1.                                 Retekszagú fakógomba (Hebeloma crustuliniforme). Kalapja bőrszínű barnás-okkeres. Lemezeinek színe fakóbarna. Tönkje a kalap alatt feltűnően szemcsés. Húsa retekízű és retekszagú. Változó méretű. Erdők talaján, főleg ősszel terem. Nemcsak rossz ízű, hanem kissé mérgező is. Kisebb termetű, karcsúbb rokonai sötétebb barnás színűek, a szegfűgombával összetéveszthetők. Minden fakógomba kissé mérgező.
2.                                 Változékony pókhálósgomba (Cortinarius variecolor). Színe a barna és a lila között igen változó. Lemezei kezdetben halvány­lilák, később rozsdabarnák. Húsa lilás. Lombos erdők talaján, ősszel terem. A pókhálósgombák számos faja élénk színével az őszi erdők dísze. Ehetőek, a legtöbbjük azonban nem jó ízű, sőt van közöttük egy nálunk nem gyakori mérgező is.
3.                                 Tövisalja gomba (Rhodophyllus clypeatus). Kalapja kúposán szétterülő, vékony húsú, bőre jellegzetesen rostos-szálas. Színe változó, világos szürkésbarna, fehéres. Lemezei kezdetben fehére­sek, végül hússzínűek. Húsa dohos lisztre emlékeztető ízű és szagú. Kertben kajszibarack- és szilvafák, erdőszéleken tüskés bokrok alatt, tavasszal terem. Ehető, de mérgező rokonaival, a többi dög­gombával könnyen összetéveszthető, ezért ne szedjük.
4.                                 Nagy döggomba (Rhodophyllus sinuatus). Kalapja többnyire fehéresokkeres-okkerszürkés, kúposán domborúból szétterülő, sugarasan szálas, és termetéhez mérten feltűnően vékony húsú. Lemezei sárgásfehérből hússzínűek lesznek. Tönkje erősen fejlett, nagy, rostos húsú. íze nem jó, szaga kellemetlen. Lombos erdők talaján, főleg ősszel terem. Súlyosan mérgező! Összetévesztik a csiperkével, a májusi pereszkével és a szürke tölcsérgombával. Kisebb termetű, sötétebb színű rokonai kissé mérgezők. Ezek egyike, a szürke döggomba (Rhodophyllus rhodopolius) nyáron, a lombos erdők talaján gyakori.

VI. tábla