Második rész

1.     vers. Az első nevezetes alkalom, melyben a próféta bölcsessége ország-vi­lág előtt nyilvánvalóvá lett, igen rövid idő múlva következett be. A könyv ezt az évet Nabukodonozor király második esztendejének mondja. E között az eszten­dő között és a fogoly ifjak elhurcolásának éve között azonban majdnem 3 esz­tendőnek el kellett múlnia, még ha a király a kitűzött időnél előbb ki is vette őket az iskolából, pedig Jer. 25:1 az elhurcolás évét mondja Nabukodonozor első esz­tendejének, egyúttal Jójákim negyedik évének; harmadik adatul vehetjük Dán. 1; 1-et, mely szerint Nabukodonozor Jeruzsálem szorongatására Jójákim harma­dik esztendjében vonult ki. (A héber „bó” ige nemcsak jövést, megérkezést, ha­nem menést, kivonulást is jelent).

A látszólagos ellentmondások úgy oldódnak fel, ha feltételezzük, hogy bár Nabukodonozor Jójákim harmadik évében vonult ki földjéről Jeruzsálem ellen, de a negyedik évben hajtotta végre tervét; viszont Dán. 2:1 Nabukodonozor egyeduralkodásától számítja az éveket, Jeremiás pedig atyja oldalán való társ­uralkodásának idejétől. Ha a Dán. 1:1-ben jelzett idő a Kr.e. 606. év, akkor a 2:1-ben mondott év a 604. vagy 603. lehet. Ekkor történt az az esemény, amely Dániel prófétai működését megindította, s mely őt a világbirodalom és Isten or­szága közé állította mindkettőnek prófétájaként: az esemény egy álom volt, me­lyet a babiloni királyra Isten küldött.

A héberben álmokról van szó (chalomóth); a szó valószínűleg több részből összetett összefüggő álomsort jelent. Mint a későbbi tudósításból kitűnik, a ki­rály fölébredése után álmát elfelejtette, de az álom hatása egy erős szellemi lö­kés alakjában megmaradt. A héber „páam” ige lökést, taszítást, indítást jelent.

A lelki életet rendező, kiszolgáló s állandóan befolyásoló emberi szellemet a látott álom megindította, s működésének hatása alatt a király egy kínzó érzéstől, mely lelkére nehezedett, menekülni nem tudott. Homályos sejtelmek gyötörték, s ha e sejtelmeknek világos, olvasható alakja nem volt is, és a király nem tudta megmondani, mitől fél, a félelem mégis rajta ült. Az érzelmi lökés megmaradt, de az értelmi elem, a látott álom eltűnt, elsuhant a király fölött. A héber kifeje­zés: „sönátó nihjötá áláv” igen homályos, talán a hasonló német kifejezés segít értelméhez: es war geschenen um ihm (megtörtént érette).

2.    vers. Ha nem is mindjárt éjjel, de kora reggel, talán hajnalban a király összehívta a Babilonban lakó bölcseket, hogy a lelkét gyötrő aggodalom felől felvilágosítást kapjon tőlük. A bölcsek négy fajtáját sorolja fel a királyi parancs, melyek közül kettővel már megismerkedtünk, az írástudókkal és a jósokkal (su­sogókkal).

A harmadik fajtát a varázslók képezik, akik a különböző varázsigéket ösmer- ték és azokat alkalmazták. Amíg a jósok ördöngősök lehettek, kik a szellemvi­lággal érintkezést kerestek, addig a varázslók gyakorlati emberek voltak, kik a szellemi titkok ismeretét látható mutatványokra, fogásokra váltották át.

A tudósok negyedik fajtáját a kaszdim (kaldeusok) névvel jelöli a szöveg. Ez. 23:23 különbséget tesz Bábel (Babilon) gyermekei és a kaldeusok közt; ennél­fogva a kaldeusok nem voltak sémiták (babilonaíak), hanem mint láttuk, az or­szág déli részét benépesítő őslakók. Ezektől származott a babiloni tudományos­ság; sőt az ő nyelvükön is maradt fenn a tudomány még sokkal azután is, hogy maga a kaldeus nyelv már nem volt élő nyelv. Dán. 5:30-ban a kaldeus szó nyil­ván népnév. A szónak népnévként való használata mellett a kaldeus elnevezés a tudósok egyik fajtáját, egy kasztot is jelenti látszik, mint ezen a helyen is talál­juk. A szó kétféle jelentése sokszor egybeesik. A kaldeusok külön nép maradtak, a régi kultúra birtokosai és ismerői. Ennek a kultúrának birtokában a később el­szaporodó sémita babiloniak fölött is fenntartották tekintélyüket; kezükben tar­tották a papi tisztségeket, s ezen a néven az uralkodás hatalmát is. Nabupolasszár és fia, Nabukodonozor, úgy látszik, szintén kaldeus eredetűek voltak. Az asszír uralom idején ők voltak a lázadók, kik Nabupolasszár vezetése alatt az asszír bi­rodalmat megdöntötték és annak hatalmát magukhoz ragadták. A szó kétféle je­lentése egy fejlődés állomásait jelzi: a kaldeusok népe, mint a régi vallás és tu­domány őrzője, lassankint ennek a vallásnak és tudománynak kizárólagos ápo­lására adta magát és papi, tudóskaszttá lett.

Ebben a változásban bizonyára nem az egész kaldeus nép vett részt, hanem an­nak legalább is nagy része, kik a kaldeus nevet megtartották. Foglalkozásuk a pogány babona ápolása volt, csillag- s egyéb jóslás, varázslás stb. A babiloni bi­rodalom elhanyatlása után is megtartották ezt a foglalkozásukat, de akkor már politikai hatalom és papi teendők nélkül olyanféle népséggé süllyedtek, mint amilyenek ma a kártyavetők, kézből jósoló cigányok. Dániel korában azonban még megvolt régi hatalmuk és tekintélyük. Nyilván más származású papjaik és bölcseik is voltak a babiloniaknak, mint Dániel és három társa is. A babiloni pa­pok és tudósok nagy rendjében csak egy csoportot képeztek a kaldeusok, kik fő­leg csillagjóslással foglalkoztak. A Dán. 2:2 felsorolásában tehát a kaldeusok alatt a csillagjósokat érthetjük. Előfordul azonban a kaldeus név az összes babi­loni bölcseket egybefoglaló értelemben is, váltakozva ezzel a megnevezéssel: Babilon’bölcsei. Ebben az esetben a kaldeusok, mint a papi kaszt vezető elemei, mint a papi tudomány ősi művelői, mint a legjelentősebb „rész” adják az egész­nek a nevet. A mindjárt következő 4. versben már az összes tudósokat összefog­lalva jelenti a „kaldeus” sző.

A király eszerint négy forrásból kereste álmát és annak magyarázatát:

1.          a babiloni szent írásokból annak ismerőin keresztül,
2.           az okkult tudományokkal foglalkozó jósoktól, kik a mai spiritiszta médiu­moknak felelnek meg,
3.           a varázslóktól, kik gyakorlatilag alkalmazták a szellemvilágból szerzett vagy vélt hatalmat,
4.          csiilajgóslásból, melynek fő ismerője a kaldeusok népe volt.

A palotába hívott bölsork soaksgyae öoozr io gyűltük a király ozíeu rlp, o rang­juknál fogva ott erm vrtrttpk magukat a földre, haerm állva maradtak a király rlőtt.

3.        vrro. ‘Terméozrtrore itludrtmrore hallgatnak, míg a király mrg erm ozólít- ja őkrt. Az uralkodó rövidre ozól. A ozűkre ozabott brozPd mutatja a király ko­mor, frliedult voltát, látozik, hogy ozóoallaegokra krdvr erm telik: „Álmot lát­tam Po ozrtlumum lökPot kapott, hogy az álmot mugöomrreum”, vagyio arra, hogy kuruooum az álmot, mr^rt ulfuluetuttum, Po az álom értelmét.

A király jól vrt ozámot a h^yz^tek abból, hogy az álom mély breyomáot gya­korol rá, az kövrtkrzik, hogy akik az álmot rája küldöttPk, arra akarták iedítaei, hogy komolyae foglalkozzék az álom értelmével. Egyrlőre erm az álom maga mozgatja az uralkodót, m^y^ ulfrlejtutt, haerm az álomlátáo körülmPéyri, mr- lyukue ozokatlae oúlyt látott.

Hogy az álmot elfelejtette, rz a körülméey még jobbae érezteti vuIu gyUegu- oégét Po tuhutrtlreoPgPt; még jobbae érezteti vrlr, hogy láthatatlae hatalmak kr- zé^e vae, o azokeak akaratát krrroeir krll.

4.        vrro. A kalduuook io izgatottak lrhrtéuk a ozokatlae időbre való mrghíváo éo a tömrg miatt, amrlybre öoozrozólítottSk 0^. Vezutőik rzPrt kiooé taláe idr- guore közbuvSgeak: Moedd mrg ozolgáideak az álmot, éo mi mugerluetjük a mrgfrjtPot! Ezt a ozietr utaoítáoozure frlozólítáot azoebae rgy udvariao áldáokí- váeat rlőzi mrg, amrllyrl a királyt köozöetrei ozokták: „Király! Korozakokig élj!” A babiloeiak 600 évből álló eagy korozakokat külöeböztrttek mrg, mulyrk az ég étetére eézvr éppre úgy freéSllottak, miet a föld PlutPru voeHtkozólag, mi- vrl a föld éo az ég törtéerte rgymáoéak mrgfrlultrk. E ozrriet a király koroza- kokra kíváet Ptete iekább a túlvilágra volt ozáeva, miet r világra. A babiloei val- láo tűlvilági kPezrtri erm voltak tioztáe kialakítva, a túlvilágot a föld alatt kPp- zrttPk; dr a boldogok lakóhelyét ookozor rzre a földöe. Itt, a boldogok earaes- soomábae k^eták Nabukoeoéozoréak io a korozakokig tartó Ptetet. A babiloei bölsork arámul, azaz a ozír eyrlv ágáe tartották buozPdükut, mrly Babiloe aeyaéyrlvr volt. A brozPd föl volt uruduti eyulvPé jrgyuzvu; azért a köeyv r ré- ozr nem héber, hanem arám nyelven folytatódik, s ez a nyelv a 7. fejrzrt végé­ig meg is marad. Az ÁTMENETET jrlzi a ozövrg. A frlrlrtrt adó tudíookat itt már rgyrdül a kaldruook (kaszdim) ozó jrlöli.
5.       vrro. A király a frlrlrtrt a kaldruookéak adja, dr erm a 2. vurobré frloorolt négy csoport közül az utolsónak, haerm mied a négynek; mivel a kaldeus szó itt tágabb értelemben áll, és a tudósok összes fajtáit jelöli, A király azonban még ingerültebb, mint bölcsei, s míg ezek m^adei kényszerülnek a kötrlro tisztele­tet, az uralkodó egyáltalában nem kíméli tanácsosait, amikor észreveszi, hogy éppen arra nem akareak vállalkozni, amiért a király öoozuhívta őket: az álomnak magának elmondására.

Röviden közli velük: „Kiesett a dolog belőlem!” Mások szerint a moedat ér- trlmr ez: „Biztos (változhatatlan, szilárd) szó mret ki tőlem!” A király miedre kételyt kizáróan adja tudtukra: Ha meg nem mondjátok az álmot Po annak meg­fejtését, darabokra fognak titeket tépni (tehát egyik legmeggyalázóbb és legkí­
nosabb halálnemmel pusztultok el), és házatokat szemétdombbá fogják tenni! Babiloni szokás volt az elítélt iránt való megvetést azzal kifejezni, hogy háza he­lyét valami gyalázatos célra használják. A helynek ily használata sokáig fenn­tartotta a megbélyegzett ember szégyenét.

6.         vers. A király azonban nem ‘ marad meg a fenyegetésnél. Mintha az álom ki­találása és annak megfejtése csak a bölcsek erőfeszítésétől függne, a megfélem­lítő fenyegetés mellett erős biztatással is serkenti őket: ajándékot, adományt, magas kitüntetéseket ígér. Az ígéret nagysága mutatja, hogy a király mennyire érdekében állónak találja, hogy az álmot és annak megfejtését megtudja. Kétség­telen, hogy a régi világban sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonítottak az álom­nak, mint a modem észelvű emberek. Az álmot nem az ész hozza létre; sőt az álom tartalma sokszor az ésszel egyenesen ellenkezni látszik.

Az álom a szellem titokzatos világának jelentkezése tudatunkban, s az észelvű ember nem szereti a titkokat, hanem mindent világosan tudni szeretne. Vannak álmok, melyek elröpülnek, s nyomuk sem marad; de valószínűleg csak azért, mert nem értjük nyelvüket, ám vannak álmok, melyekben ama titkos világ üze­netei félreérthetetlen világossággal jelennek meg, s ezek az álmok tartós és mély benyomást gyakorolnak ránk. Nabukodonozor reszketve állott a rejtett világnak álomkapujánál, és pillanatnyilag élete legfontosabb feladatának látta megtudni, hogy az mit izent neki.

Élhetünk talán sokáig is magunkbízottan Isten nélkül; érezhetjük magunkat biztonságban, de amely percben a túlsó világ kopogtat ajtónkon, egyszerre vége az önbizalomnak, az álbiztonság felborul, s mi, még ha államfők vagyunk is, reszketve vágyunk tudni, mi ama másik világ szándéka velünk.

7.            vers. A pogány bölcsek a maguk pogány írásaiból s a tisztátalan szellemvi­lág állítólagos közléseiből, varázsló hatalmukkal, mely csak az ördögi világgal ígért kapcsolatot, s a fizikai csillagvilág képleteiből nem tudhatták meg a tiszta szellemvilág akaratát, Isten szándékait, s azért tényleg kibúvót kerestek, amikor másodízben határozottan megismételték, hogy az álmot a király köteles meg­mondani, aki álmodott, ők csak a magyarázattal adósok. A megfejtést megígér­ték, könnyen tehették, mert az adott magyarázat helyességét ellenőrizni nem le­hetett volna.

A pogány bölcsek tisztában voltak azzal, hogy az álmot meg nem mondhatják. De a király, aki nem tesz különbséget tiszta és tisztátalan szellemvilág között, mint erre például az egyiptomi pogány varázslók képesek voltak (II. Mőz. 8:19), a maga szempontjából helyesen úgy gondolkozik, hogy aki a szellemvilággal kapcsolatban van, mint a papjai magukról ezt állítják, annak a szellemek meg­mutatják a szellemvilág akaratát. A királynak ekkor még sejtelme sincs arról, hogy az igaz Istennek éppen az az ismertető jele, hogy szentsége kizárja a po­gány álistenekkel való közösséget.

A babiloni bölcseknek is tapasztalatból kell ezt rövidesen megtudniok. Most még ezek a bölcsek ahelyett, hogy megalázkodnának és tehetetlenségüket beös- memék, a király ellen fordulnak, s igazságtalansággal vádolják őt. Kitartanak ál­láspontjuk mellett, hogy a királynak kell a saját álláspontját megváltoztatnia.
Helyzetük tényleg nehéz volt: vagy kudarcukat kellett beösmemiük, vagy a ki­rállyal szembeszegülniük. Mindkettő egyformán veszélyt hozó volt,

8.       vers. A király második nyilatkozata ugyanezt a merevséget mutatja, mint a bölcseké; ő sem engedhetett álláspontjából; hiszen az álom kiesett tudatából, és így a bölcsek kívánságát nem teljesíthette; viszont az álom mögött rejtőző’ titkot okvetlenül tudni akarta. A babiloni bölcseket azzal vádolja, hogy csak időt akar­nak nyerni, mert látják, hogy nem emlékezik álmára. Hogy mihez akarnak időt nyerni, azt a király nem tisztázta, és bajosan is tisztázhatta volna, mert a szeren­csétlen bölcsek később sem lettek volna abban a helyzetben, hogy az álmot ki­találják. Ha időt akartak is nyerni, legföljebb a király fenyegetésének valóra vál­tását akarták elodázni; egyébként reménytelenül néztek a jövőbe. Más választás nem maradt számukra, mint a király követelésének képtelenségét hangoztatni. Nem ravaszkodás vezette őket, hanem a helyzet reménytelen voltának felis­merése; csak éppen hogy ezt nem akarták beösmemi.

Nem akartak arról az egyetemes csalásról őszinte vallomást tenni, amellyel pogány varázslók, jósok a népet áltatják, hogy bennük valami túlvilágit, ember­fölöttit lásson. A király sem volt őszintébb. Mivel ő is a kaldeusok nemzetéből való volt, tudnia kellett valamit azokról az eszközökről, amelyekkel a kaldeusok tekintélyüket a nép előtt fenntartották. De a király a megostromolhatatlan túlvi­lággal állván szemben, a lehetetlent is erőltetni akarta, hogy valamit a kiszáradt pogányságból is kifacsarjon. Pogány képmutatás pogány képmutatással állott itt szemben, mint mikor a hitetlen egyháztag hitetlen lelkészével kerül szembe ma, és attól azt követeli, hogy jobb legyen, mint ő. A titok lezárt ajtaja mögött azon­ban Isten állott s közeledett, hogy hatalmát megmutassa.

9.      vers. Hogy a király tudja, hogy mi van a babiloni bölcsek vonakodása mö­gött, azt nyomban elárulja, amikor a szakértő ítéletét mondja ki egész mesterke­désükről: hazug és romlott szóval akarják az álom megfejtését elintézni, ha egy­szer az álmot megtudják, amelynél a csalást a király ellenőrizheti. A pogány jó­sok és bölcsek mondása sokszor hazug és romlott szó volt, ezt tudja a király. Ez esetre a király azt követeli, hogy igaz és egészséges szót mondjanak és ennek próbájaképpen mondják meg magát az álmot is; az álom megmondása lesz a bi­zonyítéka annak, hogy tudnak igaz, egészséges dolgot is mondani.

Ha egy hamis megfejtéssel a bölcsek az időt eltolhatják, nyugodtan várhatnak, mert a haladó idő elfeledteti hazugságukat. A babiloni bölcsek a világ megszo­kott politikáját követték: ígérni, mégha beváltani nem tudják is; a múló, változó idő a becsapott emberek figyelmét eltereli majd arról, amit ígértek. Ha a király hajlandó lett volna magába szállani, kíméletesebb lett volna bölcseihez; de a ki­rály éppen olyan színjátszó volt, mint tanácsosai, s ezt a szembenálló felek jól tudták egymásról.

A király sejtette, hogy a bölcsek kiirtásával alig lesz szegényebb a világ; ezért fenntartotta ellenük az ítéletet, s közben a szigorú, következetes és igazságos ki­rály szerepét is játszhatta.

10.      vers. Amit a bölcsek a királynak erre a nem egészen őszinte viselkedésére feleletül adtak, méltányosnak látszanék, ha ő maguk egészen őszintén lettek vol­
    na. Igazuk volt abban, hogy ember (az emas aram szó, mint a héber enós a gyen­ge, gyarló embert jelenti) a földön nem képes annak teljesítésére, amit a király követel. Ezzel a nyilatkozattal a babiloni bölcsek már el is ösmerték azt a mély­reható különbséget, mely köztük és a bibliai próféták közt volt. Utóbbiak látá­sukat Istentől kapták, emberi gyarlósággal tehát számolniok nem kellett. Sőt az ösmeretlen szellem-isten ezt a helyzetet éppen azért teremtette, hogy a pogány hazugságot megszégyenítse, és övéit diadalra juttassa. Abban is igazuk volt a bölcseknek, hogy egyetlen földi király vagy uralkodó sem kívánt még oly vak­merőt, mint Nabukodonozor; igaz, hogy olyan nehéz helyzetben sem voltak, mint a király. A király sem ismerte az élő Isten hatalmát, különben azonnal an­nak szolgáihoz fordult volna, s nem a kiszáradt szivacsot nyomkodta volna.

A világban gyakran áll elő olyan helyzet, mikor a szembenálló felek közül mindegyik úgy látja, hogy igaza van, s álláspontjából nem enged. Ez a tragikus helyzet azért áll elő, mert a nagy központi hazugságot egyik sem érinti, s nem. leplezi le a másikban, mert akkor magában is le kellene lepleznie: hogy az élő Istennek a világ nem ád tisztességet, hanem ezt a tisztességet Istentől elrabolván, magának veszi el.

A babiloni ‘bölcsek a felsorolásban nem négy, hanem csak három tudósfajtát említenek, elhagyják a varázslókat, kik tényleg nem igen érthettek ilyen nehéz­elméleti kérdések megoldásához; ellenben említik az írástudókat, a jósokat, a csillagászokat, azt a három foglalkozást, amely a rejtett titkok kikutatásával és nem szemfényvesztéssel foglalkozik. Feleletük tehát szakavatottabb, mint a ki­rály rendelete volt.

11.         vers. Mégis a bölcsek azok, akik a kényszertől hajtva (a király a bölcsek részéről nem állhatott ily kényszer hatása alatt) valami beismerésfélére hajlot­tak. Bevallották, hogy a király követelése őket nehezebb feladat elé állítja, mint amilyennek megoldására képesek; de hozzáteszik, hogy ezt a feladatot földi em­ber nem is végezheti el; csak az istenek képesek reá, akik azonban nem laknak a húsemberekkel együtt, s így ezektől meg nem közelíthetők, ki nem vallatha­tok. Ezzel a beismeréssel a bölcsek elárulták a királynak, amit a király is éppen olyan jól tudott, hogy a bölcsek istenei tehetetlenek, vagy a bölcseknek az állí­tólagos istenekkel való összeköttetése csalás, és az ily nehéz esetben felmondja a szolgálatot az a képesség, amelyet könnyebb helyzetekben szemfényvesztés­képpen gyakoroltak.

„Hús” alatt itt nem erkölcsi romlottságot értenek a bölcsek, mint az Újszövet­ség rendszerint ebben az értelemben használja a szót, hanem csak a testi élettel öszefüggő lelki gyengeséget, mely értelme a szónak az Ószövetségben gyakrab­ban található.

12.         vers. A királynak neveltetésénél fogva jól kellett tudnia, hogy a babiloni bölcsek képessége korlátolt, s tekintélyük csak a köznép előtt tartható fenn; mé­gis mikor a bölcsek bevallják tehetetlenségüket, a király úgy viselkedik, mintha akkor győződnék meg erről. Ezért haragjának oka inkább a saját maga iránt ér­zett szánalom, mint a bölcsek tehetetlensége miatt való fölháborodás. Saját te­hetetlensége miatt érzett rettentő mérgében mondja ki a legszigorúbb büntetést,
    hogy a babiloni bölcseket ki kell irtani. Valami világosságféle mégis dereng a ki­rály fejében: e pillanatban érzi, hogy e tehetetlen papi testület csak nyűg a né­pen, s ilyen herékre az államnak szüksége alig lehet. Haragja azonban nem egé­szen őszinte, mert amit most megtudott, azt elfogulatlan ítélettel korábban is megállapíthatta volna. O maga is részes volt ennek a testületnek fenntartásában: rendelete tehát zsarnoki volt.
13.      vers. Az udvari hivatalnokok megfogalmazták a rendeletet; annak módja és rendje szerint kiadták; ezzel azonban idő telt el. Az elfogató parancs külön­ben csak a Babilon területén lakó bölcsekre vonatkozott. Az ország többi vidé­kén lakókra nem. Dániel és társai Babilon területén laktak; ennek következtében csakhamar útban voltak a poroszlók vagy hóhérok, hogy elfogják őket is. Aka­ratukon és hibájukon kívül jutottak az ifjak e nehéz helyzetbe, mert a király elé őket valamilyen okból nem hívták meg.

Talán a babiloni származású bölcsek féltékenysége volt a mellőzés oka; de eb­ből a féltékenységből nemsokára rettentő kudarc, kínos megszégyenülés szár­mazott, végül azt a hála váltotta fel. Ha az ifjak ott lettek volna a kihallgatáson, melyen a király álma felől kérdezte a bölcseket, az a kihallgatás a babiloni böl­csekre nézve másként végződött volna.

A júdabeli ifjak nem voltak részesek a babiloni írástudók, jósok, varázslók és csillagvizsgálók csalásaiban; szerényen, kevéssel megelégedve szolgálták Iste­nüket és embertásaikat, s amit tettek, egész szívük őszinteségével tették.

Mégis a babiloni bölcsek ítélete érte őket is. Hogy a király nem tett velük ki­vételt, gondatlanságból vagy vakságból tette; még nem ismerte őket és Istenüket igazán. Hogy Isten megengedte, hogy a baj őket is fenyegesse, azért történt, hogy megpróbálja, nevelje őket, s további feladataikra előkészítse őket, végül azért, hogy a Dánielen át jövő szabadulás annál feltűnőbb legyen.

Tehát nemcsak értük magukért történt ez így. Isten ennek az ellentétnek felidé­zésével akarta a király szívét összetörni s Isten ügye mellé állítani. A királynak a saját fajtájához tartozó bölcsek között s az istenfélő zsidó ifjak között levő nagy különbséget meg kellett látnia; ez a meglátás a király életében is sorsdöntő lett. Isten sokfelé tekint, mikor valamit cselekszik.

14.      vers. Amint az események árnyéka Dánielre és társaira kezd borulni, meg­lepetve látják, hogy a fiatal Dániel nem ijed meg a halálos veszedelemtől. A szívét e nehéz órában eltöltő békesség oka az az Istennel eltöltött néhány eszten­dő, amely alatt nem alkudott meg a pogánysággal, hanem híven kitartott az igaz Isten mellett. Most ezt az Istent maga mellett tudta. A babiloni bölcsek össze- szedésére kiküldött királyi hóhérok parancsnokával, Áriókkal, ki hozzá is el­megy és akinek nincs ínyére a királyi parancsolat, oly okosan (szóról-szóra „íz­léssel”) beszélt, hogy annak az ifjú beszéde úgy tűnt fel, mint idején érkező ta­nács.

Az „ízes. ízletes, ízléses” szavaknak mind az ujtestámentumi görögben, mind az ótestámentumi héberben és arámban számunkra idegen, különös értelme van; körülbelül azt jelenti ez a fogalom, mint a magyarban ez a szólásforma: ennek sava és borsa van. A nagyon célba találó szót, amelyen az isteni szellem világos-‘

sága, értelmessége, ötletessége, mai kifejezéssel szellemessége meglátszik, illeti a Szentírás ezzel a szóval.              ,

így mondhatnánk: Dániel szellemtől ragyogó, értelmes módon beszélt Ad­ókkal. Természetesen hosszabb beszédre kell gondolnunk, s nem arra a követke­ző versben található rövid mondatra, amely csak a beszélgetés végén hangozha­tott el, annak következményeképpen. Dániel, amikor Ariók el akarta hurcolni társaival együtt, értelmesen és oly szellemi erővel, mely Ariókra igen nagy ha­tást tett, s melyben annak okossága, valószerűsége, nemessége, szóval ízes vol­ta miatt Arióknak gyönyörködnie kellett. Kifejtette Ariók előtt, hogy a királyi parancs elhirtelenkedett és igazságtalan, s hogy van arra mód, hogy a király kívánsága teljesedjék. Közben megkérdezte: Mi miatt ment ki ez a „hajlíthatat- lan” parancsolat? Ariók elmondotta, amit tudott, s amit a történet velünk is kö­zölt.

15.        vers. Ariók a királynak hatalmas embere volt, valószínűleg olyan szerepet töltött be, melyben a főporkoláb és a börtönügy legfőbb felügyelője tisztét egye­sítette. Magas és fontos állásánál fogva a király bizalmas embere volt; a fontos fogadások alkalmával jelen volt a királyi trónteremben, s így a bölcsek elítélé­sének és az előzményeknek pontos tudója volt. Dánielnek tehát hiteles és kime­rítő felvilágosítást tudott adni. Értelmes, jóindulatú ember lévén, Dániel szaba­don beszélhetett vele, s az ifjú nyugodt, biztos lénye nagyban ösztökélte a pró­féta kérésének teljesítésére.
16.        vers. Ariók tehát elhalasztotta a királyi parancs végrehajtását, és időt en­gedett Dánielnek arra, hogy a király kívánságának teljesítését megpróbálja. Dá­nielnek ezután első dolga volt bemenni a királyhoz, s attól magától kért halasz­tást, míg az álom értelmét megtudja. A király, akinek mindennél fontosabb volt az álom jelentésének megösmerése, szívesen teljesítette Dániel kívánságát, s megadta a halasztást.

Ha Dániel nem bízott volna Istenének segítségében, aligha merészelt volna a királyban új reménységet kelteni, mert annak meghiúsulása a királyt még na­gyobb haragra, s Dániel iránt nagyobb kegyetlenségre ingerelte volna. Dániel hi­te mentette meg három társának életét, továbbá amaz ifjak életét, akik a király asztalának ételét elfogadták s azzal magukat beszennyezték, végül az összes ba­biloni mágusok életét.

Erre volt jó a négy ifjúnak Istenhez való ragaszkodása, hűsége s Istennel való együttjárása: a veszély órájában biztosak voltak Isten segítsége felől, s azért mertek a király rendeletével szembeszegülni.

17.        vers. Az Istennel való közösség egymás között is szoros közösségbe kö­tötte a négy ifjút: négyen imádkozó közösségben éltek egymással. Amint tehát Dániel hazaért, azonnal társait kereste, s velük útjának eredményét közölte. Hogy az ifjakat a történet most eredeti nevükön nevezi meg, arra mutat, hogy ők egy­mást. maguk között ezeken a neveiken szólították; az új nevek csak a babiloni ud­varnak szóltak; ők ragaszkodtak a régi nevek, kedves, Istentől megszentelt jelen­téséhez. Most ebben a fenyegető órában jó hallani a régi szavakat: Jehova ke­gyelmes! Ki az. aki Jehova! Isten segít!
18.        vers. Dániel éppen azért sietett közölni a kihallgatás eredményét, hogy a négy ifjú együtt imádkozhassék a mennyek Istenéhez, ki valóban a mennyek Is­tene, mert ura az egeknek s ott mindama csodálatos szellemi lényeknek, akiket Isten a mennyből a földre szokott küldeni az emberek megsegítésére. Dániel és társai saját nevükből tudták, hogy ez a láthatatlan, hatalmas Isten nem fordul el kegyetlenül a magukat reá bízóktól, hanem, mint Chananjá neve mutatja, irgal­mas szívvel nézi övéinek sorsát, s különbséget fog tenni a Benne bízók és Babi­lon szemfényvesztő, megcsalt és csaló mágusai között, hogy a négy ifjú el ne vesszen azokkal együtt. Nem aggodalmaskodtak, nem kerestek emberi segítsé­get, hanem Istenhez folyamodtak.
19.       vers. Az imádkozás nem volt hiábavaló. Ahogy leszállt az új éjszaka, s Dániel vigyázva figyelt Isten válaszára, éjszakai látomásban meglátta ugyanazt az álmot, melyet megelőző éjjel a király látott; csakhogy ő nem felejtette el, amit látott, hanem a látomás minden részlete élesen megmaradt emlékezetében.

Az isteni titok, mely egy rövid időre megnyílt Nabukodonozor előtt, s azután újra becsukódott, Dánielnek végkép kinyílott. A menny elrejtőzködik a föld elől; élete, tartalma, lakói titok az emberek számára. Isten tervei elzárt titkok; nem is­merjük a jövőt, melynek eléje megyünk. Titok a múlt, titok a jelen, titok a jövő! Ám Isten olykor belátást enged elrejtett titkaiba! Sokszor csak egy villanásban jelenik meg valami sejtelem; olykor világosan rajzolódik ki előttünk a jövőnk kicsiny részlete, vagy a múlt lepleződik le, s belátunk a teremtés vagy a történel­met alakító gondviselés munkájába.

Külön prófétai tehetség, titkokat észrevevő látás tesz egyeseket képesekké ar­ra, hogy a mozdulatlan lepel mögül a rejtelmeket előhozzák. Mikor ezek a rej­telmek a földi értelemnek nagyon idegenek, s az emberi megszokottság vagy kí- vánkozás kísértésben van, hogy változtasson rajtuk, éjszaka, mikor az elme pi­hen, s az akaró szívet mintegy bénulás kötözi, jelenik meg a magát kijelenteni akaró titok. A szellem szabadakaratú munkájának eredménye az . is, hogy az egyik ember ezt a megnyíló titkot hamar elfelejti, a másik megőrizheti tudatában.

Dániel szelleme élesen őrizte az éjszakában látott dolgokat. Dániel várta az éj­szakai látogatást; mégis mikor bekövetkezett, szíve hálával s túláradó örömmel telt meg, felmagasztosultan dicsérte a mennyek Istenét; ezt a hatalmas Istent, ki valóban megérdemelte, hogy mennyek Istenének nevezzék, nem úgy, mint a ba­biloniak erőtelen és tehetségtelen, holt istene, Amu vagy Bél, akikről Dániel új babiloni nevét kapta – Beltsaccár: Bél, védd az életét! Az áldás boldogság tulaj- donítása annak, akit áldunk. Mily boldog lehet az az Isten, kiből ilyen világos­ság, ilyen hű szeretet ömlik alá! Sötét, fonák, a gyűlölet boldogtalanságával telt világból, gyilkos akarások, remegő félelmek közül szállott fel az áldás, boldog­nak mondó imádság a mennybe, hol minden más, mint a földön. Mert nem úgy van, ahogy a babiloni pogányok gondolták, hogy a menny és a föld története együtt haladnak; a két történet egymás ellen fordul, és csak kicsiny csapat él e földön, melynek története belekapcsolódik az ég történetébe.

Ebben a pillanatban annak a négy ifjúnak a története kötődött össze újra az ég történetével. S mint ahogy Gósen földén, amikor Egyiptomra a három napos sö­
tétség borult, világosság fénylett; úgy lakozott most boldogság és világosság a négy zsidó ifjú szállásán, míg künn a királynak és alattvalóinak hajlékain nyug­talanság, a jövő sötét várása, elégületlenség és kétségbeesés ültek.

20.        vers. .A csodáldtosistenisegítség annyi .hálává! as ésodálattal tölti meg a próféta szívét, hogy túláradt érzelmeit kénytelen Isten magasztalásába önteni ki. Ugyanilyen belső kényszer alatt Szent Szellem adta szavakkal magasztalta Istent később Zakariás, Mária és Erzsébet, mikor János és Jézus születésével kapcso­latban Isten öröme, ami a kegyelem, bővebben áradt az égből alá. A régi népek­nél elterjedt volt az a hit, hogy a történelem a Teremtőtől meghatározott korsza­kokra oszlik, melyekben az Isten nem ugyanúgy intézi az emberek életét, hanem változó módszerrel, váltakozó „háztartásban” (oikonomia).

Egy-egy ilyen háztartás idejét nevezi a Biblia korszaknak (ólám – álám – aión). A próféták nem a végtelen időbe tekintettek bele, hanem jobban belátható kor­szakokba; Isten áldott világkormányzatát egyik korszakból a másikba folytató­lag átnyúlni látták. Dániel tehát azt az áldást, melyet a király álmának megjelen­tésével Istentől kapott, most visszafordítja az ég felé, s mivel a kapott kijelentés egy elkövetkező új boldog korszakról beszél, az Isten felé küldött áldást ő is kor­szakból korszakra mondja. Isten a történelmet áldott kézzel vezeti. A világveze­tés áldott volta az isteni bölcsesség és erő nyilvánításának módjában mutatkozik.

Isten csodálatos bölcsességgel használja ki a gonoszát is arra, hogy a jót meg­valósítsa. Hogy az elfelejtett álom Nabukodonozort megrettentette; a babiloni bölcsek tudatlansága vad haragra ingerelte; mindez arra volt jó, hogy Isten ha­talma és dicsősége nyilvánvalóvá legyen, és a babiloni mágusokkal szemben sa­ját szolgáira az isteni hitelesítés pecsétjét ráüsse.

Ez a Dánielnek adott kijelentés úgy hatott, mint az eseményeken átütő erő. A királyi büntetés óriási gépezetét a zsidó ifjú feltartotta, megállította. Dánielnek volt oka Istent magasztalni. Visszatérvén a verskezdetre, a magyar fordításban található „örökkön örökké” kifejezés nem mindenestül helytelen; mégis nem fedi az eredetinek minden vonatkozását.

A vég nélküli örökkévalóság nem bibliai képzet; a végnélküliség görög filo­zófiai fogalom. De a végyéSküliség képzete a magyar örök szóban sem volt ere­detileg benne, mert ennek a .szónak alapjelentése a folytonosság, s a végyéSkü- liség csak utóbb, idegen hatásra társult az alapjelentéshez mellékjelentésül.

Az itt álló arám szó: Álám (megfelel a héber ólám-nak és a görög atón-nak): az előbbi kettő hosszú folytonosan tartó időt jelent, melynek azonban lesz vége, különben nem állana az eredetiben ez a kifejezés: min álömá vöád álömá, kor­szaktól korszakig; márpedig ami végződik s egy újnak ád helyet, az nem lehet vég nélküli. Az a korszak, mely egy következőnek ád helyet, a mostani világkor­szak, melyben Nabukodonozor az aranyfejnek felel meg; ez a király fénykora. A korszak, mely ennek helyére fog lépni, a Messiás-király korszaka, mely, mint a kis kő, össze fogja zúzni, őrölni a mostani királyságot. Nnbukodonozár a jö­vőtől csak rosszat várhatott, azaz királyságának bukását: azért ennek a jövőnek csak ijesztő hatása lehetett a királyra; ezért volt a gyötrő nyugtalanság rajta még akkor is, mikor az álom tartalma kiesett emlékezetéből. Ellenben Dánielnek és
társainak ez a mostani korszak volt ellenükre, nekik ez hozhatott veszedelmet; a jövő korszak nekik szabadulást, diadalt, s örömöt jelenthetett csak; azért az álom meglátása és értelmének felfogása őket diadalmas, ujjongó örömre, hálára ser­kentette.

21.      vers. A teremtett világot ez ekat csudálatos hathlomtartja összesaz erő éő a bölcsesség. Mindkettő a szellem tulajdonsága és nem az anyagé, s jelenlétük a szellem győzelmét és uralmát hirdeti az anyagon. De mindkettő csak tulajdon­ság, és nem önálló hatalom: mindkettő egy személyhez tartozik, aki erős és bölcs. Nem az erő és bölcsesség kormányoznak, hanem egy bölcs és erős Sze­mély. A teremtésben és történelemben látható bölcsesség és erő tehát a jvévmtő jelenlétét teszi nyilvánvalóvá a teremtésben. Ezt a régiek jól tudták, de a mai em­bernek sokszor úgy tűnik fel, mintha az értelem és a mozgató erő csak az anyag kiegészítője, annak tulajdonsága volna, s nem veszik észre e tulajdonságok ma- gasabbrendűségét a tőlük leigázott anyagon.

Az anyag imádatában elmerülő ember az anyagi, fizikai világrendet fonto­sabbnak látja a lelkek világánál, melyből a történelem születik, s a történelmet a földrajzi, fizikai viszonyok eredményének tekinti, nem oknak, hanem következ­ménynek.

Dániel másként látja, amikor magasztaló énekében a súlyt Istennek a történe­lemben való működésére helyezi, s abból állapítja meg Isten dicsőségét. O és társai a pogány király hatalmában vannak, hazájuktól elszakítva, istentelen ba­bona földjén. De az álom megdöbbentő fényben mutatta meg, hogy a hatalmas király csak eszköz Isten kezében, s hatalma addig tart, ameddig Isten megenge­di neki.

Isten változtatja meg az időtartamokat, vagyis hoz új korszakot, és az időpon­tokat, vagyis ő jelöli meg a változás időpontját, s az Istentől kijelölt határon túl az iatenielenségnek hatalma nincs.

A király vergődve, gyötrődve néz a jövő elé, s rá van szorulva a próféták látá­sára; de ezek a próféták is Istentől függenek: O ad bölcsességet a bölcseknek, ér­tést is, hogy belátást tanuljanak. Itt három fogalom áll egymás mellett, egyik a másik alá rendelve: bölcsesség, értelem és belátás. A teremtett világ rendszeré­ben mély értelem rejlik, mely a teremtésben tárgyi, de abban, aki a teremtést vizsgálja, általlátja, alanyi. A teremtésbe Isten bölcsessége helyezett értelmet, s az Istentől a teremtett világba belehelyezett tárgyi bölcsesség értés által válik új­ra a megfigyelő emberben alanyi bölcsességgé. Amikor az értés annyira fokozó­dik, hogy a teremtés egész rendszerének egy-egy területe megnyílni kezd az ér­tő előtt, akkor az értelem belátássá változik; a belátás szüli a bölcsességet.

Isten értelmi világosságot ad, hogy az ember értsen; az értés belátásra tanítja az embert, s ez a belátás által bölcsességet kap; az értelmet, a belátást, a bölcses­séget Isten méri ki, osztja szét az emberek között. Isten azonban nem deisztikus Isten, aki bizonyos értelmet elhelyezett a teremtésben, s aztán azt, mint egy au­tomatát, magára hagyta, hanem theisztikus Isten, aki a történelemben benne tart­ja kezét, és akinek kezében az emberek sakkfigurák, amennyiben nem saját örök sorsuk eldöntéséről, hanem a történelem alakításáról van szó.

A hatalmas Nabukodonozor is, ki most bölcsek tömegét küldi halálba, sakkfi­gura, kit Isten támasztott, s ő fogja ledönteni. Sőt a bölcsek is sakkfigurák: egyik­től megtagadja a bölcsességet, másiknak megadja. Belőle folyik a királyok ereje és a bölcsek bölcsessége. Dánielt nem teszi elbizakodottá a kapott bölcsesség: tudja, hogy ő kicsiny, és Isten egyedül nagy; de tudja, hogy a halálos ítéletet ho­zó király is kicsiny, s az is, ítélete is Isten kezében vannak, Isten ledöntheti a ki­rályt, és megváltoztathatja ítéletét.

22.        vers. A történelemnek, a múltnak és jövőnek rejtett dolgait Isten tárja fel az emberek előtt, ha jónak látja, s az előtt, akinek a bölcsességet rendeli. Erre a világra, nem a fizikai világra, hanem az ember erkölcsi világára szellemi sötét­ség borul, éjszaka van! Dániel és három társa bent éltek a pogány éjszakában, titkok között, emberi bizonytalanságban; de ebben az emberi bizonytalanság­ban, a pogány éjszakában egyszerre világosság támadt, amikor Isten a királytól látott álmon keresztül belépett abba; Isten világosságot hozott magával, Istennel világosság lakik együtt!

De a világosság nem társként lakik Isten mellett, mint Tőle független lény; ha­nem Istenből árad ki, azért kíséri állandóan. Isten világosság! A fizikai sötétség a fizikai fény hiánya; ellenben a szellemi sötétség nemcsak hiány, hanem ellen­séges viselkedés is, támadás, a világosság megsemmisítésére való törekvés.

Az ellenséges pogány éjszakában Isten az ifjak mellett volt, s azért világosság volt velők. Dániel és társai nemcsak a látható világban éltek. Tudták, hogy ezt a vi­lágot a mélyben lent egy rejtett, hatalmas világ hordozza, mely magát olykor meg­mutatja. A mélyet, a rejtettet Isten hozza onnan fel, mert ő maga a rejtett és mély!

23.        vers. Az általánosságban tartott kijelentések után Dániel egyszerre szemé­lyessé teszi a magasztalást, s ezzel az Istent magasztaló ének be is fejeződik: há­lát ad azért, hogy a bölcsességnek és erőnek ez a csodálatos forrása éppen nekik adott kijelentést arról a bölcsességről és erőről, amellyel Isten a történelmet ve­zeti, s ezzel kérésüket meghallgatta, és a király ügyét, mely miatt mindnyájukat halálos veszedelem fenyegette, megmutatta nekik.

A többesszám, melyet Dániel itt használ, világosan mutatja, hogy az imádko­zás igazi közösségben történt, melyben mind a négyen viselték az Isten közösen vállalt ügyéért a felelősséget, s ezért, bár a kijelentést Dániel kapta („kijelentést adtál nekem”) mégis a kijelentés mind a négynek szólt (tudomásunkra hoztad”) mert mind a négyen imádkoztak érte („amit kértünk Tőled”). Ha Isten országá­ban az, aki prófétát befogad, mert az próféta, az a próféta jutalmát kapja: akkor még inkább a próféta jutalmát kapja az, aki véle imádkozik és küzd. Ebben az esetben a prófétai jutalom abban állott, hogy Isten a maga titkainak sáfáraivá tet­te őket, s ebben nemcsak Dániel részesült, hanem Dánielen keresztül mind a négy.

Az isteni titok a bölcsesség és erő titka volt. És csakugyan, mind a teremtett világban, mind a vezérelt történelemben a legcsodálatosabb jelenségek a böl­csesség, mely mindent rendez, és az erő, amely mindent mozgásban tart. Erről a két isteni tulajdonságról kaptak tehát a zsidó ifjak kijelentést, ezeknek a történe­lemben végzett munkájáról. Az isteni bölcsesség egyelőre úgy rendezte be a tör­ténelmet, hogy abban fogyjon a dicsőség, növekedjék az erőfeszítés (arany, ezüst,
réz és vas), és hogy az erős vasat bizonytalanná tegye a közéje keveredő cserép, hogy így az emberi erő haszontalansága és az emberi munka reménytelensége nyilvánvalóvá legyen.

Az isteni erő töri majd össze az emberek haszontalan birodalmait, és állítja he­lyükre a kicsinyből naggyá növő isteni birodalmat. De addig is, amíg e végső is­teni ítélet bekövetkezik, az isteni hatalom és bölcsesség működik a világ törté­nelmében: rombolja a hazugságot, építi az igazságot, félreteszi az isteni tekin­tély ellen lázadókat, összegyűjti és megőrzi az igazság bajnokait. Ezért ad hálát Dániel és a vele imádkozó három társa. Ez volt a király dolga, amennyiben az isteni erő és bölcsesség az éjjeli látomásban neki mutatkozott meg.

24.         vers. Az isteni kijelentést tettek követték. Csodálatos, hogy a király vészt- hozó parancsa nem keltett olyan szíves és erőteljes mozgalmat, mint a Dániel­nek adott isteni világosság. Dániel azonnal indul Áriókhoz, akinek a király a ba­biloni bölcsek kiirtására az utasítást adta. Hajlékában kereste fel, „bement” hoz­zá. Dánielnek szüksége volt Áriókra, hogy a királyhoz gyorsan és könnyen be­jusson. De hozzá kellett mennie azért is, hogy valami elhirtelenkedett cseleke­detet megakadályozzon; hiszen Áriók akármikor hozzáfoghatott volna a babilo­ni bölcsek kiirtásához, miután a király parancsa erre vonatkozólag megvolt.

E két okból tehát azután, hogy az isteni kijelentést elnyerte és a közös hálaadó imádságot elmondták, útja a királyi testőrök vagy hóhérok főparancsnokához vitte a prófétát. Az a hatalom, amellyel a királyi főembert kérése teljesítésére rá tudta venni, ez az ígéret volt: „Megmondom a királynak a megfejtést!” Az iste­ni kijelentés oly hatalmat adott Dánielnek, mely engedelmességre hajtotta a ki­rály egyik legfőbb és leghatalmasabb emberét, s mely megnyitotta előtte a kirá­lyi trónterem ajtaját és a király fülét. Csodálatos hatalmat ad Isten kijelentése.

25.        vers. Láttuk, hogy Áriók, különben a király hű főembere, milyen ímmel- ámmal fogott hozzá a királyi parancs teljesítéséhez, amikor a babiloni bölcsek kiirtásáról volt szó. Most az ellentétét látjuk: aggodalmas sietséggel viszi be Dá­nielt a királyhoz, s újságolja, hogy találtak egy embert, aki a megfejtést és ezzel a babiloni bölcsek számára a szabadulást hozza.

Mennyi vonakodás, mennyi habozás, amíg a gonosz munkára az embereket rá lehet venni! De mennyi készség, mennyi sietség, ha a gonosz munkáját tönkre lehet tenni! Nabukodonozort a sötétség vitte a kérlelhetetlenségre, az a pogány sötétség, amely sokszor viszi kétségbeesésbe az embereket.

Áriók a világosságot látta Dániel közlésében, s örömmel vitte azt a király elé, hogy a sötét helyzetet földerítse. S míg a gyilkos sötétség lehangoltságot keltett, lassúvá tette a cselekvést: most a világosság sietséget idézett elő, mert reménnyel töltötte meg a kebleket. Áriók sietve viszi a király elé Dánielt, s maga Nabuko­donozor is, ki csak önkéntelen rabja volt a sötétségnek, várakozással, emelke­dett szívvel kész a prófétára figyelni. Pedig származása nem ajánlja sem a király, sem Áriók előtt. Valami megvetésféle hangzik abból, hogy a megfejtés hozója nem a született kaldeusok közül való, hanem száműzött népség, Jűda fiai ‘ közül. Áriók nem vállal azonnal felelősséget a közlésért; azért mondja óvatosan, hogy Dániel „majd megjelenti a királynak a megfejtést”. Másfelől hangsúlyozza a sa­
ját fontosságát, mikor azt mondja, hogy ő talált egy férfit, aki meg tudja fejtem az álmot, holott Dániel jelentkezett nála, s Dániel tartotta őt fel a gyilkolás vég­rehajtásában. Az ilyen hiúságból fakadó kis valótlanságok gyakoriak az állam­férfiak életében. Az elbeszélő alig vet rá ügyet.

26.         vers. A király figyelme nem is akad meg ezeken a dolgokon; kiváló értel­mét mutatja, hogy azonnal a főkérdésre tér: „Képes vagy-e tudatni velem az ál­mot és annak megfejtését?” Látni fogjuk, hogy Dániel visszautasítja a királynak azt a feltételezését, hogy benne akármilyen képesség is volna a titok megfejté­sére; a király azonban a pogány vallások felfogása szerint a természetfölötti ké­pességeket az embereknek, a papoknak tulajdonítja.

A király szemében az a kérdés, hogy a régi kaldeusok bírják-e a titoklátás ké­pességét, vagy Dániel. Már az a tény, hogy a hajnali fogadáson Dániel és társai nem voltak jelen, mutatja, hogy itt tekintély-kérdésről is szó volt; a zsidó szám- űzöttekre csak akkor kerül sor, amikor a honi tudás egészen fölmondja a szolgá­latot. Áriók csak a megfejtést említi, aminek megadására a babiloni bölcsek is vállalkoztak; a király azonban az álmot magát is követeli.

Áriók, bár nyilvánvalóan örül Dániel jelentkezésének, mert a babiloni bölcsek szabadulását várja a zsidó ifjú vállalkozásától, mégis a babiloni bölcsek szem­pontjából nézi a dolgot; a királyt ellenben egészen saját szempontja foglalja el. S ebben igaza is van! A titoklátás képességét az dönti el, hogy ki tudja magát az álmot is megmondani.

27.         vers. Hogy az álom egy az emberektől ki nem található isteni titkot jelen­tett ki, azt Dániel első szavával mondja: „A titok, amelyet a király kérdez….” Ter­mészetesen „titok” alatt nemcsak az álomképeket, hanem a tőlük kifejezett ese­ményeket is érti. A világ látható folyása mögött a szellemi világ láthatatlan moz­galmai rejtőznek, amiről a babiloni bölcseknek is volt valami sejtelme, mert azt állították, hogy égben és földön ugyanazok az események történnek, és azért a csillagok járásának törvényeiből a földi események is kikövetkeztethetők.

Ez a pogány babiloni csillagjóslás (astrologia) alapja. A bibliai álláspont tá­volról sem ez. A Biblia nem a fizikai eget veti a földi világ ellenébe, hanem a szellemi eget, és nem a teremtés törvényeiből számítja ki a jövőt, hanem Isten­től kijelentésben fogadja el. A jövő titkai nincsenek a teremtésben elrejtve; azért semmiféle bölcs mechanikus úton ki nem számíthatja őket. Senkiben sincs olyan képesség, mely őt a rejtett isteni titkok látására képesítené. Csak alkalomról-al- kalomra szóló külön kegyelemből kapnak Isten prófétái látásokat. Mégis Isten ragaszkodik hozzá, hű emberekhez, hogy titkait rájuk bízza. Ezek a próféták!

Nabukodonozor kijelentést kap, de a próféta nélkül nem boldogul. Ha álmát nem is felejtette volna el, megfejtésére nem lett volna képes. A rejtett szellemi világ titkaiba, betekinteni a próféták kiváltsága. Már pogányok is bepillantottak Isten titkaiba, mint a fáraó, de nála is próféta volt szükséges a látott dolgok meg­magyarázására; Nabokodonozor esetében még magának a látomásnak felidézé­sére is. Az emberek nagyobb része nem akar tudomást szerezni a bennünket kö­rülvevő titokzatos szellemvilágról, s a természetet titok nélküli, s véletlenekből összehalmozott tömkelegnek tartja, melybe az ember viszi be a rendet.

A fizikai világ csodálatos rendje meghazudtolja ezt az elbizakodott felfogást, de az emberek nem lesznek okosabbakká. A felfedezők oly büszkék felfedezé­seikre, mintha ők volnának az alkotók. Kevesen fedezik fel a látható világ mö­gött a titkos láthatatlant, mely ennek a látható világnak megfejtését adja. Néha döbbennek rá csak, mint ez esetben Nabukodonozor.

A király megdöbbenésének nagyságát mutatja, hogy ez esetben a babiloni böl­csek elbizakodott állításának, hogy a titkot megfejtik, ha a király az álmot közli, hitelt nem ad. Sokkal élénkebben foglalkoztatta a titkos világ jelentkezése, mint­hogy papjainak jól ismert mesterkedésére rá tudná magát bízni.

Kezd imponálni neki Dániel, ki nyíltan kimondja: „A titkot, amelyet a király kérdez, bölcsek, jósok, írástudók és csillagászok nem tudják megmondani a ki­rálynak”. Dániel nem azt mondja, hogy a babiloni bölcsek nem tudják megmon­dani a titkot, hanem semmiféle bölcs, jós, írástudó vagy csillagász nem képes er­re: az ilyen mesteremberek alkalmatlanok ama titkos világ kikutatására. Máskor súlyos sértésnek tekintették volna a próféta szavait; jelenleg a tények fényesen igazolták azokat.

28.       vers, A rejtetj titokvilágba innennemlehet tseférkc^:^iő;a:^ út od a el van zár­va. Ez a próféta álláspontja! De a túlsó oldalról, a titkok világából van út ide. S ott ama titkok csodálatos világában, hazájában, a mennyekben, él az Isten, a tit­kok leleplezője. Dániel ezt az Istent a mennyek istenének mondja, s ezzel nem fizikai helyet, nem. térbeli fogalmat akar adni, hanem az emberek fölött álló lé­nyeket jelöl meg, a „mennyek” vagyis a szellemi ég lakóit. Mikor Mózes első könyve azt mondja, hogy Isten kezdetben teremtette az egeket és a földet, az egek alatt azok lakóit, az angyalokat is érti. Dániel a mennyek Istene alatt azt az Istent érti, kit Jézus mennybéli Atyának mond, s kivel kapcsolatban imádságá­ban azt kéri. hogy a földön éppen úgy legyen meg Isten akarata, mint a menny­ben; a mennyek alatt tehát ő is személyeket, éspedig engedelmes lényeket, tiszta angyalokat ért. A tiszta angyalok világában él az az Isten, ki a mennyei világ tit­kait, s azokban a föld jövőjét ■ le tudja leplezni, s övéinek kedvéért ezt meg is teszi.

Ez az Isten hajlandó a királynak tudtára adni azt, amit hiába várt a babiloni bölcsektől. Az eszköz erre Dániel, az élő Isten prófétája, ki a királynak elárulja, hogy az mire vonatkozik: a napok utolsójára. A látomás ugyan az egész emberi történelmet felölelt, mint majd látni fogjuk; de ebből a legfontosabb az, ami a napok végére vonatkozik; a többi csak előkészület ehhez. Ezzel a szóval azon­ban Dániel egy új s megdöbbentő gondolatot lök a király elé: a napok bizonyos előre meghatározott véghez fognak jutni, s aztán új napok következnek. Ez a célbaérés, új kezdés és a kettőt összekötő nagy esemény az emberi sors és a tör­ténelem legfontosabb része; a kijelentés lényege tehát erre vonatkozik. Valami történni fog akkor, s ez a történés hozza el éppen a napok végét: vet véget a mos­tani világfejlődésnek. Nabukodonozornak tehát azzal kell számolnia, hogy egy­szer eljön egy vég, s akkor, amit most épít, elenyészik, hogy valami égből jövő­nek adjon helyet.

■ A kegyelmes Isten le akarja venni a király szeméről a hályogot, hogy ne hiába éljen és munkálkodjék, hanem ezt a véget tartsa szeme előtt. S a királyon keresz­
tül a figyelmeztetés átmenjen a király utódaira és minden földi fejedelemre is. A fej a gondolatok, az értelem székhelyeként szerepel. Az álmot az ember szelle­me állítja az ember elé; a vászon azonban, amelyre az álom képeit levetíti, az ér­telem, a fej. Az álom tehát a szellem munkája és a fej látomása együtt; az érte­lem a felfogó és nem létrehozó. Az álomban a szív tudata kihagy; de a szellem­től ingerelt értelem tovább működik, s az álom képeiben űj tudatot visz be a szívbe, melyre az álmodó szív mintegy ráébred. Van tehát álomra ébredés is, mely hasonlít a nappali ébredéshez.

Az álomban más tudat él bennünk; de az öntudat, azaz az én-azonosság ugyan­az marad. Tudat és öntudat nem ugyanaz: tudat alatt inkább kömyezettudatot ér­tünk, amelyben az ember él, vagy élni látszik, s ez az álomban változik. Öntudat alatt a saját énünkre ismerést értjük, s ez az éntudat az álomban is ugyanaz ma­rad. Az álombéli éntudat (öntudat) és a nappali öntudat tehát ugyanaz. Csak az ördöngösség esetében változhatik az öntudat, amennyiben itt a megszálló szel­lemek éntudata a megszállott ember éntudatát kiszoríthatja.

29.         vers. A nappali tudat és az álomtudat (kömyezettudat) között azonban kap­csolat lehetséges: egyik a másikba folyhatik által, egyik a másik következményét képezheti, mind a nappali tudatból az álomtudatba, mind az álomtudatból a nap­paliba. A király lefeküdött ágyába, és várta az álmot. Ebben az állapotban, bár az értelem még a nappali tudatnál van, az álomtudat törvényei részlegesen, többé vagy kevésbé már érvényesülni szoktak. Az ember tűnődővé, töprengővé, ábrán- dozóvá, majd álmodozóvá válik, s a gondolatok nem logikai rendben, hanem ér­zelmi vezetés alatt szállnak föl a lélek belsejéből, mint ahogy az álomban törté­nik. Érzelmeinket szellemünk kelti, vagy legalább is szabályozza, s hozza fel lel­kűnkből. A királyt lefekvéskor ágyán aggodalom fogta el: „mi történik ezután?” Az aggodalom mellett más érzelmek és indulatok is érvényesültek: vágyak száll­tak fel és oly várakozások, melyek ezeknek a vágyaknak megfelelnek; kelletlen érzelmek emlékei szálltak fel, s ezekkel együtt kudarcok, akadályok jutottak eszébe.

A király nem volt oly biztos jövendő sikerei felől, mint nappali fényben szo­kott lenni, amikor cselekedni szokott. Az éjszaka csendjében más hangok is hal­latszanak, mint saját akaratunk sürgető s minden mást elhallgattató indításai. Megszólalt a királyban, amit nappal elhallgattatott magában. A királyt kétségek gyötörték.

Ekkor az álom hirtelen elzárta a feltolakodó gondolatok útját, a király eszmé­letlen lett, de a felszálló érzelmek hangulata uralmon maradt, és átment az álom­ba. Emberi szellemén keresztül már eddig is egy magasabb kéz intézte az indu­latoknak és érzelmeknek a tudatba szállását. Most, amikor az álomtudat beáll, ugyanaz a kéz egy képet vetít értelmének vásznára: egy mindent elnyomó óriás ■ szobrot, hasonlót azokhoz a királyszobrokhoz, amelyeket egyiptomi, asszír és babiloni királyok maguknak faragtatni szoktak. A pompás szobor felelet azokra a kérdésekre, melyek a királyt elaluvásakor foglalkoztatták.

30.         vers. Mielőtt Dániel az álom elbeszélésére és megfejtésére általtéme, saját helyzetét tisztázza az álomfejtés képességével, de különösen az álom titkának
    megtudásával szemben. Dániel nem magát állítja a tudatlanságukat eláruló ba­biloni bölcsekkel szembe, hanem Istent, akié a titok, s aki neki, Dánielnek csak azért adta tudomására az álmot, hogy annak magyarázatát a királlyal rajta ke­resztül közölhesse.

Nem Dániel a titoklátó, hanem Isten; nem Dániel az álomfejtő, hanem Isten. Istennel szemben Dániel a babiloni bölcsekkel áll egy vonalon; épen olyan tehe­tetlen, mint azok; csak abban különbözik azoktól, hogy ő nem állítja magáról, hogy benne bölcsesség lakik, amely az elrejtett tikokat meglátja; ellenkezőleg, azt állítja, hogy ha ő valamely titkot meglát, az mindig az Isten ajándéka benne. Dániel egyik legszebb vonása az a szerénység, mely a rábízott hatalmas ajándé­kok mellett sem engedte felfuvalkodni, hanem alant tartotta az alázatosságban. Azt mondja, hogy nincs benne olyan bölcsesség, amely őt minden élő fölé he­lyezné! Az egész történetben nem Dániel a központ, hanem a király; a királyért küldetett Dániel, hogy a király megtudja az álom megfejtését, és megösmerje sa­ját szíve gondolatait. Mert a király saját szíve gondolatait is az álomból fogja megösmerni.

Az álom tartalma adja meg annak magyarázatát, hogy mi nyugtalanította a ki­rályt; miért fordult kíváncsi szemmel a jövő felé, s mi nehezedett rá ebből a jö­vőből. Isten királyi uralkodásának sejtése nehezedett a királyra; Isten akarta saját magára irányítani a király figyelmét, és Isten közelsége nyugtalanította a királyt.

Ezért mondotta helyesen: „Szellemem lökést kapott!” A közeledő Isten „lök­te meg szellemét”, s indította el gondolatait a jövő felé.

, 31. vers. Eilall^ád^^r az ember elveszti áilándn tudatát, s egy iyeig rendesen úgy alszik, hogy semmit sem tud önmagáról. Mikor az álom jön, egyszerre látni kezd. Erről a változásról beszél a próféta, mikor ezt mondja: „Te látó lettél, óh Király!” Alomban, látomásban az ember egyszerre látni kezd oly dolgokat, me­lyek alig vagy egyáltalán nem tartoznak hozzá ahhoz a világhoz, amelyben ál­landó tudatával mozogni szokott. Egy idő múlva véget ér ez a látás, és az ember esetleg újabb öntudatlan állapoton át annak a tudatnak színterére lép át, amely­ben állandóan él. Nem volna helyes, ha azt mondanék, hogy ezzel egy valótlan világból tér vissza; mert az álom és látomás világa, ha néha ugyan valótlan, zagy­va és elmosódó is, olykor olyan világot mutatnak, melynek talán több joga van arra, hogy valónak tartsuk, mint megszokott rendes köreyyzysüekeyk. így mikor a fáraó álomban látni kezdett, egy valóságosabb világ nyílt meg előtte, mint amelyre abból felébredett: az álomban látott s aztán elfeledett világot Istenben látta, s a látomás hívebben mutatta meg a királynak a valót, mint az anyagi vi­lág, amelybe ébredése után visszatért.

Ebbe az álmodott világba belejátszottak a királynak elalvás előtt támadó gon­dolatai. Elalvás előtt a király önmaga sorsával, királyi hatalmának és uralkodá­sának jövőjével foglalkozott, s magát is, hatalmát is nagynak látta és megcsodál­ta. Éber látásai és a nyomukban keletkező érzelmek folytatódtak az álomban, isakhogy akkor már jelképekbe öltözötten jelentek meg. A királyi dicsőség jel­képei ebben a korban az óriási királyszobrok voltak, s a király álmában csak­ugyan egy töméntelen nagyságával a lélekre ráfeküvő szobor jelenik meg.

Mennél értékesebb anyagból készült a szobor, annál nagyobb volt annak di­csősége, s íme a szobor feje finom aranyból, melle és karja ezüstből készítetten ragyog a király elé. Mint ahogy embernek is elsősorban szemébe nézünk, testé­nek felső részét keressük: úgy a király tekintete is először az aranyfejet pillan­totta meg. Csak később, mikor tekintete tovább siklott, látta, hogy a szobor alsó tagjai értéktelenebb anyagból valók voltak. A szobor első megpillantása tehát annak rendkívüli dicsőségét hirdette.

32.        vers. A szobor dicsőségét mindenek előtt az először megpillantott nemes fémek, az arany és ezüst ragyogtatták fel. melyekből a szobor feje, illetve melle és két karja, látszottak lenni. A csípőt és hasat alkotó réz csak később tűnt szem­be. Az említett anyagokban bizonyos csökkenés és bizonyos növekedés jut kife­jezésre. Az arany értékesebb, mint az ezüst, az ezüst értékesebb, mint a réz, s a réz értékesebb, mint a következő versben említett vas, az megint értékesebb, mint a szobor lábafejét a vassal együtt alkotó agyag.

A szobor tehát lefelé menet mindig értéktelenebbé változik. Az érték csökke­nésével szemben nő az anyag keménysége, ellenálló volta: az ezüst keményebb az aranynál, a réz az ezüstnél, a vas ellenállóbb a réznél. A szobor dicsőségét azonban nemcsak az anyag teszi ki, hanem a szobor nagysága, megdöbbentő ha­talma és egyáltalában szobor volta is, mert csak dicsőség megörökítése végett szokás szobrot állítani. A király tehát egy eljövendő dicsőségbe pillantott bele, mely azonban nem mutatkozott állandónak, egyenletesen fennmaradónak, ha­nem változónak.

Meginduló fejlődés kezdetét hirdette a szobor: ebben a fejlődésben valaminek az értéke csökkenni fog, és valaminek az ellenálló képessége növekedni fog, azt megállapítani az álom megfejtéséhez tartozik. Tekintve azonban, hogy a csökke­nő érték és a növekvő ellenállás a szobor anyagával áll kapcsolatban, nyilván­való, hogy érték és ellenálló képesség annak tulajdonságai, aminek jövendőjét a szobor hirdetni volt hivatva. Ezzel kellett, hogy foglalkozzanak a királynak az álmot megelőző gondolatai: márpedig ezek a gondolatok a királyság sorsa körül forogtak; a királyt az érdekelte, hogy mi fog történni azután (vö. 29. v,).

Eszerint az álomkép azt jósolta meg, hogy a világbirodalomban a királyi hata­lom értéke csökkenni, de ellenálló ereje növekedni fog. Ennyi az álomból min­den további isteni kijelentés nélkül kiolvasható. Az is kiolvasható még az anya­gok elosztásából, hogy ott, ahol a szobor tagjai kettősök, a beteljesülésben is va­lami kettősségnek a valószínűsége forog fenn. Tehát az ezüst birodalomban is, ahol a két kar mutat erre a kettősségre: a réz birodalomban, hol a két csípő je­lenti ugyanazt és a vas birodalomban is, ahol a két lábszár hirdeti a világbiroda­lom kettéoszlását.

33.        vers. A szobor lábai vasból, a négy közül legértéktelenebb, de legszívó­sabb, legellenállóbb anyagból készülteknek látszottak; a lábfejek ellenben, ame­lyeken a szobor állott, részben vasból, részben agyagból. A szobor gyengesége tehát a lábfejekben volt, nemcsak annak következtében, hogy azok részben agyagból valók voltak, hanem annak következtében is, hogy a vas és agyag ke­veredtek, oly anyagok, amelyek egymáshoz tapadni nem tudnak, kicsit különös­
    nek látszik, hogy ‘ a szobor nem azon a részén támaszkodik és nyugszik, amely korábban keletkezett, amely a látomás idejében megvolt, hanem azon, amelynek előállása csak a jövő eseményéül van hirdetve; holott a történeti események kö­zül a későbbiek szoktak a korábbiakon felépülni. Az agyagrészekben nyilván az keveredik a szobor anyagába, amin a szobor áll: a föld. Ez azt jelenthetné tehát, hogy a világbirodalom kezdetben, mint arany, ezüst, réz és részben mint vas is talajtalanul állott a történelemben és csak legutolsó kifejlő’désében érte el vagy éri majd el fennállásának természetes talaját, de biztonságát azért nem, mert nem fog egyedül a talajon állani, hanem egy keveréken, mely egymással egyesülni nem tud. Ha mármost az apokaliptikus nyelv természete szerint keressük az anyagok jelentését, akkor a nemesebb anyagok alatt az uralkodás nemesebb al­kotórészeit kell értenünk, tehát a fenséget, a tekintélyt; az alacsonyabb értékű anyag az erőszakot jelentheti, és az agyag, mely a talajból való, a birodalom kor­mányzott rétegét, a népet.

Mikor az uralkodás saját természetéből már sem az arany és ezüst tekintélyét, sem a réz keménységét, sem a vas durva hatalmát előhozni nem bírja, akkor az utóbbit, tehát a vas erőszakosságát keverni fogja népszerűséggel anélkül, hogy a kettőt egymással egyesíteni tudná. A fej, a kezdet, nem alulról, a népből kap­ta létét, hanem felülről, az égből, amelyhez az egész szoborból legközelebb van. Fejlődésének végén a világbirodalom a néppel fog kacérkodni, de nem őszintén, mert megtartja vas erőszakosságát.

A közbeeső fejlődési fokokon a tekintély erőszakká fog aljasodni, s így a vi­lágbirodalom áldásból átokká változik. Amikor a fejlődésben ezt a fokot eléri, akkor látszólagos ereje mellett is a legingatagabb lesz, mert világbirodalom és néphatalom egymással szövetkezni, összetapadni nem tudnak. Ezért a szobor legtörékenyebb része a két lábfej.

34.      vers. Annál inkább rátapadt a saobono akirály Tektnteie. mert annak jelen­tése az ő élete tartalmával azonos, rokon volt, annak története az ő történeteként ígérkezett, vagy legalább ama fejlődés történetéül, amelynek kezdetén ő állott.

A látomás a király előtt maradt és ő látás, azaz a szellemtől való megragadta- tás állapotában maradt. Amint a nyugodtan álló szoborra nézett, egyszerre egy nem várt katasztrófa következett be: anélkül, hogy emberi kéz érintésének jele látszanék, valahonnan felülről egy kő elvált, alázuhant, és a szobrot legalsó ré­szén, azaz lábfején eltalálta.

A szobor ott, ahol a kő eltalálta, őrlődni kezdett: ez az őrlődés aztán az egész szoborra kiterjedt, s az mindenestől fogva porrá lett. Itt megint több, érthetetlen­nek látszó jelenséggel állunk szemben: érthetetlen, hogy egy kis kő és egy óriás szobor összeütközésénél miért a nagy szobor válik porrá s nem a kis kő; érthe­tetlen, hogy az őrlődés hogy terjedhet alulról fölfelé, holott a lezuhant kőnek fö­lülről lefelé kellene zúznia; érthetetlen, hogy ha a szobor lefelé haladó részei a jövőt mutatják be, hogyan pusztulhat el először a legújabb, és csak utána a régi. j Ezeket az érthetetlenségeket csak az álom megfejtése fogja eltüntetni; addig megoldásukat elhalasztjuk. Hogy az a kis kő nem holt dolgot, hanem valami élőt fejez ki, az világossá lesz abból, hogy leesése és pusztító munkájának elvégzé­
se után növekedésnek indul annyira, hogy az egész földet betöltő heggyé lesz. Hogy mennyi idő alatt válik a kis kő heggyé, azt nem mondja az álom, ez a nö­vekedés igen hosszú ideig is tarthat; menete lehet lassú is. Álmok sokszor együtt mutatnak egymástól távol eső dolgokat és eseményeket.

Ha az apokaliptikus jelentést keressük, az látszik bizonyosnak, hogy valami a mennyből fog a földre alá kerülni; a kérdés az, hogy micsoda. A mennyei erede­tű dolog itt a földön heggyé válik: márpedig a hegy az apokaliptikus könyvek szó­használata szerint uralkodót, királyt jelent (Jel. 17:9), illetve a király uralkodását.

A kép értelme nem lehet más, mint hogy az égből a földre egy király fog le- szállani, hogy itt uralkodjék; ez a király a világbirodalmat össze fogja tömi, s meginduló uralkodása bizonyos idő alatt az egész földet be fogja tölteni, tehát a tőle elpusztított királyságok helyét. A hegy a föld sík teréből kiemelkedő tömeg, mely a mezőn levő többi dolognál magasabb.

Szellemi értelemben az emberek közül kiemelkedő dolgot jelent, tekintélyt, mely súlyával lenyomja a körülötte levő lelkeket, nemzeteket, sőt az egész em­beri nemet. Hogy ezt a mennyből leszálló királyt a látomás kőnek mutatja be s mondja, annak értelme a következő: a hegyeket a természet kőből és földből építi fel, de a hegy maradandó vázát, mintegy csontozatát a kőzet képezi; a föld úgy van a kövön, mint a csonton a hús. Megnövekedő kőből lesz a hegy. Mint a csont tartja a testet, úgy a kő tartja a hegyet.

Ahogy a kő a tartó erő a hegyben, úgy egy isteni ajándék, az uralkodó képes­ség (I. Kor. 12:28) tartja egybe az emberi társaságot. Az égből leszakadó kis kő-

A Négy Királyság azonosítása

Dániel könyve nagy birodalmainak kronológiája ben benne van az a szilárdság, amelyre az emberiségnek megmaradása végett szüksége van.

■=-Kr. e. 626-

BABILON

ír. t. 53′>

OROSZLÁN

MEDVE

Látomás

Damel

Látomás arany:” fej.

Látomás AZONOSÍTÁS

8. fej.

Á LABAK

!

BABILONIA

.-. 330-

MÉD-PERZSA

BIRODALOM

Kr. u. 70 Jeruzsálem ölesre

GÖRÖGORSZÁG

(Ploiemaidákkaí és Szeleukid.ikK.nl egyijrt)

RÓMA

AGYAG LÁBFEJEK

FÉLELMETES. RETTENETES VADÁLLAT

EZÜST

MELLES KAROK

SRONZ

HAS és

ÁGYÉK

PÁRDUC

KECSKEBAK

MÉD-

PERZSA

GÖRÖG­ORSZÁG

íKr. e. 1i>7 Makkaöeusok és Hasmoncusuk)

RÓMA

Isten az Ótestámentumban magát kősziklának nevezi, azaz annak a tartó erő­nek, amely a teremtést összetartja (V Móz. 32:4, 30, II. Sám. 22:2, 32, 47; 23:3, Zsolt. 18:3,32,47; 19, 15; 28, 1; 62, 3, 7; 78:35, 92:16; 144:1, Ézs. 30:29; 44:8). Az az ok, mely Istent kősziklává teszi, benne van legszentebb nevében, a Jeho­va vagy Jahve névben, mely Isten örök változhatatlanságát, tehát önmagához va­ló hűségét jelzi. Istennek magához való hűsége a teremtés igazságosságában, a teremtés változatlan rendjében, azaz törvényszerűségében nyilvánul. Az igazsá­gosság az országok fundamentuma. Ez az igazságosság Isten elválaszthatatlan tulajdonsága, s akibe ez a tulajdonság beköltözik, megkapja a fenségnek és ural­kodó képességnek azt a bélyegét, amely aranyként villog az alattvalók szemébe, mert benne is kősziklát látnak (Ézs. 51:1), mint lát Ézsaiás Ábrahámban.

Az Isten előtt való megalázkodás nem csökkenti ezt az uralkodói fenséget, hisz éppen a hívő, tehát Isten előtt magát gyengének valló Ábrahámot nevezi az írás kősziklának. Igazságos pogány királyok igazságosságukért lesznek Isten válasz­tott eszközei, mint Kürosz (Cyrus, Kóres), kit Ezs. 44:28 és 45:1 Isten pásztorá­nak és felkentjének nevez. Kürosz korában azonban a világbirodalom már meg­romlott, s azért ő és utódai már nem az arany fejet, hanem az ezüst keblet képe­zik a világbirodalom történetében.

A népek igazi Pásztora, ki különös értelemben viselte a Felkent (Messiás, Krisztus) nevet, eljövendő volt a világba. 0 magát szintén kősziklának nevezte, s figyelmeztette hallgatóit, hogy aki őrá esik, vagy akire ő esik rá, azt összezúzza az isteni igazságosság, mely Benne szerétéiként jelent meg (Mt. 21:44). Aki igaz­ságot ad Istennek azzal, hogy Fiát elösmeri, az e vallomásával szintén kősziklá­vá változik, mint az Simonnal történt, aki szintén a Kőszikla (Péter, Kéfász) ne­vet kapta. Mikor a világbirodalomból minden nemes elem kivész, azaz minden igazságosságot eldob magától, és teljességében önző vadállati mohóság érdek­szolgájává változik, vagyis beleütközik a szeretet örök igazságosságába, akkor fog ez a szeretet a világbirodalomra kősziklaként ráesni, és azt- összezúzni. Ez annak a „kis” kőnek” munkája, amelyről a király látomása beszél. Mt. 21:44 ma­gyarázatát Dán. 2:34 adja meg.

35. vers. Amikor a Ikis kőkekez ez ítélő műve megvalósul, alma kasői, utolsó időben a király és utána Dániel a szobrot még együtt látják, mintha a vas és agyag lábakon még ott volna az egész vas, réz, ezüst és arany alkotmány. A korábbi bi­rodalmak tehát a későbbiekben benne fognak élni, mint Ádám benne él összes utódaiban. És akkor az egész világbirodalmi eszme együtt pusztul el, mintha egy volnának az összes birodalmak. A mennyből leszálló királyban együtt kapják meg ítéletüket, s emlékezetük a földről együtt töröltetik el. Ami utánuk jő, annyira más lesz, annyira lefoglalja majd az emberiség figyelmét, hogy sehol, egy kebelben sem fog hely találtatni a korábbinak.

A régi emléke úgy vész el. mint szél elfújja a nyári szérűről a szó^^áttal fel­dobott polyvát. Az égből leszálló Király uralkodásának boldogsága elfeledteti a nyomorúságot, amelyet igazságtalan világuralkodók alatt az emberiség szenve­
dett. A réginek elpusztítása egyszerre fog történni; de az újnak elterjedése és el­hatalmasodása az emberi szívekben nem egyszerre; hanem az új uralom lassan fogja, foglyul ejteni a föld lakóit, mert nyílván nem kényszerrel és íjesztéssel fog elterjedni, mint a korábbi világbirodalmak, hanem a meggyőzés lassú munkájával.

Úgy lesz lassankint „nagy heggyé”, mely az egész földet betölti. Ha az álom e részleteit a prófécia más közléseivel összevetjük, könnyen megtaláljuk az egyes vonások magyarázatát. Dániel azonban nem láthatott annyit a jövőből, mint a to­vábbi próféciák és különösen a Jelenések könyve alapján mi.

Azért Dániel még jobban rászorult a kijelentés további munkájára, arra, hogy a magyarázatot is megadja Isten. Még jobban rászorult erre természetesen a po­gány király.

36. vers. Dániel eddig még csak az álmot ismételte el a királynak, de semmit meg nem magyarázott belőle. Amit magyarázatképpen én hozzáfűztem, az főleg az apokaliptikus nyelv természetéből következett. Az álom elmondásával Dániel igazolta magát, hogy az isteni titok birtokában van, mert az álmot emberek kö­zül senki sem ösmerte, maga Nabukodonozor is elfelejtette. Mindenesetre a ki­rálynak Dániel szavait hallgatva vissza kellett emlékeznie saját álmára, rá kel­lett ismernie arra, úgyhogy az igazolás számára megdöbbentő’ és teljesen meg- győ’ző volt.

A király megdöbbenése ellenére is megkönnyebbülten s teljes figyelemmel hallgatta a fiatal zsidó prófétát, ki szerénységének újabb bizonyítékát adta azzal, hogy többesszámot használva tett ígéretet: „Ez az álom, s megfejtését is meg­mondjuk a királynak!” „Megmondjuk!” ügy látszik, nem egyedül ment el a ki­rályhoz. Vele együtt ott állottak társai is, kik Babilonban szintén magas állásban voltak ama kiváló feleletek jutalmaképpen, amelyeket a vizsgálaton a király kér­déseire adtak.

Dániel, miután négyen együtt küzdöttek Istennel a megfejtésért és az álom ki­jelentéséért, négyőjük közös ajándékának tekintette a felülről kapott kijelentést. Társai ismerték már az álmot; értelmét is megbeszélték, bármelyikük el tudta volna mondani azokat a királynak.

37. vers. Dániel a következőkben sorra megfejti az álomkép egyes részeit. Míg eddig az apokaliptikus nyelv természetéből levont következtetésekkel azt próbál­tam magyarázatul adni, ami kijelentés nélkül is természetesen következik az álomképekből, most a kijelentett értelmezést fogjuk követni. A próféta a meglá­tás rendjében, tehát az először látott aranyfejjel kezdi a megfejtési..

Bár az egész szobor ott volt, az álom az egyes részletek meglátását is vezeti, s az észrevevés rendje a történés időrendjének is bizonyul. A szobor egyes részei jelképekként az elkövetkezendő’ időben egymás után fellépő’ személyeket és bi­rodalmakat jelentenek. Ám inkább uralkodókat! Megfigyelendő, hogy Dániel nem elvont fogalmakat lát a jövőben, mint uralkodó rendszert, alkotmányt, in­tézményeket; nem is eseményeket jelképeznek a szoborrészek, hanem személyek jelennek meg a próféta előtt, kik egyéniségüknél fogva bizonyos tulajdonságo­kat képviselnek, s kik e tulajdonságoknak megfelelő eseményeket vonnak ma­guk után.

Az elvont fogalmaknak nincs húsa, valósága; az események elröpülnek és meg nem foghatjuk őket; a személyek egyrészt valahol megmaradnak, másrészt ha­tásukat a színpadról való letűnésük után is soká éreztetik. Isten személyekben gondolkodik, nem elvont fogalmakban vagy múló eseményekben. Mindamellett szól Dániel elvont fogalmakról is, de csak mint ajándékokról, melyeket Isten vé­ges emberekre ruház: így uralomról, gazdagságról, erőről és méltóságról. Ezek a fogalmak személytelen létben, önmagukban nincsenek meg, önálló életet nem élnek; hanem mindig egy személy alkatából kell őket elvonnunk.

Az uralom alapja a hatalom. Hatalom alatt azt a képességet és lehetőséget kell értenünk, mellyel valaki szíve rejtett akarását a külső világra átvinni s abban megvalósítani tudja. A hatalomhoz tehát két dolog szükséges: 1) lelki adomány, azaz belső képesség, és 2) külső lehetőség, az eseményeknek a hatalmas ember akaratához való alakítása.

Mindkettőt Isten adja, s Nabukodonozor mindkét isteni adománnyal rendelke­zett. Uralom a hatalom érvényesítése; a hatalom fogalmának körét tehát tovább viszi; mert a hatalom érvényesítése külön tudomány és így külön isteni ajándék. Úgy mondjuk, Nabukodonozor uralkodásra termett ember volt, azaz Isten felru­házta az uralkodás képességével.

A gazdagság egészen külső ajándéknak látszik; valósággal ennek is van meg­felelő belső lelki feltétele. Nem mindenki ért a gazdagság felhasználásához, gyűjtéséhez és megtartásához; Nabukodonozor értett, s ez is isteni ajándék volt benne. A belső képességhez járult a gazdagság külső ajándéka.

Erő sokféle van ebben a világban: testi erő; lelki erő, mely a viszontagságok­nak ellenáll; uralkodó erő vagy parancsolni tudás.

i Nabukodonozor ezt az utolsó erőt kapta Istentől ajándékba. Itt is megkülön­böztetjük a belső parancsolni tudást és a külső lehetőségét ennek: elgyengült né­peket, melyek önként hajlanak az engedelmességre vagy éppen szolgaságra. A méltóság az embereknek irántunk való tiszteletét felébresztő cím, rang, állás, helyzet, mely kívülről adódik, tehát külső ajándék. De van belső tulajdonság, mely kihívja az emberek tiszteletét és hódolatát, és a belső méltóság nélkül a külső hamar utálttá lesz. A külső és belső méltóságot is ajándékba kapta a király. Látni fogjuk, hogy Nabukodonozor később felfuvalkodik s magát csodálja. Ek­kor Isten elveszi tőle az uralkodás, gazdagság, erő és méltóság belső ajándéka­it; a király megőrül, s annak következtében elveszti ezeknek megfelelő külső ajándékait is, letaszítják trónjáról. Dániel most figyelmezteti a királyt, hogy az uralom, gazdagság, erő és méltóság, melyek ma belső tulajdonságképpen és kül­ső hatalom gyanánt jutottak részéül, mind Isten ajándékai, tehát csak istenféle­lemmel és Isten jóvoltából tarthatók meg.

38. vers. Hogo az uralom, gazdadság, erő és méltóság gemcsak kelső tulaj­donság gyanánt a királyéi, hanem külső hatalomként is a király rendelkezésére állanak, annak hangsúlyozásául elmondja a próféta, hogy e föld lakásul szolgá­ló helyeit, ahol csak ezen a világon emberek, állatok és madarak laknak, s a tőlük használt mezőt mindenütt a királynak adta, a királyt mindezeken úrrá tette.

A mező, amelyen az állatok élnek, s amelyen fészket, lakóhelyet talál a madár is, mindenütt emberek tulajdona; az ember Istentől kapott tehetségei révén úrrá lesz mindezeken; mivel pedig az emberek Nabukodonozort urukul fogadják el, rajtuk keresztül a király állatokon, madarakon és mezőn is uralkodik. Hogy a ki­rály milyen korlátlan úr az embereken, azt mutatja az a rendelet, amellyel Nabu­kodonozor országának leghatalmasabb rendjét, a babiloni bölcseket egyetlen ki­mondott szóval halálba tudta volna küldeni, ha Dánielen keresztül Isten ezt meg nem akadályozza. Akármennyire bántotta is a királyi parancsolat Áriókot, kire a végrehajtás volt bízva, megtette volna, amit a király rendelt. Az óriási biroda­lomban mindenütt korlátlan hatalmat nyert a király Istentől, s ezt a hatalmat csak Isten vehette el tőle. Ez a rendkívüli méltóság a legdrágább fém jelképében nyert kifejezést, az aranyban. De még fokozza a kép erejét, hogy nem a mell, nem a has, nem. a láb jelöli a királyt, hanem a fej, mely az egész testen uralkodik: „Te vagy az arany fej!”

A fej azonban nemcsak az uralkodást fejezi ki képes nyelven, hanem a kezde­tet is. A Biblia „kezdetben” (börésith) szava is a fej (rós) szóból képződött a hé­berben. Kezdetet fejez ki a forrás másik magyar neve, a „kútfő’”’ vagy „kútfej” is. Vajon csakugyan Nabukodonozor volt az a kútfő, melyből a világbirodalom esz­méje és léte kiindult? Kétségtelenül előtte is voltak hatalmas uralkodók, mint az első babiloni királyság urai, az egyiptomi fáraók, az asszír királyok és sok más apróbb fejedelem, kik nagy birodalmakat is alkottak, helyesebben raboltak össze, és népeket tettek adófizetőkké. De ezek nem alkottak világbirodalmat abban az értelemben, ahogy Nabukodonozor, hanem csak a maguk uralmát erőltették rá idegen népekre. Az első világbirodalom, mely az emberi életet nem kirabolni, hanem kormányozni akarta, s mely az uralkodásban művészetet látott és hasz­nálni akart, úgyhogy benne külön iskolát állítottak fel a népeket kormányzó ve­zérek kiképzésére: a második babiloni, birodalom volt, melynek valódi megala­pítójaként Nabukodonozor tekintendő.

A tudománnyá fejlesztett uralkodás elvei és hagyományai innen indultak ki, s innen szálltak a következő utódokra, úgy hogy ettől kezdve a világbirodalom folytonos volt, csak az egyik kézről a másikra szállott. Nem az volt többé vitás, hogy legyen-e birodalom, vagy ne, hanem csak az, hogy ki üljön annak tetején a birodalom uraként.

Nabukodonozor tehát minden tekintetben fő volt: kormányzó ész is, de eredet • volt, kútfő is, melyből a világbirodalom története kiindult.

39. vers. Nabukodonozorhalálátkö vetően, néhánytörpe ptódtóleltelintve.új uralkodóház vette át a hatalmat, s e változásban nem a birodalom változott, ha­nem annak kormánya: az erkölcseiben megromlott és lelkiségében kifáradt ba­biloni uralkodóháztól a méd-perzsa birodalom tetterős királya, Küros vette át az uralkodást.

Eriről a második királyságról azt a megjegyzést adja Dániel, hogy az Nabuko­donozor uralmánál föld felé tartóbb, vagyis alábbvaló lesz. Hogy az arám (ará minnák) szónak, mely, mint a héber erec, földet jelent, szimbolikus jelentését megkapjuk, vissza kell emlékeznünk a szoborban a lábfejet alkotó egyik anyag­
ra, az agyagra, mely tulajdonképpen föld, a talajból való. Erre céloz a magyará­zat. Ezüstön, rézén, vason át az agyag, a föld felé történik a fejlődés, az arany- bl, az ég felé, a magasságba tekintő fejtől. A világbirodalom földjét, talaját azok alkotják, akiken a világuralkodó uralkodik, a nép fiai, ezek szintje felé süllyed hát a birodalom, ami azt jelenti, hogy a kormányzott nép mindig nagyobb sze­repet kap az uralkodásban, s a királyi teljhatalom kevesbül. A könyv későbbi ré­széből látjuk is, hogy miben állott ez a lefelé haladás, melyet a királyi teljhata­lom szempontjából kell mérnünk.

A 6. fejezetben a méd Dárius király valósággal vergődött, hogy Dánielt attól a haláltól megmentse, amelyet tanácsosaitól félrevezetve korábbi rendeletével ő maga mondott ki a prófétára. Az alattvalók ellenőrzése következtében a királyi rendelet erősebbnek mutatkozott, mint a király, s a király nem tudta megakadá­lyozni, hogy a prófétát az oroszlánok vermébe ne vessék. Nabukodonozomak ilyen problémái még nem voltak. Ő a kaldeusokra kimondott halálos ítéletet minden ellenszólás nélkül visszaverhette.

De a következő uralkodóház idejében a törvény már a király fölé emelkedett; az írásban rögzített törvény pedig, ha az nem a királynak esetről-esetre kimon­dott akarata, hanem leírt szabály, melynek alkotásába a király tanácsosai is be­folynak, a királyi hatalom csorbulását jelenti.

A harmadik birodalomnak a második helyébe lépését megint egy új nép fiának uralomra jutása hozta el, a makedón Nagy Sándoré. Erről a harmadik birodalom­ról azt mondja a Dánielnek adott magyarázat, hogy az az egész földre ki fog ter­jedni. A perzsa hódítás, mint tudjuk, megtört a kis görög nép ellenállásán. Ezzel a korlátozott világbirodalommal szemben Nagy Sándor előtt nem merült fel ilyen akadály. Hadjáratai győztesen vitték őt Egyiptomba, Perzsián át Indiába, s a gö­rögséggel együtt a nyugatot is hatalma alá kapta: birodalma tehát az akkori látó­határ szerint csakugyan az egész föld kerekségére kiterjedt. Róma akkor még nem volt jelentékeny. Hogy a második birodalom a méd-perzsa birodalommal, a harmadik a makedón birodalommal azonos, bizonyítják azok a látomások, amelyeket félszázad múltán maga Dániel látott; ezek a látomások a megfelelő képekkel kapcsolatban a méd-perzsa birodalom és Görögország (Iónia) nevét említik is (Dán. 8:20-21).

Ha tehát a makedón birodalom a látomás harmadik birodalmával azonos, ak­kor a negyedik birodalomnak a makedón birodalom hagyatékát átvevő’ római bi­rodalomnak kell lennie. Látni fogjuk, hogy „föld felé tartás” iránya a harmadik és negyedik birodalomban fokozódik.

40. vevs. Az a jallemzés, melyet ez álomfejtesa negyedik birodalonn-ól ad, egészen megfelel a római birodalom rajzának. A megelőző birodalmak közül oly mértékben, mint a rómairól, egyről sem lehetett elmondani, hogy erős lesz mint a vas, hogy mindent megőröl és széjjelzúz, ami az említett fémek közül éppen a vasra jellemző.

Az óvílágot a római uralom csakugyan egységes, egyetlen birodalommá őröl­te össze; annak népei együtt fejlődtek tovább; egy kultúra, s főleg egy civilizá­ció részesei lettek, s ugyanannak a rothadásnak estek áldozatul, míg aztán a nép­
vándorlás a birodalom kivénhedt népeinek helyét új, még el nem fáradt népek­kel töltötte fel.

De ha a régi népeket újak váltották is fel, az őket összefogó vas-erő megma­radt, s a birodalom részekre szakadtán fennállott. A középkor és újkor államai a római birodalom hagyományait tartották fenn.

Ez a mindent összeőrlő és egyformává tevő vaserő a törvény ereje volt, melyet Róma minden népre rákényszerített, s mely a római birodalomhoz úgy hozzátar­tozott, mint egy más birodalomhoz sem. A törvény azonban, mint láttuk, a kirá­lyi hatalom csorbítását jelenti, az alattvalók hatalmának növekedését az uralko­dóval szemben; azért Róma birodalma a legközönségesebb s legkevésbé dicső­séges fémből valónak mutatkozott. Róma összezúzta, egybeőrölte a régit, s újat alkotott belőle.

A vas zúzó hatalmát nem a szabadság igazi szeretete adta a birodalomnak, ha­nem egy nép uralkodásvágya. Az, aki embertársának nem adja meg azt, amit ma­gának megkövetel, képmutatóvá és hazuggá lesz. Ebben a hazug légkörben min­den gonoszság kifejlődik. A rabszolgává tevő szabad Róma alkalmassá vált ‘ arra, hogy amint azt később Dániel látomásai bemutatták, a bűn a maga uralmát meg­valósítsa benne és általa. A 7. fejezetben olvassuk, hogy ez a negyedik biroda­lom a legsötétebb időt hozza majd el az emberiségre.

41. vers. A lábfejben űs az ujjakban feltűnű új anyag, a fazekes agyaga, a ta­laj anyagát viszi bele a történelembe, ez pedig a világbirodalomban a nép; szem­ben a királyi uralommal, melynek csökkenő s emelkedő tulajdonságait az arany, ezüst, réz és vas érzékeltetik, a sáros agyag a népuralmat (demokráciát) szemlél­teti. Az uralkodó hatalmát korlátozó törvény (államtörvaey) már régebben, a per­zsa birodalomban megkezdte működését, és ennek következtében az alattvalók fokozódó jogai csökkentették az arany-birodalom értékét, úgyhogy ezüst, réz és vas lett belőle.

A demokrácia hatása egyelőre csak mérséklő volt. Az ezüst, réz és vas birodal­makban az uralkodó hatalma mindig elég erős volt ahhoz, hogy az uralom szi­lárdságát megtartsa. Az idők végén azonban a jóslat szerint a népuralom egye­sülésre ulkulmutlueul, az uralkodás elvével szembeszegülve fog jelentkezni, s ebben a megjelenésében erőtelűe sárnak, agyagnak fog bizonyulni, oly anyag­nak, melynek semmi összetartó ereje nincs, mely, mivel az uralkodás elvével töb­bé keveredni nem tud, a birodalmat törékennyé teszi. Tudjuk, hogy a különféle szocializmusok alakjában ez az agyagkorszak u mi korunkban elérkezett s meg­valósult; mindamellett megmaradt mellette a másik elv, az uralkodás vaskény­szere is, de úgy, hogy a kettő kibékítetlenül, egymást többé nem kiegyenlítve, hanem fenyegetve s megsemmmsíteni akarva áll egymással szemben.

Ezt az egyesülni nem tudó kettősséget jelenti ez a kifejezés: „megosztott ki­rályság lesz”. Ebben az állapotban még mindig van a „vas szilárdságából vala­mi”, de az uralom, ha pillanatnyilag szilárdnak látszik is, bizonytalan, akármikor összetörhetik, mert a vas cseréppel, a kényszer a felszabadított erkölcsök fékte­lenségével többé kiegyezni nem tud. Ahogy az ég arany-tekintélye helyébe az agyag földi uralma lépett, a biztonság megszűnt.

42. vers. Ennek a bizonytalanságnak az oka az lesz, hogy a végső idők államá­ban a királyságnak (imperializmusnak, mely akár egyeduralmi, akár köztársasá­gi alakot is ölthet) elvész az a képessége, hogy a népuralmi törekvéseket magá­ba fölvegye, mert az istentelenné váló népet többé fegyelemre, engedelmesség­re, mások jogainak és érdekeinek elismerésére semmi sem fogja rábírni, s így a birodalom egy részében vas lesz, azaz uralomra törekvő, egy részében pedig agyag vagy sár, azaz uralmat el nem viselő.

Azok, akik az uralmat bizonyos érdekekből elismerik, mert előnyöket húznak belőle, képezik a birodalom szilárd részét; azok, akik ez előnyökből kimaradnak s így érdekeiket az uralom fenntartásával ellenkezőknek látják, képezik a biro­dalom törékeny részét. Az ilyen birodalom egyes időkben megbonthatatlanul szilárdnak látszik; de hirtelen, szinte átmenet nélkül törékennyé válhatik.

43. vers. Visszaemlékezve a régi birodalmak szilárdságára, az utolsó időben is az uralom szilárdságára fognak törekedni; meg fogják próbálni a két elem egyesítését: népuralmi (demokratikus) alapon önkényuralom létesítését; vas és agyag tehát emberi mag által, azaz ember által, egy hatalmas uralkodó által, ki az utolsó idők legjellegzetesebb fejedelme lesz, „összekeverednek, mégsem fog­nak egymáshoz ragaszkodni, mint ahogy a vas sem keveredhetik agyaggal.”

Ki fog tűnni, hogy amit a múltban az embernek adott isteni tekintély megva­lósított, azt az isteni tekintély elvetése után emberi mag vissza nem állíthatja. Is­tenfélő embereket lehet engedelmes alattvalókká tenni, de istentelen emberekkel tekintélyt elösmertetni csak addig, ameddig abból hasznuk van, vagy ameddig vaskényszer alatt állanak.

Mihelyt a vaskényszer alábbhagy vagy gyengül, a lázadás réme megjelenik. Istenfélő ember nem lázad a hatóság ellen, hanem egész erejével dolgozik a köz­jóért. A nép tehát azáltal válik az állami összetartás szempontjából sáros agyag­gá, hogy belőle az istenfélelmet kiölik. Hogy az utolsó időknek ama jellegzetes fejedelme tényleg az istentelenséget fogja terjeszteni, azt világosan megmondja a Dánieltől látott későbbi jelenés (Dán. 7:24-25). Nabukodonozor azonban egye­lőre ezeket a titkos összefüggéseket nem érti; csak a királyi hatalom sorsa fogja meg érdeklődését: dicső megindulás után bukás fog következni. A titkosabb bel­ső összefüggéseket később, sok idővel Nabukodonozor halála után a próféta lát­ja meg, de nem saját korának, hanem hogy a jövendölést félretegye azok számá­ra, akik az utolsó időkben fognak élni (vö. Dán. 12:4).

Mivel azonban az utolsó idők népének a két kijelentésre egyaránt szüksége lesz, azért elkerülhetetlen, hogy mindjárt az első kijelentés szemlélésénél az egymást kiegészítő kijelentéseket némileg párhuzamba állítsuk.

44. vers. A Nabukodonozor királynak mutatott álomkép megfejtése ugyan az egyes világbirodalmak tárgyalásánál nem tér ki arra, hogy a szobor tagjainak kettősségéből az egy fejet kivéve, valami következik-e, mégis a beteljesülés vi­lágosan mutatja, hogy a fejtől jelképezett egységes babiloni birodalmat kivéve a következő birodalmak mind két-két részből fognak állani.

Ez a kettősség jelenik meg a két karban, mely a második birodalomnak méd és perzsa ágára, mutat. Az egy törzsből kinyúló két comb (csípő kettőssége) szintén
két oldalt mutat, s csakugyan Nagy Sándor birodalmából a négy részre szakadás után két királyság emelkedik . ki, melyek egymással versengeni fognak. A két láb­szár a negyedik birodalom kétfelé oszlását jövendöli, mely keleti és nyugati ró­mai birodalomra meg is történt. Végig az egész történelmen kelet a nyugattal egyesülni nem tudott. A lábfejhez érve egyszerre 10 ujj áll előttünk, s halljuk, hogy az utolsó időben „királyok” lesznek, kiknek számát a Dán. 7:24 állapítja meg.

Hogy a látomás nem az utolsó király napjairól szól, hanem a királyokról, azt mutatja, hogy bár e tíz király egy királyt maga fölött el fog ösmemi, az egyesü­lés mégsem lesz oly szilárd, hogy a tíz király hatalma végleg s mindenestül el­tűnnék. A negyedik birodalom tehát több egymás mellett uralkodó király ural­mára szakad szét éppen úgy, mint ahogy Nagy Sándor birodalma négy országra. De mint ahogy a Nagy Sándor birodalmából kinövő négy fejedelemség nem szá­mít külön birodalomnak, hanem együtt a harmadik birodalomnak, úgy az idők végén előálló 10 királyság is a negyedik birodalom kebelébe tartozik, mert an­nak kultúráját, jogrendszerét és természetét örökli.

Ama királyok napjaiban fog megtörténni, hogy a mennyek Istene – nyilván megelégelvén a földön elterjesztett istentelenséget – „egy örökkévaló királysá­got fog támasztani.” Ez a királyság különbözni fog az összes addigiaktól, mert

1.        emberi kéz érintése nélkül (34.v.) a mennyek Istene fogja alapítani, nem földi ember; tehát nem fogja osztani a korábbi királyságok föld felé vivő irányzatát;
2.        a mennyből fog alászállani, mint ama kis kő, melynek „kéz nélkül” való le­szakadásáról a látomás szólott, ennélfogva a mennyeiek szellemét, lelkületét fogja magával hozni s a földön megvalósítani;
3.        örök királyság lesz, mely el nem pusztul; nemcsak királya marad meg, ha­nem népe is: úgyhogy ez a királyság nem fog más népre szállani;
4.        nem tűr maga mellett más királyságot, tehát az összes eddigi királyságot össze fogja zúzni, s azokból semmi a földön nem marad; a földi múlt minden sö­tétsége eltűnik a mennyei jövő világosságából;
5.        az örök korszakokra szól, tehát végtelen jövő kilátásával és reménységével kezdi’ meg útját ebben a világban.

A mennyek királyságának jövetele tehát a lábujjaktól jelképezett tíz király ide­jében fog történni. Ez a „10” jelképes szám, azaz meghatározatlan többességet jelent, nem pontosan 10-et.

A hangsúly itt azon van, hogy az akkori körülmények lehetővé fogják tenni, hogy 10 királyság együtt álljon fenn, de mind a negyedik birodalom rendszerét fogja örökölni.

Fontos annak leszögezése. hogy mind a négy királyságnak lesz egy vezető né­pe: az első királyság vezető népe a babiloni, a másodiké a méd-perzsa, a harma­diké a makedón s a negyediké a római. A mennyei királyság vezető népe men­nyei nép lesz.

Hogy ez hogyan lehetséges, arra az Újszövetség adja meg a választ, mely itt a földön egy mennyei rendeltetésű népnek, az egyháznak kiválasztásáról és fölne­veléséről, uralkodásra való előkészítéséről beszél. Isten olyan népet fog nevelni magának, mely egy örök birodalom vezetésére alkalmas (Csel. 15:14).

Dániel álomfejtése szerint, amikor ez a nép a kormányt kezébe veszi majd, minden korábbi államrendszer félretétetik, s helyüket az új államrendszer tölti be. Az új királyság idejét nem egyenletes történés fogja betölteni, hanem a tör­ténést egymást felváltó korszakok fogják megszakítani, s nyilván különböző tar­talommal betölteni.

45. vers. A királyny az álomból levonható legfcmtosaob tanulságképpen ezt kell számításba vennie, hogy egy emberileg ki nem számítható s a földi történe­lemben meg nem okolt esemény következtében („annak megfelelően, hogy a hegyről kéz nélkül egy követ látott leválni”) az a birodalom, melynek arany fe­je, első tagja, kútfeje ő, Nabákodonozor, el fog pusztulni, hogy mindenki a pusz­tulásnak épít, aki nem a mennyei királyság elvei szerint uralkodik. Mert az idők végén beálló változás nemcsak az akkor fennálló vasbirodalmat fogja elpusztí­tani, hanem vele együtt visszamenőleg az összes többit, tehát a rezet, a cserepet, az ezüstöt és az aranyat is.

Másként aligha lehet ezt a visszafelé menő pusztítást megérteni, hacsak nem úgy, hogy^              .

1.        a későbbi királyságok rendszerükben, tapasztalataikban, felfogásukban ma­gukban fogják őrizni a korábbi királyságok rendszerét, tapasztalatait és felfogá­sait, tehát a korábbi az utolsóban benne lesz;
2.        emellett maguk a korábbi királyok is valahol valamennyire a történelemnek szemlélői maradnak, s ítéletüket azon a napon látják meg, amikor az a kis kő a mennyből leszakad majd; akkor fogják látni, hogy munkájukat Isten megvetette, föl nem használhatja, s egészen új alapokon kell egy új, örök királyságot felállítani.

A 34. vers tárgyalásánál felvetődött értelmetlenségek így nyernek megoldást. Ott érthetetlennek láttuk, hogy egy kis kő és egy óriás szobor összeütközésénél az óriás szobor törik össze, és a kis kő lesz a győztes. Ezt a látszólagos értelmet­lenséget a szellemi világ törvényei oszlatják el.

Tudjuk, hogy egy szemernyi igazságnak több ereje van, mint hazugságok tö­megének. Tudjuk, hogy Istennek egy szava teremtett világokat, s egy szava el is pusztítja azokat. Tudjuk, hogy a visszatérő Jézus egy leheletével el fogja pusztí­tani az istentelent. Szintén érthetetlennek találtuk, hogy a szobor felőrlődése ho­gyan történhetik alulról felfelé, holott az ellenkező volna a természetes. Azóta láttuk, hogy az „alsó” a földet jelenti, a mennyeinek ellentétét, s az ítélet legelő­ször és leginkább azt fogja érni, ami a mennyeivel legjobban ellenkezik, amiben az ember legélesebben szembe helyeződött a mennyei renddel, mely rendben a felsőbbeknek való engedelmeskedés a világ fennállásának alapja (vö. Jud. 9). Mert az aranyból vas és aztán agyag lett, azért pusztítja el Isten először a láza­dás csíráját magában hordó „földi” agyagbirodalmakat.

Végül érthetetlennek láttuk azt, hogy először a legkésőbbi birodalom vész el, és csak azután visszafelé a korábbi többi birodalom. Ennek az értelmetlenségnek lélektani magyarázata van. Az emberiség egy család, s története egy összefüggő fejlődés. A későbbi nemzedékek emlékezetükben, szokásaikban, rendszereikben magukkal hordozzák azt, amit a korábbiak gondoltak és alkottak: a kultúrák és [civilizációk egymásból és egymásra épülnek fel. Innen van, hogy modem gon­
dolkodásunk sokkal bonyolultabb, mint a régieké volt; hogy a görög gondolko­dás szinte kiirthatatlanul be van építve a jelenkori európai gondolkodásba, s a ré­gi indiai gondolkodás a mai hindu gondolkodásba. A világbirodalmak egymás­nak adják át tapasztalataikat, s a későbbi birodalmak növekvő erejét a megindí­tott test fokozódó mozgási súlya adja.

Mikor tehát az utolsó napokban Isten ítélete az akkori kultúrát, államrendszert fogja érni, azokban az ítélet eléri a korábbiakat is, melyek lassanként fel fognak számolódni egész a kezdetig, melynek még arany volt isteni eredetében a ragyo­gása. Mert az emberiség Istentől eredt, s nem az állattól; de az állatiság, sőt a fe- nevad-természet felé halad, s nem isteni magasságok felé.

Az emberi „haladás” abban áll, hogy növekedik a szeretetlenség és kímélet­lenség. Ezt a haladó kultúrát a krisztusi lelkűiét nem fogja soha áthatni, hanem azt Krisztus visszajövetele szét fogja tépni, el fogja metszeni. Krisztus visszajö- vetelekor az emberi gondolkodás, államrend és kultúra felülről az égből újonnan­fog születni úgy, hogy a régiből semmi sem marad meg. Akkor hitelét fogja vesztem az egész emberi múlt. S a múltnak ezt a hitelvesztését fejezi ki az a kép, hogy az égből lezuhanó kis kő, az isteni igazság össze fogja zúzni az egész ad­digi fejlődést, nyom nélkül megsemmisíti az emberiség hazug álmát, az arany­fejű szobrot.

Nabukodonozor álma a mennyei világból jött, s azért biztos az, és mivel a ma­gyarázatot szintén ugyanaz az Isten adta felülről, megbízható az álom megfejté­se is. A mennyei kijelentésnek, az isteni igének kőszikla-természete a vasat is szétzúzó hatalom biztosságával hangzik a megrémült király leikéhez. A biztos­ság, amellyel Dániel a király álmát a feledésből visszahozta, a megfejtés való­színűsége a királyt vasmarokkal szorították. A király lelke visszhangozza Dáni­el szavait; „az álom biztos, és annak megfejtése megbízható”.

46. vers. Amit Dániel szavai után a király csinált, az tökéletesen jellemző a pogány ember hangulatára és magatartására. A pogányok Istent közelebb hozzák az emberhez, s az embert közelebb az Istenhez, míg a kettő közti különbség el­enyészik, s egyik létfok a másikba általmegy.

A Biblia is közel hozza Istent az emberhez szeretetben; emellett azonban Isten nagysága és az ember kicsinysége között a különbség áthidalhatatlan marad. A pogány ellenben lenyírbálja istenének nagyságát, és felemeli kicsinységéből az embert, amikor Isten és az ember közé félig isteni, félig emberi lényeket helyez, ún. félisteneket, héroszokat. Ilyen felmagasztosított embereket aztán imádni is képes a pogány, például uralkodói előtt úgy borul le, mintha istenek volnának.

Nabukodonozor Dánielben, ki az álmot megmondta, szintén ilyen félistent lát: leborul előtte, sőt áldozatot vitet neki, a füstölő áldozat mellett, melyben jóillatú . fűszerek voltak, valószínűleg étel-áldozatot. Ezzel az istennek kijáró tisztelettel próbálja Dániel kegyét magának biztosítani.

47. vers. Nabukodonozor azonban mégis különbséget tesz Dániel és annak Is­tene között, s Dániel fölött Dániel Istenének tulajdonítja a titok közlését, s azért őt az égi istenek istenének és a földi királyok urának mondja. De pogány felfo­gása itt is kinyilvánul. A saját bálványisteneit a zsidók Istenének legmagasabb­
    ra helyezésével még nem ejti el a király; csupán annyit ismer el, hogy Dániel Is­tene nagyobb, mint Babilon istenei,

Nabukodonozort a rendkívüli élmény még nem teszi monotheistává, csak heno- theistává; azaz olyan felfogás vallójává, mely szerint sok isten fölött egy legfőbb isten van. A zsidók Istene szerinte „az istenek Istene”, és nemcsak saját népével rendelkezik, mint ahogy a pogány istenekről azt tartották, hogy saját népük terü­letén rendelkeznek csupán; hanem Dániel Istene az összes földi „királyok ura”.

A sors rejtett titkait Dániel Istene ösmeri, és képes ezeket szolgája előtt lelep­lezni. Csak e feltétellel juthatott Dániel oly titok birtokába, mely a babiloni böl­csek előtt zárva maradt.

Ez az elismerés nem zárja ki, hogy a király tovább áldozzák babiloni istenei­nek is; tovább folytassa pogány életét, mely minden esetre kényelmesebb volt, mint a láthatatlan szellem Istennek való szolgálat. A király nem tér meg az igaz Istenhez, csak hódol Neki, hogy ezzel büntető kezét elkerülje. Ehhez a hódolat­hoz tartozik, hogy elismerését a nagy Isten szolgái iránt is kifejezi.

48. vers. A király nem maradt meg a hódolatnál. Nemcsak királyi elismerést jelent, hogy a legfőbb Istennek szolgáját, Dánielt alattvalói fölé a legmagasabb polcra emelte a király, hanem a király gyakorlati érzékét is elárulja, hogy a leg­fontosabb helyre a legalkalmasabbat teszi. Dániel megtiszteltetése hármas volt: először is sok és nagy ajándékot kapott a királytól; másodszor Babilon egész te­rületén, azaz a Bábel városához tartozó egész megyében (tartományban) kor­mányzóvá tette a prófétát,, tehát politikai tisztséghez juttatta, s tekintve, hogy a fővárosról volt szó, egész birodalmában a legmegtisztelőbb helyre helyezte; har­madszor vallási tisztséget bízott rá, a legnagyobbat e téren: őt tette az előbb még halálra ítélt összes babiloni bölcsek fölé, a legfőbb papi tisztbe.

Ennyit ért a királynak az álom megfejtése. Ám nemcsak a jutalmazás szándé­ka és a praktikus érdek vezette a királyt; saját érdekének szolgálata, még egy cél lebeghetett előtte, bár lehet, hogy ezt magával sem tisztázta: közel akarta maga mellett tudni azt az embert, ki a legnagyobb szolgálatot teheti neki, mire bizto­síték már a kezében volt.

Volt valami a király cselekedetében, amivel mintha oltalmat keresett volna Dá­nielnél.

49. vers. Dániel általlátta a király szándékát, és szívesen állott annak rendel­kezésére, hogy Istentől adott képességeivel a királyt segítse. E végett szükséges­nek tartotta, hogy állandóan a király mellett maradhasson.

Indítványára tehát a király Sidrákot, Misákot és Abednégót (itt a kinevezési okmányokon szereplő neveken említi a három ifjút a könyv) Dániel helyettesí­tésével bízta meg, hogy Babilon területét kormányozzák.

Dániel ezzel két célt ért el; először is társait fontos állásokhoz juttatta, s ezzel gondoskodott róluk, mit azok hűséggel meg is érdemeltek; másodszor ő is meg­bízható segítőket kapott egyik fontos megbízatásában, úgyhogy a politikai szol­gálat terhétől nagyrészt megmenekült.

Dániel ott maradt a király palotájában, éspedig annak „kapujában”, azaz a ki­rályi palota lakóinak és látogatóinak ügyeit intéző hivatal helyiségében, mely a
kapuépületben volt elhelyezve éppen úgy, mint ahogy a városháza is a kapu volt a régieknél.

Evégett a kapukat hatalmas épületekké fejlesztették ki. Nemrégen még hasz­nálatos volt a „fényes porta” elnevezés, mely a török birodalom kormányát je­lentette. Dániel tehát palatinusféle is lehetett, a királyt palota kormányzója.

Dániel ez óriást hatalom birtokában nem szédült el, hanem Istent tovább félte, és ezzel alkalmas időben csakugyan nagy szolgálatokat teljesíthetett a királynak. Nem csodálhatjuk azonban, ha e kitüntetések miatt e négy férfiúnak sok ingye támadt, s a bölcsek, kik papok is voltak, politikai állások birtokosai is, hamar el­felejtették, hogy mit köszönhettek Dánielnek és Dániel Istenének. Nem csodál­hatjuk, ha udvari intrikák egy idő múlva a királlyal is elfelejttették az első nagy benyomást annál inkább, miivel igaz megtérésen nem ment által, hanem, pogány szívét megőrizte. A pogány főhivatalnokok intrikáinak első sorban ő vált áldo­zatává. Azok az Istennek tett kódolások, melyek a pillanat hatása alatt jönnek létre, de a szív teljes átfordulását nem idézik fel, csak ideig-óráig hatnak éle­tünkben, s nem tudják megakadályozni, hogy csakhamar a régi kitaposott uta­kon térjünk vissza.