1.                      Csoportos tuskógomba (Armillariella tabescens). Népies neve: csuprosgomba. Csoportos növésű, egyszínű világosbarna, fakó­barna színű. Kalapja apró, szálkás pikkelyekkel fedett. Lemezei csak kissé lefutók. Húsa a tönkben erősen rostos, nyersen is jó­ízű. Erdők talaján, főként a Dunántúlon és a Mátrában, nyár elejétől őszig, sok példányból álló nagy csoportokban terem. Jóízű, ehető gomba, de az ugyancsak pikkelyes, keserű ízű tőke­gombákkal ne tévesszük össze.
2.                      Gyűrűs tuskógomba (Armillariella mellea). Egyéb neve: gyűrűs tölcsérgomba. Lemezei kissé lefutnak a tönkre, tönkje galléros. Sok példányból álló, nagy csoportokban terem. Kalapja apró, szálkás pikkelyekkel díszített, színe változó barna-sárga. Fehér lemezei bámulnák, foltosodnak. Húsa a tönkben erősen rostos, nyersen fanyar, összehúzza a szájat. Tüskökön, fák tövén, ősszel terem. Igen nagy mennyiségben gyűjtött és árusított, fontos ehető gomba, de tartós – 20-25 perces – főzést igényel. Nyersen meg­árt!
3.                      Pénzecskegomba (Laccaria laccata). Lemezei ritkánállók, hús- színűek. Kis termetű, rozsdabarna, húsvörös. Tönkje megnyúlt, többnyire görbe. Kalapja közepén rendszerint kissé bemélyedő. Erdők talaján főleg ősszel igen gyakori. Ehető, de nem jelentős.
4.                     Világító tölcsérgomba (Omphalotus olearius). Feltűnően élénk narancssárga, narancsvörös színű gomba, a kalapja lehet sötétebb rozsdabarna is. Lemezei mélyen lefutók. Nagy termetű, csoportos növésű. Tönkje lefelé vékonyodó. Sárga húsa lédús, a tönkben rostos. Lombos erdőkben, főleg tölgyfák alatt, nyáron és kora ősszel terem. Délvidéki, melegkedvelő faj, amely nálunk egyes helyeken, de csak meleg esős időjárás esetén, igen gyakori. Kissé mérgező, hánytató hatású. A sárga rókagombával tévesztik össze!

1.   Késői laskagomba (Pleurotus ostreatus). Nagy termetű, feltűnő nagy csoportokban nő, emeletesen egymás fölött fejlődő, félolda­las kalapokkal. A kalap színe változó, szürke, feketés, barna vagy kékes. Lemezei és rövid tönkje fehérek. Lombos fák törzsén, tuskóján, különösen ártéri erdőkben, fűzfán, nyárfán, késő ősszel terem. Faanyagon, fatuskón, fűrészporon, sőt különféle hulladék­anyagon termeszthető is. Ehető, jóízű gomba.
2.   Erestönkű laskagomba (Pleurotus cornucopiae). Kisebb-na- gyobb csoportokban, gyakran féloldalas kalapokkal fejlődik. A kalap színe sárga, okkeres, barnás, halványbarnás. Fehéres­krémszínű, lefutó lemezei a tönkön feltűnő, hálózatos erekben folytatódnak. Lombos fák törzsén, tuskóján, a Dunántúl déli részén, nyáron és ősszel terem. Termeszthető is. Jó, ehető.
3.   Ördögszekér gomba (Pleurotus eryngii). Kalapja barna, lehet féloldalas, mélyen lefutó lemezei fehéres színűek. Fehér húsa lisztízű és lisztszagú. Réten, legelőn, füves helyeken, a tüskés levelű iringó (ördögszekér) és egyéb gyomnövények gyökerén, ősszel terem. Főként az Alföldön fordul elő. Termeszthető is. Jó, ehető gomba, érdemes gyűjteni, csak a hozzá hasonló tölcsér­gombákkal ne tévesszük össze.
4.   Pikkelyes nyárfagomba (Panus tigrinus). Fehéres-sárgásfehér kalapja és tönkje barnásfekete, apró pikkelyektől tarka. Kalapja középen bemélyedő, tölcsércs, esetleg kissé féloldalas. Rövid tönkje görbe. Húsa szívós. Lombos fák tuskóján, főleg nyárfán, fűzfán sokszor tömegesen terem, kora tavasztól késő őszig. Meg­munkált faanyagon (például vasúti talpfán) is előfordul. Ehető, de rágós, szívós húsa miatt nincs jelentősége.

 

1.                              Árvégű fülőke (Collybia fusipes). Csoportosan termő, vörös­barna színű gomba. Feltűnő a lefelé elvékonyodó, megcsavarodó tönkje, amely a korhadó faanyagban árszerűen elhegycscdő, kemény, gyökérszerű részben folytatódik. A tönk felülete hosszá­ban bordás. Lombos erdőkben, tüskökön, gyökereken, fák tövén, nyáron és ősszel terem. Ehető, de csak a kalapja, mert a tönk alja chctetlenül kemény.
2.                              Rozsdásszárú fülőke (Collybia dryophila). Kisebb termetű, jellegzetes színű. Kalapja okkerszínű, sárgás-barnás, a tönkje rozsdavörös, lemezei pedig fehéresek-halványsárgásak. A lemezek igen sűrűn állók. Lombos erdők talaján, kora tavasztól késő őszig tömegesen terem. Akácosokban is gyakori. Jó, ehető gomba. Hasonló színű, de lefutó lemezű tölcsérgombáktól könnyű meg­különböztetni.
3.                               Téli fülőke (Flammulina velutipes). Csoportosan termő, sárga, rozsdasárga kalapú gomba. Jó ismertetőjele, hogy kalapja ragadós, tönkje pedig sötétbarna, bársonyos. Lemezei sárgásak. Húsa halszagú, a tönkben szálakra foszlik. Lombos fák törzsén, tuskó- ján, főleg késő ősszel, enyhe télen és kora tavasszal terem. Ehető, de csak a kalapja; megfelelően elkészítve, salátának jó. Különös értéke, hogy házak körül, utcai fasorokban, akácfán, vadgeszte­nyén, diófán, a téli időszakban akkor is gyűjthetjük, amikor nem terem más friss gomba.
4.                              Gyökeres fülőke (Oudemansiella radicata). Tönkje a talajban hosszú, gyökérszerű részben folytatódik, amely gyűjtéskor köny- nyen beleszakad. Kalapja aránylag kicsiny, barna, szürkésbarna, ragadós. Fehér lemezei kissé ritkánállók. Lombos erdők talaján, tavasztól őszig terem. Ehető, de csak a kalapja, mert a tönk szívós, rostos.

1.                              Gyapjaslábú fülőke (Collybia peronata). Kis termetű, kalap­jának színe különféle barna. Szívós húsú gomba. Tönkje nehezen elszakítható, a kalaphoz hasonló színű, tövén szőrös, gyapjas. Lemezei kezdetben sárgák, később barnásak. Csípős, rossz ízű. Lomb- és fenyőerdőben, kora tavasztól késő őszig, az avarban, gyakran seregesen terem. Fogyasztásra alkalmatlan.
2.                             Mezei szegfűgomba (Marasmius oreades). Népies neve: csirke­gomba, harmatgomba, tévesen csiperke. Kis termetű, egyszínű halványbarnás, okkeres, bőrszínű gomba. Lemezei jellemzően ritkánállók, a kalaphoz hasonló vagy kissé világosabb színűek. A kalap felülete sima, nem rostos. A tönkje nehezen szakítható, szívós, merev. íze, szaga kellemesen fűszeres. Fű között, legelőn, réten, erdei tisztásokon, kertekben, még városi parkokban is terem. Esők után, kora tavasztól késő őszig mindenfelé tömegesen található. Igen jó, ehető gomba, különösen levesnek jó, vagy meg­párolva tojással. Megszárítják télire is. Országszerte a legnagyobb mennyiségben gyűjtött és fogyasztott gomba. Gondos és szaksze­rű átvizsgálása azonban igen fontos, mert sok más kis termetű gomba hasonlít hozzá, még a súlyosan mérgező kerti susulyka és parlagi tölcsérgomba is!
3.                             Nyári rétgomba (Agrocybe semiorbicularis). Egyéb neve: réti szemétgomba. Kis termetű gomba, fakóbarna lemezekkel. Kalapja félgömb alakú, okkersárga. Tönkje fehéres-sárgás. Fűben: réten, legelőn, útszélen, nyáron és ősszel terem. Ehető, de jelentéktelen.
4.                             Fehér porhanyósgomba (Psathyrella candolleana). Kis termetű, fehéres kalapú, csöves tönkű, igen törékeny gomba. Lemezei kezdetben lilásszürkék, később barnásfeketék lesznek. A kalap többnyire kúposán lapos, eleinte a szélén fehér foszlányok lehet­nek. Korhadó növényi anyagokon, talajon, erdőben, kertben, kora tavasztól késő őszig terem. Jóízű, de nem kiadós gomba.

1.   Gyapjas tintagomba (Coprinus comatus). Fehér színű, hosszúra nyúlt tojásdad kalapja feltűnően gyapjas, vattaszerű pikkelycso­mókkal fedett. Először a lemezei, végül az egész gomba megfeke­tedik, és tintaszerű folyadékká válik. A szétnyílt kalapnak kúp alakja van. Húsa törékeny. Főleg megművelt talajon, szőlőkben, kertekben, parkokban, utak mentén, nyár elejétől őszig terem, sokszor seregesen jelenik meg. Finom csemegegomba, de hamar elfolyósodik. Fogyasztásakor nem ajánlatos alkoholt inni, mert akkor rosszullétet okozhat.
2.   Kerti tintagomba (Coprinus micaceus). Csoportos növésű, rozsdasárga, rozsdabarna kalapú. A kúpos kalap sugarasan bor­dás. Lemezei és végül az egész gomba megfeketedik, elfolyósodik. Fehér, csöves tönkje igen törékeny. Korhadó faanyagon, fák tövén, oszlopok mellett, lakott helyeken egész éven át terem. Ehető, de azonnal el kell készíteni, mert igen gyorsan elfolyósodik. Vigyázzunk, mert a hozzá hasonló gombák között mérgezők is akadnak!
3.   Téglavörös susulyka (Inocybe patouillardi). Kúpos kalapja és tönkje kezdetben fehér, később rózsaszínű, téglavörös vagy piro­sas. Húsa puha, törékeny, és többnyire kellemes, gyümölcsre, virágra emlékeztető illatú. Erdőtalajon, főleg tölgyesben, nyáron és ősszel terem. Súlyosan mérgező! Ne tévesszen meg finom illata!
4.   Kerti susulyka (Inocybe fastigiata). Kis termetű. Kalapja kúp ala­kú, szalmasárga-sárgásbarna színű, sugarasan szálas-rostos, szélein \>eh&saáoz.ó.Lemezei sárgás-szürkések, barnásszürkék, sűrűn állók. Fehér húsa vizenyős, törékeny. Kissé kellemetlen szagú. Erdőben, kertben, árnyékos helyeken a talajon, nyár elejétől ősz végéig terem. Súlyosan mérgező! Igen sokszor okoz mérgezéseket, mert a szegfűgombával, sőt néha még más ehető gombával is, így a fenyőpereszkével és a kerti tintagombával is összetévesztik.

1.                            Feketedő nedűgomba (Hygrocybe conica). Kis termetű, feltűnő, élénkvörös, sárgáspiros gomba. Nyomásra, sérülésre feketedik, végül egészen fekete lesz. Húsa sárgás-pirosas, vizenyős, igen puha, törékeny. Fű között, réten, legelőn, főleg ősszel terem. Kissé mérgező.
2.                           Retekszagú kígyógomba (Mycena púra). Kis termetű, különféle színű, de többnyire rózsaszínű, lilásrózsaszínű, lila, vizenyősen áttetsző húsú, törékeny gomba. Feltűnően retekízű és -szagú. Erdők talaján, főleg ősszel terem. Kissé mérgező, nagyobb meny- nyiségben fogyasztva megárt.
3.                           Sárga rókagomba (Cantharellus cibarius). Népies neve: tojás­gomba, nyulica. Tölcsér alakú, sárga gomba. Termőrétege nem lemezes, hanem a tönkre mélyen lefutó ráncokból-redőkből áll. Kalapja hullámosán karéjos szélű. Sárgásfehér húsa kellemes kajsziillatú. Lomb- és fenyőerdőkben, különösen a mohás helye­ken, nyáron és kora ősszel seregesen terem. Egyik legjobb ehető gombánk. Csak szárításra nem alkalmas. Finom pörköltet lehet belőle főzni. Sokfelé, gyakran igen nagy mennyiségben találjuk.
4.                           Sötét trombitagomba (Craterellus cornucopioides). Tölcsér alakú, belül a talajig bemélyedően üres, fölül trombitaszerüen szétterül. Színe jellemzően kékesszürke, barnásszürke, de idős korban teljesen megfeketedik. Termőrétege sima vagy kissé ráncos. Húsa nagyon vékony, ropogós, fűszeresen jóízű. Erdők talaján, nyár végén és ősszel seregesen terem. Nagyon jó, ehető gomba. Szárításra is alkalmas. Érdemes gyűjteni, mert könnyen felismer­hető, bőven terem, és az ételt kitűnően ízesíti.

r

1. ízletes vargánya (Boletus edulis). Népies neve: úrigomba, igaz­gomba, szépé. Nagy termetű, vastag húsú, vastag tönkű, csöves bélésű gomba. Kalapja különféle barna színű. Tönkje halvány­barnás és a tönk felülete hálózatosán recés. Csöves termőrétege kezdetben fehér, később zöldessárga. Fehér húsa jellemzően „vargányaszagú”. Erdők talaján, nyár elejétől késő őszig terem. Kitűnő ízű csemegegomba. Szárításra kiválóan alkalmas, nagy­szerű ételízesítő is. Egyik legnagyobb mennyiségben gyűjtött, közkedvelt ehető gombánk.

•

2. Királyvargánya (Boletus regius). Rózsásvörös kalapú, vastag húsú, csöves bélésű. Termőrétege és tönkje sárga. A tönkje háló­zatosán recés. Húsa is sárga, eltörve kissé kékülhet. Lombos erdőben, a talajon, nyáron és ősszel terem. Kitűnő ízű csemege­gomba. Jól szárítható is! Nálunk inkább csak a hegyvidékeken gyakori, ahol a legkeresettebb ehető gombák egyike.
3.   Okkerszínű vargánya (Boletus impolitus). Nagy termetű, vastag húsú, csöves bélésű. Okkersárga-okkerbarnás kalapja nyo­másra rozsdabarnásan foltosodik. Termőrétege és tönkje sárgás. Húsa halványsárgás. Tölgyerdőkben, a talajon, inkább az Alföl­dön, nyáron és ősszel terem. Jó, ehető gomba. Jól szárítható! Sajnos nem eléggé közismert, pedig érdemes gyűjteni.
4.   Molyhos tinóru (Xerocomus subtomentosus). Barna-barnás- sárga kalapú, karcsú tönkű, csöves bélésű. Termőrétege kezdetben élénksárga, később zöldessárga. Kalapja fiatalkorban molyhos. Tönkje többnyire görbült. Húsa halványsárga, kissé kékül. Lom­bos és fenyőerdők talaján, nyáron és ősszel terem. Finom, jó gomba. Egyes hegyvidéki tájakon nagy mennyiségben gyűjtött faj. Alacsonyabb fekvésű erdeinkben a kisebb termetű, sötétebb színű aranytinóru (Xerocomus chrysenteron) a gyakoribb, de az kevésbé értékes.

1.                        Barna érdesnyelű tinóru (Leccinum scabrum). Népies neve: csikóláb. Hosszúra nyúlt, fehéres-szürkés tönkje feketés szem­cséktől, pikkelykéktől érdes. Vastag húsú kalapja a barnának különféle árnyalata lehet. Csöves termőrétege szürkés. Húsa fehé­res, gyengén szürkülő. Leginkább nyírfák alatt, nyár elejétől őszig terem. Jó, ehető gomba. Sötétebb színű rokon faja gyertyán­fák alatt található. Ennek húsa erősen szürkülő, feketedő.
2.                        Vörös érdesnyelű tinóru (Leccinum aurantiacum). Népies neve: kozákgomba. Karcsú, fehéres-szürkés tönkje barnás-feketés pik­kelykéktől érdes. Kalapja feltűnően vastag húsú, domború, na­rancsvörös, rozsdavörös színű. Csöves termőrétege szürkés. Ka­laphúsa puha, a tönkje kemény, fehéresből vörösesszürkére, szürkéslilára változik, végül egészen feketés lesz. Nyárfák alatt – alföldi fasorokban is -, nyáron és ősszel terem. Jó, ehető gomba.
3.                        Barna gyűrűstinóru (Suillus luteus). Egyéb neve: vajgomba. Tönkje galléros, a gallér fölött szemcsés. Barna kalapja ragadós, nyálkás. Csöves termőrétege sárga. Húsa puha, sárgásfehér, vaj­színű. Fenyőerdőkben, nyáron és ősszel terem. Jó, ehető gomba. A hozzá hasonló sárga gyűrűstinóru (Suillus grevillei) feltűnő élénk sárga, narancsszínű kalapjával az erdők dísze. Csak vörös­fenyők alatt terem, de ott seregesen. Különös figyelmet érdemel, mert igen jóízű ehető gomba.
4.                        Fenyőtinóru (Suillus granulatus). Ismertetőjele ragadós, szára­zon fényes, rozsdabarna, sárgás-vörösesbarna kalapja. Húsa vaj- szerűen lágy, sárgásfehér. Fenyőerdőkben, parkokban, kertben, de csak fenyőfák alatt, tavasztól késő őszig terem. Ehető, de a ka­lap bőrét le kell húzni, különben az étel nyálkás lesz. Szárításra nem alkalmas.

1.                                       Változékony tinóru (Boletus luridus). Népies neve: kékülő vargánya, disznó szépé. Vörös tönkű, vörös termőrétegű, csöves bélésű gomba. Ismertetőjele a tönk hosszú szemű hálózata és az, hogy sárgás húsa gyorsan megkékül. Kalapja változó színű, több­nyire barna, de más árnyalatai is lehetnek. Termőrétege kifakulhat olajzöldesre. Lombos erdőkben, főleg tölgyfák alatt, nyár elejétől ősz végéig terem. Étkezésre nem való, nyersen mérgező.
2.                                       Farkastinóru (Boletus calopus). Ismertetőjele vörös színű, hálózatosán recés felületű tönkje. Csöves termőrétege sárga, idős korban zöldcssárga. Kalapja világosbarna, molyhos. Sárgásfehér húsa megtörve vagy elvágva megkékül. Fenyvesekben és mohás talajú bükkösökben, nyáron és ősszel terem. Mérges.
3.                                       Kesernyés tinóru (Boletus radicans). Nagy termetű, vastag húsú, csöves bélésű gomba. Kalapja világos, fehéres, szürkés-okkeres, barnás. Termőrétege sárga, végül zöldessárga. Tönkje alul több­nyire kihegyesedik, gyökérszerüen elvékonyodik. Halványsárgás húsa enyhén kékül, kissé keserű ízű. Lombos erdőkben terem, nyáron és ősszel. Mérgező. A vargányával és a többi ehető tinóru- val könnyen összetéveszthető, ezért fokozottan ügyeljünk erre a nagyméretű gombára.
4.                                       Sátántinóru (Boletus satanas). Nagy termetű, vörös tönkű és vörös termőrétegű, hasas, hálózatos tönkű, vastag húsú, csöves bélésű gomba. Jellegzetessége kalapjának világos, többnyire szürkés-fehéres-zöldes színe. Fehéres-sárgás húsa elvágva, meg­törve megkékül. Szaga kellemetlen. Lombos erdőkben, nyáron és ősszel terem. Nyersen mérgező. Régebben igen mérgezőnek tartot­ták, ezért kapta a „sátán” nevet, pedig nem okoz súlyos mérgezést.

■ L. A

1.   Májgomba (Fistulina hepatica). Májra, nyelvre emlékeztető alakú, csöves termőrétegű, fák tövén, faodúban, gyökereken növő nagy gomba. Ismertetőjele vöröses levű, hússzínű, rostos anyaga. Lombos erdőben, főleg tölgyfákon, nyár végén és ősszel terem. Farontó gomba. Savanyú íze miatt csak megfelelően elkészítve ehető, az idős példányok pedig ehetetlenül fanyar ízűek. Nem érdemes gyűjteni.
2.   Sárga gévagomba (Grifola sulphurea). Fák törzsén, oldalán, ágain fejlődő, nagy termetű taplóféle. Alakja többnyire szabály­talan, csoportos. Sárgás-fehéres húsa idővel szívós, rostos, sajátos savanykás ízű lesz. Lombos fákon, főleg fűzfán, de gyümölcsfákon is élősködik. Farontó gomba, kora tavasztól késő őszig terem. Rágós húsa miatt csak a leve használható ízesítőként. De így is csak a fiatal példányok, mert később, mint általában a taplófélék, ehetetlenül keménnyé válnak.
3. Pisztric gomba (Polyporus squamosus). Igen nagy méretű, kalaposgombákhoz hasonló taplóféle. Okkersárga-barnássárga kalapja sötétbarna pikkelyektől tarka. Fehéres termőrétegétől élesen elüt rövid, oldalt álló tönkjének fekete töve. Húsa szívós, rostos, kemény. Élő és elhalt lombos fák törzsén, ágain terem. Többnyire magasan a fa koronájában élősködik, az eleven fát pusztítja. A hazai diófaállományok járványszerűen terjedő kár­tevője, de más fákon is igen gyakori. Fogyasztásra alkalmatlan.
4.   Sárga gerebengomba (Hydnum repandum). Kalaposgombákra emlékeztető alakú, de tüskés termőrétegű gomba. Lombos és fenyőerdők talaján, nyáron és ősszel terem. Kissé szívós, rágós húsú, csak a fiatalja ehető. Nálunk csak a hegyvidéki tájakon van jelentősége.

 

1.       Pecsétviasz-gomba (Ganoderma lucidum). Fényes, kemény kéreg fedi, mintha lakkozva lenne. Sötét gesztenyevörös kérgét fehér, citromsárga szegély díszíti. Kalapszerű felső részének széléhez illeszkedő hosszú tönkje van. Erdők talaján termő gyökérélősködő, fakeménységű tapló.
2.       Bükkfatapló (Fomes fomentarius). Nagy termetű, lópatára emlékeztető, félkör alakú, vastag, igen kemény: fakeménységű. Kívül különféle szürke, belseje rozsdabarna. Főleg bükkfákon és nyírfákon élősködő kártevő, a megtámadott fát elpusztítja. A fák törzsén és ágain, többnyire magasan a talaj felett jelenik meg. A fákat pusztító taplók csak a már elszáradt farészen hoznak termőtestet, ezért úgy tűnik, mintha a gomba csak utólag telepe­dett volna rá az elhalt fára, pedig az ágak vagy az egész fa elszá- radását az élő fa belsejében szétterjedő taplógomba fonalai okozzák.
3.       Lepketapló (Trametes versicolor). Legyező vagy félkör alakú, vékony, bőrszíjszerűen szívós állományú. Leginkább több példány virágsziromszerűen, csoportosan együtt terem. Felül körben sávos, sokszínű, tarka, bársonyos. Lombos fák tuskóján, törzsén, kor­hadó ágain terem. Farontó kártevő. A tölgyfán a leggyakoribb.
4.       Könnyező házigomba (Mcrulius lacrymans). Lepényszerű, szí­vós, szétterülő termőteste barnássárga, rozsdasárga, olajsárga, lyukacsos felületű, fehér szegéllyel. Többnyire csak a vattaszerű fehér szövedéke, később pedig a faanyagot behálózó szürkés papírszerű rostos kötegei találhatók, mert termőtestet nem mindig fejleszt. Épületekben a beépített faanyagot, padlót, ajtófélfát, egész lakásokat, könyvtárakat tesz tönkre ez a veszélyes kártevő. Kiirtása igen nehéz, szaktudást és nagy gondosságot igényel. Ezért kormányrendelet írja elő, hogy az épülctgombásodást kötelező bejelenteni.

 

1. Mozsárütő gomba (Clavariadelphus pistillaris). Jellegzetes, bunkó alakú gomba. Színe barnássárga, okkerbarna. Húsa fehér, eleinte puha, később szívós-rostos, rossz ízű. Erdők talaján, nyá­ron és ősszel terem. Fogyasztásra nem való. Hasonló alakú, bunkós vagy elágazó, kemény, szívós állományú, fekete, szürke vagy sárga színű, többnyire korhadó fadarabokon növő gomba sok van, ezek közül azonban egy sem ehető.
2. Sárga korallgomba (Ramaria flava). Tévesen: szarvasgomba. Ágas-bogasan, korallszerűen elágazó, sárga színű. Tönkje vaskos, alul néha borvörös szín látható. Húsa fehér, kissé szívós, merev, az ágvégek kissé kesernyés ízűek. Savanyú talajú erdőkben, az északi hegyvidéken, nyáron és ősszel terem. Ehető, de vigyázzunk, mert vannak más sárga színű korallgombák is, amelyek hashajtó hatásúak.
3.   Rózsaszínű korallgomba (Ramaria botrytis). Ágas-bogasan, korallszerűen elágazó, de ágai rövidek és töve feltűnően vastag. Az ágvégek pirosas színűek. Később az ágak megnyúlnak, kifa­kulnak. Fehéres húsa merev, kissé szívós. Savanyú talajú erdők­ben, nyáron és ősszel terem. Ehető, de ajánlatos leforrázni, mert anélkül kesernyés ízű.
4. Petrezselyemgomba (Hericium coralloides). Ágas-bogasan elágazó, fehér gomba, az ágain fésűsen álló hosszú tüskékkel. Idős korban sárgás-fehéres, barnás lesz. Húsa fehér, szívós. Lombos és fenyőfák tuskóján, száraz ágain, nyáron és ősszel terem. Kirántva ehető. Nálunk nincsen jelentősége, mert ritka.

1.   Barna csészegomba (Peziza badia). Csésze vagy tányér alakú. Húsa törékeny, ropogós. Nedves helyeken, növényi hulladékokon, fűrészporon, tűznyomokon, főleg crdőtalajon, tavasztól őszig terem. A kis termetű barna csészegombák – bár nem kiadósak – mind jó, ehető gombák.
2.   Tulipán csészegomba (Sarcosphaera eximia). Ismertetőjele, hogy csésze alakú termőteste tulipánra emlékeztetőén cikkelyes szélű, és belseje feltűnően lila színű. Főleg fcnyöerdöben, leginkább tavasszal terem. Mérgező.
3.   Redős papsapkagomba (Gyromitra csculenta). Gömbölyded süvege agyvelőszerűen tekervényes és ráncos, vörösbarna, geszte­nyebarna színű. Belsejében egymástól válaszfalakkal elválasztott több üreg van. Tönkje fehéres bőrszínű. Hegyvidéki fenyőerdők talaján, tavasszal terem. Mérgező. Nyersen még halálos mérge­zéseket is okozhat! A kucsmagombával lehet összetéveszteni! Nálunk gyakoribb egyik jóval nagyobb rokona, amely a lombos erdők talaján, még az Alföldön is, tavasztól őszig sokfelé terem. Ez a faj nem annyira mérgező.
4.   Homoki papsapkagomba (Leptopodia monachella). Ismertető­jele: barnásfekete színű, 2-3 lebenyből álló süvege, amely éle­sen elüt fehér tönkjétől. Homokos, nedves talajon, tavasszal és nyár elején terem, különösen az alföldi nyárasokban gyakori. Kissé mérgező, nagyobb mennyiségben fogyasztva rosszullétet okoz. Gyakori ezenfelül a lombos erdők talaján még néhány kis termetű, fehér vagy szürke színű papsapkagomba, amely ugyancsak kissé mérgező.

1.    ízletes kucsmagomba (Morchella esculenta). Kucsmára emlé­keztető, gödrös felületű süvege gömbölyű vagy tojás alakú, szürkés-barnás, sárgás-barnás, okkerszínű. Tönkje fehéres-okke- res. Belseje teljesen üres, együregű. Húsa ropogós, törékeny. Füves, bokros helyeken, erdőszélen, kertekben, kora tavasszal terem. Kitűnő ízű csemegegomba, töltött gombát készítenek belőle.
2.    Hegyes kucsmagomba (Morchella conica). Kucsmaszerű, gödrös felületű süvege hosszúkás, hegyes. Olajbarna-szürkésbarna színű, hosszanti sorokba rendezett gödörkékkel. Belseje teljesen üres. Húsa ropogós, törékeny. Bokros helyeken, erdőszélen, kora tavasszal terem. Kitűnő csemegegomba. Van még néhány más hasonló, de ritkább kucsmagomba is. Ezek mindegyike ehető, és jó ismertetőjelük üres belsejük.
3.    Fattyú kucsmagomba (Mitrophora semilibera). Kucsmája kúp alakú, olajbarna színű, sorokba rendezett gödrökkel, a sorok között hosszan futó feketés bordákkal. A süveg széle alul nincs a tönkkel összenőve, hézag van közötte és a tönk között. Belül tel­jesen üres. Húsa törékeny. Erdők talaján kora tavasszal terem. Jó, ehető gomba, de a többi kucsmagombánál csekélyebb értékű.
4.    Cseh kucsmagomba (Ptychoverpa bohemica). Kisebb termetű. Kucsmája gyűszű alakú, sárgásbarna-vörösbarna színű, ráncos. Csak a tönk csúcsával függ össze, a süveg fala és a tönk között a hézag a tönk csúcsáig ér. Belül üres, de vattaszerű bél tölti ki. Húsa igen törékeny. Erdők talaján, kora tavasszal terem. Ehető, de csak a fiatalja, mert vizenyős és hamar romlik. Ezért a gyűjtése nem általános.

1.                    Szömörcsög (Ithyphallus impudicus). Süveges gombákra emlé­keztető, de süvege zöldes színű, nyálkás, ragadós. Fehér tönkje szivacsszerűen lyukacsos. Kibírhatatlanul büdös, dögszagú. Fiata­lon tojás alakú, belül kocsonyás, lágy állományú. Fehéres színű burka a kinőtt gombán bocskorként marad meg. Erdők talaján, nyáron terem. Dögszagával legyeket vonz, érthető, hogy nem fogyasztják. Az alföldi homokos talajú szőlőkben a hozzá igen hasonló, kisebb termetű homoki szömörcsög (Phallus hadriani) is gyakori.
2.                     Erdei csillaggomba (Geastrum fimbriatum). Különös, csillag alakú, mert külső burka gerezdesen szétterül a megmaradó göm­bölyű, belső rész körül. Színe: világosbarna, okker. Idős korban belseje barna spóraporrá válik. Több hasonló rokonával együtt az erdők talaján, nyáron és ősszel terem. Étkezésre alkalmatlan.
3.                     Szürke pöfeteg (Bovista plumbea). Kicsi, gömbölyű, golyó alakú gomba. Kezdetben fehér, később szürke. Belseje idős korban barna spóraporrá válik. Réten, legelőn, tavasztól őszig terem. Amíg belseje fehér, minden pöfeteg ehető.
4.                     Bimbós pöfeteg (Lycoperdon perlatum). Jellegzetes, fordított körte alakú. Fiatalon fehér, könnyen letörölhető szemcséktől érdes. Később csupasz és megbámul. Húsa sajtszerűen puha, fehér, de idős korban a belseje olajbarna spóraporrá válik, és a csúcsán keletkező nyíláson füstszerűen kipöfög. Erdőben, réten, kertben, esők után mindenfelé gyakori. A hozzá hasonló többi pöfeteggel együtt addig jóízű, ehető gomba, míg belseje fehér, ilyenkor érdemes gyűjteni. Igen jól szárítható is.

1, Óriás pöfeteg (Langermannia gigantea). Igen nagy, emberfejnél is nagyobb, gömbölyű, fehér. Belseje kezdetben fehér, sajtszerűen vágható, sajátos szagú. Később megbámul, belül barna spórapor­rá válik, megpuhul és szétesik. Réten, kertben, bokros helyeken, elsősorban a Dunántúl északi részén, nyáron és ősszel terem. Amíg belseje fehér, finom csemege, különösen rántva. Szárítani is kitűnően lehet!

2. Áltrifla (Scleroderma aurantium). Belseje már kezdetben sem tiszta fehér, hanem szürkés-lilás, később fekete, éretten spóra­porral teli. Kérge repedezett, kemény, sárgás-rozsdabarnás színű. Burgonya alakú. Alján elágazó, gyökérszerű része van. íze nyersen is rossz, csípős, szaga kellemetlen. Bokros helyeken, erdőszélen, nyáron és ősszel terem. Mérgező.
3.   Homoki szarvasgomba (Mattirolomyces terfezioides). A földben terem, de gyakran megrepeszti a talajt, kissé kibújik. Kettévágva belseje fehér, márványozott rajzolatú. Elég nagy termetű – ököl nagyságú. Kívül is fehér, sárgásfehér, később megbámul. Kezdet­ben jó, később igen kellemetlen szagú. Homokos talajban, aká­cosokban, kertben gyümölcsfák alatt is, nyáron és ősszel terem. Fiatalon ehető, később kellemetlen ízű és szagú.
4.   Nyári szarvasgomba (Tuber aestivum). Ez is föld alatti gomba, régen disznókkal túratták ki. Kettévágva belseje márványozott rajzolatú. Kívül feketésbarna, sötétbarna, rücskös, repedezett kéreg fedi. Belseje eleinte fehér, később szürkésbarna, végül feke­tés. Erdőben, főleg tölgyfák alatt, a talajban, nyáron és ősszel terem. Kitűnő ízű csemegegomba. Az erdei állatok – szarvas, őz, vaddisznó – igen kedvelik. A szarvasgombák között több kitűnő csemegegomba faj van, de nehéz rájuk találni. Egyikük a francia konyha kedvence, ott termesztik is.

 

NÉVMUTATÓ

(A római számok a színes táblákat, az arab számok a képeket ismertető szövegoldalakat jelölik.)

Áltrifla XXIX., 60

Árvégű fülőke XVI., 34

Barna csészegomba XXVI., 54

Barna érdcsnyelű tinóru

XXI., 44

Barna gyűrűstinóru XXI., 44

Barnulóhúsú galambgomba

9. , 20

Bcgöngyöltszélű

cölöpgomba XII., 26

Bimbós pöfeteg XXVIII., 58

Büdös galambgomba VIII., 18

Bükkfatapló XXIV., 50

Császárgomba II., 6

Cseh kucsmagomba XXVII., 56

Csengettyűgomba III., 8

Csoportos pereszke Vili., 18

Csoportos tuskógomba XIV., 30

Döggomba VI., 14

Dióízű galambgomba X., 22

Elefántcsont csigagomba

XII., 26

Erdei csillaggomba XXVIII., 58

Erdei csiperke IV., 10

Erdőszéli csiperke IV., 10

Erestönkű laskagomba XV., 32

Farkastinóru XXII., 46

Fattyú kucsmagomba

XXVII., 56

Fehér gyilkos galóca I., 4

Fehér porhanyósgomba

XVII., 36

Feketedő nedügomba XIX., 40

Fenyőpereszke VII., 16

Fcnyőtinóru XXI., 44

Fülőkék XVI., 34., XVII., 36

Gerebengomba XXIII., 48

Gyapjas tintagomba

XVIII., 38

Gyapjaslábú fülőke XVII., 36

Gyilkos galóca I., 4

Gyökeres fülőke XVI., 34

Gyűrűs tuskógomba XIV., 30

Hánytató galambgomba

IX., 20

Homoki szarvasgomba

XXIX., 60

Hegyes kucsmagomba

XXVII., 56

Homoki papsapkagomba

XXVI., 54

ízletes kucsmagomba

XXVII., 56

ízletes nagy galambgomba

‘ IX., 20

ízletes tőkegomba V., 12

ízletes vargánya XX., 42

Kajsza lisztgomba XII., 26

Kékhátú galambgomba X., 22

Kenyérgomba XI., 24

Kerti csiperke IV., 10

Kerti susulyka XVIII., 38

Kerti tintagomba XVIII., 38

Kesernyés tinóru XXII., 46

Keserűgomba X., 22

Késői laskagomba XV., 32

Királyvargánya XX., 42

Könnyező házigomba

XXIV., 50

Lepketapló XXIV., 50

Légyölő galóca I., 4

Lila pereszke VII., 16

Májgomba XXIII., 48

Májusi pereszke VII., 16

Mezei szegfűgomba XVII., 36

Molyhos tinóru XX., 42

Mozsárütő gomba XXV., 52

Nagy döggomba VI., 14

Nagy fehér galambgomba

Vili., 18

Nagy őzlábgomba III., 8

Nyárfapereszke VIII., 18

Nyárfa tőkegomba V., 12

Nyári rétgomba XVII., 36

Nyári szarvasgomba XXIX., 60

Óriás pöfeteg XXIX., 60

Óriás tölcsérgomba XIII., 28

Okkerszínű vargánya XX., 42

Ördögszekér gomba XV., 32

Párducgalóca L, 4

Parlagi tölcsérgomba XIII., 28

Pecsétviasz-gomba XXIV., 50

Pénzecskegomba XIV., 30

Petrezselyemgomba XXV., 52

Pikkelyes nyárfagomba XV., 32

Piros galambgomba IX., 20

Piruló galóca II., 6

Pisztric gomba XXIII., 48

Ragadós bocskorosgomba II., 6

Redős papsapkagomba

XXVI., 54

Retekszagú fakógomba VI., 14

Retekszagú kígyógomba

XIX., 40

Rizike XI., 24 .

Rókagomba XIX., 40

Rózsaszínű korallgomba

XXV., 52

Rozsdásszárú fiilőke XVI., 34

Sárga gerebengomba XXIII., 48

Sárga gévagomba XXIII., 48

Sárga kénvirággomba V., 12

Sárga korallgomba XXV., 52

Sárga rókagomba XIX., 40

Sárguló csiperke IV., 10

Sátántinóru XXII., 46

Sötét trombitagomba XIX., 40

Sereges tölcsérgomba XIII., 28

Selyemgomba II., 6

Szegfűgomba XVII., 36

Szömörcsög XXVIII., 58

Szörgomba XI., 24

Szürke pöfeteg XXVIII., 58

Szürke tölcsérgomba XIII., 28

Tarlógomba III., 8

Tavaszi rétgomba V., 12

Téglavörös susulyka XVIII., 38

Tejpereszke VII., 16

Téli fülőke XVI., 34

Tövisalja gomba VI., 14

Tulipán csészegomba XXVI., 54

Változékony pókhálósgomba

VI., 14

Változékony tinóru XXII., 46

Varas zöld galambgomba

10. , 22

Vörhenyes őzlábgomba III., 8

Vörösbarna tejelőgomba

11. , 24

Vörös érdesnyelű tinóru

XXL, 44

Vöröses nyálkásgomba XII., 26

Világító tölcsérgomba XIV., 30

Zöld harmatgomba V., 12

HU ISSN 0324-3168

ISBN 963 11 2833 4

Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó, Budapest

Felelős kiadó: Szilvásy György igazgató

Kossuth Nyomda (81.0458), Budapest, 1982

Felelős vezető: Bede István vezérigazgató

Felelős szerkesztő: D. Nagy Éva

Szakmailag ellenőrizte: Dr. Bohus Gábor

Műszaki vezető: Haás Pál

Műszaki szerkesztő: Beszédes Natasa

Képszerkesztő: Árva Ilona

115 000 példány. Terjedelem: 2,8 (A/5) ív. IF 4348