Skip to content

Daniel Defoe – Robinson ​Crusoe (PDF Átirat)

  • by

Találatok: 10

218

 

Cover

Table of Contents

Első fejezet Elindulásom

Második fejezet Rabszolgaság és menekülés

Harmadik fejezet Hajótörés a lakatlan szigeten

Negyedik fejezet Első hetek a szigeten

Ötödik fejezet Házépítés – A napló

Hatodik fejezet Betegen és gondok között

Hetedik fejezet Mezőgazdasági tapasztalatok

Nyolcadik fejezet Felfedezések

Kilencedik fejezet Csónakkészítés

Tizedik fejezet Kecsketenyésztés

Tizenegyedik fejezet Emberi nyomok a homokban

Tizenkettedik fejezet Barlangmenhely

Tizenharmadik fejezet Egy spanyol hajó roncsai

Tizennegyedik fejezet Megvalósult álom

Tizenötödik fejezet Péntek tanítása

Tizenhatodik fejezet A foglyok megmentése

Tizenhetedik fejezet Zendülők

Tizennyolcadik fejezet A hajó visszaszerzése – hazatérés

DANIEL DEFOE

 

ROBINSON

 

regény

Fordította: Vajda Endre

Szerkesztette: {#}

 

Első fejezet
Elindulásom

 

1632-ben születtem, York városában. Családom idegen eredetű volt. Apám Brémából származott ide, és először Hullban telepedett le. Kereskedéssel szép vagyonhoz jutott, de később abbahagyta ezt a foglalkozást, és Yorkba költözött. Itt vette el anyámat, a Robinsonok családjából. Ezért neveztek engem Robinson Kreutznaernek. Mivel azonban Angliában a neveket rendesen eltorzítják, rám ragadt a Crusoe név. Társaim is mindig így neveztek.

Harmadik fiú voltam a családban. Nem neveltek semmi foglalkozásra. A fejem már nagyon korán tele volt kalandos tervekkel. Apám ekkoriban már eléggé megöregedett. Igyekezett taníttatni, amennyire ezt a házi nevelés és a falusi iskola lehetővé tette. Azt szerette volna, ha ügyvéd leszek. Én azonban mindenáron tengerre akartam szállni, s ez a szándékom teljesen szembeállított apám akaratával, sőt parancsaival.

Apám komoly és bölcs ember volt. Kitűnő tanácsokkal látott el, mert előre látta sorsomat. Egy reggel szobájába hívott, hová köszvénye kötötte, és barátságos hangon megvitatta velem ezt a kérdést. Megkérdezte, hogy a vándorkedven kívül miféle okom van még arra, hogy az apai házat és szülőföldemet elhagyjam. Elmondta, hogy csak az egészen kétségbeesett emberek, vagy pedig a nagyon gazdagok kockáztathatnak meg ilyen kalandokat. Nekem azonban egyik fajtához sincs semmi közöm. Azon az úton, amelyen mi járunk, csendesen és simán folyik az ember élete.

Aztán komolyan és szeretettel figyelmeztetett, hogy ne kövessem fiatalos szenvedélyemet. Ne rohanjak azokba a nyomorúságokba, melyektől a természet és környezetem megvédenek. Ő szívesen gondoskodik rólam, mindent elkövet, hogy jól érezzem magam itthon. Kijelentette, hogy bolond lépésre határozom magam, ha elmegyek hazulról. És lesz időm majd gondolkozni azon, milyen helytelen volt elhanyagolni tanácsát. De akkor már senki sem segít a visszatérésben.

Ekkor könnyek szöktek szemébe. Talán maga sem tudta, hogy előre látja jövőmet. Annyira meghatódott, hogy abbahagyta a beszélgetést. Csak annyit jegyzett meg: most nagyon tele van a szíve, és nem tud többet mondani.

Engem a beszélgetés nagyon megindított, mert ugyan kire ne lett volna hatással? Elhatároztam, hogy többé nem kívánkozom idegenbe, hanem apám óhajának megfelelően, otthon telepszem meg. Sajnos, jószándékom néhány nap alatt elpárolgott. Hogy apám ellenvetéseit ne halljam, elhatároztam, hogy titokban távozom.

Annyira azonban mégsem siettem, ahogy első fellángolásomban elképzeltem. Mikor egyszer anyámat a rendesnél valamivel jobb kedvűnek láttam, elmondtam neki, mennyire szeretnék világot látni. Semmi máshoz nincs kedvem, és legjobb lenne, ha apám is beleegyezését adná a dologhoz. Tizennyolc éves vagyok, most már elkéstem, hogy mesterséget tanuljak, vagy ügyvédbojtárnak menjek. Ha meg is kísérelném, végül biztosan elszöknék mesteremtől, és tengerre mennék. Szóljon apámnak, hogy engedjen el.

Anyámat a dolog nagyon felizgatta. Kijelentette, hogy közbenjárásának semmi értelme. Apám soha nem adná beleegyezését ahhoz, amiről tudja, hogy ártalmamra van. Csodálkozik rajta, hogy is jut eszembe ilyesmi. Ő is megismételte, hogy pusztulásba rohanok. És ami őt illeti, szintén nem nyújt segédkezet romlásomhoz. Nem szeretné, ha valaha is azt mondhatnám, hogy ő beleegyezett, mikor apám nemet mondott.

Körülbelül egy év múlva mégis nekimentem a világnak. Közben makacsul süket maradtam minden kísérlettel szemben, hogy valamilyen komoly foglalkozást kezdjek. Gyakran vitatkoztam apámmal és anyámmal, akik ellenezték mindazt, amire hajlamaim késztettek.

 

Pages: 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Lap tetejére!