Találatok: 7
30
- Piruló galóca (Amanita rubescens). Népies neve: bagolygomba. Jellegzetes kalapjának és tönkjének vöröses színe, húsának és lemezeinek rózsaszínesre elszíneződése, valamint fejlett gallérja. Lombos és fenyőerdők talaján, tavasztól őszig terem. Jó, ehető gomba, de a mérgező galócákkal könnyen összetéveszthető, ezért fogyasztását nem ajánljuk.
- Selyemgomba (Amanita vaginata). Ismertetőjele, hogy a kalapja selyemfényű és a széle erősen bordás. Gallérja nincs, bocskora viszont nagy. A kalap színe igen változó, nemcsak szürke, hanem lehet barna, rozsdasárga vagy fehér is. Lombos és fenyöerdők talaján, nyáron és ősszel terem. Nyersen mérgező és a mérgező galócákkal könnyen össze is téveszthető.
- Császárgomba (Amanita caesarea). Népies neve: tojásgomba. Fontos ismertetőjele tönkjének és lemezeinek sárga színe, valamint a fiatal gombát körülvevő, később nagy bocskor alakjában megmaradó fehér burok. Húsa sárgásfehér. Kalapja élénk narancsszínű, erősen domború, vastag húsú. Lombos erdők talaján, főleg nyáron terem. Nálunk csak egyes vidékeken, így a Mátra és a Mecsek déli lejtőin, valamint Somogybán, Zalában gyakori. Kitűnő csemegegomba, igen jó levesnek, pörköltnek, mártásnak.
- Ragadós bocskorosgomba (Volvariella speciosa). Lemezei fehérből rózsaszínűre válnak. Gallérja nincs, de a tönk tövén nagy bocskora van. Kalapja fehéres vagy szürkés, nedvesen ragadós, szárazon fényes. Füves, bokros helyeken, kertekben, út- széleken, akácosokban, főleg tavasszal és nyár elején terem. Ehető, de a mérgező galócákkal könnyen össze lehet téveszteni. Ezért fogyasztásra nem ajánlható.
