Milyen madarat válasszunk ?

A hazai díszmadárkínálat az utóbbi években igen meg­nőtt, és az sok töprengésre adhat alkalmat. Melyiket is szeressem a sok közül? Legyen egy szépen éneklő kanári, zöld, kék vagy sárga hullámos papagáj, avagy maradjak mégis a zebrapinty mellett? De hiszen van az üzletekben rizspinty, csodálatos színekben pompázó ausztráliai gould amandina, kákapinty, szalagpinty, japáni sirályka, sőt legutóbb a kisállatvásáron egy pillangópintyet is láttam. Aztán ott vannak még a papagájok; fel sem lehet so­rolni, hány faj. Nimfa-, törpe- és éneklő papagájok; sán- dorpapagáj, tarka színekben pompázó rozella és a bóbi­táját meresztgető kakadu. Ezek után valóban nehéz eldön­teni. melyiket válasszuk.

A helyes döntéshez két alapvető szempontot kell figye­lembe venni. Az egyik a madár otthoni elhelyezésének lehetőségei, a másik – legalább ennyire lényeges – az . anyagiak. Olyan lakásba, ahol még a hangosabb köhin- tés is visszhangzik a szomszédban, nem vihetünk túl han­gos madarat! Például bármennyire szépen trillázik is a mi fülünknek a kanári, nem mindenki leli benne örömét. Különösen nem a hajnali órákban. A papagájok pedig, tisztelet a kivételnek, néha ugyancsak fület sértően tudnak rikácsolni. Talán csak a kis hullámos papagájt ajánlha­tom nyugodtan minden lakásba, mert a hangja nem olyan

erős, hogy különösebben borzolná a családtagok vagy a szomszédok idegeit. Rajta kívül talán még az éneklő papa­gáj hangereje marad a kritikus „zajszint” alatt. Persze félreértés ne essék, a többi papagáj sem kiabál mindig, de ha valamitől megijednek vagy éppen rájuk jön az or­díthatnék, hát szükség lehet a füldugókra.

A díszpintyekkel kapcsolatban gondolni kell arra, hogy evés közben nem alkalmazkodnak kifogástalanul az eti­kett szabályaihoz, és bizony az apró magocskák nemegy­szer szerte röpülnek a lakásban. Ezt ugyan többnyire megakadályozhatjuk azzal, hogy a kalitka alsó felét a fémvázba csúsztatható üveggel vesszük körül, de azért így is számíthatunk olykor egy-egy parketten megcsikor- duló köles- vagy kendermagra. Külföldön mind gyakrab­ban használják az úgynevezett madárvitrineket, vagyis az olyan nagy, felül és az egyik oldalon dróthálón át szel­lőző szobaröpdéket, amelyek szépen növényesítve és meg­világítva, egy-két tarka madárral – nem többel, mert annak a növények látják a kárát – valóban díszei a lakás­nak. Madárvitrint megfelelő szerszámkészlettel és termé­szetesen kézügyességgel akár házilag is lehet készíteni: alakja, nagysága tetszés szerinti, illetve a szobában adott lehetőségekhez igazodhat. Váza vékony fémből vagy fából készülhet. Különösen szépen mutat, ha virágtartókkal kombináljuk, így a vitrint nemcsak belülről, hanem kívül­ről is zöld növények díszítik. Ez a környezet nagyban növeli a madár biztonságérzetét is.

Ha a címben feltett kérdésre nem is tudok egyértelműen válaszolni, illetve mindenben követhető tanácsot adni, megkönnyítem a választást azzal, ha néhány lehetőséget megemlítek, olyan madárfajokat, amelyek viszonylag könnyen tarthatók, tenyészteni is lehet őket és a hazai állatkereskedésekben, kisállatvásárokon hozzáférhetők.

Csaknem minden üzletben kaphatók zebrapintyek és

hullámos papagájok. Az előbbit párban kell tartam, a kiszínezett hím vörösbama pofafoltjáról, sötét mellényé­ről és pirosas alapon fehér pettyekkel díszlő oldalairól könnyen felismerhető. A zebrapintyek tág nyílású odúban fészkelnek, száraz fűszálakból készített fészküket pihetol- lakkal bélelik. Szeretik a fehér pihéket! Tizenhárom napi kotlás után kelnek ki a fiókák, és nem egészen három­hetes korukban hagyják el az odút. Egyhónapos koruk­ban önállók, ilyenkor külön kalitkában kell elhelyezni őket. A zebrapinty mutatós, nem hangos madár, viszony­lag kis kalitkával is beéri, tehát ideális szobatárs. Sajnos a költéssel kapcsolatban újabban egyre több panaszos levél érkezik. Vagy nem is tojnak, ha pedig igen, akkor nem költenek, esetleg kidobálják a fészekből a frissen kelt fiókákat, és – sorolhatnánk tovább a panaszokat. A bajok egy része feltehetőleg helytelen tartásra, táplá­lásra vezethető vissza, de sajnos, az is igaz, hogy a hazai, sőt talán általában az európai zebrapinty állományt már a beltenyésztés következményei terhelik. Ez egyebek mel­lett költési rendellenességekben is megnyilvánulhat. Ami a helyes tartást és táplálást illeti, ma már több magyar nyelvű szakmunka foglalkozik díszmadarakkal. A Natura például sorozatban jelenteti meg a tartásukkal és tenyész­tésükkel foglalkozó köteteket, van tehát lehetőség utána­olvasni és az esetleges hibákat kiküszöbölni. Ha pedig egy-egy párral végképp nincs szerencsénk, megpróbálhat- ■ juk a hímet vagy a tojót kicserélni. Elképzelhető ugyan­is, hogy madarunk új társsal eredményesen fog költeni.

A hullámos papagáj ragaszkodó, kedves kis baráttá válik, ha egyedül tartjuk és sokat foglalkozunk vele. Emberi szavakra csak a hímek taníthatók meg. Az ivar­érett hímet a csőr fölött levő viaszhártya kék színéről ismerhetjük fel. A fiataloknál ugyanez, hímeknél és tojók­nál egyaránt, kékesfehér, néha lilás árnyalatú, az ivaro-

17. ábra. Az ivarérett hullámos papagájok nemét a csőr fölött levő viaszhártya színéről ismerhetjük fel

kát nem lehet mindig biztonsággal megkülönböztetni. Az ivarérett tojó viaszhártyája barnás, az öreg madaraké (hím és tojó) ráncos, ilyet ne vegyünk meg.

Beszélni csak az egyedül tartott hím papagáj tanul meg. Maga a tanítás egyszerű: nagy türelemmel és kitartással kell a betanítani kívánt szavakat mondogatni előtte. Eset­leg használhatunk a tanításhoz magnetofont is. Persze, a hullámos papagájok sem egyformák; vannak könnyeb­ben és nehezebben tanuló példányok. Ne veszítsük el tehát a türelmünket, ha kissé lassan tanul a madár.

Ha szaporítani akarjuk, párban kell tartanunk. A hul­lámos papagáj is odúban költ, ezt helytakarékossági okok­ból célszerű kívülről akasztani a kalitkára (1.10. old. 1. áb­ra). Siroki az egyedül tartott hullámos papagáj számára • 60 X 40 X 30 cm, tenyészpár számára 75 X 40 X 50 cm méretű kalitkát ajánl, de a madarak még ennél kisebb helyen is hajlandók költeni. Általános szabály, hogy jobb eredményt érhetünk el, ha több párt tartunk egy-egy nagyobb röp- dében. Az egy párnak megfelelő kis kalitkákat is célszerű egymás mellé tenni, hogy a madarak láthassák egymást. Minden papagájt fémből készült kalitkában kell tartani, mert a favázat hamar szétrágják.

Bár a hullámos papagáj már néhány hónapos korában ivarérett, a tenyésztéssel legalább 10-12 hónapig várni kell. A tavaszi és nyári kelésű madarak általában erőseb­bek, ellenállóbbak, mint a téliek, ezért (és a tenyészpár kímélése miatt) csak ebben az időszakban ajánlatos köl- tetni a madarat. A hullámos papagáj ugyanis akár egész évben folyamatosan nevelhet fiókákat. A tojó rendsze­rint 4-6 tojást rak, a fiókák 18 nap alatt kelnek ki. Sze­mük a tizedik napon nyílik, és egyhónapos korukban hagyják el az odút.

A hullámos papagáj számára a szaküzletek külön keve- rékeleséget árusítanak, ami főleg vörös kölesből és kisebb részben zabból áll. Ezt megtoldhatjuk még némi fény­maggal, rendszeresen adagolt friss zölddel (pl. tyúkhúr, saláta, spenót), ezenkívül a nyár végén és ősszel a szabad­ban gyűjtött különböző gyomnövények (pl. különböző ürömfélék) felmagzott részeivel. Adhatunk még nyers sárgarépát, kevés almát, a fiókanevelés idején apróra vá­gott keménytojást. Kockacukorra ne szoktassuk rá a madarat!

Aki szereti a madárdalt, az legszívesebben bizonyára egy szépen éneklő kanárit választ. Legjobb ezt tenyész­tőtől beszerezni és előzőleg meghallgatni, mert a kanári egyébként „zsákbamacska” is lehet. Az igazán jól éneklő hím persze nem olcsó, de ha tenyésztjük a kamuikat, akkor az eladott fiatalokból előbb-utóbb megtérül a vásár- ■ láskor kiadott összeg. Vannak úgynevezett színes kaná­rik, a piros és nagyon mutatós madarakat a tűzpinttyel (Dél- és Közép-Amerika) való keresztezéssel állították elő. A kanári tartása nem nehéz, de mielőtt mellette döntenénk, beszéljük meg a családtagokkal, mert a hím egész nap hangosan énekel.

Újabban egyre többen tenyésztik az észak-afrikai ere­detű szürke csicsörkét, amely szorgalmasan és a mezei

18. ábra. Néha még ma is látni elavult* madártartásra alkalmatlan kalitkákat

pacsirtára emlékeztetőén dalol. Néha kapható az ugyan­csak afrikai származású mozambik csicsörke is. Könnyen tartható és szaporítható a rizspinty (a párokat külön- külön kell tartani, mert nyomban összeverekednek). Ked­1

vesek a különböző asztrildok, a gyémántpinty, a pillangó­pinty, a papagájamandinák, míg a gould amandinák cso­dálatos színezetükkel ragadják meg a szemlélőt.

Ami a papagájokat illeti, nagy a választék, de – sajnos – a legtöbb faj nem alkalmas arra, hogy kis lakásban éljen velünk egy fedél alatt. Aki mégis egy papagájra vágyik, azt ajánlom, ne siesse el a döntést. Látogassa sűrűn az üzleteket, a kisállatvásárokat, felkereshet egy-két tenyész­tőt így is, alkalma lesz számos faj viselkedésének (és hang­jának !) a megismerésére. Nagyon szépek a nimfapapagá­jok, a tarka rozellák és pennantok, távolabbról nagyon kedvesek a rövidfarkú törpepapagájok is. De csak addig, amíg a csőrüket ki nem nyitják! – mert akkor elképesztő hangokat préselnek ki magukból. Valamennyi faj közül a jákó vagy szürke papagáj beszél a legjobban, önálló mondatokat is megtanul, de az ára bizony elég borsos.

A szobában is tartható díszmadarakból nagy a válasz­ték, hiszen nem is beszéltünk egyebek mellett a törpe- fürjről, a gyémántgalambocskáról, a szép szürke kardiná­lispintyről és még sok-sok Magyarországon is kapható díszmadárról. De végső fokon mégis csak magunknak kell eldönteni, melyik tetszik a legjobban. És persze nem szabad elfelejteni azt sem, hogy a madarat nem néhány hétre vagy hónapra vásároljuk. Jól meg kell tehát gon­dolnunk, mielőtt véglegesen döntünk.