Találatok: 21

49

hajlott fülű edénytípus. Rendesen ón talp­gyűrűvel és ónfödéllel látták el. Ellentétben a kotyogós üveggel, ez a kancsó még a rene­szánsz ízlés kifejezője (4. ábra).

További gyakori magyar üvegforma a bokály, Gömbös testéhez öblös, felfelé tölcsé- resen szélesedő nyakrész csatlakozik. Rövid talprészét néha hullámvonalban felforrasztott üveggyűrű helyettesíti. Kapcsolata a népi fa­zekassággal nyilvánvaló. Külföldön is gyak­ran előforduló, úgyszólván nemzetközi forma (5. ábra).

E fő edénytípusokon kívül — különösen a parasztüvegek között — a formáknak gazdag változatával találkozunk. A kulacsoktól, hor­

dócskáktól az emberi és állati alakokat utánzó, tréfásan groteszk, néha obszcén üvegekig a formaváltozatoknak szinte kimeríthetetlen tárháza ez. A szeszélyes formájú, tréfás üvegeknél kétségtelen a formákban gazdag német üvegművészet hatása (10., 11., 12., 13., 14. kép).

★

Ha az üvegfúvómester díszítő kedvét nem elégítik ki a fúvással előállítható változatos formák, a legtermészetesebben kínálkozik az edény falvastagságának ritmikus változtatásával fokozni a fény és ár­nyék játékát s így adni életet a felületeknek. A magyar üvegművesség — különösképpen pedig a rusztikus üvegművészet — igen gyakran élt a hatásfokozásnak ezzel az eszközével. Mint sok más, ez is olasz befolyásra vezethető vissza, hiszen a muranói kora reneszánsz üveg- művességnél gyakran találkozunk a felszínt tagozó üvegbordák alkalmazásával (15., 16. kép).

★

36