Találatok: 13

160

A keresztény középkor.

A kereszténység felvételével a magyarság Európa ke­resztény kultúrájának, a középkori kereszténységnek áram­vonalába jutott. Az új vallás térhódítása párhuzamosan futott a keresztény magyar állam megszervezésével és a még törzsi szerkezetű társadalom mélyreható átalakulásával. Az egész átalakulás alapfeltétele a keresztény lélek volt, az új közös­ség csakis az ő alapjaira épülhetett. A pogányság nyomait és emlékeit azonban az új rend nem irthatta ki egykönnyen, s ezért maga az irodalom is elsősorban eszköz volt a pogány lélek ellen s a keresztény magyar lélek megteremtéséért fo­lyó harcban. Lelki gyakorlat volt az irodalom, új irány a bel­ső életnek, kötelező lelki törekvésekre szoktatta az embert.

Az irodalmi műveltség kéziratos könyvek, ú. n. kódexek útján terjedt, melyeket szerzetesek, papok és apácák írtak és másoltak. A „könyv⁴⁴ tehát még csak a szellemi vezetőré­teghez jutott el. Az irodalmi műveltséget a nép felé elsősor­ban az egyházi szentbeszéd közvetítette. A reánk maradt kéziratos könyvek anyagának keletkezési idejét bajos meg­állapítanunk, mert legtöbbjük másolat. Legfeljebb a másolás időpontjáról beszélhetünk.

Az irodalom nyelve latin s magyar volt. A nemzeti nyelv jelentőségét az irodalom még nem ismerte. A latinság századokon át kultúrnyelve volt a magyarságnak. Olykor a magyar nyelv kulturális szerepe el is törpült mellette. Éppen ezért régi magyar nyelvemlékeink jelentősége elsősorban nyelvi jelentőség.

Legtöbb nyelvemlékünket s a legfontosabbakat a XV-ik században s a XVI-ik század elején másolták. Mintha a kor

14