Egy szórakozott professzor nemcsak új infulenzavírust fedez föl, hanem talál egy palack indiai varázsitalt is, és láthatatlanná lesz tőle. Egy másik tudós kísérletei pedig oda vezetnek, hogy robbanóanyag keletkezik a beoltott tojásban. Ezért aztán ugyancsak meggyűlik a banditák baja, akik különféle fondorlatos módon mások vagyonára áhítoznak. Végül is hiába rabolják el a hős menyasszonyát, hiába sikerül repülőjükön magasba emelkedniük, Péter, a láthatatlan professzor rendületlenül sarkukban marad, és győzedelmeskedik minden erőszak, csel és gonoszság fölött. A rendkívül szórakoztató olasz ifjúsági regény szereplői mókás félszegséggel és bátorsággal állnak helyt a különleges körülmények között, a fiatal és idősebb olvasók nagy mulatságára.

George ​Sava kétkötetes életregénye, a „Gyógyító kés” és folytatása az „Egy sebész útja”, az önéletrajzi irodalomnak ez a világszerte nagysikerű alkotása, olyan életsorsba nyújt betekintést, melynek fordulatait a legkalandozóbb képzelet sem tudta volna így kitervelni. Valóban nem hétköznapi dolog a lángoló Oroszországból rongyosan, egy fillér nélkül elindulva, éhezésen és megaláztatásokon, országok és városok, foglalkozások és kalandok útvesztőjén át elérkezni az orvosi hírnév, a nemzetközi tudományos megbecsülés csúcspontjáig. A romantikus múltú regényhősből az angol orvostársadalom egyik leghírnevesebb tagja lett. George Sava befutott, sikeres orvostudós lett, az az ember, aki pincér volt és fűtő, aki mint hajdani kollégái, a reneszánsz kor olthatatlan szenvedélyektől megszállott orvosai, tilalmak és büntetések ellenére, éjjel, titokban, a hullakamrába lopakodva ismerkedett meg a bonctan alapjaival, és aki ütközőkön, vasúti kocsik tetején, potyautasként utazott Szófiából Párizsba, hogy továbbtanulhasson és a rendkívüli akaraterővel, megszállottsággal és tehetséggel megáldott emberek szívósságával Európa egyik legnagyobb sebészévé váljon.

Dominique Noguez francia író azt a meghökkentő tételt próbálja bizonyítani, hogy a dadaizmus ötlete Lenintől származik, sőt ő volt a művészeti mozgalom névadója is. A szerző véleménye szerint Lenint dadaista elvei minden 1916 utáni döntésében és tettében befolyásolták. A kötetben bemutatott képek nem csupán illusztrációk, hanem többnyire részei a szerző bizonyítási eljárásának.

Shirley Jackson életművének legfigyelemreméltóbb darabjai a novellái, amelyek apró, jelentéktelennek látszó hétköznapi dolgokról, eseményekről szólnak, s kivétel nélkül meghökkentő, bizarr vagy rémületbe ejtő befejezésbe torkollnak. A nagyvárosi gyalogos-átkelőhely előtt kétségbeesetten álló ember, a tengerparton gazdátlanul heverő láb, a földijüket derűs egykedvűséggel megkövező falusiak – szimptómái a mechanizmussá vált életnek, a világ kannibalizmusának, az univerzum széthullásának. Shirley Jackson Amerika- és világképében nincs meghittség, biztonság, emberség. Hősei mindig úton vannak, de nincs hová menniük.

„Miért éppen nekem nem szabad hazudni?… Mondjátok meg, miért szabad körülöttem mindenkinek, csak nekem nem? A bácsi nem gondolja, hogy ez kész öngyilkosság? Hiszen ha valaki rajtaveszt, az csakis én lehetek, nem pedig azok, akik hazudnak.\” Hazugság, köntörfalazás, színlelés, szemfényvesztés, mellébeszélés, lódítás, hantálás, linkelés – Anielának nincs könnyű dolga, ha el akar igazodni eme útvesztőben. A humoros regényt megfilmesítették Lengyelországban
Miért éppen nekem nem szabad hazudni?

Egyetlen betű, a nátrium vegyjele, kimarad egy üzembehelyezési utasításból. Ha a tévedésről nem értesítik időben a Marsra költözött telepeseket, a mesterséges nap meleg fénye helyett tízezer emberre biztos pusztulás vár. De hát vajon csupán tévedés történt? Vagy éppen bűntény? A regény címe erre a kérdésre biztos választ ad, ám továbbra is titok marad, kiknek áll érdekében ez a merénylet, és vajon lesz-e eredménye a becsületes emberek bátor kísérletének, hogy megakadályozzák a világűrben készülő borzalmas tragédiát. Ennek a leleplezésnek és szörnyű versenyfutásnak lélegzetelállítóan izgalmas regénye ez a kötet.

Linnea, a kis tanítónő leszáll egy isten háta mögötti állomáson, hogy elkezdje élete első tanévét. Theodore fogadja, egy mogorva, utálatos férfi, a jövendő házigazdája. Megszületik közöttük az ellenszenv az első látásra. Linnea fontolgatja, hogy csapot-papot otthagyva elmenekül. Aztán észrevétlenül olvadozni kezd a fagyos légkör, lassan nemcsak Linnea tanítványai, de a férfi hozzátartozói is befogadják, megszeretik a fiatal lányt. Linnea egy idő múlva küzdeni kezd Theodore szerelméért, és amikor felsír a gyermekük, a férfi is tudja már, hogy azon a régi napon a vonat a már nem remélt boldogságot hozta el neki.
„Az amerikai írónő azért született, hogy ezt a regényt megalkossa, A jellemek és az érzelmek olyan széles skáláján képes játszani, ami csak nagyon keveseknek adatott meg.”

„A néma völgyben” című gyűjtemény nagy sikere után a Delfin sorozat ezúttal régi magyar vadászírók emlékezéseit adja közre, akik egzotikus tájakra, félelmetes nagyvadak világába vezetik olvasóikat. Az izgalmas forró atmoszférájú vadászkalandok azonban nem csupán a veszélyes helyzeteken is úrrá lévő embert dicsérik: a magyar vadászokat mindenkor a természet alapos ismerete, a vadon világának szeretete is jellemezte, vadászútjaik mindig tudományos gyűjtőmunkával is párosultak.

A detektívregény-irodalom klasszikusának, az 1929-ben elhunyt Sir Arthur Conan Doyle-nak legsikerültebb regényét tartja kezében az olvasó. Főhőse, a legendás hírű, nagyszerű detektív, az immár fogalommá lett Sherlock Holmes ebben a regényben „földöntúli” erőkkel veszi fel a harcot. Legalábbis ezt tartják mindazok, akik hisznek a Baskerville családra nehezedő átokban és a devonshire-i lápvidéken pusztító szörnyeteg létezésében. Sherlock Holmes és barátja, Watson doktor azonban nem hisz az efféle babonás elképzelésekben. Bűntényre gyanakszanak, és nem ok nélkül.

„Nem ​az volt a probléma, hogy politikai szerepet akart vállalni, hanem az, hogy tekintélyét, melyet elkötelezettséggel, szorgalommal, kitartással, tehetséggel és intellektuális sokszínűséggel a lehető legnagyobb mértékben kivívott magának a regényírás területén, átvitte egy másik területre, a politika világába, ahol nem volt képes átlátni a problémákat…” – foglalja össze a Hamsun-jelenség lényegét a svéd szerző, hiteles dokumentumokon alapuló új regényében.
Knut Hamsun, a nácikkal, vagy legalábbis a nácikat kiszolgáló Quislinggel és bábkormányával a háború alatt összejátszó norvég írófejedelem eltévelyedését évtizedekig hallgatás vette körül: a norvégok szinte nemzeti szégyenüknek érezték, hogy világszerte hatalmas népszerűségnek örvendő Nobel-díjas írójuk öreg napjaira a gyilkos megszállók szekértolója lett.
Azonban Enquistet, a nálunk is jól ismert svéd írót (A tribádok éjszakája, A földigiliszták életéből, Strindberg – Életjáték) nem a bűnösség, illetve a bűnösség mértékének a kérdése érdekli, célja nem az ítélkezés – megtették ezt már helyette mások –, hanem a történtek mozgatórugóinak megismerése, egy emberi-magánéleti tragédia minél alaposabb feltárása, nem utolsósorban pedig művész és hatalom, egyén és közösség, férfi és nő vészterhes kapcsolata a második világháborúban, Európa északi peremvidékén.
A könyvből Max von Sydow-val a címszerepben nagy sikerű film készült.