Találatok: 7
30
- Parlagi tölcsérgomba (Clitocybe corda). Az egész gomba barnásfehér, szürkésfehér színű, szárazon fehéres. Kis termetű, vékony húsú. Lemezei sűrűn állók, tönkre lefutók. Tönkje többnyire görbe, kalapja széle hullámos. Fiatalkorban a kalap domború, később kissé tölcséres lesz. Fű között, réten, kertben, útszélen, főleg ősszel gyakori. Súlyosan mérgező gomba! Legtöbbször a szegfűgombával tévesztik össze, de más ehető gombákhoz is hasonló. Rokonai, a többi fehér tölcsérgombák között nagyobbak is vannak, és valamennyi többé-kevésbé mérgező.
- Sereges tölcsérgomba (Clitocybe gibba). Okkersárga, barnásokker kalapú, fehér lemezű, kis termetű gomba. Kalapja kezdetben kissé púpos, később viszont a közepén bemélyedő. Lemezei lefutók. Szaga jó. Erdők talaján, tavasztól őszig terem. Ehető, de hasonlít az egyszínű fakósárga tölcsérgombához, amely kissé mérgező. Nagyon figyeljünk a színére, csak akkor szedjük, ha biztosan felismerjük.
- Szürke tölcsérgomba (Clitocybe nebularis). Kalapja nem tölcséres, szürke, barnásszürke színű. Lefutó lemezei krémszínűek. Világos szürkés tönkje felfelé vékonyodó. Húsa fehér, a tönkben rostos, sajátos, lisztre emlékeztető szagú és ízű. Lombos erdők talaján, ősszel terem. Ehető, de erős aromája miatt nem mindenki kedveli; legjobb más fajokkal keverve fogyasztani.
- Óriás tölcsérgomba (Clitocybe geotropa). Igen nagy termetű. Jellegzetessége kicsi, középen kiálló csúcsú kalapja és feltűnően nagy, felfelé vékonyodó tönkje. A kalap színe fakóokker. Fehér húsa a tönkben rostos, sajátosan jóízű és jó szagú. Erdős, bokros helyeken, főként a Dunántúl északi részén, nyáron és kora ősszel terem. Jóízű, ehető gomba.
