Találatok: 7
30
- Nagy őzlábgomba (Macrolepiota procera). Igen nagy termetű, ernyő alakú. Kalapja közepén kiálló kemény, barna csúcs van, feltűnő pikkelyezettsége igen változó. Tönkjén a gallér eltologatható porcos gyűrű. A tönk tarka, igen hosszú, alul talpszerűen vastag, és a kalapból csuklószerűen kifordítható. Erdők talaján, erdőszéleken, főleg ősszel, de nyár elején is terem. Jó, ehető gomba. Kirántva a legízletesebb.
- Vörhenyes őzlábgomba (Lepiota helveola). Kis termetű. Jellegzetessége kalapjának rozsdabarnás, okkerbarnás pikkelyezettsége. Húsa fehér, puha, többnyire – olykor csak órák múlva – kissé rózsaszínesre változik. Kalapja kúposán domború vagy lapos. Lombos erdők talaján, ősszel terem. Súlyosan mérgező. Közeli rokonai közül némelyik már nyár elején előjön, egyik fajuk az alföldi nyárfaligetekben, jegenyefasorokban is gyakori. Ezek a kisebb termetű őzlábgombák általában mérgezők, ezért az ilyen pikkelyes kalapú gombákat ajánlatos kerülni.
- Tarlógomba (Leucoagaricus pudicus). Fehéres színű gomba. Ismertetőjele a kalapból csuklósán kifordítható, galléros tönkje és fehér lemezei, amelyek lassan halvány rózsaszínesre vagy barnásra színeződnek. Füves helyeken, legelőn, kertekben, akácosokban, főleg nyáron és ősszel terem. Ehető, de mérgező gombákkal könnyen összetéveszthető. Ezért nem ajánljuk fogyasztását.
- Csengettyűgomba (Pluteus atricapillus). Ismertetőjele a kalapból csuklósán kifordítható tönk. Kalapszíne változatos, többnyire barna, de lehet szürkés, feketés, fehéres. Lemezei soká fehéresek, de végül rózsaszínűre változnak. Faanyagon, tuskón, fadarabokon, erdőben többnyire magányosan terem tavasztól őszig. Ehető gomba.
