Mindenki kedvence

Csaknem 100 évvel ezelőtt, 1893 áprilisában egy Water- house nevű tudós zoológus a Londoni Zoológiái Társaság ülésén egy újonnan felfedezett rágcsálóról számolt be, amelyet lelőhelye után Szíriái aranyhörcsögnek nevezett el. A felfedezés akkoriban csupán zoológus körökben kelt­hetett érdeklődést, és az aranyhörcsög talán soha nem indul el páratlan diadalútjára, ha egy Aharoni nevű jeru- zsálemi kutató 1930-ban fáradságos munkával ki nem ás a földből egy nőstény állatot 12 kicsinyével együtt. Aha­roni valószínűleg nem is sejthette, hogy az a néhány hör­csög, amelyeket jeruzsálemi laboratóriumába magával vitt, micsoda lavinát indít el és mekkora örömet szerez majd utódaival az állatbarátoknak, gyerekeknek és fel­nőtteknek szerte a világon. 1931-ben néhány példányt vittek Londonba, ezek alkották annak a tenyészetnek az alapját, amelyből az első aranyhörcsögök 1938-ban Ame- . rikába jutottak. Ezután már csak idő, méghozzá nagyon rövid idő kérdése volt, hogy ez a kedves, puha bundájú kis rágcsáló az egész világon elterjedve valóban mindenki kedvencévé váljon. Erre vonatkozóan íme, egyetlen adat: néhány éve az NSZK-ban becslő felmérést végeztek és a csupán kedvtelésből tartott aranyhörcsögök számát kere­ken egymilliónak találták.

Az aranyhörcsögöt nem lehet nem szeretni! Ha kézbe
vesszük, és a bársonyos bundájú kis állat puhán a tenye­rünkbe simul, közben pedig nagy fekete szemeivel komo­lyan néz ránk, olyan, mintha csak valami nagyon jól sikerült, izgó’-mozgó játékszer lenne. Csakhogy nem az, és ezt soha nem szabad elfelejteni. Bizony, az aranyhör­csögnek éppen olyan szakszerű és szerető’ gondozás jár, mint bármelyik más rágcsálónak, sőt szeretetből, becéz- getésből még valamivel több is. Az akvárium tarka halait könnyen meg lehet szoktatni arra, hogy kopogtatásra a medence sarkában gyülekezzenek és ott várják a tubife- xet, és ha éhesek, akár ujjaink közül is kiszedjék az elesé- get. Ennél többet aligha érhetünk el velük, már csak azért sem, mert vízben élnek, és ez egyszerűen lehetet­lenné teszi a közelebbi kapcsolatot. Az aranyhörcsög azonban szereti, sőt el is várja, hogy időnként kivegyük a terráriumból, és ne csak futtassuk a szobában, hanem simogassuk, dédelgessük is egy kicsit. Túlzásba vinni a dolgot, puszilgatni, nyalni-falni persze nem szabad, erre sem a gazdinak, sem az arany hörcsögnek nincs szüksége. A rend kedvéért egyébként is ajánlatos az állatokkal való foglalatoskodás után mindig kezet mosni. Nem mintha éppen az aranyhörcsög holmi veszélyes betegséget terjesz­tene, csupán a rend és tisztaság kedvéért. Mert elméletileg ugyan minden emlőstől, madártól kaphatunk betegséget, hiszen a sok ezer állat között akadhat egy-egy fertőző példány is. Ahhoz ugyanis, hogy egy macska, tengerima- . lac, papagáj vagy aranyhörcsög megfertőzzön bennünket, magának az állatnak is betegnek kell lennie, kórokozó­kat, vírusokat, esetleg parazitákat magában hordoznia. Egy egészséges aranyhörcsögtörzs ivadékai is egészsége­sek, következésképpen veszélytelenek számunkra is. Ha csak nálunk nem fertőződnek meg közben! Erre azonban már nekünk kell vigyáznunk.

Mire is van szüksége egy aranyhörcsögnek a lakásban?
Először is természetesen megfelelő elhelyezésre. E célra jó egy éppen üres akvárium, de egy nagyobb műanyag lavór vagy doboz is. Faládában nem jó tartani, egyrészt mert nem tisztítható tökéletesen, másrészt mert őkelme előbb utóbb kirágja magát belőle. Az akváriumnak (maradjunk talán ennél az elhelyezésmódnál) nem kell nagyon nagynak lennie: egy 50 cm hosszú (és ennek megfelelő szélességű) medence tökéletesen elegendő. Feltételezve persze, hogy kedvencünket napjában legalább egyszer futtatjuk, azaz kivesszük az akváriumból, és szabadon engedjük a szoba egyik sarkában, a fürdőszobában, nyáron az udvaron vagy a kertben, lehetőségeink szerint. Különösen jól érzi magát, ha nyáron kint a szabadban szaladgálhat és a laza tőidben, homokban alagutakat készíthet magának; lege­lészhet a friss fűben, élvezheti a lombok között behulló napfényt, a szellő simogatását. De ha nincs kert, az erkély is megteszi, csak éppen gondosan kell elzárni az alsó részét, hogy a kis állat le ne essen az esetleg több emeletnyi magasságból. A szobában viszont arra kell vigyázni, hogy ne kerüljön a bútorok közelébe, legalábbis felügyelet nélkül ne mászkálhasson ott, mert fogai élét bizony a székek lábán vagy a szekrény oldalán is kipró­bálja. Szokták az aranyhörcsögöt az oldalain bejárólyu­kakkal ellátott forgó kerékben is futtatni. Ez nagyszerű megoldás, hiszen az állat akkor megy bele, amikor neki jól esik, és akkor hagyja abba a rohanást, amikor úgy érzi, elege volt a testmozgásból.

Az akvárium vagy a mély és tágas műanyag doboz aljára faforgácsot kell tenni, vigyázva arra, hogy a forgács ne legyen poros (ha így kaptuk, felhasználás előtt szitál­juk ki). A poros terrárium egészségtelen számára, mert köhögteti az állatot.

Az aranyhörcsög tiszta állat, és mindig egy helyre, vala­melyik kiválasztott sarokba ürít. Ez nagyon megkönnyíti

2. ábra. Az aranyhörcsög terráriurnából ne hiányozzanak a puha rongyok, amelyekből alvóhelyét készíti

lakhelyének tisztítását is. A legjobb, ha azt a bizonyos sarkot naponta, de legalább kétnaponta tisztítjuk, hetente egyszer pedig kimossuk az egész akváriumot. A napi tisz­tításhoz különösen alkalmasak azok a kis játék fém- vagy műanyag lapátok, amelyek segítségével egyetlen mozdu­lattal ki lehet emelni a vizelettől átnedvesedett forgács­részt.

A nagytakarítás idejére a hörcsögöt természetesen ki kell venni a terráriumból. Ugyanígy kiszedjük azokat a puha rongyokat is, amelyekből vackát készíti. Amikor már tiszta és száraz a terrárium, és a friss forgácsot is ■ beszórtuk, tegyük középre a rongyokat is. Ne is kísérle­tezzünk azzal, hogy mi készítsük el a fészket! Bármennyire igyekeznénk is, ő nyomban átrendezné az egészet kedve szerint. Addig szaladgál – szájában egy-egy rongydarab­bal -, addig igazgatja, rendezi őket, míg végül valamennyi a helyére nem kerül. Az utolsó simításokat már a fészek közepében ülve végzi, majd a rongyokat szépen magára húzza. Úgy betakarózik, hogy még az orra hegye sem
látszik ki, és csak a rongyhalmaz ütemes emelkedése árulja el, hogy alatta rejtőzik.

Tulajdonképpeni hazájában az aranyhörcsög éjszakai állat, napnyugta után bújik elő föld alatti rejtekéből és jár táplálék után. Ezt a szokását a terráriumbán is meg­tartja, és a nappal legnagyobb részét békés alvással tölti. De ha játszani akarunk vele, azért csak ébresszük fel nyugodtan! Először csak a legfelső rongydarabokat moz­gassuk meg egy kicsit, erre többnyire nagyon álmos kép­pel, de kíváncsian les ki a kupac alól. Ilyenkor már nyugodtan megfoghatjuk és kiemelhetjük, nem kell attól tartani, hogy álmából hirtelen ébresztve, ösztönös véde­kezésképpen az ujjúnkba harap. Az aranyhörcsög egyéb­ként nagyon jámbor állat, soha nem használja ellenünk éles és erős fogait.

Sokan elkövetik azt a hibát, hogy csupa szeretetből. ugyan, de agyonetetik, kövérre hizlalják az aranyhörcsö­göt. Naponta egy etetés bőségesen elegendő, amire a napi elfoglaltság miatt az esti órák a legalkalmasabbak. Ilyen­kor még a legelfoglaltabb ember számára is jut egy kis idő arra, hogy kedvencével foglalkozzék, kicsit kényez­tesse, futtassa, és persze meg is etesse a terráriumbán.

Ami azeleséget illeti, az legyen minél változatosabb, és alkalmazkodjon az állat természetes igényeihez. A sza­badban a hörcsögök (nemcsak az aranyhörcsög, hanem a mi hörcsögünk is) elsősorban zöld növényekkel, gyöke- . rekkel és különböző magvakkal táplálkoznak. A terrári­umbán ezt kell utánoznunk, de eledelüket természetesen még sok mindennel kiegészíthetjük, amihez a mezőn élő állatok soha nem juthatnak hozzá.

Tavasztól késő őszig az aranyhörcsög alaptápláléka a szabadban szedhető zöld növényekből álljon. Nemcsak azért, mert így a tartása összehasonlíthatatlanul olcsóbb, mint ha méregdrága salátát vásárolnánk számára, hanem
azért is, mert ez illik legjobban az állat természetes élet­módjához. Gondoljuk csak meg, hogy így a saláta egy­hangúsága helyett naponta mennyi friss ízű, mennyi új zamatú falat kerül kedvencünk elé. Gyermekláncfű, vad­lóhere, tyúkhúr, a különböző fűfélék és még ezernyi zöld, amit a városi gyerekek is könnyen összeszedhetnek. And­ris fiam például rendszeresen a Gellérthegyre jár fűért, azzal etetjük az aranyhörcsögöt és a tengerimalacot egy­aránt. Egy jókora zacskónyi fű több napra is elég, külö­nösen, ha helyet szorítunk nekia hűtőszekrényben. Később az első fagyok beállta után már jöhet a saláta, káposzta és a többi téli zöldtakarmány, bár például tyúkhúrt havas időben is lehet szedni, s ez kellemes változatosságot jelent hörcsögünk étrendjében. Egy jó tanácsot azonban érde­mes megszívlelni: ne szedjünk füvet forgalmas autóutak .mentén, mert a tapasztalatok szerint a kipufogógázok szennyezte növények ártalmasak lehetnek!

A zöldtakarmányon kívül adhatunk kevés kukoricát, árpát, zabot, búzát, kölest, kevés napraforgót (hizlalnak!). Hetente egy-két alkalommal kaphat az aranyhörcsög ke- nyérhéjdarabkákat, de nagyon szereti a zabpelyhet és a nyers sárgarépát is. Az egyik hazai tenyésztő kefirt is etet jó eredménnyel. Naponta adjunk neki egy gerezd (negyed) almát, ez a sárgarépával és a friss zölddel együtt tökéle­tesen fedezi az állat nedvességszükségletét, ezért vizet nem kell tenni a terráriumba. Már csak azért sem, mert a kis helyen mozgó állat előbb-utóbb belemászik a tányérba, szőre csapzott lesz, faforgács darabkák ragadnak rá. Saját állataimat kísérletképpen gyakran megkínáltam vízzel, mert kíváncsi voltam, isznak-e az eléjük tartott tálkából, de némi szaglászás után mindig elfordultak tőle. Csak azok a szerencsétlen aranyhörcsögök isznak, amelyek gaz­dáik jóvoltából száraz tápon tengetik életüket. Megélnek, kibírják valahogy, mint ahogy a hajdani rabok is elten­
gődtek kenyéren és vízen, de hogy jól nem érzik magukat, az egészen bizonyos.

Az aranyhörcsög olyan, mint a gyerek: a külön cseme­géket mindig nagy örömmel fogadja, ezért néha (legfel­jebb hetente) meglephetjük valami ínyencfalattal. Imádja például a kekszet, a száraz (nem krémes!) süteményt, na és persze a diót, amiből hihetetlen mennyiséget tudna be­kebelezni és elraktározni. Figyeljük meg jól, amikor valami finom falatot kap. Pillanatok alatt a szájába gyűri, onnét egyetlen mozdulattal a pofazacskójába gyömöszöli és úgy szállítja a faforgács között, rongyok alatt készített rejtekhelyre. Nem nyugszik addig, amíg mindent oda nem hordott, amíg a váratlanul, soron kívül kapott csemegét az utolsó szemig biztonságba nem helyezte. Adjunk csak neki néhány darabka kekszet futtatás közben, majd meg­látjuk, milyen kétségbeesetten szaladgál ide-oda duzzadt pofazacskójában nagy kincsével, amelyet nem tud a rej­tekhelyre vinni. Ha ilyenkor megfogjuk és betesszük a terráriumba, meg könnyebbülve azonnal a sarokba szalad, gondosan elhelyezi a zsákmányt, aztán már jön is elő és szinte lesi, várja a következő adagot. Erre a rejtekhelyre a terrárium takarításakor is ügyelni kell, az ott talált kekszdarabkákat, kukorica- vagy napraforgószemeket te­gyük külön és később szépen rakjuk vissza a terráriumba. Ilyenkor az aranyhörcsög boldogan újra a pofazacskó­jába gyömöszöl mindent, és már rohan is, hogy új rejtek- • helyet készítsen számukra.

Az aranyhörcsögtartás egyetlen szépséghibája, amiről persze legkevésbé éppen a hörcsög tehet, hogy viszonylag rövid életű: 2-3 éves korában elpusztul. A veszteség felett érzett bánatot úgy csökkenthetjük a legkönnyebben, ha párban tartjuk és szaporítjuk őket. Saját tapasztalatból mondhatom, hogy kevés olyan bájos látvány van, mint a terráriumbán ugrándozó, bolondozó népes hörcsög-

3. ábra. így is be lehet rendezni az aranyhörcsög terráriumát

család. Nemhiába szentelt a kiváló viselkedéskutató, Lorenz professzor, külön fejezetet nekik „Salamon király gyűrűje” című nagyszerű könyvében.

Aki szaporítani akarja, annak tudnia kell, hogy az aranyhörcsög egyhónapos korában ivarérett, tenyésztésbe állításával azonban tanácsos még egy hónapot várni. A nőstény 16-18 napig vemhes, évente többször ellik, egy- egy alkalommal 6-13 kölyke van. A kicsinyek 15-21 napig szopnak, de az utolsó időben már rágcsálják a fű­szálakat is. Háromhetes korukban elválaszthatók.

A hörcsögpárt az ellés előtt ajánlatos szétválasztani, mégpedig úgy, hogy a hímet kell új terráriumba helyezni. * Nekem volt ugyan egy olyan párom, ahol az apa a kicsi­nyek felnövekedéséig együtt maradt a családdal, de sajnos előfordul olyan eset is, hogy megrágja a kölyköket. A nőstény viszont gyakran támadja a hímet, néha alaposan össze is harapdálja. Ilyen esetben a szétválasztás után a sebeket fertőtleníteni kell, nehogy elgennyesedjenek.

Az anyával az ellés előtt különösebb tennivaló nincs, de azért kicsit több – és ha lehet, még változatosabb –
táplálékot igényel, mint egyébként. Gondoskodójuk arról, hogy elegendő puha rongy legyen a fészekben. Ha a kicsi­nyek megszülettek és anyjuk betakargatta őket, ne nyúl­junk oda, nem kell nyomban megszámolni, hány kölyök van, hiszen ez néhány napon belül úgyis kiderül. A kez­detben csupasz és zárt szemű fiókák ugyanis gyorsan nő­nek, és már ebben az időben kimásznak a fészekből, hogy dolgukat mindig ugyanazon a helyen elvégezzék. Ilyen­kor, ha nagyon elfáradtak közben, az anya a szájában viszi vissza őket a meleg fészekbe, bár maguktól is haza­találnak. Ahogy nőnek, úgy szoknak rá a tej mellett a szilárd táplálékra. Nagyon szeretik például a friss, még tejes kukoricát. Egyszer a már említett hörcsögpár 12 fiókát nevelt nálam, és fényképeken örökítettem meg azt a végtelenül bájos látványt, amikor, mintha csak a vályút állták volna körül, a 12 kicsi és a két öreg állat együtt lakmározott a vaskos kukoricacsövön. Különösen a fiatal, fejlődő állatok számára fontos az almára, répára hetente egy-két alkalommal szórt késhegynyi kalciumfoszfát.

Nagy öröm a játékos hörcsögcsalád, de amikor a fiata­lok néhány hét múlva felnőtt sorba lépnek, nem könnyű megválni tőlük. Valamennyit megtartani viszont nem lehet, hiszen akkor rövidesen az egész lakást aranyhör­csögök számára kellene átrendezni. Azt kell megoldani, hogy miként ajándékozzuk vagy adjuk el őket lehetőleg jó helyre, ahol szeretik az állatokat. Jó alkalmat nyújtanak • erre az Állatvilág magazin szerkesztősége és a győri állatkert szervezte kisállatvásárok, ahová nagyon sokan érkeznek maguk tenyésztette állatokkal, halakkal, dísz­madarakkal, tengerimalacokkal és természetesen arany­hörcsögökkel. Mindenkit szeretettel várunk, az időpont­ról lapunk tájékoztat.