Találatok: 82

28

1. Gyémánt (Kimberley, Dél-Afrika). Elemi karbónium, azaz szén, így a gyémánt vegyi jele is C. A legnagyobb szimmetriájú kristályrendszerben, a szabályos rendszerben, annak is a legma­gasabb szimmetriájú kristály osztályában kristályosodik. Leggya­koribb alakja az oktaéder. A Mohs-skálában keménysége 10, tehát valamennyi ásványnál keményebb, kitűnően vágja az üve­get. (Mohs bécsi tanár osztályozta először keménységük szerint az ásványokat 1-10-ig terjedő számozással.) Majdnem mindenütt a Földön folyóhordalékban találják, s mossák, mint az aranyat. Anyakőzetében ritkán fordul elő, mint Dél-Afrikában Kimberley- ben és a Szovjetunióban Jakutföldön. Magmás eredetű anyakőze­te sok zöld színű olivint (lásd XXII. táblát) tartalmaz, ez az úgy­nevezett kimberlit. A gyémántot ugyanúgy, mint a többi drágakö­vet, karáttal mérik. Egy karát 0,2 gr. Az eddig ismert egyik legna­gyobb gyémánt a Dél-Afrikában talált 3106 karátos Cullinan. Ezt több darabra hasítva köszörülték. A gyémánt igazi túzét azáltal kapja, hogy a kristály lapok helyett mesterséges lapokat köszö­rülnek a felületére. A kőbe a csiszolt lapokon át hatolnak be így a fénysugarak, amelyek többszörösen megtörnek, és a gyémánt csodálatos színszórását idézik elő. A 2. ábrán az oktaéder forma, a 3.-on a 68 lapos briliáns, a legtökéletesebb köszörülési formák egyike látható. A gyémántcsiszolás feltalálása óta igen divatos ékkő lett.
2. Grafit (Annina, Erdély, Románia). Ugyancsak elemi szén. Még­is merőben más természetű ásvány, mint a gyémánt. Olyan lágy, hogy a papíron nyomot hagy. Iszapolt anyaggal összegyúrva ké­szítik belőle a ceruzát. Amíg a gyémánt atomrácsában rendkívül kicsiny az atomok közötti távolság, és ez a távolság minden irányban egyforma, az atomok összetartása rendkívül nagy, addig a grafit rácsában a rétegsíkokon belül erős az atomkötés, a réteg­síkok között azonban gyenge. Ezért nyomásra a rétegsíkok men­tén a grafitrészecskék elcsúsznak. Színe sötétszürke. Leveles, pikkelyes halmazokban fordul elő.

10

IV. tábla

1. Galenit (Beuthen — ma Bytom —, Lengyelország). Ólom- szulfid, az ólomnak kénnel alkotott vegyülete. 86,6 % ólmot és 13,4 % ként tartalmaz. A világosszürkétől az egész sötétszürkéig változó színű. Kristályai vagy fémfényűek, vagy oxidálódva matt felületűek, csak hasadási lapjai csillognak fényesen, gyakran hexaéderek vagy oktaéderek. A galenit szemcsés vagy egészen apró kristályos tömegben is előfordul. Igen nagy fajsúlyú ásvány. Az egyik legnehezebb érc. Fajsúlya 7,4. Késsel könnyen karcolha­tó, keménysége tehát csekély. Olvadáspontja 1115 °C. Faszénen hevítve SO2 eltávozása közben ólomgömbbé olvad, és ólom-oxid verődék keletkezik. Hidrotermális úton, vagyis a Föld mélyéből feltörő forróvizes oldatokból jön létre. Hazánkban az egyik legkö­zönségesebb hidrotermális ásvány. Előfordul a Velencei- és a Mátra hegységben. Az utóbbi helyen a gyöngyösoroszi ércbánya legjelentősebb ásványi nyersanyaga. Galenitet találunk Rudabá- nyán is, olykor fejtésre érdemes mennyiségben. Nagy tömegben bányászták Róma spanyolországi gyarmatán, azaz Hispániában, ahonnan rendszeresen szállították az anyaországba. Ma a Szov­jetunióban Nyercsinszkben és Észak-Amerikában Colorado és Idaho területén bányásszák. Vannak ezüsttartalmú galenitek, amelyek kohósítása annyi ezüstöt eredményez „melléktermék­ként” a világtermelésben, amennyit az összes ezüstére együttvéve nem ad. Híresek a Kárpátok övezetének ezüsttartalmú galenit- előfordulásai is.
2. Greenockit (ejtsd: grinokit; Nagylápafő, Mátra hegység). Kad- mium-szulfid. Színe élénksárga. Leginkább a cinkérctelepek oxidációs övében bukkannak rá, ahol a szfalerit mállásának terméke. Nagylápafőn a kalcitkristályok bevonataként jelentke­zik.

12

V. tábla

1

1. Kalkopirit (Felsőbánya — Baia-Sprie —, Románia). Réz- vasszulfid, réztartalma 34,5 %. A mélyből feltörő forróvizes ércho­zó (hidrotermális) oldatok egyik jellemző ásványa. így keletkezett a híres spanyolországi kalkopirittömeg Minas de Rio Tintóban, ahol pirittel együtt (lásd IX. táblát) fordul elő, és Európa legjelen­tősebb réztermelését biztosítja. Hatalmas kalkopiritbányák van­nak a Szovjetunióban, amelyek a rezet szolgáltatják. Itt az ipar számára igen fontos telepek vaskos érctömegekben jelentkeznek. A kalkopirit színe sárga, aranysárga, zöldes árnyalattal. A gyűjtő számára bizonyára érdekes, hogy a kalkopirit szénen hevítve szikrázás és forrás közben fekete, mágneses gömbbé olvad.
2. Szfalerit (Óradna — Rodna —, Románia). Cink-szulfid, vagyis a cinknek kénnel alkotott vegyülete. A fennőtt szabad kristályok­nál gyakoribb a vaskos, szemcsés alak. Kristályai legtöbbször vasat is tartalmaznak, és színük is ettől függ. A világos gyanta­színtől a sötét, majdnem fekete példányokig mindenfajta átmene­tet megtalálunk. A kristályok legtöbbször gyémántfényűek, olykor a sötétebb kristályok fémes fényűek. A szfalerit a legfontosabb cinkásvány. A görögök szfalerosznak, csalfa ércnek nevezték, mert hosszú ideig nem tudták kinyerni belőle a fémcinket. Tág hőmérsékleti viszonyok között keletkezhet, és majdnem mindig jelen van a szulfidos ásványok képződésekor. A forróvizes, hidro­termális oldatokból válik ki. Szép példányokat gyűjthetünk a Mátra hegység ércteléreiből.
3. Tetraedrit vagy fakóérc (Botesbánya — Botes —, Románia). Rézantimon-szulfid. Keménysége 3,5-4,5. Rideg ásvány. Színe acélszürke, fakó ólomszürke. Jól fejlett kristályai ritkák, vaskos, tömött halmazokban gyakori. Szénen hevítve szürke gömbbé olvad, mely pörkölés után rézreakciót ad. Rudabányán és Gyön- gyösoroszin is előfordult.

14

VI. tábla

1. Enargit (Recsk, Heves m.). Réz-arzén-szulfid. Réztartalma 48,3 %, tehát fontos rézásvány. Acélszürke, félig fémfényű. Hid­rotermális eredetű telérekben vagy tömzsökben képződik. (A tömzs nagyjából cipó alakú érctömeg, nem összefüggő, mint a hasadékokat kitöltő érctelér.) Magyarországon is található bányá- szásra érdemes mennyiségben a Mátra hegységben, Recsken. Fontos európai lelőhelye a jugoszláviai Bor, ahol a réz legjelentő­sebb ásványa. Előfordul nagy tömegben az észak-amerikai Hon­tanában, Peruban, Délnyugat-Afrikában Tsumebben, valamint Tajvan szigetén.
2. Wurtzit (Gyöngyösoroszi, Heves m.). Cink-szulfid. Összetétel­ében azonos a szfalerittel (lásd a VI. táblát), csak kristály szerke­zetében különbözik tőle. Kristályos kifejlődésben ritka, és ilyen­kor oszlopok, piramisos vagy táblás kristályok alakjában jelent­kezik. Egyébként a wurtzitra többnyire sugaras-kérges, tömött oszlopos vagy szemcsés kifejlődés jellemző. Gyémántfényű, színe barnásfekete. A wurtzit viszonylag ritka ásvány, hidrotermális eredetű. Magyarországon a legszebb wurtzitok Gyöngyösoroszi- ban gyűjthetők. Európa és Amerika számos lelőhelyén található.
3. Pirrhotin (Kisbánya — Chiuzbaia —, Románia). Vas-szulfid. Rideg ásvány, törése egyenetlen. Friss törési felülete erősen fémes fényű, színe sárgás bronzbama, de levegőn hamarosan dohány­barnára változik. Magas hőmérsékleten a magmás folyamatok során keletkezett pirrhotin nikkelt tartalmaz, ilyenkor vaskos, tömeges formában jelenik meg. Ezt a pirrhotint nikkelércként fejtik, nagy mennyiségben Kanadában és a Szovjetunióban. A hidrotermális, forró vizes oldatokból kiváló pirrhotin hatszöges táblák rozettaszerű csoportosulásában fejlődik ki. Ez nem tar­talmaz nikkelt, iparilag értéktelen. A Börzsöny hegységben ilyen hidrotermális pirrhotin fordul elő. A Kárpát-övezetben Óradnán (Rod-na) és Herzsabányán (Baia Herja) található.

16

VII. tábla

1. Proustit (Freiberg, NDK). Ezüstére, ezüst-arzén-szulfid. Jel­lemző rá a hosszú, oszlopos kristályalak. Gyémántfényű, és még a nagyobb kristályok is áttetszőek. Színe cinóbervörös, karca a mázatlan porcelán lapon téglavörös. Ezüst-tartalma 64-65 lehet. Hidrotermális folyamat terméke. A Kárpát-övezet földtanilag fiatal arany-ezüst teléreiben számos bányahelyen gyakori.
2. Molibdenit (Ontario, Kanada). Molibdén-szulfid. Lemezes, réteges, pikkelyes vagy hintett szemcsés a megjelenése. Kitűnően hasad, lemezei hajlíthatok, és alakváltozásuk maradandó. Rend­kívül lágy ásvány, keménysége 1, papiroson nyomot hagy, könynyen vágható, zsíros tapintású. Színe ólomszürke. Sajátsága az erős fémes fény. A molibdenitpikkelyek a friss törési felületü­kön ezüstösen csillognak. Jól látható ez a Velencei-hegység grá­nitjának helyenként tömegesen jelentkező molibdenitpikkelyein Nadapon. Karca a papiroson kékesszürke. Ha nyílt üvegcsőben hevítjük, jellegzetes molibdénverődéket ad. A legfontosabb molibdénásvány.
3. Antimonit (Felsőbánya – Baia Sprie -, Románia). Antimonszul- fid. Kristályai formákban gazdag hosszú oszlopok vagy tűk vagy ezek halmaza, de előfordul az antimonit tömött, tömeges alakban is. A kristályok fémfényűek, ólomszürkék, felületük rövid idő alatt sötét színűre változik. Egyes lelőhelyeken a kristályok igen tetszetősek, kékes színnel futtatottak. A bemutatott antimoniton fehér kvarckristályok ülnek. Az antimonfém legfontosabb érce. 550 “C-on a gyertya lángjában is megolvad. Málláskor élénksárga antimonokker képződik rajta. Hidrotermális eredetű. A mátrai ércbányák nem éppen gyakori ásványa. Számos külföldi lelőhe­lyen bányásszák tekintélyes tömegekben, mint Japánban, Kíná­ban, NDK-ban és Romániában.

18

VIII. tábla

1

Bournonit vagy kerékére (Óradna – Rodna Románia). Ólom- réz-antimon-szulfid. A kerékére elnevezést azért kapta, inért majdnem mindig ikerkristály alakban fordul elő, és ekkor fogas­kerékre emlékeztet. Oszlopos vagy táblás kristályai formagazdag­ok. Gyakori vaskos alakban is. Tökéletlenül hasad, rideg. Ke­ménysége 2,5-3. Élénken fémes, sötétszürke színébe szurokfény- szerű árnyalás vegyül. Hidrotermális eredetű ólom-cink érctele­pek általánosan elterjedt ásványa. A Kárpát-övezeti bányákban sok helyen fellelhető. Szép példányait az ásványgyűjtők nagy becsben tartják.

1. Markazit (Rudabánya, Borsod m.). Vas-szulfid. Vegyileg majdnem teljesen tiszta. Kristályai változatosak. Leggyakoribb a táblás, ritkább a prizmás vagy piramisos termet. Előfordul suga­ras, rostos, vésés kifejlődésben. De jellemző rá a gumós vagy cseppköves alakzat is. Rosszul hasad, keménysége 6-6,5. Fémes fényű, világos szürkéssárga, zöldes árnyalattal. Alacsony hőmér­sékleten, főként savanyú oldatokból válik ki. Tavi és tengeri ere­detű kőzetekben is gyűjthető. Legtöbb ércbányánkban előfordul. Különösen szép darabjai találhatók Rudabányán. Kár, hogy a levegő nedvessége és a baktériumok hatására a gyűjteményekben gyorsan elbomlik.
2. Pirit (Kisbánya – Chiuzbaia -, Románia). Vas-szulfid. Neve görög eredetű szó, jelentése tűzkő, mert olyan kemény, hogy kovához ütve szikrát vet. A régiek tűzcsiholásra használták. Jel­lemzőbb kristályalakja a kocka és az oktaéder. Erősen fémfényű, színe aranysárga. Mállás során a piritből limonit jön létre. A legtöbb ércbányában megtalálható. Rendkívül gyakori az üledé­kes kőzetekben is, ahol mikroorganizmusok, parányi élő szerve­zetek közreműködésével keletkezik. De megtalálható a kőszénte­lepekben. márgákban, agyagokban és mészkövekben is.

20

IX. tábla

1. Realgár (Nagyág — Sácánmbu Románia). Arzén-szulfid.

Az érchozó melegvizes oldatok az érceredési folyamat végső ter­mékeként hozzák létre meggypiros, igen tetszetős kristályait. Más esetben szemcsés tömegei kőzetrepedéseket töltenek ki. Bár a szulfidos érctelepek ásványa, de ma is képződik melegvizes forrá­sokból, gejzírekből vagy a vulkáni utóműködés gáz- és gőzkitöré­seiből. Fennőtt kristályai oszloposak és gyémántfényűek. Kissé rideg és törékeny, keménysége 1,5-2. Könnyen olvad, sőt elég. Égése közben az arzén jellegzetes fokhagymaszagát érezzük. Napfényen megsárgul, és auripigmentté alakul át. Ezért őrzik a gyűjteményekben fekete papirosba burkolva. A Kárpát-övezetben számos bányahelyen megtalálható, pl. Felsőbánya (Baia Sprie), Nagybánya (Baia Maré). A Vezúvon és a Yellowstone Park hőfor­rásaiban ma is keletkezik.

1. Auripigment (Újmoldova — Moldova Nouá —, Románia). Ar- zénszulfid. Hidrotermális kiválások késői terméke. Rendesen realgárral együtt képződik, de másodlagosan realgárból és egyéb arzénásványból is létrejöhet. Gyakori a lencsés-gömbös halmaz, de többnyire vaskos-leveles tömeg, néha lisztszerű bevonat. Ki­tűnően hasad, lágy, vágható, hajlítható. Hasadási lapján gyöngy­házfényű. Színe a világos citromsárgától az aranysárgáig változik. Hevítve megolvad. A Kárpátok övezetében: Felsőbánya (Baia Sprie), Kapnikbánya (Cavnic), a Szovjetunióban és a Balkán­félszigeten fordul elő.
2. Arzenopirit (Salzburg, Ausztria). Vas-arzén-szulfid. Fémes fényű, színe ezüstfehér, acélszürkébe hajló. Karca szürkésfekete. Keménysége 5,5-6, rideg ásvány. Hevítve fokhagymaszagot áraszt, majd mágneses gömbbé olvad. Tág hőmérsékleti határok között keletkezhet, de főleg a magas hőmérsékletű hidrotermális oldatokból jön létre. Hazánkban Nagybörzsönyben a pirrhotinnal (lásd VII. táblát) együtt képződött.

22

X. tábla

1. Kassziterit vagy ónkő (Zinnwald, ma Cinovec, Csehszlovákia). Vegyi összetétele ón-dioxid, de egy sereg más elemet is tartal­mazhat. Ha tiszta, akkor 78 % az óntartalma. Tág hőmérsékleti határok között keletkezik, kristály alakjai sisakra emlékeztetnek. Nevét is a sisak görög nevéről kapta. A kristályok formája elárulja keletkezésük hőmérsékleti viszonyait. Alakja a tömzsi vagy hoszszú oszlopoktól egészen a tűs-szálas halmazokig változhat, de a finom rostos gumók is gyakoriak. Nagy fajsúlyú ásvány. Keménysége is tetemes: 6,5. Gyémánfényű, törésfelületén zsírfé­nyű. Színe a világossárgától a szurokfeketéig változhat. Európá­ban nevezetes lelőhelye az Érchegység és az angliai Comwall, a rómaiak óta művelt bányáival. Ezenkívül fontos előfordulása ma a Malájfélsziget és több indonéz sziget. Az ónt kupák, tálak, tá­nyérok készítésére használták évszázadokon át.
2. Piroluzit (Macskamező — Rázoare —, Románia). Mangándi- oxid, amelyhez vas és szilícium elegyedhet. Rendszerint kisebb- nagyobb, hosszan rostozott kristályok halmaza. Legtöbbször mangán-hidroxidból, illetve manganitokból alakul át. Jól hasad, keménysége 6-6,5. A rostos vagy földes formája olyan lágy, hogy papiroson nyomot hagy. Színe acélszürke, tömeges változata fekete. Fénye fémes. Másodlagosan tengeri üledékekben jöhet létre. Gazdag mangánérctelepek vannak a Bakonyban, Úrkúton és Eplényben.
3. Kuprit (Rudabánya, Borsod m.). Réz-oxid. Kristályai oktaéde­rek. Színük vörös, kárminpiros, cseresznyepiros vagy vörösbama. Fénye félig gyémántfény. Másodlagos ásvány, a szulfidos rézércek oxidációs terméke. A kuprit idők folyamán a szénsav hatására malachittá alakul, és ezért majdnem minden esetben vékonyabb- vastagabb zöld malachitkéreg vonja be. Remek példányai Ruda- bányáról ismertek.

24

1. Korund. Alumínium-oxid. Színtelen, tisztán áttetsző fajtája a nemeskorund, amelyet a drágakőiparban dolgoznak fel. Előfordul át nem látszó, tisztátalan tömeges alakban, ez a közönséges ko­rund. Például az Urál hegységben vagy Rabensteinben – Szászor­szág (NDK). Keménysége 9, ezért kitűnő csiszolóanyag. A korun- dot gyakran színezik fémoxidok, és ekkor szürke, sárga, rózsa­szín, vörös és kék. A korund szép vörös változatát rubinnak, a telt kék változatát zafírnak nevezik.
2. Csillagzafír csiszolva. A zafírok között is akadnak kifogástala­nul szép világosabb vagy sötétebb kék színű példányok, ame­lyeknek nagysága sem megvetendő. Ausztráliában óriási zafírok kerültek elő. A legnagyobbak egyike 1600 karát. A zafír igazi őshazája – akárcsak a rubiné – India. Évszázadokon át híresek voltak Burma és Sziám zafírjai is. Az anyakőzet kristályos mész­kő, azaz márvány. A legszebb sziámi zafírok olyan sötétkékek, hogy csiszolva feketének tűnnek. Remek zafírokat bányásznak az USA-ban, Montana állam területén. Az anyakőzet itt mállott an­dezit.
3. Csillagrubin csiszolva. A rubin szép tökéletes kristályait kőfej­tés közben gyűjtik. Mészkőből átalakult márvány anyakőzetben, az Irrawaddy közelében levő Mogok folyó völgyében fordul elő. Ez volt a legszebb „burmai rubinok” lelőhelye! A folyók kavicsos, homokos hordalékából gyűjtött, meggörgetett drágakövek mindig koptatottak. Valamennyi drágakő közül a legnagyobb értéke a szép tiszta, áttetsző vörös rubinnak van. A hibátlan nagy példá­nyok még a gyémántnál is értékesebbek. A vörös színt a benne finoman eloszlott króm idézi elő. A rubin és a zafír különösen szép fajtája az úgynevezett csillagrubin, illetve csillagzafír. A kö­vek dombomra csiszolt felületén világos színű, selymes fényű csillag alak látható, amely igen finom rutiltű-zárványoktól (lásd XX. táblát) ered. Az ilyen ékkövek különösen nagy értékűek.

26

XII. tábla

1. Kvarckristály (Suttrop, Westfalia, NSZK). A kvarc a szilárd földkéreg egyik legfontosabb alkatrésze. Ideális vegyi összetétele szilícium-dioxid. Nem hasad, hanem törik. Rendkívül kemény ásvány. Acéllal szikrát vet. Az ősember már tüzet csiholt vele, kőeszközeit ebből készítette. Keménységi mutatója a Mohs- skálában 7. Az üveget erősen karcolja. 2000 °C körül olvad, s ekkor formálható, akár az üveg. A savanyú szilikátkőzetek egyik elegyrésze, de gyakori a sokat emlegetett hidrotermális telérkőze- tekben is. Ezek üregeiben pompás fennőtt kristálycsoportokat alkot. Igen szép kvarc kristályokat találunk a Velencei­hegységben, Gyöngyösoroszi ércteléreiben és Telkibánya vidéké­nek vulkanikus kőzeteiben.
2. Színes kvarckristály-csoport (Dognácska — Dognecea —, Románia). A víztiszta kvarcot hegyikristálynak nevezik. Az elne­vezés a rómaiak idejéből származik, akik az Alpokból szállították a kőmetszők műhelyébe. A gyűjtők jól tudják, hogy a kvarcnak számos színes változata van, amelyben a színárnyalatok egész skálája fordul elő.
3. Zöldes színű kvarckristály-csoport (Gotthard, Svájc). A Föld mélyéből érkező kovasavas oldatokból egykor kivált kvarckristá­lyok valóságos földtani hőmérők, alakjuk és termetük ugyanis elárulja, hogy keletkezésükkor milyen hőmérsékleti viszonyok voltak. Magas hőmérsékleten mindig a két, egyenként hatlapú piramis forma jön létre (hatszöges dipiramis). A két piramis alap­jával egymáshoz illeszkedik. Valamivel alacsonyabb hőmérsékle­ten a kristályon függőleges lapok, az úgynevezett prizmák jelen­nek meg (lásd 1. képet). A hőmérséklet további csökkenését jelen­ti, ha a prizma megnyúlik, 573 °C alatt kifejezetten oszlopos forma jön létre, amilyen a bemutatott zöldes kvarckristály- csoport.

28

XIII. tábla

1. Békasó (Duna-part). Közönséges kvarckavics. A folyók horda­léka. A néphit azt tartja, hogy a békák szopogatták, ezért kerek és lapos. Még a múlt században is a földtanban a kvarckavicsré- tegeket és folyótorlatokat a szakemberek is békasórétegeknek nevezték. Leírásaikban természetesen ők sem kősóra gondoltak, hanem a kavics szó helyett használták a békasó elnevezést.
2. Ametiszt (Mexikó). Az ibolya legkülönbözőbb színárnyalatai­ban előforduló kvarcváltozat. Csiszolva féldrágakő, napfényen elhalványodik. Ametiszt görög eredetű szó, annyit jelent: nem részegítő. Az ókorban, de meg az elmúlt században is azt tartot­ták, hogy véd a részegség ellen, és ezért szívesen hordták gyűrű­ben. Itt említjük meg, ha a színes kvarcfajtákat nagy érzékenysé­gű elemző eljárással vizsgálják, akkor kis mennyiségben lithiumot, nátriumot, alumíniumot, titánt vagy magnéziumot mutathatnak ki. A kvarcban finom eloszlásban színes ionok is jelen vannak. Ekkor mondja a szakember, hogy az ásványnak idegen színe van. A kvarcban levő finoman eloszlott színes ionok a kvarckristályokon átmenő fehér fény bizonyos hullámhosszú sugarait elnyelik, és másokat átengednek. A kvarc a színét az átbocsátott sugaraktól nyeri. Igen szép, olykor mély színű ame­tiszt fordul elő Gyöngyösorosziban. Különösen szépek a Brazília hegyvidékein talált mély színű ametisztek.
3. Füstkvarc (Svájc). Neve elárulja, hogy színe a füstbarnától minden árnyalatban változik a feketéig. Az ismert egyik legna­gyobb füstkvarcpéldány 133,5 kg. 1865-ben találták a svájci Alpokban, az egyik kvarckristályokkal bélelt üregben, úgyneve­zett kristálypincében. Onnan került a budapesti Nemzeti Múze­umba. A füstkvarcból tálakat, szelencéket faragtak.
4. Morion (Svájc). Egészen sötét színű, át nem látszó fekete kvarc-változat.

30

XIV. tábla

1. Kvarckristály növekedési vonalakkal (Svájc). A kristályokon gyakran láthatók növekedési vonalak. Az egyébként sima kris­tálylapok mélyebben vagy sekélyebben rovátkoltak. Ezek a növe­kedési vonalak jelzik, hogy megváltozott az oldat összetétele, hőfoka és mennyisége. Más esetben zárványok jelzik a növekedés szünetelését és újabb megindulását.
2. Rózsakvarc (Madagaszkár). Rózsaszínű, rózsapiros, halvány­piros. Színe a napfényen könnyen kifakul. Nem fordul elő jól fejlett kristályokban. Vaskos, repedezett tömegekben találják a nagy kristályokat tartalmazó pegmatit kőzettelérekben. Rendkívül rideg, és ezért a nagyobb darabok felületét rendszerint kagylós törések borítják. Csiszolva tetszetős ékkő. A belőle csiszolt go­lyócskákat nyakláncnak fűzve szívesen hordják. Nevezetesebb előfordulása a Szovjetunió területén az Urál hegység, Dél- Amerikában Brazília. Igen szép példányokat találni ezenkívül Madagaszkáron és Délnyugat-Afrikában. Hazánkban nem fordul elő.
3. Citrin (Madagaszkár). A kvarc féldrágakő-számba menő, átlát­szó, szép sárga változata. Színe a sárga legvilágosabb árnyalatá­tól a legsötétebbig változhat. Különösen szépek a madeirái borvö­rös változatok. Az ásványt a vas színezi. Kristályai gyakran 10-15 cm hosszúak, és ezek a nagy átlátszó példányok különösen kere­settek a drágakőiparban. Európában a legjelentősebb citrinlelőhelyek Spanyolországban vannak. De híres lelőhely Brazília és Madagaszkár szigete is. Az igazi citrin nem éppen gyakori. A kereskedelembe kerülő citrinek rendszerint úgy ké­szülnek, hogy a kvarc egy másik változatát, az ametisztet melegí­tik, és az ilyenkor különböző árnyalatú sárga színt ölt. Ezt mint citrint hozzák forgalomba.

32

XV. tábla

1. Tűzkő (a bemutatott példány a Szahara egyik ősemberi ta­nyahelyéről származik). A kvarcváltozatok közé tartozik. Az ős­ember kőeszközöket pattintott belőle, nyílhegyeket és dárdahe­gyeket. Más-más időszakok embere másképpen munkálta meg a tűzkőből pattintott hegyes vagy éles kőeszközeit, olyan jellegzetes technikával, hogy a régész nyomon követheti a különböző ősem­beri kultúrák kialakulását, elterjedését, idejét. Tűzkő számos helyen fordul elő Magyarországon is. Így a -Dunántúl jurakori tengeri mészkövében. A jégkorszak ősembere nálunk is felhasz­nálta pattintott kőeszközök készítésére.
2. Hidrokvarcit (Gyöngyösoroszi). Gyakran szép színes kvarcvál­tozat. Különböző hőfokú édesvizekből rakódik le. Fehér, sárga, vörös vagy kék színű. Helyenként kövesedett növényi vagy állati maradványokat tartalmaz. Üregeiben olykor víztiszta fennőtt kvarckristályok fordulnak elő. Egyes helyeken ipari célokra fejtik. Tokaj-hegyalján vagy a Mátrában szebbnél szebb darabokat gyűjthetünk. Színes változatait csiszolják.
3. Jáspis (Vojapatak, Románia). Az igazi jáspis finoman szemcsé- zett kvarcváltozat, amelynek színe túlnyomóan vörös, de a szak­könyvek szerint szürke, sárga, sőt kék színezése sem ritka. Neve­zetes kő volt hosszú időn át hazánkban. Mentegombok, késnye­lek, ékkövek és más tárgyak készültek belőle. Idővel azonban kiderült, hogy minden vörös vagy vörösbarna követ jáspisnak neveztek. Jáspis volt a mátrai patakok vörös, koptatott hidrokvarcit hordaléka vagy a vörös folyami kavics. Hatalmas mennyiségben fordult elő kitűnő jáspis az Urálban, tálakat, sőt kisebb asztallapokat is csiszoltak belőle.

XVI. tábla

34

1. Ónix (Brazília). A kovasavnak, vagyis a szilícium-dioxidnak változata egy sereg szép színű ásvány, amelyek együttesen alkot­ják az úgynevezett kalcedonféléket. Erre a változatos ásványtár­saságra elsősorban tömött, vaskos megjelenés jellemző. Ha meg­csiszoljuk, és vékony lemezüket mikroszkóp alatt vizsgáljuk, látjuk, hogy anyaguk finoman kristályos, úgynevezett kriptokristályos szerkezetű. Ezek a kolloidális kovasavnak kü­lönböző fokozatain megszilárdult anyagok szintén melegvizes oldatokból keletkeztek. Az egyik leggyakoribb és legkedveltebb ékkő, illetőleg díszítőkő a fekete-fehér vagy vörös-fehér szalagos ónix, amelyet már az ókorban is művészi tökéletességgel farag­tak. Ezek a faragott és vésett kövek az úgynevezett gemmák. Kezdetben mélyített a vésésük, és nevük intaglió. Pecsételésre használták őket. Később, különösen a rómaiak idején domború faragásokat, úgynevezett kámeákat készítettek belőle.
2. Achát (Brazília). Ipari megmunkálásra legkeresettebb kalce- donfajta. Jellemző sajátsága a szalagos színezettség. Különböző árnyalatú vörös, barna, fehér szalagok rendszerint éles határok­kal váltják egymást. Könnyű mesterségesen színezni vagy színeit erősíteni. Ezt a tulajdonságát a csiszolóműhelyek nagymértékben hasznosítják. Az igazi gyűjtő azonban a természetes színezetet mindig előnyben részesíti a mesterséges színezéssel szemben. A nagyobb ásványgyűjteményekben rendszerint sorozatok mutatják be a színek és rajzolatok változatait. A kövek felületét mindig gondosan csiszolták sebesen forgó korongokon, és fényezték. A leghíresebb achátlelőhelyek Brazíliában vannak, de sok kő kerül á csiszolóműhelyekbe Idarból (Rajna vidéke, NSZK), Indiából és más, amerikai és ázsiai lelőhelyekről.

36

XVII. tábla

1. Tigrisszem vagy krokidolit (Dél-Afrika). Szép színű, „a tigris szemére emlékeztető” kvarcváltozat. Mint a többi drágakőnek vagy ékkőnek, a csiszolás emeli ki színét és fényjátékát. Belsejé­ben a krizolit nevű ásvány finom szálai zárványként jelentkeznek, és selymes külsőt kölcsönöznek. Az aranybarna-zöldes fényjáté- kú féldrágakövet különösen a múlt század hetvenes évei óta ked­velik. Az európai drágakőpiacokra Dél-Afrikából, az Oranje folyó mellékéről szállítottak évszázadok óta nagyobb mennyiségű tig­risszemet, ahol az átalakult palás kőzetek rétegei közül fejtették.
2. Kalcedon (Kötelesmező — Trestia —, Románia). Finom kék, olykor kékeszöld, barnáskék színéért közkedvelt kvarcféleség. Ez azokon a helyeken jöhet létre, ahol vulkáni hegyeink kőzetrepe­déseiben a mélyből feltörő forróvizes oldatok igen finom szemcsés kovasavas anyagot raktak le. Üveges vagy viaszos fényű, törési lapjain kissé szálkás. A drágakőiparban előszeretettel csiszolják, vagy kisebb-nagyobb dísztárgyakat faragnak belőle. Előfordul a Mátrában és a Kárpátok koszorújának több lelőhelyén.
3. Heliotrop (India). Zöld színű kvarcféleség, amelyben mint vércseppek helyezkednek el a szép színű vörös foltok. Ez is ke­mény kőzet, ezért könnyű csiszolni és fényezni. Kedvelt féldrága­kő. A legszebb köveket Keletről, Indiából, Kínából hozták forga­lomba. Ritkán Európában és Amerikában is gyűjtötték a drága­kőipar számára. Hazánkban nem fordul elő.

38

XVIII. tábla

1. Nemesopál (Vörösvágás — Cervenica —, Szlovákia). Az opál, akár a nemesopálról, akár a tejopálról, faopálról vagy májopálról van szó, egyformán megszilárdult kovasavgél, több-kevesebb víztartalommal. A vízmennyiség elég tág határok között, 1-25 %- ig változhat. Legtöbbször melegvizes oldatokból válik ki a kőzetek repedéseiben, esetleg átitatja a kőzetet vagy az útjába eső növé­nyi részeket. Alapszíne fehér, de lehet kék, zöld, sárga, vörös, barna, sőt fekete is. Az alapszínből különböző színű foltok, úgy­nevezett lángok válnak ki, amelyek vörös, sárga, kék, ibolya-, zöld színben izzanak. Ezek a foltok gyakran éles határral, moza­ikszerben helyezkednek el egymás mellett, máshol pedig határ nélkül, lágyan olvadnak egymásba. Törése kagylós. Keménysége 5,5-6,5. A nemesopált csiszolják, rendszerint domború felülettel. Ma hazánkban nem fordul elő, de évszázadokkal ezelőtt az egész világon Magyarországról kerültek ki a legszebb nemesopálok. Ma nemesopált elsősorban Ausztráliában, Új-Dél-Walesben bányász­nak.
2. Tűzopál (Mexikó). Élénk tűzpiros. Rendkívül mutatós drága­kő, és nagy mennyiségben kerül piacra. Mexikó vulkáni kőzetei­ben, az úgynevezett vulkáni tufákban fordul elő tetemes mennyi­ségben.
3. Tejopál (Vörösvágás — Cervenica —, Szlovákia). Színtelen vagy fehéren áttetsző. Gyakran a nemesopál kísérője, anélkül, hogy különösebb értéke lenne. (Vörösvágás opálbányája csaknem nyolcszáz évig működött.)
4. Májopál (Mátra hegység). Vannak olyan egyszerű opálfélesé­gek, amelyek még féldrágakőnek sem számítanak, és csak színük után kapják nevüket. Ilyen a májopál is. Ezek az egyszerű opálfé­leségek már hazánkban is gyakoriak a Mátra és a Tokaji-hegység területén.

40

XIX. tábla

1. Ilmenit vagy titánvas (Iserwiese, a Krkonose-hegységben, Csehszlovákia). Vas-titán-oxid. Lemezes, tömött, vaskos. Lehet zárvány más ásványokban. Keménysége 5-6. Vasfekete, karca barnásfekete. Kissé fémes, szurokfénye van. Igen vékony lemezei vörösbamán áttetszőek. Elég gyakori elegyrész a dunántúli bazal­tokban. A S ághegyen centiméteres ilmenitlemezeket találni. Fon­tos előfordulása még Eger közelében, Szarvaskőn a wehrlit nevű kőzetben.
2. Mágnesvaskő vagy magnetit (Svájc). Ferro-ferri-oxid. Valam­ennyi vasérc között legnagyobb a vas tartalma, 72%. Leggyakoribb kristály alakj a az oktaéder. Oktaéder az ábrázolt példány is. Sö­tétszürke vagy vasfekete. A kristálylapok zsíros fényűek. A mag­netit többféle úton keletkezik, általában nagy hőmérsékleten, de különösen jelentős magnetittelepek keletkeztek másodlagosan is. Keménysége 5-5,5. Karca fekete. Kissé mállott állapotban erősen mágneses lehet. Közel az osztrák határhoz, az Alpok keleti nyúl­ványai végződnek hazánkban. Itt a kristályos palákban akár­hányszor egy centiméter nagyságú, remek magnetit oktaédereket találunk. Külföldön, például a Szovjetunió területén vagy Észak – Amerikában hatalmas magnetittelepek ismeretesek.
3. Rutil (Sao Paulo, Brazília). Titánoxid. Kristályait az erősen megnyúlt, tű alak jellemzi. Gyakori, hogy az átlátszó hegyikristály rutilzárványokkal van tele. Ilyen a képen bemutatott példány. A hegyikristályt (víztiszta kvarcot) itt is a rutiltűk halmaza szövi át. A rutil színe vörösbarna, vörös, acélszürke, egyes fajták feketék. Fémesbe hajló gyémántfényű. Áttetsző. Keménysége 6-6,5. Láng­ban nem olvad, savak nem oldják. Kristályos palákban, nagy, rúd alakú kristályokban képződik.

42

XX. tábla

1. Barnavasérc vagy limonit. Vaskobak. (Vashegy-Rákos — Zeleznik Szlovákia). Vas-oxi-hidroxid. Nemrégen önálló ás­ványként szerepelt. Eredetileg gél alakban keletkezik, de vízvesz­tés folytán részben vagy egészben átkristályosodik. Ma már azt mondjuk, hogy a limo-nit néven összefoglalt ásványok lényegében két, szerkezetileg jól jellemezhető másik vasásványból, goethitből és lepidokrokitból tevődnek össze, olykor vörösvasérc vagy hema- tit egészíti ki ezt az együttest. (A tűvasérc vagy goethit nevű ás­ványt a nagy német költőről, Goethéről nevezték el.) Legszebb előfordulási formája a vaskobak. Kemény, fényes felületű, nagy vastartalmú bamavasérc fajta, amely már nem géles, hanem egészében átkristályosodott típus. 55 %-os vastartalmú. Forma­gazdagságáért a gyűjtők különösen kedvelik.
2. Barnavasérc vagy limonit földes fajtája (Rudabánya, Borsod m.). A sziderit (lásd: XXVIII. táblát) átalakulásából az oxidációs övben keletkezik. Vastartalma csak 45 %, de igen jól kohósítható. így j°tt létre Rudabányán és számos más területen, ahol vasércet fejtenek. Az ilyen hatalmas limonit-előfordulásnak természetesen helyenként változik a keménysége és a színe, az egészen sárga, úgynevezett limonitokkertől a vörösig, a sötétbarnáig, sőt ha nagy a mangántartalma, a feketéig.
3. Vörösvasérc vagy hematit (Rio Marina, Elba szigete). Vastar­talma eléri a 70 %-ot. Közelebbről a ferri-vas-oxidja. Földes töme­ge meggypiros, vagy az alvadt vérre emlékeztet. Karca a mázatlan porcelán lapon meggypiros, míg a barnavasércé barna. Apró kristálylemezei áteső fényben pirosak, egyébként azonban acél­szürkék vagy feketék és fémfényűek. A hematit a Föld mélyéből forróvizes oldatokból válik ki, de a hőmérsékletnek megfelelően változó alakban. Lehet zömök piramisos vagy lencsés termetű, táblás, vésés alakú. A hétköznapi értelemben vett közönséges hőmérsékleten meggypiros vagy téglavörös, földes tömeg alakul ki. Magyarországon csak ásványtani ritkaságként fordul elő.

44

XXI. tábla

1. Topáz (Brazília). A valódi drágakövek közé tartozik. Vegyi összetétele alumínium-szilikát, mely különböző arányban fluort és hidroxilt tartalmaz. Kis mennyiségben krómoxid és vasoxid is van benne, mint színezőanyag. Oszlopos kristályai rendszerint csak egyik végükön fejlődnek ki, aljukkal az anyakőzethez nőt­tek. Az igazi nemestopáz színe a világossárgától a borsárgán át a sötét bamássárgáig változik. De vannak igen szép, színtelen, teljesen átlátszó, víztiszta és ritkábban kék színű topázkristályok is. Keménysége 8, tehát a kvarcnál is keményebb ásvány. A drá- gaköipar főként az átlátszó világossárga topázt tartja elsőrendű kőnek. A világhírű lelőhelyek közül kiemeljük az Urál hegység régóta ismert topázbányáit, ahol remek példányokat találnak, valamint Madagaszkár és a brazíliai Minas Gerais előfordulásait.
2. Olivin (Forstberg, Eifel hegység, NSZK). Magnézium-vas- szilikát. Szános kőzetnek lényeges elegyrésze. Gyakori a Balaton környéki bazaltokban, Kapolcson tisztán olivinből álló vulkáni bombákat gyűjthetünk. Fennőve zömök, oszlopos kristályai van­nak, mint a bemutatott képen. Rendszerint olajzöld vagy palackzöld, ritkábban sárgás vagy szürkés színű. Fénytörése erős. Nagyobb, tiszta, áttetsző kristályait féldrágakőnek csiszol­ják.
3. Almandin (Észak-Carolina állam, USA). Vas-alumínium- szilikát. A gránátok nagy csoportjának egyik legszebb tagja. (A sokféle gránát között fekete sót zöld gránát is van.) Az almandin barnásvörös vagy lilásvörös, néha feketésbama. Legszebb válto­zata rubinvörös, amely csiszolva drágakő. Főként kristályos pa­lákban, így csillámpalában található. Hazánkban igazi almandinokat gyűjthetünk Sopron környékén. Szép gránátkristá­lyok fordulnak elő andezitjeinkben is. A csillogó, élénkvörös csehgránát nagyanyáink divatos ékszere volt.

46

XXII. tábla

1. Turmalin (San Pietro Campo, Elba szigete). Bonyolult összeté­telű szilikát. Kristályai oszloposán nyúltak, és hosszanti irányban gyakran rostozottak. Keménysége 7-7,5. Üvegfénye van. Neme­sebb fajtái lehetnek színtelenek, enyhén zöld színűek, vörösek s kék színűek. Nagyobb áttetsző példányait drágakőként csiszolják. A hosszúra nyúlt turmalinkristályoknak a színe olykor zónásan változik, amint képünkön is látható. A sötétbarna, illetve fekete turmalinok magnéziumot vagy vasat tartalmaznak. A vulkanikus kőzetekben találhatók. Hazánkban a Velencei-hegységben fordul elő turmalinpalában.
2. Berill (Brazília). Berillium-alumínium-szilikát. Keménysége 7,5-8. Kristályai a hatszöges rendszerbe tartozó oszlopok, ame­lyek elsősorban metamorf mészkőben és pegmatitokban fordul­nak elő, Indiában, Madagaszkáron, Brazíliában. Üvegfényű, színe zöld, tengerzöld, sárgás, néha kék, sőt rózsaszínű. A berill valam­ennyi nemes változatát csiszolva hozzák forgalomba az ékszeré­szek, de Keleten évezredek óta drágakőként használták csiszolat­lan darabjait és kristályait.
3. Smaragd (Columbia). A berill zöld színű drágakőváltozata. A mi gyűjtőink legkönnyebben az Alpok kristályospaláinak sma­ragdjaihoz juthatnak Habachthalban (Salzburg környéke). Ezek a smaragdok bár szép zöld színűek, de át nem látszóak. A smaragd minél átlátszóbb és minél sötétebb a színe, annál nagyobb az értéke a többi drágakőhöz viszonyítva. Nagy smaragdokat találtak a történelmi idők folyamán Kolumbiában, Peruban, Ecuadorban. Cortez feljegyzései szerint strucctojás nagyságút is láttak.
4. Akvamarin (Madagaszkár). A berill halványkék drágakő változa­ta, amely a tenger kékeszöld színéről kapta nevét. Brazíliában, Marambaya mellett találtak már tíz kg-os példányt is, amelyet 1910-ben huszonötezer dollárért vásároltak meg.

48

XXIII. tábla

1. Biotitcsillám (Macskamező — Rázoare —, Románia). Kálium­tartalmú magnézium-vascsillám. Sötét színű, feketésbama, sőt egészen fekete. Kristályai fennőve táblák vagy zömök oszlopok, amelyek finom lemezekre hasíthatok. A hasadási lapok gyöngy- házfényűek. A kvarc és a földpát mellett a legfontosabb kőzetalko­tó ásvány.
2. Muszkovitcsillám (Kapnikbánya — Cavnic —, Románia). Káliumalumínium-szilikát. Összetételében azonban kevés vas és magnézium, esetleg más elem is szerepelhet. Kristályai ugyanúgy vékony lemezre hasíthatok, mint a biotité. Gyöngyházfényű, vé­kony lemezei áttetszőek, sőt teljesen átlátszóak. Hőálló, jó elekt­romos szigetelő, például a villanyvasalókban alkalmazzák. Sok muszkovitot tartalmaz a Duna homokja. A gránitban vagy az egyik, vagy a másik csillám, vagy mind a kettő együtt fordul elő.
3. Augit (Sima, Tokaj-hegyalja). Bonyolult összetételű vas-, mag­nézium-, alumínium-, titán tartalmú szilikát. A piroxéncsoport ásványainak legjellemzőbb, egyben legközönségesebb tagja. Kris­tályainak termete leginkább zömök, oszlopos. Többé-kevésbé jól hasad. Keménysége 6. A bazaltok lényeges elegyrésze, és ezekben olykor nagyobb kristályokban is előfordul, de az andeziteknek jó része is augittartalmú. Színe a vastartalomtól függően sötétzöld, barnászöld, zöldesfekete.
4. Amfibol (Csehszlovákia). Rendkívül bonyolult összetételű, hidroxiltartalmú szilikát. Kristályai általában rövid prizmás ala­kok. Igen jól hasad. A hasadási lap szarufényű. Erről a tulajdon­ságáról kapta általánosan használt német nevét: homblende. Régi magyar neve is szarufényle. Színe a világoszöldtől a sötét­zöldön át az egész sötétbarnáig, majdnem a feketéig változik. Egyik legelterjedtebb ásvány a magmáseredetű kőzetekben.

50

XXIV. tábla

1. Dezmin (Dunabogdány, Csődi-hegy). Bonyolult vegyi összeté­telű szilikát. Az úgynevezett zeolitok csoportjába tartozik. Ezek az ásványok elsősorban vulkáni kőzetek hasadékaiban és üregeiben fordulnak elő. Közülük a bemutatott dezmin kristályai olyan összenőtt ikrek, amelyek tömött, sugaras, gömbös, karfiolszerű halmazok. Kéveszerű kötegei kissé selymesek. Fehér, vajsárga, néha pirosán áttetsző.
2. Analcim (Gyöngyösoroszi). Nátrium-alumínium-szilikát. Ez is a zeolitcsoport egyik ásványa. Kristályai olykor víztiszták, átlát­szók, máskor fehérek vagy gyengén sárgásak. Keménysége 5,5.
3. Chabazit (Dunabogdány, Csődi-hegy). A zeolitok közé tartozik. Kálcium-nátrium-alumínium-szilikát. Kristályai a kocka alakjára emlékeztető romboéderek, áttetszőek, fehérek vagy élénk rózsa­színűek.
4. Albit (Svédország). Nátronföldpát. A földpátok az egész ás­ványvilág legfontosabb kőzetalkotó csoportja. A földpát gyűjtőnév. Az ide tartozó ásványfajok felismerése némelykor könnyű, szabad szemmel is sikerül, máskor azonban bonyolult optikai vagy ké­miai vizsgálat vezeti rá a szakembert, hogy melyik földpátféleség- gel van dolga. A földpátkristályok elegyek. Kálium-, nátrium- és kalcium-alumíniumszilikátok, és összetételük szerint változik elnevezésük. Az albit fehér színű ásvány, amely hazánkban magmás kőzetekből néhány mm-és kristályokban ismeretes.
5. Ortoklász (Velencei-hegység és a Mecsek hegység gránitjá­ban). Káliföldpát. Szürkésfehértől a sárgán át a húsvörösig válto­zik a színe. Több cm-és kristályai Magyarországon is gyakoriak. Elmállva káliumtartalma a termőföldbe kerül. Savanyú közegben keletkező málladéka a kaolin, amelyet porcelán gyártására hasz­nálnak.

52

XXV. tábla

1. Gipsz (Felsőpetény, Nógrád megye). Kalcium-szulfát k ét mo­lekula kristályvízzel. Gyakoriak az alakjukról „fecskefarknak” nevezett ikerkristályok. Üvegfényű, átlátszó kristályai könnyen hasadnak. Hasadási lapjuk gyöngyházfényű. A középkorban a gipszkristályokból hasított finom, átlátszó lemezeket foglalták ónkeretbe „ablaküvegként” (máriaüveg). Ilyen a képünkön ábrá­zolt kristály. Lágy ásvány. Keménysége 2, körömmel könnyen karcolható. A tömegesen lerakodott gipsznek finoman szemcsés kőzet-módosulata az alabástrom, amely az ókortól kezdve a szob­rászok kedvelt anyaga. Némelykor nagy gipszkristályok keletkez­nek a kőzetrétegekben szivárgó víz hatására, amikor a gipsz má­sodlagosan újból kikristályosodik, és átlátszó, fényes lapú kris­tályóriásokban jelentkezik. Ilyenek a gánti és a kiscelli agyagréte­gek gipszkristályai. Gyakori a kristály víz nélküli változata, az anhidrit.
2. Apátit (Zillerthal, Ausztria). A foszfátok egyik legjellemzőbb ásványa. Ebbe a kiterjedt ásványcsoportba számos változó vegyi összetételű ásvány tartozik. Az egész csoport egyik legjellemzőbb képviselője a kalcium-fluor-foszfát, az úgynevezett fluorapatit. Keménysége 5. Kristály lapjai üvegfényűek. Színtelen vagy sárgá­ra, zöldre, kékre, barnára színezett. Lehet áttetsző vagy egészen átlátszó. A Szovjetunióban a Kola-félszigeten a földkerekség egyik legnagyobb apatitelőfordulása van. A Balaton menti bazaltok üregeinek falán olykor apró kristályokban fennőve fordul elő.
3. Barit (Felsőbánya — Baia Sprie —, Románia). Bárium-szulfát, a báriumfémnek ipari fontosságú nyersanyaga. Fajsúlya igen nagy. Táblás kristályokban fordul elő a forró vizes (hidrotermális) telepekben. Közönséges hőmérsékleten oszloposán megnyúlt kristályok keletkeznek. Üvegfényű. Színe sárga, néha barnás, kékes vagy vöröses. Lehet áttetsző, sőt átlátszó. A budai hegyvi­déken a kalcit gyakori kísérője. Ércbányáinkban is előfordul például Gyöngyös-oroszin és Rudabányán.

54

XXVI. tábla

1. Cseppkő (Osztramos-hegy, Bódva völgye). Mészkőhegységek barlangüregeiben képződő cseppkő kalcitból, azaz kalciumkarbonátból áll. A mennyezetről aláereszkedő cseppkő a sztalagtit, az aljzaton elhelyezkedd a sztalagmit. A bemutatott cseppkő sztalagtit. A mészkőhegyek repedéseiben alászivárgó széndioxid tartalmú esővíz mindig tartalmaz oldott állapotban több-kevesebb kalciumkarbonátot. Amikor a víz az üreg mennye­zetén elpárolog, a kalciumkarbonát vékony hártya alakjában visszamarad. Évszázadok, évezredek alatt a visszamaradó és egymásra rakódó kalciumkarbonátból jön létre a cseppkő. Ha a barlang mennyezetén megjelenő vízcseppek aláhullanak az aljzat­ra, akkor képződik a sztalagmit.
2. Kalcit (Kis-Sváb-hegy – ma Martinovics-hegy -, Budapest). Egyike a szilárd földkéreg leggyakoribb ásványainak. A vulkáni és üledékes kőzetek repedéseiben, vízvájta föld alatti járatok üregei­ben mindenütt előfordulhat, sőt hegységek mészkőtömegei is kalcitból állhatnak. De kalcitból, vagyis kalcium-karbonátból épül fel számos állatnak a váza (egysejtűek, kagylók, csigák). A kalcit leggyakoribb kristály alakja a hegyes csúcsban végződő szkalenoéder, amit bemutatunk. Másik megjelenési formája a romboéder, amelynek hat rombusz alakú lapja van, és ferde kockához hasonlít. Kitűnően hasad. Gyenge savakban oldódik. Sósavval megcseppentve pezseg. Színtelen, átlátszó, áttetsző, de sokféle színváltozata van. Keménysége 3, késsel könnyen karcol­ható.
3. Rodokrozit vagy mangánpát (Kapnikbánya – Cavnic -, Romá­nia). Mangán-karbonát. Rózsaszínű vagy málnaszínű kristályain romboéderek uralkodnak. Üvegfényű, kissé gyöngyházfényű. Forró sósavban pezsgéssel oldódik. Előfordul Göngyösorosziban apró, igen szép málnaszínű kristályhalmazokban. Szürke, földes, lencsés kifejlődése az Eger környéki, úrkúti és eplényi mangán­érc-telepekben található.

56

XXVII. tábla

1. Borsókő (Karlovy Vaiy, Csehszlovákia). Rendszerint forrástöl­csérekben keletkezik. Amikor a hévíz felszínre érkezik, felkapja, megpörgeti a forrástorok közelébe eső ásványszemeket, és bekér- gezi őket aragonittal vagy kalcittal. A bekérgezett szemek egyre súlyosabbak lesznek, a víz fenekére süllyednek, és a közéjük rakódó forrásmészkő vagy aragonit egymással összecementezi őket.
2. Aragonit (Úrvölgy — Spania Dolina —, Szlovákia). A kalcit legközelebbi rokona. Vizes oldatokból közönséges hőmérsékleten kalcit, 29 °C felett aragonit, nagy hőmérsékleten azonban mindig kalcit válik ki. Mind a kettő kalcium-karbonát, csakhogy másmás kristályrendszerben kristályosodnak. Az aragonit a természetben átalakulhat kalcittá, de külső alakját ilyenkor is megtartja. Kris­tályain gyakori az ikerképződés. Különösen szépek a magasba nyúló prizmák alkotta kristályok, amelyek hosszában olyan töké­letesen nőttek össze hármasával, hogy csupán egy keskeny vonal jelzi egybeolvadásuk helyét. Az aragonit színe lehet hófehér, gyengén sárgás, rózsaszín, esetleg ibolyaszínű. A Balaton menti bazaltok üregeiben gyakori a víztiszta aragonittűk halmaza:
3. Vasvirág (Eisenerz, Ausztria). Különleges aragonitféleség az ágas-bogas, legtöbbször hófehér vasvirág, amely a vasérctelepek oxidációs zónájában fordul elő.
4. Sziderit (Vashegy-Rákos — Zeleznik —, Szlovákia). Vas­karbonát. A vas egyik legfontosabb ércásványa. Fennőtt kristá­lyai nyeregszerűen görbült romboéderek. Gyakori a vaskos, kris­tályos változata. Gyengén vagy erősebben sárgásbarna, olykor fehérbe hajló: ha mangántartalmú, akkor sötétbarna vagy fekete. Aránylag gyakori Rudabányán. Ha a mélyből feltörő vasat tartal­mazó forróvizes oldat mészkő- vagy dolomitrétegeken tör keresz­tül, sziderit keletkezik.

58

1. Azurit (Tsumeb, Délnyugat-Afrika). Bázisos rézkarbonát. A rézérctelepek oxidációs övének ásványa. Majdnem minden rézérctelepben megtalálható. Hazánkban egy időben szép kristá­lyai gyakoriak voltak Rudabányán. Fürtös-vésés, kéregszerű vagy tömött, szemcsés alakban is képződik. Színe sötétkék, üvegfényű. Karca kék.
2. Malachit (Gumesevszk, Urál hegység). Bázisos rézkarbonát. Jól fejlett, ép kristályok ritkák. Bár Rudabányán gyönyörű kris­tálypéldányok kerültek elő, mégis gyakoribbak voltak a hajszál­vékony, tűs kristályok ecsetszerű halmazai. Külföldön tömött malachitváltozatot bányásznak, különösen a Szovjetunió terüle­tén az Urál hegységben.
3. Fluorit (Durham, Anglia). Kalcium-fluorid. Szabályos rend­szerben kristályosodik (lásd az I. táblát is). Kristály alakj a leg­többször a hexaéder vagy az oktaéder. Utómagmás folyamatok során képződik. A vulkanizmust kísérő, a mélyből feltörő hévizek is létrehozhatják, olykor jelentős vastagságú telérekben. Megkapó a színgazdagsága. A színtelen, átlátszó kristályoktól a sárgán, a vörösön, a zöld és kék színeken át a feketéig változik. Más hul­lámhosszúságú sugarakat nyel el áteső, mint ráeső fényben, ami a színváltozásait okozza. Ez a fluoreszkálás. Keménysége 4, köny- nyen faragható és csiszolható. Kitűnően hasad. Fluoritkristályok gyűjthetők Gyöngyösorosziban és a Velencei-hegységben.
4. Kősó (Marosújvár — Ocna Murqului —, Románia). Nátrium- klorid. Kristályai hexaéderek. Könnyen hasad. Keménysége 2. Körömmel karcolható. Vízben könnyen oldódik. A száraz éghajla­tú meleg területek elzáródó tengeröbleiben és a szárazföld nagy bel-tavaiban keletkezik, amikor a párolgás nagyobb, mint a sós víz hozzáfolyása.

60

1

NÉVMUTATÓ

(A római szám a színes táblát, az arab szám a képeket ismertető szövegoldalt jelöli.)

AchátXVIL, 36

Akvamarin XXIII., 48 AlbitXXV., 52 Almandin XXII., 46 Ametiszt XIV., 30 Amfibol XXIV., 50 Analcim XXV., 52 Antimonit VIII., 18 Apátit XXVI., 54 Aragonit XXVIII., 58 Arany II., 6 Arzenopirit X., 22 AugitXXIV., 50 Auripigment X., 22 AzuritXXIX., 60

Barit XXVI., 54 Bamavasérc XXI., 44 Bamavaskobak XXI., 44 BerillXXIII., 48 Békasó XIV., 30 BiotitXXIV., 50 Borsókő XXVIII., 58 Boumonit IX., 20 Briliáns IV., 10

CitrinXV., 32

Cseppkő XXVII., 56

Dezmin XXV., 52

EnargitVII., 16

Ezüst II., 6

Fakóérc VI., 14

Fluorit I., 4; XXIX., 60

Füstkvarc XIV., 30

GalenitV., 12

Gipsz XXVI., 54

GoethitXXL, 44

Grafit IV., 10

Greenockit V., 12

Gyémánt IV., 10

Heliotrop XVIII., 38

Hematit XXI., 44

Hidrokvarcit XVI., 34

Higany III., 8

Chabazit XXV., 52 Ilmenit XX., 42

Cinnabarit III., 8

Jáspis XVI., 34

62

Kalcedon XVIII. 38

Kalcit XXVII. 56

Kalkopirit VI., 14

Kassziterit XI., 24

Kerékére IX., 20

Kén III., 8

KorundXII., 26

Kősó XXIX., 60

Krokidolit XVIII., 38

KupritXL, 24

KvarcXIII., 28; XV., 32

Lepidokrokit XXI., 44

Limonit XXI., 44

MagnetitXX., 42

Malachit XXIX., 60

Mangánpát XXVII., 56

Markazit IX., 20

Mágnesvaskő XX., 42

Májopál XIX., 40

Molibdenit VIII., 18

Morfon XIV., 30

Muszkovit XXIV., 50

Nemesopál XIX., 40

Olivin XXII., 46

Ónix XVII., 36

Ónkő XI., 24

Ortoklász XXV., 52

Pirrhotin VII., 16

Proustit VIII., 18

RealgárX., 22

Réz II., 6

Rodokrozit XXVII., 56

Rózsakvarc XV., 32

RubinXII., 26

RutilXX., 42

Smaragd XXIII., 48

Szfalerit VI., 14

Sziderit XXVIII., 58

Tejopál XIX., 40

Termésarany II., 6

Termésezüst II., 6

Termésréz II., 6

Tetraedrit VI., 14

Tigrisszem XVIII., 38

Titánvas XX., 42

Topáz XXII., 46

Turmalin XXIII., 48

Tűzkő XVI., 34

Tűzopál XIX., 40

Vaskobak XXI., 44

Vasvirág XXVIII., 58

Vörösvasérc XXI., 44

Wurtzit VII., 16

Pirit IX., 20

Piroluzit XI., 24

ZafírXII., 26., 32

A kiadásért felel a Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó igazgatója

Felelős szerkesztő: D. Nagy Éva ♦ Szaklektor: Dr. Jantsky Béla

Műszaki vezető: Gonda Pál ♦ Képszerkesztő: Marosi Gyöngyi

Műszaki szerkesztő: Gut Ferenc

59 800 példány, 2,8 (A/5) ív + 29 tábla, MSZ 5601-59 74.0447 — Kossuth Nyomda, Buda­pest

Felelős vezető: Monori István vezérigazgató

IF 2041 — e — 7577

A Búvár Zsebkönyvek kalauzok az erdőt-mezőt járó, ás­ványgyűjtő kisdiák kezében. A sorozat előző kötetei mint­egy 120 madarat, vadvirágot, gombát, halat, lepkét, dísz­növényt, csigát és kagylót, fát és bokrot, kétszárnyút és hártyásszárnyút, erdei vadat, új kötetünk közel 100 ás­ványt és drágakövet mutat be, az ásványrendszertan sze­rint sorakoztatva.

18,50 Ft