1.                                 Kerti csiperke (Agaricus campester). Sampinyon, tévesen csibe­gomba. Kalapja fehéres vagy barnás, csupasz vagy kissé pikkelyes. Lemezei kezdetben szép rózsaszínűek, végül sötét csokoládé­barnák. Tönkje galléros. Húsa fehér, többnyire lassan rózsaszí­nesre elszíneződő, jellegzetes szagú. Zömök termetű gomba. Kalapja kezdetben pogácsaszerű. Füves, trágyás helyeken, legelőn, kertben kora tavasztól késő őszig terem. A hozzá hasonló két- spórás csiperkét (Agaricus bisporus) komposzt trágyán termesztik. A csiperkék kitűnő ízű gombák. Zömök, vastag húsú, nagy ter­metű rokona az alföldi kopár vidékeken nagy mennyiségben ter­mő sziki csiperke (Agaricus bernardi), amelynek kalapbőre csere­pesen berepedezik. Ez is ehető.
2.                                Erdőszéli csiperke (Agaricus arvensis). Lemezei szürkés-rózsa­színűből barnásfeketére sötétednek. Galléros tönkje többnyire megnyúlt. Húsa kissé sárgul, kellemes ánizsszagú. Kalapja fehér, barnás, kezdetben harang alakú. Ritkás erdőkben, akácosokban, erdőszéleken, füves helyeken, tavasztól késő őszig terem. Jóízű, ehető. A fehér gyilkos galócával és a nagy döggombával tévesztik össze.
3.                                Sárguló csiperke (Agaricus xanthodermus). Hasonlít az erdő­széli csiperkére. Nyomásra minden része, de különösen a tönk tövében, citromsárgára színeződik. Feltűnően rossz, karbolra emlékeztető szagú. Füves, trágyás helyeken, kertekben, erdőben, nyáron és ősszel terem. Rossz szaga és íze főzés közben erősödik. Megárt, rosszullétet, tartós gombaundort okoz.
4.                                Erdei csiperke (Agaricus silvaticus). Lemezei rózsaszínűből gyorsan barnásfeketék lesznek. Tönkje galléros. Húsa feltűnően vörösödik, majd barnára sötétedik. Kalapja kezdetben harang alakú, jellegzetesen barna és pikkelyes. Erdők talaján, nyáron és ősszel terem. Jó, ehető gomba.

IV. tábla