Találatok: 7
30
- Begöngyöltszélű cölöpgomba (Paxillus involutus). Lefutó lemezeinek olajzöldes árnyalatú barnássárga színe világosabb, mint a kalap és a tönk színe. Az egész gomba, de főleg lemezei nyomásra, sérülésre gesztenyebarnán foltosodnak. Erdőben, nedves helyeken, főleg vízpartokon, nyáron és ősszel terem. Nyersen súlyosan mérgező, de még jól megfőzve is megárthat! A kenyérgombához hasonló.
- Vöröses nyálkásgomba (Chroogomphus rutilus). A tönkre lefutó, sötét csokoládébarna lemezek e gombának jó ismertetőjelei. Kalapja közepén kiálló csúcs van. Nedves időben kissé ragadós, szárazon fényes. Tönkje megnyúlt, görbe. Húsa vöröses színű, a tönk aljában sárga. Fenyőerdőben, nyáron és ősszel terem. Jó, ehető gomba. Könnyen szárítható is. Érdemes gyűjtenünk, mert első pillantásra felismerhetjük.
- Elefántcsont csigagomba (Hygrophorus eburneus). Az egész gomba fehér. Kalapja és tönkje feltűnően nyálkás, ragadós, szárazon fényes. Tönkje megnyúlt, fent szemcsék láthatók rajta. Szaga kissé kellemetlen. Lombos erdők talaján, ősszel terem. Ehető, de nyálkás bőrét le kell húzni. Valamennyi csigagomba ehető, de nyálkásságuk miatt általában nem gyűjtik.
- Kajsza lisztgomba (Clitopilus prunulus). Lemezei a tönkre lefutók, fehérből lassan rózsaszínesek lesznek. Kalapja fehéres, szürkés, lehet tölcséres, gyakran féloldalas, és széle végül hullámosán görbült. Húsa puha, lisztíze és -szaga van. Erdők talaján, bokros helyen, tavasztól őszig terem. Ehető, de szedni nem ajánlatos, mert könnyen összetéveszthetjük a mérges tölcsérgombákkal.
