ANATÓMIAI FOGALMAK
A most következő fejezetben bemutatjuk azokat az anatómiai kifejezéseket, amelyekkel a könyvben találkozhatsz. Ezek a testen való tájékozódáshoz szükséges különböző irányokat segítenek meghatározni, ugyanis nem azt mondjuk, hogy „bal”, „jobb”, „fent” vagy „lent”, hanem sokkal pontosabban fogalmazunk, ami megkönnyíti a tapasz felhelyezésének elsajátítását. Ha ragasztás közben ismétlésre van szükséged, csak lapozz vissza ide!

Anatómiai testhelyzetnek nevezzük, amikor a test egyenesen áll, a lábujjak előrenéznek, a karok a test mellett lógnak kétoldalt, a két tenyér pedig ugyanarra néz, mint a fej, vagyis előre.

Testhelyzetek

A háton fekvő helyzetet szupinált, a hason fekvő, arccal lefelé nézőt pedig pronált helyzetnek nevezzük.

Pronált testhelyzet

Mozgássíkok

Az alábbi kifejezések közül némelyikre több szinonima is létezik, de ezeket a szavakat használják a legáltalánosabban. A szagittális (nyílirányú) sík függőlegesen fut, a testet jobb és bal félre osztja. A frontális (koronális) sík szintén függőleges, de a testet elülső és hátulsó részekre bontja. A horizontális (transzverzális) sík vízszintes, a testet felső és alsó részre tagolja.

Mozgássíkok

Irányok és helyzetek

Mivel ezt a könyvet fogod használni a gyakorlatban, értened kell a test irányainak és pozícióinak orvosi neveit. Tapaszolás közben olyan kifejezéseket fogsz használni, mint például
„addukció”, „abdukció”, „mediális”, „laterális”, mivel a pontos kifejezések megkönnyítik a tapasz helyének megtalálását. Amikor azt olvassuk, hogy „addukció”, akkor tudjuk, hogy az adott struktúrát közelíteni kell a testhez. A megfelelő szavak használatával hosszú távon lerövidíthető a mondanivaló, és nem kell regényeket kanyarítani annak megértéséhez, hogy hol kapcsolódik az adott szerkezeti egység ahhoz, amit éppen le akarsz tapasztani. Minden rehabilitációs területen borzasztó fontos a pontos fogalmazás: nem találgatni szeretnénk, hanem 100%-os bizonyosságot.

Irányok és helyzetek

A superior a felső, a fej területéhez közeli struktúrákat jelenti, általában a kraniális vagy kefalikus szinonimájaként használjuk. Az inferior az alsó, a kaudális szinonimája, ami a
farokhoz közeli területekre, vagyis az alsótestre utal. Az anterior és poszterior az elülsőt, illetve a hátulsót jelenti. Ha a testet a frontális sík mentén osztjuk ketté, akkor megkapjuk az elülső és hátulsó pozíciókat és struktúrákat. A mediális a test középvonalának közelében, a laterális pedig az attól távolabb elhelyezkedő struktúrákat jelöli (gondolj a végtagokra). Ha tehát a testet a szagittális sík mentén osztjuk ketté, mediális vagy laterális struktúrákat kapunk: a középvonalhoz közelebbi struktúra esetén mediális, az attól távolabbinál pedig laterális elhelyezkedésről beszélünk. Ez a két fogalom általában a végtagokkal és az axiális csontrendszerrel (a koponyával, a gerinccel, a bordákkal és a szegycsonttal) kapcsolatban merül fel.

Mozgások

Extenzió

Flexió

Addukció/abdukció