Találatok: 7
30
- Piros galambgomba (Russula rosacea). Kalapja élénkvörös, piros, rózsaszínű. Kalapbőre finoman nemezes, hamvas. Tönkje gyakran rózsás. Húsa kemény, pattanva törő, kellemetlen ízű. Lemezei halvány krémszínűek. Lombos erdőkben, nyáron terem. Fogyasztásra nem alkalmas. A piros színű „galambicák” azonban az erdők díszei és hasznos, a magasabb rendű növények gyökerein szimbiózisban élő gombák.
- Barnulóhúsú galambgomba (Russula xerampelina). Kalapszíne változatos: főleg borvörös, barnásvörös, lila vagy rózsászöldes. Ismertetőjele, hogy morzsolódó, pattanva törő húsa barnásra elszíneződik és kellemetlen heringszagú. A szaga főzés közben eltűnik. Lombos és fenyőerdőkben, nyáron és ősszel terem. Ehető. A hozzá hasonló, vörös kalapú galambgombák, mint például a feketésvörös galambgomba (Russula atropurpurea) általában fogyasztásra alkalmatlanok, mert csípős ízűek.
- Hánytató galambgomba (Russula emetica). Kalapja piros, élénkvörös. Lemezei fehérek, tönkje is fehér, törékeny. Húsa morzsolódó, puha, pattanva törő, égetően csípős ízű. Erdők talaján, nyáron és ősszel terem. Hánytató hatású, nem ennivaló. A vörös kalapú galambgombákat egymással könnyen össze lehet téveszteni, ezért ajánlatos őket kerülni. Ha mégis gyűjtenénk, nyersen kóstolgatva szedjük, mert a csípős ízűek megárthatnak.
- ízletes nagy galambgomba (Russula alutacea). Fő ismertetőjele: sárga lemeze. Kalapja igen változó színű: barnásvörös, piros, de zöldessárga is lehet. Morzsolódó, pattanva törő fehér húsa nem csípős. Ajánlatos nyersen kóstolni, mert van sárga lemezű, csípős ízű faj is. Erdők talaján, nyáron és ősszel terem. Ehető.
í
