem kezdetén is nyilvánvaló volt. Számos legenda, mítosz fűződött a madarakhoz és a művészetekben napjainkban is gyakoriak a madárábrázolások.

A Tejutat például az uráli és altáji népek Madárútnak nevezték, mivel úgy’ hitték, hogy a költöző madarak a Tejút mentén vándorolnak ősszel délre és tavasszal északra. A szibériai népek áldozófáit a tetejükön madarak képmásai, elsősorban ragadozó és vízimadaraké díszítették.

„Gólya, gólya, gilice

Mitől véres a lábad?

Török gyermek megvágta, Magyar gyermek gyógyítja

Síppal, dobbal, nádi hegedűvel.”

Néhány kutató szerint az ilyen és ehhez hasonló mondókák tulajdonképpen a régi ráolvasások gyer­mekszájon megmaradt emlékei. A síppal, dobbal való gyógyítás például a hajdani sámánok világszerte elter­jedt gyógyító tevékenységére utal.

A fenti vers más formában is ismert:

„Kánya, héja, mi lelte a lábod? Török gyermek megvágta,

Ebben az esetben talán az volt az eredeti célja a mondókának, hogy a ragadozó madarat (vagy a madár képében megjelenő szellemet) elkergessék. Akkor miért gyógyítja a magyar gyermek? Állítólag ez is egy régi szokás, amikor a megölt állat szellemének fennhangon bizonygatják a vadászok, hogy nem ők voltak a bűnösök. Itt nem a magyarok, a törökök okozták a bajt.

A fenti példa is bizonyítja, hogy’ a madarak (természet) és az ember kapcsolata milyen mélyen gyökerezik kultúránkban. Nem csoda tehát, ha napjainkban is olyan nagy figyelem fordul ezen állatok felé.

A madármegfigyelésnek és -védelemnek napjainkban új aktualitása is van. Bizonyára hal­lottál már a természetvédelem fontosságáról.

Az emberiség fejlődése során új és új területeket hódított el a természettől, és sajnos szeny- nyezőanyagokat bocsátott a vizekbe, levegőbe. Ezek a tevékenységek számos állatfaj élet­terét veszélyeztetik, sőt hatásukra a fajok ki is pusztulhatnak (sajnos, már sok faj el is tűnt a Földről az ember tevékenységének köszönhetően).

A madarait, mivel könnyű őket megfigyelni, jól jelzik a természetvédők számára az élet­terük pusztulását. Sok településen láthatsz például gólyafészkeket. A gólya ott építi fészkét, ahol megfelelő mennyiségű táplálékot tud szerezni ahhoz, hogy⁷ fiókáit felnevelje. A nedves rétek jelentik szántára a legfontosabb táplálkozóterületeket. Egy⁷ adott területen a gólyák számának a folyamatos csökkenése felhívja a természetvédők figyelmét arra, hogy azon a területen valamilyen kedveződen változás következett be, amely lehet a táplálkozóterület megfogyatkozása is.

Az olyan fajokat, amelyek ilyen módon jelzik a környezetükben lezajló változásokat, bioindikátoroknak nevezzük. A madarak tehát kitűnő bioindikátorok.

A madarak „szeretetét” és „megbecsülését” régebben más okok is kiváltották.

íme egy érdekes recept 1674-ből:

„A³ Kakukot, mellyet ebben a’holnapban fognak, ha toliastulporrá törik, igen jó a’negyed napi hideglelés, és már féle hideg ellen-is, ha bé veszik³³.

„A³ Gólya fiakat, ha fazékba meg-égeted, és porrá töröd, borba, avagy serbe meg-iszod, igen jó a³ köszvény ellen. Item, a³ Gólyának hója igen jó az inszakadás ellen, avagy a³ kiket a’ gutta megütött, és a³ kezek reszket, ha az izzadó fórdö után azzal kenik meg”.

Szerencsére ma már más módszerekkel gyógyítják ezeket a betegségeket, mint ahogy’ sza­kácskönyveinkből is hiányoznak az ehhez hasonló receptek:

„Fenyő-madár belestül.

A fenyő-madár belestül éppen úgy készül, mint a szalonka; a bele is, a sütése is egyforma, éppen úgy kell köriteni zsirba pirított kenyérre kent belső részeivel, mint a szalonkát.³³

„A verebek

Vannak, akik nagyon szeretik e kis madarakat. Egész Franczia-országban olyan kedvelt étel, hogy majdnem kipusztították az egész országból. Ha vagy 50 verebet gondosan megtisztítunk a tollától; olyan formán, hogy forrázás után az egész bőre lemenjen a húsról: a fejeket, lábakat dob­juk el. A belét vessük ki, egy lábasba tegyünk egy kanálnyi zsírt; ha forrni kezd a zsír, dobjunk bele 3 fej vereshagymát. Tegyük a madarakat a hagymászsírba egy kávéskanál törtött borssal és sóval együtt; többször kavargóira addig süssük amíg a levét elfőtte és a hagyma a hússal pirulni kezd. Tálaljuk gyorsan, hogy forró legyen és el ne száradjon. Tegyük hosszú tálba, körítsük tarka vegyes zöldséggel és veres czéklával.³³

A madarászokról

A madarak felé irányuló általános érdeklődés természetesen a tudósokat sem hagyta hide­gen. Már az ókorban is figyelték az égi szárnyasok szokásait. Némelyik leírásnak – bár igen érdekes – kevés köze van a valósághoz

Arisztotelész szerint a költöző darvak nemcsak pontosan betartják a V alakot, hanem rö- pülés közben mindegyik madár fejét – pihentetés céljából – előtte lévő társa hátára fekteti. Ettől az élen repülő vezérdaru előbb-utóbb elfárad, ezért felváltja őt a következő.

Egy 1211-ben készült könyvből arról értesülünk, hogy míg az állatok világszerte ivaros szaporodás útján, vagy pedig rothadt anyagokból (?!) jönnek létre, a Kent grófságban fekvő favershami apátság területén fákon, is teremnek. A fák termése mihelyt kifejlődik, a vízbe pottyan s közepes nagyságú, lúdféle úszómadarakká alakul át.

A XII. században szinte általánossá vált a nézet, hogy a vízimadarak lényegében haltermé- szetuek. így’ elérték, hogy böjt idején is lehessen madárhúst enni.

Az évszázadok során természetesen a megfigyelések is pontosabbá váltak, egyre több

tudós kezdett foglalkozni a ma­darak életének tanulmányozá­sával. Hazánkban olyan jelentős személyiségek és nagy tudású em­berek foglalkoztak a madarak éle­tének kutatásával, mint Petényi János Salamon, Hermán Ottó, Csörgev Titusz.

A madarak világa azonban nem csak a tudósok érdeklődését keltette fel. A világ nagyot fordult az őskori mítoszok ideje óta. Az emberek már pusztán gyönyö­rűségből, érdeklődésből is figyel­ni kezdték a madarakat, és szá­mos országban jelentős számú amatőr madármegfigyelő vett részt az adatgyűjtésben, kutatásban. Magyarországon ezek­ből a madármegfigyelőkből alakult 1974-ben a Magyar Madártani Egyesület.

A világ egyik legnagyobb természetvédelmi szervezete is madárvédelemmel foglalkozik. A neve: BirdLife International, és már több mint kétmillió tagja van.

A madárvédők fontos tevékenysége a veszélyeztetett fajok védelme. Annak érdekében, hogy védelmükről gondoskodni tudjunk, természetesen ismernünk kell azt is, hogy’ milyen gyakoriak vagy ritkák, hol élnek, mivel táplálkoznak – tehát meg kell figyelnünk őket.

A legtöbb madarász az európai országokban az adott ország madártani egyesületében tevékenykedik. Megfigyeléseik összesítésével a szakemberek képet kapnak minden egyes madárfaj állományáról és természetvédelmi helyzetéről. Az így beérkező információk alapján tudják azt eldönteni, hogy mely faj szorul védelemre, és azt milyen formában kell megoldani.

• A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME)

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület 1974-ben alakult társadalmi szervezet. Legfontosabb célkitűzései közé tartozik a bio­lógiai sokféleség megőrzése hazánkban, a szemléletformálás, a ve­szélyeztetett fajok, élőhelyek védelme, a madártani kutatómunka és a madárvédelmi, természetvédelmi akciók szervezése.

Az egyesület nevének rövidítése MME, jelképe egy dürgő túzok­kakas.

Az MME-nek bárki tagja lehet, aki kitölti a tagfelvételi lapot és az éves tagdíj befizetését vállalja.

• BirdLife Intemational

A BirdLife International, a madárvédők világszer­vezete, egyike Földünk legnagyobb természetvédelmi szervezeteinek. 105 országban szervez programokat a természeti értékek, védett madarak megóvása érde­kében, 2150000 tagja és több mint 3000 alkalma –

INTERNAT1ONAL zottja van.

A világszervezet magyarországi partnere a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület.

Kik « madarászok? Mit csinálnak a madarászok?

Amikor ma Magyarországon azt mondod valakinek, hogy’ te madarász vagy, először talán arra gondol, hogy’ befogod és kalitkában tartod a madarakat. Ha megkérdezi, hogy’ milyen madaraid vannak otthon, közöld vele, hogy a vadon élő állatokat törvény védi és illegális befogásukat, tartásukat, a velük való kereskedelmet szigorúan bünteti. Magyarázd el, hogy’ a te tevékenységed mit is jelent valójában. Természetesen mondd azt is el, hogy’ ez a tevékenység hasznos és nagyszerű módja a szabadidőd eltöltésének!

Mások esetleg díszmadártenyésztőnek hisznek. Türelmesen bánj velük is!

Kik is azok a madarászok? Joggal kérdezhetnéd, hogy miért kell erről beszélni? Hiszen a nevükben is benne van, minden rendű és rangú ember, aki madarak megfigyelésével fog­lalkozik.

Nagyjából ez így’ is y’an, és azt is tudod már, hogy a sok-sok észlelés összesítéséből fontos információkat lehet kapni.

A legegyszerűbb megfigyelés gyakorlatilag abból áll, hogy a madarász terepre, azaz erdőbe, vízpartra, vagy’ éppen egy’ rétre megy; és az ott észlelt madarakat megpróbálja meghatározni és a tapasztalatait lejegyzi. A legtöbb madarásznak általában y’an egy’ kedvenc, állandó területe, amely minden évszakban más és más madaraknak ad otthont, de megje­lenhetnek ott vonuló, kóborló fajok is. Sőt a területen költő madárvilág faji összetétele és azok állományai az évek során változhatnak. Élhetnek ott olyan ritkaságok, melyek felku­tatása, bizony több évet is igénybe vehet.

Ezek a madarászok úgynevezett faunisztikai felméréseket végeznek.

A fauna latin szó, valamely terület állatainak összességét jelenti. Amikor egy madarász tehát faunisztikai megfigyeléseket végez, akkor egy’ terület, mondjuk egy’ tó madárvilágát kívánja feltérképezni.

Megfigyeléseket végezhetsz lakóterületedtől távol is. Amikor eredményeidet közlöd az ottani madármegfigyelőkkel, vagy- a szaklapoknak megírod, hozzájárulsz az adott terület faunájának megismeréséhez.

Amennyiben viszonylag hosszú időn keresztül többször, rendszeresen fölkeresel egy’ területet és figyelemmel kíséred annak madárvilágát, akkor lényegében monitoring tevékenységet végzel. Adataidból következhetsz arra, hogy egy’ faj állománya miként alakul,növekszik vagy csökken. Értékes eredményeket kapunk, ha több megfigyelő adatait is fel tudjuk dolgozni, ha az ország minden területéről érkeznek megfigyelések. Az adatok össze­gyűjtésére különböző egyesületi programok léteznek. Van fehérgólya-felmérő program, de létezik egy úgynevezett Ritka- és Telepesen Fészkelő Madarak Monitoring (RTM) prog­ram, egy másik a mindennapi madaraink felmérését (MMM) célozza meg. Az egyesület időnként egy-egy madárfajról is kérhet adatokat. Ebben a kiadványban további informá­ciókat találhatsz a monitoring programról.

Az igazi madarászok a terepi tapasztalataikat összegzik, rendszerezik. Erre biztatunk téged is. Fejlődésed során törekedj arra, hogy amatőrként is képes lég^’ adataid tudományos igényű feldolgozására és eredményeid közzétételére (publikálásra).

Egy madarász az észlelésen túl betekintést nyer a faj életébe is. Mit csinál, mit eszik, hogyan viselkedik? Törekedj arra, hogy ezeket a megfigyeléseket te is leírd!

Sokkal jobban törődnek ezekkel az információkkal azok, akik kiemelten foglalkoznak egy fajjal vagy’ egy.’ faj csoporttal. Általában nem elégednek meg a madár megfigyelésével, kíván­csiak a táplálékára, a költőhelyére, vagy’ éppen arra, hogy mi okozza a faj egyedeinek pusztu­lását. Tevékenységük azért fontos, mert hatékonyan csak úgy’ lehet védeni egy fajt, ha életé­nek minden mozzanatával és az őt veszélyeztető tényezőiekéi tisztában vagyaink.

Ezek a madarászok sokszor az MME valamelyik szakosztályának a tagjai.

Az MME szakosztályainak megemlítése után a címben szereplő kérdést ki kell egé­szítenünk: Milyen tevékenységet végez az MME? Tulajdonképpen mindkét kérdés ugyan­azt takarja, hiszen amikor madarászokról beszélünk, az egyesület tagságát értjük alatta. Ez a tagság pedig – az önálló faunisztikai felméréseken túl – szervezett madártani kutató- és védelmi munkát is végez.

Az alábbiakban néhány gondolat erejéig bemutatjuk Neked programjainkat és szak­osztályainkat.

• Ragadozómadár-védelmi Szakosztály

A szakosztály a tevékenységét elsősorban a fokozottan védett ragadozómadár-fajok állományának folyamatos felmérésére és gyakorlati védelmére összpontosítja. A Ra­gadozómadár-védelmi Program keretein belül kiemelten a parlagi sas, rétisas, kerecsensólyom, kék vércse, uhu és a fekete góly’a védelmére fordít figyelmet. Különösen jelen­tős a parlagi sas és a kerecsensólymom védelme terén végzett munka. Napjainkban mindkét ritka és fokozottan veszé­lyeztetett faj állománya megnyugtatónak mondható hazánkban, amely elsősorban az MME tagok áldozatos terepi munkájának köszönhető.

pusztul el. Az oszlopokra ülve, a madarak szárnyaikkal rövidzárlatot okoznak, ami súlyos sérülésekkel, sok eset­ben sajnos az egyed pusztulásával jár. A megoldást az oszlopok megfelelő szigetelése jelenti, amelyet egyesü­letünk úgynevezett szigetelőpapucsok felszerelésének szorgalmazásával próbál megoldani.

A szakosztály fontos tevékenysége a villamos távvezetékek okozta madárpusztulások megelőzése. A középfeszültségű villamos távvezetékek oszlopainál évente sok ezer madár

Egyes fészkeket őrzéssel próbálunk megvédeni a zava­rástól.

• Kétéltű- és Hüllővédelmi Szakosztály

Megalakulása és működése jól példázza, hogy szervezetünk nevében a „természetvédelem” szó nem véletlenül kapott helyett. A szakosztály feladata, hogy összefogja, Összehangolja a hazai kétéltű- és hüllőfajok felmérését és védelmét célzó tevékenységeket.

Legfontosabb programja a kipusztulás szélére sodródott rákosi vipera élőhelyeinek védel­me. A parlagi viperának ez a ritka alfaja csak hazánkban él.

• Lepke- és Szitakötő-védelmi Szakosztály

E védelmi szakosztály tagjai közreműködnek abban a feltáró kutatómunkában, amely a nap­pali lepke- és szitakötőfajok hazai elterjedésének jobb megismerését és védelmét szolgálja. A szakosztály hangsúlyt helyez arra, hogy lépéseket tegyen a veszélyeztetett fajok élőhe­lyeinek védelme érdekében. Élőhely-kezelési terveket dolgoznak ki, élőhely-rekonstrukciós munkákat végeznek, kiadványokat, ismeretterjesztő és tudományos publikációkat adnak ki.

• Gyűrűző és Vonuláskutató Szakosztály

A madarak lábára erősített fémgyűrűt egy dán középiskolai tanár, Hans Christian Mortensen alkalmazta először. Módszere csakhamar elterjedt az egész világon. Hazánk, Hermán Ottó szorgalmazására, Dánia és Németország után harmadikként csatlakozott a gyűrűzési moz­galomhoz.

Az elv rendkívül egyszerű. Minden gyűrűn található egy felirat, amely az adott ország kódját és egy sorszámot tartalmaz. Amennyiben a meggyűrűzött vonuló madarat a vonulás során újra megfogják, képet kapunk az útvonaláról. Minél több ilyen adat áll rendel­kezésünkre, annál többet tudunk a madarak vonulásáról és megvizsgálhatjuk az ezeken az útvonalakon szükséges védelmi teendőket.

Hová és milyen útvonalon vonulnak a madarak? Ezek tehát a nagy kérdések, amelyek a madárgyűrűzés kialakulásához vezettek.

A madarakat vékony hálóval fogják be, és szabadon eresztésük előtt megmérik testsú­lyukat, szárnyukat, farokhosszukat stb. Az ily módon vizsgált egyedeken szerzett tapaszta­latok további eredményekkel is gazdagítják a madártant, pl. a vedlés pontosabb megis­merésével. De így kapunk adatokat a madarak szabadban elért életkoráról, a párok össze­tartásáról, és más biológiai vizsgálatokra is lehetőség adódik.

Magyarországon a gyűrűzést gyűrűzővizsgával rendelkező természetvédők végezhetik.

Ezek a madarászok többnyire az egyesület Gyűrűző és Vonulás­kutató Szakosztályának a tagjai. Az egyesület nyári táboraiban te is betekintést nyerhetsz munkájukba, képet alkothatsz annak fontossá­gáról.

• Vízimadáv-védelmi Szakosztály

A szakosztály a vizes élőhelyek élővilágának feltárását, kutatását és nem utolsósorban az élőhelyek védelmét vagy védettségének előkészítését tekinti legfontosabb feladatának. Ennek érdekében a szakosztály tagjai figyelemmel kísérik a fészkelő, vonuló és telelő vízi­madárfajok országos állományának hosszú távú alakulását. Közreműködnek a legfontosabb madárélőhelyek hatékony védelmének előkészítésében, a veszélyeztető tényezők feltárásában. Munkájuk során nagy’ figyelmet fordítanak a ritka, veszélyeztetett, valamint a telepesen költő vízimadárfajokra.

Viszonylag sok madarászt megmozgató programjuk a vízimadarak állományának egyide­jű, országos szintű felmérése (szinkron felmérés).

• A túzok és élőhelyének védelme

A túzok világszerte veszélyeztetett madárfaj, hazánkban alig több mint 1000 példánya él. A magyar túzokállomány védelme európai jelentőséggel bír! A program célja tehát a hazai állomány megőrzése és lehetőség szerinti szaporítása. Ennek érdekében lényeges, hogy’ olyan módszereket dolgozzunk ki, amelyek alkalmazásával a faj védelme és az élőhelyén végzett mezőgazdasági tevékenység összhangba hozható.

A védelem hatékonyságának mérése érdekében különösen fontos az állományváltozások vizsgálata, az élőhely- és a területhasználat nyomonkövetése. Nagy hangsúlyt kap a prog­ramban a veszélyeztetett fészkek megvédése, őrzése (ebbe Te is bekapcsolódhatsz). A repcevetések létrehozásának támogatásával, szükség esetén hóekézéssel biztosítjuk, hogy’ hozzáférjenek téli táplálékukhoz. Újabban foglalkozunk a mesterségesen nevelt madarak visszajuttatásával eredeti élőhelyükre, vad társaik közé. Szorgalmazzuk természetes ellen­ségeik (róka, dolmányos varjú stb.) állományapasztását.

• Veszélyeztetett fajok védelme

A program kapcsán a hazánkban kis állományban élő, és természetvédelmi szempontból veszé­lyeztetett fajok (pl. haris, cigányréce, kis lilik, kék vércse, gyöngybagoly, uhu, szalakóta, gyurgyalag, gulipán) védelmének gyakorlati megvalósítása a cél.

• Gólyavédelem

A fehér gólya védelmére kiemelt figyelmet fordítunk, amely annak tulajdonítható, hogy e közismert faj európai állománya az elmúlt években nagyon lecsökkent. Fontos feladat a hazai állomány rendszeres felmérése, a veszélyeztető tényezők feltárása, a táplálkozóterü­letek védelme, megfelelő fészkelőhelyek biztosítása.

1958 óta ötévenként országos állományfelmérésre került sor. A közbenső években is több megyében összegyűjtjük a fészkek adatait: mire épült a fészek, hány fióka repült ki stb. Az adatok alapján megismerjük a madarakat veszélyeztető tényezőket, tudjuk például, hogy’ hol épült közvetlen a vezetékekre villanyoszlopon fészek, s ezek alá – az áramszolgáltatók közre­működésével – a fészkelést biztonságossá tevő, az áramütést megelőző fészektartó kosarak helyezhetők ki.

• Fontos Maddrélőhelyek védelme

Az egyik legnagyobb nemzetközi természetvédelmi egyesület, a madárvédők világszer­vezete, a BirdLife International kezdeményezte a fontos madárélőhelyek kijelölését világ­szerte. A fontos madárélőhelyek hálózatának kialakulása lehetővé teszi, hogy’ megvédjük Földünk madárvilágát. Európában és hazánkban is több fontos madárélőhely’ található. Ezeket a területeket IBA területeknek nevezzük (IBA az Important Bírd Area angol név rövidítése).

(Európában léteznek úgynevezett különleges madárvédelmi területek is, rövidítésük SPA, amelyek szintén jelentős szerepet töltenek be a természetvédelemben.)

• Aíonitoring Központ

Az egyesület egyik legnagyobb lehetősége a hazai természetvédelemben az adatgyűjtés és adatfeldolgozás. Tekintettel a nagy’ taglétszámra, az ország minden területéről érkeznek fontos és hasznos információk a természetvédelem számára.

• Aíadárbarát kert program

A mindennapokban, közvetlen környezetünkben is sokat tehetünk a körülöttünk élő élő­lények megóvásáért.

Aki a kertjét szereti és gondosan ápolja, attól nem áll messze a madárvédelem, termé­szetvédelem gondolata sem, hiszen a kert környezetünknek egy’ olyan eleme, amelyben sok élőlény’ talál otthonra, miközben megpróbálnak alkalmazkodni hozzánk.

A programba jelentkező kerttulajdonosok a minimális feltételek teljesítése után egy kertkapura, kerítésre, házfalra kirakható táblát kapnak tőlünk.

A programban intézmények (pl, iskolák, óvodák) is részt vehet­nek.

Célunk, hogy minél több madárbarát kert legyen Magyaror­szágon.

• Madarász Suli, Aíadarász Ovi

Az 1981 óta működő kiemelt programunk fontos feladata az iskolai oktatás kiegészítése és a fiatalok szemléletének formálása mellett a természetvédelmi ismeretek bővítése. Az elméleti és gyakorlati foglalkozásokon (szakkörök vagy iskolán kívüli programok) a résztvevők (óvodások, valamint 8-14 éves gyerekek) szakemberek segítségével sajátítják el a természetvédelmi ismereteket. A programokat vezető pedagógusok, gyakorlott ma­darászok számára módszertani továbbképzést szervezünk, és segédanyagokkal látjuk el őket.

• Természetvédelmi táborok

Táborainkban évente sok száz fiatal ismerkedik meg tevékenységünkkel, és nyer betekintést a természet titkaiba. A természetvédelmi táborok szervezése az egyesületünk legfontosabb tevékenységei közé tartozik.

Népszerűek az úgynevezett gyűrűzőtáborok, ahol tapasztalt szakemberek irányításával a gyűrűzővizsgával nem rendelkező egyesületi tagok is részesei lehetnek ennek a komoly nemzetközi programnak.

• Akciók, események, kiadványok

Az egyesület törekszik arra, hogy’ madár- és természetvédelmi üzenetét minél több ember­hez eljuttassa. E cél érdekében országos eseményeket szervez (Madarak és Fák Napja Országos Verseny, Madármegfigyelő Nap, Év madara akció).

Egyesületünk nagy’ hangsúlyt helyez a magas színvonalú szakmai ismeretek népszerű­sítésére. Ennek keretében szakkönyvek, plakátok, egyéb kiadványok látnak napvilágot. Sok iskolához eljut az MME Faliújság, minden tagunk kézhez kapja a kéthavonta megjelenő Madártávlat című folyóiratot.

Mit nyújt a tagoknak az MME?

Tagjaink

• kézhez kapják a Madártávlat c. folyóiratot;
• részt vehetnek az egyesület rendezvényein;
• táborainkban, madárvártáinkon megismerkedhetnek a madár- és természetvédelem kérdé­seivel;
• részt vehetnek az MME védelmi programjaiban, akcióiban;
• kedvezményesen hozzájuthatnak az MME saját kiadású könyveihez, plakátjaihoz, egyéb kiadványaihoz;
• kiterjedt tagságunknak köszönhetően lehetősége nyílik arra, hogy kapcsolatot teremtsenek hasonló gondolkozású emberekkel;
• lehetőséget kapnak arra, hogy’ ismereteiket a madarakról kibővítsék, elmélyítsék;
• az interneten való jelenlétünknek köszönhetően tagjai lehetnek egy’ madarász és egy’ lep- kész levelezőlistának;
• a családi tagságot választók között minden év végén ajándékokat sorsolunk ki;
• 14 éven aluli tagjaink részt vehetnek a Madarász Suli programjaiban.

Hogyan kapcsolódhat be egy új tag a munkába?

Nem elvárás, hogy mindenki aktív részt vállaljon a tevékenységünkben, de tudjuk, hogy sokan szeretnének tevőlegesen is hozzájárulni természeti értékeink megóvásához.

Kísérd figyelemmel a programjainkat. Senki sem veszi rossz néven, ha segítő szándékkal csatlakozol a programokhoz, vagy a jobb működés érdekében javaslataid vannak, hiszen minden segítő kézre szükség van.

Az egyesületünk felmérő lapjai segítségével lakóhely’eden vagy’ annak környékén felmé­réseket végezhetsz. Kezdd a könnyebb fajokkal (fehér gólya, gyurgyalag stb.)! Táboraink­ban megismerkedhetsz a tevékenységünkkel. Ellátogathatsz a szakosztályi és a regionális csoportjaink gyűléseire.

Bekapcsolódhatsz a fontos madárélőhelyek védelmét szolgáló programokba.

Nem kell, hogy’ ismerj minden madarat, egyesületünk nem kizárólag szakértők gyüle­kezete. Ellenben a csoportok közös túráin, a kiadványaink segítségével jobban megis­merkedhetsz a madarakkal, de nyugodtan odacsapódhatsz egy tapasztaltabb madarász mellé, aki nagy valószínűséggel segít majd Neked abban, hogy nagyobb gyakorlatra tegyél szert a madárhatározást illetően.

Segíthetsz pl. a szervezetfejlesztő munkában, egyesületi programok, nagyobb események megszervezésében, kiadványok terjesztésében, postázásban.

Amennyiben már megfelelő ismeretekkel rendelkezel, részt vehetsz a Monitoring Köz­pontunk által koordinált adatgyűjtésekben, a szakosztályok munkájában.

Hogyan támogathatják a tagok tevékenységünket?

Mindenki, aki egyetért a madárvédelem és a természetvédelem fontosságával, a tagsági vi­szony létesítésével kifejezheti elkötelezettségét e tevékenységek iránt. A több ezer egyesületi tag komoly társadalmi hátteret jelent számunkra, növeli elismertségünket.

Örömmel fogadjuk családok jelentkezését, akiknek családi tagdíj fizetését is lehetővé tesszük. Intézmények, egyesületek ún. támogató szervezetként is beléphetnek az MME-be.

Szerencsére elmondhatjuk, hogy hazánkban a társadalom és annak néhány’ kisebb-nagyobb közössége a nemes és hasznos ügyeket felkarolja, támogatja. Az élet már többször bebi­zonyította, hogy az MME tagjai és*szimpatizánsai között is vannak olyanok, akik egy-egy adott kérdés megoldásában segítségünkre lehetnek. Természetesen örömmel fogadjuk a fel­ajánlásaikat.

Néhány lehetőség:

• Pénzbeli és tárgyi támogatás nyújtása.
• Ajándékozás (pl. földterület természetvédelmi célokra).
• Személyi jövedelemadó 1%-ának felajánlása.
• Az egyesület által kiadott kiadványok, szóróanyagok stb. megvásárlása.
• Pártoló tagdíj fizetése.
• Örökbehagyás (a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően az egyesület célkitűzéseinek megvalósítását örökléssel szerzett vagyonnal is szeretnénk megerősíteni).

Mire vein szükséged?

Ahhoz, hogy madarakat figyelj meg, sokszor elég, ha csak az ablakodon nézel ki, de több­nyire erdőbe, mezőre, vízpartra, egyszóval terepre kell menned.

Induljunk el!

A távcső

A madarak megfigyelésének legfontosabb eszköze a távcső.

Oldalakat lehetne írni a távcsövek kiválasztásáról, sajnos azonban ma Magyarországon nem mindenki engedheti meg magának, hogy a legjobb, tehát a legdrágább távcsöveket megvásárolja. Ha megteheted, kérd ki egy tapasztalt madarász véleményét, hogy a lakóhe­változtatható nagyítású (ún. zoom) kézitávcsövek, ezek képminősége és fényereje azonban elmarad pl. egy egyszerű 10×50-es távcsőétől, ha teheted inkább, az utóbbit válaszd. Kezdőként fölösleges, hogy nagy’ nagyítású csodákat vásárolj drága pénzért. Terepen nem tudod igazán kihasználni őket, csalódni fogsz bennük. (Nagy nagyítású látcsövet kézből nem is tudsz használni, 10-15-szörös nagyítás felett már állvány’ szükséges.)

lyed üzleteiben kapható távcsövek közül melyik a legmegfelelőbb.

Néhány dolgot azért leírok, hogy’ mire figyelj:

• A kézi távcső binokuláris legyen, magyarul két szemmel tudj belenézni.
• Figyeld a távcső testén vagy dobozán az alábbi jeleket: 8 x 30,10 x 40 stb.! Az első szám a nagyítást, míg a második a tárgylencse átmérőjét (mm-ben) jelzi. A fényerőt úgy kapjuk, ha a frontlencse átmé­rőjét elosztjuk a távcső nagyításával (ez tulajdonkép­pen a kilépőpupilla átmérője). Azonos frontlencse- átmérőnél annál rosszabb a fényerő, minél nagyobb a nagyítás. Általános célra a legjobb a 8-szoros, 10- szeres, legfeljebb a 12-szeres kézi távcső. Csábítóak a

Természetesen később előfordulhat az is, hogy ilyen eszközökre lesz szükséged. Akkorra azonban már feltehetően többet tudsz majd a távcsövekről – terepi tapasztalataid alapján és ez megkönnyíti a választást.

A választásnál a távcső súlya sem mellékes, hosszú kiránduláson vagy nyári hőségben gyakran nyug a túl nehéz távcső.

A teleszkóp

Hasznos – bár nem olcsó – segédeszköz a teleszkóp is. Előbb-utóbb minden madarászt megkísért egy teleszkóp beszerzésének a gondolata. Sok sikert hozzá!

Mire is jó valójában ez az eszköz?

A teleszkóp nagy távolságok áthidalására szolgál. Olyan esetekben nyújt kitűnő segítsé­get, amikor a kézitávcsővel nem tudod meghatározni a fajt, és a nagy’ távolságot közted és a madár vagy’ madarak között nem tudod csökkenteni.

Ilyen eset pl. amikor egy ragadozó madár kering tőled távolabb egy legelő fölött, vagy amikor vízima­darakat figyelsz meg, mondjuk egy’ iszapos tófenéken vagy egy folyó árterén. A madarak megközelítése ilyenkor lehetetlen. Nem utolsó szempont az sem, hogy így’ a madarak zavarása nélkül végezhetsz meg­figyeléseket.

Egy’ teleszkóp sok felejthetetlen megfigyeléshez és nagyszerű madarász élményhez segíthet hozzá.

Kézben tartott teleszkóppal egy’ kicsit körülményes (sőt nagyobb nagyítás esetén egyszerűen lehetetlen) a szemlélődés, ezért használatához feltétlenül szükség van egy stabil, háromlábú állványra. Néhány’ fotóáll­vány megfelel erre a célra, ezekre a teleszkópokat is rá tudod csavarozni.

Mctdávh eltávozó és mddnvcis könyvek

Nagyon fontos, hogy’ legalább egy’ képes madárhatározót beszerezz! Szerencsére az elmúlt években megjelent két kiváló terepi madárhatározó, amelyek megkönnyítik a megfigyelt madarak felismerését.

Könyvajánlat:

Killian Mullarney; Lars Svensson, Dán Zetterström, Peter J. Grant: Madárhatározó

(Park Könyvkiadó, Budapest, 2002)

Hermann Hcinzel, Richard Fitter, John Parslow: Európa Madarai

(Panem Könyvkiadó és Grafo Kft., Budapest, 2000)

Próbáld meg valamelyiket megszerezni, sok örömed leled majd bennük! Természetesen más madaras könyveket is vehetsz, bővít heted a könyvtáradat, de jelenleg ez a kettő az, amelyik a legjobb társad lehet a terepen.

Soha ne vegyél, ne rendelj drága pénzen olyan könyvet, amit nem ismersz! Mindig kérd ki egy tapasztalt madarász tanácsát!

Amennyiben senki tanácsára nem támaszkodhatsz, a következő szempontokat vedd figyelembe:

Az első határozód ne fényképes, hanem rajzolt, festett legyen! A festett képeken ugyanis a művészek úgy’ ábrázolják a madarakat, hogy a fajokra jellemző legtöbb bélyeg jól látható legyen. Figyelj arra, hogy az összes európai madárfajt tartalmazza! Ne tévesszenek meg a szép kiadványok, ahol ötletszerűen összeválogatva, csodálatos fényképeken bemutatnak néhány fajt! Ne ez legyen az első terepi határozód!

Később természetesen vásárolhatsz fényképes könyveket! Sőt vásárolj is! Egy jó fénykép megerősítheti vagy elvetheti az általad megfigyelt faj helyes meghatározását, ezért egy’ ilyen könyv előbb-utóbb nélkülözhetetlenné válik könyvtáradban.

A madártani szakirodalom tanulmányozása az egyik legfontosabb tanfolyam, amit egy kezdő madarász elképzelhet magának. Nem csak eligazít a madárvédelem, madárhatározás és a kutatás legfontosabb kérdéseiben, de rendkívül sok ötletet is meríthetsz a könyvekből, folyóiratokból.

Kezdetben feltétlenül ismerkedj meg az MME és a Madártani Intézet kiadványaival (Madártávlat, Túzok, Aquila)! Később lehetőséged nyílik majd rá, hogy’ meglátogasd a Madártani Intézet könyvtárát, ahol megtalálod a hazai és külföldi szakirodalom legjavát.

Szerencsére egyre több természetismerettel, természetvédelemmel foglalkozó könyv jelenik meg.

A jegyzetelés eszközei

Fontos segédeszköz a ceruza és a jegyzetfüzet. Minden megfigyelésedet írd azonnal le, készíts jegyzeteket, leírásokat a terepen! Természetesen ezeket az adatokat otthon a lehető

legrövidebb időn belül vezesd át a naplódba! Nagyon sok fiatal madarász egyáltalán nem jegyzetel. Azonkívül, hogy’ az adataik elvesznek így,

évek múlva sajnálni fogják, hogy korai terepi élményeiket nem eleveníthetik fel. Javaslom, hogy a jegyzeteléshez ceruzát használj!

Amennyiben zsebkés is van nálad, bármikor meg tudod faragni, tollbetétet viszont nem találsz az er­dőben. Télen a tinta megdermed, megfagyhat a toli­ban, használhatatlanná válik. A ceruza nem érzékeny annyira a hidegre (az ujjaid annál inkább). Ceruzá­

val rajzolni is jobb.

Ruházat

K ruházatod legyen kényelmes! Kerüld a rikító színeket, a terepen nem a divat diktál! Készülj fel arra, hogy néha bizony nyakig sárosán fogsz hazamenni. Zöld ruha, méregdrá­ga terepi öltözék sem kötelező. Tavasszal, ősszel készülj fel a változékony időjárásra, pulóver, esőköpeny legyen a hátizsákodban! Nem árt egy’ kényelmes, vízhatlan bakancs, vizes területen jól jön a gumicsizma.

Etika

A természet – és benne a madarak – védelmét törvényeink szabályozzák. Egy jó érzésű, kul­turált ember azonban a törvények ismerete nélkül is tudja, hogy’ a természetben mely cse­lekedet etikus és melyik nem az. Remélem, számodra is teljesen egyértelmű, hogy az

élőlények elpusztítása haszontalan, durva és értelmetlen cselekedet. Biztos vagyok benne, hogy’ Te is elítéled azokat az embereket, akik így viselkednek.

Ne csak a madarak meghatározására, mq

részedről.

Fel szeretném hívni a figyelmed arra, hogy eleinte az élővilágban szándékod el­lenére, akaratlanul is okozhatsz károkat! A madarak pl. a fészkeik közelében külö­nösen érzékenyek a zavarásra. Jó szándé­kúnak tartott szemlélődésed ezért bizony, a fészekalj pusztulásához is vezethet, mert a madárszülők nem térnek vissza a fész­keikhez. Fokozott óvatossággal kell eljárni a ritka fajok megfigyelése esetén is! A terepen úgy kell mozognod, mintha a természet része lennél (valójában az is vagy, majd meglátod)!

figyelésére vagy fényképezésére figyelj tehát,

hanem arra is, hogy a megfigyelés örömét ne keserítse meg visszavonhatatlan károkozás a

A madarászetikához a társaiddal való kapcsolat is hozzátartozik. Néhány gondolat erről: Ne dicsekedj más adataival! Ne használd fel ezeket az adatokat az engedélye, nevének megemlítése nélkül. A saját megfigyeléseidet szükségtelen eltitkolnod más előtt, ne légy’ bizalmatlan! Amennyiben egy számodra érdekes fajt, vagy’ egy’ ritkaságot látsz, közöld másokkal is, bizonyára ők is örörhmel megfigyelnék. (A fokozottan védett fajok fészkelési adataival azért óvatosan kell bánni, ezt csak az MME munkatársaival közöld!)

Az évek során ezek a kérdések – és sok más egyéb is velük – a helyükre kerülnek a fejed­ben, a madarász közösség észrevétlenül formálja gondolataidat ezen a téren.

Hol élnek a madarak?

Hol élnek a madarak? A levegőben! – vágják rá sokan automatikusan a választ. Természetesen a legtöbb madár élete egy jelentős részét a levegőben tölti, azonban sza­porodása, táplálkozási szokásai nagyon is meghatározzák azt a helyet a földön, amelyhez különösen kötődik.

A tövisszúró gébics például bokros legelőkön látható. Bok­rokban, ritkán alacsony fákon építi fészkét. Rovarokat zsák­mányol. Kiül a bokor vagy egy’ fa csúcsára, és onnan leröppen­ve fogja el táplálékát, amelyet nevéhez méltóan, néha egy tüskére vagy ágcsonkra tűz föl.

Mint látod, a gébics szapo­rodásában és táplálkozásában nagy szerepe van a bokros terü­leteknek. Hazánkban e területek egyik jellemző madárfaja a tövisszúró gébics, ugyanakkor kevés a valószínűsége, hogy egy’ zárt erdőben vagy éppen egy’ nádasban megpillantod ezt a madarat.

A bokros legelő vagy domboldal a tövisszúró gébics élőhelye.Az élőhely kifejezést gyak­ran fogod hallani vagy olvasni madarász körökben. Nagyon leegyszerűsítve olyan területet jelent, amelyen rá jellemző növény- és állatfajok élnek, és amelyet jól el lehet különíteni a környező területektől (pl. egy bokros legelőt a mellette található erdőtől, amely egy másik élőhely), az azok által nyújtott életfeltételektől (pl. a tövisszúró gébics és a szederbokor, ellentétben az erdőben látható tölgyfával és a nagy’ fakopánccsal).

Amikor egy általad nem ismert madárfajt figyelsz meg, meghatározásában segítségedre lehet az élőhely is. Ezért nagyon fontos, hogy’ megfigyeléseid leírásánál ne csak a madár külsejéről vagy viselkedéséről, hanem arról az élőhelyről is tégy említést, ahol észlelted.

Amennyiben a Mátrában vagy a Börzsönyben egy hegyi patak mellett megfigyelsz egy hegyi billegetőt, még kezdőként sem fogod összekeverni a sárga billegetővel, ha tudod, hogy’ ezen az élőhelyen az utóbbi felbukkanása szinte elképzelhetetlen.

Néhány fajnál kicsit bonyolultabb a kérdés, mint a tövisszúró gébics vagy a hegyi bille­gető esetében. Az egerészölyv pl. erdőben fészkel, de a táplálékát, a mezei pockokat a mezőkön, mezőgazdasági területeken szerzi meg.

Maradjunk most annyiban, hogy néhány év terepi gy’akorlat után tudni fogod, hogy milyen élőhelyen, milyen madarakat pillanthatsz meg!

Javaslom, hogy’ folytass otthon előtanulmányokat! Amikor időd engedi, vedd elő a szak­irodalmat, határozókat, és olvasgasd azokat!

Földrajzi elterjedés, előfordulás

Már említettem, hogy⁷ a madárfajok életében milyen szerepe van a különböző élőhelyeknek. A madarak testfelépítésükben, táplálkozásukban stb. alkalmazkodtak egy adott terület által nyújtott adottságokhoz. Nem kétséges, hogy egy’ lomboserdőben táplálkozó és faodúban költő harkálynak a sekély vizek partján nagy nehézséget jelentene a táplálkozás és a sza­porodás.

A harkályok különböző fajait megtalálhatjuk Európa erdeiben, de hiányoznak a tenger­partokról, mocsarakból. Ezeken az élőhelyeken viszont más fajok hasznosítják az ott fellel­hető táplálékforrást.

A madarak benépesítik az összes rendelkezésükre álló élőhelyet kontinensünkön és a Föl­dön. Ez azonban nem jelenti azt, hogy minden madárfaj minden földrészen vagy egy föld­rész minden pontján előfordul. Vannak közöttük elterjedtebb és szűk elterjedésű fajok. Az Eleonóra-sólyom a neki megfelelő élőhelyeken éppolyan sikeres, mint a barázdabillegető vagy a vándorsólyom. A barázdabillegető gyakori Európában, míg az Eleonóra-sólyom csak néhány földközi-tengeri szigeten él, a vándorsólyom ezzel szemben az egész világon elterjedt, bár nem túl gyakori madárfaj.

A határozókönyvekben a fajok előfordulását egy⁷ adott területen elterjedési térképpel szokták jelölni.

Egy faj elterjedési területét a faj areájának is nevezzük. Az area latin szó, jelentése: tér. A kék vércse pl. Eurázsiában élő madárfaj, nyugati elterjedésének határa hazánkban talál­ható, tehát a faj areája Európában a Kárpát-medencéig terjed.

A fenti példa már rávilágít egy kicsit hazánk állatföldrajzi szerepére. Néhány gondolat erejéig még legyen erről szó.

Európában, a kék vércséhez hasonlóan, még néhány további faj nyugati elterjedésének határa hazánkban található (pl. nagy⁷ kócsag). E fontos állatföldrajzi szerep nagymértékben az Alföld szikes pusztáinak, mocsarainak és halastavainak köszönhető. Pusztáinkon él föld­részünk egyik legnagyobb túzokpopulációja. Vizes élőhelyek madara a csíkosfejű nádi­poszáta, amelynek a világon az egyik legnagyobb állománya szintén nálunk található. A par­lagi sas világszerte veszélyeztetett madárfaj, Európában egyik legnagyobb állománya ha­zánkban található, ezért a faj védelme fontos feladat.

Ezek az élőhelyek nem csupán a költési időszakban jelentősek. Mintegy’ 30 000 daru vonul át és pihen meg pusztáinkon, ritka átvonuló faj a világszerte veszélyeztetett kis lilik és a vékonycsőrű póling.

A fenti területek mellett az Északi-középhegység számos pontja is tartogat érdekes­ségeket. Az uráli bagoly és a gatyáskuvik itteni megjelenése és költése jó példája annak, hogy egy adott fáj elterjedési területe bizonyos feltételek esetén bővülhet, ezért hazánkban is megjelenhetnek olyan fajok, amelyek költéséről korábban nem volt tudomásunk.

Szemléletes példája e folyamatnak a balkáni gerle és a balkáni fakopáncs térhódítása. Nevük is arra utal, hogy’ Európa déli részéről terjedtek el. Napjainkban már mindkettő gyakori költőfaj nálunk. Talán kevesen tudják, hogy a jól ismert és elég gyakori csicsörke iscsak jövevény nálunk, a 19. század első felében jelent meg délnyugati irányból Közép- Európában.

Korábban már említettem, hogy lehetőleg olyan terepi határozót szerezz be, amely Európa, Eszak-Afrika és a Közel-Kelet madaraival foglalkozik. Ezt a területet Nyugat- Palearktisznak hívják.

Az általunk jól ismert fajok esetében Magyarország területére is tudunk elterjedési térképet készíteni.

Ez az elterjedési térkép tulajdonképpen a madarászok megfigyeléseinek eredménye. Amennyiben a lakóhelyed környékén azt észleled, hogy egy vagy több szürkegém-pár megtelepszik ott, ez az adat egy újabb területet, egy újabb pontot jelentene a térképen.

Allomptnynagyság

Mint láttad, a madarak tanulmányozása nem nélkülözheti a terepmunkát, melynek egyik legegyszerűbb módja a megfigyelés. A faunisztikai megfigyelésen túl léteznek olyan tudo­mányos alapossággal kidolgozott módszerek is, amelyek segítségével megbecsülhető egy terület, pl. egy’ erdő madárállománya. Természetesen sok fajt ennél egyszerűbben is meg lehet számolni. Gondolj csak a fehér gólvára, amelynek szinte mindegyik fészkét ismerjük iMagyarországon.

A megfigyelések összesítése-során képet lehet alkotni a faj állományáról, tehát arról, hogy’ milyen egyedszámban fordul elő, hogy⁷ ritka vagy’ gyakori-e egy’ meghatározott területen. Információkat szerezhetünk arról is, hogy egy adott faj állománya hogyan változik, inga­dozik. Mind a folyamatos, mind a hirtelen állománycsökkenés valamilyen problémára hívja fel a figyelmet.

A madarak életében nagy szerepet játszó szezonális változásoknak megfelelően beszél­hetünk telelő, költő, vonuló állományról. Költési időben az állományt a költőpárok számá­val, egyéb esetekben általában a példányszámmal jelöljük.

Ritka-fajok, kóborló fajok, invázió

Gyakran fogod hallani, hogy a madarászok ritka fajokról beszélnek.

Azt, hogy’ egy’ madárfaj mennyire gyakori vagy ritka, nagyon sok minden befolyásolja. Befolyásolhatja többek között a rendelkezésre álló élőhely, a táplálék mennyisége, a táplál­kozási szokás, az emberi tevékenység. Egy adott faj állományának csökkenése, illetve a faj végveszélybe sodródása esetén általában több tényező hat közre.

Egyes ritka fajok valamilyen környezeti tényező, földrajzi elszigeteltség, vagy éppen táplálkozási szokásaik miatt nem tudnak elterjedni. Ritkaságuk nem egy⁷ kedveződen hatás következménye, nem az állomány fogyatkozásának eredménye. A már említett Eleonóra- sólyom az egerészölyvvel ellentétben ritka madár Európában. Elterjedése azért korlátozódik néhány mediterrán szigetre, mert a tenger fölött átvonuló énekesmadarak jelentik számára azt a táplálékforrást, amelyet fiókáinak felneveléséhez felhasznál.

A haris ezzel szemben gyakori, elterjedt faj volt kontinensünkön. Ez a faj nedves réteken, kaszálókon él. Az intenzív mezőgazdaság, a folyószabályozások csökkentik ezeket az élőhe­lyeket, ezért a harist ma már világszerte veszélyeztetett fajjá nyilvánították. Állománya ma még nem mondható alacsonynak, de nagymértékben megfogyatkozott és fogyatkozik nap­jainkban is. Ez a folyamat jó példája az ember átgondolatlan természetátalakító tevékenységének, amely végső soron olyan visszafordíthatatlan következménnyel is járhat, mint egy’ faj kipusztulása.

Ritka fajokról beszélünk akkor is, amikor egy terület faunájában felbukkan egy⁷ másik területen egyébként gyakori madár.

Figyeld meg a kucsmás poszáta elterjedési térképét! Látod, hogy ezt a fajt Magyarorszá­gon nem jelölik. A faunisztikai megfigyelések szerint azonban eddig egy bizonyított eset­ben fordult elő hazánkban. Ez a köl­tőterületén gyakori madár csak kis számban vonul onnan el telelni, ezért kevés kóborló példány jut el más európai országokba.

Vannak fajok, amelyek Európán kívül költenek, mint pl. az Észak- Amerikában élő prérisirály, de már volt bizonyított előfordulásuk ha­zánkban is.

A más területeken (pl. Ázsia, Észak-Ainerika) költő vonuló fajok leginkább a vonulásuk idején kerül­nek Európába. Némelyiket az idő­járás viszontagságai térítik le vonuló útjukról, más fajokat feltehetően a vonulást befolyásoló ma is tisztázat­lan körülmények megváltozása térít hozzánk.

Egyes fajok, mint pl. a csonttollú, a fenyőszajkó vagy a zsezse néha nagy tömegben jelen­nek meg a hazai faunában. Az olyan fajokat, amelyek eredeti költőterületükről időnként nagyobb számban más területeket is előzőnknek, inváziós madaraknak nevezzük. Az invá- ziós év után e fajok esetleg éveken keresztül is csak elvétve bukkannak fel újra. Inváziós madár a pásztormadár is, amelynek csapatait a leggyakrabban a Tiszántúlon észlelik.

Ismerünk terjeszkedő fajokat, pl. a citrombillegető, melyek ma még elvétve megjele­nő példányai szem elé kerülnek időnként. E fajok egyre szaporodó megfigyelése költő­területük kiterjedésére utalhat. Némelyik faj (pl. a parlagi sas) fiatalabb egyedei a fészekből történő kirepülés után kóborolni kezdenek, kiválasztják azt a helyet, ahol majd fészkeiket felépíthetik. Ilyen kóborló madár felbukkanhat olyan helyeken is, ahol korábban nem észlelték.

Vannak olyan fajok, amelyek költőterületükön is ritkának számítanak (pl. az Eszak- Európában költő kis lilik), és amelyek vonulásuk, kóborlásuk során érintik hazánk élőhe­lyeit.

Nomenclator Bizottság

A hazai faunában felbukkanó, ritkábban előforduló és az alkalmi fészkelő madarak adatait e bizottság hitelesíti és gyűjti.

Amikor valaki egy madárritkaságot észlel, amennyiben azt tudományos lapban közölni szeretné, megfigyelését ezzel a bizottsággal kell előzőleg elfogadtatnia.

Ha úgy véled, hogy Magyarországra nézve ritka fajt látsz (netán olyat, amelyik még sohanem fordult elő hazánkban), feltétlenül jól figyeld meg és készíts róla minél aprólékosabb leírást, esetleg rajzot, ha teheted, fényképezd le. Ha netán egyedül lennél, a lehető leg­rövidebb időn belül értesítsd valamelyik közelben lakó madarász társadat, hogy’ minél többen ellenőrizhessék a madarat. A madárról készült leírást az egyéb dokumentumokkal (pl. fénykép) együtt pedig mielőbb juttasd el a Nomenclator Bizottságnak (MME NB, 1121 Budapest, Költő u. 21.). A Bizottság az adatot vagy hitelesíti, vagy pedig nem fogad­ja el. Ha megfigyelésed nem kerül hitelesítésre (ez nemcsak kezdő, de tapasztalt madará­szok adataival is előfordul), akkor se keseredj el, ez ugyanis nem azt jelenti, hogy⁷ rosszul határoztál, vagy nem ismered .elég jól a madarakat, hanem csupán azt, hogy a Bizottság rendelkezésére álló adatok (leírás és egyéb bizonyítékok) alapján nem dönthető el egy­értelműen a megfigyelt madár faja, ezért az adat nem kerülhet be a hivatalos Névjegy­zékbe.

A nomenclator latinul névjegyzéket jelent (szó szerint névkiáltó: nomenclatornak hívták a rómaiak azt a rabszolgát, aki urának megnevezte az utcán szembejövőket).

Hazai madártani körökben a rendszeres időközönként megjelentetett Magyarország madarainak névjegyzékét gyakran csak nomenclator néven emlegetik. E névjegyzéket a Nomenclator Bizottság rendszeres időközönként felfrissíti és kiadja. A Névjegyzék olyan forrásmunka, amely’ tartalmazza a hazánkban bizonyítottan előfordult madárfajok és alfajok elfogadott tudományos és magyar neveit, rendszertani besorolását. Az itt feltüntetett sor­rend szolgál rendszerint alapul a legtöbb hazai fajlistát vagy fajokat felsoroló egyéb madár­tani műnek.

A bizottság feladata, hogy a hozzá beérkező megfigyelések kiértékelése után elbírálja, hogy’ egy megfigyelt új faj felkerülhet-e Magyarország madarainak névjegyzékébe.

Egy⁷ új faj felvételéhez a magyar faunába a faj bizonyító példánya, a madárról készült bizonyító erejű fénykép vagy⁷ videofelvétel, esetenként legalább három tapasztalt megfigyelő által készített leírás szükséges.

Költő fajok

Az előbbiekben beszéltünk már kóborló, vonuló fajokról. Egy’ adott terület madárvilágát ■azonban nem ezek, hanem döntően a fészkelő fajok alkotják. Hazánkban 212 madárfaj költ rendszeresen. A madarak szaporodási folyamatát költésnek nevezzük.

Természetesen a hazánkban költő madarak között is vannak gyakoriak és ritkák.

Amennyiben sűrűn jársz terepre, az évek során te is tapasztalhatod valamely területen egy adott faj létszámának csökkenését vagy növekedését. Ez hasznos információ lehet a termé­szetvédelem számára, felhívja pl. a figyelmet arra, hogy nagymértékű állománycsökkenés esetén a kiváltó okokat meg kell keresni. Amennyiben az állomány változását pontosan ló akarod fejezni, nem hagyatkozhatsz csak a véletlenszerűséget feltételező faunisztikai meg­figyelésekre.

Monitoring, állomdnyfelmérés

A Magyarországon költő ritka, veszélyeztetett és a telepesen fészkelő madárfajok (RTM) állományának becslését és az állományban bekövetkező változások nyomonkövetését a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Monitoring Központja szervezi, és itt folyik az adatok gyűjtése, tárolása és feldolgozása is. A felmérés alapegysége az úgynevezett UTM négyzet (pl. ET06B4), amelynek oldalai 2,5 kilométer hosszúak. Magyarország térképét tehát ilyen 2,5 x 2,5 kilométeres négyzetekre osztják fel, s ezekre vonatkoztatják a felmérők a fajok állományadatait (pl. dankasirály 1500 pár a DS33B3-as UTM négyzetben stb.). A Monitoring Központ feladata a madarakon kívül más állatcsoport állományának felmérése is (pl. hüllők, kétéltűek). A monitoring szó lényegében egy faj vagy fajok állo­mányának rendszeres időközönként végzett felmérését, nyomonkövetését jelenti.

A központ fontos programja a Mindennapi Madaraink Monitoringja (MMM). A prog­ram nevében is benne van, hogy⁷ itt nem csak a ritka fajokra vagyunk kíváncsiak, hanem minden észlelt madárra az adott területről.

Csak akkor tudsz használható adatokat küldeni, ha térkép segítségével dolgozol. A moni­toring felméréseidet abban az esetben tudják értékelni, ha feltünteted a felmért terület UTM kódját is az adatlapon. A térképet a Monitoring Központ kiküldi számodra, innen be­azonosíthatod, hogy’ éppen melyik négyzetben végeztél megfigyeléseket.

A madárhatározás gyakorlásán túl tehát jó, ha szert teszel egy⁷ kis térképismereti gyakor­latra is.

A madárállomány vizsgálata érdekében a pontos fajismeret és a madárhangok ismerete elengedhetetlen.

Madárható/rozás

Az általad észlelt madarakat meg kell határozni. A madarászok arra törekednek, hogy min­den észlelés határozással végződjön. Van, amikor rutinszerűen megy a dolog, ránézel a madárra, mezei veréb, mondod, és már mész is tovább. Ez is határozás, hiszen már beléd rögződtek azok a fajra jellemző bélyegek, amelyeket pillanatok alatt felismertél.

Amikor egy⁷ általad kevésbé ismert vagy egy számodra még ismeretlen faj, esetleg egy ritkaság kerül a szemed elé, vagy’ a madarat repülés közben látod, nehezebb dolgod lesz.

Minél nagyobb azonban a gyakorlatod, minél több időt töltesz terepen, annál nagyobb valószínűséggel fel fogod ismerni a látott madarat.

De vigyázz! Nagy⁷ gyakorlattal rendelkező madarászok sem tudnak biztosan meg­határozni minden fajt. A madár megfigyelése, leírása során ne az érzelmeid vezessenek, ne

akarj mindenáron újdonságot, ritkaságot felfedezni! Soha ne félj kimondani, hogy nem tudod, milyen fajt látsz, de törekedj arra, hogy sok terepi gyakorlattal a hátad mögött egyre ritkábban kelljen azt mondanod: nem tudom!

Amikor egy ritka fajt látnak, még a tapasztalt megfigyelőknek is leírást kell készíteniük róla. A pontos leírás a terepen megfigyelt madárról megkönnyíti a határozást és megerősít­heti a megfigyelés helyességét. Eleinte az általad megfigyelt érdekesebb, vagy’ számodra ritkább fajokról készíts Te is leírást! Nagy’ hasznát fogod venni, mert így megragadnak benned azok a szempontok, amelyekre jobban odafigyelve biztosabban tudod majd meghatározni a fajokat. A leírás készítéséről még majd később is szó lesz.

Ismered a házi verebet? Fogj papírt és ceruzát, írd le, hogy szerinted hogyan néz ki egy’ veréb!

Nehéz? Meg kell tanulni a madárhatározást is. Amíg madarászol, mindig tanulsz (tanul­hatsz). Ez a tanulás a természetben eltöltött feledhetetlen órákat jelenti számodra!

A madártest részei

A megbízható határozás érdekében tanuld meg a madártest azon részeit, amelyek a leg­gyakrabban előfordulnak a szakirodalomban és a határozókban. Ennek ismerete elenged­hetetlen feltétele annak, hogy’ pontos leírást tudj készíteni egy fajról, vagy akár egy’ másik madarásszal meg tudd beszélni a látottakat.

Példaként nézzünk egy határozóból kiragadott részt:

Rozsdás csuk „…a verébnél valamivel kisebb termetű, rövid farkú madár. Fején feltűnő a fehér szemöldöksáv, és ugyanilyen sáv húzódik a torok oldalán is. Farka tövén kétoldalt fehér folt van. A hím feje és hátoldala rozsdabarna, sötét sávozással; sötét szárnyánfehér szárny folt látható. Torka és begye világos rozsdaszínű. ”

Régebbi kiadású könyvekben esetleg más fajneveket találsz, sőt a madártest részeit is másként nevezték. Hermán Ottó idejében pl. így mondták: „A cápákon majdnem fehér toll- gatya van.” A cupák ebben az esetben a csüdöt jelenti.

Mérete, alakja, arányai, formája

Az észlelt madár méretét hasonlítsd valamilyen általad jól ismert madárhoz! A legtöbb könyv erre a célra a verebet, feketerigót, galambot és a varjút ajánlja. A vörösbegy veréb nagyságú, a vö­rös vércse varjú nagyságú madár stb.

Nagysága mellett foglalkozz az alakjával, ará­nyaival! Bár a legtöbb madártest tökéletesen áramvonalas, az egyik fajnak a testéhez képest nagy; kerek feje van, a másiknak nyújtott alakú, az egyik madárnak hosszú a farka, a másiknak rövid.

Színek, mintázatok

A madarak a természet legszínesebb élőlényei közé tartoznak, éppen ezért a színek ismerete elengedhetetlenül fontos meghatározásukhoz.

Az alábbiakban olvasható néhány szín, amely a magyar madártani szakirodalomban fel­lelhető. A példák jól érzékeltetik, hogy a madarak tollazatának és testrészeinek színei mennyire változatosak.

Az öreg szürke gém felsőteste hamuszürke, a törpegém háta zöldes fényű fekete, a tőkés réce begye gesztenyebarna, a nászruhás barátrécehím feje sötétvörös. Az örvös galamb begye borvörös, a jégmadár háta azúrkék, a gyurgyalag torka élénksárga, a zöld küllő felső­teste zöld. A széncinege háta kékeszöld, a hantmadár melle krémszínű, a vörösbegy melle rozsdaszínű, a barátposzáta-tojó fejteteje okkerbarna, az öreg kis őrgébics alsóteste enyhén rózsaszínes árnyalatú.

A fehér gólya csőre élénkpiros, a tőkés récéé zöldessárga, a barátrécéé ólomszürke. Az öreg fekete harkály csőre szarufehér, a hím fekete rigóé sárga.

A kis kócsag lába fekete, lábujjai sárgák. A törpegém lába zöldes, a piroslábú cankó lába (természetesen) piros, a fitiszfüzikéé hússzínű.

A szem színének ismerete is fontos. Mint a madár testrészeinél láttad, sokszor a szem körül egy szemgyűrű is látható. Leírásaidban mindig utalj a szem és a szemgyűrű színére!

A tollak színeinek összessége adja a madár külső testrészeinek mintázatát. A madár egyes testrészei ezért fajtól, ivartól, kortól függően lehetnek csíkozottak, hosszanti sávozásúak, pikkelyesen inintázottak stb. Beszélünk keresztsávos mellről (karvalyposzáta), világos sze­gélyű toliakról (sarki partfutó), mintázott hátról (réti tücsökmadár), pettyes torokról (havasi szürkebegy’), kör alakú pettyekről (léprigó melle), kercsztsávozott szárnyról (kis fakopáncs), finoman pettyezett tollazatról (seregély) stb.

• Repülés, röpkép

A természetben nagyon sok alkalommal repülés közben látni a madarakat. A röpkép, a szárnycsapások üteme, sűrűsége, a szárny, a farok alakja és mérete és még sok más bélyeg jellemző lehet egy fajra vagy fajcsoportra. A pintyfélék pl. hullámos vonalban repülnek.

a seregélyek egyenesen. A billegetőcankó röpte ciká­zó. Az ölvvek és a sasok ki­feszített szárnyakkal kerin­genek a magasban, a vörös vércse jellegzetes vadász­módja a szitálás.

Maradjunk a ragadozók­nál! A repülő ragadozó ma­darakat összehasonlítva ész- reveheted, hogy a sólymok szárnya hegyes, farkuk nem túl hosszú, a karvaly és héja szárnya ezzel szemben lekerekített, farkuk hosszú. A különbség vadászati módjukból ered. A kar­valy a rövid szárnyaival és hosszú farkával kitűnően tud manőverezni a bokrok között is, a sólyom inkább nyílt területeken vadászik.

Az egerészölyv szárnycsapása lassú, a héja és a sólymok néhány gyors szárnycsapás után siklanak a levegőben.

A kisebb fajoknál nehezebb észrevenni ezeket a különbségeket. A terepen a szárny for­máját a repülő füzikéknél, poszátáknál, pintyeknél stb. nem lehet megfigyelni, ez csak kézben tartott madarak esetében lehetséges.

A repülés közben azonban a kisebb és nagyobb fajok esetében egyaránt lehetőség van olyan bélyegek megfigyelésére is, amelyeket egy faágon ülő, vagy egy fövenyen táplálkozó madár esetében nem láthatunk.

Csak repülés közben látjuk például némelyik partimadár szárnycsíkját és farcsíkját, a récék szárnytükrét. Repülés közben egyes pintyfélék szárnycsíkjai is jól láthatók. Némelyik faj hónaljtollai és testoldalának tollai jel­legzetes színűek. Jó példa erre a szőlő­rigó, melynek vöröses-narancssárga testoldala és hónalja repülés közben is szembetűnő, és ez alapján jól elkülö­níthető más rigóktól.

A madarak repülése során ezek a jel­legzetes bélyegek lehet, hogy csak egy pillanatra villannak fel (a madarak el­fordulnak, leszállnak, rosszait a fény­viszonyok stb.), ezért jó, ha tisztában vagy azzal, hogy mire figyelj. Ne von­ják el a figyelmedet a határozás szem­pontjából nem annyira fontos részle­tek!

Úszás

Néhány madárfaj a nyílt vizekben vagy a sekély parti vizek­ben, nádszéleken szerzi meg táplálékát. E fajok kitűnő pél­dái a madarak alkalmazkodásának, hiszen nemcsak a levegő­ben, de a vízben is biztonságosan mozognak.

Többségüket úszóhártyás lábuk segíti a vízben történő mozgásban. Vannak azonban kivételek, mint pl. a szárcsák, amelyek lábujjai között nem találni úszóhártyát.

A récék, búvárok, vöcskök, bukók, hattyúk és még né­hány faj leggyakrabban a vízben úszva kerülnek majd a sze­med elé.

Ez egyrészt megkönnyíti a dolgod, hiszen a nyílt vízen úszó madarat egy jó távcsővel vagy teleszkóppal sokkal to­vább és könnyebben megfigyelheted, mint egy erdei nyila­dékon átrepülő füzikét. Másrészt meghatározásuk kezdet­ben nem lesz könnyű feladat, hiszen a tollazat pontos isme­rete itt is elengedheteden.

A vízen úszó madarak formája már messziről elárulja a tapasztalt megfigyelőnek a faj ho­vatartozását.

A vízen úszó bukórécék teste mélyebben merül a vízbe, mint az úszórécéké. A bukórécék táplálkozás közben teljes testükkel a víz alá buknak, az úszórécék feneke a víz felszíne fölött tótágast áll, nem merülnek le teljesen.

Tollazat

Mint már említettem, elsőként a madár kinézete, tehát a tollazat alkotta formája és test­részeinek színe fog szemedbe tűnni. Közismert, hogy a madarak testét tollak borítják.

Többféle tolitípust különböztetünk meg.

A pehelytollak arra a célra szolgálnak, hogy a madártes­tet melegen tartsák.

A pehelytollakat a fedőtollak takarj ák. Ezek a tollak szin­tén szerepet játszanak a hőszigetelésben, ugyanakkor, ami a határozás szempontjából fontosabb, a test formáját adják (ezért kontúrtoliaknak is nevezik őket), és a színezetük által keltett mintázat a madártesten fontos faji bélyeg.

A repülésben játszanak nagy’ szerepet az evező- és a kor­mány- vagy faroktollak. Méretük, alakjuk, színük, az álta­luk keltett forma és mintázat ismerete az egyik legfon­tosabb tudás, amelyet egy madarásznak el kell sajátíta-

Nézd meg a csilpcsalp- és a fitisz- füzike szárnyformája közötti különbsé­get! A két hasonló faj elkülönítése tere­pen nagyon nehéz. A gyűruzés céljából megfogott füzikéket (és még sok más fajt is) ezért csak szárnyformájának vizs­gálata után tudják biztosan meghatá­rozni.

A két szárnyforma közötti eltérés a szárnytollak méretbeli különbségének köszönhető.

A faroktollak a farok hosszát és alakját szabják meg. A farok lehet villás, mint a kányáké, a cséreké vagy a fecskéké, le­kerekedő, mint a berki tücsökmadáré, egyenes, mint a seregélyé, ék alakú, mint a hollóé.

Ismerünk még módosult tollakat is. Ezek lehetnek dísztollak, púdertollak. A púdertollak tulajdonképpen folvton növekvő és apró szarudarabkákra le- bomló tollak, amelyeket a madarak a csőrükkel a tollazat többi részére hord­ják. Az ily módon „kezelt” tollazat víz­taszítóvá válik.

Vedlés

A tollazat nem csak a repülést szolgálja. Védi a madarat a környezeti hatásoktól (eső, hideg stb.), éppen ezért jelentős kopásnak van kitéve. Nem is tartana ki a madár élete során. Amennyiben a madarak nem váltanák rendszeresen tollruhájukat, csakhamar röpképtelen- né válnának.

Azt a folyamatot, amely során a madarak részlegesen vagy teljesen kicserélik tollazatukat, vedlésnek nevezzük. A vedlés során alakul ki a fiatal madarak öregkori és az öreg madarak nyugalmi tollazata és legtöbb esetben a nászruha is.

Minden madár évente legalább egyszer kicseréli tollruháját, vannak fajok, amelyek évente kétszer vedlenek (a költési időben és a telelés során).

A vedlés néhány toll kicserélésétől, a tollazat viszonylag gyors, egyszerre történő váltásáig terjedhet.

E folyamat pontos ismerete a madárgyűrűzők számára elengedhetetlen, de a faunisztikai megfigyelések pontos rögzítése érdekében is egyre fontosabbá válik napjainkban.

Ivctr és kor

A madarak esetében a hímnemű egvedet általában hímnek, a nőneműt tojónak nevezzük. Azért általában, mert nincs mindig így. A tyúkalakúak hímjét (pl. fácán) kakasnak, a párját tyúknak, a récék hímjét (pl. tőkés réce) gácsérnak, a ludakét és a hattyúkét gúnárnak hívjuk.

A hímek többnyire színesebb, feltűnőbb tollruhát viselnek, mint a tojók, sok esetben azonban mindkét ivar egyforma (pl. füzikék) és távcsővel figyelve őket, megkülönböz­tetésük lehetetlen. Néhány fajnál az egyik ivar nagyobb testméretű, mint a másik. Pl. a fá­cánkakas nagyobb a tyúknál. •

Nagyon sok énekesmadár esetében a hím színpompás tollazatával szemben a tojó tollru- hája egyszerű szürkésnek, barnásnak tűnik. A madártanban járadanabb emberek ezért egy­szerűen verébnek hiszik őket (ebből is látni, hogy’ még a verebet sem ismerik kellőképpen).

A költési időn kívül általában a hímek tollruhájának sem annyira élénk és ragyogó a színe, a legtöbb esetben egy teljes vedlés után a tollazat színei jelentősen megváltoznak. Ilyenkor öreg téli tollazatú vagy’ téli ruhás madárról beszélünk. A költési időszakban pedig öreg nászruhás hímről teszünk említést.

A fiatalkori tollazat eltér az öregkori tollruhától, néha a fiatal madarak tollazata az öreg tojóéhoz hasonlít. A fiatal madarak öregkori tollruhájukat sok esetben csak néhány év, több vedlés után öltik fel. A fiatal egyedeket tollazatuk alapján ezért nevezhetjük első teles, első nyaras, második teles, második nyaras madaraknak.

A madár (madarak) megfigyelése során, amennyiben lehetséges, jegyezd fel az ivart és a kort is!

Az alábbiakban néhány rövidítést és kifejezést találsz, amely a szakirodalomban gyakran előfordul:

ö – hím

9 – tojó

aduit (ad.) — öreg madár subadult (subád.) – majdnem öreg madár, amely’ még imm.

vagy juv. vonásokat is visel pullus (puli.) – fióka immatur (imm.) – nem öreg madár (minden tollruha, amely’ a juv.

és az ad. tollazat között van)

juvenilis (juv.) – fiatal madár első tollazatban

„Öreg madár, nem vén madár”

Sokszor olvashatod madarászújságokban, hogy’ „öreg” madár és „fiatal” madár. Ha ezt emberi szemmel nézzük, bizony megtévesztő lehet! Az „öreg” madár nem azt jelenti, hogy már kopaszodik és csak bottal tud repülni. A madarak korát a következőképpen szoktuk megadni.

Fióka az a madár, amelyik nemrégen kelt ki a tojásból és még nem tanult meg repülni. A fészeklakó madarak, mint például a rigók fiókái a fészekben maradnak (ezért fészeklakók). A fészekhagyó madarak fiókái, például a kis bíbicek ugyan elhagyják a fészket, de amíg ki nem nő második tollruhájuk, repülni sem tudnak. A fiókakor a kis énekesma­daraknál körülbelül két hétig tart, a gólyáknál 8-9 hétig.

A fiatal madarak már tudnak repülni, hiszen pelyhes fiókakori tollazatukat már lecserélték – levedlették.

Az ezt követő, általában már a következő évben végbemenő vedléstől a kis testű ma­darakat már öregnek nevezzük. Ezek a kikelés utáni évben már fiókákat is nevelnek.

Sok madár – például sirályok, ragadozó madarak – csak néhány év elteltével lesznek ivar­érettek. Ez azt jelenti, hogy akkorra lesznek képesek a tojásrakásra és fiókanevelésre. Akkorra alakul ki végleges tollruhájuk is, akkortól nevezzük öreg madárnak őket. Ezeknél a madaraknál a fiatal- és öregkor közötti átmeneti időszakban lévő egyedeket immatur korú­nak nevezzük.

Vagyis az öreg madár nem feltétlenül a nyugdíjas kort jelenti, sokkal inkább a felnőtt madarat.

Láb

Ívűvel a madárszárny tulajdonképpen kizárólag a repülés szolgálatában álló módosult vég­tag, a madaraknál a kapaszkodáson, járáson stb. túl a zsákmány megszerzésében, a fészek építésében és egyéb más tevékenységekben is nagy’ szerepet kapnak a lábak.

Egyes fajok, mint pl. a ragadozó madarak a fészekanyagot karmaik között szállítják. Ugyancsak a ragadozók közül kerülnek ki azok a fajok, amelyek karmaikkal ragadják meg, szállítják a zsákmányukat.

A récefélék úszóhártyás lába a vízi életmódhoz alkalmazkodott.

Egyes fajok esetében a láb arányai nagyok a testhez képest, mint azt pl. a gólyatöcs vagy a gulipán megfigyelésénél észlelheted.

Fontos bélyeg lehet a láb színe. Néhány faj magyar elnevezése a láb színére utal: piroslábú cankó, sárgalábú sirály. E testrész színének megfigyelése a kisebb madaraknál is fontos lehet. A sötét lábú havasi pityer ellenében a többi pityerfaj lába világos barnás vagy rózsaszínes. Érdemes figyelni a poszáták, füzikék lábát is.

A legtöbb esetben természetesen nem a láb színe az egyedüli és a legfontosabb határozó bélyeg, de pontos megfigyelése, rögzítése segíthet a faj meghatározásában.

Néhány esetben a madarak lábát úgynevezett gatya takarja. Ez tulajdonképpen olyan tol­lakat jelöl, amelyek nadrágként borítják a madár lábát. Legismertebb képviselői e fajoknak a sasok és a gatyás ölyv. A baglyoknál a lábujjakat is tollak borítják.

Egyes madarait repülő rovarokkal táp­lálkoznak, mások fel tudják törni a csonthéjas terméseket, megint mások az iszapból csípik fel táplálékukat…

Sokáig lehetne még sorolni a szám­talan táplálékforrást, amelyet a mada­rak hasznosítanak, és ez a sok példa mind arra utal, hogy a legfontosabb eszközük a táplálék megszerzésében a csőr.

Nyilvánvaló, hogy más „eszközre” van szükség egy repülő rovar elka- pásához, mint egy lárva kiszedésére a fakéreg alól. A változatos táplálékfor­rás változatos csőrformák és csőrmére­tek kialakulását eredményezte.

A csőr mérete, alakja nagyjából vagy’ egészen elárulja, hogy’ a madár mivel táplálkozik, és honnan szerzi meg .táp­lálékát. Általánosságban azt szoktuk mondani, hogy a rovarevő madarak csőre vékony, gyengébb, mint a mag­evőké, amelyek csőre kúp alakú.

Csőr

A legtöbb parti madár és a gázlómadarak csőre általában hosszú, hiszen ezek a madarak a sekély vízből vagy az iszapból szerzik meg táplálékukat, amely egy rövid csőr esetében lehetetlen lenne.

Közismert, hogy a ragadozómadarak csőre horgas, a sólyomalakúak csőrén még egy ún. sólyomfogat is láthatunk. A harkályok erős csőrükkel képesek a fákban élő rovarokat, lárvákat kibontani. Az énekesmadarak közül a gébicsek erős, kampós csőre arra utal, hogy ők bizony a ragadozó madarakhoz hasonlóan táplálkoznak, kisebb állatokat, esetleg más madarakat zsákmányolnak. Néhány faj csőre erős és hegyes, mint a halevő szerkőké, egyes fajok csőre lefelé, másoké fölfelé hajlik. A keresztcsont csőrkávái, mint a neve is utal rá, keresztezik egymást. Ez a faj ilyen furcsának tűnő eszközzel tudja leghatékonyabban táplálékát, a fenyőtobozból a magvakat megszerezni.

Sok esetben a csőr már egyértelmű határozóbélyeg, mint pl. a kanalasgém, a bütykös hattyú vagy’ a kanalas réce esetében. Más esetekben a csőr színe az öreg és fiatal madarak elkülönítését teszi lehetővé. Az öreg fehér gólya csőre piros, a fiatalé sötét színű, az öreg vetési varjú csőre világos, a fiatalé sötét.

A terepen eltöltött első alkalmak során elsősorban a madár külalakjára figyelsz majd, később egyre fontosabb lesz a számodra, hogy a madárhangokat is megjegyezd. Sok esetben ugyan­is csak a hangja vagy’ az éneke árulkodik a madár jelenlétéről.

Tavasszal a természetben zavarbaejtően sok madárhangot hallhatsz. A hangok gazdáinak a felét sem fogod megpillantani, azonban remélhetően kíváncsi leszel rájuk, és ez tanulásra ösztönöz.

A madarak hangját megjegyezni, elkülöníteni nem túl egyszerű feladat, de nem is lehe­tetlen. Egy’ tapasztalt madarász társaságában próbáld elsajátítani ezt a készséget. Az MME tud segíteni neked madárhangokat tartalmazó CD és kazetta beszerzésében!

Rendkívül nehéz a madarak énekét és hangját emberi szóval leírni. A határozókönyvek több-kevesebb sikerrel megpróbálkoznak vele, ennek ellenére előfordulhat, hogy egy adott faj hangját te másképpen fogod hallani.

Az egyszerűbb énekeket megpróbálják leírni. A citromsármány éneke pl. „ci-ci-ci-ci-ci-cűű”, a csilpcsalpfüzike a nevét ismételgeti: „csilp-csalp, csilp-csalp”. Néhány faj énekét egy’ másik, ismert fajéhoz hasonlítják. A léprigó „éneke hangos, a feketerigó fuvolahangjára emlékeztet, de rövidebb és egyszerűbb”, lényegében jókedvű, hangos kiabálás.

Sok faj esetében hasonlítják valamihez a hangot. A sordély éneke pl. egy kulcscsomó csör­géséhez hasonlít, a haris jellegzetes kéttagú hangja olyan, mint amikor egy’ fésűt húzogat­nak egy gyufásdoboz élén.

Bizony, nem lesz könnyű feladat! Tovább bonyolítja a problémát, hogy a madarak nem csak énekelnek. A hangjuk segítségével kérik a fiókák a táplálékot, veszély esetén a madarak a hangjukkal riasztanak stb. E hangok ismerete is fontos útbaigazítást adhat a pontos hatá­rozáshoz.

A nehézséget fokozza, hogy’ vannak fajok, amelyek egymás hangját utánozzák. A kerti rozsdafarkú pl. más fajok énekét is beleszövi az énekébe, a seregély kitűnően utánozza a sár­garigót, a szajkó az egerészölyvet.

A madarak „beszéde”

A madarászoknak jól kell ismerniük a madáréneket, hogy felismerjék, hogy melyik faj hangját hallják a fák lombkoronájából, a nádasból vagy’ a sűrű bokrok közül. A madárének szépsége, változatossága a régebbi korok emberének figyelmét is felkeltette. Azt gondolták, hogy’ ha egy-egy madár képes emberi hangot adni, az emberek is megérthetik a madárnyel­vet. A magyar népmesékben is találkozhatunk történetekkel, amelyekben a hős kihallgatja a madarak beszédét.

Nálunk ez a csodálatos képesség lehetősége a nép nyelvén terjedt, talán a mesélők sem hitték, hogy ez lehetséges. Az ókori görög írók némelyike azonban nem kételkedett, sőt egy bölcsész, Démokritosz állítása szerint ki is talált egy csodaszert, amely segítségével ezt a képességet megszerezheti.

A rómaiak sem adták alább! A krónikák feljegyezték, hogy volt időszak, amikor a császár udvarában madarakat tanítottak beszélni, állítólag egy seregély naponta új görög és latin szavakat tanult.

A madarak nyelve iránti érdeklődés később sem csökkent. 1789-ben egy német ter­mészettudós, J. M. Bechstein a fülemüle énekét tanulmányozta. Nem is maradt el az ered­mény: huszonnégy fiilemülemondatot írt le emberi nyelven.

Néhány sor magyarra fordítva:

Tyu tyu tyu tyu

Spe tyu zkva,

Tyo tyo tyo tyo tyo tyo tyo tix;

kvtyo kvtyo kvtyo kvtyo

Zkvo zkvo zkvo zkvo

Cű cű cű cű cű cű cű cű cű ci!

Kvorror tyu zkva pipikvizi, …

A kortárs francia írók egyenesen el voltak bűvölve a fiilemülenyelvtől, de nem csak az írók.

A francia Dupont de Nemours elődje nyomán foglalkozni kezdett a madarak hangjával, rátért a varjak megfigyelésére.

Csakhamar közzétette, hogy a varjak az egymás közötti érintkezésben huszonöt szót használnak. íme, búvárkodásának eredménye:

Km’, kre, kro, kron, kronon.

Gm gressz, grossz, grons, grononesz.

Krae, krea, kraa, krona, gronesz.

Kmo, kroa, kroe, krone, gronasz.

Kmon, kreo, kroo, krono, gronosz.

Dupont szerint a varjak e néhány hanggal mindent ki tudnak fejezni, meg azt is, hogy vigyázz, fegyveres ember.

Napjainkban már tudjuk, hogy az állatok hangja, éneke nem beszéd, nem ugyanolyan beszélgetést folytatnak, mint mi, emberek egymás között. Nem is keresünk mondatokat a madárénekben. A madarászok azonban törekednek arra, hogy’ megismerjék a külön­böző fajok riasztó-, hívó- és énekhangját, ez a terepen történő madárhatározáshoz elenged­hetetlen.

Mit csinál?

A madár megfigyelése során nem csak a fajt határozod meg, de óhatatlanul azt is látod, hogy’ mit csinál, hogyan viselkedik. Lehet, hogy’ tollászkodik, táplálkozik, fészekanyagot hord, pihen. A földön ül, vagy egy fa csúcsán? Netán egy sűrű bokorban bujkál? A levegő­ben repülve énekel?

A viselkedés megfigyelése közelebb vihet a madár meghatározásához, és értékes infor­mációkhoz juttathat a madarak életére vonatkozóan.

A csuszka pl. fejjel lefelé is képes közlekedni a fa törzsén, ez jól elkülöníti a többi fa­törzsön táplálkozó fajtól.

A csuszka felismerésétől jóval nehezebb probléma elé állítja egv-cgy kezdő madarászt a kis sárszalonka és a sárszalonka megkülönböztetése. Segítséget jelenthet annak ismerete, hogy’ a kis sárszalonka csak az utolsó pillanatban repül fel az ember lába elől, és rövid repülés után levágódik újra a földre. A sárszalonka ezzel szemben nem várja be kis távolság­ra a közeledő embert, és általában a magasba repül fel.

Környezete

A „Hol figyelhetünk meg madarat?” című részben olvashattál arról, hogy mit jelent az élőhely kifejezés, és egy általad nem ismert faj esetében milyen fontos lehet a megfigyelés egyéb körülményein túl az élőhely, tehát a környezet leírása is.

Egyéb jelek

Sok esetben akkor is következtethetünk egy’ madárfaj jelenlétére, amikor a madarat nem látjuk, sőt hangját sem halljuk.

Árulkodnak egy faj jelenlétéről a táplálékmaradványok. A nagy fakopáncséra pl. a fák alatt összegyűlt fenyőtobozok, a zöld küllőére a kibontott hangyaboly. Az énekesrigó előszere­

tettel töri fel a csigaházakat egy kövön. A karvaly vadászata után a zsákmányul ejtett madár tollai ottmaradnak a földön.

Jellegzetes névjegy a köpet. A köpet megemésztetlen táplálék, amelyet a madarak vissza- öklendeznek, és egy gombóc formájában kiköpnek. A gombóc alakja, mérete és tartalma elárulja „gazdáját”.

A baglyok például a nappali ragadozókkal ellentétben nem emésztik meg a csontokat, ezért a köpeteikben az elfogyasztott zsákmányállatok csontjai is láthatók. A csontokból aztán beazonosíthatók azok az állatok (egerek, cickányok, pockok stb.), amelyeket a bagoly elfogyasztott. A bagolyköpet-vizsgálatok során tehát egy* adott terület emlősfaunájáról is képet alkothatunk.

A levedlett vagy’ más módon kihullott tollak szintén egy faj jelenlétéről árulkodnak.

A fajok költési szokásait jól ismerő madarász a fa törzsébe vájt odút, a löszfalba vájt költő­üreget és a fészkeket is biztos jelnek tekintheti egy madár előfordulására vonatkozóan. A fe­kete harkály például szabálytalan alakú, a többi harkályfajtól nagyobb méretű odút váj a fa törzsébe. A gyurgyalag löszfalba vagy homokfalba vájja költőüregét. Az énekes rigó sárral tapasztja ki fészkét, a függőcinege jellegzetes, zacskó alakú fészket épít.

Jellegzetesek lehetnek még az iszapban, homokban látható lábnyomok és a csontok, a csontváz is. A már említett bagolvköpetben kisebb madarak csontjai is dolonlnlh.it nak.

Leírás, rajz, fotó

Mint már említésre került, előfordulhatnak olyan esetek is, amikor nincs nálad a határozó, vagy van ugyan, de nem tudod egyértelműen meghatározni belőle a látott fajt, esetleg úgy gondolod, hogy egy ritkaságra bukkantál. Ebben az esetben leírást kell készítened róla, de az sem baj, ha le tudod rajzolni.

A madár és a megfigyelés körülményeinek leírását az alábbi szempontok alapján készítsd el:

Jegyezd fel a helyet, a dátumot, a megfigyelés körülményeit (napszak, időjárás), a madár méretét, formáját! Amennyiben ismersz hasonló fajt, összevetheted a hasonlóságokat és különbségeket közöttük. írd le az első benyomásod a madár színezetéről (pl. világos mell és has, szürkésbarna hát), ezután részletezd a madár külső részeit és azok színeit, említsd’ meg a mintázottságot, a csőr, a láb nagyságát, formáját, színeit! Amennyiben látod, térj ki a madár szárnyának és farkának leírására is! írd le, hogy’ mit csinál, milyen a hangja és milyen környezetben láttad!

Utalj arra is, hogy milyen eszközzel végezted a megfigyelést (teleszkóp, távcső nagyítása, típusa)!

íme egy’ példa:

»1992. augusztus 13-án a Hortobágy-Halastó lecsapolás alatt álló Xl-es taván egy fiatal terek- cankót figyeltem meg Seprényi Attilával, Zöld Barnával és Gyüre Péterrel. A madár a tó K-i részén, híg-iszapos felszínen keresgélt. Más fajok társaságát nem kereste, csak néha került közelebb a Temminck-partfutókhoz, a réti- és billegetőcankókhoz, így méretére is kitünően lehetett következ­tetni.

Táplálkozására jellemző volt a gyors ide-oda fútkosás, valamint a felszínről szedeqetés, testét gyakran billegtette.

Néhány óra múlva az innen kb. 2 km-re, délre lévő Akadémia-libanevelön ismét megfigyeltük feltehetően ugyanazt a példányt. Itt szintén az iszapos részeken táplálkozott. Nádtakarásból kb.

7-8 m-ről, 2 órán át folyamatosan figyelhettük. Ekkor jól látszott kis termete, barnásszürke alapszíne, hosszú, enyhén felfelé ívelő csőre, narancsos csőrtöve, viszonylag rövid narancssárga lába és reptében jel­legzetes szárny- és farokmintázata. Csali egészen közelről láttuk a váll- fedőin húzódó keskeny, világos sze- géseit. Reptében néhányszor hallat­ta rövid, dallamos „klü-li-li” hang­jatt

Ne határozóból vagy határozókból másold ki a leírást, csak a terepen látottak alapján jegyzetelj! Ne otthon pótold be a terepen elmulasztottakat!

Feltétlenül rajzolj, legyen az a rajz bármilyen kezdetleges!

A madár megfigyelése, leírása során ne az érzelmeid, hanem az érzékeid vezessenek! Ne akarj minden áron egy új fajt látni, amennyiben elbizonytalanodsz, felejtsd el! Kezdet­ben biztos, hogy lesznek olyan fajok, amelyeket nem fogsz felismerni. Folyamatosan bő- vítsd a könyvtárad, ha komolyan akarsz foglalkozni a madarakkal.

Amikor úgy gondolod, hogy’ egy’ ritkaságra bukkantál, feltétlenül szólj egy’ tapasztalt madarásznak!

Gyakorold sokat, és ha y^ran szabadidőd, fényképekről is próbálj madarat rajzolni otthon! Aztán készíts róluk leírást! így elérheted, hogy’ a természetben megfigyelt madarak esetében egyre kevésbé kerülik el a figyelmedet az apróbb részletek.

Amennyiben olyan fajt észlelsz, amely ritkább egy területen, vagy-’ a megfigyelése szá­modra nagy’ élményt jelentett, írj róla, és nyugodtan küldd el például az MME regionális szervezetének! Ne várj szenzációs megfigyelésre, ne gondold azt, hogy a jelentéktelennek tűnő adataid senkit nem érdekelnek! írj!

Nagyon sokan próbálkoznak a madárfényképezéssel, ami egy’ szép hobbi, de megfelelő felszerelés hiányában csak csalódást okoz. Abban az esetben, ha rendelkezel ilyen felsze­reléssel, az általad megfigyelt fajokat próbáld meg lefényképezni!

Tudnod kell, hogy’ a fényképezés „veszélyes üzem” a madarak szempontjából. A tolakodó és a madarak védelmével, a természetvédelemmel nem törődő fotós egy jó fénykép reményében gondolkozás nélkül feláldozza a madarat is. Te ne légy ilyen!

Mindig tartsd az eszedben: Te madárvédő vagy!

Napló

Nincs rá szabály, hogy milyen naplót kell vezetnie egy madarásznak. Egy biztos, minél rész­letesebb egy napló, annál jobb. A naplóírásban is vezéreljenek azok a gondolatok, amelyeket az előző fejezetben olvashattál (dátum, időjárás stb.) 1 Természetesen a gyakori és általad ismert fajokról nem kell leírást készítened.

Szerezz be egy olyan füzetet, aminek évek múlva sem fognak kiesni a lapjai! írd bele a neved és a címed! Amennyiben ezzel kész vagy, már nem fordulhatsz vissza. A napló az adataidra vár. A margóra jegyezd föl tehát a dátumot, és vágj bele!

Amit a terepen a jegyzetfüzetedben fontosnak tartasz megemlíteni, lerajzolni, azt a nap­lódba is jegyezd fel! Lehetőleg még a megfigyelés napján írj át minden adatot a jegyzet­füzetedből!

Egy kis rendszertan

Eleinte úgy fogod érezni, hogy nincs igazán szükséged arra, hogy a madarak tudományos nevét is ismerd, de azért barátkozz meg a gondolattal. Később csak hasznát látod. Termé­szetesen egy amatőr madármegfigyelőnek nem kötelező a fajok tudományos nevét ismer­nie. Mindenesetre nagy segítségedre lehet.

Az élőlények leírásának, rendszerezésének és csoportosításának tudományát rendszertan­nak nevezzük. E tudomány alapjait egy svéd tudós, Kari Linné rakta le. Az ő nevéhez fűződik a fajok kettős latin névvel történő jelölése is, és ő vezette be a faj fogalmát.

Azonos fajúak azok az élőlények, amelyek lényeges külső tulajdonságaikban és belső fel­építésükben megegyeznek, szaporodási közösségben élnek a természetben, és egymás kö­zött párosodva termékeny utódok létrehozására képesek.

A Földön egyes becslések szerint körülbelül 10 mil­lió növény- és állatfaj él. A rendszertan tudománya néni

kevesebbre vállalkozik, mint hogy ezeket az élőlényeket egy meghatározott sorrend szerint csoportosítsa.

A rokon fajokat közös nemekbe, a rokon nemeket családokba, a rokon családokat rendekbe, a rendeket osztályokba, a rokon osztályokat törzsekbe soroljuk.

Hogy érthetőbb legyen, a rendszertan tudománya így tartja számon a széncinegét:

Gerincesek törzse – Chordata phylum Madarak osztálya -Aves classic

Verébalakúak rendje – Passerifbrmes ordo Cinegefélék családja – Paridae família.

Cinege nem – Parus genus Széncinege – Parus major

A szakirodalomban gyakran fogsz találkozni a kettős latin név használatával. Egy adott faj első említésekor valamely cikkben a saját nyelven történő megnevezése után zárójelben vagy dőlt betűvel szedve feltüntetik a latin nevét is: széncinege, Parus major. A nem nevét (a példában a Parus) mindig nagybetűvel kezdik.

Beszélnünk kell még az alfaj és a színváltozat fogalmáról.

A színváltozat bemutatására az egyik legszemléletesebb példa a törpesas. Lapozz fel egy határozókönyvet, és figyeld meg, hogy’ a törpesasnak két színváltozata ismert! Világos és sötét. Mindkét színváltozat mellett a törzsalak latin nevét látod: Hieraaetus pennatus. A színváltozat alatt tehát egy fajon belül a tollazatuk színeiben eltérő madarakat értjük. Természetesen nem színváltozat a fiatal madarak öregekétől eltérő és az ivarok eltérő toll- ruhája.

A színváltozat nem azonos az alfajjal!

A terepen eltöltött hosszabb idő alatt te is felfigyelsz majd a hazánkban is gyakori egerész­ölyv sok színváltozatára. Az egerészölyv Eurá­zsia nagy részén költ. Egy viszonylag jól be­határolható területen, az orosz pusztákon él egy, a törzsalaktól néhány öröklődő jellegben különböző alakcsoport, amely csoportból szár­mazó egyedeket alfajként ismerjük. (Az alfajok nem a törzsalak alfajai, hanem ugyanolyan rangú alfajok, mint a törzsalak. A törzsalaknak semmiféle kiváltsága nincs, csupán annyi, hogy ezt az alakot (alfajt) írták le először. Ezért Európában többnyire törzsalakok élnek, és keletebbre vannak a más alfajok (pl. egy eurázsiai elterjedésű madár esetében). Ezek az ölyvek valamivel kisebbek a hazánkban is élő egerészölyveknél, színezetükben is mutatkozik eltérés. (Az egerészölyvek gazdag színváltozataira jellemző, hogy az alfajon belül is több színváltozat ismert.) Az alfajok tudományos neve a fajnévhez illesztett újabb szó, tehát három szóból áll. A törzsalak (a nálunk is élő alfaj) latin neve Buteo buteo buteo, a másik alfaj latin neve Buteo buteo vulpinus.

Az alfajok felismerése sok esetben igen nehéz feladat még a gyakorlott megfigyelőknek is. Az alfajoknak rendszerint nincs külön magyar nevük.

Térjünk vissza a latin név használatához. Tételezzük fel, hogy közölni akarod egy angol anyanyelvű úriemberrel, hogy, lakóhelyed környékén széncinege is él! Nem ismered a faj angol nevét, ezért megpróbálod lefordítani. Angolul a szén: coal, a cinege: tit. A széncinege ezek szerint Coal Tit.

Büszkén közlöd tehát vele a dolgot, amiből ő rög­tön tudni fogja, hogy fenyvescinegét láttál. Az ango­lok ugyanis a széncinegét Great Titnek, a fenyves­cinegét Coal Titnek nevezik.

Ahány nyelv, majdnem annyi elnevezés.

A tudományos név bevezetése lehetővé tette, hogy a fajoknak nemzetközileg is egyértelmű elnevezé­sük legyen. Ezért bármely országból származó ma­darásznak megemlíted a széncinege latin nevét, Parus major, rögtön tudni fogja, hogy melyik fajról van szó.

A latin név ismeretét rögtön hasznosíthatod is ab­ban az esetben, amennyiben egy idegen nyelvű hatá­rozó kerül a kezedbe. Bármilyen nyelven íródott is az a határozó, a tudományos név alapján beazonosítha­tod a képen látható fajt.

A madarak élete

Ez a kiadvány túlnyomórészt a madárhatározás köré csoportosított kérdésekkel foglalkozik. Néhány szót azonban érdemes ejteni a madarak életéről is.

A hazánkban költő madarak közül a legtöbb faj nem alkalmazkodott a téli hónapok hideg hőmérsékletéhez és a táplálékhiányhoz, ezért ezek a fajok ősszel elvonulnak tőlünk. Néme­lyik faj csak a Földközi-tengerig jut el, mások Dél-Afrikába vonulnak. Legismertebb vonuló madaraink a fecskék és a gólyák.

A vonulás sok energiát igényel, csak a jó kondícióban lévő madárnak van arra esélye, hogy a hosszú utat megtegye.

Azok a fajok, amelyek alkalmazkodni tudtak a mostoha időjárási viszonyokhoz, télen is hazánkban maradnak. A madáretetők jól ismert téli vendégei az egyébként rovarevő cinegék, amelyek télen – rovarok hiányában – magvakkal is táplálkoznak. A vonuló fajokkal ellentétben őket állandó madaraknak nevezzük.

Tavasszal életre kel a természet, és a rovarok, növények által nyújtott táplálékbőségre a vonuló madarak visszaérkeznek, és azonnal szorgalmas munkába kezdenek. Mind a helyben maradó, mind a vonuló fajok kiválasztják azt a területet, amelyet a fészkelési idő alatt bir­tokolni fognak. A hímek énekükkel jelzik a vetélytársak számára a saját területük határait, és az énekükkel hívják fel magukra a tojók figyelmét.

A területet, amelyet egy’ madárpár a költés során birtokol, territóriumnak nevezzük. A csuszkák télen is őrzik e terület határait, a téli erdő ezért néha hangos a csuszkáit per­lekedésétől.

A territórium – amelyet neveznek revír- nek is – területén elég tápláléknak kell lenni, hogy a madárpár önmagáról és fiókái felneveléséről gondoskodni tudjon. Ezen a területen épül fel a fészek. Néhány faj – pl. a ragadozómadarak – nem a fészek köze­lében szerzi meg táplálékát.

Minden faj rá jellemző fészket épít. A po­száták laza szerkezetűt, a fekete rigó sarat is kever a fészekanyag közé, és te is ismered a molnárfecskék eresz alá tapasztott sárfész­két. A fészeképítéshez nagyon sok anyagot találnak a természetben, zuzmót, mohát, vékony’ gyökereket, faleveleket, faágat, tol­lakat.

Van, amikor a fészket a hím és a tojó kö­zösen építi, van, amikor csak az egyik fog­

lalkozik vele. Az ökörszem hímje több fészket is elkezd építeni, de csak azt fejezi be, ame­lyet a tojó kiválaszt magának.

A sordély hím ezzel szemben nem foglalkozik a fészcképítéssel, azt a tojóra vagy a tojókra bízza.

Bizony, a tojókra. Előfordul ugyanis, hogy egy hímhez több tojó tartozik, vagy fordítva, egy’ tojó több hím fészkét keresi fel, hogy a párzás után lerakja abba tojásait. Az előbbi pár kapcsolatot többnejűségnek, idegen szóval poligámiának, az utóbbit (amely jóval rit­kább) többférjűségnek, poliandriának (pl. a víztaposóknál) nevezzük.

Az egyik legismertebb poligám (egy hím, több tojó) madár a fácán, amely egy egész háremet tart a tyúkokból.

Ellentétben a fentiekkel a legtöbb faj a költési időben monogám kapcsolatban él, azaz egy hím és egy’ tojó él együtt. Ez a kapcsolat néhány kivételtől eltekintve csak szezonális, csupán arra a költési idényre szól. Az énekesmadarak ilyen szezonális párkapcsolatban élnek.

Ritkább, amikor a madarak között állandó párkapcsolat alakul ki. Ez leginkább a na­gyobb termetű fajoknál fordul elő (pl. sasok, gólyák). Egyesek közülük csak a fészeknél találkoznak minden tavasszal, mások a tclclőtcrülctcn, vagy a kóborlás során is összetarta­nak.

A kis kitérő után beszéljünk még egy kicsit a fészkekről!

A harkályok faodút vájnak ki maguknak, és csak nagyon ritkán költenek a következő évben is ugyanabban az odúban. Sok faj, mint pl. a seregély; széncinege, örvös légykapó kihasználja ezt, és a harkályok régi odújában építik fészküket.

A jégmadár, gyurgyalag homokfal­

ba, löszfalba vájja költőüregét.

A sólymok és még néhány madárfaj egyáltalán nem építenek fészket. A mezők fölött szitáló vörösvércsék var­jak és szarkák régi fészkeit foglalják el.

Néhány faj, mint pl. a dankasirá­lyok, szürke gémek, partifecskék és vetési varjak, telepesen költenek, tehát több pár egymás közvetlen közelében építi fészkét.

A fészek elkészülte után következik a párzás és a tojásrakás. A fészekalj (a tojások száma, mérete és színe) az adott fajra jellemző. A gerlék fészekalja például mindig két fehér tojás­ból áll, a tövisszúró gébics 4-5, a tompább végén sűrűbben foltos tojáson kotlik.

Némelyik faj az első tojás lerakása után megkezdi a kotlást, mások megvárják, míg teljes lesz a fészekalj. A széncinege minden egyes tojás lerakása után mohával betakarja a tojást» kát, és csak a teljes fészekalj esetében kezdi meg a kotlást. A gyöngybagoly ezzel szemben már az első tojás lerakása után kotlik. Az ezután következő napokban még tovább párzik t s még több tojást is letojik (táplálékban gazdag években előfordul a 10 tojásos leszck.ilj IM

A gyöngybagoly fiókái ezcrt különböző időpontokban kelnek ki, különböző korúak, és egészen a kirepülésükig szemmel látható a közöttük lévő méretbeli különbség.

A fészeképítéshez hasonlóan a fiókák etetésében sok esetben mindkét ivar részt vesz, van azonban, amikor csak a hím vagy csak a tojó etet.

kotlási idő fajonként változik, a kisebb termetű énekeseknél kb. 11-14 nap, a nagyobb termetű fajoknál, pl. a ragadozó madaraknál kb. 1 hónap.

Azokat a fajokat, amelyek fiókái a tojásból való kikelés után a fészekben nevelkednek tovább, fészeklakóknak nevezzük. Velük ellentétben a fészekhagyó fajok, pl. a tvúkalakúak kicsinyei (a házi tyúkoknál is megfigyelheted) a kelés után rögtön elhagyják a fészket, testüket finom pihetollak borítják, és azonnal képesek önállóan táplálkozni.

A fészeklakó fiókáit kezdetben csupaszok, szemük csak néhány nap múlva nyílik ki, és a szüleik etetik őket. A fészket a legtöbb esetben csak akkor hagyják el, amikor tollazatuk tel­jesen kifejlődik, röpképcssé válnak. A kisebb fajok fiókái a keléstől számított 11-14. napon repülnek ki a fészekből, ezzel szemben az egerészölyv fiataljai 40 nap alatt fejlődnek röp- képessé.

Sok fajnál a nyári vedlés a vonulásra, telelésre történő felkészülést szolgálja, amely során a kopott tollazatot vagy annak egy részét új tollruhára cserélik.

A költési időszak után sok madárfaj esetében még egy darabig összetart a család (pl. a cinegéknél), és az öreg szülők a kirepült fiatalokkal együtt járnak táplálék után. Más eset­ben a fiatal egyed kóborolni kezd (pl. az uhu), hogy egy új revírt válasszon magának. Nyár végén, ősz elején a pintyfélék, a sármányok nagy csapatokba verődnek.

Ebben az időszakban mindenhol táplálék után kutató madarakat láthatsz. A revírek határai a legtöbb esetben fel­bomlanak, a madarak készülődnek a télre, illetve a vonulás­ra, zsírtartalékot halmoznak fel (természetesen itt nem em­beri értelemben vett elhízásról van szó).

Arról már esett szó, hogy’ a madarak milyen sok táplálék­forrást hasznosítanak a természetben. Ismerünk növényi táplálékot, állati táplálékot és vegyes táplálékot fogyasztó fajokat. Gyakran fogod hallani és olvasni, hogy rovarevő, magevő és ragadozó madarakról beszélnek.

A táplálék összetétele sok fajnál szezonálisan változik. Rovarevő madarak a cinegék és a poszáták. Telente azonban te is megfigyelheted, hogy a cinegék előszeretettel fogyasztják az etetésre kihelyezett napraforgót, ősszel a poszáták a feketebodza termését csipegetik. A magevő mezei verebek a fészekben nevelkedő fiókáik táplálására nagy’ mennyiségben hor­danak rovartáplálékot is.

A magasban keringő ragadozó madarak között van egy’ olyan faj, a darázsölyv, amely a darazsak kikapart fészkéből kiszedett lárvákkal táplálkozik. Az énekesmadarak közé (verébalakúak rendje) tartozó nagy őrgébics kisebb emlősöket és madarakat zsákmányol.

Vannak madarak, amelyek egy.’ vagy több meghatározott és viszonylag szűk táplálékfor­rást hasznosítanak. Ezeket a fajokat táplálékspecialistáknak nevezzük. Ilyen faj a már em-

lített darázsölyv mellett a kígyászölyv is, amelynek legfontosabb táplálékát a hüllők képezik.

A nem táplélékspecialista rovarevő vagy magevő madarakra is jellemző, hogy táplálékukat egy meg­határozott csoportból vagy helyről szerzik. Elsősor­ban repülő rovarokkal táplálkoznak pl. a légykapók, az avar közül szedegeti ki a pókokat a vörösbegy’. Az előbbiekből következik, hogy a lombkorona szint­jében táplálkozó örvös légykapó a földön táplálkozó vörösbegynek nem vetélytársa, tehát a vörösbegy revírjében, néhány szinttel följebb megtelepedhet az odúban költő örvös légykapó is, míg egy másik talajszinten táplálkozó párt a mi vörösbegyünk már nem tűrne meg.

Az ősz a madárvonulás időszaka. Madarak ezrei kelnek útra, és hagyják el költőterü- letüket. A legtöbb ember ezt az érdekes eseményt egyáltalán nem érzékeli, csupán a fecskék és a gólyák eltűnése okán gondol rá.

A vonulás időszakában a Te terüle­teden is felbukkanhatnak olyan fajok, amelyeket ott korábban nem, vagy csak nagyon ritkán észleltél.

Az embereket ősidők óta foglal­koztatja a madárvonulás kérdése, már jóval régebb óta, minthogy el­képzelésük lett volna arról, tulaj­donképpen miért is tűnnek el évről évre egyes madárfajok az évnek meg­határozott szakában, és jelennek meg helyettük mások, hogy aztán néhány hónappal később újra visszaálljon a korábbi állapot. Persze, mint sok más, megmagyarázhatatlannak tűnő jelenség, ez is számos hiedelemnek adott tápot: közismert, hogy a középkorban elterjedt nézet szerint a fecskék a mocsarak, lápok iszapjában telelnek, egy másik téveszme, amely pedig egyenesen Arisztotelésztől származott, azt hirdette, hogy a kakukkok ősszel karvallyá változnak, a kerti rozsdafarkúak pedig vörösbeggyé, sőt akadt, aki úgy vélte, a madarak a Holdon telelnek. A valóság, mint oly sokszor, még c fantasztikus elképzeléseknél is izgalmasabb meg­lepetéseket, illetve újabb és újabb rejtélyeket tartogat számunkra. Az első sikeres madár­jelölési kísérletről, amely egy vadon élő madár vonulásának titkait fürkészte, egy né­metországi, cisztercita apátság priorjának 1250 körül íródott beszámolójából van tudomá­sunk: egy kíváncsi, vállalkozó kedvű ember pergamendarabot erősített egy füsti fecske lábára az alábbi felirattal: „O, fecske, mondd, hol töltőd a telet?”. Bizonyára nagyon örült, amikor a tavasszal visszaérkező madáron választ talált kérdésére: „Ázsiában, Petrus házában”.

Az igazán tudományos szemléletű kutatást H. Ch. C. Mortensen dán iskolai tanár alapoz­ta meg azzal, hogy 1899-ben sorszámmal és címzéssel ellátott fémgyűrűket erősített néhány seregély lábára, majd útjukra engedte őket. A kísérlet, az azóta meggyűrűzött madármilliók statisztikai adatait ismerve, csodával határos módon sikeres volt: a megjelölt 165 seregély közül már a következő évben visszajelentettek néhányat. 1907-ben pedig megkezdte a fehér gólyák gyűrűzését, és e fajból is több példány megkerült a későbbiekben. Azóta a madár- gyűrűzés példátlan „karriert” futott be: a világ szinte minden országában gyűrűznek ma­darakat több-kevesebb rendszerességgel, több ezer hivatásos és amatőr madarász rész­vételével, és évente több millió madár lábára kerül „patkó”. Természetesen az eltelt több mint száz év alatt a befogási módszerek, eszközök és maguk a gyűrűk is sokat fejlődtek, ki­finomultabbak lettek, illetve kiépültek a megfelelő intézmények (pl. az Európai Madárgyűrűzési Unió, az EURING) és adatbázisok. A gyűrűzés mellett újabb, gyakran sokkal hatékonyabb módszerek is megjelen­tek, amelyek közül feltétlenül érdemes megemlíteni a radart és a nagyobb testű madarakra erősített rádióadó jeleinek követését (földről vagy műholdról). Külö­nösen ez utóbbi technikával egy-egy sikeres kísérlet olyan mennyiségű adatot szolgáltathat, amennyit gyűrűzés révén csak több száz vagy ezer madár meg- gyűrűzésével cs több év vagy évtized elteltével remél­hetnénk. Néhány műholdról követett madár útvonalát ma már az internet segítségével bárki figyelemmel kí­sérheti.

Mit is sikerült megtudni a madarakról e kutatások eredményeként? Az első időszakban szinte kizárólag az egyes fajok, állományok vonulásának feltérképezése volt a célkitűzés, de mára emellé már számos olyan, hasonlóan izgalmas kérdés is párosult, amelyek meg­válaszolásához a gyűrűzésnél kézben tartott madarak alaposabb vizsgálata, illetve a gyűrű­zés során szerzett adatok más irányú elemzése szükséges. Csak két adat, hogy legyen némi fogalmunk az Eurázsiában költő vonuló madarak mennyiségéről: több mint kétszáz faj, becslések szerint kb. ötmilliárd egyedéről van szó. A Földközi-tenger partvonalának min­den kilométerét átlag 30 000 vonuló madár szeli át az őszi vonulás csúcsán éjszakánként. Számos közülük olyan kis méretű, mint pl. a fitisz füzike, amelynek szárnyfesztávolsága kb. 20 cm, és testsúlya csupán 8-12 g, de a telet költőhelyétől 4000-14000 km-re tölti, vagy a mezei poszáta, amely 21 cm-es szárnyfesztávolságával és 14-21 g-os tömegével alig számít nagyobbnak, de szintén óriási távolságra, 2000-9000 km-re vonul. A 19 g-os átlagtömegű füsti fecske akár 12 000 km-re is elvonul fészkelőhelyétől. Az ehhez szükséges energiát e piciny madarak a vonulás előtt felhalmozott, ill. a pihenőhelyeken kiegészített zsír­tartalékaikból fedezik. Még nagyobb távolságot tesz meg a sarki csér, amely észak-európaiköltőtelepeiről egészen az Antarktisz peremvidékéig vonul, így évente kb. 40 000 km-es utat tesz meg vonulása során. Valamivel könnyebbnek tűnik a dolga azoknak a nagy testű madaraknak (pelikánok, gólyák, ragadozó madarak), amelyek viszonylag nagy szárnyfclületükön vitorlázva, a felfelé szálló légáramlatokat (termikeket) „lovagolják meg”, majd, ha elég magasra jutottak, szinte szárnycsapás nélkül húznak el céljuk irányába. Tcrmikek csak a szárazföld felett keletkeznek, így ezek a madarak nem szívesen keresztezik a nagyobb víztömegeket: a Földközi-tengert elsősorban a Boszporusznál és a Gibraltári- szorosnál szelik át.

Szintén érdekes terület annak- vizsgálata, hogy hogyan befolyásolja a vonulási útvonalak alakulását az adott faj elterjedésének időbeli alakulása. A hantmadár például Eurázsia észa­ki feléből terjeszkedett Grönlandra és Kanada északi partjaira. Az itt költő állományok azonban továbbra is évente kétszer átszelik az Atlanti-óceánt, hogy a faj ősi, afrikai telelő­területein tölthessék a telet, bár Közép-Amerikában vagy éppen a Távol-Keleten sokkal közelebb is találhatnának alkalmas telelőhelyeket.

iMire használjuk fel a vonuláskutatás során szerzett ismereteket? Az alapkutatás mellett kiemelkedő jelentősége van azoknak a célzott védelmi programoknak, amelyek egy-egy faj, alfaj vagy’ állomány megmentését szolgálják. Ahhoz, hogy ezek sikeresek legyenek, vonuló fajok esetében nem elég a költőhelyeket ismernünk és védenünk, hanem a vonulás, illetve telelés során használt területeket is pontosan fel kell térképezni és védelem alá kell vonni, hiszen egy-egy faj túlélése szempontjából ezek kulcsfontosságúak. Egy-egy’ lecsapolt mo­csárrendszer, lebetonozott part vonuló madarakat foszthat meg évszázadok alatt, nemze­dékek „memóriájában” rögzült táplálkozóterületeiktől, és ezáltal csökkenti annak esélyét, hogy a kis vándorok megfelelően felkészüljenek az előttük álló, esetenként tengereken és sivatagokon átvezető nagy’ út leküzdésére.

Észak-Európából hazánkba is érkeznek vonuló fajok, amelyek az ottani zord időjárással ellentétben a mi telünket kellemesebbnek érzik. A hazánkban telelő északi madarak képviselője pl. a fenyőrigó, nagy’ őrgébics, gatyás ölyv, kékes rétihéja, kis sólyom.

A tél elmúltával aztán újra megmozdul a madárvilág, a téli vendég madaraink elvonulnak tőlünk, a hazánkban költő fajok visszaérkeznek hozzánk, és megkezdődik a revír kiválasz­tása, madárdaltól lesz hangos az erdő.

Néhány ötlet

Ne akarj rögtön ritkaságokra találni, figyeld a gyakoribb fajokat!

A madarászást kezd el a kertetekben vagy egy városkörnyéki parkban! Próbáld meghatá­rozni az itt felbukkanó fajokat, figyeld az éneküket!

Télen készíts madáretetőt! Az etetőn megfigyelheted a madarakat annyi ideig, hogy le­rajzold, leírd őket. Hasonlítsd össze rajzaidat, leírásodat a madaras könyvekben foglal­takkal! Figyeld meg a rigók, cinegék és pintyfélék tollazata közötti különbségeket!

Helyezz ki madárodút a kertbe! Figyeld meg, milyen fajok foglalják el, a nap melyik sza-

kában és milyen gyakran etetnek, mennyi idő alatt re­pülnek ki a fiókák stb.!

Ültess a kertetekbe napraforgót! Ősszel, meg a ma­dáretetés időszaka előtt beérik. Már egy-két tő is oda­vonzza a cinegéket, csuszkákat.

Nyár végén, ősz elején keress olyan helyeket, ahol fekete bodza érik! A vonuló poszáták kedvelik ezt a

Szeptember végén, október elején esős időszak után keress fel olyan helyeket, ahol a tócsákban sokáig meg­marad a víz, és más vízfelület nincs a közelben! A leg­több ilyen tócsa dűlőutakon, elhanyagolt, kátyús aszfalt- utakon alakul ki. Amennyiben az ilyen utat bokorsáv kíséri, ahol bogyótermő bokrokat is találni, az igazi madárparadicsom a vonuló énekeseknek (a kertetekben is készíthetsz itatót, ahol a nyári melegben előszeretettel fürdenek, isznak a madarak).

Aratás után a learatott gabonatáblák szélén kerítések, bokrok tetején sok madarat lehet látni, amelyek rovarokra vadásznak. Amennyiben nem húzódik ott kerítés, vagy kevés a bokor, egy ilyen gabonatábla szélén szúrj kb. 1,5 méteres karókat a földbe a leshelyedül választott bokortól 3-4 méterre. Biztos lehetsz benne, hogy’ néhány madár megtelepszik majd rajtuk.

Nagyobb méretű legelők, kaszálók nyár közepi, nyár végi lekaszálása után összegyűlnek a hollók, vetési varjak, és az ilyen területeken kis szerencsével több ragadozómadarat is meg­figyelhetsz.

A folyók tavaszi kiöntése után keress fel néhány ártéri területet! Ilyenkor a hegyvidéki területek közelében is sok olyan fajt láthatsz (récéket, parti madarakat, kócsagokat, sirá­lyokat), amelyek a hegyes-völgyes tájakon nem gyakran kerülnek a szemed elé.

Ősz végétől tavaszig néhány érdekes átvonuló faj felbukkanhat a be nem fagyott tavak, víztározók vizén is.

Figyeld a madarak visszaérkezésének és távozásának idejét, jegyezd a naplódba, hogy mikor észlelted tavasszal először és ősszel utoljára a vonuló fajokat!

Madárvédelem

A gyakorlati madárvédelem az egyszerű feladatoktól a tudományos ismereteket sem nélkülözhető tevékenységeket foglalja magában. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesületben lehetőséged lesz megismerkedni ezekkel a tevékenységekkel, a téma irodalma szerencsére elég nagy, ezért most csupán azt a kettőt említjük meg, amellyel minden fiatal madarász foglalkozik előbb-utóbb.

Madáretetés

A madarak téli etetése tagadhatatlanul a madár­barátok széles táborának az egyik legkedveltebb tevékenysége. Bár nagyon sokan közülük úgy hiszik, hogy’ e tevékenység nélkül madaraink éhen pusztulnának, ez nem egészen így van. Néhány legyengült egyedet természetesen meg lehet így menteni a pusztulástól, azonban a télen is nálunk tartózkodó madarak állományát a madáretetés megszűnése sem befolyásolná kedvezőtlenül.

Mindezek ellenére a madáretetés mégis fontos elfoglaltság, mert azon ritka tevékenységek egyike, amely során a rohanó világban élő ember közel kerül a természethez, és nem rombol, szemetel, hanem segíteni próbál.

Neked, mint kezdő madarásznak a madáretető forgalmának megfigyelése is sok élményt nyújt.

járás hidegre fordul! Enyhe téli időben szükségtelen, mert a madarak ilyenkor a ter­mészetben is megtalálják táplálékukat. Amennyiben etetni kezdesz, csak akkor hagyd abba,

Csak akkor kezdd el az etetést, amikor az idő­amikor az időjárás megenyhül!

A mi éghajlati viszonyaink között a madarak etetését december és február között kell végezni. Amennyiben elkezded az etetést, folyamatosan biztosítani kell a táplálék utánpót­lását. Enyhe napokon természetesen kevesebb eleséget is kirakhatsz.

Nagyon sokféle etetőt lehet készíteni, ezt a fantáziádra bízzuk. Arra viszont fel­hívjuk a figyelmed, hogy’ mivel Te ma­darász vág)’, olyan helyre helyezd ki az etetődet, ahol figyelemmel is tudod kí­sérni annak forgalmát.

A téli hidegben táplálkozó madarak könnyű zsákmányai a macskáknak, ezért szükséges ellenük védekezni, mert egy idő után úgy tűnik majd, hogy a macskák

téli etetésével foglalkozol. Gyakori, hogy a macskákhoz hasonlóan a karvaly, kis sólyom is rendszeres vendége lesz az etetőnek – persze nem napraforgómagra van szüksége. Ebben az esetben az etetőt áthelyezheted egy olyan helyre, ahol sűrű bokrok is vannak a közelben, hogy’ a madarak el tudjanak rejtőzni a veszély elől.

A téli etetéshez a legjobb a napraforgómag, a feketerigónak, vörösbegynek azonban az ételmaradék is megfelel. Rakhatsz ki faggyút és nem sózott szalonnát is.

Odúkészítés és -kihelyezés

Az általad készített odúk kihelyezésével nem csak költőhelyet teremtesz néhány madár számára, de az odúk ellenőrzése során betekintést nyerhetsz egy adott faj életébe is.

Az odúkat legcélszerűbb deszkából készíteni. Úgy’ akaszd ki a fák ágaira őket, hogy onnan könnyen lccmelhetőek legyenek. Egy átla­gos méretű kertben szükségtelen háromnál több odút kirakni, röp- nyílásuk lehetőleg ne egymás felé nézzen! A ház körüli kertekben széncinege, mezei veréb megtelepedésére számíthatsz leginkább.

Próbálkozz az erdőkben is odúk kihelyezésével, és rendszeresen ellenőrizd azokat! Az ellen­őrzések során tapasztaltakat naplódba jegyezd fel!

Az ábrákon madárodúkat látsz. Legyen ez a minta a sajátod elkészítésében. A szükséges

Faj neve	Röpnyílás átmérője (cm)	Odú alap ­területe (cm)	Magasság (cm)	Kihelyezési magasság (m)	Kihelyezés helye
Kék cinege	2,8	17×17	25	1,5-2	erdők, parkok
Barátcinege	2,8	17×17	25	1,5-2	erdők, parkok
Széncinege	3,2	17×17	25	1,5-2	erdők, parkok, kertek
Örvös légykapó	3,2	17×17	25	2-3	erdők
Mezei veréb	3,2	• 17×17	25	2-4	kertek, sövények
Seregély	4,6-6	20×20	30	3-6	erdők, parkok, kertek
Kék galamb	12-14	30×30	45	4^6	bükkösök
Füleskuvik	12	25×25	35	4-6	öreg parkok, gyümölcsösök
Macskabagoly	15-20	30×30	45	4r-6	erdők
Búbosbanka	12	20×20	35	1,5-4	sövények
Házi rozsdafarkú	„C” odú	15×15	17	2-4	épületek eresze alá

„C” odú

46-60 mm

„D” odú

Tartalomjegyzék

Bevezető 3

Miért éppen a madár? 3

A madarászokról 5

Kik a madarászok?

Mit csinálnak a madarászok? .. 7

Mit nyújt a tagoknak az MME? . 12

Hogyan kapcsolódhat be egy új

tag a munkába? 13

Hogyan támogathatják a tagok

tevékenységünket? 13

Mire van szükséged? 14

A távcső 14

A teleszkóp 15

Madárhatározó és madaras

könyvek 15

A jegyzetelés eszközei 16

Ruházat 17

Etika 17

Hol élnek a madarak? ….. 18

Földrajzi elterjedés, előfordulás … 19

Allománynagyság 21

Ritka fajok, kóborló fajok, invázió.. 21 Nomenclator Bizottság 22

Költő fajok 23

Monitoring, állományfelmérés …. 24 Térkép 24

Madárhatározás 24

A madártest részei 26

Mérete, alakja, arányai, formája .. 26

Színek, mintázatok 27

Repülés, röpkép 27

Úszás 29

Tollazat 29

Vedlés 30

Ivar és kor 31

„Öreg madár, nem vén madár” … 31

Láb 32

Csőr 33

Hang 34

A madarak „beszéde” 35

Mit csinál? 36

Környezete 36

Egyéb jelek 36

Leírás, rajz, fotó 38

Napló 39

Egy kis rendszertan 40

A madarak élete 42

Néhány ötlet 47

Madárvédelem 48

Madáretetés 49

Odúkészítés és -kihelyezés 50