Nyaraló állatok

A kisállattartás nehézségei többnyire akkor kezdődnek, ha valahova útrakel a család. Egy- vagy kétnapos kirán­dulás általában nem okoz különösebb gondot, de már néhány hetes nyaralás vagy külföldi út esetén nehéz meg­oldani az állatok elhelyezését. Hiszen ilyen hosszú időre még egy kutyát sem igen vihetünk magunkkal, hát még a kanárit kalitkástól vagy a tengeri malacot terráriumával együtt!

Ha ismerünk néhány hasonló érdeklődésű állatbarátot a házban vagy a környéken, a legcélszerűbb velük egyez­kedni, természetesen a kölcsönös szívesség alapján. A sza­badságok és így a nagyobb, esetleg külföldi utak, beuta­lások többnyire nem esnek egybe, s ezért negvan a mód arra, hogy az állatok szakértő kezekbe kerüljenek. Aki például hullámos papagájokat tart otthon, két hétre biz­tosan szívesen elvállalja az ismerősének a teknősét, arany­hörcsögét vagy tengerimalacát, ha cserébe később az viseli gondját az ő gyíkjainak, papagájainak.

Az akváriumot nem tanácsos elmozdítani, ezzel tehát több gond lehet, de ügyes szervezéssel itt is találhatunk megoldást. A halakat elég kétnaponta etetni, egyébként csak arra kell ügyelni, hogy a fűtő- és a szellőztető mű­ködjön. Ilyen, legfeljebb napi tízperces feladatra biztosan találunk valakit a házban, vagy a közel lakó ismerősök,
barátok között. Ha aztán a jóbarát esetleg éppen a láto­gatások eredményeképpen maga is kedvet kap egy szép akváriumhoz, máris kiegyenlíthetjük a számlát, ha segí­tünk a vásárlásnál és a medence berendezésénél.

Persze nem mindig szükséges állatainkat otthon hagyni: bizonyos esetekben el is kísérhetnek bennünket. Ha pél­dául a telken vagy vidéki rokonoknál töltjük a hétvégé­ket, esetleg teljes szabadságunkat, akkor az aranyhörcsög vagy a tengerimalac, a papagáj bízvást velünk utazhat. Nyaralás lesz ez számukra is. A madaraknak nagy él­ményt jelent, ha kalitkájuk a diófa árnyas lombjai között hintázik, ahol szórt napfényt is kapnak és élvezhetik a lombok között járó szél cirógatását is. Az ilyen két- vagy háromhetes nyaralás egyebek között rendkívül előnyösen hat például a vedlésre, az egészséges tollváltásra.

Vigyázni kell persze a macskára! Sajnos a nyaralók kertjeiben is bármikor felbukkanhatnak a kóbor macskák és nagyon hamar felfedezik a lombok között kalitkában hintázó „pecsenyejelöltet”. Ha tehát el akarjuk kerülni, hogy a fára felkapaszkodó kandúr hegyes karmaival a drótszálak mögül kihalássza a papagájt, akkor csak addig hagyjuk kinn ringatózni a kalitkát, amíg a közelében vagyunk. Ha strandra vagy kerékpártúrára indulunk, a kalitkának a biztonságos szobában a helye, kivéve, ha megbízható kutya van a háznál, amely macskamentesen tartja a kertet. De még így is azt ajánlom, ne hagyjuk magára a szabadban a díszmadarak kalitkáját, mert bár­mikor kitörhet például egy nagy nyári zivatar, erős szél, netán jégeső kíséretében. De egy-egy szemtelen szajkó vagy szarka is megpróbálkozhat azzal, hogy benyúljon a drótszálak között, s ellenük még a kutya sem nyújthat védelmet.

A szabadon eresztett aranyhörcsög és tengerimalac bol­dogan szaladgál a fűben, itt is, ott is rágcsál valamit,
alig tud betelni a sokféle ízzel és zamattal. Egészen kicse­rélődnek két-három hét szabadság alatt.

Saját tengerimalacunk – Malacka – például „nyári sza­badságát” többnyire Badacsonyban tölti, ahol Andris fiam ugyanúgy gondját viseli, mint a pesti lakásban. Míg azonban otthon csak az előszobában futkározhat, fent az öreg hegyen a diófa alatt, a selymes fű között bujkál és kedvére rágcsálja a gyermekláncfű vagy a lóhere leve­leit. Ha nem figyelünk oda, még a féltve őrzött, öntözött növényekből is torkoskodik. Mondanom sem kell, hogy ez a természetes élet, a sok napfény, a jó levegő mennyire regenerálja, felújítja az ilyen kis állat szervezetét; mennyi­vel több ellenállóerővel indul neki az őszi és téli hónapok­nak egy ilyen nyaralás után.

A különböző díszpintyek és a hullámos papagáj szá­mára az év minden hónapjában nagyon fontos lenne, hogy a szaküzletekben kapható mageleségen és a szoká­sos répán, almán, salátán kívül vadon élő gyomnövények magvait is ropogtathassák. A nagyvárosban élő állattar­tók azonban nem igen veszik a fáradságot, hogy buszra üljenek és kiutazzanak valahová, ahol gazos területet és gyommagvakat találnak. De ha máskor nem is, legalább nyaralás idején gondoljunk erre, és adjunk nekik abból a sok, már nyár derekára felmagzott növényből, amelyekkel árokpartokon, legelőkön mindenütt találkozhatunk. Na­gyon szeretik például a kék virágú katángkóró, a fehér üröm, a különböző bogáncs- és aszatfélék apró magjait.

Akinek otthon kertje és netán annak közepén kis ta­vacskája van, még díszhalai számára is biztosíthat egy hosszabb nyári vakációt. Persze nem az érzékeny halfa­jokra gondolok itt, hanem az elevenszülőkre, a közönsé­gesnek tekintett guppira, a mexikói kardfarkú halra és a plattira, de valószínűnek tartom, hogy néhány nagyobb

30. ábra. Ha kerti tóban nyaraltatjuk az ékszerteknőst, ajánlatos körülkeríteni

31. ábra. Szárazföldi teknősök legeltetéséhez használható védőkeret

sügérfélének is jót tenne az efféle vakáció. Ha júniusban a kis tó vize már kellőképpen felmelegedett és van benne sok vízinövény is, amelyek között a halak kedvükre buj­kálhatnak, tegyünk ki néhány guppit, különösen szülés előtt álló nőstényeket, és meg fogjuk látni, milyen szépen szaporodnak majd. Sok évvel ezelőtt a budapesti Állat­kert Pálmaháza előtt levő úgynevezett ősember-tóba tet­tünk ki elevenszülő halakat, elsősorban guppikat, és ami­kor az őszi „lehalászás” ideje elkövetkezett, nem akartunk hinni a szemünknek a sok és gyönyörű színű egészséges halacska láttán. Az ilyen tavakban mindig akad egy sereg szúnyoglárva, vízibolha és más apró vízi szervezet, ami kellemes és hasznos változatosságot jelent a tubifexen nőtt halak számára. Persze etetni azért kell őket, különö­sen ha kisebb tóról van szó, és figyelemmel kell kísérni a hőmérséklet változását is. Szerencsére ezek a díszhalak egyáltalán nem kényesek, és különösen a nyaralás közben született példányok lesznek ellenállóbbak, egyebek mellett az esetleges hőingadozásokkal szemben is. Hiszen nagyon sok sekély vízben élő trópusi halfaj, eredeti hazájában is hozzászokott a nagy hőingadozáshoz. Az erős éjszakai lehűlés ugyanis ezeket a néha csupán pocsolyának tűnő vizeket ugyancsak lehűti.

Nyaraltathatjuk a teknősöket is, vízben és szárazfoldön élő fajokat egyaránt. Az említett kerti tóba tehetjük az ékszerteknőst, de csak akkor, amikor már valóban itt a nyár és a víz jól felmelegedett. Miután a teknős hajlamos arra, hogy a vízből kimászva hosszú sétára induljon, a leghelyesebb a medencét alacsony drótkerítéssel körül­venni. Éjszakára azonban tegyük vissza az állatot a biz­tonságos terráriumba. De nehogy eszünkbe jusson teknőst és díszhalakat együtt „strandoltatni”! Az ékszerteknő­söknek természetes tápláléka a hal, és bizony nemigen számíthatunk szaporulatra, ha összeengedjük őket. Körül­
belül olyasmi ez, mintha a birkanyáj közé farkast enged­nének vakációzni.

A görög, a mór teknó’sök és más szárazföldi fajok is nagyszerűen érzik magukat a szabadban a nyári hónapok alatt, különösen az olyan kertekben, ahol a sok fű és más zöldfélén kívül hullott gyümölcsöt is találnak. Ha például egy sárgabarackfa áll a sarokban, már néhány nap múlva nyomban a reggeli kieresztés után arrafelé indulnak, és boldogan lakmároznak a hullott, puha gyümölcsökből.

A teknősök a kert minden zegét-zugát bejárják, tehát a nyaralás előtt gondosan meg kell vizsgálni a kerítést, nem hibás-e valahol, nehogy megszökjenek. A kutyákat álta­lában könnyű rászoktatni arra, hogy tiszteletben tartsák a fűben lustán ballagó teknőcöt, de a macskákra ügyelni kell, mert esetleg kárt tehetnek a gyanútlan hüllőkben.